Karakter: Edward Cain
Megjegyzés: (Yukimnak)
A mai nap is unalmasan telt el. Reggel felkeltem lemásztam a szalonomba és már kezdtem is a tetoválást. Minden rendben volt egésznap. Sok munka volt így nem unatkoztam, de azért egy két száll cigit még én is elszívtam.
Éppen pakolom el a cuccaimat, amikor két fekete ruhás alak jön be a műhelyembe.
- Záróra. Holnap jöjjenek vissza és majd akkor kitetoválom magukat. – mondom most már bunkón, mert nem szeretem, ha munkaidőn túl ilyenekkel zargatnak.
- Jöjjön velünk. – mondja és egyenesen állnak.
- Eszem ágába nincs. Vége a munkaidőmnek az embernek pihennie is kell. – vágom rá a szokásos stílusomban.
- Már pedig akkor is velünk fog jönni, mert a főnökünk azt parancsolta. – mondják, és egyre csak közelítenek felém, de eszik olyan forrón a kását.
- A maguk főnöke, nem az én főnököm. – vágom rá és meg fogom magam védeni. Ahogy közelebb lépkednek, egy kisebb verekedés keveredik ki belőle. Szép mit ne mondjak. A fickók is meg tudják magukat védeni arról nem is beszélve, hogy én is adok nekik párat a szemükhöz is, ami jó pár nap múlva be fog lilulni meg holnapra feldagadni. Nem tudják kivel húztak ujjat.
Végül egy sokkolóval sikerül hatástalanítani engem. Éppen tápászkodni fel, amikor összekötik a kezemet, majd kicipelnek az üzletemből. Ez már emberrablásnak bizonyul. Fel fogom jelenteni őket, csak tudjam meg a nevüket és onnantól kezdve nem lesz nekik menekvés. Szerencsére vannak kapcsolataim a rossz fiúk között is, akik simán elintézik nekem.
Egy kastélyhoz hasonló épülethez érünk egyáltalán nem ismerős nekem. Betuszkolnak egy nagy helyiségbe és leveszik rólam a kötést végre, de ezt nagyon meg fogják keserülni. Egyszer csak egy fiatal srác lépbe az ajtón.
- Remélem jól telt az utad ide a házamba. – mondja, mire ránézek.
- Kötelek nélkül jobban telt volna, meg, ha magadtól jössz és nem a hülye gorilláidat küldöd. – mondom neki szokásos hangszínembe.
- Nem akartál jönni, akkor meg még is mit vársz? Hogy majd könyörögni fognak neked, amikor tőlem parancsot kaptak? – kérdezi. – Amúgy meg Yamamura ajánlott téged. Azt mondta szép tetkókat csinálsz és jókat tervezel. – kezdi el magyarázni. Hogy az a hülye Yakuzának is miért jár állandóan a pofája?
- És te ki vagy? Mert látom, te már elég sok mindent tudsz rólam. – vágom oda és még mindig ez helyben állok.
- Yuki. Elég, ha csak ennyit tudsz. – válaszolja kicsit kimérten. Nem annyira szeretem ezt a beszéd stílust és viselkedést, de nincs más választás arról nem is beszélve. Meg aztán így végig nézve a srácon eléggé fogamra való kis teremtés.
- Értem és akkor, ha jól sejtem tetoválást szeretnél, de még is milyet? – érdeklődik, amire mintha felcsillanna a szeme.
- Egy sárkány tetkót. Pont olyat, amilyen neked van. – mondja mosolyogva, mire csak felhúzom a szemöldökömet.
- Ami nekem van nem eladó. Egyedi és senkinek nem lesz ugyan ilyenje. Vagy más forma sárkányt akarsz vagy felejts el. – válaszolom neki, mire rám emeli szemeit.
- Látom merész vagy és még a haláltól sem félsz. – jegyzi meg és elkezd körbe nyárkálni körülöttem.
- Yamamura megölne, ha te engem ölnél meg. – mondom, amire felnevet.
- Nagyon vicces vagy, de rendben, akkor készíts nekem egy olyan sárkánytetoválást, amilyen csak nekem lesz és senki másnak. – adjam meg a feltételeket.
- Rendben, két nap mire elkészítem, mert dolgoznom kell mellette. – mondom neki, de látom, nem annyira tetszik a válaszom, akkor még is mit akar?
- Nem mész innen sehova, amíg készen nem lesz és fel nem rakod nekem. – mondja komolyan és ellentmondás nem tűrő hangon.
- Rendben, de akkor nagyon sokba fog kerülni. A ki maradt munkáim meg az egész napos neked való rajzolgatás. – mondom neki és hasonló hangnembe.
- A pénz nem érdekel. Csináld meg és nekem jó legyen, különben megöllek.
- Ja persze. Kíváncsi lennék, te mikor tudnál megölni engem. Fele akkora erős sincs mint nekem. Az embereid nélkül, még hozzám se tudnál érni egy ujjal sem. – vágom neki oda és csak kíváncsi vagyok, hogy az itt eltöltött időszakom alatt, mi fog vajon történni, mert csak reménykedni tudok, hogy valami és esetleg ezt a kis Yakuzát be tudom törni idővel, mert fincsi falat lenne.
|
