Karakter: Mark Burton
Megjegyzés: ~timcsnek
Unottan lógázom a lábam a tévé előtt, semmi érdekes nincs benne, az igen csak „kevés” tévé csatornát átlapozva inkább kikapcsolom a nagy színes és rikácsoló dobozt. Valamit kellene csinálni, úszni vagy valami, mert bepunnyadok…
- Argh – dobom át magam a kanapé háttámláján, és talpra érkezve battyogok el a postaládáig. A szomszéd néni hevesen integet, drága Howardjának gyűrűje szinte leszalad a hosszú, csontos kezéről.
- Csókolom Martha néni! – köszönök, és gyorsan vissza is lépek, mielőtt még el kezdene mesélni arról, hogy Miss Szemközti mennyire giccsesen öltözik és mennyire pocsék, akárcsak a világháború.
Annyira jó, hogy öreg lakik szemben és oldalt is, bár a bal oldal nem vészes, ott egy igencsak kekszuális tanítónő lakik, akinek a férje fél éve üzleti úton van, és a következő fél évet is Malajziában tölti.
Hm.
Meg kellene fúrnom a fő vízszállító csövet, és felajánlhatnám szomszédi segítségemet, mint mellékállásban vízvezeték szerelő. Nem lenne nehéz, anyának az egész utca, sőt az egész város térképe meg van, minden jelöléssel. Ha akarom, megfúratom az uszodát, és elvezetve a vizet simán lehetne még egy medencém a kertben…
„Látogasson el a Z-ness Fitness-be, a megnyitóra! Az első alkalom ingyenes. A nyitás alkalmából az első órát a tulajdonos, Brock Tevault a híres személyi edző fogja tartani. Ne hagyja ki!”
Hm, egész klassz dolog lenne, ingyen van, és…
Pfheh, na nem. Ha híres az edző, akkor oda nem tolom a képem, még az kellene, hogy ismerősök hada szadizni kezdjen, vagy esetlegesen körbeugráljanak… Vagy rámuszítsák ezt a komát, ki tudja milyen indíttatással nyitja az edzőtermet. Pénzmosás, hamis bankjegyek osztogatása, kurva futtatás a színfalak mögött, és esetlegesen körözött bűnözők elszállásolása két futópad között.
Gyanús.
- Bocsi Broki, ezt nem vállalom be – közlöm a csicsás papírnak, és elhajítom a fenébe, hogy bevegyem magam a zuhanyzóba. Arrább rugdosom a súlyzókészletet és az aerobic felszerelésem, így sikerül a bejutás.
***
Mikor kikászálódok, hallom, hogy a mobilom olyan erővel csöng, hogy szinte megrepeszti az alatta levő üveg kávézóasztalt. Odamarok érte, és felkapva beleszólok:
- Na? – szorítom a fülemhez vállammal a telefont, amíg a hűtőből kiszedek egy doboz sört.
- Láttad az új hirdetést?
- Melyiket? Tudod, a postás sok cuccost hoz…
- Cuucoosst?! – hirtelen teljesen felizgul, majd mikor rájön, hogy nem témánál van, folytatja - Na, mindegy… Azt a fitneszes szarságot, amit valami Brokkoli oktat, és ingyé van ember! Teljesen bérmentes fikázás és izzadás! Ráadásul pipik is biztos mennek…
- Állj már le Josh.
- Na, Mark, nem mondhatod, hogy nincs rá pénzed, és nem szereted a sportot. Mi tart vissza?
Említettem már, hogy gyűlölöm azt, mikor másnak van igaza? Főleg ennek a faszkalapnak…
***
Lelassítok az edzőterem előtt, aminek előzetesen a neten lekerestem a címét, mert még azt is baszták rányomtatni a papírra. Ember… Hihetetlen. Leveszem a görkorit az előtérben, ahol rögtön elolvasva egy táblát elindulok balra, hogy megkeressem a többi balfácánt, aki ide tévedett.
Ejhajajj…
Egykedvűen flangálok egy szál zokniban, a sporttáskámban van cipő, de most mit villogjak vele, mezítláb is könnyebben megy minden, mert jobban tapadok. És nem izzad be a lábam, egy pont ide.
Egészen impozáns és drága hely, de az itteni emberek zömének megfizethető. Legalábbis annak tűnik. Az ingyenesség csak csalogatás, jól ismerem már az ilyeneket, megfordultam már pár helyen. A nagy terembe érve látom, hogy egy csomó ember nyüzsög és pusmog, mindenki izgatott.
Hoppá.
Csak én nem vágom, ki az az a Broki?
- Mark! Héhó! Ide! – hallok egy éles rikkantást, mire mindenki csúnyán néz a felszólalóra, aki csak visszamorran. – Mit néztek birkák?
Odacammogok hozzá, és kezet fogva szétnézek. Már van két bige az oldalán, akiket szédít. Be is mutat nekik, de nem különösebben jönnek be az üresfejű plázapicsák. Most komolyan, ha cápa lennék, és felzabálnám őket, hetekig nem bírnák lemerülni, annyi levegő van az agyuk helyén…
Perceken belül mindenki visítani kezd, én pedig odafordulok, várva, hogy Michael Jackson kerüljön elő valahonnan „szpilééé szpilééé szpilééé” énekléssel, azt az ürgét szokták ennyire nagy dobra verni.
De nem, egy egészen klafa kiállású férfi pattan fel, és a nők legnagyobb örömére leveszi a felsőjét, kimutatva a foga fehérjét. Vagyis a bicepszét. Pf, felvágós ficsúr.
- Üdvözlök mindenkit a klub megnyitóján. Örülök, hogy ilyen sok embert látok az első alkalommal, remélem nem csak az ingyen óra miatt jöttek – jó mély hangja van, amit azt illeti, ki is rázott a hideg. Olyan fajta, akivel nem lehet lacafacázni. Hm, mégis tetszik, ez aztán rávenne, hogy ide járjak, ezzel a szigorral még építhetem is egy kicsit a vádlimat. Vannak napok, mikor még a leghivatásosabb sportoló is lusta, mint én is. Kellenek az ilyen vasmarkúak a társadalomba.
Mint Metternich.
Ez túlzás.
- Egy új trendet mutatok ma be, a Zumbát, aki ismeri, tudja miről lesz szó. Kezdhetjük?
- Óóó, igeeen! – visít fel a Josh melletti kiscsaj, mire az égnek emelem a tekintetem, a haverom meg figyelmeztetőleg a lábamra lép. Ne tegyek megjegyzést a ma esti ágybetétjére. Jó, kussolok. Ahogy érzed…
A tag rohadt jól tolja, egyszerűen hihetetlen, mennyire küzd és hajtja a népet, miközben neki meg sem kottyan. Bár mondjuk ez az ide-oda dobálózás nem igazán jön be, ez a semmittevő panelpatkányok kedvenc időtöltése, két shoppiiiiingolás közben.
Josh két ribije már az első gyakorlat felénél leült, és pihegve megállapították, hogy ez olyan nehéz, mint öt táskával egy cipősboltot bevenni hetvenszázalékos leértékelésnél…
- Tartsunk egy öt perces pihenőt, aztán folytatjuk, még olyan 20 percig. Addig, aki az állásra jelentkezik, jöjjön ide – szólal meg a Főnök, aki még… Pf, inkább nem. Ha ide fogok járni, lesz még időm elsütni neki.
- Ide lehet jelentkezni edzőnek? – kérdezem meg Josht, aki már az egyik csaj talpát masszírozza, én pedig ledobom magam mellé.
- Jaja, ezért hívtalak el! Annyira klassz lenne, ha elvállalnád, menj már oda, Brokkoli csak nem harapja le a fejed… - új barátnője csak méltatlanul felhorkant, és elkezd ódát zengeni Brokiról, aki számomra még mindig ismeretlen, pedig híresnek van beállítva.
- Próbálná meg – horkantok fel, és eldobom magam a földön. Ez a szünet csak annyit tesz velem, hogy nem fogok felkelni. Imádom, mikor hulla fáradtan dughatok egy csajt, vagy totál ko-ként az ágyba vagy kádba vetem magam… Ez az egész sport lényege.
Talán tolnom kéne egy szaunát ez után. Jaja, aztán mélymerülés a jéghideg vízben. Fú! Kell ám…
- Te! – hallom a kiáltást, és felnézek. – Gyere csak ide.
Látom, hogy Broki engem szuggerál, és valami bele ment a szemébe. Mit pislog ez itt? Bahh, odamegyek már hozzá, ugyan mit akarhat? Ha ismer, rögtön fordulok, és megyek is kifelé. Nem kell a nyalizás.
- Hogy hívnak? – kérdezi a dobogó szélén ülve. Na már ide figyelj kisapám, nálunk az a szokás, hogyha valakit üdvözölsz, felállsz, és a minimum az, hogy kezet fogsz. Itt ástad el magad térdig. Lássuk a nap végéig mennyire fog kilógni a fejed a földből.
- Mark – felelek közömbösen.
- Remek. Nem lenne kedved edzőként dolgozni?
Persze, mások kizsákmányolásából szedni a pénzt, amiből már így is sok van… Mondjuk, jó lehet őket szadizni, meg minden, ezen az ispén is látszik, mennyire elégedett magával. Öntelt barom.
Hátul pusmogás kezdődik, és egyre jobban felhangosodik…
- Azt mondta Mark?
- Csak nem Mark Burton, a milliárdos fenegyerek?
- Ó Istenem, Ő az! Nézd! Ott a sporttáskája, kilóg belőle a görkori és ez a tipikus szőkés haj…
Egyre nagyobb lesz a hangzavar, én pedig kelletlenül sóhajtok fel, megvakarva a felkaromat. Basszus. Dobbantanom kell. Felkapom a fejem, és a hajam hátracsapva fordulok a férfi felé, aki furcsán csillogó szemekkel méreget.
- Nem, határozottan nem szeretnék másokat pattogtatni. A pofámért sportolnának, amit nem igazán szívlelek. Kösz azért a dolgot, bóknak vettem fel a jegyzőkönyvembe.
Hirtelen lepattan a dobogóról, és így látom, hogy magasabb mint én. Pech. Sandán meredek fel rá, ő pedig tárgyilagosan kijelenti:
- Ugyan, akinek ennyi a pénze, annak az ideje is rengeteg. Miért szöknél meg, mikor még van fél óra? – annyira mézes-mázos a hangja és a mosolya, hogy már ijesztő. Ez meg mit akar?
- Igen! Igaza van, csak fél óra! Lazulj már Mark – röhög fel hátul Josh, mire kikapva a zsebemből a telefonomat megperdülök, és tisztes távolságból úgy homlokon círom vele, hogy beszédül.
- Kuss!
- Akkor ezt igennek veszem – mászik fel a színpadra vagy mi a halálra Broki, és szinte eltátott szájjal figyelem, ahogy bekapcsolja azonnal a zenét, így minden tiltakozásomat elmossa a hangzavar. Morogva és dühösen nézek fel rá, Ő pedig elégedetten zumbázni kezd.
- Akkora felfújt hólyag vagy, hogy repülő nélkül is repülhetnél, tajparaszt! – vicsorítok rá, és a leghátsó sorba állok be, egy terebélyes pasas mögé, hogy még véletlenül se lássam magas alakját. Inkább nézem ezt a táncoló hájtömeget, illetve a hullámzó hátát, mint Őt.
***
Vége ennek az értelmetlen pattogásnak, összepakolom a cuccomat, a sértődött Josht pedig karjánál fogva megragadom, és húzni kezdem. Kifelé menet leveszem a felsőmet, és fedetlen mellkassal flangálok, miközben osztom azt a hülye fejét. Furcsa módon kussban van, nem csinál semmit sem, engedelmesen jön utánam, még csak nem is húz…
- Azt hiszed, hogy ezzel mindent megúsztál? Most az a nyavalyás Broki vagy ki a fene azt hiszi, hogy elvállaltam az edzést. Felkoncoltatlak, többet nem szívunk egy levegőt, se szenet!
- Mert el is vállaltad. Ebből nem kell ekkora ügyet csinálni – hallom meg a mély hangot, és megfordulva farkasszemet nézek Brokkolival, akinek az arcán olyan vigyor ül, hogy legszívesebben eldugnám a fejem a hónom alá, vagy betörném a képét.
Elengedem a kezét, mintha tűzhöz nyúltam volna, és kifejezéstelen arccal pillantok rá.
- Bocs, nem téged akartalak felkapni.
- Azt látom – horkant fel, de elégedetten vigyorog. Mit reklámozod itt az Amodentet, mi vagy te, fogkrémreklám?
- De nem nagyon tiltakoztál – nézek rá ravaszul, remélve, hogy ezzel megfogom. De nem.
- Hát nem is… - dugja ki a nyelvét a szája sarkánál, mire felvonom az egyik szemöldököm. Na ne. Most ugye nem azt akarja mondani, hogy…?
Most a szájába nyomom a zoknimat.
- Apropó… Kifejtenéd bővebben, minek is becéztek? – lép vészesen közel, én pedig egyet hátralépve határozottan megvetem a hátam a falnál, és keresztbe font karokkal nézek vissza rá. Mint egy ragadozó, úgy néz.
|
