Ettõl függetlenül kevés olyan dolog idegesítõbb így a délutáni napfénybe, mint az, hogy akit mindennél jobban imádsz épp azzal az egyetlen balfasszal, bájolog az ebédlõben, akit legszívesebben a kezedben lévõ háromágú villával szúrnád szíven. Csesszék meg akkor sem fogják a jó kedvemet elvenni. Én vagyok lépés elõnyben.
Konoha utcái, mint mindig most is hangulatosak így haza fele, jó idõ lesz az esti találkán is ez legalább jó hír. A Toronyba fogom vinni, eléggé közkedvelt hely, sosincs tele a baromarcúakkal meg egyebekkel és olcsó is. Jó lesz az.

- Kotetsu – hallok meg egy hangot, amelyiket 1000 közül is egybõl ki tudnám választani. Készségesen megállok, megfordulva természetesen Õ fut felém. Felhúzom a szemöldököm lihegõ testét nézve. Azért rendesen futhatott akkor.

- Elvehetnék pár percet az életedbõl – kérdi „nagyon” mosolyogva. Baszki...megint veszekedni fogunk. Sosem bírtam ezt a nézését.

- Neked bármikor megengedek ilyet – válaszolom lazán barnáiba, amik kicsit megnyíltak erre.

- követnél – kérdi halkan, de választ nem várva elindult a legközelebbi sikátorhoz. Ott a ház egyik falához dõltem, míg õ ökölbe szorított kezekkel teljesen másfele nézve, mint ahol én vagyok. Mikor lett ennyire rossz köztünk a helyzet?

- Rögtön a tárgyra térek – néz végre a szemeimbe – azonnal, hagyd abba, amit teszel. Súlyosabb következményei is lehetnek.

- Mégis mit – kérdezem ma már másodszorra a hülyét tettetve.

- Ne idegelj. Ne kezdj ki azzal a csajjal – vágja a képembe.

- Hülye lennék, ha nem tenném – tárom szét a karjaimat. – Bomba nõ, kivételesen gyönyörû testtel megáldva és én is bejövök neki, minden adott ezek után arra, hogy sírig tartó szerelmet vallhassunk egymásnak – vigyorgom.

- Ne szórakozz már te idióta – kiabál, de én már ismerem annyira, hogy tudjam, csak aggódik értem. – Õ még csak gyerek! Térj már észhez! – sziszegi végét, nehogy a járókelõk ide figyeljenek. Na ja ebben a faluban még a falnak is füle van. Ritka pletykás egy népség.

- Nem te leszel, aki ebben megállít, hidd el – morgom most már én is.

- Akkor is az egy hang ninja! Nem látod, hogy úgy védik, mintha maga a földesúr lánya lenne! – tudom, hogy most aztán már nagyon felkúrta magát, inkább hagyni kéne az egészet.

- Szerintem ezt a beszélgetést most fogjuk befejezni – nyomatékot adva el is lököm magam a faltól. – Tudom, mit teszek Baby-chan – majd kisétálva az emberekhez még kegyetlenül megfordulva ránézek – Neked már nincs közöd hozzá.

Pontosan érkeztem randink találkozási helyére, ami elég ritka nálam. Mármint a pontos megérkezés. Nem vágtam magam teljesen puccba de, azért megszabadultam az egyenruhától és az egyszerûség sosem hátrány alapon csak egy sárkánymintás inget és egy halásznadrágot kaptam fel magamra.

-         Te meg mit keresel itt – kapom a frászt hátulról. – Ismét megkérdezem: ki mondta, hogy elmegyek veled bárhová is – kérdi aranyos hangján.

-         A tested – vetem be lehengerlõ hangon, miközben átkarolom derekát szorosan.

-         A lábaid – simítok végig fehér csupasz combján.

-         A kezed – lágyan húzom végig mutató ujjam felkarján,

-         a szád – érintem kívánatos piros ajkait,

-         az arcod – ami vörös lett, ahogy hozzá nyúltam

-         és mindened – nézek szürke árnyalatú csodáiba, amik igencsak megbabonáztak a mai nap folyamán másodszor.

-         Mondták már neked, hogy kibaszottúl el vagy telve magadtól – kérdi flegmán, és arrébb tol magától.

-         Nem elegen - vonom meg vállam – Menjünk – adom meg kezdõlökést átkarolva vékonyka derekát, amibõl túl hamar párolog ki. Kellemesen cseverészve érkezünk a Toronyhoz. Nem egy hülye liba, ami kimondottan tetszik, ezzel még beszélgetni is lehet. Leülünk a bárpulthoz és nagy örömömre, combjaira megint csak jó kilátás nyílik.

-         Mivel kezdesz?

-         Ennyire látványosan nem kell kezdeni a leitatásomat – mondja õ felvágva. Héka kimondta, hogy én bebaszott nõvel akarok MOST dugni?

-         Kocsmában mégis, hogy gondoltad, mivel illik kezdeni – nézek rá fel sem véve elõzõ mondatát – két szakét létszíves – mondom Tsuna-sannak a csaposnak õ csak intve, üdvözöl újra.

-         Hé Kote-kun – csap a vállamra egy túl idegesítõ hang meg kezének tulajdonosa. Na szembe fordulva természetesen kit látok? Naná, hogy Asuma – senseit és az igazán bájos Kurenai- senseit. Õk az elõttem lévõ generációhoz tartoznak de, marha jól tartják magukat fõleg Kurenai – sensei. Aúúú, hogy mekkora mellei vannak.

-         Kotetsu-kun, ritkán láttalak mostanában erre fele – mosolyog rám a nagy mellû. Kurenai-sensei-t mindig is nagyon tiszteltem, az õ óráin kivételesen fenn is maradtam. Mivel szemmagasságban voltam a lényeggel– Jó, hogy újra itt vagy.

-         Igen-igen – vakarom zavartan a fejem.

-         Milyen csinos kísérõd van már – boxol oldalba Asuma- sensei elismerõen – Mindig remek ízlésed volt. Akár nõ akár férfi az illetõ – természetesen ez nem kerülte el Hanna-chan figyelmét sem.

-         De most már megyünk – mondta Kurenai-sensei ahogy, átvette a csapostól az õ körüket. – Kellemes szórakozást – mosolygott rám majd Asumával arrébb álltak.

-         Aztán Asuma-sensei tessék romantikus helyre is vinni Kurenai-senseit – kiáltom utánuk, és mint várható volt vörösen ültek le asztalukhoz.

-         Aranyosak együtt – állapította meg Hanna-chan.

-         Igen – értek egyet, ahogy megkapjuk a szakét – tudod õk Konoha kedvenc párosa. Nekik mindenki drukkol, hisz összeillenek a sensei-ék

-         Szép dolog lehet ez a szerelem – mondja kikerekedett szemekkel a poharának elgondolkodva.

-         Nos amilyen szép annyira fájó is – válaszolom hozzám képest elég komolyan. – De nem kell habozni a belevágásával, ha adódik, mert vannak szép pillanatai, amiket igen is érdemes megélni.

-         Ebben van valami – kacsint – bár én nem vagyok az a szerelmes típus – mondja õ. Na azért a gyerek éne is meglátszik. Fiatal vagy ahhoz, hogy ilyeneket állíts Kawaii-chan.

-         Mért nincs valaki olyan, akivel szeretnél néha több idõt is lenni – kérdem õszintén.

-         Talán – válaszolja, majd meghúzza a tartalmát. – na és te Senpai – kérdi kicsit piros pofival a szaké után – neked nincs ilyen valaki?

-         Már hogyne volna – vonom meg a vállam. – Csak az illetõ nem szeretne velem lenni – majd én is lehúzom a szakét.

-         És mond csak Senpai – kezdi mosolyogva – Igaz ez a „férfis” dolog, is nálad – kérdi inkább kíváncsian, mint undorodva.

-         Teljesen Kawaii-chan - mosolygom õszintén, közben intek Tsuna-hoz még egy körre. – A szépség véleményem szerint bárhol gyökeret verhet. Egy például pont, itt ül mellettem és Hanna-channak hívom – kacsintom. Béna egy szöveg volt de belevörösödött. Tényleg ennyire tetszem neki?

-         Hányszor voltál pasival – néz rám, majd megissza az újabb körét.

-         Jó sokszor – vonom meg a vállam – de ténylegesen csak két férfival voltam eddig együtt.

-         Hmm – kérdi.

-         Akivel a szüzességem vesztettem el, meg akibe szerelmes vagyok – adom a nyíltat és én is, meghúzom a szíverõsítõt. Tsuna már készíti is a következõt.

-         És olyankor uke vagy seme vagy – kérdi és tényleg érdeklõdõen. Nocsak, általában lányok elfogadják a tényt, hogy bisex vagyok, de nem érdeklõdnek a dologról. – Olvasok BL regényeket - adja a magyarázatot. Na perverz kiscsillag.

-         Persze elõször uke voltam - mosolygom nosztalgiázva kamaszkoromról – de most már csak és kizárólag seme vagyok. Már senki alatt nem tudnám elképzelni magam. Nem is kezdek olyanokkal, akikkel mégis az lennék.  De láttad azt a szexi sebhelyes arcú csávót a bejáratnál, aki egy szép szõke libával ült kettesben – kérdem.

-         Igen még szemeztem is vele – válaszolja szemrebbenés nélkül. Felnevetek erre.

-         Látom, megnézted magadnak – nevetek továbbra is – nos annak idején én is. Raido igazán dögös csávó. Na vele még mindig alatta lennék, már csak a tisztelet miatt is.

-         ÓÓÓ – vigyorog – tehát õ volt az elsõ nagy Õd.

-         Ja valahogy úgy – mosolygom, majd együtt leisszuk ezt a kört is. Természetesen ez nagyon sokáig így folytatódott és inkább piálással, mint beszélgetéssel. Vicces egy tyúk kifejezetten könnyed vele a beszélgetés. A haza fele menet hát még viccesebb volt. Az én lakásom Konoha másik végébe van teleportálni már egyikünk se tudott így maradt a lány lakása. Gyakorlatilag a hátamon cipelve vittem haza. Nem is kell mondanom, hogy nézhetett ki. Mondjuk szerintem inkább csak becsípett és nem rúgott, de nem ihat olyan sokszor, ha ennyitõl így áll. Illetve nem áll. De természetesen nekem tetszett a cipelõs ember szerepe is. Fõleg, mert a két puha combot foghattam és fülembe pihegett a drága.

-         Na akkor itt vagyunk – mondom az ajtaja elõtt. Lassan eléggé kabarésan elõhúzza kulcsát, majd inkább úgy éreztem nekem, kell beletalálni a lyukba, különben reggelig nem jutunk be.
A szobájában persze vaksötét volt a lámpakapcsolót meg véletlenül sem találtam meg. Franc tudja, hogy ezekben, a lakásokban hol van.

-         Kote – senpai – karol át hátulról puha mellecskéi úgy nyomodnak a hátamhoz – ugye maradsz éjszakára – kérdezi fülembe, amire rá is harap.

-         Hát, ha van miért – fogom meg puha kezecskéit – akkor maradhatok is.

-         Akkor jó – mondja pajkosan, majd macska ügyességével már a mellkasomra támaszkodik, puha kezei hamar találnak utat az ingem gombjaihoz. Nocsak.... , hogy megélénkült. Lassan emelem fel én is kezeimet az egyikkel ezüstös gyönyörû hajába, markolok úgy vonva közelebb magamhoz, míg a másikkal lágyan simítok végig oldalán, egészen ahhoz a fehér hosszú combhoz mely olyan rohadtul feszes. Halkan fel kuncog.

-         Kote-senpai-nak nagyon tetszik a combom – mosolyog majd lágyan, leradírozza rólam a felsõm így mutatva meg neki kockás izomzatomat. Ami igencsak kedvére lehet hisz egybõl bepirult.

-         Kawaii – chan – simítok végig belsõ combján – adok egy geci jó tanácsot – suttogom majd nyakához hajolva, folytatom – ne rejtegesd ezeket, a lábakat – majd lassan belecsókoltam nyakhajlatába, ami hangot adós tetszés lett. Ah de cuki hangja van. És milyen puha a bõre vajon az ajkai is ennyire finomak, mint ahogy kinéznek? Lassan puszikkal hintve végig a nyakát indultam fölfele, hogy megkóstolhassam a szerintem nagyon meggy ízû szépségét. Elérve száját elõször csak végig húztam nyelvemet ajkai peremén mire azok automatikusan nyíltak szét így teljes utat adva ahhoz, hogy tényleg tudjam meggy ízûek az ajkai. Nem kellett sokat teketóriázni, hogy teljes zöld lámpát kaphassak. Kawaii-chan rohadt jól csókol és kezecskéi igencsak övem tájékán, matatnak. Így én sem tétlenkedve simogattam le róla piciny nadrágját és egy mozdulattal szakítottam le róla azt a csipkés bugyit. Nagyon szexi drága de rohadtul nem lesz most szükség rá.

-         De az – akadékoskodna ám, én már felsõjét gombolom ki így teljes rányújtást adva tökéletesen formás nagy melleire! Amik nagyon-nagyon puhák, fõleg így nyelvvel érintve. Ah de finom ez is, kész fõnyeremény ez a lány. Egy kattintás elég volt ahhoz, hogy az utolsó ruhadarabtól is megszabaduljak így végre meglátva teljes valóját.
És bazd meg... volt alattam már jó pár nõ, de ez a csaj végtelenül gyönyörû. Szinte egy természeti csoda.

-         Faszom - csúszik ki számon a gondolatom, ami már igencsak áll rá.

-         Senpai – sóhajtja fülembe miközben jobb lábfejét végig, húzza bal lábamon egészen derekamig ahol combjával fog minket szorosabban össze. Ajjj, hogy mire nem jó egy kis lazaság? Megfogva az imádott testrészt nem tétlenkedve másik combját is felrakja, így persze én, mint az erõmûvész tartom, és úgy csókolom azokat, isteni melleket. Nagy léptekkel indultam az ágya felé, hogy eldöntsem rajta. Csodálatos ezüst haja legyezõként terült el a bársony kék paplanon.
Fenomenális egy liba.
Bármennyire is szorít, ez a rohadt nadrág a dolgokat azért meg kell hagyni a maguk módján. Hogy is szokás ezt mondani? Ja igen! Vad ragadozóként indultam ahhoz a szexi babához, aki épp felhúzott terpesztett lábbal várt rám. Felette megtámaszkodva mellétõl lefele csókkal hintettem minden apró kis részt ahol csak érni tudtam õt. Míg nem elértem azt a bizonyos célszervet!

-         Senpai – nyögi a drága.

-         Ennyire kell Kawaii-chan – suttogom érzékeny pontjára majd választ nem várva egy nagyot, csókolok rá. Amit egy halk nyögéssel jutalmaz. Hol lassan hol gyorsabban nyaldosom édes barackját ami igen csak nektároz. Gondoltam, hogy talán el kéne kezdenem az ABC-t írni a nyelvemmel kíváncsi, vagyok, meddig jutna, de inkább azt egy késõbbi alkalomra halasztom. Meg ahogy hallom épp eléggé tetszik neki tevékenységem. Görcsösen markolássza szénfekete hajam, ami csak újabb bizonyíték, hogy nem vagyok szar alak.

-         Ott – nyögi édes hangján. Tõlem oké. Rátapadok a kijelölt pontra és még erõsebben megszívom. Innentõl már nem is kellett sok, hogy halljam hangján és érezzem nedvén, az élvezetét. ÁH õrülten erotikus látvány, kicsi nõies izzadt teste. Szaporán piheg és a görcsös szorításból lassú simogatást, kaptam, míg én az édes nektár maradékát nyaltam ajkaimról, ami felettébb tetszhetett neki, mert elmosolyodott. Lecsukta szemét és úgy pihegett tovább, pár perc pihi neki is járhat. ÁÁÁÁ gecire áll már a farkam! Utoljára így felizgulva valakire 4 hónappal ezelõtt Baby-chan-ra voltam. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a kis „játszmát”. Kétségtelenül én jártam a legjobban. Nem lehetek ekkora mázlista.

-         Na akkor Kawaii-chan – nézek rá újból csábosan, de ez az arc hamar eltûnt a képemrõl.

-         Akurvaéletbe – ez az egy szó jutott az eszembe, de így egyben. Ilyen nincs. Az ÉN édes, aranyos, nagyon-nagyon erotikus, égbekiáltóan szexi és felhevült macskám BEALUDT!  Ekkora szívást. mégis csak én vagyok a legidiótább balfék ezen a világon. Na jól van Kawaii-chan, ennek fogod nyögni reggel a bérét, azt garantálom és biztosítom egyaránt.
Ez így kínzás...

-         Auuu – nyögöm – Fáj a fejem, ne kiabálj – nézek felé irtó aranyos pofival.

-         Ezzel nem hatsz meg – néz laposan felém karba tett kézzel.

-         Oh a francba – vakarom meg a fejem. Mivel 2 órát voltam szíves késni a jelentkezõ adatlapok ellenõrzésérõl és aktázásáról a barna hajú barátom enyhén felpaprikázott lehet. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az iroda teljes elárasztása papír tömegekkel. Le se merek nézni, hogy én épp kinek a dossziéján állok. – De…

-         Nincs de – vág közbe mély barna szemei villámokat, szórnak – Szívok miattad, mert képtelen vagy idõben is odaérni bárhova! – jogos általában õ volt az, aki mindig elrángatott mindenhova és akkor csak fél órákat késtünk. Itt a múlt idõn van a hangsúly. Volt.

-         Gondolom, nem tudom, egy „marha jól áll Baby-chan ez a vizsgáztató egyenruha rajtad” –dal elintézni – kérdezem félre húzott mosollyal. Hátha összejön a bók.

-         Nem - vágja felém keményen. Hát ez szopás. De sajnos láttam édesem a meglepett pillantásodat. Túl jól ismerlek ilyeneket, nem rejtegethetsz elõlem. Kár, hogy ennek már nincs jelentõsége. – Csak néha lehetne annyi benned, hogy oda figyelsz. Most miattad csúszni fogunk és nem csak te leszel lebaszva, hanem én is!

-         Nincs mentségem – tárom szét karjaimat ezzel bevetve az utolsó lehetõségemet – hülye voltam – egyetlen nagy lépéssel meghagyok tisztességes fél métert közöttünk – Sajnálom – majd meghajolok, így hajam súrolja ruháját és beszippanthatom drága kölnijét az ilyesmikre mindig adott. Tudom, hogy most cukin elvörösödött és résnyire nyitotta a száját, de már nem tehetem meg, hogy felegyenesedve elkapom pillantását, és édes csókot leheljek ajkaira. Elfordul, és az íróasztalunkhoz lépked.

-         Hagyd ezt abba – mondja halkan, miközben kihúzza - ne bomolj, inkább csináljuk már meg – mire felnéztem õ már az egyik papírt bújta és írt rá valamit. Ennyi vége van. Habár kimondtuk egészen pontosan 87 napja nem egyszerû tovább lépni. Nem akarok tovább lépni, mivel õ az enyém õ az én mindenem a másik felem. Akit hülye módon megcsaltam annyi év után és legnagyobb sajnálatomra, a barátságunkra is ráment a dolog. Lassan odaülök a szembe lévõ székre az asztal túlsó végén, és hozzá nyúlok az elsõ papírhoz.
Shikamaru Nara.
Pedig dedós korunk óta együtt voltunk. Minden kis balhétól kezdve az elefánt méretûig ketten tettük széppé, mert együtt röhögtünk a többieken, kentük szét a fagyit magunkon.
Sabaku no Gaara.
Emlékszem ott voltam mikor elõször tört el lába is a játszótéren. Na meg õ mikor az egyik srác a suliból beverte az orromat. Mindig õ tanult én puskáztam a dogáknál de még akkor is próbált segíteni.
Uchiha Sasuke
Faszom nem gondolkodhatok ilyeneken. Csak saját magamat kínzom vele. Szakítottunk és most véglegesen. Nincs több esélyem azt a jó sokat mind eljátszottam. Így is túl türelmes volt. Ám amióta nem vagyunk együtt minden férfiban, vagy nõben õt keresem. Valamiért mindig olyat viszek az ágyamba, aki barna rövid hajú, csintalan sötét szemû, kis ölelni való derekú. Kellene egy olyan csaj aki teljesen más ezekhez a kategóriákhoz képest.
Naruto Uzumaki
Igen egy olyan lány, akinek alapjáraton nem számítana, hogy hányszor dug. Nem tesz túl sok érzelmet a dologba épp annyit amennyi, kell az érzékiséghez. Egy kalandvágyó kis ribanc kéne, némi tartással és ésszel megáldva.
Hyuuga Hintata
Na az nem õ. Rövid úton föld alá ásna a rokonság. De alapjáraton, hogy genin legyen a csajszi nem rossz. Hol vannak itt a csajok? Majd akadok egy jóra.
Kopognak. Majd bekukkant rajta Hayate a Genya - senpai. Csak így hívom, de õ a rangidõs jounin meg kell adni a tiszteletet így felállunk. Köhécsel egyet.

-         Nyugi – emeli fel a kezét, próbáltam nem azt figyelni, hogy szerelmem ezt az egy mozdulatát is mennyire figyeli. Tudtam! – Csak Izumo-t rabolnám el egy pillanatra, van még pár akta, ami kelleni fog nektek – magyarázza. Izumo meg mint aki a föld felett 2 méterre lebegne, úgy ugrik felé és már csak az ajtócsukódást, láthattam.

-         A büdös francba – szitkozódom és a kezembe lévõ tollat a szemközti falhoz, vágom.

-         Tudtam – mondom magamnak, és közben hajamba markolok, mért fáj ennyire. Nem akarom, hogy õk… nem az elképzelhetetlen, hogy mással… sose… nem engedem… õ csak az enyém, senki nem láthatja úgy, mint én. Hozzám van kötve, ahogy én hozzá, nem mosolyoghat másra, nem láthatja más elpirulni, nem nézhet bele senki a szemeibe, azok csak az enyémek!
Baszki a toll az kell továbbra is. Trappolva meg állok. Felveszem és lenézve életem legjobb ötlete, támad.
Hanna Reiko.
Féltékennyé teszem. Ez az! Õ tökéletes lesz! Hallottam már a pletykákat, õ pont olyan, aki nekem kell most. Ha több alkalommal vagyok vele, akkor talán Izumo észbe kap, hogy még rajta kívül is van számomra élet. Ne hidd édes, hogy csak te vagy az egyetlen, akivel többször lennék együtt. Ráadásul színészi tehetségemet berakva még a szerelembe esõt is eljátszhatom. Én tényleg egy zseni vagyok. Meg nincs veszteni valóm. Max ha nem jött be, akkor jókat kúrtam.
Na mikor is kezdõdik a vizsga és mi is az?

-         Na papír, papír merre vagy – hívogatom játékosan. – Megvagy! – kapom el. – Szal 14: 00-kor zsír és én is be vagyok osztva akkorra! Je.
Ezek után Izumo egyáltalán nem értette, mért vigyorgok, mint a tejbe tök.
izgalmas vizsgának nézek elébe.

A számomra várva várt délután kettõ órára is ráütött a nagymutató és a sok kis tejfeles szájú fokhagyma seggû egyedek már a teremben várakoznak. Míg minket nagy szerencsénkre egy-egy puha székre ültettek. Ugyanis baromira nincs kedvem a fenséges hátsómat kockásra ülni. Izumo mellém telepedett le, de ez most nem tud lekötni úgy igazából, hisz csak egy személyt várok lassan epekedve. De õ nem siette el a dolgokat.
Az idõ eltöltése egész kellemesnek is mondható volt. Hatake Kakashi két srác geninje tett róla, hogy ne unatkozzunk. Mûsorosan veszekedtek egymással. Valaki igazán felvilágosíthatná már õket, hogy nem csak úgy tudnak egymásból szenvedélyt varázsolni, hogy verekednek. Vannak ennek gyengébb és élvezetesebb változatai is, amik bár õsi módszerek de hatásosak. Ahogy látom Izumonak igencsak, felkeltette az érdeklõdését az Uchiha. Jajj Baby-chan annak a seme-nek még érnie kell, ellenben a szõke kis uke-t lassan tanítgatni kéne, hogyan is riszálja popóját.
Ha már a riszánál tartunk meg is érkezett a mai nap csúcspontja, formás alakjával együtt. Vanillia illatos mozdulatok kísérték csábítóan ördögi mozgását, hol ott csak a helyét foglalta el. Ajkain angyali mosolyt ült de sugallta, hogy ez csak genjutsu. Hosszú fényes haja lágyan keretezte gyönyörû arcát. Az a vén perverz kígyó elmehet a sutyerákba, hogy ilyen csaj dugdos. A szépség egyik vállát szabadon hagyta így mutatva mennyire egészséges, és feszes bõre van.

Hanna Reiko.

Bazd arról, nem volt szó, hogy ez a csaj ennyire kívánatos!
Körbe nézve nem csak engem bûvölt el a boszorkány. Örömömre Izumo felhorkantott, csodálatomra pedig a kyuubi gyerek rálépet az Uchiha lábára, aki mintha vissza hökkölt volna az Uzumaki pillantására. Na igen. Kölyök, ha a pasiddal vagy, célszerûbb lenne nem a sharinganod-dal megbámulni egy lányt.
Megérkezett a geninek számára oly várt idegbajos pszichopata, azaz Ibiki-sensei. Így végre beindul a mandula. Na a pofázása az nem érdekel úgy se nekem, szól. Ellenben a résnyire nyitott Hanna-chan ajkai sokkal jobban. Szürke áthatolhatatlan fátyolos szemei csodálkozva vizslatják az elõtte lévõ papírt. Míg mázlimra nekem nyílik a legjobb belátás keresztbe tett lábaira, és így tökéletesen látom hosszú combját is.

-         Akkor kezdhetik is! – szólal meg Ibiki enyhén túljátszva szerepét – Lapot fordíts! Rajta.

Hehe. Nagyon vicces fejet vágnak ám. Ezt le kéne fényképezni fõleg a kis Naruto-ét. Nagyon kemény! Hihi. Megnéztem a feladatsort, nem kispályás csávó írhatta, mert eléggé durvák. Még jó, hogy az én idõmbe nem dolgozattal indítottunk, mert akkor úgy nézhettem volna ki, mint a kis kyuubi. Látom, Homokéknak hamar leesett a tantusz az Uchiha-val egyetemben. Õk már szépen körmölnek, Hyuuga fiú is keményen serceg.

Eltelik fél óra és az én Kawaii-chan-om fel, se néz a lapból, de nem is ír. Ajjj így nem lesz jó, tessék gondolkodni.

 - A 67, 68. 69-es számú versenyzõk ki vannak zárva – ordítja be Izumo. Van aki komolyan veszi a figurát. Nem is vártam mást tõle.
Akkor akár be is vethetem magam. Kicsit elõrébb csúszok a széken, lábaimat lezseren terpesztve dobom, hanyag eleganciával ölembe állítom kis strigulázó papírtömbömet, és mindent elnyelõ sötét szemeimet egyedül csak Õ rá állítom.
Nem bírtam ki félmosoly nélkül mikor megéreztem Izumo rezdülését. Igen-igen Baby-chan hidd el, ez nem csak neked tetszett, így hanem Hanna-channak is, hisz idekapta gyönyörû pilláit ám.  Aki viszont túl hamar kapta el rólam azokat. De tisztában vagyok vele, hogy nem kell sokáig várnom, mire újból ide néz. Hisz csak õt szuggerálom, és ezt érzi. Ösztönösen. Hirtelen elkezd gyorsan körmölni, valószínûleg most érkezhetett meg a jutsu puskája. Hála Ezüstös hajú társának.
Felnéz.
Eszméletlenül gyönyörû arca van. Én pedig húztam egy strigulát, erre õ felhúzta a szemét. Kawaii – chan én itt vizsga biztos vagyok, kérlek.  Így újból visszatér papírjához. Hosszú haját füle mögé simítja, hogy ne zavarja így mutatva meg ezüst karikáját benne. Lassan írnak, túl kecsesen azok a kezek egy ninjához képest.
És újból csak ide pislant a szürkéivel.

Míg én húzok még egy strigulát szépen. Õ kikerekedett szemmel rémül el. Hehe vicces, úgy látszik én is szigorú bácsi lettem. Megint csak leplezetlen gyorsasággal ír, kissé értetlen arccal. Gondolom, nem értette mozdulatomat. De itt én vagyok az agy jelenleg és nem te. Óriási pontot rakott a lap végére. Akkor befejezte. Lassan, sorról sorra haladva átvizsgálja. Majd diadalittasan belenéz szemeimbe, talán még egy kis „nesze-neked” is volt benne. Jajjj te Kawaii-chan. Csak nézve a szürke csodákat húzom meg az utolsó strigulát. A látvány döbbentess volt amin muszáj volt elvigyorodnom. Elõször tágra nyíltak a szemei majd felháborodva összeráncolta homlokát. Így inkább volt cuki, mint félelmetes, pedig de próbálta sugallani felém, hogy „kinyírlak, ha beköpsz”. Ám nekem ez itt a munkám.

-         A 102, 103, 104-es számú versenyzõk mehetnek haza – kiáltom én is férfias baritonomon.  – Ki vannak zárva - teszem hozzá a gyengébbek kedvéért. Hanna-chan már nyitotta a száját és kiáltott volna rám, mikor is felfogta, hogy nem õket zártam ki. Megint csak döbbenet volt figyelni a csodálkozó arcot, ahogy gyakorlatilag elvörösödött, mint a fõtt rák.  Ez a szín kifejezetten jól áll neki, vajon milyen lehet a félhomályban? Lassan fordítottam el a fejem róla így már csak egy dühös toll csapódást halhattam. Hát ennyire a szívedre vetted, hogy játszottam egy kicsit unalmamba?

Három óra ücsörgés, kínszenvedés, hónaljszag, idegesség és feltûnõ Uzumaki-s jelenet után végre feltornázhattam magam függõlegesbe. Még ki se nyújtóztattam magam Izumo elhúzott, mint a kámfor és nagy bánatomra Genya-senpai-ból is elcsíptem valamennyit. Lehet, gyorsabb fokozatra kéne kapcsolni? Nem tudom. Végtére is Kawaii-channal se kéne túlságosan siettetni a dolgokat. Hisz minden épp ellenkezõjére is fordulhat. Bár ez nem valószínû.

-         Valaki feltûnõen jól érezte magát a vizsga alatt, míg mindenki más szarrá pöcsölte izgalmait – hallok meg egy igen erõs még is vékony hangú leányzót mögülem. Ez Õ egyszerûen tuti. Lassan fordulok felé és mély sötétjeimet egyenesen neki, szegezem. Nem ijedt meg, helyette inkább elolvasta a nevemet a kis vizsgáztató kártyámról.  – Nem igaz Kotetsu-senpai – kérdi felhúzott szemöldökkel. Jó a megszólítás, helyes.

-         Tudod, Én már megtehetem ezt – vigyorodom el magabiztosan.

-         Akkor is szemét húzás volt ez Senpai – morogja.

-         Mégis mi? – értetlenkedek. Miközben lassan oda viszem a tömbömet a többiekéhez, akik már leadták. Jellemzõ, hogy ki az utolsó.

-         Ne játszd a hülyét – trappol mögöttem.

-         Tényleg nem tudom, mire gondolsz – rakom le lassan a bizonyítékokat – azt tettem, ami a dolgom volt, szemel tartottam egy vizsgázót.

-         De…

-         Mégis mit de – kérdezek vissza miközben lassú öles léptekkel, hagyom el a termet. – Semmi felróható nincs benne – magyarázom és hallom, hogy fújtat – Kawaii – chan – fordulok hátra kissé felé hajolva, fél mosoly ajkaimmal, fekete tincseim lágyan, esnek arcomba és lehetetlen volt nem észrevenni, hogy kirázta a hideg. Egyszóval: meg vagy.

-         Mi – néz döbbenten – Ne. Becézgess… Senpai – taglalja. Oh hát hogyne. Vigyorodva megfordulok majd az ajtóból visszanézve:

-         Este hétre eléd megyek szobádhoz. Elviszlek egy jó kis helyre. Nem kell puccba vágni magadat annyira, csak egy chunin vagyok nincs hokage-i fizetésem.

-         Ki mondta, hogy randira megyek veled - kellett fél perc neki mire leesett, hogy mit mondtam és végre válaszolt.

-         Tudom, hogy tetszem neked – fordulok vissza, majd intek – Kawaii-chan.