|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2011. 06. 27. 14:56:08 | #14558 |
Karakter: Sixte Swann/Zéphir Rollin
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
- Nem volt rossz… De kár, hogy nem adtál bele annyit – szólal meg. Nem érzem a gúnyt és a megvetést a hangjában, bár pont tőle ez kifejezetten furcsa is lenne. Viszont az érdekes, hogy látta azt, amit előtte milliók nem.
- Oh, kifogást találtál benne? – kérdezem, és a kíváncsiságot Sixte egyik szexi-dögös mosolya mögé bújtatom. Kifejti, hogy nem figyeltem, legalábbis szerinte és kicsit csipkelődik. Nos, nem tudom, mennyire imponál a dolog. Igazából nem érdekel így különösebben. Az, hogy felsőbbrendűnek hiszi magát nálam, pedig ugyanazt a munkát végzi, mint én, kicsit ellenszenvessé teszi. Kicsit azért szórakozom vele, mielőtt elengedem. Láttam a haverján, hogy oda meg vissza van értem, így hát adok neki sanszot, hogy dicsekedhessen velem. Úgysem fogom keresni.
Visszalépek Kan-chanhoz, miután elment a fiú, ő meg nagy szemekkel nézi a mellkasomat.
- Hoznál nekem az öltözőbe vattát és acetont? - kérdezem mosolyogva, mire a szemembe néz, visszamosolyog és bólint, én meg elindulok az öltözőm felé. Közben egyszer-egyszer eszembe jut a fiú. Milyen szép, mégis mennyire felszínes. Azt hiszi, hogy majd pincsiként fogok utána loholni, ő meg majd dicsekedhet, hogy a nagy Sixte Swann a lábnyomát csókolgatja? Ugyan, kérem. Senki udvari bolondja nem leszek, aki nem fizeti ki egy film busás árát. Az meg, hogy felkeressem ezt a klubot, aminek szerintem a számát megadta, még vérlázítóbb feltételezés. Persze, majd fogom magam és elmegyek egy olyan helyre, ahol minden bizonnyal ismerik az arcomat, felkeresem ezt a gyereket és majd fizetek érte, hogy dugjunk. Na, persze.
Az a szőke fiú, Scott, akit a színpadon kellett megdugnom, bár nem olyan szép, de negyedannyira nem öntelt, pedig ő is elismert, nem hiába lett a passzív sztárja a műsornak. Az a lekezelő tekintet, az a gesztus, amivel kegyesen összemázolta a testemet... nos, ha mindenképp pontos akarok lenni, akkor van néhány támogatóm és rendezőm, akik ezért a húzásért simán beperelték volna. Mert nem firkálod össze alkoholos filctollal egy híres színész testét, aki azzal a testtel keresi a pénzt. És pont.
***
Telnek a napok, lassan hetekké duzzadnak és már egy hónap telt el a színpadi fellépés óta. Egy filmen, és egy internetes oldalnak adott riporton vagyok túl, a többi időt pihenéssel töltöttem. Ponnak végül orvosi segítségre volt szüksége, kiderült, hogy valami örökletes betegség, de egy kis műtéttel gyógyítható, így hát megműttettem. Aztán persze egy percre sem hagytam egyedül, hiába mondta a doki, hogy nem szakadhatnak fel a varratok, féltem, hogy mégis. Mikor az interjún a srác meglátta, el volt ájulva tőle, hogy milyen szép, milyen nyugodt kis kutyus, és mennyire barátkozó. Ugyanis a fiú elkérte picit, és miközben beszélgettünk, az ő ölében szundikált az én kis Ponom.
- Nem gondoltam, hogy a nagy Sixte Swann-nek ilyen arany szíve és ennyire aranyos kutyája van - szólalt meg a srác aztán az interjú végén. - Kedve nem lenne esetleg velem ebédelni? - kérdezte.
- De, esetleg lenne - mosolyogtam vissza rá. Helyes srác, szőke, húsz körüli, saját bevallása szerint bi. Nagyon jól tudok vele beszélgetni, nem öntelt és nem bunkó.
Megint eszembe jut a fiú. Talán, ha engedek a pornósnak magamban, akkor lefektetem, de nem értettem, hogy gondolta, hogy majd vállalom azt a kockázatot, hogy szponzort vesztek azért, mert magánemberként melegbárokba járok. Pedig ha host, akkor az, sőt, a szám alapján Kan-chan meg is mondta a bár nevét, de elfelejtettem. Annyira pedig nem volt csábító, hogy álcázással bajlódjak. Helyesebben mindene meg lett volna hozzá, de a modorán lett volna mit csiszolni.
Miközben a riporter sráccal ebédelek, még kérdez pár dolgot, amit a cikkbe beépíthet majd. Kedves fazon.
De megcsörren a mobilom, így bocsánatot kérve veszem fel. Scott az, a Kiállításról.
- Szia, zavarlak? - kérdezi.
- Dehogy, helló! Mond bátran.
- Hallottál arról a partiról, amit a Kiállítás meleg részlegéért felelős multimilliomos rendez?
- Ki nem hallott róla? - sóhajtok fel.
- El akarsz menni? - A hangja kicsit félénknek érződik.
- Scott, ha el akarsz hívni, szólj bátran, és megyek.
- De ma este lesz - nyög fel. - Nem mertelek előbb hívni, de lehet, hogy elkéstem.
- Egyébként is mennem kellett volna - mondom. - De ha jössz velem, akkor legalább nem unom magam halálra. Hol is lesz? - És ahogy kimondja, picit összeszorul a gyomrom.
Pont ott...
***
Lepasszoltam Pont ma estére Kan-channak, megmondtam, mit adjon neki, mennyi gyógyszert és azért megbeszéltük, hogy még hívom majd, hogy minden rendben van-e.
Scott végül a saját kocsijával jön, így nem kell elmennem érte, aminek azért örülök is. Ha korábban lesz kedvem lelépni, nem lett volna szívem rábízni egy taxisra vagy valaki másra, de így rendben is van a dolog.
A bár előtt parkolunk mindketten. Nekem már előre furcsa érzésem van, de végülis nem tulajdonítok neki jelentőséget.
Ahogy belépünk, Scott is felveszi a szokásos álarcát, és a kedves srácból egy kis nimfomán döggé alakul, én meg feszítek mellette, mint akinek ez tetszik és ez kell. Nem vagyunk sokáig együtt, mert őt is elszólítják a támogatói, és engem is, de azért előtte leegyeztetünk egy baráti ebédet holnap, hogy beszélgessünk, mert kaptunk egy ajánlatot egy közös filmre, de nekünk lehet megmondani a koncepciót.
Én is elvagyok mondjuk ma. Jópofizok az idős, kiéhezett férfiakkal, visszautasítom az ajánlataikat, persze csak kedvesen és udvariasan, de azon gondolkodom közben, hogy Kan-chan beadta-e már a cseppeket Ponnak.
Végül győz a gazdik aggodalma, és egy pohár pezsgővel a kezemben, mélységes elnézést kérve és csábító mosolyokat villantva kisétálok a teraszra, hogy felhívjam Kantarout.
Hamar felveszi, és el is mondja, hogy minden rendben van, nem történt semmi baj, beadta a cseppeket Ponnak, ettek is, kicsi kutyám pedig már alszik is a kosarában. Kantarou biztosít, hogy nem kell sokáig ott lennem az estén, és csörgessem meg, ha indulok, kinyitja az ajtót és megcsinálja a nappaliban az ágyat nekem, hogy ne vezessek haza, hiszen ő közelebb lakik ide, mint én.
Ahogy leteszem a telefont és megfordulok, ismerős, szép, és kétes érzéseket kiváltó látvány fogad.
A fiú a Kiállításról. Még mindig szép, szinte lélegzetelállító, de az első mondatával azonnal apró darabokra töri az illúziómat.
- Nem sejtettem, hogy még találkozunk - veti oda flegmán.
- Ugye nem vártad, hogy magamtól eljövök egy ilyen helyre? Nem kockáztatok - felelem, és ellépek mellette. - De félre ne értsd, tetszel nekem, csak nem sodrom miattad veszélybe a támogatóimtól származó jövedelmemet - mosolygok még rá, és belépek újra a terembe. Ha nem csalnak a gondolataim, utánam, fog jönni és kioszt, de az nem baj, maximum kivezettetem, ha megunom, vagy lelépek én. Lassan úgyis mehetnékem van.
|
| timcsiikee | 2011. 05. 07. 01:42:22 | #13449 |
 Karakter: Takeuchi Yuji
Megjegyzés: ~ Raucicnek
Yuji:
Hah, még sosem voltam ilyen kiállításon. Most páran áradoztak róla, és szóltak, hogy készüljek nyugtatóval. Nem tudom mire gondoltak, de nem is érdekel. A kíváncsiságom mindennél nagyobb. Csak ketten jöttünk el, vagyis hárman, de a legelején Taki teljesen eltűnt mellőlünk, pedig nekünk még külön helyek is vannak foglalva az „előadásokra”. Hmm…
Vajon mit fognak előadni? Erotikus táncot? Valószínű. Az eszközök kiállítását figyelembe véve ahw… izgis lehet majd ez is.
Olyan dolgokat látok, amiről eddig nem is hittem volna, hogy létezik. Olyan mintha le lennék kicsit maradva. Bár ezek közül rengeteg van amit soha nem is használnék. Azért a szadó-mazónak is van nálam egy olyan határa, ami egyesek számára alacsony. Nem tehetek róla, jobban szeretem ha tőlem boldog és elégedett valaki, mint a fájdalomtól. Az csak egy kis fűszer.
Egész elöl van helyünk a kis térben, és az előadás nos… Khm… elég ingerlő. Odahajolok Yumihoz.
- Ez nincs leírva, hogy épp… micsoda? – előkapja a zsebébe gyűjrt prospektus félét, és kerek szemekkel mered a papírra, majd rám.
- Úgy néz ki pár pornószínész fog a tudásából mutatni. – Az arcom azonnal égni kezd, de hamar lenyugszom. Oh mami, élő pornó! Nem hiszem el, és a főnöknek, vagyis taichou-nak hála tök ingyen.
Egy fiúcska izgatja magát az ágyon, ami igaz engem nem izgat fel annyira, hisz nem ez az oldal érdekel. Bár szépnek találom, nem véletlenül pornós, gondolom én. Itt minden igazi… az is, ahogy síkosított ujjai egyszerre mozognak farkán és magában. Kíváncsi vagyok arra a kanra, aki rámászik majd.
Hamarosan meg is jelenik, teljesen belemerülve mászik felé és mindent láthatunk nem csak közelről, de élőben és minden… mindent érezni lehet. Oh mami… ez a szex isten, nagyon dögös… Csak egy probléma van vele. Teljesen elkalandozott.
Látom ahogy az izmok feszülnek a barnás bőr alatt minden mozdulatnál, de az arca… néha rezdül csak meg, de teljesen nem oda figyel, ahova kéne, és ez jobban megragadja a tekintetemet.
Talán nem szereti ezt csinálni? De akkor miért csinálja? Sosem értettem, hogy ha valaki nem szeret valamit csinálni akkor mégis miért csinálja? Mindig van más választás.
- Hah, tudod ki ez? – úgy kapkodja a levegőt, hogy mindjárt hiperventilál. Csak el ne ájuljon nekem.
- Kicsoda? – kérdezem kíváncsian, de jóval nyugodtabban, mint ő.
- Sixte Swann – ismerős a neve. Ez a dögös félisten lenne Ő? Hmmm…
Yumi megrázza picit vállam és fejjel int, én pedig a színpadra tekintve látom, hogy engem mustrál a pasi, most sokkal élénkebbek az érzelmek az arcán, mint az előbb, és miközben élvez a morgásától felizgulok. Még szerencse, hogy edzett vagyok, bár nem ennyire.
Le kell csillapítanom magam és Yumit is, mielőtt magához nyúl.
- Ahh, de jó műsor volt… Néha úgy érzem pornós akarok lenni, de nem vagyok olyan szép, hogy a kamera elé álljak.
- Hülye vagy te? Te is az egyik legkeresettebbek közé tartozol nálunk. De… pornós miért szeretnél lenni?
- Viccelsz? Szinte csak dögös pasik vannak, és a kemény munkáért megéri – megnyalja szája szélét, és csak fejcsóválva mosolyodom el rajta. Lökött… bár van abban valami, amit mondott.
Pár szót váltunk csak, Yumi hirtelen elnémul a következő pillanatban pedig egy sármos arc dől bele a képbe.
- Mit keres egy magadfajta szépség egy ilyen gonosz helyen? – ahh, ez Sixte? - Remélem, azért a műsor tetszett. – elmosolyodom, és csípőre teszem egyik kezemet, a másikat derekamra simítom.
- Nem volt rossz… - válaszolom halkan, úgyis olyan közel vagy, hogy minden szót hall, talán még a levegővételem is. – De kár, hogy nem adtál bele annyit – Yumi megbök hátulról, szemem sarkából látom a kétségbeesett fejet. Most mi van? Nem lehet beszólni egy dögös színésznek? Egy pornósnak?
Felvonja egyik szépen ívelt szemöldökét.
- Oh, kifogást találtál benne? – micsoda dögös mosoly, szívesen rávetném magam, de ez maradjon csak édes fantázia.
- Csak annyit, hogy nem figyeltél… vagy az csak a kamera előtt megy? – még mindig mosolygok. Egy csepp gúny sincs a szavamban, dehogy… csak kíváncsi vagyok.
- Ezt vegyem kihívásnak? – Nah, mi van csak kérdezni tudsz? Ejnye… azt hittem a pornósokban is van valami költői véna vagy legalább bő beszédkészség.
- Akár… - felcsillan szemem. Vajon miért jött ide hozzám? Bár… hülye kérdés, nyilvánvaló. De miért pont én? Azt hiszem meg is kérdezem tőle.
- Mondd csak, te bálványozott szex isten. Miért pont ide tévedtél?
- Nem tévedtem, szépségem – ujjait állam alá fonja – de inkább csak a puha bőrt simítja. – Már a színpadról is téged figyeltelek… talán ezt nem vetted észre? – oh, dehogynem. Egy pillanatra oldalra nézek, de Yumi sehol. Az idióta… most vagy elszökött, vagy elszökött. a különbség abban van, hogy vajon merre ment. Tovább nézelődni, vagy magán könnyíteni? Vagy… direkt magamra hagyni? Na mindegy, tud magára vigyázni.
- Akkor kérdezem pontosabban – megfogom államnál kalandozó kezét, lehúzom úgy, mintha el akarnám tolni magamtól, de valójában testem egy részén végigsimíttatom vele magamat, és hátrébb hajolok, hogy magával ragadjon a dögös tekintet.
- Mit szeretnél tőlem? – kihívó mosolyt villantok rá, amit viszonoz Ő is. Tetszik… határozottan tetszik, csak egy problémám van. Nem vagyok ismert a pornósok terén. Nem csak azért mert ritkán nézek ilyet, és nem jegyzem meg a neveket, de nem tudom hogy jellemileg milyenek is valójában. Vajon megér egy próbát? Yumi reakcióiból ítélve igen. Hát legyen…
- Szerintem te is pontosan tudod, okosabbnak látszol, mint a környezeted.
- Köszi a bókot. – hihetetlen, hogy alig tágít a közelemből. Érzem azt a forró test hőt, amit kibocsájt az előző szex után, ráadásul egy cseppet sem tűnik fáradtnak. Egyre jobban izgatja a fantáziámat. Ez azt jelenti, hogy jól bírja, bár nem is meglepő. Egyre jobban beleesek a csábításba. – és még az első kérdésedre válaszolva… izgalmat kerestem ezen a gonosz helyen – rákacsintok, és zsebembe nyúlva előveszek egy filctollat. Mindig van nálam valami, mintha csak tudnám mire kell készülni, hihetetlen ugye?
Mellkasán, bőrére firkantok egy telefonszámot. Persze nem a sajátomat, eszem ágában sincs… Ez is az én számom, de inkább úgy fogom fel, hogy a melóhely telefonszáma. Így ezen keresztül, soha nem deríthetnek ki rólam semmit, fő az óvatosság. Ráadásul a cunci „titkárnőt” is ismerem, aki ezeket kezeli.
Ahogy lefirkantom az utolsó számot is, megnyalom alsó ajkam, és felpillantok szemeibe. Órákig tudnám bámulni, az tuti.
- És ha most nem bánod, a barátom után erednék, nem szeretném, ha bűnbe esne – vigyorodom el és választ sem nagyon várva megfordulok, és kipirosodott, pihegő testtel sietek a terem kijárata felé, elsőként a mosdóba fordulva, hogy felkeressem Yumit. Ha ezt elmesélem neki, tuti behal… az irigységtől. Hehe…
|
| Rauko | 2011. 05. 03. 09:09:02 | #13367 |
Karakter: Sixte Swann/Zéphir Rollin
Megjegyzés: ~Timcicának
 Minden évben ez a hajtás... komolyan nem értem, hogy mi az értelme. Sok idióta barom kifizet egy fél vagyont, hogy nézhesse a meztelen csajokat meg pasikat, ahogy a színpadokon kényeztetik magukat és egymást. Persze nekünk, melegeknek is van itt hely, mindig elkülönítve, de van. Nekem meg idén különösen fontos ez.
Ez az első alkalom, hogy kiválasztottak színpadi akcióra. Nem nagy dolog, csak nagyon csúnyán seggbe kell raknom egy édes, szőke passzívot. Akivel mellesleg tegnap együtt ebédeltem egy elegáns, kelet-európai ételeket kínáló helyen. Nagyon érdekes volt. Ő valami gulyáslevest evett, én meg azt hiszem, valamilyen káposztát, de... talán töltött vagy rakott, már nem emlékszem. Annyi a lényeg,. hogy ma kicsit többet kellett nyomnom a teremben, mint terveztem. De szerencsére jó volt a bemelegítés is, így nem durrantak be az izmaim.
***
Épp felsétálok a színpadra. A kis édes egy ágyon fekszik a színpadon, és teljes beleéléssel kényezteti magát. Nekem nem sok dolgom van, csak odalépve segítek neki. Aztán adok a szájába valami nagyot és finomat, amit utána a csinos és szűk seggébe dugunk.
De így egészen őszintén, miközben ezzel foglalkozunk, valahogy nem itt jár az agyam. Ilyenkor sosem. Nehéz sokáig Sixte szerepében bájologni mindenkivel. Nekem, Zéphirnek most az a legnagyobb gondom, hogy Ponnak megint ment a hasa, és holnap el kellene vinnem végre állatorvoshoz. Két napja van ez... szegény Pon. Mindig olyan keservesen sír, ha ki kell mennie. Muszáj elvinnem, és remélem, csak az ételében volt valami. Akkor meg visszaállunk a saját magam által készített kajára, a csirkehusi nagyon tetszett neki egyébként is. Néha még a kukoricát is megette.
Közben a kicsike elélvez, így nekem is rá kell kicsit kapcsolni. Ki kell tekintenem közben a tömegbe is, és meglepetten veszek észre valami érdekeset és izgalmasat. Az első sorban áll, alacsony, barna a haja, karcsú és imádni valóan szép. Nem is nagyon tudom róla levenni a szemem, végig őt nézem, amíg elélvezek. Ő először észre sem veszi, de az, akivel jöhetett - mwert mellette áll és nevetgélnek valamin - rám mutat, mire a srác is felém néz. Észreveszi, hogy nézem, de csak megnyalom az ajkaimat, hátrahajtom a fejem és kirántom a farkam a srácból, hogy az előírás szerint a hasára élvezzek. Utálom ezt, de ez kell a népnek. Én jobbszeretek a kedvesem testében elmenni, miközben minden izma kedvesen és gondoskodón ölel, majd magamhoz húzva szenderedni édes álomba... de Zéphir megint nem érdekel az égvilágon senkit, itt Sixte a sztár.
Amikor végzünk és lemegyünk a színpadról, már mellém is lép Kantarou, a menedzserem, barátom, bizalmasom és Pon keresztapja. Ő ismeri mindkét énemet, mindkettőt szereti valamiért, de mellette néha muszáj Sixte-nek lennem. Most viszont mindenki azzal van elfoglalva,. hogy eltakarja a merevedését, és van időm beszélni vele.
- Kan-chan, azok kik? - mutatok a cuki fiú és a haverja körüli helyre.
- Nem tudom, de azt hiszem, arrafelé volt az előkészített hely pár hostnak. - Látom, hogy elgondolkodik. - Ahogy nézem, ők azok. Mindkettő cuki. De hol a többi? - néz szét tanácstalanul, majd észbe kap és visszapislog rám. - Cím, név, telefonszám? - kérdezi, és már emeli a füléhez a mobilját, de elkapom a csuklóját.
- Hagyok egy esélyt Sixte-nek - kacsintok rá, majd elindulok a srácok felé. Ahogy keresztülmegyek a tömegen, hallom a meglepett nyögéseket, de senki sem mer leszólítani. Hehe. Szeretem ám ezt.
Ahogy melléjül érek, a fiúhoz hajolok, közel az ajkaihoz, de nem eléggé ahhoz, hogy hirtelen meg tudjam csókolni. Pedig csábítóan édes.
- Mit keres egy magadfajta szépség egy ilyen gonosz helyen? - kérdezem, és megnyalom az ajkaimat. - Remélem, azért a műsor tetszett - kacsintok rá. Ha nem adja b a derekát, úgyis megtudok mindent és megkeresem, de így izgalmasabb becserkészni.
|
|
