Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Matt! Orvoshoz kell mennem!

Nem mondok semmit, csak beszállunk a kocsiba és végül a klinikára hajtunk, ahol a nõgyógyászaton bejelentkezik. Szerencsénkre az egyik beteg lemondta mára így Kim be tud menni. Amíg õ bemegy a rendelõbe, addig én a váróban várom, hogy végezzen, és végre elhúzhassunk innen. Nem szeretek kórházba, meg egyéb orvosi helyekre járni. Csak a frászt hozzák rám, mert ilyenkor kezdek el, gondolkozni milyen gondok történhetnek a nagyvilágban. Mikor végre végez, kijön és sietve megyünk a kocsiba. Beszállunk, majd a kezembe nyomja a receptet, amin picit elmosolyodok.

- Na milyen volt? – kérdezem kicsit félve.

- Egy ideig nem kell óvszerre költenünk úgy érzem… - zsebébe nyúl és megmutatja mit adott neki az orvos.

Elvigyorodok, majd végül elindulunk a gyógyszertárba. Megveszem a gyógyszerét, majd végül egy óvszerekkel együtt egy zacskóba tesszük és elindulunk hozzám. Örülök, hogy itt van nálam és boldog vagyok, hogy velem van most már teljes mértékben.

- Haza kellene mennem… - jegyzi meg, miközben vizet tölt magának.

Én viszont nem akarom, hogy haza menjen. Háta mögé lépek és magamhoz ölelem. Érzem, hogy megborzong érintésemre. Nyakához hajolva kezdem el csókjaimmal halmozni. Ennyire kívánom és akarom õt. Soha egy nõt sem kívántam ennyire, mint amennyire Kim-et kívánom. Egyszer csak megfordul. Kezeit hajamba túrja és elkezd vele játszadozni, amivel nem kicsit húzza idegeimet. Minden érintése, akár egy örökké valóság vágyom utána a lehetõ legjobban. Édes csókot váltunk, ám egyszer megszakítja a csókot és eltol magától.

Nem értem a helyzetet, de amikor felhúzza a pólóját és leszedi a tetoválásról a kötést. Meglátom a meglepetését. Egybõl elámulok. Sok csillag közé van beleírva a nevem. Imádom ezt a nõt. Mindig képes valamivel boldoggá tenni és meg lepni. Ahogy visszateszi a tapaszt nem is kell több. A konyha pultnak döntöm és hevesen, mohón kezdem el csókolni. Lábait derekam köré szorítja. Nem is agyalok semmin. Leszedem róla a nadrágot és a fehérnemût, majd magamról is. Határozottan vezetem belé férfiasságomat. Most az egyszer nem finomkodok. Túlságosan is vágyok rá. Nyakához hajolva kezdem el csókolgatni, nyaldosni, miközben egyre vadabbul mozgok benne. Nyögéseivel engem meg az õrületbe kerget.

Nem sokkal késõbb, ahogy fokozom a tempót és tövig hatolok benne, meg hallom kéjes nyögését, ahogy elélvez. Nekem sincs sok hátra. Már éppen elélveznék, amikor eltol magától. Nem értem mit szeretne. Ám amikor letérdel és szájába veszi férfiasságomat, azt hiszem elkezdem sejteni. Felnyögök a kellemes érzéstõl. Addig folytatja, amíg egyenesen szájába nem élvezek el. Annyira jól érzem magam, hogy azt elmondani nem lehet. Felállítom kicsimet, majd magamhoz ölelem. Percekig csak állunk és öleljük egymást, de sajnos minden boldog és kellemes pillanatnak véget kell érnie. Kicsim lerendezi magát, amíg én is, majd beszállva a kocsiba viszem haza. Nem akarom, hogy baja legyen. Elválni viszont csak egy puszival tudunk anyuék miatt. Meg fog õrjíteni a távolság, ami közöttünk lesz.

Másnap annyira nincs szerencsém. Apám folyamatosan dolgoztat és annyi munkát ad, hogy alig gyõzöm. Fel kell vennem valakit, aki segít nekem megcsinálni. Hogy még szerencsétlenebb legyek be is jelenti, hogy este buliba megyünk és vinnem kell egy kísérõt, akit kiválasztott nekem. Na, szép mondhatom. Nem tetszik az ötlet nagyon nem, de nem tudok mit csinálni.

Felállok és kimegyek a helyiségbõl. Elõveszem a telefonomat és kicsikémet hívom.

- Szia Kim, sajnos ma nem tudunk találkozni. – mondom csalódottan kicsimnek a tényeket. A terveimet, majd át teszem másik idõpontba.

- Mi történt? – kérdezi búsan. Tudom, hogy nem örül, hiszen én sem.

- Apa egy csomó melót adott, amivel nem fogok végezni egyhamar… sõt a héten biztos rámegy minden idõm. Sajnálom.

- Nem zavarnálak… - tudom mennyire szomorú és várta, hogy együtt legyünk. Én is szeretném, mert hiányzik mindennél jobban és azt akarom, hogy velem legyen, de most sajnos nem lehet.

- Kim, mi egy vacsorára megyünk apával. Sok befolyásos ember lesz jelen és csak szólni szeretnék, hogy apa ragaszkodott egy kísérõhöz.

- Én szívesen elmegyek. – hallom a hangjában a reményt.

- Nem jöhetsz, mert egy felnõtt klubban lesz…

- Értem… - most keserítettem el teljesen. Tudom, hogy fájnak neki szavaim, de nem tehetek róla, ha kötelezõ, akkor kötelezõ. Ki is nyomja a telefont. Beszélnem kell vele. Már indulnék is, amikor apám visszatart, hogy menjek végre dolgozni. nagyot sóhajtva megyek utána és ülök neki a munkának.

Késõ délután hazamegyek, hogy átöltözzek estére, meg kicsit felfrissítsem magam, de haza kell mennem, mert látni akarom Kim-et, meg apa mondta, hogy menjek oda, mert onnan fogunk együtt menni. El is megyek a házig sétálva, amikor nagy meglepetés ér. Testvérem azzal a Tom gyerekkel beszélget, bár nem vesznek észre így kicsit szemmel követem a dolgokat.

Látom, hogy Tom odahajol húgomhoz és megcsókolja. A szívemet, mintha kettétörték volna. Nem is bírom tovább nézni. Ezek szerint egyszer nem érek rá a munka miatt és már is másnál köt ki. Lehet jobb lenne ha hazaköltöznék? Mély levegõt veszek, majd kimászok a bokor mögül, de ekkor már külön vannak.

- Sziasztok. – köszönök, amikor már hallótávolságon belül vagyok.

- Matt. Te hogy kerülsz ide? – kérdezi meglepõdve Kim. Hát igen én is meglepõdtem egy két dolgon.

- Apa idehívott, hogy innen indulunk. – mondom. – De nem is akarok tovább zavarni, beszélgess a pasiddal nyugodtan. – próbálok nyugodtságot a hangomra erõltetni, de iszonyatosan féltékeny vagyok, és nem akarom, hogy elvegyék tõlem. Õ csak az enyém. De mit is tehetnék, hiszen a testvérem. Nem támadhatom le.

Amint apa meglátja, hogy megjöttem mintha boldogság járná át a testét. Egybõl vinne is kifele, de ekkor megjelenik Kim és látom szomorú. Remélem nem bántotta meg az a hülye, mert kiszedem a tökeit.

- Matt beszélhetnénk? – kérdezi, de nem néz a szemembe. Ez már rosszul kezdõdik.

- Kim a bátyádnak, most fontos dolga van velem. – mondja komolyan, amire én sem tudok mit mondani.

- Holnap délután gyere át és akkor megbeszéljük. – mondom neki, amire bólint.

- Szia Kim. – köszön apám és távozik. Én még odamegyek, és a fejére adok egy puszit, majd követem apámat.

A buli nem sikerül olyan jóra, mint gondoltam. Végig lehangolt vagyok és még a kísérõmet is lepasszolom másnak. Nincs kedvem hozzá. Már éjfél elõtt haza megyek, és nem érdekel apám mit fog mondani vagy reagálni, ha kell, ott hagyom a céget és sajátba kezdek, vagy máshova megyek dolgozni, ahol nem rabszolgaként fognak velem bánni.

Otthon elfekszek az ágyon és csak az a folyamat játszódik le a fejemben, hogy ott láttam Kim-et és Tom-ot csókolózni, de végül is én kergettem a karjaiba. Magamat hibáztathatom mindenért, de még is annyira fáj.

Másnap felkelek, és egybõl neki ülök a papírmunkának, hogy el legyenek intézve teljesen, legalább is amennyire kell. Nem nagyon füllik rá a fogam, de ha már a partin nem voltam ott legalább ezt csináljam meg rendesen.

Már dél is elmúlt. Nem vagyok éhes, de remélem Kim kicsit az lesz. Bemegyek a konyhába és elkezdek fõzni, hogy hátha most meg tudjuk ejteni esetleg az elmaradt vacsorát, ám ekkor megszólal a telefonom.

- Szia, Kim. – szólalok meg, mikor látom õ hív.

- Szia, Matt. Csak azért hívnálak, hogy szóljak, nem tudok átmenni hozzád, mert Tom elhívott moziba. – mondja, amire elzárom egybõl a tüzet. – Ne haragudj. – mondja, de erre irtózatos féltékenység szakad rám.

- Rendben. Légy Tommal. Szia. – mondom, majd leteszem, a telefont meg sem várva mit mond. Nekem tegnap kötelezõ volt mennem. Nem tehettem róla. Ott hagyok mindent. Nem is foglalkozok vele. Felesleges, meg csak még jobban feldühíteném magam.

Nagyon mérges vagyok, de inkább féltékeny. Rendben, ha õ ennyire jól szórakozik, akkor ideje nekem is egy barátnõt szereznem. De vajon képes leszek arra, hogy valakire barátnõmként tekintsek?

Kim-nek könnyû õ amúgy is össze akart jönni Tom-mal, meg vele akart lefeküdni. Igen nagyon féltékeny vagyok és addig nem is lesz másképpen, amíg az én karjaim között nem tarthatom szerelmemet.

- Matt… mi… nem védekeztünk. Én nem szedek gyógyszert… - mondja, mire meg fagy bennem a vér. Igaza van.

- Hogy lehetek ekkora barom? – markolom a hajamat idegességemben. – Mit tettem?

- Nem egyedül csináltad… ha jön az orvos, kérek tõle sürgõsségit. A suliban azt mondták, ilyenkor azt kell. Majd azt mondjuk, hogy a barátommal voltam tegnap és… kiszakadt az óvszer. Jobbat nem tudok… - csukja a szemét, de ez akkor is. Akkora marha vagyok. nem elé, hogy megfektetem a saját húgomat és védekezni sem védekezek.

- És mégis mit mondunk, hogy mit keresel itt, miért nem az orvoshoz mentél azonnal? – kérdezem kétségbe esetten.

- Rosszul éreztem magam, és már nem tudtam elmenni az orvosi rendelõig. A testvérem…- ahogy kimondja, hogy a testvére vagyok undorodni, kezdek magamtól. – a testvérem vagy, ki gyanakodna? Anyut is fel kellene hívni, bár szerintem õ sejti, hogy itt vagyok.

- Nem szóltál az este, hogy eljössz? – kérdezem aggódva. Anyuék is kifognak nyírni.

- Szerinted akkor mondanám? – kinyitja a szemét, de vissza is csukja. Hagyom pihenni.

Megjön az orvos megvizsgálja, bár olyan ideges vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. A kezembe ad egy cetlit. Amint elmegy én is elmegyek és megveszem, hogy ne legyen gond, mert nem akarom elcseszni a húgom életét.

- Kim vedd be, kérlek! – teszem elé a poharat és a gyógyszert, amint visszaértem. Eléggé fáradt és kómásnak néz ki. Elfekszik és behúz maga mellé az ágyba, hogy aludjak vele, de én most túlfeszült vagyok ahhoz.

Amint elalszik, kipattanok mellõle és hívom anyuékat, hogy Kim itt van nálam. Nem mondanak semmit, amin nem lepõdök meg. Bemegyek a konyhába és egy kis levest dobok össze, hogy valami meleget tudjon enni, amitõl meggyógyulhat. Hogy lehettem ekkora marha? Megfektette a saját testvéremet és még védekezni sem védekezek. Ez többet nem fordulhat elé. Soha többet, még akkor sem, ha tudom milyen jó vele lenni és mennyire gyönyörû teste van.

- Matt… - hallom meg hugicám hangját, mire beszáguldok a szobába.

- Kim, hogyan érzed magad? – simítok végig haján.

- Szeretnék lezuhanyozni… - mondja, amire teljesíteni fogok anélkül, hogy elveszíteném a fejemet.

- Hozok törülközõt, várj meg. – mondom, és már megyek is törölközõért. Elõveszem, és amikor benézek, látom, hogy testvérkém már meztelenül áll az ajtóban. Úr isten. Túlságosan gyönyörû még így is. El fogom veszíteni a fejemet. Nem lehet. Ki kell tartanom.

- Mondtam, hogy várj meg! – megyek oda hozzá és besegítem a zuhany alá. Ahogy engedem a vizet, megszédül, és a karjaimba ájul majdnem szó szerint. Erõsen kapaszkodik én meg erõsen tartom. Mikor kicsit magához tér behúz magával a tus alá. Mit csinál, hiszen rajtam ruha van. Kapok a nyakamra egy csókot, ami annyira jól esik. Kezdem elveszíteni az önkontrolomat.

- Kim… ez nem helyes… - mondom neki, miközben próbálok ellenállni neki, de már késõ a hálójában ragadtam.

Elkezd vetkõztetni és a falnak dõlve húz magához. Annyira gyönyörûen csodálatos teste van és még így is annyira hív. Egyik kezét egyszer csak megérzem férfiasságomon, amit elkezd kényeztetni. Kicsit felnyögök a jó érzéstõl és testvéremet nézek. Nem akarok megint hülyeséget csinálni, de ha így folytatja tovább akkor kénytelen leszek, mert az önuralom ennyi.

Lábát lassan derekam köré fonja, majd vágyamat magába vezeti. Itt van végem teljesen. Szorosan ölelem magamhoz, majd csípõjét kezdem el mozgatni magamon a gyönyör felé hajszolva minket. Annyira kívánom a vele való beteljesülést, de nem merek mélyebbre hatolni. Egyre vadabb és gyorsabb tempót diktálok, ahogy kezdek a cél felé közelíteni.

- Nyomd belém tövig. – sóhajtja a fülembe, amire megteszem, de nem fogom sokáig bírni. Mindjárt eldurranok.

- Kim… el fogok menni. – nézek egyenesen szemeibe.

- Ne hagyd abba, kérlek, olyan jó. – ölel szorosan.

Nem sokkal késõbb felnyögve élvez el és én is. Spermám egyenesen szétárad megint testében. Már megint megtettem. Homlokomat az övének támasztom. Most már mindegy. Érezni akarom édes ajkainak ízét. Odahajolok hozzá és meg csókolom. Egy ideig csak állunk a víz alatt, majd megfürdetjük a másikat. Kim-et ágyba dugom. Jól betakarom és egy tányér levest is letuszkolok a torkán.

Magához húz így kényszerítve, hogy feküdjek mellé és pihenjünk együtt. Átkarol és úgy alszik el. Én nem bírok elaludni az elmúlt percek eseményei forognak le bennem és csak szidom magam, hogy meg tudtam ezt csinálni a testvéremmel.

Két nap alatt nagyjából rendbe is jött. Szinte egész nap csak aludt addig én gondoskodtam róla és ruháiról, hogy tiszták és szárazak legyenek. A zuhanyzós eset óta nem is csókoltam meg testvéremet. Szinte hozzá sem nyúltam. Nagyon aggaszt ez a dolog, ami bennem van, és ha tovább fogom ezt csinálni, akkor ki fogok készülni vagy sokkal jobban szerelmes leszek bele, amit nem tehetek meg.

- Elkísérsz a tetováló szalonba? Megcsináltatom a tejutamat… - veti fel testvérem és kérdõ szemekkel néz rám.

- Még most másztál ki az ágyból. Szó sem lehet róla!

- Ha nem jössz, megyek magamtól és rád fogok hivatkozni! – mondja és kifújja az orrát. Nem tartom jó ötletnek, hogy betegen menjen tetoválást csináltatni.

- Biztos, hogy most akarod? – kérdezek rá hátha nemet mond.

- Igen, biztos! – mondja komolyan.

Hát nincs más választásom. Beszállunk a kocsiba és irány a tetováló szalon, amit az egyik haverom mûködtet és szerencsére piti pénzért megcsinálja Kimnek a tetoválását, de ha sokba kerülne, se érdekelne.

Megérkezve haver egybõl meg is tudja csinálni húgomat, aki elfekszik a székben. Nagyon dögös és gyönyörû. Egyszerûen nem tudok betelni vele. Akarom magamnak. Csak magamnak. Nem akarom, hogy más hozzá érjen vagy csak gondoljon rá, hogy mit tehet vele. Õ az enyém.

- Matt, kérlek, te most menj ki. Szeretném ezt inkább mégis egyedül végig csinálni. – kér meg, amit nem értek.

- De hát… - kezdenék bele a veszekedésbe, de inkább be fogom. Ha azt akarja, hogy kimenjek, akkor kimegyek. Megfordulok és elhagyom a helyiséget. Járok egy sort az utcába, amíg Harold elkészül Kim tetkójával, ami nem lesz egy rövid menet.

Mikor már nem tudok, mit kezdeni magammal visszamegyek a szalonba, hogy megnézzem, hogy állnak. Bemegyek, de meglepetésemre, már húgom felöltözve és mosollyal az arcán vár engem. Na, hát ilyen gyorsan ment?

- Sziasztok. már készen vagytok? – kérdezem meglepõdve.

- Szia. Igen és nagyon jó lett. – mondja mosolyogva, de oda is kap. Gondolom, még fáj neki.

- Megnézhetem? – kérdezek rá egybõl, amire csak elmosolyodik.

- Nem még nem nézheted meg. – mondja, majd kicsit elkezd nevetni. – Meg majd otthon megmutatom.

- Rendben, akkor nem kíváncsiskodok. – mondom, majd kifizetem, amibe került, de azt hittem többe fog kerülni, hiszen nem egy kis semmiséget csináltatott, de ha ennyit mond, ennyit adok. Beültetem a testvéremet a kocsiba, majd mehetünk is haza hozzám, de elõtte még pár ruhát venni kéne, hiszen még is csak nálam fog szerintem, lenni a legtöbbet, hiszen nem bírjuk ki a másik nélkül szinte egy pillanatra sem.

- Mit szólnál, ha elmennénk egy kicsit vásárolni? – kérdezem tõle és látom elgondolkozik a dolgon. – Úgy is nálam vagy a legtöbbet és oda is kellenének ruhák. – magyarázom neki.

- Hát rendben legyen. – egyezik bele. Irány a bevásároló központ ott még egy kis kaját is tudunk venni, mert fogyóban van a hûtõm, hiszen nem sok kaját vettem, amikor beköltöztem, mert nem gondoltam, hogy hugi meg fog jelenni.

Megérkezve bemegyünk és elõször a ruha osztályba megyünk. Elkezdünk nézelõdni, bár ahogy kis testvéremet nézegetem eléggé érdekes és szexi ruhákat válogat. Vajon miattam vagy csak mert másoknak akar tetszeni?

- Ezek hogy tetszenek? – kérdezi, mire megnézem vállfáról.

- Nem merészek kicsit? – kérdezem, mire csak elneveti magát.

- Akkor felpróbálom õket. – mondja és már el is tûnik az öltözõ fülkébe, ami egy kis eldugott részen van. Hát rendben. Leülök és várom, hogy megmutassa, amiket választott.

Az elsõ, amiben kijön egy eléggé érdekes narancssárga felsõ egy farmer nadrággal. Kicsit nyelek egyet, amikor meglátom. Túlságosan is jól áll rajta.

- Na, ez hogy tetszik? – fordul körbe. Nem sok kell, hogy felálljak és megsimogassam.

- Öhm. Nagyon…. Szexi. – fejezem ki magam.

- Akkor ez jön. – mondja mosolyogva. Miért kínzol Kim? Mit szeretnél elérni? Bemegy, és már próbálja is a következõt. Egy kék felsõ, ami nagyon mélyen van dekoltálva és teljes rálátást biztosít melleire. Te most direkt kínzol engem. Ebben tisztában vagyok. ráadásul az a miniszoknya vele együtt. Elmenekülök, ez nem lehet igaz.

- Látom az arcodon, hogy nagyon tetszik. Szóval akkor ez is jön. – mondja mosolyogva és már vissza is vonul az öltözõ fülkébe.

- Kim nem hiszem, hogy ezt a másodikat meg kéne venni. – próbálok rá hatni és fel is állok. Vágyamat megigazítom, mert kicsit már kikészült a látványtól.

- Matt. Segítenél nekem egy kicsit. – szól ki, amire nem tudok mit mondani. Odamegyek, de amikor benézek, nem kicsit meglepõdök. Húgom egy száll szoknyában áll velem szembe. Nagyot nyelek.

- Kim. Miért kínzol? – teszem fel neki a kérdést. Megfogja a kezemet és behúz magához a fülkébe, majd alaposan elhúzza a függönyt, hogy ne lássanak be.

- Mert kívánlak. – suttogja, majd magához ölel és megcsókol. Most mi tévõ legyek? Ha visszautasítom, megbántom vele, de azzal magamnak is ellent mondok… de még is csak egy boltban vagyunk. Nem tehetek vele akármit? Meg fogok õrülni ettõl a nõtõl komolyan, mondom.

Mikor megérzem kezét ágyékomon, ott eldõlt, hogy a meccset kinyeri. Így is kemény vagyok, fõleg meg, ha simogatja, milyen kemény leszek. Magamhoz ölelve csókolom vissza és nyomom a falnak, miközben ágyékomat az övének nyomva. Látom, ez tetszik neki, mert már bontja is nadrágomat. Kezeimet mellére teszem, amit elkezdem gyömöszölni, majd nyakát kezdem el csókolgatni.

Sóhajok hagyják el ajkait, amikre egyre jobban beindulok. Felhúzom a szoknyáját, majd kezemet bugyijába csúsztatva kezdem el simogatni, amire egy nyögés hagyja el ajkait, de egybõl rátapadok, hogy beléfojtsam. Nem szabad feltûnést keltenünk. Nem bírok tovább magammal. Õ is hajszol a gyönyör felé és kezdem el veszíteni a fejemet. Leveszem kezét farkamról, majd egyik lábát a derekára teszem, végül beléhatolok, amire mind ketten felnyögünk.

Elkezdek mozogni benne és próbálom csitítani magunkat a csókkal, de olyan nehéz. Kezeimet mellére teszem, és azokat gyömöszölöm. Fokozom a tempót, mert egyszerûen nem bírom. Belemarkol hajamba és mélyebbre hatolok benne, amennyire csak tudok, hogy neki is jó legyen ne csak nekem, ha már mindketten ezt csináljuk. És mindig el fogja tudni csavarni a fejemet túlságosan, szeretem és vágyok rá. Már nem akarok küzdeni az érzéseim ellen. Csak õt akarom és vele akarok lenni.

Nem fogok tovább saját magam ellen harcolni, csak élvezni fogom az életet fõleg akkor, hogy ha testvérkém is szeretne velem lenni. Most már felszabadultabban és gyorsabban mozgok benne, most hogy eldöntöttem nem harcolok magam ellen és gondolom, ezt õ is észreveszi, mert sokkal jobban döngetem és mélyebbre akarok hatolni benne, ahogy csak tudok.

Nem sokkal késõbb felnyögve élvezünk el. De már megint nem védekeztünk. Lehet, jobb lenne ha hugocsám elkezdene valami bogyót szedni, mert a védekezés, valahogy nem lesz a mi gondolatunk. Még egy kicsit benne maradok, majd kicsúszok belõle és az arcát kezdem el simogatni.

- Szeretlek Kim. Teljes szívembõl. – mondom õszintén és most már szerelemmel a hangomba.

- Én is szeretlek. – suttogja. Megcsókolom, majd felöltözök és végül kimegyek a fülkébõl.

Félórával késõbb már végre boldogabban és pár szatyorral többel sétálunk az áruházba, amikor összetalálkozunk Hana-val.

- Sziasztok. – köszön mézes mázosan, majd odajön hozzám. – Matt olyan jól nézel ki.

- Szia Hana. – köszönök neki unottan.

- Mit keresel itt? – szegei neki egybõl a kérdést Kim.

- Csak erre sétálgattam és megláttalak. Gondoltam, elcsábítom Matt-et egy izgalmas menetre, mert eléggé nedves vagyok és le kéne hûteni. – mondja, amire felhúzom a szemöldökömet.

- Nem viheted sehova. Õ most velem jött ide. – kel ki magából Kim, amire elmosolyodok.

- Õ nem a pasid. Nem mondhatod meg kivel legyen és kivel nem. – kezdenek el vitatkozni.

- Na, jó elég legyen. – állok közéjük. – Hana Kimnek igaza van. Most vele jöttem el. – mondom, majd mikor megszólalna, folytatom. – Meg amúgy is van barátnõm, úgy hogy felejts el. – mondom komolyan, amire Kim is meglepõdik meg Hana is.

- Még is mikor jöttél vele össze? – kér számon.

- Semmi közöd hozzá, de két napja hajnalban. És hogy kielégítsem a kíváncsiságodat hajnali kettõ kor. – mondom komolyan, majd megfogom Kim kezét. – Gyere Kim, menjünk, sok dolgunk van még. – mondom neki és elmegyünk Hana mellett anélkül, hogy köszönnénk neki.

- Matt. – szólal meg halkan testvérem. Megállok és felé fordulok. – Az nap éjszaka velem voltál. – mondja halkan, amire elmosolyodok.

- Tudom, de ezt csak mi ketten tudjuk. – mondom mosolyogva. – Szeretném, hogy még ha titokban is, de a barátnõm lennél. Tudom, hogy nem szabad, meg minden, de már nem bírok tovább parancsolni magamnak. Szerelmes vagyok beléd és veled akarok lenni. – mondom õszintén és mélyen a szemébe nézek, hátha ki tudom olvasni, amit szeretnék, és amire vágyok.

Megrázza a fejét. Valahogy erre számítottam a veszekedés után. Elszomorodva lépek ki a házból és megyek a régi lakásomban és újra beköltözök. Kocsimmal megyek így negyed óra az ót gyalog vagy félóra. Körbe nézek az üres házon. Hozzá kell szoknom, hiszen ez fog várni, ha hazajövök. Ledobom a cuccaimat. Kim jut egybõl eszembe és a szavai még mindig fájdalmasan döfködik a szívemet.

Kipakolom a ruháimat, majd inkább nem akarok tovább gondolkozni és elfekszek az ágyon. Nem az otthoni kényelmes megszokott ágy, de jó lesz az.

Egyszer csak dörömbölésre ébredek. Kinyitom a szememet. Ki lehet hajnalok hajnalán. Ki fognak rakni, ha nem, hagyják abba. Álmos szemekkel nyitom ki az ajtót és legnagyobb meglepetésemre Kim-mel találom szembe magam.

- Kim! Te meg mit keresel itt?

- Kérlek… beszélni szeretnék veled! – zokogja, és már ki is nyitom az ajtót, de ekkor meglátom, hogy csurom vizes.

- De hiszen bõrig vagy ázva! Gyere be, még a végén megfázol! – nem is ellenkezik. Bevezetem a fürdõbe és odaadom neki a törölközõt, végül kimegyek és magára hagyom. had szárítsa meg kicsit magát. Addig készítek neki egy pohár teát.

Akkor lesz készen pont, amikor kijön. Odamegyek, és a kezébe adom.

- Mit keresel itt? – nézek rá kérdõn, mert ezt még mindig nem tudom.

- Matt, én… - kezd bele és megint elkezd zokogni, végül közelebb lép hozzám. – kérlek, ne haragudj rám! Olyan hülye voltam, hogy hagytalak elmenni.

- Azt mondtad, hogy nem akarod többé, hogy foglalkozzam veled. És amikor eljöttem se tartottál vissza.

- Tudom, és kérlek, ne haragudj rám! Nem gondoltam komolyan, csak ideges voltam, mert megakadályoztad azt…

- Tisztában vagyok vele, hogy az voltam. De szeretném én is átérezni végre, hogy milyen a gyönyör. Minden barátnõm elvesztette már a szüzességét csak én nem.

- Szerintem ezt nem kellene szégyellned.

- Nem is szégyellem, csak már nagyon vágyom egy férfi érintésére, hogy érezzem, hogy valaki törõdik velem.

- De hát én törõdöm veled… - simítom meg a haját.

- De én többet szeretnék érezni, nem egyszerû testvéri szeretetet! Már nagylány vagyok, minden testi adottságom megvan a szexhez és a vágyaim is… hiányzol Matt! Kérlek, gyere vissza hozzám!

Zokogva a karjaimba veti magát és szorosan ölel. Nem tudom, mit csináljak. Egyszerûbb lenne a dolog, hogy ha nem éreznék többet iránta, mint testvéri szeretet. Vágyok rá. Érintéseire. Csókjaira. Testére.

Ahogy ölel, lassan lecsúszik róla a törölközõ és a földön landol. Nagyot nyelek. Túlságosan kívánatos. Teljesen beindít már a gondolat, hogy itt áll elõttem meztelenül.

- Kérlek, ne haragudj, azért mert megcsókoltalak, nem akarom, hogy azt hidd, egy ribanc vagyok! Undorító vagyok, tudom és kérlek, bocsáss meg! – Nem bírom tovább. Leteszem a bögrét, majd magamhoz ölelem szorosan és nem engedem el egy percre sem.

- Nem haragszok. – mondom halkan és a fejére adok puszit, miközben a hátát simogatom. Felkapom a karjaimba és beviszem a hálóba. Lefektetem az ágyamban. Felé mászok, de látom, nem érti, mit akarok csinálni és eléggé el is van pirulva.

- Matt. Mit csinálsz? – kérdezi kicsit ijedten.

- Cssss. – húzom végig ujjamat ajkain, miközben szerelmes szemekkel nézek rá és végig egész testén. Lassan kezemet húzom végig gyönyörû testén és szemmel követem kezem, útját, majd szemeibe nézek. – Ne haragudj, de nem bírom tovább. – mondom neki, majd lehajolva ajkaihoz szenvedélyesen megcsókolom, és nem akarom elengedni egy pillanatra sem. Túlságosan vágyok rá és szeretem. Nem akarom, hogy bárki más hozzá érjen rajtam kívül.

Eleinte érzem, hogy le van dermedve, de mikor fel fogja mit csináltam elkezdi viszonozni a csókomat. Édes a csókja, akár csak tegnap este. Testét tovább simogatom és élvezem selymes bõrét. Csókommal tovább kényeztetem és kábítom nem csak õt, hanem saját magamat is.

Egy idõ után kezeit megérzem hátamon, ahogy elkezd járkálni. Kellemes a várva várt érintések. Ágyékomat övének nyomom, ami már vágyakozik. Tudom, hogy nem szabad, de akkor is. Már régebb óta, ha úgy vesszük, szerelmes vagyok a testvéremben és ez ellennem nem tudok tenni. Nem tudok mással lenni, hogy közben õt szeretem. Próbáltam, de nem megy. Egyszerûen állandóan õ jár a fejemben, ha bárkit meglátok, vagy bárkivel együtt vagyok, csak Kim arcát látom és õt képzelem a helyébe és innentõl már nem megy semmi.

Elhagyom ajkait és a nyakát kezdem el csókolgatni, miközben kezemet melleire teszem, amikor simogatom és gyömöszölök, az õ ajkai meg sóhajokat hagy el. Gyönyörû a hangja istenem. Örökre hallani akarom. Lejjebb haladok csókjaimmal és már melleit kényeztetem ajkaimmal is és a szabad kezemet lejjebb csúsztatom egészen ágyékáig. Mikor megérintem, kicsit felnyög, amire behunyom a szememet.

Nem bírok, tovább magammal elkezdem, simogatom, amire kicsit széjjelebb teszi a lábát. Érzem, hogy nedves, ami csodálatos érzés. Tovább simogatom, majd ahogy kényeztetem, egyik ujjamat belevezetem és elkezdem mozgatni, amire nyögések hagyják el ajkait. Annyira kívánom és érezni akarom, de nagyon, de még visszakel fognom magamat. Még egy ujjamat pároztatom elõzõhöz és úgy mozgatom benne. Felnyög, és a hajamba markol.

Ajkaimmal lejjebb haladva kezdem el kényeztetni és nyál csíkot hagyok magam után testén. Mikor kincséhez érek le, végig nyalom kincsét, amire hangosabban felnyög és megemeli csípõjét is. Tovább nyalogatom és csókolgatom, miközben ujjamat mozgatom. Hangosan nyögdécsel és vonaglik alattam. Nagyon akarom.

Nem bírom tovább. Felé hajolva csókolom meg mohón, amit egybõl viszonoz és szorosan ölel magához. Leveszem a bokszeremet és párszor végig húzom ágyékán, amire belenyög a csókba. Felhúz, de egyre jobban, végül annyira elveszítem a fejemet, hogy bejáratához helyezem magam és beléhatolok egy mozdulattal, de a lehetõ leggyengédebben.

Nyögése egy kis sikítással vegyül. Megállok, hogy megszokhassa méreteimet és mélyen a szemébe nézek. Sûrûn vesszük a levegõt, majd amikor megcsillapszik, kicsit vállához hajolva nagyon lassan kezdek el mozogni benne, amit nyögéseivel jelez, hogy nagyon élvez és ez engem is csak tovább korbácsol.

Fokozatosan gyorsítom a sebességet és élvezem, hogy itt van mellettem. Soha senkivel nem volt még ilyen jó a szeretkezés, mint vele. Egyre gyorsítok, majd ahogy elérem a teljes sebességet, mint ketten nyögdécselünk, majd egyszer csak hirtelen felnyög, megfeszül a teste és elélvez, amivel engem is a magasságba repít.

Megállok, majd megcsókolom szenvedélyesen és hagyom, hogy kicsit csillapodjunk, majd látom rajta, hogy nagyon kimerült. Kicsúszok belõle és mellé fekszek, miközben magunkra húzom a takarót. Kim hozzám bújik és hamar el is merül az álmok birodalmában.

- Ne haragudj. – suttogom és magamhoz ölelem szorosan, majd úgy alszok el én is és álmomban még egyszer megteszem. Lefekszek vele és egy csodálatos napot élünk át.

Másnap reggel mikor felébredek, testvérem még alszik. Elkezdem, simogatom, de valami nincs rendben. Az egész teste nagyon forró és érzem, hogy reszket is. Adok egy csókot homlokára és érzem, hogy nagyon forró. Nagyon lázas. Kipattanok, az ágyból felveszek egy bokszert és szaladok ki a konyhába. Felveszek egy lázmérõt és már megyek is vissza.

- Kim. Kérlek, ébredj fel. – keltegetem finoman, amire lassan és kábán nyitogatja a szemeit.

- Matt. Rosszul vagyok. – nyöszörgi.

- Tudom, tegnap alaposan megfáztál. – mondom és a lázmérõt a hóna alá teszem. – Itt maradsz, amíg meg nem gyógyulsz. – mondom komolyan, majd várom, hogy mérjen a lázmérõ.

- Fázok és fáj a fejem. – panaszkodja.

- Nyugodj meg. – simogatom a fejét, majd kiveszem a lázmérõt és elég magas láza van. – Kihívom az orvost. – odaadom neki az egyik pólómat és bokszeremet. – segítek felöltözni. – mondom, majd amikor meglátom meztelen tettét elönt a vágy és a tegnap esti élmények a szemembe szöknek.

- Matt, ami tegnap történt…

- Sajnálom és megértem, hogy gyûlölsz miatta. – mondom halkan és lehajtom a fejemet. – Megértem, ha nem akarsz többet látni sem, de akkor is szeretnélek meggyógyítani. – mondom halkan. Felkészülök arra a lehetõségre, hogy megint megkapom azokat a szavakat, hogy tûnjek el az életébõl és hagyjam békén.

Reggel mindenki hangos üdvözléssel kelti fel húgocskámat, mert ma van a 18. születésnapja és nagy lépés ez a számára, de attól még a húgom fog maradni és ugyan úgy a nyomában leszek, legyen bármi és csináljon bármit. Bent vagyunk a szobájába. A kedvenc tortáját kapja meg, aminek nagyon örül. Elfújja a gyertyákat, majd jönnek az ajándékok. Mindenkitõl könyvet meg minden féle csecsebecsét kap, de tõlem nem akár mit. Anyu után én következek a sorban, de én csak odamegyek és magamhoz ölelem testvéremet, majd a fülébe súgom.

- Ha még mindig szeretnéd azt a tetoválást, akkor kifizetem neked…és végig veled leszek. – suttogom neki, amire érzem, hogy szorosabban ölel. Gondolom, ez az igen akar lenni, és viszonzom az ölelését.

Egésznap tök jól elvannak a csajok, de az este nyugtalanít ugyan is buliba mennek. Most is éppen arra készülnek. Én fogom elvinni õket meg haza is hozni. Éppen mennék szólni neki, amikor az egyik kérdést kapom el.

- Lefekszel Tommal? – Elég hangosra sikeredett, na ideje felfednem magamat.

- Pszt! – csitítja õket egybõl. Ebbõl gondolom a válasz igen. Belépek az ajtón és rájuk nézek, hogy még is mit csinálnak, és mikor indulunk, mert már legszívesebben inkább haza fele hoznám. Fõleg amilyen ruhában van.

- Egy perc és készen vagyunk. – átkarol a nyakamnál és kapok egy puszit.

Mikor elenged, alaposan végig mérem. Remélem nem gondolta komolyan, hogy ebbe fog menni, bulizni. Olyan könnyen meg fogják dugni, hogy ihaj… viszont meg kell hagyni nagyon dögös benne még az én vágyaimat, meg fantáziámat is megmozgatja, ahogy kinéz ebbe a ruhában és kiadja alakját.

Végül megfogom a kocsit és kiállok vele, majd õket várom, hogy végre elinduljunk és hozhassam is haza õket, jobban szólva, csak Kim-et.

Megjönnek, és már száguldunk is a helyszínre. Csak a szokásosnál vezetek gyorsabban, mert kezdek pipa lenni nagyon. Megérkezünk. Kiszállok én is, hogy elbúcsúzzak a lányoktól, de leginkább Kim-tõl. Kapok mindenkitõl egy-egy puszit, bár a Hanna-é, elé közelre sikeredett, majd nem lesmárolt mondhatni, bár nem mondom, hogy ellenemre van a dolog.

- Majd telefonálok, ha jöhetsz értünk. – kapok egy puszit és már mennem is, de visszatartom kezénél fogva.

- Remélem, nem akarsz valami olyat tenni, amit késõbb megbánhatsz. – suttogom a fülébe, miközben a haját simogatom.

- Nagylány vagyok már, azt csinálok, amit csak akarok! – mondja felháborodva és kirántja a kezét kezeim közül. - Ne félts! – kacsint rám és már be is mennek.

Nem akarok semmit a véletlenre bízni, ezért bemegyek és szemmel tartom a húgomat, aki elég szépen berúg és olyan táncot lejt az egyik sráccal, hogy a féltékenység, csak úgy dúl bennem. Nem érhet hozzá senki a húgomhoz csak én. Barátnõit is elég határozottan küldöm ki a kocsiba, amire szót fogadnak. Egyszer csak bólint, majd megfogja a srác kezét és már mennek is felfele az emeletre. Na meg mit nem. Odamegyek, és amikor megszédül, megfogom, és nem hagyom elesni. Elmormog egy, köszi-t és már menne is tovább, de nem engedem, miközben a srác is kérdõn néz ránk.

- Bocs haver, de a húgom most hazajön velem! – közlöm határozottan.

- Nem megyek sehová! – kiabálja túl a zenét.

- Ó dehogy nem! Túl sokat ittál és nem vagy beszámítható!

- Nem is hívtalak, akkor meg hogyan kerülsz ide? – megint közel hajol hozzám, mert megszédül, de már én is beájulok a szagától.

- Elengednéd? – fordulok a sráchoz, aki eleget tesz kérésemnek.

- Figyelj! – szól nekem mondandója. - Én ma este lefekszem ezzel a fiúval!

- Te ma este esetleg a maciddal fekszel le! – nézek rá mérgesen.

- Ne égess már! Tûnj el! – lökne el magától, de megfogom és karjaimba veszem.

Biztosan fogom és kiviszem, a kocsihoz beültetem a díszes társaság mellé. Hana az egyetlen, aki nem részeg, csak ivott kicsit így õ ül mellettem. Mérges vagyok most Kim-re, hogy ezt csinálta. Hogy bízzak meg benne ezek után? Amikor beülök és elindulunk Hana kezét a combomra teszi, de nem érdekel. Túl fiatalok õk hozzám.

Megérkezve kisasszonyt szedem ki a kocsiból és felviszem a szobájába, ahova lefektetem, leülve mellé szedem le róla a cipõjét, majd betakarom. A ruhát nem akarom levenni róla, mert félõ, hogy nem tudnám visszatartani vágyamat, ami már kicsit így is lüktet.

- Miért nem hagytad, hogy megtegyem? – ránt magához a nyakamnál fogva.

- Mert a kishúgom vagy! – közlöm egyszerûen, bár azt nem teszem inkább hozzá, hogy nem akarom, hogy más érjen hozzád.

- És ha nem lennék a húgod? Nekem is jogom van a szexhez! Azt hiszed nem tudom, hogy kikkel fekszel le? Nekem is jogom van a csókhoz, az érintéshez!

Szavait hallva mélyen nézek a szemébe. Mintha egy kis féltékenységet hallottam volna az õ szavaiban is. Talán õ is? Vagy csak képzelõdök? Remélem nem és hátha egy kis remény csillan meg számomra.

Gondolataimból édes ajkainak íze ébreszt fel. Meg is lepõdök, de viszonzom a csókját. Errõl álmodozok már mióta. Nagyon finomak és édesek ajkai, amik annyira megbabonáznak. Egyszer ellök magától, majd félre fordul és kihányja magából az italokat, amire nagyot sóhajtok.

Visszafektetem, és már szinte egybõl alszik. Kinyitom az ablakát, mert fertelmes mennyire pia szag van, pedig alig párperce van bent. Feltörlöm hányadékát, majd hozok egy vedret, hogy inkább abba hányjon, ha lehetséges, de éjszakára itt maradok vele. Leülök a szokásos kis fotelemben és úgy alszok el éberen vigyázva egyetlen húgocskámra, aki mindennél többet jelent számomra, mint azt bárki hinné.

Másnap reggel mikor felébredek, húgom még mindig nagyban alszik. Én viszont elfeküdtem a nyakamat és minden bajom van. Felállok, majd odamegyek és puszit adok a homlokára, végül lemegyek a konyhába. Éppen elkezdek inni egy kis innivalót, amikor megjelenik Hana egy alig takaró hálóruhában én meg nagyra tárt szemekkel figyelem.

- Jó reggelt Matt. – köszön csábosan.

- Neked is jó reggelt Hana. – térek észhez, majd tovább iszom az üdítõmet.

- Hogy aludtál? – jön közelebb hozzám és már a mellkasomat piszkálja, miközben befejezem az ivászatot és leteszem a poharat.

- Volt már jobb is. – intézem el ennyivel és hátrébb lépek, viszont nem adja fel. Elkezd felém közelíteni, majd a falnak nyom.

- És mit szólnál, ha mondjuk, én kényeztetnélek ma éjszaka? Akkor biztos el tudnál aludni. – mondja teljesen kikezdve velem és azt akarja, hogy megdugja, amibõl köszönöm nem kérek.

- Inkább menj és fektesd meg a barátodat, de engem hagyj békén. – mondom komolyan, majd amikor felnézek Kim-mel találom szembe magam, akinek a szemébõl féltékenységet, dühöt és meglepettséget látok egyszerre.

- Hana. – szól rá mérgesen, mire az említett személy felé fordul.

- Jó reggelt Kim. A bátyáddal éppen azt taglaljuk, hogy éjszaka vele leszek. – mondja, amire csak nagyot sóhajtok.

- Hana. Az elõbbi visszautasításomból mit nem értettél? – teszem fel a rejtélyes kérdést, amire visszafordul felém.

- Ugyan már Matt. Tudom, hogy te is akarod. - kezét ágyékomra teszi, ami kurva jól esik, de nem lehet. Leveszem a kezét.

- Felejts el. – mondom most már komolyan, majd elmegyek onnan és húgom mellett is ellépek, mert rám is elég gyilkos szemekkel néz. Felmegyek a saját szobámba és nem foglalkozok senkivel, bár ahogy Kim-et ismerem tuti, hogy egy adagveszekedést fog lerendezni, pedig minden csak az õ érdekeit szolgálja.

Éppen a tusoló alól szállok ki, amikor húgomat az ágyamon találom mérgesen és karba tett kézzel dõl a falnak.

- Nem a barátnõiddel kéne foglalkoznod? – kérdezem, majd felveszek egy bokszert és hajamat kezdem el törölni.

- Már elmentek. – mondja mérgesen, majd egy… kettõ… három… és robban. – Te meg mi a fenét kerestél ott abban a buliban? Semmi keresni valód nem volt ott. – mondja dühösen és robbanva.

- De tudd meg volt. A testvérem vagy és aggódok érted. Azért vagyok a bátyád, hogy gondolkozzak helyetted, ha már te nem tudsz, mert annyira részegre iszod magad. – mondom felvéve a harcot.

- És az téged miért érdekel? Már 18 éves vagyok. had csináljam azt, amit akarok. Nem csak neked van szükséged magánéletre, hanem nekem is. – folytatja tovább az ordítozást. – felnõtt érett nõ vagyok és kapcsolatra vágyok, amit Tom-tól meg is kaptam volna, ha nem szólsz bele.

- Persze, mert Tom olyan szent. Annyira kellettél volna neki, hogy megdug és utána ott hagy. – mondom kikelve magamból és kegyetlen féltékeny vagyok.

- De legalább õ nem uralkodott volna úgy felettem, mint te. Túlzásba viszed ezt a bátyó dolgot. Hagyj békén. Ne is szólj hozzám. Nem vagyok rád kíváncsi. – vágja a fejemhez, amivel azt írta alá, hogy a család egyik férfi tagja sem fog vele foglalkozni.