Ahogy elfordítom a kulcsot az ajtó kinyílik. Remek... szép kis helyen fogok lakni. Minden olyan igényesen van berendezve, bár némi sötétség nem ártana. Hiába az emberek a fényt szeretik, de ez rám nem igaz. Ágyamra fekszem és azon gondolkodom, hogy jó lenne kicsit hancúrozni. Kopogás szakítja félbe vágyaimat. Felülök az ágyon és az illetõre nézek. Mosolyra húzom rúzsos ajkaimat és a férfihoz sétálok. Azonnal lecsap ajkaimra, ami nagy hiba, hisz elveszem minden energiáját. Milyen kár érte, jóképû pasiról van szó. Csókunk közben holtan esik össze én csak elsétálok mellette. Sosem érdekelt, hogy mi történik az áldozataim testével. Valamilyen módon sosem derül ki, hogy én ölöm meg a sok férfit. Halkan dudorászva hagyom el szobámat és sétára indulok. Sok ember mellett megyek el, a legtöbb férfi szeme megakad rajtam. Nem csoda hiszen gyönyörû idomokkal lettem megáldva. Lassan sötétedik ezért elindulok a bárba, ahol tevékenykedem. A biztonsági õr jól ismer, így kérdezõsködés nélkül beenged. Betipegek egyenesen a pultig. A pultos fiú csillogó szemekkel néz rám. Már régóta rám fáj a foga. Finom falat, de egy ilyen jó pasit jobb utolsónak hagyni. Felülök a pultra õ magához von, csókot akarna lopni, de nem engedek neki. Elenged én pedig a pultra állok, kedvenc rudamhoz sétálok és hagyom, hogy gyönyörködjenek testemben. Hirtelen különös erõt érzek a közelemben. Egy gyönyörû nõ lép be a bárba, tisztán érzem, hogy nem ember, de elég csak a külsejét megnézni. Utálom a vámpírokat! Mindig nagyobbra tartják magukat, de mi démonok sokkal erõsebbek vagyunk. Odalépek elé, de a pulton maradok. Négykézláb ereszkedem, így szemeibe tudok nézni. Lenyûgözõ szempárral nézek farkasszemet. Érzem, hogy engem akar, így kedvem támad játszadozni. Egy mosoly kíséretében egyik kezét megfogom és a hasamhoz irányítom, kérés nélkül simogatni kezd. Talán benne van a játékomban? Annál jobb. Leszállok a pultról és az ölébe ülök, amire derekamat megfogja. Füléhez hajolok.
          -Tudom, hogy egy vámpír vagy! – suttogom, hisz az ostoba emberek nem hallhatják meg. – Utálom a vámpírokat!

Kiszállok ölébõl és visszatérek a férfiakhoz, hiszen miattam jöttek ide, bár némelyikük a vámpíron tartják szemüket. Vajon mit fog tenni ezek után? Bizonyára rájött, hogy démon vagyok, lehet, hogy meg fog ölni. Ha ezzel próbálkozna... állok elébe.
~*~

Lassan jön el az éjfél. A pultos fiú eléggé rám akaszkodott, nem is ellenkeztem, hiszen jól jön a hancúrozás. Ideiglenes otthonomba tartunk, az ajtóval bíbelõdöm, ekkor vért veszek észre, amibõl én is kaptam. Megfordulok és a vámpírral találom szemben magam. Közelebb lép, láncomat azonnal megidézem, de nem hagy elegendõ idõt a használatára. A falhoz szorít, egyik kezét nyakamra teszi.

          – Ha meg akarsz ölni, akkor rajta! – mondom egy mosollyal arcomon, amire õ is ugyanígy reagál. Kíváncsi vagyok a szándékaira.