Karakter: Junsuke Otani
Megjegyzés: (Nadeshikonak)
Egy újabb tanév kezdődik én meg szinte még részegen vánszorgok az iskola felé. Nem tudom, hogy miért is kell ezt csinálni, de végül is tökmindegy azt hiszem. Bemegyek, hogy ne rinyáljon senki, de úgy sem csinálok semmit, mert nekem nem kell. Bemegyek, de végül csak az egyik árnyékot adó fa alá kuporodok le cigizni egyet, miközben nézem az embereket. Ahogy a tömeget nézem, egy vörös hajkorona hívja fel a figyelmemet. Ahogy elnézem igen a másik osztályba fog járni, mint én, amit sajnálok. De majd megnézem közelebbről is magamnak azt a kis csajszit, mert hátulról eddig nagyon is jól néz ki.
A megnyitó után viszont ideje bevánszorogni a termekbe én viszont inkább csak sétálok ott a folyosókon és benézek minden terem ajtaján, ám az egyik ajtóból, hogy benézek meglátom azt a csajt akit figyeltem.
Elvigyorodok, majd bekopogva lépekbe a terembe.
- Jó napot tanárnő. – köszönök vigyorogva. – Az igazgató úr hivatja az újlányt. – Majd a nevét megtudakolom talán majd tőle.
- Igen és mi a probléma?
- Azt nem mondta, de nem értem, hogy ezt önt miért is érdekli. – nézek rá komolyabban, amire szinte behúzza fülét és farkát.
- Rendben, akkor Sekai kisasszony kérem menjen Otanival. – kér meg az ofőjük én meg elvigyorodok. Szeretek győzni.
A lányka feláll, én meg megtudom alaposan nézni és hát nem kicsit van tökéletes alakja, bár mintha ismerős lenne. Kiengedem az ajtón, majd úgy megyek utána én is. Bár szerintem mindenki tudja, hogy miért hívattam ki.
- Gyere utánam. – kérem meg, majd úgy indulok el, de persze az ellenkező irányba, mint az iroda van. – Junsuke a nevem. Téged hogy hívnak?
- Ha az igazgató hivat, akkor igazán tudhatnád a nevemet. – És még a szája is elég nagy. Ez tetszik. Egyre jobban tetszik. Megfordulok és úgy állok, hogy pont vele szembe legyek, de csak vigyorgok.
- Te még nem tudsz az itt működő szabályokról igaz? – nézek a szemébe. – Azt hiszem, hogy ideje elmagyaráznom.
- Még is miről beszélsz? Az pár perccel ezelőtt az igazgató mindent elmondott, ha figyeltél volna. – okoskodik továbbra is, de csak elnevetem magam.
- Te csak azt hiszed, hogy tudsz a dolgokról. Az igazgató felét se mondta el annak, ami az igazság. – kezdek bele. – Először is ebben az iskolába én diktálom a szabályokat.
- Álmodban esetleg. A pizsamádban jöttél el esetleg az iskolába? – kérdezi felvont szemöldökkel, de ezzek kezd egy kicsit felmérgelni.
- Úgy játszadozz velem, hogyha azt akarnám, itt a folyosón simán megdughatnálak minden következmény nélkül. – fenyegetem meg, de csak kuncogva akar kinevetni, aminek következtében a szekrénynek vágom, majd úgy keményen nyomom oda, hogy ne tudjon ellökni.
Ajkaira tapadva csókolom keményen és a szoknyája alá is benyúlok. Megkeresve bugyiját kezdem el szemérem dombját izgatni. Ezzel csak azt érem el, hogy ficánkolni kezd alattam és próbál menekülni, na meg ellenkezni velem, de erősebb vagyok és minden balhé nélkül fogom megoldani.
Végül csak eltud tolni és még pofont is adna, de megfogom a kezét.
- Megmondtam, hogy ne akarj felhúzni, mert pórul fogsz járni. – nézek rá mérgesen. – Az igazgatói meg arra van. – mutatom az irányt, majd amikor elengedem szinte látom, hogy oda akar rohanni, de csak előre mosolygok, mivel semmi bántódásom nem lesz belőle, de legalább megtudja, hogy valóban mi a helyzet ebben az iskolában.
A nap hátra lévő részében az igazgató tényleg behivat az irodájába, és látom ott a vörike is előtte, de csak elvigyorodok és nyugodtan megyek be.
- Jó napot. – köszönök. – Miben segíthetem?
- Az a lány azt mondta, hogy meg akartad erőszakolni. – jegyzi meg elég komolyan.
- Maga meg nem félti a munkáját, hogy az egyik diáknak rönkre tette a családját? Nem félti a sajátját? – nézek rá elég komolyan. Még jó, hogy senki nem tudja mivel zsarolom ezt a nyomorultat. – A drága lánya, meg a fia mennyire csalódna önben, ha megtudnák az igazságot? – nézek rá és már látom fülét farkát behúzza.
- Jól van elmehetsz. – adja fel a harcot én meg csak vigyorgok.
- Amúgy meg nem akartam megerőszakolni, csak megmutattam neki, hogy hol a helye és jobb ha maga is elmondja a szegény párának, hogy tudja mi a helyzet, de ha bármiről köpni fog, garantálom, hogy úgy tér haza, hogy a családja romokban fog heverni, mert elmondom mindenki, ja meg beszélek az iskolai bizottsággal. – fenyegetem továbbra is, amit úgy látom eléggé megért.
Fogom magam és kimegyek az irodából, majd a vörikére nézek.
- Ezt bebuktad angyalom. – simítom meg az arcát, amire elhúzza, de erre csak elfektetem a székeken és úgy nézek a szemébe és még egy csókot lopok tőle, majd a füléhez hajolva suttogok bele. – Megfoglak valamikor dugni, úgyhogy készülj fel. – harapom meg a fülét, majd mielőtt reagálhatna felállok és magára hagyom. Had gondolkozzon azon, amit mondtam.
Ahogy sétálok egy másik vörösbe is belebotlok az udvaron magányosan fekszik a fa tövébe és éppen szív valamit. Elvigyorodva megyek oda hozzá.
- A helyemen ülsz. – várom, hogy felálljon.
- Nem volt ráírva a neved. – bátor meg kell hagyni.
- Tudod te kivel beszélsz? – faggatom tovább.
- Nem, de mondhatjuk úgy is, hogyha ennyire kérdezgetsz, akkor lehetséges, hogy az újabb csicskásom. – vigyorog a képembe, de erre csak lehajolva hozzá nyomom a torkánál fogva a fejét a fához és úgy nézek rá.
- Jól jegyezd meg. Én senkinek nem vagyok a csicskása. Enyém ez az iskola, úgyhogy tessék tisztelni. – mondom mérgesen és mindenki ránk néz, de végül elengedem, amire eléggé meg van lepődve, de el is mosolyodik.
- Azt hiszem a legújabb barátomat ismertem meg benned. – nyújtja a kezét. – Genji Sekai vagyok. – mutatkozik be én meg gondolkozok, hogy elfogadjam-e a kéz fogását.
- Takarodj a helyemről. – mondom neki és végül úgy döntök, még nem fogadom el a kézfogását.
Amikor feláll úgy ülök le és kezdünk el egy cigi mellett beszélgetni minden féléről, hogy megismerjem és megtudjam valóban megbízhatok-e benne vagy sem, ám végül úgy döntök, hogy jó fej kölyök így bevonom a birodalmam létezésébe.
- Jól mondtad. Egy barát. – nyújtom ezúttal én neki a kezemet, nem tudom hány óra elteltével, amit elfogad és úgy rázunk kezet én meg csak vigyorogva ülök tovább ott. Ám amint elengedjük egymás kezét meglátom a vörikét. – Ismered az új pipit? Eléggé felkeltette az érdeklődésemet.
- Nadesiko a nővérem. – mondja, amire csak elvigyorodok nem is kicsit.
- Egyre jobb és jobb. Szemet vetettem a nővéredre. Feladatod lesz, hogy elkergess mindenkit a környezetéből, meg hogy össze hozz vele. Nem érdekel, hogy csinálod, csak tedd meg. – adom ki a parancsot, majd felállok és úgy sétálok a vörikéhez.
- Nadeshiko. – szólok neki.
|
