Felültet a motorjára és beköti a szemem. Jajj de nem szeretem én ezt! Szerencse itt van a közelemben és bármikor hozzábújhatok, máskülönben félék és beetetném magammal, hogy most elraboltak.

 Nem tudom mennyi idõ telt el, amíg megérkeztünk, de érzem, hogy a motor leáll. Jeremy segítségével le is szállok a jármûrõl.

-         Készen állsz? – hallom férfias, mély hangját, amit annyira imádok. Néma bólintással adok választ. Leveszi a kendõt én meg megpillnatok egy... házat. Ház? Mi ebben a... Elegánsan nyitva felejtem a szám. – Gondoltam kellene egy új ház kettõnknek. Ha már lesz esküvõ, ház is kellene. – Nyakába ugrom, kifejezve örömöm.

-         Jeremy... ez gyönyörû... És veled együtt élni, az lenne maga a Mennyország, mondjuk eddig mindig nálatokmaradtam és alig voltam otthon. Csodálatosez az egész... Én nem tudom mit mondjak... Annyira szeretlek... – mondom ami eszembe jut és pár könnycsepp szökik meg szemem börtönébõl.

-         Butus, emiatt ne sírj, jobban szeretem, ha nevetsz – mosolyodik el és megcsókol. Átölelem a nyakát és hevesen viszonzom. Végül eszembe jut valami. Abbahagyom a csókot és mellkasába fúrom arcomat. – Mi törént, cica? Mi baj? – emeli fel fejem államnál fogva és magához húzva szorosan megölel.

-         A szüleiddel könnyû volt, nos apádat most nem tudom hová tegyem, de õ sem zavar már. De azén szüleim, húhú, nos... nem biztos, hogy apa meg fogja érteni. Már mindketten tudják, hogy van valakim. Arra kérlek, hogy amikor elmondjuk nekik a hírt, akkor majd hagydd, hogy én beszéljek és ha esetleg próbák elé állítanának, azt fogadd jól – mondom zavartan elpirulva és kerülve a tekintetét. Szerencsére a szüleimtõl még egy hétig nem kell tartanunk. 

Mikor csillapodik nevetésünk, szenvedélyes csók-csata veszi kezdetét, aminek õ vet véget. Pár lépéssel a fürdõ elött terem és hátra néz. Éhesen mérem végig.

- Na, nem jössz? - kérdi és csábitó pillantásokat küld felém. Majd vállat von és bemegy.

" Istenem. Soha nem fogok betelni vele. Olyan gyönyörû. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki ÕT?!! " - mondom és elindulok utána. Amikor belépek, a kád szélén ül. Rámnéz és végig mér. Majd megnyalja száját. Olyan szexi^^. Végig õt nézem, majd amikor elfordul, hogy elzárja a csapot, támadok. Hátulról ölelem át és csókolok bele nyakába. Õ vállamra hajtja a fejét, ezzel mégtöbbet kínálva magából.

- Nagyon telhetetlen lettél, kis kéjencem. – elvigyorodom, mire õ elpirul és én még egy csókot adok neki.

- I-Inkább szálljunk be a vízbe, mielõtt kihûl. – bemászunk a kádba. Õ háttal van nekem és az ölembe ül. Lenyúlok oldalra egy kis fûrdõhabért, de kezemet egy masszásolajra vezeti. Megértem néma kérését és kézbe véve egy keveset nyomok a kezemre. Elkezdem masszírozni a vállát, a hátát. Jó egy órát romantikázunk a kádban. Felöltözés után magammal húzom azzal a szöveggel, hogy van mégegy meglepetésem. A motoromra felülve, bekötöm a szemét. Jó 20 percet kocsikázunk, mire megérkezünk. Leparkolok és elvezetem a motortól.

- Készen állsz? - kérdem, mire bólint. Leveszem a kendõt és tátva marad a szája. Egy gyönyörû ház elõtt állunk. - Gondoltam kellene egy új ház kettõnknek. Ha már lesz eskövõ, ház is kellene. - mondom és a nyakamba ugrik.

-         Látom már megismerkedtetek. Õ Naoya – mondom nevetve.

-         Szóval te vagy a zaklatóm, kis szõrmók?! – Elkezdi simogatni cicám, mire mégjobban dorombizik neki. Manóm sok küszködés árán az ágyra mászik és aludna vissza. Na azt már nem!

-         Jeremy. Kelj fel. Hoztam reggelit és van még egy meglepetésem. Igaz tegnap est... – befogja a szám egy csókkal. Belemosolygok csókunkba, majd viszonzom.

-         Nekem nem kell más csak te. Ki se akarok mászni az ágyból, egész nap. – Lusta dög. Az én lusta dögöm. Aki úgy csókol, mintha évek óta nem érinthette volna ajkaimat.

-         Na de... – tiltakoznék, de ismét elhallgattat édes csókjával, amit odaadóan viszonzok.

 Miután mindketten kiéltünk egymáson vágyainkat, pihegve bújúnk össze. Kis isõ múlva a felhozott kaját is betermeljük. Úgy látszik nincs kifohása az gyümölcsös íz ellen.

-         Nah. Bemegyünk fürdeni? Egy kis reggeli romantika? – kérdem, de Naoya megszakítja a pillanatot, kettõnk közé furakodik, mintha engem védene.

-         Most mi van? Féltékeny vagy? – Jeremy beszélget a cicához, hát ez édes. Felnevetek. – Hát... pedig mostantól osztoznod kell vele rajta. Ezt szereted igaz? – simogatja. Lassan több figyelmet kap a cica, mint én.

-         Én is itt vagyok – szólok hallkan.

-         Mi van, csak nem féltékeny lettél egy kiscicára? – kérdi én meg bevágom a mûdurcit. Ezzel megsértett. Megcsókol. ’asszem megbocsátok neki. – Te sokkal aranyosabb vagy, mint Naoya. – Az említett „személy” felnyávog, hogy rá figyeljünk. Mindketten felnevetünk.

 Mikor csillapodik nevetésünk, szenvedélyes csókba kezdünk, de megszakítom azt. Lihegve adok még egy puszit ajkaia, majd hipp-hopp és már a fürdõszoba ajtajánál vagyok. Érzem ahogy végigméri meztelen testem.

-         Na, nem jössz? – kérdem egy csábító pillnatással és megfordulva, a vállam fölött hívogatóan nézek felé.

 Vállat vonok és belépek a fürdõbe, de nyitva hagyom az ajtót. Megállok a kád elõtt és megengedem a melegvizet. Széplátvány, ahogy telik a kéd és így felszínre kerülnek a rózsaszírmok, meg a gyertyák. Egy törölközõvel leterítem azablakot, így hiába van reggel, kellemes félhomály van a gyertyáktól. Leülök a kád szélére. Nem kell sokáig várnom és belép az ajtón életem szerelme. Meztelen testén végigsiklik tekintetem. Végignyalok ajkaimon. Egy percig megáll a küszöbön, hogy a díszítést vagy engem bámul azt nem tudom, mert épp megtelt a kád és fordulok, hogy elzárjam a csapot.

 Érzem, ahogy hátulról átölel és belecsókol anyakamba, majd azon a területen nyelvét is végigfutattja párszor. Felnyögök és fejem hátrahajtom vállára, több bõrfelületet felkínálva neki. Hátranyúlva beletúrok hajába és fejemet oldalra fordítva hívom ajkait szenvedélyes csókra.

-         Nagyon telhetetlen lettél, kis kéjencem – vigyorodik el, én meg elpirulok, mire kapok még egy csókot.

-         I-Inkább szálljunk be a vízbe, mielõtt kihûl. – terelem a témát és bemászunk a kádba,valamit elszámítunk, mert én ölébe csücsükélve háttal vagyok, de amint látom nem bánja. Hajamat félrehajtva vállamat, nyakamat és tarkómat csókolgatja.

 Lenyúl a kád aljához, ahol megtalál pár tusfürdõt, sampont, folyékony szappant ésmég sok mást is. Okos fiú.

 Mivel már megszoktam, tudom, mit hol keressek és a szokásos mozdulattal lenyúlva a kezét elvezetem a masszázsolajokig. Lábammal végigsimítom az övét és az elõttem elúszó gyertyát, ami még benne maradt a kádban, kiteszem a többi mellé.   

- E-Ez most komoly? – kérdi hebegve-habogva.

" Tudtam, hogy hülyeség ez az egész!! "

- Igen az. Na? – rám mosolyog, átöleli a nyakamat és a fülembe suttog.

- Igen. – felkapom és megforgatom a levegõben. – De nem vagyok lány. – rámvigyorog és én is elmosolyodom.

- Hát persze, hogy nem vagy az. – kacagok fel.

- Szeretlek, manóm. – suttogja számra és megcsókol.

- Én is szeretlek, cicám. – mondom ajkaira, miután véget ér a csókunk.

 Hajába túrok és kiszedem belõle a gumit. Szeretem, mikor a haja a vállára omlik. Mégegy csókot nyomok szájára és az ágyhoz vezetem. A gyertyákat és a rózsákat átrakom az éjjeliszekrényre, majd ledöntöm az ágyra és föléhajolok. Szájára marok, mire belenyõg a csókba. Finomam kezdem el vetköztetni. Csókjaimmal halmozom el nyakát, kulcscsontját és leérve mellbimbójáig számba veszem és megizlelem. Hangosan nyõg fel. Pár perc múlva már egyikünkön sincs ruha. Rápillantok arcára és végig nézek meztelen testén. Hirtelen hajolok rá férfiasságára és érzem, hogy hát ívben megfeszül. Hangosan nyõg fel, majd pillanatokkal késõbb hangos sikollyal élvez el. Mindet lenyelem. Felemelkedek és szemébe nézek. Rögtön elpirul.

- Sajnálom. – mondja és kezeivel eltakarja arcát.

- Ugyan, mit sajnálsz? – kérdem gyengéden és lefejtem kezeit, arcáról. – Így legalább tudom, hogy élvezed és, hogy jól csinálom. Élvezed nem? 

Csak egy bólintással válaszol. Lehajolok egy csókra, amibõl egy szenvedélyes csók-csata lesz. Ágyékomat az övéhez nyomom, minek következtében, belenyõg a csókba.

- Kim.... Akarod? – kérdezem lágyan.

- I-Igen, de.... félek egy kicsit. – mondja halkan.

- Nincs miért, cicám. Nem akarok fájdalmat okozni.

Lehajolok egy csókra, majd nadrágom zsebe után nyúlok. Kiveszem belõle a sikosítot és belemártom az egyik ujjám. Vissza térek hozzá, széttárom lábait és elhelyeszkedek köztük. Lehajolok egy csókra és bejáratánál kezdek körözni, majd be is hatolok. Elõször csak egy újjal. Hátra veti fejét és halkan nyõgdécsel. Lassan kezdem el mozgatni ujjamat, amiknek számát, folyamatosan növelem. Egy kis idõ múlva lenézek rá és õ vággyal teli pillantásokat küld felém.

- Biztos vagy benne, cicám.

- A tiéd akarok lenni – suttogom.

Megemelem csípõjét és lassan hatolok bele, miközben ajkaira marok. Mikor teljesen benne vagyok, megállok. Nagy akarat erõ kell, de kibírom. Nem akarok neki fájdalmat okozni. Csókokkal kezdem el beborítani nyakát. Kis idõ múlva kérdõn nézek rá, mire õ csak bólint. Elkezdek mozogni és egy lassu ütemet veszek fel, amin egyre gyorsítok. Szenvedélyes csókok...... Kuélyes sikolyok......

- ...Jeremy... én... ahh... 

 Nem sok kell és egy utolsó lökéssel beleélvezek. Õ hangosam kiálltja fel nevemet és õ is eléri a csúcsot. Miután kicsúszok belõle, mellé fekszem és mellkasomra húzom. Belefúrja fejét. Mindketten lihegünk. Álmosság keríyt hatalmába. Átölelem és gyengéden szorítom magamhoz.

- Szeretlek, cicám. – suttogom fülébe és megcsókolom, amit õ viszonoz. Majd visszabújik a helyére.

- Én is szeretlek, manóm. – mondja és elnyomja az álom.

****

Reggel zaklatásra ébredek. Hallom Kim hangját, de túl fáradt vagyok, hogy felkeljek. Majd bebújik mellém és megcsókol. Viszonzom, mire felnevet. Valami szõrõs kis pamacs kúszik felfelé a takaróm alatt. Benézek és elkönyvelem magamban, hogy egy édes kiscica az. Macska...?!! Az ágyban.....?!! Picit felkiálltok és akkora hévvel kezdek el kapálózni, hogy leesek az ágyról. A cica meg rám. 

- Aú. - nyõgõm ki, majd az ágy felõl nevetést hallok. Szúrós pillantást vetek Kim felé, kinek nevetése nem csillapodik. A cica feljön az arcomhoz és elkezdi nyalogatni az államat. Közben pedig dorombolni kezd és államnak dörgölödzik.

- Látom már megismerkettetek. Õ Naoya. - mondja Kim, még mindig nevetve.

- Szóval te vagy a zaklatóm, kis szõrmok?! - mondom és elkezdem simogatni. Ha lehet, még hangosabban kezd dorombolni. Majd nagy nehezen, visszamászok az ágyra és úgy csinálok, minta aludnék.

- Jeremy. Kelj fel. Hoztam reggelit és van mégegy meglepetésem. Igaz tegnap est..... - nem hagyom befejezni, mert megcsókolom. Õ belemosolyog a csókba, de viszonozza.

- Nekem nem kell más csak te. Ki se akarok mászni az ágyból, egész nap. - mondom és ismét megcsókolom.

- Na de.... - próbálja mondani, de ismét fogjul ejtem ajkait. Õ engedelmesen csókol vissza. Nincs is jobb egy reggeli szeretkezésnél^^. Gondolom és már bele is lendülök.

Kéjes nyõgések....

Szenvedélyes csókok.....

Forró ölelések....

Hangos sikolyok.....

Összebújva kezdjük el megenni a kaját, amit még Kim hozott be.

- Nah. Bemegyük fürdeni? - kérdi. - Egy kis reggeli romantika? - mondja, de cicája, megint felmászik az ágyra és kettõnk közé fészkeli magát.

- Most mi van? Féltékeny vagy? - kérdem tõle, mire Kim megint felnevet. - Hát.... pedig mostantól osztoznod kell velem rajta. - mondom és elkezdem simogatni. - Ezt szereted igaz? - kérdem tõle, mintha csak ember lenne.

- Én is itt vagyok. - mondja Kim.

- Mi van, csak nem féltékeny lettél egy kiscicára? - kérdezem,mire egy kis mûdurcizás után, megcsókolom. - Te sokkal aranyosabb vagy, mint Naoya. - mondom, mire a cica nyávok fel. Elneveti magát.

 Megfogom a kezét és felviszem a szobámhoz. Kicsit hezitálok, majd kinyitom az ajtót. Izgatottan figyelem a reakcióját.

-         Kim ez... ez... gyönyörû. De miért kapom ezt? – „Egyszerû, mert szeretlek, az életemnél is jobban.” Csak egy szenvedélyes csókot váltunk. A pezsgõhöz lépek, majd a poharakba epret teszek és úgy öntöm rá a kissé keserû pezsgõt. A kezébe adom és felszólalok:

-         Rád.

-         Nem. Kettõnkre – javít ki.

-         Kettõnkre – bólintok mosolyogva és koccintunk.

-         Kim... – szól kissé bátortalanul. Figyelmesen nézek rá. – Én is készültem valamivel. Tudod szeretlek és azt akarom, hogy örökre velem maradj. – “De édes.” Leteszi a poharat és a zsebébõl egy kis fehér dobozt húz elõ. - Tessék, szeretném, ha viselnéd. – Elveszem, majd lerakom a poharam. Kinyitom a kis dobozt és egy gyûrût fedezek fel benne. A könnyeim is kicsordulnak, már nem bírom visszatartani. Annyira, de annyira szeretem. – Hozzám jössz? – MI????? Rápislogok.

-         E-Ez most komoly? – kérdem hebegve-habogva.

-         Igen az. Na? – Õ is izgatott. Rámosolygok. Átölelem a nyakát. A füléhez hajolok.

-         Igen – suttogom hallkan, mire felkap és megforgat. – De nem vagyok lány – vigyorgok rá és õ is elmosolyodik.

-         Hát persze, hogy nem vagy az – nevet fel.

-         Szeretlek, manóm – suttogom még és részesítem az eddigi legszenvedélyesebb csókba, amit csak tõlem kaphat.

-         Én is szeretlek, cicám – leheli csók után ajkaimra.

 Ujjai hajamba kúsznak és megszabadítanak a gumitól, lágyan hullnak vállamra aranybarna tincseim. Még egy csókot kapok, szenvedélyeset és követelõzöt, amit viszonzok is. Végigsimít felkaromon és az ágyhoz vezet. Ártatlanul pislogok rá. A gyertyákat és a rózsákat átteszi az éjjeliszekrényre, majd visszajön hozzám és ledönt a rózsaszírmokkal teli ágyra, ami következtében a hajam szétterül és a szívverésem felgyorsul. Fölémmászik. Kami-sama. Ragadozóként veszi birtokba ajkaimat, akaratlanul is belenygök a csókba. Vetkõztetni kezd, kissé megremegek alatta. Csókjaival letér nyakamra, kulcscsontomra, majd halad egyre lejebb egészen az egyik mellbimbómig, körbe nyalja és szájába véve megszívta, hangosan nyögök fel. Pár perc múlva már egyikünkön sincs ruha. Felemeli fejét és végignéz meztelen testemen, az arcom kipirult és levegõt is nehezen veszem, pedig még hozzám sem ért olyan helyen. Hirtelen ráhajol ölömre és kincsemet szájába veszi. Hátam ívbe feszül és hangosan nyögök fel, pillnatok múlva egy kisebb sikollyal élvezek el. Halkan pihegek. Manóm felemelkedik és mosolyogva néz le rám.

-         Sajnálom – pirulok el és karjaimmal eltakarom az arcom. Most elbújnék a föld alá.

-         Ugyan, mit sajnálsz? – kérdi kedvesen és lefejti kezem arcom elõl. Belenéz a szemembe, én meg az övébe, azonnal elveszek benne. – Így legalább tudom, hogy élvezed és, hogy jól csinálom. Élvezed nem?

 Csak egy bólintással válaszolok még mindig vörösen. Lehajol és kapok egy gyengéd csókot, ami egyre szenvedélyesebb lesz. Jeremy hozzámsimítja ágyékát az enyémnek, így belenyögök ebbe a finom és forró csókba.

-         Kim… Akarod? – kérdi és szemembe néz.

-         I-Igen, de… félek egy kicsit – motyogom hallkan.

-         Nincs miért, cicám.  Nem akarok fájdalmat okozni.

 Lehajol, hogy megcsókoljon, majd a mellénk dobott nadrágjában kezd kutatni. Elõvesz egy kis dobozt, mégjobban elpirulok; belemártja egy ujját és ismét visszatér gozzám. Széjebb tárja lábaim és elhelyezkedik köztük. Lehajol és ismét megcsókol, miközben bejáratomnál kezd körözni, majd azzal az ujjával be is hatol. Megszakítva csókunkat hátravetem fejem és felnyögök. Manóm kissé behajlítsa az ujját és mozgatni kezdi. Azonnal eltalál valamit, amitõl a hátam ívbe feszül. Pillanatok múlva csatlakozott egy másik, amire felszisszenek; majd egy harmadik ujj is, további kéjes sóhajok és nyögések hagyják el ajkaimat.

 Nemsokára kihúzza ujjait és lenéz rám. Vággyal telt szemekkel nézek rá.

-         Biztos vagy benne, cicám?

-         A tiéd akarok lenni – suttogom.

 Megemeli csípõm és lassan hatol belém, egy csókkal fojtja belém fájdalmas nyögéseimet. Mintha tözesvassal döfnének.Kellemetlen. Teljesen bennem van már. Megáll és hagyja, hogy szokjam az érzést. Látom rajta, hogy legszivesebben úgy megrakna, mint Jancsi bácsi a szekeret, de ehejett csókokkal borítja el nyakamat, ami igen jól esik és már nem is feszít annyira ott lent.

 Kérdõn néz rám, mire bólintok, õ pedig lök egyet csípõjén és felvesz egy lassú ütemet, amit egyre gyorsít. Kéjesen nyögdécselek alatta, olykor pedig hallkan felsikoltok.

-         ...Jeremy... én... ahh... – kiáltok fel amint eltalál bennem valamit ismét. A vágy végigcikázik az egész testemen.

 Pár pillanat múlva egy erõteljesebb lökés után egy hangos „Jeremy” kiáltással élvezek el. A vágy ködös felhõjén át, ami elbódította az agyam, érzem, hogy manóm is követ a gyönyörbe, teljesen kitölt forró magjával.

 Kicsúszik belõlem és mellém fekszik. Mindketten hangosan kortyoljuk az éltetõ oxigént. Odabújok mellé és belefúrom arcomat mellkasába. Hortelen olmos fáradtság nehezedik rá.

 Érzem, ahogy átölel és szorít magához.

-         Szeretlek, cicám – suttogja fülembe és kapok egy gyengéd csókot, amit viszonzok  és mikor vége lesz, azonnal visszabújok vackomba.

-         Én is szeretlek, manóm – motyogom mellkasába és hagyom, hogy magával ragadjon az álom.

~*~

 Reggel arra ébredek, hogy valami csiklandozza a lábamat és nem csak az enyémet. Ahogy felemelem fejem és meglátom zaklatónkat elmosolyodom. Manóm édesen motyog valamit és jobban magához ölel. De aranyos. Nem akarom felkelteni, így lefejtem magamról óvatosan karjait és magamhoz húzom cicám, aki érdeklõdve nézi a számára idegen férfit az ágyamban. Egy csókot nyomok Jeremy ajkaia és kimászok mellõle, Naoyát, a cicámat leteszem a földre, õ meg királyian vonul elõre, mert tudja, hogy kaját fog kapni. Követném, de érzem, ahogy valami végigfolyik combomon. Elfintorodok, majd kissé elpirulva felkuncogok, hogy rájövök, manóm este belémélvezett.

 Csak egy inget kapok magamra és lemegyek a konyába cicám után, aki már ott vár és édesen nyávogva körbeugrálja a tálát.

 Csinálok valami reggelit és tálcára teszem. Nem tudom mennyire fog tetszeni, de most csak gyümölcs van a hûtõben. Tálcára teszem, majd az idõközben jollakott cicámmal elindulok a háló felé.

- Manóm, ébresztõ, hoztam fel neked ennivelót és egy kávét – mosolygok rá édesen és a tálcát az éjjeli szekrényre téve bemászom mellé, hozzábúkjok és megcsókolom. Tegnap nem értünk el odáig, de a fürdõ is fel van kicsit díszítve. Nem gondoltam, hogy majd kidõlünk, a fürdés is benne volt a tervemben, de majd most reggeli romantikázás lesz belõle, ha manómnak a tegnap esti dolgok el nem vették a kedvét?!

Én még mindig az ajtóra meredek, mikor megszólal.

- Manóm, mostmár minden rendben, ugye, többet nem lesz baj? – mosolyog és egy puszit kapok tõle.

- Lehet, cicám - suttogom szájára és megcsókolom. A póloja alá nyúlok, de rámszólnak, hogy pihenjek. 

****

Három hét múlva már semmi nem emlékeztet, hogy komolyan meg voltam sérülve. Már a második héten, kiengedtek a kórházból. Kim folyton mellettem van. Egy percre sem hagy magamra. Gondoskodik rólam.

Éppen a kanapén nézünk egy animét, amibe nagyon belemerülök. Csak azt veszem észre, hogy valami az államat cirógatja. Felé fordulok és rá mosolygok.

- Jeremy, nekem mennem kell. A suliból rengeteg bepótolni valóm van még és anya is azt mondja, hogy sosem vagyok otthon. - mondja miközben, összeszedi a cuccát.

- Rendben van, de ugye visszajössz? – átölelve derekát húzom magamhoz. 

- Persze és ígérem, hogy elviszlek valahová. – mosolyog és megsimitja arcom. Beletúr hajamba. Megnyugodva válaszolok.

- Akkor szia. – megcsókolom, amit gyengéden viszonoz.

- Szia. – int és már itt sincs.

" Istenem. Mennyire szeretm. Mért kellett magára hagynom? Mért voltam vele ilyen gonosz? " - kérdem magamtól, mint ha nem tudnám rá a választ.

****

Épp leülte olvasni valami jó kis fantasy könyvet, erre valaki átölel hátulról.

- Szia. - hallom kellemes hangját, majd érzem, hogy puszit kapok tõle. 

" Ezt nem úszod meg egy puszival. " - mosolyodom el és egy csókért hajolok szájára, amit viszonoz.

- Szia. Sokáig voltál. - mondom és magamhoz húzom. Engedelmesen ül bele ölembe és bújik hozzám.

- Igen, de volt okom rá, gyere,öltözz fel. – ahogy feláll, magával húz a szobám felé. 

" Most veszem csak észre, milyen jól néz ki. Ez készül valamire. De mire? " - gondolkozom el, aminek hangot is adok.

- Húhú, de csinos valaki. – füttyentek egyet és birtoklóan magamhoz húzom. Belemarkolok fenekébe, amitõl hallkan felnyög. – Szexi vagy, cicám – suttogom szájára és megcsókolom. Kicsit elpirul.

- Köszi. – mosolyog és elindul a szekrényhez. Elõvesz egy piros-fekete kockás inget és egy koptatott farmert. A kezébe nyomja és betuszkol a fürdõbe. Mikor kilépek, végigmér.

- Szexi és ellenállhatatlan, pont mint te. – mosolyog rám és átkarolva a nyakamat, megcsókol.

- Köszi, cicám. Na de, hova is megyünk? – kérdem, mire egy kacsintás a válasz. 

- Hozzánk. Amúgy sem jártál még ott. – magával húz és a cipõknél elidõzünk.

- Most hogy belegondolok, tényleg nem jártam még nálad. - elgondolkozom. Felülve motoromra, a navigálásával, hamar érünk oda.

" Aztaa. Milyen gyönyörû ház. " - könyvelem el magamban.

- Manóm, mit szólnál, ha most bekötném a szemed? – huncut mosoly és elõkerül egy kendõ. Felnevetek.

- Rendben. Rád bízom magam. – elmosolyodom. Beköti szemem és bevezet valahova.

- Most egy kicsit itt hagylak. Ne less! – megpuszil és magamra hagy. Érzem, hogy megfogja a kezemet. – Gyere, mutatok valamit. – mondja kedvesen és megint elkezd vezetni. Majd leveszi a kendõt. Kellemes félhomály van. A kandallóban pislákol a tûz. A szoba közepén pedig egy kis asztalka, gyönyörûen megterítve.

" Hát erre készült az elejétõl? Annyira édes. " - mondom magamban, de nem szólok semmit. Rám néz. Egész elszontyolodik, de aztán egy szenvedélyes csókot nyomok ajkára, amit viszonoz.

- Tetszik? – kérdi a csókcsata után. 

- Nagyon. Nem is gondoltam erre. Szeretlek, cicám. – mondom és átölelem derekát.

- Én is szeretlek. Gyere, ülj le, addig hozom a vacsoránkat. - mondja és ahogy leülök, már el is tûnik a konyhában. - Nem tudom, milyen ételt szeretsz, de a korházban úgy látszott, hogy nem vagy válogatós és hogy tetszett neked az, amit a múltkor készítettem, így most is az van. Remélem nem baj. – magyarázza és az étel után egy kis bort önt a poharakba.

- Dehogy baj, szeretem a fõztödet. – mosolyodom el. Picit elpirul, majd poharamat megemelve koccintunk. A vacsora nagyon finom volt. Iszogatás közben, észreveszek egy kis dobozkát.

- Ez mi? - kérdezek rá kiváncsian.

- Ha kinyitod, megtudod. - mondja és izgatottan veszem el és nyitom ki.

- Kim ez.... - elakad a szavam és az õ kezére nézek. Ugyanolyan mint az övé. A belsejében, pedig kettönk neve van belevésve. Megkérem, hogy rakja fel, amit õ kézségesen teljesít. Utána ismét kézen fog és felfele veszi az irányt. Az ajtónál megáll, majd kinyitja az ajtót. A lélegzetem is eláll.

- Kim ez.... ez... gyönyörû. De mért kapom ezt? - kérdem, mire egy csók a válasz. Szenvedélyes csókot váltunk, majd a pezsgõhöz lépdel. A poharakba epret tesz és úgy önti rá az éltetõ nedût. A kezembe adja és megszólal.

- Rád.

- Nem. Kettönkre. - javítom ki.

- Kettönkre. - bólint és koccintunk.

- Kim.... - mondom kicsit bátortalanul. - Én is készültem valamivel. Tudod szeretlek és azt akarom, hogy örökre velem maradj. - mondom és lerakom a poharat. A zsebembe nyúlok és egy kis fehér dobozt veszek elõ. - Tessék, szeretném, ha viselnéd. - mondom és elveszi. Õ is lerekja a poharat. Mikor kinyitja, a könnyei folyni kezdenek. A dobozkában egy eljegyzési gyûrû van. - Hozzám jössz? - teszem fel a nagy kérdést. Rámnéz.

-         Jó reggelt, Kim! – köszön egy nõi hang én meg csak most veszem észre, hogy nem vagyunk egyedül. Szóval vele beszélgetett.

-         Jó reggelt, Emily-sama! – mosolygok rá illedelmesen. – Azt hiszem én most megyek eszem valamit. – Ugyanis megszólalt a gyomrom, hogy kaja kéne neki.

-         Nem kell. Neked is hoztam. – mondja és elõvesz mégegy tányérral. Jajj, de kedves. Miután elpusztítottuk a kaját, belép egy nõvérke.

-         Jóreggelt. Nem akarok zavarni, de legyenek szivesek kifáradni, amíg elvégzem a kellõ dolgokat. – mosolyog ránk, mi meg kifáradunk, ahogy õ kérte.

 Kint leülünk a vároteremi székekre és ott várunk. Amikor a szobából távozik az idõközben betoppanó doktor és a kedves ápolónõ, Emily-sama és én bemegyünk. Órák hosszát beszélünk át, nagyon jó a hangulat. Belép valaki az ajtón. Jé, Kira az.

- Szia Jeremy. Hogy vagy?

- Köszi jól. Mért jöttél?

- Igazából négyszemközt kéne beszélnünk.

-         Rendben akkor mi ki megyünk. – mondja a nõ és én is indulok utána.

-          Kim, várj! – szól, mire hátrafordulok. – Te maradj. – Ha azt szeretné, akkor maradhatok. Mosolyogva megyek vissza az ágyához.

-          Õ marad? – Ne mutogass! Anyukád nem tanított illemre?

-          Igen. Szóval, mirõl van szó? – kérdi és magához húz. Hozzábújok, ha macska lennék, még dorombiznék is neki.

-          Apádról. Tudom, hogy kényesen érint a téma, de muszály mondanom valamit. Eltaláltad, de nem halt meg. A mentõsök elõször téged láttak el, de õ is túl élte. – Látom ahogy Jeremy egyre dühösebb lesz. Ökölbe szorított kezére csúsztatom az enyémet és megszorítom. – Jelenleg az FBI-nál van. A fõnök úgy döntött, hogy halálra ítélik. Holnap lesz a kivégzése. – Kami-sama. Tisztára, mint az 1700-as években. Csak akkor nem volt FBI.

-          Mi a vád?

-          98-szoros emberölés, 17-szeres nemi erõszak és egy ügynök elleni gyilkossági kisérlet. Csak gondoltam szólok.

-          Hol találtam el?

-          A szíve fölött 1 centivel. – mondja és készül kilépni az ajtón.

-          Kira. Tessék. Mond meg a fõnöknek, hogy köszönök mindent, de elég volt. – mondja manóm és a jelvényét odadobja Kirának, aki elkapja és bólint, majd távozik. Boldog mosoly kúszik arcomra.

-          Manóm, mostmár minden rendben, ugye, többet nem lesz baj? – mosolygok rá és megpuszilom az arcát.

-          Lehet, cicám- suttogja és megcsókol. Már a pólóm alatt jár a keze, mikor rászólnak, hogy inkább pihenjen. Hozzábújva élvezem a közelségét.

~*~

 Három hét múlva Jeremynek már kutya baja sincs. A második héten haza is engedték így legalább nem kell azt a hülye korházi szagot lélegezzük és normális kaját is ehetünk. Majdnem minden percben ott vagyok mellette és gondoskodom róla. Néha olyan, mint egy nagy gyerek, de még ilyenkor is aranyos és szeretnivaló. Mivel rendbejött a hasa és csak pár heg jelzi, hogy valaha ott sérülés volt, gondoltam elõkészítek neki egy kis meglepetést.

 Épp a kanapén nézünk valami animét összebújva. A hajával játszom  õ meg a melegítõfelsõm fûzõjével. Igen belemerült a TV nézésbe, így orrommal megcirogatom az állát, hogy jelezzem én is itt vagyok. Felém fordul és elmosolyodik.

-         Jeremy, nekem mennem kell, a suliból rengeteg bepótolnivalóm van még és anya is azt mondja, hogy sosem vagyok otthon. – magyarázom, miközben felkelek és összeszedem a telefonom meg a kulcsom meg a hálószobából a táskám.

-         Rendben van, de ugye visszajössz? – öleli át a derekam és magához húz.

-         Persze és ígérem, hogy elviszlek valahová. – mosolygok rá és megsimogatom az arcát, majd beletúrok fekete tincsei közé.

-         Akkor szia – suttogja ajkaimra és búcsúzóul megcsókol, amit gyengéden viszonzok is.

-         Szia – intek, majd már megyek is.

~*~

 Otthon már javában elõkészítettem mindent. Szeretném meglepni egy igazi romantikus estével. Csináltam valami kaját és szépen elrendeztem, majd a nappaliban terítek meg. A hálót is szépen kidiszítettem és eléggé izgatott vagyok emiatt. Mert ugye mi van, ha meggondolja magát és mégsem kell neki egy olyan kölyök, mint én.

 Wáááá, ne is gondolj erre, Kim!

 Na de... A szülõk egy hotelben, kaja a sütõben, Kim a fürdõben. Eddig minden rendben. Ahogy kiszállok a zuhany alól egy törölközõben lemegyek megnézni az ételt, amit kiveszek a sütõbõl és beteszem a hûtõbe. Feltrappolok a szobámba és felöltözöm valami igazán szexis ruhába. Feszülõs fekete póló és sizntén feszes fehér farmer, ami remekül kiemeli combjaimat és fenekem. Pár karkötõ, hogy feldobja az egészet. A hajamat coffba kötöm, hogy kilátszódjak alóla és a nyakam is kivillanjon, majd jöhet egy kis parfüm.

 Na kész is vagyunk, már csak Jeremy hiányzik és egy üveg vörösbor, a legjobb évjáratbõl, egyenesen nagyapa pincéjébõl, amit –át valljuk be- elcsentem. De ssssssss!!! Egy szót se senkinek!

~*~

 Már kopogás nélkül megyek be a házba és hátulról átölelem manómat, aki épp olvas valamit.

-         Szia – puszilom meg arcát, szájánál közel, de õ éhesen veti rámagát ajkaimra. De heves, imádom.

-         Szia, sokáig voltál – mondja ésátölelve derekam, az ölébe húz én meg hozzábújok, mint egy engedelmes kiscica. Miáú.

-         Igen, de volt okom rá, gyere,öltözz fel – húzom magammal, ahogy felállok és elindulok a hálószobája felé, hogy kikutasak némi ruhát. Úgy mér végig, mintha most látna elõször.

-         Húhú, de csinos valaki. – füttyent egyet és birtoklóan magához húz, majd belemarkol a fenekembe, amitõl hallkan felnyögök. – Szexi vagy, cicám – suttogja ajkaimra ésmegcsókol. Kicsit elpirulok.

-         Köszi – mosolygok és tényleg elindulok végre a szekrényhez. Elõkapok neki egy piros-fekete kockás inget és egy koptatott farmert. Remek ezzel együtt a kezébe is nyomom a ruhákat, majd betuszkolom manómat a fürdõbe.

  Pár perc múlva jön elõ és végignézek rajta.

-         Szexi és ellenállhatatlan, pont mint te – mosolygok rá és átkarolva a nyakát megcsókolom.

-         Köszi, cicám. Na de, hova ismegyünk? – kérdi én meg rákacsintok.

-         Hozzánk, amúgy sem jártál még ott – húzom magammal a bejárati ajtóhoz, ahol lesátrazunk a cipõk miatt.

-         Most hogy belegondolok, tényleg nem jártam még nálad.

 Miután felhúzza a cipõjét felülünk a motorra és a navigálásommal megérkezünk hozzám.

-         Manóm, mit szólnál, ha most bekötném a szemed? – kérdem huncut mosollyal és elõveszek egy kendõt. Felnevet.

-         Rendben. Rád bízom magam – mondja mosolyogva. Bekötöm a szemét és bevezetem aházba, majd a konyhába. Hogyha leveszi a kötõt így még minig nem fog látni mást csak a konyhai bútorokat és eszközöket.

-         Most egy kicsit itt hagylak. Ne less! – puszilom meg és magára hagyom addig, míg a szobában a kandallót és az összes gyertyát nem gyújtom meg. Majd viszalibbenek mellé. – Gyere, mutatok valamit – mondom kedvesenés bevezetem a nappaliba, ahol leveszem a kendõt. Kellemes félhomály van. A kandallóban pislákol a túz. A szoba közepén pedig egy kisasztalka.

 Nem szól semmit, így ránézek. Nem tetszik neki, tudtam, hogy hülyeség az egész. Egész elszonytyorodom, de aztán kapok egy szenvedélyes csókot, amit boldogan viszonzok.

-         Tetszik? – kérdem pár perc csókcsata után.

-         Nagyon. Nem is gondoltam erre. Szeretlek, cicám. – mondja és karjait birtoklóan a derekam köré kulcsolja.

-         Én is szeretlek. Gyere, ülj le, addig hozom a vacsoránkat – mosolygok rá, majd a konyhába megyek, ahol elõveszem a hütõbõl akaját és beteszema mikróba. Mikor kész, visszamegyek mosolyogva. – Nem tudom, milyen ételt szeretsz, de a korházban úgy látszott, hogy nem vagy válogatós és hogy tetszett neked az, amit a múltkor készítettem, így most is az van. Remélem nem baj – magyarázom, miközben kiteszem mindkettõnknek és a poharakba öntök egy kis bort.

-         Dehogy baj, szeretem a fõztödet – mosolyog. Picit elpirulok, majd õ megemeli a poharát és koccintunk.

 Kellemesen telik a vacsoa, pedig nagyon izgultam, hogy elszúrok valamit. Jeremy észrevesz egy fekete doboztkát az asztalon,mikor már csak iszogatunk és az ételt megettük.

-         Ez mi az? – kérdi kíváncsian én meg rámosolygok.

-         Ha kinyitod, megtudod – mosndom és izgatottan figyelem, ahogy kinyitja.

-         Kim ez... – elakad a szava. Egy ezüst karkötõ, az enyém pontos mása, mindkettõ belsõ részébe bele van karcolva, hogy Kim & Jeremy.

 Izgatottan várom, hogy mit szól hozzá. És még izgatottabb vagyok, hogy hogyan tovább. Vajon mit szól majd, ha meglátja a hálót?

- Kira. - szólok utána, mire õ megáll és hátra fordul. - Tessék. Mond meg a fõnöknek, hogy köszönök mindent, de elég volt. - mondom és a jelvényemet dobom oda neki. Elkapja és bólintva kimegy. 

 A gondolkodástól megéheztem, nameg a tánctól. A próbaterembõl egyenesen egy pékségbe megyek. Finomnak látszanak ezek a sütik. Két férfi lép oda hozzám fegyverrel. Összerezzenek, túl sokat találkozom én ezzekkel a tárgyakkal.

- Kérem, jöjjön velünk. – mondja az egyik. Megy a halál veletek, mert én tuti, hogy maradok.

- És ha nem megy veletek, akkor mi lesz? Elhurcoljátok erõvel? – hallok meg egy rekedtes hangot, olyasmi, mint a manómé, de az nem lehetséges, hogy õ itt legyen.

 Miután a magas férfi elintézte a fegyvereseket kezdem úgy érezni magam, mint egy mágnes, vonzom a veszélyt, pláne a fegyvereket. Odajön hozzám és egyszerûen megcsókol. A lábam gyökeret ver a földben. Kami-sama, de finomak az ajkai. Mégha az illata el is bódít, tartom magam és nem viszonzom a csókot.

-         Most menj ki. Kérlek, Kim. – mondja és elém áll. Honnan tudja a nevemet?! Honnan veszi a bátorságot, hogy csak úgy lekapjon?! Kap egy szép pofont. A kezem lendül és csatt…

-         Mit képzelsz, ki vagy te? Csak így megcsókolsz? És mi van, ha barátom van? – oktatom ki szépen.

-         Miért van? – Ezt a flegmaságot… ch.

-         Képzeld van. – jelentem ki büszkén.

-         És hol van ilyenkor? – Odajön hozzám, átöleli a derekam. Ellököm magamtól és kap mégegy pofont.

-         Elment. De értem tette. – mondom szomorúan, de büszkén. Igen, böszek vagyok rá, csak nehéz nélküle.

-         Honnan veszed? Hisz el sem búcsúztam tõled. – Mi? Jobban végigmérem és… Kami-sama…

-         Je-Jeremy? Te, hogy kerülsz ide? – kérdem nagyon hallkan ésmeglepetten.

-         Mindent elmondok késõbb, de most el kell intéznem valamit. – De jó hogyitt van. Az egész testem átjárja a boldogság. De azért, mert ge*I volt kap még egy pofont.

 Mikor kiküld engedelmesen futok ki. Találkozom egy fiúval, akinek az adóvevõjén hallom Jeremy hangját. A fiú mellém áll és védelmezõen közelebb húz magához.

-         Meg ne merj halni, mert beszélni akarok még veled. – mondom szigorúan. A kis képernyõn látom, hogy mosolyogva int egyet, meg azt is, hogy mindjárt meghal, ha nm áll félre. – Vigyázz! – jelzem és õ ügyesen kerüli ki a támadást. Csak akkor szólalok meg, mikor gyilkos szándékkal fordul apja felé. – Jeremy. Ne tedd. Kérlek… - Nem hallgat rám, sõt a kapcsolat is megszakad vele. – Jeremy!!!!!!!! – kiáltom és kivágom a helység ajtaját, látom ahogy meglövik. Csak úgy ömlik a vér belõle és öszeesik. Ne… Sokk!!

~*~

  Egy pofon térít magamhoz és mikor körbepislogok egybõl kapcsolok, hogy korházban vagyok. Ugyanott, ahol két évvel ezelõtt is, és ugyanígy. Az orvos elmondta, hogy Jeremyt épp mûtik én addig kaptam valami bogyót. Ennem is kellett volna, de kinek van ilyenkor étvágya?! Idegesen várom a továbbiakat.

~*~

 A Kira nevû fiúval elég jól összebarátkoztunk. Nem mozdultam el két napig manóm mellõl, addig volt eszméletlen. Már éjjel is elmúlt, vissza akartam mászni az ágyamba. Föléhajolok, félresimítom a haját és csókolnám meg, mikor kinyitja homályos gyönyörû kék szemeit. Elmosolyodom és még egy könny is elhagyja szemem rejtekét a boldogságtól.

 - Szép estét, manóm! Jobban vagy? – kérdem mosolyogva és tovább simohgatom.

- Szia. Úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger – nyöszörök én meg felkuncogok mire kapok egy gyilkos pillantást, csak elmosolyodom.

- Tudod már két napja folyamatosan alszol – mondom hallkan.

- Húú... akkor egy darabig ébren leszek. Lehet itt valamit enni? Éhen veszek. – néz körül és segítségemmel ülõheéyzetbe tornássza magát. – Van egy jobb ötletem, majd téged eszlek meg. Na gyere csak ide! – egy ragadozómosollyal húz magához és csókol. Viszonzom a csókját hosszan. Olyan jól esik és olyan régnm csókolt már. – Szeretlek, cica és remélem, hogy megbocsátassz nekem – suttogja és az arcomat simogatja, néha letér nyakamra, amitõl megborzongom.

- Én is szeretlek és bármennyire is haragszom, nem tudok neked nem megbocsátani, manóm – csókolom meg és óvatosan bebújok mellé. Õ odaadóan ölel át és csókol vissza. Ez jó, de szószerint beleásítok a csókba. Okés, hogy õ kialudta magát, de én egész nap mellette voltam ébren.

- Aludhatok itt? – kérdem és fejemet mellkasára hajtom.

- Ne kérdezz hülyeségeket, persze, hogy aludhatsz itt, cicám. De én mit fogok csinálni? Egyáltalán nem vagyok álmos – mondja múdurcisan, felkuncogok és kényelmesen hozzábújok.

- Hát, foglald el magad valamivel – motyogom még. – Szeretlek, ha mégegyszer elhagysz éneskü megöllek téged, aztán meg magamat, mert nem tudok nélküledélni. – suttogom még, majd hagyom, hogy elragadjon az Álommanó. 

" Tehát sikerült. Megöltem. Kimnek nem esett baja. " - gondolom és összeesem. Sötétség. Hangfoszlányokat hallok csak. Kinyitom a szemem, de homályosan látok egy aranybarna szemet. Érzem, hogy simogatják a homlokomat.