|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2011. 09. 08. 15:37:28 | #16596 |
Karakter: Unique Rolland
Megjegyzés: ~ Bya-nak és Jimnek
Leülünk egy sarokasztalhoz, és ő hoz nekünk inni, majd megeszi a kalácsot. De uramisten... hogy eszi. Talán nem direkt, vagy csak én vagyok túlságosan kiéhezve, nem tudom.
Ránézek az arcára, és valami furcsa egyveleget fedezek fel rajta. Sóvárgást, zavart és halvány pírt. Szexi nagyon. Zavartan elkapja tekintetét rólam, s hogy leplezze zavarát, picit megnyalja kiszáradt ajkait. Én pedig elkezdek bizseregni odalent. Hihetetlen. Elég egy pillantása és máris fel tudja forrósítani a véremet. Csak én érzem köztünk ezt az erős vibrálást. Átnyúlok az asztal felett, és a szemeibe merülve a pillantásommal, simítom végig a pír vonalát.
- Gyönyörű vagy. – Végigsimít az arcomon, miközben bókol, mire még mélyebben elpirulok. Felizgatott... ahogy ette a kalácsot. Elhamarkodtam ezt a határidő-dolgot.
- Köszönöm.
Már indulnánk Texas-szal, amikor megállít a hangja.
- És mit terveztetek mára?
- Ide a játszótérre megyünk. Építünk egy- két várat - felelem mosolyogva.
- Jim bácsi is velünk jön? – kérdezi Texas kíváncsian.
- Nem kincsem. Biztos sok dolga van, nem tarthatjuk fel - felelem kisfiamnak mosolyogva. A szokásos, kuncsorgó szemekkel pislog rám. Tudom, mit akar, ismerem ezt a tekintetet.
- De megígérte, hogy építünk homokvárat. – Milyen makacs ma...
- Várjatok meg. Két perc. Elintézek valamit, ami még eszembe jutott, és ha lehet, akkor veletek mennék. – Ez inkább nekem szól. De nem tudom... tényleg nem akarom elszakítani a munkájától.
- Apuci, léci, léci, léci - veti be végső fegyverét az én kis tündérem. Rápillantok. Tudja, hogy fenntartásaim vannak, de könyörög. Nem tudom, mivel érdemelte ki Jim az ekkora szeretet, de... hah.
- Igen. Kérlek apuci – szólal meg Jim is, mire felnevetek, de végül beleegyezek. Ha ennyire fontos neki, és nem baj, akkor jöjjön, nekem is jó, ha velem van.
***
A homokvárépítés végül remekül sikerül. Jim és Texas remekül összebarátkoznak, bár a kisfiamnak még mindig fenntartásai vannak a dologgal kapcsolatban, így a közös alvást elvetjük, hiszen amikor este végzünk a mókával Texas már hisztis és pityereg, mikor Jim meg akar csókolni. Én persze esedezve kérek, de megnyugtat, hogy semmi baj.
Aztán otthon, lefekvés előtt tisztázom Texasszal a dolgokat, és meg is érti. Elmondom neki, hogy Jim apucinak nagyon jó barátja, és nem esett jól senkinek, hogy így viselkedett, így hát első felindulásában rajzolt is egy rajzot Jimnek bocsánatkérésül, hármunkat a parkban.
Másnap ragaszkodott hozzá, hogy ezt levigyük a bárba, így hát megint lementem a kicsivel egy ilyen helyre. De végülis senkit sem zavartunk, nagyon jól elvolt mindenki attól függetlenül is, hogy mi Jimmel beszélgettünk. Kérdeztem a barátjáról, akinek egyelőre változatlan, de legalább stabil az állapota. Az mondjuk meglepett, hogy Jim mennyire örült Texas rajzocskájának, de nem foglalkoztam a dologgal, inkább elmentünk hozzánk ebédelni.
*** Pár hét múlva ***
A helyzet változott némiképp. Jim többet alszik nálam, de még mindig nem történik semmi, viszont Texas-szal már teljesen rendben van a viszonyuk. Nekem viszont egyre gyakrabban jut eszembe, hogy talán túl sokáig húzom a szeretkezést. Jim már minden csóktól láthatóan felizgul, és ez zavarba etjő neki is és nekem is. De nem tudom mit tegyek... félek. Pedig minden nap találkozunk, együtt reggelizünk, vagy ebédelünk, hiszen találtunk egy jó kis éttermet, ahol van olyan süti, amit Texas imád, de olyan horribilis összeg lenne elkészíteni, hogy inkább megveszem neki itt, negyedannyiért, hiszen egy adagot sem bír megenni egyedül. Jim minden nap kijön velünk a parkba is, és már tényleg ideje lenne, hiszen hetek óta így vagyunk... de félek. Mi van, ha... nem. Ez hülyeség. Nem hagyna el. Ha csak a szex miatt lenne velem, nem is velem lenne, hiszen vannak nálam szebb, helyesebb férfiak, akiknek nincs gyerekük. Szóval... tanácstalan vagyok.
Aztán egyszer, az egyik parkozás alkalmával felhívják a kórházból, hogy Dave magához tért. Akkor annyira boldog... szinte repül.
Másnap is bemegy hozzá délután, így ott hagy minket a parkban,. Tudom, mennyire fontos neki az a férfi, a legjobb barátok, és egész este róla beszélt tegnap is. Megígérte, hogy ha a férfi kijön a kórházból, bemutat neki minket.
És ezen a délutánon...
- Na, mi a helyzet? - repül mellém Sonic, miközben a parkban ülök egy padon.
- Milyen helyzet? - kérdezem sandán rápillantva. - Nincs helyzet - rendezem le, de nem hagyja magát.
- Most lépett le, reggel tőled jött ki, és nem először, ejnye! Nem mondod el? - biggyeszti le az ajkait, mire felsóhajtok.
- Nincs mit elmondani Sonic, nem történt semmi - mosolygok rá.
- Azt akarod nekem beadni, hogy nálad volt egy félisten pasi és nem feküdtél le vele? - hajol közelebb. - Még mindig?!
- A fiam a másik szobában volt, Sonic - fordulok felé. - Nem gondolod, hogy ilyen helyzetben lefekszem akárkivel is?
- Csak ennyi a baj? - röhögi. - Akkor holnap anyámék úgyis éjszakások, lemegyek és nálatok alszom. Te meg átmész a pasihoz, és kielégíttetted magad - vigyorog rám, mire elpirulok.
- De azt mondtam neki, hogy nem akarom még - ismerem be. - Hogy most várunk majd. - Texas odarohan hozzánk, nyom egy puszit Sonic arcára, majd nekem is, és már szalad is vissza. Villámlátogatás.
- Mert hülye vagy - suttogja. - Ez a faszi egy állat, a legizgatóbb értelemben! Gondolkodj már! Ha meg akarod fogni, adnod kell neki valamit. Nem pálya, hogy váratod hetekig, és közben elvárod, hogy ne keféljen félre - szid meg, de elgondolkodom azon, amit mond. Igaza van...
- Akkor... holnap? - kérdezem, mire bólogat.
- Holnap! Szedd össze Texast, egyébként is hűvös van, menjünk el és vegyünk valami szexi cuccot neked. - Elpirulva szólok Texasnak, aki örömmel egyezik bele a plázázásba.
- De milyen cuccot veszünk nekem? - kérdezem Sonictól, de csak pimasz vigyorral jutalmaz és már megy is előttem, Texas kezét fogva.
Hát... ezt nem hiszem el!
***
- Na, jó! Én ebben nem lépek senki elé - morgom, mikor elhúzom a próbafülke függönyét. Az előadó srác és Sonic kábulnak rám, nem is kicsit méregetnek, Texas pedig a gyermekmegőrzőben mókázik, a bejáratnál. Nem tenne jót neki, ha becipelnénk egy szexshopba.
- Pedig szép vagy benne - jelenti be csillogó szemekkel Sonic
- Ha még csak szép lenne - füttyent az eladó. Közelebb lép, mintha igazítani akarna az anyagon, és a fülembe suttog. - Tuti a pasidhoz mész? Ráérek este - szuszogja.
- A pasimhoz megyek - jelentem ki határozott hangon. - De ha ennek ilyen sikere van, akkor elviszem. - Kilököm a srácot a fülékéből, és újra átöltözök, a vörös anyagot szépen összehajtogatva.
Hogy miért döntöttem mégis így? Sonicnak igaza van. Nem várhatok tőle kitartást, ha nem adok érte semmit.
Mikor felöltözök és kilépek, az eladó srác még mindig felfal a szemeivel. Sonic közben a vibrátorokat nézegeti.
- Hozz egyet, megveszem neked - vigyorgok rá.
- Én nem is... - pirul el fülig, de aztán sóhajt és még vörösebb színt öltve belök egy fekete darabot a kosárba, a vörös selyem mellé.
- Ezt ajánlom hozzá - lép vissza mellénk az eladó. - Ha ebben megjelensz a pasid előtt, tuti elélvez azonnal. Ezzel a szimpla, áttetsző és vöröses selyemmel még szebben mutat - tol a képembe egy alsót .
- Síkosító meg gumi is kellene - fordul Sonic a srác felé és elveszi az alsót. - Ez tényleg tuti darab - nyalja meg ajkait. - És pont a méreted - vigyorog rám, de én már nem lehetnék vörösebb.
- Mi értelme van ennek? Nem lenne elég, ha átmennék és közölném, miért vagyok ott? Minek ennyire parádézni? - sóhajtok fel gondterhelten.
- De. Közöld vele, hogy dugjatok és kezd el vetkőztetni - morogja Sonic. - Romantika, Uni... kérlek! Bízd rám magad! - Kacsint egyet, majd a síkosítókhoz lép. Nekem mára gondolattól is görcsben a gyomrom, de nem baj... túlélem...
***
- De ez nekem nem tetszik - morcul be Texas a fagyi evés közben. - Nem jó!
- De kicsim, nem akarsz Sonic-kal lenni? - kérdezem fáradt hangon.
- Nem az a baj - néz rám. - Az a baj, hogy messze leszel. - Felhúzza az orrát, és csak turkál a mogyorófagyiban, mire Sonic töri meg a pár perces csendet.
- És ha... felvinném Texast? Nálunk lennénk - mosolyog. Nekem felcsillan a szemem... ez jó ötlet!
- Texas? - fordulok kicsim felé.
- Játszhatok a kádban? - kérdezi gyanúsan méregetve Sonicot.
- Még gumikacsám is van - vigyorog rá kis barátunk, mire csemetém ugrik, és már az ölében is van.
- Így lehet, apuci? - Bólintok. Szerencsém van Texas-szal. Nem kérdezősködött, hogy apuci miért akar egyedül lenni valahol.
- Akkor irány haza, még le kell szaladnod a bárba is, addig mi majd elmegyünk és veszünk vacsinak valót, oké, Texas? - kérdezi Sonic az említettet, mire kis csemetém elégedetten bólogat, miközben folytatja a fagyi nyalogatását.
Mire odaérek a bárhoz, már nyolc is elmúlt. Elgondolkozva lépek be, és megint az van, mint a múltkor, Mindenki rám néz, aztán vissza a beszélgetőpartnerekre. Csak a pultban álló fiú bámul folyamatosan.
- Szia - mosolygok rá, mikor leülök az egyik bárszékre. - Jim bent van? - kérdezem.
- Most hívott, öt perc és itt lesz - feleli. - Kérsz addig valamit?
- Egy pohár eperlevet - mondom, majd körbepillantok. Senkit nem ismerek... bár azt hiszem, addig jó nekem.
- Tessék - teszi elém a fiú, de nem is mosolyog, vigyorog. - Te van az a szőke ciklon, akit láttam a múltkor. A kissrác?
- A fiam - felelem mosolyogva.
- Elég fiatal apuka vagy és gyanítom, nem is hetero - sandít rám.
- Mire vagy kíváncsi? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Óóó, sok dologra - nyalja meg az ajkait, de ekkor valaki hátulról átölel, megforgat a székkel, és mire felsikkanthatnék, már csókolnak is.
Megismerem az ízét, ez Jim!
Elégedetten fonom a nyaka köré a karjaimat, és felnyögök, mikor a combjaimra simít.
- Mit keresel itt ilyenkor? - kérdezi szuszogva.
- Téged - felelem mosolyogva. - Hogy van Dave? - érdeklődök.
- Túl van a nehezén - ölel át, és érzem, hogy megkönnyebbült.
- Örülök neki - suttogom.
- Fel fog épülni - mondja, és én próbálom nem észrevenni, hogy megremeg, gondolom sír. De fájna neki, ha gyengének látnám, így nem adom jelét, hogy érzékelném, csak simogatom a hátát, és néha belecsókolok a hajába.
Percekig ölelkezünk így. Aztán mikor elválunk int a srácnak, aki ad neki egy sört. De olyan szigorúan néz rá.
- Később beszédem van veled - morogja a fiúnak, amit én nem értek, de nem foglalkozom vele, ez a kettőjük dolga. - Miért kerestél? Baj van? - kérdezi, miközben elindul hátrafelé.
- Én... meg szerettelek volna hívni holnap estére - jelentem be, mikor már hátraértünk. Gondolom, ez az irodája... íróasztal, papírok... kupi.
- Mi lesz holnap? - öl le és int, hogy lépjek elé, így megölel.
- Texas Sonicnál alszik - nyögöm ki, mire kérdő, hitetlenkedő tekintettel pillant fel rám.
- Unique... ne szórakozz velem - suttogja. - Te is tudod, hogy mennyire nehéz... - Ujjamat az ajkai elé vezetve hallgattatom el, majd hátranyúlok a kezét a fenekemre vezetem, de közben olyan vörös lehetek, mint a paradicsom. Ő nem szól, így megcsókolom. Belemarkol a fenekemre, mire felnyögök.
- Nem hitegetlek - szusszantom, mikor elválunk. - Már fel is készültem... gyere át kérlek - nézek rá. Megvillannak a szemei, és felugorva nyom a falhoz, olyan vadul csókol, simogat... szinte szétszaggat a vágy.
- Itt helyben fel tudnálak falni - suttogja rekedtesen.
- Holnap... - szuszogom. - Holnap egész éjszaka csak a tiéd akarok lenni - simogatom meg az arcát mosolyogva.
- Alig várom - néz a szemembe mélyen, mosolyogva, majd megnyalja ajkait. - De most jobb, ha mész, mert azonnal rád vetem magam - suttogja, és lepillantva meg is látom, mire gondolt. Szerencse, hogy nekem nem ilyen feltűnő... nyilván azért, mert nekem biztosan kisebb. De ez nem is baj.
***
Másnap, szinte remegve várom az estét. Még szerencse, hogy Sonic egész nap lent van, mert képtelen lennék koncentrálni.
Aztán, hétkor felviszi a mamájának Texast. Már találkoztam a nénivel, és rá is merem bízni a fiamat. Legutóbb például tejberizst csináltak együtt. Így hát Sonic lejön nekem segíteni.
Elmegyek, alaposan megfürdök, majd megszárítom és megfésülöm a hajam, és felveszem azt a ruhának csak tőlzással nevezhető alsót, amit vettünk, és Sonic segít körbekötni rajtam az anyagot.
- Isten vagy - suttogja és nyel egyet.
- Tuti? Nem idétlen? - forgolódok a tükör előtt.
- Viccelsz? Simán megdugnálak - szusszantja, és ahogy a nadrágjára nézek tláom, hogy nem hazudik.
- Oké, ideje lelépned - tolom ki az ajtón, majd be is zárom, de aztán visszanyitom. - Majd felmegyek reggel Texasért, ha Jim elment - mosolygok rá. - De ha baj van, azonnal gyere le!
- Nem lesz gáz, keféljetek csak nyugodtan - röhögi el magát, mire lepirulok megint, és visszacsapom az ajtót. Épp a húst venném ki a sütőből. Már kész, ahogy a köret is, és remélem, Jim nem enni akar majd, de jobb készülni. Szimpla csirkemell, rizzsel.
Aztán hirtelen kopognak, én pedig remegő gyomorral, fülig pirulva nyitom ki az ajtót Jimnek.
- Szia - nézek rá ártatlanul, még mindig minden láttatni engedő selyembe burkolva. Remélem, tetszeni fogok neki...
|
| Rauko | 2011. 05. 21. 13:46:59 | #13731 |
Karakter: Unique Rolland
Megjegyzés: ~ Bya-nak és Jimnek
Tizenegykor esik végül be, de nem akarja elmondani a késés okét én meg firtatom, hiszen tényleg elég rosszul néz ki. Rövid gondolkodás után döntök úgy, hogy az ágyhoz kísérem. Nem fog történni semmi, csak szeretném ha érezné, hogy mellette vagyok még akkor is, ha alig ismerem.
Simogatások, csókok, igazán kellemes, romantikus kis este, így a karjaiban alszom el, és a szuszogásokból ítélve neki is sikerült annyira megnyugodni, hogy aludni tudjon.
Hajnal körül lehet, mivel kintről még alig szűrődik be valamicske fény, amikor azt érzem, hogy valaki megcsavarja a nagylábujjamat. Ez Texas szokása, így azonnal nyitom is a szemem, és valami furcsa elégedettséggel tölt el, hogy Jim karjait átvetve rajtam, magához húz és nyugodtan alszik.
- Apuci - suttogja kincsem. - Ne ijedj meg, de egy bácsi fekszik melletted - jelenti ki határozottan, de mielőtt mondhatnék, vagy tehetnék akármit, emeli is a gumikalapácsot. - Majd én megvédelek - adja tudtomra, majd üt is, mire Jim mocorogva nyitja ki a szemét.
- Mi történt? - kérdezi álmosan.
- Mit akarsz az apukámtól? - szegezi neki a kérdést Texas, de első döbbenetemből feleszmélve azonnal kikelek az ágyból, megragadom kicsi csemetémet, és visszacipelem a szobájába. Közben elmondom neki, hogy nem kell félnie, a bácsi apuci engedélyével van itt. Belenyugodni látszik, és alig takarom be, már szundikál is tovább, ölelve a macit, amit még Sonic hozott le neki.
Mielőtt visszamegyek, a konyhában iszom egy pohár ananászlevet, majd így sétálok vissza, félmeztelenül, a szemem törölgetve. Jim az ágyon ül.
- Mi volt ez? - kérdezi mosolyogva.
- Uhm... gondolom bejött megnézni, hogy rendben vagyok-e, meglátott téged és eldöntötte, hogy elzavar - mosolygok vissza rá. - Sajnálom, ha felkeltettünk.
- Semmi baj, de miért jár be megnézni téged? - szegezi nekem a következő kérdést.
- Hát... egyszer azt álmodta, hogy bejött reggelé és apuci nem vett levegőt - sóhajtok fel szomorkásan. - Azóta ha éjszaka kijön mosdóba, bejön, és megnézni, hogy szuszogok-e. - Jim int, hogy sétáljak vissza, amit meg is teszek, így megölel és fejével a hasfalamhoz bújik.
- Köszönöm - suttogja.
- Én is, hogy itt voltál. Bár ezt az együtt alvást olyan három hónap múlva terveztem, de láttam, hogy nagyon ki vagy - simítok bele hajába. - De nem baj, majd most lassítunk a tempón - vigyorgok magamban, így fel is néz, szemében pici meglepettséget látok.
- Ez mit jelent egészen pontosan? - kérdezi.
- Azt, hogy az, ami az együtt alvás után jön, nem a következő lépés - mosolygok rá. Látom, hogy kicsit elszomorodik, de végül beleegyezően bólint, így visszafekszünk, és reggelig alszunk.
Hét körül ébredek, ahogy általában. Texas még szundikál, ő mindig kilenc,tíz körül ébred. Jim még nyugodtan alszik, így kimegyek, főzök egy kávét, és azzal együtt ébresztem fel.
- Ébresztő - hajolok fölé, és finoman az ajkaira csókolok. Reagál is rögtön, és egy lágy, kellemes csókban forrunk össze. - Hoztam kávét is - mosolygok rá, mire felül, és elveszi.
- Meg tudnám ezt szokni - sóhajt fel.
- Én is, hogy van mellettem valaki - ülök le mellé. - Csináljak reggelit?
- Nem, mennem kell, még a bár előtt be akarok nézni a kórházba. - És itt meséli el, hogy mi volt. A barátját, a balesetet, a késést és azt, hogy miért volt olyan rossz bőrben.
- Hidd el, már nem lesz baj - ölelem át, mikor befejezte.
- Köszönöm, hogy itt lehettem. - Ő is megölel, a nyakamba csókol, ami kifejezetten jól esik. - Jöhetek máskor is?
- Amikor csak szeretnél, általában itthon vagyok - felelem neki, és tényleg remélem, hogy fel fog még jönni. - Ha nem itt vagyunk, akkor a parkban.
- Rendben, ezt megjegyzem. De egyébként... mit dolgozol? - Egy picit elgondolkodom... akár hazudhatnék is, de nem lenne értelme.
- Itthon varrok ruhákat, jelmezeket, bábokat - vallom be. - Nem fizet sokat, de kettőnknek egyelőre elég.
- Nem gondoltál még másik melóra? - kérdezi, miközben felkel és öltözni kezd.
- Nem akarok messze menni Texastól. És egyelőre nem nagyon van a közelben semmi. - Hirtelen nyílik a szobám ajtaja, és életem értelme jelenik meg, kezében Mr. Teddy-vel, a Sonictól kapott alvós macival.
- Apuci - nyöszörgi, és elém lép, így leülök, és az ölembe veszem. Jim felé pillant. - A bácsi mit csinál itt?
- Emlékszel rá? - kérdezem.
- Igen, a mezítlábas bácsi a parkból. Jim Beeno - mondja kincsem, én meg büszkén nézek Jimre.
- Ugye, milyen okos? - puszilok bele Texas hajába. - Menj kincsem, kapcsold be a mesédet, mindjárt csinálom a reggelidet. - Kisfiam feláll, és engedelmesen sétál vissza a szobájába, így én felállok, és Jimhez lépek.
- Megyek - mondja.
- Rendben, biztosan látlak még - felelem, és fordulnék meg, de megragadja a csuklómat, és visszaránt magához, majd megcsókol. Felnyögve fonom karjaimat a nyaka köré, és ösztönösen dörzsölöm össze ágyékát az enyémmel, amire ő is reagál, meg én is. Ahogy megszakad a csók, a nyakamra tapadva kezd csókolni, de ahogy keze a fenekemre csúszik, hirtelen feleszmélek, és ellépek tőle.
- Sajnálom... elragadtak az ösztöneim - vallom be őszintén, mire elmosolyodik.
- Akkor azt hiszem, egy kávéra még maradnom kell - mondja nevetve, célozva arra, hogy neki is hasonlóan dudorodik a férfiassága, mint nekem.
Végül még fél órát marad, közben Texas is kicsit jobban megbarátkozik vele. Bemutatja Mr. Teddy-nek, és megígérteti vele, hogy fognak együtt homokvárat építeni. Mosolyogva figyelem őket, és olyan jó érzés... egy férfi, akit nem zavar Texas, aki nekem is tetszik, erős, helyes, férfias és türelmes. Nem szabad elengednem!
***
Délután, mikor a parkba indulunk, eszembe jut, hogy úgy engedtem el Jimet, hogy nem adtam neki kalácsot, így megbeszélem Texas-szal, hogy a park előtt benézünk Jimhez, amibe bele is egyezik. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy egy öt éves gyerekkel bemehetek-e, de délután háromkor nem lehetnek még sokan.
Direkt csinosabban öltözök, szorosabb farmert veszek fel, hogy ne hozzak rá szégyent és ne kelljen kellemetlenül éreznie magát miattam.
Ahogy benyitok, erről meg is bizonyosodok. Egyik kezemben a süti, a másikkal Texas kezét fogom, aki hurcolja a kis táskáját, benne a játékait. Páran vannak csak, de meglepve néznek ránk, viszont nem kell sokáig kellemetlen helyzetben lennünk, ugyanis feltűnik Jim.
- Hát te? - kérdezi, és elém lépve kapok egy pici csókot.
- Elfelejtettem ezt odaadni - mondom, és a kezébe nyomom a csomagot. - nem akartunk zavarni, vagy kellemetlen helyzetbe hozni, csak direkt neked sütöttem tegnap egy vaníliásat - vallom be. - Kürtös kalács, remélem, ízleni fog.
|
| Rauko | 2011. 05. 08. 15:23:49 | #13487 |
Karakter: Unique Rolland
Megjegyzés: ~ Bya-nak és Jimnek
- Ha akarja, biztos talál valakit. - Érdekes férfi. Azt hittem, azonnal valami kihívóbbat mond. Azt nem hinném, hogy közömbös vagyok neki, hiszen szinte felfal a szemeivel. Bár párkapcsolatom még nem volt, ezt a tekintetet ismerem már.
- Már találtam, csak nem biztos, hogy akarja - válaszolom neki. Minden bizonnyal érteni fogja, ha arra akart célozni, amire gondolom.
- Egyszerű. Kérdezze meg tőle. Semmit nem veszíthet. – Miközben hallgatom, kortyolok egy kicsit, de még így is magamon érzem a tekintetét, és kezd kicsit zavarba hozni ez a sóvár, vágyakozó tekintet.
- HÉ! Gyere már! Beeno. Hallod?! Játssz nekünk valamit – hallom meg a kiabálásokat. Beeno? Ez vezetéknév lehet. Érdekelne a keresztneve is, de nem mutatkoztam be, tőle sem várhatom el, most meg már kellemetlen lenne.
- Magát várják... nem igaz? - kérdezem tőle. Reméltem, hogy kicsit hosszabban cseveghetünk, de ha már így alakult...
- De...- morogja. Milyen aranyosan dühöng.
- Menjen nyugodtan, ne várassa őket. – Rámosolygok, hiszen tényleg érdekelne ez a férfi. Olyan helyes, annyira erős, férfias... és ezek a hosszú tincsek is annyira izgatóak! Vagy csak rég láttam már olyan férfit, aki ennyire az esetem lett volna? Talán...
- Oké, rendben. Megvár? – Hangja kedves, a nevetése is kellemes, de ahogy a kezemhez ér, kicsit megijedek, hiszen erre nem számítottam. Nem akartam semmit, de akkor talán ő már ma este szeretette volna? Nem... Nem hiszem. Nem olyan férfinak látszik, aki azonnal lerohanna bárkit is! Vad, de nem gonosz.
- Majd meglátom. – Bár én már tudom, hogy el fogok tűnni. Ha fontos vagyok neki és felkeltettem a figyelmét, úgyis találkozunk még.
- Én megyek, és teljesítem a nép óhaját. – Nevet, majd rám kacsint és elindul. Megvárom a megfelelő pillanatot, hogy leléphessek, és meg is teszem, amikor elfordul. Remélem, azért látom még.
*~*
Másnap reggel a szombat délelőtti programot űzzük az én kicsi fiacskámmal. Egy jégkása a sarki árusnál, aztán irány a park, a homokozó.
Épp felszabadultan építünk egy várat ketten, amikor érzem, hogy valaki mellém lép, de nem tulajdonítok neki jelentőséget, hiszen sokan járnak erre. De aztán kicsi fiam felsikít.
- Apuci, nézd, nincs a bácsin cipő – nevet fel csilingelő hangon, és én oda is nézek, hiszen ez érdekes. De amit látok... ez a férfi tegnap estéről! Hogy lehet ő itt?!
- Apuci? - suttogja meglepetten. Nahát! Már nem is vagyok olyan izgalmas így, hogy van egy gyerekem?!
- Igen az vagyok. Ő itt Texas, a fiam. Talán zavar? - kérdezem tőle kicsit felháborodva.
- Igen. Én...én ..vagyis nem. Dehogy. Félre ne érts, csak kicsit meglepődtem a dolgon. –Milyen édes, ahogy így össze van zavarodva! Aranyos férfi... és mégis férfias. Hah...
- Kicsit? Olyan volt az arcod, mintha most meszelték volna. – Rá mosolygok, de már nem érem el Texast, aki szinte elé csapódik. Kis szeleburdi!
- Texas Rolland. És a bácsi? - mutatkozik be életem értelme, amin megint elmosolyodok. Igen, ezt is mostanában tanultuk. Mennyire kiakasztotta Sonicot, napokig ezzel szórakozott. Amikor meglátta, bemutatkozott neki és megkérdezte a nevét. Jókat nevettünk.
- Ööö.. hát én Jim Beeno vagyok. Örvendek a szerencsének, örülök, hogy megismerhetlek, Texas. Ugye nem bánod, ha csatlakozok hozzátok? – kérdezi Texast. Alattomos húzás, hiszen egy gyerek persze, hogy nem mond nemet, én meg ha el akarnám küldeni, pofátlanság lenne. De nem is nagyon akarom.
- Nem. – Hát, kedves fiam, köszönöm... de nem baj. Ha ez a férfi lesz apuci szerelme, akkor nem is haragszom ezért annyira. De még mindig zavarba jövök a közelségétől.
- Még mindig Jim Beeno, és önben kit tisztelhetek, apuci? – kérdezi jó kedvűen, ami engem is nevetésre késztet. Aranyos férfi!
Mosolyogva nézek rá. Olyan helyes férfi... bár az a kis baklövése nem kellett volna, de hát előfordul. Jómagam is nehezen hiszem el, hogy huszonkét évesen már van egy öt éves fiam.
- Unique Rolland vagyok, örülök, hogy újra találkozunk - nyújtom felé a kezem, és el is fogadja.
- Unique... ritka, de kellemes név - hümmögi elgondolkodva, de le sem veszi rólam a szemét. Kicsit zavarba is hoz, enyhén elpirulok. Texas ment meg, aki odarohan hozzám.
- Apuci! Apuci! Nézd, kincset találtam! - kiabálja, és rohan, szinte a karjaimba repül, majd csillogó szemekkel mutatja a kis piperetükröt. - Látod, milyen szép? - mutatja felém nevetve.
- Igen, valóban nagyon szép - mosolygok rá, és elveszem tőle, megnézem, nincs-e eltörve vagy valami, de tökéletes állapotban van. Biztosan egy anyuka ejtette el.
- Hazavihetjük? - pillant rám kicsi fiam csillogó szemekkel, és miután bólintok, hatalmas cuppanós puszit kapok, és már rohan is vissza játszani, a tükröt persze nálam hagyva, hogy tegyem el.
- Aranyos gyerek - szólal meg mellettem Jim.
- Igen, szerencsém van vele. Nem hisztis,nem makacs és nagyon gyorsan tanul - nézek az épp homokvárat építő Texasra.
- Korai megkérdeznem, hogy hol az anyja? - Kérdezi kedvesen, de szomorkásan nézek rá.
- Igen... sajnálom. Erről nem szeretnék egyelőre beszélni. - Próbálok mosolyogni, de szerintem ez csak valami kényszeredett akárminek látszik kívülről.
- Persze, semmi probléma, bocsánatot kérek, hogy felhoztam. - Milyen kedves... Nem faggatózik. - Egyébként... Talán nem kellene megkérdeznem, de erre laktok? - Hát. Nem tudom, elmondjam-e neki. Bár nem látszik gonosz embernek, és ha bántani akarna, akkor nem rohant volna le a lakásáról, cipő nélkül.
- Igen, abban a házban - mutatok a panel felé, ő pedig arra néz, és elmosolyodik.
- Akkor nem lakunk messze egymástól. Gondolom, így keveredtél le a bárba este.
- Igen, valahogy így - mosolygok kedvesen.
- És... ki vigyázott a gyerekre este? - kérdezi puhatolózva. Érzem, hogy valamit szeretne tudni, de azt hiszem, ez nem is baj. Mármint úgyis csak Sonic van, és az külön jó, ha egy ilyen erős férfi, aki a közelben lakik, ismer.
- Sonic, egy kedves fiú a szomszédból - felelem.
Nem sokáig tudunk beszélgetni ez után, mert Texas visszaszalad, hogy szeretne haza menni, mert éhes és kicsit fázik is.
- Akkor...
- Látlak még? - kérdezi, és felállva elém lép.
- Ha szeretnéd, akkor biztosan - felelem kedvesen.
- A bár minden este nyitva van, és mindig bent vagyok - adja tudtomra udvariasan, hogy hol akarna találkozni velem.
- Nem bízhatom ilyen gyakran Texast Sonicra, de ha tudok, lemegyek majd. - Ahogy kimondom, mintha elgondolkodna. Érzem, hogy tényleg nagyon szeretne találkozni még velem, és azt hiszem, nem is lenne ellenemre. Eszembe jut, amit Sonic mondott, és ahogy ránézek Jimre, meglátom benne azt a bizonyos erős, izmos férfit, aki talán kényeztetne, és mellettem lenne. - Az ötödiken lakunk, ki van írva az ajtóra, hogy Rolland - nézek rá kihívóan. Nem tudom, érteni fogja-e, hogy mit akarok.
- És mikor zavarhatlak? - kérdez vissza azonnal.
- Hát, a bár miatt nem hiszem, hogy lenne időd, de.. - Közelebb lépek, és hozzá hajolok, amíg Texas a cipőjéből rázza ki a padon a homokot. - Texas kilenckor legkésőbb elalszik, akkor már egyedül vagyok - suttogok, kicsit hozzá is érve a füléhez ajkaimmal. Nem tudom, mi van velem, de valahogy jól esne, ha jelentenék neki annyit, hogy feljöjjön hozzám. - Rád bízom a többit - távolodok el, és kihívóan, vágyakozva nézek végig rajta. Igazán erős, izmos férfi, és nekem még sosem volt dolgom ilyennel. Talán jól sülne el a dolog.
*~*
Nem bízom benne, hogy megjelenik, hiszen már fél tíz van. Pedig lezuhanyoztam, kimostam a hajam, és felvettem az egyik kedvenc, cicafüles, fehér felsőmet is, egy feszesebb, fehér nadrággal, hogy jól nézzek ki, ha feljönne. Két poharat készítettem egy üveg ananászléhez, meg a délután sütött kürtös kalácsból is tettem ki az asztalra, sőt, ha jönne, még adni is tudnék neki egy vaníliásat, de nem tudom, mit várok. Arról szó sem volt, hogy ma jönne fel. Bár tény: nem bánnám.
|
| Rauko | 2011. 05. 04. 11:32:47 | #13402 |
Karakter: Unique Rolland
Megjegyzés: ~ Bya-nak
Azt hiszem, megint Sonic-nak van igaza. Okos fiú, pedig még csak tizenhét éves... de néha őt szoktam megkérni, hogy legyen kicsit Texas-szal. A szomszédban lakik, megbízható kölyök... Ma is ő vetette fel, hogy ideje lenne kimozdulnom egy kicsit. De hiába élek itt öt éve, a bolton kívül csak azokat a helyeket ismerem, ahova Texast el kell vinnem. És az ugye nem szórakozóhely vagy kocsma.
- Unique, van egy jó hely, nincs is messze - szólal meg Sonic, miközben én épp a vacsorának valót készítem oda nekik.
- Milyen hely ez? - kérdezek vissza.
- Hát, kicsit érdekes fickók járnak oda, de arra alkalmas lenne, hogy felszedj valakit - kacsint rám. - Sok pasi jár arra. - Pirulva kapok felé a tekintetem, ő pedig önelégülten vigyorog.
- Én nem is... honnan veszed ezt?!
- Ugyan, ne legyél ilyen naiv - vigyorog rám. - A pornóidat sosem dugtad el elég jól - kacsint, de itt valami...
- Sonic, nekem nincsenek pornóim - nézek rá kérdőn, mire megrántja a vállát.
- Mindegy, mert a reakciódból akkor is egyértelmű volt, hogy nem a csajokat szereted - kacag fel.
- Oké, de jó lenne, ha ezt nem híresztelnéd, elég kellemetlen lenne nekem - morgom, miközben tovább szeletelem a répát.
- Ugyan, nem fogom mondani, ne viccelj. Egyébként - lép közelebb. - Texas alszik. Mesélj szépen, voltál már pasival? - hajol át a konyhapulton.
- Ha mindenképp tudnod kell, az egyetlen normális szexuális kalandom az volt, amiből Texas született. Nem voltam még férfivel, és ha nem muszáj, nem is leszek. Egyelőre a fiam az első és legfontosabb, nincs időm másra.
- Tudod, hogy lenne - néz rám kedvesen. - Akkor vigyázok rá, amikor kéred, és ha akarod, úgyis találsz olyan pasit, aki bírja a gyerekeket, és még segítene is nevelni Texast. Neki is jobb lenne, ha nem csonka családban nőne fel.
- Az, hogy két apukája van, nem jelenti azt, hogy az már egy teljes család - nézek rá.
- Meg ne haragudj Unique, de ha melléd pasi kerül, te leszel a nő. Meglenne az anyja és az apja, mert te alapvetően passzív típus vagy. - Már szívom is fel magam, hogy visszaszóljak, de nem tudok. Alapvetően igaza lehet... szeretnék én lenni az, akit kényeztetnek... úgy nőnek lenni, hogy megmaradni férfinak. Az nem lenne rossz.
*~*
Este kilenc körül megyek le, Texas megfürdött, úgy hagytam otthon őket, hogy épp valami mesét kezdtek el. Szerencsém van Sonic-kal. Nagyon édes srác, rengeteget segít nekem, és ezért mindig csak azt kéri, hogy hadd aludjon nálam akkor, ha a fiamra vigyáz. Ez nem nagy dolog, és van is néha ilyen. Ha nagyobb megrendelés fur be, akkor nem tudok vele lenni... de így jó, hogy olyan, mintha lenne egy testvére. Nekem meg mintha két fiam lenne.
A bár, ahova Sinic irányít tényleg hangulatos. kellemes hely, és tele van ugyan kemény fiúkkal, de ahogy belépek, csak megbámulnak, és már beszélgetnek is tovább. Persze, hogy nem tetszem itt senkinek, hiszen ezek a fiúk a nagy mellű, darázsderekú csajokra buknak, és nekem ebből csak a darázsderekam van meg.
Egyenesen a pulthoz lépek, és ott ülök le. Nem nagyon látok olyan figurát, akivel most szívesen beszélgetnék... de abból nem lehet baj, ha megiszok egy sárgadinnyelevet. Utána meg megyek haza, és még talán haza is érek a jóéjt-puszira. Texas szereti, ha tőlem kapja.
- Szép estét - köszön rám valaki. Rá pillantok, és hu... milyen férfias férfi. - Mit hozhatok? - kérdezi.
- Hát, három deci sárgadinnyelevet esetleg - mosolygok rá.
- Semmi alkohol? Nem akar feloldódni kicsit? Látni, hogy feszeng - mondja.
- Ön szeriont van itt valaki, akiért érdemes lenne feloldódni? - kérdezem. Valahogy... nem is tudom. Sosem flörtöltem még.
- Ha akarja, biztos talál valakit - kacsint rám. Most figyelem csak meg jobban. Tőlem magasabb, helyes arcú, erős testű férfi. Hosszú a haja és olyan világítóan zöldek a szemei... helyes. Nagyon helyes, és olyan gondoskodónak látom.
- Már találtam, csak nem biztos, hogy akarja - morgom halkan, miközben beleiszok a kapott italba, de azért úgy, hogy ő is hallja. Kicsit flörtölök vele, aztán... mivel szerintem úgysem akar tőlem semmit, haza is megyek. A jóéjt-puszit talán lekésem, de... mindegy. Sonic is tud neki adni, tőlem meg kap majd dupla jóreggelt-puszit.
|
|
