|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Felicity | 2012. 03. 04. 12:51:28 | #19608 |
 Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Drága Ancsámnak
- Azonnal hagyd abba. – lehunyom a szemem. A könnyek egyre jobban mardossák. Egyre jobban fáj a fenekem és érzem vérezni is kezd. Csak arra várok, hogy vége legyen. Párszor Richardra pillantok és látom folyamatosan küzd. Az a szemét végre elélvezz, de persze belém amítől még jobban ki vagyok, de legalább vége van. Egyre jobban remegek majd azt veszem észre, hogy kiszabadul. Felgyorsulnak az események és nagyon izgulok érte. Megremegek, amikor lelövi őket, de jogosan meg hát mivel egy maffiózó családba tartozunk és ez hozzá tartozik sajnos, de ismerem Richardot, hogy ez megfogja viselni ahogyan engem is megviselne sőt még ígyis megvisel talán jobban is, mert én nagyon nem akarok egy ilyen családba tartozni. Nem a családommal van dolgom, hanem azzal, hogy maffiózónk vagyunk. Nem nézzem, ahogyan az a szemét haldokol. Nem kívántam a halálát, de magának köszönhet. Mikor már elintézz megfogom a kezét ennyire tudok mozogni. Igen csak megtörten és rémülten nézzek rá. Magához ölel én meg amennyire tudok hozzábújok. Kicsit így vagyunk majd elenged segít visszaöltözni majd megfogja a kezem és elindulunk ki. Nehezen megy a járás, de most ez érdekel a legkevésbé.
- Sietnünk kell. – bólintok és tovább megyünk. Mikor kiérünk taxit hív majd beszállva lőni kezdenek ránk. Remegve bújok hozzá. Gyávaság vagy nem én megmondtam mindig erre a „munkára” nem vagyok való. Szerencsére nem találnak el minket. Igen hamar haza érünk miután a lakásba érve benyomja már a riasztót szorosan megölelem.
- Remélem leszállnak rólunk. – amennyire tudok hozzábújok, amikor megölel ő is. – Na mi a baj? – hangja olyan megnyugtató.
- Féltem. – suttogom. Hátam simogatja én meg a tarkóját persze nincsen semmi hátsó szándékom.
- Vége van. – nyakamba csókol amitől jólesően kirázz a hideg. – Fáj? – bólintok annyira megalázó, de nem akarom kimutatni.
- A te arcod? – ez tényleg jobban érdekel. Nagyon csúnyán elbántak vele.
- Érzem, hogy van. – megsimogatom óvatosan majd bemegyünk. Ülni is alig tudok. – Vedd le, leápollak. – nem ellenkezem bármennyire is kellemetlen. Leveszem a nacim meg az alsóm és hasra fekszek. Nem kellemes, ahogyan leápol sőt nagyon fáj is, de próbálom tartani magam. Párnába fojtom el a hangom és erősen markolászom. Szerencsére hamar végezz na meg gyengéd. Kimegy a fürdőbe én picit így maradok majd felhúzva az alsóm utána megyek. Kiveszem a kezéből a szükséges dolgokat és elkezdem leápolni. Nagyon tartja magát pedig látszik, hogy szenved. Olyan erős pedig most aztán most nem kéne tartani magát főleg nem előttem hiszen én ettől nem tartanám kevesebbnek. Próbálom minél óvatosabban csinálni és közben fél kezemmel cirógatom. Mikor végzek adok neki egy apró csókot. Többet is adnék, de hát megbeszéltük, hogy idő kell neki, de ezt nem bírtam ki. Ellépek tőle, de ő visszahúzz és hosszasan megcsókol, annyira jól esik. Levegőhiány miatt vállunk el pedig legszívesebben egész nap csókolnám. Kimegyek és veszek fel egy tiszta alsót meg nadrágot és egy felsőt. A ruhák amik rajtam voltam kidobom. Visszamegyek a nappaliba és leülök majd amikor odaül mellém hozzábújok, így biztonságban érzem magam.
- Ma kivételesen megengedem, hogy velem aludj. – ezen csak elmosolyodom annyira örülök neki. Ma biztosan nem tudnék egyedül aludni.
- Köszönöm. – adok neki egy puszit az arcára. Magához ölel én a felsőtestét simogatom majd bekapcsolom a tévét, de elég hamar elalszok túlságosan hosszú volt ez a nap. Nem ébredek fel arra se, amikor felcipel magával, de amikor már az ágyban mellettem van azt megérzem és rögtön bújok. Hála neki nyugodtan alszok éjszaka és szerencsére nincsen rémálmom.
~
Reggel mikor felkelek őt nem találom magam mellett. Sejtem, hogy a konyhába van, ezért odaindulok. Még mindig nagyon fáj a fenekem, de próbálok nem törődni vele. Meg is találom őt lent.
- Szia. – mögé lépek és adok neki egy puszit a hátára.
- Szia! – elengedem majd a fürdőbe megyek. Letusolok majd felöltözök. Kimegyek és meglátom a nappaliba. Leülök mellé és finoman az arcát kezdem el puszilgatni ő pedig simogatni kezd.
- Nagyon fáj az arcod? – kérdezem aggódva.
- Hát volt már jobb is, de túlélem ne aggódj. – mosolyog rám.
- Te mindig olyan erős vagy. Richard ne haragudj rám. Tudom időt kértél, de most főleg nem bírom ki, hogy ne nyúljak hozzád, de nem akarlak idegesíteni. – motyogom.
- Kis hülye, ha zavarna tudod jól, hogy mondanám hiszen ismersz. – nevet fel majd finoman az ölébe húzz, hogy vele szembe legyek majd szorosan magához ölel. Ezzel most meglep, de édesen bújok hozzá na meg a szavai is nagyon jól estek.
- Igazad van és örülök, hogy nem zavar. Viszont sajnálom, hogy bajba kevertelek. Nem tudtam tényleg, hogy kivel van dolgom és figyelmetlen voltam pedig direkt nem is hívtam át meg nem mentem hozzá miattad, de mégis megoldotta a dolgokat és téged is bajba annyira sajnálom. – remegek meg hiszen nagyobb baj is lehetet volna és azt sosem bocsátottam volna meg magamnak.
- Hééé kölyök lassíts. Figyelj nem vagy hibás oké? Az a szemét mindkettőnket átvert és én is lehetem volna figyelmesebb főleg, hogy nekem kéne vigyáznom rád és még se tudtam. – mondja bűnbánóan. Szóval ő meg magát okolja.
- Nem te vagy a hibás. Különben is megmentettél nem? – simítok az arcára.
- Akkor is elraboltak és azt tették veled. – szorítja ökölbe a kezét. – Máskor nem fog ez előfordulni ígérem. – pillant rám. Még sosem láttam ilyenek őt.
- Túl vagyunk rajta és tudom jól. – mosolyodom el majd lágyan megcsókolom. – Maradjunk annyiban, hogy az a fasz a hibás. Viszont apának el kéne mondani vagyis az erőszakot nem de tudod, hogy mindent megtudna egyszer és akkor még jobban kiakadna, hogy nem mondtuk el szóval majd hívjuk fel később oké? – kérdezem de közben folyamatosan simogatom.
- Igazad van, csak még kicsit várjunk vele. – sóhajt fel.
- Igen még várunk. – kuncogok, azért tudom, hogy az apánktól tartott. Annyira jó volt így viszont egy valami nyomasztót és persze neki ez feltűnt.
- Na mi van, mi nyomja még a lelkedet? – simít az arcomra.
- Előtted aztán nem tudok titkolózni igaz? – mosolyodom el picit.
- Hát nem szóval mondjad. – most annyira kedves.
- Szóval lehet hülyeség, de nem undorodsz tőlem ezek után? Amúgy is hozzám vágtad, hogy rosszabb vagyok mint egy kurva most meg még ez is történt. – suttogom remegő hangon, de nem merek ránézni.
- Komolyan te tényleg idióta vagy mindig is tudtam. – sóhajt fel el nagyot. – Na jól figyelj mert csak egyszer mondom el. – arcomat maga felé fordítja én meg zavartan, de ránézzek.
- Azt azért mondtam, mert féltékeny voltam, mert zavart a viselkedésed és az, hogy mással vagy. Oké tény erről én is tehetem, mert én utasítottalak el, de akkor is zavart, de nem gondoltam komolyan, hiszen akkor nem feküdtem le volna veled sőt nem is nyúlnék hozzád. Sok dolgot csak azért mondok, mert felidegesítesz. Ami meg az erőszakot illeti az nem a te hibád. Figyelj Dante tudom idő kell, hogy kiheverd és ez most egy törés számodra. Megalázva érzed magad, de ez nem a te sarad. Te vagy az áldozat és esélyed se volt. Emiatt nem nézzek rád másképpen. Imádom minden porcikád ígyis és igen ki vagyok, hogy az a szemét bemocskolt és hozzád mert érni, ha tehetném most birtokba venném a tested, de nem akarok fájdalmat okozni. Lényeg, hogy verd ki a fejedből ezt a butaságot oké? – mosolyog rám én meg először meg se tudok szólalni annyira jól esnek a szavai még el is pirulok.
- Ez is ritka, hogy te nem szólalsz meg. – nevet fel majd megcsókol forrón amit persze rögtön viszonzok.
- Kis hamis erre persze rögtön reagálsz. – harap finoman az ajkaimra.
- Naná ennyire nem vagyok hülye. – nevetek fel. Tovább csókolózunk és öleljük egymást. Nem tudom mi van most köztünk, de nem kérdezek rá majd mondja magától, de úgy érzem igent mond hiszen szeret meg akkor most nem csókolna bár sokszor kiismerhetetlen.
- Na igen. Viszont esünk túl apán oké? – kérdezi majd kirak az öléből.
- Oké. – bólintok.
Fel is hívja az apám, aki közli hamarosan jön. Idegesen várjuk majd meg is érkezik olyan fél óra múlva. Richard nyit ajtót és apánk máris sokkolódik .
- Mi történt veled? – akad ki teljesen.
- Jobb ha leülsz. – sóhajt fel. Bejönnek a nappaliba én is köszönök. Apám kicsit megnyugszik, hogy én nem vagyok megverve, ha tudná mi történt arra még jobban ki lenne.
Drága szerelmem mesélni kezd. Persze egy-két dolgot kihagyva. Mint például az erőszakot na meg azt is, hogy próbált közelít felém. Azt mondtuk barátként próbált a bizalmamba férkőzni. Apám nem tudja rólam, hogy meleg vagyok én nem tagadnám, de Richard szerint jobb, ha hallgatok így miatta így teszek. Végig ő beszél én meg hallgatok. Apánk némán hallgatja de egyre jobban remeg.
- Ez történt. Vállalom a felelősséget hiszen nem figyeltem elégé. – mondja komolyan.
- Nem. Én vagyok a hibás. – szólalok meg én is.
- Elég legyen. Sajnos megesik az ilyen. Innét bízatok rám mindent. Jó munkát végeztél és örülök, hogy nem esett komolyabb bajotok. Richard most pár napig pihenj és ideküldöm pár emberem a lakás elé. Most mennem kell, ha bármi van azonnal szóljatok. – megölel minket majd elmegy.
- Ez egész jól ment nem? Azt hittem leszedi a fejünk. – nevetek fel picit.
- Én is, de ha tudná az igazat lehet megtette volna. Na de túl vagyunk rajta. Viszont most tudom, hogy kellemetlen, de szeretném leápolni a feneked, így hamarabb fog gyógyulni. – mielőtt bármit mondanék már megy is ki. Ez olyan ciki, de hát igaza van na meg ha ellenkeznék se lenne esélyem. Mire visszajön már a hasamon fekszem és alul nincs rajtam semmi.
- Oké okos fiú. – kuncog és finoman elkezd leápolni. Fejem a párnába nyomom, mert azért fáj. Nem hiszem el, hogy most pont ilyen miatt nyúl a fenekemhez, mennyivel jobb lenne egy kis kényeztetés inkább.
- Még egy kicsit bírd ki. – széthúzza a fenekem egy ujját belém nyomja, hogy ott is bekenjen. Fájdalmasan felnyögök, hiszen az a fasz igen csak elbánt velem.
- Oké kész vagy ügyes voltál. – kapok egy csókot a nyakamba. – Felöltözhetsz.. – visszavisz mindent én meg felöltözök és visszafekszek hasra. Nem igen tudom mit mondhatnék neki. Mindkettőnket megviselt az eset és neki még ölnie is kellett, de nem akarom felhozni majd ha akar beszél róla. Érzem, ahogyan visszajön és leül mellém, de nem mond semmit. Felülök és rápillantok.
- Az arcodat én ne ápoljam le? Bár meg kell mondjam te még most is helyes vagy. – mosolygok édesen.
- Bolond. – nevet fel. – Már megcsináltam köszi.
- Igen az vagyok. Figyelj ma is aludhatnék veled? Ígérem nem csinálok belőle rendszert vagyis csinálnék, de hát nem akarok gondot, de most olyan jó lenne. – suttogom. Tényleg nem tudom mit lehet és mit nem.
- Igen aludhatsz. – mosolyog rám kedvesen. – Mit szólnál, ha ma pizzát rendelnénk? Nincs kedvem se erőm főzni te pedig csak megmérgeznél. – vigyorog rám. Már hiányzott ez a mocsoksága.
- Oké és max. csak hasmenésünk lenne. . nevetek fel picit.
- Nem vitatkozom. – nevet ő is. Utána nem mondok nagyon semmit egymásnak.
Egy filmet teszünk be majd kicsivel később a fejem az ölébe hajtom. Nem lök el csak elmosolyodik és a fejem kezdi el simogatni. Jólesően felsóhajtok és én a combját kezdem el simogatni majd lassan elalszom. Álmomba ismét átélem a dolgokat, de most nincs erőszak, de az egyetlenemet bántják. Próbálok szabadulni, de a láncok nem engednek. Üvöltök és könyörgök, de nem hagyják abba és a végén lelövik ekkor riadok fel.
- NEEE!!! – üvöltök. Folyik rólam a víz és a könnyeim is folynak.
- Dante mi történt? - rohan be. Nem mondok semmit csak felpattanok és szorosan hozzábújok. Egyre jobban remegek és zokogni kezdek. Nem csak az álom miatt most jött ki rajtam minden.
- Na nyugodj meg itt vagyok. – ölel magához és a hátam simogatja.
- Álmomba vertek téged és nem bírtam segíteni… aztán…. aztán lelőttek téged és én tehetetlenül…néztem végig… - szipogtam.
- Figyelj rám. – arcomat kezei közé veszi. – Ez csak egy álom volt itt vagyok nem? Jól vagyok. – próbálj nyugtatni .
- Tudom… de szörnyű volt… én nem bírnám nélküled… te vagy a mindenem az életem és úgy félek, hogy egyszer elveszítelek…. abba belehalnék. – zokogok keservesen.
|
| Felicity | 2012. 02. 21. 15:33:29 | #19345 |
Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Ancsámnak
- A helyedben megválogatnám, hogy kivel, hogy beszélek. – nem érdekli a fegyver egyáltalán és persze ennek meg is van az oka.
- Kinek képzeled te magadat? – csak egyre jobban vigyorog.
- A komornyikja vagyok, a testőre, és egyben a bátyja. – elhúzza a száját.
- Akkor is egy lúzer vagy, hogy így bánsz vele. – közli vele és akkor már én is megjelenek.
- Itt meg mi folyik? – akadok ki teljesen. Most már tényleg elegem van.
- Az, hogy közöltem a szobalányoddal, hogy szerelmet vallottam neked és remélem, hogy többször jövök hozzád. – ennek örülök is meg nem.
- Rendben, most jobb lesz ha elmész, majd beszélünk. – nem akarom, hogy Richard neki essen. Kapok egy puszit, amin picit elmosolyodom, de attól még a kedvem ez barom totál elcseszte.
- Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy fegyvert rántasz rá? – most már tényleg túl messzire ment. Betelt a pohár.
- Ide figyelj, magyarázd el neki, hogy most nem célszerű nekem beugatni, mert könnyen a föld alatt találja magát pillanatok alatt. – még neki áll feljebb.
- Majd te elmagyarázod neki, én ugyan nem. – morgok. Komolyan ez a csávó kikészít. – Ő legalább bevallotta, hogy szeret. – teszem még hozzá viszont olyat tesz amit hirtelen fel se tudok fogni. Megcsókol de még hogy. Ez most tényleg megtörténik? Vagy csak álmodom? Nem ez nem álom. Ez tényleg megtörténik. Nem kell sok és igen szenvedélyesen viszonzom a csókját. Hozzábújok és átölelem a nyakánál. Tarkóját kezdem el simogatni tudom jól erre érzékeny, de még mennyire máris kemény lesz. Felnyögök főleg, ahogyan még a fenekem is simogatni kezdi. Nem válok el ajkaitól csak akkor amikor leveszi a felsőm. Kigombolom az ingjét, de picit remegnek a kezeim az izgalomtól. Amint lekerül róla végigmérem majd tökéletes felsőtestét kezdem el csókolni és finoman szívogatni. Minden egyes porcikáját érezni akarom. Egyre lejjebb és lejjebb haladok míg el nem érem az övét. Kigombolom majd leszedem róla a naciját és az alsóját. Még a farka is tökéletes. Párszor végignyalok rajta, de hamar a lényegre térek és tövig nyelve szopni kezdem. Igen csak profi vagyok hiszen van tapasztalatom. Most mégis izgulok, hogy elég jó vagyok e neki. Igen nagy egom van de vele szemben nem. Hangjából az jön le, hogy élvezi nem is kicsit. Elmosolyodom és még hevesebben szopom. Nyögései zene füleimnek. Végül nem bírja tovább és felránt. Rögtön viszonzom a csókjait és hagyom neki magam. Jó végre megszabadulni a nacimtól, mivel már igen kemény vagyok. Soha nem izgultam fel ilyen gyorsan és senkit nem kívántam ennyire, mint őt. Most kissé zavarban vagyok, ahogyan alatta fekszem pucéran. A kanapéra dönt és a felsőtestem kezdi el csókolgatni. Nem fogom vissza a hangom és hangosan nyögök alatta főleg ahogyan a bimbóimat is ingerelni kezdi ami az egyik gyengepontom. A farkam is izgatni kezdi ettől még jobban beindulok. Már nagyon várok, hogy betegye a farkát amikor így tesz kicsit fájdalmasan felnyögök, mert igen csak nagy farka van na meg nem mostanság dugtam, de nem érdekel még az se izgatni, ha nagyon vad lenne csak az számít hogy velem van. Magamhoz ölelem szorosan és igen hamar ellazulok. Mozogni kezdek és az ajkai közé nyögdécselek. Tarkóját ismét simogatni kezdem amitől bevadul picit, de pont ez a célom. Egyre hevesebb leszek én is még a farkára is szorítok, hogy még több élvezetet adjak magunknak. Nem bírom sokáig a testem megfeszül egy hangosabb nyögéssel elélvezek majd amikor ő is így tesz ismét felnyögök. Nem zavar, hogy bennem ment el és az se, hogy gumi nélkül csináltuk. Ő az első és egyetlen, akinek ezt engedem. Tényleg igaz, hogy a szerelmeddel a legjobb együtt, mert ez nem sex volt, hanem szeretkezés legalábbis részemről. Szorosan ölelem magamhoz.
- Ez… isteni volt, erre vártam két éve. – lihegem. Nagyon boldog vagyok.
- Akkor ezt jól jegyezd meg, mert több ilyen nem lesz. – micsoda? Nem az nem lehet. Biztos rosszul hallok.
- Miért, én azt hittem, hogy végre… - alig jönnek szavak az ajkaimra. Nem bírom ezt felfogni.
- Csak erre kellettél, többre nem. – minden egyes szava fájdalmasan hasít a szívembe. Eddig is sok fájdalmat okozott, de ez most mindent visz. Nem bírom tovább és sírni kezdek.
- Tényleg csak ennyire kellettem? – kérdezem zokogva.
- Igen, meg különben is… nem voltál nagy szám. – hát tényleg csak ennyire kellettem. Egy dugásra és még annak se vagyok jó. Nézek utána, de ezt most nem hagyom annyiban. Elindulok utána bár a fenekem kissé fáj és a magva és folyni kezd végig a combomon, de nem érdekel. Éppen nyitnék be a fürdőbe amikor meghallom a hangját.
- A rohadt életbe, hogy ezt kihozta belőlem, pedig nem így akartam. Olyan kis hülye gyerek… de imádom azt a kis kobakját. Szeretőm, őt, jobb ha azt hiszi, hogy megvetem.
Micsoda? Hát mégis szeret? Semmit nem értek. Kicsit még könnyezek, de most inkább zavart vagyok.
- Mit akarsz? Közöltem veled a dolgokat lent. Menj ki. – próbál rideg lenni ismét, de most látom ő is meg van zavarodva.
- Nem. Nem fogok kimenni amíg nem válaszolsz. Tényleg szeretsz? – szegezem neki a kérdést. Lefagy kissé és meg se tud szólalni hirtelen.
- Hülye vagy? Elmondtam lent a dolgokat. Képzelődsz. – próbál hazudni, de nem fog ez neki összejönni.
- Nem vagyok. Mindent hallottam. Kérlek Richard légy őszinte. – indulok el felé. – Semmit nem értek. – suttogom. Nem mond semmit csak beránt maga mellé és szorosan magához ölel.
- Bassza meg miért teszed ezt velem? Kurva életbe. Igen lent hazudtam az igazság az, hogy szeretlek csak még magamnak se akartam bevallani. Viszont az elmúlt hetekben ahogyan kerültél az rossz volt és hiányoztál még az is, hogy nem mész az agyamra. Majd jött a kis féreg és amikor megtudtam, hogy elakar tőlem venni akkor már nem bírtam tovább. – fakad ki belőle minden. – Viszont idő kell Dante. Minden olyan gyorsan történt. Kérlek egy kicsit hagyj legyek egyedül, oké? – pillant rám. Még sose láttam őt ennyire zavartnak. Ő aki mindig összeszedett és határozott. Ezen elmosolyodom és olyan hangosan ver a szívem, hogy hallani lehet.
- Megértem és várok, ha eddig vártam most is menni fog. Hidd el nekem is hiányoztál és csak te kellesz nekem. Beszélek is Shouval és nem megyek vele randizni. – suttogom és félénken megcsókolom nem tudom szabad e, de szerencsére viszonozza igen szenvedélyesen majd ellép tőlem.
- Mond is meg neki. – teszi hozzá. – Akkor én most megyek. – ad még egy csókot és kimegy.
- Hát tényleg szeret. –kiáltok fel. Annyira boldog vagyok. Ezek után tuti nem fogom hagyni vagyis most igen, de hogy tudom, hogy szeret nem hagyom annyiban a dolgokat.
Lefürdök majd a szobámba megyek. Folyton csak mosolygok és a szavai na meg a szeretkezésünk jár a fejembe. Meg is lesz a hatása és többször is magamhoz kell nyúlnom. Lassan azért sikerül elaludnom.
~
Reggel előbb kellek. Csinálok magunknak reggelit ez már tényleg megy. Kedvébe akarok járni. Lejön és köszön nekem. Nem ül mellém, de a kaján elmosolyodik picit és megköszöni. Semmi gonosz megjegyzés végre. Én tartom magam az ígéretemhez és békén hagyom pedig most főleg csókolnám és ölelném, de várok. Bevisz a suliba, ahol Shou mindent elmondok. Elszomorodik, de azt mondja az én boldogságom a legfontosabb, de hozzá rakja, ha még jövünk össze ő vár rám. Örülök, hogy jól fogadja és remélem barátok maradunk. Nem hívom át magunkhoz, mivel Richard nem örülne neki, sőt át se megyek, inkább a könyvtárt választom. Belemegy és minden rendbe, vagy amíg el nem kezdek hirtelen nagyon fáradni. Furcsa, hiszen előbb hozott Shou kávét. Egyre furcsábban érzem, magam végül minden elsötétül és elájulok.
Időközben Richard is kap egy üzenetet egy címmel. ~ Gyere ide egy órán belül és egyedül. Senki ne tudjon róla, mert Dante meghal. ~ Áll az üzenetben.
Lassan kezdek magamhoz térni. A fejem kótyagos. Kinyitóm a szemem és Shout pillantom meg és még pár pasit.
- Mi történt? – kérdezem még kábultan. Annyira másként nézz rám. Most észlelem, hogy karjaim és lábaim láncra vannak verve.
- Jó reggelt szépségem. – vigyorog rám. Ez tényleg ő? Olyan ördögi most a tekintete.
- Bazd meg mi folyik itt? Miért vagyok megláncolva? Ki vagy te? – húzom fel magam és idegesen rángatózni kezdek.
- Nyugodj meg édesem hamarosan mindent megtudsz, de van egy kis meglepetésem. – Hozzátok be. - két embere kimegy és Richarddal térnek vissza. Az arca sérült és egy székhez van kötve.
- Azt kérdeztem hol van Dante? Válaszoljatok. – üvölt de akkor megpillant engem. – Te rohadék ereszd el most rögtön!! – üvölt rá. Ennyire még nem láttam idegesnek, de még én se voltam ennyire.
- Kurva életbe! Enged el őt. Mégis ki vagy te? – borulok ki még jobban.
- Komolyan ez annyira megható. - nevet fel gúnyosan. – Viszont most pofa be, mert én beszélek. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak. A nevem Hikaru Keyshiron. Nem vagyok egyetemista hanem csak beépültem. Selo maffia hűséges tagja vagyok. Feladatom az volt férkőzzek a kicsi Dante közelébe, ami igen jól ment és még élveztem is, hiszen nagyon édes. – kacsint itt rám. – Szóval minden nagyon jól ment amíg te. – indul el Richard felé és egy hatalmasat lekever neki. – Bele nem avatkozott. Most mond meg miért kellett megdugnod? Főleg szerelmet vallanod. – húzz be neki még egyet.
- Hagyd abba. – üvöltök rá. Fel se bírtam fogni a dolgokat, hogy minden csak egy színjáték volt, viszont attól jobban kivoltam, hogy bántja a szerelmem.
- Sejtettem, hogy nem vagy tiszta. Elismerem nagyon jó színész vagy, de komolyan azt hitted ha még össze is jössz Dantéval ami esélytelen akkor bármit elárul neked? – morog rá.
- Ohh köszönöm. – hajol meg. – Nos egy szerelmes ember sok mindent megtesz, de hát ő nem belém volt szerelmes, de talán ezen még tudtam volna változtatni, de nem neked vallanod kellett. Így más eszközökhöz kell nyúlnom pedig tényleg nem akartam én bántani őt, de miattad most szükséges lesz. – elindul felém.
- Mire készülsz te féreg? Velem van bajod. Itt vagyok én. – üvölt és próbál szabadulni, de semmi haszna.
- Pont ezért fogom őt bántani, mert szereted ez fog neked a legjobban fájni. – vigyorog és mögém érve lerángatja rólam a nacim és az alsóm.
- Ne tedd ezt. – remegek meg, de semmi haszna. Megragadja a csípőm és durván belém hatol. Fájdalmasan felordítok. Nem csak a testemnek hanem a lelkemnek is fáj. Annak sokkal jobban, hiszen én kedveltem.
- Köszönd a szerelmednek édesem. – lihegi a fülembe és mozogni kezd. Lehajtom a fejem nem akarom, hogy így lásson. Próbálom visszafojtani a fájdalmas hangom és a könnyeim, de nem megy. Megragadja a fejem és Richard felé fordítja.
- Mond milyen érzés így látni? – vigyorog rá és egyre durvább lesz. Fájdalom leírhatatlan.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 02. 21. 18:37:03
|
| Felicity | 2012. 02. 14. 21:24:16 | #19212 |
Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Ancsámnak
Ismét figyelnem kívül hagyja amit mondok odajön és az arcomat maga felé fordítja.
– Mit nem értesz azon, hogy hagyj magamra? – kapom el a kezemet, de haszna semmi.
Semmit nem mond előveszi a szükséges dolgokat engem pedig a mosógépre ültet. – Richard a kurva életbe már. – akadok ki és már a szemem is könnyes ez túl sok egyszerre és az orrom is nagyon fáj. Arcomra simít, amibe beleremegek.
- Hagyd, hogy segítsek. – engedem, hogy letörölje az arcom fel is szisszenek, mivel igen csak fáj.
- Nem kell. – jegyzem még meg, de amúgy nem tiltakozok. Jól esik, hogy kicsit foglalkozik velem.
- Készen vagy, egyébként, aggódtam érted. – felkapom a fejem. Aggódott értem?
- Tényleg, mert nem úgy tűnik. – hiszen csak a baja van velem ez most így elég hihetetlen.
- Ha hiszed ha nem, ideges voltam miattad, aggódtam érted. – szavai annyira jól esnek. Odajön hozzám és megölel ami még inkább meglep. Ez olyan, mint egy álom. Átölelem és lemászok a gépről. Amennyire tudok hozzá bújok. Hátam kezdi el simogatni, amibe beleremegek.
- Ha tudnád, milyen jól esik. – suttogom a fejem a nyakához fúrom. Olyan finom illata van mélyen magamba szívom.
- Érzem, meg nekem is jól esik. – egyre inkább meglep. Még se utál. Tarkóját kezdem simogatni tudom, hogy erre érzékeny.
- Vettem neked fagyit, kidobtad? – kérdezem hirtelen.
- Láttam, nem tudtam enni miattad, tehetetlen voltam. – jogos.
- Akkor eszünk egy kicsit? – kérdezem édesen, de nem engedem el. Végre ölel hülye leszek elengedni.
- Dante. – szólal meg. Hangját is annyira imádom. Olyan férfias és szexi.
- Igen? – pillantok rá.
- Elengedsz? – micsoda hülye kérdés.
- Nem. – mosolygok édesen és már ennyitől jó kedvem van. Nem lök el magától és derekam öleli át. Én is így teszek. Most annyira más. Nem tudom meddig fog ez tartani, de erre nem is gondolok.
Lent azért elengedem, de csak addig, amíg szed fagyit. Mellé ülök és fejem a vállára hajtom és még a karját is átölelem. Vidáman eszem a fagyit az utóbbi 3 napban még csak nem is mosolyogtam.
- Egyébként, örülök, hogy megpróbáltál spagettit csinálni, majd megtanítalak rá, hogy mit, hogy csinálj. – ma tele van meglepetésekkel. Rápillantok és adok neki egy puszit ettől talán nem akad ki.
- Azt is csak neked csináltam, csak kidobtad. – emlékszek vissza erre még morcos vagyok na meg amiket hozzám vágott még se tudok rá haragudni.
- Igen, mert felbasztad az agyamat. – mintha ő engem nem baszott volna fel.
Egész nap vele vagyok és hagyja, hogy öleljem és bújjak. Mást nem teszek talán tényleg nem kéne erőszakosnak lennem bár eddig az ölelésem se fogadta. Lehet csak az elmúlt napok miatt ilyen és utána ismét rideg lesz velem, de erre most nem akarok gondolni. Vele is aludhatok, ami csak fokozza a jó kedvem és igen hamar ki is dőlök.
~
Másnapra a szemem igen csúnya, de ő ápolja így már meg is érte. Ahogyan gondoltam ma már nem ölelgethetem, de jól el vagyunk. Apám lenyugodva és én is. Nem megyünk sehová és most én nem is akarok ilyen orral. Lustulok és olyan vagyok mint mindig vagyis szanaszét hagyom a dolgokat nem pakolok el magam után úgyis majd bejárónőt hívni. Egyik nap nyugiban filmezek és popcornt zabálok, amikor ismét beszól.- Ha egy morzsa is lesz a kanapén vagy a földön felnyalatom veled. – ismét milyen kedves.
- Miért, mi a baj? – pillantok rá.
- Az kérlek, hogy lusta dög vagy az orrtörésed óta az. – komolyan eddig is az voltam inkább örülne, hogy nem mászok rá.
- Na várjunk csak, anno az volt a bajod, hogy csináltam valamit, most meg az, hogy nem? – totál nem értem
- Igen. – felé fordulok és igen csak méregettem.
- Most meg mit nézel? – morran rám ismét.
- Csupán nem értelek. Igyekszem meghúzni magam és nem mászok rád. Amúgy meg otthon se pakoltam el magam után majd hívok bejárónőt és kész. – vonom meg a vállam.
- Persze mert az kényelmesebb. Még ha nem lenne időd oké, de van. A nagy felnövésed addig tartott, amíg csináltál egy spagettit és kész. Gondolhattam volna – hangja ismét rideg és kioktató.
- Nem értem, miért vagy megint ilyen köcsög, de legyen nem hívom bejárónőt majd meglátod, hogy igen is tudok ha akarok – vágom hozzá.
- Erre kíváncsi leszek – vágja hozzám flegmán.
- Nem fogok veled veszekedni. – felállok és ott hagyom. Még csak nem is veszekszem vele és nem pattogok, ahogyan mindig is szoktam. Bizonyítani akarok neki. Nem jön utánam és a nap folyamán nem is szólunk egymáshoz.
~
Másnap bemegyek az egyetemre, vagyis bevisz és persze megjegyzi, hogy ideje volt, de még csak erre se mondok semmit. Következő napok így telnek. Én egyetemen vagyok, ő dolgozik viszont otthon elpakolok magam után. Kaját rendelünk, mivel ideje neki nincs csinálni mostanság bár majd azt is elakarom tőle lesni, hogy kell.
Mosást nem próbálom, de a ruháim bepakolom a szennyes kosárba és ez is már haladás na meg ki is kérdezem mit, hogy kell. Furcsállja a viselkedésem, de elmagyarázza a dolgokat. Nem mászok, rá csak meg se közelítem, és sehova nem megyek el. Nehéz, de tényleg bizonyítani akarok. Persze azt mondom neki, hogy szeretem meg hasonlók, mire csak morog valamit. Jól el vagyunk bár furcsa így nyugiba, de remélem hatásos a módszerem. Az se zavar, amikor lehurrog, hogy rossz helyre pakolok és stb. Lenyelek mindent bár kezd felhúzni. Már szerencsére arcom rendbe van nagyjából. Egy hét múlva szombaton, amikor neki még volt egy munkája apámmal úgy voltam vele meglepem. Ma először törlöm le a port és porszívózok fel. Még egy mosást is berakok, mert azt is megkérdeztem, hogy kell csinálni. Minden rendbe megy fel is teregetek. Utána jönnek Richard fehér, világosabb ingei meg még pár dolog, viszont itt súlyos hibát követek el. Véletlenül beledobom egy színes felsőm, ami szépen megfogja az ingjeit.
- Ohh bassza meg – sápadok el. Tudom nagyon ki lesz főleg, hogy igen csak szereti őket én meg tönkreteszek négyet is.Pár óra múlva megjön én meg még idegesebb leszek.
- Megjöttem – köszön. Kisétálok hozzá és az ingei még a hátam mögött van.
- Szia – köszönök halkan.
- Mit tettél Dante? Ismerem ezt az arckifejezést. Ki vele – morog már előre. Túl jól ismer.
- Én… meg akartalak lepni és kitakarítottam és mostam is és nem volt baj csak utána jöttek a te ingeid és hát véletlenül egy felsőmet is bedobtam és szóval ne haragudj, de ez történt. –megmutatom a tönkrement ingeit. Elsötétül a tekintete. Hátrálni kezdek. Nagyobb a baj, mint hittem.
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?? Ezt nem hiszem el! Komolyan inkább ne nyúlj semmihez te béna fasz, mert csak tönkrevágod. Mond mégis te, hogy jutottál be ilyen sötéten egyetemre? Talán apánk lefizette őket? – esik nekem viszont itt már nagyon elegem lesz.
- Na jó most már a faszom ki van veled! Nem direkt csináltam. Kurva életbe elegem van, hogy az elmúlt egy hétben ismét mindennel bajod volt. Ha nem csinálok semmit az a baj, ha csinálok akkor meg az. Nagyon unom már, hogy neked semmi nem jó – ordítok már én is.
- Jajj szegény Dante hát mindjárt elkezdelek sajnálni. – elindul felém én pedig hátrálok, de a falnak ütközöm. Fejem mellé csap ettől megremegek.
- Na mi van már ennyitől, befosol? Milyen szánalmas vagy. Unod a dolgokat? Te akartál elköltözni velem nem én. Én csak kényszerből jöttem meg apánk miatt, mert őt megtudtad sajnos győzni. Szeretem őt, de tény téged nagyon elkényeztetett és ennek meg is van a következménye. Itt sír a szád, mert bemerek szólni. Hát emlékeztetlek, hogy neked meg semmi nem tetszik én meg folyton nyeltem és nyeltem,de már nem fogok és jobb ha beletörődsz. Nos mit teszel, rohansz apucihoz? Panaszkodni és hisztizni nagyon tudsz bezzeg ahhoz értesz. Különben is szerelmes vagy belém nem? Akkor miért akadsz ki rám, hiszen ha imádsz, akkor el kéne tűrnöd a dolgokat – simít az arcomra, de nem kedvességből. Ilyen gúnyosan még nem beszélt velem. Eltolom magamtól. Remeg minden porcikám.
- Tudod mit igazad van. Mostantól még jobban figyelek ígérem. Veszek majd új ingeket – suttogom. Most még csak veszekedni se akarok vele annyira, fájnak a szavai. Most ismét úgy gondolom csak a baja van velem és nem is számítok neki.
- Az a minimum bár ne hidd, hogy pénzzel mindent megoldasz – gúnyolódik tovább.
- Nem hiszem. Most inkább lefekszem – indulok fel.
- Ez az menekülj csak – szól még utánam, de nem reagálok. Felmegyek és bevágom az ajtóm. Most ismét kikészültem. Tényleg bármit csinálok az neki csak rossz. Nem megyek le már aznap, és igen nehezen alszom el.
~
Reggel nem szólunk egymáshoz. Bevisz az egyetemre. Felmegyek az előadóba, ahol egy srác Shou akit, nem rég ismertem meg vár rám. Jól barátok vagyunk és igen csak jó pasi, de nem történt köztünk semmi. Ezzel is bizonyítani akarok neki, hogy nem fekszek le másokkal bár egyre jobban kezdem feladni, hogy valaha megszeret. Shou is csak haverként közelít felém, vagyis eddig. Kapunk egy feladatot ahol párokban kell együtt dolgozni, és mi együtt leszünk. Egyetem után átmegyünk hozzánk. Nem tudja ki is vagyok pontosan csak annyit, hogy gazdag családból tartozom és Richarddal élek aki a testőröm, komornám és a bátyám is egyben vagyis elmondom az ő szavait. Még az se tudja, hogy szerelmes vagyok belé, de el akarom majd mondani. Tök jól elvagyunk, amíg ha nem ér.
- Hát ez meg ki? – kérdezi bunkón.
- Ő itt Shou. Haverom és csoporttársam. Van egy beadandó, amit közösen csinálunk vagy talán ez is baj? – vonom fel a szemöldököm. Shou odasétál kezet nyújt.
- Szia Shou vagyok. – köszön kedvesen.
- Igen előbb is hallottam. – nem fog vele kezet. – Amíg tanultok nincsen baj – fogja magát leül ő is a nappaliba.
- Igen tanulunk csak – morgok nem értem miért égett be. Intek neki és tovább tanulunk. Leírom neki, hogy ne törődjön vele. Eleinte kicsit feszélyez a dolog, de végül jól elvagyunk, de amikor elmegy szóvá teszem a dolgokat.
- Ezt most miért kellett?- förmedek rá.
- Mit miért? Csak leültem én is ide. Elvégre az én lakásom is szóval ott vagyok ahol akarok – magyarázza meg a dolgokat. Nem hiszek neki, de azt se értem mit érdekli, hogy egy srác van itt. A múltkorit se értettem hiszen én nem jövök be neki és féltékeny nem lehet.
- Ja ha te mondod. Mentem tanulni – otthagytam most se akarok vele beszélni,
Vicces, hogy eddig mennyire vele akartam lenni most meg nem. Pedig milyen jó lenne, ha úgy viselkedne velem, mint azon a napon. Tanulás után tévézek, de nem megyek le most se.
~
Következő egy hétben szintén alig beszélünk. Továbbra is elpakolok és rendet teszek, de már úgy hogy ne tudjon beszólni nekem. Barátom még itt volt nálunk három napot, de akkor is lent kellett dolgoznunk, mivel Richard hozzám vágta kedvesen, hogy ismerve engem félrevonulunk, csak dugnánk meg hasonlók. Még csak erre se szólok vissza, de egyre jobban gyűlik bennem a düh és nem biztos, hogy sokáig tudom tartani magam. Shouval egyre közelebb kerülünk egymáshoz főleg, hogy az egyetemen nyugiba, kettesbe tudunk lenni. Kezdem egyre jobban megkedvelni. Jó, hogy ő nem olt le mindenért, sőt semmiért és normálisan beszél velem. Egyik nap előbb végzünk és felmegyünk hozzám és csak ketten vagyunk.
- Dante valamit el szeretnék mondani. Tudod én nagyon megkedveltelek és tetszel nekem nem is kicsit. Szeretném, ha több lenne köztünk, mint barátság. Tudom, hogy szerelmes vagy abba a férfiba, de jó lenne ha adnál egy esélyt – szavai teljesen meglepnek vagyis kezdtem érezni, hogy bejövök neki, de honnét tudja hogy szerelmes vagyok abba a mocsokba?
- Honnét tudod, hogy szeretem? – kérdezem még mindig döbbenten.
- Mivel sokat beszélsz róla és ahogyan nézel rá elég egyértelmű és ha jól jött le ő viszont nem akar tőled semmit igaz? Meg se érdemel téged Dante. Kérlek csak gondold meg a dolgokat és egy randiban nincsen semmi. Eltudnál jönni nem? Csak nincs ott mindenhol – támad meg a kérdéseivel.
- Huu várj lassabban. Nos igen jól látod a helyzetet és sajnos ő nem akar tőlem semmit hiába teszek bármit is az elmúlt két évben. Nem tudom mi legyen én is kedvelek és tetszel, de még reménykedem hát ha változnak a dolgok, de végül is egy randi belefér,de többet nem tudok ígérni – felelem és örültem is meg nem.
- Nekem ez teljesen elég, Randit megbeszéljük – mosolyog és meg is puszilja az arcom. Annyira édes velem, de bárcsak attól kapnám akit szeretek.
Elkezdek Richardról beszélni most még inkább és kiadom a bánatom. Végighallgat és végig ölel engem ez nagyon jól esik. Kicsit megkönnyebbülök majd ismét feladatot csináljuk. Elmegyek mosdóba és akkor jön haza álmaim ne továbbja.
- Te megint itt vagy? – förmed szerencsétlen srácra.
- Igen itt és remélem még többet leszek. Most mondtam el Danténak, hogy tetszik nekem és elhívtam randira és igent mondott, bár tény, hogy beléd szerelmes, de te semmibe veszed ami nekem csak jó, mivel így tényleg te leszel az aki a karjaim közé fogja lökni. Jó nagy pancser vagy, de én csak jól járok – vágja Richardhoz és farkas szemet néz vele.
|
| Felicity | 2012. 02. 12. 17:47:49 | #19165 |
Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Ancsámnak
- Igen egy kölyök vagy akire vigyáznom kell, de egyben az öcsém is vagy. – utálom amikor ezzel jön.
- Nem vagy a bátyám, téged örökbe fogadtak a szüleim, de hogy minek azt nem tudom. Én a főnököd vagyok Richard, és nem bánhatsz így velem. – tudom ez szemétség, de hát annyira felhúz én meg ilyenkor főleg nem tudok gondolkodni. Elindul felém én meg hátrálok. Tartok tőle.
- Köszi, hogy emlékeztetsz arra, hogy egy senki vagyok. – nekem a minden de neki ez nem számít. Sejthetem volna, hogy félreérti. – Nem vagy a főnököm. – persze csak az apám az. Felhúzz jobban, hogy megint beszól. Behúzok neki a szép kis szemüvegének annyi. – Ez volt az utolsó csepp, remélem tudod. – Hát nálam is. Nézek utána, de hagyom elmenni.
Megremegek, ahogyan bevágja az ajtót. Én falba vágok. Most tényleg kiakadtam. Neki semmi nem jó. Oké lehet nem kellett volna fegyvert rántanom, de akkor is mit képzel magáról. Ez a mi otthonunk és ő nem tiszteli. Én se hoztam fel senkit egészen eddig. A fegyvert elrakom majd az arcom leápolom. Ennek nyoma marad a szép kis pofim megint bántotta. Nem dobom ki a kaját titkon arra gondolok, hogy megkóstolja. Nem bírok megnyugodni csak arra tudok gondolni, hogy azzal a csajjal van. Nem bírom tovább áthívom az egyik sexpartnerem. Jó vele, mert ő sem akar többet. Hamar megérkezik és rögtön egymásnak essünk. Most erre van szükségem. Remek technikája van és hamar feltüzel, de nekem akkor is Richard kell. Kicsit kényeztetjük egymást majd jöhet a sex. Nála én szoktam lenni az uke. Isteni farka van és kezd kikapcsolni az agyam, de hirtelen megjelenik ő.
- Dante? – most nagyon nem örülök neki.
- Takarodj ki. – morgok rá de hát nyögésbe megy át. – Nem! Húzz haza öcsi, vagy a seggedbe eresztek egy golyót. – ezzel nagyon felhúz. Ő pampogott a fegyverrel erre ő is azt teszi és még sexnek is lőttek.- Mégis mit művelsz, elrontottad a szex végét. – rohadt ideg vagyok, és kénytelen vagyok kiverni. Hülye fasz most csak ezt gondolom róla-
- Egyedül is be tudod fejezni, nem kell neked ide senki. – Nem értem a viselkedését. Miután elélvezek utána megyek, de nem öltözök fel minek. Látom megkóstolja a kaját amin elmosolyodom picit, de csak addig amíg ki nem dobja.
- Miért öntöd ki te szemét? – esek neki. Nagy szemétség volt tőle.
- Mert szar, pocsék. Ragozzam még? – megremegek. Tényleg bármit teszek csak baja van vele.
- Nem kell. – nagyon szarul esnek a szavai. Tudom nem lett jó, de nem is értékeli.
- Többet meg ne lássam azt a pasast itt. – döbbenten nézek rá.
- Miért te felhozhatsz bárkit én meg nem? – komolyan sokat képzel magáról.
- Igen. – legszívesebben ismét megütném, de nem teszem viszont ez egy furcsább.
- Na mi van, csak nem féltékeny vagy, hogy más megdug, míg te nem? – kérdezem rá konkrétan - Az egy dolog. – persze kitér a válaszom elől.
Nem hagyom annyiban. Felmegyek utána, de előtte felveszek egy köntöst.
- Kérdeztem valamit. Egyre inkább figyelmen kívül hagyod amit mondok – morgok.
- Akkor mi van? Megmondtam nem vagy a főnököm – közli ridegen. Nagyon felhúzz főleg, ahogyan meglátom a szívás nyomot. Tényleg megdugta, ahogyan gondoltam.
- Dugtál vele? – remegek meg.
- Közöd? Nem sok, de ha annyira akarod tudni igen – szavai nagyon szarul esnek.
- Szóval semmi közöm? Mond csak akkor te mi jogon, dobtad ki a csávót? Miért is foghattál te rá fegyvert? Miért más? – esek neki.
- Pontosan semmi közöd, mivel nincs köztünk semmi és nem is lesz. A válaszom egyszerű nem akarom, hogy mindenféle senkiházit hozzál fel. Na meg amekkora idióta vagy kitudja kivel dugatod meg magad. Nem válogatsz rosszabb, vagy mint egy kurva. Különbség annyi, hogy legalább ő pénzt keres még te azt sem. Komolyan azt hiszed, hogy képes lennék ezek után hozzád érni, úgy hogy már a fél város meg volt neked? – szavai olyan gúnyosak voltak, mint még eddig soha. Meg se tudtam szólalni pár percig. Szóval ezt gondolja rólam legalább tudom.
- Értem. Hát milyen szép gondolataid vannak. Legalább tudom. Mekkora hülye voltam basszus hiszen, hogy kaphatnék meg egy ilyen embert, mint te. Hiszen te maga vagy a tökély. Apámnak és neked is sokkal jobb lenne nélkülem – mosolyodom el fájdalmasan.
Kimentem és már az se érdekelt kivel dugott. Csupán a szavaid jártak a fejembe. Nagyon nehezen aludtam el. Reggel jóval korábban ébredtem. Elmentem megcsináltatni a szemüveged és rögtön megkapom. Ilyenkor jó, ha egy nagy ember fia vagy, de legszívesebben nem lennék. Haza megyek majd fogok egy papírt és egy tollat.
~ Kedves Richard! Sajnálom, hogy megütöttelek és a szemüveged is. Hoztam egy ugyan olyat, bár tudom ez neked semmit nem számít. Sajnálom, hogy fegyvert rántottam csak féltékeny voltam. Biztos neked meg volt rá az okod, hogy ezt tedd, hiszen te soha nem hibázol én meg még egy spagettit, se tudok csinálni, bár reméltem értékelni fogod az igyekezetem. Miért is tennéd, hiszen csak egy rossz kurva vagyok a szemedbe. Azt hittem csak egy idegesítő kölyök, de már tudom mit is gondolsz rólam és te mindig őszinte vagy. Nagyon vártam, hogy kettesbe legyünk és együtt éljünk, de most nem örülök neki. Elmegyek pár napra a tegnap sok volt nekem. Egy barátomnál leszek a mobilom itt hagyom nem akarom, hogy keress. Élvezd ki, hogy nem vagyok melletted. Dante. Ui.: Fagyasztóban megtalálod a kedvenc fagyid, de ha akarod ezt is csak dobd ki. ~
Lerakom a konyapultra és rá a szemüveget. Meg se fordult a fejembe, hogy ezzel bajba kerül csak egyedül akartam lenni. Csajhoz megyek át, aki segített és elpanaszolok neki mindent. Próbál vigasztalni, de ő se tudja mitévő legyek. Engedi, hogy maradjak és ott is vagyok 3 napot úgy vagyok vele ez belefér. Nem megyek sehová csak vele vagyok. Apám a harmadik napon keres engem mivel nem veszem fel így elmegy hozzánk és megtudja dolgokat. Arra megyek haza, hogy pont megüt téged.
- Hogy engedheted ezt? Miért nem szóltál? – üvölt veled.
- Basszus mit csinálsz? – állok elé védelmezően.
- Dante? Mégis hol voltál? Mit képzelsz magadról? – húzza fel magát és engem is megüt. Kétszer és másodjára betöri az orrom mire igen hangosan felszisszenek.
- Basszus csak kicsit egyedül akartam lenni. Miért olyan nagy baj ez? – fogom az orrom amiből ömlik a vér.
- Nem mehetsz. Ne felejtsd el ki vagy. Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Ismét csak magadra gondoltál. Szedd már végre össze magad. Világos? – rángat meg.
- Utálom, hogy ebbe a családba tartozom. – felrohanok a fürdőbe és becsapom az ajtót. Tényleg utálom, hogy ehhez a családhoz tartozom vagyis, hogy nem vagyunk átlagos család.
- Ez a kölyök – sóhajt fel. – Richard sajnálom, hogy megütöttelek – simít az arcodra.
- Ugyan igazad volt az én dolgom, hogy figyeljek rá. – sóhajt fel. Na igen apámnak bezzeg nem mond ellent soha.
- Most legjobb lesz ha megyek nem lehet vele beszélni. Holnap elviszlek ebédelni és mindent megbeszélünk – mosolyog és távozik.
Fent az orrom visszarakom, mire üvöltök egyet és káromkodok. Már többször csináltam. A tükörbe látom meg, de nem fordulok felé csak a tükörből nézzem.
- Most az egyszer megkímélnél? – kérdezem, de igen csak nagy fájdalmaim voltak. Tényleg nem akartalak bajba sodorni, de mindig összejön, de most kérlek akkor is hagyj. – szinte könyörgök.
|
| Felicity | 2012. 02. 12. 11:25:07 | #19153 |
Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Ancsámnak
- Tudod, hogy az ilyen húzásaidból elegem van, hogy leiszod magad részegre és utána bűnbánóan kérsz bocsánatot. – egyetértően bólintok jogos amit mond.
- Tudom, de nem tehetek róla, ha hiányzol. – szavaim őszinték bár tudom nem mentség .- Elhiszem, de viselkedj felnőttként, ha már akartál költözni apádtól. – megremegek már ennyitől, hogy így ér hozzám. – Most menj aludni. – szomorúan nézzek utána.
Nem bírom ki és utána megyek. Legalább így láthatom. Megállok az ajtó előtt és elkezdek leselkedni. Annyira szép teste van. Azt képzelem, hogy én simogatom őt. Meg lesz a hatása és merev leszek. Magamhoz nyúlok és simogatni kezdem farkam és végig őt nézem, ha tudná biztosan szánalmasnak tartana és talán az is vagyok sőt biztos. Halkabb nyögéssel elélvezek majd a szobába megyek. Rendbe teszem magam és próbálok aludni, de nem megy. Pár órával később átosonok. Alszik már. Bemászok mellé és óvatosan átölelem így már rögtön eltudok aludni.
~
Reggel előbb ébredek, mint ő. Szerencsére nem vagyok másnapos. Mocorogni kezd, de nem engedem.
- Megint ideosontál este? – még morogva is annyira édes. – Neked is van ágyad. – csak édesen mosolygok rá.
- De itt kényelmesebb, meg a közeledben vagyok. – közelebb húzódok hozzá, de mit mindig hárít. – Dante, hogy nem fogod fel azzal a mogyorónyi agyaddal, hogy az ilyen cselekedetiddel, nem érsz el semmit? – tényleg nem fogom fel. Visszanyomom és mélyen a szemébe nézek.
- Mit szólnál egy reggeli masszázshoz? – próbálkozok tovább, de neki ez se kell viszont amikor felkel látom áll a farka. – Látom, azért nem hagylak hidegen. – vigyorgok kajánul talán itt az esélyem. Feltérdelek ezt nem hagyom annyiban.
- Férfiből vagyok… - simogatni kezdem érzem tetszik neki, de ellöki a kezem.
- Kegyetlen vagy velem. – komolyan ezt nem hiszem el, hogy ilyenkor is elutasít. Elindulok ki és a pocim hangoskodni kezd. – Készítesz reggelit, éhes vagyok. – legalább ennyit tegyen meg.
- Csinálj magadnak, ennyit igazán megcsinálhatnál már. – tényleg mocsok.
- De a tied finomabb, meg nem tudom, hogy kell. – felveszek egy köntöst és lemegyek. Látom jóízűen eszik, de az én kajám sehol nincs.
- Az enyém, merre van? – nézek rá csúnyán.
- Mint mondtam csinálj magadnak nem vagyok a csicskád Dante. – egyre többször mond ellent.
- Szemét vagy. – megmutatom neki, hogy tudok reggelit csinálni. Elkezdek mindent kipakolni a hűtőből mindent ami a kezembe kerül.
- Csirkével mit szeretnél? – felé fordulok.
- Megenni. – most nem értem megint mi baja.
- Fagyasztottat érdekesen fogod megenni. – tényleg béna vagyok, de megszán, mint mindig. – Tessék. – édesen mosolygok rá, már ennyitől boldog vagyok.
- Látod, csak ennyi volt az egész. – már csak a kávé hiányzik és ezt neki is megmondom. – Kávét is kapok? – kérdezem meg, de inkább ez egy kérés mint kérdés.
- Nem, azt te is megtudod már. – milyen gonosz komorna.
Richard rendezte be konyhát így nem tudom mi hol van.
- Komolyan, egy nyamvadt bögrét sem találsz meg? – hagyom érvényesülni és leülve figyelem.
Tudom ezzel is felhúzom, de hát ilyen vagyok most mit tehetnék.
- Köszönöm – mosolygok rá édesen.
- Hát nem szívesen - morog. – Erre még egy kisgyerek is képes olyan szerencsétlen vagy – jegyzi meg nem túl kedvesen.
- Igen ezt már párszor megkaptam – sóhajtok fel.
- Felfogni viszont nem fogod fel. Tényleg ideje lenne már felnőnöd. 21 éves vagy Dante, de neked csak a bulizáshoz van eszed – oktat ki.
- Fogd már be. Elegem van, hogy folyton csak leugatsz. Legalább reggel megkímélhetnél. – felállok még az étvágyam is elment.
- Nem fogsz ezzel meghatni. Csak az igazat mondom – vonja meg a vállát, és nyugodtan tovább eszik.
- Áááá annyira felbosszantasz – viharzok ki az erkélyre, ahol rágyújtok.
Nem értem, miért kell ilyenek lennie. Régen sokkal kedvesebb volt és még ha igaza is van akkor se beszéljen így velem. Az biztos, hogy így soha nem lesz az enyém.
- Dante inkább edd meg a reggelid, ha már megcsináltam – szólal meg hirtelen, de nem nézek rá.
- Nem kell – morgok és csak a cigit szívom, amit kivesz a kezemből és elnyom. – Ez most miért kellett? – fordulok felé dühösen.
- Azért mert káros. Remélem nem felejtetted el, hogy az apáddal találkozol ma – jegyzi meg.
- Nem felejtettem el nyugi, azért ennyire hülye vagyok – otthagyom elmegyek fürdeni. Semmi kedvem apámmal bájcsevegni, de hát muszáj. Elkészülök és felöltözök. Kimegyek a nappaliba és rám pillant és felsóhajt.
- Megint mi van? – durcázom és levágódok mellé a díványra.
- Hajad összevissza áll – mosolyodik el.
- Jó ez így – vonom meg vállam. Megcsóválja a fejét és kimegy majd egy fésűvel tér vissza. – Komolyan kölyök a sírba viszel – sóhajt fel és hajam fésülni kezdi. Rég csinálta már annyira jól esik.
- Igen ezt is már mondtad – motyogok és halkan felsóhajtok.
- Most is elmondom, hogy amiket mondok neked és teszek csak az érdekedben csinálom, de te támadásnak veszed – magyarázza, de nem igen tudok rá figyelni csak arra, ahogyan a hajam fésüli. – Dante figyelsz rám? – simít a vállamra, amitől megremegek. Egy érintésétől begerjedek.
- Igen persze rád mindig – mondom édesen. Kezére simítok, de elkapja a kezét.
- Kész vagy – áll fel, de most nem teszik semmit.
- Köszi – mosolygok rá.
Nem sokára el is indulunk. Kávézóban találkozunk és próbálok viselkedni ami egészen összejön, de azért hozom a formám. Gondolataim leginkább Richard körül járnak és azon, hogyan tudnék bizonyítani. Eszembe jut egy terv ami talán értékelni fog, de ahhoz elkéne küldenem valahova úgy, hogy ne sejtsen meg semmit. Ezen elmélkedek, amikor apám beközli szüksége van rá. Most az egyszer örülök neki. Haza hozz még előtte.
- Miután végeztem jövök addig se gyújtsd fel a lakást ha lehet – vigyorog rám.
- Igyekszem. Várlak már most hiányzol – mosolygok édesen mire csak megcsóválja fejét. Hát lehet felgyújtom a lakást ugyanis életemben először főzni fogok én, aki még egy kávéval is bénázik.
Elmegyek bevásárolni és hát ez is így nagy kihívás, mivel eddig csak piát és cigit vettem. Igaza van Richardnak tényleg ideje lenne felnőnöm legalább kicsit, legalább azért mert talán akkor lenne nála esélyem. Egy eladónő segítséget kérem. Igaz csak spagettit csinálok, de már ez is nagy szó. Édesen rámosolygok, és máris olvadozik. Segít nekem közben megkérdezem, hogyan is kell csinálni. Ettől még jobban olvadozik, és szívesen segít. Végén még egy puszit is kap majd fizetve távozom. Haza megyek és mindent kipakolok majd neki látok főzni. Már az edény kiválasztása is nagy kihívás persze minden van hiszen ezeket azért Richard vásárolta meg és rendezte el. Felhívom az egyik barátnőm és a segítségét kérem. Jól kijövök én a csajokkal, de csak ilyen szinten. Jókat kuncog, de elmagyarázza a dolgokat. Végig ki van hangosítva bár kérdezi ne jöjjön e át, de nem akarom, mert akkor végén még rábíznám. Hát nálam a spagetti készítés majd nem két óráig tart, mivel elrontom a szószt a tésztát túlfőzöm és hasonlók, de végül elköszönök. Megköszönöm a segítségét jövök neki eggyel. Tudja mit érzek Richard iránt és édesen szurkol nekem. Megterítek szépen azt azért tudom, hogy kell csak nem szoktam teríteni. Nagyon izgatott vagyok remélem ízleni fog neki, de legalább értékelni fogja az igyekezetem. Lefürdök és kicsípem magam. Hamarosan megjöhet, hiszen csak pár óráról volt szó. Soha nem izgultam ennyire. Nappaliba olvastam, amikor hallottam az ajtónyitódást. Felpattanok és kirohanok, de lefagyok, mivel egy csajjal érkezett. Arcom eltorzul, és remegni kezdek. Totál elborul az agyam mielőtt bármit mondanának bevágtatom a szobámba és felveszem a fegyverem és azzal térek vissza.
- Ki ez a ribanc? – üvöltök és ráfogom a fegyverem. Ilyenkor látszott, hogy van bennem maffiózó vér.
- Bazd meg te idióta elment az eszed? – üvölt Richard. Kicsavarja a kezemből fegyvert és behúzz egyet. Hátraesek és a szám is felreped. – Fegyvert fogsz egy ártatlan nőre? Idiótább vagy mint gondoltam – rég húztam fel ennyire, de ő tehet róla. – Szépségem kérlek kint várj meg – simít a nő arcára aki elégé megijedt. Rosszul vagyok ahogyan hozzáér. Nő bólint és kimegy.
- Mégis miért kellet ezt? – ránt fel, de most én lököm el. Letörlöm a vért a számról.
- Ne érj hozzám inkább menj és dugd meg azt a ribancot. Oké nem akarsz velem lenni, de hogy van képed felhozni ide? Mi a faszt képzelsz te magadról? – üvöltök rá. Hangomból a fájdalom és düh árad. – Azt mondtad jönni fogsz. Vártam rád és főztem neked, hogy meglepjelek erre te nővel jelensz meg.
- Ennyire utálsz? Neked csak egy kölyök vagyok akire vigyázni kell igaz? Tök mindegy mit teszek csak egy teher vagyok számodra nem?? – üvöltök rá most tényleg nagyon kiakadtam. Féltékeny és csalódott vagyok.
|
| Felicity | 2012. 02. 10. 21:58:12 | #19114 |
Karakter: Dante Ariwara
Megjegyzés: Ancsámnak
Végre ma beköltözhetünk a lakásunkba Richarddal. Csak ketten fogunk ott élni, annyira jó lesz. Apám eleinte nem akart belemenni, de végül rábólintott, na meg tudja csak a komornám van jó hatással rám és remélte, ha csak ketten leszünk végre összeszedem magam és megkomolyodom. Persze nekem eszem ágában sincsen változni, hiszen tökéletes vagyok és el vagyok én így az nem érdekel, hogy apámnak ez nem tetszik. Elmúlt egy hétben a lakást rendeztem minden megtalálható benne ami csak kell. Richard rám hagyta ő csak a saját szobáját, rendezte be vagyis átvitette a bútorokat a régi szobájából. Ő nem örül a költözésnek nagyon, ami kissé szarul esik, de remélem ez igen hamar változni fog. Költözésem legfőbb oka, hogy végre csak velem legyen és semmi zavaró tényező, ne legyen körülöttünk. Lassan két éve üldözöm őt a szerelememmel, de mindig visszautasít. Nem fogom feladni és akkor is elérem, hogy az enyém legyen. Csak ő kell senki más így mások csak a sexre kellenek, emiatt se vesz komolyan. Mit tehetnék, ha ennyire imádom a sexet? Minden rendbe lenne, ha igent mondana nekem és akkor csak vele feküdnék le. Most több lehetőségem lesz akkor is, hogy már csak ketten leszünk. Mivel szombat van, így egyetem nincs, de ő apámnak segít így csak este fog jönni. Én meg unatkozom, ezért úgy döntök elmegyek kicsit iszogatni. Elkészülök és kicsípem magam. Most csak haverokkal megyek kocsmázni nem akarok sexet szándékaim szerint talán ma van a nap, amikor ő igent mond nekem. Barátaimmal jól elvagyok, de csak rá tudok gondolni. Nem szeretem amikor az apámmal van vagy bárki mással legszívesebben magamhoz láncolnám. Tudom emiatt is gyerekesnek tart, de hát én csak nagyon szeretem őt. Iszogatás szokás szerint elfajul és bármennyire bírom a piát, azért megérzem, ahogyan most is. Mire hazaérek ő már otthon van. Nappaliba iszogat egy pohár bort. Na igen ő max. egy-két pohárral szokott inni.
- Szia Richard – lépek be széles vigyorral elindulok felé.
- Dante megint kocsmáztál? – vonja fel gyönyörűen ívelt szemöldökét.
- Hát nem voltál itt valamivel el kellett ütnöm az időt – mellé érek és leülök. Arcára simítok. – Annyira hiányoztál – hajolok közelebb hozzá. Eltol magától és el is fintorodik.
- Bűzlesz Dante. Nem csak piától, hanem a bagótól is, amit tudod, hogy utálok – morog rám. Igen ebben is különbözünk. Ő lenne jó apám örökösének, hiszen annyira tökéletes. Ő tényleg az.
- Neked mindennel bajod van velem. Faszom ki van már – morgok kikapom kezéből a borát és lehúzom.
- Kérlek ne legyél gyerekes. Tudod, hogy ez nem így van. Amúgy is csak jót akarok – hangja kedves már ezzel mindig levesz a lábamról.
- Akkor miért tiltakozol mindig? Miért nem engeded, hogy szeresselek? – hirtelen lenyomom a kanapéra és meg akarom csókolni, de ő csak mint mindig hárít és lelök magáról. Fene, hogy erősebb.
- Részeg vagy Dante. Hűtsd le magad - felhúzz ezzel felpattanok és erőszakosan az ajkaira tapadok. Dühösen elrántja a fejét. Feláll és elindul, de húzz maga után egészen a fürdőig ahol a zuhanyba lök és rámereszti a hideg vízet.
- Bazd meg ezt miért kellett? – akadok ki ez nagyon nem esik jól.
- Megmondtam hűtsd le magad. Ezzel a viselkedéssel nem fogsz semmit elérni csak annyit, hogy felbosszantasz, de azt hittem ezt már megtanultad. Fürödj le aztán aludj. Hosszú és fárasztó napom volt piheni akarok. – vágja hozzám és kimegy.
Most már nem vagyok dühös csak bűntudatom van. Annyira hülye vagyok így soha nem lesz az enyém. Kicsit így áztatom magam majd levetkőzök és melegre állítom csapot. Bárkit megtudok szerezni magamnak, de akit tényleg szeretek nem. Nem tudom mit tehetnék, de akkor se adhatom fel. Fürdés után megtörülközöm majd a szobámba megyek és egy alsóba bújok. A szobája az enyémmel szembe van. Az ajtaja nyitva van résnyire még ég a lámpája. Kicsit gondolkozok végül átmegyek. Bekopogok és beljebb nyomom az ajtót.
- Richard…. Én szeretnék bocsánatot kérni. Nem akartam erőszakos lenni csak szeretlek nagyon és bármit megtennék érted és hogy elfogadj engem, de mindig elrontom. Ugye megbocsátasz? – pillantok rá félénken. Ő az egyetlen aki előtt így is szoktam viselkedni.
|
|
