Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Egésznap az ügyeket intézem a banda körül és azt is megkapom, amit a kicsike kér, mert haverom hozza is nekem a kis bevásároló listát. Meg mondom neki, hogy szerezze be, ha annyira kell neki, mert a legjobb tetkót akarom elkészítetni magamnak, úgyhogy mindent tegyenek meg neki, amit csak kér és amit akar ésszerû határokon belül, meg elõtte engem mindig értesítsenek, ha nagyon meredek kéréssel fordulna hozzájuk.

Végül visszatérek a kicsikéhez. Azt hiszem, hogy ma este mozgalmas lesz és élvezni fogok, mert bizony ma este meg is fogom dugni a kicsikét, mivel eléggé kanos vagyok és régen voltam már kicsit akárkivel is.

Leszedem a ruháimat, amint belépek a szobába. Látom rajzol. Gondolom tervezget, ezért még egyenlõre békén hagyom. Elvonulok a fürdõbe és egy alapos fürdést veszek, hogy minden rendben legyen és ne panaszkodjon a szagomra se.

Nem tudom mikor térek vissza, de csak egy törölközõt tekerem a derekam köré, bár szerintem az is felesleges õ is pasi van így tudja szerintem, hogy mi lesz ha két férfi együtt alszik egy ágyban. Ráadásul ahogy érzem, hogy végig mér egyre nagyobb bizonyságot ad a felõl, hogy õ is élvezni fogja az esti kis ágy akrobatikánkat.

Össze is találkozik a tekintetünk, amire elmosolyodok kicsit, de õ csak visszafordul a füzetéhez.

- Akkor kezdjünk is bele... nekilátok a terveknek. – nocsak ilyen hamar neki is kezd? Pedig én ma nem fogok neki semmit mondani inkább az ágyat fogja alattam nyomni.

- Nem gyors ez egy kicsit? – na jól van egyenlõre még ledobom a törölközõt, majd egy alsót húzok magamra. Kicsit meg kell puhítani a kicsikét.

- Nos, nem szándékozom túl sokáig maradni, szóval nem. Szeretnék hamar túl lenni a dolgon. – oh kezdünk bekeményíteni? Majd meglátjuk mi lesz hamarabb kemény. Te vagy az én farkam. - Elõször is, kezdjük a tetoválás méretével. Azt mondtad, egész testre szeretnél... ez mit jelent?

- Borítsa be az egész hátamat. – válaszolom neki, de nem sokáig lesz itt ilyen kérdezõsködés.

- És milyen stílusban gondolkodsz? Van már konkrét elképzelésed? – kezd el faggatózni én meg eleinte készségesen válaszolok, ahogy az a nagykönyvben szokott lenni, de minden hamarosan meg fog változni.

Na most telt be a pohár. Már látom rajta, hogy tenné fel a következõ kérdést, de nem fog menni, mert hamarabb szólok.

- Itt az ideje, hogy abba hagyd. – mondom szigorúan.

- De még lenne pár kérdésem és végre elkezdhetném rajzolni. – mondja és próbálna kicsit hisztizni, de én ezt a viselkedést nem tûröm el senkitõl sem.

- Pedig én nem fogok válaszolni neked és készülj fel, ha nem olyanra csinálod, amilyenre szeretném, akkor hamarabb fogsz egy folyót találni a fejedben, hogy annyit mondanál bocsánat. – fenyegetem meg, amire végre tényleg abba hagyja és leteszi a füzetet.

- Elmegyek, lefürdök. – a táskájához lép és kivesz belõle pár cuccot, amire szüksége van.

- Rendben, de ha kijössz felesleges felöltöznöd. – jegyzem meg. – Úgy is letépem rólad úgyhogy ne vegyél fel semmit. – mondom komolyan, amire mintha nyelne egy nagyot és be is siet a fürdõbe én meg csak elvigyorodok.

Megrázom a fejemet, de én is leszedem magamról a bokszert, mert hát meztelenül a legkényelmesebb aludni, amikor semmi nem fedi a testet és csak esetleg a takaró vagy a másiknak a bõre. Az nagyon kellemes. Remélem nem fog tiltakozni, mert annak nem igazán örülnék és akkor tuti, hogy erõszak lenne belõle

Eltelik egy kis idõ, mire kilép a fürdõbõl,de felvett egy bokszert meg egy felsõt.

- Te tényleg ennyire hülye vagy és nem fogod fel amit mondok neked? – kérdezem tõle kicsit mérgesen.

- Ha én fel akarok öltözni, akkor fel is fogok. – mondja feleselve, amivel kezd felbõszíteni.

- Szóval akkor nem vetted a célzást, hogy ma este igen is, de megduglak. – mondom ki nyíltan a dolgokat, amire mintha nyelne egyet.

- Engem nem fogsz. Nem az ágyasod vagyok, hanem egy tetkós, akit elraboltál. – milyen kis önérzetes lett.

- Meg felvágták a nyelved és nem tanultad meg, hogy miként beszélj velem. – felállok az ágyról, miközben fel kezdek el haladni, de õ meg elkezd hátrálni.

- Van szólásszabadság mindenki kimondhatja, amit gondol. – próbál a törtvénnyel jönni ellenem. Nem jött még rá hogy teljesen felesleges?

- És ki nem szarja le? –megállok elõtte. – Ha én éppen kanos vagyok, és ha lenézel, akkor meglátod, mennyire vagyok kanos, én mindent megkapok, amit akarok, és most téged akarlak. Benned fogok elélvezni akkor is, ha engeded, akkor is, ha nem ugyan is nem kérem ki a véleményedet. – mondom el tömören és röviden a kapcsolatunk lényegét. Megfogom a kezét, de megpróbálja kiszedni, amit nem hagyok.

- Hagyj békén. – próbál tiltakozni, de csak a fallal szembe fordítom.

- Te akartad, hogy erõszakos legyek. – válaszolom neki. – De így nem foglalkozok semmivel. – suttogom a fülébe, miközben próbálja kikönyörögni, hogy ne bántsam, de ez most cseppet sem érdekel.

Szabad kezemmel letépem róla az alsónadrágját, amire felsikkant. Rántok párat farkamon, hogy még keményebb legyen és biztos elérje a célját. Rácsapok a fenekére, amire kicsit felnyög, de mintha tetszene neki, mert a vágya most kezd nõni, amin elmosolyodok.

Az egyik féltekéjét elhúzom, és oda illesztem a farkamat, majd megfogom és egy határozott mozdulattal hatolok belé, amire felnyög, de egy két könnycsepp is megjelenik a szemébe.

- Érezz csak magadban, hogy milyen vagyok. – mondom vigyorogva, majd szépen elkezdek mozogni benne keményen és vadul.

Nyögések szakadnak fel belõlem, ahogy közeledek a kiteljesedés felé, de nem sokára fájdalmas nyögés nála is átváltja az élvezettel teli kéjes nyögések. Hmmm. A végére meggondolja magát a kicsike. Elengedem, majd elõre nyúlva fogok rá farkára és kezdem el húzogatni rajt a bõrt.

Nem is kell sokat várnom. Hangosan felnyögve élvez el én pedig követem és testébe árasztom az összes magomat, ami csak felgyülemlett bennem és most kijött. Ki is csúszok belõle, majd elengedem, mire összeesne, de karjaimba veszem, és inkább lefektetem az ágyra.

- Válaszolj!- ripakodok rá, a meggyötört nõ pedig összerezzenve fakad újra sírva. Eljöttem hozzá, a nõhöz, aki világra hozott. Anyának nem igzán hívhatnám, mert azon kívül, hogy tetõt adott a fejem fölé, semmi mást nem kaptam tõle.

Eljöttem, mert 19 év alatt sem volt hajlandó elárulni nekem, ki az apám. De tudnom kell... muszáj tudnom.

- James... higgy nekem... én csak téged akalak megvédeni...- zokogja, mire agresszívan hördülök fel, majd a legközelebbi dolgot, ami a kezem ügyébe akad, történetesen egy vázát, frissen szedett virágokkal a falhoz vágok. A porcelán nagy robajjal hullik darabjaira, a szilánok szanaszét futnak a földön...

A nõ felsikolt és reszketni kezd. Dühtõl villogó szemekkel nézek rá.

- Tudni akarom!- üvöltöm magamból kikelve, tajtékzó dühvel. Hozzá lépek, a nõ pedig felsikoltva húzza össze magát. Megragadom a ruhájánál fogva és lábra rántom, aztán kirángatom a sarokból és durván a kanapéra lököm. Zokogva terül ki a szófán, magát átölelve, lehajtott fejjel. Megtámaszkodom a feje mellett a támlán. - Beszélj, Mary, vagy esküszöm, megkeserítem az életed...- sziszegem halk, fenyegetõ hangon, õ pedig újabb sírógörcsöt. Undorom tõle. Nem képes másra, csak bõgni napestig. Szánalmas... de engem nem hat meg.

- James... kérlek... fiam...- súgja rémülten. Elpattan velem valmi. Hatalmas pofont keverek le neki, a szája felreped, a vére nyomot hagyott a bõrömön. Rémülten kapja a kezét a szájához.

- Ne merj így hívni. Te nem nevezheted magad az anyámnak.- sziszegem, mint egy megvadult állat, mire ismét hangosan feltör belõle a sírás...

- A neve...- nyögi végül elfúló hangon, nekem pedig felcsillannak a szemeim. Végre... végre megtudom... - A neve...

Ma egész nyugis nap volt bent a szalonban. Kevés vendég jött, mindegyik érdektelen, unalmas tetoválást kért. Pár pláza picsa néhány hányingerkeltõ tetkót akart, néhány skinhead unalmas koponyákat meg kereszteket varratott magára...

Az egyetlen érdekes vendégem valami Andrew nevû fazon volt, aki a jobb karjára kért egy tenyérnyi tetkót. Az egyetlen kikötése az volt, hogy hozzam ki magamból a legjobbat. Ott legalább elengedhettem a fantáziámat.

Márr épp az üzletet zárom be, mikor újra megjelenik az ipse és mielõtt bármit mondhatnék, fegyvert nyom a halántékomnak. Na, fasza... némán tûröm, hogy begyömöszöljön egy kocsiba, aztán a kikötõ felé vesszük az irányt.

- Hova visztek?- kérdem halkan.

- Azt neked nem kell tudnod.- morogja, de ennyivel nem leszek elgéedett.

- Ki a franc küldött?

- Fogd be a pofád, kölyök, vagy szétloccsantom a fejed!- üvölt rám, miközben jobban a halántékomhoz nyomja a fegyvert, én pedig elhúzom a szám. Valami elhagyatott raktárakhoz visznek és belökdösnek az egyikbe, ami meglepõen pofásan van berendezve. Végül belöknek egy szobába, ahol egy érdekes fazon fordul felénk.

- Fõnök.- mondja tisztelettudóan Andrew, én pedig nagy szemeket meresztek a fickóra. Bassza meg, ha ez az, akire gondolok, akkor nyakig ülök a szarban...

- Köszönöm, elmehetsz.- mondja flegmán, Andrew pedig szó nélkül távozik, egyedül hagyva a pasassal. Ahogy felém fordul, elszorul a torkom.

Nagyon magas, éppenhogy a válláig érhetek. Bõ nadrág van rajta, aminek az övébe egy pisztolyt dugott... tovább fehér atlétát visel, ami feszesen simul a testéhez, megmutatja gyönyörûen domborodó izmait. Jesszus, milyen vastag karjai vannak...

Látom, már van tetoválása, de nem túl kiemelkedõ darabok. Nagyon férfias, kimondottan jóképû arca van. Szögletes, markáns állkapocs némi sötét borostával, vékony, pengeként összesimuló ajkak, egyenes orr, és mélyen ülõ, tekintélyt sugározó szemek. Haja egészen rövid, ébenfekete. Egész megjelenésébõl valami furcsa felsõbbrendûség sugárzik...

- Miért kellett elhozatnod? Meg egyáltalán miért vagyok itt? Hiszen nem csináltam semmit!- mondom idegesen, semmi kedvem itt elpatkolni. Mégis mi a francért hozatott ide? Mit akar tõlem egyálalán?

- Tetoválást kell nekem csinálnod.- jelenti ki egyszerûen, rideg hangon, nekem pedig nagyra kerekednek a szemeim. Ennyi? Ennyi az egész? Varrnom kell rá egy tetkót? Én meg már azt hittem, betoncsizmában akarnak a tengerbe dobni vagy ilyenek...

- És miért nem voltál képes eljönni a mûhelyembe?- kérdem már kissé megnyugodva, de most már inkább bosszúsan.

- Vigyázz a szádra, meg a hangnemedre.- morran nem túl biztatóan, majd elém lép, nekem pedig automatikusan hevesebben kezd dobogni a szívem. - Azért, mert egy ideig itt fogsz lakni.

- Meg mit nem...- mondanám dühösen, de ekkor olyan pofont kapok, hogy kis híján a fal adja a másikat. Nyögve kapom a kezem a szám elé. Bassza meg... ez a fazon nem viccel...

Felrepedt a szám. Ahh... bassza meg, ez a pasas egy igazi szadista állat. Kezdek felizgulni...

- Ne feleselj, jobban jársz. És akkor is itt fogsz lakni egy ideig, mert egész testre akarok tetoválást.- jelenti ki, és már nyitnám is a szám, de a tekintetével belém folytja a szót. - Fizetek mindent. Az anyagot, meg ami kell hozzá, de tervezned kell nekem egy tetoválást, amit utána senkinek nem csinálhatsz meg, vagy ha mégis megpóbálod, akkor megöllek.- közli tök tárgyilagosan, mintha épp az idõjárásról csevegnénk...

- Miért én?- bukik fel belõlem a kérdés.

- Mert rajtam csak a legjobb dolgozhat.- mondja egyszerûen, én pedig meglepetten pislogok fel rá. Ez most egy bók volt? Némán nézem, ahogy az ajtóhoz lép, s onnan pillant vissza rám. - Jobb, ha nem próbálkozol semmivel.- figyelmeztet, én pedig nem tudom nem észrevenni, milyen éhes tekintettel mér végig... - És az én szobámban fogsz aludni, velem együtt.- közli a végére, majd egyszerûen kisétál.

Nagy levegõt véve túrok a hajamba. Vegyük számon. Itt vagyok a város legveszélyesebb maffiózójának szobájában. Azt mondta, tetoválást kell neki csinálnom, és addig nem mehetek el innen. Továbbá minden szükséges eszközt biztosít.

De vele kell aludnom. Vagyis ki fogja használni a testem, úgy, ahogy akarja, én pedig nem tiltakozhatok, mert csuklóból lepuffant. Nagyszerû... nos, nem tehetek mást, engednem kell és kihoznom a szituációból a legjobbat.

Nemsokára Andrew lép be, én pedig a számat elhúzva fordulok hozzá.

- Mielõtt bárminek is nekiállnék, a cuccaimat akarom. Odadom a lakáskulcsot, küldj el néhány mamlaszt a ruháimért, kérlek.- sóhajtok fel, belátva, hogy innen úgy sem fogok túl hamar szabadulni. Csak elmosolyodik, én pedig elõmatatom neki a lakáskulcsot és a címet is megmondom, mire azonnal továbbítja a kérésem.

- Elintézve. Most pedig térjünk a tárgyra...- komolyodik el, én pedig sóhajtva ülök le az egyik fotelra.

- Ahhoz papír meg ceruza kell, mert hosszú lesz a lista.- pillantok rá cinikus mosollyal, de fel se veszi a poént, fapofával kerít tollat meg papírt, aztán figyelmesen jegyzetel, mikor diktálni kezdek. Én pedig kihasználva az alkalmat színvonalas felszerelést rendelek ide. Drága lesz, annyi szent, de legalább tényleg minõségi munkát fogok kiadni a kezeim alól.

Ezt a listát is továbbítja, majd megkér, hogy kövessem és szépen körbe vezet ezen a hatalmas helyen. Egészen meglepõ, hogy mit tudtak kihozni egy egyszerû lepukkant raktárból. Elsõ osztályú kéró lett belõle...

Azt is megmutatja, hol a fõnök szobája, vagyis hol fogok aludni az elkövetkezendõ idõszakban. Igazán puccos, mit ne mondjak... nem lehet okom panaszra.

Kisvártatva a cuccaim is megérkeznek egy utazótáskában, amiket csak ledobok a fal mellé. Az eszközöket összekaparni viszont idõigényesebb munka, ezért egyenlõre megelégszem néhány jó minõsígû, különbözõ keménységû ceruzával meg egy nagy vázlatfüzettel.

Épp az asztalnál rajzolgatok, mikor végre a fõnök is befut. Némán nézem, ahogy komor arccal lassan vetkõzni kezd, majd a fürdõszoba felé veszi az irányt.

Bõ 20 perc múlva egy szál törülközõben lejt ki, én pedig leplezetlenül mérem végig... szép, napbarnított bõrén még mindig ragyognak a vízcseppek, izmai érzékien táncolnak minden mozdulatára... gyönyörû teste van...

Elkapja a pillantásom és halványan elmosolyodik, én pedig mintha mi sem trötént volna, visszafordulok a füzetemhez.

- Akkor kezdjünk is bele... nekilátok a terveknek.- jelentem ki, mire csak felvonja a szemöldökét.

- Nem gyors ez egy kicsit?- kérdi, miközben minden szívfájdalom nélkül ledobja a törölközõjét és felhúz egy alsót... azt a rohadt...

- Nos, nem szándékozom túl sokáig maradni, szóval nem. Szeretnék hamar túllenni a dolgon.- jelentem ki, miközben lapozok a füzetben egy tiszta oldalra. - Elõször is, kezdjük a tetoválás méretével. Azt mondtad, egész testre szeretnél... ez mit jelent?- kérdem érdeklõdve.

- Borítsa be az egész hátamat.- közli egyszerûen, én pedig bólintok.

- És milyen stílusban gondolkodsz? Van már konkrét elképzelésed?- faggatózom tovább, majd ahogy mesélni kezd, koncentrálva látok neki egy skiccnek...

Egy újabb cigire gyújtok rá, miközben várom az események jelentését, ami a körzetemben van. Nagyon jól tudják az embereim, hogy mik az elvárásaim és azokat teljesítik is, ahogy csak kell. Mondhatni, hogy kiadtam neki egy feladatot, miszerint szerezzék meg nekem a világ legjobb tetováló mûvészét és hozzák ide, mert egy olyan tetkót akarok csináltatni, amilyet nem lehet akár kivel elvégeztetni.

- Fõnök. – jön be Andrew a szobába, mire felé fordulok.

- Mivel szolgálsz nekem? – teszem fel a kérdést, mire a kezét nyújtja és megmutatja a tetoválásokat, amiket jó pár ember készített.

- Õket találtam, fõnök, de neked kell eldöntened, hogy melyik tetszik a legjobban. – mondja komolyan. – mindannyian azt mondták õk a legjobbak és hozzájuk rengetegen járnak. – tájékoztat a tények állásásról.

Nem hiába õ a jobb kezem, hiszen mindig mindebben számíthatok rá és bármit meg tesz nekem, amit csak kérek tõle. Ha azt kívánom, hogy vágja le az ujját, vissza kérdez, hogy melyiket? Nem egyszer adta volna már az életemet értem, ezért is bízok meg benne nagyon.

Ahogy nézegetem a tetkókat az egyik tetszik meg nagyon és rá is mutatok.

- Ezt ki csinálta? – nézek rá.

- James a neve. – kezdi el bemutatni. Olyan huszasévei elején jár vagy még talán fiatalabb nem tudom pontosan. Szállítsam ide neked, vagy esetleg személyesen mész meglátogatni? – érdeklõdik.

- Hozzátok ide a szobámba. – mondom egyszerûen, majd vissza fordulok a part felé. A szállásunk a rakparton van, amit már nagyon régen elhagytak, de nem baj. Így legalább be tudtuk rendezni és innen tudom irányítani a dolgokat, amik nekem annyira jól esnek.

Egy órát kell csak várnom és már kopog is Andrew, hogy meghozta a tetováló emberkét.

- Köszönöm elmehetsz. – mondom, mire hallom, hogy csukódik az ajtó én meg megfordulok.

- Miért kellett elhozatnod? Meg egyáltalán miért vagyok itt, hiszen nem csináltam semmit. – kezd el egybõl kérdéseket feltenni, meg mentegetõzni, amire csak megrázom a fejemet.

- Tetoválást kell nekem csinálnod. – jelentem ki eléggé ridegen, mire kerek szemekkel néz rám.

- És miért nem voltál képes eljönni a mûhelyembe? – kérdezi egy kicsit szemrehányóan, ami kezd nem tetszeni.

- Vigyázz a szádra, meg a hangnemre. – sétálok elé. – Azért, mert egy ideig itt fogsz lakni. – jelentem ki.

- Meg mit nem… - mondaná is tovább, de egy akkora pofont adok neki, hogy még a szája is kicsattan.

- Ne feleselj jobban jársz. – jegyzem meg. – És akkor is itt fogsz lakni egy ideig, mert egész testre akarok tetoválást. – látom szólna, de figyelmeztetem, hogy inkább fogja be, mert nem hagytam abba a tájékoztatást. – Fizetek mindent. Az anyagot, meg ami kell hozzá, de tervezned kell nekem egy tetoválást, amit utána senkinek nem csinálhatsz meg, vagy ha még is megpróbálod, akkor megöllek. – jelentem ki, úgy, mintha a napi újságot olvasnám fel neki.

- Miért én? – teszi fel végül a kérdést.