|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| DiamondEye | 2015. 11. 20. 22:06:46 | #33668 |
Karakter: Sara Witner
Megjegyzés: Linának (Lili)
Nem rég meg tudtam venni az új motoromat, és a ház körül már ki is próbáltam. Igazán jól bírja, és el is határoztam magam, hogy elviszem a kicsikét a „nagy próbaútra” a városba, hiszen ott is ki kell próbálni. Felvettem a dzsekimet és a kesztyűt, átvettem a bakancsomat, a nadrágomat végül a sisakot felvéve pattantam fel a járgányra és száguldva indultam el.
***
A kisváros egyik lámpájánál álltam és nézelődtem. Gyakran járok be, de valahogy mégis azt érzem, hogy valami más. Vajon mi lehet az?
- Indulj már el! - hallok meg hátam mögül, egy dühös hangot és azonnal reagálva neki is tapostam, ám a lámpa kicsit sem volt zöld.
Észbe kaptam és éppen egy lány ment át előttem én pedig egy íveset fékeztem, hogy csak füstölt utánam az aszfalt. Ez nem sokon múlt! Igazándiból nem csak én és a kiscsaj ijedtünk meg, hanem az emberek többsége is. Levéve sisakomat odament.
- Nagyon sajnálom! – nyújtottam oda kezemet és végig mértem a lányt. Nagyon szép haja van és a stílusa is igazán remek. Mikor megfogja, kezem érzem, hogy bőre kellemesen puha és selymes szemei pedig elkápráztatnak, még ha most egy pillanatnyi döbbenet és zavar van bennünk. – Jobban kellett volna figyelnem ahelyett, hogy mint egy vadállat vezetek! Ugye nem sérültél meg? - mértem végig.
Hajamba túrok és figyelem még egy ideig majd azért egy kis ideig morog valamit magában, de végül legyintve hagyja.
- Figyelj, tényleg sajnálom, szóval meghívlak bármire engesztelés kép! – jelentettem ki határozottan.
- A sarkon van egy remek kis kávézó! Oda szerintem bemehetnénk! Nagyon ízletes a cappuccino-juk. – mosolygott végül. Ettől valahogy megdobbant a szívem és bólintottam.
***
Átmentünk a kiskávézóba, majd leültünk egy asztalhoz és rendeltünk közben beszélgettünk. Megtudtam, hogy szeret zongorázni, és hogy nem messze a városon kívül lakik.
- Tudod én is szeretek zongorázni, főleg azért mert valahogy az a zenei műfaj teljesen megnyugtat igaz, ha tényleg meg szeretnék nyugodni, akkor deszkázni megyek néha ritkán. Legjobban mégis a motorokat szeretem ezt például – mutattam arra, amelyik kint áll – nem régiben vettem meg szóval most próba körökkel járatom be.
Miután megérkeztek a kávék oda adtam neki egy névjegy kártyát, és hallgattam, amiket mesél. Egyszerűen nem tudtam betelni hallgatásával. Nagyon aranyos egy lány szóval szerintem lehet udvarlásba fogok.
|
| Nakamura_Sheeny | 2011. 08. 18. 12:19:20 | #16013 |
 Karakter: Tamayuki Rin
- Egészségedre! - mondom. - A tetoválásodra! - Ahogy ezt kimondom, azonnal lehúzom az italom.
- Kik ellen játszotok holnap? - érdeklődik.
- Tokió ellen, úgy bealázzuk őket, hogy az csak csörög!
- Milyen határozott vagy! - mondja nekem elmosolyodva. Én pedig kezdek egyre jobban berúgni. És ilyenkor hajlamos vagyok rámászni egy másik lányra. Vigyázz Kim, veszélyben vagy!
- Nem is sejted mennyire, Kim. Amúgy meg sose volt baj az önbizalmammal. Nem vagyok felvágós, sem pedig beképzelt, de tudom mire vagyok képes. Te, hogy állsz a szereppel? - viszonzom a gesztusát.
- A Rómeó és Júliával haladunk egész jól, de nagyon fárasztó mit ne mondjak- panaszolja nekem. - Ha van kedved, akkor gyere el valamelyik próbámra nyugodtan. Simán be tudlak vinni a barátoknak nem fognak szólni ezért és régóta benne vagyok ebben a csapatban úgy, hogy állok a rendelkezésedre.
- Ez megtisztelő. - Kortyolok bele az újabb sörömbe, közben látom, hogy ő is felhatja a poharát.
- Fiúkkal, hogy állsz? - kapom az indirekt kérdést, de egyáltalán nem zavar.
- Nem igazán érdekelnek valahogy meg vagyok nélkülük is - kacsintok rá, hátha veszi a lapot, de ő csak megvonja a vállát.
- Én meg nem találom meg az igazit pasiba. Mióta az a szemét úgy elbánt velem el is ment a kedvem tőlűk, nem tudom meg fogalmazni milyen módon, de most mindennél fontosabb a karrierem és, hogy éljek. Bulizni akarok járni, de nagyon nincs kivel.
- Akkor megtaláltad a te embered sokszor járok ilyen helyekre! Semmilyen szinten nem érdekelnek a hímneműek? - érdeklődök. Ebből még ma este lehet valami.
- Nem tudom valahogy megvagyok nélkülük is. A csajok meg a színésznők is meg vannak halva, ha meglátnak egy jó csávót. Én valahogy nem. Megnézem őt és megvonom a vállam. Talán nem állok készen egy kapcsolatra még. - Talán, de én másra gondolok.
- Vagy teljesen más van a dologba... - ejtek el egy újabb célzást.
- Nem tudom... Még nem tapasztaltam - feleli nekem, miközben tekintetem a melleire téved.
- Mit csinálsz?
- Csak megnéztem a mintát a felsődön. - Mondtak már ennél rosszabbat is. - Nagyon komoly, tetszik! - Mentségemre legyen mondva, tényleg tetszik. Ezután megiszom a maradék italom.
Szótlanul bólint a feleletemre. Ez valahogy megnyugtat. Megvárom, amíg Kim is megissza az italát, és jelzem, hogy fizetek. A csinos felszolgáló hozza a számlát, és egy tálcát is hoz, hogy elvigye az üres poharakat. Ezután felállunk és elindulunk kifelé, mikor egy srác partneremnek megy. Olyan nagyot lök rajta, hogy szegény lány, majdnem hanyatt esik, de én a vállánál fogva megtartom. Egy sötét színű ing, meg farmer van rajta. Kicsit kreolos a csávó, amolyan olaszos beütésű lehet.
- Ó ne haragudj nem direkt volt. - Na persze. Biztos megfogdosta közben. Perverz állat!
- Se... - válaszolna neki, de én azonnal közbe kiáltok.
- Bazd meg nem látsz a szemedtől te szerencsétlen? Neki menni egy csajnak te vak egér. Na kurva gyorsan húzzál innen mielőtt fel rúglak műholdnak te gyökér! - Rin... - hallom meg ahogy szól, de valahogy nem tudok még rá figyelni.
- Ezer bocs, már megyek is - emeli fel a kezét, majd látom, hogy valamit zsebre rak.
Határozottan elindulok végül Kimmel a kijárati ajtó felé, aki hirtelen megtorpan, és válogatott káromkodások közepette elkezd keresgélni a lila retiküljébe.
- Ekkora egy köcsög pávát faszom, neki jön egy lánynak - puffogom ki magamból a maradékot. - Valami baj van? - fordulok felé teljes testtel kíváncsian.
- Bazd meg ott hagytam a mobilomat a tetkó szalonba - feleli letörten.
- Gyere elmegyünk, ha ott van Chris biztosan látta - nyugtatom meg.
Az említett személy éppen munkában van, de ez mit sem zavar engem abban, hogy megkérdezzem, amiért jöttünk.
- Nem láttad Kim telóját? Minden bizonnyal itt hagyta!
- Sajnálom, de nem - feleli majd ismét a melóra koncentrál. Hát Chris elég korrekt ember kinézete ellenére, úgyhogy ha itt nincs itt, az hótzutyi, hogy nincs itt.
- Kis ezüst színű volt rózsaszín rózsával rajta a jobb szélén. Egy szív volt a háttér, ha esetleg a képernyője ki villant volna - magyarázza a férfinek, de hasztalan. Chris kellemetlenül felsóhajt.
- Nézd kislány nagyon sajnálom, de nem láttam a telefonod. Most pedig ha megengeded befejezném ezt a tetoválást - feleli kicsit idegesen. Rafkós dolog a tetkó, és szar érzés elszúrni.
- Rendben, akkor mindegy - feleli szomorúan, és hallgatagon ballagunk, mire eszembe jut újra az a kép, amikor valamit zsebre tett az a fickó... az nem lehetett más, mint...
- Na álljon meg a nászmenet! - mondom hangosan. - Kimberly hol láttad utoljára a telód?
- Itt néztem meg utoljára mennyi az idő, ennyi. Most mikor a bár előtt kerestem már nem volt meg, azért gondoltam, hogy minden bizonnyal itt hagyhattam. Ám tévedtem úgy néz ki.
- Nem lehet, hogy ellopták? - kérdezem.
- Ugyan ki?
- A srác az a Pedro vagy ki a tököm, aki neked jött a bárba ezer százalák, hogy az a kis pöcs volt!
- Szerinted ő volt? - kérdi tőlem bizonytalanul.
- Valószínűleg, hol volt a telód?!
- A nacimba az első zsebbe. A nagyanyját a derekamhoz ért biztosan azt tette el mielőtt le lépett volna, mikor te leszóltad. Ő lopta el... - esik le most már neki is.
- Na jól van irány a bár! - szólok. - Ha ott lesz az a hulladék, akkor kitekerem a nyakát.
- Rin ne csinálj hülyeséget! - szól nekem.
- Ennyivel nem uszhatja meg a dolgokat Kim. A lopás bűn ő csak ne lopkodjon - mondom, majd megragadom a kezét, és elkezdem húzni a szerencsétlent.
Amint beérünk az ajtón, látom, ahogy a pultnál iszogat, és mutogatja a pultosnak a telefont. Vállát megfogva odalépek hozzá.
- Engem is érdekelne az a telefon! - vigyorgok rá vészjóslóan.
- A francba! - kiált fel az mérgében, és futásnak ered, de én fülön csípem.
- Naaa, most mi a baj? Talán nem nekem szántad azt a telefont? Gyere csak ki szépen, ott megbeszéljük a részleteket!
- Rin... Rin... - kocogtatja a vállam, de én nem figyelek most rá. Elviszem a szórakozóhely hátsó részébe, és ott tovább rángatom a fülénél fogva. - Idefigyelj! Ha még egyszer a közelünkbe veszlek észre téged... garantálom, hogy legközelebb a balesetin fogsz legalább ugyanígy nyöszörögni. ADD VISSZA A TELEFONT!
- Tessék! Tessék! De most már engedni el engem!
- RENDESEN BESZÉLJ, A KURVA ANYÁD! KÉRJ BOCSÁNATOT KIMTŐL!
- Bocsánat... bocsánat! Sajnálom nagyon.
- Na azért - mondom neki higgadtabban majd elengedem.
- Én lenni nagyon szegény család gyerek. Nem lenni választás.
- Mit gondolsz, ez itt a szeretet szolgálat? Takarodj innen, és ne lássalak többet!
Hazafele sétálunk Kimmel, megígértem neki, hogy hazakísérem.
- Én azért egy kicsit megsajnáltam - töri meg Kim a csendet.
- Te elhitted egy szavát is?! Nem ám bedőlsz nekik. Az ilyenek azt várják, mikor gyengülsz el, és akkor azonnal támadnak!
- Értem...
Egy darabig még sétálunk az éjszakában, az utcai lámpák fényeiben úszva, amikor megérkezünk Kim házához.
- Rin... köszönöm.
- Igazán nincs mit.
- Ugye nem fogsz bajba kerülni?
- Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra.
- Azt látom. Jó erős vagy lány létedre.
- A kézilabdához jó erőnlét kell.
- Áh, igaz is - mosolyodik el. - Hát akkor... holnap találkozunk! Szia!
Mielőtt elválnánk, egy kicsit hosszabban nézzük egymást, majd odahajol hozzám, és finoman beleharap az alsó ajkamba. Mintha egy kis csókot adott volna. Ő zavartan nevet egyet, aztán végül felmegy. Milyen finom és puha ajkai voltak. Hazafele is végig erre a jelenetre, és Kimre gondoltam. Túl aranyos. Te jó ég! Most kapcsolok. Kezdek beleszeretni?
Sok időm nincs elgondolkodni, mert az otthoni meleg pára és az alkohol együttes hatása teljesen álomba taszít. De az álom nem feledteti mostani furcsa érzésem. Egy tengerparton fekszem egy pokrócon. Egy egyrészes fürdőruha van rajtam. Valakit látok messziről jönni, ezért felállok, hogy megnézzem ki lehet az. Kim fut felém egy fekete bikiniben. Biztos úzhatott, mert vizes a haja is. Brutálisan szexi így, noha nem láttam még, hogy nézhet ki igazából fürdőruhában. De a fantáziám szerint így festhet. Meg úgy, hogy a fenekét nekem nyomja, és ajkait felém nyomja. Így csókoljuk meg egymást, majd hanyatt dönt engem, és rám mászik. Teljesen elvesztem a fejem, és már épp kezdeném a melltartójának a pántját lefejteni a válláról, amikor újra a szobámban találom magam. De már Kim nélkül. Álmodtam az egészet. Egy csók így fel tudott kavarni? Anyám borogass, tényleg kezdek szerelmes lenni.
Most azonban a labdát kell megszeretnem a Tokió ellen.
A lányok nagyon komolyan veszik ezt a meccset. Még a testvérpáros is kirobbanó formában játszik. El is kél most a parádé, hiszen egy gólos a hátrányunk. Ám ekkor berobbanok három védő közé, és jobb kézzel elemi erővel dobom el a labdát. A két szélső kapufán csattanva pattan be végül a labda a gólvonal mögé.
A meccset végül három góllal nyerjük.
- Szép munka volt, Kim... - mondja az edzőm. - Izgató ahogy harcolsz - mondja nekem simulva a fülembe súgva, majd egy kacsintás után kimegy az öltözőből. Ahogy kijövök a csarnokból látom, hogy Kim vár engem.
- Szia! Láttam a meccsed. Keményen játszottál!
- Helló! Köszi.
- Észrevettem valamit... mindig csak a jobb kezeddel dobtál rá. A ballal egyáltalán nem, csak ijesztettél vele.
- Ez egy hosszú történet.
- Le lehet egyszerűen is írni. Elmondta egyik szurkolótok, hogy egyik alkalommal, mikor büntetőt dobtál, annyira erősen dobtál a bal kezeddel, hogy eltört a kapus keze.
- El akartak tiltani érte, de végül kiharcolták, hogy tovább játszhassak. Sajnos túl erős a bal kezem. Ok nélkül meg nem akarok senkinek sérülést okozni.
- Értem. Siessünk, mert mindjárt próba!
Hát nem különösen hozott lázba most sem a két veronai szerelmes kibontakozása, vagy velencei? Ööö... na ennyire érdekelt engem. Viszont folyamatosan figyelem Kimet, hogy milyen beleéléssel játsza a karakterét. Még a végén megkedvelem ezt a művet. Ahogy remeg a hangja, ahogy megtelik élettel, mikor szerelmet vall. Nyakamat rá, hogy egyszer fel fog még egy filmben is tűnni. Lassan késő délután lesz, mire vége a próbának.
- Na, hogy tetszett? - kérdi.
- Hát maga a mű továbbra se ejtett rabul, de te nagyon jól játszottál. Csodálattal néztelek. Lefogadom, hogy egyszer a TV-ben foglak látni. Én leszek a legnagyobb rajongód! - vigyorgok rá.
- Köszi, kedves vagy.
- Na, ezt is egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mondták rám. Én meg irígylem azt a srácot, akit megcsókoltál.
- Az nem volt igazi, csak olyan eljátszott műcsók. Nem volt egymás nyelve a szánkban.
- Ááá, értem.
- Figyelj, a tegnapi az...
- Nos, erről akartam veled én is beszélni - mondom neki kicsit elvörösödve. - Gyere, igyunk meg valamit, ott folytatjuk.
A tegnapi helyre megyünk. Főleg, hogy ma este rap-rock számokat játszanak, amit imádok.
- Szóval nem tudom, hogy mit gondoljak a tegnapi nappal kapcsolatban. Tetszett is a dolog, de ugyanakkor furcsa is volt.
- Tudom, hogy most egy kicsit zavart vagy - válaszolom neki. Némi alkohol mennyiség mindkettőnkben van már, amitől én felfűtöttebb leszek. Őbelőle meg úgy néz ki, hogy ki kell csalni a vadmacskát. - Először én is azt hittem, hogy meg vagyok zavarodva, mikor a lányok vonzottak. De egyszer kétszer csókolóztam, meg lefeküdtem némelyikükkel, és akkor rájöttem, hogy én tényleg őket szeretem.
- Lefeküdtél?!
- Aha... futó kalandok voltak.
Észre se vesszük, hogy repül az idő, mert már kezdik is a lemezt feltenni, és mindjárt egy kis ütős mix-el kezdenek.
- Gyere! - rángatom fel a székről, de olyan nagyon nem kell megerőltetnem magam. Nem igazán tiltakozik.
Tánc közben többször odasimulunk egymáshoz. Annyira boldog vagyok most! Kim... köszönöm! Köszönöm neked, hogy újra felgyújtottad bennem ezt az érzést. Menthetlenül kezdek beléd szeretni!
|
| Nakamura_Sheeny | 2011. 05. 30. 21:09:41 | #13975 |
Karakter: Tamayuki Rin
Megjegyzés: Silvanának! - Egy színész vásárló lánynak -
A másnap meg is hozza a hatását. Ú, és így menjek edzeni. De aki éjjel legény - furcsa ezt egy nőnek mondani - az legyen nappal is. Miután megreggelizek, kitámolygok a megállóba, és várom a buszt, ami hét perc múlva meg is érkezik. Elsétálok a busz legvégéig, ahol Kimet látom meg.
- Szia! – köszönök neki, majd leülök mellé. Gondolom nem zavarja, ha már egyszer úgyis ismerjük egymást valamennyire.
- Üdv! Mizu?
- Bulizni voltam tegnap este és fáj a fejem eléggé - felelem neki megtapogatva a fejem, ami tényleg nagyon hasogat. – Veled?
- Nem sok. A tegnapi napom borzalmas volt. Ma töri témazáró, kémiából számításokból írunk, meg kell írnom egy fogalmazást irodalomból így nem unatkoztam este – sóhajt fel. Ó igen, azok az iskolás évek.
- Az nem túlbíztató. -Ennyi tud kijönni belőlem. – Tegnap ugyebár beszéltünk a kapcsolatokról, hogy-hogy nem érdekel egy hapsi se?
- Nem tudom, egyszerűen rossz tapasztalatom van – válaszolja. – De most nem alkalmas és tegnap eszembe jutott az a gyökér úgy, hogy ne is firtassuk.
- Rendben, ahogy akarod – mondom neki, majd az ablak felé fordulok, amikor elindul a busz. A következő megállóban egy fekete hajú, valószínüleg Kimberlyvel egy idős lány száll fel, akin farmer miniruha van. Finom, sima lábai vannak. Még a számat is megnyalom, ami már ösztönös nálam. Ekkor bökést érzek. Hát nem egy facebook-féle bökés. – Igen? – fordulok felé zavartan.
- Hova figyelsz? – érdeklődik, amitől ki tudja miért, de úgy érzem, mintha elvörösödnék. – Na mindegy! Azt kérdeztem, hogy nem e tudsz valami király, tetováló szalont?
- Csak nem tetkót akarsz kislány? – kérdezem kicsit gyúnyolódva.
- Tizenhét éves vagyok, szóval nem vagyok olyan kicsi. – szúr vissza. Látszik, hogy nem szereti, ha ilyennel jönnek. – Piercinget is szeretnék a köldökömbe meg az orromba – folytatja.
- Mutasd a hasad.
- Tessék?
- Mutasd meg…
- Itt mindenki előtt?
- A busz végébe senki se ül. Na!
- Egye fene - mutatja meg, mire igen formás hasat és köldököt látok.
- Jól fog állni- mondom, majd visszahúzza a felsőt. – Amúgy olyan jó kislány filing vagy, aki szót fogad apucinak. Engedik neked ezt? – kérdezem.
Köhög egyet jelezve, hogy szálljak már le erről, majd felel:
- Igen tudják a szüleim. Ők adtak rá pénz… Amúgy anyunak is van az orrába – mondja, majd morcosan elfordul.
- Jaaaj, édes ahogy próbálod adni a kemény csajt. Figyelj... tudok egy frankó helyet, az enyémet is ott csinálták. Jó barátom a tetováló, benne vagy?
- Hát... oké.
- Na most mi van? Nem bízol bennem?
- De, bocsi... csak.
- Nem vagy még felkészülve rá? Gyere, szálljunk le a következő megállónál. Van egy tuti receptem.
- Oké.
Jelzek, és ahogy beér a megállóba, már szállunk is le a buszról.
- Hú, jó lábai voltak annak a csajnak.
- Őt nézted annyira? - kérdi meglepetten.
- Hát persze. Mit ne mondjak, nem kergettem volna el az ágyamból. Na de gyere!
Látom, hogy nem tért még észhez ebből, de most nem figyelek erre. Betérünk egy kocsmába. Ismerős vagyok itt, úgyhogy a tulaj már elmosolyodik, amikor meglát. Két nagyon erős pálinkát kérek ki.
- Ezt idd meg.
- Mi ez? - kérdi bizonytalanul.
- Ne kérdezz, csak idd meg. Ettől nem fogod érezni a fájdalmat. Én is iszok egyet.
- Hát jó.
Azzal fenékig húzzuk mind a ketten. Kimberly erősen lecsapja a pultra a poharat.
- ÁÁÁ, ez kurva erős! - mondja, majd köhög néhányat.
- Nem vagy ehhez hozzászokva, mi? Egészségedre - mosolygok rá. - Most már indulhatunk.
10 percnyi séta után meg is érkeztünk. Benn kicsit sötét van, vöröses fények világítanak meg egy kis sárga lámpafény, ami a tetoválónak adja a látási viszonyokat. Szakállas, fekete hajú 35-40 körül rockersrác, aki tetoválóhoz méltóan nincs olyan börfelülete már az arcán kívül szinte, ami ne lenne tetoválva.
- Helló, Chris! - mondom neki. - Egyem meg a szívedet jól átsütve, hát hoztam neked új munkát. Csinos darab - kacsintok rá, majd Kimberlyre nézek, aki meg van szeppenve. - Remélem, hoztál képet.
- A-ha... - feleli kicsit lassan, majd odaadja Chrisnek.
- Ezt kéne megoldani! - mondom neki.
- Aha, és hova lesz?
- Bokára!
- Okés. Egy párszor vissza kell jönnöd majd, hogy teljesen kész legyen, de ha akarod, most azonnal elkezdjük.
- Jó - feleli Kim.
- Nagyon jó, akkor én átadom neked Kimet, én megyek edzeni!
Holnap meccsünk lesz, úgyhogy kell előtte egy edzést tartani. Az ezdőnk nem aprózta el. Jó egy órán keresztül hajtott minket. Még szerencse, hogy körülbelül addigra fog elkészülni Kimmel Chris, mire odaérek. Az edzőm némileg megint fenntart kicsit.
- Egyre jobb vagy, Rin... ha holnapi meccsen is ilyen leszel, kapsz egy kis jutalmat tőlem.
- Mire gondol, Sensei? - kérdem kicsit elpirulva.
Válaszul magának háttal fordít engem, odasimul hozzám, és belenyal a nyakamba.
- Sensei - szólalok fel elérzékenyült hangon.
- Ez volt az előleg. Számítok rád holnap! - mondja majd elmegy.
Sajnos nincs sok időm újra átélni az előbbi jelenetet, mert sietnem kell Kimhez, aki épp most jön ki az ajtón.
- Nagyon gondos ember ez a Chris - mondja nekem. - Na milyen? - mutatja meg a bokáját.
- Ez nagyon jó! - mondom neki. - Gyere, nem iszol meg velem valamit? A vendégem vagy.
- Hát... oké.
Ekkor betérek vele egy valamivel hangulatosabb bárba. Úgy gondolom, hogy itt Kim se érezné magát annyira feszengve. Látom, hogy kicsit elcsodálkozik.
- Na? Nem gondoltad volna, hogy ilyen helyeket ismerek mi? Gyere üljünk re.
Egy sarokboxba ülünk, ahová jön is egyből a pincér.
- Hozhatok valamit?
- Nekem egy sört! - mondom.
Kim pedig valami számomra kimondhatatlan nevű koktélt kér. Három perc múlva meg is jön az italokkal a pincér.
- Egészségedre! - mondom. - A tetoválásodra! - mondom, és az üveg felét már ki is ittam, majd beszélgetni kezdünk.
|
| Nakamura_Sheeny | 2011. 04. 03. 21:14:41 | #12758 |
Karakter: Tamayuki Rin
Nem sokáig tudtam rá figyelni, mert rögtön egy másik vevő jön.
- Szép jó napot, én két kiló sonkát kérnék szépen.
szépen összecsomagolom neki, majd mondom az árat.
- 1000 yen.
- Hú, ez ennyibe kerül, akkor inkább lesz két kiló parizer.
- Nagy számokkal ki van írva, hogy minek mennyi kilója. Mondja, mi okozott mégis meglepetést?
- Maga azt csinálja, amit mondok - hordja fenn az orrát az idősebb hölgy. Jó ég, imádom az ilyeneket. De én vagyok a hülye, minek vállaltam.
- Jól van jól van.
Kifizeti, aztán távozok. Végül nem volt jelentősebb esemény a nap végén, így végül fáradtan zárhatok. Azér hazaérve megnézem az eseményeket a számítógépemen. Rögtön felmegyek a facebook
oldalamra, ahol egy új ismerősjelölést látok. Rákattintva az ikonra Kimberly Miller név tűnik fel. Még kép is van hozzá egy szőke hajú lányról. Honnan ismerős nekem? Minden esetre visszaigazolom,
kezdem megszokni, hogy hébe-hóba bejelölnek. Aztán, mikor bejelentkezek az msn-re, ott meg egy új cím akar engem felvenni. Elfogadom, majd meglátjuk, ki ez. Ahogy elfogadtam nemsokára rá
látom is az ablakot, hogy bejelentkezik az illető.
- Szia, ki vagy? – írok rá rögtön, mert lövésem nincs most, hogy ki ő. Márpedig azért szeretném tudni, kik vesznek fel a listájukra.
- Szia Kimberly Miller vagyok a boltból. „ Lenni vagy nem lenni?” – írja válaszul. Ja, hogy te vagy az.
- Jaja, igen így most már tudom:D – pötyögöm vissza.
- Rendben. Néztem a képeidet és nagyon komolyak. Profi vagy - küldi nekem.
- ÁÁ nekem is van még mit tanulnom, de tény, ami tény ( szerényen jegyzem meg) jó pár meccset megnyertünk.
- Igen? Gratulálok.
- Köszönöm. Amúgy kitől idéztél? - Lehet ciki, de itt valahogy meg merem kérdezni.
- Shakespearetől, a Rómeó és Júlia atyjától - írja válaszul. Ja tudom már, ahol a csávó meg a csaj elpatkol a végén. – De ő írta a VIII. Henryket is, a Szent Iván éji álmot is, valamint a Hamletet is,
bár a kedvencem az Augustus és Cleopátra - önti rám az információáradatot, ami nekem elsőre kicsit soknak tűnik.
- Hm, te konyítasz ezekhez. Irodalomból mindig kettes voltam, rüheltem.
- Pedig eléggé okosnak tűnsz, aki okos. – Biztos engem látott ma?
- Hát azért van eszem. De nekem más a fegyverem!
- Mi volna az?
- A magabiztosság :D
- Az valóban remek – jegyzem meg – Most mennem kell, örvendek Rin, majd beszélünk még.
- Rendben, szia!
Ahogy ezt le is írom már rögtön fel is bukkan, hogy nem elérhető. Vállat vonok, majd bezárom az ablakot. Mivel mással nemigen szeretnék most kommunikálni, ezért egyúttal a programot is
bezárom, majd egy darabig böngészek, de hamar elunom. Mielőtt még ledölnék, bár felülést csinálok. Megfogom súlyzókat, a mellkasomhoz szorítom, és legalább ötvenszer felhúzom magam, majd
vissza. Végül bezuhanok az ágyba zuhanyzás után. Egy kis fehér nadrágban és egy trikóban szoktam aludni. Másnap álmosan vakarózok, majd kávéforrás után kutatok. Ó igen, érzem már az illatát.
A konyha fele lesz. Egy szekrényben, amihez még a magasságom ellenére is nyújtózkodnom kell kicsit, de nincs fájdalom. A cél érdekében mindent bevetünk. Most már olyan éberségi állapotba
kerülök, hogy felismerek tárgyakat, így a kávéfőző összerelése is kisebb nehézségekkel ugyan, de sikerül. Kapom az sms-t, hogy az edzést délelőtt tartjuk. Még van idő addig, úgyhogy egy kicsit
leültem a TV elé. Még mindig nem értem, miért nézem ezt a szennydobozt, úgyhogy hamarosan le is kapcsolom, és inkább a számítógépemen kutakodok. Kicsit körülnézek az ismerőseim - és az
üzeneteim - köztt, majd írok azoknak néhány sort, akikkel rég beszéltem. Az edzés előtt pedig felhívom anyámat. A bolt most elég jól megy neki, és érdeklődik a sorom iránt. Említi, hogy
hamarosan meg fog látogatni, aminek nagyon örülök. De most irány a pálya! Kapom a sporttáskámat, amin egy nagy pipa található, és ezzel szerintem el is mondtam az egyik kedvenc márkámat.
Az edzéshez teljesen fekete színű mezt használunk, amivel narancssárgával ráírtuk a számokat. Többiek aggódnak a durva stílusomért. Egyedül Shirozuki ért velem egyet, hogy meccsen is ugyanez
van, és ott is megvan a sérülés veszélye és hogy ezzel jár. Mikiának persze megint a műkörme volt a legnagyobb gondja.
A felkészítés két órán keresztül tartott. Az edzőnk összességében elégedett volt a munkánkkal, velem viszont beszélni szeretne. Megvárja, amíg mindenki kimegy az öltözőből. Ekkor belép ő. Fekete
testhez feszülő sportos szabadidő ruci van rajta, a cipzáros felsőjéből láttatni enged a derekából és a köldökéből valamennyit. Fekete haja enyhén hullámosan omlik a vállára, szeme kékje pedig
csak úgy ragyog. Teljesen elveszek a tekintetében.
- Nézd Minako. Megértem az elveimet, de nem szeretném, ha az össze játékosom lesérülne a meccsre!
- Ugyan már, nem papírból vagyunk. Pontosan az erőnlétünk az egyik legnagyobb fegyverünk.
- Tudom, de azért az edzésen nem árt az odafigyelés.
- Figyeljenek ők oda!
- Más téren viszont - folytajta, és velem szembe nézve hirtelen beleül az ölembe, és kicsit ringatni kezdi rajtam a csípőjét. Hangtalanul nyögök fel erre. - Szeretem, ha valaki durva. És hazudnék, ha
azt mondanám, hogy ez nem tetszik nekem benned.
- Sa... Sayuko - nyögöm ki szinte suttogva a nevét. De amint folytatnám, az ajkaimra teszi az ujját és lágyan végigsímitja azt rajta.
- Cssss... semmi baj. Számítok rád a meccsen.
Aztán hirtelen feláll, és kimegy. Nem tudok ilyenkor tisztán gondolkodni. A szívem egyre erősebben ver. Gyorsan a levegőre rohanok, mert úgy érzem elájulok. Előtte gyorsan átöltözök. Egész estig
csak erre a jelenetre gondolok. Kicsit elterelem a figyelmem inkább, és leülök a gép elé. Látom, hogy Kim is fenn van. Már épp rá kattinanék, amikor ő ír rám.
- Szia :) - köszön nekem Kim.
- Helló! - írok vissza.
- Hogy telt a napod? Mit csináltál ma?
- Este edzettem egy kicsit, utána aludtam, majd próbáltam TV-zni, gépeztem, aztán edzésen voltam, mert két nap múlva újabb meccsem lesz. Szóval mozgalmas volt. Veled mi újság? Eldöntötte
már az alma a kérdést?
- ???
- Hogy lenni vagy nem lenni.
- XD...
- Milyen gyakran szoktatok dumálni?
- Csak előtted csinálom.
- Igen, és még mit csinálsz előttem?
- Hogy érted?
- Úgy, ahogy írom... :P Na jó, nem szivatlak. Mondd már mi újság.
- Hát nekem sajnos késni fog a Hamlet próbája. :( Carla balesetet szenvedett. Helyette folytatjuk a Rómeó és Júliát. Én vagyok Júlia.
- Ó, és milyen a kis Rómeó?
- Nem néz ki rosszul, de ez engem hidegen hagy.
- Hogy érted?
- Nem tudom, elmondjam e.
- Rád bízom, de hozzám őszinte lehetsz.
- Talán majd máskor.
- Jó, ahogy érzed.
- Neked van valakid?
- Nincsen. Pill, telefon - pötyögöm neki, mert szól a mobilom.
- Jja... aha, persze, hogy ott leszek... ó, lesz pia? Indulok!
- Elhívott egy barátnőm, úgyhogy ha nem haragszol, indulok. Szia! - búcsúzok el tőle, majd bezárom az ablakot. Természetesen miután elköszön.
Az este aztán gyorsan és keményen telik. Shirozuki hívott, és elmentünk egy kocsmába, ahol most volt egy buli is, jó zenével. Shirozuki leginkább olyan a csapatból, akivel meg tudom értetni
magam. Kis vöröses tépett haja, és mohó, nagy szemű tekintete olyasmi alkatot rejt, mint én vagyok. Néha egymáshoz simulunk meg dörgölőzünk már csak a hangulat kedvéért. Közben sorra
nyeltem a söröket meg a Jagereket. Aztán kiszúrtam egy kis fekete félhosszú hajú szende csajt, akinek a ruhája is tiszta fekete volt. Miniszoknya meg top. Egy pár pillanat után azon kaptam
magam, hogy felvittem a lakásomra, ahol levetkőztünk, és egymása ujjaival a mennybe repítettük egymást. Aztán még aznap éjjel haza is zavartam, mert végül a sok pia és a szex elnyomott. Nem
vette jó néven a csaj, de ez az én házam, meg aztán különben se ígértem neki semmit. A reggelem azonban kegyetlen másnaposan indul. Azt hittem, leszakad a fejem. Érdekes lesz így belevágni a
napba! Pedig nem az első, hogy ilyen velem előfordult. És szerintem nem is az utolsó...
|
| Nakamura_Sheeny | 2011. 03. 26. 19:54:15 | #12548 |
Karakter: Tamayuki Rin
Megjegyzés: Egy színésznőnek
Már csak öt perc van hátra a kezdésig. Az egyik városi csapat lesz az ellenfél a regionális ligában. Amióta ide igazoltam, azóta egyre jobban tör fel a csapat. Azt mondják, hamarosan profi is lehetek, de valljuk meg 26 évesen már az ember nem sok szezont tartogat magában. Még akkor sem, ha most is olyan jó erőben van, mint ahogy én.
A csapat meze narancssárga színű, amiben játszok, fekete nadrággal, és fekete zoknival. Akárcsak a sportcipőm színe is. A felső mezből mindig kilátszik egy kicsit a derekunk, és elég rövid az ujja, és a sort is pont akkora, hogy a feneket teljesen eltakarja. Hmm, érdekes mez, bár nem rossz. Én a hármas számot viselem, mert egyszerűen ez a kabalaszámom, és nem hagyom, hogy bárki is elvegye. Még a nevek is rá vannak írva a mezre, az enyémre értelemszerűen Tamayuki. Belép az edzőnő, aki elég sportos és csinos - és titokban már régóta szerelmes vagyok bele, valahogy mindig is vonzottak az idősebb nők (38 éves).
Sokszor úgy érzem, mintha viszonozná néha az érzéseim. Tapsol a tenyerével jelezve, hogy kapkodjuk magunkat.
- Gyerünk lányok, mozgás! Két perc a kezdésig!
- Basszunk oda neki! - mondom örömmel, és én futok ki elsőként. Közben a neveket sorolja közvetítő:
#1 Nashimoto Sakaki
#2 Oorumichi Miyoko
#3 Tamayuki Rin
#5 Michiyo Shirozuki
#11 Tsuyogi Mizuki
#21 Akiyama Tsuki
#35 Kunorogi Natsuki
Ez volt a kezdőcsapat, a teljesség kedvéért a cserék:
#4 Kiri Yumiko
#7 Naoki Mikia
#12 Haragami Shizumi
#14 Fujiwara Kiyoko
#28 Kunorogi Neneko - Natsuki testvére
Az ellenfél csapatát azért nem sorolom el, ha megbocsátotok. Legyen elég, hogy a mez stílusa olyan, mint a mienké, csak nekik fekete az egész, és a felső oldalán apró zöld csíkok futnak fel a hónaljig egy kicsit eldöntve. Biztos nekik ez a vendég mezük.
A meccs lendületetesen kezdődik. "Papíron" mi vagyunk jobbak, de a kűzdelem kiegyensúlyozottságot mutat. Mindössze csak egy-két góllal tudunk elhúzni - egyszer még a vezetést is átvették. A félidő végül 14 - 12 arányban alakult a mi javunkra, ebből én öt góllal vettem ki a részem. Ugyanúgy 30 perces egy félidő.
- Rin, miért fogod így vissza magad? - kérdezi az edzőm.
- Gondoltam, hogy a második félidőben majd meglepetésszerűen letámadjuk őket, ahogy csináltuk már jó párszor.
- Remek, akkor hajrá csajok!
A szünetben Tsuyogi helyett a mások Kunorogi játszik, illetve Oorumichi helyére pedig Kiri áll be. Ahogy az edzőnek mondtam, nem fogtam vissza magam. Legtöbbször én kaptam két perces kiállítást, mert hol a másik borági közé könyököltem, hol meg szimplán arrébb löktem csak. Nem értem, hogy azért miért állított ki, én csak a labdám védtem, ha már nálam van. Ja, lehet, hogy nem kellett volna még öt métert csúsznia az illetőnek, na mindegy. Sajnos a kiállításom mindig visszavetette a csapatot, mert ilyenkor volt, hogy még ki is egyenlített az ellenfél. Az a néhány száz ember, aki összejött a meccsre, nagyon szurkolt nekünk. Amint visszajöttem, már meg is volt oldva minden probléma. Két ember között kifurakodtam magam, egy harmadik mellett kiperdültem, az ötödik emberen úgy mentem át, hogy erősen leppattintottam a labdát, majd a feje felett áttoltam, majd a gólt úgy szereztem, hogy perdültem egyet, és felemelve a lábam megpattintva áddobtam az ő lába alatt. Aztán szereztem egy olyan gólt is, hogy ketten próbáltak visszatartani felugrás közben, de könnyedén lepattantak rólam, és én kiméletlenül belőttem. Igen, híres voltam arról, hogy bárkinél a városban - de talán az országban is - erősebben tudom lőni a labdát. Végül egyik gólt úgy szereztem, hogy csak úgy flegmán háttal állva a kapunak elhajítottam a ladbát. De hatásos volt! A végeredmény végül 32-24 lett a javunkra. Némi ünneplés - és az első hely megőrzése - után siettem tovább, mert egy kis boltban van állásom a kézilabdázás mellett. Egy nagyon kicsi vegyesboltba dolgozom. Épp az árukat pakolgattam, amikor megjelent előttem egy nagyon szép, szőke hajú leányzó.
- Mi kéne, ha volna? - kérdezem tőle.
- Látom, nagyon szép almátok van, két kilót kérek belőle - mondja.
- Lesz még valami? - kérdem kicsit unottan.
- Mmm... - gondolkodik - veszek egy liter tejet is.
- Más valami?
- Nem lesz.
- Okés.
- Jó a tetoválásod! - céloz a két karomon található nonfi tetóválásokra.
- Kösz.
Az egyik almát felveszi, majd a szemébe néz.
- Lenni... vagy nem lenni...
- Te jól vagy? - kérdem tőle aggódva.
- Ja, csak szerepre gyakorlok. Hobbiból színézkedem.
- Hobbiból?
- Aha. De lehet, hogy még komolyra is fordulhat.
- Hát... úgy legyen - mondom neki őszintén, de lehet, hogy neki kicsit nyersnek hatott.
- Kimberly Miller vagyok egyébként.
- Tamayuki Rin - Ha már így bemutatkozott.
- Te mivel foglalkozol?
- Eladok, mint látod.
- Nem úgy... mit csinálsz még ezen kívül?
- Jah... kézilabdázok.
- Látszik is a karizmodon.
- Szoktam otthon edzeni.
- Aha... hát akkor még találkozunk! Szia!
Majd ringó csipőkkel elmegy. Hmm, nem néz ki rosszul, szép fenék. Azt mondja, még találkozunk. Hmm, mindegy. Azért kicsit kíváncsi vagyok, hogy tényleg jönni fog e.
|
|
