Karakter: Justes
Megjegyzés: (Byamnak)
Tél van és a lehető leghidegebb. Teljesen szétfagyok, és ahogy érzem, lassan lázam is kezd lenni. Fasza lesz, ha megfázok, és senkire nem fogok tudni számítani. Miért vagyok ennyire szerencsétlen. Csak kóborlok az utcán és nagyon sötét van. Szerencsére senki sem lát. Ruhám elég hiányos és nincs is melegebb. Hasam, a derekam kint. Szerencse, hogy a veséim meg vannak még és nem fagytak halálra.
Bár a hasamért jobban aggódok nagyon éhes és nem tudok semmit sem csinálni annak érdekében, hogy ne így legyen. A hidegbe minden teljesen meg fagy mire megtalálom úgy meg képtelen vagyok megenni. Inni sem tudok, csak a havat eszem néha, hogy folyadékhoz jussak. Kezdek egyre jobban rosszabbul lenni. Csont és bőr vagyok. Ahogy sétálok, egyszer csak nagyon megszédülök. Elesek és a hóban elfekve elveszítem az eszméletemet.
~*~
Elkezdek ébredezni és valami furcsa puha és kényelmes helyen találom magam. Kinyitom a szememet és egy szobában találom magam, de nm kórházi szoba, hanem valami hálószoba szerűség lehet. Felülök, és a fejemet fogom, ami majd széthasad. Oldalra nézve mintha meleg tejecskét látnék vagy csak a szemem képzeli oda. Megfogom, de tényleg ott van, és nem képzelődök. Elveszem és szinte egy szuszra megiszom az egészet.
Nagyon jól esik és a hasam is élvezi a dolgokat. Egyszer csak nyílik, az ajtó én meg oda kapom a fejemet. Egy lány lépbe rajta. Lilás göndör haja van és nagyon aranyos arca, amin egy tetoválás található. Igazán szép példány. Ezek szerint ő a megmentőm.
- Szia. Magadhoz tértél? – hallom bársonyosan simogató hangját. – Hogy érzed magad? – kérdezget tovább. Egy kis csend telepszik ránk, mire megtalálom a hangomat.
- Köszönöm. Jól vagyok és köszönöm, hogy megmentettél. – válaszolom és őt figyelem, amire látom, hogy kicsit elpirul. Olyan aranyosan néz ki.
- Ugyan már az egyik munkatársammal találtunk rád és ő segített elhozni ide. – magyarázza, amit most már tényleg megértek, mert csodálkoztam is, hogy egyedül hozott ide. Igaz, hogy csont és bőr vagyok, de attól még elég nehéznek nevezhetem magam.
- Nagyon hálásan köszönöm. Ígérem nem zavarok sokáig. Egy kicsit összeszedem magamat és már itt se vagyok. – mondom, hiszen nem akarok, a terhére lenni állnék is fel, de a láztól megszédülök és visszaesek az ágyra, mire odasiet hozzám.
- Ne beszélj hülyeségeket. Szépen visszafekszel, és itt maradsz. – mondja, majd visszafektet és be is takar, majd a pohárra néz. – Kérsz még tejet? – érdeklődik.
- Nem akarod a terhedre lenni. – akadékoskodnék, mire csak nagyot sóhajt.
- Pihenjél. Beteg vagy és ne aggódj nem foglak kirakni. – válaszolja, majd felveszi a poharat és kimegy a szobából. Utána nézek, majd kifele nézek az ablakból és a szakadó havat figyelem. Ennyire zord telünk sem sűrűn van. Csak figyelem a szálló pelyheket, majd megint kinyílik az ajtó.
- Amúgy a nevem Alekszejev Mariebelle Rose, de csak hívj nyugodtan Rose-nak. – mutatkozik be mosolyogva.
- Illik a neved hozzád, mert valóban egy gyönyörű rózsa vagy. – válaszolom hirtelen nem is gondolkodva mit beszélek, de ahogy elpirul, észhez kapok és én is elpirulok kicsit. – Az én nevem Justes. – mutatkozok be, majd elveszem a poharat. – Köszönöm szépen a tejet. – mondom mosolyogva, majd elkezdem meginni, amit a hasam csak úgy fal, mintha az aélete függne rajta. Nagyon jól esik és igazán finom tej.
- Köszönöm a bókot. – engem figyel és látom, valami nagyon lehet rajtam, mert érdekes tekintete van. Odajön, majd kezét homlokomra teszi és látom az aggodalmat a szemébe.
- Mi a baj? – kérdezem értetlenül, mikor megittam a maradék tejecskémet.
- Lázad van úgy, hogy duplán nem fogsz elmenni innen. – jelenti ki határozottan, majd megint kimegy a szobából és kíváncsian várom, mivel fog visszajönni és mit fog nekem adni, hogy ne legyen lázam és megint egészséges legyek.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 02. 14. 12:33:17
|
