Karakter: Jack Hollow
Megjegyzés: (Yonamnak ~ Marionnak)
- Ez egy elég egyoldalú ultimátum – néz rám szúrósan, de csak mosolyt csal ki belőlem. – ezek után van más választásom? – hangja eléggé ironikus lett.
- Mindig van más választás – válaszolom vigyorogva, majd megfordulva indulok el kabinom felé. - Gyere… - fordulok hátra perverz mosollyal. Ő az enyém lesz az egyszer már biztos. Nem fogom hagyni, hogy bárki hozzá érjen. Már éppen elindulna, amikor az egyik kötelet megfogja és átszaltózik egyenesen az orvosi szoba elé.
- Én nem leszek senki kurvája… - be is lép Nannyhoz. Elvigyorodok teljes mértékben.
Előlem nem bújhat el ezen a hajón senki és úgy is az lesz, ahogy én akarom. Hiába hisztizik, meg durcizik nem érdekel. Csinálja, ahogy jónak látja. Egyelőre hagyom, hogy had érezze magát nyeregbe, de ez nem sokáig lesz így és rá fog döbbenni.
A nap többi részében a legénységgel iszunk elég rendesen, jobban szólva ők már hulla részegek én meg csak Marionra tudok gondolni. Nekem kell az a lány akármilyen hiszti és elkényeztettet, bár az utóbbi annyira nem, mert kalózvér folydogál benne. Már csak arra van szükség, hogy erre rá is jöjjön.
Mivel nem jött még ki az orvosiból, odamegyek, és szinte feltépem az ajtót. Sunyi, perverz mosollyal kezdek el felé közeledni. Látom a kis ijedtséget az arcán. Mikor felpattanva próbálna meg menekülni meg fogom a karját. Feldobom a hátamra, mint a krumplis zsákot és a szobám felé kezdem el cipelni.
- Engedj el, te szemét perverz állat! – elkezd rúgkapálni. Az egyik rúgása igen jól sikerül, mert becses tagomat találja el, aminek következtében összegörnyedek. Látom, kicsit megpróbál menekülni, de még mindig nem ismeri a hajót, amit én tökéletesen arról nem is beszélve, hogy kezdek a sötéthez hozzá szokni és látom minden egyes mozdulatát.
- Ne szórakozz velem, Marion! – suttogom a fülébe, ahogy a háta mögé érek. Ijedtségtől felsikolt, de kezemet szájára tapasztom, hogy fogja be, mert nincs kedvem, most ezt hallgatni. Bevezetem a szobámba, gondolom már sejti, hogy mi lesz, hiszen a szám eléggé közel van hozzá. Már alig várom, hogy megízlelhessem bőre finomságát.
- Nem vagy magadnál, engedj el azonnal! – sziszegi felém, de mit fog ő nekem parancsolni. Bár senkit nem fog érdekelni engem legalább is nem. A falnak nyomom hevesen. Már annyira vágyok egy nőre, hogy egy jót dughassak. Remélem ő is úgy fogja élvezni, mint én.
Tovább csókolgatom, majd megfogom a kezénél fogva és az ágyra dobom, amire az ágy is meg Marion is csak nyekken egyet. Felé mászok, és úgy nézek vigyorogva a szemébe.
- Engedj el, kérlek. – kérlel tovább, de nem érdekel. Nem bánhat úgy velem, ahogy napközben bánt én akkor, sem ha ő a második nő ezen a hajón.
- Hogy elszökj megint? – nézek mérgesen a szemébe, meg ittasan. Megcsókolom vadul ajkait, végül elkezdem levenni róla a ruháit. Megpróbál ficánkolni, de ezzel csak azt fogja elérni, hogy ki fogom kötni az ágyhoz, hogy nyugodtan kiélvezhessem magamat. – Ha nem bánsz úgy velem, mint délután még szépen is viselkedtem volna veled, de most már meggondolom. – fejezem be mondandómat.
Látom, hogy fél és sejti, hogy innen már nem lesz menekvése. Nyakát és testét csókolgatom minden fele. Nem tetszik neki egyáltalán, de már feladta a küzdelmeket. Melleit kényeztetem kicsit és iszonyatosan be vagyok rá gerjedve, de amikor meglátom könnyeit, nagyot sóhajtok.
Lemászok róla és egyből a takarómat húzza magára, hogy takarja a testét.
- Ha ki mész szökni a szobából, amíg nem vagyok, itt nem fogok leállni legközelebb. – mondom komolyan szinte fenyegetően, majd felállok és elmegyek a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon, miközben az ő érdekében reménykedek, hogy tényleg az ágyban marad, és nem próbálkozik meg a szökéssel.
Amint meg vagyok mindennel és már a farkam sem ál fel, visszamegyek a szobámba. Ahogy elnézem eléggé megrémíthettem a kicsikét, mert még tényleg az ágyamban fekszik összekuporodva és meg mozdulni sem mer.
Odasétálok, lehúzom róla a takarót. Akkor látom meg, hogy csak a pokrócok vannak és nem ő. Felkiáltok, majd elindulok, a keresésére úgy sem bújhat el. Ezen a hajón pláne nem. Iszonyatosan mérges vagyok, és most csak az hajt, hogy megtaláljam.
- MARION! – kiabálom a nevét idegesen és hangosan. – GYERE ELŐ, JOBBAN JÁRSZ! – kiabálom tovább és csak reménykedni tudok, hogy van annyi esze annak a kis csitrinek, hogy előjöjjön
Kevés ember tud ennyire felhúzni, de neki két perc alatt sikerült megtennie. Elkezdem keresgélni, de a végén inkább nem szólalok meg, csak, mint egy szellem úgy mászkálok a hajón. Még a legénységhez is bemegyek, de ott sincs. Merre tűnhetett. Felnézek a kilátóba, és ott találom meg.
- Azt hitted elszökhetsz előlem? – kérdezem mérgesen, mire felkapja a fejét. Megpróbál menekülni, de most nem vagyok fogócskázós kedvemben. Megragadom egyből a kezét és a vállamra teszem, majd úgy ugrok le a kötélről, végül bemegyek a szobámba és megint az ágyra dobom.
- Kérlek, hagyj békén. Én ezt nem akarom. – magyarázza, de tudja kinek.
- Megmondtam, hogy ha maradsz nem bántalak, de elmentél. Tudtad mit fogok csinálni. Hát akkor szenvedd a következményeket. – elkezdem kicsatolni a nadrágomat és letolom. Most már teljesen meztelenül állok előtte, amire látom, kicsit megrémül, de nem baj rémüljön is.
- Sajnálom. Ígérem nem fog többet előfordulni, csak ne tedd meg. – kérlel tovább, amin jót mosolygok.
- Könyörgéssel meg ennyire átlátszó hazugságokkal nálunk soha nem fogsz semmit elérni. – tájékoztatom. – Kalózok vagyunk. Mi magunk is hazudunk elég sűrűn, de ideje megtapasztalnod, milyen, ha egy igazi férfi foglalkozik veled. – nézek rá komolyan és szinte a szemeimmel levetkőztetem.
Nem mond semmit, csak fekszik az ágyon, helyes feküdj is. Odamegyek, majd letépem róla a ruháit. Azért nem akarok teljesen paraszt lenni és elkezdem ágyékát izgatni, amire nicsak mit hallanak füleim. Nyögések szakadnak fel belőle és ráadásul milyen szép nyögések.
Lehajolva ajkaimmal is elkezdem kényeztetni, amire nem kicsit megdermed, de a nyögéseinek nem tud parancsolni egy pillanatra sem. Tovább kényeztetem, majd ujjaimat is beléhelyezem, amire hátra veti a fejét és mellkasát is megemeli. Ez az kicsikém nyögdécselj alattam.
Nem bírok tovább magammal. Abba hagyom a kényeztetését, majd felé hajolva csókolom meg, végül farkamat hozzá illesztve hatolok belé. Érzem, hogy megfeszül egész teste, miközben a fájdalommal küszködik. Szóval ez az első menete? Nem baj annál jobb lesz.
Elkezdek mozogni benne, miközben nyakát és a melleit kényeztetem. Nyögéseiben eleinte még fájdalmat is érzékelek, de ahogy telik az idő úgy válnak nyögései kellemes, élvezetes nyögésekké. Nagyon tetszik ez a dolog és egyre többet akarok belőle. Tovább mozgok keményen és egyre gyorsabban, hogy minél hamarabb átlépjük a gyönyör kapuját.
Félórás szeretkezés után mindketten hangosan felnyögve élvezünk el. Kicsúszok belőle, majd mellé fekve ölelem magamhoz, hogy még véletlenül se tudjon elszökni, bár felesleges, mert amint elalszok úgy is menekülni fog.
Nem is kell sokáig várnia, mert lassan lehunyom szememet és a rum hatására el is alszok.
|
