|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| vicii | 2012. 03. 07. 18:50:05 | #19693 |
 Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Kis piócámnak)
Kínzóan lassan hatol belém újra, az érzéstől pedig mindketten felnyögünk… ez megunhatatlan…
Ahogy újra mozogni kezd bennem, ismét eláraszt a kéj, remegő testem megint felforrósodik… kemény farka már könnyebben mozog bennem, élvezetének előző maradékai síkosítóként szolgálnak…
Megint hátamhoz simul, úgy mozog bennem tovább…
- Szeretlek…- hallom hangját, ahogy fülembe susog…
- Ryan…- kérdeznék vissza döbbenten, de ekkor az orgazmus elönti a testem, kérdésem pedig kéjes nyögéssé fajul…
Pillanatokon belül ő is követ, majd rám hanyatlik, én pedig lihegve terülök el hason fekve a matracon…
Amit az előbb mondott… szeret…
Én erre még nem voltam felkészülve. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg kimondja majd…
Tény és való, hogy én is érzek valamit iránta, dehogy szerelem-e, azt még nem tudom…
- Ugye jó volt, édes?- kérdi érzékien, én pedig felsóhajtok, ahogy forró ajkaival hátamat kezdi cirógatni… ostoba kérdés, hát persze, hogy jó volt… sőt, egyenesen fergeteges…
Édes csókokkal hinti be a bőröm, testemen egyre lejjebb haladva, majd mikor elér a hátsómhoz, felsóhajtok…
- Ryan… nem bírom.- nyögöm elkeseredetten, még egy menetet nem viselne el a testem…
- Nyugalom édes… Nem is akartam még egy menetet. Inkább pihenj.- mondja vigyorogva, majd játékosan megpaskolja a seggem. – Aludj, Nick ukica...- mondja, majd óvatosan felkel és kisétál a hálóból.
Én pedig sóhajtva nyúlok el az ágyon…
Ez valami hihetetlen élmény volt…
Viszont a szavai…
A fenébe is, én mit érzek…?
Sóhajtva temetem arcomat a párnák közé, majd hagyom, hogy elnyomjon az álom…
***
Finom illatokra ébredek.
Nyögve fordulok hanyatt, majd kezdek el nyújtózkodni az ágyon. Fenébe is, kicsit megviselt az előbbi néhány menet, de hát nem vagyok hozzászokva…
Végül felülök, és nekilátom egytől egyik kiropogtatni a csontjaim…
A feszültség máris csökken. Végül feltápászkodom, aztán megindulok megkeresni Ryant.
Legnagyobb meglepetésemre a konyhában találom. Spagettit főz, és ahogy elnézem, az utolsó simításoknál tart.
- Szia édes.- köszön, én pedig szótlanul hozzá lépek majd forró, szenvedélyes csókot váltunk… ezúttal én dominálok. A gyerek napnak vége, cicám… seme-sama visszatért…
- Szia te kis konyhatündér.- vigyorgok rá, majd élvezettel belemarkolok abba a formás kis seggébe… - Főzni is tudsz? Egyre csak meglepetéseket okozol…- jegyzem meg, majd leülök a konyhaasztalhoz és rágyújtok egy cigire.
- Nem nézted volna ki belőlem, mi?- vigyorodik el, majd tálal, de mielőtt még leülhetne a saját székére, az ölembe húzom. Szenvedélyesen csókolok bele a nyakába majd csinos kis foltot szívok rá, mire felnyög…
- Sok mindent nem néztem volna ki belőled…- nevetek, miközben átkarolom. – Tényleg szeretsz?- kérdem végül halkan, a fülébe suttogva. Egy hosszú pillanatig hallgat, majd felém fordul, tekintete egész komoly.
- Igen… legalábbis azt hiszem.- mondja bizonytalanul.
- Én sem tudom még biztosan…- kezdek bele halkan. – De jó úton haladsz felé, hogy végelegesen magadba bolondíts…- súgom elmélyült hangon…
Látom a szemeiben felcsillanni a boldogságot.
Lassú, lágy csókot váltunk…
Aztán nekilátunk megetetni egymást…
- Meglepően jól főzöl, cicám.- dicsérem meg vigyorogva, majd lenyalok egy kis szószt a szája széléről…
Majd együtt megfürdünk, végül öltözködés közben újra felhozom a témát.
- Most már igazán indulnunk kellene az öregedhez…
|
| vicii | 2012. 03. 06. 21:01:23 | #19675 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Perverz piócámnak)
- Csak mert jól csinálod… de mire vársz? Folytasd!- követelem, mire először meglepődik, majd széles, perverz vigyort villant… combjaimra markol, én pedig kéjesen felnyögök, az orgazmustól a testem még mindig sokkal érzékenyebb…
- Nem is hagytam volna abba, édes. Én még mindig nem élveztem el…- mondja arcomat cirógatva, de gyengédsége rögtön eltűnik… először kihúzódik belőlem, majd még mélyebbre hatol…
Egyszerre nyögünk fel az élvezettől…
- Ryan… Dugj meg úgy, mint még senki…!- követelem nyakát átkarolva, ő pedig vadul kezd el kefélni, szinte a matracba döngöl…
Mintha nem is ő lenne… mintha egy teljesen idegen ember dugna…
Olyannyira, hogy egy hirtelen mozdulattal hasra fordít, majd hátamhoz simulva kezd el mozogni bennem, miközben egyik kezével merevedésemet kezdi kényeztetni… a fenébe… ilyet sosem mert volna előtte…
Perverz volt eddig is, mi tagadás, na de hogy ennyire… vad és követelőző… állatias…
És ez még mindig kurvára felizgat…
- Remélem élvezed… Nem sokan láthatják ezt az oldalam…- súgja a fülembe kéjesen, én pedig tehetetlenül markolom az amúgy is szakadt lepedőt…
Jesszus… ez a srác… annyira… annyira…
És ekkor hirtelen abbahagyja.
Elégedetten felmorranok, nem teheti pont most, amikor már majdnem elélveztem újra!
- Folytasd kérlek…- könyörgök elkeseredetten…
- A-a… Ha el akarsz élvezni, lovagolj meg!- mondja kegyetlenül, majd elterül mellettem az ágyon én pedig döbbenten meredek rá…
Még kéjesen megharapdálja az alsóajkam, én pedig elvörösödve pillantok rá. ezt ő sem gondolhatja komolyan, de mégis…
Ohh atyám…
Bassza meg…
Annyira felizgat, hogy így parancsolgat nekem… felizgat, ahogy játszadozik velem, ahogy kegyetlenül parancsolgat…
Még senki nem volt képes ennyire felizgatni…
És még senkinek nem vetettem úgy alá magam, mint neki…
Ezek szerint Ryan különleges…
Talán… talán szeretem…
Végül csak nyelek egyet, átvetem a lábam a derekán és megpróbálom magamba vezetni a férfiasságát, de olyan rég nem csináltam ilyen hogy elég ügyetlen vagyok… ráadásul… a méretei csak alig vannak elmaradva az enyémtől, de eddig ez fel sem tűnt…
- Ez nagy…- állapítom meg nyögve, ebben a pózban valahogy nem akar belém csúszni…
- Ne beszélj édes, inkább mozogj!- követeli, majd megmarkolja a csípőmet és egyszerűen magára ránt…
Hangosan felnyögök, mikor ismét egész hosszában bennem van…
Lihegve támaszkodom meg a mellkasán, vágytól kipirultan tekintek rá… aztán lassan mozogni kezdek… magamból kikelve vonaglok rajta, Ryan pedig élvezettel legelteti rajtam a szemét, combomat markolássza, testemet simogatja…
Aztán lassan piercingemmel kezd játszadozni, majd erőteljesen csavar rajta egyet, én pedig hangosan, hátravetett fejjel nyögök fel a kéjtől…
- Igen… ezt csináld még…- sóhajtom, mire kétszer akkora hévvel csíp mellbimbóimba, majd karikámat húzogatni, csavargatni kezdi… én pedig hogy lássa, mennyire tetszik, gyorsabb tempóra kapcsolok…
Végül érzem, ahogy megfeszül alattam, végül fejét a párnák közé temeti és hangos nyögéssel élvez belém…
És az érzés, ahogy forró magja belém áramlik…
Nem bírom ki, engem is magával ránt, az orgazmus pedig ismét görcsbe rántja a testem…
Lihegve hanyatlok mellé… Ryan megcirógatja az arcom, majd dominánsan, vadul tapad ajkaimra én pedig sóhajtva viszonzom…
- Ki hitte volna, hogy neked is van egy pirulós oldalad…- jegyzi meg vigyorogva, mire zavartan fordítom el a fejem.
- Fura dolgokat hozol ki belőlem…- jegyzem meg halkan, mire szinte kivirul az arca.
- Komolyan? Tényleg csak én láttam ezt az arcod?- kérdi felvillanyozódva, én pedig bólintok…
Elvigyorodik…
- Megtisztelve érzem magam, édes…- súgja, majd elégedetten felmorranva kezdi harapdálni a nyakamat, keze egyik mellbimbómmal játszik… nyögve törleszkedek hozzá, hátamat mellkasának simítom…
- Még hogy az én szexuális éhségem kielégíthetetlen…- jegyzi meg kuncogva.
- Miért, te talán nem vágysz még egy menetre?- kérgem hátra pillantva széles, perverz vigyorral.
- Azt nem mondtam…- válaszol hasonló arckifejezéssel, majd se szó, se beszéd magára ránt…
- 69?- kérdem élvetegen, kéjesen végignyalva ajkaimon.
- Benne vagyok…- mondja, majd pillanatok múlva élvezettek nyaljuk egymást… érzem, hogy közben kezeivel seggemet markolássza, majd egyik ujja belém siklik… én pedig farkával a számban felnyögök…
Ujjazni kezd, először csak lassan, kínzóan, aztán egész vadul… a végén már három ujja mozog bennem, én pedig lassan elvesztem a fejem…
- A francba is, elég! Tényleg azt akarod elérni, hogy könyörögjek?!- kérdem elkeseredetten, szinte felnyüszítve, mire csak egy gonosz mosolyt kapok válaszul.
- Pontosan…- mondja élveteg vigyorral, én pedig elvörösödve harapok ajkaimba…
- Kérlek… könyörgöm… elégíts ki újra…- mondom végül meghunyászkodva, mire az eddigi legperverzebb vigyorát ölti magára. Nyelek egyet.
- Ezt akartam hallani… most pedig helyezkedj el négykézlábon…- utasít halkan, én pedig már annyira ki vagyok éhezve, hogy engedelmeskedem… - Nagyobb terpeszben…- mondja… teljesítem a parancsát…
És ekkor nagyon, nagyon lassan, szinte kínzóan hatol belém újra…
|
| vicii | 2012. 03. 05. 21:01:31 | #19644 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Kis piócámnak)
- Akkor rajta, bébi, most az egyszer a tiéd lehet az irányítás…
Mondom széles, perverz vigyorral… igazán kíváncsi vagyok, mire képes ebben a szerepben…
És őszintén szólva felizgat a gondolat, hogy most ő fog megdugni engem… sőt, keményebb vagyok, mint valaha…
Igaz, rég voltam már én az uke. Fiatalon persze rengeteget voltam alul, de mióta megizmosodtam, általában seme szerepet töltöttem be… szóval rég dugtak meg alaposan…
Széles, perverz vigyorral lök az ágyra, majd fölém mászva éhes tekintettel fixíroz… majd lassan, ajkain kéjesen végignyalva kezd vetkőztetni…
Élveteg vigyorral figyelem…
Ryan tipikus uke, de amint látom, nem riad vissza a gondolattól… sőt, mintha neki is tetszene…
A csípőmre ül, majd hozzám hajolva kéjesen a fülembe suttog…
- Nem tudod, mire vállalkoztál, uke-chan…!- súgja perverzül, majd élvetegen nyal végig fülcimpámon…
Bassza meg, megremegek ettől… kurvára izgató…
Persze a kis sunyi rögtön kiszúrja a reakciómat és széles vigyorral reagál.
Majd lassan benyúl nadrágomba és férfiasságomra markol…
Bassza meg, már ennyitől kemény lettem…
Halványan elpirulva fordítom oldalra a fejemet…
Hihetetlen… hogy miket hoz ki belőlem ez a srác…
Széles, megnyugtató mosollyal reagál, majd belecsíp a mellbimbóimba, én pedig nem tudom megállni, halkan felsóhajtok.
- Ryan…- nyögöm, miután teljesen levetkőztetett… tudja, mennyire beindultam, mégis húzza az idegeimet…
Lassan szopni kezd, az érzés pedig felülmúlhatatlan ebben az állapotban…
- Mi az picim?- kérdi vigyorogva, a kis perverz pedig még erősebben szívni kezdi. Nyögve markolok a hajába.
- Ne játszadozz!- figyelmeztetem, de hangon már túlságosan remeg, így nem tudok eléggé tekintélyparancsoló lenni…
- Síkosító…?- kérdi gyengéden.
- A francba azzal a rohadt síkosítóval! Dugj meg!- követelem szikrázó, fenyegető pillantással, nem tudok tovább várni, nem akarok tovább várni!
- Na mi az, drágám, ennyire felizgat a gondolat, hogy te lehetsz, akit döngetnek…?- kérdi kéjesen, miközben hozzám hajol egy csókért. Vadul és szenvedélyesen tapad az ajkaimra, nyelvével mohón számba hatolva… én pedig engedem, hogy irányítson… nyögve viszonzom a csókot nem kevesebb hévvel, közben pedig magamhoz húzom… testünk összesimul, gyémánt kemény farkam pedig az ő merevedését ingerli…
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?- kérdem perverzül, mire szélesen elvigyorodik.
- Igen, és alig várom.- kuncog fel, majd egy hirtelen mozdulattal belém hatol… én pedig hangosan nyögök fel, fejemet hátra vetve, a lepedőt markolva…
Kurva életbe…
Erőteljesen kezd mozogni bennem, én pedig szabályosan szaggatom a lepedőt magam alatt…
- Nick… annyira szűk vagy…- nyögi élvezettel…
- Azért, mert évek óta te vagy az első, akinek ezt megengedem…- nyögöm, majd hajába markolva húzom magamhoz egy kellemes, lágy csókra…
Legnagyobb szégyenemre percek alatt elélvezek…
Mikor elér az orgazmus mély, férfias hörgés hagyja el a számat, testem ívbe feszül, a lepedő pedig hangos reccsenéssel szakad el ujjaim között…
- Ez gyors volt, uke-chan…- vigyorog rám Ryan teli szájjal…
Felnevetek.
- Csak mert jól csinálod… de mire vársz? Folytasd!- követelem egy kiéhezett vadállat tekintetével…
|
| vicii | 2012. 03. 05. 19:36:33 | #19639 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Kis piócámnak)
- Szeretném ha jönnél... Bemutatnálak neki.– mondja végül, majd lehúz magához egy édes csókra. A kis perverz megpróbálna dominálni, de nem eszik olyan forrón a kását, ebben a kapcsolatban egyenlőre én vagyok a férfi. És nem is szándékozom változtatni ezen. – Nem szeretne, de jobb vagy, mint Jon.- állapítja meg a nyilvánvalót.
- Persze, hogy jobb vagyok!- morranok fel ingerülten, annak a faszinak már csak a neve hallatán feláll a szőr a hátamon. Aztán végül széles, egoista vigyor terül szép a képemen. – Én még nem erőszakoltam gazdag, elkényeztetett kölyköket…- vigyorgok le rá szélesen. Igen, ezt vedd célzásnak, édes… de garantálom, ha velem fogsz lakni, megtanítalak rá, milyen is az élet…
- Ezt vegyem sértésnek?!- morran fel durcásan, majd a hajamba markolva durván megcsókol. Mmm… ha ezt váltja ki belőle a sértegetés, akkor azt hiszem, többször fogom legazdagozni… hehe…
Kiélvezem durva, domináns csókját, és furcsa ötlettől vezérelve finoman, lágyan viszonzom…
Erre persze a kis édes mindjárt olvadozni kezd a karjaimban, és reszketegen felsóhajtva vált ő is gyengédebb fokozatra…
- Még van néhány óránk indulásig, nem…?- kérdi perverz vigyorral, majd vérpezsdítően nyal végig alsó ajkán, végül magát kelletve végigsimít a testén…
Mmm…
Mindjárt megzabálom…
Mosolyogva csúsztatom egyik kezem fenekére, majd erőteljesen belemarkolok. Perverzül felkuncog.
- Na mi az, cica, nem volt elég?- kérdem mosolyogva, miközben magamhoz húzom. Hozzám simul, karjaival átöleli a nyakamat.
- Az én szexéhségem kielégíthetetlen…- mondja kéjendül, miközben végigsimít mellkasomon, majd kéjenc kis mosollyal piercingemmel kezd játszadozni.
- Azt majd meglátjuk…- susogom elégedetten felmorranva, majd forrón nyalok végig fülcimpáján… hagyom, hogy nyakamat kezdje szívogatni… őszintén felizgat, ahogy dominálni próbál.
Majd ahogy finoman bőrömbe harap, elszakad a cérna, karjaimba kapom. Meglepetten pislog rám.
- Szóval megjött a kedved egy kis domináláshoz, cica?- kérdem vigyorogva, mire perverzül felkuncog.
- A számból vetted ki a szót…- suttogja az ajkaimba. Kéjesen felmorranok, aztán beviszem a hálóba. Ott leteszem a földre, aztán magamhoz vonom.
- Akkor rajta, bébi, most az egyszer a tiéd lehet az irányítás…- suttogom kéjesen, majd megcsókolom, és engedem, hogy kiélje magát…
Szinte látom a szemeiben felvillanni a perverzséget… elégedett mosollyal lök az ágyra, majd fölém mászva vetkőztetni kezd… én pedig csak széles vigyorral figyelem…
|
| vicii | 2012. 02. 18. 18:33:26 | #19298 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Kis piócámnak)
- Tessék?!
Francba, talán mégsem kellett volna megkérdeznem. Hiszen alig ismerjük egymást… meg amúgy is hülyeség volt rögtön így letámadni. Most biztos idiótának néz…
- Komolyan gondolod…?- kérdi felpillantva rám.
Erre most mit mondjak? Persze, hogy komolyan gondolom… nem szoktam csak úgy a levegőbe beszélni…
- Nick… Nem muszáj ilyeneket mondanod… De ha szeretnéd…- vigyorog fel rám, majd hozzám hajol és megcsókol.
Azt hiszem, most boldog vagyok.
Gyengéden csókolom vissza, szeretettel. Még sosem csókoltam így senkit.
Talán ebben a fiúban találom majd meg a boldogságot… ki tudja…
Minden esetre, szeretném vele kipróbálni. Az együttélés komoly dolog, de úgy érzem, vele sikerülne…
- Komolyan gondoltam. Tényleg ideköltözhetnél…- mondom végül kedvesen megsimítva az arcát. Halvány mosolyt kapok válaszul.
Mint egy cica, úgy simítja bele az arcát, majd lágy csókot is hint tenyerembe. Megborzongok.
- Akkor… azt hiszem, ideköltözök!- nevet fel vidáman, én pedig visszamosolygok rá.
Felsóhajt, majd édes mosollyal az arcán visszahanyatlik a mellkasomra… még kapok egy csókot bőrömre, aztán lassan álomba merül.
Kis édes… közben hátát, haját cirógatom. Kellemes melegséggel tölt el a közelsége. Annyira megnyugtató…
Végül óvatosan a karjaimba veszem, vigyázva, hogy ne ébresszem fel és beviszem a hálóba. Lefektetem az ágyra, betakarom.
Aztán kimegyek és rágyújtok egy cigire.
Asszem, most új korszak kezdődik.
Én nem tudok aludni, ezért nekilátok dalszöveget írni az egyik új számomhoz.
De valahogy nem akar menni.
A régi szövegem nyersek és vadak, a szexről szólnak…
Most viszont valahogy ez nem akar összejönni. Túlságosan is… tele vagyok pozitív érzelmekkel. És ez kicsit megzavar.
Nem szoktam ennyire… boldog lenni.
Sőt, egyáltalán nem szoktam boldog lenni. De kimondottan tetszik az érzés.
Sóhajtva temetem az arcomat kezeimbe.
Remélem, nem fullad majd kudarcba. Azt hiszem, azt nem tudnám elviselni. Az már sok lenne.
Végül csak egy doboz sörrel kisétálok az erkélyre, és cigivel a számban iszogatok, nézem a környéket, a naplementét. Úgymond relaxálok. Gondolkodom.
Az idő persze múlik.
Végül Ryan is megjelenik, álmos képpel, összeborzolt hajjal és nyújtózkodva.
- Szia.- köszön halkan, én pedig megborzolom a haját.
- Szia.- köszönök vissza, majd magamhoz húzom egy mohó, szenvedélyes csókra. Sóhajtva simul hozzám, ujjait hajamba bújtatja. Imádom.
- A legjobb az lenne, ha ma este otthon aludnál. Össze kell pakolnod a cuccaidat, meg gondolom beszélned apáddal.- mondom neki halkan, ő pedig bólint.
- Rendben. Meg holnap Hétfő, suli is lesz.- gondolkodik hangosan. Ó igen… ő még középiskolás.
Bassza meg, de öreg vagyok hozzá képest.
- Add ide a mobilod.- nyújtom felé a kezem, ő pedig kis tétovázás után előkotorja a zsebéből.
- Minek kell az neked?- vonja fel a szemöldökét kíváncsian, miközben én pötyögni kezdek.
- Csak beírom a számomat. Ha valami gond van, csörögj, rendben?- kötöm a lelkére komolyan. – Aggódok amiatt a vén fasz miatt. Nem akarom, hogy bajod essen.- mondom összehúzott szemekkel.
Ha az a szemétláda még egyszer a közelébe megy, tényleg agyonverem.
Mikor végzek, visszaadom neki a kis ketyerét, de csak meglepetten pislog rám. Felvonom a szemöldököm.
- Te… aggódsz értem?- kérdi, én pedig most döbbenek rá, mit is mondtam.
Zavartan elfordítom a fejem.
Bassza meg. Ilyen gyorsan belopta volna magát a szívembe?
- Igen… azt hiszem.- mondom végül halkan, majd a cigarettámat lepöccintem a mélybe.
Legnagyobb meglepetésemre két vékony kar fonódik a derekam köré. Átölel.
- Eddig még senki nem aggódott értem…- mondja halkan, én pedig végigsimítok engem ölelő karjain.
- Akkor ideje lesz hozzászokni. Mert ezentúl én leszek az önkéntes védelmeződ.- nevetek fel halkan, majd szembe fordulok vele és mosolyogva megborzolom a haját.
- Hazaviszlek. Szeretnéd, hogy beszéljek apáddal, vagy attól minden csak rosszabb lenne?- kérdem…
|
| vicii | 2012. 02. 15. 20:01:46 | #19229 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Az én kis piócámnak)
- Mit meséjek? Nem vagyok én olyan érdekes.- nevet fel halkan, csilingelő hangon. Imádom a hangját…
Válláról ismét nyakára térek át, finoman, gyengéd szeretettel kényeztetem. Teljesen megváltoztat… kifordulok önmagamból…
- De ha tudni akarod, nem voltam a szeretője. Vagyis… nem lehetett annak hívni. Csak kihasznál, mert egyik nőnek sem kellett.- mondja halkan, én pedig gúnyosan felnevetek. Ez olyan jellemző… arról a pasasról csak úgy sütött, hogy minden normális ember kerüli…
Beteg, annyi szent.
- Hogy ezen miért nem lepődöm meg…- jegyzem meg cinikusan.
Látom, ahogy ő is elvigyorodik, majd puszit nyom ajkaimra. Közben kellemesen karomat simogatja.
- Amúgy…- folytatja tétován, nagyot sóhajtva. – A Felton cég fejének vagyok a fia. Apám nem törődik velem, anyám már majdhogynem prosti. Testvérem nincs, nem is terveztek. Jobb is így… eggyel kevesebb meleg, és egyel kevesebb gyerek, akit figyelmem kívül hagyhatnak…- mondja halkan, tekintete pedig valahova a távolba vész.
Gondolom, emlékezik…
Szóval ő is legalább annyira magányos, mint én… ezt jó tudni.
- Hiába vagyok gazdag, nekem se tolnak mindent a fenekem alá.- susogja, miközben lágy csókokkal halmoz el, először arcélem, majd lassan lesiklik a nyakamra. Annyira kellemes érzés… hogy végre valaki törődik velem… úgy igazán…
Én közben gyengéden a hátán simogatom. Jó érzés közel érezni magamhoz.
- Nick… Olyan jó így…- mondja halkan, majd kedves mosollyal arcán hunyja le a szemeit. Teljesen nekem dől, miközben még mindig karomat simogatja.
Az érzés, ahogy lehelete a bőrömet éri, és ahogy ujjai végigsimítanak rajtam…
Megborzongok.
Furcsán idilli ez a pillanat. Még nem nagyon éreztem ilyet. Bárcsak sose lenne vége.
- Te is mesélhetnél magadról egy picit. Ha szépen megkérlek…- pillant fel rám végül, és ellenállhatatlan szemekkel kérlel.
Felnevetek. Ennek lehetetlen ellenállni.
- Rendben, bár… nekem igazából nincs sok mesélnivalóm.- egyezek bele végül, majd puszit hintek a homlokára. Majd fejemet a falnak döntöm, és elgondolkodva meredek a semmibe. – Én nem ismertem a szüleimet. Mióta az eszemet tudom, egyedül vagyok a világban. Anyám az árvaház küszöbén hagyott. Azt mondták, csak egy gitárt találtak mellettem. Ezt a gitárt.- simítok végig a mellettem pihenő régi gitáron. Ryan is kíváncsian szemrevételezi, majd érzem, ahogy csókot nyom a mellkasomra.
Csak meg ne hallja, milyen hangosan dobog a szívem…
- Szóval… elég szar gyerekkorom volt. A többi srác fél tőlem, a szemeim miatt. Nem fogadtak be maguk közé. Sokat verekedtem emiatt. Aztán 16 éves koromban megszöktem. Semmim nem volt, csak a ruha, amit viseltem, meg a gitár. Jártam a világot egy darabig… az sem volt sokkal jobb.- suttogom.
Felsóhajtok. Borzalmas időszak volt… rengeteget csöveztem az utcán… volt, mikor napokig nem ettem, mert egyszerűen nem volt mit.
- Végül itt kötöttem ki. Peter, a műhely vezetője megsajnált és befogadott. Egy darabig nála laktam, kitanított karosszérialakatosnak. Kaptam fizetést. Aztán lakást béreltem. Nagyjából ennyi.- zárom végül le, majd halványan rámosolygok és csókot hintek a szájára.
- Hmm… biztos nehéz lehetett.- jegyzi meg halkan, s én bólintok. Még közelebb bújik hozzám, arcát nyakam hajlatába fúrja. Megborzongok forró leheletétől.
- Az volt. De elviseltem. És most itt vagyok. De ezek szerint neked sincs könnyű gyerekkorod.- pillantok le rá.
Látom, ahogy kicsit elszomorodik, majd bólint.
- Hát igen, elég nehéz a helyzet…- mondja, én pedig megcsippentem az állát és felemelem a fejét, hogy a szemébe nézhessek.
- Akkor miért nem hagyod ott őket? Keress munkát, tartsd el magad. A pénz nem minden. Talán boldogabb lennél.- mondom, majd kis tétovázás után hozzáteszem. – Akár nálam is lakhatnál.- bököm ki végül, de egyenlőre még magam sem tudom, hogy jó ötlet-e.
11 év van köztünk.. hozzám képest még tényleg gyerek. De nem tehetek róla, egyszerűen.. imádom…
Ráadásul még nem is nagykorú…
És egyáltalán… még sosem éltem együtt senkivel. Nem tudom, működne-e, de hiszek benne… úgy érzem, Ryannel képes lennék együtt élni…
Képes lennék az életem részévé tenni…
(Csak neked, csak most ^w^ Remélem tetszett, igyekeztem extra édesre megírni. )
|
| vicii | 2012. 02. 15. 18:31:11 | #19222 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Az én kis piócámnak)
Szótlanul, cigivel a számban gitározok. Ryan mellettem ül, csendesen hallgatja a dalomat. Majd elmosolyodik.
Milyen édes, mikor igazán, szívből jövően mosolyog.
- Jól játszol.- jegyzi meg végül suttogva.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól a dicséret. Mindig megdicsérnek, de valahogy… valahogy az más.
Úgy értem, egy részeg idegen szájából hallani mégsem annyira meggyőző.
Közelebb csúszik, közben pedig finoman végigsimít a karomon. Megborzongok. Jólesik az érintése.
De nem hagyom abba a gitározást. A dal megérint. Felidézi a régi, szomorú emlékeket.
Ryan egész jól tűri a mellőzést, aminek örülök. Gyűlölöm, ha valaki ragad rám, mint egy matrica és egy szabad percem sincs tőle.
Végül pár perc múlva halkan dúdolni kezd egy lágy dallamot.
Ez a dal… emlékeztet valamire. De nem tudom, mire.
Rápillantok, majd elmosolyodom. Látom a szemeiben felcsillanni az örömöt.
Miután befejeztem a gitározást, halkan felkacag és puszit nyom az arcomra. Vigyorogva összeborzolom a haját.
Édes ez a kölyök.
Gitáromat letámasztom a fal mellé, majd egyszerűen az ölembe húzom. Kiscicaként simul hozzám, karjait nyakam köré fonja…
- Még semmit nem tudok rólad azon kívül, hogy előttem egy vén fasz szeretője voltál. Mesélj magadról.- kérem halkan, nyakát csókolgatva. Felsóhajtva túr a hajamba. – Minden tudni akarok. Meg akarlak ismerni. Úgy igazán. És nemcsak a tested…- súgom halkan, majd ajkaira tapadok. Heves csókban forrunk össze, majd egyik vállára hintek csókokat, miközben hallgatom.
(Ne haragudj, amiért ennyire rövid lett >///<)
|
| vicii | 2012. 02. 13. 17:56:11 | #19194 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Az én kis piócámnak)
Az orgazmus kellemesen végigbizsergeti a testem… ezt igen… ezt ár nevezem…
Ryan pihegve hanyatlik mellkasomra, majd fáradtan csókot nyom a bőrömre, végül ajkaimra.
- Remélem jó volt.- duruzsolja, miközben alsóajkam harapdálja meg. – Mert én kurvára élveztem cica…- vigyorog rám kéjencül.
Agyam eldobom… ez a srác perverzebb, mint hittem… talán mégis jó döntés volt. Mindenesetre annyi szent, hogy nem fogok mellette unatkozni.
Azért… kíváncsi lennék, milyen, amikor úgy isten igazából letámadja az embert… szívesen lennék az alanya…
- Most mondjam azt, hogy élveztem?- vonom fel a szemöldököm széles vigyorral, majd mély morranást hallatva harapok édes ajkaiba. Azért jól felvágták a nyelvét a kicsikének… de nem is baj… annál jobban élvezem a társaságát…
Kezeimmel megtalálom formás, kemény hátsóját és élvezettem kezdem simogatni.
Én készen állnék még egy menetre, de úgy tűnik, a kicsike alaposan lefáradt, mert csak édes mosolyra húzza ajkait, kényelmesen elhelyezkedik a mellkasomon és lassan álomba merül.
Én persze megint képtelen vagyok elaludni.
Fura módon, emlékek rohannak meg a múltból. És eszembe jut egy rég elfelejtett dal…
Óvatosan leszedem magamról ezt a szuszogó kis vészívót, és halkan kiosonok a nappaliba. Előkeresem a legelső gitáromat…
Hátam a falnak vetem és leülök a földre, a gitárt az ölembe húzva. És halkan rázendítek…
A dal pedig mélyről jövő…
Eszembe jutnak az árvaházban töltött évek…
A sok magányos pillanat…
Aztán csak sóhajtva a levegőben hagyom a hangjegyeket, kezeim pedig erőtlenül testem mellé hullnak. Itt vagyok 28 évesen… és a mai nem tudom, ki hozott világra. Fogalmam sincs, milyen okból hagyott az árvaház küszöbén… él még egyáltalán? Gondol néha rám?
Régen gyűlöltem a szüleimet, amiért magamra hagytak. De mostanra a gyűlöletből halk belenyugvás lett.
- Bassza meg.- sóhajtok fel, majd a gitárt gyengéden a falnak döntöm, én pedig feltápászkodom. Kell egy cigi. Azt viszont a hálóban hagytam.
Visszaindulok hát, majd óvatosan kinyitom az ajtót. És ekkor egy riadt szempárral találom szemben magam. Felvonom a szemöldököm.
Hallgatózott?
- Én…- kezdene magyarázkodni, de csak bosszúsan rászólok.
- Menj az útból.- mondom, majd miután félreállt, besétálok a cigimért. Rágyújtok egy szálra.
Még tényleg gyerek… nem jött volna eddig rá? Nem kell hallgatóznia… elég lenne csak kérdeznie… és én mindent elmondanék.
Végül csak visszasétálok, leülök ugyanoda, és ismét a kezembe veszem a drágaságom.
Ez az egyetlen hagyatékom… ezt az egy gitárt hagyták rám…
Ryan is kisétál, kissé bátortalanul leül mellém a földre. És én cigivel a számban folytatom a félbehagyott dalt.
(Szeretném kicsit érzelmi alapokra fektetni a kapcsolatukat, ha nem baj ^w^)
|
| vicii | 2012. 02. 12. 19:38:11 | #19172 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Kis piócámnak)
Kéjes nyögései és sikolyai betelítik az egész szobát… és ahogy hátrafeszíti a fejét… a testén megcsillannak az izzadságcseppek…
- Nick… Kurva jól csinálod.- súgja remegő hangon, miközben a hajamba túr. Én pedig mohón kényeztetem, számmal és ujjaimmal egyszerre.
Édes ez a kölyök… perceken belül a számba élvez, én pedig lenyelem élvezetét. Kéjesen nyalom le szám széléről…
A kis édes pirulva lesüti a szemeit. Mi az, cica, nem szoktál hozzá, hogy ilyen gyorsan elélvezz?
- Öhmm… Sajnálom…- mondja fülig vörösödve, szégyenében eltakarva a szemeit. Kedvem lenne felnevetni, de inkább nem hozom még rosszabb helyzetbe.
Így csak fölé mászok, elhúzom a kezét a szemei elől majd két ujjal folytatom a tágítást. Kéjesen felnyög az édes.
- Finom voltál…- susogom rekedten, miközben szabad kezemmel végigcirógatom testét… élvezettel belecsippentek mellbimbójába, mire megborzong. Milyen kis érzékeny…
- Dugj már meg…- nyögi kétségbeesetten, én pedig jókedvűen felnevetek.
- Milyen kis követelőző vagy… de itt én diktálok. Nem érdekel, honnan jöttél, vagy hogy a szüleid milyen gazdagok…- suttogom halkan, majd még egy ujjal hatolok belé. Ívben megfeszül a háta és kéjesen felnyög, én pedig egyik mellbimbóját kezdem vadul szívni.
Kétségbeesetten markolja meg a lepedőt.
- Kérlek… dugj meg… nem bírom…- könyörög kétségbeesetten, fülig vörösödve. Széles, perverz mosollyal hajolok fölé, s mélyen a szemeibe nézek.
- Nem érdekel, milyen kapcsolataid voltak eddig… és az sem, ki vagy…- folytatom halkan, majd kihúzom belőle az ujjaimat. – Térdelj fel.- közlöm vele halkan. Látom, ahogy az arca még vörösebb lesz, de végül remegő tagokkal elém térdel. – De jegyezd meg jól… most már hozzám tartozol…- jelentem ki, majd egy erőteljes lökéssel mélyen beléhatolok.
Felsikolt élvezetében. A farkam hatalmas, és gyémánt kemény…
Persze nem vagyok olyan állat, amint amilyennek kinézek, ezért először lassan kezdek mozogni benne, majd ahogy megtalálom az érzékeny pontját, becélzom a farkammal. Gyorsabb tempóra váltok, és közben belül azon a ponton ingerlem…
Többször is elélvez alattam, miközben én még mindig kielégítetlen vagyok. Már egész kábult…
Végül kihúzódok belőle, aztán hanyatt leheveredek az ágyra és magamra rántom. Megszeppenten néz rám.
- Én még mindig nem mentem el, édes… lovagolj meg…- mondom kéjesen, combjait megmarkolva, ő pedig kábán, kipirultan vezeti magába újra a farkam, majd magán kívül lovagol meg…
Én pedig végre mély, állatias hörgéssel elélvezek…
|
| vicii | 2012. 02. 12. 16:41:17 | #19162 |
Karakter: Nick Insane
Megjegyzés: (Az én kis piócámnak)
Miután sikeresen kivertem magamnak, megkönnyebbülök. Mindjárt jobb... a vágyaimat lelohasztottam, a gondolataim pedig újra tiszták.
Megtartom. Csak magamnak.
Úgy döntöttem, nem hagyom elveszni a kicsikét... nem hagyom, hogy egy vén fasz tologassa. Magamnak akarom.
Egy törölközőt tekerek a derekam köré, aztán kisétálok.
Ryan immár teljes ruházatban fekszik a kanapén. Majd olyan tekintettel kezd bámulni, amit képtelen vagyok megfejteni. Idegesít, hogy nem tudok belé látni. Idegesít, hogy nem tudom kiismerni. Sőt. Egyenesen felbassza az agyam.
- Mit bámulsz?- kérdem ingerülten, semmi kedvem most játszadozni vele.
- Téged, ha nem látnád drága.- vigyorodik el szélesen. Megmerevedek.
Mi a kurva isten... ennek aztán felvágták a nyelvét...
- Jó a tested. Szívesen látnám magam fölött.- mondja kertelés nélkül, perverzven.
Bassza meg. Újra áll a farkam.
Közen feláll, majd hozzám lép. Kéjesen végigsimít mellkasomon...
- Gondolom, te is szeretnéd, nincs igazam Nick?- kacsint rám, majd szenvedélyesen végignyal ajkaimon. - Bármit csinálhatnál velem. Akár ki is kötözhetnél... vagy felnyomhatnál nekem bármit... A testem csak a tiéd.- súgja, majd lehúz magához egy forró csókra.
Kurva élet. Ez aztán tényleg érti a dolgát... pontosan tudja, hogy izgasson fel...
Vadul viszonzom a csókot, nyelvemmel szájába hatolva, miközben megmarkolom formás fenekét és még közelebb rántom magamhoz. Persze a kis édes hozzám dörgölőzik.
Jellemző. Nemrég erőszakoltál meg, de ő már most szexre éhes. Ez annyira jellemző...
Vadul szájába marok. A vér íze csak még jobban feltüzel.
- Nem leszek kíméletes...- suttogom halkan, miközben nyakára tapadok s vadul szívni kezdek. Hátravetett fejjel felnyög. - Leszarom, hogy most erőszakoltak meg. Úgy megduglak, hogy egy hétgi ülni sem fogsz tudni.- zihálom teljesen beindulva. Kurva kanos lettem. Innen már nincs visszaút.
Felizgatott, hát viselje a következményeket.
- Nem érdekel... érezni akarlak... azt akarom, hogy bennem legyél...- sóhajtja. Könnyedén felkapom, majd beviharzok vele a hálóba, s ledobom az ágyra. Nagyot nyekkenve terül el.
Lerántom magamról a törölközőt majd fölé mászok. Újra ajkaira tapadok, durván és szenvedélyesen, közben vadul lerángatom róla a ruhákat.
Nyakára siklok, majd lassan haladok lefelé, kiélvezve minden pillanatot, bőrének minden négyzetcentiméterét... kívánom. Kibaszottul kívánom.
Nyögései és sóhajai csak olaj a tűzre... kéjesen harapdálom meg rózsaszín kis mellbimbóit, majd lekúszok egészen a köldökéig, piros foltokat hagyva magam után. Majd széles, perverz vigyorral tekintek fel rá.
- Most leszoplak, édes... Élvezdd, mert ritkán fogom megtenni.- vigyorgok rá szélesen, majd minden kertelés nélkül bekapom kőkemény farkát. Nyögve markol a hajamba, én pedig odaadóan kényeztetem, megmutatom neki a nyelvpiercing előnyeit...
Ritkán szopok le másokat. De akkor teljes odaadással csinálom...
Közben egyik ujjammal megviselt bejáratát kezdem simogatni, majd erőteljesen belé nyomom, ezzel fokozva örömét...
|
|
