Karakter: Leonard White
Megjegyzés: Reina~nak
Az óra csörgése ébreszt fel csodálatos álmomból. Lenyomom majd nehezen kelek ki ágyamból. Nem szokásom a korai kelés, most mégis képtelen vagyok. Ha minden igaz, ma egy felettesemhez kerülök egy új megbizatás miatt. Utálom ha parancsolgatnak, most mégis el kell viselnem. Mindegy, ez van. Az ilyenkor megszokottá vált ruháimat kapom magamra, ami tulajdonképpen egy fehér ing és egy koptatott farmer. Nos igen, nem épp kémekhez illő öltözék, de nem szeretem a feltünő viseletet.Egy forró kávét készítek, amit hamar meg is iszok. Cipőmet magamra húzva indulok el. Taxi visz az épülethez, fizetek a sofőrnek és kiszállok a kocsiból. Rápillantok a nagy épületre. Már egy jó ideje dolgozom itt, szeretem a munkámat, eddig legalábbis így volt. Most hogy főnököm lesz, lehet hogy megváltoznak a dolgok? Belépek az ajtókon és az irodámba megyek. Titkárnőm tipegve lép asztalomhoz és néhány papírt nyújt át, amit el is veszek tőle. Hátat fordítva nekem nézem feszes fenekét, arcomra mosolyt húzok, majd a papírokra vetem szemeimet. Az új célpontom neve szerepel rajta, és róla egy kép is van. Nahát egy csinos nőt kell kiiktatni? Micsoda fordulat ez. De a munka az munka. Asztalomtól felálok, irodámat elhagyom és megsem állok a kijáratig. A pontos cím a zsebemben van. Egy börtönben van újdonsült áldozatom. Talán meg is érdemli azt, hogy elintézzem. Nos majd kiderül, ha odaérek. Megállítok egy taxit, ami egyenesen haza szállít, hiszen kell egy-két dolog, hogy bejussak a börtönbe. A főbejáraton nem lenne egyszerű, meg amúgyis sötétben akarok menni. Akkor izgalmasabb lesz. A taxi pont házam előtt áll meg, kiszállok és fizetek neki. Belépek ajtómon és minden ruhámtól megszabadulok. A fürdőbe megyek, mindvégig az jár fejemben, hogy hogyan is juthatnék be.
~*~
Mindent összepakolva hagyom el házamat, hírtelen egy fekete hajú nő állít meg. Rápillantok, az öltözéke valamiért a munkahelyemre emlékeztet. Melleiről arcára emelem tekintetemet. Kissé morcosan néz vissza, szemüvegét feljebb tolja orrán és szemeimbe néz.
- Miranda Clair Joseph vagyok az SCI egyik dolgozója. Az én dolgom az, hogy segítsem a kémeinket küldetésük alatt. A feletteseim magához küldtek ki. Tudom, hogy a mostani küldetése elég nehéz dolog lesz, de épp emiatt vagyok most itt!
Miranda érkezése teljesen meglep és váratlanul is ér, de semmi ellenvetésem nincs ez ellen. Egy fekete kocsihoz vezet, ami inkább furgon szerű. A hátsó ajtókat kinyitja és beinvitál az autóba. Néhány monitor található ott, ami a rendőrséget mutatja éppen.
- Ha kérdezhetem, miben fog segíteni? - a monitorra meredek, ami a főbejáratot mutatja. A másik kettő a hátsó részt. Miranda rám néz, tekintete eléggé komoly.
- Ezt tegye a fülébe! - egy kis fülhallgatóra emlékeztető tárgyat ad kezembe, amit fülembe teszek. - Mindent amit mondani fogok önnek, hallani fogja, így segítem amíg ott lesz.
Csak bólintok, kiszállok a kocsiból és elindulok az épület háta mögé, rögtön a földre vetem magam. Az egyik kuka jól eltakar, így jól látom, hogy ki miatt is kell most bujkálnom. Egy vörös hajú szépség robbantja ki a falat. Teljesen feketében van, talán ős is kém lenne? Miranda hangja térít észhez. Felegyenesedem és körbe nézek. Úgy látszik a robbanást nem hallotta senki, micsoda mázli. Halkan lépkedek a keletkezett lyukhoz. Egy ládát tett ide, okos ötlet... Úgy látszik nem teljesen készült fel erre a küldetésre. A ládát benyomom és besétálok, közben pisztolyomat előveszem és így lépkedek előre. Nincs annyira sötét idebent, de az a nő teljesen eltünt. Hírtelen egy pisztolyt érzek fejemhez nyomva.
- Maga kicsoda? - félszemmel pillantok az illetőre. A vörös hajú nő az.
- Ahhoz semmi köze! A munkámat jöttem végezni, nem pedig társalogni! - goromba vagyok. Idegenekkel mindig ilyen vagyok, ráadásul attól hogy szép, még nem veszem a karjaimba.
- Ha jót akar magának, akkor tünjön el innen! - hangja eléggé parancsoló, de én sem hagyom magam. Fegyverét megfogom, amit még mindig fejemhez tart és kihúzom kezéből. Váratlanul csap le a földre egy jó mozdulattal. Szorosan fogja le kezem, most biztos azt hiszi, hogy meg sem bírok mozdulni. Férfi vagyok, míg ő csak egy nő. Ezt kihasználva kerülök fölé, rámosolygok.
- Azért vagyok itt, mert el kell intéznem egy nőt. Éppen itt raboskodik, de maga csak akadályoz! - mondom mindezt suttogva. Mégsem akarom magunkra terelni a figyelmet. Bár a robbanásra sem figyelt senki. - Egyébként az SCI-nél dolgozom. Gondolom maga is kém...
- Ha nagyon tudni akarja, igen azt vagyok. De magáról ez nem mondható el! - mintha undorodva nézne rám. Persze nem zavartatom magam emiatt. Az öltözékem tényleg nem egy kémhez illő, de ezt tőlem megszokták már. El kellett viselniük, hisz az egyik legjobb vagyok.
Szerkesztve Kaori által @ 2011. 04. 24. 18:15:05
|
