|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Momiji | 2012. 04. 10. 12:51:14 | #20377 |
Karakter: Eri
Megjegyzés: ~Leónak
Jaj, ez nem igaz! Miért nem szólt a vekker!? Noriko tanárnő meg fog ölni! Nem tűri, ha kések az óráiról. Most rohangálhatok, a fenébe! Miért nem készítettem ki este úszáshoz a cuccaim!?
Na lássuk. Megvan a törcsim, a bikinim, a szemüveg, a sapi, a tárcám, a telóm.. hol a testápolóm!?
- Csak nem ezt keresed? – hallatja a hangját a hátam mögül, mire gyorsan megfordulok.
- Te szemét.. – sziszegem Martinnak – nem vagy kicsit öreg ehhez? – vetek rá gyilkos pillantásokat.
- Ahhoz, hogy idegesítselek? – vigyorog – Ahhoz soha! – kiabál, majd megiramodik, én pedig rohanok utána.. miért kell ennek mindig megtörténnie?
- Add vissza a testápolóm! Már így is késésben vagyok, és tudod, hogy kiszárad a bőröm a víztől! – ordítom utána.
- Vedd el, ha tudod! – nézz vissza, és kiölti a nyelvét, ámbár szerencsémre, neki megy Lizának, aki elesik ugyan, de Martin halad tovább.
A húgomat se kell félteni.. bosszúból elkapja a bokáját, ezáltal pedig drága öcsém jól orra bukik. Hogy teljes legyen a rakás, rávetem magam fiútestvéremre, és igyekszem kitekerni kezéből a számomra értékes tárgyat.
Közben Liza a hátamra mászik, és próbál leszedni Martinról.
- Tűnj el Eri, őt én fogom kinyírni! – kiabál azon a cérnaszál hangján.
- Fogd be, Liza! Neked ehhez semmi közöd! – próbálom lelökni magamról.
- Másszatok le mindketten rólam, idióta libák! – üvölt túl minket.
Sajnos a flakont kicsit nagy nyomás érte, így egy kis adag kilövellt belőle.. egyenesen a húgom, valószínűleg vadonatúj felsőjére..
Eleinte leblokkol mindenki.. aztán egy hatalmas egérsikítás.. a húgom, mint egy egér. Kicsi, vékony hang. Összenézünk Martinnal, és elkezdünk fulladozni a röhögéstől. Tudtam, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. Visszalöki a testápolómat, de még mindig sírunk a nevetéstől. Kicsiny sznob húgocskánk pedig mindjárt elbőgi magát a ruhája állapota láttán.
A nagy hadakozásra sajnos felfigyel az új dadusunk, az eddigi legrosszabb és legkeményebb banya, akit szüleink felfogadtak. Mivel eddigi összes nőtől, akit alkalmaztak, megszabadultunk, nem túl szép módszerekkel, most bekeményítettek. A banyának állítólag valami katonai múltja van.
- Mi a fene folyik itt?! – mondja károgó hangján, miközben lépdel fel a lépcsőn, és az ocsmány cipőjének sarka ütemesen koppan a faszerkezeten.
A testvéreimmel a kapcsolatom.. hát ha jellemeznem kéne, azt mondanám, hogy változó. Ugyan nagyon gyakran csesztetjük egymást, de azért bírjuk is a másikat.. valamennyire. És van egy közös megállapodásunk.. akármennyire is összekaptunk, a dadus mindig is a fő ellenség lesz.
- Semmi. – válaszoljuk kórusban.
- Valóban? Nekem nem úgy tűnik. – blablabla.. – Mit szólnának a szüleitek, ha látnák, hogy három barbárt neveltek?
- Hát, hogy jól végezték a munkájukat. – vigyorog Martin, mire mi csak kuncogunk.
- Tűnjetek a szemem elől, szemtelen kölykök! – vörösödik el a feje, mi pedig röhögve eliszkolunk.
A szobámba berohanva hirtelen beugrik.. NEKEM ÓRÁM LESZ! Tör rám a felismerés. Gyorsan bedobom a táskámba a testápolóm, amiért annyit küzdöttem, és már rohanok is a város felé. Szerencsére, futni azt tudok, így alig öt perc az út. Gyorsan átvedlek a kék bikinimbe, felkapom az úszósapkát meg a szemüveget, magam köré a törülközőt, és rohanok a medencéhez.
A tanárom már ott toporzékol, negyed órát késtem.. ezért most felkoncol.. jajj nekem. Amikor meglát, a tekintete már megölt..
- Hol késlekedett a kisasszony? – emeli fel rögtön a hangját.
- Elnézést kérek, Noriko tanárnő! – hajtom le a fejem.
- Annyi baj legyen. – int. – most viszont, ugrás a medencébe, még sokat kell gyakorolnia.
- Igen, tanárnő. – lerakom a törülközőm, és fejest ugrok.
Noriko tanárnő órái mindig kemények, de ő messze a legjobb oktató. Ha nem lenne olyan profi, már rég elhúztam volna innen. Nem igazán tűröm, ha így beszélnek velem, de ez kivételesen tőle elviselem, hisz tanulni akarok.
Az idő csak úgy repül, ha a vízben vagyok. Imádom a vizet, nem tudom miért, egyszerűen csak megveszek érte. Ez kicsit érdekes számomra, ugyanis kiskoromban könyörögni kellett, hogy menjek fürödni, mert utáltam. Most viszont nagyon szeretek.
Az óra végeztével még kapok egy fenyítést, hogy még egyszer elő ne forduljon, hogy kések. Utána megyek az öltözőbe, ahol éppen egy, mondjuk úgy, ismerősöm vette fel a fürdőruháját szép kis testére. Keikotól szép emlékeim vannak, mindig imádtam vele szórakozni, ő pedig ezt sose bánta.
Halkan a háta mögé lopózok, és átkarolom a mellei alatt. Szegényke a rémülettől majdnem elsikítja magát.
- Naa, ne félj! Csak én vagyok. – suttogom a fülébe, a forró leheletembe beleborzong. Ohh, úgy szeretek játszani.
- Eri.. – jött zavarba – ne ijesztgess! – durcáskodik.
- Ugyan már! Játszunk picit. – hintek csókokat finom nyakára.
Még picit elszórakozgatok vele, aztán mennie kell neki is órára. Gyorsan megszárítkozom, de mivel átöltözni nincs megint kedvem, csak simán felkapom a farmer sortom a fürdőruhámra. A felsőmet pedig begyűröm a táskámba a többi holmimhoz, hisz úgyis nagyon meleg van kint.
Hazafelé menet megakad a szemem egy helyen, amit eddig még sosem láttam. Közelebb menve látom, hogy a neve Lime Klub. Jónak néz ki, húzom mosolyra a szám. Hatkor nyitnak, szóval majd akkor visszanézek ide a lányokkal.
~*~
- Milyen gyorsan telik az idő! – nyújtózkodik úton a klub felé Hana. – Mintha csak alig tíz perce hívtál volna, hogy este menjük szórakozni. – mosolyog.
- Úgy a jó. – válaszol helyettem Nao – Már nagyon régen voltunk ilyen helyeken.
- De hát alig egy hete voltunk a Cat Klubban. – értetlenkedek.
- Hát épp ez az! Az már nagyon régen volt. – vigyorog, mi pedig megmosolyogjuk.
- Naa, itt is vagyunk. – állok meg a bejárat előtt.
- Akkor mire várunk!? Menjünk!! – Hana kicsit túlpörgött.. de ez nála normális.
Belül rohadt jól néz ki. Elég modern, de látszik az is, hogy főként nők számára készült. Sárga és rózsaszín színekben pompázott. Nem az én árnyalataim, de ide tökéletesen illettek. És valami édes illat keringett a helyiségben, nem tudom mi, de valahogy teljesen rabul ejtett.
- Mentem táncolni. – szólt nekünk Hana, de már rég eltűnt a tömegben.
- Akkor én is megyek, keresek valami jó helyet. – kacsint Nao, majd ő is eltűnik.
Én pedig célba veszem a bárpultot, rám fér egy ital. Vagy kettő.
- Whisky-t! – kérem ki kedvencem a pultostól.
Mikor megkapom, jól meghúzom, több mint a fele le is megy, aztán úgy döntöttem felmérem a terepet. Alig, hogy fordulnék, észreveszem, hogy közvetlen mellettem ül egy gyönyörű lány. Ezüstszínű, hullámos haja van, amilyet még sose láttam, és ragyogó úgyszintén ezüst szemeivel engem néz. De nem ám oldalról, teljesen felém fordulva, egyenesen a szemembe néz.
- Valami nem oké rajtam, hogy így nézel? – kezdek nézelődni magamon, pluszként a felsőmön is végigsimítok.. van némi gyakorlatom.
- Dehogyis, nem azért nézlek ennyire. – mosolyog.
- Hanem? – billentem oldalra a fejem.
- Csak ritkán látok ilyen szépet.
- Oh, köszönöm. – mosolyodok el – Te sem panaszkodhatsz. – viszonzom a bókot.
- Tudom. – fordul az itala felé. De a válaszán nem tudok nem kuncogni, de szerencsére nem veszi észre.
- Eri vagyok. – mutatkozok be.
- Én Kira. – kortyol bele a poharába.
Az este további részébe dumálunk, szórakozunk mindenen, ami eszünkbe jut. Kibeszéltük a jelen levőket, úgy hogy még a nevüket se tudtuk. Mindenkit párosítottunk, közbe jó pár pohár lecsúszott, egy idő után teljesen elvesztettem az idő érzékem. Majd Kira hirtelen újra teljesen felém fordult.
- Mond csak, Eri.
- Hm? – fordulok én is felé. Kíváncsi vagyok, mit akar mondani.
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 10. 25. 20:14:12 | #8873 |
Karakter: Nakamura Anita
- Tényleg? – kérdez vissza, és a gyenge fényviszonyok miatt ezt nehéz kivenni, de látom, hogy el is pirul egy kicsit.
- Igen… - lehelem a fülére, majd az ajkaimba is kapom finoman a fülcimpáját, még meg is szívom egy kicsit. Úgy érzem, mintha egy mély levegőt venne, és azt kifújva pontosan a nyakamra lehel, amitől egy kicsit libabőrös leszek. – Nagyon is… – tesszem hozzá. Az idilli édeskettest megszakítja a körénk gyülekező nagy tömeg. Hát itt meg mi történik? Meglepetten pislogunk mind a ketten körbe. Arcán az a kimondott aranyos esetlenség uralkodik el, de ez minden bizonnyal rólam is elmondható. Az okra nem kell sokat várni, a gitáros keményen a húrok közé csap. Ja, hogy játszanak már.
Megfogja a kezem, majd elkezd behúzni a tömegbe. Egyenesen a színpad előtt állunk meg, mire azonnal felkapcsolódnak a lámpák, jelezve ezzel, hogy kezdődik a koncert. Majd egy-két másodperc múlva fel is szólalnak az első gitár hangok, - akkor az előbbi egy kis előharangozó volt "csak" - s az énekes belekiált a mikrofonba, üdvözölve ezzel bennünket. Hát ez hatalmas.
Hallottam már jó pár számot tőlük, ez a szám pl. az egyik kedvenceim közé tarozik. A kis vörös démonnal együtt ugrálunk és éneklünk. A hangulat a maximumon, s az egész közönség együtt énekli az énekessel. Érzem, ahogy partnerem egyre közelebb bújik, és dörgölőzik forró testemhez. Mindjárt felrobbanok.
A későbbi számok során egyre vadabb táncot járunk egymással egyre közelebbi intimitásban egymáshoz, mintha minden egyes érintkezés egy-egy szikra lenne közöttünk, szinte kellemesen ráz. Ezt a csajt még ma éjjel meg kell szereznem.
- Nem kérsz még valamit inni? - kérdezem tőle.
- De! - kiabálja nekem, mivel a zenétől máshogy nem hallani a másikat.
- Akkor mindjárt jövök! - mondom neki.
- Várj, veled megyek!
Miután kijutunk a tömegből, azután nem tudom, hogy a hangulat hevében teszi e Reona, amit tesz, de a falhoz nyom, és ott további táncot lejt nekem. Sőt... ennél tovább viszi a dolgot. Később egy székre ültet engem, ő beleül az ölembe, és úgy lejti tovább érzékeimet egyre jobban felkorbácsolva a táncát. Azért újabb piautánpótláshoz is jutunk. Ez csak tovább fokoz mindent, ami eddig kialakult. A koncert után már csak egy mondat szakad ki belőlem.
- Hozzám vagy hozzád?
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 29. 18:24:51 | #8253 |
Karakter: Nakamura Anita
Megjegyzés: to: Ariana
Képzelhetitek, mennyire vártam már a pénteket. Az ember egész héten gürcöl abban a rohadt boltban, de most végre kimozdulhat az ember. Ahogy az óra nagymutatója eléri a 12-est a kismutató 6-os állása mellé, azon nyomban zárom le a pénztárgépet, és előveszem a kulcsokat, és azokhoz tartozó lakataikat, hogy lezárjam az üzlethelységet. Szerencsés helyzetben vagyok, mert pár saroknyira lakom innen, szóval nem telik bele tíz perc, és már otthon is vagyok. Nyomban az ágynak esek, hiszen fárasztó napom volt, és én még estére tervezek ezt-azt.
Este kilenc órakor ébredek fel. Irány a kedvenc klubom, valakit biztosan felcsípek ma este is. Lassan jó lenne találni valami normális partnert is. De egyelőre hol jár az még? Ruháim közt kezdek kutakodni, mit vegyek fel. Az idő szerencsére még mindig kellemes meleg, szóval némi próbálgatás után egy piros felső mellett döntöttem, egy fekete színű, igen rövid sorttal párosítva. Még a kis táskámba elteszem a pénztárcám, és egy-két apróbb dolgot, és aztán lemegyek a klubba, ahova már taxival megyek, hiszen nem fogok 35 percet gyalogolni most. Megérkezés után kifizetem a sofőrt, és a bejárat felé veszem az irányt. A biztonsági ember, azonnal aktiválja magát, és kéri tőlem a belépőt, és próbálkozik egy-két suta csajozós dumát elengedni. Hát, ha a férfiakat szeretném, ez még ahhoz is gyenge lenne. A férfiak olyan egyszerűek... Nem is foglalkozom vele, hanem a belépődíj lecsengetése után belépek a helységbe. Állítólag fél tizenegytől itt valami nagy rockbuli lesz, de most még csak valami lagymatag zenét játszanak. Sebaj, felmérem a terepet addig, közben kérek egy koktélt, amivel egy üres asztalhoz ülök. Még háromnegyed óra után sem történik semmi. Istenem, így már rég punnyadtam le.
Ekkor azonban belép egy vörös hajú, tökéletes testű nő. Ahogy belép a tekintetünk össze találkozik, és egy velem szemben elhelyezkedő asztal ül le. Hosszasan szemezgetni kezdünk egymással, miközben ő olykor unottan keveri a koktélját. Hm, hát ő sincs jelenleg feldobódva. De ezen mindjárt segítek, ezt a csajt megszerzem magamnak estére! Vúú, annyira örülök most! Imádom a vörös hajúakat.
- Helló! Leülhetek ide? - kérdezem tőle.
- Mi tart vissza? - kérdi ő tőlem. Ó, jól kezdődik. Elfoglalom hát a helyem. - Nem láttalak még itt - mondja nekem.
- Hébe-hóba szoktam idejárogatni - mondom neki. - De te sem fordulhatsz meg itt olyan sokszor. Biztosan emlékeznék rád.
Egyébként a hajához hűen egy tűzpiros miniruha van rajta, ami bőven enged láttatni tökéletes combjaiból, amit már-már most megsimogatnék. Némi beszélgetés után végül csendben ülünk egymással szemben. Közben azért néhány ital is lecsúszik a torkunkon, ami kezdi feloldani mind a kettőnk gátlásait.
- Nos... Csinálunk is valamit, vagy csak ülünk a pici fenekünkön? - töri meg a csendet. Ó, tetszik ez a rámenősség.
- Persze, de előtte szeretném tudni, hogy ki ez a démoni szépséggel megáldott vaditó lány! - Hm, jó ötlet volt így a tudtára adnom, hogy fel akarom őt szedni?
- Hízelgő... - válaszolja. - Satoshi Reona.
- Nakamura Anita.
- Érdekes név.
- Anyám magyar.
- Ó. Én arra gondoltam, hogy valami latin felmenőid lehetnek az arcod alapján.
- Anyám volt ilyen spanyolos szépség, de nincsen semmi ilyen jellegű származásunk.
- Az viszont most kiderülhet, hogy van e benned, annyi tűz.
Ezt felhívásnak veszem, biztos vagyok benne, hogy tetszem neki. Kezét megfogva a tánctérre vezetem. Hamarosan kezdődik a rockbuli is, de addig be lehet kicsit melegíteni. Táncolni kezdünk. Némi kis vonaglás után kezdünk egymáshoz simulni, én a fenekemet egy kicsit oda is dörgölöm alkalmanként hozzá.
- Te is a rockparty miatt jöttél? - kérdezem közbe.
- Aha - válaszolja röviden.
- Király... hamarosan csak kezdenek már.
- Jó lenne.
Nekem is, de nekem igazából így is jó. Most mögé állok, megsimítom a vállát, majd egész testemmel hozzásimulok, és a fülébe búgom.
- Tetszel nekem... ugye tudod?
|
| timcsiikee | 2009. 10. 07. 00:00:58 | #2064 |
Karakter: Akemi(Hiyámnak)
Akemi:
Péntek este van, ami elég fülledt, tekintve, hogy lassan július elejét rugdossuk, és egy-egy fellépésen kívül még nem sok izgalmas történt velünk. Egy játszótéren ülünk, két csajszim a hintában, a harmadik mellettem ül a velük szembe lévő korláton, az ötödik felem pedig a szélső korlátnak támaszkodva bagózik éppen. Nem szeretjük, ha cigizik, ezért is áll helyesen félre. Egyszerű kis összejövetel, ahol dumcsizni szoktunk, esetleg hülyülni, vagy szórakozott napokon, mikor bulizni nincs kedvünk, akkor iszogatni is a beszélgetés mellé.
- Jut eszembe – libben egyet Tatsu-chan a hintában, vidám mosollyal fellendítve tornacipős lábait.
- Mondd babám – villantom rá mosolyom, és már tudom, hogy valami olyan jár a fejében, ami nekem mindenképp tetszeni fog.
- Az apám a kedvemért megvett egy night-klubot, felújítatta és holnap nyit Lime klub néven! Mit szóltok? – ó igen, tudtam hogy mi hiányzik nekem, egy jó kis parti, csini csajok és dizsi egy helyen, jó piákkal.
- Apád ismerve, jó kis hely lehet – vigyorodom el, a mindenki helyeselve teszi hozzá a saját véleményét.
- Remélem VIP belépőt kapunk – pöccinti el Dorca csikkjét, majd felénk fordul végre, karba téve kezeit, elégedett mosollyal, alsó ajkában megcsillan piercingje… Én is akarok, de apám kiállna a hitéből ha meglátná.
- Természetesen! Lesz egy cuki neonfényes nyakörv szerűnk, és azzal bárhova beléphetünk – magyarázza a részleteket, de ezen kívül más nem érdekel. Holnap buli!
~*~
A táncosoktól fülledt helyiségben nézek széjjel, kényelmesen a pult melletti széken ülve, s élvezettel kortyolgatok bele orgazmus koktélomba. Tatsu és Nama már megint összemelegedtek itt mellettem, nem értem miért nem vallják már be egymásnak rendesen is, a helyett hogy csak becsiccsentve fulladnak megy egymás nyelvétől… Hahh… Leteszem kiürült poharamat, majd a bejárat felé fordítom fejem, a pultra könyökölve… Valami még hiányzik… Nem pezseg nekem eléggé a buli, és ez elszomorító. Már mindenki olyan jók érzi magát, de én még itt ülök magamban, s várok valami csodát… ami…
Pár pillanattal később be is lép. Ezazz… már ide érzem a kisugárzását. Csini bőrruciban tipeg le a lépcsőn, majd a ruhatárban… jól látom, hogy egy sisak van a kezében? Azt adja le… Szeretem a bőrrucis motoros csajszikat, azok nagyon jók egy-két dologban. Hehe…
Körbenézek, és szerencsémre már csak mellettem van a pultnál hely, sunyin szemem sarkából nézve követem karcsú kis alakját, míg szerencsésem mellém nem talál helyet foglalni…
- Kérek egy sört! – intek a pultosnak, és oldalt kényelmesen elkönyökölök a pulton, italomba kortyolva. Ha nem lenne túl feltűnő, most körben megnyalnám a szám, de nem teszem meg, inkább csak figyelem. Leteszi formás kis fenekét a recsegő bőrnaciban, majd inni kér valamit, nem is figyelem hogy mit. Fehete haj, zöld macskaszemek, és cica kecsességével rendelkező test… Mrrrr…
Kinézem belőle, milyen vadmacska is lehet.
- Mit bámulsz cica? – förmed rám, amint észreveszi, hogy kacér kis mosollyal méregetem végig, de állom szúrós pillantását, szemeimben felcsillan valami… Egyre jobban tetszik.
- Téged… mert van mit… - futtatom végig rajta még egyszer villámgyorsan tekintetem, majd elvigyorodva iszok bele italomba, s ő is ugyan így tesz.
- Egyedül jöttél, hogy nincs jobb dolgod mint engem kukkolni? – félmosolyt vágva mutatok hüvelykujjammal a mögöttem smacizó pár felé.
- Tévedsz… velük jöttem – közlöm unott hangon, majd egyik lábam átvetem a másik felett, és kicsit közelebb hajolok hozzá. Ide érzem kellemes illatát, amit a bőrruha fűszerez még egy kis egyediséggel… Pont ahogy szeretem… Halkan elkuncogja magát szerencsétlenségemen, majd félig felém fordul, látom nem kellett sok a meggyőzésedhez, ennek nagyon is örülök. Legördíti italát, majd nem is törődve azzal, hogy én még csak a felénél járok, megragadja a csuklómat, és elkezd behúzni a tömegbe.
- Akkor gyere táncolni, ha úgy sincs jobb dolgod – pislogok kettőt, és máris ott vagyok a füllesztő tömegben, s egy gyorsabb tempójú zenére riszálja magát mindenki. Nem kispályás a csajszi, de most én is hagyom magam, s engedve átáramolni bennem a ritmust, kezdek el táncolni vele.
Nagyon pörög, mert én már majdnem fáradok ki, mikor ő még vigyorog és ugyan olyan sebességgel ropja, mint az elején. Mivel nem akarok teljesen kifáradni, igyekszem lényegre törően cselekedni, így derekánál magamhoz rántom, és csípőm összedörgölve vele táncolunk tovább, majd próbálok rá hajolni, de mutató ujját számra teszi, és tovább vigyorogva rázza a fejét. Kéreted magad? Legyen…
Húzom még az időt, és mikor már sokadik próbálkozásra is kitér csókom elől, kissé megelégelem, és füléhez hajolok.
- Ha énekelek neked egy dalt a színpadon… engedni fogod? – vigyorogva hajolok el tőle, egy pillanatra elgondolkodik, majd kíváncsi szemekkel néz rám, végül bólintva egyezik bele.
Azt hiszed nincs merszem megtenni? Akkor ráfáztál kisanyám, mert a színpadhoz tökéletesen hozzá vagyok szokva.
- El ne merj szökni… - nézek felé utoljára csábosan, majd kislisszolok a tömegből, és Tatsuékat szétszedem, egy határozott mozdulattal. Most fontosabb dologról van szó.
- Tatsuki… fel kell jutnom a színpadra… Most! – jelentem ki határozottan, először ködös szemein át nézve rám nem érti mit vakerolok neki, de máshogy fogalmazva, elismételve kérésem győzöm meg, hogy még ma örülnék neki, ha elintézné, hogy feljuthassunk végre.
Egy kicsit hátrébb lévő helyiségbe megy, majd személyijét felmutatva léphet át olyan vonalon, amit mi még ezekkel a VIP szalagokkal sem tehetünk meg. Pár perc múlva végre visszajön, addig én féloldalasan ülök le egy székre, majd int, hogy kövessük a közel lévő kis élő színpad felé, és már fent is vagyunk, mindenki zsibongva és kíváncsian sugdolózva néz minket, várva a fejleményeket. Felkapjuk a hangszereket, s mintha csak egy koncertre készülnénk, állok a mikrofon elé, szememmel őt keresem, majd ahogy megtalálom rá vigyorgok, és elsötétül a színpad egy pillanatra:
>>zene<<
Végig mosolyogva az egész éneket, szemmel tartom nehogy megszökjön a kedves, és élvezettel dalolom a szöveget. De ahogy látom, esze ágában sincs elsietni, inkább együtt sikít és ugrál a tömeggel, élvezve a hangulatot. Ez az egyik kedvenc számom, és egy ilyen társaságban tökéletes időzítés előadni. Komolyan jobb hangulatot hoztam ide most ezzel, mint ami volt, mert mintha sokkal több ember állt volna fel, talán az élő kis konci keltette fel érdeklődésüket, de nem zavar, csak örülök neki, imádom a zenét, és bár ez nem az én gitárom, de könnyen használom ezt is a szólóhoz, majd megint rámarkolva a mikrofonra kiáltom szinte a refrént, velem énekelnek azok akik ismerik ezt a számot, és a végére már azok is, akik eddig nem ismerték. Gyerünk csajok buli van!
A végén sikongás és üdvrivalgás tör ki, de igyekezve leosonok a színpadról, hogy végre megkeressem újra a kis cicámat. Bőven megért ennyit most érte, hisz amúgy is imádok énekelni, akkor miért ne tettem volna meg. Lassan visszaáll az eddig játszott zene hangulata és dallama is, de nem törődve ezzel keresem meg, kissé kisodródva a tömegből találom meg, azonnal megragadom csuklóját, és a tőle alig egy méterre lévő falhoz szorítom, karja alatt megtámaszkodva, és lába közé lépve. Közel hajolok arcához, élveteg mosollyal és kacérkodó szemekkel követelem azt ami jár nekem.
Zöld szemeiben kábán csillan a fény, majd egy széles cicavigyort vicsorít rám, a falnak feszítve karjait. Kis édes…
|
| timcsiikee | 2009. 06. 30. 08:54:38 | #999 |
Karakter: VÉGE(Lime Club)
Játék vége
|
| timcsiikee | 2009. 06. 01. 20:05:42 | #106 |
Karakter: Manami
Manami:
Folyton engem néz, miközben táncol, kezével és tekintetével hívogat és csak egy kicsi választ el attól, hogy felálljak és odamenjek, de a józan eszem azt sógja, hogy talán mégsem kéne, és ez nyer. Hosszú bambult megfigyelés után azt veszem észre, hogy felém közeledik, és erre szívem hevesebben kezd verni. Ajj remélem nem ide jön.
- Helló! Szabad ez a hely? - kérdi és mielőtt még válaszolhatnék, le is huppan a mellettem lévő székbe. Bár mindegy, lehet amúgy sem tudtam volna megszólalni nagy meglepődöttségemben.
- Öhm... Már nem - konstatálom hatalmas tudással, majd pislogok párat, ahogy rám néz, és a kezemben lévő poharat is vizslatja - Blue night - mondom a koktél nevét, majd az utolsó kortyot is megiszom.
- Mondd csak... Hogy hívnak? - kérdezi a pultra könyökölve, kezére támasztva állát, és lágyan a szemembe nézve.
- M... Manami... - felelem halkan - És. Téged?
- Tatsuki, de inkább csak Tatsu... - von vállat, majd kér valamit a pultostól, de nem hallom, hogy mit - Manami. Miért nem jössz táncolni, nagyon kellemes - kérdezi viszonylag kedves hangnemben.
- Hát... Talán majd később - mosolyodom el szélesen.
|
| timcsiikee | 2009. 06. 01. 19:59:53 | #104 |
Karakter: Manami
Manami:
- Olyan szép ez az este, gyere már! - könyörög barátnőm az ajtóban állva, én pedig csak szemem dörzsölöm.
- De nem arról volt szó, hogy holnap este? Holnap reggel még órám van! - próbálok ellenkezni, de mint már köztudott, semmi egélyem ellene, úgyis elrángat. Végül is sokadszori kérlelésére, és persze hogy petört a lakásomba, arra késztet, hogy öltözzek fel, kapjam össze magam és induljunk is, mert a többiek már lent várnak a Lime-ban. Bár még nem voltam ott, biztos jó hely lehet. Hajam mint mindig most is kiengedbe, egy egyszerű fekete hajráffal fogom hátra, és egy szürke felsőt, fekete térdnadrág, fekete cipő. Azt hiszem, hogy ezt most elég lesz. Mivel még nem keltem fel eléggé a tánchoz, így csak a bárpulltnál ülve kortyolgatok egy koktélt, szemem érdeklődve néz körbe a tömegen, és csak most veszem észre az összegyűlt embereket. Azt hiszem... "rossz" helyre jöttem. De mindegy, egy estét kibírok, semmi bajom nem lesz.
Felcsendül egy kellemes zene, amit én is szeretek, és ekkor akaratlanul is megakada tekintetem egy kék szempáron, fekete csillogó hajon. Milyen jól táncol ez a lány, és milyen szép az arca, főleg ebben a fényben. Ahogy mozdul, minden idoma megfeszül ruhája alatt.
Nyelek egyet, majd megint kortyolok, majd nagyot dobban a szívem, mikor mélyen a szemembe néz. Azt hiszem észrevette, hogy pont őt bámulom...
|
|
