Sóhajtva merülök el a süllyesztett kádban. Ahh ez a forró fürdő már nagyon kellett...
Pár perc múlva már surran is be hozzám a kiscicám, és vidáman csobban mellettem. Meztelen testén csillognak a vízcseppek. Amíg ő vígan játszadozik a fürdőkacsával, és gyengéden mosom meg a hátát, és álló farokkal szenvedek, mégis piszkosul élvezem minden percét a fürdésnek.
Amikor végre elfárad, kinyalábolom a vízből, megtörlöm, felöltöztetem pizsamájába és lefektetem az ágyamba. Felkapok én is pár cuccot. Alvás.
*
Bamm!
Hirtelen ülök fel, és kábán pislogom ki az álmot szemeimből. Álmodtam volna a zajt? Kintről meztelen talpak dobogását hallom a folyosóról. Tehát nem álom volt.
- Ristu... - fordítom fejem oldalra, de csak a hűlt helyét látom. A fenébe!
Kiszaladok én is a folyosóra, és a nappaliba robogva az eldőlt fenyőfát látva belém reked a levegő, és rettegés kúszik fel a torkomban.
Előbukkan a fa alól Ritsu is, keservesen sírva. Leemelem róla, és gyengéden felkanalazom a földről.
- Felviszem - pillantok anyámra. Bólint.
- Menj csak, majd mi felállítjuk újra a fát.
Magamhoz szorítom remegő kis testét, lábai és karjai de még farka is körém fonódik, kis majomként csimpaszkodik, pofiját mellkasomba fúrva. Jaj de nem szeretem ha sír... a szívem összefacsarodik tőle.
- Ssss... semmi baj... jól van kicsikém, hálisten nem esett komoly bajod. Máskor ne hozd rám a frászt, jó?
Az ágyba dugom és betakargatom. Mellé dőlök és átölelem.
- Miért mentél le? Felébreszthettél volna nyugodtan...
- Én-én csak - szipogja - szomjas voltam...
Ahogy felpillant rám, elkomorulok. Vérzik a szája... a fenébe is.
- Hiszen te megsérültél... - Felkapcsolom a kislámpát, és alaposan megvizsgálom. Szerencsére csak kicsi seb. Megnyugodva fújom ki a levegőt. - Jól van, semmi komoly. Hozok neked vizet...
A fürdőbe sietek, és egy pohár vízzel térek vissza hozzá. Halkan felszisszenve iszik belőle. Pár perc múlva újra összebújva fekszünk, és végre a pityergést is befejezi.
- Sajnálom, hogy feldöntöttem a fát... - suttogja. - Most biztos haragszik rám mindenki...
Beletúrok selymes hajába, és elmosolyodom.
- Kicsim... itt mindenki nagyon szeret téged. Biztos lehetsz benne, hogy holnap te leszel a nap hőse. A kis Ritsu-chan, aki túlélte a gyilkos fenyő támadását.
Édesen kuncogva fúrja pofiját a nyakamba, és én is felnevetek. Hogy tovább oldjam a feszültségét, finoman megcsiklandozom, amíg fel nem kacag csilingelően.
Lecsillapodunk, halk dorombolása ringat álomba. Mielőtt elalszom, még megcsókolom őt nagyon finoman és gyengéden.
- Máskor ne ijessz meg ennyire. Ha bajod esne, belepusztulnék. Ígérd meg, hogy jobban vigyázol magadra picim...
Óvó karjaiban ébredek. Mosolyogva nézek föl rá, most valahogy annyira tökéletesen boldognak érzem magam…
-Szia álomszuszék. –köszön megmentőm kedveskedve. Mondtam már, hogy mennyire imádom?
-Szia. –köszönök én is, de ekkor orrocskámat megcsapja valami fűszeres, nagyon is kellemes illat, amely a bögréből árad felém. Muszáj megtudnom, mi is az.
-Mi ez? –még a farkacskám is izgatottan kezd körözni. Meg kell kóstolnom…
-Forralt bor –válaszolja hősöm anyukája, és én is kapok egy kis bögrével. Kellemesen melegíti mancsocskáimat.
-Nem, ne adj neki ilyeneket – Koga venné ki a kezemből, de én hevesen rázom a buksim, jelezve, nem válok meg frissen kapott kincsemtől olyan könnyen, ráadásul újdonsült szövetségesem is a pártomat fogja, valóban nagyon kedves asszony.
-Ugyan már kisfiam... karácsony van, és egy kis bögrényitől nem lesz semmi baja.-mélyeket lélegzek az isteni illatból. Annyira szeretném megkóstolni, de ha Koga zt mondja, nem lehet, akkor teljesítem a kérését. Pedig olyan jó lenne…csak egyetlen kortyocskát. Szemeim izgatottan csillannak föl.
-Engedd meg... légyszi...- nyávogom neki könyörgően. – remélem képtelen lesz ellenállni nekem, hiszen minden cicabájomat bevetem. És...sikerül…megengedte!
-Na jó, de ne idd meg az egészet. Rendben? –persze persze bólogatok. Bármit megígérnék neki. És…végre belekóstolhatok. Ez… isteni. Meleg, és fűszeres.Kibontakozok karjaiból és elindulok felfedezni a nagy házat. Minden érdekesebb részletnél megállok, ilyen például a karácsonyfa is. Nem olyan mint a milyen, ezen rengetegféle színes dísz kelleti magát. Ahogy az egyiket kicsit meglököm, halk, csilingelő hangocskát hallok belőle, és engem elkap a vágy, hogy most itt, azonnal elkezdjem pofozgatni, de visszafogom magam. Nem szeretnék rossz benyomást kelteni ezekben az emberekben, akik Koga családjához tartoznak. Ismét az orrocskámra hagyatkozom, és ezúttal a konyhában kötök ki, ahol minden roskadásig van pakolva mindenféle színes és illatos süteménnyel. Koga édesanyja leültet egy nagy székre, és elém tol egy nagy tál süteményt. Van rajta minden féle, krémes, mandulás, tejszínhabos, és még sorolhatnám. Jól be is lakmározom belőle.
A vacsoránál szorosan hősöm mellett ülök, de érzem, hogy valaki figyel. A mellettem ülő fiatal lány az. Amikor észreveszi, hogy nézem, elmosolyodik, majd beszélgetést kezdeményez velem. Egész jól elbeszélgetünk, majd felajánlja, holnap délelőtt menjek ki vele, és a többi fiatallal játszani, melyet én örömmel elfogadok. Néha kortyolgatok ebből az isteni italból, de alaposan beosztom, hiszen tudom, Kogától nem kapok többet.
Hamarosan föl is vonulunk a szobába, de én még mindig szorongatom a bögrémet.
-Ezt miért hoztad? –kérdezi mosolyogva.
-Mert... annyira finom... és mert a másik felét is szeretném majd meginni... ha megengeded. – pislogok föl rá édesen.
-Hát persze te kis butus... legfeljebb becsípsz tőle egy kicsit, de nem baj. Itt lehet, mert csak ketten vagyunk, odalent azonban nem akartam, hogy valami galibát csinálj. –jujj de jó! Azt hiszem ez lesz a kedvenc italom. Bent alaposan megnézek mindent, és megszimatolom a levegőt, melynek Koga illata van. Ez hihetetlen. Hogy lehet, hogy mindenhonnan érzem az illatát?
-- Ez az én szobám volt. Itt nőttem fel Mindjárt jövök, addig iszogass. Ott a tévé –elindulok felfedező utamra. Mindent alaposan megnézek, és megsimogatok. Máris szeretem ezt a szobát. Az egyik sarokban találok egy nagy macit, melyet azonnal magamhoz húzok és lehuppanok a Tv elé, de nem nagyon köt le. Kezdem magam furcsán érezni, nem tudom pontosan leírni, mit is érzek, de nem rossz. Amíg Kogát várom kezd nagyon melegem lenni, és eszembe jut, mi lenne, ha meglepném kicsit. A gondolatot tett követi, és már bent is vagyok a fürdőszobában, ahol Ő elnyúlva fekszik a nagy kádban. Nem is teketóriázok tovább, gyorsan ledobom a ruhácskáim, és már mellette is termek.A kád jóval mélyebb, mint a miénk, és erre nem számítottam, így alig ér ki a fejem búbja a habtengerből, de amikor meglátok a kád szélén egy sárga gumikacsát, sikkantva vetem rá magam, nem foglalkozom vele, hogy közben át kell hajolnom Kogán, így összedörzsölöm legnemesebb részeink. Csak egy bárgyú vigyorra futja tőlem, és máris belevetem magam a játékba. Teljes átéléssel hápogok, és fröcskölöm a vizet. Mikor elfáradok, én is elnyúlok, és már csak farkincámmal lökdösöm a kiskacsát. Egyre laposabbakat pislogok, és már félig alszom, amikor hősöm kiemel a vízből és befektet a puha ágyba. Ösztönösen kezdem el farkincámmal lábát cirógatni, miközben buksim belefúrom a hasfalába.
Éjjel arra ébredek, hogy nagyon szomjas vagyok, de fent nincs semmi innivaló, így kénytelen vagyok eljutni a konyhába. Óvatosan kibontakozom biztonságos fészkemből, és kissé kóvályogva elindulok lefelé a lépcsőn. Addig nincs is semmi baj, amíg meg nem látom a kivilágított karácsonyfán azt a gömböt, amelynek színei másodpercenként változnak. Úgy érzem, meg kell szereznem, és felágaskodok.
Igen ám, de a fát nem arra tervezték, hogy még az én súlyomat is elbírja, így egy nagy csattanással terülök el, miközben a fa rajtam landol. Pillanatok múlva felkapcsolódik a villany, és a fél család áll ott áll a nappaliban, és sajnálkozó, rémült tekintettel néznek rám. Hamarosan meglátom Kogát is, és ekkor törik el nálam a mécses. Zokogva nyújtogatom a karocskáim felé, mire azonnal magához szorít.
Reszketve bújok hozzá, és először fel sem tűnik az az apró vérfolt, amely a köntösén jelenik meg. Lassan tudatosul agyamban az enyhe fájdalom, és ajkacskámhoz érek. Ügyes vagy Ritsu, sikeresen felrepedt! Dorgálom magam, de ez a legkevesebb bajom, zokogásom nem akar csillapodni, annyira szégyellem magam, többé biztosan nem jöhetek ide, hiszen tönkretettem a karácsonyfájukat. Koga feláll velem és elindul a szobájába, miközben halkan suttog fülecskémbe megnyugtatásképpen. Bent óvatosan az ágyra helyez, és betakargat, majd mellém fekszik, míg én ismét a karjai közé fészkelem magam.
Finoman megcsócsálom fülecskéjét, és halkan morogva élvezem ahogy dörgölőzik hozzám. Fogaimat összeszorítom édes kínomban, amikor kiszabadított farkamat megfogja kezecskéjével. Úristen! Direkt csinálja! Esküszöm az őrületbe akar kergetni...
Lábai derekamra fonódnak, péniszem fenekéhez nyomul. Ahh te szent cicafül... egy erős mozdulat lenne csupán, és már benne is lehetnék... érezhetném szűk forróságát, és...
Őrületes fájdalmat okoznék neki. Nem tehetem, a fenébe is... Nyugalom Koga, csak játszadozni szabad, semmi több.
Ahh de amikor ilyen kis kipirultan, vágytól ködös szemekkel piheg alattam... Hát lehet ennek ellenállni? Nem... képtelen vagyok...
Makkom nyílását simogatja ütemesen, és mielőtt olyat teszek, amit nem kéne...
Megszólal a telefon.
Ez volt az égiek beavatkozása. Ha nekiesek, biztosan borzalmas élményben lett volna része, és nem tudnék neki soha fájdalmat okozni. Abba... beleőrülnék.
Lekászálódom róla, és fájóan lüktető merevedésemet visszatuszkolva a nadrágomba, sietek a nappaliba.
- Halló? - morranok bele bosszúsan, aztán halk nyögéssel rogyok le a székre amikor végighallgatom anyám szóáradatát. Menni kell, nincs mese. A távoli rokonok betoppantak, amelyre csak szökőévente ha egyszer akad példa. Dühösen fújok egyet, és elköszönök anyámtól.
Visszamegyek az én cicusomhoz, és számat elhúzva mesélem el neki a szituációt, hogy a ma esti családi vacsorán ott kell lennünk anyáméknál.
Felül, meztelenül és gyönyörűen. Ah te jó ég...
- De én nem ismerem őket. Kedves emberek? Fognak ott engem szeretni? - hadarja nagyra nőtt szemecskékkel.
- Jaj, te butus! Nagyon kedvesek, és téged mindenki szeret - hajolok le hozzá, és homlokát megpuszilom gyengéd mosollyal. - De most nyomás csomagolni! Úgy pakolj, hogy ott is maradunk egy-két napig.
Magára hagyom és én is csomagolni megyek. Álló farokkal.
*
Hazafelé menet meg is kell állnunk, mert megéhezik. Csoálva figyelem ahogy eltünteti a gyorsétkezdei szemetet, és elégedetten nyalogatja le ujjacskáit is utána. Rámászom a kocsiban. Eskü megteszem... Na jó, nem.
Végre befejezi, és beszállunk a kocsiba. Most tele a pocakja, nyugton marad. Csak néha lelkesül fel, amikor meglát egy-két dolgot. Olyankor türelmesen magyarázok neki, miközben a vezetésre is koncentrálok. A havazás miatt eléggé csúszósak az utak.
Megérkezünk a házunkhoz, és a bőröndöket felmarkolva lépünk a bejárathoz. Odabent barátságosan mosolygó emberkavalkád fogad bennünket, természetesen az édes kiscicám kerül a figyelem középpontjába. Na igen, élőben látni egy nekot nem mindennapi dolog, mert kevés van belőlük nagyon, és csak a nagyon gazdag, befolyásos emberek kiváltsága.
Anyám azonnal rácuppan, és édes pofoját megcsipkedve fordul felém mosolyogva.
- Kisfiam, ki ez az édes kiscicus? Miért nem említetted eddig?
Ritsu az oldalamba bújik rémülten. Na igen, nem szokott hozzá a sok emberhez. Kezecskéit lefejtem a kabátomról, és feléjük fordítom.
- Ő itt Ritsu - mutatom be mosolyogva -, és szeretném, ha segítenétek neki beilleszkedni.
Megsimizem buksiját, és a csomagjainkkal a szobámba megyek. Minden vendégszoba foglalt, de amúgy sem engedném hogy egyedül aludjon, és ő sem akarna.
Kipakolok, majd a nappaliba sietek. A többiek, a nénikéim és bácsikáim, valamint unokaöcséim és unokahugaim is mind Ritsuval foglalkoznak, addig apával és egyik nagybátyámmal leülünk a kandalló mellé, anyám pedig fűszeres forralt borral teli bögréket tesz le mellénk a kisasztalra. Kényelmesen elfészkelődöm a kanapén, és beszélgetésbe merülök.
Apám is ügyvéd, neki is saját irodája van már. Sok tapasztalattal rendelkezik, ezért néha hozzá fordulok ha gondom akad.
Idő közben megjelenik Ritsu is, és az ölembe ugrik. Álló helyzetben is épp a mellkasomig ér, de az ölemben még kisebbnek tűnik ahogy összegömbölyödve elhelyezkedik, nyakamba fúrja arcát és dorombolva álomba merül. Mosolyogva cirógatom fényes, csillogó aranyszínű fürtjeit.
- Honnan szerezted? - kérdezi halkan apám, szemei sötéten csillognak a szemüveg mögött. Elszakítom szemeimet Ritsuról, és felé fordítom arcomat.
- Az utcán találtam. Nincs gazdája, nem is emlékszik semmire.
- És próbáltad kinyomozni a tulajdonosát? - Megrázom a fejem válaszul. Nem, mert akkor vissza kellene adnom... és arra képtelen lennék. - ostobaságot művelsz, fiam.
- Tudom, apa.
- De bármi is történjen, segítek neked hogy megtarthasd.
Meglepetten pillantok rá, mosolygó arcát látva szinte kérdőjel formájúvá nyúlik a képem.
- Miért? - Ő egy komoly ügyvéd, akinek a törvény és az igazság mindenek felett áll. Miért segítene?
- Mert még soha nem láttalak ilyen boldognak.
Elmosolyodom. Igen. Boldog vagyok.
*
Egy órával később az apró szájacska ásításra nyílik, a szemfogacskák megcsillannak és felnyílnak az aranyszínű szemecskék. Mosolyogva ébred a karjaimban. Hát tündéri édes.
- Szia álomszuszék.
- Szia... - nyammogja, majd a kezemben lévő bögre felé fordul és kíváncsian megszagolja, farkincája izgatottan billeg. - Mi ez?
- Forralt bor - válaszolja helyettem a mellénk lépő anyám, és egy bögrét a kezébe nyom.
- Nem, ne adj neki ilyeneket - venném ki a mancsából, de megrázza buksiját, anyám is rákontrázik.
- Ugyan már kisfiam... karácsony van, és egy kis bögrényitől nem lesz semmi baja.
Aggódva figyelem ahogy beleszagolgat, és izgatottan megnyalja szájacskáját. Felpislog rám.
- Engedd meg... légyszi...
Ellágyulok. Hát lehet neki ellenállni? Sóhajtva bólintok.
- Na jó, de ne idd meg az egészet. Rendben?
Hevesen bólogat, majd beleszürcsöl. Először hátracsapja fülecskéit, majd felcsillannak a szemei. Sóhajtva eresztem ki karjaimból, és figyelem ahogy a pöttyös bögrécskéjét szorongatva bátortalanul elindul felfedező útra. Megcsodálja a nagy és csicsás karácsonyfát, egy színes gömböt megbökdösve csodálja ahogy mozog. Ha otthon lennénk, tutira nekiállna játszani vele, de itt visszafogottabb. Édesen félénk... imádni való, ráadásul észre sem veszi hogy szinte mindenki őt figyeli titokban. Nem csak azért mert különleges és szokatlan, hanem mert nagyon aranyos és szép is.
Anyám persze rácuppan, és teletömi süteménnyel, amit ő elbűvölő mosollyal élvez is. Elfordulok tőlük, és újra beszélgetésbe merülök a rokonokkal.
Vacsora idő.
Egy szép hosszú asztalnál ülünk le, Ritsu pedig szorosan mellém húzza a székét és félénken pislogva ül mellém, szinte az oldalamba bújva. Anyámmal már összebarátkozott, de a többiektől még tart. Megértem, hiszen mindenki fogdosni akarta eddig a füleit és a farkát. Egyik unokaöcsém arcán egy karmolás éktelenkedik, aki alig tíz perce cibálta meg farkincáját. Jót nevetett mindenki, mert megérdemelte a taknyos amit kapott.
Finom halpástétomot, és salátát meg egyén köreteket eszünk. Ő csendben majszol mellettem, billegő fülecskékkel hallgatva a vidám társalgást. Időnként a pöttyös bögréből is kortyolgat, majd ahogy látja milyen jól érzem magam én is, és beszélgetek a többiekkel, ő is beszélgetni kezd végre egy vele egyidős lánnyal...
Nagyon kellemesen telik az este.
*
Mér későre jár, így vacsora után a nappaliban elköszönünk mindannyian egymástól, és visszavonul a család aludni.
Őt a szobámba kísérem, majd az ajtóhoz érve lepillantok rá. Még mindig a bögrét szorongatja, amit anyámtól kapott.
- Ezt miért hoztad? - kérdezem tőle mosolyogva.
- Mert... annyira finom... és mert a másik felét is szeretném majd meginni... ha megengeded.
Benyitok az ajtón és betolom őt.
- Hát persze te kis butus... legfeljebb becsípsz tőle egy kicsit, de nem baj. Itt lehet, mert csak ketten vagyunk, odalent azonban nem akartam, hogy valami galibát csinálj.
Felragyog pofija, majd kíváncsian sétál körbe.
- Ez az én szobám volt. Itt nőttem fel - mesélem neki az ágyra ülve, és vetkőzni kezdek, miközben ő nézelődik. Amikor már meztelen vagyok, a kis fürdőszobám felé indulok.
- Mindjárt jövök, addig iszogass. Ott a tévé - mutatom neki mielőtt eltűnök a fürdőajtóban.
-Rossz cica Mindig kitalálsz valamit, hogy eltereld a figyelmem, igaz?- hangjában nincs düh, csak valami elemi vágy. Furcsa, eddig észre sem vettem, ha így szólt hozzám, de mostanában mintha minden érzékem, ki lenne rá hegyezve. Karcos, mély hangjától kellemes bizsergés rohangászik a hátamon, és ölecském borzalmasan felmelegszik, de ez a tüzet csakis Koga tudja csillapítani. Ő, és a varázslatos kezei.. szája…
-Azt hiszem... meg kell téged büntetnem... –száját durván szorítja az enyémhez, nyelvével erőszakosan tör magának utat, de ez valahogy csöppet sem fáj, sőt.. igazán élvezem.Fojtottan felnyögök. Valahogy nem rémít meg a tudat, hogy meg szándékozik büntetni, igazából nagyon is várom. Huncutul kérdezem meg hát.
-Megbüntetsz?
-Meg bizony... nem járja, hogy csak te érezd jól magad... – vigyorodik el, mosolya olyan, mint egy prédára leső fenevadé. Még neki áll feljebb? Hiszen ő mondta, hogy keressek magamnak programot.
-Te mondtad, hogy... mfff! –nem engedi befejezni, máris egész testével rajtam fekszik. Ismét megszakítja csókunkat, majd a fülecskéim kezdi gyengéden rágcsálni! Hé! Ez nem ér, tudja hogy ott van a gyenge pontom. Éhesen dörgölőzöm hozzá, némán epedve a folytatásért, miközben egyik kis kezecskémet magunk közé vezetem, és megmarkolom hatalmas büszkeségét. Kissé rászorítok, mire erősebben harap cimpámba. Nyamm… ez jó… ismét megismétlem a mozdulatot, mire meg is érkezik a várt reakció.Lábacskáim ösztönösen tárom szét, hogy közéjük fogadhassam, majd erősen rákulcsolok derekára, élvezem azt a dörzsölő mozgást, amivel épp vágyamat korbácsolja. Kipirult arccal lihegek alatta, elnyílt szájacskával kapkodom az éltető oxigént, és épp arra készülök, hogy teljesen megadjam magam neki, tegyen velem, amit csak szeretne, de ebben a pillanatban megszólal a telefon. Először nem veszünk róla tudomást, de a makacs kis készülék nem hagyja magát semmibe venni. Pont olyan, mint én, amikor játszani szeretnék, vagy egyszerűen csak Kogázni. Olyankor jaj annak, aki az utamba akar állni! Kénytelen vagyok hát kiengedni, hogy elhallgattassa az éktelen ricsajt. Ki is vonul, majd amikor pár perc múlva visszatér, elég fancsali képet vág.
-Kicsi, az előbb hívtak anyáék. Kötelező megjelennünk a családi vacsorán, ami ma este lesz. Tehát ideje készülődni, elég messze laknak…
-De én nem ismerem őket. Kedves emberek? Fognak ott engem szeretni? –árasztom el kérdéseimmel.
-Jaj, te butus! Nagyon kedvesek, és téged mindenki szeret. – ad egy cuppanós puszit a homlokomra. – de most nyomás csomagolni! Úgy pakolj, hogy ott is maradunk egy –két napig! Tanácstalanul állok szekrénykém előtt, vajon mi lenne az alkalmas viselet? Végül bepakolom a két kedvenc pulcsimat, a cicásat és a barikásat, az egyik meleg fekete kordnacimat, és a másik sötétzöld nadrágom. Mindezt gondosan összehajtom, majd a kabátkámmal együtt belepasszírozom a kis bőröndömbe. Az útra egy világoskék kantáros nadrágot választok, színben hozzá illő pulcsival… cicámat a hónom alá csapom, és elindulok megkeresni Kogát. Már Ő is útra készen áll, bepakolunk a kocsiba, és útnak is indulunk.
Mint megtudom, sokat kell utazni, mert a szülei messze laknak, a város szélén, ahol már kevés a ház, viszont annál több a fa. Megmentőm szerint imádni fogom azt a helyet. Lassan haladunk, mivel az ünnepekre mindenki igyekszik hazajutni a családjához. Már vagy három órája utazunk, de még a fele utat sem tettük meg, viszont pocakom éktelen korgásba kezd. Ha Koga ezt nem hallotta volna meg, majd teszek róla.
-Éhes vagyookk! – nyüszögöm a fülébe. Nemsokára le is fordulunk egy kis útra, aminek a végében egy furcsa épület áll.
-Mi ez? – kérdezem kíváncsian, amikor is orrocskámat valami nagyon fini illat csapja meg.
-Ez egy gyorsétterem, van mindenféle finomság. Mit szeretnél enni? Hamburgert, pizzát vagy hotdogot?- nagy, kerek szemecskékkel bámulom, hiszen én még életemben nem ettem ilyen fura dolgokat, de nagyon jól hangzanak.
-Mindet! – jelentem ki büszkén. Ő igen meglepődött fejet vág, de teljesíti óhajom, hamarosan egy kényelmes kis boxban ülünk, előttem pedig egész finomsághegy magasodik. Nem tudok betelni a sok új ízzel, ezért mindegyikbe bele-belekapok. Lassan fogy a rengeteg étel, és pocikám is tele már. Még búcsúzóul iszok egy pohár narancslevet, majd folytatjuk utunkat.
A sok hamitól teljesen elpilledek, így az út hátralévő részét csendben teszem meg, csak az ablakon bámulok ki, legfeljebb akkor sikkantok egyet, ha valami nagyon új dologgal találkozom, amiről persze részletes magyarázatot várok. Hamarosan megérkezünk egy nagy házhoz, amelyet sok karácsonyfa vesz körül. Ekkor hősöm elmagyarázza, hogy ezek fenyőfák, csak feldíszítve válnak karácsonyfává. Mondtam én, hogy nagyon okos! Kezdeti önbizalmam semmivé foszlik, amikor egyik kezemmel a kis bőröndöm húzva, a másikkal szorosan Koga kabátját markolva belépünk a nagy ajtón. Minden bentlévő kíváncsi tekintete ránk szegeződik, főleg rám. Elfelejtette mondani, hogy én is jövök? Mi lesz, ha nem látnak szívesen? Ekkor egy idősebb nő perdül elém, és megcsipkedi az arcom.
- Kisfiam, ki ez az édes kiscicus? Miért nem említetted eddig? – rémülten nyüffenve fúrom bele pofim Koga oldalába, de ő lefejt magáról, és az idegenek felé fordít.
- Ő itt Ritsu, és szeretném, ha segítenétek neki beilleszkedni. – ezzel magamra is hagy, elvonul a csomagokkal, míg engem lassan körbeállnak, és kérdések ezreit zúdítják rám.
Sajnos csak lassan csökken irántam az érdeklődés, pedig én már nagyon szundiznék egyet.Mikor válaszolok az utolsó kérdésre, elindulok megkeresni megmentőm, akire egy karosszékben találok rá, a kandalló előtt, kellemes félhomályban. Épp két férfival beszélget, az egyik valószínűleg az édesapja. Nem zavartatom magam, repülőrajttal landolok az ölében, és elhelyezkedem szokott pózomba. Buksimat a vállára hajtom, majd halk dorombizás közepette álomba merülök.
Figyelem, ahogy meztelen, szép testével a fürdőszobába sétál, arcán elégedett kis mosollyal. Sóhajtva túrok a hajamba, és egy zsebkendővel letisztogatom magamról spermáját. Hát... egy gyönyörű és önző kis szörnyecskét neveltem - nevetek fel vidáman.
Hallgatom ahogy pancsizik a fürdőszobában, és már azon tépelődöm, hogy csatlakozzam-e hozzá, amikor megszólal a telefon.
Ki a franc az, karácsony másnapján?!
- Halló? - dörmögöm bele cseppet sem barátságosan.
- Koga... Koga... - Azonnal felismerem kollégám hangját.
- Mi a baj Akira?
- Az örökösödési per...
Döbbenten hallgatom, hogy ügyfelünk, aki megtámadta a végrendeletet, kórházba került, mégpedig azért, mert rátámadt az alperes. Na ezt nevezem váratlan fejleménynek.
Dühösen felhorkanva túrok a hajamba.
- A fenébe is - káromkodom el magam halkan. Egy rakás munka szakadt rám ezzel. - Karácsony van, az ég szerelmére!
- Igen - hallom szomorú hangját. - Ne is mondd...
Elköszönök, és bontom a vonalat. A telefont dühösen az asztalra dobva sétálok a dolgozószobámba. Újra kell fogalmazni a peranyagot, kártérítési igénylés, és ha minden igaz, be is kell perelnünk a kedves rokont, aki megtámadta az özvegyet. Remek.
Az időközben felbukkanó Ritsunak is elmagyarázom türelmesen, hogy holnap délelőttre el kell készülnöm.
- ...Kérlek, foglald el magad valahogy, most nem érek rá veled foglalkozni.
Látom az arcocskáján a szomorúságot, fülecskéi is lekonyulnak, majd durcásan felhúzva nóziját, elrobog a szobája felé.
Sóhajtva fordulok a laptopom felé. Hát... legalább nyugalmam lesz. Még ha legszívesebben ezért feldobnám az asztalra és végigharapdálnám a testét büntetésül, akkor is most a munkámra kell koncentrálnom.
Halk, panaszosnak tűnő nyávogást hallok. Már javában benne vagyok a munkában, de Ritsut ismerve, akár bajban is lehet. Kisietek, egyenesen a szobája felé. Az ajtóban azonban hirtelen gyökeret verek, és moccanni is képtelenné válok.
A látvány... ahh istenem!
Ritsu meztelenül az ágyában, széles terpeszben... testén csillog a verejték, arca kipirulva, szemei kábán ragyognak... Lábait széles terpeszbe tárva épp önkielégítést végez. De hogy?! Inkább beillik egy forró erotikus filmbe, vagy akár egy pornóba amit művel!
Észrevesz, de nem hagyja abba, sőt...
Amikor egyik ujjacskáját a popsijába dugja, fojtott hangon felnyögve kapaszkodom meg az ajtófélfában, hogy ne rogyjak térdre. Te jó ég!
Képtelen vagyok szemeimet elfordítani róla, kábán, erős fülzúgással figyelem ahogy ki-be csúszkál ujjacskája, majd a másikkal együtt... És felsikkantva feszül ívbe a teste, hogy egy szépséges orgazmus törjön ki belőle.
Szemeit az enyémbe fúrva remeg a kéjtől... Megőrülök.
Lábaim automatikusan lendülnek, és már az ágy mellett is állok, zihálva a vad vágytól.
Ő magára rántja a takarót, elfordulva tőlem durcásan.
- Kérlek, foglald el magad valahogy, most nem érek rá veled foglalkozni... - idézi a szavaimat.
Felnevetek, és letépem róla a takarót.
- Rossz cica... - mosolygok le rá, és az ágyra ülve simítom végig a hátát, fenekét. - Mindig kitalálsz valamit, hogy eltereld a figyelmem, igaz?
Felpislog rám, és amikor látja hogy nem dühösen mondom amit mondok, még duzzogva ugyan, de már megenyhülve húzza kis félmosolyra szájacskáját.
- Azt hiszem... meg kell téged büntetnem... - súgom fölé hajolva, és durván csókolom meg. A nyers, vad szenvedély kihozza belőlem, sajnos ez van. Belenyög a számba... lüktető, betonkemény farkam pedig összerándul, és kis híján beleélvezek a nadrágomba.
- Megbüntetsz?
- Meg bizony... Nem járja, hogy csak te érezd jól magad... - vigyorodom el gonoszkásan.
Duzzogva csücsörít.
- Te mondtad, hogy... mfff! - fojtom belé a szavakat egy éhes csókkal. Leteperem és rámászok. Nadrágomat feszítő hímtagommal dörgölőzve hozzá.
Ahh te jó ég, legszívesebben itt és most megdugnám...!
Fájó pocival helyezkedem el az ölében, miközben ő megnyugtató hangon dörmögi:
-Mert sokat ettél. Tele hassal nem szabad ugrándozni és futkosni. Mindjárt elmúlik… - kezdi lágyan cirógatni fájó pocikám. A kellemes érzéstől automatikusan kezdek dorombizni. Imádom, amikor simogat. De sajnos el is álmosodom tőle, bár még küzdök az érzés ellen. Olyan szép ez az este, nem akarom, hogy máris vége legyen, így megpróbálom nyitva tartani a szemecskéim.
-Későre jár ... nyomás aludni
-Ne ... még nem vagyok álmos... - Ásítok egy hatalmasat, Koga észreveszi fáradságom, óvatosan föláll velem, és az ágyába fektet. Örülök, hogy már nem kell kérnem, hogy mellette aludhassak. Lefejti rólam a ruhácskáim, majd beburkol egy pihe-puha, illatos takaróba. Mire visszatér, én már az igazak álmát alszom.
Már ébren vagyok, amikor a napocska első sugarai bevilágítanak az ablakon, és Koga alvó arcában gyönyörködöm. Annyira különös, amit iránta érzek, ha csak rá gondolok, melegség tölti el pici szívemet. Leveszem nyakamból a nyakörvem, és tanulmányozni kezdem. Biztosan ő is kötődik hozzám, különben miért adott volna ennyire személyes ajándékot? Annyira gondolataimba merülök, hogy észre sem veszem, hogy ébren van, csak arra eszmélek, hogy maga alá gyűr, és csikizni kezd. Nagyokat sikongatva igyekszem kiszabadulni, de ő annyival nagyobb, és erősebb… Amikor megunjuk, fölém hajol, és megkapom a nekem járó reggeli köszöntő-puszit.
- Jó reggelt Ritsu-chanom.
- Jó reggelt - mosolygok rá teljes szívből.
- Hogy aludtál?
Reggeli után a nappaliba megyünk filmet nézni. Kihasználom, hogy nem kell dolgoznia, és a hasára fekszem. Ha tehetném, még közelebb bújnék hozzá. Olyan rossz, amikor nincs velem! Kérdeznék tőle valamit, de észreveszem, hogy elszundizott, így inkább hagyom, és megpróbálok csendben, nyugton maradni, ami természetemből kiindulva nem egyszerű. A közelsége felcsigáz, és elkezdem simogatni Őt a pulóverén keresztül, majd kezeimmel besiklok alá, hogy érezhessem forró bőrét. Érzem, hogy picurkám éledezik, és, bár még nem szoktam hozzá teljesen, kezdek rákapni a dolog ízére. Nos, ha már úgyis belekezdtem… miért ne folytassam? Ekkor Koga álmoskás, kérdő tekintetével találom magam szemben.
- Ritsu-chan... mit művelsz? – hát nem egyértelmű? Ha nem tudja, majd én megmutatom neki.
- Szeretnék veled játszani... megint
- Én nem tudom...- na, majd mindjárt tudni fogod! Szácskámat az övére tapasztom, mire azonnal reagál, magához szorít, és viszonozza csókom. Nyelvével az enyémet masszírozza, őrjítő tempóban.
- Veszélyes játékot játszunk kicsim... - lihegem.
- Veszélyes? Miért?- De hiszen eddig Ő akarta… most meg hirtelen nem jó? Összezavarodtam teljesen.
- Mert nagyon erős vágyat ébresztesz bennem, és félek, hogy esetleg túl heves lennék veled... és fájdalmat okoznék neked. - de butus! Én is akarom, amit csinál. Eddig semmit sem tett, amivel ártott volna, és ahogy ismerem, ezután sem fog. Bár… azért az érdekelne, mivel lehet még ezt az érzést fokozni… de majd kiderül, remélem.
- Te nem tudnál engem bántani...tudom.
- Ritsu... Inkább... csináld az önkielégítést ha felizgultál... de ezt most inkább ne... –de miéééért? Én ezt akarom csinálni! Én vele szeretem igazán. Az Ő nagy, meleg kezeit érezném kis testemen, farkacskámon…mindenhol. És én is szeretném simogatni, kényeztetni.
- Én játszani szeretnék. Majd én kezdek! –minden tudásomat latba vetve kezdek neki játékunknak. Bevetem a nyalókázást, de csak lassan, finoman, minden pillanatot kiélvezve… látom ez neki is teszik. Már eszébe sem jut ellenkezni. Helyes!
- Vetkőzz le... - utasít, de ő maga hámozza le rólam a ruhákat, és magára fektet, de valami furcsa, eddig ismeretlen helyzetben.
- Ritsu... olyan gyönyörű vagy... Fejecskémet lenyomja az ő nagy picijéhez, és én ismét folytatom a munkálkodásom, de egyszer csak megérzek valamit… ez …mintha…a nyelve… a popómnál lenne, és belenyalna…oda! Ez nem lehet! De már érzem is, hogy az ismerős érzés átjárja a testem, és szinte velem egy pillanatban ő is megtölti a számat azzal a furcsa, enyhén sós valamivel. Remegve omlok a hasára, mire Ő csak magához ölel.
Koga védelmező ölelésében pihenek egy darabig, majd, frissen és üdén kelek ki az ágyból. Magamra kapom a kis köntösöm, de azzal már nem törődök, hogy az övet is megkössem. Így vonulok el a fürdőszobába, szokásos habfürdős pancsimra. Jól megengedem a kádat, és teletöltöm banán illatú habfürdővel.
Ez a kedvencem, mindig olyan jó kedvem lesz tőle. Jó hosszú ideig áztatom magam, majd kikászálódok, és elindulok megkeresni Kogát. Nem lepődöm meg, hogy a dolgozószobájában, a gép előtt találom, épp az egyik szövegbe mélyed bele olyan mélyen, hogy alig akar rólam tudomást venni, pedig már a nyakába dörgölöm pofim. Kissé ingerülten fordul felém és kezd magyarázni.
-Kicsim, most jutott eszembe, hogy holnap délelőtt lesz egy nagyon fontos tárgyalásom, ami kiment a fejemből, így teljesen le vagyok maradva. Kérlek, foglald el magad valahogy, most nem érek rá veled foglalkozni. – rosszul esnek a szavai, hiszen megígérte, ezeket a napokat csak velem fogja tölteni, és nem foglakozik a munkával, ezért, hogy lássa, mennyire megbántott, tüntetőleg a szobámba vonulok. Ágyikóm pont az ajtóval szemben áll, így lendületből rávetem magam. De vajon mivel foglaljam el magam? A tv-ben nincs semmi érdekes, fáradt nem vagyok, és egyedül nem olyan jó labdázni sem. Ekkor eszembe jut egy ötlet…
Mióta megmutatta nekem az a különös érzést, szeretném minél gyakrabban érezni. Felülök, és a köntöst lecsúsztatom meztelen testecskémről. Apró kezeimmel követem az aláomló ruhadarab útját. Amikor mellbimbócskámhoz érek, izgatott remegés hullámzik át a testemen, majd fojtottan felnyávogok. Ez mennyei! Felbátorodva cirógatom forró bőrömet, az izgalom hevében bevetem farkacskám is, amivel a lábamat simítom végig. Mikor már úgy érzem, a vágy elhatalmasodik rajtam, lábaimat széles terpeszre tárom, és egyik kezecskémbe veszem csöpp kis büszkeségem, a másikkal folytatom testem bebarangolását.
Majd, amikor úgy érzem, nem bírom sokáig, másik kezemet a bejáratomhoz vezetem, és lágyan kezdek el körözni, az érzékeny területen.. Az érzés minden eddigit fölülmúl, izgatottan kapkodom a levegőt, miközben hajlékony farkacsámmal a mellkasom simogatom, kőkemény mellbimbóim ingerlem. Ekkor egy belső késztetésnek engedelmeskedve az ajtó felé nézek, ahol Koga áll ledermedve. Arcocskám minden eddiginél pirosabb árnyalatot kap, de nem hagyom abba eddigi ténykedésem. Nem is lenne elég erőm hozzá.
Fejecském hátravetem, apró nyelvecskémmel körbesimítok kiszáradt ajkaimon, majd magamba vezetem az első ujjacskám. Ezz… annyira meglepően jó. Kitölt, és az ujjam körül érzem önnön forróságom. Csípőmet feltolom, lábaim széjjelebb nyitom, hogy megmentőm tökéletes képet kaphasson.
Nem tudom, hova tűnt eddigi szemérmességem, talán magával ragadta a bennem hömpölygő forró lávafolyam? Most valahogy nem bírok ezen gondolkozni. Elkezdem mozgatni az ujjamat, miközben csípőm is ütemesen jár. Érzem, hogy lassan kevés vagyok, a bennem örvénylő kéj még többet akar, így még egy ujjacskát toldok társához. Alig hogy ez megtörténik, kitör belőlem a forróság. Pihegve dőlök vissza a szétdúlt ágyamra, tekintetem Kogáéba fúrva…
Látom, amint felém közelít, majd elül az ágyam szélére, és végigsimít rajtam, de én elfordulok, és magamra húzom takarómat, onnan dünnyögök:
- Kérlek, foglald el magad valahogy, most nem érek rá veled foglalkozni…
A csendes éj-t fütyörészve kenem a szendvicseket, és pár perc múlva ő is előkerül.
- Mi volt ez a dallam? Annyira szépen hangzott... - kérdezi, és meglepetten teszem le a kenőkést.
- Nem ismered? - Jaj ezt nem kellett volna. Elszomorodik, és kis fülei is lekonyulnak. Ölbe kapom, és szorosan magamhoz ölelve ülök le vele a konyhaszékre. A reggeli megvár, ez most fontosabb. - Ez egy karácsonyi dal. Arról szól, hogy Karácsonykor együtt van az egész család, mindenki boldog, mert együtt van azokkal akiket szeret.
Könnyezni kezd, szemeiben olyan kínzó fájdalom és magány... Összefacsarodik a szívem. Szegény kis édesem... Lehetséges volna, hogy még nem tapasztalta meg ezt az érzést soha? Igen. Lehetséges.
Magamhoz ölelem karcsú testét, és felsóhajtok.
Hát azt terveztem, hogy a szüleimet látogatjuk meg, de inkább most nem viszem számára idegen emberek közé. Inkább...
- Semmi baj kicsikém. Idén nekünk lesz a legboldogabb karácsonyunk. De ehhez tudod mire van szükségünk? - Máris abba hagyja a szipogást, és megrázza kis buksiját. Helyes. - Karácsonyfára. Gyorsan öltözz föl, és elmegyünk venni. Hiszen ma este Szenteste.
Felcsillanó szemekkel siet felöltözni, és én elmosolyodom.
Talán ez lesz az első olyan karácsonyom, amit élvezni is fogok.
*
A fatelephez vezető autóúton ő csak kérdezget és kérdezget, rengeteg információt gyűjtve fejébe az ünnepről. Még soha nem karácsonyozott?! Félelmetes... és szomorú.
Megérkezünk a fatelepre, és mire észbe kapok, már a fenyőfákról magyarázok neki türelmesen, miközben kiszállunk a kocsiból.
Figyelem ahogy szaladgál a fák között kipirult arcocskájával, boldogan csillogó szemekkel, majd amikor „összetűzésbe” keveredik egy fával, az eladóval együtt nevetek fel, és egy zsebkendővel letörlöm az orrára ragadt gyantát. Fut is tovább. Jó nézni hogy ennyire felépült és megerősödött. Néhány héttel ezelőtt... még sovány volt és beteges. Most azonban egyszerűen gyönyörű.
Talál egy fát, és mire megvenném, talál egy másikat.
- Inkább ezt! Nem is, inkább ezt! Vagy mégsem! Ezt!
Az ötödik fa után csak sóhajtva elteszem a pénztárcámat, és türelmesen várom a végkifejletet.
Végül előkerül a cicafüles sapka, amely egy másfél méteres, girbe-gurba idomtalan fenyő mellől kandikál ki. Mi a szösz? Miért pont ezt a csúfságot választotta?
Kérdő pillantásomra hadarni kezd.
- Ő senkinek sem fog kelleni, mert nem tökéletes a formája, és aprócska. Pont olyan, mint én. Ha valaki nem látja meg benne a rejtett szépséget, akkor hiába adta életét, senki karácsonyát nem teheti széppé.
Meggyőzve veszem elő a pénztárcámat, döbbenetemet pedig igyekszem palástolni. Szóval ő így érez? Ilyennek tartja magát? Hiszen gyönyörű, édes és különleges. Ezt feltétlenül meg fogom még beszélni vele.
- Akkor ezt kérjük - nyújtom a pénzt az eladónak, aki elteszi és összecsomagolja a fánkat. Onnantól kezdve, őt le sem lehet választani a fáról. Ő cipeli a kocsiig, aztán otthon a kocsitól a házig. Mosolyogva figyelem.
Amíg ő szöszmötöl az öltözéssel, és is gyorsan átvedlek, és a bedobom az előkészített ételt a sütőbe, majd együtt előkeressük a díszeket. Még nem is használtam őket, csak megvettem évekkel ezelőtt, de magamnak sosem állítottam még fát, elég volt ami a szüleim házában volt.
Amíg ő a gömböket rendszerezi színük szerint, én hazatelefonálok és beszélek szüleimmel, hogy ne várjanak. Majd karácsony után meglátogatjuk őket. Elviszem nekik megmutatni az én kiscicámat is. Biztos csodálkozni fognak, hiszen a neko-tartás a gazdagok kiváltsága, de... Imádni fogják.
Visszatérek a nappaliba, és meghatódva torpanok meg pár percre. A fa már majdnem készen van, és ő előtte üldögél, elmélyülten válogatva a színes díszek között. Mellkasomat és gyomromat soha nem tapasztalt melegség tölti meg...
Azt hiszem... szeretem őt. Nagyon.
Lenyelem a torkomban növő kis gombócot, és mellé térdelek. Adogatom neki a szaloncukrokat, amelyekből több landol szájacskájában mint a fán, de nem bánom. Vettem sokat... ^^
A kész remekművet megcsodáljuk, és ő karjaimba bújva puszilja meg arcomat.
- Köszönöm, hogy befogadtál és a családom lettél - súgja csoki illatú leheletével arcomat csiklandozva.
Összeszorul ismét a torkom a boldogságtól... Úgy figyelem ahogy ő elrobog a szobájába. Amíg ott szöszmötöl, én befejezem a vacsoránk készítését.
Kellemes vacsora, majd ajándékozás. Csodálatos, jó hangulatban. Vidámak, jókedvűek vagyunk, élvezzük az igazi meghitt együttlétet.
A kis nyakörvnek nagyon örül, hát még én, amikor felrakja magára. Olyan, mint egyfajta elköteleződés. A kapocs, amely immáron összeköt bennünket.
Én kapok tőle egy rajzot, ami minket ábrázol. Mosolyogva köszönöm meg neki. Nagyon édes, hogy így gondol ránk. Igen, már összetartozunk...
Puha karjai nyakam köré fonódnak, és halk dorombolással dörgöli pofiját az arcomhoz, a következő pillanatban édes, puha ajkai szorulnak a számra. Ledermedek, és villámcsapásként fut végig rajtam egy érzés... Gondolkodás nélkül veszem birtokba ajkait, azonnal szájába hatolva nyelvemmel. Édes és puha meleg... De nem ízlelhetem sokáig a világ legfinomabb csókját, mert elhúzza fejecskéjét és az ölembe fészkelődik. Dorombolva gyúrja kiskezeivel a mellkasomat, én pedig gyengéden ölelem magamhoz.
Meghittebb nem is lehetne ez a perc...
Hallgatom a halk karácsonyi zenét, a kandallóban ropogó tüzet... gyönyörködöm a karácsonyfánkban, a színes égőkben... majd az ő szép arcában.
Amikor kiszundizza magát, elszalad a labdájáért, és játszunk. Vidáman kacarászik, gyöngyöző nevetésével bearanyozva az esténket. Mosolyogva figyelem, majd amikor megfájdul a hasa és panaszos nyivákolással az ölembe mászik, elmosolyodom.
- Mert sokat ettél. Tele hassal nem szabad ugrándozni és futkosni. Mindjárt elmúlik - dörmögöm kedvesen, és pulcsiját felhúzva a hasán, lágyan cirógatni kezdem a kis gömbölyödést. Hát igen, sokat evett.
Dorombolni kezd. Imádom ezt a hangot, engem is el tud teljesen lazítani.
Enyhül a fájdalma, és ásít egy hatalmasat, apró, hegyes szemfogain megcsillannak a karácsonyi égők színes fényei.
- Későre jár... nyomás aludni - simogatom meg fejecskéjét.
- Ne... még nem vagyok álmos... - motyogja halkan, arcát a nyakamba fúrva. Halkan nevetve ölelem magamhoz, és felállok vele.
A világ legtermészetesebb dolga már, hogy a saját hálószobámba viszem, és lefektetem az ágyamba. Lehúzom lábairól a zoknikat, majd a nadrágot és a pulcsit is. Aprócska, rózsaszín, labdamintás bugyiját látva elmosolyodom, majd alaposan bebugyolálom a paplanomba.
A fürdőszobában egy új Koga néz rám vissza a tükörből. Tetszik...
Alsónadrágomban sétálok vissza a hálóba, és nesztelenül fekszem be mellé, ő pedig már a karjaimba is bújik ösztönösen, és ahogy oldalra fordulok, hátat fordít nekem. Két kifliként gömbölyödünk egymáshoz, karjaimmal óvón és gyengéden ölelem át...
***
Reggel mocorgásra ébredek. Ébren van, és igyekszik nyugton maradni, hogy engem ne zavarjon... azonban ő ilyen kis izgága. Levette nyakából a nyakörvet, és most éppen a kezében tartja, elmélyülten tanulmányozva, az aranybilétán lévő gravírozást.
Vigyorogva támadom le hirtelen, és ő felsikkant, majd hangos kacagással vergődik alattam, miközben csikizem.
Amikor mér könnyesre nevette magát, fölé hajolok és kedves mosollyal puszilom meg puha kis ajkait.
- Jó reggelt Ritsu-chanom.
- Jó reggelt - válaszolja édes mosollyal.
- Hogy aludtál?
Kellemes hangulatban telik a reggel, be nem áll az édes kis szája, reggelizés közben sem, majd amikor a nappaliban ledőlünk a kanapéra lustálkodni, akkor is mondja tovább. A tévé halkan dörmög a háttérben, valami aranyos családi vígjátékot nézünk együtt, de ő nem nagyon figyel a filmre. Én is csak a képernyőt nézem, igazából fel sem fogva mi is az, ugyanis a hasamon fekvő kiscicám minden érzékemet leköti.
A karácsonyi ünnepre jellemző tunya, lustizós hangulat terjed el rajtam...
Elalszom.
Halk dorombolás fogad amikor kábán, félálomban felpillantok. Aranybarna szemecskék merülnek el az enyémekben, majd meglepetten kapok levegőért. Pulóveremet feltűrte, és hasamat simogatja kis kezeivel.
- Ritsu-chan... - suttogom halkan. - Mit művelsz?
- Szeretnék veled játszani... megint - suttogja, arca kipirul, és izgatottan ajkába harapva pislog le rám. Ujjai mellkasomra csusszannak, és amikor mellbimbómon is végigsimít, felsóhajtok a vágytól. Péniszem már tettre készen meredezik nadrágomban. Ő is érzi...
- Én nem tudom... - kezdem halkan. Nem tudom, hogy kibírom-e, hogy csak idáig jutunk el... nem akarok kockáztatni. De mire végiggondolnám, ő a számra szorítja az övét. Felnyögve ölelem magamhoz őt, csípőmet felfelé lökve, hogy érezzen engem, nyelvemmel szájába törbe vadászom le mohón az ő félénk, aprócska nyelvét. Istenem! Megőrülök érte... remegek minden porcikámban...
Zihálva tépem el tőle a számat.
- Veszélyes játékot játszunk kicsim... - lihegem.
- Veszélyes? Miért? - Tekintetében őszinte döbbenettel pislog le rám.
- Mert... - nagyot nyelek. Őszintének kell lennem. - Mert nagyon erős vágyat ébresztesz bennem, és félek hogy esetleg túl heves lennék veled... és fájdalmat okoznék neked.
Néhány hosszú másodpercig elgondolkozva nézegeti az arcomat, félrehajtott fejecskével. Aranyszőke tincsei arcába hullnak. Őrjítően erotikus...
- Te nem tudnál engem bántani... tudom. - Halk suttogása felér egy érzéki simogatással az ágyékomon. Megérzi hogy még keményebb vagyok, mert hozzám dörgöli az övét, ami szintén merev már. Felnyögve hunyom be a szemeimet.
- Ritsu... - nyögöm rekedten. - Inkább... csináld az önkielégítést ha felizgultál... de ezt most inkább ne...
Finoman a nyakamba harap, apró szemfogai okozta fájdalomtól kis híján beleélvezek a nadrágomba. Ajaj...
- Én játszani szeretnék - nyafogja gyermeki hangon, de szemeiben nem játékosság van. Ó nem... tömény vágy. - Majd én kezdek!
Cipzár halk surranása, szövet susogása, és mire feleszmélek, merevedésem kiszabadítva a nadrágomból. Lüktetve ágaskodik, és ő megnyalintja a tetejét. Teljes erőmmel markolok a kanapéba, és halkan felkiáltva feszülök meg.
- Istenem! - nyögöm. - Megőrülök...
Elmerülök szájának forró, szűk puhaságában, és ő szívogatni, szopogatni kezd. Halk cuppogását hallgatva, és látva ahogy farkam az ő nyálától csillogva csúszkál ki és be a szájában...
Elönti agyamat a vörös köd.
Állát megfogva emelem fel fejecskéjét, vadul lihegve nézek szemeibe.
- Vetkőzz le... - Nem várom meg hogy szót fogadjon, lecincálok róla mindent, és ahogy meztelen testét meglátom, beleremeg egész testem. Megfordítva fektetem vissza magamra, szétfeszítve lábait, fejét pedig finoman nyomom vissza a farkamra. Folytatja tovább a nyalakodást, én pedig arcom előtt riszált kerek kis fenekében gyönyörködöm. Kemény farkacskája és gömbölyű herezacskója a mellkasomnak dörgölőzik. Gyengéden simítom félre kis cicafarkincáját, hogy rózsaszín ánuszát felszabadítsam. Felhördülök a látványtól.
- Ritsu... olyan gyönyörű vagy... - zihálom, és ő erősebben megszívja farkamat. Felhördülve simogatom meg remegő kezemmel kerek kis popsiját, és a félgömbökbe markolva széthúzom. Kész, eddig bírtam.
Arcomat a hasadékba temetve vetem rá magam bejáratára, nyelvemmel őrjítő körkörös masszázsban részesítve őt.
Felsikkant, és vadul remegni kezd.
- Koga... Koga... - nyöszörgi édesen, és én felmorranva simítom végig a hátát, majd selymes hajába túrok, és finoman visszavezetem szájacskáját a farkamra. Szót fogad nekem, én pedig belé dugom a nyelvemet, amitől ő felsikkant, és összerándul. Mellkasomra csurran spermája...
Érzem a nyelvemmel, ahogy összehúzódik ánusza ritmikusan...
Édes álmomból még édesebb érintés ver föl. Álmosan dörzsölgetem szemecskéim, és boldog mosollyal nézek a fölém hajoló Kogára, majd karjaimat a nyaka köré fonom. A tegnap éjszaka.. valami csodálatos volt, bár pontosan nem vagyok tisztában azzal, mit is csináltunk pontosan.
-Jó reggelt Ritsu-chan! – az ő hangjában is mosoly bujkál, színtiszta szeretet.
-- Jó reggelt. –dorombolom illatos nyakhajlatába, visszafogva magam, nehogy beleharapjak. Ez valami macska ösztön lehet nálam, de erős a késztetés. Naaaagy farkacskáját az én picikémhez dörzsöli, amik eszembe jutatják a tegnap átélteket, s testem azonnal reagál rá, felnyögök.
-- És most... megtanítom neked az igazi önkielégítést kicsim... –de.. akkor.. tegnap mit csináltunk? Most összezavarodtam teljesen, tanácstalanul pislogok fel rá. Hiszen… jajj.. hogy én milyen kis butuska vagyok, hogy még fel sem ismerem, mit csinálnak a testemmel! De remélem Koga alaposan megtanít mindenre! Hiszen Ő annyira okos, és művelt, és annyi mindenhez ért!
- Miért? Amit tegnap este csináltunk akkor az nem az volt?
- Nem. Az más volt... egy kis játék, amit csak azzal játszhatunk, aki fontos nekünk. Nagyon fontos... – jujj! Tehát akkor Koga is szeret engem, úgy, mint én őt! Felragyogó arcocskával nézek rá, mosolyom szinte átszeli a fejem.
Hírtelen felemelkedik, és úgy, ahogy van, ruha nélkül az ágy másik végében lévő támlára dől, lábait kis terpeszre nyitja, és…és… megsimogatja magát. Ez… zavarba ejtő, mégsem bírom levenni róla a tekintetem. Annyira gyönyörű! Nem is tudom, mit láthat benne, aki csak egy átlagos neko fiúcska vagyok, ráadásul még annak is butácska.
- Csinálj mindent úgy, ahogy mondom és mutatom... –nem is tudnám máshogy, hiszen fogalmam sincs az egészről. Pluszban nem is tudnék neki nemet mondani.
- Rendben! – leutánzom testhelyzetét, és mozdulatait, majd pirulva fel sandítok. Lassan végig csúsztatom kezemet a testemen. Nem rossz érzés, de sokkal jobb volt, amikor Ő csinálta nekem. Megragadom farkincámat, és lágyan masszírozni kezdem, pont úgy, ahogy ő .
- Ne szorítsd erősen, csak lazán masszírozd. Ez az... Érzed milyen jó? – hangjától borzongás fut át a gerincemen, és keménységem megrándul markomban.
- Ah, igen. –lassan már gondolkozni sem tudok, testem felett átveszi az uralmat a vágy.
- Nagyobb terpeszben, had lássalak cicusom...- suttogja mély, rekedtes hangon, majd egyszer csak megrándul, és… most nem tudom pontosan hogy is nevezik… de kifolyik belőle az ami az este is.. ami után annyira jól érezte magát, és én is, amikor velem történt meg. Nem kell sok, és én is követem őt. Ekkor már fölöttem is van, és kezemet megragadva lenyalja az a meleg valamit, miközben mosolyog.
-Biztosan éhes vagy. Csinálok reggelit.. Pisze nózimhoz dörgöli a sajátját, amitől csak még szélesebben mosolygok. Szeretem ezeket az apró kedvességeket tőle. Nézem, ahogy pompás testére köntöst húz, és eltűnik az ajtó mögött.
Lassan én is kibattyogok a konyhába, ahol Koga már vidáman fütyörészik valami fülbemászó dallamot. Megbűvölve hallgatom. Amikor észreveszi, hogy én is ott vagyok, meg is kérdezem tőle?
-Mi volt ez a dallam? Annyira szépen hangzott. – kissé megdöbben, hogy nem ismerem, amitől én elszomorodom. Mindig bebizonyítom neki, hogy mennyire tanulatlan is vagyok, még egy ilyen szép dalt sem ismerek. Ő csak átölel, az ölébe húz, és leül velem egy székre.
-Ez egy karácsonyi dal. Arról szól, hogy Karácsonykor együtt van az egész család, és mindenki boldog, mert együtt van azokkal, akiket szeret. – elszorul a torkom. Nekem sosem volt igazi családom, boldog ünnepem. Szemecskéim benedvesednek, majd a forró könnycseppecskék végig szántják az arcomat. Tudom, hogy mostantól más lesz minden, mert van valaki, akit a családomnak tarthatok, de akkor is nagyon fáj a szívem. Koga csak még szorosabban ölel, és a fülembe suttogja.
-Semmi baj kicsikém. Idén nekünk lesz a legboldogabb karácsonyunk. De ehhez tudod mire van szükségünk? –megvigasztalódva, kíváncsian rázom a buksimat –Karácsonyfára. Gyorsan öltözz föl, és elmegyünk venni. Hiszen ma este van Szenteste.
Gyorsan szekrénykémhez rohanok, és jó vastagon fölöltözöm. Meleg nadrág, puha kötött pulcsi, kabátkám, kesztyű, és végül a kedvenc cicafüles sapokám. Indulhatunk is. Izgatottan rángatom az autó felé, egész úton az együtt töltendő estéről meséltetem. Hogy miket fogunk együtt csinálni.
Észre sem veszem, hogy megérkezünk egy helyre, ahol rengeteg fa van. Bár mindent hó borít, ezek a növények mégis zölden pompáznak. Hősöm elmagyarázza, hogy azért, mert örökzöldek, és hogy ezek közül lesz valamelyik a mi karácsonyfánk. Boldogan rohangászok össze- vissza, mindegyiket alaposan megvizsgálom, az egyiket túl alaposan is, mert megszúrja az orrocskám, ráadásul csupa ragacs leszek. Mérgesen fújok a fára, és tüntetőleg hátat fordítok neki.
Hősöm csak nevetve törölget meg. Kiduzzogom magam, majd újra belevetem magam ebbe az erdőbe. Amikor találok egy-egy szebb példányt Kogát odarángatom, és lelkesen kezdem neki ecsetelni, miért is az lenne a tökéletes első közös fánk. Majd, amikor megpillantok egy még szebbet, jobbat, el is felejtem az előzőt. Már vagy háromszor körbejártam az egészet, amikor feltűnik valami.
Egy kis fácska, szerényen megbújva a gyönyörű, nagy társak takarásban, mint aki biztos benne, ő senkinek sem fog kelleni, mert nem tökéletes a formája, és aprócska. Pont olyan, mint én. Ha valaki nem látja meg benne a rejtett szépséget, akkor hiába adta életét, senki karácsonyát nem teheti széppé. Döntöttem! Ezt a kis, girbe-gurba fát akarom! Nagy nehezen az eladó elé cipelem, nem akarom megkockáztatni, hogy elbújjon előlem ismét. Amikor Koga meglát, látom a szemén, nem ilyen fát képzelt el, de én lelkesen kezdem el sorolni érveimet, míg végül mosolyogva nyúl a pénztárcájáért.
-Akkor ezt kérjük. – egész hazaúton a fácskámat ölelgetem, és nem engedem megmentőmnek, hogy segítsen felcipelni a lépcsőn. Beállítjuk egy sarokba, és előbányásszuk a csillogó, színes díszeket. Óvatosan adogatom a gömböket, angyalkákat, szaloncukrokat, melyekből több landol a pocimban, mint a fán, és a girlandokat, míg kész nem leszünk. Ez a legszebb fa, amit valaha láttam! Elégedetten ölelem meg Kogát, és amikor lehajol, egy nagy puszit nyomok az arcára.
-Köszönöm, hogy befogadtál, és a családom lettél. – suttogom még neki, és elvonulok a szobácskámba, elkészíteni a neki szánt ajándékom. Mivel nincs pénzem, így csak egy saját kezűleg gyártott csekélységgel lephetem meg. Remélem, azért örülni fog neki. Fél füllel hallom, ahogy a konyhában tevékenykedik, begyújtja a sütőt, és a mosogatógépet. Lassan én is elkészülök művemmel. Kintről fenséges illatok csábítanak szimatolásra, így kióvakodok. Koga épp az asztalt teríti, de most oda is díszek kerülnek. Ma a nappaliban, a fa előtt fogunk enni. Finom pulykát, és krumplit, amit nagyon szeretek, ráadásul van még valami nagyon édes, és habos süti is. Vígan csacsogok neki, miközben falatozunk.
Én, szokásomtól eltérően rengeteget eszem, ami meg is látszik. Kis pocim labdaként gömbölyödik a pulcsim alatt, én mégis nagyon boldog vagyok. Végezetül leülünk a kandalló elé, és én az ölébe mászok. Ekkor felém nyújt egy dobozt, melyről izgatottan tépem le a fényes csomagolópapírt. Egy puha bőr nyakörv van benne, rajta egy kis arany biléta, amin az én nevem áll, és Koga címe van otthonomként feltüntetve. A nyakába vetem magam örömömben. Ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna. Ezek után az én meglepetésem borzalmasan jelentéktelen.
Fejecskémet lehajtom, és piros pofival nyújtom át. Semmi különös, csak egy egyszerű rajz, amin Koga és én vagyunk, kéz a kézben, az otthonunk előtt.
Remélem, ennyiből megérti, mennyit is jelent nekem. Arcocskám az övéhez dörgölöm, és úgy csinálok, mit egy nemrég látott filmben. Számat az övéhez nyomom. Megmerevedik a döbbenettől, majd valami furcsa történik… a nyelvét átdugja a számba… jó érzés. Olyan finom íze van. Amikor elszakadunk, én mellkasára hajtom fejem, és elkezdek neki dorombolni, miközben a hasfalát gyúrogatom. Azt kívánom, soha ne múljon el ez az este…
Nem tudom, meddig ültünk így, összebújva, amikor is nagy szerű ötletem támad. Ha már így együtt vagyunk, akár játszhatnánk is… gyorsan behozom a labdácskám, és támadó pózba emelkedve gurítom neki. Nem tudom megunni ezt a játékot, bár most valami nem stimmel.. a pocikám elkezd fájni. Olyan mintha nehéz kövek lennének benne. Ez persze nem akadályoz meg, és vígan ugrándozom a játék után, míg nem egyszer csak éles fájdalom hasít belém, és úgy érzem, kikívánkozik a sok finomság. Inkább visszamászok Koga ölébe, és elpanaszolom neki.
Amikor visszamegyek érte, már mélyen alszik. Felöltöztetem, becsomagolom még egy takaróba is, mert tudom, hogy mennyire fázós, odakint pedig már kezd sötétedni, így eléggé hideg van. Ma még nem ettünk a reggelin kívül mást. Mondjuk nem is terveztem, hogy sokáig maradunk. Étterembe akartam vinni, hogy finom ebéddel lephessem meg, és most tessék... Na nem baj, majd máskor. Majd karácsony után.
Kilépek vele a szabadba, és ő felnyüsszenve fúrja pofiját a nyakamba, majd meggondolva magát felemeli buksiját, és szemeit ki sem nyitva ad egy puszit az arcomra. Mosolyogva fektetem be a kocsi ülésére, és feltekerem a fűtést.
Otthon levetkőztetem, és felgyorsult szívveréssel, kapkodó légvételekkel adom rá köntösét. Nyugalom Koga, nem veted rá magad.
Iszom egy whiskyt jéggel, majd még egyet jég nélkül. Kell a pia. Különben képtelen lennék ellenállni a kísértésnek. Le kell nyugtatnom zaklatott idegeimet...
Rásegítek egy hűvös zuhannyal is, majd nekiállok a vacsora elkészítéséhez.
Mosolyogva kerül elő az én kiscicám, arcocskáján még a párna nyomaival, aranyszőke haja borzasan meredezik. Zabálnivaló. Fel is falnám legszívesebben. Helyette megelégszem egy szájra-puszival.
- Na, gyere te kis kópé, kész a vacsora.
Evés után megfogja a kezem, és húzni kezd a hálószoba felé.
- Azt mondtad, megtanítasz az önkielégítésre - mondja nekem teljesen természetesen, mintha a kirakózásról vagy a labdázásról beszélne. - Kérlek, csináljunk megint jó érzést nekem.
Hatalmas babaszemekkel pislog fel rám, és belém reked a levegő. Kész, eddig tudtam visszafogni magam... ezek után... magadra vess kiscicám.
Felkapom, és az ágyra hajítom, kicsomagolom őt köntöséből, és puha nyakába fúrom arcomat remegve. Csak bírjam ki... és ne heveskedjem el... Végigsmogatom, csókolgatom pompás kis testét, puha bőrét és fűszeres testszagát, valamint szappanjának finom vanília illatát mélyen magamba szívom. Halkan nyögdécselve dörgölőzik hozzám, olyan érzékiséggel, amit ki nem néztem volna belőle. Felhördülve, mégis finoman cirógatom tovább, megszívogatva aprócska mellbimbóit is, majd hasát végignyalintva pillantok fel piros kis arcára. Szemei félig csukva, kábán és pirosan nyöszörög. Őrjítő látvány... Igen, valahogy ilyennek képzeltem el őt minden alkalommal amikor maszturbáltam, és rá gondoltam.
Pici puszikkal haladok a köldökétől lejjebb, majd kemény péniszkéjét számba veszem tövig. Olyan kicsi, hogy még nyelvemmel a herezacskóját is eérem, így nyelvemmel azt is tudom kényeztetni közben. Vergődik alattam, és gyönyörűséges nyögésekkel jutalmaz engem. Nem kell sok kell neki, már ívbe is feszül szép teste, a félhomályban megcsillannak nyálas mellbimbói, és hasa... Összehúzódik a herezacskóm, és kis híján én is elélvezek a puszta látványtól. Mohón szívom meg őt, és enyhén sós spermáját ízlelgetve emelem fel a fejem, úgy gyönyörködöm tovább benne. Lenyelem finom kis magját, és mellé heverek. Hehe... jól kiütöttem. Csak fekszik és piheg. Gyönyörű így meztelenül...
Felnyögve tekintek a hasamon ülő Ritsura. Mi a szösz?
- Mit... - kezdeném halkan, de ekkor nyakamhoz hajolva kezd el csókolgatni, és összerándulok az érzéstől. Ez már... ez már aztán... és ahogy csókolgatja mellkasomat, leutánozva minden mozdulatomat... Képtelen vagyok megszólalni. Pláne amikor valóra válik legszebb álmom, és aprócska, forró szájába veszi hímtagomat, hegyes kis szemfogaival megkarcolva finoman az érzékeny makkomat. Felszisszenek a gyönyörűségtől. Ez hihetetlen! Biztosan álmodom! Ahh istenem... soha nem akarok felébredni!
Nyögve, hörögve figyelem, gyönyörködök benne, ahogy cuppogva szopja a farkamat.
Elgyengülve ejtem le a fejemet, de puha kezecskéjével megcirógat, így újra lepillantok rá, szép szemecskéiben elmerülök. Felhördülve robbanok bele a szájába, még ki is csurran a szája szélén fehér spermám. Ahh istenem, ha tudnék, ismét elélveznék, csupán ettől a látványtól!
Kábán, mosolyogva figyelem, még mindig remegve az átéltektől.
Összebújva merülünk álomba.
Napok óta most először alszik ismét az ágyamban...
***
Reggel csodásan felfrissülve, könnyű lélekkel ébredek. Pompásan érzem magam, egyszerűen pompásan. Egy óvatos nyújtózkodás után az oldalamba bújt kis gombócra pillantok, és finoman megcirógatom. Kis édes...
Reggeli merevedésem kínzóan lüktet.
Hm... miért is ne?
Óvatosan a hátára fordítom, és elvigyorodom. Bingo. Neki is hegykén áll a kis komisz. Ujjaimmal megcirógatom herezacskóját, ezt a kis puha labdacsot. Nagyon aranyos van neki. Felsóhajt, és farkacskája megremegve keményedik meg még jobban. Lassan végigfuttatom a nyelvem rajta, végéről lenyalintva a kis cseppecskét, ami izgalmának jele.
- Koga... - nyöszörgi édesen, és szemecskéit dörzsölgetve ébredezik. Feltérdelek, és arca fölé hajolok.
- Jó reggelt Ritsu-chan - mosolygok le rá gyengéden. Szemecskéi kitisztulnak, és egy gyönyörű mosollyal öleli át a nyakam.
- Jó reggelt - dorombolja a nyakamba fúrva arcocskáját. Kár... meg akartam csókolni. De mondjuk jobb is... Nem értené meg, és csak megijedne.
Péniszemet az övéhez dörgölöm finoman, és ő megremeg alattam, mellkasomon érzem apró szívecskéjének kalimpálását.
- És most... megtanítom neked az igazi önkielégítést kicsim... - búgom rekedten a vágytól.
- Miért? Amit tegnap este csináltunk akkor az nem az volt?
- Nem. Az más volt... egy kis játék, amit csak azzal játszhatunk, aki fontos nekünk. Nagyon fontos...
Néhány másodpercig emészti amit mondtam neki, majd felderül az arca a boldogságtól. Viszonzom mosolyát, majd lemászom róla, ás az ágy másik végébe ülve az ágytámlához döntöm a hátam, enyhe terpeszben vele szemben.
- Csinálj mindent úgy, ahogy mondom és mutatom... - suttogom. A szoba félhomályában egyszerűen őrjítően világít sápadt bőre...
- Rendben!
Felül ő is velem szemben, terpeszben, és ezzel olyan látványban részesít engem, hogy beleremeg a farkam. Ez őrület. Simogatni kezdem a mellkasomat, és közben mohón figyelem ahogy apró kezei végigsiklanak csodás testén... majd marokra fogjuk magunkat.
- Ne szorítsd erősen, csak lazán masszírozd. Ez az... - susogom. - Érzed milyen jó?
- Ah igen...
- Nagyobb terpeszben, had lássalak cicusom... - búgom lágyan. Szót fogad, és nyöszörögve masszírozza kis péniszét. Kipirult arcán gyöngyözik az izzadtság, szemeim pedig elkalandoznak alsóbb régiókba is. Kivillan rózsaszín kis ánusza is, és felhördülök ahogy lecsap rám az orgazmus. Spermám végigfolyik ujjaimon, majd kishíján újra elélvezek a látványtól, amikor ő felnyög édes hangján, és a kéjtől ívbe feszül teste, sarkai az ágyneműbe mélyednek. Figyelem ritmikusan össze-összehúzódó ánuszát is.
Zihálva vetem rá magam, és lenyalom kezecskéjéről finom magját.
Valami rohadtul értek hozzá, hogyan kínozzam magam.
Francba.
Legszívesebben jól megdug... Csitt Koga! Nem szabad.
-Mi a baj? Hol fáj? – Koga furcsán mered rám, és szaggatottan veszi a levegőt. Talán ő is rosszul van? Ujjacskámmal bökök a kényes területre. Zavarban vagyok, ilyet még nem tapasztaltam. Remélem tud rajtam segíteni, hiszen olyan okos.
-- Rosszat csináltam? Mi ez? Fáj... Menjünk haza, kérlek!- érzem, a pánik ismét erőt vesz rajtam. Koga viselkedése is annyira furcsa. Lehet, hogy nagyon beteg vagyok?
-Mutasd. –végigsimít a dudoron, és engem valami kellemes érzés tölt el. Ez..ez jóó. Csináld még, kérlek! Akaratlanul nyögök föl.
-Itt fáj? –tovább cirógat lágy, körkörös mozdulatokkal. Farkacskám egyre keményebb, és egyre jobban fájdogál. Nem is igazán fájdalom.. nem tudom meghatározni, de nagyon rossz. Megmentőm simogatásaitól csak még szorosabbá válik kis nadrágom.
-Ihh…Ighhen…De…de mi ez?
-- Mit csináltál közvetlenül azelőtt, hogy megfájdult?- hangjában nincs semmi düh, bár mintha kissé rekedtes lenne. Felemelem fejecském, és a szemeibe nézve kezdek mesélni.
-- Labdácskámat kergettem... aztán meguntam, és sétálni indultam...- mutatom neki ujjacskámmal. Itt kissé elgondolkozom, majd újult erővel folytatom.
-- Aztán? –furcsa a hangja.. egyre rekedtebb.. fáj a torkocskája? Ha igen, majd én meggyógyítom. Főzök neki teát, és kap rá gyógypuszit.
-Sétáltam egy kicsit, nézetődtem… - megint elkap az a forróság, ami nemrég, és ficeregni kezdek. Farkacskám már fájóan kemény, és dörzsöli a nadrág… segítsen már rajtam! Ne kérdezősködjön annyit, ez egyre rosszabb lesz. De az azért jól esik, amit a kezével csinál…
-- És mit láttál?
-Benyitottam egy irodába…Nem akartam semmi rosszat csinálni, hiszen megígértem neked, hogy jó leszek!- Ő csak magához szorít, és egy édes Koga-puszit nyom arcomra.
-Semmi baj Ritsu.. És most áruld el szépen, hogy mit láttál.
-Hát... Ketten voltak bent egy szobában. Meztelenek voltak és azt hiszem... verekedtek vagy ilyesmi...- nehéz szavakba foglalni azt, amit magam sem értek.. ha verekedtek, miért nem volt rajtuk ruha? Mi is szoktunk Kogával birkózni, mégis rajtam van a ruhám, sőt, néha még a szőrös kis mamuszom is.
-Aztán? –de nagyon kíváncsi most…- És most is fáj... nyá! – megint cirógatni kezd, miközben magyaráz, de alig bírok rá figyelni, olyan jó érzést okoz nekem.
-- Nem verekedtek… tudod Ritsu... ha két ember nagyon kedveli egymást, akkor ez történik. –ez? De mi? Inkább megkérdezem, még ha butusnak is hisz tudatlanságom miatt.
-Mi? –kíváncsiságtól nagyra nyitott szemekkel nézem, még a simogató ujjakról is elfelejtkezem.
-Szeretkeznek. Tudod az mit jelent? –háttt… mintha hallottam már volna, amíg az utcán éltem. Az egyik bolti eladó beszélt róla egy másik emberrel. Elég részletesen kitárgyalták, de nem nagyon figyeltem, hiszen majd meg fagytam. Inkább a forró pára kötötte le a figyelmem.
-Gondolkozok kicsit, majd amikor fölidézem a szótöredékeket, diadalittasan emelem csöpp kis ujjam a magasba.
-Azt hiszem igen... abból lesz a gyerek!- ugye milyen okos vagyok? Büszke vagyok magamra. Hősöm is csak mosolyog. Szóval, jól válaszoltam.
-És ez itt? –kukkantok bele alsómba. Még mindig ácsorog, pedig nem szokása. Remélem, nem marad ilyen. Kényelmetlen lenne a pocimon aluszni.
-Ha valaki kedvel nagyon valakit... akkor kívánja a testét. Ezt jelenti, hogy ha megkeményedsz ott lent. Érted? –hát… nem igazán. Én is nagyon szeretem Őt, mégse állítottam sátrat soha eddig. És nem is miatta történt. Akkor nem szeretem eléggé? És ő sem engem, mert még nála sem láttam ilyet?
-De... de fáááj... nyááá... – simulok teljesen ölelésébe, kezecskémmel megmarkolom a pisilőmet.
-Ha ilyesmi előfordul, segítened kell magadon. - ezen mit ért?
-Önkielégítéssel - Addig masszírozod magadnak a kezeddel, amíg el nem múlik. - ez nem teljesen világos, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Finoman simogatja hátacskám, és megtalál egy érzékeny pontot a gerincem vonalán. Izgatottan nyüffenek föl, és várom a folytatást.
-- Hogyan kell csinálni? Mutasd meg...- már eléggé kellemetlen a helyzetem, így akármi legyen is az az önkimicsoda, szívesen csinálom. Remélem segít elmulasztani ezt a zavarba ejtő érzést.
-- Erre most nincs idő kicsim. Segítek neked, és ha majd hazaérünk, este megtanítom… –akkor jó, csak csináljon végre valamit.
-Jó... csak siess...! –alig mondom ki, már vetkőztetni is kezd. Először csak a cipőcskéim, majd lassan az összes ruhadarabom a földön végzi, és én meztelen popsival bújok közelebb öléhez. Megragadja farkacskám, mire én ijedten ugrok meg kissé, és nyikkanok egyet.
-Sss... próbálj meg csendben maradni –csócsálni kezdi fülecském, mire én tiltakozok, bár nem nagy intenzitással. Nem vagyok én hami, hogy megegyen. Ha éhes, együnk szendvicset. Minden eddiginél intenzívebb az érzés, ahogy marokra ragadja kis farkincám, és lassan mozgatni kezdi rajta. Ez...ez annyira jóó. Érzem, hogy teljesen vörös a pofim, ezért kezecskémbe temetem. Annyira zavarban vagyok, és félek ezektől az új dolgoktól. Nem tudom, mi fog történni, de egész kis testemmel sóvárgom a folytatást. Egyre szaporábban kapkodom a levegőt, és csípőcském mozgatva igyekszem a tempót fokozni.
-Ösztönösek a mozdulatok, egyszerűen érzem, hogy a legjobb nekem. Egyszer csak összerándulok, és valami furcsa dolog lövell ki belőlem. Ez vajon mi? De legalább az a fájón feszülő érzés megszűnik. Alig érzékelem a körülöttem zajló eseményeket, de érzem, amint Koga a karjaiba szorít, és szorosan magához húz.
-- Jobban vagy? –hangja annyira gyöngéd és kedves… nagyon szeretem őt, de nincs erőm megmozdulni. Feláll, és bevisz az iroda melletti kis szobába, lefektet, a karjaimba helyezi cicámat és betakargat. Nagyon álmos vagyok, alig bírom nyitva tartani a szemecskéim…
-Pihenj Ritsu-chan - elpirulok hangjától, de szinte azonnal el is nyom az álom.
Arra ébredek, hogy a hideg téli szél simogatja a pofim. Nyűgösen nyüffenve bújok közelebb Kogához. Nem szeretem a hideget, csak akkor, ha én a jó meleg szobában vagyok, és az Ő öléből nézhetem a hóesést. Lassan itt a karácsony, már csak két nap. Karjaimat Koga nyaka köré fonom, és egy puszit nyomok arcára. Még kissé kómás vagyok, így tetteim inkább ösztönből jönnek. Itt megint filmszakadás, valószínűleg visszaaludhattam…
Következő pillanatomban már a nagy ágyban heverészek, és nincs rajtam a ruhácskám, de a pizsim sem… Testecském csupán csak egy köntös takarja. Álmosan dörzsölöm meg szemecském, és kibattyogok megkeresni hősöm. A konyhában találok rá, épp vacsorát készít. Nevethetnékem támad, ahogy meglátom a fodros köténykében, fakanállal a kezében. Ő is mosolyog és leguggol hozzám. Én a szájára adok egy puszikát, és a nyakához bújok. térdeihez huppanva.
Na, gyere te kis kópé, kész a vacsora. –gyorsan lehuppanok a székre, és elkezdem lapátolni az ételt. Nem is figyelem mit is eszek, gondolataim egyetlen dolog körül forognak: hogyan kérjem meg, hogy megint csináljuk azt, amit az irodában. Végzünk, és a mosogatás is kész, amikor megfogom a kezét, és a háló felé húzom.
-Azt mondtad, megtanítasz az önkielégítésre. Kérlek, csináljunk megint jó érzést nekem – nézek ré nagy csillogó cica szemekkel. Fölkap, és az ágyra hajít. Lefejti rólam a köntösöm, és máris a nyakacskám puszilgatja. Héé… ezt nem csináltuk a múltkor, de ki vagyok én, hogy szóvá tegyem, amikor jól esik. Érintéseitől apró tűzszigetek gyúlnak bőrömön, furcsán melegítve mindenem. Finoman beleharap a nyakimba, amitől belőlem kiszakad egy nyögés, és csípőm hozzá dörgölöm az övéhez.
Hatalmas kezeivel a mellkasomon barangol, és csöppnyi mellbimbóim cirógatja. Nem sokáig élvezhetem a kényeztetést, helyüket nyelve veszi át, kezei tovasuhannak pocimra, majd még lejjebb, ismét meredező farkincámra. Ezek már az ismerős mozdulatok. Az érzéstől hangosan dorombolni kezdek.
Nyelve nedves nyomot hagyva indul le, útját apró puszik szakítják meg, majd amikor nem figyelek, már a szájában is vagyok. Nyöszörögve markolom a lepedőt, szinte önkívületi állapotban. Hamarosan ismét érzem azt a megkönnyebbülést, és nedvem a szájába ürítem. Lihegve fekszem, nincs erőm megmozdulni, de Koga mellém fekszik, és puszit nyom a homlokomra. Melegség önti el minden kis porcikám, és valami végtelen szeretet a mellettem fekvő iránt.
De nem lehetek önző, ez így nem jó... neki még nem volt jó érzés. Egy mozdulattal, a hasára ülök, és elkezdem finoman szívogatni a nyakát, ahogy tőle láttam. Bár elég bizonytalan vagyok, igyekszem jól csinálni. Puszikat hintek szét az egész felsőtestén, alhasán már nyelvemmel kalandozok, és ekkor meglátom a hatalmas, meredező... hűha. Ez vajon hogy fér bele pici számba? De megpróbálom. Lágy puszit hintek a tetejére, majd nyelvecskémmel végigsimogatom egész hosszát. Ezután úgy csinálok, mintha nyalóka lenne, annyit veszek be belőle, amennyi csak befér, és a szájpadlásomhoz szorítom, úgy masszírozom nyelvemmel.
Élvezetének hangja zene fülecskéimnek. Lassan gyorsítok a tempón, és figyelem reakcióit, hogy abbahagyhassam, ha nem élvezni, de ahogy látom ettől nem kell félnem. Izmos testén vékony réteget képez az izzadság, fejét hátraveti, és szorosan összezárja a szemeit. Ne… kérlek ne… a szemedbe szeretnék nézni. Finoman megcirógatom az arcát, és tekintetünk egybekapcsolódik.
Ebben a pillanatban valami meleg, enyhén sós dolog árasztja el a száma. Lenyelem, és már csak Koga mosolygó arcát látom magam előtt. Oldalához gömbölyödöm, fejecském a hasába fúrom, és hangos dorombizással köszönök meg neki mindent.
