Karakter: Christiana Carlisle
Megjegyzés: Vyvynek
Végigméri a testem. Újra, és újra.. .Azt hiszem, tetszik neki a látvány. Erősen vissza kell fognom magam, el ne vigyorodjak.
- Ha jól sejtem, nem hagyod magad ledönteni a lábadról -teszi fel hirtelen a kérdést, mire meglepődök.Ő pedig mosolyog... Izgató. Tehát ő is Dyke? Hm... Karjaimat összefonva figyelem a nőt, aki lazán beljebb lép, s hogy az idegen ne legyen túl közel, egyet hártébb lépek. Becsukja maga mögött az ajtót. Nem zavartatja magát. -Jó meleg van -jelenti ki, majd kabátomat a fotelra dobja, s vetkőzni kezd, sajátját is az enyémre repíti.
-Érezd otthon magad! -jelentem ki ironikusan, nem mintha zavarna a jelenléte, de tényleg meleg a helyzet, a kérdést illetően, hogy melyikünk a dominánsabb fél. Hozzám lép, közelebb hajol, enyhe mosollyal az arcán.
- Otthon általában nem vár rám senki frottírba csavart gyönyörű testtel, de majd megpróbálkozom… -búgja, közben elvigyorodik, s a vigyora ágyékom lüktetését vonja maga után... Ajkait az enyéimhez érinti... Puhák, és érzékiek. Ha akarnék, se tudnék ellenállni egy ilyen csóknak... A nyelvtechnikájáról pedig már a csók alkalmával megállapítható, nem átlagos nővel van dolgom...
Csak azt érzem, ahogy a törülköző leomlik rólam, s már repíti is valamerre, miközben hevesen csókol... Nem egy lassú típus...
Kezét a mellemen érzem, másik kezével elkapja derekamat, közel ránt magához... Akaratlanul is felsóhajtok... Meleg a helyzet... Tennem kéne valamit.
– Csak egyikünk lehet az, aki irányít, ha tiltakozni akarsz, próbáld kissé hevesebben -jegyzi meg, mielőtt még nyakam kezdené el szívni. Ha nem ilyen helyzetben lennénk, talán fel is idegesíteném rajta magam... De így... Így nem. Ehelyett felnevetek.
-Ugyan -majd a pólójánál fogva a kanapéra rántom, vállait megfogva a kanapéba nyomom, és ráülök. - Majd meglátjuk, ki veszi a kezébe a gyeplőt -mosolygok rá, ő pedig rezzenéstelen arccal néz.. Hm. Igazi pokerface, vagy csak van egy aduja.
szinte észre se veszem, már a szőnyegen landolok, s felülről néz vissza rám, csuklóimat elkapja, s a földre nyomja.
-Birkózó vagyok -jelenti ki, majd megcsókol. Nekem pedig leesik... Értelek, édes... Bele kell húznom. Olyan édes a csókja... A nyelve...
Érzem ujjait a testemen, Teljesen libabőrös vagyok már így is. A lábaim közé nyúl, én pedig reflexszerűen elkapom a kezét, tarkóját megfogom, magam mellé rántom a földre. Azonnal megpróbálok felé jutni, belelehelek a fülébe, majd kifejtem:
-Nem érdekel, mi vagy. -megnyalom a fülcimpáját, majd beleharapok...- nem adom magam egykönnyen. -próbálom a csuklójánál fogva lenyomni, de erősebb...
Ágyékomhoz ér, megszorítom kezeit, lábaimat összezárom, de hasztalan. Vadul a nyakamba harap, mire felsóhajtok ismét, majd ágyékomhoz ér, ott simogat.
Gyarapodnak a sóhajaim, elengedem, minden izmom ellazul a jó érzéstől, semmi másra nem tudok koncentrálni...
Megnyalja a melleimet, majd fejét lábaim közé fúrja. Épphogy hozzáér az ajkaival, húzza az agyam...
Megcsörren egy telefon.
Ez az övé lesz. Feltápászkodik, megkeresi, felveszi...
-Igen? -szól kelletlenül, s ez a hangszín már elégtétel számomra. Néhány pillanat után kifejti.
-Jó, megyek... -na nem... Azt már nem. Mikor felállna, elgáncsolom, ráülök a hátára.
- Csak ne olyan sietősen -hajolok le hozzá, pólóját felhúzom, majd körmeimmel végigkarmolom a hátát.
- Majd máskor folytatjuk, akad némi elintézni valóm -ez most sablonszöveg, vagy tényleg mennie kell? Megfordul alattam, lefog.
- Ha már így belekezdtél, akkor játsszuk ezt végig -vigyorodom el, ő pedig felhajol, megcsókolja az állam, miközben a mellembe markol. .
- Én sajnálom a legjobban, hogy menni kényszerülök. Szívesen hallgatnám, ahogy mámorosan nyögsz fel alattam a gyönyör kapujában -feleli vigyorogva, majd egy érdekes dolog történik... Átkarol, és olyan egyszerűen emel fel, mintha nem is lenne súlyom, majd a kanapéra tesz, kabátját felveszi, int, és eltűnik...
Azt hiszem, az önbizalmam egy kissé a béka segge alá ment...
Nehezen aludtam az éjjel. Reggel, mikor kilépek felöltözve a hotelszobámból, Billt és Davidet pillantom meg, álmosan kóvályognak köntösben a hotelszobában...
-Már ennyi az idő? -pislog David, én pedig mosolyogva odaszólok:
-Majd beértek... -majd indulnék, mikor Bill kérdését hallom.
-Mi volt az éjjel? Hallottam ám az ajtócsapkodást! Meg mást is, de az nem lényeg -hallom kaján hangját.
-Hát... Lelépett. -jelentem ki kurtán, majd elvigyorodom.
-Ilyen még a világ történelemben nem volt! -poénkodik David, de most leszarom. A csoport szerintem már ott vár a hotel előtt.
Mikor leérkezem, hangosan köszönök, hogy mindenki figyeljen. Meglátogatunk néhány sétálóutcát, néhány múzeumot, majd elmegyünk egy olyan helyre, mely kortól és nemtől függetlenül mindenkit érdekel. És ez a piroslámpás negyed.
Többször megállunk, beülünk valahova enni, beülünk valahova inni, a turisták mindenről kérdeznek, még az utca mellett elsétáló rühes macska felől is érdeklődnek. Persze megértem. Izgalmas új dolgokat látni, és megismerni. David és Bill mindig a közelemben vannak, és kihasználják a legális marihuána szerzés lehetőségét. ennek tudatában inkább tartsák a távolságot…
Délután érünk a piroslámpás negyedbe, örülök, rengeteg az ehhez kapcsolódó, szexuális témájú kiállítás a héten, így a túristákat nem kell terelgetnem, hajtanom, elvannak ők maguktól.
Van néhány kiállítás, amit én sem láttam. Az egyikhez odasétálok, az imént vett citromos Gössert a kezemben tartva vizsgálom a képeket... Művészet... Használt óvszereket fotózni. Nagyot kortyolok sörömből, kicsit hátrébb állok, mások is lássák a képeket, ekkor hátulról belemegyek valakibe. Fordulnék hátra, de mégsem teszem, mikor két kéz érinti derekam két oldalát, s egy ismerős hangot hallok.
-Hm. Micsoda lány söröket iszol. -nem is ő lenne, ha ezt nem jegyezte volna meg. Érdekes személyiség.
-Neked is szép napot. Gondolom ma is van valami sürgős dolgod... -mondom, s mégegyet húzok a sörömből, majd mikor befejeztem, megfordít, magával szembe, mélyen a szemembe néz.
-Be akarom fejezni, amit tegnap elkezdtünk. Most azonnal.
-Sajnos nem hagyhatom itt a csapatom. -vigyorgok rá, mire mintha kissé felhúzná magát, de nem tudom, mire gondolhat, tekintetemmel fürkészem az övét, mire magához ránt a kiállítás közepén és megcsókol. Eleinte megpróbálom ellökni magamtól, majd hajába kapaszkodva csókolok vissza, másik kezemmel hátába kapok.
Elégedetten hajol el tőlem… Keveset adott, de ez épp elég volt érdeklődésem felkorbácsolásához. Körülnézek, prűd pillantásokkal találkozom, mire elvigyorodom.
-Mivan? –pillant rám kérdőn, mire én csak vállat vonok, s indulnék a csapatom után, de a kezem után kap –Mikor végzel? –hallatja mély hangját.
-Szerintem olyan másfél óra múlva. –fordulok vissza hozzá, de amint szemeibe nézek, gyomrom ugrik egyet kéjes tekintetétől. Hirtelen enged el, s tűnik el a tömegben, én pedig csak állok, néhány pislantás után megindulok a csapatom felé.
Bill vörös, de nagyjából még tiszta tekintetével találkozom út közben.
-Ez mi volt, Kisasszony? Láttam ám, hogy Ön igencsak mély érzelmeket táplál a titokzatos idegen iránt!
-Fogd már be, seggfej- lököm meg, barátian, hatalmas vigyorral a képemen, majd a csapat felé fordulok.
David már kevésbé felvállalható állapotban jelenik meg, percekkel később, amitől elkap az idegroham. Bill is megjegyzi. Majd mikor kiderült, nála nem agresszivitásban nyilvánul meg a drog, lenyugszom. Sőt, kis idő elteltével ő a legnagyobb röhögések tárgya.
Biztos nevetős cigit szívott…
-Ezt… ezt figyeld! –mutat egy kutyára, majd annyira elkezd röhögni, hogy még a nyálát se tudja a szájában tartani…
-Ezt az embert tagadjuk le, Bill, gyere –mondom, majd megfordítom a srácot, Davidnek háttal, mire az vinnyogni kezd a röhögéstől, és mi sem bírjuk tovább, rötyögni kezdünk, neki háttal, elképzelve, milyen fejeket vághat most.
Egy idő elteltével terelem a csapatot, visszasétálgatunk a hotelhez. A srácok lenn maradnak röhögcsélni.
Felőlem…
A lift ajtaja kinyílik, én pedig kilépve azonnal meglátom. A szobaajtómnak támaszkodva mér végig, majd felegyenesedik. Egyik kezében citromos gösser, másikban valami tömény…
-Helló! –köszöntöm, majd végigmérem –mióta állsz itt?
-Nem régóta. –rezzenéstelen arccal beszél, én pedig előhalászom a kulcsomat.
Hirtelen, ruhámat markolva ránt magához, megfordít, a falhoz présel… Végignyalja a nyakamat, erre erős rezzenéssel felel a testem, majd birtokló csókot kapok. Ajkamba harap, mire felsóhajtok, automatikusan ágyékához nyúlok, kezemet elkapja, a falhoz nyomja. Másik kezemből a kulcs kiesik.
-Semmi esélyünk, hogy beérjünk a centiméterekre lévő szobába? –vigyorgok rá, ő pedig odahajol a fülemhez, végignyalja, majd beleharap.
-Semmi. –duruzsolja, én viszont kezemet kirántom az övéből, leguggolok a kulcsért, másik kezemmel az övéért nyúlok, hogy kicsatolhassam.
Gyorsan véget vet a mozdulatnak, felemel egy pillanat alatt, ágyékát az enyémhez érintve tépi ki a kezemből a kulcsot, majd megfordít, hogy az ajtóval szemben álljak. Ő nyitja az ajtót a kulccsal, majd berúgja, s engem emelve visz be az előtérbe, a „nappaliba”. A kanapéra helyez, majd visszafordul, hogy bezárhassa az ajtót, mikor felugrom, s mikor kattan a zár hozzásimulok hátulról, majd erősen a fenekébe markolok. Hátranyúl a kezemért, de elkapom, nyakánál fogva felsőtestét lenyomom, ágyékom a fenekéhez dörzsölöm, levakarhatatlan vigyorral.
A következő pillanatban a földön landolok, ő pedig rajtam ül.
-Ez rossz döntés volt. – fejti ki véleményét, tán enyhe idegességet is felfedezhetek a hangjában.
-Miért? –nyitom tágra szemeimet, mintha semmit nem értenék, a következő pillanatban erős rántással tárja szét mindkét lábam. Úgy szétszedi a nadrágom, hogy a gomb leszakad, és elpattan valamerre. Gurulásának hangját mindketten halljuk. Én még a tekintetemmel is követem.
Be az egyik fotel alá…
Egy erős rántással húzza le rólam a feszes nadrágot. Ilyet még nem is láttam.
Átnedvesedett fehérneműmért nyúlna, mikor fölhúzom magamhoz, vadul megcsókolom. Nyelvemmel ajkait is végignyalom, s elégedett sóhajok szakadnak ki belőlem, és… Belőle is.
Aminek örülök, mert így még nem hallottam a hangját. Kezdtem azt hinni, hogy egy vad frigid.
Olyan erővel a fenekembe markol, hogy szinte felemel, magához húz. Megcsap az illata… Mintha egy férfié lenne… Csokis Axe-ra tippelnék. Nagyon jó…
a nyakamba lehel… Nem bírom tovább.
Kihasználva azt, hogy térdel, ágyékomat a combjához nyomom egy mély sóhaj kíséretében.
Lábát mozgatni kezdi, én pedig megfeszülve kapaszkodok belé mindkét kezemmel.
-Vesztettél. –súgja a fülembe, én pedig nevetni kezdek.
-Nem. Csak kihasznállak. –ekkor abbahagyja tevékenységét, a szemembe néz, majd feltápászkodik. Nem tudom leírni, mi megy végig bennem. Milyen érzéscsomag, csak kapok utána, ő pedig igen könnyedén kirántja magát a szorításomból. Nyitja az ajtót, én pedig még utána nyúlok.
-Ne… Ne menj el… –még végignéz rajtam, majd kilép, az ajtó pedig hangos csapódással zárul be…
Ezt hogy baszhattam el ennyire?
Hm… Sírhatnékom van. Ilyen se volt még. Lassan feltápászkodok. Úgy érzem magam, mint egy háborút vesztett hadvezér…
Vagy mint akit kikosaraztak.
Igen... Ez a tökéletes hasonlat. Szépen lassan felállok. Hiába van sírhatnékom, azért nem fogok bőgni. A nadrágomért nyúlok, majd hanyagul magamra rántom. Az ágyékom még mindig lüktet. Kínos.
Kilépek, szerencsére se Billt, se David-ot nem látom, így nem fognak kérdezősködni, mi történt. Úgyse tudnám megmagyarázni, hiszen én sem tudom.
Egy szar alak vagyok.
Életemben először az igazat mondtam. De már ebben sem vagyok biztos.
Rá kell gyújtanom… Rég nem cigiztem, de rá kell gyújtanom.
Lift hívógomb megnyomása. Érkezés, villanás, ajtó nyílik, én belépek. Földszint gomb megnyomása.
Csupa automatikus, gondolat nélküli mozdulat, úgynevezett parancssorok.
Leér a lift. Ajtó kinyílik, én kiszállok, és őszintén szólva a repedt retkes faszom se tudja, hová tartok. Bal láb, jobb láb…
Kínos. Felettébb kínos. Nem kell a cigi. Alkoholt akarok. A tegnapi kocsma felé veszem az irányt, majd megtorpanok.
Mivan, ha ott lesz?
Ki nem szarja le?
Határozott léptekkel indulok meg a kocsma felé, majd mikor odaérek, ugyanilyen határozott mozdulattal lépek be, majd miután sejtelmem beigazolódott, megtorpanok. Egy kis szőke picsával beszélget, majd rám pillant. Újra vissza a bigére.
Oké! Vettem a lapot.
Leülök a pulthoz. Ő ugyanott, a sarokban, ahol először megláttam, én kicsit közelebb. Kérek egy sört, beszélgetek a csapossal. Adok borravalót. Nagy korsóval kaptam. Még ránézek, kortyolgatás közben. Engem néz. Ez a tekintet pedig nem pozitív. Szemöldökömet felrántom, úgy tekintek rá, majd ismét a sörömmel leszek elfoglalva. Nehogy már szexért kuncsorgó kutyának nézzen! Márpedig eddig annak tűnhettem. Söröm befejeztével felállok, köszönök, majd felemelt fővel távozom. Ajtó kinyit, beér a hotelbe.
Lift. Beszáll, kiszáll.
Beérek a „lakosztályomba”, leveszem a fölsőmet, a nadrágomat, és végigfekszem a kanapén.
Azonnal elalszom.
Kopogtatás.
-Ki az? –kérdezem fáradtan, de nem válaszol senki. Nem díjaznám, ha a drogos srácok lennének. Kitárom az ajtót, észre sem véve,hogy fehérneműben vagyok, ő pedig a gösserrel áll előttem.
-Elfelejtettem odaadni a lánysörödet.
-Tudod mit? Nem tartok igényt a sörödre. –mondom kelletlenül, de nincs szívem rázárni az ajtót. Akármilyen pofátlan is vagyok, ilyet sose tettem. –További jóéjt! –erőltetem magamra, hogy ráhajtsam az ajtót… Piszkosul nehéz.
Még mielőtt becsuknám, ott terem mellettem.
-Miért jöttél a kocsmába? –néz rám.
-Mert akartam inni egy sört.
-Tudtad, hogy ott leszek.
-Őszintén? Igen.
-Bárkit kihasználhatsz. De nem iramodsz olyan ember után, aki csak egy numerára kell.
-Honnan veszed ezt?! –kérdem idegesen, ő pedig olyan nyugalommal, mint tegnap, a dohányzóasztalhoz sétál, és lerakja az italokat, majd visszaindul felém, és az ajtóhoz. Még megáll, végigmér, majd lépne ki, de megállítom.
-Csak ma este. –szól, mikor visszafordul.
-Csak ma… -fejezném be, de csókjával betapasztja ajkaimat, Egyik kezét fenekemen érzem, a másikkal hajamba túr, akaratlanul is felsóhajtok.
Kabátját leveszem róla, majd ő fél kezével, egy mozdulattal kipöccinti a melltartómat, majd lerántja. Ügyes…
Pólójába markolva húzom immár az ágyam és nem a kanapé felé. Belök, és rám mászik, én két kezemmel fogom meg a pólóját, s lehúzom róla.
Milyen izmos. Nem is gondolnám… Újabb heves csókot kapok. Olyan jól esik, hogy elernyed az egész testem… Csak az ágyékom lüktet. Veszettül.
Nyúlnék az ágyékáért, de leszorít, térdével nyúl be a két lábam közé. Épp, hogy hozzáér…
Felnyögök, belőle pedig apró, de látványos vigyort vált ki a reakcióm. Egyik kezemmel hajába kapaszkodok, úgy, felhajolva csókolom meg, másik kezemmel lenyúlok az ágyékához, a nadrágját sikerül kigombolnom, az öve csatolatlan maradt. Nocsak. Lejjebb furakszik, hogy melleimmel játszadozhasson, de egy-két nyalintás után a bimbómon, úgy dönt, még lejjebb mászik, mire megragadom, ő, pedig a szemembe néz.
-Most nem akarok versenyezni. Ki akarlak nyalni… -hangzik a rövid, velős kijelentés, mire elengedem, ő pedig a combom harapása után szinte falni kezdi.
Nem tudok a hirtelen jó érzéssel mit kezdeni, felkiáltok, és a hajába kapaszkodok, mire még tevékenyebb lesz. Másik kezemmel betapasztom a számat, nem akarom, hogy hallják, de nem mindenki gondolkodik úgy, mint én.
Ő felnyúl a kezemért, s testem mellett lefogja azt. Hihetetlenül jó a nyelvmunkája, olyan gyors, hogy érzéssel se tudom követni a mozdulatait… Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon jó…
Felnyúl másik kezével, hogy mellemet markolhassa, közben folyamatosan nyal. Nem fogom ezt sokáig bírni... Már most csillagokat látok, és alig kapok levegőt.
Lassít a tempón, két kezével a combjaimat markolja, én meg csak nyögni tudok, és kapaszkodni… Térdhajlataimnál fogva tolja föl a lábaimat szinte a nyakamba, úgy vált egy vad tempóra, mikoris megvonaglok…
Nagyon jó…
Mindjárt elmegyek. Mindjárt…
Megszólal egy ismerős hang… És ez az ő telefonja.
Abbahagyja, lábaim közül pillant fel rám, én pedig csak lehunyom a szemeimet, és megfogom a kezét...
Na? Eljátszod azt, amit tegnap este?
Szerkesztve Miria által @ 2011. 08. 10. 01:17:03
|
