-         Nyugi, nem a szex miatt csinálom. Csak szeretném, ha jólesne – megremegek sutogásától. Igen, határozottan jólesik.

-         Szerintem hallod és érzed, milyen jólesik – mondom szórakozottan és behunyt szemmel élvezem közelségét.

-         Még szép – nyom egy puszit buksimra. Betotyogunk a zuhany alá és élvezem, ahogy végigsimít testemen a szappannal. Megfogja afenekem és érzem, ahogy letérdel mögöttem. Amit csinál, teljesen elvesztem az eszem, már ennyirõl merevedésem van.

 Megpördít és ... grr.. ezt a ragadózó mosolyt. Szájával kényeztet, amitõl hangos nyögéseket csal ki belõlem. Nem kell sok és elélvezek. Mocsok, most aztán kifárasztott. Lassan megtörölkzünk és elbattyogok az ágyig. Fenekembe csap és az ágyra veti magát, én sem maradok ki és rávetem magam. Szemébe nézek, õ meg az enyémbe. Menten elolvadok. Fõleg, mikor szenvedélyesen csókol, imádom, imádom, imádom. Amikor normális alvási pozicióba kerülünk, vagyis és ráfekve, õ meg alattam, hehe. Mellkasára hajtom a fejem.

-         Pihenj csak, cicám. Itt leszek veled – Még szép, hogy itt lesz. Nem is lenne értelme felkelni, ha õ nincs mellettem.

-         Oké, egyetlenem – motyogom és felhajolok egy csókra. Visszahajtom fejem mellkasára és két azon nyomban elaluszom.

   Arra ébredek, hogy az arcomat simogatja. De jót aludtam, kincsem. Miután megbeszéljük, hogy elmegyünk a klubba, elkezdünk öltözködni.

 Elég jól telik a buli és élvezettel simulok hozzá tánc közben. Megcsókol, amit viszonzok. Élvezem a táncot, de látom rajta, hogy unja, így inkább hazamegyünk. A kocsiban egész végig a gondolataimba mélyedve nézek ki az ablakon, egészen addig, mígnekünk nem hajt egy állat. Szerencsémre az ülésbe ütöttem bele a fejem, de aggódva nézek Kazura. Látom, ahogy keze kicsavarodott. Istenem. Kicsatolom üvem, hogy hozzá tudjak férni. Másik kezével végigsimít arcoman, így is a sírás szélén állok.

-         Úristen, úgye, jól vagy?! – kérdem rekedt hangon. Egy könnycsepp legördül arcomon.

-         Csak a kezem tört el, semmi komoly – Hogy lehet ilyen felfogása?! Ez komoly! Vagy csak én reagálom túl? Annyira megijedtem.

 A köcsög, aki nekünk jött, kihívta a mentõt. Legalább ezt jól csinálta.

 Bevisznekminket a korházba és bent tartanak. Elõször még az orvosnak toporzékolok, hogy vele akarok maradni, de a fehér köppenyes felkap a vállára és lepakol a betegágyra. Gyilkos szemekkel nézek rá, ez nem ér, vele akarok lenni.

 Mikor annyira megnyugodok, hogy ledõljek egy kicsit pihenni, mert aludni nem tudok, nélküle még így is félek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Annyira hiányzik, annyira hozzábújnék most, annyira szeretem. Mielõtt még elkezdenék magamba zuhanva sírni, az õ hangját hallom. Ez csak olyan „délibáb”, gyilkos-doki nem engedné ki a szobájából.

 Õ jön be és idekullog az ágyhoz. Tehát nem találkozott gyilkos-dokival. Leül mellém és sziszeg. Ezért még kap, ha minden elrendezõdik.

 - Egyetlenem... Jól vagy? – Bezzeg ilyenkor nem egoista, egy cseppet sem.

 - Én jól...jól vagyok-e?! Te rólad van most szó – vágom a fejéhez felülve. Testemet megrázza a sírás. Pár kósza könnycsepp elszabadul és arcomon folyik végig.

 - Nyugi, cicám – Jó ötlet, csak az nem olyan könnyû, egyetlenem. Átölel és vállamra hajtja fejét.

 - Hallom egy bordád is eltört. Szegénykém – hullatom könnyeim érte. Ha valami rosszabb történt volna, fogalmam sincs mit csinálnék.

 - De itt vagyok és mozgok, nem? – Nimfomániás barom! Kap tõlem egy szép taslit. Én itt érte nyüszögök, õ meg....váá! – Jó, ezt megérdemeltem – Bizony, meg, egytlenem. Békítõen megcsókol, ez már jobb. Hátradönt és fájdalmas nyögéssel fekszik mellém. Gyengén hozzábújok, õ meg törött kezével  lassan és óvatosan átkarol. Ismét elszabadulnak könnyeim. Álomba sírom magam, amíg õ az arcomat símogatja. 

 Másnap délben még kötözködök egyet gyilkos-dokival, aki kienged minket. Gyalog megyünk haza. Én sem akarok most autóba ülni egydarabig az tuti. Amint hazaértünk, Kazu az ágyra veti magát, most itthon sokkal jobb. Bemászom mellé és hozzábújok. Élvezem közelségét és puszijait. Megérzi, hogy megremegek.

-         Nyugi már, nem lehet probléma – mosolyodik el.

-         Attól még féltelek – Szemébe nézek. Nagyon is féltem. Õ az én egyetlenem. A csókja olyan édes, annyira imádom.

-         Imádlak, cicám. – Hát még én hogy imádlak.

-         Én is, egyetlenem – mondom még mindig szemébe nézve és szorosan hozzábújok, vigyázva, hogy ne okozzak neki fájdalmat. – Rossz volt nélküled, mikor a korházban voltunk – motyogom mellkasába.

-         Nekem is hiányoztál, nagyon – mondja õszintén és megpuszilja homlokam.

-         Ilyet is csak TV-be láttam. – suttogom és adok egy puszit mellkasára.

-         Élõ adás volt – viccelõdik. Halkan felnevetek.

-         Bolond – mondom, hátha nem tudja.  – Megijedtem – sóhajtom és szorosan ölelem magamhoz.

-         Én is, cicám – suttogja, amitõl megbizsergek. Adok még egy puszit mellkasára. Kopognak. – Szabad – motyogom ki, de nem nagyon érthetõen, mert lassan már az álom szélén állok.

-         Szabad – mondja egyetlenem is megerõsítésként. Anya belép, felemelem kómásan a fejemet, elmosolyodik.

-         Jól vagytok fiúk? Hallottam mi történt – jön oda mellénk addodalmas arccal.

-         Mostmár jól vagyunk – mondja Kazu és meg hozzábújok. Hallom még, hogy beszélgetnek, de én inkáb behunyom a szemem és átadom magam álomországnak.

 Reggel egy fájdalmas nyüszögésre ébredek. Álmosan veszem észre, hogy Kazu karjára gurultam véletlenül. Felpattanok és megfogom a kezét. Õ még békésen alszik. Annyira nyugodt és édes ilyenkor. Egy jó darabig csak az arcát nézem és a kezét simogatom, majd közelebb hajolok. Hintek egy gyenge csókot ajkára és visszafekszem mellkasára, ügyelve, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Egy darabig még pihenek és hallgatom a szuszogását, majd ismét elalszom. Pedig reggel van, süt a nap és nemis vagyok fáradt, de jól esik a pihenés.

 Ismét felébredek, de most arra, hogy nincs mellettem. Behunyt szemmel tapogatózom utána, de csak a lepedõ és a párna, ami a kezembe akad. A fürdõbõl vízcsobogást hallok, ezek szerint ott van. Még vagy tíz percet így pihenek, majd feltápászkodom és én is elinduluk a fürdõ felé. Átölelem hátulról és megpuszilom vállát.

- Jó reggelt - szól mosolyogva és felém fordul. Átöleli a derekam, én meg a vállát meg mellkasát kezdem simogatni, fürdés céljából.
- Inkább delet, cicám - suttogja és megcsókol. 

 Egy fél órát még ásztattuk magunkat, nagyon óvatosan simogadtam mindenét, nehogy fájdalmat okozzak neki. Kiérve magamraveszek egy melegítõ nadrágot és ledöntm õt az ágyra. Lágyan és finoman csókolom meg. 

- Pihenj, hozok fel valami kaját - mosolygok rá és a konyha fele veszem az irányt. Anyáék már munkában vannak. Úgy döntöttem, palacsintát csinálok. Az elhatározás megvan, de a palacsintasütõ nincs. Nem akarom felidegesíteni magam, így inkább elõveszek mindent és azután nézem át a szekrényeket. Végül megtalálom és neki is látok a sütésnek. 

 Háromnegyed óra fõzõcskézés uán tálcára pakolva viszem fel neki. 
 

-         Olyan jól áll, ha elpirulsz, cicám – mosolyog. Ha lehet mégjobban elpirulok.

-         Hát még szép, hogy jól áll nekem – mondom ki hangosan is gondolataimat, magabiztosan. Felnevetek és átölelem a nyakát.

-         És még én vagyok az egoista, mi? – Igen drágám, tevagy, ha hiszed ha nem. Én szép vagyok, okos, kedves, meg egy csomó ilyen, de egoista? Én? Tessék nekem glóriát adni...

-         Hát még szép, hogy te...

-         Kösz, cicám – Vigyorog, na szép...., majd megcsókol. Na most dobjukel az agyunkat, hopp.

-         Imádlak – suttogom fülébe, mikor vége szakad csókunknak.

-         Én is téged, egyetlenem – Még szép hogy imád, és ahogy a fülembe suttog, megremegek, mint a falevelek, mikor a szél játszikvelük.

-         Elfoglak hamarosan fenekelni, csak jussak felülre – vigyorgok rá, majd méregetem a lehetõségeimet.

-         Már alig várom, remélem, jól kikapok – Az biztos, egyetlenem.

 Belemarkolok fenekébe és belecsapok. De jól hangzik, hehe. Õ csak vigyorog és kihasználva azt, hogy alul vagyok, belémhatol.

-         Na most csapkod – nevet fel. Imádlak, szívem.

-         Te tudod – hagyom rá vigyorogva, majd markolom és rácsapok fenekére, de nem bírom ki, hogy ne szökjen ki a számon a nyögések.       Kezével kezd kényesztetni, közben csókol és nyalogat ahol ér. Egy nagyobbat lökve élvez belém én meg kis idõ múlva követem.

 Odahajol egy csókra, viszonzom azt, majd mellkasát kezdem simogatni, õ meg rámdõl. 

-         Csak nem kifáradtunk, egy menet után? – nézek rá ártatlanul vigyorogva. Meg is lett a hatása. Olyan hevesen és szenvedélyesen csókol meg, hogy hirtelen azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, bár határozottan érzem azt, hogy mindketten fiúk vagyunk. Hosszú lesz a mai nap. Hozzámsimul és nyakamat kezdi el kényeztetni, majd letér mellkasomra, én meg csak sóhajtozok és nyögdécselek alatta. Egyre lejebb haladva simogat és kényeztet, majd.... Majd kopognak. Hogy nem lehet várni úgy még öt órácskát?

-         Ki az? – szól ki egyetlenem az ajtó fele fordulva.

-         Kicsim, mi elmegyünk kicsit apáddal, majd jövünk. – hallom anya hangját.

-         Oké, jó szórakozást, sziasztok – kiáltok ki, majd Kazu hajába túrva fordítom magam alá. Õ felnevetve kiált ki anyának, majd elfészkelõdik kényelmesen. Ahogy lenézek rá, eszembe jut valami. Felsimitom a kezét a feje fölé és lefogom. – Csukd be a szemed, drágám. – suttogom a fülébe és belenyalok.

-         Miért? – néz rám kiváncsian.

-         Csak maradj itt és csukd be a kedvemért. – nézek rá aranyosan, majd mikor megteszi forrón megcsókolom és lemászok róla. A fiókból kiveszek egy tárgyat és visszamászok rá. – Egy kicsit még maradj így és ne ijedj meg – suttogom ajkára és hintek gy puszit rá, majd végighúzom a hideg fémet a mellkasán, elvigyorodom, ahogy megborzong alattam. Felsimítom kezére és rákatinttom.

-         És még én vagyok a perverz – suttogja, amin csak elvigyorodom.

-         Kinyithatod – jelentem teljesen feleslegesen, mert már nyitva van a szeme. – Ez nem perverzség, csak elgondolkoztam hogy állna rajtad és idáig jutottam. – mosolygok rá ártatlanul, majd lehajolva megcsókolom.

 A bilincs kulcsát végighúzom felsõtestén és combján, majd nyakát és mellkasát kezdem csókolgatni, egészen alhasáig, majd kihagyva farkát, a belsõcombjait kezdem puszilgatni és nyalogatni. Merevedését látva csak elvigyorodom. Felemelkedve az éjjeliszekrényre –tõle biztonságos távolba – teszem le a kulcsot, majd a kezemmel mellkasát kezdem ingerelni. Lehajolva gyengén beleharapok mellbimbójába és körözök rajta a nyelvemmel.

 Vágyához hajolva kezdem kínzóan lassan nyalogatni és húzogatni. Érzem ahogy megfeszül teste. Abbahagyom kényeztetését és mellkashoz hajolva kezdem puszilgatni, aztán nyakát és végül egy szenvedélyes csókra hívom.

-         Imádlak- suttogom ajkai közé és ismét megcsókolom. Úgy helyezkedem, hogy belémcsússzon és egy darabig csak csókolom, majd lessan elkezdem mozgatni a csípõmet. Halk nyögések hagyják el ajkam. – Imádom- csókollak ismét meg, majd csókunktól megrészegülve kezdem gyorsítani csípõm mozgását. Mikor már én sem bírom sokáig, kissé megnyúlva elveszem a kulcsot és kinyitom a zárat, közben folyamatosan mozogva rajta. Amint lekerül a zár,hajamba túrva húz magához egy forró csókra. Kezei combomra és fenekemre simulnak. Jólesõen felsóhajtok, majd gyorsítok még mozgásomon.

 Nem kell sok idõ és egyszerre élvezünk el. Rádõlök és megcsókolom.

-         Szeretlek, cicám – mondja és megpuszilja ajkaimat.

-         Én is szeretlek – Legrdülök róla és hozzábújok. Felszisszenek, amikor valami hideg ér a hátamhoz. Mikor elõhalásztam azt a földre dobom. Nevetve bújok ismét hozzá. – Ez isteni volt. – suttogom és hasát kezdem cirogatni. Kis pihegés után, megint én töröm meg a csendet. - Fürödjünk le - mondom és indulok a fürdõ felé. Érzem, ahogy magja végigcsorog combomon, de csak elvigyorodom.

-         Jó reggelt, egyetlen drága szívem – hallom Kazu hangját.

-         Neked is, egyetlenem – mondom és álmoskásan rámosolygok. Közelebb hajolva megcsókolom és hozzábújok. Elkezdem simogatni a mellkasán pihenõ hajtincsét. – Éhes vagyok – jelentemki immár éberen és adok egy puszit ajkára, majd kipattanok az ágyból és öltözni kezdek.

-         Csak most ébredtél – vigyorog rám.

-         Akkor is éhes vagyok – motyogom durcásan és macskákat megszégyenítõ mozdulattal mászok rá, majd lopok tõle egy szenvedélyes csókocskát. – Kazura is éhes vagyok – vigyorgom és játékosan beleharapok a nyakába. – Jól néznél ki egy ezüst tálcán – vigyorgom és harapdálom tovább a nyakát, mellkasát és alhasát.  – Finom vagy – nyalok bele köldökébe és kezeimmel belsõ combját kezdem simogatni, majd mikor már érzem, hogy nagyon felhúzom vele, felhajolok, megcsókolom. És hipp-hopp ugrok is tovább a konyha felé. Leérve vigyorogva nyomok egy puszit anya arcára, majd elkezdek összeütni palacsintát. Érzem, ahogy hátulról átölel.

-         Te is megéheztél? – mosolygok rá ártatlanul és úgy fordulok meg az ölelésében, hogy farka az oldalamnak szoruljon. – Mivel kéred a palacsintát? Júharszirip, vagy lekvár? – tettetem még mindig a szentet és visszafordulva fordítom meg a kerekhez kicsit sem hasonlító palacsintát.

-         Megfelel a lekvár is. – mondja. Érzem ahogy férfiassága a fenekemhez nyomódik. Elvigyoodom.

-         Málna, vagy barack? Menj teríts meg. – mondom és egyfutócsókot hintek ajkára.

 Mikor kész van kábé tíz palacsinta,megyek és leteszem az asztalra.

-         Itadakimasu! – Neki kezdünk az evéshez. Direkt úgy harapok bele a palacsintába, hogy a juhaszirup lefollyon az államon. – Hoppá – mondom és lenyalok egy kis részt belõle.

-         Hoppá bizony – egyetlenem közelebb hajol és eltünteti a maradék juharszirupot.

-         Köszönöm, drágám – vigyorgok rá és kezemet az asztal alatt a combjára simítom.

-         Nincs mit, szívem – mosolyog. Anyáék csak kuncognak. Én meg egyre feljebb kezdem el simogatni, amíg el nem érek vágyához. Kiesik a villa a kezébõl.

-         Valami gond van? Nem ízlik? – tettetett lehangoltsággal nézek a szemébe. 

Amikor fülembe morran, megremegek és felsóhajtok, mikor nyakam kezdi kényeztetni. Összekulcsolja ujjainkat. Még maradt a kanálkán egy kicsi kakaó, azt nyalogatom le róla, közben Kazura nézek. Ahogy látom, hogy az izmait feszegeti megnyalom szám szélét és leteszem a kanalat.

-          Mikor tervezel még izmosabb lenni? – kérdezi apa Kazut az asztal mellõl.

-          Nem tervezek izmosabb lenni. Nekem ez a testalkat megfelel. Szerintem Kim cicám még el is fenekelne ha izmosabb lennék – elnevetem magam.

-          Az biztos, hogy elfenekelném – mondom ki hangosan gondolataimat,majd folytatom: - Nekem így jó ahogy nem kell valami kigyúrt állat. Kazu szívem, nekem így jó, ahogy, mert így szerettem belé – mondom, mint valami tanár mosolyogva.

-          Cicám, ha megnézed a mellkasomat és a hasamat, én is kigyúrt állat vagyok, csak nem annyira – Kezeimet mellkasára és hasfalára simítom, miközben megcsókol. Imádom.

-          De te nekem így vagy tökéletes, szívem – vigyorgok rá. Tökéletes, igen. És az enyém.

-           Ne aggódj, még jó párszor megmarkolom – Az biztos. Ránézek ártatlanul mosolyogva.

-          Oké, cicám, nyugodtan, amikor csak szeretnéd. Tudom, hogy jó a fenekem – Grrr....egoista barom, az én egoista barmom. Mindketten elkacagjuk magunkat, majd lehajolés mellkasomat kezdi puszilgatni. Lepattanok a pultról és csábítóan mosolyogva hívogatom a szobám felé, de õ felkap és a kanapéhoz visz. Ledölünk a kanapéra. Diadalmasan elmosolyodom. Most én kerültem megint fölé. Elégedeten hajolok le egy csókért, õ meg kezéfel barangolja be felsõtestem. Kezemmel vállátt kezdem simogatni és lejebb érve ajkammal mellkasát kezdem kényezetetni, közben végig szemébe nézek. Hajamba markolva húz fel magához egy csókra, amit forrón viszonzok.

Felhúzom lábaimat és közreszorítom a combjait, majd ismét csókra hívom ajakit. Kezeimmel mellkasát kezdem símogatni, míg ajkaimmal nyakához hajolva kezdem szívogatni. Egész jó elszórakozom felsõtestén, de mikor meghallom követelõzõ morgását elvigyorodva hagyom abba kényeztetését.

-          Talán valamit rosszul csináltam? – kérdem tõle ártatlanul.

-          Nem, cicám, ne hagyd abba – mondja mosolyogva.

-          Mit, a beszélgetést? – kérdek vissza és hasára telepszem.

-          Én most nem akarok beszélgetni, szívem – néz rám szépen. Mindjárt beadom a derekam, csak mégegy kicsit akarom húzni az agyát. Hátam mögé nyúlva végigsimítom a belsõcombjait.

-          Mit szeretnél akkor csinálni? TV-zni? Biztos van valami jó zene valamelyik adón. – kezemmel a kanapé párnái közé nyúlok, így végigsimítom oldalát és úgy kezdek elkotorászni. Mikor megkapom, elõhúzom és vigyorogva kapcsolom be. Találomra teszem egy adásra.

-          Elég legyen, téged akarlak – szedi ki a kezembõl a távirányítót és veti át az egyik fotelbe.

-          Hát miértnem mondtad elõbb. – suttogom a szájára és gyengéden megcsókolom. Végigsimítom nyelvemmel a mellkasát és a hasfalát, majd azalsón keresztül hintek egy puszit férfiasságára és ismét alhasát kezdem puszilgatni.Felfele haladva nyakánálállok meg. Ráülök vágyára. Ezt nem itt kéne folytatni, bármikor bejöhetnek anyáék. – Nem megyünk fel? – mosolygok rá.

 Felkap az ölébe és én, mint egy kismajom úgy karolomát. Úton az ajtóm felé találkozunk apával. Elpirulva fúrom arcomat Kazu nyakába. Mikor beérünk egybõl az ajtónál ragadunk. Csókolózva érünk el az ágyhoz, ahova szó szerint lezuhanunk. Elégedetten mosolyodik el, ahogy észreveszi,hogy õ került fölém. Kinzóan lassan kényeztetjük egymást, de a végén édesebb így a gyönyör.

 Pihegve bújok hozzá és elmosolyodom.

 - Megkaptad, amit akartál? – nézek rá szépen, de ahogy szemeibe nézek ismét elpirulok. 

-          Csukd be a szemed – mondja. Ha becsukom akkor nem látok.

-          Miért, miért, miért? – kérdem gyerekesen, de csak megcsókol. Ha már ilyen szépen kérte, becsukom a szemem. Megfogja a szemem és felhúz az ujjamra  egy... gyûrût?

-          Kinyithatod – mondja lágyan én meg engedelmesen nyitom ki szemem és kiváncsian nézek le újjaimra, tényleg egy gyûrû, és tõle van. Elmosolyodom, kicsit könnyes szemmelnézek rá, majd felnevetve a nyakába ugrok, amitõl azágyon ktünk ki mind a ketten. Annyira,annyira, annyira szeretem. Még zuhanásunk közben kapok ajakai után kapok és õ szenvedélyesen csókol vissza, miközben arcomat simogatja. – Köszönöm szépen a gyönyörû idõt amit veled lehetek. Te vagy a mindenem és azt szeretném ha minél több idõt lehetnénk együtt – mondja mosolyogva.

-          Imádlak, ezt te is tudod. De köszönm a gyûrût, miért kaptam? – nézek rá kérdõn és arcát kezdem el puszilgatni.

-          Mert kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy engem választottál – És milyen jól választottam. Megcsókol. Imádom!

-          De ha te akkor nem dobod be a hülye vicceidet, meg azokat az arcokat, meg nem állsz ki mellettem, nem adtad volna önmagad, most nem te lennél velem. De te önmagadat adtad és téged választottalak.Imádlak –mondom komolyan, majd elmosolyodom.

-          Én is imádlak, drága egyetlen szívem -  szenvedélyes csókja és apró érintései, most olyanok, mintha a csillagokat is le akarná hozni.  Én is képes lennéklehoznimost vagy ezret csak neki.  

 Inkább úgy döntök, hogy elég a szavakból és lehúzom róla pólóját. Kezeimet mellkasára simítom. Érzem szívverését a kezem alatt. Egy pillanatig behunyt szemmel élvezem, ahogy felnyök érintésem miatt. Fenekemre csap és még vigyorog is hozzá, mire én halkan felnyögök. Megszabadít a pólómtól és ajkaival mellkasom, majd nyakam járja be. Mikor vágyamat kényezteti, hangosan felnyögve élvezek el. Kicsit pihegek, majd hátamra fordít és belémhatol. Átölel és elkezd mozogni, miközben nyakam és vállam símogatja.  Mikor elélvez fülembe morran, amitõl megremegek alatta. Visszafordít és hozzámbújik. Hajába túrva húzom magamhoz egy csókra, majd fejemet vállára hajtom és mellkasára adok idõnként egy-egy puszit.

 Mikor már nem piheg annyira fölémászok és ráülök hasára. Mielött megszólalna szenvedélyesen megcsókolom és szemeibe nézve, kissé elpirulva mosolygok rá. Lehajolok és nyakára hintek lágy csókokat, egyszer-egyszer erõsebben megszívva. Áttérek mellkasára és azt kezdem el kényeztetni. Tudom, hogy ezt imádja. Hasfalához érve belepuszilok köldökébe és felemelkedek róla. Kezeimmel simítom végig az izmokat, majd alhasát kezdem círógatni, miközben ajkaimmal is végigbarangolom a hasizmait. Felnyögök, mikor megérzem vágyát mellkasomnak feszülni. Felmászok hozzá és megcsókolom, majd úgy helyezkedem, hogy vágya belémcsússzanjon. Kezeimmel mellkasán támaszkodva kezdek el mozogni. Homlokom vállára támasztva halkan nyögdécselek,miközben egyik kezemmel simogatni kezdem felsõtestét. Mikor mindketten elélvezünk, pihegve dölök rá és élvezem, ahogy lassan átkarol.

 Lemászok róla és fejemet mellkasára hajtom. Behunyt szemmel élvezem közelségét.

 Miután lezuhanyoztunk, ha lehet egyáltalán zuhanyzásnak hívni a gyengéd simogatásokat és kényeztetést, magamra kapva egy melegítõ nadrágot megyek le a konyhába “zakatolni”, ahogy anya nevezi. Összezakatolok háromadag rántottát és négy pirítóst. Mire elkészül már Kazu is lent van. Az asztalhoz viszem a kaját és egyébeket, majd leülnék, de Kazu kihúzza alólam a széket. Kérdõn nézek rá, de csak int,hogy üljek le és úgy tol az asztalhoz. Miután õ is helyetfoglal elkezdünk enni. A helyemrõl pont ki látni az ablakon, mindig szerettem, hogy el tudok merülni a kinti tályon, ami az égbõl és a kertbõl áll.

 Mikor már végeztünk, anyáék is lejönnek vacsorázni. Elmosolyodok és a mosogatóhoz viszem a mosatlant. Megtisztítva teszem helyre a két tányért és villát, majd látom, ahogy anyu a krumplit készíti el. Odahajolok, de elkerget, mert eltakarom a fényt. Szórakozva kerülöm meg és a másik oldalt felülök a pultra és onnan nézem. Kazu is odajön. Átölelem a nyakát és kicsit terpeszbe teszem a lábam. Közelebb jöve csókol meg. Csók közben kiszúrok magamnak valamit. Kíváncsian nézem, ahogy anya a kakaót teszi helyre. Biztos a tegnapi vacsitól maradt ott. Kikapom a kezébõl és letekerem a tégely tetejét. Az edénytartóból kikapok egy kiskanalat és nekilátok. Mikor bekapom, kissé keserû, de az nem számít, én szeretem. Kazu elkezd nevetni, mire adok neki egy kanállal és õ köhécselni kezd tõle, én is elnevetem magam. Anya durcásan kapja ki a kezembõl és teszi a helyére. A kanálon maradt kis adagot kezdem lenyalni, miközben Kazuya szemeibe nézek. Elvigyorodva folytatom.