Reggel könnyes búcsút veszek a  családomtól. Ez már a második év, hogy koleszos vagyok mivel messze lakok a sulitól. Szeretek odajárni meg sok barátom van, de a családom hiányozni fog. Nagyon családcentrikus vagyok nem hiába akarok óvónõ lenni. Persze mindig haza jövök, amikor tehetem. Bepakolunk mindent a kocsiba és elindulunk. Apu visz el most, de elõtte az ikreket berakjuk az oviba. Kis édesek sírnak, hogy ne menjek el. Alig bírom ki, hogy ne sírjam el magam. Jól megpuszilgatom és megölelgetem õket majd tovább megyünk. Az úton szokás szerint be nem áll a szám, bár ez az egész családra igaz, de én mindig túl beszélek. Ahogyan egyre közelebb érünk nagyon kíváncsi vagyok ki lesz az új szobatársam, mivel az elõzõ sajnos elment a suliból. Remélem az újjal is jóban leszek. Mikor megérkezünk apu segít fel cipekedni majd elköszönünk egymástól és elmegy. Látom itt van már a lakótársam és úgy hallom fürdik. Egyre izgatottabb leszek. Elkezdek kipakolni amíg meg nem hallom a hangját magam mögött.

- Sz-szia! – köszön és felé fordulok. Milyen szép lány.

- Szia! – köszönök neki édesen.

- Chitose – kezet fogok vele.

- Saya.

Gyorsan felöltözik én addig illedelmesen elfordulok. Milyen zavarban van kis aranyos.  Mikor hallom hogy leül megfordulok. Nem valami beszédes vagy talán kezdeti zavar? Odamegyek mögé és meglesem mit csinál. Milyen szép rajz. Igaz én is tudok, de nagyon alap szinten.

- Mûvészetis vagy?

- Aha, és te?

- Én a pedagógia szakra járok. Óvónõnek készülök. – ellépek tõle és tovább pakolok.

- Az jó. – mosolyodik el.

- Imádom a gyereket van négy testvérem. 3 kisebb nálam szóval már van tapasztalatom. - kuncogok

- Négy testvér? Az szép. Én egyke vagyok. – jegyzi meg.

- Ohh értem és nem rossz annak lenni? Én nem tudnám elképzelni bár ez érthetõ. – elmélkedem el kicsit.

- Nem rossz ezt szoktam meg. – jogos.

- Ez igaz. Amúgy szerintem tetszeni fog itt. Nekem ez lesz a második évem, ha bármi kérdésed van akkor nyugodtan szólj csak. – mondom kedvesen.

- Oké. Köszi. – bólint.

- Ugyan semmiség. Am nagyon szépen rajzolsz, na de nem zavarlak közben. Bocsi rossz szokás, hogy be nem áll a szám. – nevetek fel zavartan.

- Nem zavarsz és én is beszédes vagyok csak tudod a kezdeti zavar. – nevet fel. Olyan szép nevetése van. – Amúgy köszi imádok rajzolni, de most a fõ hobbim a komponálás és remixek készítése. DJ is vagyok majd, ha gondolod egyszer hallgass meg. – ajánlja fel.

- Ohh naná, hogy elmegyek ez nagyon jól hangzik. – mosolygók rá. Kezd felszabadulni ennek örülök.

Pakolás közben mutat pár saját számot és meg is dicsérem mennyire tehetséges. Beszélgettünk errõl – arról, hogy megismerjük jobban egymást. A családomról én többet beszélek fõleg, mert fotókat is rakok ki. Nagyon szimpatikus remélem a továbbiakban is ilyen jól fogunk kijönni.

- Végre kész vagyok. – terülök el az ágyamon.  – Ja amúgy elõre mondom szokásom, hogy a szobámban persze, ha az idõ úgy engedi egy száll fehérnemûbe vagyok. Remélem nem fog zavarni, mert ha igen akkor nem teszem. – teszem azért hozzá. Úgy veszem észre, mintha kicsit elpirulna, de lehet csak szimplán dilisnek nézz.

- Csak nyugodtan, ahogyan jól esik. Mindenkinek meg van a maga szokása bár tény ilyenrõl még nem hallottam sûrûn. – nevet fel.

- Hát nem csodálom. – nevetek én is.

- Mit szólnál, ha elmennék sétálni? Van itt nagyon jó fagyizó. Imádom az édességeket is, ha nem mondtam volna még. – motyogom kissé zavartan.

- Benne vagyok úgyis szép idõ van. Nem mondtad, de feltûnt. – pillant a polcomra ami tele van édesességgel fõleg marcipánossal.

- Ehh na igen. Nyugodtan egyél belõle. – ajánlom fel, hiszen úgyis sok van. Az a szerencsém. Hogy jó géneket örököltem és nem hízok, mert így egy bálna lennék.

- Oké. Na de akkor menjünk. – elkészülünk és el is indulunk.

- Tudod nagyon örülök am neked. Izgultam milyen szobatársam lesz, de nálad jobbat nem is kaphattam volna. -  mondom édesen.

- Ez kedves tõled, de mi van ha kiderül egy igazi hárpia vagyok? – vonja fel a szemöldökét, de erre csak felnevetek.

- Az ki van zárva. – kuncogok.

- Nem is vagyok az legalábbis nem tudok róla. Én is örülök neked Saya. – úgy mosolyog rám, hogy el is pirulok kicsit. Na igen könnyen zavarba lehet hozni, fõleg ha egy ilyen szép lányról van szó. Pont az esetem, de õ tuti nem a lányokat szereti.

- Nagyon szép mosolyod van biztos sok udvarlód van. – tényleg így gondolom, hiszen nem csak a külsõje, hanem a személyisége is elbûvölõ.