|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Andro | 2011. 03. 02. 12:01:18 | #11865 |
Karakter: Kagami Shinya
Megjegyzés: (Risa-channak)
Beletúr a hajamba, és hevesen visszacsókol, az ajkaimat nyalja. Kezem a fenekére téved és belemar. De jó kis bige, jó kemény segge van, alig várom, hogy megdughassam végre. Ám ekkor váratlanul beletérdel az ágyékomba, mire összegörnyedek. A kurva jó édes anyád! Rohadtul fáj.
-
Büdös a szád, bazd meg! Nem csípem a bagósokat, bocs – szélesen rám vigyorog, majd otthagy.
- Hogy kapnád be, a jó kurva életbe! – nyöszörgöm.
Még fekszem egy ideig, mert annyira azért nem fáj, de utána felkelek, és bemegyek az osztályba. A kis ribi még nincs benn, de jobb is neki. A szünet végetér, mire felbukkan, én meg gyilkos tekintettel mérem végig. Még vissakapja a kis szajha. Tudom, hogy bukik rám, és akar, és meg is adom neki, amit megérdemel. Apró félmosoly kíséretében megrántja az egyik szemöldökét. Még mielőtt megszólalhatnék, bejön az angoltanár és párokat alkot, hogy gyakoroljunk. Kibaszottul jó. Az én párom valami kis gazdag ribi, aki olyan vágyakozva néz rám, hogy majd felfal a szemével. Nem rossz karosszériája van, babaarc, nagy szemek, kerek nagy mellek, formás lábak és popsi. Igazán jó lesz meghúzni ebédszünetben. Nem is gyakorlunk, mivel nekem nem kell, angolból mindig kitűnő voltam, és jól is beszélem a nyelvet. Apám erre különösen nagy hangsúlyt fektetett. Szóval a kis ribi mesélget nekem magáról. A nevét meg sem jegyzem, de úgy teszek, mintha érdekelne, amit magáról, meg az apja nagy vállalatbirodalmáról mesél. Közben a combját simogatom, mire ő kuncog és látom, hogy nagyon vágyik már egy kiadós baszásra.
Végre kicsengetnek, ebédszünet. Hála égnek, nem bírom tovább. Felállok, majd intek a csajszinak, aki mint a pincsikutya, úgy követ. Felmegyünk a tetőre és azonnal nekinyomom a falnak. Azonnal nyögdécselni kezd, ahogy a bugyijába nyúlok.
- Jó nedves vagy, kis kurvám – vigyorgom a képébe, majd kibontom a nadrágom. – Térdre, szuka! – parancsolok rá, mire azonnal négykézlábra áll.
Mögé lépek, letérdelek és előkészítés nélkül vágom magam tövig benne. Hallom, hogy felkiált, hogy fáj neki, de mikor mozogni kezdek benne, nemsokára már csak liheg és nyöszörög, sóhajtozik és könyörög, hogy keményebben dugjam. Hallom, hogy nyílik, majd csukódik a tetőre vezető ajtó, de nem törődöm vele. Talán valaki meglátott minket, de ki nem szarja le? Mikor végzek, azonnal rágyújtok. A kis ribi még piheg, mikor felállok és elszívom a cigimet, majd leballagok az osztályba kajálni. Ő is megvolt, nem volt rossz, de annyira jó sem. Egyre csak az a lány a fejemben. Hagiwara, vagy hogy hívják.
~*~
Végre kicsengetnek. Hála a jó égnek. Hagiwara nagyon eltűnik, mikor én még a táskámmal szarakodom. Vajon hová mehet? Lehet, hogy előlem akar meglógni. Mihelyst kiérek, azonnal rágyújtok. Akira még nincs itt, de van még három kerek perce, mielőtt szétkapom a fejét. Bár ő is tudja, ha egy percet késik, kirúgom. Mondjuk azt nem tenném, de hosszas kórházi beutalóra számíthat. A mai napom amúgyis szar. Épp a kapu felé megyek, amikor meglátom Hagiwarát a deszkásokkal. Micsoda majmok. Odamegyek, és megrántom a karját, mire hátranéz.
- Azt hiszed, hogy szó nélkül eltűröm amit tettél? – mordulok rá, egyik kezemben a füstölgő cigivel.
- Vedd le rólam a kezed! – pattan fel, és leráz magáról. Mi a szar? - Mégis mit fogsz tenni?
- Majd megtudod, de ígérem, hogy nem lesz kellemes! – sziszegem összeszorított fogakkal.
A haverjai egyből mellette teremnek. Értem már, egyedül félsz, kislány, csak hat ember kell, hogy ki merj állni ellenem. Gyáva kis kurva.
- Ha egyetlen ujjal is hozzá mersz érni Risához, nagyon megjárod te kis takonypóc!- szólal meg az egyik srác. Végignézek rajta. Ostoba kis szarcsimbók, egy ütéssel leverhetném, de most nem akarok balhét.
- Nem lesznek mindig melletted a kis haverjaid, és akkor találkozunk mi ketten! – mutatok rá dühösen, majd elvonulok.
Most azt hiszi, megnyerte a csatát. Talán azt igen. Nem mintha nem tudtam volna elintézni az egész díszes társaságot, de megjön Akira, és mikor kinyitja az ajtót nekem, látja, hogy tök ideg vagyok, így egy szót sem szól, csak mélyen meghajol. Táskámat bevágom a kocsiba, majd én is bepattanok. Máris indulunk.
- Elvárom, hogy este nyolcra mindent megtudj egy Hagiwara Risa nevű lányról. Velem egy osztályba jár. Tudni akarom mit szeret, hol lakik, hová jár szórakozni, kik a barátai, kivel él, mindent, értetted? – szólok Akirának.
- Értettem, uram – bólint. Okos fiú, és mindig mindent megtud, amit szeretnék. Ha nem így lenne, már kirúgtam volna. – A mai program, Shinya-sama? – kérdi végül.
- Vigyél haza! – utasítom. – Aztán szórakozni megyek. Ha Risa-chan is megy, oda akarok menni, ahol ő van. Van vele egy kis elszámolnivalóm – közlöm.
Akira csak bólint, hogy megértette a dolgot. Hagiwara Risa még nagyon meg fogja bánni, hogy faképnél hagyott, erre ő is mérget vehet. De szerintem tudja is.
~*~
Este pontosan nyolc órakor Akira belép a szobámba. Egy dossziét átnyújtva hajol meg, majd indul kifelé. Én csak biccentek, majd kinyitom. Fényképek, személyes dolgok, és persze minden a kiscsajról. Szóval van apuci és két bátyuska, anyuci meg lelépett. Csoportos szex, ivászat, vad bulik, és hip-hop. Szóval nem egy szende szűz leányka a szentem. Deszkásokkal lóg, de ő nem deszkázik. Minden itt van, az egész órarendje – mint az enyém -, a barátai nevei, mindenkinek a személyes adatai, lakcímek, szórakozóhelyek, minden, ami kell. Akira ügyes munkát végzett. Még egy rakás fénykép is van, ami nagy segítségemre lehet. Úgy tűnik, ma az Arany Pávában buliznak. Remek, akkor menjünk oda. Azonnal szólok Akirának, hogy fél órán belül készítse fel a kocsit, én meg elmegyek fürdeni. Lezuhanyozok, fogat mosok, de nem tudom minek, mert mikor már fel is vagyok öltözve egy laza vajszínű ingbe és fehér nadrágba, ismét rágyújtok és egy doboz cigit a zsebembe téve kigrasszálok a kocsihoz. Akira már vár rám, kinyitja a kocsit, és beülök.
- Az Arany Pávába! – utasítom.
Ő csak bólint, és már repesztünk is. Az Arany Páva korhatáros hely, de ha ő bejutott, nekem is menni fog. Csak meg kell villantanom a kártyámat, és szabad az út. Nem sok idő kell, hogy odaérjünk. Igazán szép hely, a név mellett a cégtáblán egy pávakakas képe látható aranyszínben ragyogva. Kíváncsi vagyok, a hely tényleg olyan menő-e, mint mondják. Az ajtónállók egyike meg akar állítani, de mikor felmutatom a kártyámat – platina, rajta a családom címerével -, máris nagy hajlongások közepette engednek be.
Kilenc óra lévén még kevesen vannak, így a pulthoz megyek, hogy igyak egy kólát. Alkoholt soha nem iszom azóta, hogy majdnem meghaltam. A pulthoz érve körbenézek. Jó a berendezés. Középen egy tánctér, körben asztalok és boxok, és egy lépcső vezet az emeletre, ahol gondolom a privát boxok vannak. A fal sötétvörös-barna kompozíció, a tánctér fekete-fehér sakkmezőre hasonlít. A pult maga sötétbarna fából készült, a székek bevonata vörös bársonyutánzat. Nem mondom, azért költöttek a helyre. A pult mögött csinos, huszonéves lány áll, aki a poharakat törölgeti. Mikor meglát, elpirul.
- Szia szépségem! – villantok rá egy mosolyt, miközben végigmérem. Jóféle csaj, ott domborodik ahol kell. – Egy kólát kérnék – mondom, miközben újabb cigire gyújtok.
Hamar megkapom, és iszogatni kezdem, mikor az ajtó felé téved a tekintetem. Azon éppen akkor lép be Risa és a kis bandája. Mikor a tekintetünk találkozik, mintha meglepne, hogy itt lát, én pedig próbálok kissé unott képet vágni, mintha csak véletlenül pillantottam volna meg őt. Ami igaz is, de nem véletlenül felejtettem rajta a szemem. Összehúzza a szemeit. Vele van az a srác is, aki megfenyegetett. Hát lássuk, ha bulizni fog, mit fog tenni. Ők is a pulthoz jönnek, pontosabban csak Risa. Leül néhány széknyire tőlem, a többiek az asztalokhoz másznak, csak a pasija marad a közelben. Ha ilyenekre bukik, nagyon ki lehet éhezve egy jó kis dugásra. Ebből a srácból nem nézném ki, hogy jól megdöngeti. Kezd tetszeni nekem a kicsike, határozott, erős akaratú. Kihívás lesz meghódítani, de engem sem ejtettek a fejemre.
- Mit adhatok? – kérdi a csaposlány.
- Vodkát – hallom Risa hangját. – Hetet – teszi hozzá, majd rám néz. – Mit bámulsz?
- Rühellem az alkoholista nőket – mondom, majd visszafordulok a kólámhoz, és újabb szál cigire gyújtok.
- Én meg a bagósokat. Bűzlenek – vág vissza.
Felállok és odamegyek hozzá. A pasija már indulna, de elég ránéznem, és egyből megáll. Na igen, sokszor elég, ha ránézek valakire, tudja, hogy nem jó velem kikezdeni. Megállok Risa mellett, majd lazán leereszkedem a mellette levő székre.
- Az alkoholisták is büdösek – vonok vállat. – Bár te már valószínűleg nem érzed a saját szagod, kicsikém.
- Kopj le, Kagami! – sértődötten néz rám, és állna fel, mire megfogom a karját.
- Van kedved táncolni? – nézek rá érdeklődve, mire elkerekednek a szemei. – Nyugi, nem duglak meg, nem szokásom elszedni más nőit.
- Jo nem… ő… - kezdené, de végül bólint. – Rendben, de ha bármit merészelsz, véged.
- Tudod, nem félek a kis haverjaidtól – súgom neki, miközben felállunk. – Náluk nagyobb boxzsákjaim szoktak lenni. Habár elég szánalmas dolog hatan jönni egy ellen. Az meg hogy Jo végzős, nem fog érdekelni. Ha megtámad, lehet hogy jó sokáig nem fogod látni a suliban – rávillantok egy jelentésségteljes tekintetet, mire mintha fogná az adást. De nem kérdi, honnan tudom, hogy a srác végzős.
A táncparkettra vezetem, ahol valami vad szám szól. Táncolni kezdünk és be kell látnom, nagyon tudja mi a dörgés. Egymáshoz simulunk, néha eltávolodunk, és látom, hogy ő is jól érzi magát. Most hogy tudom, hogy az a melák nem a pasija, szabad utat engedek magamnak és átfogom a derekát. Még nem csináltam semmit, de bármi lehet belőle. A cigim már rég elaludt, és most nincs is rá szükségem. Szex, nők és cigi, az édes hármas. Végül magamhoz húzom és megcsókolom. Ő is visszacsókol, karjait a nyakam köré fonja. Olyan jó, a csókja édes, és úgy tűnik, nem érdekli, hogy milyen a leheletem. De most figyelek. Megszakítom a csókot, és ránézek.
- Van kedved máshoz is, vagy csak smárolni és inni akarsz? – kérdem félredöntve a fejem. Ő is tudja, mire gondolok.
Szerkesztve Andro által @ 2011. 03. 02. 21:48:25
|
| Andro | 2011. 02. 26. 10:21:59 | #11716 |
Karakter: Kagami Shinya
Megjegyzés: (Risának)
A mobilomra kelek. Bassza meg, már reggel van? Álmosan nyitom ki a szemem és lövöm le a mobilt, majd felkelek. Ma kell az új sulimba mennem. Kibaszottul jó, mintha én akartam volna. Anyámék már leszállhatnának rólam és tudhatnák, nem akarok új suliba menni. Nem hiába rúgattam ki magam a régiből, habár azt a helyes kis matektanárnőt sajnáltam. Már kétszer megvolt és hogy sikongatott a karjaim között, mikor megdugtam. Mmm... Jó kis bige volt, de ami a múlt, az a múlt. Remélem az új sulimban is lesznek meghúzható nőcik, mert különben nagyon morcos leszek. Felülök, majd egyből a cigisdobozom után nyúlok. Mindösszesen három szál árválkodik benne, tehát vennem kell majd két dobozzal suli előtt. Meg utána is kettővel, hogy még itthonra is maradjon, meg holnap reggelre. Meggyújtok egy szálat és élvezettel szívom meg. Ah! Máris jobban érzem magam. Felállok és a ruhásszekrényhez lépek. Végre nem kell a buzi egyenruhát hordanom, úgy tudom, itt abban meg az ember, amiben akar. Így egy farmert, egy szexis fekete inget és fekete mellényt veszek elő. Felöltözöm, a fürdőben belövöm a séróm, majd lekocogok. Cigisdobozom a táskámban lapul, benne pár füzet meg könyv, amik állítólag kelleni fognak. Kíváncsi vagyok, mennyit fogok bejárni órákra. Majd megfűzöm a tancikat, hogy nézzék el, ha lógok egyet és dohányzom. A régi sulimban ez nem ment olyan könnyen, de itt menni fog.
Lenn anyámék már reggeliznek. Köszönök nekik, az egyik lány meg már tálal is nekem. Még elszívom a cigimet. Apám nem díjazza, de mit törődök vele?
- Shinya, legalább étkezés közben ne cigizz! - szól rám. - Nem illik.
- Magasról teszek rá - vonok vállat, de azért eloltom. Nem kéne a suli első napján összeveszni apámmal.
Megreggelizek, aztán már húzok is. Kocsival visznek be, de útközben megkérem a sofőrt, álljunk meg egy cigis autómatánál, amit ő meg is tesz. Tudja, hogy közben dühös vagyok. Persze a kocsiba is elszívok egy cigit, nem bírom ki, láncdohányos vagyok, egymás után szívom a szálakat. Már régen nem érdekel, mivel teszem tönkre magam. Van aki drogozik, van aki iszik, én dohányzom. És apám még ezt is el akarja venni tőlem. Örüljön neki, hogy ilyen fiút neveltek anyámmal. Mindig magasról szartak rá mit csinálok, hát viseljék a következményeit. Megállunk egy automatánál, veszek két doboz cigit, aztán már húzunk is tovább.
- Háromra gyere értem - mondom a sofőrnek. Tegezem. - Körülbelül akkor végzek. Vagy fél háromkor?
- Fél háromkor végez Shinya-sama - bólogat a Akira. - Addigra itt vagyok Önért. Ne féljen, nem kések.
- El is várom - morgom. - Nincs kedvem tovább rohadni ott, mint feltétlenül szükséges.
Akira elfojt egy nevetést. Jobban is teszi, mert beverem a képét, ha itt kiröhög. Ő is tudja, de igazából talán nem bántanám. Régóta szolgál nálunk, ő a személyi sofőröm. Tudja, mennyire rühellek suliba járni, és épp ezért mindig az utolsó pillanatra hoz be, és hamar is jön értem. Ha néha eltűnök mindig felhívom, hová jöjjön értem. Lehet rá számítani.
~*~
Végre megérkezünk a sulihoz. Kibaszott nagy, bár minden japán suli nagy. Az udvaron diákok álldogállnak, néhányan most lépnek be a kapun, és mikor meglátják a kocsimat, megállnak. Akira a kapu előtt fékez, kiugrik és kinyitja az ajtót, hogy ki tudjak szállni. Kényelmesen kiszállok, és körülnézek. Normális helynek tűnik, az udvaron több lány is álldogál, van köztük pár csinos kis bige is, azt hiszem, jól fogom érezni magam. Kár, hogy már nem lesz időm dohányozni, de majd a szünetben elszívok egy szálat. Vállamra vetem a táskám, és befelé battyogok a kapun. Közben végigmérem a kínálatot. Vannak helyes fiúkák, csinos kislányok, akik majd alkalomadtán megteszik. Egy idősebb nőt is észreveszek. Talán huszonöt éves lehet, biztos tanár. Jó bige az is. Ahogy megyek kereszül az udvaron, hirtelen egy kisebb csoportra leszek figyelmes. Mindegyiknél deszka van. Deszkások? Nem szeretem a deszkásokat, de a figyelmemet ekkor elvonja az egyik csaj. Nagyon szép arcú, hosszú, vörös hajú, kék szemű lány. Sportos testalkat, kerek, nagy mellek. Egy egyszerű farmert és fehér pólót visel, ami szabadon hagyja hasát. Egy tetoválás kandikál ki a farmerből. Kemény csajnak tűnik. Ő is észrevesz, és fürkészni kezd. Odamennék hozzá, és teszek is pár lépést, de becsengetnek. Bassza meg! Pont most, mikor megfűzhettem volna a kis ribit. Mert látszik rajta, hogy ő is olyan, aki bárkinek odadobja magát. De menni kell, mert legalább az első nap nem akarok lebaszást kapni. Megkeresem az igazgatóit, ahol hívnak egy tanárt. Ha jól értem, ő lesz az osztályfőnököm. Középkorú, unott képű pasas, valami Ihara-senseinek hívják, vagy mi a rák. Rám vigyorog, én meg nem értem, mi olyan vicces.
Végighúzunk egy folyosón, majd be egy terembe, ahol mindenki feláll. Ihara odahúz az osztály elé, én meg rájuk bambulok. És lássanak csodát, a deszkás csaj ott kuksol az egyik hátsó sorban. Ekkora mákom se volt még.
- Jó reggelt, Ihara-sensei! - zúgja az osztály. Micsoda birkanép, megáll az eszem.
- Jó reggelt, mindenkinek! - nyekergi a tanár. - Mától egy új osztálytársatok lesz. Mutatkozz be az új barátaidnak.
Új barátok? Mi ez, óvoda? Rávillantom a tekintetem, mire mintha megijedne. Na, ezt már szeretem, ez tisztelni fog. De végül benyögöm a nevem.
- Kagami Shinya - mondom, majd a tanárra nézek.
- Nos, Kagami-kun, ott van hátul egy üres hely Harigawa-san mellett - mutat a lány felé, akit kinéztem.
Nem válaszolok, csak hátrahúzok és lezuttyanok az üres padhoz. Kibaszottul nem érdekel, hogy hol ülök, mert ettől nem fogok jobban figyelni. Cigizni akarok, és ha nem cigizhetek ideges leszek.
Elkezdődik az óra, asszem matek. Bassza meg, nem női tanárunk van. Ezt ugyanse fogom meghúzni, túl öreg és ronda is. Óra közben folyton a mellettem ülő deszkás csajt bámulom. Mi is a neve? Harigawa, vagy mi a frászkarika. Majd megkérdem tőle, mert bejön és asszem még ma meghúzom a kicsikét az egyik szünetben. Mondjuk ebédszünetben, az egy órás és lesz időnk szórakozni. Ő is végigmér, és látszólag tetszik neki, amit lát. Naná, kiscsibém, a suli csődörével nézel farkasszemet, jobb ha felkészülsz.
Végre kicsengetnek, én meg úgy húzok kifelé, mint a vadlibák. A suli mögé rohanok és máris veszem elő a cigimet. Meggyújtom és pöfékelni kezdek. Ó, mennyei élvezetek. Épp kezdeném jól érezni magam, mikor megszólal valaki.
- Nem tudtad, hogy a suliban tilos dohányozni?
Megfordulok, és a deszkás csaj az. Elvigyorodom.
- Mi van, csak nem akarsz te is egyet? Vagy valami mást esetleg? - kérdem közelebb lépve hozzá.
- Ne álmodozz, kisfiú. Nálad nagyobbakkal szoktam döngetni - vág vissza.
Nem várok tovább, erővel a falnak nyomom, és megcsókolom. Kell nekem ez a bige, hiszen úgyis megkapom, ha akarom.
|
|
