|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2011. 03. 18. 22:34:20 | #12372 |
Karakter: Alex Taylor
Megjegyzés: (Rajongómnak)
Piros arccal válik el tőlem, mert már az edző is elkezd kiabálni vele, de legalább édes csókot váltottunk, amit már annyira akartam és vártam. A pályára szalad és kezdődik is a meccs. Ahogy látom nem kellett volna az a csók. Eltereltem a figyelmét és rosszul játszik a meccsen. Az edző is csak szitkozódik. Azt hiszem több meccsre nem nagyon kéne eljönnöm ilyen szándékkal.
Végül még is csak nyernek, aminek mindenki örül, de ahogy látom Karlee nem. Ahogy az öltözőbe mennek. Rám pillant, majd odajön hozzám, de egyáltalán nem boldog az arca. Sőt szomorú, amit mond, meg egyáltalán nem tetszik.
- Alex, menj haza, nem érzem magam túl jó... – és már fut is az öltözőbe. Utána kiáltok, de nem néz rám. Nagyot sóhajtok, majd szépen lassan haza sétálok. Látni akarom Karlee-t és vele akarok lenni.
Búsan szomorkodva ülök otthon a házamba, mikor betoppannak a haverok és elrángatnak bulizni, pedig semmi kedvem nincs, de ha ők rángatnak, nem mondhatok nemet. Felöltözök valami laza cuccba és már mehetünk is.
Az egyik legjobb disco-ba visznek el. Ahogy belépünk, ezernyi csaj riszálja magát és mind próbálna velem táncolni, de lerázom őket. Most csak egy csajjal akarok táncolni még pedig Karlee-val. Semmi kedvem nincs máshoz. Leülünk az asztalhoz és elkezdünk dumálni, de még is csak inni kéne valami, ezért a pulthoz megyünk, de az ajtó előtt megrekedünk. Egyszer csak megfordulva látok egy Karlee-hoz hasonló lányt.
- Karlee? Te vagy az? – kérdezem tőle, mire megáll, de nem fordul meg.
- Öhm nem. – mondja, és már menne is el, de megfogom a kezét és magam felé fordítom.
- De nagyon is te vagy az. – mondom mosolyogva, de látom, el van vörösödve és nem mer rám nézni. – Mi a baj? – kérdezem tőle.
- Semmi. – válaszolja, de már értem és elmosolyodok.
- Ugyan már. Gyere, igyál velünk is. – mondom neki kedvesen.
- Nem lehet, meg a barátnőimmel vagyok. – mondja, és már menne is vissza hozzájuk, de jobb ötletem támad.
- Srácok gyertek. – mondom, majd összekulcsolom a kezünket és elindulunk az asztalukhoz. – Sziasztok. – köszönök nekik, mire rám néznek. Persze egyből szorítanak nekünk helyet, mi meg Karlee-val egyből a sarokba kerülünk. Vállánál átkarolom, és úgy ölelem magamhoz. Érzem rajta, hogy feszeng csak tudnám miért. A csajok hoznak még italokat és nekünk is, amin elmosolyodok, majd lehúzom a sajátomat.
- Karlee mi a baj? – kérdezem és ránézek. – meg miért küldtél el a meccs után? – kérdezem megint.
- Sajnálom. Tudom csalódtál bennem és nem mertem a szemedbe nézni. – kezdi és folytatná is, de egy csókkal belé fojtom a szót. Érzem, meglepődik, de végül viszonozza a csókot és hozzám bújik. Végre elkezdett kicsit oldódni.
- Nem csalódtam benned. Nekem is vannak rossz időszakjaim. – magyarázom, és az arcát simogatom.
- De akkor is… - kezdene bele, de megint megcsókolom.
- Nincs kifogás és nyugi. Most csak bulizzunk és élvezzük, hogy együtt lehetünk. – mondom kedvesen, mire bólint egyet. Elmosolyodok, majd megcsókolom és ezúttal heves csókolózásba kezdünk.
- Menjetek már szobára. – szól egyik haverom, akinek beintek, végül tovább csókolom Karlee-t és élvezem, hogy itt van velem. Az egész estét végig csókolózzuk, de közben iszunk is pár pohárnyi alkoholt, hogy ne száradjunk ki teljesen. Karlee-n lehet látni, hogy teljesen elázott, de nem baj én sem vagyok kutya.
Úgy döntünk, hogy inkább elviszem magamhoz. Felmegyünk a hálóba, majd szerelmem, felmegy, ledobja az összes ruháját fehérneművel együtt, amire nagyot nézek, majd elfekszik az ágyamban és már alszik is. Én meg csak állok ott, mint egy leragadt hülye fa. Leveszem a ruháimat, majd végül úgy döntök, hogy befekszek mellé és szorosan magamhoz ölelem még akkor is, ha ennyire izgat a látvány meg az érzés, a tudattal együtt, hogy meztelen.
Nagy nehezen sikerül végre elaludnom és kíváncsi vagyok a reggel, hogy fog telni.
~*~
Másnap reggel felkelek, és kincsem még alszik mellettem. Elmosolyodok, majd elkezdem simogatni, végül egy kósza hajtincset söprök ki az arcából és egy csókot nyomok ajkaira, amire elkezdi nyitogatni a szemeit.
- Jó reggelt köszönök kedvesen és mosolyogva, miközben meztelen felső testemet is látja. – hogy érzed magad? – kíváncsiskodom és érdekel, mire emlékszik meg hozzak-e neki gyógyszert.
|
| oosakinana | 2011. 03. 14. 19:44:05 | #12261 |
Karakter: Alex Taylor
Megjegyzés: (Rajongómnak)
Csak állunk egymással szembe, majd Mary végig simít hátamon és magunkra hagy minket.
- Mit mondasz? – lépek egyre közelebb hozzá.
- Sajnálom, hogy félreértettem ezt a helyzetet, nagyon szégyellem magam... akkor egy hisztis...- elé érek, és nem akarom, hogy végig mondja, amit gondol, ezért ujjaimat ajkaira helyezem.
-Cssst! Ne mondj semmit... – csak nézzük egymás szemeit, bár azén tekintetemet, leginkább ajkai foglalják le. Végig húzom ujjaimat édes ajkain, amitől kicsit kinyílik. Elkezdek közelebb hajolni, hogy végre megcsókoljam. Behunyja szemeit és ő is várja, hogy csókban forrjunk össze, viszont hirtelen megcsörren a telefonja. Mindig pont jókor tudnak minket zavarni.
- B-bocsánat... – elhajol, mire csak felsóhajtok és felveszi a telefont.
- Igen?... Értem... máris megyek. – nyomja is ki. - Ne haragudj, de barátnőm rosszul van... haza visszük. – mondja sietve és menne is, de megfogom a kezét, hogy maradjon még velem.
- Találkozunk még Karlee? – kérdezem kíváncsian.
- Én szeretném, ha találkoznánk. – válaszolja elpirulva, amivel nagy örömet okoz vele. - Holnap... lesz egy meccsünk, délután háromkor... de előtte vagy utána ha gondolod, beülhetünk valahova... – mondja, és már siet is.
- Ott leszek! – kiáltok utána. Nagyon boldog vagyok. visszamegyek a partira és Mary-ékkel is rendben van minden szerencsére, bár mikor meglát Mary, akkor egyből elkezd faggatni mi van, meg mi volt én meg elmesélem, de egy taslit is kapok, hogy minek totojázok ennyit, ha kell a csaj akkor szerezzem meg.
~*~
Másnap reggel felkelek és egésznap a találkánkra készülök, amit Karlee-val beszéltünk meg. Már éppen indulnék el hozzá, mikor Josh beállít és elkezd hülye dolgokról faggatni. Ő ne csinálja már ezt engem várnak és randim lesz, végül sikerül leráznom, de egyből szaladnom kell. Mikor odaérek, látom, hogy Karlee elfele készül.
- Karlee! – néz hátra szerencsémre, és megáll én meg gyors léptekkel megyek oda hozzá. - Ne haragudj csak feltartottak. – kapkodok kicsit a levegőt. - Na hova szeretnél menni? – kérdezem egy mély levegővétel után.
- Van a közelben egy kis kávézó, ha neked megfelel, mehetünk oda is. – mosolyog rám és bólintok egyet. Elindulunk, de az elején nem igazán beszélgetünk, hiszen ő a földet nézi és el van gondolkozva akár csak én.
- Milyen volt a napod? – szakítom meg a csendet közöttünk és kezdek el kicsit társalogni.
- Unalmas. A meccset várom nagyon. – mondja mosolyogva én meg ránézek.
- Csak a meccset vártad? – kérdezek vissza kedvesen és kicsit reménykedve.
- Hát öhm… nem egészen. – mondja halkan, de látom rajta, hogy fülig van pirulva. Nem kérdezgetem tovább én ennyivel is beérem.
Innentől már szépen megy a beszélgetés kettőnk között. Beülünk a kávézóba és meghívom egy két italra, hogy minél többet tudjunk beszélgetni. Mesél kicsit a focis múltjáról mire én is elmesélem neki hogy jutottam idáig a focival. Egyszer csak az órájára néz.
- Uhh. El fogok késni a meccsről az edző ki fog nyílni. – mondja felpattanva.
- Majd én beszélek vele. – mondom, kedvesen kifizetem az italokat és már rohanunk is a pályához, de persze Karlee cuccait én viszem magammal. Igaz nem akarta, de én azért már kicsit meg vagyok edződve az ilyenekhez, mert nekünk általában cuccal kell futnunk, ha futunk a pályán.
Megérkezünk és Karlee kicsit kifújja magát, de a csajok üdvrivalgással fogadják, amire elmosolyodok. Jobban szólva nem is mindenki, de a legtöbb embere.
- Megyek öltözni. – mondja kicsit lihegve, majd odaadom a táskáját.
- Rendben, addig én beszélek az edződdel. – mondom kedvesen, majd megyek is az edzőhöz és elmagyarázom neki kicsit füllentve, hogy Karlee velem volt és gyakoroltunk kicsit, amire csak mosolyog. Ezt azért annyira nem szeretem, hogy bármit mondok, az emberek minden szó nélkül benyalják.
Végre kijönnek és melegítenek egy kicsit. Az edző nem is szól semmit Karleenak csak mosolyogva bólint neki, de ő meg rám néz és legyintek egyet. Bemelegítenek, majd az edző megszólal.
- Csapat megbeszélés! – kiáltja el magát, mire mindenki odajön. Elmosolyodok, és csak hallgatom meg élvezem a meccset. Remélem minden rendben lesz. Viszont most már meg kell csinálnom, amit Mary is mondott. Felállok, és éppen mennének.
- Karlee. – szólok utána, mire felém fordul.
- Igen? – néz rám értetlenül. Gondolom, nem tudja, mit akarok.
- Sok sikert. – mondom kedvesen, amire elmosolyodik, már éppen menne, de megfogom a kezét és visszarántva csókolom meg és ölelem magamhoz. A kivetítőn is minket mutatnak, meg mindenki üdvrivalgásban tör ki, de nem érdekel. Szorosan ölelem magamhoz és csak folyamatosan csókolom, miközben nyelvét is csókcsatára invitálom.
|
| oosakinana | 2011. 03. 10. 12:23:19 | #12137 |
Karakter: Alex Taylor
Megjegyzés: (Rajongómnak)
Fel és elég kínos csend telepszik ránk, miközben a vizét kortyolgatja, de egyszer csak megszólal:
- Annyira szégyellem magam... – mondja, mire értetlenül nézek rá.
- Miért is? – adok hangot értetlenségemnek.
- Egy az elrontottam a játékot, kettő egy ilyen rúgástól kidőltem... hogy lehetnék így profi... – lesüti a tekintetét.
- Ne viccelj. Akárkit talált volna el a labda, az is itt feküdne... s ahogy többieket ismerem, még nyavalyognának is. – mondom, mire elkezd nevetni én meg vele együtt nevetek. - de komolyan látnod kellene, meccseken mit levágnak... – folyamatosan csak nevet én meg jól érzem magam vele. Csak őt figyelem és nem tudom levenni róla a szememet. - Gyönyörű vagy... – mondom kedvesen, majd elkezdek ajkaihoz hajolni, hogy megízlelhessem, de ekkor haverjaim jönnek be.
- Alex... gyere már... – ront be lihegve Tony. - Josh és Hedvig összeugrottak. – mondom, majd felpattanok, de nem akarom itt hagyni Karlee-t hiszen milyen lenne már az?
- Menj csak, nekem is ideje már... – mondja mosolyogva és feláll a kanapéról.
- Várj Karlee... a buliba, akkor jössz este? – kérdezem kicsit félve. Szeretném még látni és sűrűbben is.
- Persze. – válaszol mosolyogva. Fogok egy papírt és leírom rá a címemet, hogy hova jöjjön el, mert itt lesz a buli is, majd kirohanok és szétszedem a fiúkat és büntibe rakom őket. Sokszor olyanok, mint a kis gyerekek, csak büntivel lehet rájuk hatni semmi mással, de szerencsére beválik és kibékülnek
Este fele már jön a tömeg. Unokatestvérem is megjelenik a partin nagyon jó látni. Főleg, hogy régen is beszélgettünk már. Most is éppen vele beszélgetem egy ital társaságában, mikor meglátom Karlee-t. intek felé. Közben meg mutatom Mary-nek, hogy ő az a lány, akiről beszéltem, mire csak bólint. Leteszem a poharat, majd odasétálok mosolyogva elé.
- Szia. Örülök, hogy eljöttél. – mondom mosolyogva, majd puszit adok az arcára és látom, elvörösödik.
- Szia. Meghívtál és hát itt vagyok. – mondja kedvesen, majd kezét mellkasomra teszi.
- Nagyon örülök neki. Jössz táncolni? – kérdezem, mire csak bólint. Megfogom a kezét és a táncparkett közepe felé megyünk. Megállunk, majd magamhoz ölelem, és úgy kezdünk el táncolni egymáshoz simulva.
- Minden rendben volt délután? – kérdezi, és a karomat simogatja.
- Persze, csak egy kis összezörrenés, de ezek már minden naposak Hedvig és Josh között. – tájékoztatom, majd több szó nem is közöttünk. Inkább csak a zenét élvezzük és táncolunk. Nagyon jól érezzük magunkat és mit ne mondjak, egyre szenvedélyesebben táncolunk. Olyan tökéletesen mozog és a teste is olyan jó. Már a tarkómat simogatja és teljesen hozzám bújik. Derekánál ölelem, majd kezem kicsit lesiklik fenekére, de nem húzom közelebb magamhoz, mivel saját maga is megteszi. Nem akarom, hogy esetleg rossz néven vegye tapizásomat, ezért visszavezetem derekára és a fejemet nyakába fúrom, amire puszit adok.
Érezni lehet, hogy egyre forróbb a levegő körülöttünk és mi keltettük ez a forróságot. Néha hallom, hogy mintha felsóhajtana tánc közben, amivel az én idegeimet és vágyaimat csak fokozza és növeszti. Egy kicsit eltávolodik tőlem, mikor már a második zenének van vége.
- Egy kicsit megszomjaztam. – mondja kedvesen.
- Rendben, már is hozom addig csücsenj le valahova. – mondom kedvesen, mire bólint. Kimegyek a konyhába, de farkamat meg kell, hogy igazítsam, mert kicsit feléledt és nem akarom, hogy rajtam röhögjenek. Töltök inni valót, de ekkor Mary jelenik meg sírva.
- Hékás. Mi a baj? – kérdezem aggódva, majd magamhoz ölelem.
- Josh-sal összebalhéztunk. – mondja sírva és akadozva. A hátát simogatom.
- Nyugodj meg. Ki fogtok békülni. Mos egyszerűen csak ittas. Tudod, hogy ilyenkor milyen. – mondom neki és csak bólint. Tovább ölelem és simogatom a hátát, majd egyszer csak Karlee döbbent és csalódott arckifejezésével találom szembe magam, ahogy minket figyel. – Jaj, ne. – mondom halkan és látom elfutni.
- Mi az mi történt? – kérdezi Mary.
- Karlee most azt hiszi, csak hülyítem, mert veled látott ölelkezni. – magyarázom, és egyből megérti a dolgokat.
- Gyere velem. – meg fogja a kezemet és elkezdünk futni.
- De hova? Azt se tudjuk merre ment. – mondom neki, de nem állunk meg.
- Bízz bennem, egy nő ilyenkor csak egy helyre megy, a tengerpartra. – mondja és tovább futunk. Mikor megérkezünk, látom is, hogy Karlee ott áll szembe a tengerrel.
- Ott van. – mutatok felé, és egyből elkezd húzni maga után, pedig félek.
- Karlee. – szól neki Mary, mire Karlee felénk fordul, majd menne is tovább. – Ha ennyire szenvedsz, mert mással látod, akkor miért nem küzdesz érte. – szól utána. Mary érti, hogy kell egy bő idegeit felkorbácsolni.
- Ő már téged választott. Engem csak meg akart fektetni. – mondja szomorú hangon.
- Karlee… - kezdenék bele, de Mary megelőz.
- Biztos vagy ebbe? – kérdezi, és csak bólintást kapunk. – Akkor miért adott neked virágot? Meg szerinted miért hívott el közösen focizni a csapatával? Engem Josh soha nem hívott el, mikor udvarolt nekem, mert nem vagyok egy focirajongó, de te az vagy és Alex tudja, hogy ezzel okozza neked a legnagyobb örömet. – kezdi el a beszédet, majd felénk fordul.
- De akkor miért téged ölelgetett? – beszélgetnek, mintha ott sem lennék. Erre a kérdésre viszont én akarok válaszolni. Megfogom Mary kezét, mire csendben marad.
- Mert Mary az unokatestvérem. – kezdem el magyarázni. – Josh-sal jár, csak összebalhéztak, mint mindig, amikor Josh iszik, mert olyankor nagyon hülye tud lenni. – magyarázom neki és várom válaszát, hogy vajon elfogja-e hinni, amit én itt most elmondtam neki.
- Tényleg az unokatestvére vagyok. Mary Taylornak hívnak. Az apáink testvérek. – magyarázza Mary, majd Karlee-ra nézek.
- Nem akartalak megbántani, mert nagyon aranyos és kedves lány vagy. Szeretnélek jobban megismerni és randizni veled, ha te is benne vagy. – nézek reménykedve szemeibe és válaszát várom, hogy mit fog mondani.
|
| oosakinana | 2011. 03. 08. 23:08:56 | #12107 |
Karakter: Alex Taylor
Megjegyzés: (Rajongómnak)
Mindenki jól kifáradt, de megérdemlik a pihenést. A másik csapat már gyülekezik és látom Karlee, meg a fűben ül és néz ki a fejéből. Egyszer csak odamegyek, leguggolok mellé.
- Amit mondtam azt úgy is gondolom. – mosolygok rá. - Nagyon tehetséges vagy. – nézek a szemébe.
- Köszönöm. Sokat jelent nekem, hogy ezt pont te mondod. – nézi a földet és látom, zavarban van.
- Miért? – nevetek fel, majd leülök mellé.
- Hát... szóval... hmmm te vagy az egyik kedvenc focistám. – mondja ki nehezen, amire meglepődök eleinte.
- Nem mondod komolyan? – nevetek fel. - Pedig Josh szokott a nagy tini bálvány lenni. – mondom mosolyogva, mire visszamosolyog rám.
- De nagyon tehetségesnek tartalak. Szinte mindig nézem a meccseteket a tv-ben. – mondja, amin elmosolyodok. Jó hallani, hogy tényleg ennyire kedvel.
- És meccsünkön voltál már? – pillantok rá.
- Sajnos még nem jutottam el egyre sem. – lesüti a szemét. Ezen sürgősen változtatni kell.
- Küldetek neked jegyet, s gyere el a holnapira. – mondom kedvesen, mire rám kapja tekintetét, majd örömében a nyakamba ugrik, majd elvörösödve ül vissza helyére.
- Ne haragudj, csak annyira...- mondja elszégyellve magát, minta tényleg valami rosszat tett volna.
- Nem haragszom. – állok fel, mert nekünk meg edzésünk lesz és odamennünk kell. - Akkor holnap Karlee. – mondom neki és már megyünk is. Jól éreztem magam. Josh még el is kezd szekálni, hogy mi van köztem és Karlee között, mert látja, hogy jól letámadott, de én csak annyit mondok neki, hogy jól érzem magam vele és még az is lehetséges, hogy elhívom randizni.
* * *
Másnap kezdek én is kicsit izgatott lenni, ha Karlee-ra gondolok. Küldettem neki jegyet, amit remélem meg is fog kapni és nem is akár hova van, hanem az első sorba a legjobb helyen, egyenesen a mi oldal részünk mellett, ahol a kispadjaink vannak. Mér készülődünk felfele a pályára, majd mikor mondják mehetünk hát mi megyünk. A tömeg elkezd őrjöngeni én meg a szememmel Karlee-t keresem.
Mikor megtalálom, elmosolyodok. Az edzőhöz rohanok, akinek egy rózsát odaadtam még befele jövet, amit elveszek tőle, majd szerencse a jó fizikumomnak, felmászok hozzá a lelátón, mire a közönség csak meglepődve figyeli tettemet. Elérve célomat nyújtom oda a rózsát Karlee-nak.
- Örülök, hogy eljöttél. – mondom, majd pirulva, de elveszi a rózsát.
- Köszönöm. – mondja még mindig zavarban. Elmosolyodok, majd ugrok és megyek vissza a csapatomhoz. Hátba veregetnek, én meg csak mosolygok. Hátra nézek és látom, hogy Karlee a virágot forgatja és szagolgatja.
~*~
A meccs a győzelmünkkel zárul. Mindent kitettünk magunkért és remélem Karlee is élvezte. Végzünk és a öltözőben öltözünk meg zuhanyozunk. Mikor végzek, kimegyek és az ajtó mellett Karlee-t látom meg.
- Szia. – köszönök mosolyogva, mire rám néz.
- Szia, gratulálok nagyon ügyesek voltatok. Bár a profiktól nem is lehet mást várni. – mondja mosolyogva, amire elkezdek nevetni.
- Azért vannak nálunk jobbak is. – mondom kedvesen, majd egy ötletemet támad. – Ráérsz? – érdeklődök.
- Azt hiszem igen. – mondja mosolyogva.
- Megyünk egy kicsit levezetni a feszültséget és rugdosunk, párat csatlakozol hozzánk? – teszem, fel a kérdést majd folytatom. – Meg este bulit fogunk nálam csapni ilyen meccs utáni buli. Ha gondolod, gyere el. Hozhatod a csapat társaidat is.
- Rendben örömmel elmegyünk meg most is mennék focizni, de nincs nálam semmi olyan ruha. – néz magára. Végig nézek, rajta és nagyon tetszik a látvány.
- Nem baj úgy is Josh-hoz megyünk focizni, mert neki van pályája ott meg tudok neked ruhát adni, mert van pár cuccom nála, ha nálam se lenne. Vészhelyzetekre. – mondom mosolyogva és nevetve.
- Rendben, akkor mehetünk. – át teszem a kezem Karlee vállán és úgy ölelve magamhoz indulunk el és beszélgetünk kicsit, amíg elérünk Josh-hoz.
Megérkezve kinyitom az ajtót és a fiúk már ott vannak, üdvözlik Karlee-t addig én elmegyek és lehozom neki a cuccaimat. Lehet, kicsit nagyok lesznek neki, de nem baj. Lemegyek és a srácok szinte megfojtják szegénykét. Füttyentek egy hatalmasat, mire rám figyelnek.
- Hagyjátok már levegőhöz jutni. Meg inkább menjetek kifele és lassan kezdjük a játékot. – mondom nekik, mire egyet értenek, és már mennek is ki én meg odamegyek Karlee-hoz. – Ne haragudj. – kérek bocsánatot.
- Nincs semmi baj. – mondja kedvesen és látom, csillognak a szemei mindig, amikor engem meglát. Odanyújtom neki a ruhákat.
- Tessék, remélem nem gond, hogy kicsit nagy. – válaszolom és elveszi. – ott a fürdő, majd készen vagy gyere ki és beállítunk az egyik csapatba. – mondom kedvesen, amire bólint és már el is tűnik a fürdőbe. Kimegyek, és a haverokkal kezdünk el hülyéskedni. Sokat nevetgélünk és elkezdjük rugdosni a labdát. Egyszer csaj Josh fütyül egyet. Megfordulok és ekkor tárul elém Karlee látványa. A póló felkötve, hogy ne zavarja ezzel gyönyörű hasát szabadon hagyva és a nadrágom meg megint gyönyörűen áll rajta. Nem baj, hogy nagyobb, de akkor is jól néz ki.
- Ki ez a bombázó? – szólal meg Karlos, mire ránézek.
- Akinek a rózsát adtam. – mondom mosolyogva ezzel is tudja, hogy Karlee-t hagyja békén, mert ő az enyém. – Gyere Karlee. Most már el tudjuk kezdeni a játékot.
Nem tudom eldönteni, hogy szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, de most ellentétes csapatba kerültünk. Ő is csatár volt meg én is. Beállunk egymással szembe és látom gyönyörű mosolyát.
- Ne hagyd magad. – mondja nekem, amire elkezdek nevetni.
- Soha nem szoktam. – kacsintok rá, majd el is szedem a labdát és már kezdjük is. Nagyon ügyes és haverjaimat is néha kicselezik, amire ők is néznek. Nagyon ügyes, de azért nem hagyhatjuk győzni az ellenfelet és mindent beleadunk mi is.
Egyszer egyik haverom rosszul rúgta a labdát és sajnos fejbe találta Karlee-t, aki elesett és a földön kötött ki. Egyből odaszaladok hozzá.
- Karlee. Jól vagy? – kérdezem aggódva és látom, kicsit szédül, és nem tudja merre van. Felveszem a karjaimba és beviszem a nappaliba, ahova a srácok követnek megszerették ők is Karlee-t és aggódnak érte. Lefektetem a kanapéra, majd Josh hozza is a vizet, amivel megitatom.
- Ne haragudj Karlee nem akartalak fejbe rúgni. – kér bocsánatot Hedvig, mikor Karlee visszanyeri színét és jobb színben fest, majd felül, bér én inkább kicsit v issza nyomom.
- Pihenj inkább kérlek. – kérlelem és fekve marad, majd Hedvigra néz.
- Nincs semmi baj. Ez csak baleset volt bármikor bárkivel előfordulhatott volna. – mondja megértően és mosolyog, mire Josh megszólal.
- Gyertek, játszunk tovább. Alex majd ápolgatja Karlee-t. – jegyzi meg, majd kitessékeli a fiúkat, ezzel is kettesben hagyva minket, aminek én nagyon örülök.
|
| oosakinana | 2011. 03. 07. 22:58:59 | #12075 |
Karakter: Alex Taylor
Megjegyzés: (Rajongómnak)
Egy újabb győztes meccsen vagyunk túl. Nagyon jól játszott mindenki és élvezem, hogy ilyen jó csapatom van. Kimegyünk és öltözünk, mikor bejön egy edzőnek tűnő figura.
- Jó meccs volt gratulálok. – kezdi, mire hangzavarba köszönjük meg, majd folytatja, de egyenesen rám néz. – Alex, beszélhetnék önnel? – érdeklődik, mire ránézek.
- Persze. – odalépek, és a hajamat törlöm. – Miben tudok segíteni? – kíváncsiskodok, miközben a többiek is a hátam mögött.
- Egy női foci csapatnak vagyok az edzője. – kezdi, amire mindenki a hátam mögött elkezd fütyülni, meg ujjongani, de hátra nézek és lecsitítom őket, majd visszanézek a férfira.
- Elnézést. Kérem, folytassa.
- Arra szeretném felkérni, hogy jöjjön el az egyik meccsükre, amit holnap fogunk tartani. – mondja, mit szeretne, amire elmosolyodok. – Meg hogy mennyiért vállalná el? – az utolsó kérdés nem igazán tetszik.
- Először is. Ha fizetni akarnak azért, hogy elmenjek egy foci meccsre megnézni, meg esetleg egy kicsit játszani, megharagszok érte és nem megyek el. Viszont ha azt mondja, hogy menjek el és érezzem jól magam, mint egy normális ember, akkor örömmel elfogadom a felkérést. – fejezem be mosolyogva és látom, a férfi is megnyugszik. Csak nem gond van a foci csapattal, de majd kiderítem.
- Köszönjük szépen nagylelkűségét. – mondja, hálásan én meg csak legyintek. Megadja hova menjek és hánykor. Helyes így legalább tuti nem fogok eltévedni remélhetőleg. Megbeszélem, hogy másod csapatkapitányt is elviszem, aki egyben legjobb barátom és beleegyezik. Akkor jó mérkőzés lesz.
~*~
Másnap 10 perccel a meccs kezdete előtt megérkezek a pályára. Körbenézek és meglátom haveromat. Odamegyek hozzá, mire a tömeg nagy üdvrivalgásba kezd, mikor meglátnak kezet fogunk, majd az edző integet. Nagyon csini lányok. Zöld pólójuk van és igazán édes fekete kis short. Lábszárvédő meg edzőcipő. Nagyon kis cukorkák. Főleg az egyik csaj. Barna haj, ami össze van kötve és gyönyörű szép zöld szemei vannak az alakjáról meg ne is beszéljünk. Látom, csillognak a szemei, amikor meglátnak minket. Sikítva jönnek oda hozzánk és vesznek minket körbe. Elmosolyodok és csak mindenkinek kedvesen bemutatkozunk, bár már velünk kiabálják a nevünket.
Az edző leszedi rólunk és játékra inspirálja őket. Szaladnak, de minket figyelnek, és még mindig nem merik elhinni, hogy hozzájuk jöttünk.
A meccs nagyon jól alakul. Viszont a közepe felé történik egy kis baleset. Az egyik csajnak kimegy a bokája és képtelen játszani. Összenézzünk Josh-sal, majd beszélünk a másik csapat edzőjével odaállna be Josh én, meg akikhez jöttünk. Levesszük a felsőnket, majd megyünk is y pálya felé és szerencsére engem is csatárnak osztanak be. A csapatkapitányhoz megyek.
- Bocsi, de megtudhatom a nevedet? – érdeklődök barna szépségemtől.
- Karlee. – mutatkozik be kedvesen.
- Nos Karlee. Mi a csapat terve? – érdeklődök. Odajön és elkezdi mesélni mit tanultak be, és hogy ő hogy képzelte el. Van fantáziája a csajnak és irtó jól csinálja. Jók a megfigyelései, akár egy tökéletes csapatkapitánynak. Bólintok, mosolyogva majd folytatódik a meccs.
A meccs a „csapatom” győzelmével zárul. Elmosolyodok, majd pacsit adok Karlee-nak, hiszen nagyon jó csapatkapitány.
- Ügyes vagy. A csapatnak nem is lehetne jobb csapatkapitánya. – mondom őszintén és kedvesen, mert tényleg így gondolom és azon ellenére, hogy milyen okos még nagyon szexi is.
|
|
