Karakter: Yori Yuki
Megjegyzés: (Ikumnak ~ Henne-channak)
- Persze – kerekednek el a szemei, de akkor nem értem.
- Akkor mért ellenkezel – szólalok meg összeráncolt homlokkal. Összezavar ez a lány.
- Nem ellenkezek – vonja meg a vállát, amire kibukok.
- Dehogynem – panaszkodom és hátrálok is egy kicsit. – először a peronon nem engedted a csókot most meg ez!
- Én azt mondtam: hogy kérlek ne itt és azt, hogy kérlek ne ide lent.
- Jajj de körülményes valaki – undokoskodok.
- Hát elnézést, hogy nem akarok álldogálni a tök lila bokámmal. Ugyanis négy napja kiment és igen is szenvedtem, hogy ide jussak! Na! – kiabálja nekem, mire kicsit észbe kapok. A hiánya szinte teljesen megőrjít. – Yori te hülye – nem vár semmit. az ajtóhoz sétál és már menne is kifele rajta, de nem engedem. Derekánál elkapva magamhoz ölelem és úgy dörgölődök hozzá.
- Iku – suttogom fülébe. – Ne duzzogj – kérem meg és a fülét harapdálom. Érzem, hogy megremeg tettim alatt.
- Én csak – suttogja halkan. – én csak... egy puha ágyban szerettem volna lenni – motyogja.
- Te akartad – ölembe veszem kicsimet és elindulok a háló felé. – Megmutathatom azt a helyet ahol megszámlálhatatlanul sokszor elképzeltem, hogy a barna selymes hajad szétterül a mélyzöld lepedőmön – suttogom, majd kinyitom az ajtót és bemegyek kicsimmel. Lefektetem az ágyra. Felé mászok, majd lágyan megcsókolom, amit viszonoz. Kívánom és annyira hiányzott nekem, hogy elmondani sem lehet.
- Tudod itt – csókolok nyakába, miközben felsóhajt. – itt ebben az ágyban – mondom kicsit akadozva kényeztetése közben. – annyiszor könnyítettem magamon miközben csak rád gondoltam és meztelen testedre – leveszem róla a pólóját, majd melltartóját is.
- Yori te perverz – vörösödik el teljesen, majd csodálatos melleit kezdi el takargatni, amit nem szabad. – ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat.
- Én csak akartam, hogy tudd – elveszem kezeit halmocskáimról, majd ahogy ingemhez vezetem, kezdi el kigombolni rajtam. – Szerintem nincs semmi rossz abban, ha arra gondolok, aközben akit szeretek – lerángatja felsőmet és mellkasomat simogatja áhítattal.
- Ezt ne – kezd bele valamibe, de ahogy melleit csókolgatom, nem tudja folytatni.
- Mond Iku – suttogom, majd nadrágjához nyúlva veszem le róla a bugyijával együtt. Ezzel együtt nadrágjaimat is leveszem és vissza másik felé vállainál támaszkodva, nézek mélyen a szemébe. – te rám gondolsz közben – kérdezem megnyalintva édes ajkait.
-Na Iku – faggatom tovább, mivel úgy szeretném tudni ő szokott-e közben rám gondolni, mert én folyamatosan. Bólintására elmosolyodok. - Akkor jó – vigyorodok el, amire látom, hogy kiakadna, de nem adok rá neki lehetőséget.
Elkezdem simogatni bársonyos bőrét. Érzem, ahol olyakor összeugrik. Tudom, hogy ott csikis, de még is olyan jó érzés. Megbolondulok tőle teljesen. Megérzem kezét hasfalamon a köldököm alatt, amire én is összerezzenek. Ő is tisztában van a gyengéseimmel és felkuncog.
- És olyankor miket csinálsz Iku – kérdezem megint, mert nagyon fel tud izgatni legközelebb, ha tudom ezeket.
- Simogatom magam – suttogja vágyakozva, miközben szemeimmel iszom a látványt, ahogy megmutatja. – Pont így.
- Melleidet is simogatod – faggatom tovább.
- Né...ha – sóhajtja fel. Helytelen válasz. Ilyen gyönyörű halmokat kihagyni.
- Szóval elhanyagolod őket – mondom megrovóan, majd rá is vetem magam melleire, hogy alapos kényeztetést nyújtsak nekik, amiket drága húgocskám nem ad meg nekik.
- Iku – suttogom, majd ágyéka felé kezdek el haladni és ingerelni kezdem, bár semmi nem kéne neki, hiszen már így is olyan nedves, hogy az már a farkamnak is jó lenne és neki sem fájna. Szegény szerszámom már nagyon készen van. Annyira vágyakozik utána, de még egy kicsit nem lehet. Tudni akarok pár részletet tőle.
- Iku – sóhajtom nevét. – az ujjaidat is használod ugye? Éppen így igaz? – nézek rá vigyorogva, majd mutatóujjamat belévezetem, amire vállamba harap, hogy ne nyögjön fel annyira.
- Yori – motyogja, de egyvad és szenvedélyes csókban részesítem, miközben még két ujjamat társítom a játékhoz, hogy kicsikémet kezdjem el tágítani szerszámom méretéhez, ami már oly fájdalmas lüktet, hogy azt elmondani nem lehet. Imádom Iku-t és ez örökre így fog maradni, mert senki nem tudja elvenni tőlem és engem se tőle.
Fokozatosan diktáltam és gyorsítottam a tempót. Érzem, hogy kicsim majdnem elmenne, de nem hagyom. Azt akarom, velem együtt élvezzen el. Egy csalódott nyögés is elhagyja ajkait. Ám én lábai közé helyezkedek és bejáratához illesztem magamat, de előtte megcsókolom.
- Szeretlek – szólalok meg tisztán és már készültem volna belé hatolni, de valami nem stim. Mi ez a csengő?
Kell egy kis idő, mire leesik, hogy mi történik és a kapucsengő az. Nem akarok vele foglalkozni. Megvonom a vállamat és folytatnám is, ha a kulcs csörgés nem zavarna meg az ajtó nyílása. Mi a fuck? Mi a faszom történik?
- Drágáim megjöttünk – anyu hangját halljuk meg a földszintről, mire megrémülve nézünk egymás szemébe.
- Ilyen nincs – bukik ki belőlem. Ez tényleg csak a sors keze lehet (ez esetben Henne-cahné)
- Hol vagytok? – kiabál még mindig fel anya. Ilyen tényleg nincs? Mit keres itt? Meg miért most, mikor olyan jól elvoltunk Iku-val. Együtt lettünk volna és végre kiélhettük volna magunkat, de nem anyunak meg kellett jelennie. Egyből elkezdünk kapkodni és a legbővebb ruhát veszem fel, hogy ne látszódjon mennyire is felvagyok izgulva és mennyire fáj már a farkam, hogy Iku-ban legyen. Húgom öltözetem láttán ki is nevet, de egy figyelmeztető pillantás és már abba is hagyja. De miért most? Ezt nem hiszem el. Felfogok robbanni teljesen, ha nem kaphatom meg, ami jár nekem és hisztizni fogok.
Az ajtóhoz lépve megpróbálom kinyitni az ajtót, de remeget az idegtől és a vágytól is egyformán. Ha nem tudnám, hogy az anyámról van szó simán leosztanám, hogy mi a faszt keres itt és húzzon a picsába, mert már elfoglaltságom van.
- Yori – simítja meg arcomat. – ő Anya – figyelmeztet, de nem várok tovább. Kinyitom az ajtót.
- Anya – üdvözlöm anyánkat széles mosollyal, ami most inkább bár eltűnnél innen mosoly és megölel, majd puszit is adok neki.
- Lesz mit mesélned Yori, hallom már most osztály első vagy – néz rám anya. Már egyből megint kombinál.
- Úgy tudtam csak Iku jön – vakarom meg zavartan fejemet és próbálok utalni, hogy húzzon haza.
- A héten szabadságot kaptam, és hátha lúd akkor már legyen kövér és meglátogatom én is a kisfiamat. Ezért megéri kifizetni ezt az utat – simogatja meg a fejemet, amire megpróbálok tényleg elmosolyodni és kicsit sikerül is.
- Örülök neked Anyu – motyogom zavartan.
- De ti meg mit műveltetek a szobádba – néz ránk. Teljesen lefővök és azt se tudom, mit mondjunk. Ebből balhé lesz ha kiderül.
- Hááát... izé
- Öööö
- Felmentünk- mondja húgi zavartan, de látom rajta is van egy adag teher.
- És mi – elkezdek kalimpálni és próbálok valamit magyarázni, de ne jut eszembe semmi, ami hihető lenne.
- Birkóztunk – bökjük ki végre egyszerre. Szerencse hogy ikrek vagyunk, így szinte majdnem mindig ugyan arra gondolunk mint a másik és alig kell összebeszélnünk.
- És amúgy apát merre hagytad azt mondtad, hogy megjöttetek. – próbálom elterelni a témát kettőnkről, mire anyám elmosolyodik.
- Nem apukáddal jöttem. Egy sokkal jobb vendéget hoztam, akinek biztos, hogy örülnél. – mondja mosolyogva. – Tomoka gyere csak be! Kiált ki anyám, mire teljesen letaglózok. Ez nem lehet igaz. Nem hozhatta el? Mit keresnek itt amúgy is? Én csak Iku-t akartam. IKUVAL AKAROK LENNI!!!!!
- Yori. – látom boldogságtól könnyes szemeit, majd hozzám szalad és megölel.
- Látom meglepődtél kicsikém. – mondja anyum elégedett mosollyal az arcán.
- Ha tudnád mennyire. – ahogy kicsit Iku-ra nézek látom, hogy rosszul esik neki, de nem csak neki hanem nekem is. Miért csinálják ezt velünk? Miért kell állandóan keresztül húzni a számításaimat? Ezt nem hiszem el.
- Bocsánat, egy kis friss levegőre vágyom. – mondja illedelmesen húgom, majd kimegy. Ne! Kérlek ne hagy egyedül! Kérlelem magamba, de alakja csak távolodik és már el is tűnt.
- Jaj kicsim csókold már meg a barátnődet. – próbál anyu tuszkolni és Tomoka, már csókolna is meg, de eltaszítom magamtól.
- Tomoka nem a barátnőm. Már nem. – mondom komolyan és egyben mérgesen is. Miért nem lehet békén hagyni az embert vagy megérteni azt amit mondani szeretne? Nem értem az embereket.
- De kicsikém olyan nehezen váltatok el egymástól.
- Yori, miért nem vagyok már a barátnőd? – kérdezi aggódva és könnyen szemekkel.
- Mert már régen nem vagy a barátnőm. – mondom komolyan. – és jobb lenne, ha haza mennél. – mondom komolyan.
- Yori hogy beszélhetsz így? – kérdezi anyum megbotránkozva.
- Egyszerű a válasz. Olyat akartok rám tuszmákolni, akit nem akarok. – mondom mérgesen. – most pedig megkeresem a húgomat, mert én aggódok érte, hogy mi a baja. – mondom komolyan anyámnak is, hogy neki is inkább vele kéne foglalkoznia.
Kimegyek az udvarra, ahol meglátom Iku-t, hogy háttal állva rázkódik. Szóval megint sír? Nagyot sóhajtva megyek oda hozzá. Megölelem, mire érzem, hogy belesimul ölelésembe.
- Én csak veled akartam lenni ez olyan nagy baj? – kérdezi sírva. – Miért kellett Tomoka-t idehívni? – kérdezi halkan, hogy csak én halljam.
- Nem akarok vele lenni nekem csak te vagy. – suttogom és elkezdem simogatni a hátát, miközben testvérem megfordul és mellkasomba fúrja a fejét. – Csak te. – suttogom és szorosan ölelem.
- Kicsikém minden rendben van? – kérdezi anya Iku-tól aggódva.
- Naná, hogy nincs jól. - akadok ki most már kicsit helyette. Érzem, hogy a felsőmbe markol, hogy csillapodjak le, de nem tudok. – Azért jöttetek, hogy velem töltsétek az időt, te meg Iku. Egész félévben nem is láttatok, de erre fel ide hozod Tomoka-t, aki amúgy sem engedne el, hogy veletek legyek, aki a családom. Szerinted, még is hogy érzi magát? Mintha nem is hozzám jött volna. – magyarázom anyunak, bár kicsit lehet durván.
- Yori te nagyon megváltoztál. – néz rám anyu szomorúan.
- Csak azért, hogy a családommal tudjak lenni. Nem pedig egy olyan emberrel, akivel volt valami régen, de most már semmit nem jelent nekem. Inkább apuval jöttél volna. – mondom komolyan és látom, hogy anyunak a szemébe könnyek gyűlnek.
- Azt hittem örülni fogsz neki. – mondja, majd bemegy a házba, mire nagyot sóhajtok.
- Yori. Menj be kérj bocsánatot anyutól. – néz rám könnyes szemeivel.
- De veled akarok lenni nem Tomoka-val és amúgy is igazam van. – mondom komolyan, de nem tudok haragudni Iku-ra soha.
- Kérlek. Nem akarom, hogy anyu is sírjon. – néz rám, amire nagyot sóhajtok.
- Rendben, de utána el kell mennünk az uszodába, mert szeretnék úszni veletek. – Na meg még mást is, de azt jobb, ha inkább nem mondom, mert tuti nem jönne el velem akkor.
Egy lágy puszit adok az ajkaira, végül bemegyek anyuval és megbeszélem vele nyugodtan a dolgokat és mindketten bocsánatot kérünk a másiktól, de szerencsére nincs gond és Tokoma, meg szépen haza megyek, aminek iszonyatosan örülök, mert legalább Iku nem lesz szomorú, mert itt van.
Amikor mindennel megvagyunk, szépen felöltözünk a fürdőruhába, de Iku az én szobámban öltözik, amit persze nem tudok meghagyni érintés nélkül. Odamegyek hozzá, majd megölelem és melleit a kezembe veszem, amire kicsit felsóhajt.
- Yori. Ez… nem a legjobb idő. – mondja, de érzem, hogy ő is akarja, és nem akarja, hogy abba hagyjam.
- De annyira kívánlak. – suttogom a fülébe, amire csókot adok, és kicsit megrágcsálok. – Egész iskola időben erre vágytam, hogy velem légy és végre együtt lehessünk. – magyarázom neki.
- Szeretném én is, de anya is itt van, és így már nem tudnám… - nem fejezi be. Pontosan tudom, hogy mire gondol. Pontosan ezért megyünk az uszodába, hogy zárt téren meg is tudjuk csinálni.
Adok egy csókot ajkaira, majd szépen elmegyünk a strandra mindenkivel. Amint megérkezünk, kicsit úszunk és beszélgetünk anyuval. Annyira boldog vagyok, hogy Iku itt van. Igaz jobb lenne, ha csak kettesben lehetnénk, de nem baj. Meg fogjuk oldani a dolgokat.
Egyszer csak kicsim mondja, hogy elmegy wc-re. Addig anyuval beszélgetünk, és jól érezzük magunkat, de itt az én időm. Kiszállok és megyek én is. Kicsikém akkor jön ki a női wc-ból. Meg fogom a csuklóját és elkezdem vinni, majd gyorsan betuszkolok a férfi wc-be és egy ajtón bemegyünk, ahol magunkra zárom.
- Yori mit csinálsz? – kérdezi aggódva.
- Csss. Ne haragudj, de nem bírom tovább. – mondom, majd az ajtónak nyomom.
Érzem rajta, hogy itt nem akarja, de otthon sem lehet most. Betapasztom inkább az ajkait, hogy ne tudjon szólni semmit és inkább elkezdem izgatni. Belenyög a csókunkba, ami az én vágyaimat is tovább korbácsolja. Kezeimmel melltartóját feltolom és elkezdem simogatni kezemmel, miközben vágyamat kiszabadítom és fehér neműjét félre tolva hatolok belé.
Olyan szűk és olyan nedves, hogy istenem azon nyomban elélvezek. Hallom édes nyögését, ami csak még tovább korbácsol. Szorosan kapaszkodik belém és egyik lábát is a derekamra helyezi. Tudom, hogy nem itt akarja, de nem bírom tovább várni akarom őt.
El is kezdek mozogni benne, miközben melleit masszírozom és ajkait marom, hogy finom ajkait még tovább érezzem. Fokozom a tempót és kicsikémet simogatom, ahogy csak tudom, minden féle képpen.
Ahogy fokozom, nem sokkal később mind ketten hangosan felnyögve élvezünk el. Sorosan ölel és karmol a hátamba, ami annyira mennyei érzés. Kicsit még pihenek benne, majd kicsúszok belőle és végre kielégülve nézek mosolyogva a szemébe.
- Szeretlek kicsikém. – suttogom és simogatom az arcát.
- Én is szeretlek, de kérlek legközelebb, ne itt támadj le, mert ez így nem jó. – mondja elpirulva.
- Legközelebb az ágyban fogjuk csinálni, de akkor kettesben kell lennünk. – mondom kedvesen és megcsókolom kicsikémet.
Rendbe szedjük magunkat, majd kilesve nézek ki, de senki nincs. Kicsimet kitolom, majd én is kilépek, éppen vissza fele tartunk, amikor meglepetésünkre meglátjuk Tomoka-t.
- Sziasztok. – köszön vigyorogva. – Nem bírtam haza menni így itt fogok szünetelni veletek. – jegyzi meg, amire nem kicsit ledöbbenek és csak a reakciókat várom, most, hogy végre kielégült fejjel vagyunk nyugodtan már amennyire.
|
