|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nanami Hyuugachi | 2011. 08. 03. 21:53:27 | #15568 |
Karakter: Kenichi Ishidayo
Megjegyzés: Alexisnek
Reggel felkelek és elmegyek szedni egy kis almát. Útközben találkozok legjobb barátommal, aki szintén félvér, de ő egy elf és vérfarkas keverék. Nagyon jóban vagyunk. Egy kicsit edzünk, majd meghívom magamhoz. Ott elbeszélgetünk, de este felé haza kell mennie. Épp úgy terveztem, hogy elmegyek apát meglátogatni, de lentről zajt hallok. Beleszagolok a levegőbe és megérzek egy macska szagot. Mégnagyobbat szippantok a levegőbe. Egy tünde szagát is megérzek. Lemegyek a lépcsőn és rám támadnak. A csatánk heves és tüzes. A kis tünde lány elég harcias. A végén úgy kötünk ki, hogy én vagyok alúl, ő pedig rajtam térdel. Szóval így állunk? Akkor tessék, itt egy kis tűz. A kezemet és az egész testemet felforrosítom. A kis tünde, azonnal lepattan rólam.
- Mi a franc vagy te? - kérdi és a kezét dörzsölgeti.
- Tényleg azt hiszed, hogy egy tünde legyőzhet?
- Honnan tudod? - kérdi meglepetten.
- Az nem tartozik rád. - mondom és felállok. Felveszem az egyik tört, amit kiejtett a kezéből és megvizsgálom. Majd megnyalom a hegyét. - Ahogy sejtettem. Bérgyilkos vagy. - mondom, mire meglepődik a kicsike. Odamegyek hozzá, elkapom a kezét és a tenyerét megvágom.
- Mire volt ez jó te barom? - hallom, de nem nagyon foglalkozom vele. A késről lenyalom a vért. majd visszadogom neki.
- Ha legközelebb rám támadsz, tudni fogom, hogy te vagy az. Vigyázz magadra. - mondom és egyszerűen kiteszem a lakásból.
2 hét telik el nyugodtan. A 3. hét elején megint rám támad. Most azonban szerencsétlenségére, telihold van. Este támad, megint. Még nincs sötét és a hold sem kelt fel. Bejön a házba és elkezd feljönni a lépcsön. Egyenesen a szobám fele jön. Én fekszem az ágyon és úgy csinálok, mintha semmiről nem tudnék. Odajön és emeli a kezét, akéssel együtt, hogy leszúrjon, de én elkapom a kezét és az ágyon magam alá gyűröm. Tanulva az elöző esetből, most szint ráülök. Egyik kezemmel lefogom a két kezét a másikkal pedig a szekrény fiókjába nyúlok. Egy kötelet veszek ki és a kezét az ágyhoz kötözöm. Majd felegyenesedek és a hajamba túrok.
- Szóval. Elmondod ki vagy? Vagy szedjem ki belőled? - kérdem tőle.
- Soha nem mondom meg ki vagyok. Úgysem szeded ki belőlem.
- Tényleg? - kérdem és közel hajolok a szájához. - Akkor figyelj. - mondom és leszállok róla. Az ablakhoz lépek és elhúzom a függönyt. A telihold rám süt és én elkezdek átváltozni. Mikor befejezem, már egy vörös vérfarkas áll ott. Egy hatalmasat vonyítok.
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2011. 08. 03. 21:53:47
|
| oosakinana | 2011. 05. 09. 09:23:26 | #13507 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
- Nem vagy még éhes? - biccent a szendvics felé, de ezzel engem csak az őrületbe kerget. Annyira kívánom és ő is érzi, de rendben vissza fogja még kapni.
- Majd éhen halok. – csókolom meg újra, bár azt elfelejtettem hozzá tenni, hogy rá vagyok nagyon éhes. Megszakítja a csókot, majd felvesz egy szendvicset és szám elé tartja, miközben édesen kezd el nevetni.
Érzékien harapok bele, hogy kicsit hátha őt is fel tudom húzni, hogy ne kínozzon tovább, különben itt fogok szétdurranni. Elkezdjük etetni egymást és addig folytatjuk, amíg mind el nem fogy. Nagyon éhesek voltunk, de most már azt hiszem, jöhet az a rész, hogy mi fogyasztjuk el a másikat.
Ahogy eszünk kezemet elveszem fenekéről és inkább csak combját simogatom és élvezem, hogy vele lehetek kettesben és békességben, szerelemben. Megint hozzá hajolva megcsókolom szenvedélyesen. Elhagyom ajkait és nyakára térek át, amit megint csókolgatni kezdek, végül lejjebb haladok minden egyes érintéssel. Elérem, melleit tovább csókolgatom és élvezem, hogy velem van. Nagyon isteni édes bőrének az íze. Sóhajait hallom, miközben kényeztetem és annyira szeretnék tovább menni, de még ha azt nézzük, még csak most jöttünk össze nem akarom egyből megfektetni, még akkor sem, ha nagyon vágyok rá és mindent meg akarok adni neki, amit csak lehet.
Hálóingén keresztül csókolgatom melleit, majd abba hagyom, és újra felegyenesedve nézek szemeibe, amivel kérdőn néz rám. Szóval folytatást szeretnél? Elvigyorodok, amit viszonoz.
Fenekénél fogva emelem fel és lábát ugyan úgy derekam köré fonja, majd a hálóba viszem, és az ágyon fektetem végig. Felé támaszkodok, és úgy nézek a szemébe.
- Gyönyörű vagy. – suttogom, majd lehajolva hozzá csókolom meg lágyan, de annál szenvedélyesebben. Viszonozza csókomat és ujjait hajzuhatagomba túrja, amitől kiráz a hideg.
- Aludjunk jó? Fáradt vagyok, meg neked is szükséged van az alvásra. – mondja, mire a szemébe nézek. – Majd máskor bepótoljuk. – mondja kedvesen, de mondjuk, én most vagyok kicsit kanos.
- Nem lehetne most? – kérdezem kölyökkutya szemekkel, de ekkor megszólal kicsim telefonja.
- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. – mondja kedvesen, majd kapok egy csókot és már ki is megy telefonálni. Gondolom munka ügyben, mert úgy hallom, de majd kiderül mi a gond konkrétabban.
Nem tudom szerelmem meddig telefonálhatott, de én annyira kimerültem, hogy elaludtam ebben a kényelmes ágyban, ahol minden fele, csak szerelmem illatát érzem.
~*~
Másnap reggel, mikor felébredek, kincsemre nézek, aki még nagyban alszik. Nincs szívem felkelteni. Óvatosan kiszállok mellőle, majd hagyok neki egy levelet.
Jó reggelt drágaságom!
Sajnálom, hogy nem lehettem veled, amikor felkeltél, de amikor felkeltem olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni. Pihenjél nyugodtan, majd ha gondolod, gyere el hozzánk, ha unatkozol és eltöltjük az időnket közösen.
Szeretlek a Te Farkasod.
Leteszem mellé, majd egy csókot adok arcára, végül elmegyek vissza a falkához, hogy végre folytassuk, és minél hamarabb befejezzük a klán építését. Megérkezek és mindenki csak mosolyogva fogad, de az én szám is fülig ér. Átváltozva emberré, csak nadrágot veszek fel.
Neki kezdünk a munkának és most még a gyerekek meg a nők is besegítenek. Igaz féltem őket, de jól jön a segítség és így hamarabb tudunk mindenkinek szállást biztosítani, de most elővigyázatosak leszünk. Szinte semmit nem építünk fából, csak a legszükségesebb dolgokat.
Már majd nem dél van, amikor édes illatot érzek meg a levegőben megfordulva szerelmemet látom meg. Integet nekem, mire visszaintegetek fél kézzel. Leteszem, ami a kezemben van, majd odamegyek hozzá és egy puszit adok ajkaira.
- Csak egy kis puszit kapok? – kérdezi játékos durcival.
- Sajnálom, csak nagyon izzadt va… - nem hagyja, hogy befejezzem, mert egyből megölel és ajkaimra tapad, amit viszonzok. Végül is az ő ruhájáról van szó. Nem szólok bele, inkább csak élvezem.
- Nem zavar semmi. – mondja mosolyogva, majd a hajamat és a tarkómat simogatja.
- Egésznap dolgoztatok? – érdeklődik és a hátam mögé néz, mire csak félig engedem, és mellé állok.
- Igen és lassan, de haladunk. A gyerekek már teljesen ki vannak merülve. Nem sűrűn dolgoztak ilyen keményen, mint ma. – mondom kedvesen, de büszkén.
- Akkor besegítek én is. – mosolyogva néz rám, de ez nekem cseppet sem tetszik.
- Ne haragudj, de nem engedhetem. A falka női tagjait is féltem, hát még téged. mi lenne velem, ha valami bajod esne? – kérdezem tőle és belecsókol a nyakába.
- De nem lesz semmi baj. Hidd el. – mondja mosolyogva és csak próbál meggyőzni.
- Na, jó, de ha bármi veszélyeset észlelek és szólok neked, hogy menj onnan, akkor kérlek hallgass rám. – mondom neki komolyan.
- Rendben van apuci. – mondja és elkezd nevetni, majd megy is dolgozni, pedig nem viccnek szántam egy kicsit sem.
Nagyot sóhajtva megyek vissza a klánhoz és dolgozunk tovább gőzerővel, de folyamatosan figyelem kincsemet, hogy mit csinál, mert tényleg nem akarom, hogy bármi baja essen, mert abba is megőrülök, ha bármi történik vele.
Ahogy rakosgatjuk és építkezünk, valahol sikítást hallok. Odakapom a fejem és látom, hogy egy építő anyag kezd lefele jönni. Átváltozok, majd odaszaladok és ellököm onnan szerelmemet, mert pont rá esett volna, bár így meg pontosan az én lábamon landol, amire felvonyítok, és csak fekve érzem, hogy nyom ez a micsoda és teljesen készen vagyok tőle.
- Zac. – hallom, hogy Rose felsikít, majd letérdel mellém. – Miért csináltad ezt? – mondja aggódva és érzem, ahogy könnyei az arcomon landolnak, mire kinyitom a szememet és ránézek. Mellső lábammal megérintem a térdét, amire odanyúl hozzám és a fejemet simogatja. – Miért kellett ezt csinálod? – kérdezi síros hangon. Megnyalom a kezét és neki dörgölöm a fejemet, hogy kicsit megnyugtassam, amíg kiszabadítják a lábamat ez alól a vacak alól.
Amint meg vannak, vele felállok, de így is látszik, hogy a hátsó ballábam teljesen össze van trancsírozva. Odamegyek Rose-hoz és kicsit végig nyalok az arcán, mire letörli könnyeit, majd magához ölel, és a bundámba kapaszkodik szinte és sír. Szegénykém. Nem akartam így látni, de meg kellett mentenem.
|
| oosakinana | 2011. 05. 01. 16:32:58 | #13335 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
Egy ideig csak gondolkozik, és nem mond semmit. Csendben állunk és öleljük egymást, mint akik most találkoztak először és örökéletükre hűséget esküdtek a másiknak. Bár nem is lenne rossz ötlet, hiszen tényleg ő az a nő, akit kerestem elég életemben.
Egyszer csak lassan megfordul, és a szemembe néz, én meg viszonzom pillantását.
- Csábító ajánlat de…
- … Kérlek. Nem engedlek el, ezt már elmondtam. – vágok a szavába, mert igaz feltettem a kérdést, de nem leges választ nem fogadok el. Akkor is meg fogok tenni mindent, hogy velem maradjon.
Akaratosságom láttán elmosolyodik.
- Rendben… Tehetünk egy… - nem is kell, hogy befejezze. Egyből ajkaira támadok és szenvedélyesen és mohón csókolom meg örömöm kifejezése képpen. Ebben minden megtalálható az összes érzésem. Boldogságom, szerelmem és megnyugvás, amit csak ebben a pillanatban érezhet egy férfi. Mikor elengedem ajkait mosolyogva néz rám és befejezi a mondatát, amit nem hagytam végig mondani:
- … Próbát. – nevet fel. – De mégis hol laknék? – visszafordul a környék felé.
- Vannak épen maradt házak. Egyébként pedig nemsokára készen lesz a többi is. Remélhetőleg. – válaszolom és tényleg csak reménykedni tudok benne, hogy hamarosan készen lesznek. Felé fordul, és a szemembe néz mélyen.
- Azt hiszem, most a legjobb lenne hazamennem, és felhívnom a céget. Te hazajössz velem, vagy maradsz építkezni? – Teszi fel a kérdést. Hát igen. Most még egyenlőre lehet, jobb haza megy, mert kitudja, mikor leszünk készen és addig még apáméknak is el kell mondanom a dolgokat, és hogy van egy új orvosa a klánunknak.
- Most még itt maradok segíteni, de éjszakára átmegyek hozzád, ha úgy neked jó. – mondom kedvesen, amire elmosolyodik.
- Rendben, addig én is elintézem a dolgaimat. – bólintok, majd magamhoz ölelem és megcsókolom, amit egyből viszonoz.
Az erdő szélére kísérem, hogy nyugodtan és épségben haza tudjon menni, majd amikor meg nem látom alakját, átváltozok, és a klánhoz megyek vissza segíteni az építkezésben, de apámnak szólok, hogy nem fogok itthon aludni, és hogy maradok a klánnál, amire csak sejtelmesen elmosolyodik és bólint. Azt hiszem, tudja, miről van szó és ez megnyugtat, mert legalább nem fog aggódni meg én is azzal lehetek, akit szeretek.
~*~
Este kimerülten szaladok farkas alakomban Rose-hoz, hogy végre megölelhessem és karjaimba zárhassam. Mikor megérkezek, átváltozok, majd bekopogok, mire hallom, hogy valaki sietős léptekkel közelíti meg az ajtót. Mikor meglátom, Rose-t elmosolyodok, majd odamegyek hozzá és megölelem, mire ő is szinte menekülve bújik karjaimba.
- Hiányoztál. – suttogja fülembe, mire a nyakára adok pár csókot.
- Te is, de most reggelig itt leszek. – mondom mosolyogva, majd megcsókolom, és úgy megyünk be. Mikor az ajtó bezárul, mögöttünk a falnak támasztom kincsemet és úgy csókolom szenvedélyesen és egyre mohóbban. Szorosan ölel magához és a hajamba is beletúr, ami annyira jól esik. Kiráz tőle teljesen a hideg és fergeteges érzés kerít hatalmában.
- Nincs kedved lefürdeni? – kérdezi meg. Hát igen tudom szagom van, de tényleg jól esne egy fürdő.
- Ne haragudj. nehézre sikeredett ez a mai nap. – mondom mosolyogva és homlokomat az övének támasztom.
- Semmi baj. Addig készítek egy kis ennivalót neked.
- Rendben. – bólintok, majd kapok még egy csókot, végül már el is tűnt a konyhába. Mosolyogva és boldogan nézek utána. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy megkaptam. Annyira szeretem, és most már tudom, hogy ez így is fog maradni.
Elmegyek, letusolok, majd egy törölközőt tekerek magam köré. Úgy megyek le a konyhába, ahol Rose a pultnál áll és szendvicseket csinál. Háta mögé állok, és magamhoz ölelve kezdem el simogatni és csókolgatni.
- Úgy érzem valaki szeretet éhes. – mondja kuncogva.
- De csak a te szeretetedre. – mondom őszintén. Megfordul, én meg egyből ajkaira csapok le. Arrébb viszem, hogy ne a kajába ültessem bele, de felültetem a pultra és úgy ölelem magamhoz, miközben csókolom. Érzem, vágyam kezd éledezni, miközben fenekébe markolva húzom közelebb ágyékomhoz, hogy érezze, mit csinál már csak azzal, hogy itt van velem és érezhetem édes ajkainak ízét, amik annyira csodálatosak, hogy azt elmondani nem lehet.
Nem tudok betelni vele és egyszerűen szükségem van rá. Soha nem akarom elveszíteni, mert abba beleőrülök.
|
| oosakinana | 2011. 04. 29. 17:26:15 | #13300 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
- Miért nem mondtad soha… Hogy érzel irántam valamit? – kérdezi bátortalanul, de erre nem tudok válaszolni.
- Mert ez mindezidáig nem volt így… Azt hiszem akkor jöttem rá erre… Mikor belegondoltam, hogy talán elveszíthetlek. – nézek megint szemeibe, hogy lássa, ő mit gondol, és hogy mit fog reagálni.
- Tudnod kell… Én kerestem valamit Kornban. Egy érzést. Ám nem találtam meg. És csak most jöttem rá, hogy ez az érzés már rég velem volt. Csak nem Korn közelében. – válaszolja, és mondata végén elmosolyodik. Ám én elég értetlenül nézek rá. Nem értem, mire akar teljesen kilyukadni és közelebb lép hozzám.
- Szerelmet kerestem… Ölelő karokat, melyekben elfelejthetem minden gondomat… Pedig már itt volt nekem, és nem láttam a szememtől. – mosolyodik el és végre azt hiszem megértem, akkor, amikor megölel. Szóval engem akar. Valóban engem akar? Jó lenne ez így neki? Érzem, hogy fejét a nyakamba fúrja. Annyira jól esik mindig is erre vártam, hogy valaki, jobban szólva hogy ő viszonozza az érzéseimet.
- Rose… - hallunk meg egy ismerős hangot, ami Korn-hoz csatlakozik. Korn miatt nem lehet. Nem lehetek boldog.
- Korn. – fordul meg Rose és rá néz, én meg nem tudom, mit csináljak.
- Hogy árulhattál így el Zac? – förmed rám és nagyon dühös.
- Korn ez nem Zac hibája. Ő lemondott volna rólam, csak azért, hogy veled legyek és ne szakítson szét minket. Ezt én akarom így. – fejezi be és látom rajta, hogy nem fogja hagyni, hogy, bántson, de nem kell azért engem annyira félteni sem.
- Miért nem fogtad be a szád és csak tűntél volna el a színről? – kérdezi mérgesen. – Mindenkinek jobb lett volna. – mondja, és már nem ismerek rá egykori barátomra.
- Korn. Tudod, hogy nekem nem lehet csak úgy eltűnnöm. – mondom kedvesen, majd kilépek Rose háta mögül és inkább én állok elé, hogy ne essen neki, hiszen tudom milyen vakmerő néha Korn, főleg ha nőről van szó.
- Te csak ne beszélj itt nekem semmiről. Nem vagy többet a barátom. Mostantól az ellenségem vagy. Jól jegyezd meg. – mondja nagy dühvel és megfordulva átváltozik, majd szalad el, de nem a klánhoz. Vagy másikhoz, vagy egyedül fog kóborolni és egyszer nekem fog bosszút állni.
Nagyot sóhajtok és csak a fejemet rázom.
- Ne haragudj. nem akartam ekkora galibát okozni. – áll elém Rose, mire rámosolygok és megsimogatom az arcát.
- Ne edd magad miatta. Nem tudhattad milyen Korn, engem meg elvakított a féltékenység. – mondom őszintén, mire közelebb lép.
Közel hajolok hozzá és végre megízlelem édes ajkainak ízét, ami olyan csodálatos és tökéletes. Pont erre vártam semmi másra. Érzem, hogy viszonozza a csókot, mire derekánál ölelem magamhoz és nem engedem el. Édes karjait nyakam köré fonja és mélyítjük csókunkat.
Levegőhiány miatt szakítjuk meg a csókot és mosolyogva nézek a szemébe.
- Velem maradsz? – teszem fel neki a kérdést mosolyogva, mire rám néz értetlenül.
- Hiszen veled vagyok. – mondja értetlenül, amire puszit adok az ajkaira, majd az orrára.
- Úgy értem itt maradsz velem a klánba? – mikor megérti, a dolgokat látom, kicsit meglepődik, de utána el is szomorodik, majd elenged és háttal áll nekem.
- Nem lehet. – mondja halkan. – Neked a klánod mellett a helyed nekem meg a városban. Én nem tudok olyan kajákon megélni, mint ti itt. Meg ott van a munkám is. – mondja halkan, de hallom a hangján, hogy nagyon szomorú. Odamegyek hozzá és hátulról megölelem szorosan és a kezét is meg fogom. Nem fogom pedig elengedni ez egyszer biztos.
- Nem foglak pedig elengedni most, hogy megkaptalak és rád találtam. Szükségem van rád. – mondom őszintén és puszikkal halmozom el minden fele. – Kérlek, maradj velem. Légy a klánunk orvosa. Meg fogunk fizetni kellő képpen és rendes ételt is fogsz kapni tőlünk, csak kérlek, ne hagyj itt minket, vagy is engem. – kérlelem, és tényleg nem akarom, hogy elmenjen.
|
| oosakinana | 2011. 04. 27. 21:32:44 | #13275 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
Már egy jó ideje sétálok a területünkön, majd letelepedek egy tó szélére. Elfekve rajta nézem a tükörképemet. Lehet, jobb lenne, ha elmennék megint. Apám a vezérséget odaadná nővéremnek. Jobb falka vezér lenne, mint én. Csak a falka nem örülne neki, ha pont most tűnnék el, de akkor sem tudom nézni, ahogy ketten enyelegnek. Kellett nekem beleszeretni.
Már nem tudom, mennyi ideje fekszek, a tó mellett egyszer csak meghallok Korn hangját.
- Zac. – odafordulok, és ekkor meglátom Ann-t is mögötte. – Minek tűntél el? – von kérdőre, de csak visszafordítom a fejemet.
- Zac. Minden rendben van? – hallom Ann simogató és selymes hangját. bólintok egyet, de nem nézek oda. Inkább csak a vizet figyelem és tovább fekszek.
- Látom Ann. Mondtam, hogy minden rendben van vele. Gyere, menjünk. – mondja neki Korn, majd megfogja a derekát és elviszi onnan. Szomorúan sóhajtok egyet. Végül felállok és visszaszaladok a klánhoz, beszélnem kell atyámmal, hogy megmondjam neki mire jutottam.
Bemegyek, a terembe ahol apám van, de szerencsétlenségemre az egész családom ott van. Nem baj meg fogom nekik mondani, akkor is mit akar és mire jutottam.
- Apám. – szólok határozottan, mire rám néz.
- Mondjad fiam? – néz rám, mire közelebb megyek.
- Azt akarom, hogy nővéremnek add a trónt, mert én képtelen vagyok uralkodni. El kell mennem és nem tudom, mikor fogok visszajönni. – mondom komolyan, mire mindenki meglepődik.
- És még is miért döntöttél így? – teszi fel a kérdést, amire számítottam.
- Magánjellegű dolog. – mondom halkan.
- Ha a klán dolgairól van szó nincs olyan, hogy magánjellegű dolog. – kel ki kicsit magából édes apám.
- Most miért mondjam el? Úgy sem értenétek meg. Meg amúgy is fogadjátok el, hogy el akarok menni. Ha falkavezérként nem tudod elfogadni, akkor fogadd el úgy mit apa. – mondom komolyan. Hallom, hogy bejön valaki, de nem foglalkozok vele.
- Nem tudom elfogadni megfelelő magyarázat nélkül és nem is engedlek el. Nővéred soha nem gyakorolta, hogy a falka vezérséget, neked meg már a véredben van. – mondja még mindig. – Szóval miért akarsz elmenni? Hihető magyarázatot kérek.
- Rendben van. – adom be a derekamat. – Beleszerettem egy nagyon csodálatos nőbe, de az a nő más farkast választott, mint engem és képtelen vagyok a szemükbe nézni, mert olyankor olyan érzésem van, mintha tűvel szurkálnák a szívemet. – adok ki minden érzelmet magamból.
- És még is ki lenne ez a nő? – na, erre nem akartam válaszolni.
- Rosalie Ann. – mondom ki a nevet és érzem meg fagy a levegő a terembe. Megfordulok, és szembe találom magammal Korn-nal és a teljesen megdöbbent Ann-nel. Nagyot sóhajtok. Most már tud mindenki mindenről. Ilyen az én formám.
- Biztos, hogy ezt akarod fiam? – töri meg a fagyosságot apám, de csak bólintok. – Aludj rá egyet rendben? – úgy is tudja, hogy nem tudom visszautasítani.
- Értettem apám. – válaszolom, majd az ajtó felé megyek és Ann szemébe nézek mélyen, majd kikerülve őket távozok a teremből, majd megyek, és inkább lefoglalom magammal azzal, hogy segítek a többieknek a falu újra élesztésében.
Ahogy építkezünk, egyszer csak megjelenik Ann és látom, hogy engem figyel, miközben dolgozok és munkálkodok.
- Zac beszélhetnénk? – hallom meg hangját. nagyot sóhajtok. Nem leszek bunkó, mert azt nem érdemli meg, meg hát nem is tudnék az lenni vele, hiszen szeretem.
- Mindjárt megyek. – válaszolom, majd az utolsó deszkát még segítek a helyére rakni, majd odamegyek hozzá, de nem akarom, hogy az egész klán hallja beszélgetésünket, ezért intek neki, hogy kövessen, amit engedelmesen meg is tesz. Megállok egy szép tisztáson, ahol csak ketten vagyunk és úgy fordulok felé.
- Miről szeretnél beszélni? – kérdezem tőle és mélyen a szemébe nézve várom a válaszát, bár magam se tudom mire számítsak, most hogy tudja valódi érzéseimet, amiket az elmúlt napokban iránta tápláltam.
|
| oosakinana | 2011. 04. 25. 19:58:55 | #13201 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
Reggel a nap meleg sugaraira kezdek el ébredezni. Elkezdem nyitogatni a szemeimet. Hol vagyok? Óvatosan próbálok mozogni, hogy ne fájjon semmi, bár van még egy kicsit lázam és a torkom is kapar, de majd rendbe jön minden most már lassacskán legalább is nagyon merem remélni, hogy rendbe jön.
Nem sokkal később egy alak lép elém és eltakarj a napocskát, de ekkor felismerem Ann-t, aki leguggolt hozzám.
- Jó reggelt. – üdvözöl mosolyogva. – Nem kérdezem meg, hogy jobban vagy-e már. Viszont szeretném tudni, éhes vagy-e? – kérdezi, de csak a fejemet rázom. Rámosolygok, és kicsit jobban érzem magam, mint tegnap, de nem mondom, hogy sokkal jobban vagyok.
- Rendben. – kicsit komolyabb arcot vág. – Nagyon fájnak még a sebeid? – Erre viszont sajnos csak egy válaszom van és az én arckifejezésem is megváltozik, ami látom, elszomorítja.
- Azt hiszem, tudok rajtad segíteni. De szeretném, ha ezt nem árulnád el senkinek. Senki sem tud erről a képességemről, és szeretném, ha ez így is maradna. – komoly arccal néz rám én meg nem értem a dolgokat. – Most ne változz át, hiszen csak az állatokon tudok segíteni, de remélem ez hat majd az emberi énedre is.
Azt hiszem, nem csak én vagyok az egyedüli más ember, ami még jobban tetszik benne. Kezeit a testem felé helyezi. Behunyja a szemét és látom, erősen koncentrál, majd megérzek valami bizsergést a sebeimnél, amik eleinte nagyon fájnak, de vissza kell fognom magam és nem hozhatom rá a frászt sem, hiszen gyógyít. Látom, hogy gyönyörű haja megemelkedik az erő miatt. nem tudom, mennyi ideje csinálja, de a fájdalom lassacskán eltűnik és a sebeim is kisebbek lesznek. Mikor abba hagyja, elveszi a kezét, majd elfekszik a földre és látom teljesen elfáradt. Ezek szerint nagyon kimeríti ez a fajtagyógyítás.
Nagyon hálás vagyok neki megmentette az életemet és most éppen itt az ideje, hogy visszaháláljam. Ahogy figyelem látom annyira kimerült, hogy elalszik. Odabújok az orrommal és a szemébe nézek, majd picit végig nyalok az orrán, de nem kel fel rá.
Átváltozok, majd felveszem a kezembe és felviszem a szobájába, ahol végre jól ki tudja pihenni magát. Elfektetem és be is takarom, de egy puszit is adok a homlokára. Amióta ismerem, nagyon nagy hatással van rám és ráadásul annyira gyönyörű, hogy lassan már azt mondhatom, hogy bele szerettem, de ezt még korai lenne mondani, hiszen nem ismerem, de majd tenni fogok, ellenne. Azt hiszem megtaláltam a klánunk új orvosát. Csak reménykedni tudok, hogy el fogja fogadni az állást. Na de most hagyom pihenni.
Kimegyek, majd éppen átváltozok, hogy menjek a klánomhoz, hogy valami ruhát hozzak magamnak. Kinyitom az ajtót és akkor látom meg két legjobb haveromat, akiknél a ruháim vannak. Elmosolyodok, majd beengedem őket. Átváltozunk és felöltözök végre.
- Hogy vagy? Meg miért nem jöttél vissza? – kérdezi haverom, amire csak elmosolyodok. Elmesélem neki, hogy milyen a gyógyítóm, de az erejéről semmit sem mesélek, mivel megkért és nem akarom megszegni a neki tett ígéretemet.
~*~
Már vagy két napja, hogy alszik Ann. Nem is gondoltam, hogy ennyire kifárasztja, amit velem csinált. A haverok járnak, hogy figyeljenek, éppen a beszélgetünk a nappaliba, amikor meghallok egy édesen csengő hangot.
- Csak nem farkas tanács folyik? – kérdezi mosolyogva és a társaimra néz.
- Meglátogattak. Követték az illatainkkal és úgy találtak ránk. – magyarázom. – Én meg nem akartalak itt hagyni, amíg alszol. – mondom neki és látom, megérti, hogy nem mondtam el nekik ezért sem mondtam.
- Hát nagyon mély alvókád van. – jegyzi meg Korn, majd odamegy. – Korn vagyok szép hölgy. – mondja és kezet csókol neki, amire kicsit elpirul.
- Sziasztok. Ann vagyok. – mutatkozik be, amire elmosolyodok. Gyönyörű a neve és a bája is.
- Mit szólnál, ha eljönnél velünk és megmutatnánk neked hol élünk, vagyis éltünk mi. – mondja egyből, amire elmosolyodik és látom, tetszik neki az ötlet.
- Rendben benne vagyok. kíváncsi vagyok, hogy él egy ilyen klán. – mondja mosolyogva és rám néz, de ez nekem annyira nem tetszik, mivel most elég ramaty állapotban van a klán és a házaink is. Nem hiszem, hogy örömmel fogadnának bárkit, de végül is velünk jön. – Zac. Te mit szólsz hozzá? – hallom meg a hangját, amire ránézek, és végre visszatérek a valóságba.
- Ugyan már nehogy tőle kérj engedélyt. – mondja egyből Korn. – Inkább menj, öltözz fel és már mehetünk is. – mondja és elkezdi felfele terelgetni Ann-t, amire szinte az állam padlót fog.
Megvárom, hogy Ann felmenjen, majd odamegyek Korn hoz.
- Figyelj, nem hiszem, hogy a klán most kitörő örömmel fogadná. – mondom neki, hiszn mint jövendőbeli alfahím gondolnom kell erre.
- Nem te vagy még a vezér, meg amúgy is, ha el akarom vinni, akkor elviszem. Nagyon szexi és nagyon tetszik, meg én is neki, úgy hogy ha féltékeny vagy inkább azt mond. – mondja a képembe vágva. Hát rendben, ha ezt akarják, legyen.
- Akkor haza megyek, szólok a klánnak, hogy ne támadjanak rá. – mondom mérgesen, majd átváltozok és megyek a klánhoz, hogy felkészítsem őket és ne legyen semmi baj belőle, hogy Ann jön hozzánk.
Elmondok mindent, hogy Korn mit akar és apámnak is szólok, aki egy kicsit dühös lesz rá, de úgy is hamar megbékél, csak még sem most a legjobb ötlet idehozni. Mindenki szomorú és feszült. Most sokkal veszélyesebbek vagyunk, mint eddig valaha is voltunk.
Átváltozok és inkább farkas alakomban várom őket, hogy ha bármi gond van, tudjak ugrani. Meg is jönnek, de ekkor veszem észre, hogy Korn és Ann már kéz a kézben sétálnak, amire kitágul a szemem és elszorul a szívem, mintha szurkálnák egy éles pengével. Nővérem veszi egyedül észre rajtam a változást, amikor ránézek és bólint. Megfordulok, és inkább elszaladok onnan. Nem akarom látni, ahogy enyelegnek, mert az nagyon fájna. Így is pont eléggé fáj, hogy tudom, együtt vannak.
Reménykedni tudok, hogy egyszer ez a nagyon éles fájdalom elmúlik és minden visszatér a rendes kerék vágásba.
|
| oosakinana | 2011. 04. 17. 19:03:20 | #13014 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
- Először is, adok neked egy kis antibiotikumot. Az elkövetkezendő hétben antibiotikumos kezelést kell adnom, ezért itt kell, hogy tartsalak. – kezd el tájékoztatni, amit felfogok nagyjából. – Ez most egy kicsit fájni fog. – mondja, majd odalép hozzám.
Megfogja a bőrömet, majd beleszúrja a tűt, amire nyüszíteni kezdek. Nagyon fáj, amit csinál, de tudom, hogy ezt kell tennie. Próbálom türtőztetni magam, de olyan nehéz.
- Ha úgy érzed, fájdalom csillapítót is adhatok neked, ám ezt nem tehetem túl gyakran. Este viszont adok majd neked köptetőt, hogy minél hamarabb rendbe jöhess. Holnapra pedig beutallak egy röntgenre. – mosolyog rám. Mosolya teljesen elkápráztat és nagyon gyönyörű. Egyszerűen elveszek benne és megnyugtat jelenléte. - Van otthonod? És lakik ott veled valaki? – elkezd pakolni az asztalról.
A fejemet rázom. Ugyan még is hol lenne? Hiszen most égett le teljesen. Gondolom, a klán éppen azon van, hogy a gyerekeket el tudják szállásolni valahogy és biztonságos fekvőhelyet tudjanak adni nekik.
Kerek szemeimmel ránézek és kíváncsi vagyok most mit fog tenni.
- Rendben, akkor hazaviszlek. – mondja megenyhülve, ami nagyon jól esik. Meleg szőnyeg és már tudok is aludni, csak félő, hogy nem jól. – Azzal a feltétellel, ha később elmeséled, mégis mi történt veled. – mosolyog rám, majd óvatosan áttesz egy másik ágyra, de bólintok, hiszen ennyivel tartozok neki a sok segítség miatt.
Elfekszek, és már tol is kifele az ajtón. Elköszön mindenkitől. A kocsihoz megyünk. Bepakol az anyós ülésre, ahol kicsit elfészkelem magam. Beszáll, és már megyünk is hozzá.
Egész úton beszél, hogy milyen volt a napja és mennyire sajnálja a pórul járt állatokat és pont azért csinálja ezt, hogy segítsen rajtuk, de még is összeszorul a szíve, ha lát egy nagyon beteg vagy sebesült állatot.
Megérkezünk hozzá. Kivesz a kocsiból és bevisz a házba, bár mennék magamtól, csak nem engedi. Letesz a kanapéra.
- Pihenjél nyugodtan. Hozok mindjárt valami enni valót meg inni valót. – mondja, amire ránézek és látom, hogy eltűnik a konyhában. Felállok. Igaz fájdalmaim vannak, de állatalakban csak a saját lakásomban szeretek a bútorokon feküdni.
Felállok és inkább a kényelmes szőnyegre megyek le, de amikor lemászik, a kanapéról felnyüszítek és az államat kicsit lehorzsolom, amire egyből beszalad vendéglátóm.
- Mit csinálsz? – kérdezi aggódva és megpróbál visszafektetni, de nem engedem és nagy nehezen sikerül megértetnem vele, hogy a földön szeretnék, a szőnyegen szeretnék feküdni. Hoz nekem egy takarót és rám teríti. – Jól van itt maradhatsz, de akkor pihenjél. – mondja nagyot sóhajtva.
Ránézek és látom visszafelé tart a konyhába. Nagyot óhajtok, majd átváltozok, és a derekamra húzom a takarót.
- Nem szeretek más bútorán farkas alakban aludni. – mondom őszintén. – Hullik a szőröm és nem akarok gondot okozni. – mondom őszintén, mire megfordul és rám néz.
- Megértem, de akkor a földön? – kérdezi, amire elmosolyodva nézek rá.
- Egy puha szőnyeg néha sokkal többet jelent, mint egy kényelmes kanapé. – mondom mosolyogva és őszintén.
- Mi történt veled? – kérdezi, majd leül a kanapéra és a szemembe néz.
- A klánunknak sok ellenfele van, akik meg akarják szerezni a területünket és most az egyik klán odáig süllyedt, hogy felgyújtotta az összes házat. – kezdem el mesélni.
- Te meg bent ragadtál a házban? – kérdezi szomorúan.
- Nem. – rázom a fejemet. – Mint leendő alfahím az a kötelességem, hogy védjem a falkámat és mindent meg tegyek értük. Az egyik házban meg ragadt egy kis baba és őt mentettem meg. Ezért vannak ilyen súlyos sérüléseim. – nézek magamra és minden fele égési nyomok.
- Mindenki megmenekült épségben? – kérdezi és mintha egy kis reményt hallanék a hangjában.
- Igen mindenki megmenekült, de most mindent újra kell építenünk és nekem ott a helyem, hogy segítsek nekik. – mondom, de ha akarnék, se tudnék felállni jelen pillanat.
- Majd ha meggyógyultál ott leszel, meg segítettél nekik nem? Hiszen megmentettél mindenkit. – mondja, amire elmosolyodva megrázom a fejemet.
- Nálunk nagy az összetartás és nem hagyhatom magára a klánomat. Apám nem sokára le fog mondani a vezérségről és utána én kapom meg a titulusát. Nekem kell átvennem a helyét és nem tehetem meg azt, hogy ellenszegülök, mert egy kicsit beteg vagyok. – mondom neki, amire mintha kicsit megbotránkozna.
- Kicsit beteg vagy? Össze vagy éve. Valahol harmadfokú égési sérüléseid vannak és még emellett tüdőgyulladásod is van. – próbál felvilágosítani az állapotomról, amit nagyon jól tudok. – Mindegy. Nem szólhatok bele, de most már pihenj. – mondja és feláll. Kimegy a konyhába, hoz nekem tálba vizet meg kaját, amiért hálás vagyok. Visszaváltozok és már meg is eszem a kaját meg iszok egy keveset.
Leteszem a fejemet, végül lassacskán elalszok.
~*~
Éjszaka sűrűn felriadok, mert rémálmok gyötörnek, hogy megint megtámadnak és rám gyújtják a házat, de most nem tudok cselekedni. Egyszer nagyon nyüszítek, de nem tudok felkelni. Arra ébredek fel, hogy valaki kelteget.
- Zac. Ébredj fel. – kelteget finoman, amire felriadok, de minden mozdulat fáj. – nyugodj meg. Itt vagy nálam nem fog semmi baj történni. – mondja és próbál nyugtatni, majd fejemet az ölébe rakja és elkezdi simogatni. – Minden rendben lesz. Aludjál nyugodtan. – tovább simogatja fejemet és nem mozdul mellőlem.
Próbálok pihenni, csak az elején nagyon nehezen megy, de csak addig, amíg végre valami kellemes helyre nem gondolva próbálok meg elaludni és sikerül is.
|
| oosakinana | 2011. 04. 15. 15:17:53 | #12960 |
Karakter: Lord Zac Pinto
Megjegyzés: (Állatorvosomnak ~ Reinanak)
Ma reggel furcsa füstszagra ébredünk fel. Kinyitom a szemet és akkor látom, hogy ég a házam, meg szinte majdnem minden ház a klánunkban. Átváltozok és megpróbálok kitörni, de nagy károk közepette sikerül. Szaladok és segítek a többieknek is kijutni, de nagyon nehezen megy. Túl sokat a füst és a meleg égeti a tüdőmet, de a bundám még mindig jobban megvéd, mint az emberi bőröm.
Szaladok és végre sikerül kimenekíteni mindenkit, csak egy kis baba maradt a házban és már nem sokára összedől. Hallom a sírását. Fáradt vagyok és már teli ment a tüdőm is füsttel. Nem tudom, meddig fogom így bírni, de meg kell próbálnom. Beszaladok és megkeresem a gyereket. Amint megtalálom, kendőt ráteszem, majd számba veszem a kendőt és már megyek is kifele.
Egyre nehezebben lélegzek és több szőr ég le rólam egykét helyen már a bőrömet is megégette, amire felvonyítok. Kimegyek, mire a szülők már is szaladnak a gyerekükért. Odaadom, majd arrébb vonulok és elfekszek a füvön. Kezd homályosodni minden, majd végül képszakadás és nem emlékszek semmire.
~*~
Mikor felébredek, még mindig farkas alakomban vagyok. kinyitom a szememet és egy gyönyörű hófehér hajzuhataggal találom szembe magam. Megpróbálok felkelni, de amint lábra próbálok állni, felvonyítok, mert fáj. Nem is vettem észre, hogy ott is megégettem. A gyönyörű teremtés felém néz.
Szemei csodálatosak és a bőre meg az arc vonásai is csodálatosak. Egyszerűen elbűvölő.
- Maradj nyugton. – mondja csilingelő hangján. Lábamra nézek, és csak akkor látom, hogy be van kötve, meg mindenem. – Nagyon megsebesültél és a falkád hozott ide, hogy rendbe szedjelek. – mondja kedvesen és mosolyogva.
Fejemet emelem fel, majd látom, érdeklődve nézi, mit szeretnék. Kicsit felülök, de nem vonyítok fel, pedig szeretnék, de nem szabad. Odahajolok hozzá és végig nyalok édes arcán, amire elmosolyodik és megsimogatja a fejemet.
- Zacnek hívnak ugye? – kérdezi, amire bólintok. – És te valójában mi vagy? – teszi fel a kérdést. Erre csak úgy tudok válaszolni, ha átváltozok. Keresek valami takaró féleséget. Mikor kiszúrom a szememmel. Felugatok, és csak azt nézem.
- Szóval szeretnél egy takarót? – mondja mosolyogva, majd hozzá és rám teríti. Derekamra húzom, majd átváltozok és látom, hogy kikerekedik a szeme, de legalább nem anyaszült meztelenül lát.
- Alakváltó vagyok. – mondom neki, mire már jobban érti a dolgokat én meg a sérüléseimre nézek, de levegőt vennem nagyon nehéz.
- Baj van? – kérdezi és odajön.
- Csak nehezen kapok levegőt így. – mondom akadozva. – Vissza kell változnom, de ne félj tőlem nem foglak bántani. – mondom, majd visszaváltozok farkassá és úgy fekszek el nagy fájdalmak közepette.
- Pihenjél. Hozok mindjárt valami innivalót neked. – mondja, és már megy is a másik helyiségbe. Összeszorítom a szememet. Nagyon fáj mindenem, de legjobban a tüdőm és legrosszabb, hogy most már mintha el is kezdenék köhögni. A farkasok soha nem szoktak köhögni, de én most még is megteszem, akkor rosszabb a helyzet, mint gondoltam meg az orvosnő is.
Meghallja szenvedésemet kiszalad hozzám. Megvizsgál és lázat is mér.
- Tüdőgyulladásod van. – jelenti ki, én meg csak tovább szenvedek és már lassacskán így is nehezen kapom a levegőt.
Na most mi lesz velem? Hogy fog tudni segíteni rajtam, hiszen én nem csak állat vagyok, hanem ember is, de ha nem segít, akkor meg belehalok a betegségemben. Jobban szólva belefulladok.
|
|
