Feláll, majd odasétál hozzám és megszemléli a készletet. Vannak ostorok, szájpeckek, különféle méretû és formájú vibrátorok, sikosítók, óvszerek, minden, ami kellhet. Aztán megakad a szeme valamin, és kikapja.

- Ezt akarom! – jelenti ki határozottan, és meglóbálja az orrom elõtt. Egy péniszgyûrû, amelyrõl két láncon kampók lógnak le. Ezeket kell a mellbimbóra erõsíteni. Huncut kis kölyök ez az Aiji, és jól válaszotott. - Mit szólsz? Vajon beleférek? – kérdi sokatmondó mosollyal.

- Mindjárt megtudjuk – csillan fel a szemem, majd kikapom a kezébõl a becses tárgyat és a farkát megragadva ráhúzom. Pont jó a méret.

Azonnal felnyög, ahogy a farkára markolok, sõt, a fejét is hátraveti. Úgy tûnik, már régen nem dolgozták meg, és nem tudom megállni, hogy el ne nevessem magam. Kis kéjenc, szexhiányos ribanc. Nem baj, majd most megkapja, amit akar. Én is kezdek már merevedni, jó lenne, ha kezelésbe venne végre valaki engem is.

- Ne nevess! Inkább használj, te perverz démonom... – szól rám, majd megcsókol és az ágy felé tuszakol.

Eldönt az ágyon, majd az ágyékomhoz mászik, és látom, szemei felcsillannak félig merev farkam láttán. Bár ez még közel sem a teljes méret.
Durván végignyal rajta, és máris érzem, hogy keményebb vagyok. Halkan fel is sóhajtok a jólesõ érzésre, majd mikor kezébe fogja és nem éppen finomkodva veri ki, kéjesen felnyögök. Torkom mélyérõl rekedt hörgés tör elõ. Még nem volt partnerem, aki ilyen jól ki tudta volna verni. A legtöbben finomkodnak, vagy hozzám sem mernek érni, de Aiji nem gatyázik. Ezért jutalom jár majd neki. Talán kap egy ingyenjegyet a következõ koncertünkre.

- Látom élvezed... – mosolyodik el pimaszul, és folytatja a kényeztetést.

- Látom te is – mondom könnyedén, már szinte énekelve az élvezettõl. Baromi jó ez a gyerek, talán megtartom még pár menetre majd.

Visszahajol, és érzem, hogy a nyelvével is rásegít. Láthatóan nagyon boldog, hogy megengedem neki, hadd tegyen a kedvemre. Mint egy faszhiányos kis ribanc, de pont az ilyeneket kedvelem. Végül leállítom. Nekem már elég, és én is játszani akarok, nemcsak alatta feküdni, mint egy faszent.  
Felhúzom, majd leteperem, bele a takaróba. Újabb csókot követelek tõle, és õ nem habozik teljesíteni a vágyam. Mohón kapok ajkai után és nyelvem máris utat talál szájába, vad táncra hívva az õ nyelvét. Tovább haladok testén, türelmetlen vagyok, akarom õt, meg akarom dugni, azt akarom, hogy ezek után senki mást ne akarjon, csak engem. Birtokolni akarom. Majd megfordítom és felhúzom a lábait. Négykézláb pucsítva hever elõttem. A síkosítóért nyúlok, bõven befedem vele, majd ujjaimmal beléhatolok. Érzem, hogy tetszik neki, talán már régen nem rakták meg rendesen. A lába is beleremeg mennyei ujjaim érintésébe. Pedig ez még semmi.

- Áh, ez annyira jó... – sóhajtja, miközben látom, hogy ujjai a takaróba kapaszkodnak. - Folytasd... folytasd... folytasd... – hörgi könyörögve, én pedig teljesítem a kérését.

Tovább tágítom, miközben szabad kezemmel belekapok a hajába és felhúzom a fejét egy csókra. Nyelvem ismét durván hatol be a szájába, majd hamar el is engedem és fülét, majd nyakát veszem célba. Már érzem, hogy kezd eléggé tágulni, így ujjaimat kihúzom belõle és a füléhez hajolok.

- Mit szeretnél Aiji? – suttogom halk, kéjes hangon. – Az igazit, vagy azt a mû vacakot?

- Téged… - suttogja vágytól elfúló hangon. Felkuncogok.

Eltávolodom kissé tõle, majd az egyik óvszerért nyúlok és felhúzom. Elsõ a biztonság. Azért még egy kis síkosítót kenek az óvszerre, majd farkam bejáratához illesztve behatolok. Összerándul az érzésre, ahogy megérzi hatalmas hímtagom magában, és egy fájdalommal teli sóhaj szakad ki ajkai közül. Egyik kezemmel végigsimítok gerincének ívén, mire még jobban bepucsít, én pedig mozogni kezdek benne. Mennyei érzés benne lenni, és ahogy hallom nyögéseit, sóhajait, neki is ez lehet a véleménye. Nyakához hajolok és finoman megharapom a lágy, puha, érzéki bõrt, mialatt egyik kezemmel a hátát simogatom, a másikat szája elé téve kényszerítem, hogy az ujjaimat szopja. Megérti, és bekap kettõt, amit nagy kegyesen engedek neki. Ügyes kis kurva lenne belõle. Aztán kiveszem szájából a kezem, és kihúzódom belõle, hogy megfordíthassam. Vágytól csillogó szemekkel fekszik alattam a hátán, én pedig föléje magasodva merülök el újra benne. Gyorsan mozgok, kíméletlenül, a vad szexet szeretem, és közben hagyom, hogy játszon velem, az ajkaimmal, a nyelvemmel, érzem, ahogy a kezével végigsimogatja a felsõtestem, majd magához ölel, húz, von egy mélyebb és gyorsabb ütemre.

- Gyor… sabban… még… - sóhajtja, de beszélni is alig tud, én pedig vadabb vágtába kezdek.

Végül felhúzom az ölembe és ismét megfordítom, hogy farkához tudjak nyúlni. Egyik kezemmel felsótestét, másikkal hímtagját kényeztetem a vad ütemre, amivel az ölemben mozog. Fejét hátraveti, átöleli nyakamat és csókra invitál.
Végül érzem, hogy kezdek a végéhez közeledni, és õ is egyre szaporábban szedi a levegõt. Nem sokkal késõbb elélvez, forró magja a kezembe, az ölébe és az ágyra folyik. Aztán nemsokára egy férfias hörgés kíséretében én is követem. Még végez pár kimerült utómozgást, majd lemászik rólam, és elterül az ágyon. Én mellé fekszem, kimerülten. Leszedem magamról az óvszert, és összekötve a földre dobom. Már nincs szükségem rá.

Nem tudom, mennyi ideig fekszünk, amikor végre van erõm felkelni. A fürdõ felé veszem az irányt, szükségem van egy zuhanyra, hiszen mocsokosan, izzadtan, spermától bûzlõen nem mutatkozhatok emberek elõtt. Megnyitom a csapot, aláállok, majd nem sokkal késõbb érzem, hogy valaki átölel. Megfordulok és Aiji vigyorog rám kielégült képpel.

- Otthagytál – a hangjában van némi szemrehányás.

- És? – kérdem, felhúzom szemöldökkel. – Fürödjünk, aztán hazamész. Nem kéne, hogy együtt lássanak távozni minket.

- Miért nem? – simul hozzám. – Talán szégyellsz?

- Nem akarom, hogy velünk legyen tele a holnapi újság – szögezem le, majd lehajolok. – Baromi jó vagy, Aiji – suttogom ajkaira.

Nem válaszol, de elégedetten néz rám. Gondolom, most majd mindenkinek elújságolja, hogy lefeküdt a Nagy Shiroi Kaoruval. Nekem õ csak egy ember a sok rajongóból, akiket meghúztam már. Nem számít semmit, bár ez nem igaz. Ez a fiú más, mint az eddigiek.

- Holnap gyere be a stúdióba – mondom, miközben lemosdatjuk és kézzel kielégítjük egymást. – Lesz neked ott valami.

- Micsoda? – búgja vágytól teli hangon.

- Meglátod, aranybogár – zárom el a csapot és egy törülközõért nyúlok.

Hamar felöltözöm, majd megvárom, míg elindul. Ám az ajtóból visszafordul, és egy névjegykártyát nyújt át.

 - Ha akarsz, itt megtalálsz – nyom egy csókot az ajkaimra, majd kilibben az ajtón.

Megnézem a cetlit. Egy étterem címe és neve. Ki gondolná, hogy étteremben dolgozik? Lehet, el fogok oda nézni. Érdekes kölyök, de majd meglátjuk, mi sül ki belõle.

- Shinya! – ordítok egy nagyot. – Hol a jó édes kurva életben kujtorogtál eddig, te farkatlan kurva? – kérdem, mikor kedvenc gitárosunk végre befut. – Hogy a jó isten dugjon seggbe!

- Nyugi már ember! – röhög rám. A többiek inkább kussolnak, tudják, ha dühös vagyok, senki se legyen a közelemben, vagy minimum legyen csendben. – Itt vagyok, nem kell parázni.

- Majdnem elkéstél! – lököm be az öltözõbe. – Fél óra múlva kezdünk, te meg még be sem öltöztél, de idióta!

Újabb vigyor a válasz. Shinya a Bloody Valentine örökös kis hímringyója, ahogy mi hívjuk. Õ játsza a nõt, mert minden normális vk-bandába kell minimum egy fiú, aki nõnek öltözik. És az õ bájos kis pofija pont erre jó. Puffogva ülök le az asztalomhoz, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a sminkemen. Sosem hagyom senkinek, hogy megcsinálja, habár a kis sminkes lánykák igencsak hevesen ajánlkoznak, de aztán inkább lemondanak rólam és a többiekkel kezdenek foglalkozni. Kontaktlencse bennvan – ezúttal ezüstszínû -, már csak a szemem és a szám kihúzása van hátra, szemüveg és kalap fel, és már kész is vagyok. Ez a kalap az én védjegyem, fekete, körben ezüstszínû szalag, azon fehér csíkok körben függõlegesen. Ezúttal is fehér ruhát viselek. Fehér nadrág, fehér ing, fehéz zakó. Csak elegánsan. A rajongók ezt szeretik. Aztán egy kopogás után belép a managerünk is.

- Még tíz perc és kezdünk, fiúk – mondja az alacsony fickó. Maximum a mellkasomig ér, de mikor felfújja magát olyan, mint egy mérges kis hörcsög. – Ne hozzatok szégyent rám! Rengetegen jöttek el.

- Ez csak természetes – nevet rá Hide, a dobosunk. – Nem fog csalódni bennünk.

- Kaoru, tõled sem akarok semmi balhét hallani! – figyelmeztet, pedig ma még nem is csináltam semmit. – És fõleg, nem szeretném, ha ismét a rajongókat dugnád a koncert után.

- Sosem én hozom ide õket. Maguktól jönnek – vonok vállat. – Sosem utasítok vissza egy jó dugást, ha alkalom nyílik rá.

Látom, hogy Osaka-san kezd bedühödni, de nem szól semmit. Három éve managerel minket, szerintem már hozzászokott, hogy nem törõdöm vele, mit mond. Õ meg nem szól bele, amíg elég nyereségesek vagyunk. Végre kész vagyunk, Shinya, Yuuya és a basszerunk Kai magukhoz veszik a gitárjaikat, én a féltve õrzött mikrofonomat és elindulunk. Hide is ott van a hátunk mögött. Már messzirõl hallani a tömeg õrült kiabálását. Keményvonalas rajongók. Nem igazán érdekelnek, azért csináljuk amit csinálunk, mert szeretjük, nem a rajongók miatt. Bár ha nem lennének rajongóink, a süllyesztõben lennénk.

Egyenként lépünk ki a színpadra, én utoljára és hatalmas ováció köszönt minket. Rengeteg rajongó visel az arcképeinkkel elálltott pólót, sokan transzparenseket lobogtatnak, és a tömeg jó része öltözött visual-kei cuccokba. Beállok a helyemre, és azonnal megakad a szemem egy srácon az elsõ sorban. Meg kell hagyni, rendhagyó jelenség,  nem éppen egy visual-kei típus, de nagyon megkapó. Magas, nyúlánk, de izmos fiú, haja hosszú, fekete-fehér, oldalt felnyírt és fekete-fehér sakkmintás. Még a nyaka körül is sakkminta látszik. Szemei szürkék, arca csinos, talán húsz éves lehet. Nadrágot és egy egyszerû inget visel. A tekintete egyenesen rám szegezõdik. Ajkában és szemöldökében is látok piercinget. Megnyalja az ajkait. Ne félj, csibém, te is tetszel nekem. Azt hiszem, megvan a mai csemegém. De nincs idõm ezen gondolkodni, mert kezdõdik a koncert. Azonnal megszólalnak az egyik régebbi számunk a „Kimi no yami” elsõ szólamai, én pedig énekelni kezdek, teljesen átadva magam a zenének. A közönség hamarosan velünk együtt énekel, és a szám végén hatalmas tapsot kapunk. De ez még csak a kezdet, drágáim. A java még csak most jön.

~*~

A koncert végén a rajongók torkuk szakadtából üvöltenek, én pedig alig bírom õket lecsendesíteni.

- Köszönjük! Köszönjük szépen! – hajolok meg, majd a többiek is. – Köszönjük, hogy itt voltatok! Reméljük, jól éreztétek magatokat! Jó éjszakát!

Integetve, egyenként vonulunk hátra, hogy bemenjünk az öltözõbe. Fáradt vagyok, csak egy italra és zuhanyra vágyom, meg egy jó pasira. A többiek még megállnak beszélgetni, de én úgy döntök, ma korán szeretnék lelépni, talán sikerül megúsznom a rajongókat is. Bár ez utóbbit kötve hiszem. Mindenhol megtalálnak. Fáradtan rogyok le az öltözõben a székemre és veszem le a kalapom. Már éppen szedném ki a kontaktom, mikor nyílik az ajtó.

- Na, végre, ti is jöttök? – fordulok meg, ám kerekre tágulnak a szemeim. Nem a bandatársaim azok, hanem a koncerten látott gyerek. – Te meg hogy jutottál be?

- Hadd legyen az én titkom – vigyorog rám kéjesen –, Kaoru-sama. Ne kérdezd!

- De kérdem – állok fel, ám egy lépéssel elõttem terem és már meg is csókol.

Totál ledöbbenek. Aztán a kezeim önálló életet élve ölelik át és egybõl belemarkolok a fenekébe. Jó kemény, izmos kis segge van. Felnyög, tehát élvezi. Végül megszakítom a csókot.

- Nem tudom, ki vagy, de baromira kívánlak – suttogom. – Meg akarlak dugni – csókolok bele a nyakába és a falnak nyomom.