- Szóval most már, hogy nincs veszély játszadozunk? – kérdezi huncut mosollyal miközben fenekembe markol és jó közel húz magához. Halkan felsóhajtok a hirtelen jött érzésre és nyaka köré fonom karom.
- Igen. Így is lehet mondani. – felelem mosolyogva.
- Nos akkor beérünk? – érdeklõdõm, mire oldalra biccenti fejét és velem együtt száll ki a kocsiból. Pillanatok alatt érünk be a házba, amire nem szólok semmit, csak figyelem ahogy mozog és közben kapaszkodom. Erõs, férfias és roppant vonzó. Tökéletes tulajdonságok egy görbe estére.
- Látod, már bent is vagyunk. – markol ismét fenekembe.
- Ezt vegyük le nem kell oda. – nézák rá kacéran és már le is kapom szemérõl, majd egy elegáns mozdulattal, hajítom a sarokba a zavaró cuccot. Látom rajta, hogy ez nem tetszik neki, pedig csak egy szemüveg, de nem hagyom, hogy hazavágja az estét, egy bunkó megjegyzéssel, így azonnal ajkaira tapadok és csípõm farkának nyomva izgatom, hogy elfelejtse ezt az iménti incidenst. Úgy nézem ez könnyen megy, mert megindul velem az egyik irányba és hamarosan, hanyatt fekve találom magam, egy kényelmes ágyon. Elmosolyodva túrok hajába és vonom magamhoz, egyre szenvedélyesebben, miközben a drága Don, elkezd kihámozni ruháimból. Profin megy neki, látszik nem elõször csinál ilyesmit. Ez egyre jobban tetszik, hisz még melltartóm sem okoz gondot. Persze én is vetkõztetem, és mikor rátalál csodás kebléeimre halk sóhajokat hallatva nyújtózom ki az ágyon. Imádom, ha kényeztetnek, fõleg, ha a partnerem érti amit csinál és õ bizony nagyon is érti. Kezével is felfedezõ útra indul testemen és mikor eléri bugyim édesen sóhajtok fel. Ujjait megérezve felnyögök és hajába túrva célzok finoman, hogy odalenn, bizony kezdhetne valamit a nyelvével. Nem tétlenkedik , és nyelvével megindul testemen. Gerincem ívbe hajlik, ahogy eléri barackom és hevesen nyalni, szívogatni kezdi. Nagyon jól csinálja, ezt nem is vitathatom és mikor ujját is megkapom, már nem bírom sokáig. Érzem lassan a csúcsra érek és egy hatalmas nyögéssel, testem megremegve élvezek karjába. Levegõ után kapkodok, mikor fölém hajol és megcsókol, de persze azonnal viszonzom csókját és izgatására, bele nyögök csókunkba. Ahogy vetkõzni kezd, alsó ajkamba harapva simítok combjára és kõ kemény farkára, de nem hagyja, hogy sokáig izgassam, hisz már így is túlzottan izgatott. Fölém kerül és széthúzva lábaim, megcsókolva, azonnal belém is hatol. Hangosan és kéjesen nyögünk fel mind a ketten, de most én jövök, így azonnal a hátára fordítva kezdek hevesen lovagolni rajta, miközben hol mellkasára simítok és támaszkodom, hol magam simogatom a látvány kedvéért. Csodás érzés és látványnak sem utolsó ez a férfi, már rég nem éreztem ilyesmit, hogy nem elégszem meg egy menettel és egész kimerülésig hajtjuk egymás, míg végül kimerülten merülünk mély álomba. Ez sem szokásom, hogy valaki lakásán ott aludjak, de ez most csodás volt és, ha akarnék, sem tudnék megmozdulni. Másnap kora reggel ébredek, és oldalra pillantva megpillantom hercegem. Ez a szó tökéletes rá, hisz csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Mikor megmozdulok, megérzem, ahogy magja megindul bennem, így szépen kimászom mellõle, hogy ne ébresszem föl és felfedezõ útra indulok a lakásban. Nem akarok agyon öltözni, ezért az õ ingét kapom magamra, ami jóval nagyobb nálam és egészen térdemig lóg, karja pedig, bõven eltakarja kezem. Nem áll szándékomban kíváncsiskodni, legalábbis, úgy nem, csak a fürdõt igyekszem megtalálni, és a konyhát, hogy egy finom kávét készítsek. Egy ilyen éjszaka után ez a minimum, amit megérdemlek, de valahogy semmi sem ott van ezen a házon, ahol az ember logikusan gondolná, legalábbis szerintem nem. Semmit sem találok, vagyis egész pontosan egy ajtó mögött a raktárat, ahol minden van, fõleg takarításhoz használható holmik, de ez nem éppen a fürdõ, amit eredetileg keresek. Egy másik ajtót pillantok meg és szépen odasétálva, már nyitnám is ki, mikor Ricardo jelenik meg a hátam mögött, akár egy vadorzó és az ajtónak támaszkodva, csukja be az ajtót, majd elfordítja a kulcsot és be is zárja. Vajon mit rejtegethet odabenn?
- Inkább ide ne nézz be. – suttogja, miközben fölém magasodik.
- Mit rejtegetsz ott? – érdeklõdöm, huncut mosollyal. Persze hülye nem vagyok és azt is tudom, mivel üzletel leginkább, így szinte biztos vagyok benne, hogy tekintélyes fegyverlerakatát rejti ez az egyszerû ajtó.
- Kérlek oda ne akarj lemenni és ne feszegesd ezt a témát. – kér kedvesen, amit kénytelen vagyok elfogadni, mivel ez az õ háza és, ha nem akarja elmondani, akkor nem is fogom erõltetni. Szemembe néz, én pedig kacér pillantással jutalmazom és egy igen elragadó mosollyal.
- Milyen titokzatos Mr. – kuncogom és ellépek az ajtótól.
- Nem érdekelnek a kisded titkaid… A fürdõt kerestem… Merre találom? – érdeklõdöm és kicsit összehúzom magamon ingét, mintha szégyenlõs lennék. Persze ez is csak kacérkodás. Szeretek mások idegein táncolni, miközben adom a buta lánykát. Felhúzza szemöldökét és az egyik ajtóra mutat, így oda fordítom tekintetem.
- Nahát, az az ajtó lett volna a következõ… Köszike drága… - harapok alsó ajkamba és elindulok a fürdõbe. Még egyszer visszatekintek felé, amolyan hívogató pillantással, hisz minden vágyam a zuhany alatt is kielégíteni, ezt a csodás férfit. Besétálva ledobom az inget és a zuhany alá lépve megnyitom, kellemes hõmérsékletet kreálva. Szerencsére nem kell sokat várnom és meg is jelenik mögöttem a várva várt férfi. Végigsimít karomon és nyakamba csókol, amitõl kéjesen sóhajtok föl és ártatlan tekintettel fordulok felé.
- Rossz kislány vagy… - jegyzi meg halovány vigyorral a képén. Most aztán olyat mondott, amivel én nem vagyok tisztában. Elkuncogom magam és arcélére simítok, hogy egy lágy csókra magamhoz vonjam, vonzó ajkait.
- Csak annyira, amennyire kell… - végigsimítok izmos testén és kezem mellkasán állapodik meg.
- Ha én rossz kislány vagyok, akkor te mi vagy Don Ricardo? – nézek tekintetébe és kezem ismét felfedezõ útra indul testén, le egészen férfiasságáig, amit szépen lassan simogatni kezdek. Szemmel láthatóan élvezi és felsóhajtva von közel magához, így csodás karcsú testem forró bõréhez simul. Micsoda izgató érzés, amibe bele remegek és nyakát átkarolva hevesen csókolni kezdem ajkait. A víz kellemesen masszírozza bõrink, mikor fenekembe markol és felemel. Azonnal dereka köré fonom lábaim és hevesen csókolom tovább. Nagyon élvezem, ahogy hátam a csempének tolja és férfiasságát bejáratomhoz illesztve szép lassan belém hatol. Hangosan és vágytól duzzadó hangon nyögök fel, majd szépen lassan mozogni kezdek, duzzadó férfiasságán. Hosszan szeretkezünk a víz csobogásában. Hangunk szinte megtölti a teret és felerõsödve veri vissza a csempe, minden egyes apró nyögésünket. A csodás együttlét után a fürdésre is sort kerítünk , majd egy szál semmiben libbenek ki a nappaliba. Nem vagyok szégyenlõs, miért is lennék, hisz csodásan nézek ki és ezt bizony tudom magamról. Ricardo a napszemüvegét felkapva egy alsóban megy ki az erkélyre rágyújtani, amit én szépen ki is használok és felöltözöm. A kávé ma elmarad, de nem is baj, a sex sokkal jobb reggeli ébresztõ. Mikor felöltözöm õ is bejön és csodálkozva néz rám, hogy mégis hová készülök. Biztos nincs hozzá szokva, hogy a partnerei, nem akarnak tõle semmi egyebet. Ezzel én is így vagyok, de nálam nem kell tartania attól, hogy tovább mardok, mint amire még szüksége van. Odalibbenek hozzá és még egy csókot lehellek ajkaira.
- Pá édes, már hívtam taxit… Klassz volt az éjszaka, de remélem nem kell kifejtenem, hogy ennyi volt… - nézek tekintetébe, mire elvigyorodik.
- Te tényleg csodás vagy szépségem… - simít arcomra, majd hátat fordítok neki és ki is libbenek a bejárati ajtón. A taxi már a ház elõtt vár, így gyorsan bepattanok és a klubhoz vitetem magam, hogy fölszedjem a kocsimat, majd lépek is haza. Otthon a bátyám fogad, tiszta idegbajosan, hogy hol töltöttem az éjszakát, de nem nagyon törõdöm vele, hisz apuci a lényeg és õ mindig hisz nekem, ahogy ez most sincs másként. Felmegyek a szobámba és egy finom fürdõt engedve terülök el a habokban. Jó pár napig, élem tovább a megszokott életem, de akad némi probléma, amivel bizony nem számoltam. Az a bizonyos Don, nem megy ki a fejembõl és az együtt töltött, csodás éjszaka. Még hírbõl sem találok, hozzá hasonlót, így be kell vallanom magamnak, hogy túl magasra tettem a mércét és ez bizony csak az õ hibája. Hétvégén a szüleim partit tartanak, bátyám születésnapjára, ahová rengeteg sznob van meghívva. Semmi kedvem hozzá, de mégiscsak a bátyámról van szó, ráadásul édesanyám egy újabb kísérletet tesz, hogy férjet találjon nekem. Sosem adja föl és folyton a nyakamra szabadítja azokat a marhákat. Mondjuk túlélem, hisz anyámnak ez a hobbija, vagy mániája és én rendes kislányhoz illõen be is hódolok szeszéjének. Egy szép koktélruhában jelenek meg a tömegben, ami kiemeli, csodás alakom és csillogó szemeim. Sminket csak éppen hogy használok, mivel nincs szükségem ilyesfajta segédanyagokra én így vagyok tökéletes ahogy vagyok. Kecsesen libbenek ki és szinte minden szempár rám szegezõdik. A férfiak nyálukat csorgatják, a nõk, pedig irigyen figyelik minden mozdulatom. Már hozzá szoktam és nem is zavar. Anyám kiszúr azonnal és mint egy igazi olaszt indul meg felém.
- Carlota kicsim… - kiabálja, nem tagadva meg önmagát. Anyám csodaszép olasz nõ, de mint minden olasz, néha túl hangos. Mikor odaér, megfogja kezem és húzni kezd maga után. A tömegben egy ismerõs illat csapja meg az orrom, egy parfümé, amit elõször Ricardón éreztem és azóta sem találkoztam hasonlóval. Az illat felé fordítom tekintetem és egy pillanatra meg is látom azt a sötét napszemüveget. Õ is észrevesz és engem figyel. Kicsit elmosolyodom, hogy újra láthatom, de azonnal rendezem vonásaim, mikor anyám megáll és egy férfi elé tol.
- Andreas bemutatom a lányom Carlotát … Andreas facér… - suttogja fülembe, majd magunkra hagy. A férfira nézek, aki széles vigyorral a képén csókol kezet. Szinte a hányinger kap el, nyálas modorától. Ismerem a fajtáját és nem is értem, anyám mit akar egy ilyennel, hisz tudhatná, hogy sosem kellene a hitvány fajtája, még egy éjszakára sem. Nagyképû arrogáns senki.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem… - vigyorog, de én csak bólintok.
- Azt elhiszem… Nézze, nem tudom, anyámmal mit beszélt, de mint mindenkinek önnek is csak annyit mondhatok, hogy anyám túlzásba esett és nem vagyok olyan nagyszerû… Ráadásul facér is pont azért vagyok, mert nem óhajtok kapcsolatot létesíteni senkivel… Sajnálom… és ha most megbocsát a barátnõm megérkezett… - köszönök el a pasastól aki nagyon meglepetten néz utánam, ahogy eltûnök a tömegben. Bizonyára biztosra vette a gyõzelmét, hisz elég jóképûnek mondhattam, de engem a pofija nem vesz le a lábamról. A barátnõmhöz érve megölelgetem, és azonnal beszélgetni kezdünk, persze a téma Ricardo. Neki mindig mindent elmondok és a pultnál letelepedve kevertetünk magunknak egy-egy finom koktélt. A nap még magasan jár, alig lehet két óra, így mindenkit jól lehet látni a terepen.
- Miért nem beszélsz vele? Az a pasas eszméletlen dögös, talán még partinak is jó lenne… - magyaráz barátnõm.
- Megvesztél? Nem jó parti… és nem akarom részletezni, hogy miért nem… És ne túl hangosan, mert ha apám megtudja, hogy kapcsolatban voltam vele úgy… akkor levágja a farkát és megeteti vele… és ami még ennél is rosszabb lenne, biztos oda lenne a fene nagy bizalma velem szemben, úgyhogy csak halkan… - iszom meg koktélom.
- Ezt komolyan mondod? Szerinted tényleg az lenne a legrosszabb, hogy elveszítenéd apu pici lánya címét?
- Igen… mivel az õ életével nem valószínû, hogy hosszú életû lesz.. Nézd, nekem vannak elképzelésem az ideális férfiról és Ricardo sok szempontból megfelelne, de akkor sem jó… Szóval megpróbálom kiverni a fejembõl… - nézek kõrbe és megint csak vele találom szembe magam. Eszméletlen jól néz ki és szépen le is ragad tekintetem a látványon, de gyorsan észbe kapok ismét és inkább sétára invitálom barátnõmet az istálló felé a lovakhoz. Itt legalább tényleg kettesben tudunk lenni, legalábbis azt hiszem. Barátnõm az új pasiját kezdi taglalni, hogy milyen csodálatos és mennyire szereti õt, nekem pedig nincs szívem felvilágosítani, milyen alak is valójában, így csak hallgatom és kedvbenc lovacskám simogatom.

Ma reggel nagyon jó kedvel ébredtem. Nagyot nyújtóztam hatalmas habos babos ágyamban, amit már egy ideje le akarok cserélni egy felnõttesebbre, de apukám drága még mindig azt hiszi, hogy az õ rózsaszínimádó, angyalkája vagyok. Most romboljam le benne ezt az illúziót? Kizárt, hisz így bármit megkapok és bármit elhisz, amit csak ártatlan tekintetemmel, beadagolok neki. Kimászom ágyamból, hogy egy kellemes fürdõvel kényeztessem magam, de még az ajtóig sem érek, mikor csörög a telefonom. A drága barátnõm az, aki egy jó kis buliba akar invitálni.
- Lehet róla szó, de elõtte el kell mennünk plázába… Már nagyon unom az itthoni cuccaim… - kuncogom, és megbeszélve vele egy idõpontot lerakom a készüléket, majd megejtem azt a jó kis pancsit, amire úgy vágyik, habkönnyû testem. Felöltözve a konyhába csörtetek, beszélgetni a szakácsnõvel, akit annyira imádok. Mondhatni a második anyámnak érzem, csak némileg megértõbb, mint az igazi. Jól kibeszélem magam vele, egy kávé és pék süti társaságában, így a reggelit már le is tudtam, majd drága apucikámhoz indulok. A bátyám figyelmeztet, hogy vannak nála, de csak huncut mosolyt ejtek meg felé, hisz ha zavarom annál jobb. Olyankor még engedékenyebb, mint egyébként. Kopogásra sem vesztegetem az idõt, csak benyitok és besétálva meglátom a vendégét. Milyen dögös pasi, kedvemre való. Az esti bulira, pont meg fog felelni.
- Apa. – szólalok meg és nézek alaposan végig vendégén. Tekintetem viszonozza, ami nem lep meg, hisz ki tudna ellenállni, két ilyen csodás szempárnak és a hozzá tartozó dögös testnek.
 - Carlota mondtam, hogy jönnek hozzám és zaklassatok. – szól rám apuci, de csak kuncogok rajta, hisz tudom nem haragszik, csak azt nem szereti, ha az üzletfelei megismernek. Nagyon félt és rejtegetne akár egy kincset.
 - Csak szólni akartam, hogy este nem alszok itthon. Mariah-nál leszek, mert este elmegyünk bulizni a Kék rózsába. – mondom édes huncut mosollyal arcomon, miközben kicsit az üzletfele felé tekintek. Remélem veszi a lapot, hisz ez inkább neki szólt és nem apámnak.
- Jól van, de most már végre kettesben hagynál? – néz rám, kicsit türelmetlenül, de még egy mosolyt megejtek.
- Igen. Szeretlek apuci. – válaszolom és az adoniszi csávó felé megejtek egy sexi kacsintást, úgy, hogy apucikám ne vegye észre. Azzal kiviharzom és azonnal telefonálok barátnõmnek, hogy a ma éjszakát elvileg nála töltöm. Persze ezt nem így tervezem, de tudnia kell róla, hisz az alibi mindig fontos. A megbeszélt idõben találkozom is barátnõmmel és költünk námi pénzt, amitõl az én drága apucim dobni fog egy hátast, de mit tehet az ember lánya, ha ma jött ki az új D&G kollekció. Alaposan bevásárolva mentünk haza és este már mentünk is a buliba. Sexi ruhámat kaptam magamra, amit persze aznap vettem. Nagyon jól érzem magam, miközben a tánctér közepén vonaglok, felkeltve ezzel jó pár kan érdeklõdését. Engem viszont egy sem érdekel, hisz megvan a ma esti partnerem és vagy õ, vagy senki. Kellemesen ringatom csípõm barátnõm társaságában, mikor valaki mögém lép és hátulról átkarolva felveszi ritmusom. Mi ez a pimaszság? Gondolom magamba, és dühösen ugrom ki karjaiból, hogy egy jókora pofonnal jutalmazzam, vakmerõségét.
- Mi a… - Megfordulva, viszont az én ma esti lovagommal találom szembe magam, így nem ütök, csak elmosolyodom.
– Szóval te vagy az? Ezek szerint vetted a lapot. – mondom azon az édes csilingelõ hangomon. A kis heves vaddisznó, nem is válaszol semmit, csak megragadja csípõm és közel ránt magához, majd táncolni kezd velem, miközben fenekem markolássza. Nincs ellenemre a dolog, de nem szeretem, ha ribancnak néznek és egy olyan faszi akar megdönteni, akinek még a nevét sem tudom. Érzem, hogy nagyon ki van éhezve, de nem vagyok benne biztos, hogy ez csak nekem szól.
- Áruld el a neved. – szólalok meg hirtelen, mivel ez a minimum, hogy a nevét tudni akarom egy ilyen helyzetben.
- Fontos felesleges fecsegéssel elrontani a pillanatot? – kérdez vissza, amire csak nagy szemekkel nézek rá, hogy igen fontos.
- Kérlek. – erre nagyot sóhajt, mintha azt mondtam volna vegyen feleségül.
- Don Ricardo. – nyögi ki kínkeservesen, majd még mielõtt bármit is mondhatnék, ajkaimra tapad, és úgy fon kõrbe karjaival, mint egy óriáskígyó az áldozatát. Végül is tetszik ez a hevesség, csak én szeretem, ha megadják a tiszteletet. Szenvedélyesen viszonzom csókját és édes kiscicaként simulok testéhez, még farkához is, ami egyre csak keményedik. Eközben szépen lefegyverzem õt, amit olyan ügyesen csinálok, hogy észre sem veszi, majd a hátam mögött táncoló barátnõmnek passzolom le. El van látva rendesen munívióval, mintha háborúra készülne, de lassan mindentõl megszabadul. Egy fegyvert húzok elõ combfixembõl és golyóinak nyomom a kemény fémet, amitõl megáll és elszakad ajkaimtól, de nem moccan.
- Igen nagyfiú, jól érzed… kemény, de nem lettem férfi hirtelen… - kuncogom sexin.
- Azért hívtál ide, hogy szét lõdd a tökeim? – kérdezi.
- A fegyvereid eszedbe se jussanak, már nincs nálad egy darab sem, viszont ne aggódj, nem akarok kárt tenni benned, csak kicsit hûtsd le magad, hogy végre élvezhessük egymás társaságát. Azért hívtalak ide, mert bejössz mint pasi… Nem vagyok egy szûzlány aki nem tudja mit akar, vagy egy férfi mit vár el tõle. Viszont, ha ribancot keresel, aki kielégíti ezt itt… - nyomom még jobban farkához.
- Akkor rossz ajtón dörömbölsz. Hajlandó vagyok a sexre, és akarom is, de csak miután kiszórakoztam magam itt. Hívj meg egy italra és beszélgessünk, vagy, ha ennyire a farkad vezérel, keress magadnak egy ribancot… Akad itt bõven elé. –teszem el fegyverem és elindulok a bár felé, mire sóhajt egyet, de mégis követ. A pulthoz érve intek a pultosnak és rendelek két italt, majd ahogy odaér végigsimítok mellkasán és ingénél fogva magamhoz húzom egy vad csókra, ajkait harapdálom és nagyon vad vagyok.
- Bocsa az iménti incidensért, csak nem csípem, ha hülye ribancnak néznek… Attól még, hogy szeretem a sexet, vannak igényeim… - mosolygok sexin, majd elé tolom az italát.
- Én meg azt nem szeretem, ha nincs nálam fegyver… - morogja, mire intek a barátnõmnek, aki visszaadja fegyvereit, de azonnal kacsint és lelép.
- Parancsolj… Most már beszélgethetünk? – nézek rá csodás tekintetemmel, majd barátnõm holt sápadtan rohan vissza.
- Itt vannak a testvéreid… téged keresnek!! – lihegi, mire kõrbe nézek.
- Fene… mindig elszúrják a szórakozásom. – morgom.
- Hozzád, most azonnal. – nyalok végig ajkain, majd magam után húzom a pult mögé, ki a hátsó ajtóhoz, ahol a falnak nyomva újra ajkainak esem.
- Tudom, hogy nem értesz, de majd rájössz milyen vagyok… Don Ricardo. – mosolygok édesen, majd kimegyünk a kocsimhoz.
- Az én kocsim muszáj elvinni, mert ha itt találják tudni fogják, hogy rosszban sántikálok… - szállok be, mire õ is beszáll.
- Remélem, nem lesz hiábavaló, ez a sok nyûg… - néz rám, miközben én a kocsit elindítva nagy gázzal indulok el, úgy, hogy az utat nem is nézem. Na igen tényleg veszélyesen szeretek élni. Miután megkapom a címet, áthajtok a városon és az épület elõtt parkolok le. Leállítva a motort ismét ajkainak esem és átmászva az lébe izgatni kezdem csípõm mozgatásával. Én is ki vagyok éhezve, de szeretek némileg irányítani, ha teljesen birtokolni akarnának, abba belehülyülnék.
- Mit gondolsz nagyfiú, eljutunk a lakásodig? – kuncogom miközben nyakát kezdem csókolgatni és harapdálni.