Karakter: Shidou Mikami
Megjegyzés: ~ Egyetlen Mintomnak
Ma este újra eljön a bárba Kira-san. Kedves, fiatal, nagyon gazdag üzletember, és mindig engem kér. A legutóbbi ittjártakor látott engem beszélgetni Bebével a pultnál. Már akkor is fura volt, mikor visszamentem, és róla kezdett faggatni. Kira-sannal még sosem mentem el, de tudom, hgy erre pályázik, és talán el is fogok. Helyes férfi és nagyon gazdag. A pluszból, amit adna, tudnék annyit küldeni haza, hogy apa megvehesse azt a gépet, amit kinézett magának. Nagyon jó lenne… végre mosolyogna, hiszen mióta kiderült, hogy rákos, nagyon keveset beszélünk. Emiatt szomorúbb is vagyok, de ma este végre teljesen sikerül majd elcsavarnom Kira-san fejét, ugyanis behívattam Bebét. Tudom, hogy mindenki a királyi párral szeretne együtt lenni, de a szexbe persze Bebét nem vonom bele.
Yamamoto Beck. A klub első számú aktívja, az egyik legkedvesebb barátom. Nagyon kedves, bár néha kifejezetten morcos és félelmetes férfi. Sőt, nagyon helyes is. Persze, ez az érzés sosem mehet tovább puszta csodálatnál, hiszen nekem az az alapelvem, hogy nem kezdek hosttal. Már csak a saját lelkem védelmében sem. Tudom, beleőrülnék a féltékenységbe, ha mással kellene látnom. De Bebe esetében ez nem is lényeges, ugyanis nem hinném, hogy a barátságon kívül bármit is érezne irántam. Sosem mutatja, egy picit sem, hogy akár csak tetszenék neki.
Most is olyan közömbös. Biztos összezavarodott amiatt, hogy a szabadnapján behívattam. De ez a tekintet semmiképp sem azt mutatja, hogy felizgatta volna az érintésem. De akkor is idegesít, hogy miért tájoldott el.
- Bebe, kérlek, mond el, mert így nem haladunk - szólítom fel, és beletúrok a hajamba. - Addig én is öltözöm - sóhajtok fel, mikor még mindig szótlan.
- Nem ebben fogadod a vendéget?
- Nem. Kira-san különleges - mosolygok rá. - Fiatal, helyes és gazdag is, mindketten jól járunk vele, ha elcsavarjuk a fejét- kacsintok rá.
- De én ma nem akarok szexelni - jelenti ki.
- Neked nem is kell - mosolygok rá kicsit szomorúbban. Én sem akarok. Picit és néha már unom, hogy a testemmel kell fizetnem valaki pénzéért, figyelméért és kedvességéért. Ő nem szól, csak sóhajtva lehajtja a fejét.
Én közben előhalászok egy áttetszőbb, fehér inget és egy csipkeberakásos, fekete nadrágot. Szeretem ezt a kombinációt, és Kira-sannak is tetszett rajtam az ilyen fazonú nadrág legutóbb. Miközben öltözök, nem nézek Bebére… minek? Hogy lássam az arcán a csalódottságot? Azt hiszem, nem szereti, ha elmegyek egy férfivel. Minden bizonnyal barátilag tart a dologtól, hogy bajom eshet, de soha nem szólna, vagy mondaná, hogy nem szabad elmennem.
- Nagyon csinos ez a nadrág - szólal meg, mire kicsit össze is rezzenek. Nem számítottam arra, hogy figyel. Lassan fordulok hátra, picit kipirulva és kicsit mosolyogva, ő meg kedvesen visszamosolyog.
- Köszi. Kira-sannak tetszik az ilyen stílusú ruha rajtam - mondom, és lassan el is készülök. Még egy pici fésülködés, kicsi parfüm, és már libbenünk is ki a bárba.
- Mit akarsz,. hogy viselkedjek? - kérdezi, miközben egy koktélt iszogat, és épp rágyújt egy cigire.
- Szexisen - válaszolom és felnevetek. - Ne félj, neked csak segítened kell, hogy még erotikusabb legyek. A többit én elintézem - kacsintok rá. Megint nem szól semmit… fura ma este.
- Hé, Hime - szólít meg a pultos. - Azzal a faszival lesztek, akivel a múltkor is voltál? - kérdezi Micah.
- Igen. Miért?
- Mert hallottam az egyik havertól, aki a Red Rose-ban dolgozik, hogy egy Kira nevű férfi nagyon csúnyán elverte az egyik hostjukat szex közben. Kórházban is van!
- Áhh, biztos nem ugyanaz a Kira. Az én vendégem nem ilyen - intem le, de Bebe kicsit mintha ideges lenne mellettem, így karjára simítok. - Ne félts, nem lesz semmi bajom- mondom a fülébe suttogva. - De nagyon kell most a pénz - hajtom vállára a fejem. - Tudod, hogy apukám rákos, és a kezelések, meg eleve az életkedve… és kinézett egy kerti kisgépet, és arra kell a pénz.
- Adok, ha kell, tudod - mondja halkan.
- Nem akarok tőled kérni. Én akarok neki a saját pénzemből küldeni, hogy jobb kedve legyen - mosolygok fel rá, és arcon puszilom. Ő felsóhajt, tudom, ez jelenti, hogy kicsit megnyugodott.
***
Az este kifejezetten jól telik. Kira-san nagyon kedves, figyelmes, még Bebével is nagyon jól elbeszélget. Úgy látom barátomon, hogy kicsit talán el is felejtette, amit Micah mondott. Nekem valamiért ott kotyog az agyamban a dolog, hogy mi van, ha mégis… de nem hinném. Ez a Kira olyan aranyosnak látszik.
Épp Bebe ölében ülök, és hallgatjuk a bókokat, hogy milyen szépek és helyesek vagyunk együtt, amikor Kira szemei megcsillannak, és letesz egy nagyobb címletet az asztalra. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent.
- Ugye szabad az éjszakád, Hime-sama? - kérdezi, és megnyalja alsó ajkát. Én azonnal leszállnék Bebéről, de a csuklóm után kap. Rámosolygok jelezve, hogy nincs baj, és elindulok a hátsó szoba felé. Van egy pár külön erre a célra kialakított helyiség is erre, hogy ne a saját szobánkban kelljen együtt lenni valakivel.
Ahogy belépünk, a falhoz nyom, és kifejezetten erőszakosan csókol meg. Alig bírom eltolni magamtól…
- Fizettem érted, Hime - jelenti ki. - Ugye nem akarod, hogy megbánjam? - pillant rám olyan szemekkel, hogy elkap a félelem. Miért néz így?
- Kira-san… megrémítesz - mondom, és magam elé kapom karjaimat. Ő azonnal elém lép, megfogja két karomat, nagyon erősen tartja őket a fejem felett és tudom: ennek nyoma marad. Aztán az egyik kezével fogja össze, és kihúz a zsebéből egy szalagot. Vörös selyemszalag…
Elkezd az ágy felé tolni, de hiába szólongatom, vagy próbálok szabadulni, nem enged.
- Szeretem az olyan ribancokat átbaszni, mint te - jelenti ki felsőbbrendű vigyorral, miután a támlához kötözött, hasalva. Érzem, ahogy felém mászik, és lerángatja rólam a nadrágot. Nagyon félek… kiabálni kezdek, de azonnal előre nyúl, és valami ruhát töm a számba.
- Fizettem ezért - ismételgeti, és ha tehetném szólnék, hogy én nem vagyok bondage-párti, de nem tudok… már csak azt érzem, ahogy valami forró a fenekemhez és. Pánikba esve húzódnék el, hiszen semmit sem tágított rajtam, de mégis érzem a makkját a fenekemhez érni, és ha tudnék, ordítanék, hogy jöjjön már valaki, mert ez így nem lesz jó, de nem tudok! Csak hangosan nyögök fájdalmamban, és valahogy akaratlanul Bebe jut eszembe. ha itt lenne, biztos megmentene… de minden bizonnyal hazament már. Bebe…
|
