|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| gab287 | 2011. 08. 14. 09:13:13 | #15836 |
Karakter: Akira Maeda (kitalált)
Megjegyzés: Karamorita Hitomi-nak
Egész napunkat a városban töltjük, meglepően hamar elmegy az idő estig! Persze, jó társaságban gyorsan megy az idő…
Aztán eljön az a pillanat is, amikor illenék hazafelé vennünk az irányt.
-Akira…
-Mondd! – ölelem magamhoz.
-Tudod hol lakok... Valamikor ugorj be! – szemeiben pajkos fények csillannak, majd megcsókol. Nem hergeljük a járókelőket pornográf jelenettel, rövid, nem túl mély, nem túl feltűnő, szenvedélyes csók.
-Rendben… – válaszolom aztán – De nem mondom meg, hogy mikor megyek. Akkor elrontanám a belépőmet! – mosolygok rá, majd kezem lassan a popsijára siklik. Olyan feszes, olyan kerek! Érzem, hogy enyhe izgalom lesz úrrá rajtam. Aztán megcsókolom, most kicsit hosszabban, mélyebben, szenvedélyesebben.
* * *
Elég lassan telik a nap.
Reggel nehéz volt a gyakorlatokra koncentrálnom, állandóan Hitomi jár az eszemben. És nincs ez másként később sem, egész nap körülötte kavarognak a gondolataim. És ez kicsit összezavar. Nem szoktak ennyire megszédíteni a csajok. A csajok, azok csak csajok, jönnek, mennek. De valahogy azt remélem, hogy Hitomi-val ez majd másként lesz, ő nem az a jővős-menős fajta lesz. Persze, elég belevaló csajnak látszik, és lehet, hogy nagy pofára esés lesz a dologból, de reménykedek benne, hogy nem így lesz.
A suliban sem nagyon tudok koncentrálni, figyelmemet folyton eltereli a lány, aki ott sincs. Csillogó szeme, mosolya, dögös teste jár gondolataimban, és azon kapom magam, hogy mi mindent kezdenék vele, ha kettesben lehetnénk! Elég volt, Akira, szedd össze magad!!! – korholom magam gondolatban – OK, tetszik a csaj, és jó lenne, ha nem csak egy numera lenne belőle, amire amúgy minden esélyed megvan, de akkor is! Majd lesz, ami lesz!
Elhatároztam, hogy nem ma megyek Hitomi-hoz, de mire észbe kapok, már az utcában járok, ahol laknak. Pfú, baszd meg, ez nagyon gáz!!! – fújok nagyot, mikor rádöbbenek, hogy hol is vagyok – Itt valami nagyon nincsen rendben…
Tanácstalanul ácsorgok kicsit az utcában, végül tovább indulok.
Hamarosan meglátom Hitomi-ék házát. Ahogy közeledek felé, egyre izgatottabb vagyok, bár nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Viszont, érdekes módon, mikor megállok a kapu előtt, teljes nyugalom lesz úrrá rajtam, csak egy jóleső, melegség marad, hogy ismét karjaimban tarthatom majd… a szerelmemet! Basszus, Akira, te nagyon belezúgtál ebbe a csajba!!! Pár nap után kijelenteni, hogy szerelmes vagy belé?!?!?! – ismerem el nagy nehezen – Csak nehogy pofára esés legyen belőle, srác!
Végül becsengetek. Kisvártatva Hitomi lép ki a házból, egy egyszerű kis sport-top, és hozzá passzoló forró nadrág van rajta.
-Szia!
Válaszképpen szájon csókolom.
-Jókor jöttél – folytatja aztán – Anyuék dolgoznak, így csak holnap jönnek haza délután.
Na, ezt vajon miért is mondtad, kicsi szívem?! – somolygok magamban, de szó nélkül követem a házba.
Nem egy szokványos ház, az első pillantásra látszik! Nem tudom, hogy Hitomi apja mivel foglalkozik, de közel hasonló anyagi szinten élhetnek, mint mi. Csak szemmel láthatólag, az ő szülei kicsit többet áldoznak a látszatra. Vadonatúj, modern stílusú ház, inkább kisebb kastély.
-Hmm – adok hangot meglepetésemnek – Nem mondom, a ház belül már nem is háznak néz ki.
-Ugye..? Gyere menjünk be a szobámba.
Hitomi szobájában ami először feltűnik, az a hatalmas ágy! Nem ázsiai gyártmány, ez egyből látszik a stílusán, valamilyen import, talán amerikai? De nem is ez az érdekes benne, hanem hogy még szemre is biztosan szélesebb, mint három méter, talán három és fél is van, és vagy két és fél méter hosszú!!! Máshol szoba van ekkora, mint ez az ágy!!! Viszont még ez a hatalmas ágy is elveszik a szobában!
-Basszus! Ezen az ágyon minimum 20 ember fér el! – ámulok el – És a szoba se 1 szoba méretű!
Azzal a lendülettel a gigantikus ágyra vetem magam. Nagyon kényelmes, a matrac a legújabb, high-tech kütyü lehet, ami úgy körbeöleli az embert, hogy észre sem veszed, hogy ott van! Feszes, de mégsem kemény, besüppedsz, de mégsem „szakad” be alattad, és nem görbül össze-vissza a tested, ahogy fekszel benne. Nekem is hasonló van, de ennél azért sokkal szerényebb méretekben.
-Látom nem zavartatod magad! – mondja, majd az ágyhoz lép, majd négykézlábra ereszkedik rajta, s mint egy egzotikus vadmacska, úgy mászik felém, akárha egy pornófilm kezdő jelenete lenne. Még akár abba is átcsaphat a mai délután! – gondolom izgatottan, ahogy Hitomi kényelmesen rám fekszik. Valahogy az az érzésem, hogy Hitomi nem véletlenül hangsúlyozta ki, hogy magunk vagyunk, és nem véletlenül viselkedik velem úgy, mint egy bagzó vadmacska!
-Te is előszeretettel kihasználod, hogy fekszek… – ölelem át, és szájon csókolom. Lassan, érzékien, de szenvedélyesen. Ajkai engedelmesen nyílnak meg, nyelvünk pajkos játékot űz.
-Szóval? – szakítja meg a csókot, de közel maradnak ajkaink. Érzem forró leheletét az arcomon, szemeinek izgatott csillogása mindent elárul – Hogy döntöttél?
Hm… Mi az, hogy, hogy döntöttem? – lepődök meg, de azt hiszem, hogy sikerül lepleznem. Aztán leesik, hogy Hitomi mire gondolhat! – Hm, ennyire elbizonytalanított az a kis közjáték, kicsi szívem?!?! Hisz’ mondtam, hogy Chikako már a múlté!!!
-Hogy, hogy döntöttem? – mosolyodok el egy kicsit. Kicsit még húzom az idegeit, látom, szemében az izgalom mellett némi ideges feszültség is megjelenik, és bizonytalanság – Nem is tudom… – erre egyik gyönyörűen ívelt szemöldöke kissé magasabbra szalad, szemeiben félénk bizonytalanság csillan. Aztán végül megkönyörülök rajta:
-Talán… Talán megszeretném tartani ezt a dögös macát, akit most a kezeim között tartok! – kacsintok rá.
Boldogan elmosolyodik, és olyan szorosan ölel meg, hogy egy pillanatra elakad a lélegzetem. Aztán szájon csókol, hosszan, mélyen, szenvedélyesen, kicsit követelőzőn. Vágytól fűtötten csókolok vissza, egyik kezem kerek popsijára csúszik, finoman belemarkolom, másikkal csajosan izmos hátán kalandozok. Izgalmam rohamosan fokozódik, érzem, hogy nadrágom hamar szűk lesz. Hitomi szorosan simul hozzám, ágyékát az enyémnek feszíti, majd egy pillanatra megdermed. Aztán elszakad tőlem, pihegve, kipirulva néz rám, meglepett tekintettel, egyik kezével lefelé kóborol, hamarosan, növekvő farkamon érzem. Aztán elkerekednek a szemei, én pedig csak sejtelmesen mosolygok, ahogy mesterkedését figyelem. Aztán tétován megszólal:
-Ez… Ez azért nem az, mint amire számítottam!
-Egy miniegérre számítottál, igaz? – kérdem tőle magabiztosan.
-Hát… Chikako… - kezdi tétován, de nevetve félbeszakítom.
-Ő sem panaszkodott, soha! Csak le akart égetni előtted…
-A kurva! – morogja Hitomi, aztán élvezettel feszíti ágyékát a nadrágomon egyre jelentősebb domborulatot képező farkamnak – Azért örülök neki, hogy csak hazudott! – kacsint rám kihívóan.
-Nocsak, nocsak! – vigyorodok el gonoszkodóan – A kis Hitomi egy igazi size-queen!
-Jaj, dehogy is! – próbál védekezni ijedten – Nem csak nagyfarkú fiúkkal ismerkedek! Csak… – süti le a szemét kicsit szégyenlősen – Azért nem bánom, hogy nem csak átlagos méretű, vagy éppen kicsike…
Elnevetem magam, olyan édes, ahogy pironkodik!
-Azért, az átlagos is relatív! – kacsintok rá – A japánok tizenegy centis átlagára gondolsz, a világ tizenöt centijére, vagy az ecuadoriak tizennyolc centijére?
Ha lehet, még jobban elpirul, szemmel láthatóan sikerült zavarba hozni.
-Azta, az én farok méretem a téma, és te vagy zavarban?!?! – nevetem el magam, aztán megkegyelmezek neki. Beletúrok hajába, magamhoz húzom, és ismét csókolózunk.
Hamar egymásba gabalyodunk. Önfeledten ölelgetjük, és csókoljuk egymást, immár nem csak szánkon, hanem nyakunkon is, kezünk felfedező utakra indul a másik testén. Hitomi keze hamar megtalálja az utat pólóm alá, és élvezettel veszi sorba az összes izomköteget, amit talál. Az én kezem sem rest, ráérős túrát tesz selymes bőrén, feszes, karcsú testén, farkam hamarosan kőkeményen áll börtönében, fájdalmasan feszül a nadrágnak.
Aztán átfordítom Hitomi-t, a hátára, és átveszem az irányító szerepet. Lassan lesimogatom róla a topot, ami alól előbukkannak hatalmas mellei. Olyan gyönyörűek, gömbölyűek, kemények! Még így fektében is csak egy egészen kicsit terülnek szét, mintha szilikonból lennének! Nem nagyon tudok betelni a látvánnyal, remegő kezekkel veszem birtokba a két, hatalmas, ruganyos halmot.
Újra megcsókolom, szenvedélyesen, és agresszíven, Hitomi élvezettel viszonozza, majd ajkaim kalandozni indulnak testén. Először nyakán, majd lejjebb, nemsokára elképesztő melleihez érek. Nyelvem hamar rátalál éledező bimbóira, apró harapásokkal, puha simításokkal, és izgalmas szívogatásokkal ingerlem őket, mesterkedésem folytán hamarosan mint két kis lövedék meredeznek előre. Hitomi kéjes sohajokkal jutalmazza ténykedésemet, és boldogan csillogó szemekkel figyel.
Aztán folytatom a kalandozás, le, lapos hasára, majd kicsit feljebb az oldalán, vissza, hatalmas melleinek ívére, aztán megint le, egészen a köldökéig, hosszú percekig ingerlem, amire egyre hangosabb, gyönyör teli sóhajok a válasz. Aztán elérkezek az apró forrónadrág derekához, és lassan, kínzóan lassan simogatom le róla. Hamarosan anyaszült meztelenül fekszik előttem, és egy pillanatra csak ámulva gyönyörködöm benne. Láttam már apró tanga-bikiniben, és meztelenül is, ám ismét rabul ejt a szépsége, tökéletes testének lenyűgöző látványa.
-Elképesztően dögös vagy, Hitomi! – nyögöm ki rekedten, képtelen vagyok leplezni, hogy mennyire kívánom őt. Ő csak édesen mosolyog, halvány pír játszik arcán, de ez az izgatottságtól van.
Hozzásimulok, és szájon csókolom, lassan, szenvedélyesen, hosszan, kifulladásig. Karjait körém fonja, lábait derekam köré kulcsolja, és erősen szorít, mintha sosem akarna elengedni.
Aztán kibontakozok öleléséből, és ismét kényeztetni kezdem. Ajkaim, nyelvem bejárják egész testét, egyre lejjebb kalandozva, egyre közelebb kerülve a gyönyör bölcsőjéhez. De galád módon csak a közelébe megyek, de még véletlenül sem túl közel, csípőjén keresztül az egyik combján folytatom a kényeztetést. Hitomi kissé mintha csalódottan sóhajtana fel, de nem könyörülök, tovább húzom az idegeit. Mindkét combján simogatom, és csókolgatom, nyelvemmel nedves rajzokat készítek rájuk, miközben egyre inkább a belsőcombja felé kalandozok, és egyre feljebb, egyre közelebb édes, csupasz puncijához. Hosszú percekbe telik, mire annyira a közelébe kerülök, hogy megérezheti rajta a leheletemet, amitől megremeg, és minden eddiginél hangosabb, kéjes sóhaj szakad ki belőle! Érzem, hogy már nem húzhatom sokáig, mert meg fogja fogni a fejem, és nemes egyszerűséggel oda fogja húzni, ha még túl sokat játszadozok vele.
Remélem, felkészültél, kicsi szívem, mert most úgy ki foglak nyalni, mint még soha senki!!! – gondolom örömmel, magabiztosan – A nevemet fogod sikoltozni az orgazmusaid közben, és félájultan fogsz könyörögni, hogy hagyjam már abba, s én még akkor is folytatom!!!
|
| Kira-chan | 2011. 08. 02. 13:55:54 | #15533 |
 Karakter: Karamorita Hitomi (kitalált)
Megjegyzés: Akira-nak - gabnak
Mikor felkelek Akira nincs sehol. Felöltözök és kimegyek megnézem hol lehet. Sehol se találom így kimegyek az udvarra. Látom, hogy épp gyakorol. olyan fél óra múlva Akira felnéz a teraszra. Nem látszik meglepettnek.
-Jó reggelt! Jól aludtál?
Igen! Csak nem tudtam, hogy hol lehetsz, mikor felébredtem, mert nem találtalak magam mellett…
-Ja, elég korán kelek, minden reggel, és gyakorlok. Remélem, nem zavartalak fel…
-Nem!- rázom meg a fejem. – Nem semmi, amit csinálsz! Manapság már nem nagyon látni ilyesmit, csak filmekben!
fanyarul felnevet:
-Hát, igen… Szerintem mi vagyunk az utolsó szamuráj-család Japánban! Még nem jöttem, rá, hogy bánom-e, vagy sem?
-Szerintem ne bánd! Gyönyörű, ahogy mozogsz, jó nézni a mozdulataidat! És nekem nagyon tetszik, hogy ilyen komoly dologgal foglalkozol! Olyan… nagyfiús!- kacsintok rá.
-Hah, és mennyi gyakorlás van benne!De köszi… Na, gyere, menjünk zuhanyozni, aztán reggelizzünk valamit! Hogy állsz a kontinentális reggelivel?
Mondja mire elkerekednek szemeim. " mi van? "
-Jól van, na, rendes, japán reggelit is adnak ott!
×××
Egy órával később már a Hotel Conrad-ban ülünk, a 28-ik emeleten, a Cerise-ben.
Érdeklődve nézek körbe . Nem szokatlan az ilyen környezet de itt még nem jártam.. Nagyon szép hely.
-Apummal néha eljövünk ide reggelizni Itt adják a legjobb angol reggelit Tokyo-ban, a Benedict-tojás pedig egyenesen világhírű!
-Te szereted a nyugati kajákat?
-Nem mindent- vonja meg a vállát.-de például az olasz pizza-t, azt nagyon, vagy az angol reggeliket, meg persze még azért jó pár dolgot… Te nem?
-Hát… - tanácstalanul nézegetem az étlapot.nem is tudom… Mi nem eszünk európai ételeket, így nem tudom, hogy szeretem-e… Ez olyan fura! - teszem le az étlapot kiváncsian mosolyogva.- Szigorúan őrzitek őseitek tradícióit, közben meg nyugati kajával tömöd a fejed!
" Na erre varrj gombot édes!! "
-Mi már csak ilyen fura család vagyunk! Igazából ez örök harc apám, és én köztem… Ő ragaszkodik a japán hagyományokhoz, én kicsit modernebb gondolkodású vagyok, és próbálom összehozni a nyugati dolgokat a japán hagyományokkal. Amikor itt reggelizünk, apám például mindig japán reggelit eszik. Én meg angolt, vagy kontinentális büfét…
-Akkor, most is vegyesen eszünk, jó? De, majd belekotorászok a tiédbe, és megkóstolom azt a híres-neves angol reggelit, meg azt a Benedict-tojást!
-Garantáltan bele fogsz szerelmesedni!Amúgy, itt Gordon Ramsay a tulaj, és állítólag néha ő maga főzőcskézik, a Cerise az első éttereme Tokyo-ban!
-Gordon Ramsay- ráncolom a homlokomat.- Ismerős a neve… De nem tudom, hova tegyem!
-Na!hogy vágjak akkor így fel, hogy milyen helyre hoztalak, ha nem is tudod, hogy ki az a Gordon Ramsay!- tétova mosolyomra vidáman folytatja a az órát " nem semmi.. képes egy dologról ilyen sokáig beszélni..."
Ő egy menő szakács, 12 Michelin-csillaga van, és tv-s sztár, rendhagyó főzős műsorokat szokott csinálni…
-Hát, nem mondom, hogy pontosan tudom, hogy kiről beszélsz, de azért sejtem! De mindegy is, ha jól csinálják a miso-levest!
Én maradok a hagyományos japán ételeknél míg ő számomra "fura" ételekkel játszadozik.
A reggeli után sétálni indulunk, és végül a Shibuya 109-ben kötünk ki. Kézenfogva sétálgatunk benézünk ide-oda majd egy vér kurva szegődik Akira mellé.
-Ezt a lélegzetállító sörényt nem lehet eltéveszteni, és senkinek nincs ilyen segge Tokyo-ban, csak Akira Maeda-nak!- mondja. " Ki ez a világ kurvája? Megállok Akira mellett. Bevallom nem tetszik ez a dolog..
-Mit akarsz, Chikako?
-Wow!- mér végig a ribanc-Őt újítottad be? Édes, morcos kis baba!!!
-Hagyd ezt, Chika!
-Kussolj, ribanc, és tipli! - mordulok rá a ribancra, de nem veszi az adást.
-Nyugi, Hitomi! - mondja -Mindjárt elrendezem!- majd cisszafordul a csajhoz.
-Figyelj, Chika! Három hónapja kidobtalak, szerintem ennyi idő még a te pont agyadnak is elégnek kellene hogy legyen ahhoz, hogy felfogd! Vége!!! Ennyi!!! Finito!!!
-Akira, Akira! Nagyot hibáztál! A büdös életben nem lesz még egy olyan csajod, mint én vagyok! Senki nem tud úgy szopni, ahogy én! Csak nem gondolod, hogy ez a kislány olyan élvezettel fogja lenyelni, mint én tettem?!?! Visszasírsz te még engem, de most már késő!!! - mondja hisztérikusan " Szóval a kis Akirának már járt szájban is a farka? Nem hittem volna.. És még a szopásról kezd beszélni? Ennyi erővel elmehetne pénzért baszni is! "
Amúgy meg, csak azért tudtál előbb leépíteni, mert megelőztél, és te szólaltál meg először! Ugye, te sem hiszed, hogy sokáig veled lógtam volna?!?!?!- folytatja majd felém hajol.- Tudod, kicsi szívem, illeni fogtok egymáshoz! Ilyen kis pöttöm csajhoz, mint te, nagyon fog passzolni az édes kis farkincája!!!
" Szóval? Nem is olyan nagy szám ami a gatyájában heverészik? Nem mintha döntő pont lenne, de remélem azért jól használja.. "
-Végeztünk, Chikako! Most pedig tünés!- szólal meg Akira. Sarkon fordul a kicsike és hisztérikusan magához hívja a ribanc csőcselékét.
-Ki volt ez a kurva?!?! - kérdezem harciasan.
-A korábbi csajom Három hónapja rúgtam ki, ha hallottad…
-Akkor mit ölelget itt téged?!?! Úgy megtépem legközelebb, hogy parókát kell húznia!!!- csapkodok a levegőbe dühösen- Most csak azért nem ruháztam meg, mert tekintettel voltam rád!!!
-Hát, köszönöm szépen! - mosolyog rám.
-Most meg mit röhögsz?!?!
-Olyan aranyos vagy, amikor így feltunningolod az agyad!- mondja majd szájon csókol.
Estig még elsétálgatunk beszélgetünk aztán hazafelé vesszük mindketten az irányt.
- Akira..
- Mondd.- ölel magához.
- Tudod hol lakok.. Valamikor ugorj be.- mondom kacéran és megcsókolom.
- Rendben.. De nem mondom meg hogy mikor megyek.. Akkor elrontanám a belépőmet.- mosolyog majd kezét derekamról a fenekemre csúsztatja. Megcsókol majd a csók végetértével elszakadunk egymástól.
Nehéz tőle elszakadni, de már ideje hazamennem. Remélem mellettem döntött és nem a szingli élet mellett.
×××
Másnap reggel nehezen kelek ki az ágyból.
- Végre felkeltél lustaság.- mormogja anya.
- Hagyj már.. - mondom és inkább visszamegyek a szobámba. Semmi kedven anyám ugatását hallani.
Délután valaki csenget.. Van egy tippem, hogy ki az. Kimegyek a kapuhoz. Akira az.
- Szia.- nyitom ki az ajtót.td megcsókol.
- Jókor jöttél.. Anyuék dolgoznak így csak holnap jönnek haza délután.- majd bevezetem a házba.
- Hmm... Nemmondom a ház belül már nem is háznak néz ki..
- Ugye..? Gyere menjünk be a szobámba.
Belépve a szobába Akira elhül a méreteken.
- Basszus.. ezen az ágyo minimum 20 ember fér el.. És a szoba se 1 szoba méretű.-mondja majd egyből ki is próbálja.
- Látom nem zavartatod magad.- mondom kacéran és ráfekszek Akirára.
- Te is előszeretettel kihasználod, hogy fekszek...- ölel át és megcsókol.
- Szóval?- szakítom meg a csókot, de közel maradnak ajkaink.- Hogy döntöttél?
- hogy hogy döntöttem?- mosolyodik el egy kicsit.- Nem is tudom..- mondja mire felhúzom a szemöldököm.
- Talán... Talán megszeretném tartani ezt a dögös macát akit most a kezeim között tartok.- kacsint rám. Örömömben egyből megcsókolom és erősen magamhoz szorítom.
" Hát nem követtem el hibát! Végre az enyém.. És nem azé a ribancé akivel tegnap találkoztunk! "
|
| gab287 | 2011. 07. 31. 10:34:46 | #15504 |
Karakter: Akira Maeda (kitalált)
Megjegyzés: Karamorita Hitomi-nak
A kocsiban hazafelé végig Hitomi jár az eszemben. Nem nagyon tudok eligazodni ezen a lányon! Először olyan kihívóan viselkedik, épp csak nem írja ki a homlokára, hogy „Hé, Akira, basszál már meg!”, utána meg játssza a szende kislányt! Most, vagy épp élete nagy szerelmébe botlott bele a személyemben – ami azért nem kevéssé lenne meglepő fordulat, tekintve, hogy csupán egy egyéjszakás kalandot kerestem – vagy nem is olyan nagylány, csak adja itt a nagymenő über-ribancot. Nem is tudom, hogy melyik verzió lenne a jobb. Talán, a szerelembe esett kurva…
* * *
Másnap háromnegyed négy után öt perccel már a Sunshine City Plaza-ban grasszálok. Általában pontos fiú vagyok, mindig én várok a lányokra. De ez így is van rendjén.
Hitomi csak két-három percet késik, amivel nem kicsit meglep! Hozzá vagyok szokva, hogy a csajok megvárakoztatnak legalább tíz percet!
-Szia, Akira! – lép hozzám mosolyogva.
-Szia, Hitomi! – viszonzom a köszönését, és azzal a lendülettel, mintha ez a világon a legtermészetesebb lenne, átkarolom a derekát, kezem a csípőjére simul, oldalt. Egy pillanatra, mintha meglepődne, de aztán halvány mosollyal nyugtázza az események alakulását. Ő nem viszonozza, egyelőre jól érzi magát ebben a helyzetben.
Teljesen ártatlan randi, semmi rendhagyó nem történik közöttünk. Nem tudom eldönteni, hogy ennek most örül-e, vagy sem, de szerintem alapvetően jól érezte magát velem. Igyekeztem úgy viselkedni, mint egy teljesen átlagos kamasz fiú, és nem úgy, mint egy tapasztalt csődör. Ha ő első alkalommal megfutamodott, akkor valószínűleg most valami másra vágyik, vagy tényleg csak eljátssza a nagymenő, belevaló, kurvát, valójában viszont egy szende kislány. Viszont nem akarnám elijeszteni, mert kezd megtetszeni nekem Hitomi. Lehet, hogy az egyéjszakás kalandnak indult játék, most hirtelen átment tartós kapcsival kecsegtető randizásba?
Este valahogy nálunk kötünk ki. Eleinte persze apumékon kell keresztül verekednünk magunkat, nem szabadulunk könnyen, egy fél órát eltöltünk velük, de Hitomi egész jól viseli a kiképzést. Aztán csak sikerül megszabadulnunk tőlük, és végül a szobámba vezetem. Amikor becsukódik mögöttünk az ajtó, Hitomi-hoz fordulok:
-Aludj itt! – mondom neki.
Csak egy pillanattal később döbbenek rá, hogy mit is mondtam! Nem tudom, hogy miért jött ez az ötlet hirtelen, és nem is vagyok meggyőződve felőle, hogy jó ötlet volt! Csak remélni tudom, hogy nem hiszi, hogy gerincre akarom vágni!
-R-rendben! – dadogja meglepetten, de aztán visszatalál a hanjához – Hol zuhanyozhatok le?
Hopp! – lepődök meg – Még sem vagyunk olyan szendék? Első randi után a pasinál alszunk? És, hogy ha a pasi esetleg ezt keringőre való felhívásnak veszi, és megpróbálja becsempészni a lompost, akkor mi lesz? Majd ijedten sikítozunk?
De nem teszem szóvá a dolgot, inkább anyumtól kérek egy hálóinget kölcsönbe. Kicsit furcsállja a dolgot, de nem nagyon ellenkezik:
-Itt alszik a kislány? – kérdezi érdeklődve.
-Hát, ha nem nagy gáz…
-Nagyfiú vagy már, sokkal nagyobb, mint szeretném – mosolyodik el – Bízom benned, hogy most sem csinálsz hülyeséget, kisfiam!
Nem először alszik már nálam lány, és nem a vendégszobában. Anyum is, és apum is tudja, hogy megbízhatnak bennem. Ha más nem, ennyi haszna volt annak, hogy apum olyan szigorúan nevel, ahogy, és tulajdonképpen már felnőtt férfinak tekintenek mindketten.
Aztán megmutatom Hitomi-nak, hogy merre van a fürdőszoba, és a hálóinget a kezébe adom. Érdeklődő csodálkozással méregeti a ruhadarabot. Na, igen. Anyum csak jövőre lesz negyven, és iszonyú jól tartja magát. Rendszeresen jár fitnessz terembe, egészségesen étkezik, és törődik a külsejével. Nagyon dögös, harmincas nőnek látszik, és ennek megfelelően is öltözködik, így hát a hálóing is egy szexi kis darab.
Hallom, hogy elkezd csobogni a víz a fürdőben, és egy merészet gondolok.
Belépek a fürdőszobába, amilyen halkan csak tudok. Hitomi a csobogó víztől nem hallja, hogy itt vagyok. Gyorsan ledobom a ruháimat, majd halkan kinyitom a kabint, és mögéje lopózok. Hitomi háttal áll nekem, egy pillanatra elámulok meztelen teste láttán, noha már láttam majdnem ennyire meztelenül – a party-n – apróka bikinijében.
Hihetetlenül jó teste van, el sem hiszem, hogy csak tizenhat éves! Úgy néz ki, mint a legdögösebb Playboy-modellek! Bár nem túl magas, lábai mégis feltűnően hosszúak, combjai karcsúak, lányosan izmosak. Csípője nőies, ívelt, popsija olyan kerek és feszes, amilyet még soha nem láttam, képen sem! Dereka lélegzetelállítóan karcsú, képtelenségnek tűnik, hogy valakinek ennyire vékony dereka legyen. Mellei akkorák, hogy háta mellett, kétoldalt, fel-felsejlik egy-egy telt ív, ahogy nem tudja őket teljesen eltakarni. Olyan iszonyú jó teste van, hogy érzem, némi vér tolul lefelé, és enyhe izgalom lesz úrrá rajtam.
Kinyúlok, kezeim a derekára simulnak, olyan vékony, hogy szinte körbeérem! Hogy lehet valakinek ennyire vékony dereka?!?! – ámuldozok. Aztán halkan megszólalok:
-Bocsi. Nem tudtam megállni.
Hitomi mosolyogva fordul meg:
-Látom felélénkült a fantáziád!
Aztán hozzám hajol, és megcsókol. Hosszan, érzékien csókolózunk, szinte megszűnik a külvilág körülöttünk. Olyannyira, hogy az időről is elfeledkezünk, és valami dübbenésre riadunk. Oh, basszus! – sóhajtom – Na, igen, kicsit megfeledkeztünk magunkról!
Gyorsan megtörölközünk, összekapjuk magunkat, és én kilépek az ajtó elé. Persze, hogy apumékkal találom szemközt magam. Ez amúgy eléggé meglep, mert nem szoktak ilyen bizalmatlanok lenni, nem tudom, hogy mi ütött beléjük!
-Bocsi, bocsi, csak érdekelt, hogy mit műveltek ott! – válaszol apám suttogva a kérdésemre.
-Semmit, apu, semmi olyat, amit máskor ne tettem volna! – sziszegem neki kicsit ingerülten, majd visszapillantok a vállam felett Hitomi-ra – Csókolóztunk, ennyi!!! Most mi ez a bizalmatlanság hirtelen?!?!
-Jól van, jól van… - mentegetőzik – Csak… Nem is tudom… ez a lány… Más, mint a többiek! Kicsit… felnőttesebb… Kurvásabb… Már bocsánat!
-Igen, tudom! – vigyorodok el kajánul – Épp ez az, ami megtetszett benne! De hidd el, tudok vigyázni magamra, nem teszek semmi olyat, amit később megbánnék! Mindig van nálam óvszer, ne izguljatok!
-OK, fiam, rendben van, ne haragudj! – mondja, és sietve sarkon fordulnak.
Visszatérek Hitomi-hoz, és kézen fogva visszavezetem a szobámba. Hitomi leül az ágyra, anyum szexi kis hálóinge van rajta. Irtó izgalmasan néz ki benne, folyamatosan fenntartja enyhe izgalmamat, ami annyira azért nem komoly még, hogy nagyon feltűnő legyen.
Levetem a ruháimat, csak egy feszes sportboxer marad rajtam – én ezt a fajtát szeretem, nem szeretem, ha a nadrág alatt összegyűrődik az alsónadrágom. Elheverek az ágyon, Hitomi mellém fekszik, fejét a vállamra fekteti, karommal átölelem. Nem történik semmi különös, csak fekszünk ott, egymás karjaiban, és ez így most jó. Legalábbis nekem az, remélem, hogy neki is.
Már lassan kezdenek leragadni a szemeim, amikor érzem, hogy jól esne valami kis ital, mielőtt elalszok, úgyhogy óvatosan megpróbálok kikászálódni Hitomi alól, hogy nehogy felébresszem. De kiderül, hogy még nem alszik, ő sem:
-Ne menj… kérlek – engedelmesen visszahanyatlok az ágyra. Hitomi ismét hozzám bújik, és a mellkasomat kezdi cirógatni – Ne hagyj itt... Még ne... – egy enyhe csókot kapok, majd fejét mellkasomra hajtja. Egyik kezemmel lágyan, szétterülő hajzuhatagomba túrja, másikkal egyik kezemet fogja.
Én finoman az ő kezébe fűzöm az enyémet, ujjainkat összefűzve.
-Ne félj nem hagylak itt – mondom halkan. Nem nagyon tudom, hogy mi játszódik most le benne, de azt érzem, hogy valamiért most nagyon fontos, és jól esik neki ez a meghitt összebújás.
* * *
Elég korán szoktam kelni, hat óra körül már többnyire ébren vagyok, nincs ez másként ma sem, hiába van vasárnap.
Érzem, hogy Hitomi hozzám simulva alussza még az igazak álmát.
Oldalra fordítom a fejem, és látom, hogy nagyon mélyen alszik, ajkain halovány mosoly játszik. Biztos, valami kellemeset, jót, izgalmasat álmodik.
Óvatosan kimászok mellőle az ágyból, s tíz perccel később már az udvaron gyakorlok, keikogi-ban, és hakama-ban. Minden reggelem ezzel indul. Az elmélkedéssel, majd a gyakorlással. Apum a mesterem, így hetente legalább kétszer együtt gyakorlunk.
Már alaposan kimelegszem, és kicsit meg is izzadok, mikor megérzem, hogy figyelnek. De, mivel nem értem még végig a mai feladataimnak, így nem foglalkozok vele. Még kell fél óra, mire a mára rendelt kata-kat megfelelőképp végig gyakorlom. Aztán a tradicionális tiszteletadás a katana-nak, és végül visszacsúsztatom a koshirae-ba – a hüvelyébe. Megtörlöm gyöngyöző homlokom, és felnézek a teraszra, ahonnan figyel valaki.
Nem meglepő módon, tekintetem Hitomi-éba botlik.
-Jó reggelt! – mosolygok rá – Jól aludtál?
-Igen! – mosolyog vissza rám – Csak nem tudtam, hogy hol lehetsz, mikor felébredtem, mert nem találtalak magam mellett…
-Ja, elég korán kelek, minden reggel, és gyakorlok. Remélem, nem zavartalak fel…
-Nem – rázza meg a fejét, aztán kicsit álmodozón folytatja – Nem semmi, amit csinálsz! Manapság már nem nagyon látni ilyesmit, csak filmekben!
Fanyarul elnevetem magam:
-Hát, igen… Szerintem mi vagyunk az utolsó szamuráj-család Japánban! Még nem jöttem, rá, hogy bánom-e, vagy sem?
-Szerintem ne bánd! Gyönyörű, ahogy mozogsz, jó nézni a mozdulataidat! És nekem nagyon tetszik, hogy ilyen komoly dologgal foglalkozol! Olyan… nagyfiús! – kacsint rám.
-Hah, és mennyi gyakorlás van benne! – nézek rá mosolyogva – De köszi… Na, gyere, menjünk zuhanyozni, aztán reggelizzünk valamit! Hogy állsz a kontinentális reggelivel?
Kicsit mintha meglepettnek tűnne, ahogy elkerekednek a szemei, aztán elnevetem magam:
-Jól van, na, rendes, japán reggelit is adnak ott!
* * *
Egy órával később már a Hotel Conrad-ban ülünk, a 28-ik emeleten, a Cerise-ben. Hitomi érdeklődve néz körül, de úgy tűnik, nem szokatlan számára az ilyen környezet, csak itt még szemmel láthatóan nem járt.
-Apummal néha eljövünk ide reggelizni – mondom neki – Itt adják a legjobb angol reggelit Tokyo-ban, a Benedict-tojás pedig egyenesen világhírű!
-Te szereted a nyugati kajákat? – kérdezi kicsit meglepődve.
-Nem mindent – vonom meg a vállam – de például az olasz pizza-t, azt nagyon, vagy az angol reggeliket, meg persze még azért jó pár dolgot… Te nem?
-Hát… - nézegeti az étlapot tanácstalanul – nem is tudom… Mi nem eszünk európai ételeket, így nem tudom, hogy szeretem-e… Ez olyan fura! – teszi le az étlapot kíváncsian mosolyogva – Szigorúan őrzitek őseitek tradícióit, közben meg nyugati kajával tömöd a fejed!
Elnevetem magam:
-Mi már csak ilyen fura család vagyunk! Igazából – folytatom aztán komolyabban – ez örök harc apám, és én köztem… Ő ragaszkodik a japán hagyományokhoz, én kicsit modernebb gondolkodású vagyok, és próbálom összehozni a nyugati dolgokat a japán hagyományokkal. Amikor itt reggelizünk, apám például mindig japán reggelit eszik. Én meg angolt, vagy kontinentális büfét…
-Akkor, most is vegyesen eszünk, jó? – mondja mosolyogva – De, majd belekotorászok a tiédbe, és megkóstolom azt a híres-neves angol reggelit, meg azt a Benedict-tojást!
-Garantáltan bele fogsz szerelmesedni! – bólintok mosolyogva, majd hozzáteszem – Amúgy, itt Gordon Ramsay a tulaj, és állítólag néha ő maga főzőcskézik, a Cerise az első éttereme Tokyo-ban!
-Gordon Ramsay – ráncolja a homlokát tanácstalanul – Ismerős a neve… De nem tudom, hova tegyem!
-Na – nevetem el magam – hogy vágjak akkor így fel, hogy milyen helyre hoztalak, ha nem is tudod, hogy ki az a Gordon Ramsay! – Hitomi tétova mosolyára vidáman folytatom – Ő egy menő szakács, 12 Michelin-csillaga van, és tv-s sztár, rendhagyó főzős műsorokat szokott csinálni…
-Hát, nem mondom, hogy pontosan tudom, hogy kiről beszélsz, de azért sejtem! – nevet most ő is – De mindegy is, ha jól csinálják a miso-levest!
Jó hangulatban telik el a reggeli, Hitomi hagyományos, japán reggelit eszik, omlettet, grillezett halat, párolt rizst, miso-levest és tsukemono-t, én pedig angol reggelit, Benedict-tojással, angol áfonyás palacsintát tejszínhabbal, és juhar-sziruppal, Belga waffel-t málnakrémmel, és citromos-narancsos francia pirítóst. Persze, oda-oda nyújtunk egymásnak egy-egy falatot a sajátunkból, olyan ártatlan játék, de kedves.
A reggeli után sétálni indulunk, és végül a Shibuya 109-ben kötünk ki, ami Tokyo egyik legnépszerűbb plaza-ja a tiezenévesek körében, a kogal-ok fellegvára. Menő butikok, játéktermek, miegymás.
Kézenfogva sétálgatunk, benézünk ide-oda, jól érezzük magunkat. Néha összefutunk néhány ismerőssel, hol Hitomi-ra köszönnek rá, és dumálunk egy kicsit, hol rám.
Aztán egyszer csak valaki átkarol, balról, és egy izgalmasan búgó hang szólal meg mellettem:
-Ezt a lélegzetállító sörényt nem lehet eltéveszteni, és senkinek nincs ilyen segge Tokyo-ban, csak Akira Maeda-nak!
Meglepetten fordulok a váratlan „vendég” felé, miközben lesöpröm karját a derekamról, és érzem, hogy Hitomi mellettem, megáll.
-Mit akarsz, Chikako? – mérem végig hidegen.
Chikako semmit nem változott az elmúlt három hónapban, ugyanaz a trendi kogal, mint volt, hidrogén-szőke lobonc, lolita-kurva szerelés, tűsarkú platform-csizma.
-Wow! – néz el mellettem, Hitomi-ra – Őt újítottad be? Édes, morcos kis baba!!!
-Hagyd ezt, Chika!
-Kussolj, ribanc, és tipli! – sziszegi mellettem Hitomi, amivel nem kicsit meglep! Hoppá! Ilyen kis harcias is tud lenni az édes kis Hitomi?
-Nyugi, Hitomi! – mondom neki halkan – Mindjárt elrendezem!
Visszafordulok Chikako-hoz:
-Figyelj, Chika! Három hónapja kidobtalak, szerintem ennyi idő még a te pont agyadnak is elégnek kellene hogy legyen ahhoz, hogy felfogd! Vége!!! Ennyi!!! Finito!!!
-Akira, Akira! Nagyot hibáztál! A büdös életben nem lesz még egy olyan csajod, mint én vagyok! Senki nem tud úgy szopni, ahogy én! Csak nem gondolod, hogy ez a kislány olyan élvezettel fogja lenyelni, mint én tettem?!?! Visszasírsz te még engem, de most már késő!!! – teátrálisan, kicsit hisztérikusan felnevet – Amúgy meg, csak azért tudtál előbb leépíteni, mert megelőztél, és te szólaltál meg először! Ugye, te sem hiszed, hogy sokáig veled lógtam volna?!?!?! – Hitomi felé hajol egy kicsit – Tudod, kicsi szívem, illeni fogtok egymáshoz! Ilyen kis pöttöm csajhoz, mint te, nagyon fog passzolni az édes kis farkincája!!!
Szemrebbenés nélkül hallgatom végig Chikako monológját, majd fagyos hangon szólalok meg:
-Végeztünk, Chikako! Most pedig tünés!
Valamit megérezhet a tekintetemben, mert nevetve fordul sarkon, és int pár lépéssel odébb nevetgélő barátnőinek:
-Gyertek, csajok, hagyjuk együtt a pöttömöket!!!
-Ki volt ez a kurva?!?! – kérdezi harciasan Hitomi.
-A korábbi csajom – vonom meg a vállam – Három hónapja rúgtam ki, ha hallottad…
-Akkor mit ölelget itt téged?!?! Úgy megtépem legközelebb, hogy parókát kell húznia!!! – csapkod a levegőbe dühösen – Most csak azért nem ruháztam meg, mert tekintettel voltam rád!!!
-Hát, köszönöm szépen! – mosolygok rá.
-Most meg mit röhögsz?!?! – pöförög tovább.
-Olyan aranyos vagy, amikor így feltunningolod az agyad! – és szájon csólolom.
Szerkesztve gab287 által @ 2011. 07. 31. 10:36:49
|
| Kira-chan | 2011. 07. 19. 17:17:09 | #15190 |
Karakter: Karamorita Hitomi (kitalált)
Megjegyzés: Gab-nak ~ Akira-nak
Mellém lép Akira és leül ő is a medence szélére. Farmerja szárát felhajtja és lábát belelógatja a vízbe. "Miért jött ide? Hisz semmi oka nincs rá, hogy megvígaztaljon..."
-Ne haragudj rám! Én… azt hittem, hogy te is csak egy kemény kefélésre vágysz! Elég kurvásan viselkedtél…- mondja halkan.
-Én…-nézek rá- Én tudom… Ne haragudj… Nem akartalak… összezavarni, vagy megbántani! Csak… Eleinte nem akartam mást, csak hogy megdugj! De, aztán beszélgettünk…
-OK, értem! Figyelj! Kezdjük elölről, jó? Mégpedig így- fordul felém nevetve.-Hitomi, olyan helyes csaj vagy! Lenne kedved randira jönni velem?
Egy pillanatra ledermedek aztán elnevetem magam
-Olyan vicces fiú vagy, Akira! Persze, hogy randizok veled!- "Basszus! Tényleg ezt mondtam? Ez olyan gáz.. egy ilyen helyzetben a világ legszarabb dumáját kell bevetnem? "
-Nagyszerű! Mit szólnál hozzá, ha holnap találkoznánk, mondjuk… mondjuk a Sunshine City Plaza-ban? Mehetünk moziba, karaoke-bárba, vagy csak sétálunk…
-Az jó lesz! - mosolygok.
-Na, tök jó… Hm… Szerintem ideje hazamenni… Hazavihetlek?
-Hazavinni?!?!Te tudsz vezetni?- lepődök meg.
-Nem, dehogyis!Apám sofőrje hozott, és visz is haza. Szívesen hazaviszünk, ha megengeded!
-Hogy te milyen udvarias fiú vagy!
-Hát, ha nem szédít el egy kicsit ledér csaj, akkor egészen emberi is tudok lenni, és nem csak baszni akarok!
-OK, megköszönöm, ha hazaviszel- mondom aztán telefonálni kezd.
-Mindjárt itt van, szerintem köszönjünk el Nori-tól!- fordul felém
pár perccel később már a kocsiban ülünk.Akira karjaiban bátran kényelembe helyezem magamat.
-Mivel foglalkozik apád, hogy ilyen kocsija van, sofőrrel?
-Egy nagyvállalat tulajdonosa, és igazgatója. Eléggé gazdag ember.
-Hát, azért az én apám sem egy utolsó senki, de azért sofőrös luxuskocsi még neki sem jár!
Jól elbeszélgetünk majd hazaérünk.
-Akkor holnap, a Sunshine City-ben! Mondjuk négykor?
-OK, ott leszek!
Aztán felém hajol és érzékien megcsókol, de ne mtúl mélyen.
-Jó éjt!
Otthon nem igazán tudok elaludni. Folyton csak az a búcsú jár az eszemben. Nem is igazi búcsú, de ki tudja mi lesz a randin.
Másnap mindennel foglalkozok csak menjen az idő. Végre eljön a fél négy és elkezdek készülődni.
Mikor beérek a Sunshine City-be Akira már ott van.
- szia Akira!- megyek hozzá.
- Szia Hitomi.- mondja majd átkarolja derekamat. " Ez a fiú valóban nem ma kezdte a csajozást, de nem is baj. Egyenlőre nem akarok különösebb dolgot csinálni vele mert ki tudja mit fog mondani a randi végén. Kellemetlen lenne ha felhalmozna minden földi jóval aztán csak úgy ejtett ügy lenne az egész..."
Én nem ölelem át Akira-t, mert úgy jobban érzem magam ha a védelmező kezek valóban azok és nem csak a dekor meg a " nézzétek csajozok " beállás lenne.
Sétálgatunk, de nem csinálunk a beszélgetésnél különösebb dolgot.
- Na és? Mit szeretsz?- fordul felém érdeklődve.
A nap végén végül Akira házában kötünk ki. A szüleit illedelmesen lekoptatja és bevisz a szobájába.
- Aludj itt!- mondja.
- R-Rendben! Hol zuhanyozhatok le?- kérdem majd bevezet a fürdőbe. Az anyukája egyik hálóingjét adja ide. " Ez most komoly? Akár hogy is az anyjáé eléggé dögös kis darab."
Zuhanyozás közben megérzek két kezet a derekamon.
- Bocsi. Nem tudtam megálni.
- Látom felélénkült a fantáziád!- fordulok meg és nyakát átkarolom. Megcsókolom. Hirtelen elkap a hév.
Sokáig csókolózunk majd egy dübbenést hallok az ajtó felől. Gyorsan rendbetesszük magunkat és Akira utána jár a dolognak. A szülei kukkoltak a kulcsjukon. Ez gáz! Nagyon Gáz!
- Bocsi Bocsi csak érdekelt, hogy mit vűveltek ott.-suttogja az apja. Nem hallom Akira válaszát mert túl halkan mondja és egy pillanatra vissza is pillant rám jelezve, hogy rólam van szó.
Akira visszatér hozzám és bevezet ismét a szobába. Leülök az ágyra, de érzem nem sokáig fogom bírni. Mikor már fekszünk Akirához bújok mire átölel. " Olyan jó érzés ahogy ölel. Érzem... egész életemben ezekre a karokra vártam"
Mikor ki szeretne menni inni valamit visszahúzom az ágyra.
- Ne menj... kérlek.- ahogy ismét az ágyra "zuhan" gyönyörű haja körbe öleli testét. Elkezdem melkasát simogatni.- Ne hagyj itt... Még ne...- egy enyhe csókot adok ajkára majd fejemet melkasára teszem. Beletúrok egyik kezemmel a hajába a másikkal pedig kezét fogom.
Ahogy fogom kezét Akira ujjait az én ujjaim közé illeszti ezzel összekulcsolva kezünket.
- Ne félj nem hagylak itt.-mondja halkan. Megkönnyebbülten sóhajtok egyet halkan.
"Ennek örülök" - Akira karjaiban olyan jó lenni.. Olyan melegséget áraszt.. Nem akarom, hogy ezek a karok bármikor is elszakadjanak tőlem.. Ha Akira mégse szeretne tőlem semmit csak nem akar megbántani abba belehalnék.. Most, hogy megismertem már nem akarok mással lenni..
Egy könnysepp gördül végig arcomon. Akira melkasa állítja meg útját.
Szerkesztve Kira-chan által @ 2011. 07. 25. 11:20:27
|
| gab287 | 2011. 07. 17. 17:36:52 | #15138 |
Karakter: Akira Maeda (kitalált)
Megjegyzés: Karamorita Hitomi-nak
Szerzünk valami italt, aztán beszélgetni kezdünk:
-Mi az kiscsődör? Csont nélkül levadásztál, ugye tudod? – kérdezi, miközben a medence felé vesszük az irányt. Nem nagyon ellenkeztél, kis ribanc! – gondolom magamban mosolyogva, de egész mást mondok:
-Csak kedvem támadt elrontani a dumcsit.
Közben a medencében kötünk ki, közel egymáshoz. Egy pillanattal később már apró kezet érzek a testemen. Hopp! – lepődök meg kicsit – Nem vagyunk szívbajosak, ahogy elnézem! Máris birtokba vesszük amit szereztünk? Ezek szerint nem vagy már kezdő, kicsi szívem!
Hagyom, hadd élvezkedjen, és kalandozzon a testemen, őszintén szólva jól esik, ahogy játékosan simogat.
-Sokat akarsz egyszerre nem? – suttogom fülébe.
-Szerintem nem... Csak biztosra megyek, hogy csak a dumád olyan macsós, vagy te is egy félisten vagy!
Félisten?! – mosolyodok el – Az talán nem! Csak egy tüzes csődör, ha úgy kívánod!
Odalép hozzánk Nori.
-Látom egymásra találtatok! Ugye mondtam, hogy szántam neked valakit, Hitomi! Látom, észre is vetted… – mondja majd elsuhan mellettünk.
-Ez meg mi volt? – kérdezem a leányt – De először is a nevedet had kérdezzem meg.
-Karamorita Hitomi. És, csak, amikor elhívott a bulira azt mondta, hogy szánt nekem valakit, akivel biztosan egymásra fogunk találni. A te neved mi, ha már itt tartunk?
-Akira Maeda – válaszolom, és határozottan átkarolom. Szemmel láthatóan tetszik neki rámenősségem, és határozottságom. Hm, ezek szerint te az a fajta kurva vagy, aki szereti, ha birtokolják!
Sokat beszélgetünk. Nem veszi zokon, hogy az én kezem is felfedező útra indul a testén, valószínűleg nem az első pasi vagyok az életében. Amilyen kihívóan viselkedik, valószínűleg minden este más pasival bújik ágyba, így nem nagyon van oka rá, hogy kényeskedjen.
Sötétedés után bent folytatjuk a bulit. Felöltözünk, és táncolni kezdünk. Természetesen én Hitomi-val táncolok, ha már így egymásra akadtunk. Elég szorosan simul hozzám, ami nincs ellenemre. Élvezem, ahogy jókora, telt mellei a mellkasomnak feszülnek, karcsú dereka, kerek csípője ring a kezem alatt.
-Egyébként most van barátod? – kérdezem egyszer csak – Nehogy aztán kavarás legyen.
-Nem nincs. De ha lenne, se érdekelne. Ha valamit akarok, azt mellette is megszerzem – mondom.
Aham, ezek szerint neked aztán baromira nem számítanak a kapcsolatok! – lepődök meg, és csak egészen enyhén húzom fel a szemöldökömet – OK, kicsit szívem, akkor úgy kezeljük a helyzetet! Egy numerára jó leszel!
Tánc közben rendesen elkezdek nyomulni. Merészen simogatom a testét, gátlástalanul markolok a fenekébe. Amikor úgy érzem, hogy megvan a csaj, egy percre magára hagyom, és Nori-hoz lépek:
-Figyelj, cimbora, kellene egy szoba, ahol kettesben lehetnék Hitomi-val!
-Ott nyugodtan ellehettek - int az egyik szoba felé – De az ajtót ne felejtsétek el bezárni! – kacsint rám!
-OK, köszi! – vigyorgok vissza.
-Azért ez jó gyorsan ment, Aki! – nevet rám – Hamar megfőzted a csajt!
-Á, egy igazi kis kurva, aki alig várja, hogy végre valaki úgy rendesen megdugja! – legyintek – Nem erre vágyok, de most pont jó lesz…
Visszatérek Hitomi-hoz, és kézen fogva vezetem be a szobába. Alihogy becsukódik mögöttünk az ajtó, határozottan, követelőzően szájon csókolom, amit készségesen viszonoz. Hamar az ágyra döntöm, és kezdünk belemelegedni, csókolgatjuk egymást, kezeim már a ruhái alatt kalandoznak.
-És a barátnőd, már ha van, nem venné ezt zokon?
-Nincs – felelem egy pillanatra abbahagyva kényeztetését – és amúgy is te közeledtél úgy hogy "gyere picim meghajlok előtted" ha tudod mire gondolok!
Váratlanul ellök magától, felpattan, és az ajtóhoz lép:
-Bocs de ez így nem megy. Én nagyon megkedveltelek Akira… Így nem megy, ha te csak baszni akarsz! Igaz, hogy az elején én is csak erre gondoltam, de valami kezd kialakulni bennem – és ezzel kilép az ajtón.
A hátamra hanyatlok, nagyon fújok. Hűha! – gondolom értetlenül – Most, vagy valamit nagyon félreértettem, vagy Hitomi nem tudta, hogy mit csinál, vagy mit akar, vagy pedig ez a legönérzetesebb kis ribanc, akivel valaha találkoztam!
Egy pár perc alatt lehiggadok, aztán felpattanok, rendezem a ruházatomat, és kilépek a szobából.
Nem kell hozzá sok idő, hogy megtaláljam Hitomi-t. Egyedül ücsörög kint az udvaron, a medence partján, kezében egy pohár pezsgővel. Néha-néha bánatosan szürcsöl belőle egy kortyot.
Mellé lépek, és letelepedek én is a medence szélére, felhajtom farmerem szárát, és lábaimat a vízbe lógatom. Hitomi egy pillantást vet rám, kérdően húzza fel a szemöldökét. Én komótosan kortyolok egyet a sörömből – csak úgy, macsósan, üvegből, nem bajlódunk pohárral – aztán halkan megszólalok:
-Ne haragudj rám! Én… azt hittem, hogy te is csak egy kemény kefélésre vágysz! Elég kurvásan viselkedtél…
-Én… - néz rám gyönyörű, tejcsokoládé színű szemeivel – Én tudom… Ne haragudj… Nem akartalak… összezavarni, vagy megbántani! Csak… Eleinte nem akartam mást, csak hogy megdugj! De, aztán beszélgettünk…
Nem érzem úgy, hogy magyarázkodnia kellene, ezért félbeszakítom:
-OK, értem! – mosolygok rá halványan – Figyelj! Kezdjük elölről, jó? Mégpedig így – fordulok feléje nevetve – Hitomi, olyan helyes csaj vagy! Lenne kedved randira jönni velem?
Egy pillanatig meglepődve mered rám, aztán elneveti magát:
-Olyan vicces fiú vagy, Akira! Persze, hogy randizok veled!
-Nagyszerű! Mit szólnál hozzá, ha holnap találkoznánk, mondjuk… mondjuk a Sunshine City Plaza-ban? Mehetünk moziba, karaoke-bárba, vagy csak sétálunk…
-Az jó lesz! – mosolyodik el Hitomi.
-Na, tök jó… - aztán az órámra nézek – Hm… Szerintem ideje hazamenni… Hazavihetlek?
-Hazavinni?!?! – lepődik meg – Te tudsz vezetni?
-Nem, dehogyis! – nevetek rá – Apám sofőrje hozott, és visz is haza. Szívesen hazaviszünk, ha megengeded!
-Hogy te milyen udvarias fiú vagy! – mosolyodik el.
-Hát, ha nem szédít el egy kicsit ledér csaj, akkor egészen emberi is tudok lenni, és nem csak baszni akarok! – nevetek rá.
-OK, megköszönöm, ha hazaviszel – bólint.
Előkapom a mobilomat, és felhívom a sofőrt:
-Igem, Katayanagi-san! Értünk jönne? Igen, ketten… Hazavinnénk egy lányt… Öt perc, rendben van! – majd Hitomi-hoz fordulok, miután a telefont visszasüllyesztem a zsebembe – Mindjárt itt van, szerintem köszönjünk el Nori-tól!
Pár perccel később már a kocsiban ülünk. Hitomi szemmel láthatóan nagyon élvezi, hogy sofőrös luxuskocsi viszi haza a buliból. Kényelmesen elfészkeli magát az ülésen, a karjaimban.
-Mivel foglalkozik apád, hogy ilyen kocsija van, sofőrrel?
-Egy nagyvállalat tulajdonosa, és igazgatója. Eléggé gazdag ember.
-Hát, azért az én apám sem egy utolsó senki, de azért sofőrös luxuskocsi még neki sem jár! – forgatja a szemét. Olyan édes, amikor így ki van akadva!
Kedélyesen elcseverészünk, míg megérkezünk a házukhoz. Hát, igen, tényleg nem lehet egy utolsó senki, akinek ilyen csinos kis kérója van Tokyo belvárosában!
-Akkor holnap, a Sunshine City-ben! – mondom neki búcsúzóul – Mondjuk négykor?
-OK, ott leszek! – mosolyog rám.
Aztán hozzá hajolok, és lassan, érzékien szájon csókolom. Nem annyira mélyen, nyelvemmel épp csak megérintem ajkait, inkább csak kedvesen, búcsúzóul.
-Jó éjt!
|
| Kira-chan | 2011. 07. 13. 20:03:31 | #15045 |
Karakter: Karamorita Hitomi (kitalált)
Megjegyzés: Gab-nak ~ Akira-nak
Nem sietek túlságosan Nori születésnapjára hiszen csak pár sarokra lakok tőle. Szerinte feltétlenül el kell mennem a buliba, mert van pár szingli pasi akit meghívott és azt mondta, hogy van egy csődör akit csak nekem szán szóval miért is ne?
Barátnőm még mindig nálam van. Lassan indulnom kéne, de előtte szólok apámnak, hogy vigye haza.
Amint ez megvolt már indulok is.
- Hitomi drága! Örülök, hogy eljöttél!- mondja Nori.
- Szia Nori!- mondom majd bevezet a házba.
- Ott átöltözhetsz.- mutat a nappali felé.
- Rendben majd odamegyek és átöltözök bikinire.
Mikor kimegyek a medencéhez meglátok két pasit és odamegyek kicsit húzni az agyukat. Mikor pont bemelegednék meglátok egy sokkal dögösebb pasit. Hosszú haja egyből elvarázsol és szívesen ráugornék, de nemtudom, hogy most már hogyan pattintsam le magamról ezt a két vérszegény barmot.
Elkezd közeledni és vágül ide is jön.
-Szevasztok! Elrabolom a csajt tőletek, régen találkoztunk már, dumcsiznánk egy kicsit!- mondja majd valóban magával visz.
- Mi az kiscsődör? Csont nélkül levadásztál ugye tudod?- mondom majd bemegyünk a medencébe.
Látszik rajta, hogy egy kurvának tart.
- Csak kedvem támadt elrontani a dumcsit.- mondja.. Kapós a dumája, de ez nem elég ahhoz, hogy levegyen a lábamról. Ha be akar kerülni a kosárba akkor a testéből is mutatnia kell valamit.
Gyengéden végigsimítom a kezemet a felsőtestén. Ő is észreveszi, de nem mond semmit. Folytatom a víz alatt a bóklászást testén és észre veszem, hogy tetszik neki bár ez csak jobban növeli a kurvás kisugárzást.
- Sokat akarsz egyszerre nem?- suttogja fülembe.
- Szerintem nem... Csak biztosra megyek, hogy csak a dumád olyan macsós vagy te is egy félisten vagy.- erre elmosolyodik.
Odalép hozzánk Nori.
- Látom egymásra találtatok! Ugye mondtam, hogy szántam neked valakit Hitomi! Látom észre is vetted...- mondja majd elsuhan mellettünk.
Szóval ő lenne az?
- Ez meg mi volt?- kérdezi a pasi..- De először is a nevedet had kérdezzem meg.
- Karamorita Hitomi.. És csak amikor elhívott a bulira azt mondta, hogy szánt nekem valakit akivel biztosan egymásra fogunk találni. A te neved mi ha már itt tartunk?
- Akira Maeda..- mondja majd tovább bóklászok testén ő pedig átkarolja derekamat a víz alatt. Szól te se vagy szent... Ez már tetszik.
Sokat beszélgetünk. Elég jófej ez az Akira... Biztosan volt már dolga több nővel is, mert simogatásomat elég lazán veszi. A buli sötétedéskor bent veszi folytatását.
Mindenki vissza öltözik és elkezdünk táncolni. Én persze Akira-val táncolok. Eléggé hozzá simulok.
- Egyébként most van barátod.. Nehogy aztán kavarás legyen.
- Nem nincs. De ha lenne se érdekelne. Ha valamit akarok azt mellette is megszerzem.- mondom mire felhúzza a szemöldökét. Kurvásan fogalmaztam, de nem akartam kimutatni azt, hogy kezdem eléggé megkedvelni ezt a srácot.
Kis idő múlva Akira is eléggé nyomulós lett. Már a fenekemet tapizza mikor odamegy Nori-hoz. Nori int az egyik szoba felé majd vissza jön Akira. Megfogja a kezemet és bevisz az egyik szobába.
Mikor beérünk megcsókol amit kéjesen viszonzok. Már az ágyon halmoz el csókjaival mikor akarva akaratlanul megszólalok.
- És a barátnőd márha van nem venné ezt zokon?
- Nincs és amúgy is te közeledtél úgy hogy " gyere picim meghajlok előtted" ha tudod mire gondolok.- mondja mire a sírás kerülget. Hát tényleg ennyire kurvás lennék? Bár igaz, hogy én kezdeményeztem a táncnál is.
Ellököm magamtól és az ajtóhoz megyek.
- Bocs de ez így nem megy. Én nagyon megkedveltelek Akira... Igy nem megy ha te csak baszni akarsz.. Igaz, hogy az elején én is csak ere gondoltam de valami kezd kialakulni bennem..- mondom majd ott hagyom és lent csak az alkoholt szürcsölgetem.
Szerkesztve Kira-chan által @ 2011. 07. 13. 20:33:38
|
| gab287 | 2011. 07. 13. 10:05:50 | #15037 |
Karakter: Akira Maeda (kitalált)
Megjegyzés: Karamorita Hitomi-nak
Gyorsan suhan a Nissan President Tokió utcáin. Azért van néha előnye is annak, hogy az ember apja egy több százmilliárd yen forgalmú cég tulajdonosa, és elnöke. Például, hogy sofőrös luxuskocsi viszi az embert házibuliba!
Egy barátom, Nori születésnapi házibulijára igyekszem. Lelkemre kötötte, hogy ki nem hagyhatom, mert nagyon sok szingli csajt hívott meg! Ráadásul medencés buli lesz, úgyhogy nincs zsákbamacska, csak a legjobb testű csajok léphetnek be, tanga kötelező! Hát, jó, nem hagyom ki. Nem nagyon vágyom most rá, hogy beújítsak valami csajt magamnak, de attól még jól érezhetem magam!
Nori-ék villája Tokió határában fekszik, messze a zajos utaktól, és a belvárostól, csakúgy, mint a mi villánk, csak épp a város ellentétes szélén. Azért így is megérkezek alig valamivel több, mint fél óra autókázás után.
-Köszönöm, Katayanagi-san! – válaszolok a sofőr enyhe meghajlására amikor kinyitja az ajtót – Telefonálok, amikor értem kellene jönni!
-Kérem, Akira-san! – majd megkerüli az autót, beszáll, és elhajt.
Nori apja apám cégének – a Maeda Strategic Systems-nek – a gazdasági igazgatója. Meg is látszik a házukon, hogy egy hatalmas nagyvállalat top-menedzsere. A zene már kiszűrődik az utcára is, bár még gyerek az idő. A buli istenigazából majd csak olyan tíz óra felé indul majd el.
Nem egészen értem, hogy Nori hogy hozta össze ezt a medencés partit, az én apám tutti biztos, hogy nem engedne meg nekem ilyesmit. Nem, mintha akarnék szervezni egyet, bár, lehet, hogy majd egyszer megpróbálok megegyezni apámmal. Nem egyszerű történet az öreg, szerintem mi vagyunk az utolsó szamurájok japánban. Mármint, persze, rajtunk kívül is sok szamuráj-család él, akiknek az ősei sok évszázadra visszamenőleg öregbítették a nemes harcosok hírnevét, de az én apám elég jól tartja a szokásokat, és ennek megfelelően nevel engem is. Nem tudom, hogy ez ellenemre van-e, vagy sem…
-Hello, Akira! – bukkan fel az ajtó mögül Nori barátom vigyorgó ábrázata, miután becsöngettem – Gyere, már kezdenek gyűlni a népek!
-Szia! – lépek beljebb.
-Ott tudsz átöltözni! – int a nappali felé – A buli kint van, kaja, pia, nők! – vigyorog a képembe.
-Ez meg a tiéd! – nyújtom át neki nemes egyszerűséggel a hosszúkás csomagot – Boldog tizenhatodik születésnapot, Nori! – nevetek rá meglepett arcát látva.
-Te tényleg ajándékot hoztál nekem?!?! – rökönyödik meg.
-Persze! – csapom hátba barátságosan – A legjobb barátom vagy, Nori, még szép, hogy nem állítok be üres kézzel!
-Na, és mi ez?!?! – kérdezi lelkesen, és elkezdi széttépni a csomagolást. Hamarosan megbirkózik a papírral, meg a dobozzal, majd meglepődve tartja kezében az ajándékot.
-Toyotomi Hideyoshi katana-jának pontos másolata, a hozzá tartozó wakizashi-val! – vigyorgok rá – Természetesen olyasmit kapsz, amit semmire nem tudsz használni, és sosem vennél magadnak!
-Aham! De most bejöttél a csőbe, mert meg kell tanítanod rá – rántja ki a katana-t a koshirae-ból, és lóbálja meg a levegőben – hogyan kaszaboljak le vele valakit!!!
-Óvatosan, hé! – ugrok hátra egy kicsit – Ezek harcra kész darabok, élesebbek egy borotvánál!!!
-Ó! – lepődik meg, majd óvatosan visszadugja a hüvelybe – Szóval akkor tényleg meg kell tanítanod egy kicsit bánni velük, mert különben kárt teszek magamban! – vigyorog aztán.
-Na, azt már nem! – ingatom a fejem, kicsit komolyabban – El kell járnod iskolába, ha tanulni akarsz…
-Jól van, na! Csak vicceltem! Köszönöm szépen! – méregeti a kardokat kedvtelve – Azt hitted, hogy haszontalan ajándék lesz, pedig nagyon tetszenek! Nagyon jól fognak mutatni a szobámban! De most kiviszem, és kirakom a buli közepére, hogy mindenki csodálhassa!
-Örülök, ha tetszik!
-Igen, nagyon köszönöm! – mosolyog, aztán elneveti magát - Na, vetkőzz, mert a csajok már várnak!
Gyorsan levetem a ruháimat, és fürdőnadrágra váltok. A legtöbb fiú a klasszikus bokszert kedveli, én inkább a feszes darabokat részesítem előnyben. Hajamat – amitől elég rendesen megbolondulnak a csajok – laza lófarokba kötöm.
Odakint már elég jól alakul a buli. Még csak a meghívottak fele ért ide, de már lehetünk vagy harmincan, és kezd egészen jó hangulat lenni. A zene, persze, CD-ről jön, a legújabb j-pop szól. Én jobban szeretem a rockzenét, meg az európai, és amerikai zenekarokat, de elhallgatom Hikaru Utada-t és a többieket is.
Nori nagyjából ügyelt az arányokra, kicsit több lányt hívott meg, mint fiút, így van választék bőven. Meg kell mondjam, hogy tényleg csak a legjobb csajok kaptak meghívót, és ráadásul nem szívbajosak a lányok, a legapróbb bikinijüket vették fel az alkalomra, jóformán semmit nem takar a testükből! A társaságnak csak jó, ha felét ismerem, a többiekkel még sosem találkoztam, de Nori körbehurcol, mint a véres kardot.
Hamarosan három lánnyal szórakozok, Keiko-val, Mika-val, és Yori-val. Nagyon jó fejek, jól eldumcsizunk, meg elhülyéskedünk. Nemsokára a vízben folytatjuk, igazán jól érzem magam velük. Amúgy piszok jó csaj mindegyik, állati jó testük van, helyes arcuk, és ráadásul úgy néz ki, hogy ha akarnám, bármelyiket rá tudnám venni, bármire!
Közben elég jól megszaporodunk, beesik mindenki, vagyunk vagy ötven-hatvanan. Hatalmas a hangulat, megy a tánc, meg a hülyülés a medencében, no és persze folyik az ital, minden mennyiségben. Nagyobb részt persze üdítőkről van szó, de azért fel-fel bukkan sörösüveg, előkerül pár üveg pezsgő is, meg whiskey, konyak, és brandy is.
Ahogy körülnézek, feltűnik egy lány.
Nem túl magas, nem is ezzel tűnik ki a többiek közül. Édes kis pofija az, ami megfog, olyan kis mufurc feje van, mintha folyton durcás lenne. No és persze az alakja sem utolsó, sőt! Bár valószínűleg velem egykorú lehet – olyan tizenöt-tizenhat évesnek nézem – olyan teste van, mint egy Playboy modellnek! A többi csaj is iszonyú jól néz ki, de ők mégis „csak” tizenéves bombázók, ez meg egy felnőtt nő!!!
A lány két srácot szédít, de úgy rendesen. Úgy flörtöl velük, mint egy profi kurva, amikor be akarja cserkészni a leendő ügyfelet. Fürdőzik azok csodálatában, és szemmel láthatóan az ujja köré csavarta mindkettőt.
Aztán egyszer csak összetalálkozik tekintetünk!
Felcsillan a szeme. Nem vagyok már kezdő, ismerem az ilyen csajokat. Ez a csillanás általában azt jelenti, hogy új prédára talált, érdekesebb, izgalmasabb zsákmányra, mint az eddigiek. Na, kiscica, csak nehogy beletörjön az édes, pici kis fogacskád ennek az új prédának az irhájába!!! – mosolygok magamban kajánul. A legtöbb csaj elköveti azt a hibát, hogy belefeledkezik ragyogó zöld szemeimbe, sűrű, fekete sörényembe, meg a dögös testembe, és nem veszik észre, hogy az ártatlan, kölykös vonások egy igazi nagyvadat rejtenek. Persze, nem szokott ebből baj lenni, még soha, senkit nem téptem szét, bár megtehettem volna. Én mindig tartós kapcsolatokra törekedtem, ezért sosem dőltem be az ehhez a csajhoz hasonló kis kurváknak. De egyszer ki kell próbálni! Mit lehet azt tudni? Lehet, hogy a látszat nála is csal, és a szexuális ragadozó viselkedés egy tök jó fej csajt rejt!
-Csajok, bocsesz, de most másoknak is kell mutatnom magamból valamit – villantom leszerelő mosolyomat Keiko-nak, Mika-nak, és Yori-nak, majd nemes egyszerűséggel otthagyom őket.
A lány nem nagyon veszi le rólam a tekintetét, ahogy feléje indulok, bár fenntartja a két srác érdeklődését. Ez persze engem kicsit sem zavar, majd lepattintom őket, ha ott vagyok. Biztos, hogy ezzel akar tesztelni a csaj!
Ahogy odaérek hozzájuk, baráti mosollyal köszöntöm a srácokat:
-Szevasztok! Elrabolom a csajt tőletek, régen találkoztunk már, dumcsiznánk egy kicsit! – választ sem várva villantom ellenállhatatlan mosolyomat a lányra, figyelmemet nem kerüli el üres pohara – Mit iszol?
|
| oosakinana | 2011. 03. 29. 08:32:27 | #12624 |
Karakter: David Leonel
Megjegyzés: (Lilinek ~ Shinkeinek)
Ma reggel fáradtan kelek ki az ágyamból, mivel tegnap nehéz és egész napos felvétel volt. Nagyon nem szeretem az ilyet, de ha folytatni akarom, akkor nincs más választásom, mint az hogy elvégezzem a dolgaimat, amit kiadnak nekem, és ha azt mondják, hogy egésznap felvétel, akkor egésznap felvétel.
Kimegyek a konyhába, ahol egyből apám fogad és elkezdi sorolni miket csináljak meg, amikbe úgy szint elfogok fáradni, mellette délután még menjek megint felvételre este meg fogadás lesz a leghíresebb a épületben. Oda meg kötelező a megjelenésem, mivel egy nagy csomó híresség lesz ott. Legfőképpen énekesek itt szoktak megszületni a duók esetleg más együtt éneklések és a menedzserem szeretnének már mellém egy énekest vagy énekesnőt.
A délelőttöm nagyon nehezen telik, de egy feladaton kívül mindent meg tudok csinálni, de felhívom apámat és elmondom neki, majd megyek is a felvételre.
- Végre, hogy megérkeztél David. – kezdi neki a menedzserem.
- Nyugi Kevin. Tudod nekem családi életem is van apámék mellett. – magyarázom, amire csak nagyot sóhajt, végül beküld egyből a mikrofonhoz. Felveszem a fülest és elkezdem mondani, amit nekem kell.
Zene
Pár óra végeztével már készen is vagyunk a felvétellel, mert a végre hiányzott mára, amit nagyon sokszor vetettek velem, mert sosem volt az igazi, de majd megoldják a többit, élőben meg úgy sem rontom el, mert úgy jobban szeretek sok ember között énekelni, mint egy az üvegnek meg három falnak.
Gyorsan haza megyek és legszívesebben lefeküdnék aludni, mert teljesen hulla vagyok, de el kell mennem, különben igen a fejemet vennék nem is kicsit. Letusolok jó hideg vízzel, ami egy kicsit fel is ébreszt, remélem most már tényleg így is fog maradni az éberségem, mert nem lenne jó mindenkit elüldözni magam körül.
Felveszem az öltönyömet, amit amúgy is rám szuszakolnának, majd beszállok a kocsimba és már repesztek is a buliba, ahol találkozhatok a haverokkal és jó néhány ismerőssel, ami a legjobb lesz ebben a napban, majd utána egyszer tényleg bulizni is elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem ismernek fel, vagy csak hírességek lesznek.
Megérkezve kiszállok, majd belépkedek, az épületbe Hedvig egyből megtalál és odajön.
- Szevasz Dav. Régen láttunk. – mondja, mikor csatlakozik hozzá Matt és Leon.
- Sziasztok. hát sok a munka és tudjátok, hogy már megy a híreseknél. – mondom, amire csak bólogatnak és elkezdünk röhögni. Nagyon jól érezzük, magunkat storyzgatunk és hülyéskedünk, közben a bulit is megbeszéljük, amikor majd részegen térünk haza vagy valamelyikünk házába.
Ahogy hülyéskedünk az ajtón belém egy igazi gyönyörűség. Odakapom a fejemet és ahogy végig nézek rajta szinte a földbe gyökerezik a lábam és a számat is eltátom. Hosszú barna haja van és gyönyörű szemei. A haverok bökdösnek és mindent csinálnak velem, hogy észhez térjek, de semmi nem használ. Felveszek egy másik poharat is, majd odasétálok mosolyogva hozzá.
- Szia. – köszönök kedvesen. – Egy italt a hölgynek? – nyújtom oda, amire csodálatos mosolyával néz rám.
- Igazán köszönöm. – elveszi és kecsesen beleiszik. – Kit tisztelhetek benned? – érdeklődik, mire őt figyelem.
- David Leonel, bár a barátoknak csak Dav. – mutatkozok be kedvesen.
- Szia Dav. Az én nevem, Lilien Marks – mutatkozik be édes nevén. – Barátoknak csak Lili. – válaszolja még mindig mosolyogva.
- Te is énekes vagy gondolom, mint a többiek. – mondom, mire csak bólint. Innentől fogva nem is foglalkozok a haverokkal, csak Lili-vel beszélgetek és próbálom minél jobban megismerni, hogy tudjam milyen ő és esetleg, hátha énekelni is meghallom, mert ha tényleg úgy énekel, amilyen a természete és a külseje, akkor ő vele fogom a következő duettemet énekelni az egyszer már biztos és ezen nem fogok változtatni semmit, mert én így akarom.
|
|
