|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| DiamondEye | 2015. 12. 20. 16:59:23 | #33754 |
Karakter: Yumei Koko
Megjegyzés: Snowboard hercegemnek
Miután haza ment én még hallgattam anyámékat.
Reggel mosolyogtam hisz meccs lesz. A húgommal mentem a suliba. Az elsőm két óra unalmas volt, de utána már elvoltam kérve hisz gyakorolt, és bemelegített a csapat.
Ebédidőben özönleni kezdtek a nézők és rajongók. Szememmel megkerestem Cora-t. Amint megtaláltam elmosolyodtam és felkészültem arra, hogy a csicskája leszek. A bokám igaz fájt, de valahogy nem éreztem, hogy akadályozna.
Kezet fogtam az ellenfél csapat kapitányával majd mindenki várt amíg a labda a le nem pattant. Technikánk most az, hogy 4 pontnyi előnyt adunk neki, hogy az higgyék nem vagyunk formában. Na persze ez a blöff akkor derült ki mikor náluk megtörtént az első csere. Szinte szárnyaltam, de mikor rosszul léptem egyértelműen visszakellett húzódnom védeni.
Amint lement a meccs mindenki távozott.. vagyis sokan távoztak, pár lány oda jött autógrammért amit meg is kaptak.
Bementünk az öltözőbe és készülődni kezdtünk, hogy elmegyünk ünnepelni.
- Szóval nyertek a mi kis kosarasaink. – jön be Han az öltözőbe a kis bandájával. Nem épp nyugodt.. biztos találkozott Cora-val, hogy pipa rám.
Kicsit morogtam, hogy nem hagy minket most békén. Nem szoktunk a másik „területére” vonulni. Ezt tiszteletben tartjuk.. csak a bökkeni itt az, hogy ha az alfahímek lenyúlnak az egyik falkából egy tagod az hadi üzenet.. nem lenne kedvező egy háború szerintem.
- Igazán nincs most rátok hangulatunk. – sóhajtottam fáradtan.
- Jaj, ne légy ilyen mufurc! Én kedvesen csápoltam nektek a meccsen erre te szívtelenül csak elküldesz. – mézes mázas hangon beszél, de teljesen lehet érezni benne a gúnyt.
- Han! – szólok ingerültebben, de még nem indultam meg felé.
- Mindenesetre nem is a meccs miatt vagyok itt. Bár gondolom ezt sejtetted. Mi van közted és Cora között? – tért is azonnal a lényegre. Már vártam, utáljuk kerülni a forró kását.
- A magánéletem eddig se tartozott rád és ez most sem változott. – köpök oda lába elé. Kicsit felbőszítettem.. szerintem ha megtudná, hogy nem csak magasságban vagyok nála nagyobb, hanem más is nagyobb mint ami neki nem.
- Rohadtul rám tartozik, mert bele szóltál az ügyünkbe. – milyen ügyük? Az, hogy kefélte éjjel-nappal amikor csak akarta?
Teljesen forrósodik a hangulat, keze már ökölben feszül egy ideje.
- Han állj le!- szólal meg társa és lefogja.
- Jól mondja a haverod deszkasrác. Húzzátok el a csíkot. – áll meg előttem Jinbei és sziszeg Hanra. Ne.. ebből semmi jó nem lesz.
- Nocsak, téged ki kérdezett csicska? – ahogy ezt kimondta már ugrott is Jinbei és behúzott neki egy akkorát, hogy orra vére megeredt.
Azonnal ugrottunk és lefogtuk majd visszahúztuk. Han és a kutyái azonnal el is mentek.. remek ez kellett még ide. Hadi üzenet.
- Idén piros karácsony elé nézzünk. – jelentette ki büszkén majd a többiekkel pacsizott. - Nem is örülsz, Yumei. Átalakítottam egy kicsit az arcát. Szerintem simán elmehetnék plasztikai sebésznek. – milyen nagy lesz ilyenkor az arca. Én csak karba tettem a kezem és egy sóhaj kíséretében mosolyogtam.
Mindenki lassan ment előre hisz karaokézni fogunk ünneplés képp meg enni egy jót.
- Srácok én azt hiszem most kihagyom az ünneplést. Inkább haza megyek egyet pihenni. – mondtam amire kicsit elkomorodtak, de azért rábólintva távoztak.
Mikor kimentem meglepődve láttam Cora-t Hana-val.
- Látom megtaláltátok egymást. – vigyorogtam.
- Csak mondani akartam, hogy apu gratulál a téli kupára való bejutásra, illetve anyu nem lesz otthon. Én meg elmegyek a csajokkal bulizni. – nézett egyszer rám egyszer a hercegemre, ezt követően pedig el is suhant.
- Szóval mi az amit először teljesítenem kell neked hercegem? – csókoltam kézen. Láttam rajta, hogy sokkoltam ezzel egy pillanatra, de arcára azonnal huncut mosoly gördült. – Tudod jól, hogy egyedül szexet nem mondhatsz. Azon kívül bármit. – utána kezét fogva indultam el vele. – De persze minden kívánságod számomra parancs.
|
| Sai | 2015. 12. 20. 15:49:04 | #33753 |
Karakter: Cora Hiddleston
Megjegyzés: Kosárcsapat kapitányomnak
- Cora van egy ajánlatom. – szól, rám miközben próbálnám újra a mennyekbe repíteni. Olyan kis nyuszi.
- Igen? – kérdezem pajkosan.
- Ha holnap... nyer a csapat. Akkor teljesítem a kéréseidet legyen bármi is az, de szex nem lehet.
- Rendben van. - vigyorgok rá, mint egy vadalma.
- De mi lesz, ha veszít a csapat? – nézek rá érdeklődve.
- Akkor… izé.. am.. Akkor el kell mondanod a szüleidnek, hogy biszex vagy. – azért ennél több kreativitást vártam volna tőle.
Végül is bólintok, hagyj, örüljön.
Kezd belejönni a kényeztetésbe, de azért van még hova fejlődnie. Meg is feledkezünk úgy nagyjából mindenről, amikor is a húga nyit be hozzánk.
- Bátyus nem zavar, hogy mi azért itthon vagyunk? – kérdezi kuncogva. Szétrebbenünk és mosolyogva figyelem tipikus testvéri csetepatéjukat.
- Takarodj! – szól rá Yumei mérgesen, majd miután Hanna eltűnik, a képből fáradtan dől rá az ágyra. Csoda, hogy még nem robbant föl.
- Szerintem menj haza Cora. – mondja miközben fáradtan a hajába túr.
- Van még mit fejleszteni a tűrőképességeden. – hajolok oda hozzá és adok neki egy puszit.
Nem mond, semmit csak egy kicsit morog az orra alatt.
- - Akkor megyek is, majd holnap koccanunk a suliban. – bólint, majd viszonozza, a puszimat én pedig kiosonok a házból, mert nincs kedvem a csajokkal dumcsizni.
Mikor hazaértem már mindenki otthon volt.
- - Merre kóboroltál? – érdeklődnek a szüleim.
- - Csak csúszkáltam egy kicsit. – füllentettem hisz csak akkor kell vallanom nekik, ha Yumei veszít.
Bólintottak majd a nap további részében nem is nagyon beszélgettem velük. Mivel nincs is miről.
Másnap a suliba baktatva összefutottam Han- al.
- - Hali Hercegem! Milyen az új szeretőd? – érdeklődik gúnyosan.
- - Tökéletes. Eddig semmi panasz.
- - Látom meg is jelölt. - célozgat a nyakamra.
- - Igen, és büszkén viselem, de ha már így szóba került igazán leállhatnál, mert mint már említettem őt választottam.
- - Csak ne olyan hevesen. Egy szóval se mondtam, hogy engedélyezem.
- - Leszarom az engedélyed. - közlöm vele hidegen.
Megcirógatta az arcom majd otthagyott, hogy én mennyire utálom ilyenkor, de legalább végre lelépet és időközben a suliba is beértem. Az első pár óra lassan telt, de mikor végre eljött az ebédidő minden diák vagy legalább is elég sokan a meccs helyszínére csődültek ami, mint mindig a tornaterem lett.
Unalmas hegyi beszédbe kezdet az igazgató, amit a szurkolók fele békésen átaludhatott, de lényeg ezután jött, mert a két játékos csapat egymással szemben felsorakozott. Középen a két csapatkapitány kezet fogott. Mosolyogva figyeltem, hogy Yumei már most unja az egészet. A tanári csapat kezdet, de a labda hamar kikerült a kezükből és se perc alatt a vezetést Yumei csapata vette át. Egyáltalán nem kímélték az öregeket a galádok.
Csak egy órás volt így viszonylag hamar el is telt. Mivel mindenki tudta, hogy a fiatalok nyernek. Yumei keveset aktívkódot tekintve a lába miatt, de csapattársai nélküle is elég jól teljesítettek. Tehát ez azt jelenti Yumei minden vágyamat teljesítenie kell. És már tudom is mivel kezdek. Ördögien elmosolyodtam. Csak később vettem észre Hannát így mikor egy 5 perces időkérés volt a tanárok felől. Átfurakodtam hozzá a tömegen keresztül.
Köszöntünk majd kettesben szurkoltunk a meccs további részében. Bár már fölösleges volt.
Miután vége lett és a szurkolók oszolni kezdtek Hannával az öltözött céloztuk meg. Ahonnan egy igen érdekes párbeszédnek lehetünk fültanúi.
- - Szóval nyertek a mi kis kosarasaink. – hallom meg Han hangját bentről mellettem Hanna már olvadozik. Tehát a rajongója bár nem meglepő.
- - Igazán nincs most rátok hangulatunk. – Yumei fáradtan szól hozzá. Szóval Han a többieket is oda vitte? Kezdek aggódni.
- - Jaj, ne légy ilyen mufurc! Én kedvesen csápoltam nektek a meccsen erre te szívtelenül csak elküldesz.
- - Han! – Yumei nek kezd egy kicsit az idegeire menni, ahogy hallom.
- - Mindenesetre nem is a meccs miatt vagyok itt. Bár gondolom ezt sejtetted. Mi van közted és Cora között?- hangjából semmilyen érzelmet nem tudok kivenni.
- - A magánéletem eddig se tartozott rád és ez most sem változott.
- - Rohadtul rám tartozik, mert bele szóltál az ügyünkbe. – szól rá mérgesen Han. Közben azért egy kicsit bekukucskáltam és láttam ebből mindjárt újabb bunyó lesz.
- - Han állj le!- szólt rá egy társa és biztonság kedvéért lefogta.
- J- ól mondja a haverod deszkasrác. Húzzátok el a csíkot. - áll Yumei védelmére Jinbei.
- - Nocsak, téged ki kérdezett csicska? – és itt szakadt el a cérna, mert Jinbei behúzott egy nagyot Han- nak. Persze Yumei és többiek már ugrottak is, hogy lefogják. Han vérző orra, büszkeségétől megfosztva hagyta ott őket és hálistennek engem se vettek észre.
- - Idén piros karácsony elé nézzünk. - vigyorgott Jinbei majd lepacsizott a többi kosarassal.
- - Nem is örülsz, Yumei. Átalakítottam egy kicsit az arcát. Szerintem simán elmehetnék plasztikai sebésznek. - totál meg volt magával elégedve Jinbei. Én csak a fejemet fogtam az ajtó takarásában és nagyon remélem, hogy nem nézzünk elébe egy újabb világháborúnak, mert most már biztos ez hadüzenet.
|
| DiamondEye | 2015. 12. 20. 02:21:04 | #33752 |
Karakter: Yumei Koko
Megjegyzés: Snowboard hercegemnek
Azt hiszem én végleg lemondok arról, hogy itt egyszer nem én leszek a téma. De szerencsére indulok a szobám felé.. ott csend és nyugalom lesz.
-Nagyon kedvesek a családod női tagjai.- mosolyog -Apukád is ilyen jó fej? – kérdezősködik amit kicsit sem szívlelek.
- Apu és a kedvesség két külön világ. Legalább is a melegekkel szemben. – nézek rá félszemmel miközben kinyitom az ajtót.
- És a biszexek? – vigyorog.
- Ne reménykedj. – borzolom össze haját.
- Tényleg miért hívnak Kokonak? Volt egy kis drogos múltad. – haha.. nagyon vicces..
- És te mikor szándékozol vallani a családodnak a nemi identitásodról? – kérdezem tőle. Nem játszunk olyat, hogy csak ő kérdez én meg válaszolok.
- Kérdésre kérdést? – mielőtt újra megszólalna közbe vágok..
- Te is szoktál így játszani. Nincs mindig gyerek nap. – kócolóm újra össze haját. Olyan mint egy kíváncsi kis öcsi.
- Mert én meg tehettem. Amúgy soha napján, kis kedden. Szerintem tök fölösleges beavatnom őket. Eddig csak lányt vittem haza így sose gyanakodtak. – azt hiszem nem érti mire gondolok.
Teljesen elmerülök az erkély kilátásában és indulnék ki miután becsukta az ajtót viszont megint kérdezni kezd.
- És hol vannak a pornók, ex képek? – kérdezgeti körbe-körbe nézve. Szerintem csalódni fog.
- Ilyet nem találsz. – felelem nyugodtan. Ez teljesen igaz. Nekem nem voltak komoly kapcsolataim. Próbálkoztam, de a nem-nél több választ nem kaptam. A pornó pedig kicsit sem izgat fel.
- Persze, én meg egy szűz kislány vagyok. – kuncog, majd az ágyamra lök és fölém mászik.
- Mit csinálsz? – rémülök meg. Ugye nem az amire gondolok?
- Kirakózok. Szerinted? – válaszolja. Értem, hogy kell a szex mert naponta csinálta Han-nal, de én nem Han vagyok és speciel a itthon van a húgom és anyám is!
- Anyámék lent vannak! – emlékeztetem, hogy kicsit sem vagyunk egyedül.
- Igen észrevettem, de mint látod, elfogadtak szóval semmi akadálya sincs annak, hogy hancúrozzunk. – kezdi el babrálni övemet amit próbálok valahogy megállítani. - Csak lazulj el!- majd miután elővette tagom játszani kezd vele.
Ahogy kényeztet, teljesen megremegek. Hangomat visszafogom és igyekszem nem hallatni. A gond itt annyi, hogy Cora kegyetlenül jól tud szopni. A végé felé már halkan sóhajtozok és zihálok. Szemeim előtt csillagok repdesnek én pedig majd megkattanok az idegtől.
Miután elélveztem arcát törli le, de azonnal fordítok a helyzeten és az ő hátát nyomja az ágy én pedig felülről szemlélem a dolgokat.
- Szóval játszani akarsz?– hajolok füléhez belesuttogva a szavakat.
- Igen… - majd átkarolva nyakam csókol meg. Kis mocsok hogy ilyen ellenállhatatlan.
Nem-nem Yumei maradj erős! Nem törsz te meg olyan könnyen nem erről vagy híres..
- Na jó ezt fejezzük be.. – tolom ez azonnal és rendbe teszem magam.
- Hogy érted ezt? Na Koko ne legyél ilyen. – bújik hozzám macskásan és próbál meggyőzni.
- Te nem szólíthatsz így. – morogva tolom el majd keresgélni kezdek.
Egyáltalán nem fordulok felé, nem nézek rá. Viszont az érzem hogy bocsánatot motyog a nyakamba és próbál még mindig megfűzni több módon is. Kicsit sem hajlandó feladni ám. És nem, nincs bajom azzal, hogy rámenős, sőt még tetszik is.. de nem fogok vele lefeküdni olyan hamar.
Olyan félóra után megelégelem és ránézek. Szemeimbe néz és kezét mellkasomra teszi.
- Cora van egy ajánlatom – érezni kezdem, hogy ujjával megint mellkasomon köröz én pedig egyre hevesebb szívdobogásra váltok. Most komolyan ezzel a trükkel jön?
- Igen? – kérdezi. Látom szemeiben, hogy nagyon is élvezi. 100%-osan is tisztában van azzal, hogy amit most csinál az élvezet és az őrület határára visz amitől kiürül az agyam.
- Ha holnap.. – köszörülöm meg a torkom. – Nyer a csapat.. – a lábam miatt nem hiszem, hogy így lesz. – Akkor teljesítem a kéréseidet egyen bármi is az, de szex nem lehet. Vagy lefekszem veled. –mondom neki őszintén. Mikor megáll elgondolkodni megnyugodok!
- Rendben van.. – vigyorog. – De mi lesz ha veszít a csapat. – oh, hogy a fenébe.
- Akkor… izé.. am.. – gyerünk, találj ki valamit. AHA! - akkor elkell mondanod a szüleidnek, hogy biszex vagy. – mondom neki mosolyogva.
Pár percet még fontolkodik ezen, de rábólint. Na ez az.
Ezek után felállok majd felemelem és az ágyra ültetve kezdem el csókolni ajkait. De hamar leszállok róla, kulcs csontját megcélozva csókolom végig selymes bőrét. Az illata is mámorító. Nehezen lehet ellenállni.
Szívni kezdem csontjánál. Igazság szerint az érzékeny pontot keresem. Mert nem ér, hogy ő ezekkel tisztában van én meg nem! Valahogy nem tudom fer játszmának tekinteni.
- Bátyus nem zavar, hogy mi azért itthon vagyunk. – nyit be a húgom kuncogva.
- Takarodj! – vágok hozzá egy párnát és nevetve csukja be az ajtót. – szerintem menj haza Cora. – fejezem be minden eddigi tevékenységemet és hátra dőlök az ágyon.
|
| Sai | 2015. 12. 20. 01:33:57 | #33751 |
Karakter: Cora Hiddleston
Megjegyzés: Kosárcsapat kapitányomnak
-Szervusz, kicsim, ki a barátod? Csak nem a fiúd? Apád tudja? – kérdezi meg Hanna-t a kedves mama.
- Nem-nem anyu. Ő Koko barátnője. – kuncog. – Kicsit túl csajos lett a hangulat mosolyodtam el. Meg hát Yumei se bírja ezt az egészet, ahogy látom. Elfogadom a beinvitálást majd a lányok kérdésekkel kezdenek el halmozni, vagyis inkább csak a húgi.
- Cora szeretsz zenélni? – kérdezi tőlem Hanna.
- Hát inkább csak hallgatni. Semmin nem tudok játszani. Miért te tudsz?
- Persze, gitározom meg tudod, a bátyám zenésznek készül! Igaz még nem profi, de nagyon ügyesen játszik. - meséli lelkesen nekem én meg mosolyogva hallgatom közben Yumei-t figyelem.
Micsoda kis konyhatündér.
Majd a kedves anyuka is becsatlakozik a beszélgetésünkbe.
-Igen-igen. Yumei a kosár mellett a zenéért van még oda. Nem tudom a szobájában jártál már e..- kérdezi, miközben egy nagy dobozt vesz elő.
- -Nem még nem volt hozzá szerencsém. – micsoda idillikus család. Bezzeg, ha én vinném haza Yumeit…
- -Ha szeretnéd, tudok mutatni ám sok kiskori képet. Persze nincsen sok hisz a fele a férjemnél van. Tudod Hanna él az apjával velem pedig a fiam. Mikor kiderült, hogy Kokokám meleg senki se örült. Nagyon sok vita volt és van most is… - azzal már teszi is elém a képeket babakortól a jelenig. Hát irtó cuki volt meg már akkor is egy óriás volt.
- -Oké.. oké anya.. azt hiszem, vége van a mesedélutánnak.- szól közbe Yumei és igyekszik elpakolnia képeket, hogy ne mindegyiket lássam, de erről sajna lekéset.
- -Nagyon cuki voltál. – egy kicsit cukkolom, hogy azért lássa, még mindig imádom.
Közben egy újabb kép került az asztalra, amit az anyukája hozott ide a szobájából.
- -Nézd csak. Ez az a kép, amikor megnyerték a nyári válogatottat. – mutatja a keretezett képet.
A csapat Yumeit felkapva rohant. Nagyon tetszett. Mert jó látni egy ilyen harmonikus csapatot.
- -Tudod mit. Nyugodtan menjetek Koko-val a szobájába majd beviszem nektek az ebédet. – szól hozzám anyukája kedvesen. Igazán szép nő.
- -Nagyon köszönjünk. - viszonzom kedvességét. majd Yumeit követve az emeletre mentünk.
- -Nagyon kedvesek a családod női tagjai. – mondom neki mosolyogva.
- -Apukád is ilyen jó fej? – kérdezem kíváncsian.
- -Apu és a kedvesség két külön világ. Legalább is a melegekkel szemben.
- -És a biszexek? – vigyorgok rá.
- -Ne reménykedj. – borzolja össze a hajamat.
- -Tényleg miért hívnak Kokonak? Volt egy kis drogos múltad. – poénkódok vele.
- -És te mikor szándékozol vallani a családodnak a nemi identitásodról? – teszi fel a tipikus terelő kérdést.
- -Kérdésre kérdést?
De mielőtt folytathatnám közbe szólt.
- -Te is szoktál így játszani. Nincs mindig gyerek nap. – ismét megborzolja a hajamat. Szerintem haj fétise van.
- -Mert én meg tehettem. Amúgy soha napján, kis kedden. Szerintem tök fölösleges beavatnom őket. Eddig csak lányt vittem haza így sose gyanakodtak.
Alaposan szétnéztem a szobájában. Szekrény, ágy, erkély, asztal, asztal fölött parafatábla rajta kitűzve a csapattagokkal fotók, kutyás képek plusz az ágya mellett a kutya plédje szóval tipikus fiús szoba szinte alig volt benne valami.
- -És hol vannak a pornók, ex képek? – kérdezem hitetlenkedve. Vagy csak eldugta?
- -Ilyet nem találsz. - feleli nyugodtan.
- -Persze, én meg egy szűz kislány vagyok. – vigyorgok, rá majd az ágyra lököm, miközben fölé mászok.
- -Mit csinálsz? – néz rám rémülten.
- -Kirakózok. Szerinted? – komolyan néha megijeszt ezzel. Most tényleg hülye vagy csak megjátssza.
- -Anyámék lent vannak! – tájékoztat, mintha csak mos másztam volna be az ablakon.
-Igen észrevettem, de mint látod, elfogadtak szóval semmi akadálya sincs annak, hogy hancúrozzunk.
Elkezdem kibontani az övét.
-Csak lazulj el!- majd kezelésbe veszem a szerszámát. A halk nyögések hallatán felbátorodok és intenzívebben kezdek ott lent játszani vele. Majd nem sokkal el is megy. Megfáradtan liheg. Kábán néz rám. Majd miután megtörlöm a szám hirtelen pozíciót vált és maga alá kényszerít.
-Szóval játszani akarsz?– suttogja a fülembe.
Egész testem libabőrös lett.
|
| DiamondEye | 2015. 12. 20. 00:23:34 | #33750 |
Karakter: Yumei Koko
Megjegyzés: Snowboard hercegemnek
Várom a válaszát és teljesen megvagyok rémülve. Ha nem hagyja, hogy elmagyarázzam akkor így megy el, hogy haragszik rám.. egyszerűen nem tudok mi csinálni.
- Ne, hozzánk ne gyere. – miért? Nem akarja, hogy vele legyek? De akkor kiért nem hagyott már itt? - Izé…. a szüleim nem tudják, hogy biszex vagyok. – fejezi be.. ettől kicsit megkönnyebbültem.
- Oh, értem. – fújom ki a levegőt nyugodtan.
- Meg a családodat se akarom zavarni. Jobb lesz, ha holnap találkozunk a meccsen. Ígérem, ott leszek. – erőltet magára egy mosolyt.
Indulna el távolra tőlem. Nem ezt nem engedem meg neki!
-Várj! – ragadom meg karját és magam felé fordítom úgy nézek vele szembe. Ha most elfut akkor az mindennek a végét jelentené.. igaz csak Han-tól akartam először megvédeni, de most valami megmozdult bennem.
Farkasszemezünk pár percig. Persze utána kezeim közé fogom arcát és mélyen megcsókolom. Érzem ahogy lábujjhegyre próbál állni. Ilyenkor olyan aranyos.. lehet, hogy kisebb de én szívesebben hajolok le hozzá, mint hogy ő pipiskedjen nekem.
- Ti együtt vagytok? - hallom meg Hanna hangját utána már csak a telefonjának fényképes hangját. Az a kis…
- Mit csinálsz?- engedem el Corát majd húgomra nézek.
- Végre lesz mivel igazán szívatnom téged Koko. – nyújtogatja rám a nyelvét.
- Az agyamra mész. – morgok majd elindulok felé.
Gyűlölöm a testvérem több okból is.. Első okom az, hogy mivel kicsi elszórakozik azon, hogy nem kapom el. Második az, hogy ha ő meg anya trécselni kezdenek miután visszamegy apuhoz anyutól még hallgatnom kell a dumát. És a harmadik okom az, hogy mindent lazán vesz!
- Anyuval lesz min csevegnünk, bár igaz ez nem megszokott stílus nálad. Sose szeretted a bevállalós pasikat. Mi ez a hirtelen váltás?- kuncog magában és csak arrébb-arrébb ugrálva kerül ki engem.
- Nem rád tartozik. – pár másodperc és az idegtől fogok kidurranni.
- Várjatok! Ti tényleg testvérek vagytok? – mikor végre elkaptam a húgomat komolyan bólintunk Hannával majd közben elveszem a telefont. Ahogy meghallom Cora nevetését kérdő szemekkel nézek rá. - Bocsi csak totálisan egymás ellentétei vagytok. Mondjuk, én se hasonlítok a bátyámra, de azért már messziről látszódik, hogy tesók vagyunk. – magyarázza. Szóval neki is van testvére.
Míg kitöröltem a képet Hanna oda ment a hercegecskémhez és átkarolta nyakát.
- És milyen az ágyban a mi kis Kokonk?- kérdezi meg tőle nekem meg tátva marad a szám. KOMOLYAN ERRŐL FOGNAK BESZÉLNI?!
- Nagyon jó. igazán érti a dolgát. – feleli neki. Mi van? még nem is voltunk együtt.
Fejem teljesen elvörösödik. Miért.. miért én? Mit vétettem neked istenem?
Egy kocsi hangját hallom meg. Remek.. anyám.. ő se kéne most ide. Az szörnyű.. máris tudom mi lesz. Szóval nem fogom megvárni így inkább a házba megyek és főzni kezdem az ebédet. Persze az a nyitott ablakból figyelem és hallgatom az eseményeket.
- Szervusz kicsim, ki a barátod? Csak nem a fiúd? Apád tudja? – kérdezi meg Hanna-t.
- Nem-nem anyu. Ő Koko barátnője. – kuncog. – Tudom utáljátok ha a meleg téma van, de.. – igen ez így igaz.. a szüleim homofóbok. Mondjuk anyám még elviseli, hisz örül ha boldog vagyok. De azért ő is tud belőle hisztit csinálni. – de nem olyan mint amilyennek gondolnád!
- Én Yumei anyukája vagyok. Gyere fáradj beljebb. A fiam már biztos főzi az ebédet. – mosolyog majd beinvitálja őket.
Én meg a konyhában főzök a „Mama kedvence!” köpenyben.. tényleg.. miért én istenem? Kérlek bármit megteszek csak ennek a rémálomnak legyen vége.. Két nő.. pardon.. három nő. És én.. a kutya meg már elbújt.
- Cora szeretsz zenélni? – hallom meg Hanna hangját majd azt is, hogy előveszi a gitáromat amin különböző nevek vannak. Hát igen.. szép emlékek. – tudod a bátyám zenésznek készül! Igaz még nem profi de nagyon ügyesen játszik.
- Au! – vágom el ujjamat mikor meghallom ezeket és elkezdem keresni a ködszert.
- Igen-igen. Yumei a kosár mellett a zenéért van még oda. Nem tudom a szobájában jártál már e.. – hallom meg édesanyámat meg hogy valamit pakol. – Ha szeretnéd tudok mutatni ám sok kiskori képet. Persze nincsen sok hisz a fele a férjemnél van. Tudod Hanna él az apjával velem pedig a fiam. Mikor kiderült, hogy Kokokám meleg senki se örült. Nagyon sok vita volt és van most is…
- Oké..oké anya.. azt hiszem vége van a mese délutánnak.. – kötöm be kezemet.
De persze a nő egyáltalán nem tántorít és csak előveszi a fotóalbumot. Kihozza a szobámból azt egyik képemet. Nem akarom tudni melyiket viszont egy sejtészem van.
- Nézd csak. Ez az a kép amikor megnyerték a nyári válogatottat. – mutatja a keretezett képet. – Tudod mit. Nyugodtan menjetek Koko-val a szobájába majd beviszem nektek az ebédet – mosolyog.
|
| Sai | 2015. 12. 19. 23:13:06 | #33749 |
Karakter: Cora Hiddleston
Megjegyzés: Kosárcsapat kapitányomnak
Életem során először fordult elő, hogy igazán dühös voltam. Nem, a kis csajra. Tény és való idegesítő, mint én, de hát elég gyakori jelenség a szófosós ember típus, hanem az, hogy ott állok Yumei ellőtt, mint egy kis idióta és észre se veszem, hogy eddig csak játszott velem. Vagy, hogy magyarázza a kis csajt? Mert, ha azzal jön, hogy a húga akkor azt nehezen hiszem. Nem is hasonlítanak egymásra. Oké a csaj bevállalós, mint én kinézet szempontjából, de akkor is neki nem lehet ilyen rokona.
A kezem ökölbe szorul. Most lehet, hogy egy érzelgős picsa vagyok, de félek, hogy, talán mégse ugyanazt érzi, mint én iránta. Én már reménytelenül bele estem. Már Han- nal is harcba szállok érte.
Talán túl kegyetlenül vágtam mindent a fejéhez, de akkor miért áll ilyen kukán és nyögi ki a nevemet.
- -Cora..- csak ennyit mond.
- -Válaszolj! – szólok rá mérgesen. Félek. Elismerem, de minden okom megvan. Han- nal most léptem hadba, Cora érzéseit néha nem értem, egyszer kíván máskor meg eltol. Most szeret ő egyáltalán? Mert én mindennél jobban akarom őt.
- - Este átmegyek hozzád rendben? Vagy te akarsz itt aludni?
A könnyeimmel küzdök, de azért sikerül vissza tartanom. Olyan szerencsétlenül nézhetek ki.
- -Ne, hozzánk ne gyere. - majd gyorsan folytatom, mert látom rajta, hogy ez most nem esik túl jól neki.
- - Izé…. a szüleim nem tudják, hogy biszex vagyok.
- -Oh, értem. – kis megkönnyebbülést hallok a hangjában.
- -Meg a családodat se akarom zavarni. Jobb lesz, ha holnap találkozunk a meccsen. Ígérem, ott leszek. – küldök, felé egy magamra erőltetet mosolyt.
Kételyekkel küzdök magamban. Képes leszek tényleg megvédeni Yumei-t, Han haragjától. Mégis mi a baja lehet neki? Hisz sose volt szerelmes belém vagy talán mégis. Mindegy ott leszek a meccsen és ezzel már bizonyítok neki, hogy Yumei a választásom.
- -Várj! – ragadja meg akarom Yumei mielőtt még el tudtam volna menekülni.
Farkasszemet nézünk egymással bár ez kissé röhejes mivel legalább másfél fej, magasság van köztünk, de őt egyáltalán nem zavarja. Kezeivel az arcomra simít, majd egy lágy csókkal adja tudtomra az érzelmeit.
Nem szólok semmit, nem is lököm, el csak egyszerűen élvezem ezt a békés pár percet. Ami sajna nem tarthat öröké, mert az a lány ismét itt van.
- - Ti együtt vagytok?- kérdezi teljesen lesokkolva majd előkapva telefonját elkattint egy fotót.
- - Mit csinálsz?- enged el Yumei és mérgesen néz Hanna felé.
- - Végre lesz mivel igazán szívatnom téged Koko. - nyújtja ki rá pajkosan a nyelvét.
- -Az agyamra mész. – sziszegi Yumei miközben mérgesen a Hanna felé tart. Persze őt se kell félteni kecsesen, kitér, minden egyes támadás elöl. Így a fotó még mindig az ő kezében lapul.
- -Anyuval lesz min csevegnünk, bár igaz ez nem megszokott stílus nálad. Sose szeretted a bevállalós pasikat. Mi ez a hirtelen váltás?- érdeklődik, miközben körülöttem kergetőznek.
- -Nem rád tartozik. – Yumei idegszálai mindjárt elpattannak.
- -Várjatok! Ti tényleg testvérek vagytok? – a kergetőzés alább marad majd rám nézve teljesen komolysággal bólintanak. Én pedig hangosan felnevetek, amiért értetlenül néznek rám.
- -Bocsi csak totálisan egymás ellentétei vagytok. Mondjuk, én se hasonlítok a bátyámra, de azért már messziről látszódik, hogy tesók vagyunk. - magyarázom nekik.
Olyan jó velük lenni. Igazán elevenek és ez örömmel tölt el. Yumei hiába mutatja, hogy menten meggyilkolná, a húgát látszik rajta, hogy azért szereti csak egészségesen marják egymást, de ez fontos a testvér jellemfejlődéhez.
- -És milyen az ágyban a mi kis Kokonk?- kérdezi Hana tőlem. Miközben átkarol. És látszólag ő is élvezi már atársaságom.
- -Nagyon jó. igazán érti a dolgát. – felelem neki könnyedén miközben az említett fülig pirul. Azt hiszem, én nagyon jól kijövök majd Hanna- val.
|
| DiamondEye | 2015. 12. 19. 21:56:29 | #33748 |
Karakter: Yumei Koko
Megjegyzés: Snowboard hercegemnek
Reggel megkávéztam majd adtam enni a kutyának. Mivel bőven volt időm mindent eltettem, begyakoroltam, hogy hogyan mondom el a csapatnak a bajom illetve felkészültem, hogy Han megint balhézni kezd velem. Csodás egy nap lesz!
Indulnék el mikor csengetnek és én ajtót nyitok. Ilyen korán ki lehet az? Biztos nem Cora.
- Szia bátyus! – jelenik meg a húgom az orrom előtt. Megint lenyírta féloldalt a haját és megint más színű.. esküszöm ez a nő egy kaméleon.
- Hana… mit.. keresel itt? – kérdezem a tarkómat vakarva.
Persze nyugodtan már a kanapén fekszik és TV-zik.. ch.. liba.
- Suli után gitár órát adok neked. Emlékszel? Már mióta megbeszéltük, de nem értél rá sosem. Így úgy döntöttem egy hónapig nálad meg anyunál leszek. Ja és arra az időre megfigyelő tanuló ként fogok az iskoládba járni. Persze nem kell félned, a kosárcsapat közelébe sem megyek.
- Akkor most hogy így tésztáztuk a tényeket.. TAKARODJ VISSZA A FATERHOZ!!! – ordítok rá mérgesen.
Igen nincs jobb mint reggel a veszekedéssel kezdeni, amelynek az anyai szidalom vet véget. Ezt még persze kalkuláljuk azzal, hogy el is kések így rohannom kell.
Rossz bokára futás kell!! Aha persze.
~*~
Lihegve érkezem meg az iskolába. Szerencsére ma egész napos felmentésem van így van időm az edzővel és a csapattal lebeszélni mindent. Igaz megszidnak, de végül legyintenek felette.
Annak ellenére, hogy lesérültem átöltöztem és beálltam velük gyakorolni, és ha mázlim van a meccsen is részt veszek holnap.
- Neked is pont most kellett lesérülnöd. – siránkozik Jinbei a szokásos későnk, mikor megtudja mi a helyzet.
- Ez van. – vonok vállat és elindultunk ki az öltözőből.
- Vehetnéd egy kicsit komolyabban is. A büszkeségünkért harcolunk majd a téli kupán. Persze a holnapi csak szórakozás lesz, itt engedélyezem, de a továbbiakban mutass egy kis érdeklődést is. – rinya, rinya, rinya.. istenem ez csak játék! Nem valami küzdelem. Igaz ha téli kupát nyerjük kijutunk az államira, onnan az országos majd a világ kupa. De szerintem akkor se kell érte vért izzadni.
- Csak ti vagytok ennyire feltüzelve. Ez csak kosár. Senkinek se fog ezen múlni a további élete. Mármint a téli kupára értem, nem a tanárok elleni játékra. – vázolom neki a tényeket.
- Komolyan, hogy lett belőled kapitány? – nyomj le vállamra egy zsibbasztót vigyorogva. - Csak nem a kis festet hajú babonázott meg? – célozgat Corára… basszus ő róla például még nem is beszéltem a csapatnak.
- Hogy érted? – értetlenkedve nézek rá mintha nem tudnám mire gondol.
- Jaj, ne játszd meg a tudatlant. Már mindenki tudja. Kihívtad Han haragját bár tény eddig se voltatok puszipajtások, de most. Komolyan a csapat életét is megnehezíted a magánéleteddel. – jó tudni, hogy a pletykafészkek ilyen aktívak..
Persze elismerem vannak a snowboardos csapat melyhez ugyanúgy van egy rajongó tábor és van a milyenk. Ahogy a két kapitány, vagyis én meg Han összetűzésbe kerülünk úgy a rajongóink is.. de legalább ahhoz már nincs semmi közünk!
- Nos, nem kell belefolynotok. – teszem zsebre kezeimet.
– Ja, nem kellene, de mivel kapitány vagy valahogy vigyáznunk kell rád. – neveti el magát.
Majd mikor kiértünk szembe találjuk magunkat Cora-val és.. miért van nála a kutyám? Sose szökik ki..
- Hali! – köszön.
- Oh, emlegetett szamár. – mosolyog Jinbei. - Üdv! Yumei haverja vagyok Jinbei. Szóval te vagy az, aki miatt a kapitány farka egész nap áll. – és ezt úgy mondja mintha egy fontos tény lenne! Atya úr isten!
A fejemet fogtam és nem tudtam köpni nyelni de végül észhez tértem és tereltem is a témát.
- Cora, miért van veled Gombóc? – kérdezem meg.
- Hát, az udvaron találtam rá miközben téged kerestelek. És gondoltam vigyázok rá, amíg nem talállak. Amúgy miért hoztad be a suliba? – néz rám azokkal a kék szemeivel..
- Nem hoztam be biztos megint kiszökött. Voltak már ilyen kalandjai, de köszönöm, hogy megfogtad és vigyáztál rá. - mosolyog rá. Persze hazudnom kellett. Még az kéne, hogy aggódjon Han miatt.. nem fogom Cora-t belekeverni.. csak a baj az, hogy már rég benne van.
- Ugyan semmiség. – mosolyog vissza.
- Nocsak Han vagy Yumei jelölt meg? – szól közbe Jinbei és nyaka felé nyúl.
Na igen.. tegnap kicsit.. khm.. hát na! Csak Han miatt izéztam, hogy felfogja nem az övé.
Mikor Cora elpirult azonnal barátiasan átkaroltam a nyakát és elindultam vele, valahova máshova közbe hátra intettem Jinbeinek, hogy holnap találkozunk.
- Amúgy tessék a telefonod. – adom oda neki, de cserébe elveszem a kutyámat. Szerencsére mindig van nálam pót hám és póráz így azt előveszem és a kutyára adom. – miért kerestél? – kérdeztem rá.
- Játszani fogsz holnap a meccsen? – kérdésre nem kérdést kérek!
- Válaszolj előbb.
- Nem! Tegnap te is figyelmen kívül hagytad a kérdésemet. Ezért én ezt a kérdésed hagyom figyelmen kívül! – teljesen határozott.. most mérges vagy mi?
- Igen játszani fogok holnap a meccsen. – mondom nyugodtan. – És mielőtt győzködni kezdenél, nem azért fogok játszani, mert a csapat akarja. Miattad fogok játszani. – tettem zsebre a kezemet. – Azt mondtad jössz szurkolni, viszont ha én nem játszom, biztos nem jönnél el. – majd elpirulva nézek el a másik irányba. – Emellett azt szeretném, hogy ott legyél és csak nekem szurkolj.. akkor biztos nyernék.. mert.. te ott vagy.. – nem is nézek rá. Nem akarok a szemébe nézni. Ez elég gáz tőlem..
Alig, hogy kiérünk az iskola kapun a húgom integetve szalad oda hozzám és átkarolja a kezem.
- Szia Koko.
- Tudod, hogy így nem szólíthatsz. – morgok rá.
- De nekem ez kiváltság! – ölti ki nyelvét. – Amúgy ki a kis barátod? – néz Corára.
- Am.. ő csak egy haverom.. új az iskolában. – mondom neki. Remélem nem veszi komolyan a hercegem, hogy egy haver..
- Szia. – int neki Cora.
- Szia! – mosolyog a testvérem. – Ha kísérsz minket. – nem is kérdezte inkább kijelentette.
~*~
Út közben csak halmozta Cora felé a kérdéseket, de válaszolni már egyáltalán nem hagyta.
- Mióta ismered Koko-t? Mióta vagytok barátok? Van barátnőd? Van házi állatod? Nagy házban élsz? A szüleid elváltak? Van testvéred? Melyik a kedvenc sportot? Szoktál valahova menni? Ott leszel a holnapi kosár meccsen? Melyik csapatnak szurkolsz? Vagy a snowboard csapat válogatójára mész? Tudtad, hogy indulnak a téli kupán az iskola kosárcsapatával együtt? Han-t ismered? Tudtad, hogy ő és Koko sok mindenben riválisok? Ismered azt a történetet mikor – és csak beszélt egészen hazáig.. nem tudom elviselni így előre nyomtam a kapunál a kutyával együtt még be nem ment.
- Elviselhetetlen… - sóhajtottam.
- Ő kicsoda volt? – kérdezi meg Cora Hanara célozva.
- Hana az én.. – be se tudom fejezni a mondatot.
- Ő a barátnőd? Mióta vagytok együtt? Miért nem mondtad, hogy van valakid? Ha azért mondtad azt, hogy járunk mert megakarsz védeni Han-tól akkor közlöm veled, hogy nem kell. Eddig is elvoltam vele, és ha tudni szeretnéd nagyon régóta vagyunk szexbarátok. Nem kell féltened. – teljesen rideg. Féltékeny? Vagy mi? – Vagy ma azért késtél mert vele voltál együtt? Ha valami rossz bennem akkor miért nem mondod el? – arca kicsit elpirul kezeit pedig ökölbe szorítja. – Én bármit megteszek neked… - halkan, de hallhatóan mondja.
- Cora.. – nem tudok mit mondani. Ilyenkor mi a fenét kell csinálni egyáltalán? Most öleljem vagy csókoljam? Vigasztaljam? Esetleg hagyjam elmenni? – este átmegyek hozzád rendben? Vagy te akarsz itt aludni?
|
| Sai | 2015. 12. 19. 20:59:36 | #33747 |
Karakter: Cora Hiddleston
Megjegyzés: Kosárcsapat kapitányomnak
Még mindig a történtek hatása alatt álltam. Az ablakból figyeltem távolodó alakját. Majd kezemet önkéntelenül arra a pontra simítottam, ahol nem is olyan rég még kiszívott. Ez tuti látszódni fog. Na, ezt kell majd valahogy kimagyaráznom Han –nál. Vagy jobb lenne, ha megmondanám, hogy én mostantól Yumei vel járok, akkor talán végleg leszállna, róla hisz a megállapodásunkat még ő se szegheti meg. Feltápászkodok, az ablakból mondok egy gyors köszönést az otthoniaknak majd felbattyogtam a szobámba. Ledobtam a táskám a sarokban, majd nyúltam volna a telefonomért, de valahogy nem találtam. Ja, tényleg azt ő szépen kisajátította, vagyis eldobta a picsába. Na, mindegy holnap visszakérem tőle. A telefon számával együtt.
Másnap még becsöngetés előtt őt kerestem. Sehol se találtam. Tehát még nem ért be. Jó tudni, hogy ennek a szent léleknek is megvan a hibás tulajdonsága. Lesz, mit az orra alá dörgölnöm a késős Királyomnak. Sajna becsöngettek így órára kellett mennem. A terem ahol épp matekoztunk az ablaka pont az iskolai bejáratra nézett így még láttam őt, ahogy lélekszakadva rohan be a suliba. Mázlista épp csak, hogy beért. Alig vártam, hogy vége legyen az órának és beszélni tudjak vele. Amikor is gondolataimból egy papír fecni zökkentet ki, ami padomra lett gurítva. Tény, hogy padtársak vagyunk Han- nal, de ez a tanár még őt is megtudja, fegyelmezni így az óráin. Mindig úgy hallgatja végig akár egy kisangyal. Észrevétlenül nyitottam szét a fecnit és olvasni kezdtem.
Miért nem vetted fel?
Nem tudtam.
Vele dugtál?
Odáig nem jutottunk el, de ünnepélyesen bejelentem neked, hogy mostantól vele leszek. Tehát a játékunkat most berekesztem.
Erre nem válaszolt. Ezek szerint elfogadta? Az órán már nem is írt nekem többet, sőt kicsengetésnél csak úgy otthagyott. Nem mintha ez most úgy összetört volna. Vidáman pattantam fel és indultam meg Yumei keresésére. Jártam az osztály terménél, de ott már nem volt. Így folyósokon kezdtem el keresni, de közben a szünet vészesen fogyott. Hol lehet? Miközben az udvaron bóklásztam felfigyeltem egy édes kis Mopszra aki buzgón szagolgat. Yumei kutyája? Mit keres itt? Odamentem hozzá és felemeltem.
- -Hát hol a gazdid?- kérdeztem tőle, de feleletet nem vártam.
Becsempésztem a táskámba majd visszamentem az órákra. Jól viselkedet így nem is buktunk le. Órák után viszont már a karomban tartva indultam megkeresni a gazdiját. Végre sikerült is megtalálnom épp az edzőjükkel kupak tanácsoztak. Halkan megbújtam a fal mögött. nem akartam megzavarni őket ezért csak csöndben megvártam a végét.
- -Neked is pont most kellett lesérülnöd. – Hallom, hogy Yumei és még valaki pont erre közeledik miután a kupaktanács szétvált.
- - Ez van. - közli Yumei unottan.
- - Vehetnéd egy kicsit komolyabban is. A büszkeségünkért harcolunk majd a téli kupán. Persze a holnapi csak szórakozás lesz, itt engedélyezem, de a továbbiakban mutass egy kis érdeklődést is.
- - Csak ti vagytok ennyire feltüzelve. Ez csak kosár. Senkinek se fog ezen múlni a további élete. Mármint a téli kupára értem, nem a tanárok elleni játékra.
- -Komolyan, hogy lett belőled kapitány? – sopánkodik a csapattársa, de érezhető a hangján, hogy nem gondolja komolyan.
- -Csak nem a kis festet hajú babonázott meg?
- -Hogy érted? – kérdezi Yumei, értetlenül.
- -Jaj, ne játszd meg a tudatlant. Már mindenki tudja. Kihívtad Han haragját bár tény eddig se voltatok puszipajtások, de most. Komolyan a csapat életét is megnehezíted a magánéleteddel.
- -Nos, nem kell belefolynotok.
- -Ja, nem kellene, de mivel kapitány vagy valahogy vigyáznunk kell rád. - nevet fel a srác.
Aztán végül egymásba botlunk.
- -Hali! – köszönök nekik.
- -Oh, emlegetett szamár. – mosolyodik, el a srác majd kezet nyújt nekem.
- -Üdv! Yumei haverja vagyok Jinbei. Szóval te vagy az, aki miatt a kapitány farka egész nap áll?
Hirtelen azt se tudtam mit szóljak, de Yumei is csak a fejét fogta. Tehát nem csak nekem vannak érdekes barátaim.
- -Cora, miért van veled Gombóc? – néz rám döbbenten Yumei.
- -Hát, az udvaron találtam rá miközben téged kerestelek. És gondoltam vigyázok rá, amíg nem talállak. Amúgy miért hoztad be a suliba?
- -Nem hoztam be biztos megint kiszökött. Voltak már ilyen kalandjai, de köszönöm, hogy megfogtad és vigyáztál rá. - mosolyog rám hálásan.
- -Ugyan semmiség. – mosolygok vissza.
- -Nocsak Han vagy Yumei jelölt meg? – kérdezi Jinbei váratlanul a nyakam irányába mutatva.
Elpirultam azt se tudtam mit mondjak erre. Yumei vette lapot, átkarolt és hátraszólt Jinbei nek, hogy majd holnap újra ütköznek.
Csöndben mentünk egymás mellett. Én Gombócot még mindig a karjaimban tartottam Yumei, meg még mindig a nyakamat átkarolta. Külsősök szemében csak két jó barátnak tűnhettünk.
|
| DiamondEye | 2015. 12. 19. 18:22:19 | #33740 |
Karakter: Yumei Koko
Megjegyzés: Snowboard hercegemnek
Annyira jól csókol. Ajkai édesek, szinte feltudnám falni így ahogy van, ellenállhatatlan.
Nem tudom hány másodperc, perc, vagy óra telt el azzal, hogy a nyelveink vad táncot járnak. Végül úgy leszek vele, hogy én ezt itt és most befejezem és hazaküldöm. Még az kéne, hogy ebből szex legyen. Igaz régen voltam együtt bárkivel is.. de ha most lefekszem vele.. akkor megkapja amit akar és meg vissza Hanhoz.. na még csak az kéne!
- Ezt abba kéne hagynunk. – húzom el ajkaimat és a faliórára nézek. Tényleg nagyon elrepült az idő.. a kutyát is kikell vinnem sétálni.
- Elrontottam valamit? Rosszul csókolok?- ijed meg szegény.. oh ha ő azt tudná mennyire jól csókol.. az alsóm feszül tőle.
- Nem, csak nem kéne ezt folytatnunk. – próbálom kitolni ölemből, de ő nem hagyja magát.. Oké nem ellenkezek csak ne a merevedésemre üljön!
- Csak, maradjunk így egy kicsit. – cincogja miközben átkarolja nyakamat.
Megadva magamat ölelem vissza és csak meredek magam elé gondolkodva most mit tegyek.. ha itt aludna, anyám balhézni kezdene, majd felhívná apát aki meg a húgommal. Még csak az kéne itt nekem.
- Mondtad lesz ez a kosár meccsed biztos minden rendben lesz veled addigra? – töri meg végül ő a csendet.
- Persze, bírom, a strapát elvégre kosaras vagyok. – mondom büszkén, viszont azt nem árulom el neki, hogy játszani nem fogok. Aranyosan elmosolyodik.
-És idegenek is mehetnek szurkolni vagy csak zártkörű buli? – kérdezi meg. Na, mi az? Csak nem akar komolyan is a csajom lenni?
- Szóval beállsz pompon lánynak? – vigyorgok és szerencsére nem látja arcomat.
- Ha szeretnéd. – vágja rá rögtön. Ha ő ott felvesz nekem egy szoknyát és szurkol, mint egy lány esküszöm játszani is beállok a rossz lábammal. Rajtam nem múlik!
- Persze, gyere csak ez nem olyan náci csoport, mint a tietek. – jegyzem meg mellékesen.
- Hé, mienk se az csak nálunk használni is tudni kell, különben totál egyedül maradsz, de ha igényt tartasz, rá megtanítalak. – enged el, majd mosolyogva néz szemembe.
Valahogy olyan kellemes a társasága. Egyáltalán nem olyan, mint aki a szexre hajaz, viszont mégis van benne egy kis intimitás, vajon csak az ágyba akar vinni vagy teljesen mások a céljai? Összezavar, és nem tudom mi járhat a fejében.
- Mikor lesz a meccs? – kérdezi meg, megfeledkezve arról, hogy az ölemben ül. Mondjuk engem kicsit sem zavar nem arról van szó.
- Holnapután. Tanárok ellen játszunk. Szóval kell is a bíztatás. – simítom végig arcát. A bőre is olyan selymes pedig biztos sokat tölti kint az idejét a hidegben hisz snowboardozik.
- Én nem bírom tovább. – jelenti ki hirtelen amire csak két pislogásban ragálok.
- Hmmm? – nézek rá értetlenül és kicsit sem tudom mire céloz, illetve egy
sejtésem van.
- Feküdjünk le. Nyugi gondolj erre úgy, mint szex barátság? – komolyan? Azt akarja, hogy olyan legyen mintha Han-nal feküdne le? Mi vagyok én? Egy szeretgető pótlék?!
- Te ezt most… - kérdeznék rá.
- Nem fogod megbánni, ígérem. És még Han se fogja soha megtudni. – vág azonnal szavamba.
- Miért tudná meg? – ráncolom össze szemöldökömet.
- Hátha eldicsekednél vele. – neveti el magát. kicsit sem vicces!
- Mert arról vagyok híres. – mondom morogva.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, alig 2 napja ismerlek. – közlöm vele a tényeket.
- Pontosan ezért most nem is lesz szex, azt ki kell érdemelni hercegem. – mosolygok, persze van benne hazugság abba amit mondtam. Újra csókolni kezdem ajkait.
- Tényleg igaz minden, ami a királyokkal kapcsolatban töri könyvekben elhangzott. – motyogja.
- Miszerint? – kérdezem az egyik lélegzetvétel között.
- Kegyetlen uralkodók. – durcázik egyet majd tovább koncentrál a csókokra amiken csak kuncogok halkan.
Csak ajkát faltam, nyelvem szájában küzdött. Ledöntöttem a kanapén miközben fölé magasodtam, de nem vettel el tőle fejemet. Éreztem, ahogy pólómat markolja, teljesen bevadultam így hát pólója alá kezdtem nyúlni.
Olyan csodás pillanatnak éreztem hacsak nem csörgött volna az a telefon.. Mielőtt oda nyúlt érte megelőzve néztem meg kihívja. Han volt az és a hívókép nagyon felbőszített.. miért az a kép van akkor ha Han hívja, hogy csókolóznak?!
Morogva nyomtam ki a mobilt majd hátra dobtam.
- Mit csinálsz? –néztem rám kicsit megrémülve.
- Kinyomtam. – közlöm nyugodtan majd nyakát kezdem el csókolni.
- Azt én láttam idióta, de mégis ki volt az? – kérdezi.
- Han és szerintem nem vagy köteles úgy ugatni, ahogy ő parancsol. – mondom szemeibe nézve.
- Tehát kisajátítasz. –mosolyodik el gonoszan.
- Hisz megmondtam most már a kapitány csaja vagy. – vigyorgok rá utána visszatérek nyakát szívni. Legalább egy hétig marad szívás nyom, de nem zavar. Tudod kivel szórakozzanak!
- Az ördöggel játszol. Ezzel elégé érdekessé tetted az utolsó éved királyom. – játszik egy hajtincsemmel.
- Annál jobb legalább nem esz meg az unalom. – végül elengedem , majd felállva indulok ki a konyhába. Teljesen felbőszített most. Öntök magamnak teát hátha megnyugtat.
- Han tényleg kezdheti ásni a sírodat. – hallom meg nevetését a nappaliban.
- Akkor mire vársz, miért nem segítesz neki? – kuncogok magamban, de
szerintem hallotta. - És mik a terveid? Egész életedben csak csúszkálni fogsz? – kérdezem érdeklődve ahogy visszatérek hozzá. Leülök a kanapéra majd kortyolni kezdem az italom és szememmel figyelem.
- Ügyvéd leszek. – ahogy ezt meghallottam kerekedő szemekkel köptem arcába a teámat. - Tudtam te is olyan, vagy mint a többi, de majd isteníteni fogtok mikor majd az ügyeiteket kell intéznem. – törölgeti arcát. Én nem megbántani akartam. Csak ahhoz nagyon jó tanulónak kell lenni!
- Te… ügyvéd? Ugye csak viccelsz! – mondom komolyan.
- Nem! – nyújtja ki nyelvét rám sértődötten.
- Bocsi, csak meglepődtem ki nem néztem volna, belőled pedig alig ismerlek, de egyszerűen nem illik hozzád ez a szakma. – mondom a legnagyobb őszinteséggel. Igaz kitudja.
- Tudom mondták már, de négyes átlaggal szerintem csak bekerülök valahogy. –ja hogy négyes átlag.. az nem semmi. Akkor biztos az lesz. Tetszik, hogy ilyen elszántan küzd érte.
- Ilyen jól tanulsz? Nocsak, törpe megleptél. – mosolygok rá. Megborzolom haját végül leteszem a csészémet a dohányzó asztalra.
- És te Yumei? Mi az álmod? – teszi fel nekem a kérdést.. hát ez jó kérdés..
Én ilyeneken sosem gondolkodtam.. Vagyis igen, azon, hogy zenész leszek, de abból nem fogok tudni megélni.
A kutya ugatásra leszek figyelmes. BASSZUS A KUTYA.
- Hát most az, hogy elvigyem a kutyámat sétálni. – mondom majd a szobámba rohanok, felveszek egy gatyát majd Gombócra teszem a hámját és a kis mopsz csámpásán indul az ajtó felé. – Nem-nem! Póráz nélkül nem! – majd a pislogó hercegemre nézek. – Jössz te is? Hazakísérlek.
Csak bólint majd fogva a cuccát mellém lép.
~*~
Miközben sétáltunk mondta merre menjek én pedig úgy vittem a kutyát. Elég hideg kezdett lenni, mondjuk én nem fáztam, viszont Corának lilulni kezdett ajka és keze is picit piros volt orrával együtt.
Körbenéztem majd meggyőződve, hogy egy lélek sincs a környéken megfogtam a kezét majd ujjainkat összekulcsoltam.
- Ne mondj semmit csak menj.. – néztem el oldalra. – Legközelebb legyen nálad pulcsi, az éjjelek már csak hidegebbek lesznek.
Majd olyan tíz perc után egy halványan pislogó utca lámpánál állok meg.
- Mi az..? – kérdezi rém nézve, mire csak közelebb lépek hozzá és lágyan csókolom meg. Arca jobban kipirult. Mivel elég kicsi érzem ahogy lábujjhegyre próbál állni.
Nem-nem most nem engedem fel. A kutya csak megáll majd rágni kezdi a nadrágomat. Hát nézd meg két pasi is akar engem..
Elveszem ajkaimat és kifújva a levegőt látszik meleg leheletem a hidegben utána kutyára nézek és megsimogatom a fejét.
~*~
Hamar hazakísértem Corát majd a kapujukban megálltam.
- Akkor holnap találkozunk. – vettem el kezemet majd mosolyogva integettem és hazaindultam. Nem tudtam mond e valamit vagy sem mert igyekeztem hamar hazamenni.
A szívem hevesen ver és teljesen furcsa érzés tölt el..
~*~
Otthon észreveszem az itt hagyott telefont. Tényleg én dobtam hátra.. ch… ha beleírom a számom akkor csak nem lesz olyan nagy baj belőle nem? Hiszen mi „járunk” vagy nem? Ezt a kérdést nem tudom kicsit sem eldönteni.
Miért keverem magam ilyen bajokba?! Úgy is csak rosszul fog végződni, fogom fejemet.
|
| Sai | 2015. 12. 19. 03:07:41 | #33737 |
Karakter: Cora Hiddleston
Megjegyzés: Kosárcsapat kapitányomnak
Nem tudtam hova rakni ezt a fajta közeledését. Most kellek neki vagy sem?
Megcsókolt csak úgy váratlanul, de mégis annyira felizgatott. Tuti jó az ágyban is.
Engedek neki és az ölébe ülök. Úgy falom az ajkait. Majd a levegőhiány miatt szétválunk egy kicsit.
Nem tudom, mit mondjak. Talán nem is kéne semmit se mondani ezért belső hangomra hallgatva most én esek neki az ajkainak. Olyan édes, puha, meleg, lágy, hogy nem bírok, magammal beindulok, de amint látom, őt se kell féltenem nagyon is tetszik neki a dolog. Már egy ideje csak csókoljuk egymást. Idő érzékünket rég elvesztettük. Tehát ilyen a nagy szerelem vagy minek mondjam, ezt hisz nem tudunk szétválni. Aztán mégis szétválunk, amit ő kezdeményez.
- -Ezt abba kéne hagynunk. - néz inkább a mögöttem lévő faliórára. Egyértelműen kerülve a tekintetemet.
- -Elrontottam valamit? Rosszul csókolok?- nézek rá rémülten.
- -Nem, csak nem kéne ezt folytatnunk. – ki akar tolni az öléből, de én nem hagyom, átkarolom a nyakát.
- -Csak, maradjunk így egy kicsit. – kérem cincogva.
Nem szól semmit. Visszaölel. A kanapé szövésmintáját kezdem el tanulmányozni. És most mi legyen?
- -Mondtad lesz ez a kosár meccsed biztos minden rendben lesz veled addigra?
- -Persze, bírom, a strapát elvégre kosaras vagyok.
Elmosolyodok valóban az.
- -És idegenek is mehetnek szurkolni vagy csak zártkörű buli?
- -Szóval beállsz pom-pom lánynak? – csak gondolom, hogy vigyorog, mint a vadalma, mert a hangján nagyon boldognak tűnik.
- -Ha szeretnéd. - vágok vissza.
- -Persze, gyere csak ez nem olyan náci csoport, mint a tietek.
- -Hé, mienk se az csak nálunk használni is tudni kell, különben totál egyedül maradsz, de ha igényt tartasz, rá megtanítalak. – engedem el, mosolygok rá. - rég voltam ilyen boldog. Én tényleg totál beleszerettem, de ahogy látom ő is az a fajta, aki magának is nehezen vallja be.
- -Mikor lesz a meccs? – totál meg vagyunk feledkezve jelenlegi helyzetünkről miszerint még mindig az ölében csücsülök, de ha az ember jól érzi magát már minden természetes neki.
- -Holnapután. Tanárok ellen játszunk. Szóval kell is a bíztatás. - simítja meg az arcomat, amitől megborzongok. Le akarok vele feküdni. Miért nem lehet?
- -Én nem bírom tovább. – bukik ki hirtelen belőlem.
- -Hmmm? – néz rám értetlenül.
- -Feküdjünk le. Nyugi gondolj erre úgy, mint szex barátság?
- -Te ezt most… - kérdezné tőlem, de a szavába vágok.
- -Nem fogod megbánni, ígérem. És még Han se fogja soha megtudni.
- -Miért tudná meg? – néz rám rosszallóan.
- -Hátha eldicsekednél vele. – nevetek rá.
- -Mert arról vagyok híres. – némi sértettséget hallok a hangjában”
- -Őszintén szólva fogalmam sincs, alig 2 napja ismerlek. – közlöm vele a tényeket.
- -Pontosan ezért most nem is lesz szex, azt ki kell érdemelni hercegem. – mosolyog, rám majd lehúz egy újabb mély csókra.
- -Tényleg igaz minden, ami a királyokkal kapcsolatban töri könyvekben elhangzott.
- -Miszerint? – kérdezi két csók között.
- -Kegyetlen uralkodók. – durcizok be, de azért a csókjait nagyon élvezem.
Megint sokáig faltuk egymást, de időközben pozíciót is váltottunk Elfeküdtem a kanapén ő pedig fölém mászott úgy folytatta a kényeztetésemet.
Én öröké el lettem volna, így amíg a telóm meg nem szólalt. Nyúltam volna érte, hogy felvegyem, de Yumei megelőzött. Megnézte ki hív majd halál nyugalommal kinyomta.
- -Mit csinálsz? –néztem rá rémülten.
- -Kinyomtam. – közli halál komolyan.
- -Azt én láttam idióta, de mégis ki volt az?
- -Han és szerintem nem vagy köteles úgy ugatni, ahogy ő parancsol.
- -Tehát kisajátítasz. –húzom gonosz mosolyra az ajkaimat.
- -Hisz megmondtam most már a kapitány csaja vagy. - vigyorog, rám majd ismét visszahajol.
- -Az ördöggel játszol. Ezzel elégé érdekessé tetted az utolsó éved királyom.
- -Annál jobb legalább nem esz meg az unalom. - elengedett és elment a konyhába, hogy igyon még egy csésze teát. Közben néha jajgatott a sebei miatt.
- -Han tényleg kezdheti ásni a sírodat. - nevettem rá.
- -Akkor mire vársz, miért nem segítesz neki? – vidám volt a hangja tetszett a hanghordozása mikor boldog. Ő tényleg elégé különleges.
- -És mik a terveid? Egész életedben csak csúszkálni fogsz? – kérdezi tényleg érdeklődve. Miközben teáját kortyolgatva vissza baktat hozzám”
- -Ügyvéd leszek. - a leendő foglalkozásom hallatán az épp friss teakortyot szépen az arcomba köpte.
- -Tudtam te is olyan, vagy mint a többi, de majd isteníteni fogtok mikor majd az ügyeiteket kell intéznem. – közben zsepivel próbáltam rendbe tenni magam.
- -Te… ügyvéd? Ugye csak viccelsz!
- -Nem! – nyújtottam rá a nyelvemet sértődötten.
- -Bocsi, csak meglepődtem ki nem néztem volna, belőled pedig alig ismerlek, de egyszerűen nem illik hozzád ez a szakma. - közli velem kegyetlenül.
- -Tudom mondták már, de négyes átlaggal szerintem csak bekerülök valahogy.
- -Ilyen jól tanulsz? Nocsak, törpe megleptél. – mosolyog rám majd megborzolta, a hajamat.
- -És te Yumei? Mi az álmod?
|
|
