|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| gab287 | 2012. 03. 03. 11:36:11 | #19576 |
 Karakter: Dorian Cleavenger (kitalált)
Megjegyzés: Amber-nek
Nem válaszol azonnal.
Látom, hogy meglepődött. És… mintha egy kicsit csalódott is lenne. Vagy kiábrándult… Nem tudom, hogy melyik a helyes feltevés, tán mindkettő, egyszerre.
Végül egy halvány mosollyal fordul felém:
- Nos… igen. Miért is ne?
Megnyugodva indítok, és útnak indulunk.
Érzem, ez nem ért még itt véget. Most rámondta, hogy OK, de lesz ebből még súrlódás közöttünk, ha esetleg együtt leszünk. A nők nem igazán értik ezt meg, persze, lehet, hogy fordított esetben én sem érteném meg.
- Egy pillanatra megrémítettél! – mondom neki vezetés közben. Érdeklődő pillantására folytatom - Sok nő utasított vissza, miután kiderült, hogy mi is a munkám.
- Őszinte leszek! Nem csodálom, hiszen, gondolj bele… – ismét rám mosolyog. Jól áll neki, amikor mosolyog – melyik nő örül annak, ha a párja mással is összefekszik? Még ha egy film kedvéért is…
Szúrósan nézek rá. Én nem összefekszem csajokkal, hanem a munkámat végzem! Na, jó, értem én, hogy az tulajdonképpen szex, de mégsem ugyanaz! Csak annak ugyanaz, aki még sosem dugott kamera előtt! Kevesen tudják elhinni, hogy tényleg kemény meló…
Amikor lefékezek a ház előtt, ahol lakik, csupán egy pillanatig nézünk egymásra, némán, aztán az ajkaimra tapasztja az övét.
- Köszönöm a mai napot! – mondja a csók után – És, ha megsértettelek volna, ne haragudj!
- Nem sértettél meg! És szívesen!
Kiszáll a kocsiból, majd mielőtt belépne a házba, még búcsúzóul int egyet. Mosolyogva visszaintek, majd elhajtok.
* * *
Amber-től a suli felé veszem az irányt, ahol Vivian, a húgom tanul.
Imádom a húgom. Elég sok időt töltünk együtt, annak ellenére, hogy viszonylag nagy a korkülönbség közöttünk. Vivy 16 éves lesz, két hét múlva, 8 évvel fiatalabb, mint én. Hetente egyszer-kétszer eljövök érte, felveszem a sulinál, és együtt töltünk egy-két-három órát.
Csak egy-két percet várakozok az iskola előtt, amikor feltűnik hugicám.
Vivian nem egy hétköznapi lány. Egyrészt, örökölte anyánk szépségét, másrészt szerencsés alkat, hihetetlenül tökéletes, nyúlánk, izmos teste van. Igaz, hogy ezért sokat sportol, fél-profi fitneszversenyző – megfertőztem a súlyzók szeretetével – floridai bajnok, szövetségi ötödik helyezett, nevét a korosztálya nagyjaiéval, Victoria Larvie-éval, Ariel Khadr-éval emlegetik együtt, csak Vivy még náluk is fiatalabb, és jóval magasabb. Ha minden összejön, ahogy szeretné, a következő versenyével elnyerheti az IFBB profi-kártyát, és akkor ő lehet a legfiatalabb profi fitneszversenyző a világon – aki jelenleg Ariel Khadr, 17 évesen.
Ő azonban nincs tisztában kivételes megjelenésével, erre jó példa volt a Mardi Gras-buli, három hete. Izmos testével vadítóan nézett ki fantasy papnő jelmezében, és nem értette, hogy mit akarnak tőle a fiúk. Sokkal naivabb, éretlenebb, mint azt a megjelenése, testi fejlettsége alapján gondolnák, még csak most kezd el érdeklődni a fiúk iránt, amikor a legtöbb vele egykorú lány már rég nem szűz.
Mostani öltözete természetesen szolidabb, divatos, szűk, csípő-fazonú farmer, testre simuló, köldökét szabadon hagyó top, és egy csinos kis blézer van rajta. Igaz, a fiúknak így is van mit bámulniuk, hisz’ a feszes farmer úgy simul hosszú, izmos combjaira, kerek, kőkemény fenekére, mintha csak rá festették volna.
- Hello, tesó! – csüccsen be mellém a kocsiba mosolyogva – Sokat vártál?
- Nem – adok puszit az arcára – csak most érkeztem. Hogy telt a napod?
- Á, állat volt! – neveti el magát, és elkezdi mesélni a kamaszlányok izgalmas, iskolai életét.
Szeretem hallgatni a csicsergését, olyan élvezettel tudja mesélni, mi minden történt vele. Persze, a legtöbb ember számára érdektelen, butácska sztorik, de olyan szórakoztatóan tudja előadni, hogy tényleg élvezem a mondókáját.
Közben megérkezünk az egyik kedvenc kis büfénkbe, ahol harapunk valamit – mivel én csak nem rég ettem, így csak gyümölcslevet kérek – közben vidáman beszélgetünk.
- Hogy állsz a pasijaiddal? – kérdezem tőle hirtelen.
- Ó… – pirul el azonnal. Nagyon zavarba lehet hozni ilyesmivel. Már érdeklődik a fiúk iránt, de még rettentően bátortalan – Nem is tudom… Asszem, hogy nem nagyon vesznek észre…
- Aha, mert te olyan lány vagy, aki csak úgy eltűnik a tömegben! – incselkedek vele.
- Hát… – töm az arcába egy kisebb falat csirkemell filét, leplezendő a zavarát – Jól van na, végül is van egy fiú… Egész helyes, meg kedves velem, nem olyan durva, mint a többiek… Asszem, hogy tetszik nekem…
A következő fél órában kitárgyaljuk a bimbózó pasi-ügyet, aztán az ebéd végeztével elmegyünk egy kicsit vásárolgatni.
- Tényleg, kitaláltad már, hogy mit fogok kapni tőled szülinapomra?! – kérdi izgatottan, ahogy befordulunk egy divatüzletbe.
- Ki, már tulajdonképpen meg is vettem! – bólogatok sokat sejtetően. Majd csak lesel ki a fejedből, hugi, azt hiszem! – teszem még hozzá gondolatban.
Vivian születésnapja tíz nap múlva lesz, március 15-n, akkor tölti be a 16-ot. Mint a legtöbb fiatal, addigra megkapja a jogosítványát – nemrég vizsgázott le, kiváló eredménnyel – és bár sosem említené, de tudom, hogy minden álma egy autó. Persze, tudja, hogy anyánk képtelen megvenni neki egy kocsit, és fogalma nincs az én anyagi helyzetemről. Az, hogy viszonylag gyakran elviszem vásárolni, és veszünk egy kis apróságot, nem jelenti azt, hogy meg tudok neki venni egy kocsit.
Pedig meg tudok. Kinéztem neki egy nagyon dögös, 2000-es évjáratú, Mercedes-Benz SLK320-ast. Mint a Mercedes-ek általában, ez sem túlzottan olcsó, hiába 12 éves. 6.000 dollárra tudtam lealkudni, és, hát, azért majdnem csak harmad ennyiért is lehetne venni neki egy helyes kis kocsit. De úgy döntöttem, hogy az én kis húgom megérdemel ennyit, a beugró 2.300 dollárt megfeleztük anyuval – így ez közös ajándék lesz – engem meg nem ver földhöz a havi 180 dolláros törlesztés, két évig. Nem mondom, hogy meg sem érzem, mert azért ez egy kiadás, amit ki kell csengetni, de nem túlságosan megerőltető kigazdálkodni. Szegénykém arra sem számít, hogy kocsit kap, nemhogy egy Mercedes-t!!!
- Komolyan?! – lelkendezik – És nem akarnál könnyíteni a lelkeden?! – kérdez hízelkedve – Egy ilyen titkot hosszú ideig magadban tartani… Nagyon nehéz, és megüli a kis lelkedet!
Gonoszkodó mosollyal az arcomon ingatom a fejem:
- Nem-nem! Nem szeded ki belőlem!
* * *
Ma estére semmi dolgom nincsen.
Szerdán, pénteken, és szombaton dolgozok a Lusty-ban, a többi estémre szoktam a többi munkát – privát fellépések, fotózások, és a pornózás – szervezni. Hétfőre nagyon ritkán adódik munkám, ma sincs. Holnapra már van egy házibulim, egy csajos este – nincs különösebb alkalom, csak kirúgnak a hámból a lányok, heten, mint a gonoszok – ahol természetesen vetkőznöm kell. Előre kifizették, az extrákat is, így elvileg minden benne van a pakliban, úgyhogy eléggé kemény éjszaka lesz, hét csajjal összezárva!
De ma este pihenek.
Már majdnem nyolc óra van, mire hazaérek. Vivy-t haza vittem, persze nem úsztam meg, hogy anyu meg ne vacsoráztasson. Elbeszélgettünk egy kicsit, aztán eljöttem, elvégre holnap neki is dolgozni kell menni, Vivy-nek meg suliba, meg persze, nekem sem árt, ha kicsit magammal lehetek.
Kényelmesen elhelyezkedek a kanapémon, és megnézem végre azt a filmet, amit már két hete tervezek, mióta megvettem a DVD-t. Nyugalmasan eltelik az este, a jó kis filmmel, aztán kicsit internetezek is, majd – magamhoz mérten – korán, éjfél körül elmegyek aludni.
A másnapom edzéssel telik.
Délelőtt konditerem, gyúrás. Több, mint tíz éve része az életemnek. Szeretem, és persze muszáj is, másként nem tudnék így kinézni. A tánc adja izmaim feszességét, kidolgozottságát, a súlyzók meg a méretét, tömegét. Heti öt alkalommal, másfél-két óra.
Egy könnyű ebéd után elmegyek, elintézem a végső papírügyeket Vivy kocsijával kapcsolatban, utána meg megyek a táncterembe. Heti négy napon, napi három-négy óra. Koreográfiák tanulása, meglévők gyakorlása, kicsit átkoreografálása, miegyéb. Keményebb, és fárasztóbb, mint a konditerem, pedig alaposan átgyúrom az izmaimat ott is. De élvezem, fiú létemre mindig is élveztem a táncot. Eredetileg versenytáncos voltam, aztán tizenkét évesen váltottam, a show-táncra. Sosem bántam meg. Imádtam a latin-táncot, meg a standard-táncot is, de a show-tánc szabadságával természetesen nem versenyezhetnek. Itt tudom igazán kifejezni magam, a show-tánc szabadsága adja meg nekem a teljes kibontakozás lehetőségét, hogy úgy táncoljak, amilyen vagyok.
Ma rövidebb nap van, alig három óra után abbahagyjuk. De ez nem is gond, mert nekem fél ötkor találkozóm van, így kényelmesen odaérek.
A Lusty-ban találkozok Veronica-val, egy jó barátommal. Kedves csaj, édes kis pofival, bombázó testalkattal, de olyan kis pöttöm, zabálni való, helyes lány, hogy senki nem gondolná róla, hogy pornószínésznő, Nycah Noir néven. Természetesen a munka hozott össze bennünket, aztán a forgatás után együtt mentünk el egy bárba, kifújni magunkat, és egy nem túlzottan szoros, de tartós barátság alakult ki közöttünk. Sosem volt semmi más, a forgatáson kívül egy újjal sem értünk egymáshoz, soha, sőt, azóta még csak nem is szerepeltünk egy jelenetben, vagy filmben.
Már vagy fél órája kellemesen elbeszélgetünk, Veron épp azt meséli, hogy milyen az első éves egyetemisták élete, amikor egyszer csak elsötétül a kép, és hátulról hozzám simul valaki. Én ezt az illatot már ismerem! – suhan át a gondolat a fejemen.
- Na ki vagyok? – hallok egy buja hangot, s azonnal felismerem a tulajdonosát.
Gyengéden megfogom Amber kis kezeit, s szembefordulok orv „támadómmal”:
- Amber... te hogy hogy itt vagy?
- Talán nem örülsz nekem? – mintha sértődöttséget hallanék ki a hangjából – Hiányoztál! Gondoltam eljövök, hátha itt vagy. Úgy látszik szerencsém van! – mosolyog rám, de csupán egy pillanatig.
Veron – mintha csak egy ügyfél lenne – közénk áll, és határozott hangon szól közbe:
- Bocsáss meg, de most velem van!
Amber kissé, mintha pöförögve vonulna odébb, egy asztalhoz, és foglal helyet úgy, hogy szemmel tarthasson bennünket. Féltékeny lenne?! Hisz’ még alig ismerjük egymást, és még az első randink is csak holnap lesz!
- Köszi, ez tényleg remek akció volt! – mondom Veron-nak kicsit neheztelve, de persze nem valódi.
- Szívesen! – kacsint rám, értve a célzást, de szemmel láthatóan nagyon élvezi a játékát – Új hódítás?
Elgondolkodva bólintok:
- Talán… Még nem tudom. Nagyon friss az ügy…
- Nem túl vidám! – pillant Amber felé, aki szúrós pillantásokkal méreget bennünket. De nem láthat semmit, mert majd egy méter távolságra ülünk egymástól, a bárpultnál, semmink sem érhet össze.
- Majd megnyugszik… – vonom meg a vállam – Nem ismerem még… Három hete szeretkeztünk egyszer, egy buli után, meg tegnap volt egy közös fotózásunk, ahol nagyjából felgyújtottuk a stúdiót magunk körül, utána meg elmentünk együtt ebédelni. Ennyire friss – magyarázom.
- Hát, féltékenynek tűnik…
- Nekem is úgy tűnik! – pillantok kicsit talán feszülten Amber felé. Ha most ennyire nehezen kezeli a dolgot, mi lesz itt még később?
- Hát, nem lesz egyszerű kaland – mondja Veron – Ha most ennyire összezavarodik, amikor még semmi sincs köztetek, jóformán, akkor mi lesz később? – kérdezi gondolatolvasóként ugyanazt, amit én nem mondtam ki.
- Hát, ja… Majd meglátjuk… Adok neki egy kis időt, hogy szokja. Nem könnyű ezt elfogadni, te tudod…
- Igen, tudom… – bólogat komolyan.
Veron pasija szintén pornózott, és neki sem volt annyira könnyű elfogadnia azt, hogy a srác, akit szeret, gyakorta szeretkezik más csajokkal, pedig ő maga is pornószínésznő. Hogy várhatnám el Amber-től, hogy ezt ő pikk-pakk feldolgozza, megértse?
Sejtem, hogy Amber most miket gondol magában Veron-ról, és rólam, de nem siettetem barátomat, ez az idő neki volt szánva. Úgyis csak hatig ér rá, az meg már alig háromnegyed óra…
Hát, nem mondom, hogy kellemes volt Amber szúrós, borús pillantásainak középpontjában ücsörögni, és önfeledten beszélgetni! Nagyon tudja, hogy fejezze ki a nemtetszését azokkal a gyönyörű, meleg barna szemeivel. Nem irigylem szegényt, de majd elmagyarázom neki a helyzetet.
Hat óra után valamivel Veron elköszön tőlem, ártatlan puszival búcsúzunk el egymástól. Szinte érzem Amber vizslató tekintetét magunkon. Amikor Veron elindul kifelé a bárból, kérek egy italt Greg-től, az egyik pultostól, és Amber asztala felé irányítom lépteimet.
- Szia! - ülök le mellé.
- Ki volt ez a lány? - kérdezi nyugodtnak szánt hangon, mintha csak barátilag érdeklődne. De érzem az indulatot a hangjában, a kis követelőzést, kis féltékenységet.
- Veronica. Jó barátom - válaszolom nyugodtan. Nem akarok belemenni egy értelmetlen harcba, nem vezetne sehová, és csak olaj lenne a tűzre.
- Aha, jó barát, mi? - kérdez vissza kis gúnnyal a hangjában - Testi-lelki jó barát, igaz?
- Egyszer feküdtünk le egymással, kamerák előtt, egy éve – emelem rá a tekintetem – Bár, nem hinném, hogy magyarázattal tartoznék…
Egy pillanatig nem szól, csak meredten néz a szemembe, majd kihuny a feszült csillogás a szemében, és kicsit megenyhül:
- Igazad van… Ne haragudj… – köröz ujjaival pohara peremén, zavartan lesütve a szemét. Aztán ismét rám emeli a tekintetét – Bocsánat! Csak… Olyan – nevet fel idegesen – Olyan határozottan, birtoklón állt közénk!
- Na, igen – mosolyodok el – Veron játékos kedvű lány!
- Szóval… Pornószínésznő? – kérdezi érdeklődve – Eszembe nem jutott volna róla! Olyan kis… Kislányos… Babás…
- Épp ezért! – kacsintok Amber-re – Ha csúnyán akarnám megfogalmazni, van egy kis pedofil-hangulata a dolognak, ha az ember vele kefél – nevetem el magam – Megőrülnek érte a pasik!
- Te is? – kérdi komolyan, és mintha bizonytalansággal vegyülő féltékenységet látnék ismét a csillogó, csokoládé szín tükrökben.
- Hm… – vonom meg a vállam – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt vele, vagy, hogy nem tetszik. De – folytatom a szemébe nézve – Nem neki udvarolok…
Megenyhülve elmosolyodik:
- Miért, udvarolsz valakinek?! És kinek?
- Hm… – mosolyodok el én is, és megyek bele a játékba – Egy nagyon csínos, izgalmas, amúgy pedig eléggé heves, és akaratos csajnak!
- Hej! – bokszol bele a vállamba játékosan – Nem is vagyok akaratos!!!
- Aha, és heves sem! – nevetek rá – Azért, ahogy itt duzzogtál, míg Veron-nal dumcsiztam, nem volt éppenséggel nagyon laza! Ha pillantással ölni lehetett volna, akkor Veron-nak holtan kellett volna a földre rogynia!
- Nem is igaz! – vonja meg a vállát játékosan duzzogva – Csak el kellett volna tűnnie, mintha megnyílt volna alatta a föld!!!
- Még jó, hogy nincs varázserőd – kacsintok rá – te… kis boszorkány!
- Na, te aztán tudsz udvarolni! – mosolyodik el – Minden voltam már, de boszorkány még sosem!
Erre nem válaszolok, csak csendesen mosolygok, majd megkérdem:
- Áll még a holnapi randi?
- Miért ne állna? – kérdez vissza, mintha kicsit meglepődött volna.
- Meg is gondolhattad magad – vonom meg a vállam – Veron… A munkáim… Körülhemzsegnek a nők, ezt nehezen viselitek, ti, csajok…
- Nem mondom, hogy könnyű megszokni – bólint komolyan – Nem tudom, hogy meg tudom-e? De sosem tudjuk meg, ha meg sem próbáljuk!
Elmosolyodok, és megsimogatom a kezét:
- Már beszéltünk erről – kezdem halkan – Tudom, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de én komolyan veszem a kapcsolataimat. Komolyan vettem azt a néhányat, ami volt… Igaz, hogy a munkám olyan, amilyen, igaz, hogy kefélek csajokkal filmben, buliban, itt, a bárban… De mindig a kedvesemhez mentem haza, mindig vele aludtam, és csak vele szerelmeskedtem.
- Szerelmeskedni?! – kérdez vissza csillogó szemekkel – Miért, amit a többiekkel csinálsz, az mi?
- Dugás, baszás, kefélés, szexelés, nevezd, aminek akarod! – vonom meg a vállam – De szerelmeskedni csak a párommal szerelmeskedek.
- Ez nem a szavakon való lovaglás?! – hangjában leplezetlen kételyt érzek.
- De annak tűnhet – bólintok beleegyezően – De az esetek többségében a szavaknak nagy súlyuk van. Ha azt mondom, hogy gyere, bébi, hadd basszalak meg úgy, hogy a füled ketté áll, akkor levered a fejemet a nyakamról – kis szünetet tartok, majd folytatom – De, ha azt mondom, hogy kincsem, imádlak, és szerelmezni szeretnék veled, akkor dorombolni kezdesz…
- Azért ennyitől még nem fogok dorombolni – kacsint rám kacéran – de értem, hogy mit akarsz mondani… Talán igazad is van… Majd meglátjuk!
- Helyes! – mosolyodok el.
- Mit csinálsz ma este?
- Még egy darabig ráérek. Tízkor van egy munkám…
- Na, házibuli? – kérdezi, szemmel láthatóan érdeklődve, de érzem rajta az enyhe feszültséget – Csajok?
- Azok… Heten – bólintok, majd egy pillanattal később hozzá teszem még, mert nem akarok titkolózni, talán így jobb – Kifizettek előre, extrákkal együtt.
Szerkesztve gab287 által @ 2012. 03. 03. 11:37:53
|
| Kaori | 2011. 11. 24. 09:13:20 | #17834 |
Karakter: Amber Ann Joseph
Megjegyzés: Dorian-nek~Gabinak
Ahogy őt nézem, nem nehéz kitalálni a gondolatait. Megleptem az iménti kijelentésemmel. Nem mondtam olyan dolgot, ami rettentő lenne, csupán az igazat, amit hallani akart.
-
Huh, ez azért meglepő vallomás volt, Amber! - mondja ki hirtelen.
-
Neked ott ért véget, két hete? - talán nem örülnék annak, ha nemet mond.
-
Nem, dehogy is! - megrázza fejét kissé és kortyol a kávéjából. - Nem, hisz te is érezhetted a stúdióban, hogy egyáltalán nem, arról nem beszélve, hogy szerinted megvártalak volna, ha így lenne? - erre csak megvonom kissé a vállam. - Nem, persze, hogy nem ott ért véget. - mélyen szemeimbe néz. Közbeszólhatnék, de inkább hagyom hagy folytassa. - De szerelemről beszélni egy, amúgy tényleg világbajnok kefélés után, még akkor is elhamarkodott lenne, ha egyébként fél Miami-t el tudnánk látni a köztünk ívet húzó elektromossággal.
Egy halvány mosolyt megengedek magamnak. Talán tényleg elhamarkodottan mondtam ki, ami épp a fejemben járt. Persze egyáltalán nem hazugság.
-
Nézd, te nem ismersz engem, én nem ismerlek téged...
-
Hát, akkor mesélj! - egy nevetéssel szakítom félbe. - Ezért akaszkodtam a nyakadba!
-
És én ezért vártalak meg! - biztató mosolya, furcsa talán, de melegséggel tölt el. Kezemet az övébe helyezi. - Figyelj, lazuljunk kicsit, jó? Ismerkedjünk, barátkozzunk... szeretkezzünk, ha úgy tarja kedvünk, és aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle! - valamiért komor tekintettel nézek rá. Talán nem esnek jól a szavai, de igaza van. - Az előbb elkezdtem mondani, hogy nem ismersz engem. És ez így is van. A munkáim kapcsán sok nő vesz körbe, de a kapcsolataimban tartósságra, és monogámiára törekszem... Már amennyire ez a munkáim miatt lehetséges, persze
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor be kell látnom, hogy igaza van. Nem ismerem, de nem lehet olyan bonyolult személyiség. Külsőleg vonzó, nagyon is. Belsőleg... nos erről nem tudok sokat mondani, de a női megérzésem azt súgja, hogy megbízható és rendes férfi. Viszont, én sem vagyok ártatlan. Sok egy éjszakás kalandomon vagyok túl. Na igen, ez nem munka által jött össze. Talán a magány, ami elindította ezt az egészet. Mindenesetre, ennek akarok véget vetni.
-
Tudom – elmosolyodom. - Tudom, a munkád olyan, amilyen, hisz' én is leszoptalak, még a bárban! - játékos sértődöttséggel folytatom. - Vagy annyira rossz volt, hogy már el is felejtetted?!?!
-
Nem, dehogy is! - elneveti magát. - Őszintén szólva, iszonyú jó volt! Még sosem találkoztam lánnyal, aki tövig bekapta volna! A legtöbbeknek egyszerűen... - talán nem akarja folytatni? Vagy jól tudja, hogy mivel lett megáldva, és inkább nem büszkélkedik.
-
Túl nagy?! - ha csak eszembe jut, izgalomba hoz, talán emiatt nyalom meg kissé ajkaimat. Ismét elneveti magát, talán... zavarban van?
-
Hát, igen, túl nagy! Hihetetlen csaj vagy, nem hittem, hogy zavarba tudsz majd hozni! - egy kacsintással jutalmaz emiatt.
-
Miért jössz zavarba attól, ami csak egy egyszerű tény?
-
Hát, nem szoktam a farkam méretéről beszélgetni!
-
Pedig van miről beszélni! - elismerésnek szánom. - De legyen, megkönyörülök rajtad! - elnevetem magam, bár ebben van némi pimaszság is a részemről.
-
Ennek azért örülök... - ő is mosolyra húzza ajkait. - Van már terved ebédre? Esetleg ezt a kávét kibővíthetnénk egy közös ebéddel is!
~*~
Rég volt ilyen nyugalmas és kellemes délutánom. A kávé elfogyasztása után, még egy darabig beszélgetünk, aztán egy hangulatos étterembe megyünk. A közös ebéd közben a hangulatom csak jobb lesz. Bár az idő nem nekem kedvez, ugyanis telik az idő.
-
Hazavihetlek? - kérdezi két óra körül.
-
Rendes tőled! - mosolygok.
-
Áh, semmiség! - erre csak legyint, majd int egyet a pincérnek, aki azonnal asztalunk mellett terem. Dorian fizet, ezzel felállunk helyünkről és kilépve az étteremből a kocsihoz megyünk. Beülünk.
-
Mit csinálsz holnapután este? - rögtön egy kérdéssel fordul felém.
-
Még nincs semmilyen tervem...
-
Van két jegyem az Improv-ba. Nincs kedved eljönni velem?
-
De igen! Szeretem a stand-up comedy-t! - de várjunk! Remélem, hogy nem más estéjét rontom el ezzel. Azért annak nem örülnék. - És kit túrok most ki egy vicces estéről?
-
Senkit! Ne aggódj, nem mondok most le senkit! Eredetileg egy barátommal mentem volna... Igen, lány az illető – valahogy gondoltam. - Szóval egy barátommal mentem volna, de lemondta... Valami zűr támadt a pasija, és közte... Nem, nem én voltam! - egyik kezét védekezően emeli fel, persze mellé vigyorog is. És most higgyek is neki.
-
Aha, nem te voltál! - megrázom fejem kissé. - És ezt most higgyem is el? Egy srác, aki úgy néz ki, mint egy teuton isten, nem dugja meg az összes lányt, aki az útjába kerül?!?!
-
Csak azokat dugom meg, akik magukra rántanak! - milyen őszinte.
-
Jól van, na, meg ne sértődj! - talán durva voltam, egy kicsit. - Nem akartalak megbántani...
-
Ok, el van sikálva! - rám mosolyog. - Nem vagyok egy könnyen sértődős fajta, és sajnos haragtartó sem vagyok...
-
Akkor jó! Szóval? - kicsit megállok, mielőtt kérdeznék. Talán félek a választól? Elhessegetve ezt a gondolatot, folytatom. - Nem minden lányt dugsz meg?
-
Nézd... - egy pillanatra habozik. Talán át gondolja, hogy hogyan is kellene erre felelni? - Tudod, hogy sztriptíz táncos vagyok, tudod, hogy ott néha leszopnak a lányok, néha az is megesik, hogy meg kell dugnom az ünnepeltet, vagy a társaság néhány tagját, akik felbérelnek estére
Igen, erről jól tudok. Főleg az után az este után. Ez nem nagy dolog. Legalábbis, ez a munkájának része. Még, ha furcsa is. Talán, egy kicsit zavaró, de meg lehet szokni.
-
És filmezek is. - filmezés? - Nem, nem művészfilmek, mielőtt még megkérdeznéd. Pornó filmek. Leggyakrabban orálhoz hívnak... Szóval gondolhatod, hogy van szex az életemben, bőven, így elhiheted, hogy nem egy jó numerát keresek, amikor párt szeretnék magam mellé. Bár, persze az sem utolsó szempont, hogy jó legyen vele az ágyban... Még – felém fordul, komoly tekintettel. - mindig el akarsz jönni velem randizni, holnapután?
Nem válaszolok rögtön. Ez a dolog, szíven ütött. Persze nem szólhatok bele más életébe. Az én múltam sem rózsás. Sokszor meztelenül pózolok a kameráknak. És az egy éjszakás kalandokat sem érdemes elfelejteni. Ha úgy nézzük, ugyanazt csinálom, csak statiszták és rendezők nélkül. Mégis... ha együtt lennénk, mint egy pár, talán nehezen viselném el. Sőt... talán sehogy sem. Ennek ellenére, jól érzem magam vele.
-
Nos... igen. Miért is ne? - válaszolok egy halovány mosollyal. Beindítja a motort és elindulunk. Útközben a tájat nézem. Sok látnivaló nem igazán van. Talán most, kissé más minden.
-
Egy pillanatra megrémítettél! - felé fordulok. Mégis mivel? - Sok nő utasított vissza, miután kiderült, hogy mi is a munkám.
-
Őszinte leszek! Nem csodálom, hiszen, gondolj bele... - itt elengedek egy mosolyt. - melyik nő örül annak, ha a párja mással is összefekszik? Még ha egy film kedvéért is.
Morcos tekintettel néz rám. Csak nem megsértettem? Végül is, a munka az munka, de mégis, ha úgy nézzük ez durva. A házam előtt állunk meg. Még egyszer egymásra nézünk, majd ajkaira tapasztom sajátomat.
-
Köszönöm a mai napot! És, ha megsértettelek volna, ne haragudj! - megrázza a fejét.
-
Nem sértettél meg! És szívesen! - kiszállok kocsijából. Búcsúzásképp egy integetést elengedek, amit viszonoz, majd elhajt.
~*~
A délutánom többi része a családomé. Amíg nem otthon voltam, írtak egy üzenetet. Így a kutyámmal együtt elsétálok hozzájuk. Angi igazán virgonc most. Ő áll a szívemhez a legközelebb. Nélküle, talán magányos lennék. Még ha, csak egy kutya is, sok szeretet képes adni, amit igyekszem viszonozni. A szüleim egy kertes házban élnek. A kapunál állva elgondolkodom. Biztos jó ötlet egy olyan férfival össze szűrnöm a levet, aki pornózik? Láttam már ilyen filmeket, és nem épp jellemző szó rá a romantika. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mit érez, ha valakivel épp a kamera előtt szexel. Az apám nyitja ki a kaput. Egy öleléssel fogad, amit természetesen viszonzok. Angi fejét megsimogatja, végül bemegyünk. Kutyámat az udvaron elengedem, apám és én a házba megyünk. Anya rögtön üdvözöl.
Sokat faggatózik, de ez már megszokássá vált. Az első, és legfontosabb neki, hogy mikor lesz egy normális kapcsolatom. Nem tudnak a kalandjaimról, csupán arról, hogy eddig nem találtam meg azt, akit olyannyira szeretnének mellettem látni. Szóba jön még az is, hogy a kutyámat hagyjam itt, náluk. Erre mindig nemet mondok. Teázás közben, amit anya dobott össze. Elég komoly dologról kezdünk beszélgetni. A munkám, amiért a szüleim nem rajonganak.
-
Miért nem hagyod ott a modellkedést? - apa egy sóhajjal kérdezi meg a szokásos kérdést. Általában mindig ugyanazt kapják válasznak.
-
Szeretem ezt csinálni, ráadásul jól is keresek. És jól tudjátok, hogy nincs ebben semmi rossz.
Nem tehetnek semmit, elfogadják a válaszomat. Ahogy telik az idő, másra terelődik a témánk.
Este felé köszönök el tőlük. Kutyámmal hazafelé vesszük utunkat. Most szokatlanul rövidnek tűnik, az amúgy hosszú út. A lakásba érve, rögtön a zuhanyzóba igyekszem. Vizesen lépek ki fürdőmből, csupán a hajamra tekertem törölközőt. Egy hálóinget veszek magamra. Bekapcsolom a tévét és unottan meredek a képernyőre. Nem sok idő kell, és az ágyamban fekszem.
~*~
Reggel nem az órám ébreszt. Nem kapcsoltam be. Terveim szerint nem lesz ma semmi munkám. Telefonom kijelzőjére nézek, Rebeca az. Gyorsan felveszem, de mielőtt bármit mondhatnék belekezd mondókájába. Kilencre ott kell lennem, hogy megbeszéljük a következő képsorozatot. Most kivételesen egyedül leszek. Ennek örülök, valahogy nem lenne kedvem egy partnerhez, kivéve, ha róla van szó. Egyedül csak Dorian lenne a tökéletes. Azért kíváncsi lennék, hogy mi van most vele. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy nő mellett ébred, elvégre ez a munkája. Miután leteszem a telefont, egy taxit hívok. Közben magamra veszek, egy csinos, de mégsem kirívó ruhát. Sminkként egy szájfényt kenek ajkaimra. Mire leérek a ház elé, a taxi már vár. Beülök és rögtön el is indulunk. Az épület előtt, ami szinte a második otthonommá vált, állunk meg. Fizetek, kiszállok és belépek. Rebeca rögtön fogad. A tárgyaló terembe megyünk. Egy pár férfi várakozik, amint meglátnak, örülnek. Biztos megvárattam őket, de nő vagyok, megtehetem. Az asztalnál ülnek, így én is helyet foglalok. Rögtön bele is kezdenek. Egy jótékonyságról van szó, tehát reklámoznom kell egy jó ügy érdekében. Amint rákérdeznek, bele is egyezem. Ostobaság lenne kihagyni egy ilyen dolgot.
-
Délután már mindenki az ön képeit csodálhatja! - ez igazán biztató. Ezek szerint, ma mégis dolgoznom kell. Egyáltalán nem bánom, legalább nem leszek egyedül.
-
Rendben! Akkor lássunk is hozzá! - mondom mindenkit megdöbbentve. A meglepett arcokat mosoly váltja fel. Összeszerelik a fényeket, a gépeket. Közben sminkelnek és a ruhákat is előkészítik. Egyik sem kihívó, mint a legutóbbi fényképezésnél.
Az első kép után, minden simán megy. Bár a fényképész kissé makacs, ezzel nehezíti meg a dolgomat. Valamiért furcsa beállásokat akar látni. De sikeresen állom a kihívást, ami láthatóan tetszik neki. Ahogy kattog a kamera, furcsa érzés fog el, ez látszik is arcomon. Feszült vagyok, mintha valami hiányozna. Vagy, inkább valaki. A fotós dühösen néz rám, talán ezért hessegetem el a gondolataimat és csak a képekre koncentrálok.
Kevesebb, mint egy óra alatt elkészülünk. Megköszönik a munkámat, ahogy eddig is mindenki. A fényképész bocsánatot kér, amiért durva volt, de nem érzem úgy, hogy hibás lenne. Az öltözőbe megyek, ahol átöltözöm, a sminket lemosom. Rebeca pont ekkor lép be.
-
Oké... mi a baj? - jól tudja, hogy bánt valami. - Olyan furcsa vagy ma. Történt valami, azzal a férfival?
-
Tudod, hogy neked nem hazudok! Igen, történt... - csak egy lágy mosollyal néz rám.
-
Meghívjalak egy kávéra? - bólintok. Gyorsan összepakol, így indulunk el egy közeli kis kávézóba. Miért kötök mindig ki a kávénál, a fotózások után?
Rendelés után, rögtön rákérdez, amire konkrét választ nem, de válaszolok. Majdnem minden kicsúszik a számon, ami Dorian és köztem történt. Néha kikerekednek a szemei, nem csodálom. Ilyet biztos nem hallott senkitől, csak most, tőlem. A kávét megkapjuk, egy darabig némán ülünk egymással szemben. Ami furcsa az egészben, hogy Dorian nem megy ki a fejemből. Vajon mit szól a képekhez, ha meglátja őket? Biztos meglepi majd, sőt, holnap fel is hozza. Ha már itt tartok, beszélnem kellene a kalandjaimról. Elvégre úgy lenne igazságos, ő is elmondta, hogy mit is dolgozik. Párszor kortyolok a kávémból, végül Rebeca-ra vetem pillantásom. Olyan nyugodtnak tűnik, mintha semmi gondja nem lenne. Kicsit irigylem őt ezért.
-
Szóval... azt mondod, hogy „olyan” filmekben dolgozik? - itt a pornóra céloz.
-
Igen, ezt mondta. Igaz, hogy beleegyeztem a holnap estébe, de, még ha nem is mondtam neki, zavar ez a dolog! - Rebeca erre bólogatni kezd.
-
Értelek, a te helyedben sok nő így lenne, ahogy te is. De... te mit is érzel iránta? - ezzel egy pillanatra megfogott. Hogy válaszoljak erre, ha még én sem tudom? - Hm... látod, erről van szó. Ne dönts elhamarkodottan, előbb várd meg, hogy mi lesz egy idő után. Hidd el az neked is jobb lesz.
~*~
Nem is hittem volna, hogy tényleg kijönnek a képek. Néhány plakáton ugyan, de ott vagyok. Furcsa így visszanézni magam. Talán zavaró is. Pár ember fel is ismer, de nem állítanak meg. Miért is tennék, hiszen nem egy híresség vagyok, csupán egy modell. Egy modell, aki az utcán sétál. Egy szórakozóhely előtt állok meg. Egy rövid morfondírozás után belépek. Így öt óra felé, csak egy két lány van bent. Bár tudnám, hogy miért is jöttem ide. Az egyik pincér leültet, majd velem szemben foglal helyet. Egy kissé bunkó, de nem zavartatom magam miatta. Párszor körbenézek, ekkor veszem észre azt, akit keresek. Nekem háttal áll, így a pincért magára hagyva lépek mögé. Szemeit lefogva bújok közelebb hozzá.
-
Na ki vagyok? - kérdezem buja hangon. Gyengéden fogja meg kezeimet, szembe fordul velem. Ahogy jobban megnézem, egy fekete hajú nővel foglalkozik. Ez kissé lelomboz, de nem mutatom ki.
-
Amber... te hogy hogy itt vagy? - sértődöttséget színlelek.
-
Talán nem örülsz nekem? Hiányoztál! Gondoltam eljövök, hátha itt vagy. Úgy látszik szerencsém van. - rámosolygok, de a fekete közénk áll.
-
Bocsáss meg, de most velem van. - ez meg ki? Nem mérgesen, inkább felkavarodottan ülök le a bárpulthoz. A szememet nem veszem le a párocskáról. Tényleg féltékeny lennék?
|
| gab287 | 2011. 08. 29. 19:24:08 | #16380 |
Karakter: Dorian Cleavenger (kitalált)
Megjegyzés: Amber-nek
Szinte remeg a levegő, annyira felforrósodik körülöttünk.
Testünk vágyakozón simul egymáshoz, szinte fáj a tudat, hogy csupán játszunk, és ennél messzebb nem mehetünk. Minden mozdulatunkból süt a visszafojtott vágy, és túlfűtött erotika, a fotós, és az asszisztensek elragadtatva szemlélik előadásunkat.
Amber teste olyan forró, szinte süti a bőrömet, enyhén nyirkossá válik, ahogy összesimulunk, mintha valóban szeretkeznénk. Érzem égető leheletét a bőrömön, ajkaimon, és majdnem belebolondulok, hogy annál a fél centinél közelebb nem mehetek hozzá, nem kóstolhatom meg csókolni való ajkait, nem érinthetem ott, ahol a leginkább vágyná, nem ízlelhetem meg nedvét, amely vékony kis érben csorog végig combjának belső oldalán!
Szinte felnyüszít a vágytól, ahogy az utolsó póznál félig merev férfiasságom túlhevült hasítékának feszül a lepedőn keresztül, úgy tartom magam felette, mintha benne lennék, lassan mozgatom csípőmet, ahogy azt akkor tenném, ha mélyen belé hatolnék. Ajkaink csupán egy hajszálnyira egymástól, leheletünk égeti a másik bőrét, tekintetünk egymáséba fonódik, vágyakozón.
-Nagyszerű! – halljuk távolról a fotós lelkes kiáltását – Tökéletes, végeztünk! Köszönjük a remek munkát, igazán forróra sikerültek a képek!
Nagyon nehezemre esik otthagynom őt, de muszáj, mert ha nem teszem, akkor ott helyben megdugom!
Profihoz méltón, gyorsan pattanok le róla, a lepedőt trükkösen, úgy csavarom derekam köré, hogy kellőképpen elálljon az ágyékomnál, jótékonyan elrejtve, hogy nem teljesen vagyok nyugodt. Egy utolsó pillantást vetek Amber vágyakozó, gyönyörű, csokoládészín szemeibe, ahogy ott fekszik, készen rá, hogy mindent megtegyen nekem, amire csak vágyok, aztán elfordulok, és elsietek az öltözőm felé.
Még jó, hogy van zuhanyzó is.
Hosszan csorgatom magamra a hűvös, majdhogynem hideg vizet, mire lenyugszok, és izgalmam alább hagy. Eltart egy darabig, mert nem nagyon tudom kiverni a fejemből izgató pillantásait, szexi, karcsú, feszes testét, álomszép, barna hajzuhatagát.
Aztán rendbe szedem magam, felöltözök, és kifelé indulok a stúdióból. Bepattanok kocsimba, indítok, majd… Majd végül mégsem teszem drive-ba az automatát, és nem indulok el. Tétován leállítom a motort.
Amber jár az agyamban.
Mivel nem tehetem meg, hogy utána kérdezősködjek – híre menne, és lerombolnám vele a rólam kialakult képet, miszerint vérprofi modell és táncos volnék – ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy legálisan összeismerkedjek vele, ha már a kefélésünk után nem tettem!
Kiszállok a kocsiból, és hanyag eleganciával támaszkodok neki, míg Amber-re várakozok.
Nem kell sokáig várnom rá, vidáman lép ki a stúdió ajtaján. Váratlanul ér, hogy úgy lépdel felém, mintha kicsit sem leptem volna meg azzal, hogy várakozok rá, mintha pontosan tudta volna, hogy meg fogom várni. Ajkain halvány, elégedett mosoly játszik, csodaszép, csokoládészín szemeit le nem veszi az enyémekről.
-Régen láttalak! – áll meg előttem, ugyanazzal a halvány, elégedett mosollyal – Esetleg ráérnél egy kávéra?
-Háromig igen – válaszolom neki könnyedén – aztán dolgom van!
Szó nélkül kerüli meg a kocsimat, és ül be, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze, nincs benne semmi kivetnivaló…
Én is beülök, indítok, és gázt adok. A kocsi finoman indul meg alattunk, nem vagánykodok, nem feltűnősködök. Csak, mert egy 350 lóerős sportkocsi van alattam, és 4,7 alatt van 100-on, mellettem pedig egy nagyon dögös lány ül, nem kell füstölgő gumikkal indulni. Na, jó, legalábbis nem mindig!
Egyik kedvenc kávézómat, a Gelato Nostro-t célzom meg, eléggé közel van ide. Azért szeretem, mert szerintem itt készítik Miami legfinomabb fagylaltjait, amellett, hogy kiváló ültetvény-kávékkal is szolgálnak. Szótlanul autókázunk, Amber bámészkodva ücsörög mellettem. Nem egy bőbeszédű cica! – gondolom vidáman – Persze, ennek is megvannak az előnyei!
-Nem volt lehetőségem megtudni a neved! – kérdezi egyszer csak – Esetleg elárulod?
-Persze! Dorian Cleavenger – válaszolom neki készségesen, de itt meg is reked az épp csak megkezdett beszélgetés. Nocsak! – vigyorgok magamban – Ilyen kis félénkek vagyunk? Pedig sem a leánybúcsún, sem utána, a hálószobádban, sem most, a fotózáson nem voltál ilyen kis félénk!!!
-Itt is vagyunk – parkolok le egy kis egyszintes épület előtt.
Az ablak mellett telepedünk le, és mindketten kávét rendelünk. Én a kedvencemet, a Kona Hawaii-t rendelem, ő egy guatemala-i, New Oriente ültetvényéről származó kávét választ. Jó választás, testes, nem túl savas, közepesen aromás kávé.
Végre zavartalanul merülhetünk el egymás tekintetében. Érdekes metakommunikáció zajlik közöttünk, beszélgetünk, mégsem szólalunk meg. Aztán egyszer csak mégis megszólal:
-Még én se mutatkoztam be! – Ó, kicsi szívem, én tudom, hogy hívnak! – Amber Ann Joseph vagyok! Örülök, hogy te voltál ma a partnerem! – mondja mosolyogva – Legutóbb egy eléggé ügyefogyott alakot kaptam!
A pincér megérkezik a kávéinkkal, gondosan leteszik az asztalra, majd ismét távozik.
-Én is örülök! – mondom neki. Nézem, ahogy gyönyörűen formált ajkaihoz emeli a csészét, és belekortyol italába. Aztán leteszi a csészét, és az elegáns designer-órájára pillant. Nocsak, sietünk valahová, édes?
-Ami a közös éjszakánkat illeti, nem is tudom… – folytatja aztán, kissé, mintha zavarban lenne.
Ó, ó, a szende kislány, aki valójában nem szokott ágyba bújni egy olyan sráccal, kinek még a nevét sem tudja, és pláne nem kezd egyéjszakás szex-kalandba! – vigyorgok magamban – Ehhez képest úgy keféltél, mint egy bagzó vadmacska, kicsi szívem!
-Igazából jó volt – folytatja – ezt kár is lenne tagadni, de van valami, ami tiltakozik ez ellen…
Hm? Hogy mi van? Most akkor csak képzeltem, hogy az imént szinte felgyújtottuk magunk körül a stúdiót?!?!
-Pontosan micsoda? – kérdezem inkább csak érdeklődő hanglejtéssel. Az a dolgom, hogy elhitessem a nőkkel, hogy mennyire dögösek, mennyire vágyom rájuk, bármilyen csúnyák is, így igazán jól tudom leplezni valódi érzelmeimet.
-Egy érzés, amit szerelemnek hívnak – böki ki nyugodtan, mintha csak annyit mondott volna, hogy nagyon finom a kávé. Ismét ajkaihoz emeli a csészét, és kortyol belőle egyet, miközben a csésze pereme felett le nem veszi a tekintetét az enyémről.
Kijelentésével meglep, nem kevéssé, talán még leplezni sem tudom! Hogy micsoda?!?! – száguldanak a gondolatok a fejemben – Szerelem?!?! Egy fergeteges dugásra alapozva?!?! Na, jó, meg arra a százmillió voltos villám-viharra, ami állandóan körülleng bennünket! De akkor is! Hisz’ még nem ismerjük egymást!!!
-Huh, ez azért meglepő vallomás volt, Amber! – mondom neki aztán.
-Neked ott ért véget, két hete? – kérdezi, kicsit talán csalódottan.
-Nem, dehogy is! – rázom meg a fejem, és végre én is felhörpintem a kávémat – Nem, hisz’ te is érezhetted a stúdióban, hogy egyáltalán nem, arról nem beszélve, hogy szerinted megvártalak volna, ha így lenne?
Tétován megvonja a vállát.
-Nem, persze, hogy nem ott ért véget – folytatom, mélyen a szemébe nézve – De szerelemről beszélni egy, amúgy tényleg világbajnok kefélés után, még akkor is elhamarkodott lenne, ha egyébként fél Miami-t el tudnánk látni a köztünk ívet húzó elektromossággal!
Halványan elmosolyodik, mintha megnyugodott volna kicsit.
-Nézd, te nem ismersz engem, én nem ismerlek téged…
-Hát, akkor mesélj! – neveti el magát a szavamba vágva – Ezért akaszkodtam a nyakadba!
-És én ezért vártalak meg! – mosolygok rá bíztatóan. Kezembe veszem az asztalon nyugvó, kecses kézfejét – Figyelj, lazuljunk kicsit, jó? Ismerkedjünk, barátkozzunk… szeretkezzünk, ha úgy tartja kedvünk, és aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle! – kicsit elkomoruló arckifejezése láttán még hozzáteszem – Az előbb elkezdtem mondani, hogy nem ismersz engem. És ez így is van. A munkáim kapcsán sok nő vesz körbe, de a kapcsolataimban tartósságra, és monogámiára törekszem… Már amennyire ez a munkáim miatt lehetséges, persze…
A legtöbb lány élből elutasítja a dolgot, aztán vannak olyanok, akik eleinte azt hiszik, hogy tudják kezelni, és menet közben derül ki, hogy mégsem. Nagyon kevesen vannak, eddig csupán egyetlen eggyel találkoztam, aki képes volt tolerálni, hogy bizony pornófilmekben szerepelek, és leánybúcsúkon, születésnapokon, lány-partikon nem ritkán megdugom az ünnepeltet, vagy a meghívottakat. Igaz, Amber csak az utóbbiról tud, a pornóról még nem… De az, már végül is, mindegy is, hisz’ látta, hogy a munkám mivel jár. A pornó sem különb…
-Tudom – mosolyodik el – Tudom, a munkád olyan, amilyen, hisz’ én is leszoptalak, még a bárban! – aztán tettetett sértődöttséggel kérdezi – Vagy annyira rossz volt, hogy már el is felejtetted?!?!
-Nem, dehogy is! – nevetem el magam – Őszintén szólva, iszonyú jó volt! Még sosem találkoztam lánnyal, aki tövig bekapta volna! A legtöbbeknek egyszerűen… – hagyom befejezetlenül a mondatot. Most fényezzem magam, hogy a legtöbb csaj számára túl nagy farkam, hogy teljes hosszában benyelje?!
-Túl nagy?! – kérdezi izgatott hangon, és vágyakozón megnyalja az ajkait.
Elnevetem magam, kicsit zavarban vagyok.
-Hát, igen, túl nagy! Hihetetlen csaj vagy, nem hittem, hogy zavarba tudsz majd hozni! – kacsintok rá őszinte elismeréssel.
-Miért jössz zavarba attól, ami csak egy egyszerű tény? – kérdezi incselkedve.
-Hát, nem szoktam a farkam méretéről beszélgetni!
-Pedig van miről beszélni! – mondja elismerően – De legyen, megkönyörülök rajtad! – neveti el magát, kicsit talán pimaszul.
-Ennek azért örülök… – mosolyodok el én is – Van már terved ebédre? Esetleg ezt a kávét kibővíthetnénk egy közös ebéddel is!
* * *
Kellemesen telik a délután.
Miután megittuk a kávénkat, még egy kicsit elbeszélgettünk a Gelato Nostro-ban, aztán átmegyünk egy közeli, csendes kis étterembe.
Amber kedves csaj. Legalábbis ez az első benyomás róla. Aztán persze, majd a jövő mutatja meg, hogy valójában milyen is. Közvetlen, és barátságos, bár azért az kiderült, hogy eléggé határozott véleménye van a világról, és nem egyszerű meggyőzni arról, hogy létezik más vélemény is, az övén kívül. Van az én véleményem, és van a helytelen! – mosolygok magamban kajánul – Kis makacs vadmacska!
-Hazavihetlek? – kérdezem tőle, olyan két óra felé.
-Rendes tőled! – mosolyog.
-Áh, semmiség! – legyintek aztán intek a pincérnek.
Fizetek, és elhagyjuk az éttermet, ismét a kocsiban ülünk.
-Mit csinálsz holnapután este? – kérdem tőle.
-Még nincs semmilyen tervem…
-Van két jegyem az Improv-ba. Nincs kedved eljönni velem?
-De igen! – lelkendezik – Szeretem a stand-up comedy-t! – aztán egy kicsit elfelhősödik a tekintete – És kit túrok most ki egy vicces estéről?
-Senkit! – mosolyodok el – Ne aggódj, nem mondok most le senkit! Eredetileg egy barátommal mentem volna… Igen, lány az illető – teszem hozzá, lapos pillantásaira, aztán folytatom – Szóval egy barátommal mentem volna, de lemondta… Valami zűr támadt a pasija, és közte… Nem, nem én voltam! – emelem fel egyik kezem védekezőn, vigyorogva.
-Aha, nem te voltál! – csóválja a fejét kajánul – És ezt most higgyem is el? Egy srác, aki úgy néz ki, mint egy teuton isten, nem dugja meg az összes lányt, aki az útjába kerül?!?!
-Csak azokat dugom meg, akik magukra rántanak! – válaszolom önérzetesen. Most mi van? Csak, mert jól nézek ki, ezért már rohadt, köcsög, puncivadász vagyok?
-Jól van, na, meg ne sértődj! – fúj egy kicsit visszavonulót – Nem akartalak megbántani…
-OK, el van sikálva! – mosolygok rá – Nem vagyok egy könnyen sértődős fajta, és sajnos haragtartó sem vagyok…
-Akkor jó! Szóval? – kérdezi aztán kicsit tétován, érdeklődőn – Nem minden lányt dugsz meg?
-Nézd… – kezdem lassan, közben átgondolom, hogy mit, és hogyan akarok mondani – Tudod, hogy sztriptíz táncos vagyok, tudod, hogy ott néha leszopnak a lányok, néha az is megesik, hogy meg kell dugnom az ünnepeltet, vagy a társaság néhány tagját, akik felbérelnek estére.
Egy pillanatra elhallgatok. Ezt eddig is tudta, és ez nem verte ki a biztosítékot. Nem tudom miért, de általában a pornó szokta a gondot okozni, pedig ez sem különbözik semmiben az előbbitől.
-És filmezek is – folytatom aztán – Nem, nem művészfilmek, mielőtt még megkérdeznéd. Pornó filmek. Leggyakrabban orálhoz hívnak… Szóval gondolhatod, hogy van szex az életemben, bőven, így elhiheted, hogy nem egy jó numerát keresek, amikor párt szeretnék magam mellé. Bár, persze az sem utolsó szempont, hogy jó legyen vele az ágyban… Még – fordulok feléje komolyan – mindig el akarsz jönni velem randizni, holnapután?
|
| Kaori | 2011. 08. 03. 14:28:57 | #15550 |
Karakter: Amber Ann Joseph
Megjegyzés: Dorian-nek~Gabnak
Mindegyikük jól szórakozik, csak én ülök unottan az asztalnál. Meglepő, hisz mindig én vagyok a középpontban. Igaz, nem az én nagy napom közeleg, de nekem is kijárna a szórakozás. Akivel csókot váltottam az asztalunk felé táncol. Már hihetném azt, hogy ismét én részesülök a jó dologban, de barátnőmet húzza magához. Ahogy összesimulnak, mintha beszélnének valamiről. Mindegy ez úgyse rám tartozik.
Nagyon belemerülnek a táncba, de én nem veszem le a pillantásomat róluk. Nem is barátnőmön időznek a szemeim, sokkal inkább azon, akivel el van. Lassan közelednek felém, mintha ez a jóképű férfi így tervezné. Talán itt a lehetőségem. Érzem, hogy akarom őt, bár leginkább az ágyamba, de egyenlőre ez is megteszi. Szinte rá vetem magam, testének minden porcikája csalogató. Talán túlságosan is. Egy üveg pezsgőt kap kezébe, amiből iszik pár kortyot. Barátnőmmel mi is kapunk, persze az üvegből. Felesleges lenne ide pohár, és amúgyis nem azt akarom fogdosni.
Igazán pezsdítő az este. Talán most érzem igazán remekül magam. Hol hagyjuk táncolni a nekünk szánt jutalmat, hol pedig barátnőmmel tapadunk rá kívánatos testére. Hamar le is kerül róla a sort, így csak tangában mutatkozik előttünk. Mindenféle kertelés nélkül markolok feszes fenekére, bár az enyhe szédülés zavaró, most mégsem ez a fontos. Apránként hullik le rólam a félénkség minden jele. A levegő közöttünk egyre füllettebb, és én már csak egy dologra vágyom. Az egész hangulatot az imitált aktusa csak még jobban felkorbácsolja. Barátnőm engem bíztatva kényszerít, hogy még szorosabban bújjak táncosunkra, persze ezt egyáltalán nem kell kérni. Én is biztatom őt ugyanerre, és ahogy látom neki sem kell könyörögni. Szemeim lassan csúsznak lefelé a vonzó testen, a tangán állnak meg. Szűkösnek látszik a helyzet, így egy ravasz pillantással nézek barátnőmre. Egy szempillantás alatt tépjük le róla. A látvány meglepő, de nagyon izgató. De nekem ennél több kell. Kezemet ráteszem forró és lüktető farkára és mozgatni kezdem rajta. Érzem, hogy növekszik. Milyen kellemes érzés lehet magamban érezni.
- Ne szégyenlősködj, vedd a szádba, Amber! - barátnőm unszolása nem lep meg. - Ha te nem teszed, én fogom!!!
Azt nem engedhetem meg, hiába a barátnőm. Leguggolok és nyelvemmel kóstolok végig a még mindig lüktető, de annál inkább csalogató nemi szerven. Végül számba veszem és úgy kényeztetem tovább.
~*~
- Gyerünk! Keményebben!!! - kiáltom élvezettel teli hangon. Farka gyors tempóban mozog bennem. A csattogó hang most mintha zene lenne füleimnek. Erre vártam, amíg szórakoztunk. - Ez az! Ez az!... Mindjárt!... Mindjárt! - sikításom szinte az egész lakásban tisztán hallható. Az izzadt testem jelzi, hogy már egy jó ideje játszadozunk egymással, de talán most először élvezem igazán. Térdeimen és könyököm támaszkodva élvezem minden egyes lökését. Kezei csipőmet markolják, majd feljebb tolva derekamon érzem azokat.
Már érzem, hogy közel vagyok az élvezethez, csupán percek kérdése és mintha robbanás lenne, érkezik az a bizsergető, mámoros érzés. Élvezettel teli sikolyom utoljára tölti meg kicsi lakásomat. Egész testemben remegek az élvezettől. Egymás mellé huppanunk, fáradtnak érzem magam, de a boldogságért felelős hormonok már tulcsordúlnak testemben. Hosszú percekig sóhajtozom levegő után, ahogy ő is.
Hajnali háromig szórakoztunk és igazán kitettem magamért. Christin és én még versenyeztünk is mélytorokban. Persze az egyéjszakás kalandoknak köszönhetően én nyertem. A bár négy órakkor zárt be, persze a barna hajú fiútól érdeklődtem, hogy melyik a mellettem fekvő isteni pasi kocsija. Kertelés nélkül megmondta, én pedig a gyönyörű kocsi háztetőjére ültem. Mikor kilépett a bárból meglepetten nézett rám. Most pedig egy szeretkezés után fekszünk egymás mellett. Az álmosság hamar elnyom, mégis megérzem, hogy kiszáll ágyamból.
~*~
Korán kelek ezen a reggelen, hiszen fotózásom lesz. Ritka pillanat, amikor ennyire várom ezt. Nem is tudom, hogy miért, de talán kiderül később. A papírokat az aszisztenstől megkaptam, amin rajta van minden információ a megrendelőkkel, valamint a képekkel kapcsolatban. Igazán erősre tették a mércét. Erotikus, valamint kihívó képeket akarnak látni, pedig csak parfümökről van szó. A partnerem remélem nem egy féleszű alak lesz, mint legutóbb. Egy gyors reggeli után taxiba ülök és az épület előtt szállok ki. Rögtön a ruhákért megyek, amiket hamar felveszek. A magas sarkú cípő enyhén töri a lábamat, pedig alkalmakkor mindig viselem. A sminkeshez megyek ezután, közben aszisztensem magyaráz a következő egy óráról.
- Ne felejtsd el, hogy csak imitálnod kell! - figyelmeztet, ugyanis szinte egy erotikus jelenetet kell előadnunk.
- Ne aggódj! Ha a párom béna, akkor könnyű lesz csak imitálni! - erre csak egy halovány mosolyt enged el és ki is megyünk a műterembe. A cipőm kopogása megtölti a helyet, majd amint meglátom partneremet, abba is marad a zajkeltés. Több, mint két hét telt el azóta, hogy együtt töltöttünk egy varázslatos éjszakát. Persze azóta is csak ő jár a fejemben. Bár smink van arcomon, mégis érzem azt az enyhe forróságot, ami jelzi, hogy elpirulok. Csak egy pár lépésre vagyok tőle, mégis mintha forrna a levegő közöttünk. Hirtelen eszembe jut, hogy imitálnom kell a dolgokat. Mi lesz, ha nem imitálás lesz?
- Jól van, kezdjünk bele! - a fotós hangja mintha dübörögne fejemben. Hamar észhez is térít. A fehér vászon elé állunk és fel is vesszük az első pózt. Egyik lábamat dereka köré fonom és mintha csókot váltanánk közel bújok hozzá. A gép csattan párszor, de én erre nem is figyelek. A karjai ahogy ölelnek, egyszerűen felkorbácsolnak. És mi lesz még a továbbiakban?
A fényképezés 1 óráig tart, túlságosan is fülledt a levegő kettönk között. Már 10 kép készült el. Az utolsónál tartunk. A földön fekszünk, felettem van és mintha szeretkeznénk úgy vagyunk egymás karjaiban. Csupán a fehérnemű van mindkettőnkön és egy lepedő takar, de így is érzem kemény férfiasságát. Csoda, hogy ennyire türtőzteti magát. A kép kattogása közben nem veszem le róla a szemem, kívánom őt. Amióta vele voltam, egyáltalán nem vágytam másra. Pedig nem egy kalandom volt, most mégis nekem mintha csak ő kellene. Az utolsó kattogás is megtörténik és a lepedőt magamra tekerve megyek aszisztensem után. Amíg az ajtó be nem zárul érzem magamon a tekintetét.
- Nagyon jók voltatok! - dícsér meg Rebeca. - Bár kettőtök között, mintha lenne valami. Csak úgy szikrázott a levegő. - hirtelen elneveti magát. Lassan öltözöm hétköznapi ruhámba. - Áruld el, van köztetek valami?
- Az ég világon semmi... testiségen kívül. - csodálkozó szemekkel néz rám.
- Csak együtt voltatok egy éjszaka? - bólintok kérdésére. Rebeca sok mindent tud rólam, olyan ő nekem, mintha a lelki szemetesládám lenne. Bármit elmondhatok neki, magában tartja. Van mikor ellát tanácsokkal, amiket nagyon szívesen fogadok.
- Köszönöm a mai napot! Legközelebb szólj, ha kiönthetem a szívem! - egy puszival köszönök el tőle és lépek ki az épületből. Az ismerős kocsi hamar feltűnik, ahogy az előtte álló személy is. Nem mennék oda hozzá, de a lábaim felé veszik az irányt. Előtte állok meg. Gyengéden mosolygok rá.
- Régen láttalak! - mondom egyszerűen. - Esetleg ráérnél egy kávéra?
- Háromig igen, aztán dolgom van! - beszállok kocsijába, ő is beül. Beindítja a motort és el is indulunk. Út közben nem beszélünk. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak, vagy hogy mi legyen a témánk. Még a nevét se tudom.
- Nem volt lehetőségem megtudni a neved! Esetleg elárulod? - próbálok jó hangulatot teremteni. A fotózás alatt izzott közöttünk a levegő, most mintha ez nem lenne így.
- Persze! Dorian Cleavenger. - szemeim a kezeire tévednek, amik szorosan fogják a kormányt. Kezeiről az útra nézek. Elmegyünk pár utca mellett, majd egy kávézó előtt állunk meg. - Itt is vagyunk.
Belépünk a kisebb épületbe és az ablak melletti asztalhoz ülünk le. Mindketten kávét rendelünk. A picér magunkra hagy, így végre egymás szemébe nézhetünk. Furcsán érzem magam. Egyszerre kívánom és tudni akarok róla mindent. Nem is tudom, hogy hol kéne elkezdeni. Habár, én még be sem mutatkoztam eddig neki. Rögtön az ágyat céloztuk meg. Talán, már bánom is.
- Még én se mutatkoztam be! Amber Ann Joseph vagyok! Örülök, hogy te voltál ma a partnerem! Legutóbb egy eléggé ügyefogyott alakot kaptam. - a pincér a kávéinkkal jön vissza, amit le tesz elénk és ismételten magunkra hagy.
- Én is örülök! - belekortyolok italomba. Órámra nézek. Lassan közeledik az ebédidő, igaz addig van még egy óra.
- Ami a közös éjszakánkat illeti, nem is tudom... - kissé zavarban vagyok. Talán ez látszik is rajtam. De mit mondjak most? Megbántam volna, vagy csak valami témát keresek? - Igazából jó volt, ezt kár is lenne tagadni, de van valami, ami tiltakozik ez ellen. - úgy is mondhatnám, hogy az örökös kalandokból.
- Pontosan micsoda? - tényleg érdekli? Szemeibe nézve kíváncsiságot fedezek fel. Csak egy embernek szokásom kiönteni a szívemet, de tehetek kivételt. Most az egyszer legalábbis.
- Egy érzés, amit szerelemnek hívnak. - ismét iszok a kávémból és ránézek.
|
| gab287 | 2011. 06. 10. 20:58:24 | #14197 |
Karakter: Dorian Cleavenger (kitalált)
Megjegyzés: Amber-nek
Gondosan, alaposan kenem végig a testápolóval a bőrömet. Egyrészt az ápoltság miatt, másrészt a testápolótól enyhén fénylő lesz a bőröm, tetszetősebb a színes reflektorok fényében.
Aztán felhelyezem az irídiumozott ezüstből készített, tripla-gyűrűt. Élvezem a fém hűvös érintését, ahogy a gyűrűk körülölelik férfiasságomat a megfelelő helyeken. Több szerepe is van, egyrészt, nyugalomban kicsit megemeli, előre kiemeli büszkeségemet, nagyobb domborulatot mutatva – nem, mintha egyébként nem lenne már amúgy is eléggé nagy az a domborulat. Másrészt, keményebbé teszi a merevedést, ahogy a gyűrűk megszorítják a szárat, és nem engedik szabadon kiáramlani a vért. Bár szerszámom – méretét jócskán meghazudtolóan – kemény szokott lenni egyébként is, de a szokatlan vérbőségtől kidagadó erek, látványosan, szinte természetfelettien duzzadó férfiasságom nagyon izgatóan szokott hatni a nőkre, és persze rendkívüli – efféle praktikák nélkül elérhetetlen – keménysége is nagy tetszést arat. Harmadrészt, sokkal intenzívebb lesz az orgazmusom. És persze, nem utolsó sorban, elég egzotikus látvány, tetszeni szokott a nőknek!
Felöltöm mai kosztümömet, ami tulajdonképpen nem különbözik egy sportosan elegáns, utcai öltözéktől. Legalábbis, a felületes szemlélő számára. Természetesen a nadrág, az ing speciális, egy mozdulattal „letéphető” kivitel, a nadrág alatt egy hasonlóan könnyedén levehető, testre simuló bokszer, ami alatt természetesen az apróka tanga. A legtöbb férfi idegenkedik tőle, pedig egyáltalán nem kényelmetlen, sőt, sokkal több tartást ad, mint mondjuk, az amúgy nagyon népszerű bokszer. Az igaz, nem minden férfinek áll jól – tökéletesen kidolgozott test, barna bőr, és persze világbajnok fenék kell hozzá! – és van egyfajta előítélete, meleg-felhangja a dolognak, de az én világomban szinte kötelező tartozék. Bár, én személy szerint munkán kívül is efféle alsóneműt viselek. A lányok – akik nem ismerték a munkámat – rendszerint meglepődtek rajta, de eddig csak egyikük nevetett ki miatta, a többiek vagy nem foglalkoztak vele, vagy kimondottan tetszett nekik.
Amikor kisétálok a vendégtérbe, még nagyon gyéren vannak. Tíz után szokott kezdődni az élet, a legtöbben tíz-tizenegy között érkeznek. Nekem ma fix vendégeim lesznek, egy kisebb lánytársaság, leánybúcsú.
Dave-vel, a pultossal beszélgetek, amikor megérkeznek a lányaim. Wow! Igazán kellemes estém lesz, szerintem! – fut át az agyamon a gondolat, amikor meglátom a csajokat. Nagyon dögösek, egytől-egyig!
Azonban egyikőjük különösen felkelti az érdeklődésemet. Magas – merész tűsarkújában csak pár centivel lehet alacsonyabb nálam – elképesztően karcsú lány, sportos alkatú. Látszik rajta, hogy nagyon odafigyel a testére, hogy ilyen lélegzetállítóan karcsú maradjon, ám még véletlenül sem sovány. Egyszerű, ám nagyon szexi, fekete koktélruhája szorosan simul nyúlánk, ruganyos testére, kiemelve apró, kerek, feszes popsiját, nem különösebben nagy, ám tökéletesen gömbölyű, hetyke melleit. Hm! – csodálom meg. Mintha mellbimbóit látnám kirajzolódni a fekete textilen – Lehet, hogy nincs rajta melltartó?!?! Mondjuk ilyen feszes mellekhez nem is kell! Vajon – siklik lejjebb a tekintetem, a valamivel combtő felett kezdődő csipke szegélyre – bugyi lehet rajta?
Ami igazán megragadja a tekintetemet, az a gyönyörű, sűrű, gesztenyebarna hajzuhatag, ami hátközépig zúdul alá. Fényes, sűrű, még sosem láttam ilyen gyönyörű sörényt, csak sampon-reklámok számítógéppel feltunningolt felvételein. Ahogy felém fordul, egy pillanatra összetalálkozik tekintetünk. Álomszép, melegbarna szemek, szinte megigéznek.
Elpirulva kapja el tekintetét.
Nocsak! – vonom fel a szemöldökömet – Milyen kis szendék vagyunk!
Lassan megindulok a lányok felé.
-Sziasztok! Ki lesz az ünnepelt? – kérdezem tőlük, ahogy odaérek.
Egyikük óvatosan, kissé felemeli a kezét, és kedvtelve mosolyog rám:
-Én vagyok a szerencsés! – válaszolja félszegen. Megszoktam, ha először járnak sztriptíz bárban, akkor mindig kicsit félénkek! Majd teszek róla, hogy ez hamar elmúljon!
-Nemsokára csodás estét okozok neked! – mosolygok rá magabiztosan. Egyrészt, mert ebben a szakmában a legfőbb eszköz az önbizalom – a lányok a magabiztos, erős, de figyelmes, gyengéd férfit szeretik látni – másrészt, mert biztos is vagyok benne, hogy képes vagyok felejthetetlen élményben részesíteni a kis szépséget.
Magukra hagyom a lányokat, és elvonulok a színpad mögé. Előkészítem a terepet, majd elkezdem a műsort, azzal, hogy felinvitálom a színpadra az ünnepelt lányt – talán Sarah, ha jól emlékszem a megbeszélésünkre a másik lánnyal.
Szeretek táncolni. Kiskölyök korom óta az életem része. A legtöbb fiú hadilábon áll az önkifejezés ezen módjával, de nekem valahogy a véremben van, és valóban, úgy érzem, hogy ezáltal valósíthatom meg magam. Táncaimat igyekszem olyan koreográfia szerint összeállítani, amivel egyrészt belevihetek valami művészit, ugyanakkor mégis megtartom a lényeget – a lányok, nők kényeztetését, felizgatását, vágyuk felkeltését irántam.
Úgy látom, hogy ma azért nem vagyok annyira sikeres, mert bár Sarah szemmel láthatólag élvezi az előadást, élvezettel simogatja immár meztelen felsőtestemet, egyszer csak felpattan, és elszalad az asztaluk felé. Meglepetten pillantok utána. Nem túl gyakran fordul elő velem ilyesmi, és ez kicsit lelombozza magabiztosságomat. Vajon mit rontottam el?
De nem érek rá ezen morfondírozni, mert a barnahajú gyönyörűséget vonszolja a színpadra, és ülteti a székre, aki erőtlenül tiltakozva, megszeppenve motyogja:
-Neked kéne itt ülnöd!
Rendben van, lányok, nekem ez sincs ellenemre! – gondolom magamban elégedetten. Sarah sem csúnya csaj, sőt, nagyon is jól néz ki, de a karcsú, sportos barna nekem sokkal jobban bejön!
Megfogom a kezét, és mosolyogva vonom a testemre. Nem ellenkezik, félszegen pillant fel rám. Bíztatóan mosolygok vissza rá, amitől kicsit felbátorodik, és lassan, élvezettel kezd kalandozni a testemen kezeivel. Kellemes bizsergéssel tölt el, ahogy finom, nagyon hosszú ujjaival lassan felfedezi testemet, miközben lassú, érzéki táncomat lejtem előtte. Megszabadulok a nadrágtól is, így csak a testemre simuló sort van már rajtam.
A lány lejjebb indul kezeivel, combjaim irányába, közben nem mulasztja el útba ejteni a textil alatt látványosan domborodó, ám még szinte teljesen nyugalomban szunnyadó férfiasságomat. Kissé megszeppenve pillant fel rám, szemei izgatottan csillognak. Kezd feloldódni, de még mindig érzek benne némi tétovázást, feszültséget, még nem tudott teljesen ellazulni. Kezeivel viszont megállás nélkül kalandozik testemen, miközben táncolok neki, élvezi az izmok játékát ujjai alatt. Kezd felizzani körülöttünk a levegő, látom, hogy izgalomba jön testem érintésétől, és őszintén szólva, ő sem közömbös nekem.
Egyszer csak lassan feláll, s váratlanul az ajkaimra tapasztja a száját!
Nem szokatlan az ilyesmi, velem viszonylag gyakran megesik – többnyire nagyon bejövök az itt szórakozó csajoknak. Most mégis meglep vele, nem számítottam rá, hogy efféle merész lépésre szánja rá magát, amilyen kis szende, és félszeg volt eddig! De nem hoz vele zavarba, elvégre komoly gyakorlatom van, úgyhogy élvezettel csókolok vissza. Nyelvemmel óvatosan végigsimítom ajkait, épp csak hegyével nyúlok be közéjük, de nem merészkedek messzebb, nem akarom megijeszteni.
Aztán a zene véget ér, és a lány, mintha csak egy álomból ébredne, zavartan eltávolodik tőlem, majd mintha halkan bocsánatot kérne. Aztán visszasétál az asztalukhoz, gondolataiba mélyülve.
Hé, kislány, még nem végeztünk! – nézek utána mosolyogva. Talán nem tudja, hogy egész estés szórakozást nyújthatok számára, ha ő is úgy szeretné…
Ahogy az asztaluknál körülnézek, látom, hogy Sarah, barátnői társaságábban, közben Josh-sal, a latin beütésű pincérünkkel játszadozik. A Lusty-ban a pincérek is játékba vihetők, bár ők nem táncolnak, csak konzumálnak.
A kis barnám leül az asztalhoz, belenyal a koktéljába, és kicsit kiábrándultan néz barátnőire, akik nevetgélve viháncolnak Josh-sal. Ne búslakodj, kicsi szívem, nem hagylak unatkozni! – nyalom meg az ajkaimat, és az újabb dal ritmusára az asztal felé táncolok.
Először Christine-t környékezem meg, akivel a ma estét egyeztettük. Miközben magamra vonom a figyelmét, és élvezettel simogatja testemet, halkan mondom neki, hogy csak ő hallja:
-Ez így tudod, hogy sokkal többe fog kerülni! Két fiú foglalkozik veletek!
-Tudom, de egyszer élünk! – mosolyog rám – Nem tudtam, hogy Sarah-nak a latinos fiúk az esetei, a korábbi pasijai hozzád hasonló szőke Adoniszok voltak, a vőlegénye meg egy helyes barna! Úgyhogy Sarah-é a latin-macho, te meg a miénk vagy!
Nem vonom meg tőle az élvezeteket, hagyom, hadd használja ki a helyzetet. Egy idő után feláll, és összesimulva táncolunk, miközben a barna szépség irigykedő pillantásait érzem a testemen, szinte felfal mohó szemeivel. Na aggódj, szépségem, hamarosan te is sorra kerülsz, de kicsit feltűnő lenne, ha csak veled foglalkoznék!
És így is lesz, lassan úgy mozgok, hogy közel kerüljünk a kis barnához, és bele tudjam vonni a játékba. Nem nagyon kell mesterkednem, izgatottan csillogó szemekkel veti magát rám. Szemmel láthatóan próbál úrrá lenni izgalmán, ám képtelen visszafogni magát, élvezettel veszi birtokba testemet. Közben, felkapok egy üveg pezsgőt az asztalról, és tánc közben belekortyolok, majd nekik is kínálok, de csak úgy, üvegből. Értik a játék lényegét, és mint két éhes kis madárka, szájukat szélesre tátva várják, hogy öntsek nekik a nedűből.
Izgalmas játékokba bonyolódok a két lánnyal. Hol hagynak táncolni, és a látványt élvezik, hol egymásba gabalyodva élvezik testemet, izmaimat. Hamarosan lekerül a sort is, és csak az apró tanga marad rajtam. Élvezettel markolják meztelen fenekemet, szemmel láthatóan hatott a pezsgő, és minden gátlásukat levetik mostanra. Egyre fülledtebbé válik a tánc, egyre bátrabbakká válnak a lányok, aztán egyszer csak már imitált aktussal folytatom a műsort, ami cseppet sincs ellenükre. Egymást bíztatva, bátorítva simulnak hozzám, és feszítik ágyékukat immár közel sem nyugodt férfiasságomnak. A tanga elasztikus anyaga tűrőképességének határáig feszül, ahogy próbálja rejteni még csupán félárbocon lévő szerszámomat, de már nem sokáig. A lányok végül nem bírnak magukkal, és egyszerűen letépik rólam az apró ruhadarabot, és anyaszült meztelenül, fél-merev szerszámmal táncolok előttük. Elkerekedett szemekkel merednek büszkeségemre, szemmel láthatóan minden várakozásukat felülmúlja az, amivel szemközt találják magukat.
De úgy látom, hogy a kis barnának nem kielégítő a félárboc, és kezébe veszi szerszámomat. Élvezettel simogatja, és veszi birtokba, majd gyakorlott mozdulatokkal lát hozzá, hogy orvosolja a helyzetet. Hoppá! – ámulok el mesterkedése folytán, ahogy a kéj átjárja testemet, és érzem, hogy farkam rohamosan növekedésnek indul – Nem semmi a csaj! Hú, basszus, de érti a dolgát!!!
-Ne szégyenlősködj, vedd a szádba, Amber! – bíztatja Christine izgatottan kis idő múltán – Ha te nem teszed, én fogom!!!
Aham, szóval Amber a neved, szépségem! – mosolygok magamban, miközben mesterkedését élvezem.
Amber-nek nem is kell komolyabb bíztatás. Hamarosan nedves nyelvét érzem farkamon, majd forró, nedves szájába csusszanok. Nagyon ért hozzá, hogy kell egy pasast felizgatni. Hamarosan farkam – köszönhetően a kis kütyünek – valóban kőkeményen mered előre, felfelé…
* * *
-Gyerünk! Keményebben!!! – kiáltja Amber.
Hatalmas farkam veszett tempóban jár benne, ágyékom minden lökésnél hangosan csattan a fenekén.
-Ez az! Ez az!... Mindjárt!... Mindjárt! – sikoltja, szinte teljes extázisban. Teste csatakos az izzadtságtól, az elmúlt másfél órában keményen űztük egymást.
Gyönyörű, ahogy kicsi, ám tökéletes popsiját felfelé tolva, könyökén, és térdein támaszkodik előttem, és veszett iramban kefélem. Kezeim keskeny, de izgató ívű csípőjét markolják, majd kicsit feljebb csúsztatom, leheletnyi derekára. Elképesztően vékony, szinte átérem a két kezemmel. Bár az elmúlt vagy negyed órában folyamatosan látom enyhén „V”-alakú, nőiesen izmos, gyönyörű hátát, nem bírok betelni a látvánnyal, ahogy az izzadságcseppek gyöngyöznek rajta.
Érzem, már nem sokáig fog kitartani, így szabadon engedem én is gyönyörömet. Csupán néhány perc kell hozzá, hogy mindketten az orgazmus kapujába hajszoljuk egymást, aztán szinte ugyanabban a pillanatban robban fel az univerzum velünk. Saját, üvöltésemen keresztül is hallom gyönyör teli sikolyát, teste szinte görcsösen remeg alattam, ahogy az extázis újabb, és újabb hullámai söpörnek végig rajta.
Kifulladva, szinte félájultan rogyunk egymás mellé az ágyban. Hosszú percekig csak levegő után kapkodunk, ahogy túlhevült testünk próbál lenyugodni. Egy pillantás Amber-re: mint egy jóllakott, elégedett kiscica.
Hajnali háromig mulattak a bárban. Amber úgy leszopott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, komolyan mondom, hogy még ilyen oboázásban nem volt részem! Előtte versenyt rendeztek Christin-nel, hogy melyikük tudja mélyebben benyelni a farkam, és a nyertesé volt a lehetőség. Nem volt egyszerű a feladat. Egy átlagos, tizenöt-tizenhat centis farkat minden lány tövig be tud kapni. Egy nagyobb, tizennyolc-húsz centis faszhoz már azért kell némi gyakorlat, de egy ennél jóval nagyobbhoz már profinak kell lenni. És ők azok voltak, mindketten, ám Christin-nel ellentétben, Amber, kis gyakorlással, és erőfeszítéssel képes volt tövig benyelni nem mindennapi méretű műszeremet.
Négykor zárt a bár, gyanútlanul sétáltam kifelé a kapun. Aztán Amber-rel találtam szemközt magam. Ott ült a kocsim motorház tetjén – vajon honnan tudta meg, hogy melyik az én autóm?!?!
Most pedig itt heverek az ágyában, hulla fáradtan egy fergeteges kefélés után, csatakosan.
Lassan kikászálódok az ágyból. Nem akarom felébreszteni…
* * *
Ritka, amikor divat-, vagy reklámfotózásra kérnek fel. Általában erotikus képekhez, vagy esetleg művészi akthoz állok modellt. Azonban most van egy munkám, egy új parfümmárka bevezető reklám-kampányához kérnek reklámfotókat. A megrendelők merész, feltűnő, provokatív, a határokat feszegető fotókat szeretnének látni.
Nem tudom, hogy ki lesz a partnerem. Fotózáshoz nem szoktam utánanézni, csak forgatáshoz. Megtehetem, hogy válogatok, és csak azzal vállalok pornót – rendszerint orál filmekhez hívnak – aki tetszik is. De a fényképekhez ez nem olyan fontos, mert pár fotót az ember még majdnem bárkivel is megcsinál. Egyszer még egy melegmagazin számára is készítettem fotókat, egy másik, hetero fiúval. Mindenki elhitte, hogy melegek vagyunk, pedig nem volt csók, vagy más, intim jelenet.
Valamivel több, mint két hét telt el az ominózus este óta. Azóta többször is eszembe jutott Amber, de persze profi vagyok, a munkának nem nyomozok utána. Ha más környezetben találkoztunk volna, talán ráhajtottam volna a csajra.
Reggel nyolckor van jelenésem a fotóstúdióban. Nagyon menő fotós készíti a sorozatot, a stúdiója Miami belvárosában van. Meg is lep, hogy ha az USA egyik legdrágább fényképészével csináltatják a képeket, akkor miért engem kértek fel férfi modellnek, mondjuk Beckham helyett? Lehet, hogy a lány lesz valami világsztár?!
Amikor belépek a stúdióba, az asszisztens köszönt, és közli, hogy a partnerem már megérkezett, s már a sminkesnél van. Engem egy másik szobába vezet, ahol egy másik sminkes vesz kezelésbe. Hiába, na, a fotókon tökéletesnek kell lenni! Közben elmeséli koncepciót, hogy ne érjen meglepetés. Férfi és női illat együttes kampányához készül a fotósorozat, és azt szeretné látni a fotós, hogy szexuálisan egymáshoz bilincseli a fiút és a lányt az illat, egymás rabszolgájává teszik egymást, és egy fékeveszett, kemény, mégis érzéki szeretkezést kell imitálnunk. Kicsit szado-mazo hangulatú az egész, láncokkal, bilincsekkel, bőrrel, ugyanakkor mégis nagyon gyengédnek, és érzékinek akarja látni a képeket. Rajtunk nem fog múlni!
Aztán elkészülök, és a műterembe vezetnek. Pár másodperccel később tűsarkak kopogását hallom. Megfordulok, és egy pillanatra földbe gyökerezik a lábam!
A partnerem nem más, mint Amber!
Úgy látom, hogy őt hasonlóan váratlanul érte a látványom, kicsit talán mintha még el is pirult volna.
Iszonyú dögösen néz ki a bőr miniszoknyában, és blézerben, bokatörően magas tűsarkakon, és abban a pillanatban, ahogy felismerjük egymást, felizzik körülöttünk a levegő. Nagyon vonz engem ez a lány, és most erős kétségek fognak el, hogy fogjuk így mi profikhoz méltóan végigcsinálni ezt a fotózást. Én biztos, hogy meg fogom dugni itt, mindenki, és a fényképezőgép szeme láttára, ha közel kell mennem hozzá!!!
És ahogy elnézem kipirult arcát, csillogó szemeit, szerintem ő hasonló dolgokon morfondírozik!
Szerkesztve gab287 által @ 2011. 06. 10. 21:02:28
|
| Kaori | 2011. 05. 26. 18:58:10 | #13863 |
Karakter: Amber Ann Joseph
Megjegyzés: Dorian-nek~Gabónak
Furcsa érzés lehet a szerelem, főleg ha még sosem tapasztalta az ember. Én pont ebbe a kategóriába tartozom, ellenben a barátnőm. A hétvégén házasodik, így a mai este a szórakozásé. Kicsit irigykedve állok mindez előtt, de van aki szerencsés, mint ő is. Amire én úgymond büszke lehetek, azok az egy éjszakás kalandjaim. Már egy jó ideje csak ilyen kapcsolataim vannak. Nem tagadhatom, hiányzik a romantika és az érzelem, de jelenleg egy normális férfi sem akad a horgomra. Ha nem társaságban vagyok, akkor festek, vagy fotózom. Persze a modellkedés a tényleges munkám. Üzletvezetőnek tanultam, de nehéz az elhelyezkedési lehetőségem, éppen ezért választottam annak idején a modell szakmát. A szüleim még a mai napig ezzel zaklatnak. Miért nincs normális állásom? Vagy a férfiakról faggatóznak. Mintha ez olyan egyszerűen menne. Manapság nehéz egy sármos és normális embert találni, aki még boldoggá is tesz érzelmileg és persze az ágyban is.
Korán kászálódom ki ágyamból, fehér felsőm derekamat simogatja. Minden reggel első dolgom a tükörbe nézni. Vigyázom az alakomra, több okból is. A fürdőbe lépek. A langyos víz alá állva lemosódik rólam az álmosságnak minden jele. Frissen lépek ki a zuhany alól, megtörölközöm és egy egyszerű ruhát kapok magamra. Az este messze van még, így rengeteg időm van. Bár egyelőre nem tudom, hogy hol töltjük az esténket, de nagyon várom már. Remélem fel szedek valakit. Ha csak éjszakára. Nekem az is megfelel. Hajamat átfésülöm és a sarki boltba sétálok le. Nem sok dolgot veszek, hiszen az előző hétvégén bevásároltam. A mai napra is csak ebédnek kell egy-két apróság. A pénztároshoz érve fizetek és kilépek a boltból. Vissza érve lakásomba kutyám farkát csóválva fogad. Megsimogatom fejét. Általában akkor kel fel, mikor nem vagyok itthon. Ha megérkezem úgy fogad, mint az imént, néha vakkant is. Lepakolok és a pórázt megkeresve nyakára teszem. Kilépve a házból rögtön az első fánál végzi el dolgát. Nekem mégis az este jár a fejemben.
~*~
Hamar eljön az este. Barátnőm kocsijában ülve fogad. Egy fekete koktélruha van rajtam, aminek vége csipkés. Egy hozzá illő fekete magas sarkú cipőt vettem magamra. Beszállva a kocsiba puszival köszönünk egymásnak.
A többieket is felvesszük és végre elindulunk. Út közben megtudom, hogy a Lusty lesz a ma esténk szórakozóhelye. Csak hírből hallottam a helyről. Ha úgy adódik a férfiak lefekszenek azzal a nővel, akivel foglalkoznak. Persze ezt nem tudom pontosan. Útközben sokat nevetgélünk a csajokkal, mégis izgatottan fészkelődöm. Egy sarok után meglátom a neon feliratot: Lusty. Végre itt vagyunk. Ahogy barátnőm megállítja autóját kiszállunk és betipegünk a helyre. Az egyik asztalnál foglalunk helyet. Az étlapot egy jóképű fekete hajú férfi hozza ki. Egy pillanatra végigmér és magunkra hagy. Csak mosolygok ezen a szituáción. Ha ennek tetszem, akkor remélem a hajnali perceket nem magányosan töltöm. Barátnőm rám néz és balra int fejével. Arra nézek, amerre mutat. Egy rövidke pillanatra megáll bennem a levegő. Egy elképesztően jóképű sötét bőrű, szőke hajú férfi beszélget a pultossal. Ahogy rám néz elpirulok és elfordítom arcomat. A lányok vihorászása jelzi, hogy felénk jön. Az asztalunknál megáll, viszont én nem nézek felé.
-
Sziasztok! Ki lesz az ünnepelt? - barátnőm kissé felteszi a kezét és mosolyogva nézi az asztalunknál álló férfit.
-
Én vagyok a szerencsés!- na igen... inkább mázlista.
-
Nemsokára csodás estét okozok neked! - ezzel magunkra hagy. Sarah kipirult arccal csak vigyorog, amire halvány mosollyal reagálok. A zenét hangosabbra veszik. Rajtunk kívül még néhány lány tartózkodik itt. Lassan tíz óra, talán nem is lesznek többen. A koktéljainkat kihozzák, amibe rögtön bele kortyolok és az asztalra teszem. Körbenézek, így most veszem észre, hogy van egy színpad is. Felette tükrök vannak. Igazán hangulatos ez a hely. A szőke hajú hirtelen jelenik meg a színpadon és felhívja Sarah-t. Egy előkészített székre ülteti és belekezd a vetkőzésbe. A két lány mellettem szájukat fogva vigyorognak és sikongatnak is. Bárcsak én lennék a legjobb barátnőm helyében. Ahogy őket nézem hatalmába kerít az irigység. A férfi félig meztelenül mozog barátnőm előtt és a mellkasát simogatja. Hirtelen fog el a vágy, de tudom most nem fogja csillapítani senki. Felállok és a mosdóba igyekszem. A sminkemet ellenőrzöm le. Szerencsére nem mosódott el. Az alakomra is vetek egy pillantást. Eddig egyetlen egy férfi sem nézett rám, kivéve a fekete hajú, de nekem nem ő kell. A ruhámat kisimítom és a tükörbe mosolygok. Amber mutasd meg a bájaidat!
Amint visszaérek leülök. A fekete hajú férfi a barátnőimmel beszélget, Sarah a színpadon élvezi a leghelyesebb pasi előadását. Én meg egyedül ülök itt. Ez kezd lehangoló lenni. Sarah kezét érzem a sajátomon. Egyenesen a színpadra rángat és a székre ültet.
-
Neked kéne itt ülnöd! - mondom megszeppenve, de a szőke hajú fiú kezeimet megfogva derekára teszi. Most... simogatnom kellene? Felnézek szemeimbe, enyhe csillogást veszek észre, így cselekedésbe kezdek.
Kezeim felcsúsztatom mellkasára és lágyan simogatni kezdem. Lassan megszabadul nadrágjától. Kezeim lejjebb csúsznak, így véletlenül érek férfiasságához. Felnézek rá, szemeiben a csillogás kissé elkábít, de nem akarok tenni semmit. Mégis kezeim úgy simogatják kidolgozott testét, mintha nem is én irányítanám őket. Lassan állok fel hozzá és ajkaimat az övére tapasztom. Ez az érzés ami hatalmába kerített... talán a vágy? Őrülten kívánom ezt a férfit és ezt a tudtára akarom adni. Álmodozásomból a zene vége ébreszt fel. Eltávolodva kérek tőle bocsánatot és vissza megyek az asztalunkhoz. Nem ért hozzám, amíg ott voltam. Nem is ismerem őt, mégis... érezni akarom minden porcikáját. A számhoz nyúlok. Meglepett, hogy a csókomat viszonozta, de jól esett. A barátnőimre nézek. Teljesen belehabarodtak a fekete hajú pasiba. Csalódottan sóhajtom egyet és megiszom a koktélomat. Azt hiszem, hosszú lesz az esténk.
|
|
