|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| narcisz | 2011. 11. 05. 21:39:38 | #17615 |
Karakter: Ariadna
Megjegyzés: Golmianth
- Semmit nem tudsz rólunk igaz? Főleg az én véremről... Arról is a minap hallottál először. Elmondom nagyvonalakban a lényeget. Nekünk sárkányoknak egy hónapban elég kétszer enni. Tekintve, hogy a sárkányforma az én eredeti alakom, ezért abban tovább bírom, ha étkeztem. Viszont emberi alakban maradni, ami csak egy felvett forma, sokkal több energia kell. Tehát ha gazdálkodni akarok magammal, akkor sárkányként lakomázom sárkányokból, vadakból, emberekből, amiből találok, vagy silány emberi étket eszek emberként, ami félnapig se lesz elég... - Elgondolkodom, de megértem, miről beszél. viszont ő nem igazán érti, hogy én miről beszélek. Itt erkölcsi dolgokról van szó, mert oké, hogy számára, értékesebb táplálék, az ember, vagy amit sárkányként elfogyaszt, és a teste, ebben a formában gyorsabban égeti, tartalékait, de meg lehetne másként is oldani. A lényeg, hogy nem akarja másként megoldani, viszont ezt most inkább hanyagolom.
- Ezután mi lesz? Hagysz végre elmenni? - Kérdezi, mire megcsóválom a fejem. Még csak az kellene.
- Nem. - Jelentem ki, határozottan.
- Miből gondolod, hogy vissza tudsz tartani? - Kérdezi, elég sok visszafojtott haraggal. Persze ez engem nem hat meg, könnyed választ adok rá.
- Érdekellek.. Tudok egyet, mást, amit te nem. És ha megpróbálnál elszökni, simán levághatnám karod lábad, akár a fejedet is. - Mondom, kissé lekezelően, hisz ő is elég gyatrán kérdezte. Enni kezdek és ezzel ő is falatozni kezd. Még morog valamit az orra alatt, de ezt figyelmen kívül hagyom és így étkezem tovább. Látom rajta, hogy nem ízlik neki az étel. Már magamban átgondoltam, hogy legközelebb, nyersen kapja. Vacsora után, kiveszek egy szobát és, mivel már nagyon rég, nem aludtam puha ágyban, azonnal el is dőlök, mint egy zsák krumpli.
- Aludj. Holnap korán kelünk... - Mondom halkan, és azonnal a fal felé fordulok. Az ágy meg is teszi kellő hatását. Pillanatok alatt elalszom és nem is foglakozom a külvilággal. Már tudom, hogy úgy sem fog megszökni. Hajnalban, hatalmas robajlásra és kiabálásra ébredek. Azonnal kipattanok az ágyból és Golmianthra nézek, majd ki az ablakon. Nem szólok semmit, csak kardomat magamhoz veszem, és már rohanok is le a lépcsőn. Útitársam követ engem. Kiérve a szabadba, a hegy felé fordítom tekintetem. Egy hatalmas felhő mögül lassan kirajzolódik egy szempár. Találkoztam már ilyen látvánnyal és tudom ez semmi jót nem jelent. A hatalmas sárkány, aki lassan előjön a felhőből egy igen ocsmány teremtmény, de volt már dolgom hasonlóval. Az emberek sikoltozva, menekülnének, csak mi ketten álunk egymás mellet, nem mozdulva. Én személy szerint, tudni akarom, hogy miért van itt ez a dög, és ha támad, akkor tudjam, merre lépjek. Pontosan tudom, hogy mivel támad ez a dög. Épp mondani akarom, hogy mire számíthat, mikor gusztustalan savas nyálát már ki is köpi felénk. Elugrunk előle, de nem mindenki ilyen sikeres. A férfi azonnal feloldódik a savas váladékban. Támadásba lendülök, és megindulok a sárkány irányába. Golmiant, persze megelőz és elröppen a fejem fölött.
- Ostoba sárkány. - Morgom, de most kisebb bajom is nagyobb annál, hogy az a marha megint esztelenül szalad bele a harcba. Néha feltekintve az égre figyelem, merre haladnak, de mivel elég magasan vannak, nem tudok mit tenni. Az emberekkel nem is foglakozom. Csak őket figyelem és egyre messzebbre kerülnek tőlem. Magamba szitkozódom, hogy anno nem fogadtam el azt a hófehér pegazust, amit maga Apollón ajánlott fel. Mikor végre odaérek hozzájuk, ők már a földön vannak és golmiath szénája nem áll túl jól. Nem habozok, nekirontok a sárkánynak, és mivel ez már úgyis halott, csak a felszabdalás jöhet szóba. A sárkány fejét veszem célba, hisz nem lenne jó, ha ismét köpködne. Persze még mielőtt odaérek, még köp felém egyet, de ellépek előle. Felszaladok a sárkány pofájára, egészen a nyakáig és közben, figyelek nehogy lecsapjon magáról. Ami nagyon meglep, hogy Golmianth, segít. Lefogja a sárkányt, majdhogynem büszke vagyok rá. Levágom a dög fejét, viszont nagyon jól tudom, hogy ez sajnos, nem fog használni, hisz egy halott dögről van szó, így tovább darabolom, amíg társam is próbálja tépni, ahol éri. A módszer beválik, mert a sárkány lassan darabokra hullik. Nem marad sok időnk az örömködésre, mert közben a falusiak is megérkeznek. Golmianth felkap engem, miközben, mindenféle nyilak, dárdák záporoznak felénk. Kissé mérges vagyok, mert annak a mocsok sárkánynak az egész testét el kellett volna pusztítani, így újra fel fog támadni. Megpróbálom, hárítani az íjakat, de mozgási lehetőségem korlátozottak. El is találja néhány Golmiath, ami meg is lep, mivel nem vettem észre, hogy megsérült. Mikor egy mezőre érünk, végre lerak, így alaposan szemügyre tudom venni. Sérülései elég csúnyák, legalábbis amiket a sárkány okozott. Odamegyek hozzá.
- Kicsit változtass a méreteiden, így nem tudlak ellátni. - Mondom kedvesen, ami elég meglepő.
- Nem kell a segítséged. - Morog vissza, de látom, hogy gyönge és fájdalmai vannak. Lassan összedől és emberré változik. Odasétálok hozzá és letérdelek mellé, lágyan simítok karjára és kihúzom belőle, a bele fúródott íjat. Nagyot ordít, mert ez azért nem kellemes.
- Mégis mi az ördög volt ez? Ilyen sárkányt még nem láttam. - Morog, szokásához híven. Közben én igyekszem megszabadítani fölső ruházatától.
- Nem kimondottan sárkány volt. Mármint, hogy is nevezzem. Inkább, amolyan zombi sárkány. Az alvilágból idézték meg. Zombit idézni a hülye is tud, de zombi sárkány idézéséhez, nagy erő kell és mindenképpen emberáldozat. Ezért a sárkányért, hogy itt lehetett, egy szűz lány veszett oda. Bár téged ez nem hat meg gondolom, de ez akkor is komoly dolog. Te táplálkozni mentél a faluba, de ez nem. Keresett valakit, vagy valamit, de ahogy elnéztem, miattunk volt ott. Vagyis miattam. - Hajtom le a fejem, mert már régebben is támadott rám hasonló sárkány. Közben szépen ellátom sérüléseit, még a sav okozta sérüléseket is, egy különleges krémmel. Bekenem és bekötözöm szépen, óvatosan. Kezeim selymesek és finoman siklanak végig bőrén. Szemmel láthatóan nem érti, miért mondom, hogy a sárkány engem keresett.
- Sajnálom, hogy megsérültél, viszont, még csiszolhatnál, azon a tényen, hogy ész nélkül mész bele harcba. - Teszem még hozzá, majd felsegítem és ruháját, vállára terítve belekarolok, hogy segítségére legyek, amíg egy fához sétálunk. Elfogadja segítségem, valószínűleg tényleg vannak fájdalmai. Megtelepedve tűzrevalót gyűjtök és leülök mellé.
- Szerzek valami kaját. Gondolom már éhes vagy. Ha visszajön a dög, sikíts. - Állok fel mellőle és elindulok
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy sikítani fogok?
- De komolyan gondoltam, ne támadj rá újra, mert nem pusztítottuk el teljesen a testét, így újra fel fog épülni és valószínűleg utánunk jön. - Fejtem ki, majd eltűnök. Nem sokra rá, egy hatalmas őzzel a vállamon jelenek meg. Ledobom elé és letérdelve egy késsel lenyúzom bőrét és szép darab húst vágok ki belőle, majd odanyújtom neki.
- Remélem, szereted az őzhúst. .- Magamnak is vágok ki belőle, egy kisebb darabot és egy botra feltűzve a tűz fölé tartom.
- Nekem ennyi elég a többit megeheted. Szükséged van az energiára. - Suttogom, majd amíg sül a husikám, kisétálok a mezőre és egy varázskövet elővéve. Hatalmas pentagrammot rajzolok. Szemmel ugyan nem láthatót, de ott van. Visszasétálok és leülök, elveszem a húst és enni kezdem.
- Mégis mit csináltál? - Kérdezi kíváncsian.
- Egy varázskőr, ha a sárkány visszajön, márpedig visszajön elkapom és kicsinálom. - Harapok bele a husiba.
- Nem kellene inkább odébb állni?-
- Ha azt hiszed, hogy egy ilyen döggel a nyomomban akarok élni, hát tévedsz. - Eszem tovább, mire befejezzük az evést, hatalmas sárkányordítás rázza meg az erdőt.www.youtube.com/watch A madarak szerterepülnek és az egész vidék elcsendesedik. Csak a vad ordítása hallatszik. Azonnal felállunk mind a ketten, de őt most visszatolom.
- Maradj és figyelj, ne avatkozz bele, ha a pentagramba kerülsz, darabokra szakít téged is. - Mondom teljesen komolyan. Kisétálok a mező közepére és felnézek. A sárkány fölém repül és fujtatva néz rám, szinte már teljesen felépülve romjaiból, támadást indít felém. Lehunyom szemem és a pentagramm azonnal világítani kezd,. A sárkány észleli a veszélyt, de már túl közel van, szemem vörösen kezd izzani, és hatalmas örvény kerekedik körülöttem, elkapja a sárkányt és még a levegőben szaggatja darabjaira, majd a darabjai, lángra kapva porladnak szét, még mielőtt földet érnének. Amint a sárkány a semmivé lesz, a varázslat is megszűnik. Szemem visszaváltozik. Kisétálok a mezőről, vissza Golmiasnthhoz.
- Ezt hogy csináltad?
- Mágia. Ahogy létrehozták, megidézték én most elpusztítottam. - Felelem, mintha ez egy magától érthető dolog volna.
- Viszont, most beszélnem kell valakivel. Remélem, meghall engem. Árész!! - Ordítom el magam. Biztos bolondnak néz. Majd pont az én hívásomra, jelenne meg Árész, a hadak istene. Pedig igen, mikor harmadjára is elkiáltom magam Árész a semmiből lép ki mellém.
- Ne ordibálj kedvesem, hallak. - Mondja, miközben a fülét piszkálja, mit akit megsüketített a hangom.
- Nem vagy vicces! Egy zombi sárkány támadt ránk. Gondolom, ez nem lep meg. Tudnom kell, ki és miért küld rám, folyton ilyen ocsmány dögöket. - Esek neki mérgesen, mire csak elvigyorodik. Még jó hogy tudja, de most nem velem van elfoglalva, hanem Golmianthot nézegeti.
- Ezt meg, hol találtad kedvesem? Add nekem a sárkányt és megmondom, amit tudni akarsz. - Erre már majdnem ugrik de megbököm, hogy hallgasson.
- Nem a tulajdonom. Ez a baj veled Árész, te mindenkit, használati tárgynak tekintesz. A nimfák sexre, engem feleségnek. Vele mit tennél? Nincs odahaza pacid? - Kérdezem gúnyosan. Én megtehetem, hogy így beszéljek vele.
- Nos, ez is átfutott a fejemen. És, hogy lásd, milyen jó vagyok, elmondom neked a keresett személy nevét. Gyere csak közelebb. - Mutogat ujjával. Mikor odalépek, elkapja derekam és megcsókol. Ellököm és csúnyán rámordulok. Erre hangosan felnevet.
- Egy Worlock a neve Sodon. A ködhegységben játszadozik, és újabbnál újabb szörnyeket teremt, csak a te szórakoztatásodra. Még találkozunk kedvesem, mert úgyis lesz még kérdésed hozzám. Ja, amúgy hogy van a fiad? Mellesleg ez a fickó, erre a kérdésemre is biztos tudna válaszolni. - Nevetgél és eltűnik, mire igen dühösen fordulok Golmianth felé.
- Menjünk, meg van a név. És, hogy milyen fajtához tartozik egy Worlock. - Határozott léptekkel indulok tovább. Eltaposom a magunk mögött hagyott tüzet. Kissé furcsa, de miután Árész említést testt fiamról, akiről egy szót sem szólok. Személyiségem újra, jóval ridegeb lessz. Már fagyosnak mondható. Tekintetem sötétségbe burkolózik és már nem is törődöm, Golmianth sérüléseivel. Csak haladok célom felé. Az erdőben, szótlanul sétálok és rá sem nézek utitársamra, aki így sérülten, nehezen tartja velem a lépést. Útközben, éppen csak inni álok meg egy csodás erdei patakocskánál. Mikor utitársam is iszik felnézek az égre és elgondolkodom.
- Min gondolkodsz? A fiadon? - K érdezi, de valószínűleg csak fel akar idegesíteni, hisz valószínűleg bosszantja, hogy egy kicsit sem hagytam pihenni.
- Foglalkozz a saját dolgaiddal sárkány. - Vágom hozzá, és igen visszatérve a kezdetekhez, már a nevét sem mondom ki. Tekintetem gyűlölettel teli, mély verem, amiben a halálon és a fájdalmon kívül nincs semmi. Hajam megigazítom.
- Jó lenne, ha nem pihengetnél annyit. Még legalább három nap gyalogút, a ködhegység. - Rántom fel karjánál fogva és a fának nyomom.
- Ne hátráltass vagy megöllek. - Morgok rá, majd elengedem és tovább indulok. Morog valamit az orra alá, de nem foglalkozom vele. Egész nap, megállás nélkül menetelünk, mert ez már csak ennek lehet nevezni. este felé egy erdei kunyhóhoz érünk és mivel utálok a szabad ég alatt éjszakázni, bekopogok.
- Mégis mit művesz? - Kérdezi értetlenül.
- Fogd be, pihennünk kell. - Felelem, mire egy idős hölgy nyit ajtót nekünk. Rongyos gúnyákba csomagolva, görbebottal a kezében csoszog ki hozzánk.
- Kik vagytok? Mit akartok tőlem? Ha ki akartok rabolni, csak tessék, az egereken kívül úgysincs semmi amit elvihetnétek. - Fejti ki, remegő, rekettes hangon. Visszataszító teremtés az idős holgy. Golmiath biztos annak tartja, hisz alapból is gyűlöli az emberiséget, hát még egy ilyen csúf, vénséget.
- Nem akarunk ártani, csak szállásra lenne szükségünk éjszakára és meg is fizetnénk az árát. - felelem. Utitársam, mint mindig, most is halgatag. Emberek közelében, valamiért alig akar megszólalni.
- Ha erről van szó, akkor gyertek csak be nyugodtan. Szegény vagyok, de egy tál ételt és meleg szállást, még én is tudok nyújtani. A pénzeteket, pedig nem fogom elvenni. - Nagyon kedvesen viselkedik a hölgy, talán túl kedvesen is. Gyanakvásom, egyre erőteljesebbé válik, mikor beinvitál minket és furcsa, de ugyanakkor ismerős illat csapja meg az orrom. A halál illata ez, dögszag, amitől, majd kifordul a reggelim. Megfordulok és gGolmiantra nézek, aki csak fintorog a szagtól.
- Golmianth, ki innen!! - Kiáltok fel, de akkor már késő. Az ajtó bezárúl és az idős hölgy, semmivé fosazlik, akár egy káprtázat.
- Mi a fene volt ez? Dénom, boszorkány? - Kérdezi, feldúltan és az ajtóhoz lépva, a kilincsért nyúl. A kilincs eltűnik és az ajtó helyén hatalmas fogak záródnak össze.
- Nem ez sokkal rosszab... - Még mielőtt bármit is tehetnék, vagy befejezhetném mondandóm, a padló megreccsen és egy hatalmas nyelvé változva, hátralük mindkettőnket. A hátunk mögött ezzel egyidőben egy torok válik láthatóvá, és az egyész ház átalakulva, egy szörnyeteg szájában találjuk magunkat. A szörnyeteg egyben nyel le minket, esélyt sem ad a védekezésre. Zuhanás közben Golmiath karjába kapaszkodom, hogy ne kerüljünk túl messze egymástól. Nem sokta rá, már a gyomrában érünk talajt, és én pont utitársamra zuhanok. Mázlimra, ő felfogja esésem, így csak ő üti meg magát. Lassan felülök és így csípőjén foglalok helyet. Idegesen nézek kőrbe, miközben mellkasán támaszkodom.
- Fenébe, egy rohadék szörnyeteg gyomrában fogjuk végezni? - Nézek Golmiath szemébe, Most először félelem mutatkozik bennem, de nem a haláltól való féleme. Ez valami más. Csak arra tudok gondolni, hogy nem fogom látni a fiam. Lemászom róla és felállok. Ez a szörny tényleg hatalmas. A gyomra akkora, hogy Golmianth, legalább hatszor beleférne. ráadásul, mindenhol kicsi tavacskák, helyezkednek el, amik valójában a szörnyeteg gyomorsavából állnak. Megállok a szigetecskén, ahová zuhantunk és lehunyom szemem. Próbálok gondolkodni, hogy mégis mit tehetnénk, de túl fáradt vagyok az agyaláshoz. Golmianth mellém áll.
- Most feladod? Kijuthatunk innen, de ha feladod biztos nem. A múgy elég szemét módon viselkedtél velem ma, nem emléklszem, hogy rászolgáltam volna. Mondjuk mindegy. Nem engedsz el, és úgy tartassz magad mellett, mitha a rabszolgád lennék. Mi ez a hirtelen változás? - Kérdezi, mire kinyitom szemem és felé fordulok.
- A fiam. A fiam az oka... Meg kell találnom, mert már csak ez tart életben. Egyszer szeretném megölelni és megpuszilni, mint ahogy egy anya teszi a gyermekével. Most boldog vagy? Árész arról a gyermekről beszélt, akit születése után, azonnal elvettek tőlem. Mégcsak nem is láthattam. Lassan nyolc éves lessz. - ismét bánat, ülepszik rám, és mázsás súlyként nyomja össze mellkasom.
- Ahol most vagyunk, nem ismerek élőlényt, aki valaha kijutott volna, egy erdei ördög gyomrából. Viszont, ha van ötleted, hallgatom. Ki akarok jutni, és ha kijuttatsz, akkor elárulom neked, amit tudni akarsz.
Szerkesztve narcisz által @ 2011. 11. 09. 11:33:53
|
| narcisz | 2011. 10. 04. 09:48:47 | #17117 |
Karakter: Ariadna
Megjegyzés: Golmianth
Ez a sárkény nagyon fura és új számomra, ezért tudni akarom az okait, talán remélem, hogy van oka ennek a mérhetetlen gyűlöletnek és undornak amit az emberek iránt mutat, és valahol talán irányomban is, nem is értem magam, sosem szabatkozom és nem keresek okokat, csak elvégzem amit bevállaltam.
- Fekete Vér szülött vagyok, nem tudom feltűnt-e. – morogja igen lekezelően, látszik a jó modort hírből sem ismeri, bár ez nem lep meg, hisz a többi sárkány is ilyen.
- És képzeld, az ember része a táplálékláncnak. Ha tudni akarod, nem állnak annak a tetején. – Magyarázata kicsit sem elégít ki, csak a fennhéjázást hallom ebben is.
- De amúgy sem szeretem az embereket. – Végre ki bújt a szög a zsákból,tényleg csak egy bosszúra éhes sárkány így már nem is annyira érdekes, de azért rá kérdezek.
- Még is miért utálod őket? Ez a falu mit követett el ellened? – Kérdezem újra és leguggolok mellé hogy ellenőrizzem a károkat amit okoztam, alaposan végig mérem, mert azért szép férfi példány lenne, magas erős, ez még fekve is látszik rajta.
- A háború, melyet kirobbantottak csak nekünk okoztak károkat. Káoszt hoznak az összes vidékre, ahova a lábukat beteszik. De te.. te mi vagy? Mert ember ilyesmire nem képes, az lehetetlen. – Mondja miközben érdekesen megráncolja homlokát, őrület még így maga tehetetlenül is csak azt bizonyítja mennyire makacs és nagyképű jószág, amolyan ki ha én nem, de üsse kavics felvilágosítom mielőtt lecsapom fejét.
- Ariadne vagyok, sárkányölő amazon! Amúgy a háború az háború, mindegy ki robbantja ki, mindig az ártatlanok szenvednek, és te nem hiszem, hogy olyan ostoba vagy, hogy elhiszed az emberek többsége nem szenvedett – Mondom határozott büszkeséggel, mert abban én sem szenvedtem hiányt.
- Amazon... – ismétli, mintha gyakorolná, vagy nem akarná elhinni - Azok nem erdőkben élnek? Messze földön, ahol hó csak egyszer lát évente földet. – Erre a kérdésre igen csak elkalandozom, otthonomra gondolok, de gyorsan fel ocsudok, hisz nem lankadhat figyelmem, bár milyen barátságosnak tűnő beszélgetést folytatok, tudom, hamarosan meggyógyul.
- Elhagytam otthonom. De ez nem tartozik rád. – mondom, miközben felállok és megforgatom kardom
- Most pedig elvégzem azt, amiért jöttem. – Emelem magasra kardom, hogy át döfjem vele a szívét, kicsit sajnálom, kár érte, de az arany az nekem is arany.
- Várj még! Nem ölhetsz meg! – Szól rám, mire megállok, de kardom nem enhgedem le, hisz elszánt vagyok és célomban semmi sem akadályozhat, legyen az akár milyen falyból.
- Ugyan miért nem? – kérdezem értetlenül.
- Mert én egy vérszülött vagyok! – mondja, de még mindig nem értem miért lenne ez számomra lényeges.
- Ritka, vagyok és igazából egyetlen példánya fajtámnak! – Probálja megmagyarázni, hogy milyen ritka és csodás, már megint vissza ugyan oda, komolyan sosem adja fel??.. kérdezem magamtól miközben tovább halgatom.
- Minden sárkányfajtában van. Vörösben, fehérben, és az enyémben is: feketében. Azért tudok humanoid formát felvenni. De ha most megölsz, akkor ez az ág véget ér. A fekete sárkányoknak többé egy példánya sem tud majd átváltozni. – Nos ez igazán elgondolkodtató, de nem azon agyalok amit mondott, hanem, hogy honnan ez az egó és miért hiszi, hogy egy sárkányvadászt ez meghat.
- Nézd. Van egy kölcsönösen hasznos ötletem. – Hú ez már jobban felkelti érdeklődésem a jó üzletet szeretem,már ami nekem hasznos.
- Hallgatlak. - Teszem le kardom, de azért szemmel tartalak.
- Nem zavarom többé ezt a falut. Ott hagyom őket, mind ahogy vannak, de te cserébe hagysz elmenni. Na? – Megcsóválom fejem, mert ez nem elég jó ajánlat, ráadásul nem hiszek a szavának. Vajon miért?
- Megígértem a fejedet, ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy elmész. – Ennek persze hangot is adok.
- Akkor kísérj el. – Mondja ezt a másik nagy marhaságot, hisz jobb dolgom is akad mint egy sárkányt kísérgetni, de azért elgondolkodom ismét és újra leguggolok.
- Majd falatozok mást. Nos? – Kérdezi és válaszomra vár, erre én csodás hajamba túrok és felsóhajtok.
- Nos, ezzel több problémám is akad,….. Először mert a fejedért cserébe 1000 aranyat kapok, másrészt pedig a te utad, nem az én utam... nem akarok a felügyelőd vagy a dadás lenni, és rácsapni a kezedre mikor rosszat csinálsz….. Viszont van bennem egy dilemma…. az a falu tele van gyerekekkel….. ártatlanokkal, mert te egy kalap alá veszel mindenkit, a gyermekek minden fajban ártatlanok és gyámoltalanok….. – Látszik nagyon agyalok, valamiért nem akarom megölni. Egy selyem kendőt, húzok elő övemből és hátra húzom karját, majd összekötöm rendesen. Ahogy meg mozdítom kezét, érzem, hogy izmai ellen álnak, ami persze ösztönös reflex, de azt mutatja, hogy kicsit már tud mozogni.
- Ez egy varázskendő, tudom erős vagy.. de ezt semmi sem tudja szét szakítani, erővel lehetetlen…. és átváltozni sem fogsz tudni tőle. Nem bízom benned sárkány….. ne kérdezd az okát, szerintem nyilvánvaló hisz most is csak altatni próbálsz.. – Rántom fel, és csodás tekintetem az övébe mélyesztem, szépségem varázslatos, bőröm makulátlan akár a frissen hullott hó.
- Ugyan miről beszélsz?? – Próbál még mindig átverni, amin elmosolyodom és a füléhez hajolva belesuttogok.
- Próbálkozz tovább, és gyorsabban meghalsz, mint, hogy öt lépést tennél…. Nem szeretem, ha ostobának néznek. Azért mert nő vagyok, az érzéseimre akarsz hatni, de nekem nincsenek érzelmeim a helyes pofid, vagy az emberi külsőd nem hat meg…. és most szólok, arra megyünk, amerre én mondom. Nem én megyek veled, te jössz én velem…. Ember formádban maradsz, mert így nem vagy feltűnő… és ha emberek lakta faluba érünk, te szépen visszafogod magad, vagy kardom sokkal mélyebbre fog fúródni, mint eddig. – Mondom határozottan mire a sárkány helyeslően bólogat, merne is ellent mondani, most ő van kiszolgáltatva nekem.
- Jol van, betartom a szabályaid …. – Adja fel végre a küzdelmet, legalábbis látszólag, de tudom ébernek kell maradnom a selyem megtartja egy darabig, de a varázslat is csak ideig, óráig hat, reménykedem, hogy addig kitalálok valami jobbat.
- Állj fel…. ne szórakozz tovább…. – Rántom fel – Fedezéket kell keresnünk az éjszaka elől ma különösen, hideg lesz…. mennyire utálom a hideget… - Morgom és elindulok vele egy barlang felé.
- Ha sárkánnyá változnék, elmehetnénk innen gyorsabban…. – Mondja, mintha segíteni akarna, de én csak dühösen nézek rá, dühömtől még gyönyörűbb leszek, szinte izzanak csodaszép zöld szemeim.
- Na persze… vegyem le a bilincsid, hogy átharaphasd a torkom mi??... Mondtam ne nézz ostobának…. – Elérve a barlangot belököm a sárkányt,szerencsémre a barlang tele van száraz ágakkal, leültetem a sárkányt a fal mellé és tüzet rakok, még a tűz gyújtásához sem kérek segítséget, előveszem a kovakövet és fellobbantom a lángot, ami azonnal finom meleget ad kicsit kigombolom hosszú hófehér kabátom és kivillan csodaszép testem,de a tűz melegénél jólesően sóhajtok fel és fejem oldalra biccentve hajam lehullik vállamról megmutatva karcsú nyakam.
- Ez már nagyon hiányzott, a végtagjaim teljesen elgémberedtek…..aahh… iszonyat lassan mozgom a hóban. Holnap muszáj kijutnunk ebből a fagyos pokolból….. – Nézek, rá majd felállva odasétálok hozzá és leülök mellé.
- Mi a neved sárkány?... így mégsem hívhalak, biztos van neved is….vagy hívjalak feketének??? – Kérdezem és összehúzom magam, ahogy a nap kezd lemenni, szinte rohamosan zuhan a hőmérséklet, odakint már legalább -30 fok van.
- Golmianth Ovareth a nevem… - Monda még mindig elég nagyképűen, lassan lehunyom szemem, mert már napok óta gyaloglok és igen csak kimerültem már.
- Golmianth… micsoda kacifántos név…. de elég nemes egy nemes sárkányhoz… jó lenne ha nem trükköznél Golmiath…..mert alvás közben is éber vagyok - Suttogom és lecsukom szemem és elalszom, de tényleg éber vagyok, minden mozdulatára vagy kinyitom szemem,vagy kardomért nyúlok, de közben majd meg fagyok, néha mozgás közben kivillan hosszú combom, amit persze azonnal elfedek, hisz szörnyen hideg van. Másnap reggel már a nappal kelek és a tűz maradékát végleg eloltva, útra készen ébresztgetem Golmianth.
- Ébredj, indulunk, hosszú út vár ránk és gyalog nehéz lesz a friss hóban közlekedni. – Mondom határozottan, majd ahogy ő is összekapja magát, vagyis feláll, már indulunk is. Apró termetem ellenére, én töröm az utat, kemény vagyok, mint fában a görcs, és kitartásom lenyűgöző, pedig néhol a hó derékig ér, legalább is nekem. Nagy ívben kerülöm ki a falut.
- Ha már útitársak vagyunk, kérdezhetnék valami? – Hangzik el hátulról kérdése.
- Persze... Mit akarsz tudni? – Kérdezek vissza, de egy pillanatra sem állok meg, még csak az kellene, a lendület visz, ha megállok, lehet el is süppedek a hóban, így még csak rá sem nézek.
- Hogyan tudtad keresztül döfni gyémánt pikkelyem? – Na erre mégis csak megállok egy pillanatra és hátra fordulok felé.
- Hát fogalmad sincs? – lég értetlenül néz rám így nyílván valóan nincs.
- Minden amazon kap egy saját fegyvert, amit maga Héphaisztosz készít Arész rendelésére, ez már amolyan mitológia, azért olyan éles és erős, mert az istenek fegyvere is ebből az anyagból készül, élesebb és erősebb minden fellelhető anyagnál, ráadásul az enyém kifejezetten sárkányölő, ez a neve is a Sárkányok végzete. – Magyarázom el miközben tovább haladok.
- Viszont, ha már beszélgetünk, had mondjam el, hogy a felfogásod, az emberekről elég ostoba. Az emberek semmit sem nyertek a háborúval, és ha azt hiszed ez a nagyszabású terv, miszerint sárkányokat neveljenek emberek harcra, egy embertől származik, hát tévedsz. Én is ismerem a történelmet, tudom, hogy mi történt, de valljuk, be azok ott a faluban és a legtöbb ma élő ember nem volt ott abban a háborúban, nem is éltek még, mikor az történt. Félre ne értsd, én nem védem őket, de vannak köztük igazán jóságosak is akik nem ezt érdemlik. Ha bűnöst akarsz, kicsit nagyobban kell gondolkodnod, mint az emberek, és ha jól viselkedsz elmondom neked, hogy hol leled az igazi bűnöst… - Fejtem ki az igazságot, persze csak nagy vonalakban, azt akarom ezzel elérni, hogy ne akarjon trükközni és betartsd a szabályaim.
- Ez baromság, csak az emberek a felelősek mindenért. – Vágja hozzám dühösen, de látom tekintetében, hogy azért érdekelné, mégis miről beszélek pontosan. Ezért, csak elmosolyodom és tovább indulok. Lassan elhagyjuk a havas fennsíkot, és a táj kezd barátságosabbá válni, a fák megváltoznak és minél tovább haladunk egyre több virágzó növénnyel találkozunk, estére be is érünk egy faluba, nem túl nagy, de szép és barátságos, Golmianth felé fordulok és kikötöm kezét, a varázslat már nagyjából úgy is elmúlt így fölösleges is lett volta tovább megkötve tartani.
- Pénzt kell szereznünk, hogy éjjelre legyen normális szálásunk. Tudsz viselkedni? – Kérdezem érdeklődő tekintettel.
- Igen tudok, de éhes vagyok! – Erre kikerekedik szemem, nahát mint egy nagyra nőtt csecsemő, ő éhezik, mintha én jól lennék lakva.
- Nem mondod? – Nézek rá csodálkozva.
- Ahhoz is pénz kell, szóval tartsd a szád és viselkedj. – Elindulok egy fogadó felé, besétálva az egyik asztalnál, pont pókereznek, sima két lapos, ezen elmosolyodva intek fejemmel, hogy oda üljünk le, az lesz a mi asztalunk.
- Beszállhatok fiúk? – Nézek csábosan és kirakom az asztalra kardom.
- Ez lesz a tétem.
- Persze, egy ilyen szép hölgy bármikor beszállhat – Mondja, az egyik fazon mosolyogva mire leülök, és magam mellé ültetem Golmianthot.
- Ő is beszáll? –Kérdezi miközben Golianthra néz.
- Nem most csak én, ő nem szeret szórakozni. –Teszem, még hozzá majd megkapom lapjaim, jó darabig játszunk, mire elnyerem mindenüket, de kicsit sem dühösek az egyikük még kezet is csókol nekem.
- Öröm volt, egy ilyen csodaszép hölgytől veszíteni, további szép estét. –Mondja kedvesen és magunkra hagynak minket, azonnal intek a pincérnek és Golmianth felé fordulok.
- Most már ehetünk. – Mosolygok rá most sokkal felszabadultabban és kedvesebben mint eddig, a pincérre is kedvesen mosolygok és úgy kérek magunknak ételt és italt.
- A barátomnak dupla adagot hozzon, mert szörnyen éhez, fel tudna falni egy egész falut.- Nevetek miközben kihozzák italunk és ételünk töltök mind kettőnknek és Golmianth felé tartom.
- Most elégedett vagy? Árulj el valamit Golmianth. Eszedbe jutott már, hogy talán ha nem hatalmas formádban keresnél táplálékot, könnyebben lakhatnál jól?
Szerkesztve narcisz által @ 2011. 10. 04. 09:50:58
|
| narcisz | 2011. 09. 27. 16:06:36 | #16929 |
Karakter: Ariadna
Még mindig gyermekem keresem. hosszú évek óta, most először akadtam némi nyomra. persze valószínűbb, hogy ez is csak amolyan szóbeszéd, de utána kell néznem, hisz fiamról van szó, bár tudom, ha meg is találom, ennyi idő eltelt ével, és mivel csecsemőként szakították el tőlem, nem fog emlékezni, de ez nem számít, tudnom kell, hogy jól van, hogy szeretik és boldog, ez éltet ezért járom a végtelennek tűnő utakat.
Most az úgynevezett Taigan járok, napok óta ugyan az az egyhangú, nyomasztó táj, ami nem akar változni, mintha valaki centivel mérné ki a fák távolságát, szörnyen nyomasztó, a hidegről ami már szinte a csontom mardossa, kezd elviselhetetlenné válni, sehol egy préda, élelem gyanánt, erre a helyre még a halál sem teszi be lábát, tudom, ha hamarosan nem jutok élelemhez, biztos itt pusztulok, esténként tűz fényénél próbálom felmelegíteni fáradt végtagjaim, aludni persze nem alszom a recsegő fák zajában képtelenség, mintha minden fa mögül egy áldáz fenevad lesne rám. Másnap, ahogy pirkad indulok is tovább, mázlimra délutánra kiérek erről a pokoli helyről, és a völgyben egy falu tárul szemem elé.
- Végre...... - Suttogom magam elé, bár pénzem már alig akad, így munkát kell válalnom, de bármit elvállalok, nem vagyok finnyás, vagy válogatós, hatalmas szőrmekabát takarja testem kardom pedig hátamra van erősítve, összekapom magam és gyorsabb léptekkel indulok meg a falucska felé. Alig lépek ki a fenyvesből, mikor egy hatalmas árnyék suhan át felettem, meglobogtatva csodás vörös hajam, felnézve egy hatalmas fekete sárkányt pillantok meg, ami a falu felé száguld igen nagy sebességgel, mázlimra engem nem vesz észre, hisz felülről a hófehér szőrmében, teljesen a tájba olvadok, csak vörös hajam virít, amitől inkább egy hóban caklató, vörös rókának látszom. Megállok és figyelem ahogy a majd 90 m szárnyfesztávolságú sárkány lecsap, még a sikolyok is eljutnak hozzám, de nem teszek semmit.
- Nocsak.......Valyon mit tett ez a falu, amivel kivívta ennek a sárkánynak a haragját??...... Végül is mindegy, nekem ez csak jó..... így biztos akad majd munkám, hisz nem hinném, hogy nem akarnak megszabadulni tőle...... - Beszélem meg magammal, na igen, ha az amazon lánya egyedül marad, nem lesz különb egy magányos embernél és elkezd magában beszélni, ez annyira nem furcsa, mikor a támadás befejeződik és a sárkány odébb áll ismét elindulok és alig 20 perc séta után be is érek, az emberek próbálják oltani a tüzet és összeszedni a sérülteket, a falu főterén sétálok és nézelődöm majd megállok a falu főterén, ahová az embereket, sérülteket hozzák.
- Emberek...... falusiak....figyeljetek rám.....Láttam a fenevadat, ami népeteket tizedeli......és sárkányvadász vagyok...... kardommal lehasítom a fenevad fejét és elhozom nektek, hogy falutok főterét díszítse!!!!! - A falusiak felkapják fejüket, nagyképű szónoklatom hallatán és kinevetnek.
- Te?..... Hisz egy gyönge nő vagy.....ne nevettess minket, van bajunk bőven..... - Hngzik el a válasz a tömegből.
- Nektek van bajotok, nem nekem......ugyan mit veszíthettek???....... ha nem járok sikerrel, legfeljebb belehalok, de ha mégis, megszabadíthatlak titeket tőle örökre.....Gondoljátok át és szóljatok, ne a külsőm alapján ítélkezzetek.... - Határozott vagyok és kemény, a falu vezetője kilép a tömegből és elém áll.
- És mit kérsz cserébe??..... - Kérdezi.
- Végre a lényegre tértünk..... az ár igen csekély, tekintetbe véve a pusztítást amit ez a szörny véghez vitt .... 1000 aranyat kérek...... Természetesen, csak ha elvégeztem a munkát, előre pedig egy tál ételt kérek.... már régóta vagyok úton és kifogytam tartalékaimból..... de ha megadjátok amit kérek, pár órán belül a sárkány halott...... - Hngzik el számból a végszó, jó kis előadást tartok és a falusiak összesúgnak, de a végszót a falu vezetője mondja ki.
- Jólvan.....kapsz ételt...és ha hozod a sárkány fejét az aranyat is.....ezt garantálom..... - Elégedetten bólintok és követem a vezetőt egy étkezdéig ahol gyorsan összeütnek nekem egy tál ételt, nem beszélek sokat, hiába kérdeznek, majd evés után felállok az asztaltól és biccentek.
- Ez már rám fért..... most megyek.... és nemsokára megjövök a sárkány fejével..... - Azzal el is indulok és a sárkány nyomait követem ás a havas pusztán be az erdőbe, míg egy tisztáson meg is lelem őt, közelről még hatalmasabb, ekkora példányt még nem láttam,sőt feketesárkánnyal sem volt dolgom soha, előveszem kardom és kisétálok a mezőre egyenesen a sárkány elé, a szellő meglobogtatja hajam és felvillannak csoda szép szemeim, egyenesen ránézek, karcsú alkatom még a vastag bundán keresztül is kirajzolódik.
- Sárkány....... az én nevem Ariadne......csak gondoltam bemutatkozom, hogy tudd kicsapta le áldáz fejed...... - Azzal máris támadásba lendülök, nem hagyok lehetőséget, hogy esetleg ő támadjon először, szélsebesen mozgok, szemmel szinte nem is lehet követni és egyettlen szökeléssel már a sárkány gerincén futok végig, egyensúlyom akár csak sebességem lenyűgöző, egy tökéletes mozdulattal a 12. csigolyánál beledöföm kardom pikkelyes bőrébe, hiába erős és vastag a bőre akár a gyémánt, az én kardom áthatol rajta, majd kirántva egy elegáns szaltóval ugrok le hátárl és tisztességes távolba vonulva nézem munkám eredményét.
- Tökéletes szúrás...... Látod sárkány?..... Ez egy tökéletes támadás, hiába vagy nagy és erős...... az én kardom ellen esélyed sincs...... - Olyan jó helyen találom el, hogy a sárkány lábai megadják magukat és összerogyik hatalmas termete ellenére, majd elgyengülésének következményeképpen, emberi alakot ölt, amire nem számítok és leengedem kardom, még sosem láttam sárkányt, emberré változni, ez nekem nagyon új, odasétálok hozzá és leguggolok mellé.
- Miféle sárkány vagy te???........ És miért támadtad meg azt a falut??..... - Kérdezem, nyugodtan, hisz tehetetlen így nem félek, hogy meglepetést okoz, a sérülés, amit okoztam, nem halálos, de azért súlyos, na igen én is inkább vágok és szúrok, mielőtt kérdeznék, látom rajta, hogy őt is meglepte kardom ereje, csak úgy mint gyorsaságom és ügyességem.
|
|
