Karakter: Darko
Megjegyzés: ~ Leonak
Utálom, ha másnapos vagyok. Berúgni szeretek, és utána balhézni egy jót szintén, de ez így nem állapot. Még az sem okoz túl sok örömet, hogy most kivételesen otthon kelek fel és nem egy random helyen, esetleg az utcán, és akkor találjak vissza.
Egy szó mint száz mindennek van jó oldala. De most mégis mi a picsát csináljak? Azt se tudom, mennyi az idő. Nem süt be a nap fénye, szóval biztos, hogy már elmúlt hét óra. És nem is tippeltem olyan rosszul, most lesz kilenc. Király, akkor teszek egy kis látogatást a megszokott helyen. Nem túlzom el az öltözködést, egy fehér izompóló, fekete szimplán könyékig érő bőrzseki és hasonló nadrág pár láncal meg egy fasza kis övvel. Na meg a kesztyű. Igazítok párat a narancssárga tincseimen és kisétálok a motoromhoz, hangosan indítom el, nehogy már ne keltsek feltűnést. Bár itt a seggem nem látja, de mindegy, ez így aranyos. Szokásosan le se szarom, ha piros a lámpa, esetleg ha éppen nem tudok előzni még a járdára is szemrebbenés nélkül felhajtok, engem nem zavar. Sőt, élvezem!
Olyan egy óra után érkezek meg a bárba, a külön nekem fenntartott helyre teszem le a mocit, az is kész tortúra volt, mire megértettem mindenkivel, hogy az az ÉN helyem, és ha nekem valaki oda mer parkolni akkor felrobbantom a kibaszott autóját, de mindegy, sikerült, és kész. A szinén szokásos fogadtatásban részesülök, mindenki arra számít, hogy majd én feldobom a hangulatot. Ch, alap. Csak nem olyankor, amikor mindenki azt nézi, hogyan játszadozik valaki más farkával a kislánykám. Újongások mindenfelől, főleg ha valamelyikük éppen elélvez. Kajak észre se vették, hogy bejöttem?! Na jó, akkor hangot adok neki. Szépen oda sétálok, addig lökdösöm azt a pár embert aki előttem áll amíg oda nem érek. Erre már felfigyel Luna és a kis vendége is. Egyre jobb! Egy totál ismeretlen pasi vette őt használatba? És ő bele ment?! Persze, persze. Még magabiztosabban sétálok oda Lunához, akin a felsője már épp, hogy csak lóg, előtte egy fotelban ül a fickó mint valami báró, és ahogy felém fordul az ágyasom még a görény fehérsége is a szája szélén díszeleg. Olyan jó, hogy nem bírok az indulataimmal, hajába kapok és felcibálom a földről, bármennyire is bájosan próbál nézni a fáradtság kiült már az ő képére, a trónoló pedig mondjuk úgy, hogy meg se izzadt.
Elég nehéz úgy fogni, hogy azért fájjon neki de mégse lóbáljam tíz centivel a föld felett. Tudnia kell, hogy nem örülök, bármennyire is jó ő csak az én lánykám, és holmi jött-ment idegen nem fogja elcsábítani mellőlem.
- Mégis, mit képzelsz te magadról? – fordítom oldalra a fejemet, és a mármár könnyező szemeibe pillantok. Na mi van, hírtelen nem kedveled a képemet cicus? Ezt már nem a nyílvánosság előtt kell megvitatni, nem ám. Szépen oldalra rántom, és elindulok vele, győzik felvenni a tempómat, még a kezemre is ráfog, de nem fogom elengedni a haját. Benyitok az első szobába ami üresnek néz ki, miután ő is belépked bebaszom magam után az ajtót, és egy elég erős mozdulattal tódítom magam elé, amitől még el is esik, de ez most kicsit sem probléma. Nagyjából hangszigeteltek a szobák, szóval semmi gond nem lehet belőle.
- Én nagyon sajnálom! – kezd bele a sírásba, ahogy összegörnyed a földön. Gonoszan elmosolyodom, imádok így a képébe vigyorogni valakinek ha éppen megbán valamit előttem. De nem hatsz meg.
- Most már sajnálkozol, mi? – nevetem el magam. Az más, ha én csinálok fel valaki mást, de akivel már majdnem fél éve hetente minimum egyszer hempergek azt már magaménak tartom, sajnálom cicus.
- Nem tudtam, hogy ma még jönni fogsz.
- Miért ne jöttem volna?!
- Nem tudom... – néha nagyon ki tud hozni a sodromból ennyivel is.
Megint a hajáért hajolok le, aztán felrángatom az ágyra, de csak úgy, hogy üljön rajta. Leveszem a dzsekim, és úgy hajolok rá, hogy eldőljön az ágyon, majd kicsit kitámasztom magam a kezeimmel, de a csípőmet azért még az övén hagyom. Másik kezemmel gyengéden végigsimítok a hasán, aztán még jobban levarászolom róla a melltartóját, és kicsit erősebben megmarkolom egyik mellét.
- És milyen volt? – kíváncsiskodok. El fogja mondani, tudom.
- Jó.
- Jobb nálam? – itt már habozik. Igen, megfontoltnak kell lenni, de ebből nem jöhet ki jól. Akkora köcsög vagyok néha, de nem baj, ez van.
- Nem...
- Ne hazudj nekem! – kiabálok rá, és minden erőmmel megszorítom azt ami épp a kezemben van, talán az élvezettől nyüszít egy kicsit nagyobbat, ellenkező esetben a félelemtől. Naaa, ezt nem szeretem. Ez nem az a hang, amit akkor hallok, ha élvezi, hanem amikor tényleg nem akarja. Csak kétszer fordult elő ilyen, akkor bármennyire is erőltettem, próbálkoztam nem ment bele egy kis játékba se. Akkor új módszert akar? Legyek kedves? Hááát, csak azért, hogy ne vegyék el tőlem.
- Nem kívánsz, mi? – szállok le róla, azonnal fel is ül és kicsit igazítgat magán.
- De.
- Már modntam, hogy ne hazudj. – akkor csinálok egy kis jelenetet. Felveszem a levetett bőrdzsekit, és elindulok az ajtó felé, de valami nem hagy mozdulni sem. Luna mind két kezével fogja át a mellkasom, és szorosan hozzábújik a hátamhoz. Na megjött a kedv, vagy mi?
- Még ne menj el kérlek... – suttogja. Szóval megtörtem a kis szívét? Jajj de aranyos!
- Itt én mondom meg, hogy ki mit csinál. – fordulok felé semleges arcot vágva.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Arra, hogy megint rossz vagy. Ugye tudod?
- Igen...
- De ennek mi az oka?
- Miért vagy ilyen kedves?
- Ne legyek?
A kis szófosás után megadja magát. Öt perc néma csend után úgy döntök, hogy ha akarja, ha nem mi ketten ma csinálni fogjuk. Kicsit erőszakosan indulok meg vele az ágy felé, de mostmár partner a dologban. Így kell ezt! Ahogy lefektetem egyből lefejti a dzsekim és a pólót is, tarkómnál ölel át és ahogy felcsimpaszkodik egyik kezemet a hátára téve támasztom ki, és egy hosszú csókban forrunk össze. Másik kezemmel ismét a két szépségre csapok le. Tudod mit? Legyen gyereknap. Elválok ajkaitól és megszakítom nyelvünk játékát, megszabadítom a melltartójától és szépen lassan végignyalok az egyik mellén. Bármennyire is leplezni akarja, de tudom, hogy egész életében csak arra vár, hogy valaki egyszer őt is kényeztesse. Nem magyarázkodok, főleg nem magamnak, tehát most megkapja ő is amire vágyik.
Lassan folytatom az előbb említett tevékenységet, jó hallani a kisebb nyüszörgését, csak beindít. Annyira, hogy párszor végighúzom a hasán kezemet, megunhatatlan ez az érzés, olyan szép kis alakja van. Kigombolom majd lehúzom a szoknyáján lévő cipzárt,és bugyin keresztül simogatom ott lent amitől már egy cseppet gyorsul a légzése, és néha kellemesen beletúr a hajamba. Miután kellően érzem, hogy már nedves a bugyi alá is bekerül a kezem, néha váltunk egy-egy csókot, és pont egy ilyen alkalom közepedte még beljebb kívánkozok. Szépen, fokozatosan hatolok belé az ujjammal, amitől azonnal egy kisebb sikítás közepedte szakad el tőlem, és belemarkol a hajamba is. Megint csak mosolyogni tudok, aranyos látvány, de tényleg. Hátát tartó kezemmel lassan lefektetem az ágyra, és abba a pozícióba kerülünk amiben alig tíz perce lehettünk. Így mindjárt jobb, nem?
Az első élvezése is megvolt, szóval az előjáték sikerrel járt.
Kihúzom az ujjam, és mind ketten felfekszünk az ágyra, és lassan érezni kezdem, hogy a gatyámon lazítani kezd az övemen, és szépen le is hámozza rólam, hasonlóan teszek én is a rajta lévő ruhadarabokkal. Közelebb húzódik, kapva kapok az alkalmon, és használom végre a farkam is. Először felnyög egy cseppet, és ahogy lassan mozgok benne folytatja ezt a tevékenységet, de sebaj, majd megszokja.Ahogy gyorsítok a tempón már Luna is mozog egy cseppet a csípőjével, és végül addig is eljutunk, hogy megint elélvez, de ezúttal én is társulok ehhez.
- Hadd kóstoljam meg... – hallom lágy hangját a sok lihegés közben, kicsit rásegítek, hogy fel tudjon ülni, aztán én is így teszek. Lassan lehajol, és lehúzza a védekező eszközt, majd nyelvével kezdi kényeztetni a férfiasságom, áá, igen, ez kellett nekem! Érti a dolgát, mint mindig. Végül be is kapja, és addig hajszol, hogy végül csak sikerül a szájába adni egy adagot, aminek ahogy látom nagyon örül is. Finom vagyok, mi? Visszatérünk az eredeti pozícióba, és párszor még eljuttatjuk egymást a csúcsra, majd ahogy úgy látja ő is meg én is, hogy éppen elégszer történt ez meg lassan magam mellé fektetem. A hajamban díszelgő narancssárga tincsekkel kezd játszadozni, valamiért ez is jó érzés, pedig csak csavargatja ide-oda. Ez azt jelentené, hogy vissza szereztelek, cicus?
|
