|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2012. 09. 09. 12:54:34 | #23358 |
Karakter: Horhe Davon
Megjegyzés: (Hugimnak)
Egy újabb fárasztó nap és tűzoltás, de ezerrel, mert ma sem kímélt meg minket ez a dög meleg. A műszakom végén teljesen le vagyok izzadva. Le kéne zuhanyoznom mielőtt még Tim értem jön és elvinne haza, mert képtelen lennék most haza menni egyedül annyira kimerültem. Már éppen mennék is fel az öltözőbe, amikor egy ismerős hangot hallok meg.
- Davon. – csak egy ember szólít így az pedig nem más mint Evie.
- Szia csajszi. – köszönök neki, majd megállok, amíg közelebb jön és puszit is szeretne adni, de most kivételesen megállítom. – Bocsi eléggé büdös vagyok és izzadt, de ha megvárod, amíg letusolok, utána puszilkózhatunk. – kacsintok rá, amire mintha picit elpirulna.
- Rendben menj nyugodtan. Úgy is beszélgetni szeretnék veled.
- Oké akkor sietek. – szaladok fel az öltözőbe és próbálok mindennél hamarabb végezni, hiszen nem szívesen várakoztatnám meg….
Nem sokkal később már a rendes ruháimba sétálok felé egy hatalmas mosollyal az arcomon és illatosabban, mint az előbb.
- Meg is érkeztem. – ölelem meg, majd adok egy puszit a vállára. Olyan jó érzés megölelni és mindig olyan finom illata van… De az a legjobb, hogy viszonozza az ölelésemet. Ilyen ölelést nem kapok Tim-től mint tőle.
- Ráérsz?
- Elméletben Tim jön értem, de eddig még semmi úgyhogy szerintem igen. – elmosolyodok és pont ekkor csörög a telefonom. – Bocsi. – kérek tőle bocsánatot, majd felveszem a telefont.
Tim keresett, hogy nem jön értem és másszak haza egyedül, mert ő fáradt és nem hajlandó értem jönni na meg este bulizni akar menni a haverjaival így arra készül. Nem kicsit húzom el a számat főleg, hogy csak ennyit kértem tőle, de mindegy akkor így jártam… és persze engem nem hívott meg hogy bulizzak velük. Vajon miért? Valami történni fog és ez nekem cseppet sem fog tetszeni úgy érzem.
Nagyot sóhajtva teszem le a telefont.
- Gond van? – kérdezi, de csak elmosolyodva rázom meg a fejemet.
- Semmi komoly. Mindössze nem jön értem és nincs értelme miért haza mennem. – mondom kedvesen.
- Akkor gyere velem. – mondja csillogó szemekkel. – Az egyik csoporttársammal elmegyünk egy kicsit bulizni táncolni. – mondja lelkesen, ami jól hangzik, de holnap is dolgoznom kell, de tudom, ha most ezt is lemondom, akkor nagyon mérges lesz rám, mert az utóbbi találka felkéréseit is Tim miatt mondtam le.
- Rendben. – egyezek bele végül. – De csak egy kicsit megyek, mert holnap dolgozok, és nem szeretnék teljesen fáradt lenni. – mondom figyelmeztetés képpen, hogy ne sértődjön meg, ha korán lelépek.
- Megbeszéltük, de akkor menjünk, és közben mesélj, hogy milyen volt a napod. – rángat magával, aminek nagyon örülök, mert semmi kedvem nem lett volna egyedül lenni az egész lakásban.
Beszélgetünk és elmondom, hogy telt a napom, hogy mennyi embernél meg helyszínen voltunk kint, mert a meleg miatt túl sok volt a tűz, de látom rajta, hogy ez a téma cseppet sem tetszik neki, de mivel tudja, hogy ezzel foglalkozok így megkérdezi és érdekli. Tudom róla, hogy retteg a tűztől és próbálom is megvédeni tőle, de nem mindig sikerül.
Az este viszont elég érdekesen alakul. Aranyos csaj a csoporttársa, akivel együtt megyünk, de megpróbál rám mozdulni, ami nekem nem tetszik és megkérem inkább Evie-t, hogy szóljon neki a dolgokról, mert nem szeretném megbántani.
Sokat táncolunk és jól érezzük magunkat, de van egy csávó, aki nagyon rá akar mozdulni Evie-re, ami nekem kegyetlenül nem tetszik ráadásul eléggé bűnöző feje is van. Most én kicsit pihenek, de lassan mennem kéne, de ez a fickó nem hagy nyugodni és amikor már Evie-hez simulva akarna táncolni és tapizni is betelik a pohár. Odamegyek és beverek egyet a csávónak.
- Hagyd békén oké? – kérdezem tőle eléggé mérgesen, mire felpattan.
- Mit pattogsz itt? Nem a csajod vagy tévedek? – kérdezi gúnyosan, amikor feláll és megtörli a száját. – Ő maga nem tiltakozott úgyhogy kopj le öregem.
- Davon. – simít végig a hátamon Evie. – Minden rendben van. Nem bántott. – próbál nyugtatni, de akkor sem tetszik ez nekem és csak ekkor eszmélek fel, hogy mit is csináltam.
- Haza megyek. – intézem el ennyivel, de olyan mérges vagyok még mindig és ami a legfurcsább, hogy féltékeny is.
Nem tudom mi ütött belém, de cseppet sem volt kellemes és még mindig nem azaz az érzés. Vajon ezek után mi lesz?
Haza megyek, de ahogy belépek a lakásba legnagyobb meglepetésben lesz részem. A ház nem olyan mint régen. A szekrények nyitva és fiókok üresek, de csak azok a részek, ahol Tim cuccai voltak. Megnézem az enyémeket, ám azok a helyükön vannak. Mi a faszom történik itt?????
Találok egy cetlit az asztalon: „Elmentem. Ne keress, mert úgy sem találsz meg. Jobb ha elfelejtesz. Tim”
Ez felteszi a mai napra a pontot. Ennyi kész… El kell tűnnöm egy kicsit, de a munkámat nem hagyhatom itt minden szó nélkül, így nincs más választásom, mint maradni…
|
| oosakinana | 2011. 03. 20. 12:33:20 | #12410 |
Karakter: Junsuke Otani
Megjegyzés: (Aoinak)
- Uhm..etoo…ano… - jön közelebb hozzám, mire én csak érdeklődve és kiéhezett szemmel nézek végig rajta.
- Bökd már ki, nem érek rá egész nap! – vágom oda neki és várom, mikor böki végre ki, hogy mit akar.
- Az egyik… az egyik ismerősömnél buli lesz… és…öhm… - felvonom egyik szemöldökömet és érdeklődve, de egyben kérdőn is nézek rá, hogy még is mit akar ebből kihozni.
- És?
- És.. izé… Nem… Akarnál eljönni? Azt mondta, hogy hívjak minél több embert, mert akkor jó a buli… - böki ki végre, amire elvigyorodok. Szóval egy buli? Hmmm. Azt hiszem, jól fogok szórakozni ma este is. Behunyja szemeit, majd rám emeli.
- Elmegyek, de csakis miattad, csibe. – válaszolom ördögi vigyorral.
- Uhh,öhm, oké… akkor… azt hiszem, el kéne mondanom, hova is gyere… - elindul a cuccaihoz én meg követem. Formás hátsója van, és ahogy ringatja húúúú. Nagyon tetszik. Leguggol és végig nézek csodás alakján, amire kicsit megnyalintom ajkaimat is. Elkezdi írni a címet én meg leguggolok mellé. Éppen fordulna, hogy felálljon, de belém botlik, és iszonyatosan elvörösödik, főleg, mikor vigyoromat is meglátja. Elfordítja fejecskéjét. Óó, hogy egyem meg, de este azt hiszem, más valamit fogok megenni vagy megnyalintani.
- Öhm… itt van a cím… - átnyújtja a cetlit, majd a homokot piszkálja, de akkor is a képbe kerülök. - És… mellesleg.. izé… a nevem Aoi. Nosaka Aoi. – mondja a nevét és gondolom, most azt várja, hogy elmondjam az enyémet, de eszem ágába nincs. Addig jó, amíg nem tudja, legalább majd nem tud nyaggatni feleslegesen, ha én nem akarom.
- Jun! Gyere már! - szól oda Max.
- A.. a neved… Junichi? – ilyen hülye nevet is csak a csajok találhatnak ki. Vágok egy fintort. – Uhm… Junsuke?
- Másodszorra sikerült. – elvigyorodok. Ennyire ismerni akar ezek szerint. Tovább vigyorgok, mire ő is elmosolyodok, majd a hajába túr.
- Akkor… umm… Jun… Ma olyan 10 felé kezdődik, de ha akarsz, jöhetsz egy kicsit előbb is. És.. ha megkérhetnélek… Őket ne hozd. – mutat haverjaim felé.
- Édes kettesben akarsz lenni velem? – egyből beindul a fantázia, ahogy alattam nyögdécsel és vonaglik édes testével. Szélesen vigyorgok rá.
- Nem.. úgy értettem... umm... mármint...
- Na? Hogy értetted? – kérdezem még mindig vigyorogva, amire egyre jobban zavarba jön.
- Én... nem akarom, hogy balhé legyen, és hát... eléggé olyanoknak tűnnek, akik vonzzák a bajt. – mondja, de hazudni nem tud. Felhúzott szemöldökkel nézek rá, majd elvigyorodok.
- Majd meglátom, mit tehetek. - válaszolom
- Akkor… majd ott találkozunk. – mondja elpirulva, de nagyon.
- Rendben. Szia, csibém. – köszönök, majd elindulok, de visszafordulok. – Aztán szexi legyél este. – kicsit mintha meg fagyna benne a vér, de tetszik.
Haverokkal hülyülünk egy sort, végül haza megyek és elfekszek, az ágyamon az órára nézve látom, hogy lassan 9 óra van. Akkor ráérek még jó bőven. Ki lesz ott 10 órakor? Senki. Behunyom a szememet és kicsit el is alszok.
Mikor felébredek, már fél 11 van. Nem vagyok ideges egyáltalán. Felállok, és szépen nyugodtan készülök el. Letusolok és felveszem a legjobb és legvagányabb cuccomat, végül elindulok a buliba. Fél tizenkettőkor érkezek meg. Benyitok, és már nagyban megy a buli. Helyes. Ezt szeretem. Beljebb lépve meglátom Aoi-t, ahogy az órát nézi, és mintha mérges lenne. Odalépkedek hozzá bájos mosollyal.
- Szia csibém. – köszönök neki, mire felpattan.
- Nem vagyok a csibéd és késtél. – mondja egyből lehordva, amire ránézek felhúzott szemöldökkel.
- Nekem csak azt mondtad, hogy 10 kor kezdődik nem azt, hogy akkorra is jöjjek. – mondom neki és látom, elgondolkozik igazamon. – na, látod. Gyere táncolni. Hív a ritmus. – mondom, majd ellenkezési időt sem hagyok neki, megfogom a kezét és magammal rántom a táncparkett felé. Magamhoz ölelem, és egyből elkezdek vele táncolni. Érzem távolodni, szeretne, meg nem tetszik neki ez a közelség, de nem engedem, hogy elmenjen, szokja csak a közelségemet. Szüksége van rá úgy is, hiszen nem sokára már meztelenül fog alattam nyöszörögni és élvezni, ahogy ki-be járkál benne farkam. Hmmm. Már a gondolattól is felforr a vérem és a farkam kezd merevedni.
Kezemet fenekére teszem és közelebb húzom magamhoz, hogy érezze mi a szitu, de csak ellök magától.
- Hagyjál békén. – mondja, és már menne is de, nem fogom hagyni. Megfogom a kezét és a falnak szorítom.
- Vállald a felelősséget, ha már elhívtál. – mondom komolyan, majd megcsókolom. Érzem ellenkezni, próbálna és ellökni, de nem hagyom. Tovább nyomom a falnak és csókolom hevesen.
Egy idő után beadja a derekát és viszonozza csókomat, kezeit mellkasomra teszi és megszorítja a pólómat. Helyes. Ezt a beleegyezést már jobban szeretem. Felkapom az ölembe és beviszem a mellettünk lévő ajtón, ami egy dolgozó szoba szerűségbe vezet be. Felültetem az asztalra minden félre lökve és a szoknyáját is felhúzom. Megpróbál ellenkezni, de lefogom a kezét. Végig döntöm az asztalon. Kezeit feje fölött lefogva, majd felhúzom a felsőjét és melleire tapadok rá, amik olyan édesek és zamatosan. Nem tudom, békén hagyni őket annyira kívánkoznak, hogy kóstoljam.
Nyögései tovább korbácsolják vágyamat. Elengedem kezét, amivel próbálna, leszedi magáról, de nem olyan erősen, mert egyre jobban kezdi átadni magát a vágynak. Lejjebb hajolok, majd leszedem róla a bugyit és mielőtt feleszmélhetne, már barackját nyalogatom és szívogatom, amire hangos nyögés hagyja el ajkait és kicsit meg is ugrik alattam. Felemeli csípőjét így sokkal jobb hozzá férést biztosít számomra.
- Khérlekh… hagyjh… bhékén. – nyöszörgi alattam, de hallom, hogy nem akarja annyira, hogy békén hagyjam. Ujjaimat belé helyezem, amire felnyög, majd felé hajolok, miközben elkezdem mozgatni.
- Tényleg szeretnéd, hogy abba hagyjam? – kérdezem rekedtes hangon. Megcsókolom, majd egyik kezét már a lassan szétdurranó farkamra teszem, hogy kényeztesse, miközben ujjaim mozgása folyamatosan gyorsul ő meg folyamatosan nyögdécsel és remélem már gondolkozni is alig bír és inkább a vágyai után megy, mint hogy tényleg hagyjam békén.
|
| oosakinana | 2011. 02. 08. 19:26:57 | #11211 |
Karakter: Junsuke Otani
Megjegyzés: (Naominak)
Ma reggel sincs kedvem suliba menni. apám úgy sem mond semmit, leszarja ő is mit csinálok. Próbálkozott vele egy időben, hogy megmondja, mit csináljak, de rájött, hogy teljesen felesleges, mert nem hallgatok rá csak a saját fejem után megyek úgy is.
Felhívok pár havert és lemegyünk inkább a partra szórakozni egy kicsit, mert ott ilyenkor sokan vannak, főleg, hogy szünidő közeledik. Felveszem az úszónadrágomat és már megyek is a partra. A haverok már lent vannak. Vigyorogva köszöntöm őket, majd elmegyünk úszni egy kicsit.
Kellemesen jó a víz. Hülyülünk egy sort, majd mikor kijövök, egyszer csak meglátok egy csajt a parton. Fürdőruhában. Barátnőivel feküdhetnek mellette, mert beszélgetnek és jókat nevetgélünk. Vigyorogva intek a haveroknak, hogy jöjjenek. Odamegyünk hozzájuk.
- Sziasztok, csibék. Nagyon jó húsban vagytok. – vágom nekik oda.
- Nézzétek, már valakik nagyon vagánynak képzelik magukat. – vágja oda az egyik csaj, majd feláll, bár még így is magasabb vagyok tőle, de cseppet sem az esetem. Nekem inkább a barna hajú kis csajszi tetszik azzal a gyönyörű testtel.
- Nem csak képzelem magam. – válaszolom vigyorogva, mire csak felhúzza a szemöldökét.
- Fogadjunk, csak a szád jár. Te is olyan kis szájhős vagy, mint a többi kis csicska. Te is kis gimis vagy, aki éppen a nagyobbakkal próbálja elütni az időt, mert éppen unatkozik – mondja, amire felhúzza az agyamat.
- Cass. Hagyjad, ne foglalkozz vele. – mondja a szépségem és megpróbálja vissza fogni, ahogy engem is a haverok, hogy ne essek a srácnak.
- Aoi, nem hagyom, annyiban elegem van már a sok kis taknyosból. Nekem férfi kell. – mondja komolyan, amire elkezdünk röhögni.
- Neked férfi? – szakadunk a röhögéstől, mire látom, hogy bepöccen. – jó vicc. Soha nem lesz egy épkézláb férfi, aki egy ekkora mű bigét szedjen fel, mint te. Hamarabb mászna mindenki a kis barna szépségedre. – vigyorod rá, mire látom, elpirul és elfordítja a fejét.
- Szállj le róla okés? – mondja, és mintha idegesebb lenne. Ránézek felhúzott szemöldökkel.
- Fiúk. – szólok nekik, majd odamennek a szőke picsához és lefogják, amíg én a barnasággal tudok foglalkozni.
- Minek vagy ezzel a senki házival? – kérdezem bunkón, mire rám se néz, csak elfordított fejjel néz a semmibe tiszta vörös fejjel. – Kérdeztem valamit. – mondom kicsit erélyesebben, de még mindig nem válaszol.
- Áhh. Mindegy. Menjünk srácok. – mondom bunkón. – Ezek semmit nem érnek. – mondom, mire a szőke nekem vágja a táskáját. Gyilkos szemekkel nézek rá ő meg fújtat. Odamegyek hozzá, de olyan sebességgel, hogy a fánál állunk meg, ahogy neki feszítem. – Ne próbáld meg többször, mert nem fogod túlélni. Látom a félelmet és a rettenetet az arcán. Helyes féljél is csak úgy kell. Elengedem.
Megfordulok és dühöngve megyek el onnan, de egy édes hang megállásra kényszerít.
- Várj! – megfordulok és a tulajdonosa szemébe nézek, aki a barnaság, akinek igen formás teste van és alattam fog nyögdécselni, mert megszerzem.
- Mit akarsz? – kérdezem tőle bunkó stílusba és csak fél oldalasan állok neki, hogy ha kell, eltudjak menni, mert elegem van máról és csak dugni akarok egyet egy csajjal, aki egykettőre szétteszi a lábát nekem.
|
|
