|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| oosakinana | 2011. 03. 01. 08:28:04 | #11840 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Üzletemberemnek)
- Mit gondolsz, ha egyik napról a másikra előkerítettem minden képed, ami csak van. Akkor az gondot okoz, hogy bebizonyítsam hogy mikor készült. Ha kell, magát a fotóst hozatom ide édes. – mondja önelégült vigyorral, amire megrettenek.
- Mégis mire jó ez az egész? – kérdezem kiabálva és idegesen.
- Én a te helyedben, nem emelném fel a hangom. - mosolyog rám. - Jobban teszed, ha szófogadó kislány leszel, drága Lucy. – a székről felkel és a hátam mögé lép elsepri a hajamat és a nyakamat csókolgatja a vállamig majd vissza, amire halk sóhaj szakad fel belőle. Valamilyen szinten jól esik és vágyik érintéseire.
- Mocskos féreg. – válaszolom és beleharap a nyakamba én meg felszisszenek.
- Köztük is a legjobb. – búgja a fülembe, majd megfordít, és az asztalra lök. - Na, gyere játszunk egy picit. – megvetően nézek rá, de nem izgatja. Végig simít lábamtól kezdve egészen a melleim. Nyöszörgök kicsit, mert valójában iszonyatosan jól esik az érintése. Ráfektet az asztalra. Egyik kezével a szoknyámat hajtogatja felfele, míg a másikkal az ingét gombolja ki. Rám hajol, majd elkezd hajolni hozzám, de elfordítom a fejemet. Visszafordítja maga felé és megcsókol vadul és durván. Vadul tör előre nyelve ajkaimba. Eleinte nem akarom viszonozni, de az eszem elveszti a csatát és viszonzom a csókot. Megragadom a haját, majd szorosan és nyöszörögve erősen szorítom ajkaimhoz. Elkezd ruháimat kigombolni, mire kopogás hallatszik.
- Mi az? – üvölt ki. Gondolom, nem kicsit van felspannolva.
- Uram a clubból jöttem. – mondja, de Fyodor nem foglalkozik vele, hanem megint nyakamat kezdi el csókolgatni és halad lejjebb..
- Nem érdekel a club, gyere vissza később. – kiáltja ki, miközben még mindig kényeztet. Próbálom nyögdécseléseimet halkra fogni, miközben tovább kényeztet.
- Uram betörtek a clubba... – megszakítja a csókot és minden tevékenységét. Feláll és megigazítja a ruháját és mindent, ami csak rajta van. Most az egyszer örülök, hogy meg zavartak. Elindul, de az ajtóból vissza fordul. Visszasétál hozzám. Az asztalon ülök és a ruhámat igazgatom. Megfogja az államat és hevesen csókol meg.
- Ezt még folytatjuk. – mondja és már kívül is van az ajtón én meg csak bambán pislogok utána. Ezt a napot megúsztam, de mi lesz, a többivel ráadásul most már bármikor zsarolhat. Vagy beszélnem kell a férjemmel vagy tényleg meg kell tennem, amit csinál, de amúgy meg olyan jól csinálta. Látszik, hogy ért a nőkhöz.
Nem sűrűn volt ilyen pasival dolgom az tény és való. Hmmmm. Mi lenne, ha elkezdeném húzni az agyát? Mindig egy kicsivel többet, többet engedni, de a végére beszervezni valakit, hogy hívja el? Hmmmmm. Nem is olyan rossz ötlet.
A holnapira elő kell készíteni a dolgokat. Kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni. Meg is van, kit fogok holnap hívni. Bár nagy az esélye, hogy lebukok, de nem baj, legalább azaz egy tuti biztos.
Hazamegyek, és a férjem elmondja, mit üzent főnököm és számon kér, amire csak valami marhaságot összehordok neki, de még meg sem kell kérnem, hogy bejöjjön, mert be fog jönni magától is valami papírokat fog hozni. Kapva kapok az alkalmon és meg mondom neki mikor hozza be, mert akkor lesz bent a főnököm és akkor tuti nem lesz semmi tárgyalása. Bólint rá, majd végül lefekszünk aludni.
~*~
Másnap reggel már a helyemen ülök, mikor a főnök megérkezik.
- Jó reggel t szépségem. – köszönöm, majd odajön hozzá és a székbe hátra dönt, miközben ajkaimat kapja le vadul. Eleinte tiltakozok, de végül annyira elcsábít a csók, hogy kénytelen vagyok viszonozni. Annyira jól csókol. Soha egy férfi sem csókolt így, ahogy engem most ő.
- Jó reggelt főnök. – köszönök a csók után enyhén kipirult arccal.
- Helyes. Ezt a szófogadó viselkedést szeretem én. – mondja vigyorogva, majd kezét szoknyám alá csúsztatja és végig simít ágyékomon, amire behunyom a szememet és felsóhajtok, bár próbálom vissza fogni magam. – Gyere be az irodámban, mert fontos dolgot kell mondanom. – mondja, miközben még mindig simogat, végül még búcsúzóul belém csúsztatja egyik ujját, amit már nem tudok nyögés nélkül hagyni és a testem is beleremeg tettébe.
Kihúzza, majd tovább megy az irodájába. Még szerencse, hogy ilyen korán nincs bent senki, mert különben égne most a fejem. Valahogy félek, hogy a tervem nem fog beválni, pedig a férjem fog jönni, tegnapi is olyan nehezen állt le. Lehet még sem olyan jó ötlet. Nem lesz semmi baj. Ha van esze, akkor nem csinál hülyeséget.
Negyed órával azelőtt, hogy férjem megérkezne, belépek az irodába.
- Főnök. Itt vannak a papírok, amik kelleni fognak a tárgyalására. – mondom kedvesen, mire feláll.
- Késtél hamarabb kellett volna jönnöd. – mondja, majd a falnak présel és érzem, hogy farka szinte már áll és azonnali behatolásra is készen van, de nekem kell még a kényeztetés és nem is fogom engedni, hogy megdugjon. Még nem.
- Tudtom szerint a munkám miatt vett fel. Nem pedig kurvának. – mondom neki a régi hangnemembe.
- Mondtam, hogy velem ne beszélj így. – vadul kap ajkaim után. Próbálok szabadulni, de az ő csókja ellen nem lehet. Magamhoz ölelem. A hajába markolok, és úgy mélyítem a csókját. Lábamat megfogja és felteszi derekára, amit örömmel kulcsolok oda. Érzem, hogy keze ágyékomnál, jobban szólva bejáratomnál kezd el matatni, amire felnyögök és elkezdek vonaglani tettére. Látom, élvezi, mert elmosolyodok, majd belém vezeti ujjait, amikre hangot nyögés szakad fel belőlem és a nyakamat csókolgatja. Ez így nem lesz jó.
Nyakamat kényezteti csókjaival, mire csak hangosabbak lesznek nyögéseim. Be kell fognom a számat. Egyszer csak férjem hangját hallom meg a megmentőm.
- Hahó, van itt valaki? – szólal meg.
- Fhőnök enghedjen el. – mondom neki és próbálnám ellökni magamtól.
- Már annyira kívánlak. – búgja a fülembe.
- Dhe ez a férjhem. – mondom akadozva és nyögéseket eltompítva. – ha Azth akarjha, hogy Itth maradjhak, akkor enghendjen el. – mondom neki, mert ujjai mozgását nem hagyja abba, de szavaimra igen. Pedig már olyan közel voltam a csúcshoz. Leül a helyére és megigazítja magát, ahogy én is. Odamegyek az asztal elé és úgy teszek, mintha magyaráznék, majd megszólal.
- Jöjjön be, az irodámban vagyunk. – mondja, én meg próbálom rendezni magam.
- Ez akkor a mostanira lesz. Ez pedig a délutánira. – magyarázom főnökömnek, aki hevesen bólogat és belép férjem.
- Jó napot. Szia, kincsem. – köszön mosolyogva.
- Szia. Drága férjem. – mondom mosolyogva, majd odamegyek és hevesen megcsókolom. Legalább is ennyivel hátha tudom bosszantani, miközben kincsem már megint seggemet tapizza és végig simít testemen. Na erre kíváncsi leszek, hogy fog a főnök úr reagálni.
|
| oosakinana | 2011. 02. 26. 20:10:32 | #11744 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Üzletemberemnek)
- Rendben van. Úgy gondolom, neked kell a munka... – hátra dől a székébe, mire én közelebb megyek hozzá.
- Kell, de nem ilyen áron. – elfordítom a fejemet, miközben a ruhámat igazgatom, amit majdnem letépett rólam az előbb.
- Nem kell nekem a balhé, főleg nem a rendőrséggel... Sajnálom az előzőt. – mondja vigyorogva, majd a kezét nyújtja felém.
- De ha csak egy ujjal is... – mondom neki és kezet fogok vele.
- Holnap már kezdhetsz is, reggel nyolc órakor találkozunk. – mondja, mire csak bólintok és már megyek is kifele az épületből, majd tényleg benézek a rendőrségre és meg keresem férjemet, akit meg is találok. Ezek szerint, most nincs kint járőrözni.
- Szia szivem. – köszönök, mire mosolyogva fogad.
- Szia te hogy kerülsz ide? – érdeklődik, mire megcsókolom és megölelm.
- Állás interjún voltam és kaptam egy titkárnői állást. – mesélem neki büszkén, mire végig néz rajtam.
- Ilyen ruhában nem csodálom. – húzza fel a szemöldökét, amire csak nevetni tudok.
- Ugyan már. Csak nem féltékeny vagy? – kérdezem huncut mosollyal. – Tudod, hogy nincs mire. A te feleséged vagyok, és senki nem érdekel. – mondom őszintén, amire elmosolyodok.
Végül hazamegyek, majd csörög is a telefonom. Az ügynököm hív, hogy holnap lenne pár fotózás, amire jó lenne, ha elmennénk, mert dőlne belőle a lé. Viszont aktfotózás lesz. Mivel a modellkedés az életem, nem tudok, mit csinálni elvállalom, de semmilyen nyilvános újságban nem jelenhet meg, csak kizárólag a playboy-ban. Azt a férjem úgy sem veszi, én meg nem engedem meg neki.
~
Másnap reggel már időben az asztalomnál vagyok és megpróbálok tenni, venni meg megkapta a minden napi programokat, közben azon gondolkozok, hogy beszéljek a főnökkel, mert tuti lesz valami hátszó szándéka is. Mikor megjelenik, az asztalom mellé áll.
- Jó reggelt, szépségem. – simít végig az arcomon, ami nem tetszik. - Van valami üzenet?
- Jó reggelt. – dühös szemekkel nézek rá, majd elhúzom az arcomat is. - Egykor tárgyalása lesz, de mindent bevittem az asztalára.
- Remek köszönöm. – rám kacsint, ami nagyon nem tetszik. Bemegy az irodájába. Na remek, most mehetek után megkérdezni, hogy elmehetek-e egyáltalán ma, mert félnégyre a terembe kell lennem. Lenézek és meglátom az aláírandó papírokat. Helyes, legalább azokat is aláírja. Bekopogok.
- Igen?
- Elnézést uram, de ezeket alá kellene írnia. – belépek, majd odasétálok hozzá és leteszem elé a papírt, és megmutogatom, hol kell aláírni, de figyelem, hogy engem bámul. Rendben legyen, de csak azért, hogy tudja, mit nem kaphat meg. Felegyenesedek, mire rám tekint.
- Őőő hol is írjam alá? – kérdezi, mire orra hegyére tolja a szemüvegét. Megint előre hajolok, majd a papírt kezdem el nézni, de látom, hogy majd kiesik a szemén.
- Itt, éééés itt. – megmutatom és aláfirkantja, majd kimegyek, de meg kell kérdeznem és visszafordulok.
- Ha lehetséges ma három órakor elmehetnék? – kérdezem kicsit idegesen.
- Csak ha halaszthatatlan. – mondja, és hát erre csak egy valamivel tudok válaszolni.
- Halaszthatatlan. – mondom komolyan, de még mindig ideges vagyok.
- Akkor rendben menjél. – adja, amire elvigyorodok, majd ki is megyek az irodából és visszaülök dolgozni.
Már alig várom, hogy 3 óra legyen, amint a mutató odamutat, felveszem a cuccaimat és már megyek is a fotózásra, alig várom, hogy megint a kamerák előtt legyek.
Mikor megérkezek a stylistom egyből kezelésbe vesz, aminek nagyon örülök. Olyan döglesztően nézek ki. Levetkőzök és felveszem a fehérneműeket, mert arra lesz eleinte szükség, majd utána fogok teljesen kivetkőzni magamból.
Nagyon jó pózokat nyomok be. Egyszerűen őrjítő és még az én vágyaimat is felkorbácsolja. Azt hiszem, ha hazamegyek, le fogom támadni a férjemet. Nagyon tetszik ez a fotózás.
Végül a ruhák is lekerülnek rólam. Egyre jobb pózokat vágok be és mindenki tetszik, a férfiakon látom, hogy ágyékuk kezd keményedni, de hát tudják, hogy tiltott gyümölcs vagyok, mert van férjem és nem akarom megcsalni őt, mivel szeretem. Bár mostanában egy furcsa érzés kerít hatalmába, amikor a főnökömmel vagyok. olyan mintha tényleg szeretne tőlem valamit, és azt is tudom mit. Mintha direkt incselkednék vele. Talán tényleg azt akarom, hogy fektessen meg? De akkor miért nem hagytam neki a bárban? Ez olyan furcsa. Miért pont most fordul meg a fejemben? Ez olyan érthetetlen.
~*~
Másnap reggel mikor felébredek elég kielégült vagyok, hiszen nem kicsit végigszeretkeztük az estét férjemmel, nem is értette, mi volt ez a nagy kirohanás részemről, de nem is fogom neki elmondani. meg amúgy is ennyi kijár mindenkinek.
Felkelek, de hagyom még férjemet pihenni, mert tudom, hogy szabad napos. Bemegyek a munkahelyre, ahol már a főnököm bent van. Látom, asztalomon van pár dolog, amit alá kell vele íratnom. Bekopogok.
- Szabad. – hallom hangját. belépek és meglátom, hogy az asztala mögött ül.
- Főnök. Ezeket a papírokat alá kéne írnia. – mutatom neki, mire már megint elkezd bámulni.
- Hol kéne aláírnom? – kérdezi, mire most mellé lépek és úgy mutatom meg neki, de pár másodperccel később kezét fenekemen érzem, amibe belemarkol és eltávolodok tőle.
- Hagyjon békén. – mondom neki komolyan.
- Ugyan már kis szívem, ne tiltakozz. Tudom, hogy mennyire szeretnéd te is. – mondja bájvigyorral, majd feláll és elkezd közeledni felém, ekkor ismerőd hangot hallok meg.
- Lucy. – ez a férjem.
- Most mennem kell. – mondom és kikerülve megyek ki az irodából, ahol férjecském nyakába borulok ő meg megölel.
- Hogy vagy kicsim? Gondoltam meglátogatlak a munkahelyeden. – mondja és ő is megölel.
- Köszi. Éppen a főnöknek vittem be pár papírt, amit alá kell írnia. – mondom mosolyogva és a főnököm meg áll az ajtóba.
- Már bocsánat, de munkaközben nem nagyon szeretem a magán életet. – mondja komolyan és látom, férjemnek nem tetszik a főnököm.
- Rendben megyek már. – mondja, majd megcsókol szenvedélyesen, de úgy hogy Fyodor is tökéletesen lássa én meg adom kincsem elé a lovat és viszonzom, miközben el is mélyítem, majd fenekembe mar bele, ami nagyon jól esik, hogy érzem birtokolni akar, és tényleg csak az övé vagyok.
Végül elbúcsúzva, de tényleg el kell mennie. Ekkor a főnökömre nézek.
- Lucy. Gyere be az irodámba, van pár dolog, amit meg kell beszélnünk. – mondja komolyan, de még is az ördögi vigyort ott látom a képén. Azt hiszem, elkezdek félni kicsit. Belépek, majd ránézek.
- Még is mit akar? – kérdezem flegmán, mert már nagyon rosszat sejtek és jobb félni, mint megijedni.
- Nem tetszik a hangnemed. – vágja oda, majd táskájában kezd el kutakodni, majd megmutat pár képet, ami a tegnapi fotózásról való. – Gondolom, nem szeretnéd, ha a drága férjecskéd megtudná, miket művelsz a háta mögött. – ördögi vigyor ott a képén.
- Nem tudja bebizonyítani, hogy valódiak meg hogy nem egy korábbi képek, amiket csináltak rólam. – mondom még mindig ugyan úgy és próbálok határozott maradni remélem ez így is fog maradni teljesen addig amíg fel nem adja a próbálkozásait.
|
| oosakinana | 2011. 02. 21. 19:35:30 | #11576 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Üzletemberemnek)
Megragadja csuklómat, majd elkezd vonszolni valamerre. Megyek utána, majd amikor az irodájába megyünk be, még mindig nem tudok normálisan gondolkozni, miközben hevesen esünk egymásnak és faljuk egymást. Becsukja z ajtót, majd neki dől, miközben én a haját markolva csókolom. Megérzem kezeit combomon, amire kicsit elkezdek gondolkozni és én párnap múlva férjhez fogok menni. ez így nem lesz jó. Megszakítom a csókot.
- Nekem vőlegényem van... ez csak egy leánybúcsú … ezt nem lehet. – mondom neki csókok közepette, majd nyakamat csókolgatja és halad egyre lejjebb.
- Akkor búcsúztassuk rendesen... – kezeit arcomra teszi és már megint csókolna meg, de megszólalok.
- Megszomjaztam... – látom, nem örül. Gondolom fel van gerjedve. A wisky-s üvegéhez megy.
- A-a , pezsgőt szeretnék. – látom, hogy dühös. Kicsörtet az irodából. Nem akarok még kimenni hátha lesz lehetőségem vagy csinálok magamnak lehetőséget.
Mikor visszajön, tölt nekem és meg is iszom, de egyből kicsapja a kezemből és kanapéra lök, majd rám dől. Csókokkal kezd el halmozni és halad egyre lejjebb dekoltázsomat csókolgatja, amire elkezdek kicsit lihegni. Éppen tiltakozni szeretnék, amikor kopognak engem megmentve vele.
- Mi van már? – ordít ki, amin kicsit kuncogok, majd figyelem, hogy ki lép be és az egyik pincért látom meg.
- U - uram a papírokat alá kellene írnia itt, vannak a raktárnál beszerzők. – ledobja a zakóját, majd felgyűri az ingujját és már megy is. Felállok, majd egy papírt előveszek és ráírok egy kis szöveget. Ott hagyom, végül kimegyek barátnőimhez, akik faggatnak mi volt. Elmondom, hogy csóknál több semmi és hogy menjünk, mert nem akarok hülyeséget csinálni, amire bólintanak, és már megyünk is.
Megtartjuk az esküvőt és szerencsémre nem csak nekem volt félre lépésem a búcsúztatón, mert férjem egy kicsit jobban belemelegedett a dolgokba és ő meg is fektette az egyik lányt, ami miatt bocsánatot is kért tőlem hat milliószor, de megbeszéltük, hogy ez nem fog számítani senkinek semmit, hiszen részegek leszünk. Bár nem mondom, hogy nem zavar, de ha úgy nézzük engem meg egy másik fickó akart megfektetni, csak volt időm lelépni.
Újdonsült férjem viszont még mindig azt akarja, hogy hagyjam ott a modellkedést, de nem fogom teljesen megvalósítani vágyát, csak félig. Elmegyek egy titkárnői állásra, amit láttam meghirdetve, hogy legalább egy kis boldogságot hozzak neki, hogy nem csak modellkedek.
Mikor beküldenek, rendbe szedem magam és belépek a szokásos öltözetemben.
- Jó reggelt! – fordul felém és látom, ahogy elvigyorodik..
- Nocsak, nocsak... micsoda meglepetés – mondja, amire csak értetlen szemekkel bámulok rá.
- Ismerjük egymást? – szólalok meg érdeklődve és felhúzott szemöldökkel. Látom, hogy feláll és elkezd közeledni felém.
- Még szép, hogy ismerjük egymást. – mondja ördögi vigyorral, majd az ajtónak nyomva csókol meg, mire eltolom magamtól és egy pofonnal jutalmazom.
- Maga idióta. Én állás interjúra jöttem. – mondom dühösen, de látom a pofon őt is feldühítette.
- Még is mit képzelsz magadról? – kérdezi és lefogja a kezemet, majd az ajtónak szegezi fejem fölé.
- Te mit képzelsz magadról? Férjes asszony vagyok. Nem lehet valakit csak így letámadni. – mondom komolyan és állom a szem kontaktust.
- Akkor, ha gondolod, szólhatok a féjecskédnek milyen kis szexi dög voltál párnapja. – próbál megzsarolni, amire csak elvigyorodok.
- Szólhatsz, mert tudja. Megbeszéltük, hogy ami akkor és ott történik, nem számít bele a házasságunkba. – mondom komolyan. – úgy hogy engedj el és had menjek dolgomra. – mondom, mire csak elmosolyodok.
- Azt már nem, te leszel a titkárnőm és ezen nem változtathatsz. – mondja, amire felhúzom a szemöldökömet.
- Csak nézz rám. Vagyok és pár perc múlva a főbejáraton fogok kisétálni és a férjemhez fogok menni a rendőrségre. – vágom oda neki, de nem ijed, vagy azt hiszi, hogy kamuzok, vagy nem tudom, mit képzel.
- Ide figyelj kisanyám. Velem te nem játszadozhatsz. Megmondtam te leszel a titkárnőm. – mondja, az ajtónak présel, miközben vágyát érzem felduzzadni, majd nyakamra tapadva kezdi el csókolgatni.
- Engedj el. – kiáltozok és próbálok kiszabadulni, de csak erősebben fog rajtam. – Egyszer lássak magamon bántalmazás jeleit feljelentelek. – mondom komolyan, amire el is enged.
|
| oosakinana | 2011. 02. 20. 00:12:53 | #11522 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Üzletemberemnek)
Reggel mikor felkelek, szerelmem mellettem fekszik. Elmosolyodok és hozzá bújok, majd csókokkal halmozom el, hogy ő is felkeljen végre, mert neki dolgoznia kell, meg este legény búcsúja lesz, ahogy nekem lánybúcsúm.
- Jó reggelt. – köszön álmosan és magához ölel.
- Neked is hősöm. – mondom mosolyogva.
Magához ölelve kezdünk el csókolózni. Egy jó kiadós reggeli szeretkezés után kiszállunk az ágyból és kincsem elindul dolgozni, amíg én felhívom a csajokat és elmegyünk egy kicsit vásárolgatni.
Nagyon jókat szórakozunk és nevetgélünk. Kincsemet is felhívom, hogy beszéljünk néhány mondatot, de már estig nem fogunk találkozni. Megígérjük a másiknak, hogy ami ma este történni fog nem fogunk vele egyáltalán foglalkozni és bárki bármit csinálhat ésszerű körülmények között.
Hamar eljön az este. Nem igazán tudom, hogy merre visznek a csajok, csak annyit tudok, hogy egy nagyon híres clubba, de nem tudom pontosan melyikbe. Próbálom faggatni őket, de nem mondanak semmit. Egyszer csak megérkezünk az egyik bárhoz. És ahogy meglátom, mi van, kiírva egyből ujjongani kezdek. Club Daimond. Annyira jó ez a club annyit hallottam már róla.
Egyből bemegyünk és belevetjük magunkat a nagy tömegbe. Nagyon jól érzem magam és sok sráccal táncolok, mert azért vannak párak, akik ebben a vörös ruci felszerelésbe eléggé rám tapadnak. Kicsit meg is tapiznak, ami nagyon jól esik, de nem megyek ennél tovább.
Már egy jó ideje ott vagyunk, és már van is bennem iszonyatosan jól érzem, magam egyszer csak az ajtón belép egy iszonyatosan szexi és dögös pasi. Kékesfekete haj és olyan kék szemek, ami szinte világít. Elmosolyodok és őt nézem továbbra is, mert valami így megfogott benne első látásra, de képtelen vagyok józanul gondolkozni. Túl sok bennem a pia. Még szerencse, hogy nem holnap lesz az esküvő, hanem holnap után.
Lassan látom, észrevesz ő is. És tipikusan úgy kezdek el mozogni, hogy nem kicsit felkeltsem érdeklődését irányomban. Tovább mozgok, majd egyszer csak odasétál széles vigyorral, de nem az a jó féle, hanem az a mi hamarabb megdugnálak féle.
Elvigyorodok, majd odaáll hozzám, mire a csajok egyből el is szelelnek. Helyes. Magához ölel, és egyből elkezd birtokolni, mintha az övé lennék. Nem beszélünk semmit. Elég csak a tánc és nem kell semmi más a boldogsághoz. Teljesen hozzá simulok, és a kezem nyaka köré tekeredik, miközben érzem, hogy a fenekemet simogatja és simogat a másik kezével. Hozzábújok, és csak mosolyogva nézek világító kék szemeibe.
Egyszer csak minden szó nélkül birtokba veszi ajkaimat. Úr isten milyen istenien csókol. Áááá meg halok ettől a csóktól. Teljesen a karjaiba olvadok, annyira jól esik. Fenekembe markolva húz közelebb ágyékához. Hmmmm. Hatalmas lehet és nagyon finom, de álljunk csak meg nekem két nap múlva férjem lesz, de azért most eljátszadozhatok vele igazán. Tovább táncolunk, majd megfordulok és kerek fenekemet ágyékához dörgölöm, ami csak még keményebbé válok, közben a testemet simogatja és elég szépen a melleimre is rá van tapadva. Simogat minden fele, mintha birtokolni szeretne és engem akarna komolyan az ágyába vinni. Elvigyorodok, majd hátra nyúlok és a fejemet hátra fordítva húzom közel magamhoz és kezdünk el megint édes csók csatát.
|
|
