|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| oosakinana | 2011. 03. 10. 12:24:55 | #12138 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
- Mindent, szép lassan Lucy... – mondja és arcomhoz hajol. - megértheted, hogy nekem ez a helyzet még új – szomorúan lesütöm fejemet. Akkor ezek szerint nem lehet babám. - de, nem mondok nemet... – folytatja, mire csillogó szemekkel nézek a szemébe és a nyakába borulok. - Most megyek dolgozni, hogy este ne kelljen maradnom... – mosolyog rám, majd elengedem.
- Rendben van légy jó. – mosolyogva adok csókot ajkaira.
- Én jó? Lucy... – nevet fel, majd kisétál az ajtón.
A nap hátra levő részében csak pakolgatok és gondolkozok mit csináljak, de eszembe, jut, hogy vennem kéne esetleg egy szexi fehérneműt, amivel eltudom csábítani, bár neki az is elég lenne ha meztelenül állnék előtte és már akkor majd leteper. Egyszer viszont megszólal a telefonom.
- Fyodor vagyok. – mondja egyből, amikor felveszem a telefont.
- Szia, van valami baj? – kérdezem aggódva.
- Semmi baj, csak annyit akarok mondani, hogy este elmegyünk vacsorázni, csípd ki magad. Vegyél valami szépet magadnak, menj az irodámba s a fiókban találsz rá pénzt. És még valami meg ne próbálj embereim nélkül menni. Megértetted? – kérdezi a végét parancsolóan inkább. Hát ennyire aggódik értem, de édes tőle.
- Igen, de... – kezdenék a kifogásokat, mert azért nem akarom, hogy rám költsön, de majd visszamegyek dolgozni és akkor minden rendben lesz.
- Nincs kifogás... - mondja nevetve, majd leteszi a telefont. Hát rendben, ha nem hagy más választást, akkor rendben elfogadom.
Legalább is jó alkalom, hogy meg lepjem majd este egy kis szép fehérneművel.
Estére sikerül mindent elintéznem és kincsem emberei egy pillanatra sem hagynak magamnak, ami megnyugtat, mert így legalább nem kell félnem kicsit olyan mintha velem lenne félig meddig párom, de még sincs itt.
Készen vagyok felöltöztem és a sminkemmel készülök el, mikor meghallom kincsem hangját.
- Lucy, megjöttem gyere, indulunk is. – kiált be kincsem a nappaliba.
- Jövök már. – lépek elé újonnan szerzett ruhámba, ami látom, nagyon tetszik neki. Egy fekete selyem ruha van ami a hátamat szabadon hagyja.
- Gyönyörű vagy.
- Tetszik? – érdeklődök és körbe fordulok előtte, majd vele szembe megállok, és a szemébe nézek.
- Mi az, hogy. Na, induljunk, van egy meglepetésem még számodra. – mondja, majd kezeit derekamra helyezi és elkezd kifele tessékelni a házból egyenesen kocsijába.
Megérkezünk, és ahogy belépünk, teljesen elámulok. Nem sűrűn voltam ilyen puccos étterembe, de nagyon tetszik, és igazán kitesz Fyodor magáért. Az asztalunkhoz kísérnek, és nem jutok szóhoz. Egy teraszon kapunk asztalt gyertya is van meg minden olyan romantikus. El sem hiszem, hogy mind ezt Fyodor-tól kapom. Ahogy oldalra nézek Tokyo édes látványa tárul elém. Annyira gyönyörű.
Leülünk, és megvacsorázunk, mikor beszélgetünk, ami ugyan úgy meg lep, hiszen eddig alig beszélgettünk inkább csak szex volt közöttünk, de úgy látom jót tett neki a hiányom meg nekem is. Nem csattanunk fel. Nem kiabálunk egymással, csak élvezzük a másik társaságát, ami nagyon kellemes és nagyon tetszik. Éppen a pezsgőnket fogyasztjuk, mikor hirtelen megszólal.
- Hoztam neked valamit. – mosolyog és előveszi táskáját. - Remélem örülni, fogsz neki.
- Biztos vagyok benne. – nagyon kíváncsi vagyok, mit akar nekem adni meglepetésnek vagy egy papírt csúsztat elém.
- Tessék. – mosolyog. Elveszem apapírt és elkezdem nézni. Válási papírok. Megnézem az aláírást és párom aláírta. Pedig nem akart belemenni. Elindítottam a kérvényt, de nem akarta aláírni és most még itt van a kezemben a papír az aláírásával.
- Hogy… hogy csináltad? – kérdezem tőle meglepődve.
- Az embereimet megkértem, hogy írassák alá a papírokat a férjeddel. – mondja, mire rákapom a tekintetem.
- De ugye nem bántották? – kérdezem aggódva, mert igaz, hogy már nem vagyok szerelmes belé, de attól még a barátom és nem akarom, hogy bántsák.
- Ennyire aggódsz miatta? – kérdezi, bár a rejtett dühét akkor is meghallom hangjában, akár mennyire próbálja leplezni.
- Kérlek, ne érts félre. – mondom neki és leteszem a papírokat, majd a szemébe nézek. – Nagyon boldog vagyok, hogy ennyi mindent megteszel értem, azért, hogy boldog legyek és hálás vagyok érte. Örülök, hogy aláírta a papírokat, de attól hogy nem a férjem, még barátok vagyunk, és nem akarom, hogy baja essen. – magyarázom neki és megfogom a kezét. – Veled élek nem rémlik? – mondom mosolyogva. Megfogja kezemet és látom, enged dühéből.
- Értem. – mondja, majd felemeli kezemet és puszit ad rá. – Nem bántották. – mondja nekem, amire elmosolyodok.
- Csak ennyire voltam kíváncsi. – halk zenét hallok és a teraszon rajtunk kívül nincs senki. Felállok és odamegyek hozzá. – Táncolsz velem? – kérdezem mosolyogva.
- Nem igazán tudok táncolni. – mondja, és mintha kínosan érezné magát, de felemelem a fejét és megcsókolom.
- Ne aggódj, csak kövess engem. – mondom vigyorogva, mire nagy nehezen csak feláll, majd egyik kezét derekamra helyezem és a másik kezével kezemet fogom meg és elkezdek vele lassúzni, végül inkább hagyom ezt a módot. Mindkeze derekamon landol én meg a nyakához teszem és megsimogatom, miközben a szemébe nézek.
Nem mondok semmit, mert nem tudom, hogy szavaim viszonozva lennének, pedig jó lenne tőle is hallani mennyire szeret vagy kellek neki. Bár ha ennyit hajlandó volt változni érte, akkor nagyon, de jó lenne az ő szájából hallani a szavakat. Odahajolok hozzá és megcsókolom, amit viszonoz. Nagyon jól érzem magam vele és ilyen estékre vágyok. Egy kis romantika meg egy kis közös együttlét, ami nyugalmas és meghitt.
A kistáncunk után végül fogjuk magunkat. Fyodor fizet, majd megyünk is haza. Hazaérve felmegyünk a hálóba. Mondjuk Fyodor még inni akar, de nem hagyom, neki felrángatom a fürdőbe. Leveszem a ruhámat és a fürdőbe csábítom, ahova egyből követ. Leveszek mindent, mire bejön és már a fürdő alatt állok és élvezem, ahogy a víz minden cseppje végig folyik testemen. Egyszer csak erős mellkas simul hátamnak és erős kezeket érzem meg derekamon és hasamon.
- Remélem nem gond, ha most még inkább nem lenne semmi? – nézek kérlelően a szemébe.
- Nagyon türtőztetnem kell akkor magam hozzá. Nagyon vadító a tested és egyszerűen képtelenség neked ellenállni. – mondja, amire csak elmosolyodok. Tetszik, hogy így vélekedik rólam.
- Majd odament lesz meglepetésem. – mondom kedvesen, amire elvigyorodik.
- Kíváncsian várom. – kezd el vigyorogni az orra alatt. Gyorsan megfürdünk, jobban szólva megfürdetjük a másikat, majd amíg szerelmem borotválkozik, én addig felveszem a szexi kis fehérneműt, amit vettem neki meglepetésképpen. Elfekszek az ágyon és úgy várom, hogy kijöjjön.
Amint kilép és meglát, elakad a lélegzete, majd odajön, hozzám az ágy széléra térdel, majd a hátamra dönt.
- Direkt kínzol? – kérdezi vággyal fűtött hangon.
- Nem. – mondom mosolyogva és a mellkasát simogatom. – Ma megkaphatsz egy gyengéd menetre. – mondom vigyorogva és látom, tetszik neki az ötlet.
- Megőrjítesz. – suttogja, majd nyakamat kezdi el csókolgatni és a melleimet gyömöszöli, amire felsóhajtok. Leveszem róla a törölközőt, mert felesleges az oda. Tovább simogatom, majd felteszek neki egy kérdést és utána azt csinál velem, amit akar.
- Mit szólnál, ha folytatnám a modellkedést? – kérdezem meg tőle két sóhaj között miközben a tarkóját simogatom és magamhoz ölelem.
|
| oosakinana | 2011. 03. 09. 11:16:15 | #12116 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
Estig nem is látom. Felhoznak nekem kaját, de nem eszek nem vagyok éhes. Végül lefekszek és elalszok.
Másnap reggel simogatásokra és csókokra kezdek el ébredezni. Amikor valaki a nyakamba csókol kicsit fel is sóhajtok. Elkezdem nyitogatni a szemeimet, mire egy édes és ismerős hangot hallok meg.
- Jó reggelt! – búgja a nyakamba, amibe Fyodort ismerem fel, éppen nyitnám a számat, de közbe szól. - Amiket tegnap a fejemhez vágtál mind igaz... – mondja és megpróbálok eltávolodni tőle, de derekamnál fogva magához ölel. - De... nem akarom, hogy kényszerből legyél velem. Megpróbálok változtatni magamon, de nem ígérek semmit... – mondja komolyan. - Estig viszont döntsd el, megadod e rá az esélyt vagy sem. – bólintok egyet. Feláll a hátam mögül, megfordulok és nézek az alakját, mikor az ajtóból még visszaszól, de nem fordul meg. - Ha nem akkor este elmehetsz... s megígérem, soha többet nem látsz. – mondja, bár ezt valahogy ezek után elképzelni nem tudom, hogy ne lássam többet. Küldet fel megint reggelit, de képtelen vagyok enni. Kiülök az ablakba, miközben folyamatosan gondolkozok, hogy mit csináljak.
Az ebéd idő hamar eljön. Az egyik szolgálólány feljön, és azt mondja Fyodor üzeni az ebédlőben eszünk. Szinte soha nem ettünk az ebédlőbe mióta itt vagyok. bólintok, majd felöltözök, végül lemegyek, de arcom rezzenéstelen. Nem tudtam még eldönteni mit akarok, vagy mit szeretnék. Leülök mellé.
- Jó étvágyat. – mondja nekem.
- Jó étvágyat. – válaszolom suttogva, majd elkezdünk enni, bár én inkább piszkálom azt, mint eszem. Folyamatosan csak jár az agyam és képtelen vagyok egy falatot is letuszkolni a torkomon. Befejezzük én meg megyek vissza a szobába, hogy ki találjak valami jót.
Az este elérkezett itt az időm dönteni. Folyamatosan csak gondolkozok, végül előveszem a bőröndömet és elkezdem pakolni a ruháimat. Egyszer csak kopogást hallok.
- Szabad. – szólok ki és tovább pakolom a ruháimat. Az ajtóhoz nézek és Fyodort látom meg, mire nagyot sóhajt.
- Ezek szerint nem tudsz adni nekem több esélyt és elmész. – mondja halkan, ahogy a bőröndömre néz.
- Gondoltam rá. – mondom őszintén, majd odamegyek hozzá és megsimogatom az arcát. – Viszont jobban kötődök hozzád, mint hogy el tudjalak hagyni. Tudom nem te vagy a férjem, de szeretnék átköltözni a szobádba, ha szabad. – nézek reménykedve a szemébe, amire mintha megkönnyebbülni látnám. Derekamnál fogva magához ölel én meg a tarkóját simogatom, és úgy ölelem.
- Köszönöm. – suttogja, és nem is mond mást. Bár nem mintha szükség lenne rá.
- Viszont lenne pár dolog. – nézek a szemébe. – Szeretnék találkozgatni a férjemmel, mert jóba lettünk, de megbeszéltük, hogy nyílt házasságba élünk. Jobban szólva ő azzal van, akivel akar lenni meg én is, de azért találkozgatunk. – mondom neki, amire bólint. – Meg kérlek, egy ideig ne támadj le. A műtét miatt még vannak fájdalmaim és nem olyan kellemes érzés, amikor olyan vadul kezdesz el döngetni. – mondom neki most már mosolyogva. Hátamat simogatja.
- Rendben meglátom, mit tehetek. – válaszolja, majd a homlokomra ad egy puszit.
- Ja meg még valami. – mondom, mire már felhúzza a szemöldökét.
- Egyre több szabályt szabsz meg nekem? – kérdezi, de nem hallok ingerültséget a hangjában.
- Csak egyet, de a legfontosabbat. – mondom mosolyogva. – Este soha nem dolgozhatsz, mert veled szeretnék mindig ágyba bújni és elaludni. – mondom neki, de erre csak ő is elmosolyodik.
- Azt hiszem, ezt biztosra tudom teljesíteni, de lehet, lesznek kivételes napok. – mondja és mintha kicsit félve várná válaszomat.
- Nem baj. Egyszer kétszer előfordulhat, de ne állandóan. – mondom neki, majd megfogom az arcát és a szemébe nézek. – Hiányzott ez a Fyodor. – suttogom, majd megcsókolom, amit egyből viszonoz és úgy mintha az élete függne rajta, mintha a saját drogja lennék, akit csak neki készítettek.
Nagyon jó így érezni, de a pakolást is be kell fejeznem. Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Segítesz átpakolni hozzád? – kérdezem kedvesen.
- Majd a szolgáim megcsinálják. – mondja, megrázom a fejemet.
- Azt akarom, hogy te segíts, és mi csináljuk meg. – kérlelem, amire beadja a derekát és segít mindent a bőröndbe bepakolni, mert úgy egyszerűbb és könnyebb mindent át vinni a szobájába. Mikor megvagyok, felveszi, majd megfogja kezemet és úgy megyünk át szobájába. Udvariasan kinyitja nekem az ajtót, amire egy puszit érdemel ajkaira, majd bemegyek.
Kipakolunk a szekrényébe, meg egyúttal rendet is teszek, mert nagy kupi van. Gondolom ide nem sűrűn szoktak bejárni a takarítónők, vagy ha igen próbálnak minél hamarabb kiiszkolni. Viszont egy valami nem hagy nyugodni és azt meg kell tőle kérdeznem. Tudnom kell a válaszát. Annyira jó lenne és ő is boldog lenne.
A pakolás végeztével odamegyek hozzá és az ingével kezdek el játszani. Kezeit derekamon fenekemet és hátamon érzem felváltva.
- Lucy mi a baj? – kérdezi, de nem merek felnézni a szemébe.
- Tudom, hogy emiatt vesztünk össze nagyon és emiatt voltam kiakadva. – kezdek bele, majd felnézek a szemeibe. – De szeretnék egy kisbabát és azt akarom, hogy te legyél az apja. – mondom neki kicsit reménykedve, már megfeszülni látom arcát, ezért lehajtom a fejemet és ingét bámulom még mindig. – Kérlek szépen. Könyörgöm. – suttogom és a szememet is behunyom. - Ez minden álmom és vágyam, hogy egy olyan férfinak szülhessek gyermeket, akit szívből szeretek és most itt állok azelőtt a férfi előtt. – mondom neki őszintén érzéseimet és imádkozok. Imádkozok, hogy beleegyezik és teljesülhet ez a vágyam és meglephetem egy fiú örökössel.
|
| oosakinana | 2011. 03. 08. 22:49:23 | #12103 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Éppen férjemtől jövök haza fele. Kinyitom az ajtót, majd belépek. Becsukom, mire egy hangot hallok meg.
- Hello Lucy... rég találkoztunk. – megijedek, majd gyorsan felkapcsolom a lámpát és nem akarok hinni a szememnek.
- F -fyodor... – ajkaimhoz emelem kezemet, majd kiszöknék, de meglátom embereit és egyből visszazárom.
- Lucy...Lucy...- suttogja és feláll a fotelből. - Nagyon rossz kislány voltál. - búgja és elkezd közeledni felém, de én meg hátrálok egyenesen az ajtóig, ahol már nincs tovább. - Az ilyen lányokat pedig meg kell büntetni. – egyik kezét a fejem mellett támasztja az ajtónak, míg a másikkal arcomat simogatja, de elfordítom. Megragadja államat és erőszakkal fordítja vissza maga felé. - Nem szeretem, ha szórakoznak velem. – mondja dühösen.
- Elfelejthetsz nyugodtan... nem kell velem foglalkoznod... se a babával... mivel már nincs... – fogom meg a hasamat és nagyon szomorú vagyok meg félek tőle.
- Nagyon jól tudom, hogy nincs gyerek... Viszont nekem te kellesz. - válaszolja, majd vadul csókol meg. Nem akarom. Nem akarok, újra hozzá kötődni elegem van. Állandóan csak bánt. Össze fog törni teljesen. Kezemmel ellököm magamtól, mikor belenyög a csókba.
- Vége Fyodor... – suttogom, mire megragadja karomat és az ágy felé rángat.
- Akkor van vége, ha én úgy akarom. – ledob az ágyra. Halálra vagyok rémülve. Kigombolja a felsőjét, mire én megpróbálok menekülni, de a bokámnál fogva ránt vissza magához.
- Ne szórakozz Lucy... – mondja dühösen.
- Fyodor k-kérlek ne... – könyörgök neki könnyeimmel küszködve, de csak felveszi sálamat a székről.
- Majd ez segít nyugton maradni...- mondja vigyorogva, amitől én még jobban megrémülök.
A sálat a szájába veszi, majd kis ruhámat egy mozdulattal letépi rólam és egy szál tangában és melltartóban fekszek alatta. Ágyékomra ül, majd megragadja kezeimet összeköti és az ágyhoz köti ki, ne tudjak még véletlenül sem ellenkezni. Lehajolva hozzám próbál megcsókolni, de én ráharapok ajkaira.
- Ha te így szeretnéd, akkor megkapod. – letépi rólam bugyimat, majd fejét ágyékomhoz viszi és hevesen kezd el nyalni, kényeztetni. Sajnos a vágyamnak nem tudok parancsolni és felnyögök kényeztetésére. Pár perccel később ujjait is megérzem magamban, amitől felsikítok, főleg, amikor vadul kezdi el bennem mozgatni. Letolja nadrágját alsójával együtt, majd farkát egyből belém vágja kegyetlenül, amire felsikítok, de még is jól esik, amit csinál. Amilyen jól esik és amennyire vágytam rá próbálok ellenkezni, mert elegem van, hogy úgy használ, mint egy bábut.
Végül megadva magamat lábamat csípőjére fonom, és úgy húzom közelebb magamhoz. Csak essünk túl rajta minél hamarabb és hagyjon békén.
- Hmmm Lucy... Lucy... – nyöszörgi, és ajkaimhoz közel hajol. Kipirult arccal nézek rá. Megnyalja ajkaimat, majd utolsó lökésnél hangosan felnyögve élvezek el, miközben Fyodor is velem együtt élvez. Kicsúszik belőlem, majd feláll. Kikötöz, mire egyből ruháimért nyúlok és veszem felfele őket.
- Szedd össze minden cuccod! – parancsolja nekem.
- N-nem megyek sehova! – mondom dühösen, mire rám néz és rágyújt egy cigire.
- Igenis jönni fogsz, ha akarod, ha nem. – felkel, majd kimegy, mire jönnek az emberi és ők kezdik el az összes ruhámat elpakolni, majd engem kezdenek el cibálni, pedig nem akarom, olyan jó lenne végre nyugodtan és békességben élni félelmek nélkül és szerelemben. Miért nem maradtam a férjemnél? Sokkal jobb életem lehetne mellette és már biztos lehetne gyerekem is.
Nem sokkal később már a hálójában vagyok megint. Nem hiszem el, hogy idelyukadtam ki megint. Ez nem lehet igaz és nem is akarom elhinni. Mindig csak kihasznál, és nem értékeli, ami bennem van. Jobban örültem volna neki, ha megtartom a kis babát, akkor nem kellettem volna, bár kitudja. Ha így folytatja, tovább még lehet tőle pár, mivel ő nem védekezik, én meg nem szedhetek gyógyszer a műtétem miatt. nem csinálok semmit nincs kedvem. Az ágyban fekszek, magamra húzom a takarót és csak nézek ki a szabadba. Egyszer csak nyílik az ajtó. Odanézek és Fyodor jön be. Visszafordulok és tovább nézelődök.
- Mi bajod van? Miért nem kelsz ki az ágyból? – kérdezi régi stílusába. – Téged kérdeztelek. – mondja kicsit kikelve magából.
- Miért nem tudsz kedvesebb lenni? – teszem fel a kérdést. – miért nem tudsz egy kicsit az érzéseimre is odafigyelni? – kérdezem a következőt, bár közben könnyeim folynak. Lel az ágyra és felém mászik, de elég mérges szemekkel találom szembe magam.
- Azok után, hogy elszöktél és 2 hónapig nem találtalak még azt várod, hogy kedvesebb legyek, ha? – ordítja a képembe, mire csak visszafordítom a fejemet, de erővel rántja vissza, amire felsikkantok, mert fáj. – Ha hozzád beszélek, néz a szemembe. – mondja dühösen.
- Ezért nem szállok ki az ágyból és pont ezért szöktem el. – mondom neki halkan.
- Azért mert szét szexeltelek? – kérdezi és lángok vannak a szemébe, de nem érdekel, ha meg öljön nem fog tovább érdekelni.
- Nem. Hanem mert durva vagy. Elméletben engem akarsz, de állandóan bántasz és fájdalmat okozol. Ha tényleg engem akarnál, figyelném rám. De tudod mit. – kiszállok az ágyból és leszedem magamról a ruhát. – Nesze itt vagyok. dugjál szét. Használj, mint egy gumibabát, de ne várd, hogy élvezzem. – mondom neki és ott állok ellőtte meztelenül, miközben könnyeim folynak.
Derekamnál fogva ránt magához és gyűr maga alá.
- Engem ne fenyegess megértettél? Mondtam már. Nem ismersz még, de ha kihozol a sodromból, akkor nagyon meg fogod bánni. – mondja rémisztően.
- Csak a félelmem miatt vagyok itt. Ha nem tudsz megfélemlíteni senkit, semmit nem, érsz. Te képtelen vagy szeretni, vagy akár mit is érezni. Te nem engem akarsz, csak a testem kell neked. Mindig az van, amit te akarsz. Velem soha nem foglalkozol. – mondom egyenesen az arcába és látom egyre dühösebb. – Ha tényleg foglalkoznál velem és érdekelnélek, akkor nem mondtad volna azt, hogy vetessem el a fiadat. – kezdek kiakadni.
- Lucy fogd be a szád. – mondja idegesen.
- Fáj hallani az igazságot? Fáj, hogy valaki megmeri neked mondani mi a baj veled és nem fél annyira a haláltól, mert tudja, hogy esetleg képes lennéd megölni, mert mindezt elmondja neked? Ezért fogja be a számat?- nézek egyenesen a szemébe. – De tudod, mit mondok neked? Inkább könyörgöm neked, hogy ölj meg, mint hogy többet hagyjam, hogy akár fizikailag, akár lelkileg bántsál. Belefáradtam abba, hogy a rongyot legyek, akit csak úgy használsz. Én is érző lény vagyok. Vannak érzéseim, amiket tönkre tettél.
- Túlfeszíted a húrt. – mondja és látom egyre dühösebb, de mást is látok az arcán, majd feláll.
- Tudod mennyire akartam egy gyereket? Egyáltalán nem. Tudod, mikor van a születésnapom? Fogalmad nincs róla. Tudod mikor törted össze teljesen a szívemet? Nem, de most elárulom neked. – mondom és folytatom. – Akkor, amikor megfenyegettél, hogy mire visszajössz, vetessem el a fiadat, mert ha nem teszem, az embereid leszíjaznak. – emlékeztetem mit mondott nekem. – Kegyetlen vagy és szívtelen. – fejezem be halkan, mire kimegy a szobából és becsapja maga mögött. Felállok, felveszem a ruhámat. Kinyitom az ablakot, majd kiülök, és az eget kezdem el nézni és közben gondolkozok. Mi lesz így belőlem. Meg egyáltalán mi lesz Fyodorral meg velem, ha egyáltalán létezik olyan, hogy mi. De nem hiszem, inkább csak olyan létezik, hogy Fyodor. Csak magával képes foglalkozni és az ösztönei után megy. Nem csodálkoznék, ha most éppen az egyik szobalányát döngetné.
|
| oosakinana | 2011. 03. 07. 13:55:12 | #12035 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
- T-terhes? – pattan fel. - De te nem lehetsz terhes! – járkálni kezd a kanapé előtt. - Vagyis ugye nem vagy terhes Lucy? – néz egy pillanatra..
- Tudtommal nem... – sütöm le a szememet. Tudtam, hogy nem akarja.
- Holnap szeretném, ha elmennél orvoshoz s ez bizonyítást nyerne... – mondja, mire én csak elszomorodok. - Ne értsd félre... nekem nincs bajom a gyerekekkel... de... én láthatod, hogy egy zűrös alak vagyok. - mosolyog rám. - Nem egy apa fajta. – megsimítja az arcomat és rám mosolyog. - Veled is mi történt miattam... – mondja és megértem, de akkor is. Jó lenne egy picike.
- Fyodor... - suttogom. - Te tulajdonképpen mit akarsz tőlem? – kérdezem, de nem merek a szemébe nézni.
- Azt akarom, hogy biztonságban legyél... s jól érezd magad... – válaszolja, bár lelkem mélyén összetörök. Nem ezt vártam, de egy mosolyt próbálok erőltetni az arcomra. - Na gyere ideje lefeküdni. – felkap az ölébe. Bevisz a hálóba és az ágyra fektet le. Letesz, betakar, majd csókot hint homlokomra, végül felvesz egy köntöst és az ajtó felé megy.
- Te nem fekszel le? – kérdezem tőle. Jó lenne, ha itt lenne.
- Még dolgoznom kell... - válaszolja. -Jó éjt. – egyből ki is megy. Könnyeim elindulnak, majd elfekszek az ágyon, majd elkezdek sírni. Végül is mit vártam tőle? Hogy elmondja, szeret, és azt akarja, vele maradjak? Ez így nem lesz jó ha tovább folytatjuk. Egyre jobban belé szeretek és képtelen leszek nélküle élni. Bár már most képtelen vagyok. nagy nehezen álomba sírom magam.
* * *
Reggel felébredek, lemegyek az irodába és látom, ott alszik. Kicsit elszorul a szívem. Készítek neki egy kávét a konyhába. Beviszem, majd párpapírt felveszek és visszamegyek dolgozni. Az ágyban ülök és dolgozok. Egyszer csak mintha valaki figyelne. Felemelem a fejemet és meglátom Fyodort az ajtófélfának támaszkodva.
- Jó reggelt. Gondoltam segítek, hisz én lennék a titkárnőd. – mondom mosolyogva, majd egyből visszanézek a papírokra. Egyszer csak annyit érzek, hogy el vagyok döntve és egyenesen a papírokra. - Hééé összegyűröd őket. – kezdek el ficánkolni alatta.
- Nem érdekel... – búgja nyakamba, majd csókokkal kezd el bombázni. Keze ingem alá kerül és melleimet kezdi el gyömöszölni, melyre nyögések szakadnak fel belőlem. Ajkait kezdem el vadul csókolni. Akarom, kívánom őt nagyon. Kezeit ágyékomhoz viszi és elkezdi simogatni, amire még nagyobb nyögések szakadnak fel belőlem. Szétnyitja köntösét és már nem sokára bennem is lenne, csak kopognak.
- U-uram, levele jött és alá kellene írnia. – dadogja az egyik szolgáló.
- Nem érdekel. – kiabálja ki, majd nyakamat csókolgatja én meg egyre hevesebben és gyorsabban lihegek fülébe.
- Oroszországból jött uram. – abba hagy mindent érzem, hogy megdermed. Leszáll rólam, majd rám néz.
- Készíttetek kocsit s menj el az orvoshoz, kérlek. – mondja és már lent is van. Nagyot sóhajtok. Felállok és felveszem a ruhámat, amit már azóta kimostak és tisztítottak helyes. Amikor lemegyek, látom, hogy valami nincs rendben Fyodor kezében összegyűrt papír. Mosolyogva néz rám, mikor meglát és fel is pattan.
- Indulsz is? – kérdezi mosolyogva, de akkor is ismerem már annyira.
- Igen, szeretnék mi hamarabb túlesni rajta. – mondom idegesebben. - Fyodor, van valami baj? – célzás képpen a markában szorongatott levélre nézek.
- Nem, nincs... de ma este Moszkvába kell utazom. – mondja és elindul fel a szobájába. - Addig maradj nálam, szólok pár embernek, hogy vigyázzanak rád, semmi baj nem lesz. – mondja, és a szobájába indul tovább.
- És ha veled mennék? – kérdezem tőle. Nem akarok egyedül lenni nélküle.
- Nem! Ne gyere! – mondja indulatosan és mintha haragudna is.
- Értem szóval az ottani nődhöz mész. – mondom felvéve szokásos hangnememet. - Értem, mondhatnád ezt is, de te csak mindig kitérsz...
- Meghalt... – vág közbe komolyan, mire meglepődök. - Anyám meghalt. – fordul felém érzelem mentes hangon. - Ezért nem akartalak magammal vinni... – úr isten mit tettem? Nem lett volna szabad.
- Fyodor én... – kezdek bele bocsánatkérésembe.
- Semmi baj. – mosolyog rám, de ezzel nincs semmi elintézve. Felmegy én meg elmegyek az orvoshoz. Mikor megtudom, mi van, eleinte örülök neki, de a végén a félelem meg a rettegés veszi át a helyét. Hazaérve az irodába megyek, mert tudom, hogy ott van. Bekopogok.
- Gyere be. – mikor meghallom, hangját összerezzenek. Félek, nagyon félek. Bemegyek, majd mikor meglát fel is teszi a kérdést. - Na, mit mondott az orvos? – pattan fel és lép közelebb hozzám, de én elkezdek hátrálni.
- Terhes vagyok. – mondom halkan, mire hirtelen meg fagy a levegő.
- Nem lehet képtelenség. – mondja, majd felemelem a fejemet. – A férjedtől van akkor. Tőlem tuti nincs gyereked. – vágja oda nekem bunkón, mire őt figyelem.
- Az elmúlt időben csak veled voltam. Senki mással nem szeretkeztem csak veled. – mondom komolyan. – Tiéd a gyerek. – mondom, és a hasamra teszem a kezemet.
- Akkor vetesd el. – vágja a képembe olyan bunkón, ahogy még soha nem beszélt velem. Elakad a lélegzetem és hatalmas gombóc kerekedik a torkomban. – Hallottad mit mondtam? – kérdezi, és kicsit megemeli a hangját. – Vetesd el. – kiabálja, és közelebb jön, kezét a falba veri, de én összerezzenek. Nagyon félek. Rettegek tőle. Nem merek megszólalni, csak bólintok egyet.
- Mire hazajövök, a kölyök már ne legyen meg. – mondja durván és nagyon köcsög hangnembe. Kimegy az irodából én meg a földre rogyok és elkezdek zokogni. Ez már túl sok nem bírom a fejem is fáj, és minden bajom van. Miért nem halok már meg mindenkinek egyszerűbb lenne, de legfőbbképpen nekem.
2 órába telik bele, hogy összeszedjem magam. Felállok, de eléggé kisírt szemekkel vagyok. kimegyek és Fyodor meg éppen menni készül.
- 10 perc múlva megérkeznek az emberek. Senkinek ne merj ajtót nyitni. Holnap el fognak kísérni az abortuszodra is, hogy tényleg elvetesd a gyereket, és ha kell, le fognak szíjazni is. – mondja komolyan és ridegen, mire nekem megint elindulnak a könnyeim. Ennyire gyűlölné a saját gyermekét? Az képtelenség.
Odahajolna csókot adni, de elfordítom a fejem egy gyerek gyilkossal képtelen vagyok bármi kezdeni. Végül megfogja fejemet és erőszakkal csókol meg, de nem hagyom neki és nem is viszonzom. Nem mond semmit, csak hatalmas dühvel távozik. Felrohanok a szobába. Felveszem a ruhámat, majd amíg nem jönnek, az őrök kimegyek a házból és elkezdek haza fele szaladni. Nem maradok, tovább ott elegem van, gyűlölöm… gyűlölöm.
Beszaladok régi házamba, ahol férjemmel laktam. Nincs otthon helyes. Összeszedem a ruháimat, majd elmegyek onnan. Gondolkozok, hogy hazamenjek, de mit mondjak a szüleimnek? Semmit nem tudok. Végül kiveszek egy kis szobát az egyik fogadóba és ott szállásolom el magamat.
Eltelik párnap, mire rá tudom magam venni, hogy tényleg elvetessem a gyereket. Elmegyek az orvoshoz és 5 óra múlva már úgy jövök ki, hogy a baba nincs bennem. A lelkem ripityára tört. Szükségem lett volna arra a picire. Akartam, hogy meg legyen. Akartam, hogy megszülessen, de nem lehetett. Így meg viszont lehet, hogy soha többet nem lehet gyerekem. A gondolattól is elkezdek sírni, hazamegyek a kis szobámba. Lefekszek és nagyon sírok. Alig tudok megnyugodni, miközben a hasamat fogom.
~*~
Már vagy 2 hónap eltelt. Azóta a férjemmel kicsit sikerült rendbe tenni az életünket, de még mindig külön élünk. Úgy vagyunk vele egy így jó mindkettőnknek. Nyílt kapcsolatban vagyunk így ő lefeküdhet exével engem meg nem érdekel. Ma is kis szobámba kuksolok.
Fyodor jár a fejembe és az utolsó képek forognak állandóan a fejembe, amikor megtudta, hogy terhes vagyok. nem akarom megint átélni. Nem akarom megint látni. Elegem van belőle.
|
| oosakinana | 2011. 03. 07. 11:06:19 | #12029 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Lassan ébredezni kezdek, és mikor körbe nézek kicsit ismerős helyen találom magamat. Egyszer csak Fyodor hangját hallom meg.
- Nagyon megijesztettél... – simítja meg az arcomat, majd beugranak a képek. Férjem megcsalt. Ő megcsalt. Felrobbantották a kocsimat. Megpróbálok kikászálódni mellőle. - Nem engedem, hogy ebből a házból kitedd a lábad... ezt jobb, ha megjegyzed. – mondja idegbetegen, de nem érdekel.
- Nekem te nem parancsolgatsz. – vágom a képébe.
- Tudod Lucy, Kimura nagyon szörnyű ember... – mondja és oldalra pillant. - De még te sem tudod, én milyen ember vagyok... – ezzel a mondatával kicsit megrémisztett. - Értsd meg tőle csak én, tudlak megvédeni. – ágy széléra ül, végül rágyújt egy cigire. - Legalább addig maradj, amíg azt a férget elfogatom. – mondja, mire csak hátra fordul én meg bólintok egyet. - Jó kislány... – megsimogatja az arcomat, majd kimegy. Nagyot sóhajtok. Miért mindez velem történik? Felállok, majd elmegyek, megfürdök, de a saját ruhámat nem vehetem vissza, mert elég koszos. Kimegyek meztelenül és Fyodot szekrényébe kezdek el kutatni, mire behozzák, nekem a kaját egy száll fehér rózsával. figyelmes. A szolgáló végig néz rajtam és látom, elcsodálkozik, hogy milyen szép is vagyok, de majd hirtelen kimegy. Felveszem az egyik fekete selyem ingét, végül eszek pár falatot, majd lemegyek a dolgozó szobájába. Csak ne lássam senkivel.
- E-elnézést... – belépek, majd ahogy végig néz, rajtam észbe kapok, hogy az ingét figyeli. - Bocsánat, hogy elvettem az inged, de a ruhám nagyon piszkos volt... – mondom neki és elkezdem igazgatni.
- Jól áll... – hátra dől a székébe és látom, hogy alaposan végig szemlél.
- Megszeretném köszönni, hogy elhoztál... és a rózsát is. – mondom és lesütöm a szememet, majd fordulnék meg, hogy ki megyek.
- Várj, Lucy. – mondja, majd megállok. Nem sokkal később megérzem, hogy elsöpri a hajamat és a nyakamat kezdi el csókolgatni. - Enged... meg ...hogy... kárpótoljalak...a délutáni miatt. – mondja, miközben csókolgat, miközben egyre jobban kapkodom a levegőt. Egyszer csak megfordulok, majd nyaka köré fonom a kezemet és megcsókolom hevesen. Képtelen vagyok rá haragudni. Elindítom az író asztala felé, miközben tovább marcangoljuk egy más ajkait.
- Várj. – állít meg, majd leseper mindent az asztaláról, végül felültet, mire kacéran elmosolyodok. Megint ajkaim után kap és heves csókolózásba kezdünk. Nagyon jól esik. Erre lett volna nekem szükségem egész nap. Eldönt az asztalon, majd egy mozdulattal szét tépi rajtam az ingét így most már meztelenül fekszek alatta, mire látom, hogy vággyal teli szemekkel bámulja testemet.
- Uhhhhmmm gyönyörű vagy. – simít végig testemen. Köldökömtől felfele egészen ajkaimig nyalja végig testem, ami igazán jól esik és édes nyögés haja el ajkaimat. Majd ajkaimtól le egészen ágyékom is nyal, majd letérdel előttem és csókokkal halmozza el vágyamat. Elkezd nyalogatni, mire kezem fejre teszem, és jobban szorítom magamhoz, és nyögések szakadnak fel belőlem. Megfeszülve élvezek l ajkaitól. Egyszer csak feláll, ujjait számhoz teszi, amit bekapok. Picit ráharapok, de kellő képpen megnyálazom. Bejáratomhoz helyezi, majd egy hirtelen mozdulattal hatol belém és kezd el hevesen ujjazni. Ahogy mozgatja, nem kell sok és elélvezek. Kihúzza ujjait, majd ránézek, és ahogy megnézem, lenyalja, nedvemet ujjairól elmosolyodok.
- Imádom... – búgja, mire elvigyorodok, de még mindig nagyon kívánom. Megragadom ingénél, visszarántom és szenvedélyesen megcsókolom.
- Ah-ahkarlak. – suttogom ajkaiba.
- Lucy, engedd, hogy bizonyítsak... – mondja, majd egy lágy csókkal válik el tőlem, végül kimegy az irodából. Ez kedves tőle. Elgondolkozok a dolgokon, meg amúgy is fáj a fejem. Lehet nem lett volna jó ötlet. Felállok és összegombolom magamon az inget, majd úgy kezdek el mászkálni a házban, miközben nézegetek körbe. Mikor leérek, a konyhába látom, hogy Fyodor éppen egy kis itókát tölt magának. Odamegyek, hátulról megölelem és kezemet mellkasára simítva kezdem el simogatni. Megfordul, majd kacéran elkezdek mosolyogni, mire visszamosolyog. Derekamnál ölel magamhoz és fenekemet is megsimogatja.
- Köszönök mindent. – mondom mosolyogva a szemébe és az arcát kezdem el simogatni.
- Ugyan már. Ha úgy nézzük minden az én hibám. – mondja, majd szorosan magához húz és érzem, hogy vágya kezd éledezni, amire elmosolyodok. Itt az ideje, hogy törlesszek teljesen. Viszont a fejfájásom még nem múlt el, meg kezdek szédülni. Egyszer csak kimegy belőlem minden erő és össze fele csuklok, de Fyodor magához fog és a karjaiba vesz. – Lucy. Mi a baj? – hallom aggodalmas hangját, majd bevisz a nappaliba és lefektet a kanapéra.
- Nem tudom. – mondom, és a fejemet fogom. – Szédülök és széthasad a fejem. – mondom neki mi a bajom. Egyszer csak hirtelen oldalra fordulok és kiadok magamból mindent. Látom, hogy Fyodor nem ért semmit, de nincs egyedül. Én is értetlenül nézek. Mi bajom lehet?
- Maradj, itt hívom az orvost. – mondja, majd feláll, megkeresi a telefonját és már is hívja az orvost. Visszaül mellé és elkezd simogatni, de cseppet sem érzem jól magam.
10 perc után meg is érkezik az orvos. Fyodor bevezeti egyenesen hozzám.
- Nos, mi a panasz? – érdeklődik és elkezd vizsgálni.
- Gyenge. Szédül, fáj a feje és az előbb hányt. – mondja helyettem Fyodor.
- Ez természetes. – mondja, amire megijedek. Mi az, hogy természetes? Nem lehet terhes. Hiszen szedem a gyógyszert. Képtelenség az legyen. Teljesen halálra vagyok rémülve és egyszerűen már az ájulás kerülget. Mi lesz, ha tényleg terhes vagyok? Fyodor kifog hajintani és teljesen magamra maradok. Ez így nem mehet, tovább rá kell kérdeznem.
- Mi az, hogy természetes? – kérdezek rá halálra fagyott arccal, mire mindketten értetlenül néznek rám.
- Az agyrázkódása miatt ezek természetesek. – ahogy meghallom megkönnyebbülve sóhajtok egyet. Mintha 10 tonna súlytól szabadultam volna meg.
- Lucy, te mire gondoltál? – teszi fel a kérdést Fyodor, mire ijedten nézek rá. Nem, nem akarom. Ha meg tudja, ki fog dobni.
- Se… semmire. – dadogom, majd feláll az orvos.
- Felírtam pár vitamint, amit szednie kell. Előfordulhat nála még ilyen szédülés és rosszullét. – tájékoztat minket a doki.
- Rendben doktor úr. A számlát majd fizetem. – mondja, mire bólint és kikíséri. Mikor visszajön, rám néz és leül mellém.
- Lucy mire gondoltál mi bajod lehet? – teszi fel megint a kérdést – annyira lesápadtál. Mi járt a fejedben?
- Semmi. – próbálok, nem dadogni pedig veszettül ideges vagyok már megint.
- Lucy. Nem vagyok hülye. Látom, hogy valami van. – mondja komolyan, mire nagyot sóhajtok.
- Ezek tünetek akkor is meg vannak ha egy nő terhes. – mondom, és nem merek ránézni. Egyszerűen nem tudom mit csináljak vagy mi fog ezek után történni.
|
| oosakinana | 2011. 03. 06. 22:21:31 | #12015 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Mikor felébredek, egy székhez vagyok kikötve. Elkezdek sikítozni és megpróbálok kiszabadulni, de a mellettem ülő emberkék nem igazán akarják így pár ütést azért kapok, meg a ruhám is szét van darabolva. Ez így nem lesz jó. Tovább sikítozok és folynak a könnyeim. Leszalagozzák a számat, majd tovább állnak a főnököt sehol nem látom. Meg vagyok rámülve teljesen. Hogy teheti valaki ezt? Meg hogy tudnék én a segítségére lenni. Elvégre csak egy szimpla titkárnő vagyok meg feleség.
Mikor lövéseket hallok meg megrémülök. Most fognak engem is megölni? Az nem lehet, nem tehetik meg. Hagyjanak békén. Nincs már erőm sírni, de nem is fogok, nem fogom megadni nekik azt az örömet, hogy sírni lássanak.
Mikor belépnek, az emberek rettegek, hogy mi lesz itt velem. Mikor két fickó, akik engem őriznek, összeesek, elkezdek rettegni. Most én fogok következni ennyi az életemnek. Pedig semmit nem csináltam. Mikor viszont meglátom Fyodort megkönnyebbülök. Leszedi a számról a ragasztót fegyverét elteszi, végül kiszabadít teljesen.
- Nagyon féltem, Fyodor. – bújok hozzá szorosan. Rettegek, még mindig reszketek, mint a nyárfalevél. Rám teríti zakóját, majd szorosan magához ölelve visz a kocsihoz. Beülünk, de én szorosan simulok hozzá és fejemet vállára hajtva próbák megnyugodni, de még sem megy olyan könnyen, pedig közben felkaromat simogatja nyugtatás képpen.
- Lucy, én most haza viszlek. – mondja komolyan.
- Haza? Hozzád? – kérem, reménykedve vele akarok, most leni a biztonságos karjaiban akarok leni.
- Nem. – mondja, majd elfordítja a fejét és kifele bámul az ablakon. - Mellettem nem vagy biztonságban, de a zsaru férjed miatt nem fognak ott keresni.
- De, én... – kezdenék bele győzködésébe, de ujjait ajkaimra teszi, majd hevesen megcsókol, amit egyből viszonzok. Rá van szükségem. Őt akarom. Végig simít lábamon, majd abba hagyja. Mikor észreveszem, hogy a sofőr bámul minket megértem.
- De annak, ami kettőnk között van, nem kell, hogy vége legyen. – mondja, miközben államat arca előtt tartja és kéjesen mosolyog rám. - De ezt titokban kell tartanunk, cicám... – suttogja, majd éppen csókolna meg, amit örömmel viszonoznék, de hatalmasat fékez a sofőr.
- Uram megérkeztünk. – bólint, bár én cseppet sem vagyok boldog. Vele akarok lenni. Visszaadom a zakóját, majd kiszállok a kocsiból és Kevin egyből megölel és nem ereszt el. Nézem a kocsit, ahogy távozik, majd férjem bevezet a házba. Nem akarom, hogy ő öleljen. Vele nem érzem magam annyira biztonságban. Mellette akarok lenni és ez minden vágyam jelen pillanat.
- Kicsim kérsz valamit? Hozzak neked valamit? – kérdezi, de csak a fejemet rázom, majd könnyeim elindulnak, de nem a rémület miatt, hanem a biztonságos ölelései hiánya miatt. férjem megölel, de ez más. Ez olyan rideg és ismeretlen számomra. – Nyugodj meg minden rendben lesz, senki nem bánthat többet. – mondja, majd tovább simogatja a fejed. – Nem kell többet dolgoznod sem menni. – ajánlja fel, de én ránézek megrémült szemekkel.
- Dolgozni akarok. Nem akarom ott hagyni. Nem vagyok, gyenge meg tudok birkózni velem. – mondom hadarva, mert ha nem kell mennem, akkor hogy fogok találkozni a Fyodorral? Nem lehet, nem hagyhatom ott.
~*~
Másnap reggel nem érdekel, hogy férjem nem akar elengedni, dolgozni, hogy maradjak otthon pihenni meg át kéne gondolnom ezt a munka dolgot. Nem érdekel és bemegyek a munkába. Fyodor még nem érkezett meg, de amikor meglátom, hogy az ajtón lép be. Felállok, majd odamegyek, és a nyakánál ölelem szorosan magamhoz.
Kicsit meglepődik, de kezét derekamra helyezi és úgy tart magánál.
- Hé. Minden oké? – kérdezi én meg fejemet nyakába fúrva bólogatok, miközben édes bódító illatát szívom magamba. – Menjünk be az irodába. – suttogja fülembe. Tudom, hogy titkolnunk kell, de nem bírok meglenni ölelése és a gyengédsége nélkül. Szükségem van mindenre.
Elengedem, majd úgy teszek, mintha papírokat keresnék, végül bemegyek előtte és az asztalához lépve teszem le az áll papírokat, végül bezárja ajtaját, ami jó ötlet. Odajön hozzám, majd megölel és édes, tüzes csókot kapok tőle. Elkezdem viszonozni, majd a hajába is beletúrok. Erre van nekem szükségem, hogy birtokoljanak és érezzem, hogy biztonságban vagyok. magához ölel és az íróasztal felé kezd el vinni, majd mikor neki ütközünk, érzem, próbál felültetni, de én most nem vagyok rá képes, hogy szeretkezzek. Tegnap elraboltak. Még is mit vár tőlem.
Megszakítom a csókot, majd a szembe nézek, és kezem mellkasán van.
- Ne haragudj, de most képtelen lennék szeretkezni, akár mennyire tudom, milyen jól csinálod. Ne haragudj. – suttogom és mellkasát figyelem.
- De akkor minek támadtál le annyira, amikor megérkeztem? – von kérdőre, ami nagyon nem tetszik.
- Mert rád vágytam az ölelésedre a biztonságot nyújtó karjaidra. Ölelni akartalak és hozzád bújni nem szeretkezni. – fejezem be halkan, majd eltolom. – De látom, én csak guminő vagyok a szemedben. – mondom halkan, majd könnyeimmel együtt kimegyek az irodába, majd leülök a helyemre. Elkezdek dolgozni, majd ajtónyitódást hallok meg.
- Lucy. Gyere be. – mondja, de én folytatom a munkámat.
- Most dolgozok, nem érek rá. – mondom halkan és tovább folytatom, majd nagyot csapódik mögöttem az ajtó. Nem hiszem el, hogy ennyire nem bír egy kicsit legalább velem kedves lenni. Legalább mutatná meg kicsit, hogy fontos vagyok neki. Jó tegnap megmentette az életemet és hálásnak kéne lennem és az is vagyok nagyon hálás és szeretném, ha lenne közöttünk valami, de nem úgy hogy csak egy guminőnek néz, és közben azzal nem foglalkozik, hogy mi van bennem. Milyen érzések kavarognak bennem.
Végül nagyot sóhajtva feláll és mennék be hozzá, mire kirohan, rám se néz, csak elmegy mellettem és folytatja útját.
- Fyodor. – szólok utána, de semmi haszna csak megy tovább és meg sem áll. Beszáll a kocsiba és elhajt. Lehajtom a fejemet. Gondolom, akkor nekem is itt az ideje, hogy hazamenjek. Felveszem a cuccaimat. Beszállok a kocsiba és elindulok haza.
Megállok, majd belépek és kupi van a házba, jobban szólva csak szétdobált ruhák. Halkan és óvatosan megyek a háló felé. Benyitok és férjem éppen az ex barátnőjével szeretkezik az ágyunkban. Könnyeim elindulnak.
- Ti rohadékok. Azt mondtátok nem lesz több ilyen. – mondom kiabálva, mire ijedten rám néznek.
- K… Kincsem… ez… - kezd el magyarázkodni, de nem érdekel.
- Nem az, aminek látom igaz? Akkor nem látom azt, hogy a farkad az exed pinájába van igaz? És még véletlenül sem azt látom, hogy a saját ágyunkba csinálod. – akadok ki teljesen. – El akarok válni. – mondom neki, amire látom, megijed. Bevágom az ajtót, majd kiszaladok és könnyeim folynak. Beszállok a kocsiba és csak egy ments váram maradt. Fyodor. Elindulok és hozzá veszem egyből az irányt.
Megállok, és szinte szaladok fel láttam a kocsiját tudom, hogy itthon van. Berontok a házba. Nem érdekelnek a szobalányok. Csak Fyodorral akarok lenni. Körbe nézek. Először a hálóba veszem az irányt, de nincs ott. Egyszer csak nyögéseket hallok az egyik szobából férfiét meg nőét egyaránt. Nem akarok bemenni, félek, hogy ugyan azt fogom látni. Könnyeim már megint patakokban folynak. Kezemet mellkasomnál fogom. Egyszer csak hangos nyögés, majd pár perces csend végül kijön az egyik szobalány. Meglát, elkerekedik a szeme, majd lehajtott fejjel siet elfele. Ahogy benézek az ajtón Fyodort látom, ahogy éppen magát igazítja. Szipogok egyet, mire rám emeli a tekintetét, de semmi érzelmet nem látok benne.
- Mit keresel itt? – teszi fel bunkón a kérdést.
- Dögöljetek meg mindketten. – kiabálom bőgve. – Minek mentettél meg tegnap, ha ma te is mással múlatod az időt? Mi rossz bennem? Miért nem vagyok valaki csak én szimplán elég? – kérdezem kiabálva és könnyeim tovább folynak. – Gyűlöllek benneteket. – mondom, majd elszaladok onnan és egyből beszállok a kocsimba.
- Lucy. – kiabál utánam, de nem érdekel. Lezárom, majd az ablakomon kopogtat. – Lucy szállj ki. Ne vezess így. – mondja, de nem érdekel. Fogom és elindulok. Látom, hogy szája mozog, de leszarom. Csalódtam mindenkiben. Elvesztem. Hova menjek? Senkim sem maradt. Egyedül vagyok teljesen.
Megállok a parknál, majd kiszállok. Elindulok és a játszadozó gyerekeket nézem. Én is szeretnék babát, de soha nem lesz. Soha senki nem látja bennem a nőt, miért csak guminő vagyok. ahogy folynak a könnyei. Valahova mennem kell. Meg van anyáékhoz. Ők szeretnek. Elindulok a kocsim felé, de az hangos robbanással felrobban, mikor a közelében vagyok és 5 métert hátra esek. Mi van itt? Mi történik?
|
| oosakinana | 2011. 03. 05. 12:23:54 | #11955 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
- Mégis mit gondolsz hol vagy? – a lányra néz és látom, hogy iszonyatosan dühös. Rám néz, majd végül megint vissza a lányra, majd egy hatalmas pofont kever le neki, amitől a földre kerül én meg elkezdek félni tőle. - Takarodj a házamból! – én is elkezdek félni nem hogy a lány, akit megpofozott. Azt hiszem, lehet tényleg rossz ötlet volt ide jönni. - Mondom, takarodj! – üvölti el magát, amire még én is összerezzenek, majd feláll és rohan, végül felém fordul. - Te meg inkább lehetnél hálás, ahelyett hogy itt maradnál, mész vissza a kis férjedhez. – mondja flegmán és egy most én adok neki pofont. Nem érdekel, hogy a tűzzel játszok.
- Minek maradjak, van neked elég nő itt, játssz velük. Úgy se kellenék neked többre. – üvöltöm én is és látom, hogy a szolgálok, megijednek és elkezdenek félni a viselkedésemre, de nem érdekel. Szemeim ismét könnyek gyűlnek, senkinek nem kellek, csak én. én csak egy modell vagyok, akit örömmel dugnak meg és aztán meg, ha kell, előszedik, de csak ennyi. Megragadja vállamat és szorosan magához húz.
- Ne merj még egyszer kezet emelni rám! Megértetted? Ne merészeld! – üvölti a képembe, amire teljesen megrettenek és a könnyeim tovább folynak. Egyszer csak megcsókol hevesen, amit eleinte elkezdek viszonozni, de a végén ellököm magamtól, amire megint felcsattan. - S mi van, ha néha élveztem a lányok társaságát? – kérdezi komoly arccal, majd folytatja. - Nevüket sem tudom, sőt némelyik hangját sem hallottam. – folytatja, de a saját kárára engem ezzel nem vesz le a lábamról, csak elméletemet erősíti meg.
- Szóval neked mindegy csak nő legyen? – húzom fel a szemöldökömet. - Mondhatom szép. – mondom és letörlöm a könnyeimet. Látom nem erre számított.
- Szerinted, ha egy kicsit sem érdekelnél elhoztalak volna ide? – mondja flegmán, majd mintha váltana picit. - Kérlek, maradj csak pár éjszakát. – bújik, hozzám én meg csak elkezdek gondolkozni. - Nem mondom, hogy haza küldöm a lányokat, de annyit tehetek, hogy megkérem, őket kerüljenek minket. – simítja meg arcomat én meg elkezdek gondolkozni.
- Talán maradok, amíg eldöntöm mi lesz Kevinnel. – mondom neki, majd folytatom. - De szeretnék külön szobát, ha lehetséges.
- Bármi lehetséges. – mondja mosolyogva. Ezt már szeretem, ha ilyen. Ha viszont durva és goromba nem szeretek, akkor úgy is szembe fogok szállni vele, legyen akár mi a következménye. Felkísér a szobába, majd magamra hagy. Helyes. Elkezdek körbe nézni, de végül a tusolásnál maradok, mert jól érzés lenne felfrissülni. Leveszem a ruháimat, majd beállok a tus alá és élvezem a víz mindenegyes pillanatát. Annyira jó érzés ez a kellemes meleg víz. Egyszer mikor kinyílik, a zuhanykabin ajtaja megfordulok és elkezdem takarni magamat. A falnak nyoma, mire felnyögök, de szeretnék mondani neki.
- Fyodor, lehet, hogy ezt nem... – kezével egyből betapasztja a számat. Látom, nem akarja, hogy feleslegesen fecsegjek. Végül édes ajkait érzem meg számon. Viszont a teste irtózatos nagy látványt kelt számomra és igazán szexi. Főleg a farka. Lehet még is be fogom adni a derekamat. Csípőmnél fogva megint felemelem és fenekemnél tart. Kezemmel hajába túrok, majd erősen tépem hátra, hogy a szemembe nézzen, ne csak melleimet figyelje, amire felszisszen, majd mosolyogva és vággyal, arccal mosolyog képembe.
Nem mondok inkább semmit, hanem lábamat derekára fonom, majd lenyúlok lábam közé és magamhoz igazítom farkát. Mikor rájön, mit akarok fenekemnél tart meg, majd szépen lassan magára enged, amire mindketten felnyögünk. Szinte felken a zuhanyzó oldalára, majd úgy kezd el mozogni bennem nagyon hevesen és irtózatos tempóba. Felnyögök és nyögések szakadnak fel belőlem, de nagyon nagyok és hangosak. Szinte lassan sikolyokká válnak, de annyira jó érzés tölt el, ahogy mozog benne.
Lassan melleimet kezdi el kényeztetni, amire még jobban felnyögök és élvezem mindenegyes tettét, majd felnyögve élvezek el a folyamatos mozgásától. Kicsúszik belőlem, majd letesz. Hátat fordítok neki, majd egyből magához húz, mire bedőlök kicsit, majd egyből belém is vezeti vágyát, amire felnyögök. Kicsit rám telepszik, hogy melleimet markolássza én meg felnyögök, és a falat kezdem el kaparni, mert annyira jó érzés, viszont nem hagyja, hogy ő egyedül élvezzen el, mert kezét leviszi az ágyékomhoz, amit elkezd izgatni én meg felsikítok szinte. Vagy azt akarja, hogy hamarabb menjek el, vagy azt akarja, hogy egyszerre. Nem tudom, de így nálam elég hamar el fogja érni, hogy elélvezzek és nem is rá sokáig várni, mert megfeszülök, és hangosan felsikítva élvezek el. Kicsúszik belőlem, majd maga felé fordít. Elvigyorodik, majd szemembe néz.
- Állj nagy terpeszbe. – mondja vigyorogva, majd engedelmesedek, végül leguggol előttem és ajkait érzem meg ágyékomnál, amire felnyögök. Lábamat vállára teszem és így jobban hozzám ér. Kezemmel a kabin tetejét fogom, hogy tartsam magam. Nyelvét is megérzem magamban meg a kezeit is, amire hangosan felnyögök és érzem, hogy egy nagyobb orgazmus lesz, mint az eddigiek, de nem hagyja, hogy elmenjek. Feláll, majd látom, hogy farkát mozgatja. Azt hiszem ő is kényeztetést akar. Letérdelek, majd számba veszem farkát, amire felhördül. Nagyon tetszhet neki, mert meg fogja fejemet és elkezdi mozgatni csípőjével együtt, közben izgatom magamat, hogy ne veszítsek semmit, ha már ennyire felizgatott.
Én sem hagyom, hogy elélvezzen, ezért még előtte felkelek, majd kicsit még mozgatom kezemet vágyán, végül ujjait csúsztatja belém, de nem sokáig, mert végül farkával hatol belém, amire mindketten felnyögünk. Egyik lábamat helyezem derekára, majd veszett vágtába kezd, amit alig bírok lekövetni. Végül felnyögve élvez el bennem engem magával rántva és felsikítva ér utol az orgazmus, de olyan, amiben még nem sűrűn volt részem.
Lihegek és minden erő kiszállt belőlem, de ahogy érzem nem lesz ennyivel vége az egésznek.
Ölébe kap és az egész estét végig szeretkezzük, mert egyszerűen nem képes leállni, bár nem mintha nekem ellenemre lenne. Mindig szerettem volna egy egész éjszakán tartó szeretkezést, csak így holnap hogy fogok bemenni dolgozni?
~*~
Másnap reggel csörög a telefonom, hogy kelnem kell, mert mennem kell dolgozni, de képtelen vagyok felkelni. Végül kiszállok Fyodor ölelő karjaiba, mire értetlenül néz rám.
- Hova mész? – teszi fel a kérdést, mire ásítok egyet.
- Dolgoznom kell mennem, hiszen a főnököm mondta, hogy nem tűri a késést és mit szólna, ha be se mennék. – kérdezem, bár az asztalnál fogok elaludni.
Feláll, majd meztelen testtel jön oda hozzám, amitől kicsit tűzbe jövök.
- Most a főnök azt mondja, hogy pihenjél, és inkább szeretkezz vele, mert nem bír magával. – mondja ördögi vigyorral, bár ő sem nagyon bírja már tovább, ahogy látom, ezért csak elkezdek nevetni.
- Ezt most komolyan mondod? Hiszen te is alig állsz a lábadon. – majd végig simítok vágyán, ami most kicsit úgy érzem, feladja és pihenőt kér. – Szerintem neki is kell egy kis regenerálódás. – mondom vigyorogva.
- Szerintem tudsz te életet lehelni belé, ha nagyon akarod. – mondja vigyorogva.
- Most hulla vagyok. Egész este szexeltünk nem volt elég? – kérdezem tőle, majd inkább visszafekszek az ágyikóba és mélyen elalszok.
~*~
Mikor felébredek mintha veszekedést hallanék lentről. Felveszem a ruhámat, mert túlságosan is ismerősek a hangok. Lemegyek és a férjemmel meg Fyodorral találom szembe magam.
- Lucy. Pakolj össze, haza jössz. – mondja komolyan, amire elég mérges szemekkel nézek férjemre.
- Nem vagyok a csicskád, sem a kutyád, hogy kövessem a parancsaidat. Majd ha normális lettél és nem fogsz megcsalni azzal a hülye kurvával, esetleg haza megyek, de addig szó nem lehet róla. – mondom komolyan, mire Fyodornak mintha elégedett mosoly terülne el az arcán, akkor itt az ideje, hogy kicsit letöröljük. – De estére haza megyek, mivel úgy is dolgoznod kell, de a hazajössz, hozzám ne merj érni, mert undorodok tőled. – mondom komolyan férjemnek és most már Fyodornak a képéről is lefagy a mosoly és inkább lesz dühös, majd inkább felveszi a cuccait és elszáguld a házából. Férjemet meg kipakolom a házból.
Este van és sötétség, mennem kéne, de Fyodort meg akarom várni, hogy hazajöjjön. Ahogy viszont várom, egyszer csak felfeszítik az ajtót és kétmaszkos alak néz rám, majd összenéznek és gondolom, elvigyorodnak, majd odajönnek. Megpróbálok tiltakozni, de leütnek, és elájulok.
Vajon mi lesz itt? Meg érdekelni fogok valakit? Kötve hiszem mind a két férfit, akire számíthatnék magam ellen fordítottam.
|
| oosakinana | 2011. 03. 04. 14:49:39 | #11928 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Kezét arcomhoz emeli és megsimogatja, de felszisszenek, mert fáj. Leindul befele, amire én meg hátrálok. Háta mögé nyúl és becsukja az ajtót. Nem mondunk, semmit csak nézzük egymás szemét, végül ajkaimhoz hajolva csókol meg. Eleinte lassan és érzékien. Nem tiltakozok és nem is akarok. Nincs hozzá energiám. Kezei tarkómra vándorolnak és így válik csókunk is egyre szenvedélyesebbé. Karjaim nyaka köré fonom és szorosan simulok hozzá. Erre van most nekem szükségem gyengédségre, hogy érezze, tényleg szép vagyok és kellek valakinek. Falnak nyomva simul hozzám teljesen. Ingéhez nyúlok és elkezdem kigombolni, mert felesleges az oda. Megragadja csípőmet, majd felemel és fenekemnél tar, mire lábamat dereka köré fonom. Nyakamnak esik neki, végül megint ajkaimnak. Felnyögök csókunkba, amire érzem, hogy halvány mosoly jelenik meg az arcán.
- Iszonyatosan kívánlak. – suttogja ajkaimba. Nyakába kapaszkodok még mindig és heves nyelvcsata közepette indulunk meg a háló felé. Megérkezünk, majd óvatosan fektet végig az ágyon. Leveszi zakóját és eldobja. Helyes. Nem kell az nekik. Rám mászik és hevesen kezdi el csókolgatni nyakamat, miközben kezeivel lábamat simogatja végig. Annyira felkorbácsolja vágyaimat, hogy az már fáj. Feltérdelve leszedi rólam ruhámat, ami teljes mértékben nem kell rám így már csak fehérneműben fekszek alatta. Csókjaival combomtól indul felfele. Ágyékomra is ad pár csókot. Hasamnál végig nyal egészen mellemig. Tettét nyögésekkel viszonzom, mert iszonyatosan jól csinálja. Mosolyogva néz rám, majd ajkaimra tapad egyből, de most itt az ideje, hogy ő kapjon kényeztetést, hiszen eddig mindig csak én kaptam. Hátára fektetem. Ingét teljesen kigombolom szabaddá teéve ezzel felsőtestét, amit csókokkal és nyelvemmel kezdek el kényeztetni, miközben nadrágját csatolom ki és teszem szabaddá az utat. Feltérdelek, majd leveszem róla a nadrágot, de amikor meglátom hatalmasra nőtt vágyát ajkaimba harapok a látványtól. Nagyon felizgat. Végig simítok farkán, majd lehúzom alsónadrágját. Elkezdem csókolgatni és nyalogatni, amire hatalmasat nyög. Megértem, hiszen én is vágyok már rá teljesen. Kezemmel is rásegítek tempómra és ajkaim közé veszem meredező férfiasságát. Ahogy fejemet mozgatom, megérzem kezét fejemen és úgy diktálja az ütemet.
Felemelkedek egy kis levegőért, de ekkor megragad alkaromnál és magához húz. Felül, majd én ágyéka felett térdelek. Derekamat megragadva ránt magához, és melleimmel kezd el játszadozni. Hátra nyúlva megszabadít a felesleges ruhadarabtól. Amint meglátja kebleimet rájuk veti magát és elkezd velük játszadozni, amire felnyögök és fejemet hátra vetem. Nem sokkal később kezét érzem meg ágyékomnál, amire még jobban felnyögök. Egyre jobban kezdek nedvesedni és ezt ő is érzi, mert félre tolja bugyimat és belém vezeti ujjait, amire szinte felsikítok élvezetemben. Egyre tovább mozgatja ujjait és kicsit elkezdek én is vonaglani, majd a végén felsikítva élvezek el tetteire. Hatalmas orgazmus veszi át a testemet és érzem, hogy ez még sokkal jobb lesz, ahogy közeledünk az éjszakához.
- Akarlak Fyodor. – nézek rá vággyal teli szemekkel és megsimogatom az arcát.
Kihúzza ujjait belőlem. Széttépi fehér neműmet, majd magához illesztve ültet hatalmas farkára. Amint teljesen benne vagyok, felnyög, miközben én csak nyöszörgök. Annyira jól kitölt isteni érzés. Elkezdem mozgatni csípőmet. Érzem, hogy végig engem figyel, de nem érdekel. Tovább mozgatom csípőmet és egyszerűen annyira jó. Teljesen kitölt és ennél jobb dolog nem létezik. Megragadja csípőmet és elkezdi gyorsabb tempóban a dolgokat. Annyira élvezem, hogy nem sokára megint át fogom lépni az orgazmus kapuját. Ő is nagyokat kezd lökni, amivel csak úgy hajszol a kiteljesedés felé. Még pár lökés, majd testem megfeszül. Fejemet hátra vetem, és hangosan felnyögve élvezek el. Hátamra fektet, majd feje ágyékomhoz kerül és elkezdi nyelvével izgatni vágyamat, amire felnyögök, majd kezemet fejére teszem és magamhoz szorítom, annyira jól esik, közben egyre hevesebb tempóra vált én meg csak úgy nyögdécselek alatta.
- Hmmm finom vagy – suttogja, majd megragadja államat és megcsókol, amit egyből viszonzok.
Feltérdelünk az ágyra. Megfordít, végül négy kéz lábra ereszkedek, és úgy hatol belém, amire megint hatalmasat nyögök. Vágtába kezd bele, amit érzem nem sokáig fogja bírni, de én sem. Tovább folytatja a hihetetlen vágtát, végül megragadja nyakamat és úgy húz fel magához. Teljesen hozzá simulok, és úgy mozog bennem. Hasamnál ölel magához, majd lejjebb viszi kezét ágy ágyékomat megtalálva kezd el kényeztetni, hogy vele együtt élvezzek el. Másik kezével nyakamon simít végig, majd ujjait számba dugja, amire ráharapok finoman. Érzem, hogy belém lövelli spermáját. Ezzel együtt elélvezek én is és felsikítok. Soha nem volt ilyen jó szeretkezésem. Kicsúszik belőlem, majd ingét ledobja végre. Hátra dől az ágyon. Szükségem van most rá. Odabújok mellé és egész testemmel hozzá simulok.
- Sajnálom a pofont, nem is tudom... – kezd bele bocsánat kérésébe, de nem kell, inkább csak fogja be. Azzal többet elér most. Ujjaimat ajkaira tapasztva jelzem is ezt neki.
- Cssst. Ne rontsd el ezt a pillanatot. – megragadja derekamat és már magához húzva alszok is. Nagyon jó érzés volt vele szeretkezni. Nem tudom miért vártam eddig. És végre nyugodtan és békésen alszok.
Másnap reggel mikor felébredek férjem találom magam mellett. Elhúzódok tőle, mert irtózom érintésétől. Összeszedem a cuccaimat és már megyek is dolgozni. Elég szexi ruhát vettem fel, hogy tetszek neki. Bár nem tudom miért, hiszen csak egyszeri alkalom voltam neki szerintem. Mikor viszont meglátom, elpirulok, és kacér mosollyal nézek rá.
- Jó reggelt! – simítok végig dekoltázsomon.
- Jó reggelt! – jön felém ördögi mosollyal, ami nagyon tetszik. Már éppen csókolna meg, amikor férjem hangja hallatszódik.
- Jó reggelt Lucy, beszélni szeretnék veled. – főnököm háta mögé nézek és férjemet látom meg egy csokor vörös rózsa kíséretében. Ahogy meglátom, megcsillannak a szemeim és elpirulok. Olyan régen kaptam tőle rózsát vagy bárkitől. Fyodor viszont bedühödik, majd bemegy az irodájába, aminek következtében becsapja az ajtót.
Az ajtóra nézek, majd odamegyek férjemhez.
- Ne haragudj, amiért megcsaltalak. – mondja, majd átnyújtja a virágot.
- Remélem azt azért tudod, hogy ezt egy virággal nem lehet elintézni. – nézek a szemébe.
- Tudom és ezért szeretnék mindent bevallani. – ettől a mondattól kicsit megijedek.
- Mi mindent? – kérdezek vissza.
- Az a nő akivel voltam az előző barátnőm volt és a kapcsolatunk végének az évfordulója volt tegnap előtt. – kezdi el magyarázni, amire nekem a szívem szakad meg. – De tegnap is együtt voltunk. – fejezi be, amire nekem irtó nagy lesz a fejem. Elveszem a virágot és elkezdem ütni vele.
- Takarodj a szemem elől. Gyűlöllek. Nem akarlak többet látni. – kiabálom, úgy hogy szerintem bent is lehet hallani. – Elköltözök tőled. – mondom komolyan.
- Lucy. Kérlek, ne csináld ezt. Ígérem többet nem fog előfordulni.
- Ja persze egy évig. Utána az évfordulótokon megint lefekszetek egymással? Na kösz nem. És most menj, innen dolgoznom kell. – mondom komolyan.
- Kicsim kérlek, ne haragudj. – kérlel, de nem figyelek rá, ekkor szerencsére kijön Fyodor.
- Lucy, majd a holnapi tárgyalások papírjait keresd meg nekem, mert meg kell csinálni. – mondja a főnököm, mire férjem ránéz.
- Most éppen beszélgetünk, nem veszi észre? – szól rá erélyesen és látom nem tetszik neki, már éppen szólna, de én megelőzöm.
- Kevin menj el. Én most dolgozom. Te akartad, hogy dolgozzak, akkor tartsd tiszteletben a munkámat. – mondom komolyan.
- Akkor, ha hazajössz, megbeszéljük. – mondja nekem, mire ránézek szúrós szemekkel.
- Azt várhatod. Nem fogok haza menni egy jó darabig, vagy ha haza is megyek, te nem leszel otthon. – mondom komolyan, majd elkezdem keresni a papírokat. – Itt vannak főnök. Mehetünk csinálni őket. – mondom jelezvén ezzel férjemnek, hogy húzzon el. Belépek főnököm mellett, majd ő is bejön, becsukja az ajtót.
Leteszem, az asztalra a papírokat végül elkezdenek folyni a könnyeim. Meddig fog még kínozni? Legalább ne mondta volna el. Nagyon jól ismerem az előző barátnőjét, mert a legjobb barátnőm volt. Nagyon fáj kegyetlenül és mindjárt szétszaggat belülről. Egyszer csak megfordítanak, és erős karokat érzek meg a hátamon, amik magukhoz ölelnek és biztonságot nyújtanak. Teljesen belebújok, és nem szorosan fogom meg ingét, miközben folynak a könnyeim.
Nem mond egyikünk sem semmit a másiknak csak állunk és öleljük egymást. Így jó most. Így tudok megnyugodni.
- Nálam fogsz lakni. – jelenti ki határozottan, mire meglepődve nézek a szemébe.
- De hát… - kezdenék bele a vitatkozásba, de egy édes mámorító csókkal belém folytja a szavakat.
- Nincs vita, hozzám jössz és kész. – mondja, majd elenged, amin meglepődök ilyenkor általában tapizás meg szex szokott következni. – Gyere és csináljuk a papírokat, mert nem leszünk készen. – mondja, mire csak bólintok.
Leülök mellé és elkezdjük csinálni a papír munkát, miközben keze néha lábamra téved. Nem tolom el a kezét, sőt még tetszik is, hogy ennyire figyel rám. A férjem nem sűrűn figyelt rám ennyire, amikor együtt voltunk. Néha még meg is simogatom a kezét, hogy érezze nincs ellenemre az, amit csinál. És nagyon hálás vagyok a figyelmessége miatt.
Estefelé végzünk a munkával és közben folyamatosan simogatott és kényeztet, ami nagyon jól esett, de láttam, hogy azért ő is kellőképpen felizgult miatta, amin csak jót mosolygok, akkor majd meghálálom, kedvességét.
Megérkezünk hozzá és tényleg elhozott. Ahogy meglátom házát nagyon kerekre nyílnak szemeim. Istenem mekkora hatalmas háza van. Eltátom a számat, majd kezeit derekamon, bár félig fenekem érzem.
- Gyere beljebb és érzed otthon magad. – mondja vigyorogva, majd bevezet a házába. Belépek, és ekkor látom, hogy szinte csak női bejárónői vannak, amire kikerekednek a szemeim. Tudom milyen nagy nőcsábász. Gondolom már őket is meghúzta nem egyszer, főleg, hogy milyen szépek.
- Lehet nem jó ötlet, hogy én itt vagyok. – mondom halkan és kezd megint rosszkedvem lenni. Tudtam, hogy nem én vagyok az első nő az életébe, de akkor is. Nem gondoltam volna, hogy azokkal a nőkkel él együtt, akiket már jó párszor megfektetett.
- De a legjobb ötlet. Itt fogsz maradni. – mondja, majd magához ölelve vezet fel a hálójában, közben a személyzet elég szúrós szemekkel néznek rám meg sajnálkozva, amit nem teljesen értek, de engem zavarnak. Bemegyünk a szobájába, majd lehajtom a fejemet.
- Mi a baj? – kérdezi meg, mire a szemébe nézek.
- Zavar ez a sok nő. Elküldenéd őket? Legalább amíg itt vagyok. – nézek reménykedve a szemébe.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdezi meg a flegma hangnemébe.
- Látom, megint csak egy gyors numerát akarsz. Benne is lennék, ha nem zavarna, hogy ennyi nő van a lakásodba, akikről lerí, hogy már mindegyiket meghúztad és megfektetted. Gondolom a saját ágyadba. – mondom felbátorodva. – Azt, hiszen köszönöm, de még sem kérek az itt létből. Haza megyek a férjemhez. – mondom neki, majd kinyitom az ajtót és elindulok lefele, de ekkor az egyik csaj nekem esik.
- Felejtsd el ő az enyém. Engem szerzett meg legelőször. – kezdi el mondani, majd ruhámat tépi szét meg a hajamat, közben még ki is karmol, teljesen én meg meglepődöttségtől azt se tudom, mit csináljak, csak védekezni tudom. Úr isten micsoda nők vannak itt. – Takarodj a házból. – kiabálja, és még mindig tép, miközben kiabálok a fájdalomtól.
- Elég legyen. – hallom Fyodor határozott hangját és kíváncsi leszek mi lesz ennek a folytatása.
|
| oosakinana | 2011. 03. 03. 18:43:15 | #11904 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Mikor befejezzük, elmosolyodva nézünk egymásra. Rendbe szedjük magunkat, majd megyünk is ki. Nevetgélve és jó kedvűen lépünk ki és belé karolok. Érzem, hogy valaki bámul, de nem veszek tudomást róla, hiszen sokan megbámulnak, de ez a fajta öltözék már csak ilyen. Egyszer csak felfedezem főnökömet, ahogy szúrós szemekkel figyel. Nem akarok rá nézni és elfordítom a tekintetem. Kincsem egyszer csak elkezd telefonálni. Én viszont úgy döntök, haza akarok menni. szenvedélyes csókkal válunk el, majd a végén távozok és elindulok az ajtó felé. Mikor főnököm feláll, észreveszem és megijedek kicsit. Főleg, hogy annyit ivott. A tömegben próbálok elmenekülni tőle. De sajnos utol ér. Megragadja derekamat és magához húz, mire teljesen testének csapódok. Fülemhez hajol, és úgy kezd bele mondandójába.
- Élvezted? – búgja fülembe, megharapja picit fülcimpámat, amire megremegek és felsóhajtok.
- Miféle kérdés ez? – elmosolyodok, majd kicsúszok karjai közül és elmegyek onnan. Még is maradok kicsit. Beszélgetek és táncolgatok mindenkivel, aki kapó rá. Mosolyogva élvezem az estét, hanem nem is élvezem annyira, mint férjecskémmel való együtt létünket, na meg persze, amit főnököm csinált. Mindjárt megint benedvesedek már csak a gondolatától is.
Nincs kedvem most már tovább maradni. Meggondolva magam elindulok kifele, mert fáradt is vagyok meg a férjem lelombozott, hiszen el van egy kis hülye csitrivel, aki nem ér fel hozzám.
- Már is mész? – lép elém hatalmas vigyorral a képén.
- Azt hiszem igen, hívok egy taxit. – mondom letörten.
- Nem engedhetem, hogy taxival menj. – megragadja kezemet és elkezd vonszolni hülye ez az ember most már tuti.
- De-de te már szinte részeg vagy. – dadogom neki mögötte.
- Vezettem már ennél, részegebben is. – mondja mosolyogva és tovább ráncigál, gondolom a kocsijába.
Egy hatalmas fekete autóhoz érkezünk meg, ahova belök a hátsó ülésre. Elterülök a bőr ülésen. Ajkaim remegnek és szemeim csillognak, azt hiszem most nem fog érdekelni férjem, ha ő szórakozik, akkor én is megtehetem. Lassan felém mászik, majd combomon végig simít, amire beleremeg. Szinte perzsel minden érintése, miközben rá hajol testemre. Hevesen kezd el csókolni én meg kezemmel nyaka köré fonva mélyítem. Most eszem ágába nincs tiltakozni. Olyan hévvel csókolom én is vissza, hogy ilyen tűzzel még soha senkivel nem csókolóztam. Kezemmel mellkasán simítok, végig egészen meredezi farkáig. Elválik ajkaitól, mert hatalmas nyögés hagyja el ajkait. Ajkaimra harapok, és úgy nézek szemeibe. Elkezdem kezemmel merevedését simogatni, végül felül és ölébe ültet. Nyakát kezdem el csókolgatni, és hogy jobban hozzáférjek, fejét hátra dönti. Kezeimmel inge alá csúszok, és izmos mellkasát kezdem simogatni. Érzem farkán, hogy már nagyon kőkemény. Egyszer csak kezét érzem meg csípőmön és elkezdi mozgatni. Hangosan felsóhajt. Gondolom ezt akarta. Elengedi csípőmet és tovább mozgatom egyedül, végül kezeivel arcomat simítja, végig én meg én meg hátra hajtom fejemet és hajamba túrok.
- Várj leh-húzohm a sliccem. – ujjaimat ajkaira helyezem, és a fejemet rázom. - Lucy, ne játszadozz velem. – morran rám, rendben végül is én vagyok felül. Hátára döntöm, majd csókok közepette elkezdem ingét szépen kigombolni. Cselekedeteimet figyeli és gondolom, várja, mikor fogom végre magamba vezetni ágyékát, de nem fogom. Elkezdek lejjebb haladni kezemmel és mikor övéhez érek le. Kicsatolom és lehúzom a térdéig. Vágya már szétszakítja alsónadrágját, meg olyan szexi nagy és vaskos. Ráharapok ajkaimra és végig simítok ágyékán. Jó lenne érezni, de nem szabad. Lecsúszok az öléből, végül kiszállok a kocsiból és rácsapom az ajtót. Még egy csókot dobok neki, de végül sietős léptekkel megyek haza. Nem érdekel, hogy a cipő kitöri a lábamat, de legalább otthon vagyok, ami a legfontosabb.
~*~
Másnap reggel férjem nélkül kelek, pedig tudom, hogy csak este kell mennie, dolgozni. Valami nincs rendjén. Tegnap valami történt, amikor ott hagytam. Felveszem a telefonomat és elkezdem hívni.
- Igen tessék? – szól bele elég másnapos hangon.
- Kevin merre vagy? – vonom kérdőre.
- Itthon vagyok még is hol lennék. – mondja értetlen hangon.
- Kis szexisten kivel beszélsz? – kérdezi a háttérből egy női hang.
- Hát tud meg itthon nem vagy. – mondom komolyan. – De menj vissza akkor a kis nőcskédhez, akit felszedsz, mert én nem vagyok elég. – vágom rá és bőgés határán vagyok.
- Lucy had magyarázzam meg. – próbál mentegetőzni, amikor rájön merre van.
- Felejtsd el. – nyomom ki a telefont, majd elkezdek sírni. Az órára nézek és lassan dolgoznom kell menni. ez nem lehet igaz, még az a hülye mocsok is szekálni. Fog. Nem akarok bemenni. Térdre rogyok és elkezdek sírni. De itthon sem maradhatok, mert haza fog jönni. Nekem meg semmi kedvem nincs találkozni vele. Most tuti nem.
Nagy nehezen összeszedem magam, majd elindulok a munkahelyemre, bár így is késve és kisírt szemekkel, meg néha így is sírhatnékom van. Megérkezve leülök a helyemre és csak az asztalt bámulom, mikor kijön a főnököm.
- Végre megérkeztél, itt nem szokás a késés. – szól rám elég gorombán, mire ránézek, és ekkor látja meg kisírt szemeimet.
- Sajnálom, de családi gondok voltak. – mondom neki halkan és lehajtom a fejemet.
- Nem érdekel, milyen gondjaid vannak csak az a lényeg, hogy itt legyél időben és csináld a dolgod. – mondja idegesen.
- Értettem. – mondom halkan. Nincs kedvem veszekedni és nincs is erőm.
- Látom megjött az eszed. 5 perc múlva gyere be az irodámba. – mondja keményen. Gondolom, megint le leszek támadva. Eltűnik, én meg csak nézek magam elé. Fogalmam nincs, mit csináljak vagy, hogy tudnám megoldani a dolgokat. Most nagyon fáj, azt az egyet tudom, viszont lehet más lesz később a véleményem.
Felállok, majd belépek az irodába.
- Itt vagyok. – szólalok meg, de cseppet sem nézek a szemébe.
- Azt látom. – néz rám gúnyosan, majd feláll, odajön a falnak présel, végül elkezd csókolgatni. Semmit nem csinálok. Nem csókolok, vissza csak hagyom, hogy úgy használjon, mint egy guminő.
Nagyon feldühödni látom, mert abba hagy mindent és szinte vérben forognak szemei. Emeli a kezét, majd egy akkora pofont lekever nekem, hogy a fejem is elfordul.
- Hülye kis kurva. Tegnap a házamban nagyon jót dugtál a férjeddel látom. – vágja a fejemhez, amire könnybe lábad a szemem. Ellököm magamtól. Nem mondok semmit, csak kiszaladok, felveszem a cuccomat és kiszaladok az épületből, de haza nem mehetek, mert férjem még otthon van. Az arcom sajog, és nagyon fáj, ez szépen be fog lilulni. Fasza lesz.
4 óra fele megyek csak haza. Bemegyek a fürdőbe és meglátom az arcomat, ami be van dagadva és nagyon fáj. A hűtőből veszek elő fagyasztott dolgot, amit az arcomra testek. Leülök a kanapéra és csak tovább sírok.
Hogy lehetnek velem ilyenek a férfiak? Gyűlölöm mindegyiket, de nagyon. Csak folyamatosan folynak a könnyeim végül
Már nagyon későre jár, viszont az arcom nem szépül csak ugyan úgy fel van dagadva és fáj. Semmit nem használt a jeges cucc csak annyira, hogy lefagyassza a fél pofámat. Egyszer csak csengetnek. Felállok és az ajtóhoz lépek. Kinyitom, de meglepetés vár ott. Fyodor áll az ajtó előtt. Mit keres itt?
- Mit keresel itt? – kérdezem meglepődve, miközben látom, hogy szemei az arcomra tévednek arra a helyre, ahova a pofont adta. Kicsit fel van dagadva és kezd elszíneződni. Nem tudom, hogy fogom eltüntetni holnap.
|
| oosakinana | 2011. 03. 02. 10:55:55 | #11862 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Főnökömnek)
Köhögésre leszünk figyelmesek, mire szét vállunk egymástól.
- Nem akarom megzavarni kis enyelgésük, de mi éppen dolgozunk. Legalább az ebédszünetet várják meg. – mondja a főnök, mire szúrós szemekkel nézek rá, végül megfogom férjem kezét és kint folytatjuk, amit odament elkezdtünk. Nem nagyon zavartatjuk magunkat. Kincsem rám van gerjedve, engem meg a főnök húzott fel. Már éppen térnénk a lényegre, és az asztalon fekszek, mikor nyílik az ajtó és a főnök hangját hallom meg.
- Lucy, bárki keress... – megtorpan, majd vággyal teli szemekkel nézek főnökre. Látom, nem tetszik neki amit művelek, de most nem tud érdekelni.. - a clubban vagyok. – mondja, majd távozik. Nem érdekel különösebben. Kincsemmel egy őrjítő menetet vágtunk le. És lihegve rendezem magam, majd ő neki is mennie kell dolgozni. Leülök és várok, de főnök nem jön. Közben kapott egy hívást.
Mivel már este van és még mindig nem jött, felhívom.
- Igen. – szólal meg komolyan.
- Lucy vagyok, főnök most szóltak, hogy a tárgyalást, ami két hét múlva lesz holnap reggelre tették.. – tájékoztatom az infóról.
- Fantasztikus... akkor készülj fel, hogy ma későn mész haza. – mondja dühösen, ami nem jelent jót számomra. Mire megérkezik, már a papírokkal a kezemben állok az ajtajában.
- Egy perc, és kezdhetjük. – vágja oda cseppet sem kedvesen. - Addig menj a tárgyaló terembe ott legalább lesz helyünk. – bólogatok, majd bemegyek. Lecuccolok és már neki is kezdek, mire a főnök bejön. Leül mellém és elkezdünk dolgozni. Idebent nagyon meleg van. Izzadtság kicsit folyik rólam, közben néha magamon érzem főnököm tekintetét. 10 óra fele érünk a végére a nagy csomó papírnak.
- Huu ez az utolsó, remekül dolgoztál... – mondja, majd hátra dőlve kigombolja az ingét és mosolyogva néz rám. - Kérlek, hozz nekem egy kávét. – kéri kedvesen, amire csak egy mosollyal válaszolok, de látom, tetszik neki.
- Persze. – felállok és kimegyek, hozok neki egy pohár kávét. Visszamegyek, de nem látom a helyén. Belépve hallom, hogy csukódik az ajtó és kattan a zár.
- Miért zárja be? Végeztünk nem? – vonom fel a szemöldökömet.
- A papírokkal igen... de nekünk még van egy befejezetlen ügyünk. – mondja ördögi vigyorral, mire leteszem a kávét és a táskámhoz sietek.
- Én most itt befejeztem. – mondom flegma hangnembe. Meg fogom a táskámat és elkezdek pakolászni, mire megérzem magam mögött. Hirtelen megfordulok. - A délelőtti nagy hiba volt... nem szeretném folytatni. – mondom megrettenve.
Csak vigyorog, és a közelebb jön hozzám. Kezeimmel az asztalon támaszkodok, de elég nehéz. Főleg ha a pár lépést akarom tartani. Megragadja a combomat és felültet az asztalra. Lábaim közé lép, majd derekamnál fogva szorosan magához húz, végül hevesen csókol meg, amit nem akarok eleinte viszonozni, de úgy is a testem győz, ezért szinte örömmel viszonzom a csókot.
Mosolyogva néz szemembe, mikor belenyögök a csókba. Széttépi felsőmet, majd melleimet nézi meg végül kezeivel is végig simítja egészen a hasamig, de ekkor meglátja szoknyámat, ami meg felhúz. Nagyon kívánom, és egyszerűen nem tudok mit tenni. Elkezdem felsőjét gombolni, mert nem kell az oda teljesen felesleges. Mikor meglátom felsőtestét beleharapok ajkaimba. A tökéletes férfi itt áll előttem.
Tarkómért nyúl és magához húzva csókol meg hevesen és mohón, amit örömmel viszonzok. Elfektet az asztalon és a nyakamat kezdi el csókolgatni, majd lejjebb halad egyenesen melleimen és hasamon keresztül. Kezei közben nem lustulnak. Szoknyám alá nyúl és lehúzza rólam a fehér neműmet, de meg akad cipőmön, végül derekamig tolja fel a szoknyámat. Nem bírja tovább és ajkaival esik neki ágyékomnak és elkezdi kényeztetni, amit nem tudok nyögés nélkül hagyni. Egyre hevesebben játszadozik vágyammal és ezzel engem a csúcs felé kezd el hajszolni egyre jobban. Vonaglok alatta és iszonyatosan élvezem, főleg ahogy tempóján gyorsít. Már nem sok kell a csúcsig, de megcsörren a telefonom, mire veszítek egy kicsit az izgalmamból és az idegesség veszi át a helyét.
- Ahh-ahhh telefonom. – nyögdécselek, majd rám kacsint. Táskámért nyúlok. Kiveszem a telefont és felveszem.
- Iggen? – alig bírom visszafogni magam annyira jól csinálja. A férjem sem tud ennyire felhúzni meg jól csinálni, mint ő csinálja. - N-nem sokára indh-ulok. – mondom férjemnek, akinek gyanús ez az egész, de most nem érdekel. Kezeit megnyalja, majd belém helyezi. Kezeimet ajkaimra teszem, és úgy próbálom visszafojtani nyögésemet. - Sz-hia – lihegem és kinyomom a telefont. Most hogy felhívott képtelen vagyok megcsalni. Látom, hogy főnököm már készülődik a behatolásra, de nem fog menni.
- Én- ne-nem tudom megcsalni. – mondom neki és rosszul érzem magam, de őt ezzel csak feldühítem.
- Te csak azzal foglalkozz, hogy kedvemben jár! – felmorran és erőszakosan húz magához, de felpofozom. Lepattanok az ajtóhoz és az ajtóhoz sietek, de zárva van. Elkezdem igazgatni a ruhámat és dühösen nézek rá, mikor végzek. Zsebébe nyúl bele és a kulcsot dobja oda hozzám. Felvonom a szemöldökömet, de lehajolok a kulcsért. Kinyitom, és már indulnék, mire utánam szól.
- Lucy... – visszapillantok rá. - Legközelebb ennyivel nem elégszek meg... – felhúzom szemöldökömet, végül becsapom magam mögött az ajtót és elindulok haza.
~*~
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredek. Álmosan kinyitom a szememet, majd felveszem.
- Igen tessék itt Lucy Hertes. – mutatkozok be álmosan.
- Jó reggelt szépségem. – hallom meg főnököm hangját. – Csak szólni akarok, hogy ma nem kell bejönnie, viszont este egy fogadást tartok a házamba és oda viszont kötelező a megjelenése. – mondja és valami sunyi vigyort is észlelek hangjában.
- Rendben, akkor majd küldje el sms-ben hova kell mennem, mert akkor visszaalszok. – válaszolom, majd elköszönök és leteszem, végül visszabújok férjecském mellé, aki ma szerencsére szabadnapos így el tud velem jönni a fogadásra.
- Ki volt az? – érdeklődik, mire ránézek.
- A főnököm. Nem kell ma bemennem, dolgozni, cserében estére meghívott minket egy kis party-ra a házába. – magyarázom és megcsókolom.
- Helyes, úgy is régen voltunk már együtt egy egésznapot, meg bulizunk is egyet. – mondja vigyorogva, amire én is elmosolyodok.
Nagyon jó napot töltünk együtt. Igazán élvezzük, és elég sűrűn esünk egymásnak, de végre most kiélvezzük az élet édes ízét is.
Este viszont elég jól kicsípem magam. Egy nagyon vadító rózsaszín ruhát veszek fel, ami tudom, hogy szívecském is nagyon imád és legszívesebben letépné rólam most azonnal, de hát nem szabad, mert el kell mennünk a partira.
Mikor megérkezünk, érdekel látvány fogad magával. Rengeteg ember. Kicsimbe karolva indulok el befele, mire minden szem ránk szegeződik. Ahogy belépünk, meglátom főnökömet. Vigyorogva néz rám, de amint meglátja, férjemet lefagy a mosoly az arcáról egy ideig.
Odasétálunk és látom, hogy alaposan végig mér. Azt hiszem, tetszik neki a látvány és meg kell hagyni tényleg vadítóan nézek ki.
- Jó estét. – köszönök mosolyogva.
- Üdv a házamban. – mondja kedvesen, de az ördögiség ott van az arcán. Gondolom csak a férjem előtt játssza meg magát. – Érezzék otthon magukat. – válaszolja, amit csak örömmel bólintva fogadunk és megyünk tovább. Kincsem talál magának beszélgető partnereket meg pár kollégát, akivel elkezd beszélgetni én addig a svéd asztalhoz lépek és kicsit csipegetek. Egyszer csak kezemet érzek meg a hátamon.
- Menjél a wc-be most. – mondja az utasítást, mire megiszom az üdítőm, megfordulok, de már nem is látom. Amúgy is mennem kell. Odamegyek kincsemhez meg mondom, hogy merre megyek, végül tényleg elmegyek a wc-be.
Ahogy belépek, megint kattan a zár. Ezt nem hiszem el, megfordulok, és a főnökömmel találom szembe magam.
- Mit akar? – kérdezem gorombán.
- Szóljak a férjednek, hogy miket csinálsz a háta mögött? – kérdezi vigyorral a képén, majd odajön hozzám és megcsókol vadul. Nem akarom tegnap megmondtam, hogy nem tudom megcsalni a férjemet miért nem, tudja elfogadni. Próbálok ellenkezni, de olyan vadul és erőszakosan csókol, hogy inkább viszonzom. Meg amúgy is be kell, hogy valljam hiányzott a csókja nagyon.
Viszonzom a csókot, mire felültet a mosógépre és szoknyám alatt kezd el matatni. Ujjai most egyből vadul nyomulnak belém, amire felnyögök, és szorosan magamhoz ölelem. Iszonyatosan jól csinálja egyszerűen. Nem bízok magammal. Elkezdi mozgatni ujjait, amire csak még több nyögés szakad fel bennem. Tovább mozgatja, és annyira fel vagyok már izgulva, hogy mindjárt elélvezek, közben melleimet is kiveszi a felsőmből és elkezdi nyalogatni és szívogatni. Úristen. Tovább mozgatja egyre vadabbul én meg fokozatosan haladok a csúcs felé. Egyszer csak megremegek és testem megfeszül, miközben hangosan felnyögök és elélvezek tettére. Ez valami fergeteges volt. Soha nem élveztem még ekkorát egy férfi kezeitől sem, de ha a keze ilyen jó, akkor mi lehet a farkával. Viszont nem tudom meg.
- Kicsim minden rendben van? Olyan régen vagy odabent. – kiált be férjem, mire főnökömre nézek, és látom, nem tetszik neki a dolog és legszívesebben itt dugna meg helyben nem foglalkozva senkivel és semmivel.
- Nem tudom megcsalni a férjemet. Pláne nem a orra előtt. – mondom halkan és őt figyelem.
- Kicsim aggódok miattad. – hallom tovább férjem hangját. leszállok a mosógépről, majd megigazítom a ruhámat és a hajamat, majd kinyitom az ajtót és mosolyogva megyek ki férjemhez, amíg főnököm kicsit eltűnik. – Minden rendben? – érdeklődik szerelmem.
- Igen csak kérlek, gyere velem. – mondom mosolyogva, majd bevezetem az egyik szobába, ami gondolom az irodája. Ahogy becipelem, kincsemet egyből letámadom annyira felizgatott főnököm, hogy nem bírom magammal. Letámadom férjemet, de látom, hogy ő is hasonló helyzetben van, mert érzem, hogy elég kemény odalent. Kigombolom a nadrágját, mire az lecsúszik. Megfordít és engem a falnak támasztva hatol egyből belém, amire felnyögök. Nyakamat csókolgatja, miközben mozog, bennem egyik lábamat a dereka köré fonom. Behunyom a szemet, mert erre most nagyon szükségem. Iszonyatosan élvezem és a nyögések egyre hangosabbak és szorosan ölelem férjemet, miközben fokozza tempóját és hajszol az élvezet felé.
Egyszer csak nyílik az ajtó, de nem foglalkozok vele. Férjem észre sem veszi. Tovább mozog, bennem én meg csak nyögdécselek. Nem tudom, hogy kimegy-e az illető vagy sem, de nem érdekel. Tovább mozog, én meg nem sokára felnyögök és hangosan elélvezek, miközben férjem is elélvez és belém élvez el, amit ő is hangos nyögéssel jelez számomra.
|
|
