- Attól, hogy fülig belém vagy esve, megkövetelem az engedelmességet, kisasszony – szavaira újra ellenkezni kezdek és próbálom eltolni magamtól.

- Én… én nem is…! – adok hangot ellenkezésemnek, de mikor felpillantok rá csak vigyorával találom szembe magam.

- Attól, hogy kedvelsz, még megbüntetlek ám. Csak nem úgy mint a fiúkat, ezt jól tartsd észben.

- Hogyne, ez zaklatás! Ha bármiféle igényed van akkor… akkor… menj csak az ágyasaidhoz! – vágom rá szemeibe nézve és még mindig próbálok kiszakadni a karjaiból, de õ meg csak felnevet.

- Ne légy féltékeny, vadmacska – Szavai csak még jobban zavarba hoz, de egyben még inkább szabadulni akarok.

- Én nem vagyok féltékeny!

- Tudod, hogy tudom mi bánt, nem haragszom arra a nagy, csókra éhes szádra – kacsint rám. – De ezt ne mondd el senkinek! Ha engedelmetlen vagy az embereim elõtt, meg kell hogy büntesselek – vált komolyabb hangra, amiben igaza van, de büntessen meg, nem fog megtörni. – Nem engedhetem meg a tiszteletlenséget, akkor se, ha egy csinos, nedves hölgytõl is jön.

- Hogy az a…! – fakadnék ki újra komoly mondatai után benyögött, de mégisbennem akad a szó. Nem tudok neki visszavágni. – Ezt te mégis… mi… miért és…?!

- Remélem egyszer érezhetem is – épp tolom magam tõle el, hátha kiszabadulok, de amit mondott és ahogy mondta újra ledermesztett és megtörte ellenállásomat. – De addig is, neked is meg nekem is dolgom van, szóval te csak menj szépen vissza a fiúkhoz, kicsit sántítva, mintha alaposan elfenekeltelek volna. Én pedig visszatérek az irodai munkához.

- Miért pont hozzád kellett kerülnöm? – kérdezem teljesen megsemmisülve.

- Mert tudta a fõnök, hogy én ellenállhatatlan vagyok – jelenti ki, amire felpillantok rá mérgesebben. „Azt az önelégült mindenségit, azt! „ – Ugyan, ha nem így lenne, nem hagytad volna magadat…

- Az egy pillanatnyi elgyengülés volt, többször nem fog elõfordulni! – vágok vissza miközben oldalra pillantok.

- Legyen igazad, de most menj szépen vissza edzeni – int fejével az edzõtér felé. – Nehogy pletykáljanak arról, miért maradsz ki ennyi ideig. – „Az kéne még!” Közben lassan elenged.

- Már csak az hiányzik! – horkanok fel hangot adva gondolatomnak és hátrébb lépve indulok el visszafelé és próbálom össze szedni magam és eltüntetni arcomról a vörösséget.

~*o*~

A nap hátra lévõ részében szerencsére nem találkoztam vele. Nem jött a közelembe és nem éreztem magamon a pillantását sem. A vacsorát a srácok között fogyasztom el, majd dolgom végeztével indulok el felfelé a hálószobámba, amit kaptam. Nyugodt léptekkel haladok felfelé a lépcsõn.

- Finom volt a vacsora? – szólal meg váratlanul mellõlem én pedig összerezzenve kapom fel fejemet rá és bár indítanék egy ütést is, de idejében feleszmélve állítom meg kezem és láthatóan õ ezt észre se vette.

- Igazán megtisztelhetnél azzal, hogy nem hozod rám a frászt – morranok fel elfordítva a fejemet. – S igen, az volt. Bár gondolom nem igazán ez érdekel téged.

- Sajnos nincs miért piszkáljalak. A jelentéseddel is minden rendben volt, jó részletes, szépen fogalmazott, igaz kicsit rideg, de mit is várhattam volna tõled? – kérdezi kissé színpadiasan kitárva a kezeit, és lassan nézek rá. – Aludni mész?

- Nem, elsõnek… ah, igen, majd oda is – motyogom újra elfordítva a fejemet.

- Nyugodtan kimondhatod hogy elsõnek alaposan átmosod magadat – heccel újra, amire csak még inkább zavarba hoz és akaratlanul is felsóhajtok.– Amúgy szeretnék neked odaadni valamit – a mondatára furcsállva állok meg és visszafordulva nézekk le rá, mert pár fokkal van lentebb tõlem. A hangneme hirtelen váltott át.

- Mit? – kérdezek rá, hiszen semmi nincs nála. Csettintve lángokból egy akta ölt testet és nyújtja felém.

- Nem rég érkezett a kémek jelentése… a faluról van szó. Megtalálták a felelõst, azonban emellett újabb hat falut is megfertõztek – Hallgatom a szavait és mikor mondja, hogy újabb hat falu vizét fertõzték meg arcom eltorzul a haragtól, mely úrrá kezd rajtam lenni. – Arra szeretnélek kérni, hogy este olvasd ezt át – nyújtja felém – reggel pedig jelenj meg az irodámban eligazításra.

- Eligazításra? – kérdezek vissza, miközben átveszem az aktát.

- Adok hozzád pár embert, s szeretném, ha kinyomoznád a többi esetet. Emellett Masit is vidd magaddal, olybá tûnt jól ért a mérgekhez, s hasznunkra lehet. Jó éjt – távozni is készül és én még csak próbálom feldolgozni azt, amit mondott és magam se tudom miért, állítom meg, hiszen egyértelmû volt.

- Várj! – szólok utána, de nem fordul meg csak hátra néz rám én pedig csak értetlenül nézek rá. – Kapok egy… csapatot? Akkor én leszek a...?

- A fõnökük, igen – bólint. – Majd reggel többet beszélek errõl, most menj fürödni s aludni, Serena. Holnap hosszú napod lesz – mosolyog, majd elõre fordulva halad tovább, majd leérve a lépcsõrõl megy a dolgára.

- Ebbe, meg mégis mi ütött… - suttogom magamnak és láthatóan nem értette, amit motyorásztam. Az aktára nézek, majd megfordulva indultam meg a szobám felé.

Mikor a szobámhoz érek, kinyitva az ajtót megyek be és zárom be magam után. Az aktát jelenleg még az ágyra rakom le. Az ablakhoz lépve próbálok kicsit megnyugodni, mielõtt az aktát olvasom át, azonban fürdés elõtt a kezembe véve nézem át a jelentéseket és olvasom át tüzetesen, így fürdés alatt próbálok a megoldásokon, a lehetséges dolgokon gondolkodni. Az egész estém ezzel telik. Aludni se nagyon megy, és reggel lemegyek az eligazításra, ami átlagosan telik és mivel nem vagyunk kettesben, így szerencsére a pikáns megjegyzéseket is mellõzi, aminek igazán tudok örülni. Távolabb is állok tõle.

Harmad magammal indulok meg az érintett falukba és neki is kezdünk a nyomozásoknak. Nem tétlenkedek. Masinak írtam egy levelet, melyben megkértem jöjjön ide, aminek szerencsére eleget is tett.

~*o*~

A faluk mérgezésének ügyében a nyomozás nem megy olyan könnyen, mint ahogy a legelsõ. Masi a srácokkal a falu lakókkal foglalkoznak az utasításaim szerint, míg én magam próbálok rájönni a dolgokra. A mérgezés forrására, a mérgezõre, a fõ tettesre és, hogy ez az egész mégis miért áll érdekében bárkinek is. Minden este elküldöm a jelentésemet Niallnak, mint ahogy meghagyta. Mindig idõben adom le az aznapi jelentést és bosszant, hogy nem haladok a nyomok felgöngyölésével. Viszont az is eredmény, hogy azóta, hogy Masival nagyon sokat dolgozom együtt és a srácokkal nem volt a mérgezés miatt haláleset egyik településen se. Azt legalább sikerült megakadályoznunk.

Lassan a harmadik hete nem jutok egyrõl a kettõre. A helyi tettesek elõkerültek, akiket a királyi börtönbe szállítattunk a fiúkkal, de tovább még nem jutottam és ez bosszant a legjobban. Esténként már aludni nem tudok, mert egyszerûen az ügyön forognak az agytekervényeim. A srácok persze kérnek, hogy had engedjem õket is nyomozni, amire már igent mondtam, mert egyszerûen nem jutok semerre. Lehet õk találnak valamit amit én nem.

- Serena! Ezt meg kell nézned! –jön be az egyik kollégám, amire felkapom a fejem. A mai napi jelentést írtam éppen.

- Mi történt? –kérdezem és felállva szédülök meg kicsit, de össze szedve magam megyek Hanssal.

- Az erdõben ólálkodott egy fiolával a kezében. –mondja miközben a megkötözött egyénhez kísér. Kissé összeszûkítem a szemeimet és Hansra pillantok.

- Hallgassátok ki. Írok egy levelet Niallnak, hogy a mai jelentés kicsit késik, mert váratlan esemény történt. –mondom neki, azzal megfordulva indulok el vissza.

- Szabad kezet adsz a kihallgatás módjához? –kérdezi utánam nézve. Megtorpanva állok meg, de nem nézek hátra rájuk.

- Szedjétek ki belõle, amit tud. Legyen annak bármi az ára. –jelentem ki komoly hanggal és úgy indulok tovább. Nincs már erõm arra, hogy most megnézzem a múltját. Idõnk meg nincs arra várni, hogy kipihenjem magam. Egyszerûen nem fogom tudni magam kipihenni, míg az ügy végére nem járunk.

A fiúk kihallgatási módszere nem volt épp kíméletes, de most már eredményeket akartam. Bosszantott minden egyes tétlen pillanatom, amivel nem jutottam elõrébb és a mérgezett falvak száma nõtt, vele együtt az én haragom is. Sikerrel jártak, és jelenleg ez volt a legfontosabb. Az mellékes volt már számomra, hogy a felhatalmazásomra, halálra kínoztak egy démont. Megtudtuk ki az aki a mérget adta neki és végre egy terjesztõ nevét megtudtuk.

Haladást értünk el. A döntéseimért a felelõsséget pedig vállalni fogom. Nem fogom hagyni hogy a fiúk bármelyike vigye el a halálesetek miatt a balhét. Nem hagytam nekik más választást. A titkos alakulatnál nem volt megengedett a halálra kínzás. Mindenkinek joga van a tárgyaláshoz. Nos… nekik már nem volt meg rá a lehetõségük.

Sikeresen elkaptuk a terítõt és az õ vallatásával megtudtuk ki bérelte fel, ami nem kicsit meglepett. Ezt már nem tudtam leírni egy jelentésben. Ezt szóba kellett jelentenem a királynak, így lóra pattanva lovagoltam vissza a királyi palotába és egyenesen Niallhoz mentem. A dolgozó szobájába kopogtatás után szinte berobbanok. Az se érdekel, hogy éppen tanácskozás van a parancsnokaival. Komoly tekintettel nézek a királyra.

- Beszélnünk kell. Most! –mondom határozott és erõteljes hanggal. A szobába lévõk közül mindenki csak nézett rám nagy szemekkel pislogva és a kardjukon volt a kezük, hogy készek legyenek megvédeni a királyukat. A hirtelen berobbanásom nem tett épp jót a közhangulatnak.

- Mégis mit képzelsz magadról Serena? Bejelentés nélkül csak betoppansz ide és közlöd, hogy dobjak félre mindent, mert te beszélni akarsz velem? –von kérdõre jogosan.

- Ez a dolog nem tûr halasztást. Higgyen nekem királyom! –mondom komoly tekintettel. –Nem érdekel, ha utána meg korbácsoltat, vagy legyen bármi a büntetése pofátlanságomnak, de ez nem olyan, amit írásban jelenthetek, vagy ennyi fül hallatán. De arra sincs idõ, hogy késõbb jelentsek.

Látom a király arcán a tûnõdést, és hogy próbál rájönni mi járhat a fejembe, vagy mi lehet olyannyira fontos a számomra, hogy még a büntetést is vállalom érte.

- Menjetek ki! –adja a parancsnokainak, tábornokainak a parancsot, akik ledöbbenve állnak.

- De uram! Nem bízhatunk ebben a nõben! Mi van ha az életére akar törni? –kérdezi az egyik tábornok ledöbbenve, amire egy gúnyos mosolyt kap.

- Meg tudom magam védeni Lakmi hidd el. Esélye nincs a kisasszonynak ellenem. –válaszolja, amire visszacsúsztatva félig kivont kardjukat mennek ki és maradok kettesben a királlyal. Hosszan nézek a szemébe, és mikor meghallom az ajtó záródását, akkor kezdek neki a mondandómnak.

- Nem bízhatsz a parancsnokokban. Közöttük van egy áruló, aki felbérelte a méregkeverõt, hogy fizessen le embereket a faluk mérgezésére. Az egyik parancsnokod ellened dolgozik. A pontos tervét még nem tudom, de egy olyan méreg kifejlesztését kérte a méregkeverõtõl, amit nem tud kimutatni senki a vízbõl. Lehet az életedre akar törni. –mondom szemeibe nézve véresen komolyan.

- Név szerint is tudod melyik parancsnokom az, ki felbérelte? –kérdezi, miközben leül a foteljába láthatóan eltûnõdve, és mintha nem hinne nekem.

- A nevét nem tudta. Mindig sötétben beszéltek és az arcát nem látta, hogy tudja név szerint. Addj nekem egy kis idõt még és kiderítem melyikük az. –mondom szemeibe nézve.

- És mégis miért mentenéd meg az életemet? –kérdezi felvonva a szemöldökét és felállva lépked oda elém. Eléggé közel hozzám és arcomra simítja a kezét. Komoly tekintetem megremeg egy pillanatra és ajkaim is. –Hiszen minden vágyad, hogy megszabadulj tõlem nem igaz? –kérdezi arcán egy gúnyos mosollyal. Hátra lépek egyet és elütve arcomtól a kezét fordítom el a fejem.

- Minden vágyam, hogy távol legyek tõled, de nem az, hogy meghallj. –mondom halkabban és a kezdeti erõsségem megint kezd tova szállni. Utálom, mikor ezt csinálja. Utálom, mikor közel jön hozzám. Újabb lépést teszek hátrébb és úgy nézek fel a szemeibe.

- Mégis miért állsz ellen a saját vágyadnak ha? – kérdezi én meg megrázom a fejem.

- Én komolyan mondtam, amit mondtam! –Csattan fel hangom. –Komolyan beszéltem! Miért nem képes ezt felfogni?! –kérdezek rá kissé indulattal.

- Serena… Serena… minden reakcióddal csak elárulod magad. –vigyorog, majd újra komolyra válik arca és visszasétál az asztalához.  –Kapsz még egy hetet, hogy kiderítsd ki az áruló a palotában és bizonyítékokat gyûjts ellene. A fiúk a faluban maradtak?

- Igen ott maradtak a mérgezéseket megfékezni és segíteni Masi munkáját. – mondom komolyan, amire bólint.

- Maradjanak. A pofátlanságodért a büntetést pedig késõbb kapod meg. Még ki kell találnom, mi legyen. Eredj és végezd a dolgod! – küld el, én pedig meghajolva megyek ki az ajtón és a parancsnokok, tábornokok mennek vissza a megbeszélésük befejezésére én pedig a fiúknak írok levelet, a további utasítással.

~*o*~

Lassan közeledik a haladékom határideje, ami jobban frusztrál, hogy nem sikerült megtalálnom a fõ tettest. Nem sikerült rá jönnöm ki lehet az áruló. Nem ismerem annyira õket. Minden nap próbáltam beszélni velük megérinteni, hogy megnézhessem a múltjukat, hogy legalább tudjam, ki ellen keressek bizonyítékot, de óvatos a tettes. Hallom a pletykákat is, amik rólam szólnak, amit valószínû az áruló hintett el. Ami persze annak a bizonyítéka, hogy közel járok a megoldáshoz. Lassan de biztosan szorul a hurok, de az idõm is fogytán van.

Ma kilovagolok a fiúkhoz, hogy beszéljek velük mi a helyzet, de szerencsére újabb falvakat már nem mérgeztek meg. A méregkeverõt kiiktattuk így idõ mire az áruló talál egy újat, azonban az is lehet, hogy nem vár tovább a tökéletes méregre. A palotában egy bált rendeznek Niall háremhölgyei, persze a király engedélyével. Én nem túlzottan örülök a dolognak, hiszen a király is ott lesz és valószínû az áruló is. Nem tudom miért féltem ennyire Niallt, de nem akarom, hogy meghalljon, ezt tudom. Visszajövök a palotába. A fiúk csak annyit mondtak, ne hagyjam, hogy megöljék, amire meg is esküszöm nekik.

Eljött a bál estélye. Sikerült az egyik háremhölgyével meghívatnom magam, így én is ott vagyok. Minden egyes pillanatban fürkészõ tekintettel nézek szét és próbálom a legapróbb jelet is felismerni. A lányok már itt vannak lent és egy szép estélyi ruhát is kaptam erre az alkalomra. Csak akkor jöhettem, ha a lányok öltöztethettek fel. Nem érzem magam éppen jól a szoknyában, de ez az ára, annak, hogy betartsam a szavam, megteszem.

Egy ujj és pánt nélküli fûzõs estélyi ruha van rajtam, bár annyi engedményt adtak Niall hárem hölgyei, hogy elöl rövid a szoknyám és szép ívben hajlik le hátra egészen a földig az alja. Valamivel könnyebb benne mozogni, mint ha még arra is figyelnem kellene, hogy ne lépjek rá a szoknyára. A terem sarkában állok, kezemben egy pohár borral miközben figyelek szépen a háttérbe meghúzódva, mikor a király megjelenik a lépcsõ tetején, majd egy széles mosollyal arcán jön le és egyik hölgyétõl elfogad egy pohár bort és azzal vegyül el a tömegben.

Csendben figyelem, de szerencsére eddig engem nem vett észre. Ellenben egyik tábornoka kiszúrt és odaállva mellém néz abba az irányba ahova én.

- Titkos szerelem? –kérdez rá, amire felkapom rá a fejem és kérdõn nézek fel rá.

- Mégis mire gondol uram? –kérdezem furcsállva.

- Ön és a királyunk titokban kavarnak egymással nem igaz? –kérdez rá, miközben belekortyol a borába.

- Pfff… ez ostobaság. Mégis mibõl gondolja? –kérdezek vissza és úgy nézek vissza a tömegbe. –Aljas rágalom. Sose leszek a király ágyasa…

- Niallnak kevés nõ az, aki ellenállni tud. –vigyorogva néz le rám, én pedig felpillantok rá fél szemmel. –Mellesleg, ha nem érezne semmit iránta, nem figyelné ennyire. –teszi hozzá.

- Egyáltalán nem érzek iránta semmit azon kívül, hogy szabadulni akarok tõle! –fakadok ki, de hangerõmre ügyelve fordulok felé.

- Ohhh akkor elnézést, ezek szerint a szíve még egyáltalán nem foglalt és én magam is versenybe szállhatok érte? –kérdezi egy csábító mosollyal.

- Miért hiszi minden férfi azt, hogy egy pár szép bóktól megenyhül egy nõ és a karjaiba omlik? –kérdezek vissza enyhe fintorral az arcomon. – Más naiv lánykák lehet bedõlnek magának, de én koránt se fogok. –mondom, és ellépkedve mellõle megyek arrébb inkább, a termen keresztül suhanok el. Nem azért jöttem, hogy bájcsevegjek itt.

Ahogy keresztül haladok Niall mellé állok és úgy nézek körbe. Szerencsére épp egyedül maradt.

- Légy nagyon óvatos. A bál a legtökéletesebb alkalom arra, hogy megmérgezzenek. –mondom és látszik, hogy feszült vagyok ettõl az egész helyzettõl, mire Niall lenéz rám.

- Ej ha! Nem is tudtam, hogy így is ki tudsz nézni! –vágja rá végig nézve rajtam én pedig egy rosszalló pillantást vetek rá.

- Nincs kedvem a vicceidhez.

- Nem vicceltem Serena! Nagyon is csábító vagy most, egy igazi nõ. – vigyorogva néz rám az én arcom meg egyre unottabb.

- Egyszer… csak egyszer az életbe vennél komolyan! –rázom meg a fejem és inkább megyek arrébb õ pedig csak néz utánam. Még hallom, ahogy a parancsnok ki nálam próbálkozott csatlakozik Niallhoz és elegyednek szóba.

***

- Tüzes kis csaj az biztos… igazán megszerezném magamnak a kicsike kis testét. –mondja vigyorogva Raul Niallnak miközben mellé állt és figyelte, ahogy távozik a lány.

- Igen az, de ki mondta, hogy esélyed lenne megszelídíteni azt a kis vadmacskát? –kérdezi vissza.

- Miért talán neked van esélyed nála?

- Több mint neked barátom. –vigyorog, majd fel is nevet Niall.

- Tudod mit? Akkor, ha ennyire biztos vagy benne, hogy esélytelen vagyok, és csak te tudod megszelídíteni és az ágyba vinni fogadjunk! –mondja Raul önelégülten. – Fogadjunk, hogy egy hónap múlva a kicsike alattam fog nyöszörögni! –erre a király még egy jó ízût felnevetett és úgy néz az újra sarokban álló lányra néz, akit ismét végig mér.

- Nekem 2 hét is elég. –feleli nemes egyszerûséggel.

- Áll az alku.

***

A bál eddig „eseménytelenül” telik én pedig minden egyes mozdulatra figyelek, ami a teremben végbe megy. A gyanús jeleket figyelem és az egyik parancsnok nagyin is gyanút kelt, bennem, amire nem bírok tovább veszteg maradni. Könnyed léptekkel haladok az erkély felé. A zakója zsebébõl vesz elõ egy kis fiolát, aminek tartalmát egy pohár borba tölt és Niall felé veszi az irányt. Két boros pohár van a kezében én pedig megváltoztatva úti célomat megyek oda a királyhoz és mielõtt az átadná a borospoharat neki mosolyogva veszem el tõle.

- Ohh köszönöm ön igazi úriember. –mondom mosolyogva, miközben Niall értetlenül néz rám, és a férfi is.

- Azt a királyunknak szántam. –mondja kissé zavarba jõve bájos mosolytól és pár szempilla rebegtetéstõl.

- Serena mi folyik itt? –von kérdõre Niall.

- Semmiség királyom, de te magad is hallhattad, ezt a pohár bort neked szánták királyom. –mondom mosolyogva és közben a mi ki közjátékunkra figyel fel mindenki én pedig az egyik cserép növényhez lépek vele.

- Igen… tehát kérlek add át. –mondja kissé morcosabban, miközben az áruló figyelt engem értetlenül.

- Sajnálom, de nem tehetem, hiszen ez a bor mérgezett…

- Szemen szedett hazugság. –vágja rá az áruló.

- Van rá bizonyítékod Serena? –kérdez gyanakvóan Niall.

- A parancsnok úr ball zakó zsebében van a fiola, aminek a tartalmát öntötte bele a borba. –mondom, majd a növény felé emelem a poharat és öntöm annak földjére a tartalmát. Amint a nedû felszívódott a földbe a növény sárgulni és száradni kezd. –És itt a bizonyíték, hogy méreg volt a fiolában. –mondom határozottan és úgy nézek fel Niallra. – Ott az áruló…

Elõtte azonban át kell olvasnom az összest, majd rendszereznem kell õket, s aláírni, hogy láttam. Ez azért kell, hogy késõbbiekben ne essek neki senkinek se, hogy nem jelentette le a dolgokat ok nélkül, mert én elfelejtettem. Persze, megtehetném, mert én vagyok az uralkodó, de a gerincességem nem engedi.

A munkámat nem szeretem ágyba vinni, így egészen fenn vagyok addig, míg el nem olvasok mindent. Aztán jöhet a jól megérdemelt, kevés, de tartalmas pihenés.

פ***¤×

Reggel próbálok korán kelni, de sajnos egy kis reggeli fél órás lustálkodás belerondít a tervembe. Érzem, hogy az elmúlt pár napi rohangálás csak kivett belõlem egy adagnyi erõt, emellett még Serenával is kellett hadakoznom, amit úgy utálok. Persze, senki nem szereti, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy õ azt eltervezte, de én duplán. Király vagyok, egy vezér, az istenit is! Emellett még rosszat se akartam neki, de mindig olyan makacs volt.

Nagyokat sóhajtozom az íróasztalom mögött, ugyanis egy rakatnyi papírmunka gyûlt fel nekem, aminek egyáltalán nem örülök. Jobb kezem ezekhez nem nyúlhatott, ugyanis vannak dolgok, amikrõl tényleg csak én dönthetek. Eme mûvelet közben hallom meg a kintrõl beszûrõdõ kardcsilingelést. Oh, igen, mindenki edz. Nagyot sóhajtva állok fel kicsit, hogy kinézzek az ablakon, s figyeljem a katonáimat, ahogy az erõnlétükön dolgoznak.

Tekintetem megakad egy ismerõs alakon, aki nagy döbbenetemre nyugodt testtartással beszélget pár másik katonámmal. Serena, mi lelt, hm? Elgondolkozva figyelem õket, az se tûnik fel, hogy nyílik az ajtó, s egy futár lép be rajta. Nem szól hozzám, én pedig túlságosan is el vagyok foglalva ezzel a furcsa érzéssel. Annyira nem akart velem semmiféle kontaktust… talán lehet mégse a lányokat szereti, hanem a vörös, dögös, tûz démonokat?

- Felség… - fél szemmel lesek a fiatal démon felé, s mikor meglátom kezében az újabb iratokat, kinyújtom felé kezemet, õ pedig szó nélkül adja át nekem õket.

- Távozhatsz – tudom le ennyivel, de mire visszanézek, a kis csoport elvegyül. Nagyot sóhajtok, az órára nézek a falon, majd visszaülök az asztalomhoz. Még van idõm ebédig, addig úgyse tudnék találkozni a kis csalafinta nõszeméllyel.

Amint delet üt az óra, el is indulok, hogy meglátogassam õket. Nagy meglepetésemre Serena a férfiak körében van, akiket addig oly nagyon megvetett. Enyhe hõhullám fut végig rajtam, ugyanis kicsit sem tetszik a dolog.

- Egészségetekre. Serena… beszélhetnék veled? – szólalok meg, mire a férfiak tekintete rögtön rám szegezõdik, de az övé nem.

- Mirõl szeretne velem beszélni? – kérdez vissza. Oh, persze.

- Ez csak kettõnkre tartozik. – nyomatékosítom. –Valamint illetlen a felettesednek a hátadat mutatni miközben hozzád beszél! – közlöm vele felpaprikázott állapotban, ami a férfi társaiból lesütött tekintet vált ki. Oh, igen, tudják jól, milyen pusztító tûzörvényt tudok alkotni, ha úgy tartja kedvem. Õk harcoltak az oldalamon már.

- Én nem akarok magával beszélni – jelenti ki,s még menekül is, mire arcomra kiülhet egy pillanatnyi tömény düh, mert az egyik katona rögtön megszólal.

- Serena ne csináld ezt! Mi ütött beléd?

- Semmi csak nem akarok a királyotok, közelébe lenni. – Legszívesebben megperzselném, mindenki szeme láttára megkínoznám, hogy lássák, tudják, ki itt az úr. Forr a vérem, érzem, ahogy a forróság elönti a testemet, s ezen az se javít, hogy mindenki minket néz értetlenül.

- Felség, kérem! Majd én… utána megyek… - szólal meg az egyik ifjú, de én leintem.

- Te csak gyakorolj – közlöm vele, majd sietõs léptekkel megindulok a leányzó után, hogy aztán elnyelhessenek a lángjaim. El fogom fenekelni!

Ahogy kilépek a lángokból, rögtön csuklója után kapok, amit õ döbbenten fogad.

- Mégis mit képzelsz magadról?

- Eressz el! Nem akarok a közeledbe lenni és ennyi! – nyafogja kislányosan, ami õszintén egyszerre szórakoztat s húzza fel idegeimet.

- Miért nem akarsz a közelemben lenni? – érdeklõdöm, míg erõsen fogom, de õ nem akar válaszolni. Tapasztaltam már ilyet, de nem gondoltam volna, hogy pont ez lenne a háttérben. Biztos már az érintésemtõl is benedvesedik, ami a szûzies énjét roppantul bosszantja. Nos, tudom már mivel fogom betörni.

Odahúzom magamhoz, majd kihasználva döbbenetét, tapasztalatlanságát és zavarát, betapasztom száját a számmal. Elsõnek fel se fogja a helyzetet, aztán ficánkolni kezd s ajkamra harap, de õ nem tudhatja, hogy engem ez csak buzdít. Szeretek durvulni, szóval egy kis fogazás nem fog elriasztani… s olybá tûnik õ se nagyon tud ellenkezni, ugyanis egyre nyugodtabb, sõt, szemeit is szépen lassan lecsukja s átadja magát az élvezetnek. Szuszog, remeg karjaimban, s nem az undortól, hanem eme apró érintkezés gyönyörétõl. Mikor elengedem ajkait, csukott szemmel húzódik el tõlem, hogy aztán agya lassan feldolgozza a dolgokat, s kipattanjanak a szemei…S voálá, fülig vörösödik,

- Szóval ezért voltál velem ellenséges. – adok hangot elégedettségemnek, míg õ megsemmisülve fordítja el rólam tekintetét. –Csak azt mond meg, hogy akkor a titkos alakulat tagjaival miért vagy ellenséges? – érdeklõdöm, míg õt tartom. Vajon mennyire kívánhat? Mennyire gyûlölheti magát emiatt?

- Mert… mind egy tapló bunkó, akik azt hiszik õk a janik és sorra halmoznák a hibát. Mert egyáltalán nem oda valók és csak azt nézik, mikor szúrhatnak engem hátba – susogja, de nem néz rám, azonban arca még mindig vöröslik.

Méregetem egy darabig, amit õ próbál figyelmen kívül hagyni, végül válaszul csak hümmögök egyet. Nem menekül az érintésemtõl, ugyan úgy karjaim között marad, az se zavarja, hogy jó pár helyen összesimulunk. Ezt kihasználva hajolok oda füléhez, s szuszogok bele, amitõl rögtön összerezzen.

- Attól, hogy fülig belém vagy esve, megkövetelem az engedelmességet, kisasszony – susogom mély hangommal a hallójárataiba, amitõl rögtön szabadulni próbál karjaim közül.

- Én… én nem is…! – próbálna ellenkezni, de én csak jót vigyorgok rajta.

- Attól, hogy kedvelsz, még megbüntetlek ám. Csak nem úgy mint a fiúkat, ezt jól tartsd észben.

- Hogyne, ez zaklatás! Ha bármiféle igényed van akkor… akkor… menj csak az ágyasaidhoz! – köpködi felém a szavait, ami nevetésre ösztökél.

- Ne légy féltékeny, vadmacska – méregetem.

- Én nem vagyok féltékeny! – ellenkezik újra, de annyira lerí zavartan pirosló arcáról s csillogó szemeirõl az egész.

- Tudod, hogy tudom mi bánt, nem haragszom arra a nagy, csókra éhes szádra – kacsintok rá. – De ezt ne mondd el senkinek! Ha engedelmetlen vagy az embereim elõtt, meg kell hogy büntesselek – váltok kicsit komolyabbra. – Nem engedhetem meg a tiszteletlenséget, akkor se, ha egy csinos, nedves hölgytõl is jön.

- Hogy az a…! – akad benne a levegõ. – Ezt te mégis… mi… miért és…?!

- Remélem egyszer érezhetem is – teszem hozzá halkabban, tele szenvedéllyel. – De addig is, neked is meg nekem is dolgom van, szóval te csak menj szépen vissza a fiúkhoz, kicsit sántítva, mintha alaposan elfenekeltelek volna. Én pedig visszatérek az irodai munkához.

- Miért pont hozzád kellett kerülnöm? – kérdezi teljesen megsemmisülve.

- Mert tudta a fõnök, hogy én ellenállhatatlan vagyok – jelentem ki, mire õ küld felém egy mérges pillantást. – Ugyan, ha nem így lenne, nem hagytad volna magadat…

- Az egy pillanatnyi elgyengülés volt, többször nem fog elõfordulni! – vág vissza, amit én kételkedve fogadok.

- Legyen igazad, de most menj szépen vissza edzeni – intek fejemmel az edzõtér irányába. – Nehogy pletykáljanak arról, miért maradsz ki ennyi ideig.

- Már csak az hiányzik! – horkantja, majd szerintem öntudatlanul is, csípõjét kellemesen ringatva elindul visszafelé. Én még nézem egy darabig, majd egy halvány mosollyal az ajkamon hagyom, hogy a lángok elnyeljenek s kiköpjenek a dolgozószobám elõtti, lekövezett folyosón.

פ***¤×

Este fele jár már, mikor végzek a papírmunkámmal, idõben. Jó az idõzítés, ugyanis a csapatok vacsora idejének végét pont el tudom így kapni… vagyis Serena is most végezhet, s jöhet kifelé az ebédlõbõl. Azonban hiába keresem ott, nem találom, biztos elindult a nõi szárny felé. Bizony, nem õ az egyedüli nõi harcosom, ugyanis nem vallom, hogy nõnek csak ágyban vagy konyhában a helye. Szeretem a vad, erõs s magabiztos nõket, akik meg tudják védeni magukat.

Pont ekkor szúrom ki a lépcsõkön felfelé tartó formás hátsót, ami mosolyt csal az ajkaimra.

- Finom volt a vacsora? – termek mellette, mire ijedten rezzen össze.

- Igazán megtisztelhetnél azzal, hogy nem hozod rám a frászt – morogja, de nem néz rám. – S igen, az volt. Bár gondolom nem igazán ez érdekel téged.

- Sajnos nincs miért piszkáljalak – vallom be. – A jelentéseddel is minden rendben volt, jó részletes, szépen fogalmazott, igaz kicsit rideg, de mit is várhattam volna tõled? – kérdezem enyhén széttárt kezekkel. – Aludni mész?

- Nem, elsõnek… ah, igen, majd oda is – motyogja.

- Nyugodtan kimondhatod hogy elsõnek alaposan átmosod magadat – heccelem kicsit tovább, amit õ egy zavart szusszanással tud le. – Amúgy szeretnék neked odaadni valamit – állok meg a lépcsõn, pár fokkal lentebb, mint ahol õ van. Õ persze erre értetlenül áll meg, s néz le rám, hisz a huncut hangszínbõl hirtelen komolyra váltottam.

- Mit? – kérdez rá értetlenül, ugyanis nem lát nálam semmit se, de ezt egy csettintéssel megoldom. Egy akta lobban fel a kezemben, amit õ érdeklõdve figyel.

- Nem rég érkezett a kémek jelentése… a faluról van szó. Megtalálták a felelõst, azonban emellett újabb hat falut is megfertõztek – látom arcán a döbbenetet s a haragot. – Arra szeretnélek kérni, hogy este olvasd ezt át – nyújtom felé – reggel pedig jelenj meg az irodámban eligazításra.

- Eligazításra? – kérdez rá, míg elveszi az aktát.

- Adok hozzád pár embert, s szeretném, ha kinyomoznád a többi esetet. Emellett Masit is vidd magaddal, olybá tûnt jól ért a mérgekhez, s hasznunkra lehet. Jó éjt – biccentek egy aprót, majd indulok lefelé, azonban a hangja megállít.

- Várj! – szól utánam, én pedig hátranézek a vállam felett. – Kapok egy… csapatot? Akkor én leszek a...?

- A fõnökük, igen – bólintok. – Majd reggel többet beszélek errõl, most menj fürödni s aludni, Serena. Holnap hosszú napod lesz – mosolygom, majd haladok tovább. Így nem hallhatom azt a pár szót, amit orra alatt susmorog, talán inkább magának, mintsem nekem. 

- Mégis kit hoztam volna magammal? Masit? Õt is meg akartad kukkolni? – kérdezem makacsul. Nem hagyhatom, hogy megérezze a gyengeségem a közelébe.

- Nos –kezd bele egy kis gondolkodás után - akár.

- Akár?!

- Magaddal hozhattad volna, s akkor tudtam volna, hol vagytok, mert neki lett volna annyi esze, hogy megmondja hova mentek, így nem indultam volna a keresésetekre – magyarázza és én pedig csak figyelem cselekedeteit, ahogy ingjének nyakát húzza kintebb.– Meleg van ma.

- Mondja ezt egy tûzdémon? – gúnyolódok vele, hiszen a tûzdémonok még jobban bírják a meleget, mint az átlag. Szélesen elmosolyodik, miközben kezeivel ingjét kezdi el szétgombolni és levenni.– M… mit mûvelsz? –Arcom szinte azonnal rák vörössé válik és jövök teljesen zavarba.

- Minek tûnik? Mert pont azt – hangja is vigyorog nem, csak a szája. Végül leveszi és összehajtva azt teszi a kóre és folytatja a vetkõzést. Hát én meg nem várom meg míg bejön, így a vízpart szélén lévõ szikláról leveszem a ruháimat és sietõsebben indulok meg a tó másik vége felé, hogy a lehetõ legmesszebb legyek tõle.

- Hova mész? – kérdez rá, miközben hallom ahogy bele sétál a vízbe én pedig hátra nézek a vállam felett arcára koncentrálva.

- Nem nyilvánvaló? Minél messzebb tõled! – felelem nemes egyszerûséggel.

- Csak megmártózom, a közeledbe se megyek – csóválja a fejét. – Amúgy is, mit láthatna rajtam egy olyan nõszemély, mint te?

- Olyat, amit nem akar!

- S akkor ezek után azt akarja nekem bemagyarázni, hogy õ biza nem a nõket szereti… - morogja az orra alatt, amit nem igazán értek már, de nem is érdekel.

A part túlpartján kimenve megyek be egy bokorba felöltözni. Miközben magamban morgolódom.

- Nem hiszem el, hogy ekkora tapló paraszt, hogy egy ribancnak néz, aki semmi újat nem láthat rajta. Na megállj csak, legyen alkalmam vissza kapod! – morgolódom, miközben felöltözöm gyorsan és visszasietek az elõzõ helyre. Akkorra érek oda mikor Niall már felöltözött és csendben elindultunk vissza a faluba.

Ahogy haladunk közben elmondja, hogy mégis mire jutottak a fõvárosban az elmúlt két nap alatt és magamban konstatálom, hogy nélkülem is megoldotta az ügyet. Nem tudom, minek kellek én nekik akkor egyáltalán. Jah igaz is nem kellettem a nyakába akasztottak.

- Akkor az én észrevételemet is megtalálták az embereid – tudom le ennyivel szóban, azt is csak halkan.– Mi lesz most?

- Várunk. Azonban nem itt - feleli. – Sok dolgom akad még, s mivel az itteni gond lassan megoldásra kerül, visszatérünk a kastélyba. Elköszönünk a falusiaktól, aztán hazaviszlek.

- Úgy érted visszaviszel – javítom ki. – Nekem az a hely nem az otthonom.

- Oh, persze. El is felejtettem, hogy most is gyûlölsz mindent s mindenkit – tudja le ennyivel.

- Nem, ez nem így van.

- Hagyjuk csak Serena, felfogtam – int le, utálom mikor azt hiszi kiismert, akaratlanul is felmordulok.

- Egyáltalán nem fogtad fel, s annyira idegesítõ, hogy ilyen önelégült képpel kémleled a világot! Nem tudsz rólam semmit se, s ha rajtam múlik, nem is fogsz – közlöm vele, nemes egyszerûséggel kissé mérgesebben.

- Nem is kell rólad semmit se tudnom, elég a viselkedésedbõl leszûrnöm a dolgokat – feleli érzelemmentes arccal. – Ha pedig azért rendezel jelenetet, mert láttalak meztelenül, s mert én magam is ugyanabba a tóban hûtöttem le magamat, akkor neked se ártana elgondolkodnod pár dolgon. Például, hogy mennyire gyermeteg dolog ez.

- Oh, hogy, te mennyire…! – kezdenék bele, mert most nagyon felhúzott, de még se folytatom, mert szembe jön pár falusi, akiknek semmi köze az egészhez.

Nem szólunk többet egymáshoz. Mint egy néma pincsi kutya ott állok mögötte keresztbe fonott kezekkel és hagyom, hogy intézkedjen. Nem érdekel õ maga és nem érdekel ez az egész mindenség. Elegem van engedjenek el és hagyjanak békén. Még akkor se szólok õ hozzá, mikor elköszönünk a falusiaktól, majd csak a kezét nyújtja felém. Elõször csak furcsán nézek rá, majd felsóhajtva adom kezébe az enyémet és lángok borítanak el minket és a palotában jelenünk meg.

- Holnap reggelre szeretném az asztalomon tudni a jelentésedet a történtekrõl.

- De hát veled voltam! – vágok vissza. – Mirõl kéne írnom?!

- Csak írd meg – sóhajtja. – Olyan nehéz lenne, ha? Nem is kértem semmi mást tõled, még el se küldtelek sehova. Kicsit értékelhetnéd a helyzetedet.

- Értékelni? Ezt? – tárom ki a karjaimat, megint elõjött belõlem a dac. – Mit hiszel, ki vagy te?

- Niall király vagyok, eme országnak az uralkodója, vezetõje s védelmezõje – villantja rám szemeit. – Szóval még ma este kérem azt a jelentést, hogy nyugodtan aludhassak. Ama idõrõl is kérek alapos beszámolót, mikor nem tartózkodtam a faluban. Addig ne is lássalak!

Adja ki az egyértelmû utasítást, amire még hozzá vágnék valamit, de inkább nem teszem. Elfordulva tõle hunyom be a szemeimet dacosan. Nem engedhetek neki. Az érzések, amik magába kerítenek a közelébe újak és idegenek. Azok pedig sose hoztak nekem jót. Lassan nyitom ki a szemeimet és csak nézek utána, majd eltûnik az egyik ajtó mögött.

Lábam és szívem is megremeg, s mély levegõt véve megyek inkább a könyvtárba, ahol szerzek papírt és tollat. Leírom neki a jelentésemet a lehetõ leg részletesebben. Egyedül talán nincs az benne mikor mentem el a mosdóba, meg a tavas jelenet nincs benne. A szavak ridegek és szakszavakkal teli. Érzelemmentem, mint amilyennek egy jelentésnek kell lennie. Hamar megírtam, de nem érdekelt. Felállva az asztaltól vettem kezembe a köteg papírt és vittem Niall dolgozójába. Szerencsére nem volt bent, így leraktam az asztalára és távoztam onnan.

- Biztos az egyik ágyasával van. –morogtam hangomban némi féltékenység csillant meg, amire hirtelen ráztam meg a fejem és néztem körbe. Szerencsére nem hallotta senki és mentem ki onnan sietõsen. Nem nyúltam semmihez a jelentésen kívül. Nem vagyok kíváncsi arra, miket rejtegetnek ezek a tárgyak. Hány ágyasát vagy szolgálót döntött itt meg…

Aznap már nem találkoztam Niallal és én csak örültem neki, így össze tudtam magam szedni. Reggel mikor felkeltem a katonai gyakorló pályákhoz mentem, ami Niall dolgozójából jól látható volt, így tudja, hogy ott vagyok, én pedig hiába tudom, hogy láthat nem zavart, mert messze volt. Meg miért is figyelne engem? Semmiért! Tehát gond egy száll se.

Épp bemelegítettem mikor jött pár ember Niall katonáiból, de normálisan álltak hozzám, így én is hozzájuk. Beszélgettünk egy kicsit, hogy honnan helyeztek át ide és miért. A srácok csak jót nevettek rajta és megmondták õszinte véleményüket. Viccesnek tartották, hogy a titkos alakulat tagjait ilyen könnyedén le tudtam rázni és ezáltal valami barátias légkör alakult ki és persze egy versenyszellem is, hogy próbáljam meg õket lerázni itt a gyakorló pályán, így lett egy nagy közös edzés, ami mindenki számára hasznos volt. Én is tanultam meg õk is, de tény… õket nem tudtam lerázni.

Az ebédidõben õk pihentek a pálya szélénél lévõ szabadtéri asztaloknál és engem is oda hívtak. Nevetgélve ebédeltünk meg és furcsa volt, de jól éreztem magam a társaságukba. Nem éreztem azt a fajta kiközösítést, mint a titkos alakulatba. Lehet, mert nem tudnak a képességemrõl. Egyenlõnek néznek magukkal. Állunk fel mikor a hátam mögött egy ismerõs mély dörmögõs hangot meghallok.

- Egészségetekre. Serena… beszélhetnék veled? –szólal meg Niall és érzem a hátamon az égetõ tekintetét. Alsóajkamba harapva keményítem meg magam.

- Mirõl szeretne velem beszélni? – kérdem még türtõztetve magam, azonban nem fordulok felé.

- Ez csak kettõnkre tartozik. –mondja nemes egyszerûséggel. –Valamint illetlen a felettesednek a hátadat mutatni miközben hozzád beszél! –mondja mérgesen. Nos igen… igen csak tiszteletlenség, de nem tudok a szemébe nézni. Nem tudok felé fordul mert megint el önt az a furcsa idegen érzés, amit ki akarok zárni. El akarok távolítani magamtól és úgy látszik, ez akkor megy ha Niall nincs a közelembe.

- Én nem akarok magával beszélni. –mondom és kilépve az asztaltól veszek egy mély levegõt.

- Serena ne csináld ezt! Mi ütött beléd? –kérdezik hirtelen a többiek, mert nem ismernek rám.

- Semmi csak nem akarok a királyotok, közelébe lenni. –szögezem le és dacosan elfordulva mindenkitõl indulok meg onnan sietõs léptekkel. Hallom a többiek megdöbbenését és nem értik mi ütött belém. Én magam se… csak minél messzebb akarok lenni tõle!

Egy ideje csak megyek el onnan mikro hirtelen lángok jelennek meg elõttem és benne Õ. Hirtelen kapja el a csuklómat.

- Mégis mit képzelsz magadról? –von kérdõre, én pedig próbálom elhúzni a csuklómat kezébõl.

- Eressz el! Nem akarok a közeledbe lenni és ennyi! –mordulok rá, miközben próbálok kiszabadulni. Arcom már csak közelségétõl is kipirul.

- Miért nem akarsz a közelemben lenni? –faggat erõteljesen és nem ereszt, azonban nem válaszolok neki, csak makacsul dacosan menekülni akarok, de nem a rémült menekülés.

Hirtelen ránt magához csuklómnál fogva és átkarolva testemet csókol meg újra erõteljesen és stabilan tartva. Szemeim kikerekednek és hirtelen lefagyok, majd mikor kezdem felfogni, mi történt eleinte próbálom eltolni magamtól. Ajkára is rá harapok, de nem ereszt, sõt csak annál jobban húz magához és minden erõmet beleadva küzdök ellene, de még se… nem sikerül kiszabadulnom. Karom tartása egyre jobban kezd engedni és a távolság, amit tartok egyre csak csökken s szemeim is kezdenek lecsukódni.

~Mi… Mit mûvel velem?! Nem ezt nem teheti… nem engedhetem! Nem… nem… de… a…annyira jó…~ Harcol agyam még utolsó ideg szálaival azonban testem már nem küzd, hanem karjaiba simulva viszonozza az édes egyben mohó csókját. Teljesen elgyengül testem karjaiba és lelkem hevesen dobog. Eszem harcol szívem repül a boldogságtól. Agyam elveszti a küzdelmet már õ is csak élvezi a helyzetet. Bele szusszanok a mohó csókba és egész testemben remegek érintése iránt. Lassan szakad el tõlem a csókból. Pihegve behunyt szemmel szinte megsemmisülten állok elõtte.

Arcom vörös, mint a rózsák körölöttünk. Lassan nyitom fel szemeimet és nagyobbat nyelve nézek a szemeibe. Nem bírok megszólalni.

- Szóval ezért voltál velem ellenséges. –mondja végül egy szélesebb mosollyal én pedig elszégyellve magam fordítom oldalra a fejemet. –Csak azt mond meg, hogy akkor a titkos alakulat tagjaival miért vagy ellenséges? –kérdezi halkan lágy hangon, mint ahogy ritkán beszélt eddig velem. Nem ereszt el a karjaiból.

- Mert… mind egy tapló bunkó, akik azt hiszik õk a janik és sorra halmoznák a hibát. –mondom ki azt, amit én látok a titkos alakulatnál. –Mert egyáltalán nem oda valók és csak azt nézik, mikor szúrhatnak engem hátba. –motyogom bevallva az igazat. Nem tudom mit tett velem, de nem kiabáltam, nem löktem el, nem pofoztam fel, holott talán ez lett volna a természetes reakció tõlem… nem?

Addig maradunk csendben, míg Serena lélegzete rendezõdik, tartása se oly görcsös már s láthatóan a szín is visszatér az arcába. Én addig a gyógyszert nézem, melyet a fiolák rejtenek magukban. Ki fogja az embereknek most beadni? Serena túl gyenge én meg nem igen értek hozzá. Esetleg a boszorka?

- Talán kérnünk kellene Masitól újabb segítséget, hogy beadja az embereknek a gyógyszert… ha már az orvos kiesett – szólal meg még mindig erõtlen hangon Serena.

- Én is ezen gondolkodtam éppen – vallom be, majd lassan felé fordulok s odalépek hozzá. Ha már beszélni tud, akkor ideje, hogy leszidjam. - Mégis mit képzeltél magadról, hogy használod a képességedet, mikor egyedül vagy?

- Van… hogy akaratom ellenére aktiválódik. – feleli, míg fejét oldalra hajtja, hogy rám se kelljen néznie.

- Ha aktiválódik, akkor elrántod a kezed… a bárban is ezt csináltad és meg se kottyant akkor most miért nem tetted? – értetlenkedem enyhe méreggel.

- Meg akartam oldani az ügyet ennyi az egész. Ha már aktiválódott végig akartam vinni… de nem tudom miért mondom el ezt neked! Nem tartozom neked elszámolással. – Feláll majd az ablak felé indul el, de látom rajta, hogy mennyi ingatag így utána lépek. Hamar össze i rogy, a karjaimban köt ki, ahol aztán vöröslõ arccal pillant felém.

- Annyira ostoba vagy! Felállni se bírsz az erõ hiánya miatt így mégis mit kezdjek veled, és pont, hogy tartozol elszámolással, a felettesed vagyok, ezt tanuld meg. Ha meghalsz, én vagyok érted a felelõs – emlékeztetem kicsit lágyabb hangon, mint ahogy belekezdtem.

- Egy gonddal kevesebb lenne a nyakadba – felesel rögtön, majd próbál kibontakozni a karjaimból, de túl gyenge ehhez. Tagadóan megrázom a fejemet, majd visszaültetem oda, ahol elõbb volt.

- Rettentõen ostoba vagy. Maradj a széken és szedd össze magad. El kell menned Masihoz idehozni õt és meggyógyítatni az embereket. – Próbálom ezzel elintézni a dolgot, hátha így kicsit pihen s a seggén marad.

- Igyekszem – vesz egy mély levegõt, míg oldalra néz, még a végén se az én képem lebegjen elõtte. Ezután megpróbál lassan felállni a székbõl, én pedig figyelemmel követem a sikeres akcióját. –Sietek vissza Masival. – adta tudtomra, majd kilép az ajtón.

- Mégis hova indulsz, így legyengülve? – érdeklõdöm, mire õ megáll s hátra néz rám. Mennyire sietõs neki.

- Megyek Masihoz, hogy megkérjem, jöjjön ide. Hisz ön parancsolta ezt nekem – teszi hozzá egy sóhaj után. - Minél tovább késlekedem, annál többen lesznek egyre betegebbek és egyre több lesz a halott. Nem fogom hagyni, hogy az én gyengeségem miatt meghalljon bárki is. perc és itt vagyok, ha csak Masinak nem lesz más egyéb elfoglaltsága. – tudja le ennyivel, majd távozik. Nincs értelme veszekednem vele, lehet ha mozog, még az ereje is jobban visszajön.

Elsõnek megkötözöm a doktor kezeit a helyben talált kötéllel, bár kétlem, hogy ilyen fájdalommal bárhova is menne. Azonban jobb a biztonság. Ezután körbeszaglászom a szobában, keresek valami nyom után, de nem igen találok semmit se. Biztos a lakásán több minden lesz, azonban mielõtt oda is elindulnék, ami pár lépcsõfok csak, nyílik az ajtó s Masi meg Serena megérkezik.

- Régen találkoztunk királyom – köszön rögvest a boszorkány, amit én széles mosollyal fogadok. Régen? Egy órája se.

- Örülök, hogy ide fáradt a hívásomra és ezzel kész segíteni a betegeken személyesen is. Sajnos az orvos okozta a mérgezést. Hosszú idõbe tellene idehívni másik faluból egy dokit – felelem. Figyelnem kell a munkára, nincs elkalandozás, egyszerûen nincs. Sajnálom Masi… talán máskor.

- Teljesen megértem királyom s ezért is jöttem én, amint tudtam, s értesültem róla. Hoztam még gyógy készítményt, s gyógynövényeket, melyekbõl még készíthetek. Hol rendezkedhetnék be? – faggatózik tovább Masi, míg Serena leül az elõzõ helyére, a székre.

- Ahol csak tetszik neked. Néz körbe én pedig bezárom ezt a senkit, hogy ha felébred se tudjon mit kezdeni – felelem. –Serena! Míg én távol vagyok ügyelj a gyógyítás folyamatára, és tartsd nyitva a szemed!

A válasza egy bólintás, én pedig úgy döntök, hogy ehhez segítséget kérek az otthoni legjobb faggatóimtól.

פ/***¤×

Két nap alatt mindent kiszedünk az orvosból. Persze ezalatt még pár kémet is küldök a falu környékére, s a hasonló határvidéki városokat is felszólítom az alaposabb figyelemre, s ha netán észleltek valami furcsaságot, rögvest jelentsék. Miután végzek királyi feladataimmal, úgy döntök, visszatérek a faluba, hogy összeszedjem Serenát és a többit az embereimre bízzam.

Nagy döbbenetemre nem találom a faluban, s kérdezõsködés útján se jutok többre. Így hát marad a kis láng követése, mely hozzám tartozik, így csak rá kell koncentrálnom. A lábaim visznek maguktól, s hamar az erdõbe érek. Felvont szemöldökkel kémlelem a tájat, magam sem tudom elképzelni, mit kereshet itt. Aztán megpillantom, ahogy a kis tóban fürdik.

- Tehát itt bujkáltál?! – vonom rögvest kérdõre, mire õ ijedten összerezzen, megáll a mozgásban, majd lassan felém fordul. Teljesen meztelen, ami egyrészt megdöbbent, másrészt meg feltüzel.

- Én nem bujkáltam, csak… eljöttem lefürdeni, így három nap után. A mérgezett vízbe valahogy nem volt kedvem – feleli, majd mikor feltûnik neki, hogy épp férfiasan végigmérem, zavartan próbálja magát takargatni s próbál elfordulni tõlem. Na, még nem néztem meg mindent, ez nem ér.

- S… felügyelet nélkül? – faggatom tovább, amire picit felém les, majd inkább visszacsúszik a vízbe. Nem mintha a szép tiszta víz bármit is takarna a kíváncsi szemek elõl…

- Mégis kit hoztam volna magammal? Masit? Õt is meg akartad kukkolni? – kérdez rá kicsit erõszakosabban, úgy tûnik kezd visszatérni a hangja. Az jó, szeretem, ha egy nõ hangos.

- Nos – kezdek bele egy kis gondolkodás után -, akár.

- Akár?!

- Magaddal hozhattad volna, s akkor tudtam volna hol vagytok, mert neki lett volna annyi esze, hogy megmondja hova mentek, így nem indultam volna a keresésetekre – magyarázom, majd kifújom a levegõt, s ingem nyakához nyúlva kicsit megmozgatom azt. – Meleg van ma.

- Mondja ezt egy tûzdémon? – gúnyolódik velem, mire én széles mosollyal az ajkamon elkezdek leöltözni. – M… mit mûvelsz?

- Minek tûnik? Mert pont azt – felelem széles vigyorral, majd gondosan összehajtom a felsõmet, s lerakom egy közeli kõre. A cipõm is mellé kerül, majd jöhet a nadrágom is. Serena ekkor már a kis tó másik oldalára igyekszik, kezében a saját dolgaival

- Hova mész? – kérdezem remekül szórakozva, míg én magam is meztelenül belegázolok a hûvös vízbe. Nem hideg, így nem ráz ki úgy a hideg, de azért egy pillanatra egész rossz ötletnek tûnik a dolog.

- Nem nyilvánvaló? Minél messzebb tõled! – feleli, míg hátranéz a válla felett.

- Csak megmártózom, a közeledbe se megyek – csóválom a fejemet. – Amúgy is, mit láthatna rajtam egy olyan nõszemély, mint te?

- Olyat, amit nem akar!

- S akkor ezek után azt akarja nekem bemagyarázni, hogy õ biza nem a nõket szereti… - morgom az orrom alatt.

Miután végzek, visszamegyek a partra, majd felöltözöm. Jól esett ez a kis megmártózás, s habár elrontottam Serena szórakozását, láthatóan õ is szedelõzködi kezd, mikor én is. Nem szól hozzám, de azért csendben követ vissza a faluba, miközben én elmondom azt, amire eddig jutottunk.

- Akkor az én észrevételemet is megtalálták az embereid – tudja le ennyivel csendesen. – Mi lesz most?

- Várunk. Azonban nem itt - felelem. – Sok dolgom akad még, s mivel az itteni gond lassan megoldásra kerül, visszatérünk a kastélyba. Elköszönünk a falusiaktól, aztán hazaviszlek.

- Úgy érted visszaviszel – javít ki. – Nekem az a hely nem az otthonom.

- Oh, persze. El is felejtettem, hogy most is gyûlölsz mindent s mindenkit – tudom le ennyivel.

- Nem, ez nem így van.

- hagyjuk csak Serena, felfogtam – intem le, de õ csak felmordul.

- Egyáltalán nem fogtad fel, s annyira idegesítõ, hogy ilyen önelégült képpel kémleled a világot! Nem tudsz rólam semmit se, s ha rajtam múlik, nem is fogsz – közli velem mérgesen.

- Nem is kell rólad semmit se tudnom, elég a viselkedésedbõl leszûrnöm a dolgokat – felelem érzelemmentes arccal. – Ha pedig azért rendezel jelenetet, mert láttalak meztelenül s mert én magam is ugyanabba a tóban hûtöttem le magamat, akkor neked se ártana elgondolkodnod pár dolgon. Például, hogy mennyire gyermeteg dolog ez.

- Oh, hogy, te mennyire…! – kezdene bele, azonban pár falusi jön velünk szembe, így elharapja mondandója végét.

Nem is váltunk több szót, még akkor sem, mikor elbúcsúzunk a falusiaktól. Szavak nélkül is tudtára tudom adni, hogy indulunk, elég kinyújtanom felé kezemet. Elsõnek értetlenül néz rám, majd mikor kicsit felemelem a fejemet, s várakozóan felsóhajtok, óvatosan megfogja a kezemet. A lángok ellepnek minket s pillanatokon belül a birodalom fõépületében vagyunk.

- Holnap reggelre szeretném az asztalomon tudni a jelentésedet a történtekrõl.

- De hát veled voltam! – vág vissza. – Mirõl kéne írnom?!

- Csak írd meg – sóhajtom. – Olyan nehéz lenne, ha? Nem is kértem semmi mást tõled, még el se küldtelek sehova. Kicsit értékelhetnéd a helyzetedet.

- Értékelni? Ezt? – tárja ki kezeit. – Mit hiszel, ki vagy te?

- Niall király vagyok, eme országnak az uralkodója, vezetõje s védelmezõje – villantom rá szemeimet. – Szóval még ma este kérem azt a jelentést, hogy nyugodtan aludhassak. Ama idõrõl is kérek alapos beszámolót, mikor nem tartózkodtam a faluban. Addig ne is lássalak!

Szólni akar, látom rajta, hogy legszívesebben kioktatna, azonban a távozó alakom után mégse kíván kiáltani. Nem tudom miért kell olyan hirtelen váltogatnia a hozzáállását, s azt se értem, miért hiszi azt, hogy oly annyira lenézem s semmibe veszem. Akkor itt hagytam volna, míg intézkedem, s csak irodai munkát bíztam volna rá. Komolyan nem értékel õ semmit se! Még egy kis huncut közös lubickolást se. Ostoba!

- Nem kérek a kioktatásodból – motyogom.

- Igazából senkiébõl se kérsz, de mind egy vagyunk ezzel. –közli egyszerûen. - Most pedig nyisd ki a táskádat, rakjuk bele a fiolákat s tegyük azt, amiért idejöttünk – adja ki a parancsot. Nehezen felemelem a fejem, s egyenesen szemeibe nézek. Látom szemeibe, hogy látja a könnyeimet. Elegem volt ebbõl az egészbõl. Túl akarok lenni az egészen már és haza menni.

- Ha nem függnének ettõl emberi életek, bizony nem mûködnék veled együtt – sóhajtom lemondóan és felényújtom a kezemet, hogy elvegyem a fiolákat. Óvatosan adja oda nekem én pedig a tarisznyámba rakom õket és alsóajkamba harapok egy rövid idõre.

- Most pedig induljunk. Elsõnek próbáljuk a mérgezést megszüntetni. Vagy tudod mit? Úgyis olyan rossz passzban vagy, azt rád hagyom – adja az újabb parancsot, ami elõször ésszerû, majd az hogy egyedül enged a kúthoz igen csak szokatlan tõle, ezért furcsán nézek is rá. – Én addig odaadom az orvosnak az ellenszert… bár… legyünk elõvigyázatosak, ott maradok vele. Gyere majd a falu orvosához, ha beleraktad a vízbe az ellenszert. Mondjuk, merj egy vödörnyi vizet a kútból, öntsd bele mind a két üvegcsét, majd ereszd vissza.

- Én is így terveztem – mordulok fel. – Nem vagyok egy ostoba nõszemély.

- Kivételesen nem is gondoltam erre – válasza szórakozott hozzá képest. Rosszalló pillantást vetek rá, de annyiban is hagyom a dolgot.

Szótlanul sétálunk el a kútig és õ onnan tovább megy egyedül. Leülve a kút szélére kezdek el felhúzni egy vödör vizet és úgy nézem benne a tükörképemet. Sikerült megtörnie… nem hagyhatom gyõzni Niallt. Mély levegõt véve öntöm a vödörbe a fiola tartalmát és úgy eresztem vissza a kútba, majd figyelem a hatást. Kezem a kútra teszem le, s ekkor újra képek villantak be és a falu orvosát látom, ahogy egy üvegcsével jön a kúthoz és bele önti az egész fiola tartalmát. Eléggé sokáig visszapörgetem az eseményeket és most már biztos vagyok benne, hogy õ az.

Levegõért kapkodva esem le a kútról a földre és kapkodva a levegõt húzódom el és próbálok magamhoz térni. Nem bírok fel állni. Teljesen kivette az erõmet az elõbbi bevillanás, ahogy használtam a képességem, ha már bevillant és tüdõmet is érzem, hogy összeszorul. Nehezen fel állva botladozva indulok el gyorsan Niallhoz, hogy figyelmeztessem. Még épp idõben lépek az ajtóba.

- Ne bízz rá semmit se! Õ is benne van! – mutatok az orvosra. – Láttam!

- Micsoda? – kérdez rá döbbenten Niall és az orvos meg látható zavarba jön. Nem tetszik neki a helyzet, de én tisztán láttam.

- Mire érti ezt asszonyom? Hisz én... – kezd bele a magyarázkodásba, de nem hagyom.

- Láttam, amint mérget önt a kútba, de… csak egyszer – erõsítem meg a mondandómat, majd egy kicsit megrezdülve és megkapaszkodva, de újra erõt véve magamon folytatom. – Megbíztak vele, ugye?

- Te egyedül használtad a képességedet, mikor le vagy gyengülve? –kérdezi döbbenten. Az orvosnak azonban csak ez a jel kellett, hiszen hirtelen, mint akit kilõttek egy puskából rohant felém és könnyedén lökött félre. Hangosabban nyögök fel a hirtelen ütés és földet érés miatt. Ajkamba harapok épp mikor Niall oda ér hozzám.

- Ne velem foglalkozz, kapd el! – förmedek rá, de koránt se foglalkozik azzal, amit mondok.

. Szerinted király lennék, ha egy ilyen alak után kéne futkosnom? – kérdez engem, de válaszolni nem tudok neki. Felsegít és betámogat a házba egy székre, bár legszívesebben ellökném, csak újra a földön lennék. Nagyot nyelve nézek fel rá. – Most pedig várj itt, körülbelül tíz másodperc múlva ott leszek – mutat a szoba másik sarkába, majd lángok veszik körbe és eltûnik.

Nem sokkal rá a szoba padlóján jelenik meg a férfi lángok közepette és felette áll Niall. Alsóajkamba harapva nézek rá és a férfi jajveszékelése betölti a házat. Az ajtó be van zárva, így bejönni nem tudnak.

- Van tipped arról, hogy miért tette ezt? – kérdezi, s nagyot szusszan. – Azt hagyd ki, hogy pénzért, mert azt tudom. Gimblai arany itt sokat ér.

- Gimblai arany? – kérdezek vissza zavartan, mert nem igazán értem a dolgot. Hátra néz rám elmosolyodva.

- A szomszédos apró kis kereskedõ királyság. Rég óta vágynak a birodalmamra, ami ércben, vízben s egyéb nyersanyagban gazdag. Jó lenne azzal is kereskedni – ecseteli.

- Akkor ezért tette? Ezért ölt s betegített meg annyi embert? - háborodok fel ezen, majd lenézõen a földön kuporgó, fájdalomtól nyöszörgõ férfira nézek. – Mit kezdünk vele?

- Majd kihallgatjuk, de elsõnek is szedd össze magadat, meg kell mentenünk a mérgezett lakosságot, mielõtt túl késõ lesz – adom ki a parancsot.

- Mintha az olyan könnyen menne! – mondom kissé hangosabban, miközben egy újabb fájdalom szalad végig a testemen .

- Oh, nyugalom, van egy kis idõnk, úgy… tíz perc – incselkedik velem Niall, miközben bele rúgva a tettesbe kényszeríti a hasára, hogy ne láthassa ronda arcát és hangja is tompább legyen. Mély levegõket véve hunyom be a szemem és próbálom összeszedni magam.

Nem tudom mennyi idõbe is telik végre normalizálnom a légzésem és valamennyire visszaszereznem az erõmet is. Kinyitva a szemem nézek fel Niallra, aki a fiolákat nézegeti.

- Talán kérnünk kellene Masitól újabb segítséget, hogy beadja az embereknek a gyógyszert… ha már az orvos kiesett. –mondom halk erõtlen hangon.

- Én is ezen gondolkodtam éppen. –mondja Niall kelletlenül és lassan felém fordulva lépked oda hozzám. Az orvos beájult a fájdalmától. Leguggolva elém néz rám kissé haragosan és dorgálón. –Mégis mit képzeltél magadról, hogy használod a képességedet, mikor egyedül vagy? –von kérdõre mérgesen én pedig dacosan fordítom el a fejem felõle.

- Van… hogy akaratom ellenére aktiválódik. –vallom be és behunyva a szemem tiltakozom az ellen, hogy ilyen közel legyen hozzám.

- Ha aktiválódik, akkor elrántod a kezed… a bárban is ezt csináltad és meg se kottyant akkor most miért nem tetted? –faggat tovább.

- Meg akartam oldani az ügyet ennyi az egész. Ha már aktiválódott végig akartam vinni… de nem tudom miért mondom el ezt neked! Nem tartozom neked elszámolással. –Mondom felállva és az ablakhoz indulnék, de megint megszédülök a hirtelen felállástól és Niall kap el. A karjaiban kötök ki és arcomra vörösség kúszik fel a zavartságtól.

- Annyira ostoba vagy! Felállni se bírsz az erõ hiánya miatt így mégis mit kezdjek veled, és pont, hogy tartozol elszámolással, a felettesed vagyok, ezt tanuld meg. –mondja határozottan. Lágyan mégis határozottan tart a kezébe és nem tudom, mi a fene ütött belém, de teljesen zavarba hoz. – Ha meghalsz, én vagyok érted a felelõs.

- Egy gonddal kevesebb lenne a nyakadba. –próbálok kibontakozni a karjaiból, de nem sikerül, pedig nem tart erõsen. Érezhetõen megrázza a fejét és vissza leültet.

- Rettentõen ostoba vagy. –szögezi le. –Maradj a széken és szedd össze magad. El kell menned Masihoz idehozni õt és meggyógyítatni az embereket. –Adja ki az újabb parancsot. Nem ellenkezek vele, nem morgok, és nem mondok neki semmit se, csak oldalra nézek.

- Igyekszem. –mondom mély levegõt véve és megpróbálok lassan felállni a székrõl, ezúttal sikerrel járok. Mély levegõt véve lassan indulok el kifelé. –Sietek vissza Masival. –jelentem ki kifelé tartva.

- Mégis hova indulsz, így legyengülve? –von kérdõre, oldalra döntve a fejét, én pedig megállva nézek vissza rá.

- Megyek Masihoz, hogy megkérjem, jöjjön ide. –közlöm tényszerûen és felsóhajtok. –Hisz ön parancsolta ezt nekem. Minél tovább késlekedem, annál többen lesznek egyre betegebbek és egyre több lesz a halott. –mondom szemeim komolyak. –Nem fogom hagyni, hogy az én gyengeségem miatt meghalljon bárki is. –szavaim komolyak és határozottak. Megfordulva indulok tovább. -30 perc és itt vagyok, ha csak Masinak nem lesz más egyéb elfoglaltsága. –kinyitva az ajtót megyek ki az ajtón és indulok meg az erdõ és Masi háza felé.

Lassan sétálok ám összeszedetten. Nem mutatom, hogy nem igazán bírnék most el még egy nõi támadóval se. Az erdõbe érve megyek vissza Masi házához, ahol bekopogva mondom el neki a fejleményeket. Szerencsére egybõl veszi a lapot miért is jöttem és összeszedelõzködve újabb fiolákat elrakva indulunk meg vissza az orvos házához.

- Az orvos koránt se lesz szép látvány. Mikor eljöttem eszméletlen volt, ugyanis kapott egy kis elõ büntetést a királyodtól. –mondom határozottan, és ahogy kiérünk az erdõbe, ismét megremegek és erõt vesz rajtam egy gyenge hullám. Kimerültem. Masi kap el és vállára húzza a kezemet.

- Jól vagy Serena? –kérdezi érdeklõdve, de én csak kiegyenesedve veszem el tõle kezemet és megköszörülve torkomat bólintok.

– Menjünk. –mondom és tovább megyek be a faluba egyenesen az orvos házához. Kinyitva az ajtót engedem elõre Masit, aki egybõl kiszúrja Niallt.

- Régen találkoztunk királyom. –hajol meg bájos kissé csábító mosollyal mégis félénken. Felsóhajtva nézek oldalra, ahogy belépek.

- Örülök, hogy ide fáradt a hívásomra és ezzel kész segíteni a betegeken személyesen is. Sajnos az orvos okozta a mérgezést. Hosszú idõbe tellene idehívni másik faluból egy dokit. –mondja Niall, és mint ha fel se venné most a lány bájos és csinos alakját.

- Teljesen megértem királyom s ezért is jöttem én, amint tudtam, s értesültem róla. Hoztam még gyógy készítményt, s gyógynövényeket, melyekbõl még készíthetek. Hol rendezkedhetnék be? –érdeklõdik a lány én pedig már nem zavarom õket édes csacsogásukba az ablaknál lévõ székre ülök le kicsit pihenni.

- Ahol csak tetszik neked. Néz körbe én pedig bezárom ezt a senkit, hogy ha felébred se tudjon mit kezdeni. –Hallom Niall válaszát. –Serena! Míg én távol vagyok ügyelj a gyógyítás folyamatára és tartsd nyitva a szemed! –Utasít Niall, amire bólintva nézek rá és elköszönve tõle, hagyom, hogy távozzon. Valószínû visszaviszi a palotájának tömlöcébe, így pár napig nem lesz itt szerencsére.

~*o*~

A második nap kezdõdik azon idõszakból, hogy Niall nem tartózkodik a környezetemben. Sokkal felszabadultabb vagyok és az életkedvem is megnõtt, hogy nincs a közelembe. Nem érzem azt a fenyegetettséget, hogy teljesen kiismer és érzelmileg elgyengít.

Sikerült vissza zárnom a múltamat a hátsó kis szobámba elmémben és újra önmagam vagyok. Nem minden férfival vagyok olyan mint Niallal, sõt ha nem akarna betörni nem lennék vele ilyen, de ez mellékes. A fertõzött víz és talaj mennyisége napról napra csökkent és a kút körül már igen csak felszabadultak a növények és ez egyre jobban terjed szerencsére. Az emberek is gyorsan gyógyulnak Masinak köszönhetõen. Végig mellette vagyok és segét kezem neki, bár mikor a múltamról akar faggatni, inkább elmegyek nyomozni. Ki is derítettem az alak arcát aki Gimblai arannyal fizette meg az orvost a mûveletéért és még a mérget is õ adta, így tudom, merre menjek majd tovább, ha Niall már visszatért.

A déli melegben végül is úgy határozok, hogy elmegyek az erdei tóhoz lefürdeni, mert azt nem érte el a fertõzöttség, és mindig is szerettem az élõ vizet. Nem sok utamba kerül és a falutól se vagyok iszonyatosan messze, így nem szegem meg olyannyira Niall parancsát se.

A táj csodálatos békés és nyugodt. Tehén borja se jár erre, nem hogy az ember fia, így levetkõzve sétálok bele a vízbe. Kellemes meleg a napsütéstõl és a meleg levegõtõl, így csak még inkább élvezetesnek ígérkezik a fürdõm. Úszni indulok mikor derékig beértem. Hajam szétterül a vízen, s vissza kiúszva a sekélyebb részre állok meg lábamon és kezdem el testemet átmosni, s lemosni a kosztól. Derekamig ér a víz ahol éppen állok és élvezem a csendet, mikor egy hirtelen hangot hallok meg a partról.

- Tehát itt bujkáltál?! –förmed rám hirtelen Niall és összerezzenve nézek a hang irányába és valóban õ. Teljesen lefagyva meredek rá. Kebleim fedetlenül tárulkoznak ki, s ruháim pedig lába mellett pihengetnek a parton.

- Én nem bujkáltam, csak… eljöttem lefürdeni, így 3 nap után. A mérgezett vízbe valahogy nem volt kedvem. –mondom pislogva zavartan, mire leesik mit is mér rajtam végig és eltakarva melleimet vöröslõ arccal elfordulva tõle guggolok bele a vízbe.

Nesze neked magabiztosság, sikeresen visszanyert tartás és érzelmi stabilitás. Megjelenik és úgy vagyok itt a vízbe, mint egy könnyen elejthetõ préda.

- Sikerült megtalálnom a pontos mérget és az ellenszerét, ami közömbösíti és azt is ami gyógyítja azt. Az elsõbõl van egy kis adagom, meg kellene próbálni, hogy hatásos-e, ha igen csinálok belõle egy nagyobb adagot, hogy az ivóvízbe juttatva közömbösíteni tudjuk a természetbõl. A második pedig jelenleg még fõzés alatt van.

- Köszönjük Masi – köszönöm meg, hisz tényleg nagyon hálás vagyok. Már csak a segítségért is. Ha pedig sikerül a mérgezést megállítani, kitüntetem valamivel, még magam sem tudom mivel, de nagyon kreatív tudok ám lenni.

- Serena attól, mert a múltban nehéz sorsa volt, és voltak kemény évei, tapló férfiak az életében, attól a gyengeség még nem egy szégyeni való dolog. A nõk igen gyengébbe a férfiaknál, és pont hogy emiatt van rájuk szükségünk – intézi hirtelen szavait Serenához, amin én magam is meglepõdöm. Lehet hallotta volna a beszélgetésünket, míg kotyvasztott?

- Mit tudsz az életemrõl? Mi jogon oktatsz ki? – förmed rá mérgesen Serena. - Semmi közöd a életemhez és senkinek se! Nem veszélyeztettem egyik katona életét se azzal, hogy leráztam és egymagam oldottam meg a feladatokat, a magam módja szerint, és nem a parancs szerint. Egy halálért se vagyok felelõs mégis engem kell betörni! Erre a feladatra kaptam a királyod a nyakamba! Ha azokban az esetekben a parancsok szerint végeztem volna a dolgokat sok halott lett volna! De ezt egyik felettesem se látja! Elegem van az egészbõl! – kiabálja, majd mint aki jól végezte dolgát, kiviharzik a házból. Csak figyelem távozó alakját, majd nagyot sóhajtva én is felállok.

- Kérem bocsásson meg nekem királyom. Nem akartam bele kotyogni a dolgába, azt hittem ezzel segítek, de Serena gyûlöli nõi mivoltát. Én ezt látom – kér elnézést Masi, mire én legyintek egyet.

- Ne is törõdj ezzel… veled még kedves volt – közlöm. – Tényleg nagyon köszönjük a segítségedet Masi, nagy terhet vettél le a vállunkról – küldök felé egy mosolyt, mire õ zavarba jõve lesüti a szemeit. A fiolák nálam vannak, a kezemben tartom õket, Serenánál van táska, amibe belerakhatom. Biccentek még egy aprót a boszorkány felé, majd én magam is távozom.

Nem kell messzire mennem, hogy kiszúrjam Serenát. Egy közeli fa tövében üldögél, lehajtott fejjel, összekucorodva. Nem tudom igazán mit is érzek az õ helyzetével kapcsolatban. Mindenkit érnek sérelmek, s feldolgozzák. Ismertem olyan démont, kit többször megerõszakoltak, de talpra állt. Igaz segítséggel, de sikerült neki. Szörnyûek a háborúk, én magam is tudom, s habár élvezem a csatatéren való ütközeteket, azt, ami azon kívül történik, megvetem.

- El se köszöntél – lépek oda hozzá, de õ fel se néz rám. – Pedig illõ lenne, tudhatnád.

- Nem kérek a kioktatásodból – suttogja.

- Igazából senkiébõl se kérsz, de mind egy vagyunk ezzel – közlöm vele nemes egyszerûséggel. – Most pedig nyisd kia  táskádat, rakjuk bele a fiolákat s tegyük azt, amiért idejöttünk – adom ki neki a parancsot, mire felemeli rám szemeit. Könnytõl csillognak, de nem tûnik, hogy sírt volna. Csak nyeldesi a könnyeit. Hihetetlen õt így látni.

- Ha nem függnének ettõl emberi életek, bizony nem mûködnék veled együtt – sóhajtja, de attól felém nyújtja a kezeit. Óvatosan odaadogatom neki a fiolákat, amit õ a táskájába pakol gondosan.

- Most pedig induljunk. Elsõnek próbáljuk a mérgezést megszüntetni. Vagy tudod mit? Úgyis olyan rossz passzban vagy, azt rád hagyom – gondolom meg magamat, míg õ feláll. Furcsállva is néz rám, hogy rábízok bármit is ezek után. – Én addig odaadom az orvosnak az ellenszert… bár… legyünk elõvigyázatosak, ott maradok vele. Gyere majd a falu orvosához, ha beleraktad a vízbe az ellenszert. Mondjuk merj egy vödörnyi vizet a kútból, öntsd bele mind a két üvegcsét, majd ereszd vissza.

- Én is így terveztem – grimaszolja. – Nem vagyok egy ostoba nõszemély.

- Kivételesen nem is gondoltam erre – felelem szórakozottan, mire kapok egy mérges pillantást. Valahogy most nem húz fel az ostobaságaival, mintha a titka megfejtésével egyfajta védelmet élveznék.

Nem szólunk egymáshoz, a kútnál pedig elvállnak útjaink. Nem igen tudom mit kéne vele tennem, hisz láthatóan újra magába fordult, s nem akar velem beszélgetni, maximum arról hova s miként menjek el… mondjuk gyorsan a sunyiba. Próbálok nem erre a gondomra gondolni, hisz ez az, egy nagy gond, inkább a falu orvosát keresem fel, hogy tájékoztassam arról, mire jutottam. Az ellenszert is odaadom neki, már megbeszéljük a részleteket is, amikor hirtelen kinyílik a bejárati ajtó s egy igen felzaklatott Serena lép be rajta.

- Ne bízz rá semmit se! Õ is benne van! – mutat az orvosra. – Láttam!

- Micsoda? – kérdezek rá döbbenten, míg a férfi láthatóan zavarba jön s ijedten összehúzza magát. Láthatóan nem tetszik neki a kialakult helyzet.

- Mire érti ezt asszonyom?  Hisz én... – kezdene bele, de Serena félbeszakítja.

- Láttam, amint mérget önt a kútba, de… csak egyszer – teszi hozzá kissé zavartan, majd új erõre kapva folytatja. – Megbíztak vele, ugye?

- Te egyedül használtad a képességedet, mikor le vagy gyengülve?  - adok hangot a döbbenetemnek, amit lehet nem kellene, ugyanis az orvos ezt jelnek véve kilõ. Könnyedén söpri el az útból a gyenge Serenát, aki nagyot nyögve ér földet. Mérgesen felszisszenek, majd a nõhöz sietek.

- Ne velem foglalkozz, kapd el! – kiabál velem, de én nem zavartatom magamat.

. Szerinted király lennék, ha egy ilyen alak után kéne futkosnom? – kérdezem tõle, míg felsegítem, majd betámogatom a házba egy székre. – Most pedig várj itt, körülbelül tíz másodperc múlva ott leszek – mutatok a szoba másik sarkába, ahova majd be tudom szorítani a menekülõ doktort. Lángok vesznek körül, majd eltûnök, s a menekülõ doktor elõtt bukkanok fel, ki ijedtében meghõköl s elesik.

- Gimblai arany, mi? – kérdezem dühtõl vicsorogva. – Meglátjuk megérte e… - susogom, majd megragadom az ingjénél fogva s magammal viszem vissza a házába. Engem nem bántanak a lángok, õ azonban kicsit nagyobb dózist kap belõle, hogy megperzselje bûnös bõrét.

Jajveszékelése betölti a házát, aminek az ajtaját szerencsére bezártam magam után, miután besegítettem az elgyengült leányt.

- Van tipped arról, hogy miért tette ezt? – kérdezem Serenától, aki nagyot szusszan. – Azt hagyd ki, hogy pénzért, mert azt tudom. Gimblai arany itt sokat ér.

- Gimblai arany? – kérdez vissza, mire én hátramosolygok rá.

- A szomszédos apró kis kereskedõ királyság. Rég óta vágynak a birodalmamra, ami ércben, vízben s egyéb nyersanyagban gazdag. Jó lenne azzal is kereskedni – ecsetelem.

- Akkor ezért tette? Ezért ölt s betegített meg annyi embert?  - háborodik fel ezen Serena, majd lenézõen a földön kuporgó, fájdalomtól nyöszörgõ férfira néz. – Mit kezdünk vele?

- Majd kihallgatjuk, de elsõnek is szedd össze magadat, meg kell mentenünk a mérgezett lakosságot, mielõtt túl késõ lesz – adom ki a parancsot.

- Mintha az olyan könnyen menne! – rivall rám.

- Oh, nyugalom, van egy kis idõnk, úgy… tíz perc – incselkedem vele, miközben az orvost a hasára kényszerítem egy egyszerû rúgással. A képét se bírom, a hangját se… legszívesebben megölném, de elsõnek ki kell szednem belõle minden kis apróságot, hogy aztán kiagyalhassak egy remek kis visszavágást. 

- Ha falubeli volt az elkövetõ személye, akkor sok vize lehet felhalmozva, vagy neki meg van a mérgezés ellenszere – ecseteli Serena, majd megáll s bevár. Kicsit lemaradtam, ugyanis az egyik bozótban furcsa mozgásra lettem figyelmes, de csak egy nyúl volt, semmi több.

- Nem is biztos, hogy falu vagy környékbeli, és ha pont a boszorkány tette, akihez megyünk? – kérdezek vissza mindenféle hátsószándék nélkül. Egyszerû észrevétel, lehetõség, mégis látom rajta, hogy nem tetszik neki.

- Mibõl gondolod, hogy Masi volt az? Mi érdeke fûzõdne hozzá, ha megölné a kliens körét, ha? Amúgy meg csak egy feltételezés volt. Az egy dolog, hogy megoldjuk a mérgezés okát, az-az semlegesítjük a mérget, de ha falu vagy környékbeli újra megteheti más méreggel – oktat ki egy szusszal, de amint levegõhöz jut, folytatja is. –Amúgy meg ha így állsz hozzá ne is gyere el velem Masihoz, mert úgy kipenderít, hogy a lábad nem éri a földet. A boszorkányok gyûlölik az olyanokat, akik megvetik. – Valaki mondja meg nekem, miért is nem öltem még meg ezt az ostoba nõszemélyt eddig?

- Még egyszer szemtelen és pimasz leszel én esküszöm… - kezdenék bele a fenyegetõzésbe, de végül inkább befogom. Még a végén õ állna neki feljebb.

- Nem ismerlek el felettesemnek – közöli velem nemes egyszerûséggel, majd indult tovább az úton. Hátra se néz, úgy megy elõre, én pedig enyhe dühvel a szívemben követem. Nem szólok hozzá, felesleges. Nincs neki mit mondanom, hülyének felesleges a számat jártatnom. Azért kellett beleültetnem a lángomat, hogy egy kis jó modorra nevelhessem, mert a szavaimra, az ésszerû magyarázatomra, egyáltalán nem hallgatott.

Épp ezen gondolkodom, mikor feltûnik a kis házikó s erre Serena is megáll hirtelen.

- Most miért álltál meg? – kérdezem, míg próbálok a szemeibõl valamit kiolvasni. Valamin jár az agya, látom rajta, rossz dolgon töri a fejét.

- Jobb, ha én beszélek Masival.

- Miért? – kérdezek rá rögvest. Nem tetszik ez nekem.

- Mert nem akarom, hogy eláruld magad azzal, hogy õt gyanúsítod – feleli, mintha én tényleg gyanúsítottam volna azt a szerencsétlen boszorkát. Komolyan mondom, ilyen hihetetlen nõvel nem találkoztam még. S bizony, nem jó értelemben!

- Egyáltalán nem gyanúsítom, csak ugyan olyan megállapítás volt, egy ötlet, mint a tiéd. Én nem gyanúsítgatok bizonyíték nélkül senkit – magyarázom neki, mintha egy totyogóval beszélnék, hátha felfogja.

- Mindegy… menjünk – hagyja rám, s láthatólag mérges is. Õ kezdte, én csak visszaadtam neki. Bár, mintha keresztülhúztam volna a számításait… de vajon milyen számításait?

Ezen töröm végig a fejemet, míg a kis takaros kunyhó ajtajához nem érünk. Serena kopog be, én addig figyelem a jól ápolt kertet s házat. Csend van, gyanús csend, még a második kopogás után lépésekre nem leszek figyelmes.

- Segíthetek valamiben? Engem keresnek? – érdeklõdik egy dallamos nõi hang mögülünk, mire Serenával egyszerre fordulunk hátra. Igazi szépség a kisasszony, s ha netán õ a boszorkány, kellemesen csalódtam. Karcsú, törékeny, de ahol gömbölyûnek kell lennie, ott gömbölyded. Lehetetlen, hogy ez a szépség egy boszorkány!

- Igen, ha Ön Masi – jegyzem meg, mire a rám sózott nõszemély felsóhajt.

- Az én nevem Serena Riddle az úr pedig mellettem Niall, az Északi tartomány Királya – veszi át az irányítást nem nagy örömömre. –A segítségét szeretnénk kérni a falu ivóvizének megmérgezése kapcsán. – Olyan nyugodtan beszél, szinte látom a képén, hogy élvezi, nõvel beszélhet. Gyanús ez nekem, minden férfival olyan ellenséges s csökönyös volt, fennhordta az orrát s minden szavából kivehetõ volt, hogy dögöljünk meg. Erre…

- Oh… értem, akkor kérem, fáradjanak beljebb. Segítek, amiben tudok, egy ilyen szép párnak. – jegyzi meg Masi, mire Serena rögvest kiakad.

- Mi nem vagyunk egy pár! Még hogy én ezzel az… az… az… Szóval vele egy pár?! Ne sérts meg kérlek – hablatyol vörösödõ arccal, amit én némán tûrök. Masi persze zavartan néz rám, hisz csak én vagyok a magasabb rangú közülük, emellett annak a földnek a birtokosa is, amin a kis háza is van.

- Tényleg nem vagyunk egy pár – mosolyodom el. – Sokkal szebb s okosabb nõkhöz vagyok én szokva – majd egy kis hatásszünet után folytatom -, akárcsak kegyed.

- Oh, én… - motyogja zavartan Masi, míg koszos kezecskéit megtörli a kötényében. – Jöjjenek beljebb! – siet elénk, majd a zsebébõl elõcsúsztatott kulccsal kinyitja a kis háza ajtaját. – Elnézést mindenért… a félreértésért s a rumliért is. Ritkán fogadok vendségeket és… õk is általában…

- A szakmája miatt jönnek, sejtjük – felelem. – Ne aggódjon, mi is csak a segítségét kérjük. Hallott a mérgezésrõl a faluban? – érdeklõdöm, mire Serena dühös pillantást vet rám. Biztos azt feltételezi, hogy ostobaságokat kérdezek, de nem érdekel. Olyan édesen pirulgatott arra, hogy nem vagyunk együtt. Van egy tippem mirõl lehet szó.

- Hoztam vízmintát, hátha meg tudod mondani milyen méregrõl lehet szó. Nagyon sokat segítene, ugyanis az eddigi nyomozásunk alapján, nehéz lenne bármit is tenni, a falunak pedig ivó s öntözõvízre van szüksége – ecseteli Serena, míg leakasztja oldaláról a kis kulacsot.

- Értem – bólint aprót Masi. – Kérdésére a válaszom, királyom – fordul felém, miután elveszi Serenától a kulacsot -, hallottam a mérgezésrõl, de nem tudtam, hogy ilyen komoly a gond. Természetesen ezer örömmel segítek, amiben tudok.

- Nem bánt, hogy a falunak kell segítened? – kérdezek rá kerek-perec. – Nem fogok kertelni, Masi. Tudom, hogyan állnak hozzád, de engem nem fog érdekelni a véleményük.

- Boszorkánynak hívnak, mert az is vagyok – feleli halvány mosollyal, majd Serena felé tekint. –Egy törékeny nõnek mindig kell valaki, aki megvédi, nem igaz? – kérdez rá zavart mosollyal. – Nos, én is szeretnék segíteni… azokon, akik bajba kerülnek, s nem mernek máshoz fordulni. Lehet, hogy nem vagyok szívesen látott vendég, de nem aláztak meg soha sem.

- Ezt örömmel hallom - bólintok egy aprót. – Megnéznéd kérlek a vizet?

- Persze, ne haragudjon királyom… - csavarja le rögvest a kupakot, majd szagol bele a vízbe. – Nincs semmilyen szaga.

- Vagyis egy csomó minden kizárva - jegyzi meg Serena. – Színe sincsen.

- Akkor meg kell kóstolnom – dugja bele ujját a kulacsba, majd mielõtt megkóstolnia a vizet, ránk mosolyog. – Aggodalomra semmi ok!  Ritka az olyan méreg, amit ne ismernék. S ahogy láttam királyom, ha bármi bajom esne, vigyázna rám, ahogy a jobb kezével is tette – tekint Serena felé, aki erre felhúzza az orrát.

- Nem vigyázott rám… - feleli.

- Pedig én láttam a kútnál – válaszolja a leány, majd lenyalja az ujjáról a vizet. Felvont szemöldökkel nézek Serenára, aki helyettem Masit bámulja enyhe pírral az arcán.

- Nos… ismerõs az íze… - csámcsogja a boszorkány.

- Az remek! – lelkesülök fel. – Tudsz rá ellenszert adni, vagy bármit, ami közömbösíti? – faggatózom rögvest.

- Várj egy kicsit, nem megy ez ilyen könnyen! – emlékeztet Serena. – S emellett tényleg nem vigyázott rám a kútnál… nem akart elengedni, mikor én mondtam neki, hogy tegye meg! – erõsködik, amit én felvont szemöldökkel hallgatok. kezd nekem ez a helyzet egyre furcsább lenni… gyanús nekem ez a Serena, eddig nem viselkedett így. Velem mindig durva, ahogy minden más férfi szolgámmal s férfival, azonban  ezzel a boszorkával más a helyzet… csak nem?

- Elnézést, akkor ezek szerint én ma mindent félreértek – motyogja a nõ. – Olyan… meghitten beszélgettek. Azt hittem jóban vannak, közel állnak hozzám.

- Hozzá? – mutat rám mérgesen. – Kihasznál, meggyaláz, megkeseríti az életemet, gyûlölöm! – Masi döbbenten pislog hol rám s hol Serenára. Hihetetlen ez a helyzet, azonban most már biztos vagyok a dolgomban. Hangosan felnevetek, mire mind a ketten engem néznek értetlenül.

- Elnézést… csak… azt hiszem rájöttem az élet nagy kérdésére, s megvilágosodásomban remekül szórakoztam.

- Te most rajtam nevettél? – kérdez rá Serena, mire én helyeslõen bólintok egyet. – S mégis miért?

- Hisz így beszélt önrõl, királyom… - teszi hozzá Masi elhaló hangon.

- Mert utálja a férfiakat, s a nõket szereti. Nincs semmi baj ezzel Serena,d e ha ezt mondtad volna nekem az elején, egyszerûen jót röhögök a fõnök képébe, hogy reménytelen vadmacska vagy – nevetgéltem, majd mindenféle zavar nélkül indulok el az egyik szék felé. – No de nem ezért vagyunk ám itt, kedves Masi! Tudsz nekünk segíteni, vagy sem?

Az említett felkapja a fejét, majd rögvest elindul egy másik szobába, ahol feltehetõleg a növényei vannak. Én pedig roppant elégedett vagyok magammal, hisz hiába minden próbálkozása Serenának, rájöttem a nagy titkára. Kész csoda, hogy a többiek ezt nem sejtették, hogy nem gondoltak rá. Jó, persze, nekem is kellett egy kis idõ, míg megfejtettem, de sikerült.

- Szóval innen indult a mérgezés. Láttál valami mást is? – kérdi kisebb szünet után gondolataimból felrázva. Hosszan nézek rá, majd vissza a kútra és az ügyre kezdek koncentrálni.

- Nem egészen tisztán – válaszolom õszintén, de zavar is a dolog, mert ha láttam volna akkor könnyebb dolgunk lenne. Felegyenesedve kezdem el körbe járni a kutat hátha elkerülte valami a figyelmem, de nem. – De kinek van abból haszna, hogy lemérgez egy egész közösséget? – teszem fel magamnak a kérdést elgondolkodva. Valami nem stimmelt a dologgal.

- Ez igen jó kérdés… - hangzik Niall felöl a válasz. Felemelve rá tekintetem nézek rá. – De van még egy gond. Hogyan szüntessük meg a mérgezést?

- Elsõnek meg kell tudnunk milyen méreg jutott a földalatti vízkészletbe – kezdek bele a dolgokba, hogy követhetõ legyen a logikám számára. – Jó esetben annak van egy ellenszere, amit beadhatunk mindenkinek, aztán pedig… nos, lehet a vízbe jutatva kiiktatja a mérget.

- S ha nem, akkor kénytelen leszek én tenni valamit – teszi hozzá halkan. – Inkább erre szállítattok addig friss vizet – vágja zsebre kezeit, majd oldalra néz.

- Mit értett ez alatt? – kérdezek rá egy kisebb csend után, hiszen próbáltam rájönni mégis mire gondolhat ezzel és igen csak kételkedek a tervében, hiszen nincs más út az ügy megoldására csak ha semlegesítjük a mérget.

- Nagy hõ hatására elpárolog a víz – fordul felém izzó tekintettel, mire kikerekednek a szemeim. Valóban ezt tervezi második lehetõségnek? Ez nem oldja meg a mérgezést, csak ideiglenesen, a talajba akkor is ott marad a méreg.– Ez azonban csak a végsõ eset, reméljük nem kell alkalmaznom. – Nem válaszolok neki erre, mert felesleges bármit is mondanom. Tény mindaddig míg nem lesz újra víz a talaj alatt, megoldást nyújt. Újra a kútra terelem a figyelmem.

- Van a környéken sámánnõ, boszorkány vagy hasonló? – kérdezek rá a dolgokra és látom szemében az értetlenséget, ahogy összevonja a szemöldökét és hümmög. – Szóval nem tudja… akkor majd körbekérdezek.

- S mire is kell õ nekünk? – kérdez vissza, igen ezt elfelejtettem megosztani vele.

- Mert õk értenek a mérgekhez – mosolyodom el a dolgon, ezek szerint nem tudja mikre képesek. Közben megmerítem a kulacsomat a vízbõl, amit felhúztunk. – S õk már egy nyalintásból megállapítják mi az. S mivel ilyenekkel foglalkoznak, a közösség nem igazán látja õket szívesen, de tudnak róla. Sokszor õk azok, akik a nõkön is segítenek, ha kellemetlen dolog történik velük. Ez van, ha egy férfi nem tudja kontrolálni a férfiasságát – pillantok rá megvillanó szemekkel. – A nõ issza meg levét.

Nem válaszol, a tekintetem be mélyeszti szemei csillogását. Gyûlölöm… Nem tudom megfogalmazni, mennyire gyûlölöm õt, amiért gyengének gondol, amiért a gyenge nõt látja bennem, aki felett hatalma van.

- Akkor kérdezzünk körbe, hátha tudnak egy ilyen csodaasszonyról – tereli vissza a témát. Nem is vártam mást tõle.– Itt találkozzunk egy óra múlva. Én megyek keletnek, te menj nyugatnak – adja az instrukciókat és minden egyéb szó nélkül elindul arra, amerre mondta.

Kulacsomat tarisznyámba rejtve indulok meg én magam is utána kérdezni a boszorkánynak.

~o*o~

Alig egy félóra múlva én magam már visszatérek a kúthoz. Elindulhattam volna a boszorkányhoz, talán már meg is oldottam volna egyedül az ügyet, de túl gyenge vagyok most ahhoz, hogy elviseljem azt a fájdalmat, amit egy csettintéssel okoz nekem. Ahhoz meg semmi kedvem, hogy meghalljak általa. Azt nem engedhetem meg se magamnak se neki, hogy õ öljön meg. Türelmesen várok a kútnál érkezésére, ami egy 30 perc múlva be is következik. Jah és a világért se hagynám ki az arc kifejezését, ahogy látom beismeri önmagának, hogy igazam volt.

Ahogy meglátom közeledni arcát fürkészem és annak vonásain, hogy önmagába már beismerte a dolgot. Elégedetten mosolyogva nézek rá. Nem kertelek hát.

- Masi? – kérdezem a nevet, amire csak bólint és felállva folytatom. – Akkor mehetünk?

- Csak azért tûröm el ezt a hangnemet tõled – kezd bele nyugodt hangnemben -, mert nincs idõm téged nevelgetni.

- Oh, hogy engem? – vonom fel szemöldökömet a mondatára. – Erre csak azért nem mondok semmit sem, mert emberek életeivel játszadozunk most is. Akar még szót fecsérelni erre, vagy mehetünk végre, hátha mond nekünk valami használhatót ez a Masi? – mondom szemeibe nézve keresztbe fonva a karjaimat.

- Menjünk csak. A délfelé tartó kis útról kell lefordulni…

- A nagy tölgyfánál a kis kitaposott ösvényre, tudom – vágok közbe és indulok el abba az irányba, amit megadtak a falu nõi.– Én is beszéltem jó pár helyi lakossal, elmondták.

Hallom, ahogy a lépteim után iramodnak és szinte azt várom, hogy mikor fogja megelégelni a dolgokat. A lépteim nyugodtak azonban testtartásom koránt sem. Fokozottan figyelem a körülöttünk lévõ hangokat és azt, hogy ne lepjen meg minket senki. Most valószínû, hogy nem tudnám felvenni velük a harcot, sõt nagy a valószínûsége. Túl sokat használtam az erõmet. Most ez az egy felért öttel, azonban muszáj volt, mert különben nem tudom meg azt se, hogy onnan indult el a mérgezés.

Kinek állhat érdekében megmérgezni az ivó vizet… Ki annyira kegyetlen és bosszúszomjas, hogy akár önmagát is megölje. Bár…

- Ha falubeli volt az elkövetõ személye, akkor sok vize lehet felhalmozva, vagy neki meg van a mérgezés ellenszere. –mondom ki hangosan azt ami eszembe jutott megállva és Niall felé fordulva bevárva õt. Láthatóan megleptem ezzel a cselekedetemmel.

- Nem is biztos, hogy falu vagy környékbeli, és ha pont a boszorkány tette, akihez megyünk? –kérdezi felvonva a szemöldökét, amire csak összehúzom a szemeimet.

- Mibõl gondolod, hogy Masi volt az? Mi érdeke fûzõdne hozzá, ha megölné a kliens körét Ha? –kérdezek vissza. –Amúgy meg csak egy feltételezés volt. Az egy dolog, hogy megoldjuk a mérgezés okát, az-az semlegesítjük a mérget, de ha falu vagy környék beli újra megteheti más méreggel. –mordulok fel. Koránt se tetszik a feltételezése. –Amúgy meg ha így állsz hozzá ne is gyere el velem Masihoz, mert úgy kipenderít, hogy a lábad nem éri a földet. A boszorkányok gyûlölik az olyanokat, akik megvetik. –vágom a fejéhez, ami láthatóan koránt se tetszik neki.

- Még egyszer szemtelen és pimasz leszel én esküszöm… - elharapja a mondat végét, amire oldalra döntöm a fejemet.

- Nem ismerlek el felettesemnek. –vágtam rá és megfordulva indultam tovább a tölgyfáig, amit hamarosan elérve fordulok be a kitaposott ösvényre. Hallom még mindig jön. Nem igazán foglalkozom vele és csak örülhetek, hogy nem csettintett. Talán míg nem figyel, kiszedethetem ezeket az izéket a testembõl, amit belém juttatott. Lelkem és szívem is háborog. Egyszerûen gyûlölöm, minél távolabb akarok lenni tõle, de ez… Jelenleg nem lehetséges.

Az út további részét szó nélkül tesszük meg és a háztól nem messze megállva fordulok felé és úgy nézek mélyen a szemeibe. Õszintén és komolyan.

- Most miért áltál meg? –Kérdezi szemeimbe nézve. Látom a tekintetében, hogy õ se akarja az idejét velem tölteni, rám fecsérelni. Remek akkor talán el is engedhetne… de nem fogja megtenni…

- Jobb, ha én beszélek Masival. –hangom tárgyilagos és érzelem mentes.

-Miért?

- Mert nem akarom, hogy eláruld magad azzal, hogy õt gyanúsítod. –válaszom õszinte, de ezzel talán elérem azt is, hogy ne figyeljen ránk egy kicsit és el tudok Masival vonulni, hogy segítsen rajtam kiszabadulni a karmai közül.

- Egyáltalán nem gyanúsítom, csak ugyan olyan megállapítás volt, egy ötlet, mint a tiéd. Én nem gyanúsítgatok bizonyíték nélkül senkit. –válaszolta ugyan olyan tárgyilagos hangon, mint ahogy én beszéltem. Szemeim megrebbentek válaszára és legszívesebben most kitéptem volna a torkát. Újra felforrt bennem a gyûlölet iránta. Elfordulva irányából nézek a kisháza.

- Mindegy… menjünk. –válaszoltam kurtán és ez egyáltalán nem jött be, de akkor is… valami módja csak van annak, hogy kiszedessem magamból. Más nem… amikor nyomozni elmegyek egyedül, eljövök hozzá, vagy nem tudom…

Indulok meg ismét a ház felé és ajtaján bekopogva várakozom, hogy kiszóljon és bemehessünk, de nem érkezik válasz. Furcsa ez a számomra és eléggé zavaró is, így újra bekopogok, mikor mögülünk szólal meg egy vékonyka nõi hang.

- Segíthetek valamiben? Engem keresnek? –kérdezi lágy kedves hangon és megfordulva nézünk mind ketten rá. Egy tõlem is alacsonyabb törékeny fiatal hölggyel találjuk szembe magunkat.

Nekem úgy a vállamig érhet, haja hosszú ében fekete élénksárga szemekkel vékony kecses arcán. Vonásai lágyak és bájosak, igazi tünemény a démon hölgyek között. Teste koránt se edzett, hanem karcsú és törékeny. Darázs derekát egy fekete fûzõs blúz emeli kebleivel együtt, amik igen csak formásak, teltek mégis arányosak testéhez. Nem túl nagy, nem túl kicsi, olyan tökéletes. A férfiszívek elrablója lehet alakjával. Mégis emlékeztetnek engem valakire, de még nem sikerült rájönnöm kire.

- Igen, ha Ön Masi. –Válaszolja a hegyomlás mellettem, amire felsóhajtok.

- Az én nevem Serena Riddle az úr pedig mellettem Niall, az Északi tartomány Királya. –mutatom be magunkat. –A segítségét szeretnénk kérni a falu ivóvizének megmérgezése kapcsán. –mondom tisztelet teljesen, amire magamon érzem az említett rosszalló mégis csodálkozó tekintetét. Igen más hölgyekkel, civilekkel tisztelettudó vagyok…

- Oh… értem, akkor kérem, fáradjanak beljebb. Segítek, amiben tudok, egy ilyen szép párnak. –mondja lágyan elmosolyodva, amire kikerekednek a szemeim és szerintem még Niall és odakapta rá a fejét.

- Mi nem vagyunk egy pár! –vágom rá hirtelen kitörve. –Még hogy én ezzel az… az… az… - harapom el a szót, amit hirtelen ki akartam mondani. –Szóval vele egy pár?! Ne sérts meg kérlek. –fonom kezeimet keresztbe kissé kivörösödõ arccal.

- Igenis… - Szinte látom rajta mennyire fájnak ezek a szavak neki, de legalább megtette. Remek. Ha az épp eszû érvek nem hatnak rá, legalább a fájdalom igen. Nem mondok erre semmit se, csak elégedett mosollyal felállok a székembõl s elindulok. Ha minden igaz a szolgálók már elõkészítettek mindent, számára is. Nem volt kérdés, hogy jön e vagy sem.

- Elvitte a cica a nyelvét? – töröm meg végül a csendet, ami még a lovaknál is uralkodik. Legalább kérdezgethetne errõl meg arról, értékelném. No, nem rólam. A feladatunkról.

- Pusztán nincs mit mondanom önnek – közli nemes egyszerûséggel olyan rideg hangnemmel, hogy beleborsózik a meleghez szokott bõröm. Szóval inkább nem felelek erre semmit se, helyette nyeregbe vetem magamat, hogy elindulhassunk. A népem számít rám, nem hagyhatom õket cserben.

A mérgezett területeken rögtön felkeresem az illetékest, hogy bõ beszámolót kérjek az egész helyzetrõl. Eléggé komornak hangzanak a dolgok, semmi vidító tényezõt nem tud a térség vezetõje mondani nekem. Erõsen gondolkodni kezdek azon, milyen hamar tudom ezt megszüntetni. Már halálos áldozat is volt, nem is egy, s ha nem tudnak aratni az éhség vihet el még többet. Fejemet törve indulok el megkeresni a nyakamba sózott Serenát, aki kicsit elcsatangolt. Épp egy csapat gyereknek adja át kulacsát, amit hiába tudnék szép szavakkal illetni, inkább sietettem. Meg kell oldanunk a gondot, s akkor a saját vizük is iható lesz.

- Nem barátkozni jöttünk – jegyzem meg neki, míg mellkasom elõtt összefonom kezeimet.

- Beszélgettem csupán a gyerekekkel s kérdeztem tõlük, mikor vették észre, hogy az ivóvizük mérgezett, s hogy miként vették észre – feleli nem olyan lekezelõen, mint eddig. – A gyerekek a legõszintébb démonok a királyságunkban és a legjobb informátorok. Az õ szemükön s fülükön kívül csak az idõseké élesebb, azonban õk koránt sem fognak bármit elmondani.

- De a gyermeki fantázia átszínezi a történteket – teszem hozzá azt a tényt, amit kifelejtett. Persze,a  felnõtti elme is képes erre, de a gyerekeknél gyakrabban elõfordul.

- Tudni kell különbséget tenni a fantázia és a valóság között a gyermekeknél. Igaz, ez bonyolult feladat egy király számára – néz rám egy pimasz vigyorral a képén. – Elmegyek a kúthoz, ahol elsõnek felfedezték a mérgezést hátha maradt ott valami nyom, esetleg egy üvegcse melybõl meg tudhatjuk a mérget és közömbösíteni tudjuk – adja ki a parancsot, mintha õ lenne itt a fõnök. A lovát is arra fordítja, én pedig bolond leszek tágítani, fõleg, hogy én is oda indultam.

- Lássuk, hogy nyomozol.

Mikor a kúthoz érünk, hagyom kibontakozni, s nem szólok bele a dolgaiba. Nézelõdik, járkál, mindent megfigyel. Persze én is felfedezek jó pár dolgot, s kíváncsi vagyok neki is feltûntek e. Mikor végez, csak akkor kezd bele.

- Itt kezdõdhetett a mérgezés… a növények a kút szélénél sokkal szárazabbak, mint arrább… körkörösen halad kifelé a szárasság mértéke… a kipusztultságé.

- Igen valóban, de ez nem azt jelenti, hogy tényleg innen indulhatott el – jegyzem meg, enyhe figyelmeztetésként.

- Hát… mindjárt megtudom – feleli, majd leveszi a kesztyûjét. Sejtem mi jön ezután, de mégis teljes odafigyeléssel szemlélem, ahogy lehunyt szemekkel a kútra helyezi kezeit. Teste megremeg, láthatóan nagyon koncentrál valamire, amit én nem foghatok fel igazán, mert sohasem tapasztaltam. Csak figyelem mit csinál egészen addig, míg hirtelen el nem rántja kezét a kúttól. Izzadt, zihál, mintha végigkergették volna a fél városon.

- Innen indult el… ezt a kutat mérgezték meg legelõször –motyogja, majd visszahúzza nehézkesen a kesztyûjét. Ez még megy is valahogy, azonban mikor fel kell állnia, nehezebben boldogul, s visszarogy. Én persze rögtön utána kapok, nehogy a kút kemény falának dõlve beverje valamijét.  

- Minden rendben? – kérdezem aggódva, ugyanis egyáltalán nem fest jól.

- Jól vagyok, csak kicsit összeszedem magam – morogja elutasítóan, de nem érdekel. Ha itt múlik ki nekem, az se neki, se nekem nem lesz jó. Hiába minden szava, még tartom egy kicsit, egészen addig, míg saját erejébõl nem képes egy mogorva pillantással megállni a saját lábán. Persze, várhatom a köszönömöt a szájából, inkább vet véget önön életének, mintsem ezt kinyögje.

- Szóval innen indult a mérgezés. Láttál valami mást is? – kérdezem, mintha semmi se történt volna. Hátha akkor nem fog olyan tekintettel nézni rám, mintha én tehetnék a világ összes rossz dolgáról.

- Nem egészen tisztán – feleli. Látszik rajta, hogy ez nyomasztja is, s míg én is felegyenesedem körbejárja újra a kutat. – De kinek van abból haszna, hogy lemérgez egy egész közösséget? – teszi fel inkább magának, mintsem nekem a kérdést, de így is ötletet ad vele. Igaza van. Ki az a bolond, aki lemérgezze a környezetét? Õ is belehalhat.

- Ez igen jó kérdés… - felelem õszintén. – De van még egy gond. Hogyan szüntessük meg a mérgezést?

- Elsõnek meg kell tudnunk milyen méreg jutott a földalatti vízkészletbe – kezd bele Serena, hogy szisztematikusan felépíthesse válaszát. – Jó esetben annak van egy ellenszere, amit beadhatunk mindenkinek, aztán pedig… nos, lehet a vízbe jutatva kiiktatja a mérget.

- S ha nem, akkor kénytelen leszek én tenni valamit – teszem hozzá halkan. – Inkább erre szállítattok addig friss vizet – vágom zsebre kezeimet, majd oldalra nézek.

- Mit értett ez alatt? – szólal meg egy kis csend után Serena, kíváncsisággal s kételkedéssel a hangjában.

- Nagy hõ hatására elpárolog a víz – fordulok felé izzó tekintettel, mire a szemei elkerekednek. – Ez azonban csak a végsõ eset, reméljük nem kell alkalmaznom.  - A nõ nem felel semmit se, helyette inkább újra a kutat kezdi el nézegetni.

- Van a környéken sámánnõ, boszorkány vagy hasonló? – kérdez rá hirtelen, amit nem igazán értek. Összevont szemöldökkel hümmögök válaszul, mert nem nagyon rémlik. – Szóval nem tudja… akkor majd körbekérdezek.

- S mire is kell õ nekünk? – kérdezek vissza.

- Mert õk értenek a mérgekhez – mosolyog elégedetten, hogy kioktathat, míg üres kulacsába vizet önt a felhúzott vízbõl. – S õk már egy nyalintásból megállapítják mi az. S mivel ilyenekkel foglalkoznak, a közösség nem igazán látja õket szívesen, de tudnak róla. Sokszor õk azok, akik a nõkön is segítenek, ha kellemetlen dolog történik velük. Ez van, ha egy férfi nem tudja kontrolálni a férfiasságát – villantja rám a szemeit. – A nõ issza meg levét.

Nem felelek semmit se, csak mélyen a szemeibe nézek. Értem én mire céloz, még a szemeiben is a gyûlölettel teli düh csillog. Még a végén képes lesz elérni, hogy szégyelljem magam amiért férfinak születtem…

- Akkor kérdezzünk körbe, hátha tudnak egy ilyen csodaasszonyról – terelem vissza a rendes mederbe a témát. – Itt találkozzunk egy óra múlva. Én megyek keletnek, te menj nyugatnak - majd mindenféle egyéb szó nélkül el is indulok.

פ/***¤×

Hiába esik nehezemre bevallani, de Serenának igaza volt. Egy óra leforgása alatt mindenki ugyan arról a furcsa, az erdõben élõ nõrõl számol be a kérdéseim hallatán, akit Masinak neveznek. Kétség sem fér hozzá, hogy ott talán mehetünk majd valamire, szóval a megbeszélt idõpontra visszasétálok a mérgezett kúthoz. Serena már ott vár rám, s láthatóan nagyon elégedett.

- Masi? – kérdez rá kertelés nélkül, mire én bólintok. – Akkor mehetünk?

- Csak azért tûröm el ezt a hangnemet tõled – kezdek bele nyugodtan -, mert nincs idõm téged nevelgetni.

- Oh, hogy engem? – kérdez vissza felvont szemöldökkel. – Erre csak azért nem mondok semmit sem, mert emberek életeivel játszadozunk most is. Akar még szót fecsérelni erre, vagy mehetünk végre, hátha mond nekünk valami használhatót ez a Masi? – Fájóan igaza van. Azonban nem baj, ha megoldottuk, majd ezt is megtorlom rajta.

- Menjünk csak. A délfelé tartó kis útról kell lefordulni…

- A nagy tölgyfánál a kis kitaposott ösvényre, tudom – vág közbe, majd indul el. – Én is beszéltem jó pár helyi lakossal, elmondták.

Ha nem ölöm meg a nap végére, s kiderül milyen méregrõl van szó, azt hiszem akkor életem egyik legsikeresebb napjai közé fogom sorolni a mait. Komolyan.