Karakter: Em (Ayr-nak)
- Nem hiszem, hogy jó, ha ennyire ráhagyod magad egy idegenre... - feleli halkan. Rettegve kapaszkodom a lábaiba. Ne... könyörgöm ne... - Kérlek, ne küldj el… kérlek... megteszek neked mindent! Csinálhatod velem azt is!
Bármit... bármit megengednék neki, hiszen látom rajta hogy ő nem durva és erőszakos.
- Nem a falkában vagy! - dörren rám. Megbántottam én ostoba.
- Nem akartalak megsérteni! Tudom, hogy nem vagyok olyan szép, mint a falkában a szubhímek, de… - ha majd átesek az első alakváltáson, bennem is meglesz a vadmacskák érzéki bája. Csak idő kérdése...
Felhúz álló helyzetbe, és mélyen a szemembe néz.
- Nem azt akartam, hogy a testeddel fizess, azért mert megvédelek. Csak azt akarom, hogy legyél önállóbb, mint hogy mindig mástól várd, hogy megmentsenek.
Értem...
Hála önt el, és hozzábújok, de finoman eltol és az ágyhoz indul, ledobálva magáról ruháit.
Amikor meztelenül becsusszanok a puha ágyba és érzem hogy mellém fekszik, ajkamba harapok... de nem tesz semmit, így megnyugodva fújom ki a levegőt és hozzábújok. Mi alakváltók imádunk összebújva aludni... melegítjük egymást, és az összetartozást is élvezzük.
Amikor nyakamba fúrja arcát és szuszogni kezd, azonnal álomba ájulok. Kimerültem...
*
Egyedül ébredek.
Macskásan nyújtózom, és kilibbenve az ágyból az illatok után eredek. Ő már a konyhában van és ahogy meglát, azonnal elzavar felöltözni, majd jót nevet amikor a ruháiban megjelenek. Mi tagadás, igencsak lógnak rajtam a cuccai. Én is elmosolyodom, felszabadultan.
A nap további részét beszélgetéssel töltjük. Mindent elmesélek neki a falkáról, a vezetőről. Róla különösen sokat, hogy tudja mire számítson.
Az este közeledtével a csendes, felszín alatti feszültség kezd kijönni, felerősödni.
Remegve vezetem őt a központunkba...
Ha Stephen meglát engem így, nagyon dühös lesz. Ha vele vagyok, meztelenül kell lennem, vagy csak egy kis alsónadrágot engedélyez. Most viszont fekete, nagy póló és nadrág van rajtam. Igaz, hogy a póló olyan nagy, hogy az egyik vállam teljesen kilóg belőle, de akkor is jobban eltakar a nekem megengedettnél.
Ahogy az épülethez közeledünk, Shigure alakváltó ereje hirtelen megszűnik. Csodálkozva pislogok rá. Még nem találkoztam olyannal, aki képes leplezni az erejét...
Aggódva pillantok körül. A szokásos látvány fogad. Mindenhol a földön puha szőnyegek és párnák. Sokan elheverve pihennek, vannak akik a fal mellett állva beszélgetnek, és ott van Stephen is... a székében, kis emelvényén. Mellette a párna (ami az én helyem...) üres.
Egy nő siet hozzánk, Shigure nevét sikítva. Tudom ki ő. Eden, Stephen egyik nősténye. Csak néhányszor láttam eddig.
Shigure megöleli, majd letérdel elé és kezét megnyalintva üdvözli, mint egy magas rangút.
Stephen feláll a székéről, és én összerezzenve húzódok Shigure mögé. Sárga szemei összeszűkülve mérnek végig engem és védelmezőmet is. Félek, de igyekszem leplezni... nem sok sikerrel.
- Nem túl bíztató, hogy a falka egyik szubjának alázkodsz meg! - dörren mély hangja. Arcának durva, ragadozó-szerű vonásai megfeszülnek. Nagyon dühös... baj lesz...
- Bocsáss meg, Stephen, ennek a városnak a falkavezére - válaszolja higgadtan ő.
Stephen lesétál az emelvényről és megáll pont Shigure előtt. Ujjaim görcsösen kapaszkodnak bele Shigure kabátjába, és igyekszem leplezni félelmem... továbbra is sikertelenül.
- Mit jelentsen ez Eden?
- Ő az unokaöcsém Shigure. Már nagyon régen nem láttam... - szavait egy pofon szakítja félbe, amelyet Stephentől kap. Összerezzenek...
- Ne hazudj nekem te nőstény. Látom, hogy idősebb nálad!
Shigure morran fel, nem leplezett haraggal.
- Ukyou Mirell, a Véreskezű Falkairtó pontosan 87 évvel idősebb nálam. - Eden felé fordul. - Hogy engedheted, hogy így bánjon veled, egy ilyen?
Súg neki valamit a nő, de védelmezőm megrázza a fejét. Stephen elrántja tőle a nőstényt.
- Meg mered kérdőjelezni a hatalmamat? Arra sem vetted a bátorságot, hogy eddig elém járulj, pedig a területemre léptél!
Megüti Shigurét, és ő megtántorodik. Hatalmas ütés volt, mégis csak épp kilendült az egyensúlyából. Én ettől már a falra kenődtem volna...
- Nem kérdőjelezem meg a hatalmadat.
- Védelmedbe vettél egyet közülünk, mégis mire véljem ezt? - morran fel, és ahogy az aranysárga leopárdszemek felém fordulnak, ijedten simulok, bújok bele Shigure hátába. Remegve szorítom össze szemeimet. Istenem ne... nem fog megvédeni... hagyni fogja hogy elvegyen tőle...
Erős ujjai durván ragadják meg csuklómat, de nem annyira hogy eltörje a csontomat. Megtehetné, de nem akar kárt tenni bennem. Elrántana engem, de Shigure ekkor felmordul, és ahogy ereje kibontakozik, hangja úgy válik egyre inkább vadállatias macska-morgássá. Ereje durván söpör végig rajtunk, még én is felszisszenek a fájdalomtól, de akkor sem eresztem el őt.
Válaszképpen Stephen ereje is fellángol, többen fájdalmasan kiáltanak fel a közelünkben.
- Kihívsz engem?
- Nem - morran válaszul Shigure. - De nem hagyom, hogy önkényesen terrorizálj. Nem vagyok a falkád tagja.
- De ő igen. Az enyém, és nem formálhatsz jogot rá, amíg nem tartozol közénk. Gyere ide Em! - dörren. Nyöszörögve engedem el Shigure kabátját, és lekuporodok a földre. Szót kell fogadnom... muszáj... A vezetőnk ereje nem csak abban rejlik, hogy képes fizikailag legyőzni mindenkit. Hanem a falka kötődésében is. Az alárendeltjeit kényszerítheti bármire, erejének köszönhetően, amely most rám is zúdul olyan erősen, hogy levegőt is alig kapok.
- Maradj - parancsolja Shigure, és azonnal megkönnyebbülök, amikor kikerülök Stephen erejének hatása alól. Lába mellé kucorodva sütöm le szemeimet. Félek még, de meg is könnyebbültem, mert mostmár tényleg az övé vagyok. Ha életben marad a harc után is...
Stephen dühösen sziszeg, de valamiért nem támad, pedig már félig alakot is váltott. Hosszú karmaival dühösen karistolja végig a földet, sárga szemeiben a pupillák fekete csíkként szűkülnek össze.
- Ez kihívás... - szűri nagy szemfogai közül. Mintás bundája megcsillan a lámpák fényében. Furcsa mód Shigure még mindig emberi alakban van, pedig ideje lenne átváltoznia, mert emberi külsővel nem sok esélye van...
Tétován pillantok körbe, látom hogy a többiek mind a falhoz lapulva állnak, nem mernek megmoccanni sem. Ha Stephen dühös, akkor el kell bújni.
Félek... ha legyőzi új pártfogómat, akkor csúnyán megbüntetnek... talán bele is halok majd...
Remegni kezdek a gondolattól.
- Nem harcolni jöttem ide - dörmögi Shigure, és tenyerét megnyugtatóan a fejemre teszi. Engedelmesen simítom buksimat alá, remegésem is enyhül kicsit... de ez csak méginkább feldühíti Stephent... Újabb árkokat vés a padlóba körmeivel.
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a halálodra vágysz, idegen.
- Nos, nem különösebben. A tiédre sem, bár ahogy elnézem hogyan bánsz a falkáddal... nagy a kísértés, hogy megszabadítsam őket tőled.
Stephen olyan hirtelen csap le, hogy nem is látok mást, csak egy sárga villanást. Rémülten lapulok a földre, úgy figyelem ahogy verekednek. Minden ütés és csapás elől könnyedén eltáncol a még mindig emberi alakban lévő Shigure. Higgadt arcán semmit sem látok, csak szemeiben a harc izgalmának csillogását.
- Nem alázlak meg leopárdjaid előtt egy vereséggel, ha hagysz minket elsétálni - javasolja Shigure, miközben egy balegyenessel a falhoz keni a vezért.
- Elég! - sikoltja egy női hang, amikor Stephen ismét ugrani készül. Meglepetten fordulunk Eden felé. Ő már félig átváltozva vetődik közéjük, szembefordulva Shigureval.
- Stephen... hagyd elmenni őket, kérlek!
Visszafojtott lélegzettel figyelem a jelenetet. Furcsa ez az egész nekem. Először látok dominancia harcot két alfa-hím között, talán azért nem értem. De azt biztosan tudom, hogy Stephen ráuszíthatna mindenkit Shigurera, és akkor fuccs mindennek, Mégsem teszi... de miért nem?
Helyette félretolja Edent és komoran néz védelmezőmre.
- Na és mihez kezdesz vele?
- Még nem tudom. De nem hagyom hogy itt kínozzátok. Már az is felháborító, ahogyan elbántatok vele...
Stephen elvigyorodik, nagyra nőtt fogai véresek, szerencsére csak a felrepedt szájától, mert Shigurén nem látok sérülést.
- És még miket mesélt neked? Azt is tudod, hogy ő a mi kis ribancunk lesz, mihelyt átesik az első alakváltáson?
- Első alakváltás?
Stephen felnevet, a meglepett arcot látva.
- Szóval nem is mondta még? A kicsi Em még ennyire friss husi... Mihez kezdesz egy félőrült kezdővel te... - köpi megvetően - ...egyedül? Nem hagyhatom hogy odakint kószáljon egyedül, és te sem hagyhatod magára egy pillanatra sem, különben a város rendőrsége és vámpír ura feldühödnek ha galibát okoz.
- A francba! - szitkozódik halkan, és dühösen pillant rám.
Jaj ne! Halkan felszűkölve kuporodom össze a padlón, kezeimbe temetve arcomat. Vége... mostmár biztosan nem visz magával...
Nekem végem...
- Na én is így gondoltam - nevet fel Stephen, és int nekem. Edent kikerülve megyek oda hozzá, és engedelmesen kuporodom a lábaihoz. Sápadtan, néma könnyekkel hajtom le a fejem. A súlyos mancs fejemre nehezedik, és feldorombol elégedetten.
- Mmmrrr... látod-látod... - búgja nekem. - Így megy ez. Nem kellesz senkinek, felesleges bármivel is próbálkoznod. Ez egy jó lecke volt neked, kicsi Em. És most búcsúzz el szépen tőle.
|
