|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2012. 08. 12. 20:49:58 | #22858 |
Karakter: Christina McTerry
Megjegyzés: ~Drágaságomnak~
Ebben az iskolában nagyon sok klikk alakult ki, természetesen én egy olyan elit klikkbe tartozom, akiket tisztelnek. Mint pon-pon csapat vezetőjét mindig tájékoztatják, hogy a fiúknak mikor, milyen meccsük lesz, hiszen a régi elemeket nem mutathatjuk be, mindig újítunk, ahol csak tudunk. Már egy hete gyakorlunk folyamatosan, úgy tűnik, hogy tetszeni fog mindenkinek. Délutánonként mindig edzések vannak, ahogyan ma is. Természetesen én érkezem először, mivel Tavasz van, egy fekete cica naci és egy mini farmerszoknya van rajtam, felül egy fűzős felső, kezemben a rózsaszín és fekete sporttáskámmal a hatalmas tornacsarnokba megyek, a portástól elkérem a kulcsot, felmegyek az öltözőbe átöltözöm, egy kis mini nacira, és egy sportmelltartós felsőt. A kis törölközőmet a nyakamba teszem és a kezembe véve a szokásos mentes vizemet. Bemegyek a terembe egyedül vagyok, az egyik sarokba leteszem a cuccomat és melegíteni kezdek. Megnyújtom a lábaimat, a kezeimet, majd az egyik szőnyeget odahúzva, spárgába lemegyek. Amint megvagyok, kapcsolok egy kis zenét, ekkor megjönnek a focista fiúk, így csak félpályán gyakorolnak, ugyanis nem kéne, hogy balesetet okozzanak nekünk. Mielőtt leengednék a hálót, az egyik vadbarom átrúgja hozzám és lábamon eltalál, pont a térdemen amikor a lábaimat nyújtom.
- Ááuuu. – ordítom el magam és leülve a térdemet fogom.
Nyöszörögve simogatom a lábam, amikor leguggol mellém valaki.
- Jól vagy? – kérdezi az illető, de nem nézek fel.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? – Ekkor felemelem a fejemet és a foci csapat kapitányával találom szembe magamat. – Fogd vissza a gorilláidat. – mondom komolyan.
- Meglesz és elnézést. – A kezét a térdemre teszi, majd feláll és tovább áll.
Ekkor megjelennek a lányok.
- Chris, ez meg mi volt? – kérdezi Jessica.
- Semmi. – Felállok, de a térdemet meg kell fognom, mert fáj.
- Nekem nem úgy tűnt. – Szólal meg Sofi.
- Le lehet szállni rólam, inkább melegítsetek be. – Amikor elmennek nyújtani, átnézek a túloldalra, ekkor épp felém pillant a csapat kapitány.
- Na mi van csak nem tetszik? – Lép mellém, Cecil, akinek mindig minden feltűnik.
- Nem. – El is megyek mellőle, azon nyomban zenére elkezdünk mozdulatokat bemutatni.
A végére teljesen kimelegszünk és a nap is lement már. Mindannyian összeszedjük a cuccunkat a fiúk már rég nincsenek itt, a lányokat is elengedem, hadd menjenek én úgyis összepakolok. Persze a félőst hagyják egyedül. Kilépek a csarnokból, felveszem a pulcsimat és elindulok haza. A járdát figyelem, amikor nekiütközöm valakinek, ellépek, amikor felemelem a fejemet meglepődöm, hogy a csapat kapitány van itt.
- Vége van az edzésnek nem? – kérdezem érdeklődve, hiszen minek maradt itt.
|
| oosakinana | 2011. 07. 02. 17:53:19 | #14711 |
Karakter: Jessei Killian
Megjegyzés: (Bryan-nek)
Nincs szerencsém. Anyuék megérkeznek és apum egyből kezet fog Bryan-nel. Ez nem lehet igaz. Hogy lehet ilyen? Be is mutatkozik, mire a család is neki. Hogy tehetik ezt velem? Tönkre akarják tenni az életemet?
- Most már értem mitől ilyen szépséges Jess. – bókol anyumnak, amire csak a szememet forgatom, de anyum meg elpirul és megköszöni.
- Anyu, apu, éppen menni készültem haza! – lépek a kelletlenkedő elé.
- Mi vacsorázni indultunk; nem tudtuk mikor érsz haza ezért hagytunk egy üzenetet, hogy neked is csomagoltatunk el valamit. – simít végig anya a hajamon.
- Akkor mehetünk is! Farkas éhes vagyok! – sürgetem meg őket. Nem akarom, hogy több időt együtt töltsenek vele.
- Jess, ne légy ennyire tapintatlan. Bizonyára a barátod is szeretne velünk tartani. – néz a hátam mögé anyum. Na neeeeee. Ezt nem engedhetem. Még hogy közelebbről megismerjen.
- Bryan sajnos most nem ér rá! De talán majd legközelebb. – próbálnám lepasszolni, de sajnos beleszól.
- Igazából, nincs semmi halaszthatatlan programom. A takarítás még várhat egy napot. – mondja széles mosollyal.
Ránézek, de nem vagyok boldog egyáltalán. Kényszeredetten sétálok az étterem felé, miközben hugi állandóan Bryan-t zaklatja kérdéseivel. Ahogy megérkezünk az étterembe, leülünk az asztalhoz. Miért is ne pont mellettem foglal helyet. Arról nem is beszélve, hogy úgy elterpeszkedik, a lába az enyémnek érintse. Apa nagyon jól elszórakozik vele és jókat beszélgetnek. Ő jól érzi magát teljesen, de én már nem mondhatom el ezt magamról. Nem is nagyon eszek, csak piszkálom a kaját. Már alig várom, hogy vége legyen, és végre menjünk haza.
Amikor ez a pillanat is eljön, mindenkitől elbúcsúzik, de mikor hozzám ér legnagyobb meglepetésemre magához ölel, és a fülembe suttog.
- Holnap suli után találkozunk.
Mielőtt bármit is mondhatnék, elengedve távozik. Mi akar ez lenni? Nem fogok vele délután találkozni, hiszen edzésem van és az is ott van, hogy nem is tudom kicsoda, de miért is izgatom magam. Mielőtt a szüleim elkezdenének kérdezősködni vagy valami megfordulok és elindulok haza, de nem mondok nekik semmit, miközben próbálnak meg győzni arról, hogy ő rendes fiú és igen is adjak neki egy esélyt.
~*~
Másnap suli végeztével az edzőterembe megyek, ahol már várnak a többiek is.
- Mindenki bemelegített? – kérdezem, mire egyöntetűen hangzik az igen válasz. – Akkor kezdjünk neki. - beteszem a magnóba a cd-t és elindítom.
Beállunk a kezdő állásba és elkezdjük gyakorolni, amit eddig tudunk. Én is velük táncolok az elején. Száz százalékot teljesítek és mindent megpróbálok bele adni, amit csak tudok, mert akkor biztosra tudom, hogy a banda is azt fogja teljesíteni.
Nem is veszem észre, hogy figyel valaki minket. Testemen csillog az izzadság, amikor már vagy félórája táncolunk. Olyan ruha van rajta, hogy éppen csak a mellemet takarja el, a felső meg egy kis rövid short, hogy ne zavarjon a gyakorlásban meg az ugrálásban, amit annyira élvezek és mindenkinek tanítok.
Már nem is tudom, mióta kínzom őket, de itt az ideje pihenni, mert én is kimerültem.
- 10 perc szünet. – szólalok meg, mire mindenki jólesően döglik el, éppen ott ahol van. A táskámhoz megyek és iszok az ásványvizemből, amikor egy ismerős hangot hallok meg.
- Nem voltál ott ahol vártalak. – mondja, mire felé fordulok.
- Nem ígértem, hogy ott leszek, a másik meg, hogy nekem még nincs vége a sulinak amint látod. – mondom közömbösen, néha egy kis gúnyt is belecsempészek, majd tovább iszok.
- Miért vagy velem ilyen elutasító? – kérdezi, ahogy megáll a mellettem.
- Mert most a versenyre kell koncentrálnom, és ha lennél olyan kedves és távoznál a tornatermünkből, akkor boldogabb lennék. – vágom neki oda.
- Rendben, de az edzésed után kötelező lesz eljönnöd velem egy fagyira. – felhúzom a szemöldökömet.
- Mi az, hogy kötelező? Azt se tudod, hogy van-e dolgom vagy sem. – jegyzem meg.
- Hát összetalálkoztam a szüleiddel és üzenik, hogy nem tudtok elmenni a partra és még azt is hozzátették, hogy elvihetlek fagyizni. – erre a szavaira inkább elszomorodok.
- Értem. – elfordulok, majd a többiek felé nézek. – Bocsi skacok. Vége a próbának. – mondom, mire nem értenek semmit.
- Jess mi történt? – kérdezi Matt, de csak megrázom a fejemet és egy mosolyt erőltetek az arcomra.
- Minden rendben. – mondom, majd felveszem a táskámat, kikerülöm Bryan-t és elindulok ki a suliból úgy, ahogy vagyok.
Szóval ennyit számítok a szüleimnek. Tudhatnák, hogy a születésnapomat mindig a parton szoktuk megrendezni, de nekik most más dolguk van. Fontosabb dolguk van, mint én. Azt hiszem, kezdek hozzá szokni a dolgokhoz.
- Jess állj már meg. – fogja meg a kezemet Bryan, de még emiatt sem tudok feldúlt lenni. – Mi a baj? – kérdezi aggódva. Azt hiszem sejti, hogy valami rosszat mondott.
- Nincs semmi gond, de ha nem haragszol inkább haza mennék. – mondom halkan elfordítva a fejemet.
- Mi a baj áruld el, kérlek. – nagyot sóhajtok.
- A születésnapomat, mindig a parton szoktuk megtartani és már annyira vártam, hogy ma a családommal legyek, de már zsinórban harmadjára. – mondom halkan.
- Sajnálom nem tudtam. – elengedi a kezemet.
- Semmi gond, de most tényleg haza mennék. – mondom halkan és már indulnék, de elém áll.
- Nem szeretném, ha szomorú születésnapod lenne. – emeli fel a fejemet és rám mosolyog. – Gyere. Elviszlek egy valahova. – fogja meg a kezemet és elkezd vinni. Tiltakozni sincs időm meg magamhoz is alig térek. Nem tudom mit szeretne, de remélem nem fog bántani, mert ahogy próbálkozik kezdek egyre nehezebben ellenállni neki.
Ahogy a kezünket figyelem kicsit elgondolkozok, majd felveszem vele a tempót, mellé sétálok és viszonzom a kézfogását, mire rám néz és elmosolyodik, de nem mond semmit, aminek igazán hálás vagyok.
Most már kezdek egyre kíváncsibb lenni, hogy mit szeretne csinálni vagy mutatni nekem, ami rendbe hozná a születésnapomat, amit még a csapatom sem tud, hogy mikor van.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 07. 02. 18:25:31
|
| oosakinana | 2011. 02. 12. 16:21:49 | #11299 |
Karakter: Jessei Killian
Megjegyzés: (Bryan-nak)
- Ha az ember egy magadfajta gyönyörűséggel találkozik, nem sétálhat csak úgy ki az életéből. – lép hozzám közelebb és a szemembe néz. Kicsit elpirulok és zavarba vagyok. Ki ez a srác és még is mit akar tőlem? Ezt nem hiszem el, mindig kifogom az ilyeneket. Áááá elegem van, de nagyon elegem van. Egy egyszerűen nem tudok elszakadni a szemeitől olyan szépek, hogy az már veszélyes.
- De itt nem maradhatsz! – felelem hebegve. Még mindig nem veszi le a szemét rólam és ahogy látom menni sem nagyon akar, ami engem kezd már egy kicsit bosszantani, de ahogy érzem Tay sem a legnyugodtabb ember a hátam mögött.
- Nem hallottad mit mondott Jess? Húzz el innét te kis mitugrász! – szólal meg Tay, mire végre elkapja a fejét és nem engem néz. Megmenekültem azt hiszem Tay, ha tudnád, most mennyire imádlak.
- Nyomjunk egy táncot és meglátjuk ki is a mitugrász! – vágja oda neki. Amire felhúzom a szemöldökömet. Ő? Táncolni? Kötve hiszem.
- Rendben! – vigyorodik el Tay. Pedig hányszor megmondtam neki, hogy soha ne bízza el magát. Feleslegesen jártatom a számat ezek szerint.
- Te kezdel! – vágja oda neki. Ez nem lesz jó móka. Rossz érzésem van.
A csatát nézem, közben Bryan le is veszi a felsőit, amire kicsit elkerekednek a szemeim. Iszonyatosan jól kidolgozott és izmos felsőteste van, amire még jobban úgy vélem, hogy Tay most már veszíteni fog. Tay jó táncos, de messze nem a legjobb. ezt én tudom a legjobban, hiszen az én csaptomban táncol, de mivel jó fizikumú és tud dobálni, ezért örömmel látom a csapatba. Látom, hogy hip-hop elemeket próbál csinálni, amikről már annyira megpróbáltam lebeszélni, de ezek szerint soha nem tudtam. Mikor befejezi, a jövevényre néz elégedett mosollyal, amire csak a fejemet rázom.
- Nekem tökéletes lesz az a zene, amire gyakoroltatok. – fordul felém.
Megrázom a fejemet és inkább nem mondok semmit, csak beteszem a zenét, ami hangosan elkezd dübörögni és kívánni a táncost. Elkezd táncolni és meglepetésemre tényleg iszonyatosan jól táncol, és olyan elemeket visz bele, hogy én csak lesek. Nagyon jól csinálja és látszik, hogy érti, mit kell csinálni. Jól mozog és érzi is a ritmust. Mikor végez, mindenki le van döbbenve, majd oda lép hozzám.
- Mivel én is láttalak titeket, cserébe megmutattam, hogy én mit tudok. Remélem most már egálban vagyunk. – mosolyog rám.
- A táncod igazán lenyűgöző volt, de itt akkor sem maradhatsz! – mondom neki még mindig. Előbb a csapattal kell beszélnem és nélküle.
- Elmegyek, de csak egy feltétellel. El kell jönnöd velem egy randevúra, méghozzá holnap délután a Caffe Heavenbe. – nem akarok és nem is fogok igent mondani. Elegem van az ilyen szájhősökből. Azt hiszi magáról, hogy mennyire menő, még ha az is, de hogy ezt tudja magáról még jobban a kedvemet szegi mindentől. Mielőtt bármit mondhatnék, már megy is és visszaszól az ajtóból. - Akkor délután 6-ra legyél ott, és ne késs! – még is mit képzel magáról ez a tuskó. Teljesen felfújom magam és elegem van belőle.
~*~
Semmi kedvem nincs elmenni és ráadásul nem akarok együtt lenni azzal a bájgúnárral. Végül még is csak felöltözök egy kék pántnélküli ruhába. Elindulok, de amikor a kávézó előtt megállok, csak gondolkozok, hogy bemenjek, ne menjek be? Nem sokkal 6 után lépek be a kávézóba és a szokásos szigorú tekintetem van magamon. Megkeresem szememmel, és mikor megtalálom. Nagyot sóhajtok és megforgatom a szemeimet. Odamegyek hozzá, amire látom, hogy majd ki esik a szeme a helyéről annyira bámul.
Megállok az asztal előtt és csak őt nézem, ahogy folyamatosan engem nézeget végig.
- Sokáig fogsz még így nézegetni? – kérdezem tőle, mert valahogy gyűlölöm az egyéjszakás kalandokat és belőle valami ilyesmit néznék ki, hogy csak azért kellek neki.
- HA ilyen szexi rucikat veszel fel, akkor ne csodálkozz, hogy megbámulnak a férfiak, mert irtó szexi vagy. – mondja, amire teljesen zavarba jövök. Ennyire még soha nem volt senki őszinte velem a kinézetem alapján, majd inkább leülök, hogy ne nézzen.
- Fejezd be vagy elmegyek. – válaszolom neki, zavaromba, de valamilyen szinten jól esik, ahogy figyel. Nem tudom miért, de van valami ebben a srácban, ami különlegessé tesz.
- Rendben sajnálom. – mondja, majd az asztalra könyököl és engem néz továbbra is. – Mit kérsz?
- Csak egy narancslevet. – válaszolom
- Ugyan már. Nem edzésen vagy nem kell koplalnod. – válaszolja, majd hozzá teszi. – Bár nem mintha szükséged lenne rá, mert így is tökéletes tested van. – halmoz tovább bókokkal, amiktől teljesen elvörösödök.
- Bryan hagyd abba. – szólok neki.
- Rendben, de csak őszinte vagyok és tényleg bombasztikus tested van. – jó nekem most lett elegem.
- Ég veled. – válaszolom, majd felállok, és szinte kiszáguldok a kávézóból, majd ahogy sietnék el egy kéz fonódik a csuklómra és vissza ránt egyenesek Bryan mellkasának csapódok és kezemet is oda teszem.
- Ne haragudj, de kérlek, ne menj el. – mondja mézes-mázosan, mert kezét a derekam köré próbálja fonni, de hárítom.
- Rendben, de ne érj hozzám és még egy szó a testemről és esküszöm, nem jársz jól. – válaszolom komolyan és elég vérszemesen, mert már kezd sok lenni a dolog.
- Értettem és semmi bókolás akkor. – válaszolja, amire bólintok, majd ellépek tőle és elkezdek sétálni. – Merre mész? A kávézó arra van. – mutat arra az irányba, mire mély levegőt veszek, majd felé fordulva picit elmosolyodok.
- Változott a program nem a kávézóba megyünk. – válaszolom kedvesen, majd elindulok a part felé.
- Rendben. – válaszol, majd elindulunk a part felé. Elkezdünk kicsit beszélgetni semmiségekről és meg kell, hogy mondjam nagyon jó társaság és igen jól érzem magam vele. Még a végén el is kezdünk kicsit nevetgélni, és mintha ő is kicsit normálisabb lett volna az elmúlt pár percben. Leveszem a cipőmet és a kezembe viszem, miközben a homokban sétálunk. Imádom, ahogy a lábujjaimmal érzem a homokot.
- Amúgy mióta táncolsz? – tesz fel egy ártalmatlan kérdést.
- Mióta az eszemet tudom. Mindig is szerettem táncolni. – válaszolom mosolyogva és kedvesen. – Na és te? Mert láttam, azért van pár trükk a tarsolyodban és nem hozhattad össze pár óra alatt. – mondom mosolyogva.
- Hát én is nagyon régóta táncolok. – válaszolja kedvesen és kicsit máshogy, ahogy eddig beszélgetett. Egyre jobban kezd ez az oldala megtetszeni és még a belezúgás esélye is meg van, pedig nem szabad. A csapatra kell koncentrálnom. Itt az ideje visszavonulót fújnom.
- Értem. Viszont nekem mennem kell. – mondom kedvesen. – Majd beszélünk. – mennék is el, de megint megfogja a kezemet.
- Mi ilyen sietős maradjál még. Nem foglak megenni. – mondja mosolyogva.
- Mennem kell, ne haragudj. – válaszolom és éppen ekkor hallok meg egy ismerős hangot.
- Jess. – ne bárkit, csak a húgomat ne. Jaj, istenem mi lesz itt. Ha a húgom itt van, akkor a szüleim is.
- Mona. Mit keresel itt? – kérdezem és felé fordulok, kiszedve Bryan kezéből a kezemet.
- Anyuékkal vagyunk itt a parton, éppen sétálunk. – mondja lelkesen, majd a hátam mögé néz és eltátja a száját. – Jess ő meg kicsoda? – teszi fel a kérdést és belelátok kicsi agyába, tudom, hogy folytatná is.
- Szia Bryan vagyok. – mutatkozik be nélkülem.
- Szia, én meg Mona. Jess húga. – mondja mosolyogva. – Jess miért nem szóltál, hogy ilyen dögös pasit fogtál ki magadnak? – kezd bele, mire én teljesen elvörösödök, Bryan meg elkezd nevetni.
- Nem a pasija vagyok, csak egy barát. – mondja, amiért igazán hálás vagyok, de ahogy látom a szüleim is közelednek. Istenem mi lesz ebből…
|
| oosakinana | 2011. 01. 27. 18:09:07 | #10835 |
Karakter: Jessei Killian
Megjegyzés: (Bryan-nak)
Reggel felébredek, mert édesanyám lentről kiabál fel, hogy keljünk fel, mivel nekem is és huginak is iskolába kell mennünk. Kipattanok az ágyból. Ma lesz végre megint próbánk, ahol együtt lesz a csapat és olyan ötletem támadt, hogy azt meg kell valósítani, mert különben nem leszünk elsők a tavaszi versenyen, ami már itt van lassan a nyakunkon.
Felveszem a kék ruhámat, majd lemegyek.
- Sziasztok. – köszönök szüleimnek és puszit adok nekik.
- Szia, kincsem. A húgodat merre hagytad? – érdeklődik anyám.
- Szerintem még a szobájába készülődik. Tudod, ki kell csinosítania magát a barátjának. – mondom, majd elkezdek nevetni.
- És neked mikor lesz már egy barátod kislányom? – érdeklődik anyám mosolyogva, miközben a reggelit és a tízórainkat készíti.
- Majd esetleg a bajnokság után, de tudod, hogy Petrik óta nem akarok pasit látni sem. – mondom őszintén.
- Ugyan már kincsem annyi szép helyes fiú van a szurkoló csapatban bennük megbízol, amikor dobálnak, miért nem tudsz az egyikben megbízni a magánéletedben is? – teszi fel a nagy kérdést.
- Anya tudhatnád, hogy ez nem így működik. Nem akarok a csapat munkát összekeverni a magánéletemmel. – mondom, majd nem is akarok több szót ejteni a témáról, ezért inkább elteszem a táskámba az tízóraimat. – Jut eszembe anyu. Nem fogok hazajönni, mert próbánk lesz. – mondom neki. – Ma Kate-éknél alszom.
- Rendben, de tudod. Ebből ne csináljunk nagyon rendszert. – jegyzi meg, mire csak a szememet forgatom.
- Tudom, anyu tudom. – végre ekkor jön le húgi. – Végre mehetünk már? – kérdezem tőle, mire rám néz.
- Jól van, na. Nem mindenki olyan bombázó, mint te. Valakinek el is kell készülnie, hogy tetsszen a barátjának. – válaszolja, majd csengetnek is. – Ez Edem lesz. – mondja, majd kinyitja az ajtót és szinte egymásra tapadnak.
- Elmentem. Nobu-t, majd elviszi Edem, de én el fogok késni. – mondom, majd kikerülöm őket és elindulok a suliba.
Pár osztálytárssal és egyben csapattárssal összetalálkozok és már mosolyogva, cseverészve megyünk a suliba. Igaz, hogy félév közelít, de szerencsére jót átlagunk van, mert ez a feltétel ahhoz, hogy valaki csapat tag legyen. Jó átlag, amit meg is tud tartani, mellette gyakorolni és gyakorolni.
~*~
Végig nevetjük és beszélgetjük a napot, de délután már kezdődik, a kemény próba átöltözünk és bemegyünk a tornaterembe.
- Nyújtson mindenki kellő képpen, mert kemény edzésünk lesz. – adom ki az utasítást, mire mindenki elkezdi csinálni. Szeretem, hogy hallgatnak rám. Elkezdek én is melegíteni. 10 perc után felállunk és bekapcsolok egy zenét.
Felállunk és elkezdünk táncolni. Megmutatom, nekik mit várok el és csak érdeklődve figyelnek. Az elején még csak a táncos alapot tanuljuk meg, majd utána tesszük bele a dobálásokat, meg a plusz elemeket.
Mikor végére érek, mindenki tapsol és gratulálnak, mert tetszik nekik a koreográfia. Hip-hop-ot is vittem bele, egy kis árnyék bokszot is, meg mindent, amire a csapatom vevő lehet.
- Gyerünk felállni és gyakoroljunk. – mondom nekik, mire mögém állnak, amíg nem tanulják meg rendesen a lépéseket, majd én is beállok a sorba a lányok közé.
Elindítom a zenét, majd elkezdünk, rá mozogni miközben számolok. Szerencsémre ismerős lépések vannak, benne így nem kell minden részt külön órákon keresztül gyakorolni.
Ahogy gyakorlunk, egyszer csak észreveszek egy srácot az ajtóban. Csípőre teszem a kezemet, majd a többieket leintem, hogy hagyják abba, mert leskelődőnk van.
- 5 perc szünet. – mondom a hátam mögé, majd közelebb megyek a sráchoz. – Ki vagy és miért vagy itt? – kérdezem tőle egyből és most a hajcsár szól inkább belőlem.
- Bryan vagyok és ütemes zenét hallgattam gondoltam megnézem, mi folyik itt. – mondja kedvesen és mosolyogva. Tetszik a mosolya és maga a srác is, de most nem hagyhatom magam.
- Nos Bryan örülök, hogy benéztél, de most kérlek, távozz. Zárt körüli próba van. – mondom és a mellkasánál fogva próbálom meg kitolni, de megfogja a kezemet.
- Milyen selymes bőröd van. – mondja és elkezdi simogatni, amibe belepirulok, de nem adhatom be a derekamat. Kirántom a kezemet, majd rendezem magam és megköszörülök a torkomat.
- Köszönöm, de most akkor is menj. – mondom komolyan, mire Tayler megjelenik a hátam mögött.
- Segítsek valamit Jess? – érdeklődik, mire még mindig a srácot figyelem és édes kék szemeit.
- Nem kell, köszi Tay. Bryan már úgy is távozóban van, igaz? – kérdezem felhúzott szemöldökkel és őt figyelem még mindig, hogy végre be tudjam csukni az ajtót.
|
|
