-         - Elég csúnyán összevesztetek. – ül le a padom elé a nõi hang tulajdonosa.

-          -Kérlek, most hagyj, hogy a magány elemésszen. – közlöm vele fel se nézve rá.

-          -Csak azért mondom, mert a két párzásra jelentkezõ hímed épp egymás arcát formázzák át, vagyis inkább Yumei végez illegális arcplasztikát Han- on.

-          -Micsoda? – nézek végül rá rémülten.

-          -Az ebédlõben megy a harc. – közli én meg egy gyors biccentéssel megköszönöm majd a megadott koordináták irányába indulok. Rohanok minta az örült és miután lefékeztem a büfénél valóban azt látom, hogy a nagy tömeg két embert vesz körbe.  Nagy nehezen átfurakodok rajtuk mivel sokan csak úgy vélték, hogy csak furakodok a jobb kilátási pontokért.

-          -Han! Ezt ketten kell lerendeznünk nem falkákkal! Szóval, ha van elég vér a pucádban, akkor iskola után az udvaron verem véresre azt a rohasztó képed! – Yumei szikrázó dühvel az arcán sziszegi Han – nak miközben Jinbei épp azon van, hogy ez az idióta ne csináljon még nagyobb bajt. Bár így is elég nehezen tudja visszatartani.

-         - Fejezzétek be! – kiabálok rájuk és jobbnak látom, ha közéjük állok.  

Han gúnyosan elvigyorodik. Legszívesebben leköpném. Yumei viszont mérgesen néz rám. Állom a tekintetét nem is szólunk egymáshoz.  Az ütés, amit jogosan adott még mindig látszódik egy kicsit feldagadt.

-          Yumei kérlek, csak felejts el. Engem is meg Han-t is. Mintha mindez meg sem történt volna. – mondom neki a könnyeimmel küszködve.  Legszívesebben sírva átölelném, és mindenért bocsánatot kérnék tõle, de már nem tehetem. Meg kell védenem.

Nem várom, meg a válaszát csak otthagyom miközben Han-t magammal ráncigálom.   Elhagyva az ebédlõt hosszasan vitatkozok Han- nal.

-         - Olyan hülye vagy, hogy nem veszed észre!- a dühtõl és csalódottságtól észre se veszi, hogy ott állok mellette. Igaz csak egy lány vagyok. Ez melegeknél jelentéktelen.

-         - Mégis mit nem veszek észre? És egyáltalán ki vagy te? – kiabál rám. Na, szép igazi úriember ez a fasz is.

-          - Azt, hogy Cora milyen szarul színészkedik. Amúgy Cora osztálytársnõje vagyok. Az egyetlen lány aki nem esik hanyatt a testedtõl. - nézek rá unottan. A megjegyzésem csak egyik fülén be a másikon ki távozik.

-          -Amúgy tényleg hagyod, hogy vége legyen?

-          -Nem , nem hagyom beverem Han képét. Még ma Cora-t pedig észhez térítem. – közli, mintha ez ilyen egyszerû lenne.

-          -Ja, utána meg boldogan éltek, míg meg nem haltok. – folytatom a mesét gúnyosan.

Nem válaszol. Látom, hogy próbál figyelmen kívül hagyni. Hát jó akkor csak simán beavatom.

-         - Han ma reggel megerõszakolta és megfenyegette Cora-t. – mondom el neki azokat az infókat, amik után talán rájön, hogy Cora miért viselkedik úgy ahogy.

-          -Mi?- 5 perc gondolkodás után folytatja.

-          -Miért nem szóltál nekem vagy állítottad meg? – vágja a fejemhez mintha rajtam múlott volna minden.

-          -Elõször is lány vagyok. Nem fogok le állni egy totál agresszív csávóval szuperhõsnõ megmenti az ártatlanokat játékot játszani. Másodszor nem voltam ott mikor történt csak mikor Cora visszajött le se tagadhatta, hogy mi történt vele. Kisírt szemek, meggyötört test, elveszett lélek. Általában az erõszak jelei. És Cora eleinte mikor Han- nal elkezdet járni sokszor produkálta ezt. Igen régebbrõl is ismerem, de mint csak látott ismerõs. Igazából nem sokat beszélünk egymással. Csak ezt már rossz nézni, hogy mennyire nem érted, hogy az élet nem csak móka és kacagás. Cora itt csak egy áldozatt. Aki neked akkar jót és  amaga módján próbál megvédeni.

Látom rajta a döbbenetet. A haverja szintén lesokkolt állapotba került.

-          -Aszta, nem sok középiskolában történik ilyen sok dráma. Hamarosan spanyol szappanoperába térünk át. - töpreng hangosan.

-          -Amúgy Jinbei vagyok, benned kit tisztelhetünk? – nyújt felém kezet.

-          -Ne, reménykedj nem vagy az esetem. És Lucy. – viszonzom a kézfogást.

-          -A nõk kegyetlenek. – mondja megjátszott szívfájdalommal.

-          -Mégis akkor mit tegyek? – zökkent ki az ismerkedésünkbõl Yumei.

-         - Hát vagy lemondasz tényleg róla és békén hagyod vagy kitalálunk valamit, hogyan is tudnánk elérni, hogy Han eltûnjön az életébõl. Gyilkosságot nem támogatok. – közlöm gyorsan mert a Jinbei srác már nagyon beleélte magát.

-          -Akkor mégis, hogy iktassuk ki, ha a gyilkosság tiltó listán van? – kérdezi Jibei.

-          -Hát vagy ki kéne rúgatni bár ez nagyon nehéz és jól felépített tervel kéne kiviteleznünk vagy csak szimplán Yumei az udvaron elintézi a lehetõ legnagyobb szurkoló tábor szeme láttára.

-          -Nekem olyan érzésem van, mintha hasznot akarnál ebbõl kihúzni. – méreget Jinbei.

-          -Ugyan kérlek ilyen nõnek látsz?

-         - A nõk sok mindenre képesek. Miért mennyiért árulnád a jegyet. - ezek szerint neki is tetszik.

-         - Elég legyen, nem csináltok a magánéleti problémámból showt.- kiabál ránk Yumei mérgesen.

-          -Csak vicceltünk! –  Karolom át. Yumei ma nagyon nincs toppon. Mondjuk érthetõ Cora dobta és még azt is megtudta, hogy miért szóval elkönyvelhetjük, hogy szar napja van. Ráadásul egy új idegesítõ barátnõre is szert tettünk. 

Vasárnap este Yumei hazavitt majd forró csókolózásunkat David szakította, meg amikor a bejáratnál berángatott a házba.  Alig vártam, hogy Hétfõ legyen és a szüneteket Yumei- vel tudjam tölteni. Így az este nagyon lassan telt el mivel folyton a hétvégén járt az agyam. Másnap kómásan is keltem, de pont nem érdekelt, mert így is jó leszek Yumei- nek. Összeszedtem magam majd lebattyogtam a konyhába. Apa már nem volt itthon, anya épp reggelit csinált David meg az asztalnál ült és tekintetével épp felnyársalni készült. Nem vártam meg, hogy újabb vitába kezdjünk. Felkaptam egy almát és már siettem is ki a házból. A metrón teljes hangerõre tekertem a fülesemet. Talán túl hangos volt, mert a mellettem ülõ nénike nagyon rosszallóan nézett rám, de ez engem hol érdekel mindig is öreg ellenes voltam. Csak foglalják a helyet. Egyáltalán minek utaznak?

Beérve a suliba a folyóson megláttam Yumeit ahogy épp Jinbei fárasztja. Szegénykém gondoltam kimentem, amikor is valaki elrángatott az egyik terembe.

-          -Han már megint mi van? – na, pont õ nem hiányzott.

-          -Ennyire azért ne örülj! – néz rám megjátszott durcijával.

Nem mondtam semmit csak néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-          -Nem áll jól a szemöldöktánc. – közli, majd durván letámadja az ajkaimat. Megpróbálom ellökni, de hiába. Izmosabb nálam, magasabb és mindig is erõs domináns hím volt. Szóval esélytelen, de még se adom fel. Elvégre én már Yumei-hez tartozom. Karmolok, rúgok meg harapok. Egyik se add hosszú távú nyugalmat.  Õ, nyugodtan csak folytatja. Tovább halad kezeimet az övével összeköti, pólóját levéve a számba gyömöszöli, majd belesuttogja a fülembe:

-          -Itt az ideje, hogy visszavegyelek. – tagját bejáratomhoz helyezve durván belöki.

Elsõ könnycseppek utat törnek maguknak. Kiszolgáltatottan viselem el a kínzását. Csak Yumei ne tudja meg.

Viszonylag sokáig gyûrt hisz az elsõ órát is lekéstük, de pont ez zavar most a legkevésbé. Miután végzet nyakamhoz hajolva egy csúnya nagy szívásnyomot hagy rajta. Kezeimet oda kapom az új sebemhez. Könnyes szemekkel nézek rá.

-          -Ne, néz így. Én csak visszavettem azt, ami az enyém. – közben az ölébe húz és átölel.

-          -Mostantól kerülöd Yumei-t. Nem beszélsz hozzá, ha hozzád szól. Nem kerülsz vele semmilyen kapcsolatban. Mától megszûnik létezni neked vagy egy nagyon jó barátom segít abban, hogy végleg kiiktassam. - közben hozzám bújik.

Nagyon jól tudom, hogy milyen barát. Ölt már embert és jó alibivel mindig megúszta plusz fogyatékos tehát senki se akar semmit se rákenni így minden piszkos melót elvégez, mert úgyse lesz belõle baja. Nem akarom, hogy Yumei-t is bántsa. Jó megölni biztos nem fogja, mer egy középiskolást nehezebb nyomtalanul eltüntetni,de biztos vagyok benne, hogy komoly baj lenne abból, ha Han tényleg ráuszítaná Yumei-re. Nem, ezt nem akarom, de Han- nal se értek egyet. Én már nem vagyok a tulajdona. Máshoz tartozom, de mégis, ha ezt most kikiabálom neki annak csak Yumei látja a kárát. Han túlságosan bedühödött.

-          -Rendben van. – sóhajtok és próbálom megjátszani a nyugodtat, de érzem,  nem sokig megy ezért remegve felállok az ölébõl. Nadrágomat visszahúzom és gyenge lábakon ki megyek a terembõl. Miután elég messze kerültem tõle sírva lerogytam a folyosóra. A második órát pedig végigsírtam.

Harmadik órára viszont már nagyjából összeszedtem magam ezért beültem. Persze az osztály megpróbált faggatni, hogy mi történt.

-          -Mi a baj? Jól vagy? Yumei- vel összevesztél?- stb. Csak folyamatosan faggattak.

-          -Persze minden oké. – erõltettem magamra egy mosolyt.

-          -Csak por ment a szemembe. – hazudtam nekik a szokásos vidám arcommal.

-          -Esõben? – kérdezték hitetlenkedve.

Kinéztem az ablakon és valóban úgy esett mintha csak özönvíz elõkészület lenne.

-          -Esõben. – válaszoltam vigyorogva majd inkább az órára koncentráltam, mert idõközben végre a tanár is szándékozott megjelenni. Bár tökre megértem. Kevés fizetés, sok hülye. A legrosszabb munkakörülmény, ami csak létezhet. Bár bányásznak se lehet egy leányálom az élete.

Hamar letudtuk ezt az uncsi órát is. És mikor megszólalt a szünetet jelzõ csengõ a gyomrom összeszorult. Fõleg azért mert láttam Yumei- t ahogy a terem elõtt vár. Lány osztálytársnõim rögtön körbevették. Faggatták, fotózták, és autógrammal nyaggatták, de õ hõsiesen állta a sarat és csak teljesítette a kéréseket.  Én viszont még mindig nem mozdultam. Talán megunta a kinti várakozást, mert fogta magát és a padomhoz sétált.

-          -Szia Cora!- köszönt mosolyogva.

Nem válaszoltam csak kikerültem és a lehetõ leggyorsabban igyekeztem otthagyni, de õ még épp , hogy eltudta, kapni a karomat.

-          -Cora, mi bajod? – értetlenül néz rám. Annyira sajnáltam, de mindent csak érte teszek.

-          -Mi lenne? És engedj el! Nem vagy a pasim, hogy itt szorongasd a kezem. Dugtunk és ennyi. Azt hitted ez szerelem. Olyan naiv vagy. – ordítanék, de akkor oda minden rájön és továbbra is kitart mellettem. Ezért csak gúnyosan nézek rá.

-          -Cora…. – nem hagyom, hogy folytassa ezért csak minden hazugságot a fejéhez vágok.

-          -Párszor lefeküdtem veled. Nem értem miért élted magad bele ennyire. Amúgy is két külön világ vagyunk. Meg olyan kis suta vagy, ha nem kezdeményeztem volna a szexhez is csak évek múlva jutottunk volna el. Túl béna vagy. Inkább keres egy másik kezdõt. Én a profikat szeretem. Most ne néz így. Hisz már volt ehhez hasonló élményed. Nem ez az elsõ szex barátságod nem? Bár inkább ezt csak többnapos szexnek hívnám, nem barátságnak. Mert, hogy semmit se érzek irántad az fix. És…

Szótlanul hallgatja, a szófosásomat, majd megragadja a karomat és az udvarra ráncigált ki.

Kellõ távolságba érve minden kíváncsi szem elõl szembe fordul velem és kíméletlenül rákérdez.

-          -Akkor tehát vége, ha jól értelmezem? – dühöt, félelmet, sértõdést, magányt láttok a szemeiben.

-         - Igen. – mondom neki bizonytalanul a szemkontaktust kerülve.

-          -Mond, hogy beképzelem a bátyám jelenlétét! – nézek rá Yumei-re.

Õ, nem felel semmit.  Én meg kétségbeesetten nézek a nem képzeletbeli tesómra.

-          -Szia, öcsi! – vigyorog idegesítõen.

-          -Mit keresel itt? – morgok rá.

-          -Csak egy régi jó ágyast jöttem meglátogatni – feleli vidáman.

Nyitnám ki a szám, hogy elküldhessem melegebb éghajlatra, de visszalök a szobába és Yumei-t is magával húzza, majd az ajtót maga után becsukja.

-          -Szóval a kisöcsémet gyúrod? – kérdezi, miután felénk fordul.

-          -Megmondtam te vagy akár Han se tud eltántorítani Cora-tól. – néz rá Yumei elszántan.

-         - Nem is áll szándékomban. Csupán csak leellenõrzöm, hogy méltó vagy –e az én drága kisöcsémhez?

-         - David húzz innen! - sziszegem neki mérgesen. Most már nagyon idegesít. Õ, csak vidáman mosolyog, miközben a szekrényeket kezdi el kihúzni.

-          -Mit keresel? –kérdezzük Yumei- vel kissé értetlenül.

-          -Olyat, ami megnyugtat, hogy semmilyenfertõzést nem adsz át az én drága kisöcsémnek. – hogy mekkora geci repült át a gondolat az agyamban.

 Mielõtt bármit is reagálhatunk volna a tahóságára, kinyílt az ajtó és Yumei apja lépet be.

Hát meglepõen elég dermesztõ hideg és csönd lett. Szúrós tekintettel mér végig.  Állom a tekintetét és láttam, hogy ez nem tetszett neki.

-          -Ki ez a hímringyó? – kérdezi miközben fintorogva mér végig.

-         - Hé, papa vigyázz a szádra. – sziszegem neki. Nem mond, semmit közben bátyám gúnyosan mosolyog és Yumei idegesen nézi az apját. Szép kis hétvége mondhatom.

-          -Te! – mutat rám Yumei apja. – Csomagolj és húzz innen a francba.

Nem tudtam, hogy mit reagáljak erre. Szóljak, vissza vagy csak maradjak csöndben, de mielõtt bármit is reagálhattam volna David megragadta a karomat.

-         - Ne aggódjon, haza viszem ezt a gézengúzt. – majd kiráncigált a szobából.

-          -David engedj el! – kiabálok vele, de semmi erõsebb nálam és kegyetlenül elhurcolt.

Futólag hallottam Yumei- t és apját veszekedni a szobában.

-         - Mégis mit képzelsz, egy prostit hozol a kisházamba? – ordított Yumei-re.

-          -Õ nem prosti. Szeretem. És az se érdekel, ha neked nem tetszik. Nem engedem, hogy ezt, kapcsolatomat is tönkretedd.

-         - Keres végre egy lányt!

-         - Nekem õ kell!

A beszélgetés további részét nem halottam, mert David addigra már a kocsihoz elhurcolt.

-          -Szállj be!

-         - Majd, ha fagy. – teszem karba a kezem.

-         - Jó nekem így is jó. – elõveszi a telefonját.

-          -Mire készülsz? – kérdezem félve.

-          -Apa? Cora egy fiúval van. – mielõtt folytathatná, kikapom a kezébõl a telefont és kinyomom.

Nem szól, semmit csak engem figyel.

-         - Ez mire volt jó? – kérdezem mérgesen.

-         - Felejtsd el õt.  Õ, nem való hozzád. Igen, egykor kavartam vele, mint gondolom már mesélte. – mondja, mert látja az arcomon, hogy nyoma sincs meglepõdöttségnek.

-          -Õ már nem a tied! – morgom neki.

-         - Nem is kell, csak nem akarom, hogy ne éld ebbe az egészbe magad.

-          -Õ teljesen más kategória, mint te. tanulj szépen légy ügyvéd, keres egy másik fiút vagy lányt és töröld ki az emlékeidbõl.

-        -  Miért akarod elvenni a boldogságomat?

Nem válaszol semmit. És közben Yumei és apja is megjelenik. Az öreg idegesen méregett engem.

-          -Viszont most te jössz! – mondta miközben lehuppant az ágyra.

-          -Mire gondolsz? – kérdeztem miközben a kezemet megfogva az ölébe húzott.

-          - Tudom, gyûlölsz az érzéseidrõl beszélni, de ha nem mondod, el mi a konkrét bajod nem tudok segíteni, hogy elmúljon. És most nem arra a bajodra gondolok, hogy abba hagyom félúton a szexet meg egyéb faszságaim! Képzeld, azok engem is idegesítenek! – csak kuncogni tudtam mindezen. – na, de akkor elmondod, mi nyomja a szíved?

-          - Hát… - helyezkedtem el kényelmesen az ölében. Mégis úgy voltam vele, hogy ha neki szabad minden, akkor nekem is. Ezért válasz helyett csak csókolgattam. Felébresztve benne domináns énjét.  Rögtön vissza is tér korábbi munkájához. Ismét a fenekem kényeztetésével van elfoglalva, ha most abba hagyja, esküszöm, hogy megölöm.

Új területeket felfedezve pedig tovább halad combjaim belsõ részét miközben ujjaival még mindig bennem játszott. Egyre hangosabban nyögtem és kezemmel sokszor merevedõ tagja felé kaptam, hogy érezze, én azt akarom.

Végül megkegyelmezett és az ujjait kihúzva kis pajtását helyezte lüktetõ lyukamhoz. Megcsillantak szemeim. Végre hát itt van. Aztán telnek a másodpercek és csak oda dörzsöli.

-          -Yumei! – szólok rá mérgesen.

-          -Direkt csinálod igaz? – ha nézéssel gyilkolni lehetne, õ már triplán halott lenne.

-          -Ez csak természetes hercegem. – vigyorog és én már azon vagyok, hogy visszaszólok, amikor rám hajolva behatol.

Egy pillanatra a levegõ vétel teknikáját is elfelejtem, szemeim elkerekednek, majd megindulnak az elsõ könnycseppek.  Annyira akarom, mégis most azt akarom, hogy húzza ki tüstént. Feszít és fáj. Egyáltalán nem élvezem. Akkora, hogy menten kettészakadok.  Tudtára is adom. Kezeimet mellkasára helyezve megpróbálom lelökni magamról, de esélytelen. Válaszként szorosan átölel, és még mélyebbre hatol. Szinte már fent a hasamban érzem. Yumei késõbb enged a szorításból, de ez által a tempóját is megnöveli.  És végül eléri, amit akar. Megtalálva azt a bizonyos pontomat eléri, hogy ívben megfeszüljek és élvezek magunkra, de pihenni se add, idõt folyamatosan bennem van és ki be egyre jobban mozgatja. Megint elmegyek és megint. Komolyan már nem lesz mit kiélveznem miközben õ még egyszer se ment el.  Pedig érzem, hogy mennyire lüktet bennem.

-          -Cora! – nyög a fülembe.

-         - Én… mindjárt elélvezek. – kezd nagyon a határán lenni.

-          -Csináld! Élvezz belém! - adom meg neki az engedélyt.

Nem válaszol csak gyors tempóra vált. És nem kell, sok mikor megérzem, hogy váladékát mélyen belém élvezi. Ajkaim szétnyílnak és legszívesebben felsikítanék, de a hangom valamiért cserben hagy így csak némát adom tudtára, hogy baszki ez nagyon ott van.

Pár percig csak lihegünk, még a farkát sincs ereje kihúzni belõlem. Mégse rendezek hisztit, mert jelenleg gondolkodni sincs erõm. Csak kábán fekszem alatta, mint egy magatehetetlen felfordított teknõs.

Pulzusunk, légzésünk helyre állta után kihúzza a már elernyedt farkát.

Kezem önkéntelenül a hasamra teszem. Szinte már-már megtermékenyített. A gondolat hatására egy pimasz mosoly fut az arcomra. Értetlenül nézi mosolyom, de mégse firtatja, csak arcomat simogatja, miközben ismét lehajol, hogy ajkaimat birtokba vehesse. Csöppet se ellenkezek inkább engedek.

-          -Yumei! – nyögök, bele a csókjába mikor érzem, hogy termése távozni készül. Elenged, és nem érti, mit akarok, de miután jeleztem, hogy most ezt muszáj, kimosnom a fürdõben végül elenged. Feltápászkodok nagy nehezen és csöpögve a fürdõ felé veszem az irányt.

-          -Nagyon szexi vagy így. – mondja vigyorogva.

-          -Azt gondolom, hála neked most ott lent premier plánban láthatod a vastag belem felépítést. – tér vissza cinikus énem. 

Az erkélyen meg is találtam és miután én hisztiztem õ pedig próbálta kiszedni, hogy akkor most mi is a bajom jobbnak láttam, ha inkább rátérünk a ma programra.

-  Yumei.. megyek átöltözöm utána kimegyünk? – kérdezem és indulnék is teljesíteni, amikor megállít.

- És mi lesz a reggelivel?

- Emellett fürdened is kell! Tegnap sem fürödtél! – morogja.

- Büdös vagyok vagy mi? – háborodok fel.

- Inkább nem sértelek meg. – feleli gúnyosan. Amit, nem hagyhattam beszólás nélkül.

- Olyan anyáskodó vagy! – nyújtom ki rá a nyelvemet erre õ elkapta és egy nyelves csókot adott, amit buzgón viszonoztam.

- De te se fürödtél. – mondom neki csak, hogy ne csak én érezzem magam büdös bogárnak.

- De igen fürödtem. Mivel korán keltem mindent megcsináltam. – basszus ne már egybõl erre gondoltam. Oda a közös zuhinak – Vagyis.. inkább csak áztattam magam. Cora, szeretnél velem fürödni? – javítja, ki magát mikor látja, hogy nem tetszett a válasza.

Elpirultam és egy aprót bólintottam. A fene, gondolta volna, hogy így reagál majd.

-          Ne, nevess, hé!- kiabálok rá, de válaszként csak nevetve a hátára kap. és megindul velem a fürdõ irányába miután tisztáztuk, hogy rendes zuhi utána irány a Jacuzzi.

A rendes zuhit kicsit gyorsan letudtuk, mert én izgatott voltam, hogy milyen is egy jacuzzi? Sose ültem még benne. Csak pornóban láttam illetve néhol még más filmben.

Elõször õ ült be majd én háttal neki az ölébe. Átkarolt és ismét elkezdte simogatni a hasamat.

-          Nem lesz kis babánk, ha erre megy ki a játék. – gúnyolódok vele, mert látom, nagyon élvezi azt, hogy megtalálta mi is az, amivel akkora örömet tud okozni, mint még soha. És még mindig nem tetszik, hogy tisztában van a gyenge pontommal.

-          Nem baj egyenlõre, nem is kell. – felei és hallom hangján, hogy már totál nem tudom felidegesíteni a hülyeségeimmel.

Megelégeltem, hogy már 10 perce csak a hasamat simizi ezért pózt váltottam és szembe fordultam vele majd átkarolva a nyakát ezt suttogtam a fülébe.

-          Akarom a farkad!

Láttam rajta, hogy elpirul én pedig önelégült vigyorral nyugtáztam, hogy azért nem kanászodott el teljesen.

-          Rendben. - feli pár perc csönd után én meg döbbenten néztem rá.

-          Most tényleg szexelünk? – el se akartam hinni. Isten minden bizonnyal létezik.

-          Igen, szóval, ha elkezdesz sírni, akkor se állok meg. – bár amilyen hangsúllyal mondta kétlem, hogy betartaná. A hangja úgy remeget akár egy nyárfalevél.

Egy szó nélkül bólintottam majd forró csókcsatába kezdtünk. Az ajkait kezdtem el harapni, hogy érezze, mennyire be vagyok indulva. A reakció nem váratott magára. Tetszett neki nagyon is, ezért válaszként a gerincemet kezdte el simogatni. Majd a keze folyamatosan levándorolt a popsimra. Mikor célba ért ujjaival bejáratomnál kezdett el körözni. Kéjesen felnyögtem a mozdulatra. Viszont ajkaimat nem engedte el így a szájába nyögdécseltem.

Nem váratott sokáig hamar belém tolta az egyik ujját. Ami kellemes bizsergéssel fogadtam majd miután érezte õ is meg én is, hogy ez nem elég fokozatosan pakolt hozzá még.

Kezdtem elveszni a játékában. Iszonyat jól ujjazott. Meg merem kockáztatni, hogy még Han -nál is jobban. Aztán abba hagyta és kihúzta.

-          Szerintem itt álljunk meg.

-          Hülye vagy? Kitágítasz aztán, szevasz tavasz? – azt hittem menten felrobbanok. Direkt köcsög vagy csak megjátssza.

-          DE nincs itt a síkosító plusz gumi se.

-          Baromira nem kell egyik se. Síkosítónak itt a víz a gumi meg alapból nem kell, mert megbízhatsz bennem, hogy semmilyen nyavalyám sincs. Hetente járok szûrésre.

-          Nem azt mondom, hogy nem bízok meg benned, de ez egy nélkülözhetetlen kellék a szexhez.

-          Miért, hogy csináltad a bátyámmal? – totál elrontotta a hangulatomat és ezt kis is mutatva neki azzal, hogy kiszállva az ölébõl mérgesen otthagytam és inkább vissza, mentem a szobánkba felöltözni. Futólag még hallottam, hogy azt kiabálja:

-          Várj már!