- Most mi csináljunk? – kérdezi és közben a fejét a hátamhoz nyomja. Kis cuki.

- Játssz nekem a gitárodon. – kérlelem, majd bólint és int, hogy üljek le a kanapéra.

Kis matatás után már gitárral a kezében tér vissza.

-          Mit játsszak? – kérdezi, miközben ujjaival szórakozottan pengeti a húrokat.

-          Nem tudom. Ami neked tetszik.

-          Hát jó…- majd elhelyezkedik és számomra egy ismereten dal lejátszásába kezd. Eszméletlen szép dalt játszott. Kicsit a klasszikus és a pop zene keveréke. Elvigyorodtam hisz egy leendõ sztár partnere lettem, hogy én mekkora mázlista is vagyok.

Yumei nagyon beleélte magát a játékba. Szinte már a jelenlétemrõl is megfeledkezett, de ez egyáltalán nem zavart. Kellemes meghitt percet teremtett nem mintha eddig nem volt az. Aztán a dal végén elmosolyodott majd csak ennyit kérdezett:

-          Tetszett?

-          Imádtam. Már most celeb vagy számomra. – válaszolom, neki majd kiveszem az ölébõl a gitárt és önmagammal helyettesítem a pillanatnyi ûrt.

Nem kezdjük, el rögtön falni egymást inkább csak elmélyedünk a másik tekintetében.

Aztán mégis Yumei tör meg elsõként és a nyakam csókolgatásával kezdi el az intim együtt létünket. Kezeimmel a hajába túrok és kéjes nyögésekkel adom a tudtára, hogy bizony ez nagyon jó. Örül a válasznak, mert gyengéden végig fektet a kanapén.  Aztán folytatja ott ahol abba hagyta. Kezemmel ismét a hajába túrok miközben õ fokozatosan halad lefelé a testemen maga után csóknyomokat hagyva. Vagyis inkább apró szívásnyomokat. Nem bíz semmit a véletlenre. Ezek szerint teljes mértékben kisajátít. Aztán elér, egy pontot ahol megremegek. Elõször megáll majd aggódva néz, fel rám aztán ismét megteszi ugyan azt, mégpedig azt, hogy a hasamat csókolja.  Megint bele borzongok, aztán látom rajta az elégedett vigyort, hogy „bizony megvan.” A francba túl könnyen hagytam, hogy megtudja mi is a gyenge pontom. Elég sokáig „kínoz”, hogy egy bizonyos hangot minél többször hallhasson majd végre tovább áll, hogy folytathassa az útját. Egyik kezével a hasamat simogatja, míg a másikkal a nadrágot tépi le rólam. Most megdug. Cikázik át agyamon az elsõ gondolat pedig, ha tudtam volna, hogy mekkorát tévedek. Kisebb szenvedés árán sikerül neki majd egybõl a lényegre tér és gyûrni, simogatni kezdi éledezõ kis pajtásomat.

Kisebb sikolyt ér el nálam, de azonnal a kezemet a számra tapasztom. Amit õ nem enged és a kezeimet a fejem fölött a kezével megbilincsel.  Ajkaival pedig egy csókot követel.

-          Ne ficánkolj, csak élvezd! - suttogja a fülembe a mámorító csókja után.

Bólintok, de legszívesebben nyüszítenék, mert már annyira kívánom a farkát.

Elmosolyodok, majd visszatér eredeti pozíciójába. Egyik kezével továbbra is csak körkörösen simogatja a most már libabõrös hasamat, míg a másikkal a bõrt kezdi el húzogatni egyre feszülõ tagomon.

-          Yumei! – nyögöm a nevét.

Nem válaszol csak játszik tovább az egyre jobban égõ testemmel. Ismét visszamászik, hogy a feje egy magasságban legyen az enyémmel és az idõközben a nadrágjából kibújtatott farkát az enyémhez dörzsöli. Váratlanul ér az érzés ezért ösztönösen belemarok a vállába. Istenem nem kell sok és én elmegyek pedig le se szopott. Nem mintha elvárnám vagy ilyesmi.

-          Yumei én,… én elmegyek. – nyögöm, neki miközben intenzívebben kezd el hozzám dörzsölõdni.

-          Bírd ki még egy kicsit. – suttog majd ajkaiba harapva a saját gyönyörét is késlelteti.

Könnyû azt mondani, betartani már nehezebb. Érzem, hogy agyam mindjárt elködösödik. Nyüszítek még neki egy sort, de nem enged rá markor a tagomra és elszorítja, hogy még véletlenül se tudjak elsülni. Esküszöm, hogy meg akar ölni.

-          YUMEI! – és igen imáim meghallgatásra találnak, mert elengedve a farkamat Yumeivel egyszerre élvezünk el és jutunk el a mennyországba.

Csak csöndben lihegünk majd Yumei rám dõl. Nem zavar a súlya, de jelenleg most amúgy se tudnék ellene bármit is tenni. A gyönyör okozta hullám még mindig rám tõr kisebb megrándulásokban. Talán 5 percig feküdhetünk így amikor Yumei megsimogatva az arcomat csak ennyit kérdez:

-          Elégedett vagy hercegem?

Elsõre nem tudtam válaszolni, mert még mindig a zakatoló pulzusomat próbáltam rendbe tenni aztán másodjára kinyitom, a szemeimet ránézek, és azt mondom:

-          Több mint elégedett felség. - nézek rá már nem annyira kábán.

Elégedett, mosolyt látok az arcán majd leszáll rólam és karjaiba vesz, hogy a közös háló felé vigyen. Én is jobban örülök, ha ott alszunk, mint ezen, keskeny kanapén. Fölérve berak a jó puha, meleg, ágyba majd mellém fekszik, hátulról átkarol kis lámpát lekapcsolva egy jóéjtet suttog bele a fülembe.

Csak hümmögök neki, mert már erõm se maradt.

Mert érzem, hogy álom földe hamarosan itt van. Egy csodás nap befejezése volt ez a kis akciója. Le is döbbentett, hogy mindezt egyedül, ösztönzés nélkül tette. Ha ez így megy tovább hamarosan a szexre is sort tudunk keríteni, de talán jobb lesz, ha nem sürgetem ezzel. Kitudja, hogy szánta rá magát erre az egész akcióra. Inkább türelmesen várok és akkor biztos csodás jutalomban részesít. És már csak azért megéri az embernek türelmesen várni. Efféle gondolatokkal hajtottam én is álomra a fejem, mert õ, ahogy hallottam a szuszogásból már rég álomföldjén kalandozott. Így békésen és boldogan simítottam rá a derekamat ölelõ kezére és adtam át magam az alvás örömének.

- Amúgy figyelj csak Cora.. Miért nem mondtad, hogy a bátyád a WTM kosárcsapat kapitánya? – nézet rám én meg értetlenül vissza rá – Tudod ma itt jártak és közölték, hogy még a téli kupa elõtt szeretnének ellenünk játszani egy meccset. Viszont innen megtudtam, hogy honnan voltál már elõször ismerõs..

- Hogy érted?- néztem rá érdeklõdve.

- Hát anno még kavartam a bátyáddal és egy rövid ideig „szex barátok” voltunk. – közli, ezt velem olyan nyugodtan mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pont õ, aki még a velem való szexet is elutasítja. Úgy elsõre köpni, nyelni nem tudtam aztán másodjára csak ennyit bírtam kinyögni:

- Akkor… - de végül értelmetlennek láttam befejezni ezért csak inkább behajigáltam a cuccaimat a kocsi csomagtartójába. Majd beültünk hátra.

- Gondolom, azonnal snowboardozni akarsz, majd amint megérkezünk így még tegnap megkértem apámat, hogy tisztítsa meg a pályát, viszont nem tudom, hogy végeztek vele. – mosolyog rám én viszont még mindig a korábbi beszélgetésünk hatása alatt vagyok. Ezért csak egy ·jól van, leszarom féle bólintást küldök neki. Majd inkább a szememmel a kinti elsuhanó tájat fürkészem.  Az út további részében nem is nagyon beszélgettünk a kínos csend többször dominált.

Végre megjöttünk. Már nagyon kellemetlen volt. Kiszállva a kocsiból alaposan végigmértem az egyszerû kis faházikót. Tök jól nézett ki. Nem volt csicsás vagy bármi hétköznapi kis buli helynek tûnt. Egybõl visszajött a jókedvem.

Lecuccoltunk majd gyorsan körbejártam. Nem volt nagy így hamar letudtam. Háromszobás plusz, fürdõ, konyha meg egy fedett erkély ahová a jacuzzi volt kirakva. Minden szoba elõmelegített volt így hamar kibújtam a pulcsimból.  Miután meg volt a felfedezõ túrám, visszamentem hozzá.

- Cora kérsz forró csokit? – kérdezi.

- Igen, kérek. - megyek oda hozzá és lopok tõle egy gyors csókot. Többet akarok tudni errõl, de mégis, hogy kérdezek rá.  Szólásra nyitnám a szám, de inkább becsukom.

- Na, ki vele mi az, ami ennyire zavar? – kérdezi, miközben átölel.

- Semmi. – hazudok neki és inkább másra terelem a szót.

- Akkor ki megyünk? – nézek fel rá újra a régi mosolyommal.

- Cora!- kezdené megint, hogy mégis mi a baj, de nem akarok ebbe jobban belemélyedni hisz az a múlt nem? Már nincsenek együtt. Meg most tudtam meg, hogy a bátyám is meleg így kicsit lesokkolt, hogy nem csak én vagyok selejt mármint a családunkban. Bár õ csak így félig számít, annak mivel kosarazik.

- Gyerünk! – mondom neki.

- A forró csokit majd késõbb megcsináljuk. – felem neki mielõtt felhozná. Majd így egy szál pólóban kihúzom a ház elé. Mondjuk neki volt annyi esze és nem vette le a pulcsiját így csak én didergek, de megoldjuk. Játékra invitálom, ami annyit tesz, hogy szépen arcon dobtam nem kis mennyiségû hóval. Olyan szerencsétlen volt csak ott állt félig meg semmisülten a támadásom után majd feleszmélt, hogy bizony játék idõ van ezért pár perc fáziskésés után kergetni kezdett a térdig érõ hóban. Elég röhejesen nézhetünk ki, mert még Charlie Chaplin is megirigyelhette ezt a lassított futásunkat. Fél órát biztos kint játszottunk így majd átfagyva nedves ruhával vissza, masíroztunk a házikóba. Dideregve ültünk le a kandalló elé. Vagyis õ elment hozni egy jó vastag plédet. És miután visszatért beült mögém és így terítette magunkra azt a jó kis szõrös plédet.

- Hány yeti-nek kellett ezért meghalni? - nézek rá nevetve miközben fejemet hátra szegem.

- Nem számoltam. – mondja, miközben szorosabban magához ölel.

Szótlanul ülünk így ebben a meghitt szent percben miközben a lobogó tüzet bámuljuk. Talán most kérdezzek rá?  Fene essen, abba az örökös mindent tudni akarok személyiségembe. Végül is mi történhet, csak elcseszem, ezt a szép percet, de basszus akkor is meséljen róla.

-        -  Yumei, hogy jöttél össze a bátyámmal?- kérdezem miközben tekintettemmel inkább a tûz táncára koncentrálok.

-        - Cora… - kezdené, de közbe vágok.

-        - Semmi köntörfalazás mindent tövirõl hegyire mesélj el. Aztán én is mesélek, ha szeretnéd, de tudnom kell ugyanis csak most tudtam meg, hogy nem csak nekem vannak ferde hajlamaim a családban. Bár õ plusz ponttal indul, mivel kosarazik szóval apu szerintem még ezt is elnézné tõle. – adom ki magamból ezt a pici haragot, de persze hangom mit sem változik, de talán testem kicsi remegését talán megérzi.

-        - Tudod, én vagyok a fekete bárány. A bátyám kosarazik én nem. Én már 5 éves korom óta nem pattogtattam labdát. És apu emiatt neheztel rám. Ne értsd félre nem volt szar gyerekkorom vagy valami hasonló csak mindig éreztették velem, hogy én mennyire más vagyok.

Egy darabig nem szól, semmit csak átkarol és mélyen beszívja az illatom.

-       -  Várj, nem vagyok büdös? Ne szagolgass!- rontanám el máris a hangulatot, de szerintem teljesen jogosan. Hát mit szagolgat már?

-       -  Cora ne hisztis! – ölel szorosabban, hogy véletlenül se tudjak szabadulni így beletörõdök abba, hogy szagolgat.

-        - Akkor akarod hallani a storyt vagy sem?- kérdezi pár perc csönd után.

-        - Akarom, akarom. – nyüszítek.

-         -Akkor csönd és figyelj! – utasít én meg szófogadóan csak kényelmesen elhelyezkedek az ölelésében és várom, hogy elmesélje.

- Ez most komoly? – nézek rá csillogó tekintettel

-         - Igen akarom. - bólogatok hevesen akár egy bólogatós kiskutya.

Egész úton le se lehetett vakarni arcomról a mosolyt miközben hazakísért. Alig vártam már a hétvégét.

Másnap a suliban hiába pattogtam körülötte a szünetekben folyamatosan a helyrõl kérdezve. Õ egy szót se árult el a kinézetérõl vagy, hogy milyen programokat szervez. Pedig annyira felcsigázott. Meg valamilyen oknál fogva hamar eltûnt. Így már aznap nem is futottunk össze, de egyáltalán nem bántam, mert folyamatosan a hétvégénken agyaltam. Te jó ég mit vigyek? Vagy vigyek egyáltalán valamit. Lehet, hogy végigkeféljük az egész idõt, ahhoz meg pont nem kell semmilyen ruci se.  Gondolataimból a bátyám ébresztett fel.

-          -Hahó, föld hívja Cora-t!- integet elõttem miközben hazafelé baktatunk. Ugyanis suli után összefutottam vele a metrón.

-          -Igen, mondjad. - kérdezem rá se nézve miközben tekintetemmel az ablakon kinézve a suhanó tájat kémlelem.

-         - Most tényleg egy kosarassal vagy együtt? – kérdezi teljes nyugalommal.

-         - Mi? Honnan tudsz róla. Han, volt igaz? – nézek rá mérgesen.

-          Ja, múltkor összefutottunk és beavatott.

-          -Remek.

-          -Mutasd majd be valamikor.

-         - Majd, ha fagy. - még csak azt kéne, hogy õ itten felmérje Yumei t, hogy aztán majd õ eldöntse, járhatunk- e tovább vagy sem.

-          -Olyan gonosz vagy. – nem is szándékoztam ezt a beszélgetést tovább folytatni így már csak a kosaras dolgait kellett szenvedve végig hallgatnom.

Otthon felrohantam a szobámba és telefonomat elõvéve Yumei nek írtam egy sms- t.

Hy! Gondolom sms- n keresztül se vagy semmit se mondani a hétvégérõl. Csupán  arra lennék még kíváncsi, hogy mit vigyek? Mármint kefélünk éjjel- nappal vagy azért pár meleg holmit is pakoljak el?

Szinte azonnal jött a válasz.

Belátásod szerint. J

Ha rajtam múlik, akkor nagyon zavarban lesz. Mosolyogtam miközben a válaszát olvastam. Majd hirtelen eszembe jutott valami ezért gyorsan visszaírtam.

Ja, igen hozd a gitárodat is. Hallani akarom a játékodat. :P

Ahogy kívánod hercegem. J

Elmosolyodtam a válaszán alig vártam már a holnapot.

Péntek utolsó sulis nap. Szabadság elõszelét jelzõ nap. Kivétel nélkül minden diák imádja fõleg a délutáni részét. Én se vagyok kivétel. Igazából semmit se beszéltem Yumei- vel, hogy hol vagy mikor találkozunk, de én már felfegyverkezve egy táskás holmival jöttem suliba. Kitudja, lehet, hogy rögtön indulunk. Viszont az említetett ma még nem is láttam. Helyette egy kellemetlen alakba futottam.

-          -Már nem is örülsz nekem? – kérdezi mézes mázosan.

-          -Õszintén? – néztem rá félszegen.

-          -Kezdesz elszemtelenedni. - morog rám.

-         - Engem nem zavar. – vonom meg a vállam.

-         - Engem viszont igen. – megragadja, a nyakam a folyosó falának taszít. Próbálok szabadulni, de egyértelmûen erõsebb nálam. Így csak egy megoldás maradt a lefegyverezõ bûbájom. Egy jól irányzott tökön rúgás. Majd az évtizedes sportágba kezdtem melyet nevezzünk inkább futásnak, mint menekülésnek. Végigszaladtam a suli összes létezõ folyosóján, míg mögöttem egy felbõszült megsebzett bika. Valakit vagy valami fegyvert találnom kell vagy én, meg leszek nyúzva. Imáim meghallgatásra kerültek, amikor megláttam Yumei t a többi kosaras csapattársa társaságában. Yumei mögé rohantam, de ekkor már láttam, hogy Han se kerget már. Egyedül már õ se száll velük harca. Gyáva! Bár én se vagyok különb.

-          -Cora! Mi történt? Úgy lihegsz, mint akit az imént kergettek.

Még lihegek egy kicsit. Mielõtt egyáltalán meg tudok szólalni.

-          -Ja, épp most fogócskáztam Han- nal. – felelem neki. Közben küldök egy mosolyt mindenkinek miután csillapodott a pulzusom.

-          -Már megint balhéztál? – néz rám rosszallóan Yumei.

-          -Én… mégis mikor balhézok? Teljesen mintadiák vagyok.

-         - Arra nincs is szó, hogy mennyire. – pöcköli meg játékosan a homlokomat.

-          -Nem játszunk Itachi Sasuke testvér mûsort. – nézek rá nyelvet kinyújtva, de a tekintetébõl látva nem érti. Ezzel ellenben Jinbei csak röhög.

-          -Öhm… mindegy majd egyszer megmutatom a videót.

-          -Tényleg, azért kerestelek, hogy mégis mikor indulunk? Semmit se beszéltünk meg.

-          -Nászutaztok? – szól közbe Jimbei miközben egy mangát olvas. Na, õ legalább értette az elõbbi poénomat.

-          Jinbei!- szól Yumei rá se nézve.

-        -  Hm?- bár a mangájából nem néz fel.

-          -Fogd be!- szegény Jinbei nem lehet könnyû Yumei barátjának lenni.

-          -Olyan szívtipró vagy. - játssza meg a sértõdöttet majd a csapat végül magunkra hagy.

- Cora.. – lihegi, a nevemet mikor egy pillanatra szétválnak ajkaink. Bár én még bírtam volna, de majd õ is belejön.

- Nem mehetnénk fel a szobámba? Valahogy az szimpatikusabb hely.. – mondja, miközben a nyakamat csókolja. Jaj, csak ne hagyd abba.

- Neked még túl korai extrém helyeken csinálni. – nyögöm miközben fejemet hátra szegem.

- Menjünk! – engedelmesen lerak, majd a vizet elzárva törölközõkért megy. Cuki módon a zuhany hajtót becsukta maga után, hogy én ne fázzak. Micsoda lovag.

Törölközõkkel tér vissza egyik a derekán másik a karján. Kinyitva a zuhanyajtót átnyújtja nekem a sajátomat. Átveszem, majd magam köré tekerem.

Követem az emeletre. Bent a szobájában leül az ágyra és az ölébe húz. Nem tiltakozom, bújok hozzá, mint egy kis macska.  Újból egymás ajkainak esünk és érzem keményedõ tagját. Nocsak, tényleg bevált a szivatásom. Tényleg rám izgult. Gyengéden az ágyra lök és fölém magasodik, majd tekintetével az arcomat kémleli. Talán engedélyre vár vagy mi?

-         -  Cora biztos akarod? – kérdezed tõlem komoly arckifejezéssel.

-          - Nem.

-          - Mi? – értetlenül néz rám.

-          - Hisz meg mondtad nincs szex.- tornázom fel magam ülõ helyzetbe. Vigyorogva nézem, hogy fel van háborodva.

-          - Én tisztességesen játszom, ha nincs szex, akkor nincs szex. – közlöm, vele mintha ez olyan természetes lenne tekintve, hogy miattam izgult fel.

Szólásra nyitná a száját, de én mutató ujjamat az ajkaira helyezem.

-          - Na, öltözz, megyünk snowboardozni!

-          - Azt lesheted ezek után. - vág hozzám egy párnát morogva. Majd a szekrényéhez sétál.

-          - Szopjalak le?

-          - Kérlek. - néz  vissza rám gúnyosan.

-          - No problem. - kiszállok, az ágyából majd elé sétálok. Küldök neki egy csábos mosolyt. Majd megszabadítom attól a felesleges törölközõtõl.

Mielõtt bármit is szólhatna vagy tettekkel elronthatna kezelésbe veszem lüktetéstõl szenvedõ kispajtását. Elõször el akar lökni, de nem hagyom. Amit elkezdtünk fejezzük is be.  Így leszarom  ideiglenes kérését folytatom a hadjáratomat.

Lassan, mélyen engedem le a torkomon. Azért szokni kell, mert nem kis darab meg hát igazán nagy orgazmust akarok nála kiváltani. Szex hiányába máshogy kell megadnom neki a gyönyört.

Halkan nyög. Néha a hajamba túr néha meg csak úgy lóg mellettem a karja.

Folyamatosan érzem az egyre intenzív lüktetését. Nem kell már sok neki. És valóban fejemet megragadva élvezi bele a számba a nektárját. Elõször azt hittem megfulladok annyi jött, majd miután szétválunk, köhögve köhögöm fel a maradékot. Nem spórolt az egyszer biztos. Két másodperc kell neki, hogy rendezze a légzését majd aggódva guggol le hozzám.

-          - Ne haragudj Cora. Jól vagy? – néz kétségbeesetten rám. Szegénykém.

-         -  Ne aggódj minden rendben. - küldök felé egy lágy mosolyt. Majd megtörölve számat felteszem a nagy kérdést.

-          - És melyik volt jobb az elsõ vagy a második? – bár szerintem most jobb voltam, mert az elsõt Nagyon elkapkodtam.

Nem kapok választ egy darabig, majd mégis ennyit mond.

-          - Te, tiszta hülye vagy. – nevet fel hangosan.

-          - Mi? Most miért? Ne nevess hallod! – vágom be a durcit, de olyan nehéz mikor ilyen boldognak látom. Ezért csak a kezem ügyébe akadt farmer nadrágját vágom neki.

-         -  Nem, hogy örülnél, hogy ilyen jó társaságod van. – nyújtom rá a nyelvem. Erre õ egy csókkal válaszol.

-          -Eresz, mert sose indulunk el a pályára. - próbálnám öltözésre noszogatni.

-          -Nekem ez a hely is tökéletes egy randira. - csípi meg az arcomat.

Hisztiznék még egy sort, de úgyse adja már be a derekát.

-         - Jó akkor most mi legyen? – mert lenne pár öletem.

-          - Sorold!- szól rám.

-         - Mit?

-         - Az ötleteidet és én majd választok. - kis gondolat olvasó.

-         -  Okszi. Mozi, Bevásárló központ, Kaffee, Park bár igaz hideg van, vidámpark, PaintBall … - és csak sorolom és sorolom várva, hogy mikor mondja azt, hogy Stop.

-          Nem volt nehéz kiszúrnom, ahogy csápolt a tömegben. - mosolyogtam rá vissza.

Miután a kedves húga közölte velünk, hogy a ház mienk majd nevetgélve tovább libbent Yumei olyat tett, amit még álmaiban se hittem.

- Szóval mi az, amit elõször teljesítenem kell neked hercegem? – kérdezi, miközben kezet csókol nekem. Egy picit elpirultam plusz nagyon ledöbbentem, de igazából nagyon tetszett a helyzet, amit egy elégedet mosollyal ki is mutattam felé.

- Tudod jól, hogy egyedül szexet nem mondhatsz. Azon kívül bármit. – figyelmeztet már vagy ötvenegyére. – majd kézen fogva sétálunk el a lassan kihalt folyóson. Ma szerencsére a meccs után nincs több óránk így a nap további részét egymás társaságában tölthetjük.

- De persze minden kívánságod számomra parancs. – hajol oda hozzám egy csókot követelve. Én készségesen teljesítem a kérését.

-  Oké, akkor kezdjük is a kívánságomat egy randival. – nézek, rá miközben megszorítom a kezét.

-          Egy randi? – néz rám döbbenten.

-          Igen, egy randi. Definiáljam? – néha kezdem azt hinni, hogy nála minden, ami a párkapcsolathoz tartozik, az hiányzik vagy legalább is nem volt igazi kapcsolatban része.

-          Nem, köszi, nem kell. – forgatja meg a szemeit látványosan. És még neki áll feljebb pedig egyrészt jó beszólás volt másrészt meg a hülye kérdésére csak hülyeséget tudok válaszolni, de már amúgy is rég meg kellett volna szoknia, jó igaz még csak 3 napja járok ide, de szerintem akkor is adtam neki elég idõt a stílusom megszokásához.

-          Rendben akkor randizunk. – hozz vissza szavaival a gondolataimból.

-          Mit és hol szeretnél csinálni? – közben épp hozzájuk tartunk. Ledobni a cuccainkat.

-          Hmmm… jó kérdés. Esetleg gyere föl velem a sípályára. Mutatok pár trükköt.

-          Nincs jegyem és amúgy is nagyon drága. - van egy olyan érzésem, hogy ne is igazán tetszik neki az ötletem, de nincs, mit tennie most én dirigálok.

-          A miatt ne fájjon a buksid. Feltudlak, csempészni és amúgy is mindenki ismer ott nem lesz gond.

-          Végül is csak jegy nélkül felvonózok. - jegyzi meg gúnyosan

-          Pontosan. – vigyorogtam rá.

Megérkeztünk hozzájuk. Azt mondta egy gyors zuhanyt vesz, addig érezem magam otthon.

Végül is õ mondta. Ezért szót fogadva megvártam, amíg teljesen bepárásodik a fürdõ. Majd halkan beosontam hozzá zuhany alá. Maga sem értem, hogy, de kellet, pár másodperc mire leeset, hogy nincs egyedül. Ezen nagyon jót mosolyogtam.

-   Mi… mit csinálsz itt? – kérdezi rémülten.
-    Vagy tudod, mit ne is válaszolj. – kezét a számra tapasztotta. Pár percig csak így álltunk miközben egymás szemét fürkésztük. Majd, hogy véletlenül se rontsam el ezt a meghitt pillanatunkat elvéve a kezét a számról kicsit vadabban megcsókolt. A víz csak zubogott, de a külvilág lassacskán kezdet megszûni. Legalább is számomra.

Nem tudom mióta csinálhattuk, amikor hirtelen már megint eltolt magától. Ez már nagyon idegesít így a tudtára is adtam.