Karakter: Misa Johnson
Megjegyzés: ~Meerának
Az én kocsim! A Kocsim. Az enyém.
Bugyuta kis mosollyal cirógatom a törlőrongyommal immár ötvenedszer a motorháztetőt, miközben halkan beszélek hozzá.
- ...és amikor végre elkészülsz, megmutatom Harry bátyónak, hogy milyen ügyesen vezetek! Akkor majd leesik az álla, és rájön, hogy egy igazi vérbeli tehetség vagyok, és ezentúl minden utcai versenyen győzni fogunk. Te és én. Majd meglátod!
Egy kósza hajtincset kisimítok a homlokomból, majd büszke mosollyal mérem végig csodás járgányomat.
- Ez az! – Lelkesen meghimbálom öklöcskémet. – Már csak ülések, motor és kerekek kellenek beléd és kész is vagy!
*
Letudva a reggeli motorháztető-simogatást, otthagyom a garázst és visszabaktatok a házba. Harry a reggeliző asztalnál ül, kezében a mai újsággal. Épp a sportrovatot böngészi, miközben az aktuális csaja a tűzhelynél süti a rántottát. Amióta apa elköltözött a szanatóriumba – ezt bátyó mesélte, mert egy nap hirtelen eltűnt -, azóta mindig valahogy újabb és újabb csajok serénykednek nálunk, így a házimunkával nincs gondunk. Általában egy-két hétig ugyanaz, aztán másik. Ahogy elnézem, most is még a tegnapi lány van itt.
- Szia Harry! Jó reggelt, Sarah! – integetek neki lelkesen. Meglibben a vörösre festett göndör hajzuhatag ahogy felém fordul és kedves vigyoromat látva elmosolyodik ő is.
- Szia Misa. A garázsban voltál?
- Igen! Hamarosan elkészül végre A Kocsim – nyomatékosítom a szót -, és én is versenyezhetek.
- Felejtsd el, öcsi – szólal meg az újságpapír a bátyám hangján. Lapoz egyet. – Nincs az a pénz, amiért engedjük hogy te is versenyezz.
Felfújt pofival nyújtom ki rá a nyelvem, Sarah pedig kuncogva teszi le elénk a tányérokat, benne a finom gőzölgő reggelivel. Végre leereszkedik az újságpapír, Harry jóvágású arca is előkerül. Ugyanúgy néz ki mint én, csak magasabb, izmosabb. A sötétbarna haja rövid, zselézi, de rakoncátlanul hullik így is a homlokába. Szemei is ugyanolyan zöldek, mégis valahogy sokkal komolyabb és érettebb a tekintete. A bőre is barnább. De akkor is hasonlítunk. Mégis valahogy sokkal de sokkal népszerűbb a lányoknál. Talán mert ő a banda vezetője. Hm.
Beledöföm a villámat a tojásba, beleharapok a kenyérbe.
- Tehnap szeheztem súlyzókat – tájékoztatom őt vidáman, miközben tömöm magam.
- Ne beszélj tele szájjal – fintorodik el.
- Bohi.
Csend. Sarah mosogatásának csobogása töri meg a rádió halk duruzsolásának hangjait. A kis konyhánk barátságosan pasis, ahogy Sarah mondta nemrég. Nem tudom ez mit takar, bizonyára a fehér fal, és a nyersfa bútorok miatt mondta. Lenyelem az utolsó falatot, ledöntöm a narancslét.
- Szereztem tegnap súlyzókat – folytatom, Harry pedig rám villantja zöld szemeit.
- Mi a búsnak?
- Mert gyúrni akarok! Olyan bicepszeket szerzek mint amilyen neked is van.
Sóhajtva tolja el maga elől az üres tányért.
- A legutóbbi gyúrópad amit szereztél egy hónappal ezelőtt, még mindig a garázsban porosodik. Talán egyszer használtad, és utána két napig nyafogtál.
- Tudom, tudom – legyintek hessegetve a kezemmel. – De ez most más!
- Mint mindig – húzza el a száját mosolyogva, és rám hagyja ezzel a dolgot. – Szereztél munkát?
Bátyó egy motorboltban dolgozik, eladó és szerelő is. Régóta csinálja, és gyűjti a pénzt, hogy egyszer a saját boltját megnyithassa. Igazi példakép!
- Igen! Ma kezdek!
Felvonja szemöldökét, szemeiben érdeklődés csillan, miközben a mellettünk elsuhanó Sarah csuklóját elkapja és az ölébe húzza.
- Na és milyen meló?
- Telefonos ügyfélszolgálat – rikkantom lelkesen. – Fel kell vennem a telefont, majd fel kell vennem a rendelést és ennyi.
Harry elégedetten bólint.
- Minden bele, öcskös.
*
A nap kezd lemenni.
Vidáman besétálok a bátyus munkahelyére, majd hátul az udvarban meg is találom. Épp olajos kezekkel bütyköl valamit, amikor megpillant.
- Szia Harry!
- Szia. Na milyen volt az első napod?
Vállat vonok. A telefon kezelése rendben volt, a rendeléseket felvettem, lefirkálgattam a jegyzetfüzetbe, majd amikor néhány órával később jöttek a visszajelzések hogy nem megfelelő cuccokat küldtek a nem megfelelő címekre, némi kiabálás után a főnök kitette a szűrömet. Zanzásítva:
- Holnap nézek újat.
Harry zavartalanul folytatja a kezében lévő kis fémizé bütykölését, és lezserül a motorülésnek támaszkodik.
- Ezt is elkúrtad, mi?
- Aha.
- Nem gáz, majd lesz másik. Jössz ma este a gyűlésre?
- Naná! – bólintok lelkesen. Ma este bandagyűlés lesz, a szokásos utcai versennyel. Alig várom. Nagy levegőt veszek, és rázúdítom a szokásos lelkes beszámolómat a kocsimról, meg arról, hogy amikor végre egyszer elkészül, én is versenyzek. Harry nem szól semmit, csak félmosollyal dolgozik tovább. Sosem zavarta a szövegelésem, mindig ilyen velem. A legjobb tesó a világon.
*
A gyűlésen persze sokan vannak. Egy kis használaton kívüli gyári telep nagy parkolójában már dübörögnek a felturbózott autók motorjai, bömböl a zene a kocsik hangszóróiból, csajok nevetése és férfias röhögés tölti be a kipufogófüstös teret. Mélyet szippantok belőle, és boldog mosollyal képemen sétálok végig a terepen. Lelkes integetésem és köszönésem mosolyt csal a lányok arcára, a férfiak pedig biccentenek felém. Némely új verdánál megtorpanok én is, és tátott szájjal bámulókat gyarapítva csodálom meg, majd robogok tovább.
- Hoppá, bocsi Erik! – mosolygok a bosszúsan rám pislogóra, akinek épp feldöntöttem a Yamaha motorját. Szemeit forgatva rázza meg fejét, felhúzza a járgányt. A csajokhoz érek, akik egy csokorban széplenek a kis miniszoknyájukban és forrónacikban. Festett haj, szem, száj, köröm rengeteg.
- Misa! – sikkantják lelkesen. Pár perc múlva, arcomon rúzsfoltokkal és kissé kócos hajjal, némi idióta vigyorral sétálok tovább. A tér közepén Harry ül egy autó motorháztetőjén, Sarah mellette pózol a legdögösebb szerkójában. Nagy melleit bőrmelltartó takarja, karcsú derekán vékony lánc csillog. Hosszú lábaiból semmit sem takar a kis bőr miniszoknya, a magas sarkú csizma pedig méltó befejezése a domina-cuccnak. Fű. Harry szereti ezt a típust. A bandánkba amúgy sem jár másmilyen. Az egyetemen ezért volt furcsa olyan lányokat látni, akik nem így néztek ki.
- Hoppá, bocsi George!
A földön heverő magnó, ahogy véletlenül belerúgtam, felszáll, majd egy autó motorháztetőjén landol. Ettől bekapcsol a szirénája, és éktelen visítás töri meg az idillt. Sűrű bocsánatkérések után végre elverekedem magam tesóhoz, akinek feszült, komor arcát megenyhíti egy mosoly.
- Sziasztok! – tottyanok lelkesen mellé, s miközben Harry elkezdi a gyűlésre megfogalmazott beszédét, addig Sarah egy benyálazott zsepivel törölgeti arcomról a rúzsfoltokat.
Hát így telik egy napom.
*
És végre... elkészült.
A motort bátyó megszerelte, végül nem kellett újat vennem. Kerekeket a bandatagoktól kaptam, és az ülések... nos az más tészta. Arra gyűjtenem kellett egy egész nyáron át, de megérte. A finom új bőrülés illata jobb, mint bármilyen parfüm.
Ma este megmutatom mindenkinek a gyűlésen!
Természetesen mindenki elájul a látványától. Élvezettel terpeszkedek a járgányom mellett, miközben mindenki megbámulja. Persze teljesen más, mint a többieké, hiszen ez nem sportkocsi. Annál több.
Amikor Harry mellé ülök és hallgatom a szövegelését, ezúttal túl komor szavaira én is felfigyelek.
- ...a mai verseny egy komolyabb lesz. Vigyázzatok a járgányaitokra, úgy tűnik a Fekete Kutyák is eljön.
Morgolódás és bosszús tekintetek. Tudom kik a Fekete Kutyák, sok rosszat hallottam róluk. Kocsi lopások, balhék, verekedések. Kemény és veszélyes banda, Harry egyszer komolyan megsérült egy velük történő összecsapás során. A vezetőjük Dom. Még nem láttam, de állítólag félelmetes alak. Harry egyik exnője mesélte, hogy régebben a Fekete Kutyák egyik tagjával kavart, és látta a vezetőjüket. Azt mesélte, hogy egy igazi óriás. Szőke haja van és mindig napszemüveget visel. Veszélyes. Nagyon veszélyes, ezért azt mondják: hogyha meglátod fuss.
- ...legyetek óvatosak, srácok! Holnap este pedig Drum-party!
Harry leszáll a kocsiról, és elindulna de mellésorolok. Kinyújtja karját mellkasom előtt, hogy megállítson.
- Hova-hova, öcsi? – mordul rám.
- Én is versenyzek!
- Még mit nem! Húzás haza, ez nem neked való lesz. Majd legközelebb.
- De Harry... – húzom el a nevét könyörgő hangsúllyal. Megrázza a fejét, arca kemény akár egy szikla.
- Nyomás haza!
Lekonyult fülekkel vetek rá egy utolsó kiskutya pillantást, természetesen hatástalanul. Tudom hogy úgysem használ, hisz már számtalan eszközzel próbáltam befolyásolni őt, sikertelenül.
- Rendben, Harry – sóhajtom, majd lehajtott fejjel a kocsimhoz kullogok.
Egy kis mellékutcában állítom meg a járgányomat, és az utcasarokról kíváncsian nézem ahogy felgyülekezik a sok kocsi. Hú, micsoda klassz látvány! Mennyi menő verda!
Egy alig miniben, kis cicitartóban előlibben egy nagyon dögös csaj, kezében egy piros sál. Felemeli, felbőgnek a motorok, majd amikor egy vad és erotikus mozdulattal meglebbenti a fátyolszerű anyagot, kilőnek a járgányok. Fú...! Eltűnnek szem elől, így visszabattyogok a kocsimba.
- Azt hiszem megvárom a végét, és megnézem ki nyer – mondom Kocsinak. Egyetértően csillog a motorháztető, így beülök hátra és elnyúlok a széles és kényelmes ülésen. Ezt szeretem ebben a kocsiban. Nagy és kényelmes. Zzz...
*
- Ááá!
Mi ez? Mi ez?
Ahogy kispislogom az álmot és a fájdalmas könnyeket szemeimből, a következőt látom. A kocsimat egy hatalmas pasi vezeti, aki fél kézzel a hajamat markolva tart. Szemüvege mögül engem figyel, nem az utat. Aúúú!
- Eressz el!
- Hm, ismerős a pofázmányod, cicamica.
Ez a mély, morajló hang... ledermedek a félelemtől. Az egész pasiból árad a veszély, levegőt is alig kapok a félelemtől. Mibe kerültem, te jó ég?! Közelebb húz magához, és még mindig nem az utat figyeli, hanem az arcomat fürkészi. Nem látom a szemüvegtől a tekintetét, azt hiszem talán szerencse is, mert biztos nem kedves maciszemei vannak. Napbarnított arca olyan mint egy kőszikla, hideg fenyegetés.
- Vigyázz!!! Kanyar!!! – sikítom halálra rémülve, és ő még pont beveszi de akkor sem fordul előre. Jaj a kerekeim... a kocsim... a hajam! Ááá ez fáááj!
Megnyalja az arcomat, egy újabb erős fájdalom és előrehúz maga mellé. Ha nem akarom a hajamat és a fejbőrömet elveszíteni, engedelmeskednem kell a húzóerőnek, így előremászok. Gyakorlatilag beleken az ülésbe, rám húzza a biztonsági övet és a szuszt is kiszorítja belőlem.
Végre újra az utat figyeli, nem mintha látna is belőle valamit, hiszen én is csak elmosódott vonalakat észlelek, olyan sebességgel tépünk. Szegény Kocsi! Ki ez a fazon?
Halálsápadtan meredek rá, oldalról figyelem arcát. A napszemüveg mellett is látszik, hogy kemény arcvonásaiban van valami nyers jóképűség. Szőke haja ugyanolyan vad, mint ő. Szőrmés bőrdzsekiben van, és egész teste kitölti a kocsim felét. Hatalmas! Ez egy óriás!
Néhány perc alatt elhagyjuk a várost, és az egyik laposabb hegy kanyargó másodrendű útjain száguldunk. Hova visz? Mit akar? Kocsit nem engedem hogy bántsa!
Egy erdő mellett állítja le az autót, és megkönnyebbülök amikor kiszáll és magamra hagy. Huh, ezt megúsztam. Hirtelen kinyílik mellettem is az ajtó, és ő tornyosul fölém. Egy szőke hegy. Halálra rémülve esek neki a biztonsági övnek, hogy elspurizhassak, de ő gyorsabb. Kicsatol, megragad és kitép az ülésből. Majdnem leszakad a lábam is, ahogy beleakad valamibe. Nyekkenek a motorháztetőn, és könyökömre támaszkodva figyelem ahogy fölém tornyosul. Óriási kezei mellettem támaszkodnak, semmi szökési lehetőség. Fekete napszemüvege ijesztően csillog a holdfényben. A félelemtől a gyomrom összeszorul egészen picire, azt hiszem hánynom kell.
- Na, csiripelj, husi.
- M… mit? – dadogom hülyén, majd hátrébb csúszok, de csak annyit érek el vele, hogy megcsúszik a könyököm és beütöm a buksimat. - Elloptad az autómat!
- Szóval pofonnal dől belőled az infó?
Rémülten nézek fel rá.
- N-em! – nyögöm sápadtan. Gyűlölöm a fájdalmat. Bokámat megragadja óriási kezével, megrántja és én seggen csúszok amíg le nem érek hozzá, és arccal a mellkasában végzem. Hajamba tép, felrántja fejemet és a fejbőrömbe nyilalló fájdalommal egy időben számba is belehasít a nyilallás. Ez megcsókolt! Úgy harapja, marja a számat, mintha étel lenne, te jó ég, mennyire fáj! Kemény mellkasára csapok kis kezeimmel, próbálom ellökni magamtól, karmolok, rugdalózok, kapálózom, de olyan, mintha rám borult volna egy hatalmas fatörzs, és lehetetlen a menekülés alóla.
Nyelve durván tör a számba, hallom és érzem ahogy tépi le rólam a pólómat és farmernadrágomat. A hideg éjszakai levegő végigmarja testemet, fenekemet égeti a meleg motorháztető.
Mindent értek. Hallottam már ilyenről, de soha... soha nem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet. Ez a fickó... meg akar erőszakolni! Muszáj kidumálnom magam ebből, hiszen fizikai erőfölénye sokkal nagyobb.
- Ne! Kérem… engedj el! Eressz…! Nem akarom… A bátyám, a bátyám egy…!
Beleszív a nyakamba, és nyögve hallgatok el. A fájdalomtól csillagokat látok.
- A bátyád egy ványadt valagú szartúró – dörmögi állatian mély, hihetetlen hangján. Megfogja péniszemet és ijedten rándulok össze. Rémült kapálózásom semmit sem ér, csak kinevet, halk kuncogása olyan, mintha az éjszaka sötétjében maga a sátán lenne. Sikítok, amikor érzem hogy végigsimítja és karmolja testemet.
- Szállj le… rólahhm!
Nyekk.
Hangos csapódással érkezem arccal a motorháztetőre, ahogy megperdít egy durva mozdulattal. Akár egy rendőri igazoltatásnál, de ez sokkal rosszabb. Őt figyelem, ahogy fölém tornyosul. Lenyalogatja a könnyeimet, élvezi ez a szemétláda...
Pólóm maradékát is letépi rólam, és ekkor... ekkor megérzem... Merevedése fenekemhez ér, és tudom hogy innen már nincs visszaút.
- Ne! Kérlek ne! Neee... – zokogom, bőgöm. Könnyeim nyálammal keverednek, amikor pedig a fenekembe nyilall a feszítő, égető fájdalom. Fájdalmas sikolyom szinte szétrepeszti a fejem.
Zihálása, morgása és nyögései felelnek sikolyaimra és sírásomra. A fájdalom egyre erősebb, ahogy ő bedurvul. Durván csapódik testem újra és újra a kocsimhoz, ahogy lökdös. Ujjai könyörtelenúl marnak húsomba, úgy érzem, még a csontjaimat is szilánkosra töri.
Egy idő után már nem érzem a fájdalmat, ájult zsibbadtság kímél meg a további élménytől. Csak a nyakában himbálózó biléta... a holdfényben csillogó medál amit látok.
Nyakamba harap, s ettől magamhoz térve sikoltok fel újra. Remegve, hörögve rángatózik felettem. Könnyes szemeimet behunyva érzem ahogy kihúzza magát belőlem, mintha kitépne belőlem is egy darabot.
Végre elmegy...
Megerőszakoltak... engem... ó Harry...
Ha ezt Harry megtudja...
Sírva kuporodom össze aprócskára, érzem ahogy rám borul egy takaró, erős kezek felemelnek. A hátsó ülésen nyekkenek, lecsúszik rólam a takaró. A hideget élesebben érzékelem ahogy lábaim között végigfolyik valami nedves. Rám borul a takaró, és én a fejemre húzom. Fáj minden porcikám, úgy érzem belehalok, és ráadásul... fázom is.
Felbőg a kocsim motorja, érzem ahogy rázkódik alattam a járgány. Nem tudom mennyi ideig megyünk, amikor elkáromkodja magát.
- Ennyit zabál a járgányod? Picsába.
Megremegek a takaró alatt, félájultan tápászkodnék fel, de olyan gyenge vagyok hogy nem sikerül. Leállítja a motort, kiszáll.
Összekaparom magam, felülök. Egy benzinkút? Nem lehet ekkora szerencsém...
Kilököm az ajtót, kivonszolom magam az ülésről és magam köré csavart takarómmal eltámolygok egy kamionig. Bemászom alá, és remegve, félájultam hallgatom, amikor visszajön. Olyan hangosan és dühösen káromkodik, ahogy még Harryt sem hallottam soha. Körbesétál, mély hangja ijesztő, akár az égdörgés.
- Megtalállak! Egyszer úgyis megtalállak, előlem nem menekülsz!
Számra szorítom kezemet, hogy visszafojtsam a zokogást, majd megrándulok amikor dühösen belerúg egy kocsiba. Szerencsére nem az enyémet bántja.
*
Miután az ismeretlen fickó, azaz állat (!) elment, kitámolyogtam a kamion alól, és a benzinkutasokhoz betámolyogtam, kihívták a mentőket. Három napig feküdtem bent, nem érdekelt semmi. Nem volt nálam semmilyen irat, így nem tudták kiszedni belőlem hogy ki vagyok. Néhány nap múlva megléptem és hazamentem.
Harry félőrültként fogadott, s hosszú-hosszú percekig nem akart elengedni, csak rémülten szorított magához.
- Hol a pokolban voltál? – ordította aztán a képembe. – Mi a frász történt veled?
Nyitottam a számat, hogy könnybe lábadt szemekkel elsírjam neki mi történt... de aztán egy megérzés csendre késztetett. Nem tehetem ezt vele, nem tehetem tönkre az ő életét ezzel... és ahogy ismerem, a bandát összefogva kezd őrjöngésbe. Ez óriási felelősség, és bármennyire is szeretném taknyos orral az ölébe csücsülve elmesélni neki a szörnyűségeket amiken átestem, nem tehetem meg. A kis bugyuta Misa... most felnőtt fejjel kényszerült gondolkozni és cselekedni.
- Összetörtem a kocsit és magamat is.
Ijedten végigtapogatja testemet, a csípőmön lévő zúzódásokhoz ér, s egy fájdalmas szisszenéssel eltolom a kezét.
- Miért nem hívtál? Halálra izgultam magam miattad! Nem tört el semmid? Jól vagy?
- Jól vagyok, csak... szeretnék most pihenni.
Egy hét.
Két hét.
Három.
Amikor maga Harry az, aki kirángat a szobámból és lök a zuhany alá, akkor értem meg igazán, hogy mennyire megváltozott minden körülöttem. Álmaimban újra és újra, ezerszer átélem a fájdalmat, a megaláztatást. Hallom ijesztő szavait, mélységesen mély, sátáni hangját. Megtalállak!
Miféle szörnyeteg ez az ember? Ember egyáltalán?
*
- Ma este lesz egy kis buli a telepen. Csak a mi bandánk lesz ott. Gyere el, Misa. Jót fog tenni, ha kimozdulsz. Tudom, hogy nagyon megviselt a kocsid elvesztése, de örökké nem búslakodhatsz miatta. Inkább örüljünk, hogy megúsztad komoly sérülések nélkül.
Harry ezúttal nem az újságját olvassa, hanem a lapok felett egyenesen a szemembe néz. Új barátnője pedig leteszi elém a tejbegrízt és megcirógatja arcomat.
- Egyél Misa – mondja kedvesen. Felnézek rá, majd vissza a tányéromra. Újra rá. Nincs kifestve vastagon, a haja is eredeti szőke, és a ruhája kellemes kis virágos blúzból és farmerszoknyából áll. Nem az a fajta, akiket Harry kedvel. Nem is ismerem... Felé nyújtom a kezem, felborítom ezzel a vizespoharamat.
- Szia, én Misa vagyok! – hadarom, miközben bátyám a szemeit forgatva törli le az asztalt.
- Szia, Mary vagyok.
- Még nem láttalak... sosem.
Furcsa, pedig a bátyám általában a bandában lógó csajokkal kavar.
- Öh, és a motorbolt melletti kis virágüzletben dolgozom.
- Értem – mosolyodom el hülyén, és nevetve vakarom meg fejemet. – Te is jössz ma este a buliba?
- Igen, én is. Ugye velünk jössz? Harry nagyon szeretné ha kimozdulnál. Azt mesélte, összetörted a kocsidat és emiatt nagyon magad alá zuhantál. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, majd meglátod.
- Hát jó...
*
zene
Hangos zene dübörög, mindenki itt van. Gondosan kifésült hajam szabadon száll körülöttem, fekete farmerom és testemre tapadó fekete ingem simul testemre. Csuklómon csillog a szegecses karkötő, zöld szemeimmel alaposan felmérek mindent. Nem mosolygok, nem köszöngetek, csak biccentek a többieknek és követem Harryt középre. A kocsija motorháztetején üldögél, ölében Maryvel, aki nagyon kedves és édes, de nem illik ide. Pironkodva nézelődik, az őt csúnyán bámuló többi csaj tekintetét kerüli. Csinos a kék ruhájában, nem az a kurvás domina szerelés, ami ide illene, de így is nagyon aranyos. Harry a nyakát csókolgatja, halkan beszélgetnek. Mellettük üldögélek a széles motorháztetőn, és figyelem a zenére lustán vonagló embereket, meg a többieket akik üldögélnek és beszélgetnek. Kellemes hangulat, pont mint régen. Lassan kezdek feloldódni. Az egy hónappal ezelőtti rémálom már csak távoli rémálomnak tűnik. Mégis összerándul a gyomrom, ha meglátok egy-egy feketén csillogó napszemüveget.
Néhány óra múlva már egy ismerős csajjal táncolok egy kicsit, és végre újra érzem a régi önmagam. Mosolyogva sietek vissza Harryék mellé, és ők elszakadnak egymás szájától.
- Na hogy érzed magad, öcsi?
- Jól – bólintok vidáman. – Tényleg jó ötlet volt kijönni.
- Ideje volt már. Azt hittem örökké a kocsidat siratod – csap a vállamra Erik, széles mosolyának csillogásán csak az arcán lévő rengeteg piercing tesz túl. Harry legjobb haverja.
Hirtelen éktelen motorbőgés csap fel, és a gyártelepre bekanyarodik egy csomó autó. Élükön... jézusom, ez az én kocsim!
Nem sokkal előttünk áll meg, és kiszáll belőle egy hatalmas szőke óriás. Meggyújtott öngyújtója fényében felszikrázik sötét szemüvege. Egy laza mozdulattal lecsukja a fémöngyújtót, és zsebre vágja.
Közelebb sétál, körülötte csupa óriás és marcona, ijesztő embere. Int nekik és egyedül sétál hozzánk.
Lefagyva, halálsápadtan állok. Ez ő. Ez nem lehet. Ez nem lehet... ez lehetetlen...
Harry leteszi Maryt az öléből, és komoran összevont szemöldökkel néz a szőke óriásra.
- Szia Dom. Mi a faszt keresel itt?
Elsötétül egy pillanatra körülöttem a világ, amikor felfogom, ki is ez a hegy. Ezt nem hiszem el... ez képtelenség... jaj ne...! A félelmetes mosolya olyan ismerős, akárcsak a nyakában lógó dögcédula. Saját sikolyaim emléke zúg a fejemben. Hányingerem van, remegek...
- Rég jártam itt.
Szemüvegén keresztül végigpillant a felsorakozott jobbnál jobb járgányokon. Megnyalja száját.
- Akkor már mehetsz is – válaszolja Erik, de amikor rávillannak az óriás szemei, elsápad a félelemtől. A következő pillanatban már nem is tudom mit látok, a bőrkesztyűs keze fellendül, Erik pedig egy autó oldalához csapódik. Olyan gyorsan történik minden, fel sem fogom, és már körülöttünk áll mindenki. Vágni lehet a feszültséget a levegőben.
- Ostoba dolog volt csak úgy besétálnod közénk, Dom. – Harry nyugodtan beszél, de látom sápadtságán és idegesen lüktető halántékán, hogy ideges. – Ne kötözködj, ha élve akarsz távozni.
Dom nevetése... nem is tudom. Mintha a sátán röhögne. Beleborzongok a félelembe.
Még több autó érkezik, és néhány másodperc múlva már olyan sokan vannak... de olyan sokan... Ó istenem, most mi lesz?
- Nyugi Harry, nem akarunk mindent szétverni. Mint legutóbb.
Mint legutóbb? Döbbenten nézek bátyámra, mert erről semmit sem tudtam.
- Mit akarsz?
- Holnap este. Verseny. Csak te és én.
Levegőt veszek, mert egy ideje már nem lélegeztem. Elszakítom szemeimet Domról, és Harryre pillantok. Komoran bólint.
- Tét?
- Tíz rugó.
Úristen! Tízezer dollárról beszél? Az rengeteg pénz! Harrynek nincs annyi! Mégsem szól semmit, csak csendben gondolkozik, majd lassan bólint. Ijesztő vigyor terül szét a szőke óriás arcán. Kegyetlen de jóképű arcvonásai ellenére sátáni a megjelenése.
Mary hozzám hajol.
- Ki ez?
Szám elé teszem az ujjam, hogy csendre intsem. Amikor újra megfordulok, egyenesen a rám irányuló sötét napszemüveggel találkozik tekintetem. Észrevett! Jézusom!
Gonosz mosollyal nyalja meg a száját, közelebb lép hozzám. Sápadtan hátrálok egy lépést, de elkapja csuklómat.
- Engedd el! – dörren Harry mély hangja. Dom elengedi a füle mellett, magához ránt és hajamba markol. Az ismerős fájdalom, testének ismerős illata, keménysége és a rettegés halk nyögést szakít fel belőlem.
- Ne!
- Mondtam, hogy megtalállak – nevet fel tengermély, öblös hangján. Remegve összecsuklanék, de elengedi a hajam és derekamnál fogva oldalához présel. Szinte ropognak a csontjaim a fájdalomtól.
- Misa! Menj onnan! – kiáltja a bátyám. – Engedd el az öcsémet!
Leugrik a kocsiról és felénk lendül, de visszafogják a többiek. Erik és George is sápadtan merednek rám, a bátyám fogait csikorgatva hadakozik velük. Dom szembe fordít velük, hátamon érzem kemény mellkaskát. Félresöpri hajamat és végignyal arcomon.
- Lefogadom, hogy... – dorombolja akár egy ragadozó – nem beszéltél bátyókádnak rólunk.
Harry szemeibe nézek, remegő ajkaimat kinyitom de nem jön ki hang a torkomon.
- Misa! Miről beszél ez az állat? – hördül Harry. – Mi a fenébe keveredtél?! Miért jött a te kocsiddal, amikor azt mondtad, hogy összetörted?
Dom mély baritonján felnevet, és végigsimít mellkasomon, hasamon és belemarkol ágyékomba. Nyöszörögve próbálom eltolni gyenge kezeimmel, de mintha tollpihével akarnék egy sziklát elgörgetni. Lehetetlen.
- Sa-sajnálom... – dadogom könnyes szemekkel. – Én... nem bírtam elmondani... én...
Lenyalja arcomról a könnyeket.
- Meséld el neki, hogyan basztalak meg – dörmögi a fülembe, hogy mindenki hallja... és tudom hogy mosolyog. Felzokogva hajtom le fejemet, ajkamba harapok fogaimmal. Nem... nem bírom... ez egy rémálom...
Harry dühös ordításától összerándulok.
- Meséld el neki, mennyire élvezted.
- Nem! – kiáltom könnyezve, kétségbeesetten a bátyám felé nyújtom kezemet. – Nem igaz! Hazugság!
Dom újra felnevet, erősen magához présel. Érzem fenekemen a merevedését és már annyira reszketek, hogy levegőt is alig bírok venni.
- Ejnye Harry. Úgy elfoglalt téged a bandád meg a versenyláz, hogy nem is hallottad mennyire hangosan sikított az öcséd, miközben szétkúrtam a kis seggét? Ezúttal hallani fogod...
- Misa! Eresszetek el! Ne engedjétek, hogy elvigye, barmok! Misaaaa!
Elindul velem, mintha semmi súlyom sem lenne, úgy vonszol magával. Még hátradörren mély hangja, elnyomva az ordítozást.
- Holnap este. Ne késs.
|
