|
|
Szerepjáték
(Egyéb Anime)
| Yoshiko | 2012. 04. 06. 11:04:49 | #20269 |
Karakter: Hisao Jun (kitalált)
Megjegyzés: Maitynak
Már órák (na jó... fél órája) bolyongunk a kocsival az utcákban keresve az új házunkat. Anya már tíz perce azt hajtogatja, hogy kérdezzünk meg valakit és apa erre minden egyes alkalommal csak a fejét rázz, hogy ő is megtudja találni. Persze... mint minden egyes alkalommal... Mi a húgommal hátul ülünk és köszönjük szépen, remekül elfoglaljuk magunkat. Pirospacsizunk meg hasonlók. A húgom hála az égnek nem az a babázós hercegkisasszony fajta. Azt idegileg nem bírnám ki.
Elkezdünk lassítani, anya letekeri az ablakot és megkérdez egy jó magasra nőtt lányt meg egy kisnövésű fiút, akik egymás kezét fogják. Furcsa párosítás, de legalább vannak érdekes emberek, már nem is lesz olyan borzalmas az ittlétünk.
Megköszönjük az útbaigazítást és megyünk tovább. Rövid időn belül sikeresen megtaláljuk. Felfedezzük a terepet és most lesz egy saját szobám. Szinte hihetetlen. Ez a ház tetszik eddig a legjobban.
A költöztetők egy órakkor meghozzák a cuccainkat és mi elkezdünk pakolni. Egész nap csak dobozoltunk... és még így sem jutottunk el a feléig... ráadásul anyu elintézte nekem, hogy már másnap mehessek iskolába, sőt, még útbaigazítást is kért az igazgatótól.
Másnap csodák csodájára sikerül időben felkelnem. Gyorsan kitúrkálok a sok dobozból valami olyan ruhát, ami legalább kicsit hasonlít az iskolai egyenruhákra, mivel olyat csak ma kapok a nap végén. Gyorsan megyek le a földszintre reggelizni, amikor apa valami koszos alkatrészt törölgetve és olajozva fordul be a sarkon. Megpróbálok fékezni, de nem megy, összeütközünk és a ruhám csupa mocsok lesz. Fenomenálisan indul a nap, mit ne mondjak.
Anya azt mondja, hogy húzzak fel más ruhát én meg mondom neki, hogy nincs más szolíd cuccom. Erre ő azt mondja, hogy akkoris keressek valami mást. Jól van... ő akarta... gyorsan bekapok valamit és rohanok vissza a dobozok közé. Felhúzom a direkt szaakadt farmerem és a fekete testhez simuló, combközépig érő pólómat. Ehhez felhúzok még egy nyakláncot és már mehetek is. Felkapom a deszkámat, elköszönöm mindenkitől és egy nagyot ugorva a kertben lábaim alá vágom a gördeszkám és már megyek is. Még hallom anya hangját az ajtóból, ahogy kiabál, hogy ilyen ruhában nem mehetek iskolába. Nem érdekel... ő mondta és már elindultam.
Útközben elhaladok egy kis diákcsoport mellett és felismerem köztük az a lányt és az a fiút akik segítettek nekünk. Integetve köszönök nekik hátrafordulva és utána rágyorsítok és bemutatok egy szép ugrást a deszkámmal. Taps fogad és elégedetten gördülök tovább.
A suli lépcsőjén a diákokat kicselezve ugratok fel és a folyosókon is deszkázva keresem az igazgatói irodát. Így sokkal gyorsabb és kényelmesebb.
Az ajtókat nézve suhanok a felháborodott vagy meglepődött felkiáltások között. Elérkezek egy kanyarhoz és már éppen kanyarodnék, amikor feltűnik egy magas, egészen jóképű (ezt csak egy másodperc tört része alatt állapítottam meg, szóval biztos, hogy írtó jóképű) , fekete hajú, sötét szemű inget viselő srác.
Ezek a rohadt sarkok és kanyarok. Ma ezek fognak megölni...
Az ütközés elkerülhetetlen. Próbálok fékezni, szerencsétlen srácnak meg ideje sem volt elugrani vagy hasonló. Nekiütközöm a deszkával és onnantól kezdve mindketten repülünk. Bár még én jártam a legjobban, mivel puhán landoltam. Egyszóval rajta.
|
| oosakinana | 2011. 06. 06. 17:52:42 | #14110 |
Karakter: Haruka Fukagawa
Megjegyzés: (Maitymnak ~ Ereninek)
Megcsókol, amit viszonzok, de egyáltalán nem gyengéd inkább vad és durva. Az előző csókja sokkal jobban ízlett és finomabb volt.
- Remélem, kiélvezed a helyzetet – elválik tőlem, majd elindítja a kocsit.
- Még nem voltál túl nagy szám – mondom egyszerűen, mert ez a csók tényleg nem ízlett annyira, mint a múltkori.
Megérkezünk a vidámparkba. Kiszállva egyből megragadom a kezét. Nem érdekel mit fog mondani a többi idióta, aki idejött, de én akkor is fogni fogom Maity kezét. Nem akarom, hogy még véletlenül is valaki elvegye tőlem egy pillanatra sem.
- Üljünk fel arra – mutatok a szellemvasútra. Legalább sokkal közelebb kerülhetek hozzá, mint idekint és kicsit sikítozhatnék is. Annyira jó lesz, de a kérdése lelomboz kicsit.
- Muszáj? – unottan kérdezi, mire én egyből rámeredek.
- Nem. El is mondhatom a…
- Oké – vágja rá egyből. Így már mindjárt másabb. Jobban szeretem.
Megyünk és pár menetre még mindig elcsábítom. Szorosan bújok végig Maity-hoz. Annyira élvezem, és olyan jó lenne, ha nem csak én bújnék, hanem ő is ölelne engem, de erről csak álmodozhatok, de majd kierőltetem belőle akkor is.
- Mindjárt jövök – mondom neki, mikor leszállunk a vasútról, majd elindulok a mosdó felé és már alig várom, hogy kiadjam magamból a felesleges folyadékot.
Végre kiadom magamból a mi nyomasztott. A kezemet mosom és lesek a tükörből, amikor egyszer csak megjelenik Maity. Kicsit meglepődök, hiszen ő nem mondta, hogy jönni akar. Ám megragadja a kezemet és a wc felé kezd el vinni, végül belök rajta.
Nem kicsit vagyok megrémülve. Ám ekkor bejön ő is és ránk zárja az ajtót. Elkezdek hátrálni, de csak addig jutok, hogy a vécének a tetejére ülök le.
- Mi… mit akarsz? – kérdezem megakadva, de próbálom keménynek mutatni magam, de egyáltalán nem sikerül.
- Mit? Hm… - felém magasodik és durván megcsókol. Egyáltalán nem tetszik nekem. Megpróbálom eltolni, de nem engedi. Feljebb emelve a fenekemet belemarkol. Belenyögök a csókba, de továbbra sem enged eltávolodni tőle.
Benyúl a pólóm alá és végig simítja felsőtestemet. Kellemes érzés. Nem tiltakozok már annyira. Remélem még sem lesz annyira durva, mint amilyennek elkezdte. Halk nyögések hagyják el ajkaimat a kellemes érzéstől, amit tőle kapok, de már a nadrágomat oldja le rólam, ami a földön landol. Hirtelen felállít és egyből az ajtónak nyom.
Hirtelen Maity farkát érzem meg popómban, amire hangosan felnyögök, de befogja a számat. Vadul és durván kezd el bennem mozogni, amire könnyek gyűlnek a szemembe, végig folynak az arcomon, miközben csak tovább folytatja a durva mozgását, amit fokoz.
- Mm… mh… - nyögöm halkan, mire lejjebb csúsztatja a kezét számról.
- Mi a baj? Ezt már nem élvezed? – súgja gúnyosan a fülembe.
- H… hagyd abba… - suttogom halkan ő meg teljesen belém hatolva áll meg. Halkan lihegek, majd hátulról magához ölel.
- Csinálhatom másképp is. De akkor elfelejted az összes kis zsarolásod, amit csak kitaláltál nekem. Hidd el, nem lesz olyan jó napokig az ágyban vergődni csak emiatt a kis randi miatt… - leheli nyakamra, amire megremegek.
- Csináld csak végig legalább lesz mit mondanom mindenkinek. – mondom könnyes szemekkel, de csak a végzetemet írtam alá.
- Te akartad. – mondja, és megint ugyan úgy kezd el bennem mozogni, amire megint hangos nyögések szakadnak fel belőlem és keze a számon landol. Mozog még egy ideig, majd végül hangosan felnyögve élvez belém, amire nekem sem kell több és felnyögök, mire az ajtóra élvezek. Kicsúszik belőlem. – Szedd össze magad. Kint megvárlak. – mondja, miután felhúzza sliccét és már kint is van. Összerogyok, és csak ülök könnyeimmel az ajtónak dőlve.
Tíz perc után feltápászkodok és rendbe szedem magam. Alig tudok mozogni. Megmosom az arcomat. Majd kimegyek, és önelégült képével találom szembe magam.
- Vigyél haza. – mondom halkan, amire csak még szélesebb lesz a mosolya.
- Helyes. – tovább vigyorog, majd elindulunk a kocsiba. Beülök, és összehúzom magam, de minden porcikám fáj. Beszáll, majd elindulunk hozzánk. Nem szólalok meg egy pillanatra sem. Nincs kedvem hozzá. Gyűlölöm és mindent meg fogok tenni, hogy tönkre tegyem, mert ő is tönkre tett engem.
Megérkezünk, kicsatolom az övemet és végül kiszállok, mire meghallom a hangját.
- Meg sem köszönöd a szép estét? – kérdezi gúnyos vigyorral.
Nem nézek rá, csak tovább megyek. Nem fogok neki semmit sem mondani. Ahogy bemegyek, anyuék faggatnak, hogy mi volt és milyen volt, na meg hogy mi bajom van, mert nagyon rosszul nézek ki és járni is nehézkesen tudok. Nem engedem, hogy hozzám érjenek vagy bármit csináljanak velem.
Felmegyek a szobámba és csak arra vágyok, hogy megfürödjek és lefeküdjek aludni.
~*~
Másnap felkelek és elindulok az iskolába. Nem fogom megadni azt az örömöt, hogy nem látja a képemet, de most meg valósítom a tervemet. Tönkre fogok tenni mindenkit, akit ő boldoggá tett. Risa-ékkal fogom kezdeni. Ahogy beérek a suliba meg is látom Risa-t.
- Szia Risa. – köszönök mosolyogva, amire meglepődik, hogy nem száguldok a nyakába.
- Szia Haruka. Veled meg mi van? – kérdezi, mire meglátom a törpét is megjönni, utána meg kedvenc tanáromat is.
- Csak annyit akartam mondani, hogy a múltkori kérdésedre a válaszom, én is szeretlek téged. – látom, ledermed mindenki, de mielőtt bárki bármit mondana, egyből le is smárolom, mire szerencsémre dermedten áll és nem ellenkezik.
- Szóval, akkor Harukát szereted. – jegyzi meg mérgesen. – akkor engem hagyj békén. Soha többet ne keress. – mondja csalódottan és végül puffogva távozik.
- Otani. – nyúl utána, majd rám néz. - Olyan idióta vagy. – mondja könnyes szemekkel és egy pofont is kapok, majd egyből elkezd Otani után szaladni, de ekkor Maity mérges arcával találom szembe magam.
- Ez most mire volt jó? – kérdezi mérgesen, de nem válaszolok. Megfordulok, és már mennék el onnan, de megragadja a kezemet. – Hozzád beszélek. – fordítana maga felé.
- Megint meg akar erőszakolni tanár úr? – teszem fel a kérdést. – Akkor hajrá, de úgy hogy mindenki lássa. – jegyzem meg, majd kitépem a karomat a kezéből, végül elindulok a dolgomra.
~*~
Egésznap nem szólok Maity-hoz örüljön a dolgoknak, amíg csak tud. Szerencsére hamarabb van vége a suli nekem, mint neki. Így nem haza veszem az irányt, hanem a drága mennyasszonyához. Amint megérkezek, becsengetek.
- Haruka. – mondja sírva, majd egyből a nyakamba borul.
- Mi a baj? – teszem fel a kérdést és a kezemet a hátára teszem.
- Terhes voltam, de eddig még nem mertem elmondani Maity-nak, de most meg elvesztettem a pici babánkat. – mondja kiakadva, amire tovább ölelem.
- Menjünk be. – mondom kedvesen, majd leülünk a kanapéra. Elmesél mindent nekem, amit Maity-nak nem mert elmondani. Megbosszulni jöttem unokatestvéremet, de így képtelen vagyok. Nem mondok neki semmit csak a hátát simogatva vígasztalom.
Egyszer csak nyílik az ajtó és Maity jelenik meg.
- Kicsim, megjöttem. – hallom meg a hangját, mire mennyasszonya felpattan mellőlem és zokogva vonul el a szobába és teljesen bezárkózik. Na azt hiszem nekem most lesz végem.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 06. 06. 17:53:25
|
| Ereni-chan | 2011. 06. 06. 07:20:29 | #14090 |
Karakter: Kuniumi Maitake (Maity)
Megjegyzés: (Harumnak és Nanának)
- Haruka. Ez nem biztos, hogy jó ötlet - kezdeném magyarázni, de nem hagyja, tovább fokozza a már így is elég szorult helyzetemet.
- Emlékszel. Azt mondtad, bárkivel összehozol, akivel akarom, csak Risáékat hagyjam békén - emlékeztet a bárcsak ne mondtam volna ígéretemre, és a gondolat, hogy most ezzel érvel, valahogy kicsit sem boldogít.
- Azt hiszem emlékszem. - Sajnos. - Mit akarsz, kivel hozzalak össze? - pillantok fel rá.
- Veled. - Szó szerint félrenyelek.
- Ho… hogy mondod? - kérdezem kistányér méretű szemekkel.
- Jól hallottad - veti be a durcás pózt, és oldalra pillant.
- Te meg vagy bolondulva, hiszen nekem mennyasszonyom van - vágok le egy kisebb színészkedést, ha már így is ilyen szuper a helyzetem, nem árt egy kis drámaibb hatás.
- Akkor a jegyesednek mondom, el milyen jól csókolsz, meg, hogy milyen szenvedélyes tudsz lenni - kezd el megint fenyegetőzni, mire csak sóhajtok. Azt hiszem, nincs sok választásom.
- Rendben, elviszlek randizni.
- És össze fogunk jönni?
- Elégedj meg a randival és kész - váltok komolyabb stílusra, de ebből sem ért. Pedig nem mindig lesz ő fölényben.
- Rendben, akkor azt hiszem, meglátogatlak ma titeket, és elbeszélgetek a mennyasszonyoddal, hogy tudja, kihez akar hozzámenni. - Újabb fenyegetés, ezt már végképp nem kockáztathatom. De ha összejövünk, az nem csak kézfogást és csókot jelent… ezzel vajon tisztában van?
- Haruka állj meg - szólok utána, mikor elindul. - Rendben van, a randi után meglátjuk, mi lesz - egyezem bele. Az arcán széles vigyor jelenik meg. Nem sokáig fogsz te nevetni, kincsem…
- Helyes, akkor ma este 7-re gyere értem, és a vidámparkba fogunk menni. - Vidámparkba? Mért pont oda, ahol ennyi ember van?
- Haruka… - Megint nem engedi, hogy megmagyarázzam, de ez jellemző.
- De elmondhatom párodnak, mi van, meg Otaniékat is szétszedem. - Képes még ennél is több zsarolást kitalálni? Lassan úgy érzem, nem lenne nehéz neki.
- Rendben.
Elmegy, én pedig morogva megyek vissza a tanáriba. Nem jó ez így, ez a kis taknyos úgy játszik velem, mintha a sakkbábúja lennék.
De megmutatom én neki, mit jelent egy komolyabb együttlét. Ha már ennyire azt akarja, hogy több legyen köztünk, nekem rendben. Nem köt semmilyen elv ahhoz, hogy ne bántsam!
*~*
Este 7 felé már ott is vagyok a házuk előtt, a jegyesem szerencsére ilyenkor későn ér haza, úgyhogy azzal nem lesz baj. Csengetek, Haruka pedig kijön.
- Pontosan jöttél. Látom, nagyon félted a kis titkodat - szemétkedik élvezve, hogy ő irányít, na de nem sokáig. Nem szólok semmit, ő pedig beszáll az autóba. - Csókolj meg - néz rám, én pedig a szemeim forgatva hajolok közelebb hozzá. Megcsókolom, ő pedig visszacsókol. Most nem vagyok olyan gyengéd vele, mint előzőleg, hiszen erre tulajdonképpen kényszerít. Nem ugyanaz, mintha magamtól csinálnám.
- Remélem, kiélvezed a helyzetet - válok el tőle, majd elfordítom a slusszkulcsot.
- Még nem voltál túl nagy szám - szól be, én pedig sejtelmesen a visszapillantó tükörbe vigyorgok. Még nem voltam az. De lehetek én sokkal nagyobb szám is…
Hamarosan a vidámparkba érünk, és ahogy kiszállunk, Haruka rögtön megfogja a kezem. Remek, így talán beveszik a népek, hogy csak a bátyja vagyok, vagy ilyesmi, elvégre hasonlítunk egymásra. Ellenben ő csak egy taknyos, én meg egy szívdöglesztő adonisz vagyok…
- Üljünk fel arra - mutat egy szellemvasút felé Haru, ami kifejezetten nem vonz, na nem, mintha félnék. Engem az nem boldogít, hogy ennek a kis mitugrásznak így teljesen indokolt oka lesz arra, hogy a nyakamba csimpaszkodjon, a karomba kapaszkodjon, és egyéb nyálas dolgok, amiket VELE hanyagolnék.
- Muszáj? - sóhajtom unottan, mire a villám tekintet rám mered.
- Nem. El is mondhatom a…
- Oké - vágom a szavába, nincs kedvem még itt is a zsarolgatásait hallgatni.
Megyünk pár menetet a vasúttal, ami nagyon de nem félelmetes, Haruka mégis bújik hozzám, és ijesztő, hogy egy idő után még kellemes is a közelsége. Csak a rokonság miatt lehet. Vonzanak a génjei.
- Mindjárt jövök - veti oda nekem a barna, mikor leszállunk a vasútról, és a mosdó felé indul. Egy darabig csak nézek utána, aztán valami ördögi fut át az agyamon, ami mosolyt csal az arcomra.
Itt a lehetőség, hogy komolyabban is megismerkedjünk…
Utána megyek a mosdóba. Éppen a tükörbe bámul, mikor belépek, és becsukom magam mögött az ajtót. Kérdően fordul hátra, de nem adok időt neki, hogy megszólaljon. Elé lépek, és megragadom a csuklóját, majd a vécékhez vezetem, és belököm az egyik fülkébe.
Nyekkenni is alig van ideje, mikor elfordítom az ajtó zárát, és felé fordulok. A tekintetem most kicsit sem sugall jót, és szerintem ezzel ő is tisztába van, mivel a lehajtott vécének hátrál, és le is csüccsen a tetejére.
- Mi… mit akarsz? - kérdi elakadva, de továbbra is határozott próbál maradni, csak már nem megy neki.
- Mit? Hm… - fölé magasodom, és durván megcsókolom. Ez már nem tetszik neki, próbálna eltolni, de nem engedem, és följebb emelve a fenekébe markolok. Belenyög a csókba, de nem engedem, hogy eltávolodjon tőlem.
Lassan a pólója alá nyúlok, és végigsimítok a felsőtestén, már nem ellenkezik. Persze, gondolod, hogy majd ilyen kegyes leszek…
Amíg ő halkan nyökdös, én a nadrágja cipzárjával babrálok, aztán hirtelen lejjebb húzom róla a ruhadarabot, és felrántva ültéből, az ajtónak nyomom.
Minden előzmény nélkül hatolok belé, és kezdek el mozogni benne. Mivel túl hangosan nyög fel, befogom a száját, nem akarom, hogy magunkra szabadítson valami idiótát.
Gyorsan mozgom benne, érzem, ahogy a könnyei lefolynak az arcán, de nem érdekel. Hadd fájjon csak neki. Nem köt semmilyen elv ahhoz, hogy ne bántsam.
- Mm… mh… - nyög halkan, mire a kezem lejjebb csúsztatom a szájáról.
- Mi a baj? Ezt már nem élvezed? - súgom a fülébe gúnyos hangon. Én élvezem, ebben biztos lehet.
- H… hagyd abba… - suttogja halkan, én pedig teljesen belé hatolva, egy pillanatra megállok. Halkan liheg, én pedig hátulról átkarolva húzom közelebb magamhoz.
- Csinálhatom másképp is. De akkor elfelejted az összes kis zsarolásod, amit csak kitaláltál nekem. Hidd el, nem lesz olyan jó napokig az ágyban vergődni csak emiatt a kis randi miatt… - lehelem a nyakába, ő pedig megremeg. Most valahogy kifejezetten élvezem, hogy én vagyok fölényben. És ez így is fog maradni. Nem fogom pátyolgatni, annak az ideje lejárt.
Ha ő szemét, hát én is az leszek.
|
| oosakinana | 2011. 03. 12. 11:37:08 | #12197 |
Karakter: Haruka Fukagawa
Megjegyzés: (Maitymnak)
Egyre jobban elkezdem élvezni és kezdek benne lenni a dolgokba. Érzem, hogy közelebb simul hozzám, mire karjaimat nyaka köré fonom, és úgy élvezem a csókot, amit váltunk.
Viszont valami megváltozik. Hirtelen eltol magát, mire értetlenül nézek rá.
- Szóval… mi is a bajod? – kezdi el kerülni tekintetemet, de én csak dühös leszek.
- Heh? – horkanok fel
- Azt kérdeztem, mi a…
- Az előbb is jól hallottam – vágok szavaiba mérgesen. -, de neked ez csak ennyi volt?!
- Ez? – ismétli meg, és látom, elgondolkozik.
- Igen. Ez a csók. Azért tetted, hogy megtörjek? – a fejét rázza, de kit érdekel. - Mekkora egy szemét vagy! Ch – morgom, majd kikerülöm és elindulok puffogva haza fele. Ez nem lehet igaz. Megcsókol utána meg mintha semmi nem történt volna. Ez nem lehet igaz. Velem mindenki csak játszik, de most már én fogok játszani a többiekkel.
Sietős lépteket hallok, de nem érdekel, hogy mit akar, tudom, hogy már csak ő van az iskolába velem együtt.
- Várj! – teszi kezét a vállamra, de flegmán hátra lépek.
- Mit akarsz? – méregetem ellenségesen
- Tudod… az a csók igazából… - kezd el gondolkodni mit mondjon. - maradjon a mi titkunk.
- Miért is? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.
- Mert nem szeretném, ha kitudódna a suliban. Akkor talán még az állásomnak is lőttek – mondja mosolyogva, mire kicsit megenyhülök, de akkor sem fogom annyiban hagyni.
- Igazából nem nagyon érdekel – szólalok meg és látom, kicsit meglepődik szavaimon, de eszembe jutott valami. - Egy feltétellel tartom titokba.
- Mi lenne az? – sóhajtja megadóan. Ezt szeretem.
- Egy randi. – jelentem ki, mire kerek szemekkel néz rám.
- Parancsolsz?
- Ran-di. Te és én randizni fogunk. – mondom komolyan, mert ez az egy feltételem van, ha nem teljesíti, elmondom mindenkinek. Nem érdekel, hogy mennyire leszek én a szemét, de ennyi kijár nekem.
- Haruka. Ez nem biztos, hogy jó ötlet. – kezdene bele, de nem érdekel és ráteszek még egy lapáttal.
- Emlékszel. Azt mondtad, bárkivel összehozol, akivel akarom, csak Risa-ékat hagyjam békén. – frissítem fel emlékezetét, amire kicsit félve néz rám.
- Azt hiszem emlékszem. – mondja, majd rendbe szedi magát és rám néz. – Mit akarsz, kivel hozzalak össze? – néz rám.
- Veled. – mondom egyszerűen, mire elkezd köhögni.
- Ho… hogy mondod? – kérdezi tágra nyílt szemekkel.
- Jól hallottad. – keresztbe fonom a kezemet, majd oldalra nézek, és nem tágítok.
- Te meg vagy bolondulva, hiszen nekem mennyasszonyom van. – mondja, majd szájára teszi, a kezét én meg rá nézek.
- Akkor a jegyesednek mondom, el milyen jól csókolsz, meg hogy milyen szenvedélyes tudsz lenni. – mondom neki, amire nagyot sóhajt.
- Rendben elviszlek randizni. – adja meg magát és ránézek.
- És össze fogunk jönni? – kérdezem tőle.
- Elégedj meg a randival és kész. – mondja határozottnak, de most nálam a pakli.
- Rendben, akkor azt hiszem, meglátogatlak ma titeket és elbeszélgetek a mennyasszonyoddal, hogy tudja kihez akar hozzá menni. – megfordulok és elindulok, de egyből hozzáuk fogok mnni.
- Haruka állj meg. – szól utánam és megfordulok. – Rendben van a randi után meg látjuk mi lesz. – adja be a derekát, amire csak elvigyorodok.
- Helyes, akkor ma este 7-re gyere értem és a vidámparkba fogunk menni. – mondom neki, mire látom, hogy tágra nyilt szemekkel néz.
- Haruka… - kezdene neki, de most én vagyok előnybe és én elérek mindent, amit akarok.
- De elmondhatom párodnak mi van, meg Otaniékat is szét szedem. – fokozom tovább, mire beadja a derekát.
- Rendben. – egyezik bele, én meg ott hagyom és elmegyek egyenesen haza.
~*~
Este 7 körülire jár az idő. Meghallom a csengőt még aztán pontos. Elköszönök anyáméktól, majd kimegyek.
- Pontosan jöttél. Látom nagyon félted a kis titkodat. – mondom neki és most nagyon köcsög vagyok, de nem érdekel. Beszállok a kocsijába, mire ő is beszáll.
- Csókolj meg. – mondom neki és ránézek, miközben várom, hogy megcsókoljon.
|
| Ereni-chan | 2011. 03. 10. 21:43:15 | #12158 |
Karakter: Kuniumi Maitake (Maity)
Megjegyzés: (Harumnak és Nanának)
- Rendben - vigyorog továbbra is. - Ne feledd szavad, mert én nem fogom feledni. Kicsit későbbre hagyom - fordul meg, és elindul kifelé, de én a kezét megfogva tartom vissza.
- Állj csak meg! - fordítom magam felé. - Mit tervezel?
- Majd meglátod - csúszik ki a kezeim közül, és elviharzik. Különös, most az egyszer tényleg nem tudom kikövetkeztetni, mit akar, és ez roppantul zavar. Ha valami hülyeséget csinál, én leszek a felelős érte, és ez a gondolat nem nagyon boldogít. Na de mindegy, most amúgy sem tudnám kiszedni belőle. Majd legközelebb.
Így hát összepakolom a cuccom, és elindulok az órámra.
Haruékkal csak egyszer vagyok, de unokatestvérem egész tanítás alatt nem figyel, csak a kezébe támasztott fejjel ül, és gondolkodik. Remélem, nem valami csínytevésen.
Nem csak magát, de engem is lejárat, ha valami hülyeséget talál ki. Nem is értem, mit aggódom ennyit.
Könnyen megoldhatnám a problémát…
*~*
A napokban Haruk nagyon hallgatag, furcsán viselkedik, és egyáltalán nem olyan, mint szokott, épp ezért kényszeresen többet szólítom fel, és érdeklődni kezdek iránta. Csak nem történt valami baj, amiről nem tudok?
Hát, az én szerelmi életemmel bizony történt, a jegyesem megharagudott, amiért a diákok fanklubot csináltak nekem, és én beleegyeztem. Attól fél, hogy elvesznek tőle a diáklányok, és ez a legnagyobb hülyeség, össze is vesztünk miatta nem egyszer.
Úgyhogy nekem sincs kifejezetten jó kedvem.
Éppen egy angolóra után vagyunk, már mindenki kiment, csak Haru nem. Most szépen elkapom, és végre kiszedem belőle, mi baja.
- Haruka, állj csak meg - visszafordul felém, és figyelmesen néz rám. Pedig most nekem kéne őt figyelnem, és hallgatnom a problémáit.
- Mond.
- Furcsa vagy napok óta. Mi van veled? - kérdem kissé aggódó hangnemet megütve, amitől meg is lepődik. Hát nem nagyon értem, miért, tekintve, hogy rokonok vagyunk, és akármilyen idegesítő kölyök, azért érdekel, mi van vele.
- Semmi - fordul el, és már menne is, de becsukom előtte az ajtót. Ilyen könnyen nem engedem el.
- Nem szoktál ennyivel elintézni, csak ha bajod van. Azt ne mond, hogy Risa miatt vagy ilyen. Mert megmondtam, hogy őt hagyd békén - mondom, de semmilyen használható válasszal nem szolgál. Hát, így nem nagyon leszünk jóban.
- Hagyjál már békén! Az a hülye törpe nem illik hozzá, de nem érdekel - morog ellenségesen, mintha csak beszóltam volna neki, vagy sértegettem volna. - Felejts el! - rivall rám, és kicsit meglök. Valahol itt telik be a pohár.
Visszarántom magamhoz, és a falnak nyomva megcsókolom. Tettemre csak elkerekednek a szemei, de nem ellenkezik, sőt, mintha egyre jobban benne lenne. Közelebb simulok hozzá, ő pedig a nyakamat átkarolva ölel. Hát, valahogy nem így akartam, de… meg kell hagyni, hogy nem is olyan rossz.
Arról kétségem se volt, hogy belemegy, hiszen nekem senki sem tud ellenállni. De most engem kezd kerülgetni valami furcsa érzés. Nekem jegyesem van, nem enyeleghetek itt az unokatestvéremmel!
Hirtelen tolom el magamtól a barnát, mire az értetlenül bámul rám.
- Szóval… mi is a bajod? - pillantok oldalra, kerülve a tekintetét. El akarom felejteni ezt az egészet.
- Heh? - horkan fel.
- Azt kérdeztem, mi a…
- Az előbb is jól hallottam - vág a szavamba indulatosan -, de neked ez csak ennyi volt?!
- Ez? - ismétlem meg a szót elgondolkodva.
- Igen. Ez a csók. Azért tetted, hogy megtörjek? - A fejemet rázom, de ez már nem igazán érdekli Harukát. - Mekkora egy szemét vagy! Ch - morog felém, aztán kikerül, és elhagyja a termet. Egy darabig bámulok utána, de aztán villámként csak belém a felismerés, hogy… én az előbb tényleg megcsókoltam. És ez nem is lenne gond, de tudom, milyen Haruka.
Amint lesz rá alkalma, elmondja a jegyesemnek! Az kellene még!
A barna után iramodom, és az üres folyosó végénél még épp utolérem.
- Várj! - teszem a vállára a kezem, mire ő flegmán hátralép előlem.
- Mit akarsz? - méreget ellenségesen.
- Tudod… az a csók igazából… - gondolkodom, mi lenne erre a megfelelő szó. Illetve az a szó, amit még ő is megért. - maradjon a mi titkunk.
- Miért is? - Ez oké, jó jel, ha nincs tisztába vele, hogy akár zsarolhatna is ezzel.
- Mert nem szeretném, ha kitudódna a suliban. Akkor talán még az állásomnak is lőttek - mosolygom, és Haru végre megenyhül. Huh, bekapta a csalit. Meredek volt.
- Igazából nem nagyon érdekel - szólal végre meg, mire leesett állal bámulok rá. Hová lett a tisztelet, amit felém tanúsított? - Egy feltétellel tartom titokba.
Na, szépen vagyunk. Ennyit arról, hogy nem fog zsarolni.
- Mi lenne az? - sóhajtom megadóan, csapdába szorult kisegérként.
- Egy randi. - Nagy szemekkel meredek rá.
- Parancsolsz?
- Ran-di. Te és én randizni fogunk.
Hát, mondanám, hogy nagy szemekkel nézek rá, de ennél nagyobb már nemigen lehet a szemem. Haruka viszont nagyon komolyan gondolja a dolgot, látszik rajta. Mégis hogy tudassam vele, hogy ez lehetetlen? Az állásom forog kockán… bár nem biztos, hogy hinnének pont az ő szavának, de…
Azért inkább nem kockáztatnám meg.
|
| oosakinana | 2011. 02. 27. 11:02:05 | #11770 |
Karakter: Haruka Fukagawa
Megjegyzés: (Maitymnak)
- Igen, Maity? – mondom vékony hangon és várom, hogy végre szétszedje Ris-ékat.
- Bejönnél velem egy kicsit a tanáriba? – érdeklődik és fejével a tanári felék mutat. Hevesen elkezdek bólogatni és várom, hogy mit akar mondani azzal kapcsolatosan, hogy végre velem marad.
Bemegyünk, és csak mi vagyunk bent, akkor ezek szerint tényleg segíteni akar nekem ez olyan jó dolog.
- Figyelj, Haru – felém fordul és becsukja az ajtót. - Szerintem nem jó ötlet szétválasztani Otaniékat. Risa annyit küzdött azért, hogy összejöjjenek, teljesen ki fog borulni, ha most valaki közéjük áll – mondatától nem leszek boldog, elhúzom a számat és oldalra nézek.
- Na de Maity… csak azt ne mond, hogy szerinted összeillenek! – látom, elgondolkodik és ingetje a fejét. Ezek szerint nem illenek össze, akkor miért ne.
- A lényeg, hogy őket ne háborgasd. Mondj mást. Akárki mást… bárkivel összehozlak. – szavaira egyből felcsillan a szemem és elvigyorodok. Ez az ajánlat tetszik, és azt hiszem, elteszem kicsit későbbre.
- Rendben. – mondom vigyorogva még mindig. – Ne feledd szavad, mert én nem fogom feledni. Kicsit későbbre hagyom. – válaszolom, majd megfordulok és elindulok kifelé, de megfogja a kezemet.
- Állj csak meg. – fordít maga felé. – Mit tervezel? – néz rám és látom, próbál a fejembe látni.
- Majd meglátod. – mondom vigyorogva, majd kiszedem a kezemet fogásából, majd vigyorogva távozok.
A nap hátra lévő része elég érdekesen telik. Folyamatosan csak Maity-nak a szava jár a fejembe, hogy bárkivel összehoz, akivel akarom, csak Risa-ékat hagyjam békén. Azon gondolkozok, hogy ki lehetne a legjobb döntés, és csak egy valakire tudok, gondol, ami engem is megrémiszt kicsit… Maity.
Egésznap ezen gondolkozok, és nem tudok rájönni mi lenne, ez a fajta rajongásom Maity iránt, de ráfogok jönni az egyszer biztos.
~*~
Pár nap eltelik és semmit nem csináltam még az angol órákon is meghúzom magam és csak bambulok magam elé, miközben mintha Maity egyre nagyobb figyelmet szentelne rám, mert keres, hogy mit csinálok és órákon is többet szólít fel.
Egyszer óra után mindenki megy kifele, mikor egy hang megállít.
- Haruka állj csak meg. – felé fordulok és érdeklődve figyelem meg hallgatom, mit akar. Odalépek elé és csak figyelem.
- Mond. – figyelem, és látom, nem érti viselkedésemet.
- Furcsa vagy napok óta. Mi van veled? – teszi fel a kérdést, amire nem kicsit megdöbbent, hiszen eddig legszívesebben lelőtt volna, most meg aggódik miatta. Felfordult a világ teljesen.
- Semmi. – adom a választ, majd megfordulok és mennék ki, de becsukja előttem az ajtót.
- Nem szoktál ennyivel elintézni, csak ha bajod van. Azt ne mond, hogy Risa miatt vagy ilyen. Mert megmondtam, hogy őt hagyd békén. – mondja, de nem érdekel.
- Hagyjál már békén. Az a hülye törpe nem illik hozzá, de nem érdekel. – mondom neki ingerültebben. – Felejts el. – rivallok rá, amire látom, meglepődik, de nem érdekel.
Kicsit ellököm magamtól és megpróbálok kimenni, de megfordít a falnak nyomva tapad ajkaimra, amire kikerekednek a szemeim és nem tudom hova tenni ezt a cselekedetét és teljesen össze vagyok zavarodva.
|
| Ereni-chan | 2011. 02. 25. 18:24:53 | #11688 |
Karakter: Kuniumi Maitake (Maity)
Megjegyzés: (Harumnak és Nanának)
Ma Harukáékhoz megyünk vacsorázni. A jegyesem nem rajong az ötletért, ő flúgosnak tartja az egész családom, főleg Harukát, és van is valami abban, amit mond.
Haruka sosem volt százas, de még csak tízes sem. Mindig úgy viselkedett, mint egy csaj, és minden egyes tulajdonsága lányos volt… és ez most sem változott.
Valahogy örülök neki, hogy egész idáig nem kellett a közelében lennem. Csak ártott volna a jó híremnek. A szépségünk hasonló, na de az agyi szintünk…
Nem mondok újat azzal, hogy messze felette járok.
- Sziasztok - köszön a kis barna, mikor végre megérkezünk hozzájuk. - Gyertek beljebb, érezzétek otthon magatokat - vigyorog, de van valami abban a mosolyban.
- Szia Haru - köszönök én is bájos hangon. Hadd csodáljon csak a kölyök.
- Figyu Maity, majd beszélni akarok veled - súgja felém, aztán már húz is el, mintha nem azt mondta volna az előbb, hogy „majd”.
- Hé öcsi várjál már, hadd köszönjek a szüleidnek - nevetek fel, bár magamban azt kívánom, bárcsak kikapcsolná kicsit magát.
Igaz, hogy egy tehetetlen kiscsaj volt, de az a múlt… most már többnyire megoldja a problémáit, és ha mégis én kellek neki hozzájuk, az régen rossz.
Valami olyan dologról lehet szó, amit inkább nem akarnék hallani.
- Ők ráérnek - cincál a szobájába, majd becsukja az ajtót. - Maity hozz össze Risa-val. Tudom, hogy tudsz varázsolni. Légyszi nekem is segíts - néz rám azokkal a hatalmas, csillogó szemeivel. Hát nem hiába, bevágódni másoknál nagyon tud. Meglátszik, hogy rokonok vagyunk.
- Haruka, rájöhettél volna már, hogy Risa teljes mértékben Otaniba szerelmes - mondom lágyan, ha már ilyen szájbarágósan kell közölnöm vele a tényeket, de azt hiszem, nem sokat érek még ezzel sem.
- Tudom, de nekem Risa kell - nyavalyog, mint egy kislány. Tényleg teljesen az maradt.
- Gyere, menjünk ki, a családod már biztosan vár minket - tűzök el gyorsan a közeléből. Phuh, ez a kölyök kikészít. Mit kér még tőlem, hogy rögtön az esküvőjét is szervezzem meg?
Másfelől nagyon nem tetszik, hogy ennyire nem érdeklik Risa érzései. Csak magával törődik. Önző kis dög…
Leülünk az asztalhoz, és már éppen kezdenénk enni, mikor a kis aranyos ismét feltűnik.
- Maity. Csavard el Risa fejét - áll ki az ajtóba, és amilyen komoly fejet vág, még tényleg komolyan is gondolja.
- Haruka ülj le és fejezd be a hülyeségeidet - szól rá az apja, és most az egyszer igazat adok neki.
- Rendben - ül le végül.
Én csak nevetek, de a mellettem ülő lány már nem örül ennek ennyire. Azért sikerül megnyugtatnom, hogy csak egy tanítványomról van szó. Tanítvánnyal nem jövök össze.
Egy nyavalyás unokaöccsöt viszont nagyon el fogok fenekelni, ha nem vesz vissza egy kicsit!
*~*
Másnap reggel éppen az iskola folyosóján sétálok, mikor észreveszem Harukát, ahogy éppen Risa körül legyeskedik. Nem nézem jó szemmel, éppen mikor sikerült összehoznom Otanival elrontaná az egészet. Ezt azért nem fogom engedni neki…
- Haruka - szólítom meg, mire csillogó szemmel hátrafordul hozzám.
- Igen, Maity? - mondja azzal az istentelenül vékony hangjával, amitől néha már rosszul vagyok… ez egy olyan eset.
- Bejönnél velem egy kicsit a tanáriba? - kérdem fejemmel a helyiség felé bökve, mire a barna csak bőszen bólogatni kezd.
Be is megyünk. Ilyenkor nem sokan vannak itt, sőt, mi több, szinte senki sem, már mindenki az osztályában ügyel. Én is csak Haruka miatt vagyok még itt.
- Figyelj, Haru - fordulok felé, miután becsukom az ajtót. - Szerintem nem jó ötlet szétválasztani Otaniékat. Risa annyit küzdött azért, hogy összejöjjenek, teljesen ki fog borulni, ha most valaki közéjük áll - mondom komolyan, Haru pedig száj húzva oldalra pillant.
- Na de Maity… csak azt ne mond, hogy szerinted összeillenek!
Elgondolkodva ingatom a fejem. Most mit mondjak? Nemet akar tőlem hallani. De azért ha jobban belegondolunk…
- A lényeg, hogy őket ne háborgasd. Mondj mást. Akárki mást… bárkivel összehozlak.
Gonoszul felcsillan a szeme, és elvigyorodik. Ajjaj, mért érzem úgy, hogy ez nem jó hír nekem?
|
| oosakinana | 2011. 02. 16. 05:23:45 | #11392 |
Karakter: Haruka Fukagawa
Megjegyzés: (Maitymnak)
Tél van és nagyon hideg. Nem hiszem el, hogy az a törpe már megint az én kis Risammal fogja tölteni a karácsonyt. Szét kell őket valahogy szednem, de nem mehetek ma el, mert jönnek ma a rokonok és Maity is jön. Annyira örülök, hogy itt tanít és itt is lakik. Így most már több időm lesz, hogy beszélgessek vele és mivel tudom, milyen hátha segítene engem és Risa-t összeboronálni.
Mivel nagyon jól tudok sütni és főzni a sütiket nekem kell megcsinálnom, amíg anyám a kajával foglalkozik. Rament csinál, ha jól látom meg valami újdonságot, amit nem tudok hova tenni. De végül is mindegy, mindent ki kell próbálni. A karácsonyfa áll, mindenkinek karácsonyos hangulata van, én viszont csak morgolódok, a miatt a hülye törpe miatt.
Csengetnek. Kinyitom az ajtót és Maity-val találom szembe magam meg a jegyesével.
- Sziasztok. – köszönök vidáman. – Gyertek beljebb, érezzétek otthon magatokat. – mondom vigyorogva.
- Szia Haru. – mondja bársonyos hangján Maity. Annyira csodálom. Olyan jó fel uncsitesó.
- Figyu Maity, majd beszélni akarok veled. – válaszolom, majd jegyeséről tudomást se véve kezdem el húzni a szobám felé.
- Hé, öcsi várjál már, had köszönjek a szüleidnek. – mondja nevetve.
- Ők ráérnek. – húzom be a szobába, majd bezárva az ajtót ránézek. – Maity hozz össze Risa-val. Tudom, hogy tudsz varázsolni. Légyszi nekem is segíts. – nézek ár hatalmas boci szemekkel.
- Haruka rájöhettél volna már, hogy Risa Otaniba szerelmes teljes mértékben. – kezd bele mézes mázosan.
- Tudom, de nekem Risa kell. – hisztizek neki, de ő csak elkezd nevetni.
- Gyere, menjünk ki a családod már biztosan vár minket. – mondja, majd kimegy a szobámból.
Akkor is meg fogom magamnak hódítani Risa-t, és ekkor jobb dolog ötlik a fejembe, ha nem lehet az enyém, akkor legalább Maity-é legyen. Ő csábítsa el teljesen Risa-t.
Kiállok a nappali ajtajába, ahol már mindenki az asztalnál ül.
- Maity. Csavard el Risa fejét. – mondom, mire megbotránkozva néz rám, de ő csak megint nevetésbe tör ki, viszont a jegyese annyira nem örül neki.
- Haruka ülj le és fejezd be a hülyeségeidet. – szól rám apa.
- Rendben. – bólintok, majd leülök, és még mindig ezen fogok és fogok is nagyon hosszú ideig.
~*~
Eljött a suli ideje. Bemegyek és egyből Risa boldog arcával találom magam, ahogy az a törpe a másik oldalán van, és csak sóhajtozik.
- Risaaaaaaa. – rohanok oda hozzá és a nyakba borulok, mire csak furán néz rám.
- Haruka engedj el. – szed le magáról, majd odamegy Otani mellé. – Nem akarom, hogy Otani féltékeny legyen. – mondja, mire csak tágra nyílnak a szemeim.
- Mi van? – akadok ki. – Te törpe belemertél szeretni az én Risamba? – kiabálok, és nem hiszem el.
- Ki a törpe te hójag? – száll szembe velem Otani.
- Kopj le kisember. – mondom neki, majd megfogom Risa kezét. – Kérlek Risa ne tedd ezt velem. Ne tedd ezt Maity-val. – mondom neki.
- Haruka. – hallom meg Maity hangját, mire oda fordulok, és a szemem elkezd csillogni a varázslóm végre megjött és segíteni fog kínjaimon.
|
|
