Cat:

- Szia, bátyó! – morgom neki álmosan, mikor kinyitom a szememet és látom, hogy ébren van és éppen öltözni készül.
- Szia, Cat! Jól aludtál?
- Aha! – bólogatok elégedetten, majd nyújtózok egy hatalmasat, mire a takaró lecsúszik teljesen rólam és meztelen testemet nem fedi immáron semmi.– Már ennyi idõ van?
- Igen, reggel van, megyek edzeni – bólint és a szekrényhez lép, de végig figyelem minden mozdulatát. Annyira szexi és annyira jó teste van. igazi mázlistának mondhatom magam, hogy pont õ a bátyám.
- Milyen érdekes! – dünnyögöm halkan – Szinte minden nap látlak így, meztelenül, és eddig mégsem tûnt fel, hogy milyen hihetetlenül dögös pasi lettél! Amikor szétvertétek a Kampókat, szinte még gyerek voltál.
- Az több, mint másfél éve volt, Cat!
- Tudom – felelem komolyan. – Ez az ötszázkilencvenhatodik nap, azóta.
Mondom pontosan a napon számát, hiszen kicsit a fejemben van, meg csak be kell szorozgatni és akkor már is menni fog mennyi ideje is volt komolyabban.
- Szóval – felülök, végül kiszállok az ágyból. – nem tûnt fel! De ahogy így elnézlek, lassan el kell kezdenem ezzel foglalkozni, mert szerintem már csak napok kérdése, és valamelyik csaj megpróbál elhappolni elõlem!
- Hát, ez nem annyira valószínû – morogja fanyalogva. Tudom, hogy mi a helyzet, hogy nincs szerencséje a nõkkel, de nálam, annál is inkább szerencséje van, de még kicsit félek egy kapcsolatba bele menni. Nem akarom szegény kikészíteni, és azt sem, hogy nagyon sokáig kelljen rám várnia, de még szükségem van egy kis idõre, hogy teljesen rendbe jöjjek.
Leül az ágyra én meg fogom és elé sétálok meztelenül. Mikor megállok, látom, hogy alaposan végig méri a testemet, ami csak önbizalommal tölt el, mert így legalább tudom, hogy még mindig vonzó vagyok és nem adtam semmit lejjebb a vonzalmamból. Remélem ezt más is így fogja gondolni, mert olyan jó lenne. A bandában a többi csaj csak irigykednek rám, de engem különösebben nem érdekel. Pletykálnak minden félét, de hidegen hagy, mert csak az a lényeg, hogy én mit tudok és Angel mit tud.
Felveszi a másik cipõjét, majd feláll és csak kb fél fejjel magasabb nálam így nem kell nagyon felnéznem, ha a szemébe akarok nézni. Kezeimet felemelve simítom meg az arcát, majd folyamatosan lejjebb csúsztatom, és meztelen mellkasán állapodik meg kezem.
- Pedig higgy nekem! – mosolygok rá kihívóan. – Dögös fiú vagy… Olyan dögös, hogy ha netán megpróbálnál leteperni, nem biztos, hogy lerúgnálak magamról!
Megsimogatja arcomat és egy puszit kapok ajkaimra.
- Aranyos vagy, hugi! – elmosolyodik végre. – De tudod, hogy meg fogom várni, amíg rám mászol!
Elnevetem magam mondatára, hiszen ezt a részét már tisztáztuk.
- Igen, tudom! De azért hadd próbálgassam a varázsomat rajtad! – válaszolom, majd megfordulok és bemegyek a fürdõbe. – Megvársz? Öt perc alatt kész leszek, és veled tartok! Utána meg elvihetsz abba a híres-neves suliba!
***
Mikor végre vége van, a sulinak kifele haladok a suliból. Iszonyatosan hosszú nap volt ez így és nagyon-nagyon unalmas, de ha a társaságot nézzük, akkor tûrhetõnek lehet nevezni. Ahogy mondani szokták. Minden rosszban van valami jó. Kifele menet meglátom bátyót, akire háttal áll nekem.
- Szia, bátyó! – köszönök neki mosolyogva.
- Szia! – felém fordulva megvillantja gyönyörû mosolyát, amivel le tud venni teljesen a lábamról. – Na, milyen volt az elsõ napod?
- Szerintem te jobban élvezted volna! – vonom meg a vállamat – De nem volt rossz. Tényleg, biztos nem akarsz beiratkozni te is?
- Majd meggondolom – válaszolja, de tudom, hogy ennek semmi nem lesz eredménye, mert õ csak az én sorsommal akar és fog is foglalkozni, aminek annyira nem örülök, de hát nem tudok mit kezdeni. Õ a bátyám és én meg szót fogok fogadni neki, mert így is csak egy kolonc lehetek a nyakán. – Gyere, menjünk!
Beülünk a kocsiba és már hajtunk is haza fele, amit annyira nem várok, mert akkor sorsom lesz leülni tanulni. Már csak abban reménykedek, hogy ha valamit nem tudok, akkor segíteni fog nekem és akkor minden rendben lesz, meg legalább azzal õ is tanulni fog egy kicsit, ami csak még jobb lenne mindenki számára.
***
A fõhadiszálláson most perpillanat minden nyugis. Én a szobámban ülök, de az ajtóm nyitva van és éppen a tanulni valóval szenvedek, mert nem akarom csalódást okozni bátyuskámnak. Azt akarom, hogy büszke legyen rám és ha kitanultam mindent, amit szeretne meg elvár tõlem, akkor olyan társa legyek, amilyen esetleg vágyik. Aki megbecsüli és tisztelni fogja élete végéig.
Ahogy kicsit elkalandozik a gondolatom, egyszer csak megszólal a telefon, amire én is felfigyelek. Felállok az ágyról és kimegyek az ajtóba. Onnan hallgatom, hogy mi történik, és mit beszél, mert ha menni kell, nem fogok itthon maradni, mert én is a bandához tartozok.
- Mondd, Kiscica! – szól bele a telefonba így már tudom, hogy kirõl van szó, mert csak egy embert nevez cicának, de azt is csak azért, mert tudja, hogy utálja. Egy kis szünet és látom, hogy Angel arca megváltozik.
- Ne avatkozz közbe! Mindjárt ott vagyunk!!!
Felpattan és már egy is, mire én sem tétlenkedek. Felveszem, amit kell és követem, ahogy csak tudom. nem kérdezek semmit, csak követem. Mikor leérünk, elkiáltja magát.
- Böhöm! Szõke! Trombitáljátok össze a bandát! Balhé van, a Gödörben! Fegyvereket hozzatok, és ne csak csúzlit! – a többiek pattannak, és már mennek is riasztani a többieket, hogy készüljenek, mert menni kell.
Egy kis idõ elteltével már a kocsikban is vagyunk, már elég sok felnõtt korú van a bandába. Kicsit rosszul is érzem magam, hogy én vagyok a legfiatalabb, de nem tehetek róla. Angel-t meg soha nem fogom elhagyni.
Elõre ülök be Angel mellé és még Böhöm is mellénk vágódik. Nem mondok semmit, csak ahogy tudok inkább Angelhez húzódok, csak hogy ne kelljen Böhömhöz nagyon hozzá érnem. Nem tudom, de még a banda tagoktól is nagyon viszolygok. Mikor mindenki beszállt minden hova, Angel nagy sebességre kapcsol, és már repesztünk is Gödörbe.
Mikor megérkezünk egybõl a banda és a társaink közé áll meg, míg a többiek körbe vesznek minket kocsijaikkal. Angel felül a támlára én meg Böhömmel inkább kiszállok és csak farkas szemet nézünk a bandával. Nem szeretek nyomorogni és most már Angel-hez sem tudok annyira hozzábújni.
Mikor alaposan szemügyre veszi, a fiúkat megszólal:
- No, mizu srácok? Mégis, mi a retkes-ótvaros-halál-faszát terveztek ti a területünkön?!?!?!
- Nagyon megtetszett a területetek és szeretnék elvenni magunknak. – mondja, mire Angel-re nézek, hogy erre mit fog mondani. Leszáll a kocsiról és elõrébb lép.
- Azt leshetitek. Miért a terület és mi foglaltuk el hamarabb. Tudjátok mi a törvény. – mondja komolyan.
- Milyen törvény? Ha a törvény ezt megtudná, akkor már rég a sitten kötöttél volna ki. – mondja nevetve, amire kicsit tovább hergeli Angelt, de tudom, hogy tartani fogja magát.
- A bandák törvénye. Amíg nem tudod mi a szabály, addig ne jártasd a szád. – a hangja túl komoly.
- Ne szólj be jól van? különben egy lövést eresztek a fejedbe. – próbál keménykedni, mire megijedek és odamegyek.
- Ne. – mondom és megfogom Angel karját, aki felém fordul.
- Ne aggódj nem lesz semmi gond, csak a száját túráztatja.
- Nocsak, milyen szép kis pipi van a bandátokba. – jegyzi meg egy másik srác. Ránézek és megnézem ki az. Rövid barna haja van, és ami a legfurcsább vörös szemei. Soha nem láttam még ilyet, bár ettõl én kicsit megijedek. – Mi van, csak nem buksz rám kiscica? – kérdezi, mire kicsit jobban Angelhez bújok, de úgy csak õ érezze, és a srácra nézek.
- Álmodik a nyomor. – válaszolom. – Ha az utolsó pasi lennél se kellenél. Mocskos pasi. – mondom neki és egy kis undor is megjelenik az arcomon, mire közelebb lép hozzám.
- Ezt már sok mindenkitõl hallottam cicus a végén még is olyan élvezettel nyögdécselték a nevemet, hogy Ahhh... Ez az csináld még Taiki… ne hagyd abba. – mondja utánozva a csajok hangját, mire mindenki röhögésbe tör ki a bandájából. – A végén te is meg fogod mondani. – mondja vigyorogva, mire érzem, hogy Angelnek megfeszülnek az izmai és elindul, de megfogom.
- Angel hagyd. Nem ér annyit. – mondom neki és kicsit könyörögve nézek rá, mire csak rám néz és nagyot sóhajt, végül vissza a srácra.
- Ha egy ujjai is hozzá mersz nyúlni. A tökeidet a letépem és lenyomom a torkodon. – mondja komolyan és elég dühösen.
- Na, lássuk, mire vagy képes nagy legény. – próbálja tovább húzni Angel agyát, de nem hagyom.
- Angel. Kérlek. – mondom neki, de még mindig nem engedem el.
- Fiúk menjünk innen. Itt is csak egy senkik vannak. – mondják és elindulnak. Érzem, hogy bátyus válaszolna és elindulna feléjük, de nem hagyom, valamit tennem kell. Tudom is hogy mit elé állok és megcsókolom. Ezen nem kicsit meglepõdik, majd lenyugodva magához ölel és érzem, ahogy lenyugszik.
Mikor a kedélyek lenyugodtak visszamegyünk a fõhadiszállásunkra. Megérkezésünk után bemegyek, a szobába becsukom az ajtót és ahogy vissza gondolok a történtekre kicsit elkezdek remegni. Leülök az ágyra és próbálom elrakni oda a történteket ahol a többi rossz van a múltam, hogy ne is kelljen rá emlékezni, mikor bejön Angel.
- Cat. Jól vagy? – kérdezi aggódva. Felülök és próbálom lefoglalni a kezemet, hogy ne lássa remegni.
- Igen jól vagyok, ne aggódj. – mosolygok rá. Nincs, szerencsém odajön és megérzi, hogy remegek, nagyon félek.
- Cat hisz te remegsz. Félsz tõle igaz? – néz a szemembe, mire már tudom, hogy felesleges erõsnek mutatnom magam. Nem mondok, semmit csak bólintok. – Nem fogom hagyni, hogy bántson vagy akár hozzád érjen. – mondja komolyan és a szemembe néz.
Nem szeretem, amikor ilyen komoly. Közelebb mászok hozzá és az ölébe ülve bújok hozzá, mire megölel, és a hátamat kezdi el simogatni. Annyira meg tud nyugtatni a közelsége és annyira.
A nap hátra lévõ része nyugisan telik a banda lent pörög meg bosszankodik a történtek miatt, de engem nem érdekel. Inkább vagyok még mindig Angel ölelõ karjai között el sem engedett azóta.
***
Másnap reggel Angel elvisz suliba pedig annyira nem akarok menni még egy sort könyörgök is neki, de nem engedi, hogy otthon maradjak. Nagyon rossz sejtésem van, amikor meglátom a sulit, de nem szólok semmit. Csak az épületet nézem és nagyot sóhajtok.
- Nyugi Cat. Nem sokára megint otthon lehetsz. – mondja, majd odahajol, és egy puszit kapok ajkaimra. Elmosolyodok, majd kiszállok, de visszanézek.
- Aztán tényleg itt legyél, mikor végzek. – mondom mosolyogva, amire csak elkezd nevetni.
- Itt leszek akár csak tegnap. – mondja, majd megvárja, amíg bemegyek a suliba és elhajt. Bemegyek az épületbe és az osztályterembe is. Nincs semmi izgalmas, ezért kinézek a folyosóra, akkor viszont a végzetemmel találkozok össze.
- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. – mondja vigyorogva, majd a szembe áll velem, mire a fiúk körbe vesznek. – Hogy vagy kis cicám? – kérdezi és megpróbálja megsimítani az arcomat, de elhárítom.
- Hagyj békén.
- Úgy látom még mindig vad cica vagy. Nem baj én jó modorra tanítalak. – mondja vigyorogva és az állam alá nyúl, amire megremegek és ezt õ is megérzi. – Ni csak nem is olyan bátor ami kis cuciskánk. Jobb is, ha rettegsz tõlem aranyom. – hajol közelebb hozzám és ajkaimra próbál rátapadni, de nem hagyom, eltaszítom és egy pofonnal is jutalmazom, mire a többiek lefognak, de elkezdek ficánkolni, hogy engedjenek el.
- Hagyjátok. Engedjétek el. – hallom hangját és csak ránézek szúrós szemekkel.
- Mit akarsz tõlem? – kérdezem tõle gyûlölködve.
- Hogy alattam sikongass és nevemet nyögd a szádon. – perverz mosoly kúszik az arcára. Legszívesebben leköpném, de nem tehetem meg, mert még is csak suliban vagyunk meg még is csak lány vagyok.
- Azt lesheted. Undorodom tõled. – válaszolom és mélyen a szemébe nézek, miközben próbálom félelmemet eltitkolni, hogy belül mennyire rettegek attól, hogy vissza fognak küldeni oda ahonnan Angel kimenekített. Nem akarom soha többet azt csinálni. Nem akarok vissza esni. Nem.