Amikor fejét az enyémnek dönti, és forró légvételeivel nyakam kényezteti, látványától amúgy is kemény farkam csak még merevebb lesz. Hihetetlenül jó ennyire közel tudnom õt magamhoz.

Bár… Egy kicsit zavarba ejtõ, és új minden, amit tesz. Nem is lehetne idõnk ilyesmikre, idegesen pásztázom a barlangot. Tudnom kell, honnan vélte a támadást.

- Mi történt? Jár erre valaki? – faggatom aztán, amikor ujjai lecsusszannak a számról. Ha igen, nem hagyhatom, hogy egyedül harcoljon.

Gonosz módon nevet kérdezõsködésemen, mielõtt kijelentené, nincs itt senki, értetlenül meredek rá:

- Akkor meg miért? – mire jó neki ez a közjáték? Egyre kevésbé hiszem azt, ez az egész az edzése része lenne…

Felé fordulok kérdésem alatt, hogy ismét cicás szemeibe tudjak nézni, viszont erre dorombolva cirógatja végig az arcom fejével, aztán harapdálja, és nyalintja meg fülem.

Nyakamra is kapok pár gyengéd csókot, ha nem épp a fogaival borzolja az idegeim, összezavarogva suttogom a nevét:

- A…Ara…shi… - még a végén elõbb fektet le õ engem, mint én õt??? 

Szabadulnék, hogy távolabb húzódhassak tõle, viszont egyik karjával határozottan öleli át a derekam, és tart egy helyben.

– Mégis mit csi… - még mindig nem szólal meg, csupán állam gyengéd elkapásával fordítja úgy zavarom miatt lehajtott fejem, hogy macskás pillantásába kelljen néznem.

Tette miatt bennem reked minden további ellenkezés, kezeim valamint lábaim is mozdulatlanná merevednek.

Vágyat látok bennük a határozottság mellett, ráadásul ismét jólesõ borzongás fut át a testemen attól, hogy homlokaink egymásnak tapasztja, és ujjaival tincseim közé simít.

Megbabonázott teljesen.

Azt is hang, és mozdulatok nélkül hagyom neki, hogy nyelvével végignyalja az ajkaim, aztán szelíden birtoklón megcsókoljon.

Majd… Kezdetben csak tétován, aztán egyre hevesebben viszonzom nyelve táncát, csókolom, ahogy belelendülök, akkor válok el tõle, amikor elfogy a levegõnk.

Azon már meg se lepõdök, hogy közelsége miatt ég az arcom, inkább az bosszant, hogy továbbra se tudok ellene semmit tenni.

Mondjuk… Nem is akarok, tényleg nagyon élvezem cirógatásait…

- A fürdéshez mióta viselnek ruhát? – szabadít meg félig felsõmtõl, szívem már a torkomban dobog:

- Amióta te vagy a fürdõpartner… - ez az elsõ, hogy olyat érzek valaki irányába, mint amit most felé. Pedig… Elõtte már voltam másokkal…

- Csak nem tetszem neked? – ha tudná mennyire…

Beleborzongok hangja mélységébe, és karjaimmal átölelem, hogy erõs vállait, valamint mellkasát cirógathassam, amíg õ nyelvével már nyakam ívét nyalogatja, és harapdálja.

Azt, hogy közben aljas mód megszabadított teljesen a felsõmtõl abban a pillanatban veszem észre, amiben valami hatalmasat dörren, rémülten kapaszkodok Arashiba, és figyelem vele együtt a bejáratot, ahonnan egy felhõ, valamint egy köhögõ akárki közelít felénk.

Pár pillanat múlva szerencsére kiderül, Oshi az illetõ, és nem egy ránk vadászó démon, megkönnyebbülten sóhajtok. Ha kiszálltam volna a vízbõl, hogy támadjak akkor Arashi biztosan észrevette volna, milyen mértékben tetszik nekem. Mondjuk… Az se garantált, eddig nem érezte.

- Elnézést, ha megzavartam valamit. – miért kuncog??? És miért zavart volna meg minket?

ÁÁÁÁ… ÉN MÉG MINDIG VENDÉGLÁTÓM KARJAI KÖZT VAGYOK??!!

Villámgyorsan úszok arrébb, felsõm is visszahúzom magamra.

- Nem úgy volt, hogy fáradt vagy és alszol? – morog rá közben az alakváltó démon, viszont erre haverja leveszi a nadrágját, és bemászik mellénk a vízbe:

- De igen, de nem tudok koszosan aludni. Tudod, nyugaton tisztálkodnak is az emberek. – mialatt beszél, tincseire valami habzó szert önt, döbbenten, és még mindig zavartan figyelem.

- Amúgy, Akihito… - néz rám hirtelen - Én a te helyedben vigyáznék Arashival. – nem értem ezt miért mondja, ezért összeszedve minden hangom kérdem meg, mialatt õ már megint egy tea kortyolgatásába kezd.

- Csak azért, mert Arashi egy macska…

Ezzel nem mondott újat…

- Igen, tudom, hogy macskává tud átváltozni, - sóhajtom neki - de ez miért jelentene veszélyt? – képes tigris is lenni, ha úgy hozza a kedve, hogy leharaphassa az emberek fejét?

- Ugye – tölti meg újra poharát egy mágikusan elõvarázsolt teáskannával - a macskáknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy eljátszadoznak az étellel, az egérrel. – még mindig nem értem, szerintem ezt látja is rajtam, azért szólal meg ismét:

- Tudod ösztönlény. Elõbb-utóbb elunja a játékot. Gondolok itt az elõbbi jelenetre.

- Tessék? – elõbbi jelenet… Ennyi ragadt meg abból, amit mondott, segélykérõn pillantok Arashi felé, aki viszont ahelyett, hogy elmagyarázná a dolgot, mérgesen szól rá:

- Oshi… - lemaradhattam valamirõl, amivel õk tisztában vannak??? Ennyire nem lehetek sötét…

Mégis lehetek…

Még mindig nem tudom, Arashi mitõl ideges, pedig valamivel nagyon megbántottuk.

De… Ennek ellenére utána mennék, és bocsánatot kérnék tõle mindenért, amit elkövethettem, amikor elvonul, mielõtt azonban teljesen kimászhatnék a partra, egy láthatatlan valaminek ütközik a fejem, hogy nagy lendületem miatt visszacsobbanjak a vízbe.

- Jobban teszed, ha nyugton maradsz. – sóhajtja Oshi még mindig teáját szürcsölgetve, amikor feljövök a víz felszínére, és megdörzsölöm a fejem – Attól akarlak megkímélni, amit én már átéltem miatta.

- Ezt nem értem… - dörzsölöm meg újra a fejem. Jelenleg fáj, de csakis az idióta varázslatának köszönhetõen. – Azt se, amirõl beszéltetek, csak bánt, hogy mérges lett.

- Megsértõdött, mert megzavartam a játékát, amivel próbált elcsábítani egérkém. – tünteti el üres bögréjét, és úszik mellém – Más baja nincs.

Játék?? Nem… Nem lehet igaz. Õ az elõbb nem játszott velem, zavarodottan rázom meg a fejem.

- Akármennyire is komolynak tûnt, az az igazság, Arashi nem képes arra, hogy valakit szeressen. – idegesítenek a szavai, attól, hogy egyik kezével átölel csak még feszültebb leszek:

- Kérlek… - szedem össze ezért maradék hidegvérem – Vedd le rólam a kezed.

- Bocsánat. – kuncogja el magát, hangjában viszont egy csöpp megbánás sincs, ezért még mindig nyugtalanul mászok újra ki partra. Nem akarok a közelében lenni.

- Tudod… - vigyorog felém ismét – Ha most utána mész, úgy megerõszakol, hogy beleszeress. Egyszer, majd még egyszer, vadul, és érzékien. De… Aztán végül pár hét, vagy hónap után megunja veled a játékot, és hidegvérrel magadra hagy, hogy új áldozat után nézhessen. – micsoda??? Nem… Ez még mindig hatalmas baromságnak tûnik. – Ösztönlény. Mint egy macska. Erre céloztam.

- Ezt tette veled is? – kérdezem bizonytalanul, már fogalmam sincs arról mit gondoljak.

- Igen. Biccent. Szóval… Nem akarlak mellõle elijeszteni, de tartsd észben a beszélgetésünk, ha el szeretnéd kerülni a tányérját.

Bólintok, és még mindig a fejem vakargatom, mialatt õ kimászva vízbõl nadrágjáért nyúl:

- Sajnálom, ha rád ijesztettem. Hogy jó hírt is hallj, elmondom, holnapután, ha minden jól megy, leveszem rólad teljesen az átkot.

Ez tényleg jó hír, lelkesen vigyorgok rá, aztán terítem magamra vizes ruháim fölé azt a hosszú köntöst, amit elõvarázsolt.

Arashi háza felé tartva is boldogan ecsetelem neki, mennyivel könnyebb lesz átok nélkül megtalálnom a családom.

***

Reggel arra ébredek, hogy Tenno ül az ágyamon, ezért miután vigyorogva simogattam meg puha bundáját, mászom csak ki a takaróm alól.

Bár… Úgy nézem feleslegesen, mert Arashi nincs itt vele. Furcsa… Még mindig haragudhat ránk?

- Talán jó lett volna tegnap bocsánatot kérnem tõle… - suttogom cicusának, aztán gyorsan felöltözök, hogy most tehessem meg az elmulasztottak, viszont amikor elindulnék Arashi szobája felé látom meg az ajtóban álló mágust:

- Üdv! – köszön – Láttam erre szaladt a kis terrorista, ezért követtem.

- Terrorista? – nézek érdeklõdve az emlegetettre, aki Oshi névötlete miatt idegesen mozgatja a farkincáját.

- Azaz… Nézd meg, most is hogy tekint rám. – vicces, kuncogva figyelem, aztán próbálom meg elkapni, hogy megnyugtassam, de a mágus jelenléte miatt én se mehetek a közelébe, nevetve üldözöm tovább a kertbe. Oshi hatalmas vigyorral szintén követ minket, üldözi a cicust.

Szegénynek nem is lenne párosunk ellen esélye, még a gombái használatával sem, ha nem jelenne meg Arashi:

- Tenno! – hívja magához, és néz ránk szigorúan - Tenno nem házikedvenc, hagyjátok békén. Kérlek, próbáljatok meg kussban maradni.

Határozottan harapósabb, mint tegnap.

Még jó, hogy csak délután kezdtük az edzést. Egy teljes napos tortúra után kipurcantam volna a végkimerülés helyett.

Lehet, nem kellett volna említést tennem neki arról, hogy ma is gyakoroljon velem…

Sértõdötten el is vonul valahova, amikor a földre rogyok, gondolom ma már nem edz tovább, ezért fáradt sóhajjal nyúlok el teljesen a talajon.

- Ennyire nem merülhettél ki – lép mellém Oshi, beszólása miatt morogva próbálok feltápászkodni legalább annyira, hogy képen törölhessem:

- Azt ne mond, hogy jobban bírtad volna a feladatait.

- Eszem ágában se volt ezt kijelenteni. – vigyorog rám sejtelmesen. Barátja Arashinak, mégis… Azt érzem egész lényébõl, boldog attól, hogy a démoncica morcos, vagy attól, hogy nem vagyok jelenleg annyira közel hozzá, mint a fürdõben.

- Szerencséd. – sóhajtom még mindig mérgesen, mialatt végre sikerül lábra kecmeregnem.

Majdnem vissza is esek, fejem csóválva esetlenségemen indulok el Arashi háza felé.

Nem kell vacsora se, csak le akarok feküdni végre, és aludni egyet a holnapi megmérettetések elõtt. Meg persze kikerülni a mágusnak a hatáskörébõl. Úgy éreztem, egész nap rajtam tartotta a szemét, hogy ne beszélhessek vendéglátómmal.

- Tenno… Hát te? – fordulok az emlegetett macskája felé, aki olyan gyorsan száguldott el elõttem, panaszosnak hangzó nyávogásával, hogy majdnem átestem rajta. Azt hittem mondjuk, a hangomra megáll legalább egy kicsit, de már csak a farkincája hegyét látom, bevonult abba a szobába, amelyikbe most nekem egyenlõre tilos lenne a belépés.

Vagyis… Nem tudom… Olyan furán nyávogott… Azért azt nem szeretném, ha baja lenne. Lehet, Arashi meg is ölne minket, ha megtudná, a cicáját betegen hagytuk, mert a drága pont az õ szobájában szeretett volna kicsit lenni.

Hezitálok még pöttyet azon, hogy kövessem-e, de amikor újra nyávog minden kétségem elszáll, és belépek az alakváltó démon szobájába. Õ talán nincs itt. Bár… Ezt csak remélni tudom.

- Tenno… Hol vagy? – szólítom tétován a cicust, amikor meggyõzõdök arról egy körbenézéssel, hogy Arashi nincs jelen.

Aztán kisebb szívinfarktussal ugrok hátrébb, amikor szavaim hatására kimászik a keresett cica az ágy alól. Mialatt helyet foglalok mellette gazdája ágyán is hevesen ver a szívem:

- Most nagyon megijesztettél. – cirógatom végig a fülét, és szedem le bajszáról azt a pókhálót, amibe beleakadt, mielõtt megkérdezném mi a baja.

- Hiányzik Arashi? – újabb nyávogás, ezúttal halkabban, igennek véve válaszát simítom végig a hátát is.

- Beismerem, nekem is. Jól eltûnt. Pedig… Tegnap… Én tényleg azt hittem, hogy közel kerültem hozzá. Nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy csak játszott velem, és most se gondolom azt.

Dorombolva bújik a cica, ezért megkönnyebbülve avatom be abba is, hogy utána akartam menni, abba is, hogy Oshi tartott csak vissza ettõl, meg a zavarom, ami a pillantása miatt kerít hatalmába. Valakivel muszáj ezt megosztanom, mielõtt megbolondulnék. És… Õbelõle csak nem tudja kiszedni Arashi, amit mondtam neki.

- De kedves… Nem gondolod úgy, hogy játszottam, és utánam szerettél volna jönni? – jeges rémület vesz erõt rajtam, mialatt felemelem a fejem, és pillantásom találkozik az egykori hadvezérével. Õ is az ágy alatt lehetett, és mindent hallhatott, amit Tennonak elmeséltem?

- Igen. – jelentem ki, mialatt simogató mozdulatom közepén megfagyott kezemmel tovább simogatom Tennnot – Pontosan ezt mondtam, de csak a cicádnak. – már érzem, hogy ég az arcom, amikor Arashi hajában ugyanolyan pókhálót látok, mint amilyet az elõbb macskája bajuszán, ezért inkább visszafordulok Tenno felé. - Neked nem tudom, mit mondhatnék azon kívül, hogy elõjöhettél volna, amikor beléptem. – mocsok macska… Én aggódom miatta, pedig neki semmi baja, mert itt rosszalkodott cicájával, amíg meg nem zavartam õket.

- Értem. – ül le mellém, mialatt macskája pár ugrással az ablaknál, majd az ablak túloldalán terem, úgy mintha kettesben akarna minket hagyni.

- Én viszont tudok mondani pár dolgot. – nem értem mire gondol, zavarodottan húzódom tõle egy kicsit hátrébb:

- Tényleg? – mikor csukódott be az ajtó?! Tudtommal nyitva hagytam.

- Igen tényleg. – húzódik arcomhoz komoran közelebb – Oshinak igaza van. Ha nem akarsz belém szeretni, és csalódni bennem azért, mert nem tudlak viszont, akkor kerülj el, amikor nem képezlek.

- Ha igaz lenne az, amit a varázsló mondott arról, hogy te egy ösztönlény vagy – sóhajtom arcomra erõltetett mosollyal – akkor nem sértõdtél volna meg tegnap, és lennél mérges a szavai miatt még mindig.

Elvigyorodik, de csak egy fél pillanatig, utána újra komolyan néz a szemeimbe:

- Mi van, ha tévedsz?

- Nem tudom. – bár jelenleg nem is érdekel. Még soha nem éreztem magam annyira jól senkivel se, mint ahogy vele érzem, gyengéden simítom végig arcának ívét, aztán lehelek ajkaira egy kis csókot. Amíg tart a kapcsolatunk, addig tart. Kész, ez van. Inkább belevágok, még ha egy napig is lehetek boldog az oldalán, minthogy örökké azon rágódjak, miért nem léptem akkor, amikor erre esélyem volt.

- Hát jó… - dönt hátra az ágyán, és kúszik felém, megbabonázva figyelem szemei csillogását. – Remélem, nem bánod meg a döntésed.

Azt válaszolnám neki, hogy én biztos vagyok a döntésemben, és benne is bízok, de amikor szóra nyitnám a szám betapasztja az ajkaival, aztán vadul, szenvedélyesen csókol meg.

Hmm… Mintha ilyen forrón ennék a kását… Hozzá hasonló vehemenciával viszonzom nyelvkeringõs felkérését egy halk nyögés után, mialatt kezeimmel ruhája alatt cirógatva vonom szorosan magamhoz a testét.

Szerette volna, ha nem érzek iránta semmit? Ezzel már elkésett. Beleestem, mint ahogy a vak lovak szoktak a szakadékba.

Áhítattal sóhajtok fel akkor is, amikor nyelvével a nyakam csókolgatja, alig gyõzök betelni az illatával, a közelségével, a gyengédségével.

Ruhája felsõrésze már nincs rajta, így csak még nagyobb öröm cirógatni, karmolgatni mellkasának felhevült kockáit, oldalát.

- Arahhshi… - nyögöm halkan, ellenkezve a nevét, amikor lesegíti rólam is ruhám felsõ részét, kíváncsian hajol közel arcomhoz, hogy közvetlen közelrõl nézve macskás szemeit, és vigyorát megint elvörösödhessek:

- Igen? – ujjai közben alsómba nyúlnak be, és rászorít merevedésemre, felnyögök hirtelenségétõl – Csak nem most szeretnél visszalépni? Ha igen, akkor megsúgom, már elkéstél… - ohh de gonosz… Tincseibe túrok, mialatt õ kínzóbban, fájóbban mozgatja az ujjait tagomon, már csillagokat látok a tettétõl.

Kuncog zavaromon, és egy újabb csókkal folytja belém a nem szót, ezért további beszéd helyett ajkaira nyögve viszonzom, és vonom magamhoz még szorosabban. Így nadrágját lesegítve combját, és fenekét is markolászhatom.

Farkát direkt nem veszem kezelésbe, hogy ezzel is tovább húzzam az idegeit.

- Akahito! Arashi! Itt vagytok benn? – hallom meg Oshi kétségbeesett hangját azonban, ami miatt aggódva fordulok az ajtó irányába addig, amíg az alakváltó démon nem késztet újabb sóhajra fülem megharapdálásával:

- Rám figyelj… Tudja, hogy ide nem léphet be - belemarkolva fenekébe késztetem most én sóhajra, viszont a mágus szavaira, valamint szobájának ajtaján dörömbölésére most õ kapja fel a fejét:

- Arashi ne szórakozzatok! A falusiak megint tiszta zoknik, négyes, ötös csoportokban járják a vidéket, gondolom minket keresnek. Némelyeknek még fegyvere is van. Le kell vennünk az átkot Akahitóról olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudjuk!

- Öltözz. – sóhajtja mialatt lekászálódik rólam, bosszússága miatt aggódva faggatom arról, hogy rosszat tettem-e.

- Nem, - válaszolja tömören - de Oshinak igaza van. Ha az a kettõ visszatért, tényleg igyekeznünk kell. – biccentek, aztán összekapom magamon a ruhát, hogy amikor az ajtó elõtt álló mágust, valamint Tennot beengedi a szobába, már csak vörös arcom, és zavarom utalhasson arra, hogy mit hagytunk félbe.

Oshi egybõl Arashihoz fordul, és arra kéri, õrködjön a ház elõtt Tennoval kicsit, csak utána lép mellém, hogy arra utasíthasson, feküdjek le, és irányítsam testébe az erõm, hogy biztosan le tudja rólam szedni az átkom.

Sóhajtva próbálok eleget tenni a kérésének, mialatt õ kántálni kezd, viszont az idõ múlásával egyre nehezebben sikerül csak. Örülök az alakváltó démon visszatértének, a jelenléte miatt tudok még egy kis ideig ébren maradni…

***

Úgy ülök fel, mint akibe villám csapott, majd mászok ki a takaró alól, nem tudom, mikor sikerült teljesen kiütnie az átokleszedésnek, azt se, hogy egyáltalán sikerült-e. De… Azzal pontosan tisztában vagyok, hogy talán szükségük lehet a segítségemre. Meg kell találnom õket…

- Hova ilyen sietõsen? – ölel át két kar hátulról, rémülten fordulok a gazdájuk irányába, aztán fújok egyet megkönnyebbülésem miatt, mielõtt még arra utasítanám a mögöttem álló Arashit, hogy máskor ne hozza úgy rám a frászt, mint ahogy az elõbb tette:

- Kell neked ijedezni mindenen… - rágja meg szavaim hatására kuncogva a fülem, sóhajtva próbálok szabadulni a karjai közül:

- Bocsánat érte… Épp azért indultam, hogy nektek segítsek. – hatalmasat kacag, aztán állam maga felé fordításával néz a szemeimbe, és kérdez rá arra, miben. Úgy, mintha nem tudná. Vagy… Legyûrték már azokat a démonokat???

Kicsit összezavarodtam…

- Két napig aludtál. – lép be Oshi, a segítségemre sietve válaszaival. – Azok a nyomorultak végül fel se tûntek, gondolom csak a helyzetünk akarták meghatározni, de legalább már átokmentes vagy.

- Átokmentes? - ismétlem a szót kérdõn, alig bírom elhinni, hogy annyi év után megszabadultam attól, ami miatt még a saját szüleim is lemondtak rólam a jelek szerint. – Tényleg?

- Bezony… - harapdálja a mögöttem álló most a nyakam. – Két napja teljesen átokmentes démon vagy Akahito.

- És talán ideje folytatnod vele az edzést. – köhinti el magát a mágus.

Arashi biccent neki, majd mialatt valami hatalmas meglepetést emleget, már rángat is kifelé, az ajtóban sikerül megállítanom, hogy visszafordulva barátja felé köszönetet mondhassak azért, amit tett:

- Köszönöm szépen a segítséged, és neked is Arashi. Nélkületek már talán végem lenne.

- Még most is véged lehet, ha nem jössz. – erõltet magára szigorúság álarcot Arashi, aztán húz tovább kifelé – Addig kell megtanulnod normálisan kezelni az erõd, amíg van rá lehetõséged.

- Plusz addig, amíg Arashi meg nem öli a meglepetésed. – kuncog Oshi, ami miatt a hadvezér szigorúan néz rá:

- Nem állt szándékomban. Éles harcban kell tesztelnie magát, mert ha a balsejtésem beigazolódik, és legközelebb azzal a két nyomoronccal a démon sereg vezetõjét is küldik, nem lesz elég ha csak mi harcolunk. – értem… Nagyot nyelek a hír hallatán, akkor még nagyobbat, amikor végül elengedi a kezem, hogy egy összekötözött démon elé lépjen.

- Ez – emeli meg az üstökét – egy huszadrangú katona. Ha az edzéseim hatására nem bírsz már el vele, és tudod legalább a földre szegezni, nagyon csúnya büntetésben lesz részed. – bólintok, és alaphelyzetbe állok, viszont kicsit meglep, hogy a kiszabadított katona ahelyett, hogy nekem rontana, leül.

- Semmi okom a küzdelemre az ellen a nyikhaj ellen. – sóhajtja gonosz vigyorral fürkészve Arashit, aki viszont hozzá hasonló vigyorral jelenti ki, hogy pedig a parancsnokai engem akarnak megölni.

Újra felkészülök a támadásra, majd amikor eltûnik az alakváltó démon fogja már védekezek is. Épp idõben, így nem tudta eltervezett ütését bevinni a gyomromba. 

- Ki az ágyból lustaság. – köszöntöm, mikor vállrázogatásom hatására kinyitja a csipáit. - Oshi azt mondta, már rendben leszel. – kölöm vele a jó hírt, mire kicsit sem vidáman húzza vissza magára a takarót, egészen a feje búbjáig.

- Azt is mondtátok tegnap, hogy védõvarázs van a házadon. Akkor meg semmi gond nem? Miért kell ilyen korán felkelnem?! – utánoz egy nagy gyereket. Ilyenkor kicsit nehéz elhinnem, hogy egyedül élt eddig.

- Tudod… - rántom le róla kíméletlenül a takarót.  – A hadseregben ha alattam dolgoznál nem engedhetnéd meg magadnak ezt a lazaságot. – figyelmeztetem pajkosan, szokatlan vendéggel, azaz vigyorral az arcomon.

- Mi folyik itt áruld már el! – néz a szemembe, de csak somolygok - Nem vagyunk a seregedben! – nyúlna a takaróért, de ellépek. Nagyszerû, már mozog, sõt már fel is ébredt. Kuncogva kapom el a kezét és rántom talpra, hogy most én szemezzek vele. 

- Tényleg nem ott vagyunk, de te olyasmit kértél tõlem tegnap, hogy tanítsalak harcolni. Már nem szeretnéd? – kérdem, mire mintha kapcsolna.

- Mondhattad volna, hogy azért ébresztesz. – folytatja a duzzogást és a pálcájáért nyúl, de már késõ, már láttam az arcán azt a halványpiros foltot.

- Akartam. – szökik egekbe a vidámságom – Pont akkor, amikor nekiálltál duzzogni.

- Nem duzzogtam. Fogalmad sincs arról, milyen az, ha én mérges vagyok.

- Ne is legyen, ha jót akarsz. Épp elég nyûg az a kettõ. – veszem fel a komolyabb arcomat, de aztán már át is változok macskává. Most már szabad, már tudja, hogy én voltam.

Az ajtóban ücsörögve figyeljük Tennoval, mire lemondóan sóhajt egyet.

- Megyek.

Erre, mint parancsszóra fordulok meg és vezetem vendégem az udvarra, ahol Oshi vár ránk teát szürcsölgetve a fa árnyékában. Nem is teketóriázok sokat, visszaveszem emberi mivoltomat.

- Kezdjük az alapokkal. Ma azt tanítom meg neked, hogy hogyan használd az erõd. – veszem el közben a pálcáját, mire nem vág valami vidám képet.

- Most vetted el tõlem azt, amit hosszú évek kemény munkájával tudtam összegyûjteni. – fejezi ki nem tetszését, de nem tud vele meghatni.– Mégis hogy tanulhatnák szimpla emberként?!

Oshi is elneveti magát, de én még visszatartom magam. Olyan édes, ahogy itt pattog, mint egy méregzsák és fogalma sincs semmirõl. Nevetésem lenyelve és egy mosollyá szelidítve válaszolok neki.

- Ez ellenük kevés lenne, ráadásul ha eltörnék a pálcád, akkor védtelen lennél. – magyarázom, mire vörös pofival biccent. – Figyelj, tegnap Oshi megkötötte az átkod. Már kell, hogy legyen valamennyi önerõd a testedben is.

Erre Akihito kicsit zvarodottan és tanácstalanul néz a tenyerére. Olyan aranyos… szívesen elgyönyörködnék a pillanatban, de sikerül magától rájönnie, hogy ez hogyan is mûködhet, mivel egyre több energia csoportosul a kezében. Meg is dicsérem, de túl korán tettem, mivel pár pillanattal késõbb egy fára céloz Oshi közelében. Erre a kis mágusunk leönti magát, de azonnal del is szárogatja ruháit. Akihito most olyan, mint valami rosszcsont gyerek, aki olyannal játszik, amivel nem kéne. Végülis megértem, hiszen eddig csak a pálcáját tudta használni… De azért nem eszik olyan forrón azt a kását! A nap folyamán egyre nehezebb feladatokat adok neki, hogy megtanulja, hogy ez nem játék. Legnagyobb meglepetésemre még azt is sikerül elérnie, hogy teljes erõmmel rátámadjak. Hihetetlen… Biztos, hogy nem egy egyszerû démon… lehet, hogy valamelyik nagy, nemesi démoncsalád kitagadott fia… vagy lehet, hogy tényleg õ a herceg? Nem… ki van zárva…

Estére mikor befejezzük már olyan fáradt lesz, hogy ha lefeküdne, azonnal elaludna.  De nem csak õ, engem is kifárasztott az egész napos ugrabugra.

- Gyorsan tanulsz. – sóhajtom, miközben a ház felé tartunk és vidáman kacsintok Tennora, aki õrzi a pálcát.

- Ennél már csak jobb lesz amikor leveszem róla teljesen az átkot. – teszi hozzá Oshi, majd elmegy aludni, mivel fáradt. Fáradt… nem is csinált semmit, csak egész nap szórakozott. Bár azt mondják, hogy a lázas semmit tevés fárasztó egy mulatság…

- Nincs kedved fürödni alvás elõtt? – állok meg hirtelen, mivel Akihito belém sétált, de nem zavartatom magam. – Van a közelben egy barlang, aminek a tava egy meleg vizû forrásból lett. – folytatom elengedve a fülem mellett a zavart bocsánatkérést, majd megfordulok és macskásan mosolygok rá.  

- Lehet jó lenne. – válaszol bizonytalanul. - De ha a körön kívül van, akkor talán hagynunk ké…

- Nyugalom. – vágok a szavába – Itt van szinte a ház mellett, nem lehet baj abból, ha megmártózunk – gyõzködöm, majd mosolyogva beleegyezik és kéri, hogy akkor mutassam az utat. Nekem több sem kell. Azonnal keze után nyúlok és már vezetem is.

- Talán ez mégsem olyan jó terv… - torpan meg a barlang bejárata elõtt, még a kezét is megpróbálja elrántani, de túl erõsen szorítom, hogy ez sikerüljön neki.

- Ne akkor gondold meg magad, amikor elértük a célunk. – nevetek rá és azonnal húzom is magam után.

Alig várom a fürdõt! Végre tiszta leszek, meg jól fog esni a pihenés is és nem utolsó sorban… itt van Akihito is… Vajon milyen lehet ruha nélkül? Grr…

- Annyira nem szeretem a pancsolást… - sóhajtom, miután levetkõztem és beugrottam a vízbe.– De ez után a nap után jól esik. – dorombolom és titokban Akihitot lesem.

- Gyere már… - sürgetem, mikor ,ár vagy öt perce áll és bambán mered mindenfele. Ennyire szégyenlõs lenne? Hahh… csak azt ne várja meg, hogy én vetkõztessem le, mert akkor… De nem tudom befejezni, mivel teljesen lefröcskölve ugrik be mellém, és mily meglepõ… ruhástul.

- Nem vagy normális. – prüszkölöm, mire egy nevetõ bocsánatkérés a válasz.

- Sajnálom, de úgy éreztem, hogy ugranom kell. – próbálkozik valami bûnbánós hangnemmel, de nem jön össze neki a nevetéstõl. Elõször még dühösen méregetem, majd jobb ötletem támad. Egy rövid farkasszemezés után egyszerûen kigáncsolom. 

- Bocsánat, véletlen volt. – kuncogom, mikor kirántom a vízbõl. Õ azonnal támadna is le, de hirtelen ötlettõl vezérelve, amit talán a testéhez tapadó selyem provokál ki belõlem, gyorsan befogom a száját, másikkal csendre intem.

Miközben szorítom, egyre jobban simulok a hátának, fejem a feje mellett pihentetem és élvezem az illatát, na meg a hangos szívverését, amit a hirtelen csendre intés általi izgalom okozott. Tekintete föl-alá kutatja a barlang részeit a nem létezõ betolakodók után kutatva. Olyan szépek a szemei és olyan aranyos minden reakciója. Lassan elengedem a száját, de nem távolodok el tõle.

-Mi történt? Jár erre valaki? – suttogja feszülten, mire kicsit gonoszkásan, halkan felkuncogok.

-Nincs erre senki.

-Akkor meg miért? – ad hangot meglepettségének, fejével hátrafordul, de dorombolva dörgölõzködöm arcának és utána végig nyalintok a fülén egy apró kis rágcsálást követõen. Élvezettel nézem, ahogy fehér bõrét elönti a piros legmélyebb árnyalata. Ajkaimmal nyakára hintek pár apróbb puszit, fogaimmal gyengéden karistolom finom bõrét.

-A…Ara…shi… - suttogja zavartan, majd próbálna tõlem ellépni, de átkarolva a derekát tartom vissza. – Mégis mit csi… - kezdene bele, gondolom valamilyen ellenkezésbe, de állát elkapva fordítom magam felé, hogy homlokom, homlokának nyomhassam ezzel is benne rekesztve a szót. Nem zavartatva magam merülök el a mélykék, kicsit ledöbbent, megriadt, zavart tekintetben, míg kezemmel selymes hajtincsibe mártom ujjaim. Miután kiélveztem a pillanatot óvatosan ajkaim, ajkainak tapasztom. Nyelvemmel végigszántva kérek bebocsátást, amit kisvártatva megkapok, majd táncra invitálom az övét és ez így megy, ameddig el nem fogy a levegõnk. Pihegve és teljesen vörösen válik el tõlem, mire arcát és fülét veszem kezelésbe és kezemmel végig simítok vizes kimonóján élvezve az izmok apró rángását.

- A fürdéshez mióta viselnek ruhát? – susogom rekedten a fülébe, miközben egyik válláról lesimítom a nedves anyagot.

- Amióta te vagy a fürdõpartner… - rebegi vissza, mire kiszélesedik a mosolyom.

- Csak nem tetszem neked? – dorombolom mély hangomon, majd nyelvemmel a fülétõl levándorlok a nyakára, ahol fogaimmal is elidõzök egy keveset. Közben, majdhogynem észrevétlenül szabadítom meg ruhája felsõ részétõl, amiben az is bátorításomra volt, hogy karjait nyakam köré fonta és õ is felfedezõ útra indult a mellkasomon. Nagyon élvezem, ahogy cirógat… Én is folytatnám a simogatását, de hangos robaj szakít minket félbe, mire Akihito körmeit fájón a hátamba mélyeszti.

Mindketten egyszerre kapjuk oda a fejünk, de csak valami lilás, buborékos felhõt látunk és köhögést hallunk. Ahogy a levegõ tisztulni kezd, a köhécselés is abbamarad és feltûnik Oshi alakja, ahogy egy szál nadrágban nézelõdik, majd megakad a szeme rajtunk. Elõször kicsit elképed, majd egy másodpercnyi enyhe pírral az arcán kezd el mosolyogni.

-Elnézést, ha megzavartam valamit. –kuncog, mire Akihito úgy távolodik el tõlem, mintha pestises lennék.

-Nem úgy volt, hogy fáradt vagy és alszol? – adok hangot annak, hogy még mindig zavar, de õ egyik fülén beengedi, másikon ki és nadrágját levéve csobban mellettünk.

- De igen, de nem tudok koszosan aludni. – mosolyogja – Tudod, nyugaton tisztálkodnak is az emberek. – borzolja össze szõke tincseit valami habzó, de jó illatú anyaggal. A mágusoknak annyi fura holmijuk van…

- Amúgy, Akihito… - fordul a zavarán uralkodni próbáló démon felé. – Én a te helyedben vigyáznék Arashival. – varázsol elõ egy csésze teát is és kezdi szürcsölgetni.

-M-miért? – érdeklõdik, mire Oshi egy kis hatásszünetet hagyva szürcsöl. Na igen, én is kíváncsi lennék arra, hogy velem miért is kéne vigyázni.

- Csak azért, mert Arashi egy macska… - erre kicsit felmegy bennem a pumpa, mert Akihitoval ellentétben pontosan tudom, hogy mire gondol, ahogy felidézõdik bennem a múltkori eset, amikor útjaink elváltak egymástól.

- Igen, tudom, hogy macskává tud átváltozni, de ez miért jelentene veszélyt?  - értetlenkedik én meg egyre morcosabban nézek.

-Ugye – varázsol elõ egy teáskannát is és pótolja a csésze tartalmát – a macskáknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy eljátszadoznak az étellel, az egérrel. – vált Akihitoval sokat mondó pillantást, aki még mindig nem érti a dolgokat. – Tudod ösztönlény. Elõbb-utóbb elunja a játékot. Gondolok itt az elõbbi jelenetre.

-Tessék? – pirul el újra és kicsit sokkosan pillant rám.

-Oshi… - fújok mérgesen és nyitnám a szám egy kemény visszavágásra, de inkább csak lesajnáló pillantásokat küldök felé. Az, hogy a múltkor volt köztünk valami, amit testi kapcsolatnál nem lehet többre értékelni, de õ mégis megtette és fájt neki az igazság, hogy nem érzek iránta barátságnál többet, az az õ baja. Összeszorított állkapoccsal hagyom ott õket, mielõtt még olyanokat kezdenék mondani, amiket megbánok.

Visszatérve a házhoz újra a folyó melletti kis tisztáson feküdve figyelem az éjjeli eget, a csillagok vándorlását és gondolkodom. Jobban belegondolva… Ez is csak sima ösztön volt, csak egy hirtelen, kósza érzés, amivel Akahitora támadtam. Jobb lesz, ha megpróbálok magamon uralkodni. Nagyot nyújtózva, hangosan sóhajtva állok fel és veszem az irányt a szobám, abban is az ágyam felé. Nehéz az élet, ha másokkal is körül van véve a démon.

*****

Másnap reggel furcsa zajra ébredek. Már aludni sem lehet nyugodtan? Morgosan császkálok ki a kertbe, ahonnan a zajt hallottam és a látványtól nem leszek boldogabb. Komolyan, mint két gyerek… Akahito és Oshi Tennoval akart játszani, de cicám nem háziállat, szóval nem igazán engedte a dolgokat és a nyúzásért cserébe felrobbantott pár gombát. Kami-sama… vajon mit akartak vele tenni?

-Tenno! – szólok neki, mire azonnal hozzám szalad, fel a vállamra és onnan fújtat a két jómadárra. – Tenno nem házikedvenc, hagyjátok békén. – nincs jó napom… - Kérlek, próbáljatok meg kussban maradni. – fordulok meg és térek vissza a szobámba.

Délután elkezdjük az edzést, de Akahito jobban járt volna, ha nem emlékeztet az edzésre, mert kegyetlen feladatokat adok neki. Még este elõtt fáradtan rogy össze. Bár részben magának is köszönhette, mivel egész nap kerülte a pillantásom, sõt rám se nézett, és ezzel is csak jobban felhúzott. 

Aztán persze esek vissza, a lábaim megint cserben hagynak.

Arashi lép hozzám, és karolja át a derekam, rá támaszkodva sikerül csak újból talpra kecmeregnem.   

- Kérlek engedd meg, hogy segítsek. - magyarázza meg mozdulatát - Nem biztonságos nyílt terepen. – ebben igaza van, mégse tudom kijelentését szavakkal helyeselni, a közelsége miatt összezavarodottan bólintok, mielõtt elindulnék vele az erdõ irányába.

Minél hamarabb visszaérünk hozzá, annál jobb lesz.

- Arashi várj! – szól ránk mágus barátja - A házadba nem mehetsz vissza csak úgy! A falusiak szerintem még mindig hipnotizálva vannak. – hipnotizált falusiak???

- Nagyszerû! Nem lehetne kezdeni velük valamit? – kezdeni velük valamit??!! Ugye nem akarják õket megölni?! Rémülten nézek végig elõször Arashin, majd Oshin is.

- De igen, de abban sajnos nem tudtok segíteni, mert varázslás. Ráadásul még vigyáznod is kell Akahitora. Egyre gyengébb lesz.

- Ez csak egy rövid mellékhatás. – teszi hozzá nyugtatásként - Holnap már kicsivel jobban lesz. Itt jelenleg biztonságban vagytok, de ki tudja, hogy meddig. – ennél is gyengébb? A fene vigye el…

Jól esik az a melegség, amit attól érzek, hogy Arashi ennyire szorosan simul hozzám, de dühít is egyben, hogy hasznavehetetlenebb vagyok mostani állapotomban, mint eddig bármikor.

- És neked mennyi idõbe telik, mire a falusiak olyanok lesznek, mint régen?

- Úgy egy órába. – olyan higgadt Oshi most is… És annyira furcsa …

Nem magyarázza meg azt, hogy miért rajzol minket körbe, mialatt megint azon a furcsa nyelven beszél, csak amikor a kör felizzik jövök rá arra, védve vagyunk, egybõl sóhajtva rogyok is jobban a támaszomra, eddig is nehezen bírtam magam tartani.

- Jól vagy? – térdel le velem aggódva, egy nagy sóhajtás után igyekszem õt megnyugtatni:

- Oshinak igaza volt. Tényleg egyre gyengébben érzem magam. – a szégyentõl már az arcom is elvörösödött.

Ha nem rajzolta volna körénk azt a kört, most Arashi óriási gondban lenne velem, cicusa mellett én is a védelmére szorulok.

- Akkor használd ki ezt az egy órát és pihenj. – húz jobban testéhez, hogy izmaira tudjak feküdni amikor velem együtt dõl el.

Nem értem… Miért gondoskodik rólam egyáltalán??? Tényleg nagyon jól esik, de nem kéne ezt tennie. 

- Arashi… - szólítom kicsit rémülten a nevén, feszéjez, és furcsa is reakciója, ha beszélünk ahelyett, hogy csendben feküdnénk egymás mellett, úgy érzem, talán jobb lenne.

- Pihenj. Ne aggódj, vigyázok rád. – jelenti ki, mielõtt folytathatnám mondandóm, ujjai is a hajamba túrnak, hogy olyan gyengéden simogathasson, ahogy azt még sosem tették velem, mosolyogva hunyom be a szemeim. Hát jó, legyen. Egy kicsit nem árt ez után a nap után.

- Mesélj valamit… - könyörgök neki csendesen, ismét kínzóvá vált számomra a csend. És… Ha csak gondolkozok azon, hogy megkedveltem, meg azon, hogy mennyire imádnivaló gondoskodása, soha nem tudok meg róla többet annál, mint amit már most is tudok.

- Mit meséljek?

- Az életed… például azt hogyan lettél kapitány. – mosolygok felé, az, hogy nem int le, hanem válaszol egy kicsit meg is lep:

- A szüleim nemesek és édesapám a hadsereg kapitánya, vagy volt. Fogalmam sincs, régen nem találkoztam velük. Édesapám azt akarta, hogy õt kövessem, mivel a képességeim megvoltak hozzá. Egyre feljebb jutottam a ranglétrán, míg végül én lettem apám helyettese és a többiek már akkor kapitánynak kezdtek hívni. Aztán átvettem a helyét a seregben. Egyszerû történet. – és mégis csodás. De… nem hinném, hogy csak ennyi lenne.

- És hogyhogy nem vagy még mindig ott? Hogy kerültél az emberek közé? – faggatom ismét.

- Úgy, hogy elszöktem. Úgy éreztem magam, mint akit drótokon rángatnak, nem bírtam. De ezt még elviseltem volna. Az utolsó csepp az volt, amikor a trónörökös megszületett és a királyi család lemondott róla. Mélységesen felháborított, hogy a trónörökösnek emberek közt kell majd élnie. Akkor vesztem össze elõször komolyabban édesapámmal és akkor kezdtem el lázongani is. Minden nekem nem tetszõ parancsot megszegtem. Aztán úgy döntöttem, hogy lelécelek. – értem…

Milyen különös a sors… Nem is ismerte, és mégis… Érte képes volt otthagyni a szüleit, és a barátait…

- De miért pont az emberek közé? A démonok világa ilyen parányi lenne?

- Nem tudom. Ha ott maradok akkor könnyebben rám találnak, mint itt. Meg szerintem… talán felvetült bennem az az ötlet is, hogy véletlenül összefutok a herceggel és segítek neki, de nem így történt. – kár… Az õ segítségével biztos, hogy boldogulna, vagy boldogult volna. És… Ha vele lenne, akkor az is biztos, hogy soha nem kevertek volna össze vele.

Mondjuk… Álmomban se gondoltam volna, hogy az a flegmaság, amit eleinte mutatott jellemként ennyire az álcája volt.

- A végén még kiderül, hogy neked is van szíved. – cirógatom meg nevetve a hasát.

- Mondd, miért vagy velem ilyen kedves? – kérdem aztán ismét komolyabban - Csak egy idegen vagyok aki csak a bajt varrta a nyakadba. – Oshit már régóta ismeri, és gondolom nem is okozott neki annyi gondot eddigi élete során, mint én, és mégis… Vele sokkal másabban viselkedik.

- Megmentettél. – válaszol halkan, hála az égnek tincseim még mindig kényezteti.

- Mitõl? Az unalomtól? – vigyorodok el újra. 

- Megmentettél egy fáról lógó kandúrt az árnyékebektõl. Emlékszel a macskára? – róla már beszéltünk. Pff… És akkor már értem ez elõbbi kijelentését is.  

- Igen. Az a te macskád, aki folyton kóborol és te nem tudod, hogy merre van. – ezt mondta nekem. Kíváncsi vagyok, most is ezt fogja-e.

- Az a macska én voltam. Alakváltó vagyok. Azért is látok a sötétben, mert macskává tudok átváltozni. Ha gondolod megmutatom. Nem hiszem, hogy sokszor láttál állattá változni valakit. – felkelne, és itthagyna???

- Nem sokszor, az igaz, de már láttam. Nem szeretném, ha felkelnél, olyan jó így… olyan kényelmes. – könyörgök neki, mielõtt karom a derekára fonnám, és jobban magamhoz vonnám.

Imádom az illatát, azt, hogy így, rajta fekve hallgathatom a szívverését, a beszédét, mindenét…

- Rendben. – sóhajtja, és hagyja, hogy tovább öleljem, mosolyogva engedem át magam a sötétségnek, alszom el. Jó érzés ennyire közel lenni hozzá, most még a szüleim megkeresésénél is jobban vágyok arra, hogy mindig ennyire közel legyünk egymáshoz.

***

Megdöbbentõ, hogy a pirkadat Arashi házában ér, de nem annyira, mint az, hogy õ kelteget a vállam rázogatásával.

- Ki az ágyból lustaság. Oshi azt mondta, már rendben leszel. – az lehet, mert nem érzem magam olyan gyengének, mint amennyire tegnap éreztem. Viszont… Még álmosnak igen, úgyhogy pihenni szeretnék, morcosan húzom vissza magamra a takarót, fejem is gondosan betakarva, mielõtt még válaszolnék neki:

- Azt is mondtátok tegnap, hogy védõvarázs van a házadon. Akkor meg semmi gond nem? Miért kell ilyen korán felkelnem?! – úgy érzem, alig aludtam.

- Tudod… - rántja le rólam ismét a takarót – A hadseregben ha alattam dolgoznál nem engedhetnéd meg magadnak ezt a lazaságot. – lemaradtam valamirõl? Miért ilyen vidám? És mi ez a hadsereges duma??

- Mi folyik itt áruld már el! – nézek a szemeibe - Nem vagyunk a seregedben! – próbálok a takaróért is nyúlni, de kuncogva kapja el a kezem, és ránt talpra, hogy közelebbrõl viszonozhassa a pillantásom.

- Tényleg nem ott vagyunk, de te olyasmit kértél tõlem tegnap, hogy tanítsalak harcolni. Már nem szeretnéd? – tényleg…

- Mondhattad volna, hogy azért ébresztesz. - duzzogok vele még mindig, majd a pálcámért nyúlok, hogy ne láthassa, a közelsége miatt ismét kiült arcomra a pír.

- Akartam. – jelenti ki újra vidáman – Pont akkor, amikor nekiálltál duzzogni.

- Nem duzzogtam. – tisztázom vele. – Fogalmad sincs arról, milyen az, ha én mérges vagyok.

- Ne is legyen, ha jót akarsz. Épp elég nyûg az a kettõ. – jelenti ki komolyan, aztán már nincs is mellettem, csodálkozva keresem a tekintetemmel.

Macskaként találom meg végül, az ajtóba ücsörög, és ráérõs tekintettel mustrál cicusával együtt, sóhajtva adom be neki a derekam:

- Megyek.

Aztán szavaimnak eleget téve sietek utána, követem egész az udvarig, csak amikor becsukom magam mögött háza ajtaját alakul vissza emberré.

Oshi az egyik közeli fa alatt szürcsölgeti a teáját, reménykedem benne, hogy kuncogását képzeltem. Nagyon nyûgössé tett a korán kelés.

- Kezdjük az alapokkal. Ma azt tanítom meg neked, hogy hogyan használd az erõd. – veszi el pálcám Arashi, tettével még jobban felbosszantva. Az hozzám tartozik. Nélküle olyan vagyok, mint egy átlagember. És… Miért nem teázhatok, vagy ehetek én is, mielõtt elkezdjük ezt az egész edzés dolgot??!!

Ráadásul ez az egész baromság az erõ használatáról…

- Most vetted el tõlem azt, amit hosszú évek kemény munkájával tudtam összegyûjteni. – fakadok ki neki. – Mégis hogy tanulhatnák szimpla emberként?!

Oshi megint nevetni kezd, de Arashi uralja magát annyira, hogy csak elmosolyodjon, mielõtt válaszolna:

- Ez ellenük kevés lenne, ráadásul ha eltörnék a pálcád, akkor védtelen lennél. – ebben igaza van, vörös arccal biccentek felé. – Figyelj – folytatja magyarázatát - tegnap Oshi megkötötte az átkod. Már kell, hogy legyen valamennyi önerõd a testedben is. 

Azt se tudom milyen az, egy kicsit zavarodottan nézek tenyeremre.

Aztán… Hogy ne nevessenek újra rajtam, vagyis határozatlanságomon, inkább engedelmeskedve ösztöneim parancsának csukom be a szemeim, próbálom a kezeimbe összpontosítani erõim, meg is lepõdök akkor, amikor a tenyereim felforrósodnak, és Arashi megdicsér.

Sikerült...

Parancs nélkül lövök egyet vele az Oshi melletti fára, hogy én azon nevethessek, ahogy a robbanás hangjától megrémült leölti magát.

Bár… Örömöm nem tart sokáig, mágus révén egy varázslatába kerül megszárítani a ruháit, rám pedig Arashi újabb, nehezebb feladatokat ró büntetésként.

***

Estére már annyira kimerültnek érzem magam, mint akkor, amikor Oshi megkötötte az átkom, de újdonsült barátaimhoz hasonlóan büszke vagyok a teljesítményemre.

Elértem azt, hogy lássam Arashit, amikor teljes erejével támad, azok a nyomorultak se járhatnak túl az eszemen ha visszajönnek.

- Gyorsan tanulsz. – sóhajtja Arashi, miközben a ház felé tartunk. Pálcám még mindig nem adta vissza, helyette bestiájára bízta, aki szent küldetésének érzi, hogy ne engedjen a közelébe.

- Ennél már csak jobb lesz amikor leveszem róla teljesen az átkot. – teszi hozzá szavaihoz Oshi, mielõtt azonban megkérdezhetnénk tõle, hogy azt a varázslást pontosan mikorra tervezi, somolyogva jelenti ki, õ elfáradt, és megy be Arashi lakába.  

- Nincs kedved fürödni alvás elõtt? – áll meg elõttem hirtelen vendéglátóm, tettével elérve azt, hogy nekiütközzek a hátának. – Van a közelben egy barlang, aminek a tava egy melegvízû forrásból lett. – folytatja azt, amit elkezdett, mintha nem is érezte volna, zavartan kérek tõle elnézést.

Aztán… Döbbenten nézek macskamosolyába. Melegvízû forrás?

- Lehet jó lenne. – válaszolok neki bizonytalanul. - De ha a körön kívül van, akkor talán hagynunk ké…

- Nyugalom. – vág a szavamba – Itt van szinte a ház mellett, nem lehet baj abból, ha megmártózunk – hát jó… Mosolyogva egyezek bele fürdéses ötletébe, kérem arra, mutassa merre is kell mennünk.

Egy kicsit meg is bánom utolsó kérésem akkor, amikor mutatás gyanánt elkapja a kezem, és maga után húz, majd nagyon bánom már döntésem abban a pillanatban, amiben rádöbbenek arra, hogy a fürdésnél meztelennek kell lenni.

Hacsak nem külön leszünk, még a végén nem bírok magammal, és rámászok, ami miatt haragudni fog rám.

- Talán ez mégsem olyan jó terv… - közlöm vele tétován, amikor megállunk egy barlang elõtt, kezem is megpróbálom kiszabadítani szorításából.

Az üregbõl gõz száll ki, biztosra veszem, hogy a forrás valahol ott lehet a belsejében.

- Ne akkor gondold meg magad, amikor elértük a célunk. – nevet rám macskamosolyával, aztán mielõtt tovább ellenkezhetnék vele már húz is be.

Most komolyan… Szeretik egyáltalán a macskaszerû lények a vizet??!! Remélem nem. Vagyis… Könyörgök azért Uram, hogy ne szeressék. Pontosabban, hogy ne szeresse.

- Annyira nem szeretem a pancsolást… - sóhajtja már a vízbõl – De ez után a nap után jól esik. – ha jól hallom, dorombol is, de még mindig nem szántam rá magam a vetkõzésre.

Pedig a pára elég sûrû ahhoz, hogy ne lássa, ha gond lenne. Pontosabban, hogy gondok vannak. Annyira Isteni a teste… Legszívesebben kirántanám a vízbõl, és eljátszadoznék vele. Már nincs az a veszély, hogy belehalhat abba, ha szeretkezünk az átkom miatt. 

- Gyere már… - sürget, úgyhogy úgy, ahogy vagyok, ruhástól ugrok mellé a vízbe.

Holnap úgyis váltást kell keresnem a mai helyett, eszméletlen koszos lett edzésünk alatt. Most, a kellemesen meleg, nyakig érõ vízben érzem azt is, hogy mennyire kimerültem.

- Nem vagy normális. – prüszköl erre, nevetve kérek tõle bocsánatot:

- Sajnálom, de úgy éreztem, hogy ugranom kell. – persze bûnbánásom a nevetésem miatt nem biztos, hogy valósnak tûnik, õ is így gondolja az alapján, hogy dühösen méreget.

Pár pillanat elteltével még mindig méreget, viszont tekintete már nem mérges.

Inkább… Furcsa. Kapnám is magam elé a kezeim, mielõtt bosszút állhatna, azonban még mindig nem vagyok olyan gyors, mint õ, fél mozdulatába kerül kigáncsolnia, tettével elérve, hogy elveszítsem az egyensúlyom, és a víz alá kerüljek.

- Bocsánat, véletlen volt. – kuncogja viszont, amikor kiránt, nevetve fröcskölném le ismét, ha nem fogná be a szám egyik kezével, mialatt a másikkal csendre int.

Mi a fene folyik itt??? Valaki van rajtunk kívül a barlangban? Vagy ez egy újabb poénja akar lenni?

Ellenfeleim felé menet félúton hirtelen átváltok a leggyorsabb tempómra és már meg is kezdem a támadást. Nem becsülöm le õket, egyik ellenfelem sem szoktam. Az évek alatt biztos sokat fejlõdtek és régen sem voltak tehetségtelen harcosok.

Azonban velük szemben sajna alig van némi elõnyöm, sõt egyáltalán nincs. Ismerem a stílusuk, a támadásaik, de õk is az enyéim, az erõnk is körülbelül ugyanazon a szinten mozog, ahogy õk is kitûnõen látnak a sötétben. Nem lesz könnyû menet.

Futás közben kihúzom kunai késeim, karmaim is hirtelen kinõnek és az a jól ismert mosoly fut végig az ajkaimon. Kettõ egy ellen igazi kis móka lesz. Olyan gyorsan mozgunk, hogy szinte képtelenség minket követni. Elõször csak védekezem, mivel két oldalról támadnak, majd miután megfigyeltem folyton ismétlõdõ módszerük, kitörök. Felugrok és felveszem macska alakom és valahol a lábaiknál landolok. Ott azonnal felveszem emberi alakom és kigáncsolom õket, majd felállok és fölényesen vigyorgok rájuk. Hiába… kicsit erõsebbek lettek, de még mindig ugyanolyan ostobák, mint voltak. Most komolyan azt hitték, hogy legyõzhetnek?

Végig nyalok a kés pengéjén és egy kecses mozdulattal elhajítsam régi jobbkezem szíve felé.

-Arashi… - hallom ezzel egyidõben Akahito hangját. – Kérlek… Ne öld meg õket még!
- Már mondtam, hogy maradj ott! – kiáltok rá dühösen. Nem igaz, hogy nem képes ebbõl kimaradni. Aztán felém küld egy fénycsóvát. Egy pillanatra megijedek, de utána már megnyugszom, mivel a támadás nem nekem szólt. Sõt, megmentett. Ostoba módon elfelejtettem, hogy ellenfeleimnél még mindig van fegyver. Oshi is aggódva felénk fut, hogy meggyõzõdjön jól létünkrõl. Bólintok aztán visszafordulok kedves ismerõseim felé, akik tág szemekkel figyelik Akahitot és arról sutyorognak, hogy egy átkozottal sem találkoztak eddig, akinek egy átlag embernél több ereje lett volna.
- Ezt jelentenünk kell. – susogják egymásnak és valami megváltozott a tekintetükben. Francba, ez nem jelent semmi jót. Oshival fölösleges beszéd nélkül is érezzük, hogy valami készül és már rájuk is rontanánk, azonban nem sikerül mert egy hangos robaj hangzik, amit sûrû füstfelhõ követ. Semmit nem látok…

- A mocsadékok! – kiáltom, miközben a füstben próbálom megtalálni õket, de valószínûleg, már réges-rég eltûntek. – Eltûntek. – jelentem ki Akahitonak is, mikor elszállt a füst és visszaindulok felé.

- De mégis hová? ÉS hogyhogy ennyire gyorsan? –kamillázik körbe Akahito, de én csak egy isteneset behúzok neki, hogy ismét a földön köt ki.

- Nem vagy normális! Miért nem ültél le, ahogy kértem, és hagytad, hogy végezzek velük?! – akadok ki. Mi a francnak viselkedik úgy, mint egy gyerek, aki nem azt teszi amit mondanak neki?! Ráadásul van itt még valami… - Ha jól érzem… - fortyog bennem egy újabb indulat. – Még Oshinak se engedted meg, hogy megszabadítson az átkodtól. – érzem, ahogy egyre dühösebb vagyok. Ez egy féleszû, de komolyan. Mégis miért? Baja is eshetett volna! Nem értem… Akahito végig összezavarodva figyelt, szerintem fel sem fogta, hogy miért vagyok ennyire ideges. Megdörzsöli az arcát és felpattan.

- Nem hát. De csak azért, mert nem akartam, hogy megöld õket! Arashi… Nekem nagyon fontos lenne, hogy ne szívjam el senki erejét, de mégis… Értsd meg, nekem, aki soha nem látta a szüleit, még ennél is nagyobb boldogságot jelentene, ha tudnám, hogy jól vannak, és élnek, annak ellenére is, hogy elhajítottak. – fakad ki. Megütközve nézek rá. Én sem láttam már régóta a szüleim. Az édesapám még nem is érdekelne annyira, de az édesanyám… Elképzelni se tudom, hogy mit érezhet az, aki még életében nem látta a szüleit.

- Sajnálom. Ebbe nem gondoltam bele. De… - mondom halkan. – Azt nem hinném, hogy ezek a semmirekellõk igazat mondtam.

- Én is sajnálom kapitány, hogy miattam mentek el. – sóhajtja kicsit nyugodtabban. Egy picit furán nézek rá a kapitány megszólítás miatt, de nem szólok. – Összezavarodtam. És jó lenne a segítség, mert úgy érzem, egyedül nem fogom megtudni, hogy mi is az igazság. – hozzá lépek és vállánál megfogva ígérem meg neki, hogy mindenképpen kiderítjük az igazat. Oshi is mosolyogva odalép hozzánk.

- Mielõtt elmennétek, had fejezzem be végre az átka megkötését.

- Megkötés? Oshi hogyhogy? - nézek felé ugyanolyan döbbenten, mint Akahito, de Oshi csak mosolyog.

- Ahhoz, hogy levegyem róla teljesen jóval több erõre lesz szükségem. Úgyhogy a házadra tett varázslat után egy pár napot várnotok kell.

- Értem. Akkor még pár nap… – válaszolom tömören. Erre Oshi Akahito mellé lépve ismét elkezd kántálni. Sose fogom megérteni a nyugati nyelvet, ebben biztos vagyok, arról az idegen, furcsa mágiáról nem is beszélve. Órákon keresztül folytatja és én elunva a nézelõdést lefekszem a földre és figyelem ahogy a hold és a csillagok vándorolnak az égbolton.

- Most már késsz. – törli meg homlokát a fárasztó munka végeztével Oshi és felkelek.

- Szép munka volt barátom.

- Köszönöm szépen. – mosolyog rá Akahito is, de utána azonnal a földre ül. Azonnal mellette termünk, hogy felsegítsük. – Jól vagyok. – hárítja el a segítséget és meglepõen komoly arccal felé fordul. – Lenne egy olyan kérdésem, hogy tanítanál-e. Sajnos alig láttam valamit a küzdelmetekbõl. Így nem leszek a segítségedre, ha ismét felbukkannak.

***

-Persze, hogy igen, de most az a legfontosabb, hogy lenyugodj és pihenj.  Szerintem még egy hetet bõven itt leszünk. Mondd, tudsz járni? – kérdem, mire megpróbál felállni, de mintha kiszaladna az erõ a lábaiból. Odalépek hozzá és derekát átkarolva segítek neki felállni, aztán meg járni. – Kérlek engedd meg, hogy segítsek. Nem biztonságos nyílt terepen. – magyarázom, mielõtt elkezdene ellenkezni. Bólint és azonnal indulunk.

-Arashi várj! – kiált utánunk Oshi. – A házadba nem mehetsz vissza csak úgy! A falusiak szerintem még mindig hipnotizálva vannak.

-Nagyszerû! - húzom el a szám. – Nem lehetne kezdeni velük valamit?
- De igen, de abban sajnos nem tudtok segíeni, mert varázslás. Ráadásul még vigyáznod is kell Akahitora. Egyre gyengébb lesz. Ez csak egy rövid mellékhatás. Holnap már kicsivel jobban lesz. Itt jelenleg biztonságban vagytok, de ki tudja, hogy meddig.

- És neked mennyi idõbe telik, mire a falusiak olyanok lesznek, mint régen?

- Úgy egy órába. – gondolkodik el aztán közelebb lép kettõnkhöz és cipõjével egy kört kezd körénk rajzolni, miközben újból átvált arra a kántálásra. A kör felizzik és eltûnik, viszont azt a vibráló falat, amit felhúzott, azt tisztán érzem. Derûsen int és azonnal távozik. Hogy tud minden helyzetben ilyen vidáman mosolyogni? Nézek utána egy pillanatig, majd megérzem, hogy Akahito kicsit megremeg és egyre nagyobb súllyal nehezedik rám.  

- Jól vagy? – kérdezem aggódva miközben lassan letérdelek vele.

- Oshinak igaza volt. Tényleg egyre gyengébben érzem magam.

- Akkor használd ki ezt az egy órát és pihenj. – húzom magamhoz, majd ismét ledõlök a fûbe. Akahitot fél karral magamhoz vonom, hogy fejét a mellkasomon tudja pihentetni.

- Arashi… - suttogja döbbenten.

- Pihenj. Ne aggódj, vigyázok rád. – mondom halkan és elkezdem selymes haját simogatni. Jó hogy végre nem leszek tõle gyengébb. Akahito fáradtan lehunyja és mosolyogva alszik el. Fogalmam sincs, hogy miért vagyok vele ennyire kedves. Képes lett volna ilyen rövid idõn belül a szívemhez nõni? Pont úgy, mint akkoriban Oshi, de mégis valahogy máshogy. Oshi a barátom, képes vagyok bármikor elengedni, de Akahitot nem. Jobb szeretném, ha addig maradna velem ameddig tud. Ameddig nem találkoztam vele és nem láttam meg a szemében azt a végtelen magányt, addig fel sem tûnt, hogy én is pont ennyire egyedül vagyok. Nem mintha nem élvezném, de azért régen sosem voltam ennyire egyedül.

- Mesélj valamit… - kér halkan Akahito. Szóval mégsem alszik.

- Mit meséljek?

- Az életed… például azt hogyan lettél kapitány.

- A szüleim nemesek és édesapám a hadsereg kapitánya, vagy volt. Fogalmam sincs, régen nem találkoztam velük. Édesapám azt akarta, hogy õt kövessem, mivel a képességeim megvoltak hozzá. Egyre feljebb jutottam a ranglétrán, míg végül én lettem apám helyettese és a többiek már akkor kapitánynak kezdtek hívni. Aztán átvettem a helyét a seregben. Egyszerû történet.

- És hogyhogy nem vagy még mindig ott? Hogy kerültél az emberek közé?

- Úgy, hogy elszöktem. Úgy éreztem magam, mint akit drótokon rángatnak, nem bírtam. De ezt még elviseltem volna. Az utolsó csepp az volt, amikor a trónörökös megszületett és a királyi család lemondott róla. Mélységesen felháborított, hogy a trónörökösnek emberek közt kell majd élnie. Akkor vesztem össze elõször komolyabban édesapámmal és akkor kezdtem el lázongani is. Minden nekem nem tetszõ parancsot megszegtem. Aztán úgy döntöttem, hogy lelécelek.

- De miért pont az emberek közé? A démonok világa ilyen parányi lenne?

- Nem tudom. Ha ott maradok akkor könnyebben rám találnak, mint itt. Meg szerintem… talán felvetült bennem az az ötlet is, hogy véletlenül összefutok a herceggel és segítek neki, de nem így történt.

- A végén még kiderül, hogy neked is van szíved. – kuncog halkan Akahito és kezével végigsimít a hasamon.- Mondd, miért vagy velem ilyen kedves? Csak egy idegen vagyok aki csak a bajt varrta a nyakadba.

- Megmentettél. – suttogom még mindig selymes haját simogatva, olyan puha, hogy nem lehet abbahagyni és lenézek rá, de õ még mindig csukott szemmel pihen.

- Mitõl? Az unalomtól? – kúszik fel még jobban a mosoly az arcára.

- Megmentettél egy fáról lógó kandúrt az árnyékebektõl. Emlékszel a macskára?

- Igen. Az a te macskád, aki folyton kóborol és te nem tudod, hogy merre van. – olyan aranyos. Szerintem sejti, hogy én voltam, sõt biztos.

- Az a macska én voltam. Alakváltó vagyok. Azért is látok a sötétben, mert macskává tudok átváltozni. Ha gondolod megmutatom. Nem hiszem, hogy sokszor láttál állattá változni valakit.

- Nem sokszor, az igaz, de már láttam. Nem szeretném, ha felkelnél, olyan jó így… olyan kényelmes. – teszi hozzá majd átkarolja a derekam és még jobban hozzám simul.

- Rendben. – hunyom le a szemem már én is. Magamban dúdolászok egy kicsit, hogy elüssem az idõt. Közben Akahito is álomba merült. Úgy egy óra múlva Oshi is visszatalált hozzánk. Elõször furcsállta a látványt, de utána már mindenttudóan somolygott ránk. Ujjaival jelezte, hogy most már szabad a pálya. Nem akartam felébreszteni Akahitot, ezért Oshi segítségével óvatosan a hátamra raktuk és visszabandukoltunk a házhoz. Akahito közben végig a fülembe szuszogott, jelezve, hogy még mindig az álmok útját járja. Olyan finom illata van…

A házba visszatérve minden úgy fogad ahogy volt. Lefektetem, betakarom Akahitot aztán megyek vissza Oshihoz.

-Tudtam, hogy csak úgy nem fogadsz be idegen démonokat a házadba. Kár, hogy nem most találkoztunk, akkor talán én is lehetnék Akahito helyében. Bár az is igaz, hogy sosem tudtalak volna rávenni arra, hogy gyere velem nyugatra. Na de jó éjszakát. Ha nem bánod pár napot még itt maradnék.

- Addig maradsz ameddig akarsz.

- Ugyan már, nem akarlak titeket zavarni. – mosolyog Akahito ajtaja felé intve, aztán õ is elmegy aludni. Csak állok egy ideig és gondolkozom, majd mivel én is fáradt vagyok elmegyek a saját szobámba, ahol Tenno már összegömbölyödve vár rám. 

Most jött rá arra mit tettem vele.

- Bocsáss meg, de mellettem életveszélyben vagy. Nem tehetek mást. - magyarázom neki, és magamnak is a tettem, miközben szomorú szívvel feltápászkodok.

Hiszen… Talán nem úgy tûnik, de szívesen maradnék még itt, a társaságában, ha lehetne... 

Megkedveltem…

Meglep azzal, hogy minimálisan maradt erejével is képes felállni, valamint megérinteni, kerekre tágult szemekkel figyelem.

- Arashi, szép álmokat... - jelentem ki neki aztán halkan, mielõtt egy csókot hintenék homlokára.

Ezt már szerencsére nem bírja, azonnal elájul, és a karjaimba omlik.

Ha elmúlik a vész, vissza fogok hozzá jönni, ebben biztos vagyok, mosolyogva fordulok a most belépõ cicusa felé:

- Ne aggódj, nem fogom bántani.

Nekem akart rontani, amikor meglátta gazdája eszméletlen testét a kezeim közt, de mintha szavaim nyugalommal töltötték volna el áll meg félúton az ajtó, és köztünk, majd indul Arashi szobája felé, mintha csak tudná, le akarom fektetni a gazdáját.

A cica miután betakartam nagyszájú vendéglátóm, el is helyezkedik a takarón, és õrizni kezdi társát, mosolyogva figyelem párosuk. Roppant édesek együtt.

De… Nem gyönyörködhetem bennük sokáig, sóhajtva kelek fel mellõlük pár perc múltán.

Tudom, minél tovább odáznám el az indulást, annál elõbb térne vissza az ereje. Teljesen olyan, mintha sok rejtett tartaléka lenne.

***

A háza abszolút mértékben megváltozott távozásomkor, úgy tûnt, mintha valami sötét erõ kezdte volna szépen, lassan körbefonni, úgyhogy végül nem jutottam messzire tõle az éj leszállta elõtt.

Azon gondolkozok, hogy mi lesz, ha azért kerül majd veszélybe, mert elszívtam az erejét. Vissza kéne mennem hozzá?

Pff…

De… Ha vele lennék, lehet, nagyobb veszélybe kerülne…

Szomorúan ülök azon a tisztáson, ahova végül eljutottam, és gondolkodom tovább. Melyik választásommal okoznám neki a kevesebb problémát?

Nem kapok segítséget, ráadásul meg is támadnak, olyan balegyenest kapok legnagyobb döbbenetemre, amitõl hátradõlök…

És… A támadóm miatt meglepettségem nagyobb lesz… Arashi…

De õ nem állhat elõttem. Vagyis… Nagyon remélem, csak egy érzéki csalódás az, hogy itt van. Neki aludnia kellene még.

- Arashi! Miért jöttél utánam? Elment az eszed? Veszélyes! – állok fel, amikor végül arra jutok, nem egy káprázat ütött meg, hanem tényleg a maszkot viselõ Arashi. - És mégis ki ez a fura alak? – haragszom rá. Biztos vagyok abban, hogy van valami köze vendéglátóm ittlétéhez.

- Õ Oshi. Nyugaton tanult mágiát furcsa emberek között. 

- Nagyon örvendek. – bólintok felé kimérten, mielõtt ismét Arashi felé fordulnék:

- De kérlek, most menjetek el azonnal különben kénytelen leszek újra elszívni az erõdet.  – amikor mérges vagyok könnyebben megy. Miért nem érti meg, hogy féltem?!

- Tényleg azt hiszed, hogy másodszorra sikerülne? – szegezi nekem a kését furcsa mosollyal, viszont ezzel a tettével nem igazán tud rám ijeszteni.

- Úgysem mernéd megtenni. Nem ezért segítettél. – nézek higgadtan a szemeibe.

- Ki akarod próbálni? – vág vissza, hozzám hasonló hangszínnel, mérgesen kiáltanám rá, hogy igen, ha nem szakítaná félbe vitánk egy borzasztó nevetés.

- Nézd már milyen édesek! – a francba…

Kellett követnie… Most megint veszélyben lesz.

Elég erõsnek érzem azokat az alakokat, akik leugrottak a velünk szemben álló fáról ahhoz, hogy bántani tudják, az, hogy a mágus mellénk lép, csak még biztosabbá teszi bennem ezt az érzést.

- Kik vagytok? Mutassátok magatokat! – parancsol azonban rájuk Arashi kemény hangon, megdöbbenve figyelem. Azért lehet ennyire mérges, mert megszöktem tõle?

Újabb nevetés harsan, majd az, aki beszélt ismét megszólal:

- Arashi, Arashi! Hát nem ismersz fel minket? Aztán vigyázz, mert a végén még megsértõdünk! – ismerik Arashit??? Ki ez a két személy???

- Ti meg mit kerestek itt? - a ruhájuk motívumai alapján nem emberek.

- Hát ki mást? Hát ki mást édes vezérünk? – vezér???

- Arashi, kik ezek? – már semmit nem értek… Arashi, mint vezér? Mégis hol? És mikor?

- Régi ismerõsök. – válaszol higgadtan, türelmesen, mielõtt visszafordulna az idegenek felé:

- Mit akartok?

- Hát... – kuncogja el magát a nõi harcos, társa veszi át tõle a szót, amíg nevet:

- Elõször a te likvidálásodra küldtek minket, mivel eddig mindenkit megöltél. Már egy hete elindultunk, de sajnos nem találtunk. Nagyon jól leplezed az erõd... 

- De most... – komolyodik meg újra a nõ... - hogy megtudtuk, hogy a trónörökös is veled van úgy gondoltuk, hogy üzenünk a királynak. Azt a parancsot kaptuk, hogy mindkettõtöket tegyük el az útból. Ezért küldtük a mágusokat, de hát így jár az ember, ha másokra bízza a munkát. – trónörökös?

- A trónörökös tudtommal halott, nem hiszem, hogy az emberek életben hagyták. – örülök neki, hogy õ még érti, mirõl, vagy kirõl beszélnek.

- Pedig ott áll melletted. - én???

- Én nem vagyok trónörökös. Csak egy egyszerû démon. – jelentem ki határozottan. Azonban mielõtt megkérném õket arra, hogy keressenek fel egy elmegyógyintézetet, mert szükségük van a kezelésre esnek nekem:

- Édes, drága hercegünk! Egy egyszerû démon a birodalomban él. Lehet, hogy te nem tudod, de a királyi pár önként mondott le rólad és adott téged ilyen szörnyû sorsra. – azért éltem az emberek között, mert lemondtak rólam??? Nem… Nem tudom elhinni…

- És Arashi? – terelem el a szót kétségbeesetten más felé - Õ biztos, hogy nem démon! Nem ember, de nem olyan az aurája, mint egy démoné! 

- Még, hogy Arashi nem démon! – nevetnek ki ismét - Nagyon rosszul ismersz meg másokat. Hidegvérrel kivégez bárkit. – Arashi? Soha… Ennyire nem ismerhetem rosszul…

Bár… Ha jobban belegondolok…

Nem lehet ismeretségnek mondani azt az idõt, amit mi ketten egymás társaságában töltöttünk…

Lehet, igaza van, és több mindent kéne róla tudnom ahhoz, hogy ilyet állítsak róla…

- Na de most elég a szóból! – fejezik be a magyarázkodást, majd fordul a férfi Arashi felé - Arashi, örülök, hogy újra láttalak és hadd ne mondjam, hogy mekkora megtiszteltetés a számomra, hogy én végezhetem ki az árulót. 

Arashi a senkiházi szavai miatt mérgesen mordul rá vissza, mielõtt maszkját hozzám hajítaná:

- Fogalmad sincs róla, hogy nekem micsoda öröm lesz elküldeni a túlvilágra. – még vissza se térhetett az ereje az idiótájának, elkeseredetten kiáltok rá:

- Te ehhez túl gyenge vagy!- nem akarom, hogy harcoljon, nem szeretném, ha bántanák.

- A démon hadsereg kapitányának fia és helyettese voltam. Akahito, a látszat sokszor csal. Ezt most bízd rám. – jelenti ki válaszul Arashi magabiztosan, mielõtt még kezét a feje fölé emelné, hogy gyönyörû ezüstös csíkok kússzanak rájuk, ámulva figyelem díszeit.

Valamiért nyugtató a látványuk.

Bár… Akkor, amikor szikrákként tûnnek tova, hogy a helyüket Arashi nehéz démoni ereje vegye át, még idegesebb leszek, mint amennyire ideges a holdszín csíkok megjelenése elõtt voltam, tincseim éhezõkhöz hasonlóan próbálják magukba gyûjteni a megjelenõ hatalmas erõk. Pedig… Ha ezt teszik, akkor Arashit akár meg is ölhetik.

- Ostobák! Csak nem azt hittétek, hogy az eltelt évek alatt hagytam elveszni az erõm? – mosolyog fölényesen az ismerõseire Arashi, azonban mielõtt arra kérhetném, máshol harcoljon, mert le fog gyengülni ragadja meg a vállam haverja.

- Nyugalom. – teszi hozzá halkan az érintéséhez. – Nem fogod hátráltatni többet, ha engeded, hogy segítsek neked.

Aztán… Kántálni kezd valamit egy számomra ismeretlen nyelven, hogy elõször ott, ahol megérintett, majd az egész testemben bizsergetõ melegséget érezhessek.

Nem tudom, ezt a melegítést értette-e  segítség alatt, de megkérdezni sincs esélyem errõl, mert miután elégedett vigyort ereszt meg felénk Arashi, arra kér, hogy ha Oshi eltûntette rólam az átkom ne se segítsek neki, hanem üljek le, és figyeljem azt, ahogy az elõttünk álló senkiházikhoz hasonló alakokkal kell elbánni.

- Úgyis furcsán fogod érezni magad a mágiája után egy darabig. – teszi hozzá, mielõtt a ránk támadók felé indulna.

- Feloldani az átkom? – nézek csodálkozva a még mindig mormoló barátjára. – Komolyan erre készülsz?

Nem válaszol, csak szemeit behunyva kántál tovább, mialatt a puha talajba valami fura jeleket vés cipõje orrával, sóhajtva fordulok az elõttem dúló csata felé, és figyelem inkább azt, hogy tudjon koncentrálni.

Ki fog derülni, ha tényleg azt teszi, amit az a lökött mondott.

És… Az is biztos, hogy védenem kell, amíg Arashi harcol.

Bár…

Már az erdõben is alig tudtam lekövetni Arashi mozdulatait, úgyhogy most van olyan pillanat, amikor se az õ, se az ellenfelei támadását nem látom.

Pedig minden erõmmel rá koncentrálok, mert érdekel az a módszer, amivel ennyire hatékonyan véd minket, mialatt azokkal küzd, akik biztos, hogy valakivel összekevernek.

De… Ha mégsem…

Az azt jelentené, hogy tõlük megtudhatnám, mégis kik a szüleim, ahogy azt is, hogy vannak-e testvéreim.

- Arashi… - kiáltok ijedten, mielõtt még kitépve magam Oshi karjai közül futni kezdenék felé, és az elõtte fekvõ támadói felé – Kérlek… Ne öld meg õket még!

Eszembe se jutott, hogy ennyire hamar legyûri mindkét ismerõsét, abba se gondoltam bele, hogy hidegvérrel végezne velük még mielõtt lenne alkalmam arra, hogy kikérdezhessem õket. 

- Már mondtam, hogy maradj ott! – fordul dühösen az irányomba olyan óvatlanul, hogy ha nem hárítanám pálcám reflexszerû fénylövésével a földön fekvõ férfi felé hajított kését, ezért a tettéért át is szúrták volna hátulról a szívét.

Oshi is ijedten fut irányunkba, kérdi meg arról, jól van-e.

Arashi bólint felé, majd dühösen fordul vissza támadói irányába, akik hatalmas döbbenettel a szemükben néznek tettem miatt elõször rá, aztán rám, és végül egymásra, mialatt valami olyasmirõl motyognának, hogy még soha nem láttak egy embernél erõsebb átkozottat sem.

- Ezt jelentenünk kell. – susogják ismét, aztán mielõtt Arashi, és Oshi nekik ronthatna, nagy robaj, és füstfelhõ lepi el a tisztást.

- A mocsadékok! – kiabálja Arashi, de azt, hogy támadóink keresi már csak akkor látom, amikor a füst, ami körbeburkolt minket elszállt.

Eltûntek…

- De mégis hová? És hogyhogy ennyire gyorsan? – nézek körbe meglepetten, mielõtt még Arashi ismét olyat húzna be, amitõl a földön kötök ki. 

- Nem vagy normális! Miért nem ültél le, ahogy kértem, és hagytad, hogy végezzek velük?! – magyarázza meg kitörését, de még dühét hallva se tudom mit feleljek neki, én is feszült lettem egy kicsit faggatózásától.

Össze is vagyok zavarodva, tényleg tudni szeretném azt, hogy ki vagyok, és hogy honnan származom.

- Ha jól érzem… - folytatja oltásom mérgesebben, mint az elõbb – Még Oshinak se engedted, hogy megszabadítson az átkodtól. – ez már sok…

Újra megdörzsölöm fájós arcom, aztán felpattanok

- Nem hát. De csak azért, mert nem akartam, hogy megöld õket! Arashi… Nekem nagyon fontos lenne, hogy ne szívjam el senki erejét, de mégis… Értsd meg, nekem, aki soha nem látta a szüleit, még ennél is nagyobb boldogságot jelentene, ha tudnám, hogy jól vannak, és élnek, annak ellenére is, hogy elhajítottak.

Megdöbbentettem kitörésemmel, világosan látom rajta, el is gondolkodik kicsit szavaimon, mielõtt még halkabban szólalna meg ismét:

- Sajnálom. Ebbe nem gondoltam bele. De… - teszi hozzá – Azt nem hinném, hogy ezek a semmirekellõk igazat mondtam.

- Én is sajnálom kapitány, hogy miattam mentek el. – sóhajtom enyhébb hangszínnel – Összezavarodtam. És jó lenne a segítség, mert úgy érzem, egyedül nem fogom megtudni, hogy mi is az igazság.

Hozzám lép, és biztosít arról, hogy megkapom, azonban mielõtt elkezdhetnénk nyomok keresni, Oshi áll elénk:

- Mielõtt elmennétek, had fejezzem be végre az átka megkötését. – megkötés??? Én azt hittem meg akar tõle szabadítani…

- Megkötés? Oshi hogyhogy? - néz felé Arashi is döbbenten, barátja mosolyogva magyarázza meg nekünk a válaszát:

- Ahhoz, hogy levegyem róla teljesen jóval több erõre lesz szükségem. Úgyhogy a házadra tett varázslat után egy pár napot várnotok kell.

- Értem. Akkor még pár nap… – válaszolja tömören, amire barátja ismét mellém lép, és mormogni kezd. – bár nem vágom, milyen varázslatot tett a házára, sóhajtva tûröm további mormolását.

- Most már késsz. – törli meg hosszú órák után a homlokát, Arashi elégedetten kel fel a földrõl, és dicséri meg:

- Szép munka volt barátom.

- Köszönöm szépen. – mosolygok rá én is, de le kell ülnöm, mert Arashinak igaza volt. Tényleg elfáradtam attól, hogy megkötötte az átkot.

- Jól vagyok. – jelentem viszont ki egybõl, amikor aggódva próbálnak felsegíteni. – És… Fordulok kicsit komolyabban Arashi felé – Lenne egy olyan kérdésem, hogy tanítanál-e. Sajnos alig láttam valamit a küzdelmetekbõl. Így nem leszek a segítségedre, ha ismét felbukkannak. 

- Semmi. - néz körbe Akahito idegesen. És egy idõ után kimondja azt, amit én is gondolok. - De menjünk innen a lehetõ leggyorsabban. Itt túlságosan is sebezhetõek vagyunk.

- Igazad van. - mosolygok rá és elkapom a kezét, ami ellen õ tiltakozik.

- Hééé... - kezdené, de gyorsan csendre intem. Nincs idõnk ilyen idióta vitákra, mégis hol él?- Így gyorsabban tudunk haladni, nem látsz olyan jól, mint én. - adom meg neki a magától értetõdõ választ és bólint. 

- Innentõl nem kell tartanod. - suttogja miután beértünk a fák közé. 
Hirtelen egy húr pendülése jut el hozzám. Oldalra kapom a fejem és azonnal be is mérem a hangforrását. Egy másodperc alatt Akahitot a földre döntöm és rálapulok. Õ csak meglepetten pislog rám és szám elé tartott mutatóujjammal jelzem, hogy ne beszéljen hangosan. 

- Ne mozdulj, majdnem eltalált. - mormogom alig hallhatóan a fülébe. Érzem, hogy kicsit megremeg. Ennyire félne? 

- Honnan tudod? - suttogja, miközben próbál kimászni alólam, és én a fejemmel a mögötte lévõ fára bökök, ahova az elõbbi nyílvesszõ fúródott. Arra fordul és szemei meglepetten kitágulnak. 
Újabb hangokra leszek figyelmes és ismét Akahitora vetem magam. Tennonak nem tetszik a helyzet, de nem tudok mit csinálni, most muszáj lesz kibírnia egy darabig. 

- Bújj elõ te alattomos orvvadász, és küzdj ellenünk férfi módjára! - kiáltom és lemászok az alattam fekvõ Akahitoról, aki gyorsan behasal az egyik bokor alá. Helyes. Stratégiai szempontból ennél jobbat nem is tehetett volna, mivel az érzékei nem olyan kifinomultak, mint az enyém. Arról nem is beszélve, hogy nekem most négy szemem is van. Én figyelek elõre és bal oldalra, Tenno meg hátra és jobb oldalra, na meg a fejem fölé. Így olyan könnyen táncolok a nyílvesszõk elõl, mintha csak világéletemben ezt csináltam volna. Teljesen nyugodtan. Tenno mindig jelez nekem, ha váratlan történik, de ez nem sokszor fordul elõ, mivel elég kiszámítható az ellenfél... 

Hirtelen mozgásra leszek figyelmes. Akahito a hang irányába kúszik, miközben én fáradhatatlanul táncolok a nyilak elõl. A támadó nem vette észre és Akahito szépen meglepte. Késeimet kezembe kapva sietek oda, hogy ellássam a baját ennek az idiótának, aki be mert törni az én területemre.

- Nem hittem volna, hogy két pokolfajzat is van a környéken. - kuncogja. - Megbízóm azt mondta, hogy egyedül lesz a célpontom. Most kettõt vigyek neki egy áráért? Vagy az eggyikõtökért akkor jöjjek vissza, ha még egy irtást fizet? Hmm... - összenézünk Akahitoval, szavak sem kellenek. 

- Ki a megbízód?! - kérdi végü Akahito, miközben a támadónk fölényesen járkál egy nyíllal a kezében. A kérdés után megáll és gugyorosan elmosolyodik. Nagyon kevés kell hozzá, hogy ne kezdjek el fújni... de megállom és figyelmeztetem az alakot, hogy egy rossz mozdulat és vége. Kijelentésemet késemmel hangsúlyozom, bár támadónkat nem igazán érdekli. Hát... ahogy elnézem tisztában van a helyzetével, ami jobb, mint a miénk. Egy ellenség, aki ismeri a célpontját és gyengéit és én, aki enyhén szólva nem a mágikus harcokhoz van szokva. Nagyon régen használtam a démonerõm... évek óta elzárok, hogy ne fedezzenek fel olyan könnyen. Bár, ha most el is kezdeném használni, Akahito valószínüleg annyira elszívná, hogy semmit nem érnék a harcban. Ezenkívül nem tetszik a fazon aurája...

- Talán elmondom... Talán nem... - jegyzi meg kuncogva és hirtelen Akahito felé ugrik. Hála katona múltamnak gyorsabban reagálok, mint Akahito és ellentámadást indítok.  

- Megmentetted az életem. Köszönöm... - mond köszönetet meghajolva miután az ellenfelünk teste porrá omlott.

- Ugyan... - hárítok, miközben Tennot elõszedem az egyik bokor alól. - Ez az orvgyilkos olyan harmatgyenge volt, hogy még arra se találtam érdemesnek, hogy információt húzzak ki belõle. - vonom meg a vállam. 

- Annyit tudtam róla megállapítani, hogy nagyhatalmú mágus küldte ellenem. A pajzsa miatt nem tudtam elnyelni az erejét. Úgyhogy... - kezdi el lehalkítani a hangját és szomorúan lesüti a szemét. Sejtem vagy inkább tudom, hogy mit akar mondani. Nem hagyhatom. Odapattanok elé és kezeimmel körbefonom azt a csinos kis nyakát. 

- Ha most kijelented, hogy el akarsz menni, amikor már egyszer megügyeztük, hogy vendégül látlak legalább egy hétig, mérges leszek.

- Rendben, értettem, nem fogom mondani. - sóhajtja egy halovány mosollyal, bár tudom, hogy még nem végeztünk. 

- Elmenni se próbálj meg. - jelentem ki még mindig komolyan, õ döbbenten bámul rám hátra, mintha csak a gondolataiban olvastam volna. 

- Rendben. Nem fogok, hacsak nem jön errefelé egy újabb fejvadász miattam.

- Azokat csak bízd rám. - mondom neki magabiztosan, harcra készen, de õ ezen csak vigyorodik. De nem baj. Eljön még az én idõm, addig higyjen olyan gyengének, amilyennek csak akar.

Hirtelen surrogást hallunk. Szinte azonnal egymás hátához simulunk és úgy kémleljük a környezetet. Pár pillanat múlva elõjönnek az árnylények. Körbevettek minket

- Nem unják még? - kérdezi Akahito mosolyogva. Én csak gyilkos pillantással mérem õpket végig és morgom, hogy én már nagyon unom ezt az egészet. 

- Látom, az én hûséges kutyáim mellett legyûrtétek a bábom is. - tûnik fel valami unszimpatikus figura, gonosz vigyorral, földig érõ fekete köpennyel. 

Szóval õ huzigálja a szálakat. Nagyszerû.

- Mit akar tõlünk?! - kérdezem vészjósló hangon. 

- Tõled semmit. Akár el is mehetsz. Az a feladatom, hogy õt tüntessem el. - mutat Akahitora. - Túl veszélyesnek tartják.  - Hát ez hülye...

- Õt tényleg elengedné, ha hagynám magam elfogni? - kérdezi Akahito azonnal. Mi a franc? Ez normális? Rögtön ráordítok, hogy ne beszéljen hülyeségekezt és, hogy nem fogom itthagyni és miután Akahitot lerendeztem a fura fazon fele fordulok. 

- Veszélyes?! Egy fenét. Azt se értem, ki az az elmebeteg, aki körözést adott ki rá. Maga után õt szedem szét. - ordítom és már mennék is lerendezni a támadónkat, de az felemeli a kezét és pajzsot von maga köré, amirõl szépen visszapattanok.

- Velem ne kezdj, te huszadrangú senkiházi... - becsmérel, de én még egyszer, dühtõl fûtve ugrok a pajzsnak és egy kevésnyit felszabadítva az erõmbõl egyetlen vágással széttöröm a védõpajzsát és a földre döntve a hasán landolok. Akahito gyorsan követ, szerencsére nem vett észre semmit a pajzs áttörésénél. Engem fedezve megsemmisíti az összes árnylényt, hogy foglalkozhassunk a mi kis támadónkkal.

- Áruld el, ki bízott meg, ha élni akarsz! - faggatom dühödten a támadót, de õ csak elmosolyodik. 

- Egy magas rangú család, akit nem ismerhettek. - nem kezdõdik valami jól... de miért...

- Mit ártottam én nekik?! - kérdi hátulról Akahito és idegesn a torkának szegezi a pálcát. 

- Annyit tudok, hogy veszélyes vagy, és hogy sokan fognak üldözõbe venni még akkor is, ha engem megöltök. Mást nem. - mondja a támadónk és én hidegvérrel kivégzem. Akahito közben elfordult és ameddig haza nem értünk egy árva szót sem szólt. Nem tetszik ez nekem. Biztos készól valamire. 

- Tényleg nem tudod, hogy miért jelentesz veszélyt rájuk? - kérdezem és õ csak a fejét rázza. 

Hazaérve a nagy izgalmakra szakét ittunk és csendesen beszélgettünk. 

****

Miközben hallgatom a történeteit egyre nehezebbnek érzem a végtagjaim és a fejem. Egyre inkább aludni vágyom... ennyit igazán nem ihattam... 
- Akahito... - suttogom már dölöngélve. Kezdem felfogni, hogy mi ez a fokozatosan erõsödõ gyengeség.
- Bocsáss meg, de mellettem életveszélyben vagy. Nem tehetek mást. - válaszolja kedvesen aztán végigmér. Feláll és mellettem elhaladva az ajtóhoz sétál. Menet közben nekidõlök és megfogom a kezét. Látásom elmosódik és a szorításom olyan gyenge, mint a harmat... pedig annyira erõlködöm... Nem mehet el... nem akarom... 
- Arashi, szép álmokat... - susogja miközben lehajol elém és egy gyengéd csókot lehell a homlokomra. Ez becsukja a kiskaput és minden azonnal elsötétül. 

Pár óra múlva úgy ébredek fel, mint akit ágyúból lõttek ki, de azonnal elvesztem az egyensúlyom és visszacsuklok. Francba! Még mindig nem tért vissza az erõm. A legokosabb, ha nyugton maradok és erõt gyûjtök... De utálom ezt! Akahito ki tudja, hogy milyen veszélyben van! Emellett ki tudja, hogy ki akarja eltenni az útból! Ha túl erõs az ellenfél, akkor a saját erejét is elszívja és önmagával végez... És nem tudok megmozdulni! Én ezt nem hiszem el! Akahito ezért még kapsz! 

Megpróbálok lenyugodni, ezért lecsukom a szemem és mély levegõket veszek. Pár perc múlva újból kinyitom és fejem oldalra döntve körülpislogok. A szobámban vagyok a földön, az ágyban, betakarva. Akahito... 

Halk nyávogást hallok és megpróbálok a lábam felé nézni.Tenno ül ott aggódva. Pici cicám... hogy én, hogy szeretlek! Te sosem hagysz el, ugye? Gondolom hálásan, aztán gondolkodom. 

Nincs jobb ötletem, mint visszaaludni. Még órákba fog telni mire visszatér az összes energiám. 

Újabb pár óra múlva immáron teljes sötétségben ébredek és lassan felkelek. Még zúg egy kicsit a fejem, de amúgy minden rendben van. Azonban... idegen szagot érzek a házban... és Tenno sincs sehol... Gyorsan az ajtóhoz rohanok. Mágiát érzek a házban... vibrál a levegõ. Óvatosan elhúzom a tolóajtót és villámgyorsan kisurranok. Az árnyékba vetem magam és hallgatózok. A folyóra nézõ szobából érzem azt a hatalmas energiát és csendes, motozó hangok is jönnek onnan. 

Nagy levegõt véve gyorsan kivágom az ajtót és a szobában tartózkodó idegen árnyra vetem magam. Mielõtt azonban lesújtanék megnézem áldozatom és azonnal megállok. 
- Oshi! - kiáltom meglepetten - Te meg mit keresel itt?
- Hát... izé... gondoltam meglátogatlak... - hangzik a tétova válasz.

Gyorsan lemászok róla és felsegítem.  Oshi fura egy figura. Szõkés, rövid haja van és a furcsa ábrákkal díszített kimonok a mániája. Évente egyszer-kétszer beugrik megnézni, hogy élek-e még. Még akkor ismertem meg, amikor gyerek volt. Megmentettem, nem volt szándékos... az útban volt... és utána nem tudtam levakarni magamról. A fejébe vette, hogy õ már pedig igenis mágus lesz, méghozzá igen hatalmas mágus, akitõl még én is rettegni fogok. Nem tudom, hogy sikerült-e elérnie a célját. Én sosem láttam, hogy valaha is használta volna a megszerzett tudását vagy kiaknázott erejét. Nem tudom, de biztos, hogy van ereje. Most is... most is látom. A pillantása százszor komolyabb és mélyebb, mint azelõtt bármikor. Ezenkívül... mintha nem öregedett volna, pedig utolsó találkozásaink alkalmával is pont ugyanígy nézett ki. Bár õ sose beszélt a nyugati varázslásról és én sem kérdeztem. Bár mindegy. Lehet bármilyen erõs, nekem ugyanaz a tejfölös szájú kölyök marad, aki lépen-nyomon bajba keveredik. 

- Miért nézel ilyen furcsán?
- Csak gondolkodtam. 
- Mégis min? - kérdezi a megszokott, tág szemekkel, amirõl az embernek azonnal egy kölyökkuyta jut az eszébe. 
- Csak azon, hogy olyan régen láttalak és azóta nem nagyon öregedtél. Ezenkívül... miért settenkedtél a házamban, amikor tudod jól, hogy idebenn nincs ellenséged. 
- Értem... - ül le a földre újból.

- Szóval? - vonom fel szemöldököm és követem a példáját. 
- A settenkedésrõl csak annyit, hogy a ház körül fekete mágiát érzek. Ez egy nyugati kifejezés a rossz, mágikus erõre. - magyaráza és közben szemesarkából figyeli folyamatosan az ajtókat és az árnyékokat. - És nagyon sok ember nem tetszett a faluban... Arashi...- suttogja. - itt nem stimmel valami! Valami készül és te pont a közepében vagy és egy másik démon is... 
- Honnét tudsz...?
- Láttam. Amikor a jóslást gyakoroltam... láttam egy ezüst hajú démont, ezüst pálcával a kezében. És a falusiak... mint akiket hipnotizáltak. 

- Ezt honnét gondolod?
- Reggel érkeztem a faluba, akkor kezdõdött minden. Elõször normálisan viselkedtek aztán a levegõ nehézzé vált. A falusiak egyre hallgatagabbá váltak és sok gyerek felhívta a felnõttek figyelmét valami duruzsoló zajra, de õk azt nem hallották. Pár óra múlva a falu néma lett és senki nem csinált semmit. Álltak, ültek, feküdtek, de senki sem mozdult. A szemükkel élettelenül követtek engem, de amint elbújtam a tekintetük a házad irányába fordult. Azonnal feljöttem és védõpajzzsal vontam körbe a házad és vártam, hogy mikor ébredsz fel. Amikor rám törtél, valami fegyvert kerestem, mert egyre rosszabbul érzem magam. 

- Te hogyhogy nem estél a duruzsoló hang áldozatává?
- Mert én sosem eresztem le a védõpajzsom. A sok dolog közül ezt az egyet nagyon jól megtanultam tõled. Védõpajzs és energiaelrejtés; kiválló módzser arra, hogy megelõzzük a bajok és a nem kívánt vendégeket. 
- Szerinted mikor intézik a támadást? - suttogom elõrébb hajolva és Tennot újból berakom a kimonómba. 
- Szerintem akkor amikor a hold felér az ég tetejére. Úgy egy fél óránk van még. 
- Értem. - dõlök hátra és feltápászkodom. Odasurranok az ablakhoz és kikukucskálok. Semmi szokatlant nem érzékelek a környezetben, de úgy érzem, hogy figyelnek. 

- Oshi...
- Tessék?
- Milyen gyorsan tudsz futni?
- Amilyen gyorsan csak szeretnéd. - szólal meg vidáman. 
- Helyes. - bólintok és visszafordulok, lehetõleg úgy, hogy takarásban legyek, nehogy egy nyíl vagy bármi más eltalálhasson. 

- A démon, akit láttál egy barátom. Átokkal született, elszívja a környezete erejét, de különben a légynek sem ártana, ha nem muszáj. Lehet, hogy emiatt akarják eltenni láb alól, de nem tudok semmi biztosat. 
- És most hol van?
- Nem tudom. Addig szívta az erõm, amíg el nem ájultam. Elment, mert engem is megtámadtak. 
- Régen sosem fogalkoztál az ilyen dolgokkal. - jegyzi meg sejtelmesen mosolyogva. 
- Tudom, de õ... nem tudom. Valamiért... szeretném, ha még egy ideig a közelemben maradna. Tudsz segíteni megkeresni? Nagy bajban lehet. 
- Persze. Van egy fém darabod? 
- A kunai kés jó lesz?
- Természetesen. - nyújtom neki a késem és szótlanul figyelem, ahogy gyakorlott mozdulattal valami nagy kört, bele ötágú csillagot és különös, idegen jeleket rajzol fel a vérével miközben mormol. Dolga végeztével a kör felvillan és kialszik.

- Nem sikerült, vagy mi?
- Dehogynem. - húzza ki magát büszkén. - Ez a kör megakadályozza, bárki is a ház közelébe jöjjön. Szóval mi gyorsan kereket tudunk oldani. És most megnézem, hogy melyik irányba kell indulnunk. - a kést, amivel megsebezte magát leteszi a födre és elkezdi pörgetni. Kezeit fölé nyújtja és a pörgéssel ellentétes irányban kavar a levegõben és suttog egy számomra ismeretlen nyelven. Furcsa ez a nyugati varázslás... bonyulult és sok kellék kell hozzá. A kés lassan megállna egy irányba mutatva, de hirtelen újabb lendületet vesz és rezegve észak-kelet felé mutat. Oshi felfogja a kunai kést és int, hogy arra kell menni. Jelzek neki, hogy pár perc és óvatosan elosonok a fekete ruhámért és az álarcomért. 

Amikor készen vagyok, Tennoval együtt és a tigris álarc is rajtam van a hátsó ablakon kisurranunk. Nagyon kevés idõnk maradt arra, hogy minél távolabb kerüljünk az ellenségeink elõl. 
Szerencsénk van. Senki sem követ minket, de mi annál inkább sietünk. Néha megállunk, hogy körbeszaglászhassak, de még mindig nem érzem Akahito illatát, szóval folytatjuk utunkat a nyíl által megadott irányba. 
- Különben, ha csatára kerül majd a sor ne menj a közelébe. Ne haragudj, de szerintem egy pillanat alatt elszívná minden erõd. 
- Engem csak ne félts emiatt. - válaszolja Oshi titokzatosan. Olyan furák az emberek, pláne ha mágusok is... 
- Tudod, sokkal könnyebb volt veled, amikor még gyerek voltál. 
- Pedig én azt hittem, hogy egy életrevaló galibát okoztam ahhoz, hogy soha ne mond ki ezt a mondatot. - nevet fel halkan és amikor az út kettéválik újból megállunk. Beleszimatolok a levegõbe és megérzek egy ismerõs illatot. Intek a fejemmel és Oshi csendben követ. 

Nemsokára egy tisztásra érünk, ahol Akahito csendben nézi a Holdat és a csillagokat. Oshi, mivel célunkat beértük, lelassít, én azonban felgyorsulok. Akahito a zajra felém fordul, de már késõ. Egy akkorát húzok be neki, hogy elesik. Meglepõdve tapogatja az arcát és néz fel rám, miközben én szótlanul tajtékozva figyelem. Nem áll szándékomban semmit sem mondani.
- Arashi! Miért jöttél utánam? Elment az eszed? Veszélyes! - pattan fel- És mégis ki ez a fura alak? - mutat rá régi barátomra.
- Õ Oshi. Nyugaton tanult mágiát furcsa emberek között.
- Nagyon örvendek. - biccent. - De kérlek, most menjetek el azonnal különben kénytelen leszek újra elszívni az erõdet.  - néz bele elszántan a szemeimbe, de én gúnyosan elmosolyodom és nyakához tartom a késem.
- Tényleg azt hiszed, hogy másodszorra sikerülne?
- Úgysem mernéd megtenni. Nem ezért segítettél. - nézünk farkasszemet.
- Ki akarod próbálni?

- Nézd már milyen édesek!- hallunk egy harsány kacagást valahonnan a lombok közül. Két sötét alak ugrik le és landol a lombok alatt, miközben lassan árnyéklények körvonalai kezdenek láthatóvá válni a sötétben. Oshi félve felénk lép, de még így is hihetetlenül higgadt arcot vág.  
- Kik vagytok? Mutassátok magatokat! - kiáltok a sötétbe és csak újabb kacagást kapok valászul.
- Arashi, Arashi! Hát nem ismersz fel minket? Aztán vigyázz, mert a végén még megsértõdünk! - újabb röhögés és a két alak kilép az árnyékból. Egy nõ és egy férfi harcir ruhában. Meghökkenve nézek rájuk. A volt helyettesem és jobb kezem a seregben! Nem hittem volna, hogy még találkozom velük.
- Ti meg mit ekrestek itt? - mordulok rájuk. 
- Hát ki mást? Hát ki mást édes vezérünk?
- Arashi, kik ezek? - kérdezi Akahito nyugtalanul.
- Régi ismerõsök.- válaszolom tömören. - Mit akartok?
- Hát... - kuncog a nõ.
- Elõször a te likvidálásodra küldtek minket, mivel eddig mindenkit megöltél. Már egy hete elindultunk, de sajnos nem találtunk. Nagyon jól leplezed az erõd...
- De most... - veszi át szót újra a nõ. - ... hogy megtudtuk, hogy a trónörökös is veled van úgy gondoltuk, hogy üzenünk a királynak. Azt a parancsot kaptuk, hogy mindekettõtöket tegyük el az útból. Ezért küldtük a mágusokat, de hát így jár az ember, ha másokra bízza a munkát.
- A trónörökös tudtommal halott, nem hiszem, hogy az emberek életben hagyták.
- Pedig ott áll melletted.  - jelenti ki fölényes vigyorral és én Akahito felé pördülök. Ez nem lehet! A herceg!

Akahito értetlenül áll és nagyokat pislog. 
- Én nem vagyok trónörökös. Csak egy egyszerû démon. 
- Édes, drága hercegünk! Egy egyszerû démon a birodalomban él. Lehet, hogy te nem tudod, de a királyi pár önként mondott le rólad és adott téged ilyen szörnyû sorsra. 
- És Arashi? Õ biztos, hogy nem démon! Nem ember, de nem olyan az aurája, mint egy démoné! 
- Még, hogy Arashi nem démon! - kacagnak fel újból - Nagyon rosszul ismersz meg másokat. Hidegvérrel kivégez bárkit. 
- Na de most elég a szóból! - száll be a beszélgetésbe a férfi is. - Arashi, örülök, hogy újra láttalak és hadd ne mondjam, hogy mekkora megtiszteltetés a számomra, hogy én végezhetem ki az árulót. 
- Fogalmad sincs róla, hogy nekem micsoda öröm lesz elküldeni a túlvilágra. - vigyorodom el és leveszem az álarcom. Odadobom Akahitonak majd elõrelépek.

- Te ehhez túl gyenge vagy!- kiált utánam, de én csak megfordulok. 
- A démon hadsereg kapitányának fia és helyettese voltam. Akahito, a látszat sokszor csal. Ezt most bízd rám. 
Visszafordulok és felemelem a két karom, keresztben a fejem fölé. Ezüstös fonalak rajolódnak ki a holdfényben, szinte olyan lágyak akár a pókháló. Elmerengve nézem õket aztán egy hirtelen mozdulatta magam mellé rántom a kezem. A fonalak szikrákká váltak és a levegõ sûrûsödni kezdett körülöttem. Becsukott szemmel veszek mély levegõket. A teljes erõm visszatért. Csodálatos érzés! Kinyitom szemeim, miközben vészjósló mosolyra húzódik a szám széle. Tenno kiugrik a kimonomból és Oshihoz siet. Két régi barátom ijedten hátralép. 
- Ostobák! Csak nem azt hittétek, hogy az eltelt évek alatt hagytam elveszni az erõm? 

- Az a cica már több mint két hete elszökött. - olyan régóta bóklászik egyedül??? Nem is gondoltam volna róla. Reggel, amikor láttam, egészségesnek, és boldognak tûnt. De... Ha ez a helyzet...

- Oh... segítsek majd megkeresni? - szívesen megtennék érte bármit.

- Nem kell. Tudod, õ olyan cica, aki szeret vándorolni. Ha kell neki valami mindig hazajön. - értem... De... Azt se hagyhatom figyelmen kívül, hogy ha megint találkozik egy hurokkal, és épp nincs ott olyan, aki megmenthetné, neki vége.

- És ha valami történik vele, mint a mai napon is? - faggatom, nem is értem, miért érdekel az õ macskája sorsa.

- Tud magára vigyázni. - láthatólag õt se nagyon érdekli.

- De hát... - mégis... Ez annyira furcsa...

- Õ egy különleges cica, nem kell neki segítség. - vág a szavamba, hangsúlya miatt úgy érzem, nem is szeretné ha tovább beszélgetnénk, némán követem addig, amíg õ nem kérdez:

- Mondd, honnan jöttél? - már magam is csak azt tudom, hogy jelenleg délrõl, annyi helyen jártam a világban.

- Arról. - mutatom az irányt. Ezt a kérdést se sûrûn hallom. Jobban szokta érdekelni az az embereket, hogy mikor megyek, mosolyogva követem végig a folyó mellett is.

A környék, ahol lakik, szebb, mint a falu. És... Annyira otthonosnak is érzem...

- Nem túl nagy de nem is túl kicsi. - mondom én. Pont jó. És... Milyen takaros...

- Szerintem nagyon szép. - mosolygok rá. Imádom.

Még azt a vöröses bundájú, fehér csíkos cicát se tudom nem szeretni, aki a semmibõl termett elõttem, hogy jó házõrzõhöz méltón fújjon rám belépésemkor. Olyan rátermett, mint az, amelyiket reggel láttam. Talán... A testvére lehet.

- Tenno!!! Viselkedj! Õ nem ellenség. - feddi meg Arashi enyhén, szavaira a cica abbahagyja felém intézett morgását, és megsértõdve fordul el.

- Különleges egy cicus. - mindamellett, hogy szép.

- Õ Tenno. Bocsánat a viselkedéséért. Nem szereti az idegeneket. - hát igen. A macskák szabad lények, akikre nem lehet hatni egykönnyen. Ha õ védeni szeretné a gazdáját tõlem, akkor védeni fogja.

- Pont úgy, ahogy egyik macska sem. - helyeslem szavait.

A háza többi része is tetszik, még mindig alig akarom elhinni azt is, hogy szállást ad.

- Mondd, mit keresel az emberek közt? - kezd el ismét faggatni, amikor az ebédet elkészítve beülünk abba a szobájába, ahonnan a legszebb rálátás nyílik a folyóra.

Csészém is újratölti szakéval, mégse érzem azt, hogy le akarna csak itatni, csupán barátiasan öntött, úgyhogy nyugodt szívvel avatom be terveimbe: 

- Békét. Még kiskoromban embereknek adtak a szüleim és minden ember egy másiknak adott. Aztán meg elüldöztek... sosem volt olyanom, amit családnak vagy otthonnak lehetne hívni. Csak egy helyet szeretnék találni, ahol békésen élhetek. - ez minden vágyam.

- Miért tették ezt veled a szüleid? Mert ugye az embereken meg sem lepõdöm.

- Mert el vagyok átkozva. Elszívom mások és a saját erõmet is. - nem is értem én sem, hogy miért nem kerestek inkább segítséget. Biztos van olyan, aki ezt az átkot el tudná törölni - Ezért amikor nagyon legyengülsz, - teszem hozzá szavaimhoz figyelmeztetõn - akár ma este, akár holnap reggel én azonnal elmegyek. - neki tényleg nem eshet baja.

- Ugyan már, beszélsz hülyeségeket. Nem faragtak olyan gyenge fából. - azt észrevettem a harc alatt, de akkor is... A küzdelem végére õ is majdnem összeesett a gyengeségtõl.

- De mondd, puhatolózik újra - ha a saját erõd is elszívod, akkor, hogyhogy még élsz? 

- Ebben a kristályban van elzárva az erõm. - mutatom meg neki a pálcám.

Cseles egy darab, hülyét is kapnék, ha ellopnák.

- Világos. - biccent, majd emeli felém csészéjét - Hogy is tartja a mondás? Egy csésze jó szaké a barátság kezdete...

- ezt még nem hallottam, viszont az a szó, hogy barátság annyira jól hangzik... Mosolyogva koccintok vele, majd próbálok meg újra többet megtudni róla.

Elvégre... Az elmélete szerint most barátok vagyunk:

- De mondd, te milyen lény vagy? Arra már rájöttem, hogy nem vagy ember. 

- Én csak egy átlagos kóbor lény vagyok. A faluban fiatal remetének hívnak. Nincs bennem semmi különleges. - értem... Szóval nem akar róla beszélni. Ez van, szomorúan figyelem mialatt összeszedi az edények, aztán... Amikor kimegy, úgy döntök, hogy lefekszem kicsit én is.

***

Amikor felébredek, a folyóparton találom macskájával együtt, mind a ketten alszanak, mosolyogva figyelem párosuk, mielõtt leülnék halat fogni. Úgy döntöttem, sütök párat vacsira.

Tervem siker koronázza, mire besötétedik, a finom, ropogós halacskák már tányéron díszelegnek. Bár... Vendéglátóm még kinn lehet...

Aggódva megyek ki hozzá, aztán próbálom meg felébreszteni:

- Hahó! - rázom meg a vállait - Kelj fel! Már este van, meg fogsz fázni. - nem aludhat itt, a harmatos fûben amikor ilyen szép háza van.

- Tenno? - ja igen... A cica...

- Nagyon aranyosan aludtatok, de amikor kijöttem, hogy felébresszelek, elszaladt. - sajnos nem hinném, hogy eljön az az idõ, amikor kedvelni fog.

- Értem. - dõl el ismét, hogy rendesen kinyújthassa tagjait, és megdobogtassa szívem hasának azzal a részletével, ami mozdulata miatt kilátszik.

Ha tovább folytatja ezt, vacsora helyett õt eszem meg.

Egy nagy nyelés után elfordulva felõle nyújtom neki a kezem, feltett szándékom talpra rántani. Sikerül is, viszont nem átgondolt tettemtõl elszédül, és visszaül, elszívtam az erejét.

- Hogy az a... - kezd el káromkodni is, szomorúan kérek tõle bocsánatot:

- Sajnálom, ez miattam van. - majd... Arrébb lépek testétõl, hogy fel tudjon kelni.

- Holnap reggel azonnal elmegyek, vagy akár most azonnal. - meg se várva válaszát indulnék is, ha nem oltana le ismét haragosan:

 - Megmondtam, hogy adok szállást nem? Akkor itt maradsz minimum egy hétig. Nekem sem fog ártani egy kis társaság, hidd el. - ez a törõdés? Ez lenne az, amikor valakit megszeret valaki? Azért dobog hevesebben a szívem attól, hogy ilyeneket mond?

Biccentek felé, majd besétálok, hamarosan õ is követ. A neki készített halvacsorán meg is lepõdik, büszke vigyorral újságolom neki, délután fogtam õket a folyóban.

- Valahogy szeretném meghálálni a segítséget. A cicádnak is fogtam halat. - teszem hozzá, nagyon tetszik, hogy én is meglephetem õt tettemmel.

- Köszönjük. - hálálkodik abszolút feleslegesen, aztán leül az asztalhoz.

Mosolyogva követem példáját, majd amikor jó étvágyat kíván, én is kívánok neki, hogy végre ehessünk.

Titkon figyelem elsõ harapását is, megnyugodva fújom ki a levegõt, amikor megbizonyosodom arról reakciója alapján, hogy nem fõztem olyan rosszul.

Bár... Engem is egyre jobban idegesít, hogy kint már teljesen sötét van, és macskája Tenno még nem került elõ. Õ is úgy elcsavargott, mint a másik???

Nem... Az lehetetlen. Akkor nem aggódna érte ennyire, vele tartok ház körüli útjában, próbálom segíteni a cica keresésében.

Még akkor is, ha immár biztosan tudom, õ sem ember. Azok nem közlekednek ennyire magabiztosan még a saját házuk körül se, mert még nálam is vakabbak.

- Hallod ezt? - fordulok felé, amikor nyávogást hallok, azonban mivel nem látok semmit, neki megyek.

- Bocsi.

- Semmi. Ez macskanyávogás. - azt nem szûrtem le belõle.

- Valami olyasmi... - bólintok neki. Most hogy mondja... Tényleg arra hasonlít.

Nincs több idõm beszélni vele, pillanatok alatt surran el a hang irányába, sóhajtva veszem kezembe a pálcám, világítom meg vele magam elõtt az utat, hogy így indulhassak utána.  

Tényleg roppant jól lát a sötétben.

***

Nem tudom, mennyi ideje bolyongok a sötétben, a közben elhalt nyávogás irányát követve, amikor hirtelen elém ugrik. Pontosabban olyan volt, mintha felülrõl akart volna rám rontani.

- Akihito, jól vagy? - kérdi, habár szívem hangosan zakatol a torkomban, próbálok neki értelmes választ adni:

- Igen, de - teszem hozzá - miért akartál rám támadni?

- Valaki le akart lõni egy nyíllal... késõn vettem észre, hogy te vagy az. Bocsi. - le akarták lõni??? Komolyan???

- Semmi. - nézek körbe idegesen. És most mi pont nyílt terepen vagyunk. Amikor... A mai nap után nem hiszem, hogy a mostani támadó beérné egy sikertelen támadással. - De menjünk innen a lehetõ leg gyorsabban. Itt túlságosan is sebezhetõek vagyunk.

- Igazad van. - mosolyog rám, mielõtt elkapná a kezem.

- Hééé... - próbálok szorítása ellen tiltakozni, hiszen ezzel a tettével megint veszélybe sodorja magát, viszont csendre int:

- Így gyorsabban tudunk haladni, nem látsz olyan jól, mint én. - hát jó... Ebben igaza van.

Viszont amint elérjük a fákat, kezem kiszakítom az övé közül. Gyengült a szorítása, már simán meg tudom tenni.

- Innentõl nem kell tartanod. - suttogom is neki konokul.

Aztán... Meglepetten pislogok rá, teste egy pillanat alatt került az enyém felé, mindkettõnket földre döntött.

- Ne mozdulj, majdnem eltalált. - mormogja csöndesen a fülembe, hangjától megremegek. Most nyoma sincsen benne kedvességének. Mégis... Annyira magával ragadó...

- Honnan tudod? - suttogom, miközben próbálok kimászni alóla, fejével a mögöttem lévõ fára bök, ahol... Legnagyobb döbbenetemre, és rémületemre ott a nyílvesszõ, aminek a suhogását se hallottam.

Aztán... Mielõtt leszállna rólam hasal ismét rám teljes súlyával, macskája elégedetlenül morog kimonójában, feszélyezi a közelségem.

Ezt a nyilat már hallottam, viszont errõl se tudtam volna megmondani, hogy mikor közelít meg minket, sötét színe miatt azt se, honnan lõtték.

- Bújj elõ te alattomos orvvadász, és küzdj ellenünk férfi módjára! - mászik le végre rólam, fellélegezve hasalok be az egyik hozzá közeli bokor alá.

Õ ki tud térni a nyilak elõl, amivel most is lövöldözi az a szemét, én erre nem lennék képes.

Viszont... Szerintem azzal nem számolt se Arashi, se a támadója, hogy a nyilakat hallgatva egyszer csak az orvul éjszaka vadászó mögé tudok kerülni.

Meg is lepem mindkettejük, de Arashi elõbb kapcsolva lép mellém, késeit is mérgesen szorongatva néz ellenfelünkre.

- Nem hittem volna, hogy két pokolfajzat is van a környéken. - kuncogja. - Megbízóm azt mondta, hogy egyedül lesz a célpontom. Most kettõt vigyek neki egy áráért? Vagy az eggyikõtökért akkor jöjjek vissza, ha még egy irtást fizet? Hmm... - összenézek Arashival, õ is arra gondolhat, amire én. Ha van egy megbízója, akkor ki kell szednünk belõle, hogy hol lakik, hogy néz ki. Arról nem is beszélve, hogy magyarázatot kéne kérnünk arra tõle, miért akar likvidálni. Tudtommal nem ártottam senkinek.

- Ki a megbízód?! - kérdem végül, idegesít az, ahogy egy nyilat forgatva kezében járkál. Érdeklõdve fordul felém, miután abbahagyta járását, Arashi kemény hangon jegyzi meg neki, hogy vége, ha közelebb lép.

Pedig sajnos... Ha küzdelemre kerül a sor, hátrányban leszünk.

Olyan erõpajzs van körülötte, ami nem engedi erõmnek, hogy elszívjam az övét, de ilyet csak nagyhatalmú mágusok tudnak készíteni.

- Talán elmondom... Talán nem... - jegyzi meg kuncogva, a következõ pillanatban már felénk is ugrik, nem tudom, mi lett volna, ha Arashi nem viszonyozza a támadását. Vagyis... A baj az, hogy pontosan tudom azt, hogy mi lett volna velem.

- Megmentetted az életem. Köszönöm... - jelentem ki neki, meghajolva felé, amikor átszúrt ellenfele teste porként vész el a semmiben.

- Ugyan... - szedi fel küzdelme közben az egyik bokorba húzódó macskáját. - Ez az orvgyilkos olyan harmatgyenge volt, hogy még arra se találtam érdemesnek, információk húzzak ki belõle. - infó... Igen... Azt tudnia kell...

- Annyit tudtam róla megállapítani, hogy nagyhatalmú mágus küldte ellenem. A pajzsa miatt nem tudtam elnyelni az erejét. Úgyhogy... - mennem kell, viszont nem tudom befejezni azt, amit elkezdtem, hirtelen mozdulattal ugrik mögém, kulcsolja kezeit nyakam köré:

- Ha most kijelented, hogy el akarsz menni, amikor már egyszer megügyeztük, hogy vendégül látlak legalább egy hétig, mérges leszek.

- Rendben, értettem, nem fogom mondani. - sóhajtom egy halovány mosollyal. Nekem mindegy... Így legfeljebb szó nélkül fogok lelépni.

- Elmenni se próbálj meg. - jelenti ki még mindig komolyan, döbbenten nézek rá hátra, mielõtt megadnám magam:

- Rendben. Nem fogok, hacsak nem jön errefelé egy újabb fejvadász miattam.

- Azokat csak bízd rám. - jelenti ki harciasan, elvigyorodom aranyos reakcióján. Azért közte, és Tenno közt nagyon sok a hasonlóság.

Indulnánk is haza, ha nem hallanánk meg mancsok surrogását, hogy aztán egymás hátához kelljen simulnunk védekezésként. Már megint az árnyéklények, és már megint pár pillanat alatt vettek minket körbe.

- Nem unják még? - kérdem Arashit mosolyogva, aki az elõzõnél sokkal fagyosabban közli, hogy õ már nagyon.

- Látom, az én hûséges kutyáim mellett legyûrtétek a bábom is. - lép elõ közülük gonosz vigyorral egy magas alak, akit csak õsz haja csillogása miatt látni, testét fekete köpeny fedi.

Báb??? Ez komolyan így gondolt arra a férfira, aki talán az õ küldetése miatt vesztette el az életét??

- Mit akar tõlünk?! - kérdi Arashi vészjóslóan, az utolsó pillanatban rántom vissza kezem válla felõl. Meg akartam fogni, hogy azzal nyugtassam, viszont szerencsére most idõben észbe kaptam.

- Tõled semmit. Akár el is mehetsz. Az a feladatom, hogy õt tüntessem el. - mutat rám. - Túl veszélyesnek tartják. - abban, hogy veszélyes vagyok azokra, akik körülöttem vannak, igaza van, szomorúan teszek fel neki egy kérdést:

- Õt tényleg elengedné, ha hagynám magam elfogni? - meglep az, hogy erre Arashi azt ordítja rám, ne szórakozzak már vele, nem fog itt hagyni neki, mielõtt még a támadónk felé fordulna:

- Veszélyes?! Egy fenét. Azt se értem, ki az az elmebeteg, aki körözést adott ki rá. Maga után õt szedem szét. - neki is ugrana, ha nem emelné fel a kezét, ezzel valami olyan pajzsot vonva kettejük közé, amitõl visszapattan.

- Velem ne kezdj, te huszadrangú senkiházi... - eddig jut Arashi szidásával, a srác macskához hasonló ügyességgel ugrott ismét a pajzsnak, és törte szét egyetlen vágással, hogy a velünk szemben álló hasán landoljon, gyors mozdulattal követem az öregig, megsemmisítve közben az összes árnyteremtményt, aki ránk támadhatna az utasítására.

- Áruld el, ki bízott meg, ha élni akarsz! - meglep a haragja, ahogy az a válasz is, amit a kérdezett ad:

- Egy magas rangú család, akit nem ismerhettek. - cehh...

- Mit ártottam én nekik?! - kérdem én is idegesen torkának szegezve a pálcám. Az embereken is igyekszem segíteni, úgy érzem, ezt nem érdemeltem ki.

- Annyit tudok, hogy veszélyes vagy, és hogy sokan fognak üldözõbe venni még akkor is, ha engem megöltök. Mást nem.

Elfordulok addig, amíg Arashi kivégzi, aztán szótlanul követem vissza a házáig.

- Tényleg nem tudod, hogy miért jelentesz veszélyt rájuk? - tagadóan rázom meg a fejem felé, mielõtt a szemébe nézve jelenteném ki neki, hogy nem.

De meg fogom tudni. Ma éjjel elindulok, és addig nem nyugszom, amíg ki nem derítem.

Ez, hogy Arashira csak azért támadnának már, mert mellette vagyok nem játék, igyekszem minél több erejét elszívni, hogy teljesen legyengítsem, és ne tudjon követni.

Szerencsére a szakékortyolgatás, és csöndes beszélgetésünk közben erre nem figyel. 

 -Nem zavar az, hogy ember vagyok?  - kérdezi meglepetten. 
- Amíg nem akarsz nekem ártani, addig nem különösen érdekel, hogy démonnak születtél. - válaszolom egy vállvonás közeppette.
- Nincs rá okom, hogy ártsak. - vonja meg most õ a vállát és elmosolyodik.- Azoknak a dinkáknak sem ütöttem vissza, holott megtámadtak. De... Ha tudod nem láttak szívesen, akkor ezzel is tisztában vagy.
Itt komolyan biccentek egyet. Láttam és elképesztõ.
- Csodálkoztam is rajta, hogy miért hagytad nekik, hogy kõvel dobáljanak. Egy másik, hozzád hasonló erõvel bíró démon már végzett volna velük.
- Azért, mert nem látnak szívesen, nem veszem el senki életét. - mosolyog nyugodtan. Hmm... Egy pacifista démon... ez egyre érdekesebb.   
- Értem. - mondom és nyújtózkodok egyet, de hirtelen oldalra kapom a fejem. Az erdõ felõl morgást hallunk és mindketten abba az irányba fordulunk. 
- Úgy látszik, ez a mai nap már csak ilyen bajos. - ,,Nekem mondod?" , gonolom, amikor pár árnylény elõmászik az erdõ oltalmából. Egyre többen lesznek... és erõsebbek, mint a reggeliek.
- Igen, tényleg úgy tûnik. De elbírunk velük. - lépek mellé határozottan és próbálok belé lelket önteni. 
Egy pillantással felmér és elmosolyodik. Feltartja elém a kezét.
- Szerintem menekülj, addig feltartom õket. - Cöh... méghogy menekülni! Minek? Otthon már rég én lennék az egész hadsereg kapitánya! Attól még, hogy nem vagyok egy izomkolosszus még én is tudok harcolni. 
Haragtól fûtve lecsapom a kezét és az árnyakra nézve közlöm vele, hogy márpedig én harcolni fogok és kész. Egy pillanatig, mintha gondolkodna,de utána bólint. Helyes! 

Az árnyak azonnal támadásba lendülnek. Én is elõrelendülök. AMikor hátrapillantok észreveszem, hogy felemelte a pálcáját. Nagyszerû, szóval õ is beszállt a játékba. Bár ilyen hadviselést sem láttam még. De nem baj minden nap tanul az ember valami újat. Az árnyak közt cikázva úgy érzem, mintha fogyna az erõm, de az teljességgel lehetetlen. Tökéletes kondiban vagyok és minden nap edzem magam... 

Nem kellett sok idõ, legyõztük az árnyakat. A harc végén felé sétálok, de az utolsó métereken megszédülök és majdnem elesek, de õ villámgyorsan elkap. 

- Kissé elszoktam a harcoktól. - egyenesedek fel és próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. 
- Miattam vagy gyengébb. -világosít fel, miközben hátrébb lép tõlem. - Átokkal születtem, ami elszívja minden közelemben lévõ erejét az én erõmmel együtt. Bocsánat, hogy bajt okoztam neked. 

Mondja és sarkon fordul. El akar menni... de minek? Ennyitõl? Ugyan már! 
Gyorsan elé sietek és elállom az útját. 
- Nem kell értem aggódnod, ragaszkodom hozzá, hogy nálam maradj egy darabig, ha már szállást kerestél. 
- Rendben, de... - kezdene újból ellenkezni, de nekem csak megvillanak a szemeim. 
- Csak semmi de. Azt mondtam bírni fogom. - jelentem ki határozottan és õ beletrördõdik. 
- Értettem. - vigyorog rám. Nagyon szépen mosolyog... vagy csak azért gondolom így, mert ritkán mosolyognak rám?

Megkérdezi, hogy merre lakom és én készségesen válaszolok egy ,,Erre" szóval, ami nyílván semmit sem mond. Elindulok és õ követ .
Annyira furcsa... annyira különc egy démon... Vagy ha csak azért küldték, hogy kiiktasson és ezért viselkedik így? Kíváncsi vagyok, hogy névrõl ismerem-e. 
- Hogy hívnak?
- Akihito Kuwa vagyok. - ezt a nevet még hírbõl sem hallottam... - És te? Elmondod, hogy ki vagy?
- Arashi Kaiji. 
- Szép neved van. - dicsér meg és megkérdezi, hogy milyen lény vagyok. Nocsak... pedig azt hittem, hogy tökéletesen elrejtettem az erõmet... 
- Annyit tudok rólad, hogy nem vagy ember. És... Hogy van egy cicád. Vele már találkoztam. 



- Az a cica már több, mint két hete elszökött. - mondom csak azért, hogy ne gyanakodjon, amikor nem találja a házamban a macskát. 
- Oh... segítsek majd megkeresni?
- Nem kell. Tudod, õ olyan cica, aki szeret vándorolni. Ha kell neki valami mindig hazajön. 
- És ha valami történik vele, mint a mai napon is? -kérdezi aggódva.
- Tud magára vigyázni. 
- De hát... 
- Õ egy különleges cica, nem kell neki segítség. - zárom le a beszélgetést s onnantól kezdve saját gondolatinkba mélyedve haladtunk. 

A kimonoja magasrangra utal és a járása is szép. Vajon mit keres az emberek közt? 
- Mondd, honnon jöttél?
- Arról. - mondja miközben kinyújtja a kezét a déli égtáj felé. Ez a válasz olyan aranyos, hogy nem bírom megállni, lehajtom a fejem és mosolygok. Fura egy alak, annyi szent.. 
Elértünk a folyó mellé és pár perces séta után elértük a házam is.
- Nem túl nagy de nem is túl kicsi. - mondom mielõtt belépünk. 
- Szerintem nagyon szép. - válaszolja illedelmesen. 
A következõ pillanatokban elõszalad kicsit elhízott vöröses bundájú, fehér csíkos macskám, aki fúj Akihitora. Macskám körül energia kezd el kavarogni és bár tudom, hogy szegény cicám nem tudna ártani ennek a démonnak, úgy döntök, hogy nem várom meg a végét. 
- Tenno!!! Viselkedj! Õ nem ellenség. - szólok rá Tennor, aki morcos pillantásokkal végigméri AKihitot és mintegy sértõdötten megfordul.
- Különleges egy cicus. -vonja le a következtetést. 
- Õ Tenno. Bocsánat a viselkedéséért. Nem szereti az idegeneket.
- Pont úgy, ahogy egyik macska sem. -pillant rám én körbevezetem a házamban. 

Megmutatom, hogy hol fog aludni, hogy engem hol talál, ha valami kéne és minden hasonló dolog. Aztán leülünk a legfényesebb és legtágasabb szobába, aminek tolóajtaját elhúztam, hogy szabad kilátásunk legyen a folyóra. Elkészítjük az ebédet és egy üveg szaké társaságában ebédelünk. 
- Mondd, mit keresel az emberek közt? - kérdeztem, miközben újratöltöttem a csészét.
- Békét. - mondja kicsit szomorúan. - Még kiskoromban embereknek adtak a szüleim és minden ember egy másiknak adott. Aztán meg elüldöztek... sosem volt olyanom, amit családnak vagy otthonnak lehetne hívni. Csak egy helyet szeretnék találni, ahol békésen élhetek. 
- Miért tették ezt veled a szüleid? Mert ugye az embereken meg sem lepõdöm. - teszem hozzá a ma reggeli eseméynekre gondolva. 
- Mert el vagyok átkozva. Elszívom mások és a saját erõmet is. Ezért amikor nagyon legyengülsz, akár ma este, akár holna reggel én azonnal elmegyek. 
- Ugyan már, beszélsz hülyeségeket. Nem faragtak olyan gyenge fából. - mondom teljesen magabiztosan, holott ilyennel még nem volt dolgom. - De mondd, ha a saját erõd is elszívod, akkor, hogyhogy még élsz? 
- Ebben a kristályban van elzárva az erõm. - válaszolja és felemeli a pálcáját.
- Világos. - bólintok és felemelem a csészémet. - Hogy is tartja a mondás? Egy csésze jó szaké a barátság kezdete... - mondom, hogy felvidítsam és õ is felemeli a poharát és koccintunk. 
- De mondd, te milyen lény vagy? Arra már rájöttem, hogy nem vagy ember. 
- Én csak egy átlagos kóbor lény vagyok. A faluban fiatal remetének hívnak. Nincs bennem semmi különleges. - húzom ki magam a válaszadás alól és felállok az edényekkel együtt. 

A délután nyugodtan telik. Õ a szobájában alszik, én a folyóparton fekszem hanyat. Hirtelen Tenno mászik a mellkasomra és én elkezdem simogatni. Õ elégedett dorombol és dagaszt, majd gombócként összekuporodik fel-le süllyedõ mellkasomon. 
- Szóval ezért nem tetszett neked. Érezted, hogy elszívja az energiád. - dörmögöm az orrom alá. A felhõket bámulom és a folyó zugására elalszom. 

- Hahó! - rázza meg valaki a vállam. Kinyitom a szemem és Akihitot látom, amint mellettem guggol. - Kelj fel! Már este van, meg fogsz fázni. -mondja kedvesen  és én kómásan a mellkasomra teszem a kezem.
- Tenno? - kérdezem, de lepillantva látom, hogy már nincs ott.
- Nagyon aranyosan aludtatok, de amikor kijöttem, hogy felébresszelek, elszaladt.
- Értem. - mondom, aztán visszaereszkedem és egy hatalmasat nyújtózom.

Amikor befejeztem, a kezét nyújtja, hogy felsegítjsen. Elfogadom,de amikor talpon vagyok már meg is bánom. Hirtelen elkezd forogni velem a világ. Arcomat kezeimbe temetem és visszahuppanok a földre.
- Hogy az a... -kezdeném el, de inkább elharapom a mondatot.
- Sajnálom, ez miattam van. - mondja szomorúan és hátrébb lép párat. Kezdem magam egyre jobban érezni és a szédülés is elmúlt.
- Holnap reggel azonnal elmegyek, vagy akár most azonnal. - mondja újból, ami kicsit felidegesít.
- Megmondtam, hogy adok szállást nem? Akkor itt maradsz minimum egy hétig. - morgom halkan. Megmentett és muszáj meghálálnom. Ezen kívül olyan elveszettnek tûnt, segítenem kell neki... - Nekem sem fog ártani egy kis társaság, hidd el.  

Erre nem mond semmit, csak hallgat, aztán megfordul és bemegy a házba. Meglepetésemre sült hal vár minket az asztalon. Kérdõ tekintetem elmosolyodik.
- Délután fogtam õket a folyóban. Valahogy szeretném meghálálni a segítséget. A cicádnak is fogtam halat. 
- Köszönjük. -mondom a macskám nevében is. Leülök az asztalhoz, megvárom ameddig õ is leül.
- Nos... akkor jó étvágyat. 
- Jó étvágyat. - mondja õ is és falatozni kezdünk. 

Miközben eszünk egyre csak tekingetek körbe és nagyon aggódom. Hol van Tenno? Aggódásom õ is észreveszi, de nem kérdez. Tudom, hogy a macskámnak nincs semmi baja, mert érezném, ha történt volna vele valami, de akkor is... nincs a közelemben és ez nyugtalanít. Evés után fogom a Tennonak elkészített halat és körbejárom a házat. Akihito távolról követ és néha megbotlik. Nekem ez nem jelent akadályt, mivel ez az én házam, minden porcikáját ismerem és a sötétben is látok, mint a macskák.

Hátrapillantok és megborsódzik a hátam. Akihito ezüst haja, ruhája, kék kristálya és ezüst színû pálcája szinte világítanak a sötétben. Visszafordulok. Ehhez az ijesztõ látványhoz kedves, kicsit aggódó arc párosul. Ijesztõ... Hatalmas erejû démon lehet... és én eddig még nem hallottam felõle. Viszont semmi rossz szándékot nem érzek... ez is különös... 
- Hallod ezt? - kérdezi Akihito mögülem. Megállok és hegyezem a füleim. Õ belém jön, nem látta, hogy megálltam. 
- Bocsi.
- Semmi. Ez macskanyávogás.
- Valami olyasmi... -ért velem egyet és én rohanni kezdek a hang irányába. 

Egy közeli fához érek, aminek tetjén van az én kis társam. Szegényem kétségbeesve nyávog, nem tud lejönni.
- Hát te meg, hogy kerültél oda? - nevetek egyet és elkezdek felmászni.
Már a fatörzs közepénél járok, amikor egy nyílvesszõ fúródik közvetlenül a fejem mellé a fába. gyorsan fellököm magam, elkapom Tennot és szaltózva az egyik bokor árnyékában landolok. Tenno berakom a kimonom felsõõ részébe.
- Maradj nyugton és viselkedj. - súgom neki.
Elõhúzom a kunai késeimet. Egy-egy a kezemben és egy a számban, ha valami történne. Egy hang nélkül rohanok körbe az erdõ árnyékában és az egyik törzsre ugrom, amirõl ellököm magam a tisztás közepe felé, ahol egy fekete árnyék áll. Felülrõl támadok és az alak felfelé néz. Akihito az...  gyorsan megpróbálok irányt változtatni és nem épp a legpuhábban, de sikerül anélkül landolnom, hogy összeesnék. 

- Akihito, jól vagy?
- Igen, de miért akartál rám támadni?
- Valaki le akart lõni egy nyíllal... késõn vettem észre, hogy te vagy az. Bocsi.
- Semmi. 

 

 ,,Csodálatos napunk van! " gondolom magamban miközben a földön fickándozó, kifogott halat megpróbálom a számba venni. Amikor ez  sikerül elindulok hazafele, át egy árnyas erdõn.
A szellõ kellemesen fujdogál és a halnak íncsiklandó illata van. Hirtelen morgás hallatszik és valami mozgást észlelek a szemem sarkából. Arra fordulok... három fekete, vörös szemû árnyékeb morog és figyel.  Ma nincs kedvem fogócskázni... de muszáj... nyaú... Elkezdek futni, számban a hallal. Olyan öt perc hajsza után kiderül, hogy ez mégsem olyan csodálatos nap, mint amilyennek elsõre hittem. Futás közben az egyik lábam beleakad egy hurokba. Szinte azonnal összemegy, rászorul a lábamra és felránt a magasba. A francba... egy csapda... A hal kiesik a számból és én föntrõl nézem, ahogy az árnyékebek elkezdik marcangolni, majd ezt abbagyva felfele ugrálni, hogy velem is ugyanezt tegyék. Tehetetlenségemben elkezdek panaszosan nyávogni és azon gondolkozom, hogy tudnék macskaként kimászni ebbõl a helyzetbõl.

Az egyik kutya a fatörzsnek ugrik és elrugaszkodik... pont felém... Nem gondoltam volna, hogy ezeknek van ennyi esze, szóval kicsit pánikba esek. Hiába, a meglepestés ereje mindig divatban marad.
Amikor a tûhegyes fogak alig pár centire voltak a bajszaimtól, a kutya fejére lesújt egy ezüst színû bot féleség. Az árnyékeb nyuszít egyet és zuhanás közben elfoszlik. A másik két eb elkezd morogva hátrálni és egy ezüstös hajú férfi áll alattam, kezében az a bot, ami valójában egy pálca egy kék kõvel a végén. A kutyák félelembõl támadnak, viszont mindegyik fekete köddé foszlik még mielõtt elérhetnék a férfit. Miután a kék kõ elveszti a fényét felnéz rám. Basszus... ez egy démon... ezt hogy fogom megúszni? 
De feltételezésem ellenére nem támad rám. Tekintete végig fut a kötelen és megállapodik egy fán. Odamegy és a kötelet kioldva óvatosan leereszt. Aztán visszajön én meg csak döbbenten nézek rá hatalmas zöld szemeimmel. Ezek szerint õ nem egy fejvadász, aki engem keres... Leguggol és leszedi a lábamról a kötelet, megnézi nem vágott-e bele majd kezeit a fejemre teszi és megsimogat. 
- Örülök, hogy jól vagy, de legközelebb nézd meg hová lépsz. -mondja és feláll. Én csak egy halkat nyávogok válaszként, mire õ újra mosolyog és tovább megy. 
Utána nézek és megvakarom a fülem. Mit keres itt egy démon? Ha nem engem, akkor mit? Mi történt a kutyákkal? Mert, hogy én nem láttam semmit az holt biztos.Vajon miben sántikál? 
Mivel úgy gondolom, hogy a saját biztonságom kideríteni a válaszokat a démon után futok. A közelébe érve lelassítok, hangtalan követem és éberen figyelem minden mozdulatát. De mintha csak megérezte volna, hátrafordul és lenéz rám. 
- Nicsak, hozzám szegõdtél? - kérdezi, de én nem válaszolok. Tovább sétálunk és egyre csak figyelek. 

Nem olyan sok idõ múlva elérkezünk a faluhoz, ahol már régóta élek. Pár asszony sétál felénk és amikor észrevesznek minket megtorpannak. 
- Elnézést! Jó napot! - szól hozzájuk a démon, de a nõk sikoltva elrohannak.  - Már megint? Nem is értem miért lepõdök meg... - sóhajtja maga elé és szó nélkül tovább indul. Én egyre inkább lemaradok mellõle és távolról figyelem. 
Mire beér a falu központjába már egy hatalmas tömeg fogadja különbözõ éles szerszámokkal.
- Azt hiszed, hogy itt majd kedvedre pusztíthatsz? - kiabál az egyik férfi.
- Tûnj innét gonosz lélek! - ordítja egy másik és megdobja egy kõvel.
- Elnézést, de én csak... - kezdi démonom, de be sem fejezheti mivel a kõáradat megindul felé.Kezét védelmezõen maga elé tartja és próbálja tisztázni a helyzetét.
- Kérem... nyugodjanak meg... nem akarok semmi rosszat... csak pár napot maradnék...
De mivel nem óhajt sarkon fordulva elrohanni a tömeg indul meg felé. Én jobbnak látom elhúzni a csíkot, amit meg is teszek. Elrohanok a hegyi út felé, amerre a házam van. Amikor biztonságban elérem az emelkedõ felét, hátrafordulok, leülök és figyelek. Ennek a démonnak hatalmas energiája van, idáig érzem. Nem értem, hogy miért nem használja a falusiak ellen... Na mindegy, õ tudja. Felveszem emberalakom és elnyújtózom a földön. Olyan szép az ég... 
Olyan háromnegyed óra elteltével érzem, ahogy az a hatalmas energia közeledik. Nem nézek felé, csak az eget bámulom. Amikor a lépteit közvetlen közelrõl hallom, felszólalok:
- Tudod, arrafelé nem látják szívesen a magadfajtáját. 
A lépések zaja abbamarad. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vághat.
- Tudom, már tapassztaltam. - közli velem fásultan és fáradtan majd újra elindul. Én komótosan felülök és utána nézek. 
- Arrafelé. - kiáltok utána, hátha meghallja.
- Elnézést? - fordul hátra és kérdõen felvonja a szemöldökét.
- Azt mondtam arrafelé. Arra nem látják szívesen a magadfajtát. - ismétlem meg magam és állammal az alattunk elterülõ  falu felé bökök. - De errefelé, itt nálam, más szabályok érvényesek. Itt el lehetsz egy darabig. - mondom lassan miközben feltápászkodom. Ameddig õ döbbenten néz rám, csak egy dologra gondolok, megmentett és az adósa vagyok.