|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| narcisz | 2011. 10. 29. 11:31:58 | #17460 |
Karakter: Cortez
Megjegyzés: Drága Ancsám részére.
Már hosszú ideje, ezen a világon élem napjaim. Folytonos vándorlásban vagyok. Időközönként telepedem csak le, néhány hónapra. A mostani egy igazán szép kis város, de én, mint mindig, most is egy nyomornegyedet választok lakhelyemnek. Hisz az emberek, ilyen helyen szorulnak leginkább segítségre. Egy közeli alapítvány kórházban találok, ápolói munkát. Leginkább ilyen munkát vállalok, hogy minél többet segíthessek. Már csak ez éltet, hisz bűnbocsánatot úgysem nyernék. Az nem jár a bukottaknak. Az úr nekünk, nem szán bocsánatot, bár én nem is vágyom rá. A szerelmet választottam és nem bántam meg. Viszont halála óta egyedül vagyok, és komor magányba taszítom minden napjaimat. Ma kora reggel indulok munkába. Az utcák még kihaltak és szűk sikátorokon vágom le az utat. Egy kuka mögül halk nyávogás hallatszik. Elég kétségbeesett ezért odasétálok és elemelve a tetejét egy kicsi cica nyávog kifelé, keservesen. A combjából egy tű áll ki. Valószínűleg egy drogos tűje, amibe a nagy kukázás következtében csusszant.
- Nahát, veled meg mi történt kedvesem? – Veszem ki a cicát, aki veszettül menekülne, de ereje nincs hozzá. Kiveszem a tűt és visszadobom a kukába, majd végigsimítok combján és a sérülés azonnal el is múlik.
- Így már jobb igaz? Na és most, mit kezdjek veled kicsike? Az utcán egyedül nem a legjobb igaz? Ezt elhiszem. – Magyarázom neki, mintha megértené. Majd kabátomba csavarom, hogy tudjon kicsit pihenni. Azonnal dorombolni kezd a drága és be is alszik karomba. Szívesen megtartanám, de tudom az én életstílusom, nem való egy kiscicának. Az állandó költözés, csak kikészítené. Neki egy igazi otthonra van szüksége. Hirtelen eszembe jut, hogy a kórház mellet működik egy menhely. Nyakamba kapom lábaim. Gondolom, ott találnak majd neki egy meleg otthont, szerető családot. A kórház előtt be is térek ide. A pultnál egy férfi áll és furán néz rám.
- Mit óhajt? – Kérdezi, kissé mogorván. Mintha nem lenne egyértelmű. Ez egy menhely és én egy kiscicát tartok a karomban. Na vajon mit szeretnék?
- Ezt a kiscicát, az egyik sikátorban találtam. Szeretném őt itt hagyni. – Fejtem ki majd biccent és telefonon beszól valakinek, hogy jöjjön, mert egy macska várja lenn. Ez furán hangzik, hisz tényleg cicát hoztam, de a macska várja lent úgy hangzott, mintha én lennék a macska. Na mindegy, inkább nem szólok semmit csak várok.
- Itt hagyhatja, majd a kolléga hölgy elintézi. – Közli, de valamiért nem tetszik, ez az elintézi szöveg. Csak remélhetem, ez nem valami vízbeölést jelent.
- Köszönöm, de szeretném látni hová kerül. Inkább megvárom itt a hölgyet. – Erre a fazon vállat von. Leülök a cicussal és várok. A hölgy elég gyorsan meg is jelenik. A szám szinte tátva marad szépségétől. Csodás hosszú hullámos fürtjei és érzékien telt ajkai, elbűvölnek. Csak ámulva figyelem ezt a tüneményt, ahogy felém lép és mosolyogva nyújtja felém kezeit. Hirtelen azt hiszem engem hív, mert beszél hozzám, de fel sem fogom, mit mond.
- Igen, megyek… - Suttogom, mire értetlenül néz rám.
- Hogy mondja? A cicát odaadja? – Erre észhez térek és megrázom fejem. Felállok és megölelem a cicát.
- Elnézést, kicsit elbambultam. Persze oda, adom, de szeretném látni hová kerül. Az a férfi nem volt túl meggyőző, hogy jó helye lesz itt neki. – Magyarázom zavartan, de egy pillanatra sem szakadok el tekintetéből. Annyira csodaszép, már rág nem érintett így meg senki. A hangja is varázslatos és látszik rajta nagyon szereti az állatokat.
- Természetesen megnézheti, de ne aggódjon, itt jó helye lesz. – Feleli mosolyogva. Lassan elindul én meg követem. A cica édesen durmol a karomban.
- Engem Corteznek hívnak. Megtudhatnám az ön nevét? – Próbálok beszédbe elegyedni, ezzel az égi tüneménnyel. Az angyalok elsápadnának, szépsége láttán. Én már csak tudom.
- Elena, engem Elenának hívnak. – Válaszolja, csodásan csilingelő, hangján. Engem megvett, tokkal vonóval. Szívem hevesen kezd kalimpálni, ahogy kiveszi a cicust a karomból és egy vizsgálóra helyezi. Testem szinte lángba borul. Ha nem figyelek oda, öngyulladás lesz a vége. Na arra biztos felfigyelne. Az idióta, aki kigyulladt az érintésétől. A cica lassan ébredezni kezd, ahogy megnyomkodja, én meg meredten figyelem mit tesz.
- Szia kicsi, hogy érzed magad? Fáj valamid? – Kérdezgeti a cicát, aki nyávogva válaszolgat, mintha értené, amit mond. Persze meg sem fordul a fejemben, hogy tényleg érti. A cica, elpanaszkodja mi történt vele, de még arról is beszámol, hogy én kivettem a tűt a combjából és meggyógyítottam. Erre igen furán néz rám, álmaim asszonya. Nagy szemekkel mér végig rajtam.
- Mi a baj? Valami furcsa van rajtam? – Nézek végig magamon, de semmi furát nem tapasztalok, majd vissza a szépségre, aki felemeli a cicát és egy hátsó helyiségbe viszi, pihenni. A helyiségben ketrecek vannak, és abban cicák. A látvány igazán elkeserítő.
- Itt tarják őket? Ez jó nekik? – Kérdezem, mert mint a rabok, úgy festenek a kalitkában.
- Hát sajnos, amíg nem találok nekik gazdit, addig be kell érniük ezzel. De mindig igyekszem, hamar gazdira bukkanni. A gond csak az, hogy nagyon sok magányos állatka kóborol odakint és gazdi annál kevesebb.
- Értem. – Gondolkodom el, és megfordul a fejemben, hogy talán mégis magamhoz vehetném őt. A cicát, mert lelkiismeret furdalásom támad. Szerintem okkal történnek dolgok. Talán az úr karta, hogy megtaláljam ezt a cicát és vele együtt ezt az égi tüneményt. Megfogom a cicát és kiveszem kezéből.
- Mi lenne, ha én fogadnám őt örökbe? Legyen a neved Gabriel, egy nagyon szép angyalt hívnak így. Egy kedves és szép arkangyalt. Majd mesélek neked róla, jó? – Emelem fel a cicust, aki rám nyávog. Persze én nem értem mit mond, de megölelem. A lány elmosolyodik és bólint.
- Akkor ennek a cicusnak már van gazdija. És szerintem keresve sem találhatott volna jobbat. – Mondja kedvesen, mire felnézek rá és visszamosolygok. Eközben Gabriel már a karomban újra elszunnyad, egy édes vörös fekete cirmos cica.
- Köszönöm… - Mély levegőt veszek és összeszedem magam. – Nem lenne kedve munka után, esetleg meginni egy teát, vagy kávét, esetleg egy vacsora? – Teszem fel szinte egy levegővel kérdéseim.
|
| yoshizawa | 2011. 09. 20. 18:37:39 | #16774 |
 Karakter: Shizuchi Rinto
Megjegyzés: (Tyleremnek)
- Tyler. – szólítom meg cégünk legjobb dublőrjét, aki pont öltözőjében sminkeli magát.
- Tessék? Gyere csak be. – szól ki kedvesen, ezért belépek hozzá, és pár pillanatig elnézem azt, ahogy parókáját igazítja.
Sokkal jobban tetszenek fehér tincsei, mint azok a póthajak, amiket magára kap, bár ezt soha nem ismerném be neki…
Ha ő rejtegetni akarja őket, akkor az a magánügye, amibe nem szólhatok bele.
- Lenne egy olyan kérdésem, hogy ma is tudnál esetleg egy két trükköt megcsinálni a kötelezőn kívül? – remélem, nem nagyon fáradt ehhez. Egész héten csak a plusszokkal nyaggattam.
- Miért, meg mire gondolsz? – kérdi legnagyobb döbbenetemre, ahelyett, hogy visszautasítana. Annyira kedves…
- Csak csinálok egy videó klippet, ilyen meglepetésnek. Szeretnék látni a munkámat és mivel csak a legjobbat szeretném nekik mutatni így rád lenne szükségem. – próbálom meg neki a lehető leggyorsabban, és tömörebben elmondani miről is van szó.
- Persze. Tudod, hogy csak szólnod kell és segítek. - ezért örök hálám neki.
Nameg az a verseny, amire a tudtán kívül benevezem. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem csak én nyerem meg a legjobb rendezőnek járó díjat az elkészült videóval, hanem őt is jelölik a legjobb dublőrök kategóriájában.
Hálásan megköszönöm előre is a munkáját, mielőtt magára hagynám, hogy tudjon készülődni.
Úgyis hamarosan látni fogom.
***
Na mit mondtam…
Mosolyogva osztok ki neki is utasításokat, amikor megjelenik, ő meg persze a legjobb tudása szerint hajtja máris végre minden kérésem.
Kicsit se kíméli testét, erejét. Bár utóbbiból… Van egy olyan megérzésem, hogy hozzám hasonlóan neki is több van, mint egy normál embernek.
- A dublőrök egyelőre pihenhetnek, a beszédes jeleneteket vesszük fel. Kérem a főszereplőket. – adok ki egy újabb parancsot. Látom kedves dublőrjeinken, főként Tyleren, hogy fáradtak, kell nekik egy szusszanásnyi idő.
- Figyelj már. Kinek lenne a klipp? - lép mellém az emlegetett olyan hirtelen, hogy habár próbálom előle eltakarni zavarom, amit közelségétől érzek, azzal, hogy elfordulva nézek körbe, mielőtt válaszolnék kérdésére, nem hinném, sikerült:
- Majd forgatás után megbeszéljük rendben? Most a filmre kell koncentrálnom. - szerencsére mégis bejött elterelésem, nem vehette észre bizonytalanságom.
Belenyugodva válaszomba hagyja, hogy a most következő színészeknek adjak utasítások.
- Nos készen vagy a felvételre? – lépek Tyler elé, miután a színészek elküldöm. Ügyesek voltak, gyorsabban vettük fel a beszédes jelenetek, mint terveztem, talán aludni is hamarabb fekhetek le.
Biccent, de olyan komoly arccal néz rám, amitől rossz érzés fog el, szavai csak megerősítik gyanúm, miszerint hosszú éjszakám lesz:
- Előtte lenne pár kérdésem, amire szeretném, ha válaszolnál. - remélem, jó lesz neki az utána is.
- Tyler. Kérlek fáradt vagyok, de holnap ígérem minden kérdésedre válaszolok. – látom rajta, nem tetszik neki válaszom, száját is elhúzza, de végül beleegyezik felvetésembe, és tovább teszi mindazt, amit kérek tőle.
***
Mire a mára kiszabott feladatokkal végzünk, már késő este van, fáradtan köszönöm meg mindenki munkáját, és indulok el hazafelé.
Bár… Lehet, taxiba kellett volna szállnom a gyaloglás helyett.
Nem jutok sokáig, az első nagyobb széllökés az út szélére kitett kukáknak sodor, a kukafedők egyike rá is hullik hajamra, amikor fejem nekicsattan a telipakolt fémdarabnak…
- Jól vagy? - hallok meg egy ismerős hangot, miközben újdonsült kalapom leszedem fejemről, és hajam kitűrve szememből nézek rá az elém siető, kezét felém nyújtó Tylerre, biccentek neki.
- Semmi bajom, jól vagyok. - teszem is hozzá, de azért kezem az övébe helyezem, és engedem, hogy felrántson a földről, ahova pottyantam. - Mondjuk… Azt be kell vallanom, nem sokszor fújt el eddig a szél. - kinevet, viszont utána legnagyobb döbbenetemre azt kérdi, nem lenne-e jobb úgy nekem, ha hazakísérne.
Csodálkozva nézek világoskék szemeibe, majd zavartan fordulok a föld felé, nézem lábujjaim, amikor eszembe jut, elég erőteljesen bámulom őt kijelentése miatt.
- Nem szükséges. - szedem össze erőm, válaszolok végre értelmesen Tylernek, felnézni rá még mindig nem tudok. - Nem akarom, hogy pihenés helyett engem kísérgess, főleg, hogy a holnapi nap se lesz egyszerű. Legközelebb már figyelni fogáá… Ez fáj, ne csináld! - hagyom abba mondandóm, amikor fejemhez ér.
Hangomra szerencsére elveszi most már lüktető fejemről a kezét, de… Megütközve nézem, majd nyúlok a következő mozdulattal a fejemhez én is.
Vérzik.
- Gyerünk. - ragadja meg kezem.
A következő pillanatban már a néptelen sikátorba húz be, az ezt követőben pedig már mindketten egy ház belsejében, valakinek a fürdőszobájában állunk.
- Te tudsz teleportálni? - próbálom kikérdezni a történtekről, viszont gyors mozdulattal ültet le a kád szélére, kezd el egy lavórt teletölteni vízzel.
- Itt lakom. - fűzi hozzá tettéhez, amikor visszalép mellém. - De majd ha elláttam a fejed elmondom. Fordulj. - engedelmeskedek utasításának, hagyom, hogy letörölje sebem, bár a víz, amivel hozzám ér elég meleg, nem egyszer felszisszenek.
Profi módjára be is köti, szerencsére azt mondta, hogy nem mély, össze se kell varrni.
- Viszont… - teszi hozzá, miközben pakolja el cuccait - Lehet, jó lenne, ha ma éjszakára itt maradnál.
- Nincs bajom, inkább hazasétálok. - kelek fel egyből vörös arccal, és indulok is el, bár mellém se kellene teleportálnia azért, hogy szelíden megfogja a kezem, amikor meghallom, odakint mennyire fúj a szél, magamtól is úgy döntök, inkább maradok, nem nyitottam volna ki az ajtót, aminek kilincsét megfogtam.
- Igazán nem lenne gond, ha itt maradnál nálam éjjelre, ne izgulj ezen. - megsemmisülten biccentek, engedem, hogy leültessen a nappalijában. - Azonban… Azt áruld már el nekem, miért nem ijedtél meg attól, hogy teleportáltunk? Egyáltalán… Honnan tudtad, hogy azt tesszük.
- Ez hosszú. - sóhajtom. - De valami jeges üdítő mellett elmondhatom, ha érdekel. - ennyivel tartozom neki. És… Ha tudja, nem viselem el a meleget, akkor talán a legközelebbi sebem se langyos vízzel akarja lemosni.
- Jeges? Nem valami meleget akartál mondani? - tagadón rázom meg fejem.
- Nemcsak neked van különleges erőd. - mosolygok rá, mielőtt szalagom a számba venném, és a segítségével egy kis hóesést idéznék elő a nappalijában.
Persze hamar abbahagyom, nem akarom tönkretenni egy bútorát se.
- A hóesést tudom irányítani, hótündér vagyok.
|
| oosakinana | 2011. 08. 12. 21:52:27 | #15798 |
Karakter: Tyler Goldwin
Megjegyzés: (Kicsikémnek)
Ma reggel mikor felébredek, elég kómás vagyok, de hát nincs mit tenni sajnos mennem kell forgatásra. Remélem ma hamar fogunk végezni, mert álmos vagyok és szeretnék lepihenni végre normálisabban, amit már napok óta nem tettem meg.
Kimászok az ágyból, felöltözök, majd szépen elindulok a konyhába, hogy egy kis kaját dobjak össze magamnak. Be is falom, majd iszok rá egy keveset és irány a stúdió. Gyalog megyek, mert most nincs kedvem fáradtan volán mellé ülni. Mehetnék teleportálva is, de ha meglátnak, kitör a botrány meg a pánik, azt meg nem akarom.
Megérkezek, majd már látom, sürögnek-forognak az emberek. Megrázom a fejemet, majd az öltözőmbe érve veszem fel a főszereplő ruháját, mert úgy is erre lesz most szükségem. Az arcomat, majd elcsúfítják, ahogy kell és egy szép kis parókát is kapok, ne hogy véletlenül a fehér hajammal keresztül húzzam a számításaikat.
- Tyler. – hallom meg a producerem hangját.
- Tessék? Gyere csak be. – invitálom, miközben azon vagyok, hogy a parókát rendesen beállítsam.
- Lenne egy olyan kérdésem, hogy ma is tudnál esetleg egy két trükköt megcsinálni a kötelezőn kívül? – kérdezi, mire érdeklődve nézek rá.
- Miért, meg mire gondolsz? – kíváncsiskodok.
- Csak csinálok egy videó klippet, ilyen meglepetésnek. Szeretnék látni a munkámat és mivel csak a legjobbat szeretném nekik mutatni így rád lenne szükségem. – magyarázza, amire elmosolyodok.
- Persze. Tudod, hogy csak szólnod kell és segítek. – magyarázom, amire megköszöni és megy tovább, hogy tudjam folytatni a készülődést.
Sétálok a helyszínhez, ahol lesz, és hallgatom, mit kell tennem, amiket próbálok a lehető legjobb, legnagyobb erőbedobással teljesíteni, hogy mindenki boldog legyen, de legjobban kicsit most az foglalkoztat, hogy milyen videóklippet akar csinálni, de leginkább az, hogy kinek? Ki kell derítenem minden féle képpen.
Valamiért nagyon érdekel Rinto és tudni akarok róla mindent, még akkor is, ha ezzel esetleg bajba keverem magam. Remélem azért ő nem lesz olyan goromba, mint a többi rendező a hosszú munka alatt, bár azt sem tudom, hogy mikor kezdte el konkrétan, mert nálunk csak olyan két éve van.
- A dublőrök egyelőre pihenhetnek, a beszédes jeleneteket vesszük fel. Kérem a főszereplőket. – hallom a hangját, mire mindenki jön én meg odamegyek Rinto-hoz.
- Figyelj már. Kinek lenne a klipp? – kérdezek rá egyből, mert piszkosul kíváncsi vagyok. Szétnéz, majd elcsitít.
- Majd forgatás után megbeszéljük rendben? Most a filmre kell koncentrálnom. – magyarázza, amire bólintok, de még így sem fogom feladni a dolgokat. Megvárom, amíg végez és utána nem lesz neki menekvés az egyszer biztos. Ki fogom, faggatni vagy addig nem leszek hajlandó dolgozni, amíg mindent el nem árul.
Délutánra sikerül kicsit befejezni a mára kiszabott adagot. Négy óra van, amikor Rinto fáradtan mászkál felém.
- Nos készen vagy a felvételre? – kérdezi meg, amire bólintok.
- Előtte lenne pár kérdésem, amire szeretném, ha válaszolnál. – mondom neki, de csak nagyot sóhajt.
- Tyler. Kérlek fáradt vagyok, de holnap ígérem minden kérdésedre válaszolok. – ígéri meg, amire csak elhúzom a számat.
- Rendben van. – adom be a derekamat, majd megint hallgatom a parancsait, amikkel utasít, hogy mit szeretne, mit csináljak meg. Minden teljesíthető, de az összesnél szükségem lesz a képességemre, de ennyit megér. Remélem legalább is, hogy meg fog érni és még esetleg többet is. Valami meg fogott benne és szeretnék közelebb kerülni hozzá, bár nem tudom, hogy neki mi a véleménye a dolgokról. Csak reménykedni tudok, hogy esetleg hasonló érzéseket táplál irántam, mint én mondjuk iránta.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 08. 12. 21:52:36
|
|
