Segítek neki lefürdeni, de közben látom, hogy megint elég gyenge. Elkomorulok egy pillanatra, majd felsóhajtok. Miután adtam rá egy pót ruhát, egy újabb adag tablettát adok neki, szerencsére jól bírja az íze ellenére.
- Mi ez? – kérdezi fintorogva, de máris visszaszökött az arcába a szín szerencsére.
- Ne törődj vele, ettől majd jobban leszel.
Beültetem a kocsimba, majd hazaviszem, hogy pihenhessen. Éjszaka sokkal jobb vezetni, szinte senki nincs az utakon, még a tunya fakabátok is durmolnak a kocsijukban.
Mikor elérjük a célt, nem hagyom kiszállni a kocsiból, magamhoz rántva csókolom meg. Legszívesebben magamnál tartottam volna még pár napig, de a munkája miatt kénytelen vagyok elengedni… kár érte.
- Hajnalodik, szóval mennem kell – duruzsolom még ajkaira, majd elhajolok tőle – Este lesz valami programod?
- Délután… a stúdióban leszek, felvesszük az új dalomat – válaszol hebegve.
- Akkor este oda megyek érted. Utána?
- Utána…
- Utána? – kérdezem újra, s magam felé terelem tekintetét, mélyen a szemébe nézek, egészen fejecskéje legmélyére látva… „nem kéne soha többé találkoznom vele...”. Szeretnéd mi? – A-a… erre ne is gondolj kicsikém – ábrándítom ki élveteg vigyorral.
- Na menj, mielőtt meggondolom magam és hazaviszlek magammal. Este találkozunk… - emlékeztetem egy apró csók után, majd kiszáll.
Ami az enyém, nem hagyom elfutni. Levadásztalak kicsikém, és egykönnyen nem szabadulsz meg tőlem, hacsak nem én úgy akarom, de az neked sem lesz jó.
Hazamegyek, majd ledobálom a ruháimat, és elmegyek tusolni. Jeges vízzel maratom végig egész testemet, de még így is alig bírok lenyugodni. Egyik kezemmel a csempének támaszkodom, másikkal halántékaimat masszírozom, majd homlokomat.
Valami nincs rendben velem… Soha nem volt még egy ilyen fiúcska sem, akit egynél többször is akartam magamnak.
Talán amúgy sem lett volna lehetőségem, hisz ráadásul ő az egyetlen, akit még életben hagytam. Nem volt más választásom, ha őt is úgy falom fel mint a többit… lebuknék.
Francba ezzel a hatalmas étvággyal, most az egyszer bánom, hogy nem mindig tudok uralkodni magamon.
Elzárom a csapot, futólag átdörgölöm magam egy törülközővel, beletúrok hajamba, és felkapom a boxerem.
Ha délután, azaz este érte akarok menni, akkor aludnom kell. Ledobom magam az ágyra, s csak ekkor hallom meg, hogy a lejátszó alig hallhatóan még mindig a lemezét pörgeti. Amint meghallom a hangját, testemen végigfut a borzongás, és hiába a fáradtság és a jeges víz, már ennyi is elég ahhoz, hogy gerjedjek rá…
Bassza meg…
Végigsimítom mellkasomat, ami enyhén tapad még a fel nem száradt víztől, lehunyom szemem, és mélyet szippantok. Az egész szobát belengi még édes illata, ágyékom izgatottan rándul egyet.
Hasamon a kockákon futnak végig ujjaim, végig lehunyt szemmel tapogatózom, mintha csak képzelegnék. Vagy talán azt is teszem?
Kezem becsúszik a nadrág alá, felmorranva simítok végig vágyamon.
„Kiss me… love me… „
Sorra hangzanak a kifejezések, lassan már én is csak szófoszlányokat hallok belőle.
Rámarkolok farkamra, és lassan masszírozni kezdem, nem tudom visszafogni magam, bár egyáltalán nem is szeretném.
Hehe… néha énekelhetne kicsit mocskosabban is… mondjuk „fuck me…”.
Vigyorogva nyalom meg ajkaimat, és tovább kényeztetem magam, testem felforrósodik és mintha elpárologna róla a megmaradt víz. A levegőt szabályosan veszem, egyenletesen mély a szuszogásom, s meg sem látszik rajtam az izgatottság, csak akkor, amikor már a kielégülés felé járok, s cseppet megfeszülve mormolom fogaim közül nevét.
- Mica… Mica…
~*~
Besétálok a stúdióba, ahol épp felveszik az új dalt.
Ahogy látom épp a végére érkeztem, mert hirtelen elhalkul minden, páran észrevesznek, de már tudják, hogy ki vagyok… Azaz csak azt hiszik, én vagyok a testőre.
Megvédem én… a magam módján, és persze magamnak… Hehe.
Amikor felpillant az ablakba, úgy lepődik meg, mintha nem számított volna rá, hogy el fogok jönni érte. Pedig én betartom a szavam.
- Szia – köszönök neki halkan, fél szemmel a kis hiéna bagázst figyelve.
- Szi-szia – dadogja félénken, és már csak a kis pír hiányzik róla… Mindjárt felfalom.
Bár helyette csak egy apró csókot kap, ami meg is lepi. Nem vette észre senki, én pedig már nagyon megkívántam kis ajkacskáját.
Körünkbe lép az egyik öltönyös férfi alak, egyik kezét az én vállamra teszi, másikat pedig Micáéra.
- Hallottam minap az interjús esetről. Igazán jó munkát végez – megpaskolja vállamat, és csak egy nagyon kicsi hajszál választ el attól, hogy vicsorogva leharapjam a kezét – Vigyázzon rá továbbra is így, a pop csillagának fontos a testi épsége – elhagy minket, majd kimegy a teremből, s hirtelen hangulatváltozásomban vigyoroghatnékom van.
Ennyi barmot egy rakáson…
Jó munka… Testi épség.
Hehh…
Lassan szálingózni kezd a népség, közben pedig azon agyalok, hogy vajon merre is mehetnék a kis drágával.
A lakás már unalmas, a kocsi… nos az csak rögtönözve jó, elvinni pedig csak úgy valahova… nem az én stílusom.
Este van, így kevés ember van az épületben, talán ez lesz a tökéletes. Viszont az összes folyosón kamerák figyelnek, kell találni egy helyet, ahol nem vennének észre.
Magamban vigyorogva találom ki azonnal, s arcomon csak egy szám sarkába kanyarított sunyi mosollyal nézek le rá.
- Merre van a mosdó Mica? – kérdezem közelebb lépve hozzá, majd kiterelem a stúdióból a folyosóra.
- E-erre végig, aztán balra – mutatja az irányba nézve, elkapom kis kezét, és szinte húzni kezdem magam után, mint a kis kutyát.
Épp hogy belépünk az ajtaján pördítve egyet rajta hátát a csempének feszítem, és karjaimmal útját állva a menekülésnek egy mohó és vad csókot követelek tőle.
Ajkaiba szuszogok a kiéhezett vágytól, nyelvemmel azonnal befurakszom ajkai közé, és fojtott kis nyögéseket csalok ki belőle. Hogy én mennyire imádom ezt…
- Hiányoztál már Mica… - dörmögöm rekedtesen, és arcára, majd nyakára térek le csókolgatva és nyaldosva, fülembe zihál, ujjaival ingembe markol.
- Ne… Neh… Peter… Megh… megláthatnak – hmm… talán igaza van, de ennyi kockázatot megér. Továbbra sem hagyom abba puha bőrének kóstolgatását, szememmel körbekémlelem a terepet, s egy parfist meglátok a közelben. Alig van egy vagy két méterre, de lusta vagyok érte hajolni. Kinyújtom karom, s ujjaimmal intve egyet a kezembe csalogatom, csak élettelenül dől a kezembe a tárgy, így ki tudom támasztani, azaz akasztani a kilincset.
- Így már senki nem nyit ránk ugye? – duruzsolom nyakára, majd nyelvemmel tovább körözök rajta. A válasz teljesen kibogozhatatlan nyögéseitől. Hehe…
Egész testemmel a falba préselem, örömmel tapasztalom hogy ágyékunk keményen feszül egymásnak, igazán nagy elégedettséggel tölt el. Fél kézzel felsője alá csúsztatom tenyeremet, mutatóujjammal mellbimbója körül kezdek el körözni, amitől megrándul, és fojtottan sikkant fel.
Elégedetten morgok egyet, vigyorogva folytatom felfalását, fogaim elővillannak, s enyhén karcolgatni kezdem vele vállgödrét. A vékonycsíkban felserkenő vére elárasztja szinte azonnal a helyiséget, orromba kúszik bódító illata, és egyre kevésbé bírok magammal. Felrántom pólóját, csuklóira tekerem, majd feje fölött a falhoz feszítem.
Hmm… kötözött husi. Megnyalom ajkaimat a látványra, ahogy teljesen kifeszül előttem, arca teljesen vörös, szemei kábán csillognak.
Gyönyörű szép.
Azonnal kis rózsaszín mellbimbójára vetem magam, mindenhol meg akarom kóstolni, nem tudok betelni az ízével. Szabad kezemmel hátát, gerincét simítom végig közben, hátul becsúszik kezem a nadrágjába:
- Ne! – sikkant fel, de ez nem hogy megállít, csak még jobban arra ösztönöz, hogy élvetegen tapogassam bárhol. Középső ujjam becsúszik formás popsija partjai közé, a többi ujjammal szétfeszítem, majd lassan meg is találom forró ánuszát. Enyhén nedves, sőt tűzforró, fojtotta nyögök fel, és abbahagyom mellkasa faldosását és karcolgatását fogammal, végignyalva testén végül eljutok arcáig, és közvetlen közelről nézek szép szemeibe.
- Látom én is hiányoztam – susogom a tömény vágytól rekedten, vigyorogva, majd egy hirtelen mozdulattal azonnal belé csusszantom tövig ujjamat.
- Ébresztő csibém, csak most keltél, el ne aludj nekem - dörmögi mély hangján, és én kábán emelem fel nehéz szemhéjaimat. - Látom tetszett a harapásom, hidd el én is élveztem. De illene viszonozni nem gondolod?
Hogy viszonozni? Nem igazán értem mire gondol, hiszen arra biztos nem, hogy én is harapjam meg... Megérzem a sötétben, hogy arcomhoz ér merevedése. Oh... szóval... szóval én is csináljam neki... azt?
Óvatosan érek hozzá ajkaimmal, tétován és bizonytalanul. Ő durván a hajamba markol, és nagy szerszáma mélyen a számba csusszan, kitölt teljesen, levegőt sem tudok venni... ellenkezni próbálok, elhúzni a fejemet, de ő olyan erős... Szorosan behunyom szemeimet, és engedelmeskedve az erejének, mozgatom a fejem ahogy ő akarja. Ki és be siklik a számból... és amikor magamtól csinálom, elengedi a hajamat végre.
A következő pillanatban egy erős rántást érzek, és arccal a párnába érkezem, és ijedten sikkantok fel. Mélyen belém vágja magát, kitölt és feszít, fáj és mégis jó... nnhh...
Olyan hevesen esik nekem, hogy nyögni sem bírok, csak akadozó lélegzettel kapaszkodom a lepedőbe. Szinte beledöngöl az ágyba... amely a heves tempótól recseg és nyikorog, félő hogy széttörik alattunk... A heves támadásban végre rátalálok hangomra, és kéjes sikolyokkal kapaszkodom a lepedőbe, amely hasad szét ujjaim alatt.
- Pe...teeerhh...
- Mondd még… - hangja rekedt és mély, beleremeg a gyomrom is. Karjaimat hátrafeszíti, és mindennél mélyebben hatol belém, bőrünk ahogy összecsapódik minden lökésnél, hangosan csattog a sötét éjszakában. A szex hangjai... szóval ilyen...
Összerándulok abban a pillanatban, amikor ő felnyög hosszan és mélyen, teste megfeszül mögöttem... pénisze pedig lüktet bennem.
Elenged és én a párnákra hanyatlok, és érzem ahogy kicsusszan belőlem, majd valami nedves folyik végig a combjaimon. Belém... belém élvezett...
Ernyedten, kimerülten fekszem az ágyban, majd karjaiba vesz.
Biccentek, és a fürdőszobában az erős fényben hunyorogva állok a zuhany alatt. Lehajtom fejecskémet, és a csempének támasztva kezeimet állok remegő lábaimon. A vízsugár végigmossa egész testemet, hajam is vizesen tapad arcomba és hátamra. Finom szappan illata, kezembe nyom egy flakont. Kábán, de engedelmesen kezdek mosakodni, kissé nehezen megy de csinálom. Olyan gyengének érzem magam...
Megtörülközöm, közben ő a hajamat törölgeti egy törülközővel, érzem hogy fésű lágyan siklik tincseimen. Bebugyolálva egy nagy törülközőbe állok, behunyt szemekkel hagyom hogy fésüljön.
Belém diktál valami borzasztóan keserű tablettát, amitől erős hányingerem támad, de miután leöblítem vízzel, a szédülés és a gyengeség elmúlik.
- Mi ez?
- Ne törődj vele, ettől majd jobban leszel.
Egy nagy pólóban és kölcsön sortban ülök a kocsiban, az ablak mellett elsuhanó lámpákat figyelem. Képtelen vagyok gondolkozni, vagy bármit is tenni. Érezni tudok, de olyan furcsa. Az illata...
Megérkezünk a házam elé, és kiszállnék a kocsiból, de a nyakamat megragadva ránt hirtelen közel magához, nyelve durván csusszan be ajkaim közé. Beleremegek a vad és mohó csókba... bizsereg az egész testem...
- Hajnalodik, szóval mennem kell - dörmögi mély hangján. Ezek szerint igaz, hogy a vámpírok nem bírják a napfényt. - Este lesz valami programod?
- Délután... a stúdióban leszek, felvesszük az új dalomat - válaszolom kissé rekedtesen, és átfut agyamon a gondolat, hogy akarom-e még látni őt...? Akarom. Magam sem értem miért...
Elvigyorodik, szemfogai megcsillannak.
- Akkor este oda megyek érted. Utána?
- Utána... - hajtom le fejemet, még nedves fürtjeim arcomba hullnak.
- Utána? - Ujjait állam alá csúsztatja és felemeli hogy a szemembe nézhessen. Vörösen felparázslanak a szemei, kissé megremegek tőle. Talán nem kéne soha többé találkoznom vele... - A-a... erre ne is gondolj kicsikém.
Elkerekednek szemeim. Honnan tudja mire gondolok? Halkan felnevet.
- Na menj, mielőtt meggondolom magam és hazaviszlek magammal. - Futó csók. - Este találkozunk...
Kimenekülök a kocsiból, és az ajtóhoz sietek. Szívem a torkomban dobog, és egyenesen a hálószobámig meg sem állok.
- Mi a fenét művelek? - suttogom erőtlenül az ágyamba zuhanva. - Megerőszakolt... egy vámpír... és én még találkozni akarok vele?!
- Tudom hogy szeretsz és tudod hogy szeretlek... baby...baby... - énekelem lágy hangomon, a zene a fülhallgatón keresztül kúszik fülembe. A szöveget előttem lévő papírról figyelem. Új dal, a legújabb lemezem debutáló száma lesz.
Az üvegablakon túl a menedzserem, a hangmérnök és a zenei producer valamint a titkára ülnek, hallgatnak engem. Jóllakott arckifejezésüket látva szinte hallom ahogy csilingel a pénztárgép a fejükben.
Lecseng az utolsó taktus is, és felpillantok.
Peter!
Szívem vadul zakatolni kezd, reszketegen fújom ki a levegőt, arcomat pír futja be.
- Oké, mára ennyi Mica! - szól a hangszóróból a mérnök hangja. - Szép munka volt. Ma különösen gyönyörűen énekeltél, le a kalappal, csak így tovább.
Leveszem a fülhallgatót és kisietek. Szívem olyan hangosan dübörög a fülemben, hogy alig hallom...
- Szia - dörmögi elképesztően mély hangján Peter. Hanyagul a falhoz támaszkodva áll, kezei a zsebeiben pihennek.
- Szi-szia - köszönök neki, szemeimet lesütve. Rémesen zavarban vagyok... nem is tudom mit kéne...
Lehajol hozzám, és nem törődve a velünk egy helyiségben lévőkkel, egy futó csókot nyom ajkaimra. Ijedten felnyikkanva lépek hátra, szerencsére nem figyelt bennünket senki...
Még megtehetem, hogy itt maradok és őt elküldöm... még megtehetem... és akkor megszabadulnék tőle, kiszabadulnék a bűvköréből...
Miért vonz engem annyira, hogy képtelen vagyok elszakadni tőle, amikor pedig csak bántott és kihasznált engem?!
Szerkesztve Levi-sama által @ 2010. 04. 03. 14:09:24
Végignyalom karcsú nyakát, ízlelgetve megunhatatlan ízét, kiváltva belőle a csodálatos remegést. Imádom a nyelvem alatt érezni azt az intenzív pulzálást, ami az ereiből árad… egyszerűen csak hívogatnak. Morranásom visszafojtom, miközben kis kezei a vállamon simítanak végig.
- Peret… - vékony hangon sóhajt fel, amitől teljesen bevadulok, s fenekére markolva préselem egyenesen meztelen valómba. Ne ingerelj dalos pacsirtám, mert annak tuti nem lesz jó vége.
- Hm? – morgom kíváncsian, tovább kóstolgatva. Egyszerűen nem tudok betelni vele, főleg a hangjával nem. Hajamba túr, bizsereg fejbőröm ujjai nyomán, s már csak egyetlen mozzanat választ el attól, hogy finoman a nyakába harapjak.
- Minden... harapás olyan jó...? – ez az a mondat ami lefagyaszt, de ugyan akkor elégedettséggel tölt el.
- Meglepő kérdés – soha nem kérdeztek még tőlem ilyet, ő az első… igaz nem is hagytam sokat életben azok közül, akikből ittam, és láttak is - Nos, nem mind. Néha nagyon fájdalmas is tud lenni... szeretnéd kipróbálni?
- Nem! – sikkantja azonnal, s felkuncogok reakcióján - Úgy... úgy értem... azt nem... – szabadkozik halkan, de már késő… támadt egy ötletem.
- Ó, dehogynem… - morgom halkan. majd engedelmesen csimpaszkodik felé, amikor felállok. Végigfektetem az ágyon, majd fölé magasodva követelek csókot édes ajkairól. Végignyalom testét, szabadon simítom végig ahol csak akarom, az ingemet már teljesen széttártam rajta, semmit sem fed el előlem. Harát harapdálom meg finoman, éles fogam nélkül, majd eljutok meredező farkacskájához.
- Mit... mit csinálsz? – nyekergi félénken, de csak halkan kuncogok.
- Megmutatom, melyik harapásom a legélvezetesebb... – suttogom makkjára, majd kényelmes lassúsággal veszem számba teljesen. Ahogy gondoltam… még mindig ugyan olyan kis ízletes falat, mint eddig. Ajkammal letérek szétsimogatott combjai közé, forrón húzom végig szám az érzékeny bőrfelületen, a legmegfelelőbb pontot keresve a harapáshoz, ahol vastagabb az ér. Amikor megtalálom végre, azt a kis vonalat kezdem el nyalogatni, kezemmel folyamatosan kényeztetem a kis drágát, s mikor az orgazmustól kezd nyöszörögni, finoman harapok belül combjába, addig-addig szívva a finom, édes vért, míg csak bírom, s ő is bírja szusszal.
Eleresztem, ekkor vadul zihálni kezd, és moccanni sem bír. De ezt nem nézhetem jó szemmel nem de bár? Ha kapsz valamit, illik adni is.
Egy párduc kecsességével másom felé, végignézem a kis lapos hasát amit teleélvezett, és most a saját nedvétől ragacsos, mellkasa fel-le emelkedik hevesen, résnyire nyílt ajkacskája, amin a levegőt kapkodja. Kezei szétdobálva az ágyon, haja szétterülve a párnán.
Halkan felmorranok látványára, majd hasa felé térdelek, kiegyenesedve.
- Ébresztő csibém, csak most keltél, el ne aludj nekem – megcirógatom arcát ujjbegyeimmel, s mikor rám néz, halványan villantom fel vörös íriszeimet egy sokat sejtető mosoly kíséretében, s ezzel „hipnotizálva” hívogatom magamhoz.
- Látom tetszett a harapásom, hidd el én is élveztem – nyalom körbe ajkaim vigyorogva, nyelvemen még mindig vérének íze érződik – De illene viszonozni nem gondolod? – kérdezem halkan duruzsolva, végig arcán simítva ujjaim. Nem válaszol, még csak nem is bólint, de nekem elég válasz az is, hogy ülő helyzetbe könyököli fel magát, végig arcomat figyelve.
Szabad kezemmel arcába nyomom merevedésemet, s türelmesen várom, ahogy fokozatosan érti meg, mit is szeretnék… megint…
Már megtetted kicsi Mica, nem ez lenne az első… gyerünk!
Mintha gondolataim vezényszavára tenné végignyalint rajta, finoman harapva ajkamba fojtom vissza hangomat. Elég lassú, és nem bírom ezt a tunyaságot… Mikor végre kicsit a szájába enged, megragadom szép haját, és majdnem tövig nyomom szájába, sőt torkába farkamat… Ahh, igen… Elégedetten mosolyodom el, s irányítani kezdem, hogy nekem megfelelő módon szophasson, de egy idő után már moccannom sem kell, magától teszi. Egyik kezével combomon támaszkodik meg, s úgy folytatja, de amikor egyet még szív is rajta, nem bírom tovább.
Egy mély hördüléssel rántom ki magam szájából, háta alá nyúlva pördítek egyet rajta, hogy hasára essek, s fel is sikkant ijedtében. Csípőjére téve kezem illesztem magamhoz, majd egy határozott mozdulattal teljesen elmerülök benne…
Forró, szűk, és ellenállhatatlan… Azonnal heves tempót diktálva teszem magamévá, egyszerűen nem bírok magammal. Feje a párnák közé nyomódik, sikolyai zene füleimben, főleg akkor, amikor hosszan próbálja meg nevem kiejteni.
- Mondd még… - nyögöm rekedten, s eleget is tesz kérésemnek. Teljesen előre van hajolva, ami túl szűkössé teszi… nem lesz ez így jó.
Feje mellett támaszkodó kezeihez nyúlok, és csuklóit megragadva húzom fel, hogy pont egyenesben lógjon előttem, két felé húzom karjait hátra, így teljesen megfeszül alattam.
Haja még így is előre bukik, fejét is leejti, de csak sötét tincsei érik el a párnákat.
Mintha csak figyelmeztetne valamire nyöszörgi nevem, én pedig elvesztve józan eszem, egyre gyorsabban mozgok benne, míg nem kirobbanó orgazmusom végig nem söpör rajtam.
Első alkalom, hogy nem harapom meg közben, de kibírom… Ez a gyors kis reggeli menet, megért ennyit. Megremegek ahogy fokozatosan enyhülök, és elernyed testem, elengedem kezeit, s szinte élettelenül, mégis lihegve zuhan a puha anyagok közé. Leülök az ágyra, majd oldalra csúszva figyelem Őt. Már nem sír, nem látom rajta, nem tiltakozik… Tehetetlennek tűnik, talán megtörtnek.
Az órára pillantok, és konstatálom, hogy sietnünk kell. Felnyalábolom őt az ágyról, óvatosan karjaimba véve, és megadóan simul hozzám kis teste… Ennivaló…
- Hová viszel? – kérdezi halkan suttogva.
- Fürdeni… aztán haza.
- Igen... kicsi Mica - leheli a fülembe, amitől végigborzongok egészen a kislábujjamig. Leül velem egy fotelba, és az ölébe ültet. Hallom a hangszóróból a saját hangomat, amikor a magasba ível, és érzem hogy Peter megremeg alattam. Kibontja az ingemen az egyetlen kis gombot, majd mindenhol magamon érzem simogató kezeit. MMhh... Kis játékszerként emel fel és ültet vissza, hogy oldalról is hozzám férjen. Mélyen elpirulok, mert tudom hogy az ingem tárva nyitva, és érzem ahogy engem néz...
- Hogy-hogy... látsz? - nyöszörgöm félénken, mire felvillan a sötétben két vörösen parázsló szem. Istenem... ezek az ő szemei!
- Élesebben látok mint az emberek – súgja a számba, majd durván megcsókol, majd érzem hogy melleimet cirógatja. Enyhe fájdalamat érzek, ezért ijedten harapok bele a szájába, majd hátrarántom a fejem. Juj te jó ég, most biztos dühös lesz!
- De heves valaki - dörmögi, majd teljesen szembe fordít magával, lábaimat úgy helyezve el, hogy lovagló ülésben legyek az ölében. Ekkor tudatosul bennem, hogy ő még mindig meztelen, hímvesszője keményen nyomódik az enyémhez. Nyakamat csókolgatja, ujjai végigbizsergetik gerincemet, és én csak nyöszörgök, remegek és szégyellem magam érte. Szemeit figyelem, ahogy halvány vörösen izzanak, majd felé tapogatózom, biztosan jól látom-e. Lehet, hogy ez csak valami trükk... de ujjaim megérintik őt, és ajkait is megtalálom, majd megérzem tűhegyes szemfogait is, amitől felsikkantva rántom vissza ujjaimat.
Újra magához szorít, de mellkasának támaszkodom. Tudom, hogy nincs elég erőm hozzá, de hagyja nekem hogy kissé eltoljam.
- Mi… miért vetted meg… a lemezem? - dadogom kíváncsian.
- Mert szeretem a hangodat.
Végignyalja a nyakamat, de tudom hogy nem fog megharapni, mert az előbb is többször csinálta ugyanezt. Behunyom a szemeimet és elgyengülve hajtom félre a nyakamat, kezeim végigsiklanak vállain. Milyen izmos és erős... Olyan vágyakat ébreszt bennem, amelyek teljesen ismeretlenek számomra.
- Peter... - lehelem kábán, és ő válaszul a fenekembe markol és az ágyékához présel. Felnyögök... ó te jó ég...
- Hm? - dörmögi, de csak hallgatok, mert ziháláson kívül egyenlőre nem sokat tudok. Ujjaim tétován csusszannak fel a nyakára, hajába túrok. Milyen selymes, erős és dús... Olyan forró a szája a nyakamon, és pont a vadul lüktető erem fölött körözik nyelvével.
- Meglepő kérdés. Nos, nem mind. Néha nagyon fájdalmas is tud lenni... szeretnéd kipróbálni?
- Nem! - sikkantom ijedten, amitől csak nevet rajtam. Mély hangjától megborzongok. - Úgy... úgy értem... azt nem...
- Ó dehogynem...
Feláll, és én lábaimat a derekára fonom miközben elindul velem. A puha ágyra fektet, fölém hajol és megcsókol. Kábán nyöszörögve élvezem, teljesen elveszve a testemben lüktető vágytól. Mindenhol magamon érzem a kezeit és száját, majd amikor belenyal a köldökömbe és lecsúszik péniszemhez, ijedten felsikkantva temetem arcomat kezeimbe.
- Mit... mit csinálsz? - dadogom elvékonyodott hangon.
- Megmutatom, melyik harapásom a legélvezetesebb... - súgja, majd szájába veszi az én... ahh te szent ég! Szívogat, nyalogat és masszíroz, majd kezével folytatja, végigszánt ajkával a combomon, amikor pedig szétrobban testemben az orgazmus, megérzem harapását a combom belső felszínén, közel az ágyékomhoz.
Felsikoltok, a gyönyör pedig képtelen véget érni... csak remegek és élvezek... minden egyes szívással és korttyal, amit elvesz, olyan kéjt és orgazmust okoz...
- Peter... - sóhajtom elhalóan, mielőtt elsüppedek a meleg és sötét boldog... semmiben.
Érzem, hogy csak pár óra telik el hogy újra felkelek, de azonnal éles fényár vakít el.
Pirkadat van.
Először halkan morogva tartom kezemet a szemem elé, hogy visszanyerjem látásomat, majd óvatosan felkelek az ágyból, majd az ablakhoz érve egy rántással húzom be a sötétítőt. Nem féle a hangoktól. Tegnap úgy kimerítettem, hogy biztosan nem fog még egy ideig felkelni. A szobát immáron újra a teljes sötétség uralja, s kényelmesen csoszoghatok vissza az ágyba. Aludni már nem tudok, viszont a testem kimerült, pihennem kell még. Befekszem mellé, de most nem karolom át… nem…
Inkább csak közelről figyelem, ahogy édesen, kisimult arccal piheg, és nyugodtan alszik. Kisimítok egy tincset az arcából, egyenesen a füle mögé, ujjam végigível nyakán, a válláig, majd visszafelé. Ficeregni kezd, így abbahagyom a kalandozást rajta. Észveszejtően szép így, de tökéletesen tetszett akkor is, amikor nyöszörögve, sikítva vonaglott alattam. Órák telnek el azzal, hogy őt nézem, mozdulatlanul és csendben, magamba szívva finom illatát, emlékezve vérének pezsdítő ízére. Tudom ám mennyire élvezte, hisz a vére mindent magában hordoz. A fájdalmát is érzem, a vele járó kéjjel. Micsoda mennyei érzés, akarom még… többször… majd…
Teljesen mozdulatlanná válok – nem mintha eddig nem lettem volna az – mikor felébred, kinyitja szép szemeit, és fejét megemelve néz körül. Figyelem ahogy vaktában felül, tapogatózik, lemászik a földre. Meleg tekintettel mosolyodom el, amikor az én ingem kapja magára, majd az ajtó felé oson nesztelenül. halkan kelek fel az ágyból, és alig két lépéssel az ajtónál termek. Épp ahogy kinyitja, visszacsapom, hogy biztosítsam továbbra is a tökéletes sötétséget.
- Hova-hova? – kérdem halkan, és azonnal mögötte termet, tenyeremet még mindig az ajtó lapján szétterítve. Felsikkant amint átkarolom, s száját fedi el kezecskéjével, pedig semmi oka rá… imádom a hangját.
- Én… én… a mosdót keresem… - ez az … beszélj még édes Mica. Megemelem, s visszaviszem az ágy közelébe, de csak leteszem még.
- Ssss… - mondom halkan. Az egyszerű kifogásokból nem kérek. használd jobb dologra a szád bogaram. Egyetlen kis gondolattal bekapcsolom a hi-fit, amiből az ő CD-je csendül fel, egy lassúbb számnál.
Én mondtam, hogy szeretem a hangját, „kénytelen” voltam venni egyet, hogy ne érezzek hiányt mikor nem vagyok a közelében.
- Mi ez? Van… itt még valaki…? – hebegi halkan, minden rezzenéséből érzem a gyenge rettegést.
- Nincs, csak te és én – válaszolok fülébe duruzsolva, s kezeimet elől a ruha alá csúsztatom, hogy csupasz bőrét érinthessem végre ott, ahol csak akarom.
- De… de… - akadékoskodik, mire halkan sóhajtok egyet.
- A gondolataim erejével képes vagyok tárgyakat működtetni, mozgatni. Ennyi – válaszolok halkan, s már gondolatban teljesen máshol járok – Nagyon jól áll neked az ingem – sőt… észveszejtően jól, de nem bókolok neki, a végén még elbízná magát.
- Te… te látsz? – kérdi piruló pofival. Még szép, hogy látlak!
- Igen… kicsi Mica – sóhajtom a fülébe, mire megremeg, és még a ruhám szorongatását is meglazítja. Nyakába csókolok, s hátra felé kezdem kicsit húzni, míg a falnál pihenő fotelba nem tudok ülni, teljesen az ölembe húzva őt. Megremeg, és felsóhajt, mire csak elégedetten morgok egyet. A lassú számban magasra emelkedik a hangja hosszan, amire megrándulok, magamhoz szorítom, s ujjam az ing egyetlen beakasztott gombját kezdi egy pedzegetni. Egy egyszerű mozdulattal ki is pattintom, majd keresztbe téve karjaimat simítom végig kis testét, abba nem hagyva nyaka csodás ívének kóstolgatását. Megbolondít ez a kölyök, nem tudok betelni vele. Oldalra fordítom az ölemben, ágyékom máris éledezni kezd, ahogy még ingen keresztül simul hozzám, de érzem testének sugárzó melegét.
- Hogy-hogy… látsz? – nyögi édesen, már a szemeimbe nézem felvillantom halványan vöröslő szemeimet.
- Élesebben látok mint az emberek – susogom egészen az ajkára hajolva, majd bódultan, felmorranva kapok ajkai után egy mohó csókra. Szabad kezemmel mellkasán játszadozom, megcsippantom mellbimbóját is, s ahogy kicsit erősemmel morzsolom ujjammal, beleharap ajkamba, aprót felszisszenek, ő pedig ijedten kapja el fejét.
Csak elmosolyodom, és lenyalom szám széléről a csíkban lefolyt vért.
- De heves valaki – dörmögöm rémült arcát figyelve, felém közelebb lévő lábát simítom végig, térdhajlata alá nyúlok, s átteszem a másik oldalra, míg másik kezemmel tartom, így teljesen szembefordul velem végre, hímvesszőnk összedörgölőzik, d fojtottan nyögök fel egyet… igen… ez is szörnyen csábító, nem is tudok ellenállni neki.
ha nem tudnám mennyire retteg, azt hinném direkt ügyetlenkedik néha, hogy engem hergeljen… De a félelme erősebb, és az van hatással rá. Az ing alá csúszik hátát tartó kezem, megkapaszkodik vállaimban, így nem kell tartanom tovább. Lábai megfeszülnek, ahogy ismét a nyakát csókolgatom élvezettek, mellkasát az enyémnek nyomja. Egy ujjam erősen mégis finoman húzom végig gerincén, mire reszketeg nyögést hallat, egész teste beleremeg… Ahh… felfalom, nincs menekvés. Szörnyek megkívántam máris, pedig csak a hangját figyelem igazán. Mellkasomra csúszik tenyere, csöppet eltolja magát tőlem, arcomat fürkészi tekintetével. Nem mozdulok, érzem hogy felemeli egyik kezét. Még biztosan nem lát eléggé rendesen, mert arcomat kezdi el tapogatni, ujjaival megtalálja számat, amit résnyire nyitok, s ahogy megsimítja hegyes szemfogamat, s halkan felsikkantva kapja szája elé kezét… Igazán édes…
Mosolyogva vonnám vissza magamhoz, de megtámaszkodik megint mellkasomon, így a szemébe nézek érdeklődve, ő is egyenesen tekintetembe réved.
- Mi… miért vetted meg… a lemezem? – milyen kis kíváncsi… Mi másért vettem volna meg, és tettem volna a lejátszóba?
- Mert szeretem a hangodat – dörmögöm kéjesen ajkaira, alig érintve arcát végighúzom rajta számat, s nyakának karcsú ívét nyalintom végig vonalán, kiélvezve reszketését.
- Szíves örömest kicsikém - leheli a nyakamba, lehelte csiklandozza bőrömet, és érzem fogainak hegyét is. Egy pillanatra kiráz a hideg, mert úgy érzem belém fog harapni, de nem teszi, helyette mélyen belém nyomja péniszét. Fájnia kéne, de olyan heves gyönyört érzek, hogy eljutnék a csúcsra ha nem szorítaná olyan erősen a kincsemet.
- Ugye, hogy mennyivel jobb… ha azt teszed amit mondok? - lihegi. Csak dadogni tudok valami válaszfélét, de semmi artikuláltat nem sikerül kinyögnöm, így félénken bólintok. Az őszinteség néha jobb, akkor is ha az arcom meggyullad zavaromban.
Lassan kezd el mozgatni magán, a csípőmnél könnyedén megtart és emelget, mintha súlytalan lennék, akár egy kis játékbaba. Ki-be siklik belőlem, és az érzés... óh hogyanfelejthettem el vele a múlt éjszakát?! Ha az is ilyen jó volt, akkor én nem vagyok normális... jaj... ahh jézusom...
- Ne fojtsd vissza… hallani akarom. - hangja mély, rekedtes, és ahogy lehelete súrolja a fülemet, majd forró nyelve is, beleremeg még a kislábujjam is. Erőteljesebb mozgásra késztet, és ahogy mélyebbre nyomja hirtelen magát, felsikoltok a fájdalom és a kéj keverékétől. Hihetetlen... hogy én ezt élvezem...
Kioldozza kezeimet, és maga felé fordít, államat megragadva néz a szemembe. Mintha hirtelen megállna a világ, az idő... és beszűkülne a tér körülöttem. Csak mi ketten létezünk...
Nekicsapódik a testem, ahogy magához ránt egy hangos mordulással, és én engedelmesen ülök bele péniszébe ismét. Amikor újra kitölt nagy és merev keménysége, velem egyszerre nyög fel.
- Gyerünk… mozogj te is egy kicsit, ne csak én fáradjak - vigyorog fel rám. Ijedten pislogok le rá, de elkezdek fészkelődni. Hogyan... hogyan is kéne ezt csinálni...? Felpillantok arcára, aki bátorítóan mosolyogva bólint. Asszem akkor így kell... Behunyt szemekkel élvezem ahogy csípőm egy belső, különleges ritmus hatására ringatózni kezd, majd ahogy belelendülök, érzem is ajkaimon a száját, heves csókjától méginkább elmerülök forró és öntudatlan, vágytól duzzadó kábaságba.
A nevemet nyögi, olyan gyönyörűen mély, rekedtes hangon, hogy beleborzong minden sejtje a testemnek.
– Nyugalom, nem sietünk sehova. - Felemelem nehézszamehéjaimat, és vigyorgó arcát látom, de nem zavar, mert ennél jobban zavarba már nem jöhetek. Lángol az arcom, az egés testem, belülről égek. Hátamra dönt és fölém nehezedik, derekára fonódnak lábaim. Lágyan ringatózik bennem, pedig én ennél többre vágyom... mindennél jobban akarom, hogy mélyen bennem legyen, keményen és erősen.
- Mondd csak, Mica... mondd mit érzel.
- Mit? - nyöszörögöm csodálkozva. Sötét szemei szinte ragyognak arcában, nedves hajtincsei homlokába hullnak.
- Csak mondd, amit érzel… halljam… hadd halljam.
Nem... nem tudok megszólalni. Én nemértem őt, csak érzem. Érzem egész valómmal ahogy bennem van, és a gyönyört, amely a kapukat feszíti hogy áttörhesse a gátat, mindent elsöpörve.
Fájdalom hasít a vállamba, és felsikoltok.
- Fáj!
- Ez az - morran elégedetten, és végre gyorsítja a mozgásait. Minden egyes csípőlökésnél mellkasának és hasának izmai megfeszülnek, karjain kidomborodnak.
- J...jóh... - nyögöm, és megérzem jutalomképpen ahogy ujjai kincsemre fonódnak. - Ahh... jóh...
- Ez az... megy ez neked.
Amikor testemben átszakad a gát, és felszínre tör a gyönyör, abban a pillanatban fájdalom hasít a nyakamba.
Felsikoltok, és a semmiben lebegve égek el, mint egy kis szalmaszál, amit meggyújtanak és hirtelen fellángol majd kihuny, megszűnik létezni.
Hideg. Minden hideg, bennem is és kívül is. Forróság folyik végig az arcomon, ahogykönnyeim elmossák a keserű csalódottságot, vagy legalábbis próbálják. Oldalamon fekszem, mindenem fáj és mégis gyönyörségesen jól érzem magam. Borzalmas vagyok.
Meleg test simul a hátamhoz, enyhítve a hideget, és hosszú ujjak törlik le könnyeimet.
- Jó éjt kicsi Micám - súgja.
Sötétség.
***
Amikor felébredek, sötétség fogad. Körülpillantok, és az éjjeliszekrényen halványan derengő digitális órára pillantok. Délelőtt van, ezek szerint elsötétítette a szobát. Még mindig mellettem fekszik, érzem testének tömegét, ahogy benyomja az ágyat, de már nem fekszik félig rajtam, mint ahogy elaludtunk.
Óvatosan megmozdulok, de nem történik semmi. Lassan az ágy széléhez araszolok, és felülök a fájdalom pedig úgy nyilall a hátsómba, mint még soha. Számra szorított tenyerembe sziszegem a fájdalmat, és remegve hajtom le fejem. Ne sírj Mica, nincs jogod hozzá. Annál sokkal jobban élvezted. Beteges vagyok... sosem gondoltam volna magamról hogy ennyire borzalmas hajlamaim vannak.
hátrasöpröm arcomból a hajamat, és lecsusszanok az ágyról. A földre rogyva mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak. Nem, nem sírhatok. Most nem, majd később. A szőnyegen tapogató ujjaim meglelnek valami ruhafélét, amit első reflexből magamhoz szorítok. Egy ing... de ez nem az enyém. Nem baj, a semmi helyett ez ismegteszi, mert ha jól emlékszem, az én ruháim cafatokban végezték. A gondolattól szédülni kezdek, de erőt veszek magamon, és vaksin kitapogatva az anyagot magamra terítem. hasamnál egy gombbal összefogom, többre most nincs időm. Óriási nekem, szinte a térdemig ér, az ujjai pedig hosszan lelógnak karjaimról. Találomra elindulok, és a fal mentén óvatosan végigtapogatok mindent, végre elérek egyí fafülelthez, és igen, megvan a kilincs is. Hangtalanul nyitom ki résnyire, azon imádkozva közben, hogy ne nyikorduljon meg, amikor hirtelen egy erő nekicsapódik a fának, és hangos döndüléssel bevágódik.
- Hova-hova? - dörmögi a fülembe egy hang. Felsikkantok, és remegve szorítom inggel borított kezemet a szám elé. Szorosan behunyt szemekkel hagyom hogy karja derekamra fonódjon és hátamhoz simuljon meztelen teste.
- Én... én... a mosdót keresem... - dadogom, miközben a levegőbe emel, és mint egy játékbabát, úgy cipel el onnan. Nem látok semmit... félek...
- Ssss...
Halk kattanást hallok, és halk zene csendül fel. Rémülten kapom arra a fejem, és egy hi-fi jellegzetesen halvány, kékesen villogó fényeit hallom.
- Mi ez? Van... itt még valaki...? - dadogom, remegve a karjaiban. A saját lágy hangom hallom, ez a maxi cédém, amit nemrég dobtunk piacra. Néhány szerelmes dal is van rajta, és épp az egyik szól.
- Nincs, csak te és én.
De hogyan kapcsolhatta be a lemezjjátszót, amikor itt áll, és épp a karjaiban tart engem, kezeit pedig ingem alá csúsztatja?
- De... de...
- A gondolataim erejével képes vagyok tárgyakat működtetni, mozgatni. Ennyi - dörmögi. - Nagyon jól áll neked az ingem.
- Te... te látsz? - vörösödök el hirtelen, egészen a lábujjaimig, és rémülten húzom össze magamon az inget. Halkan felnevet, mély hangja végigkarcolja gerincemet, beleremegek és felsóhajtok.
Megtörni látszik, azaz inkább hallatszik amikor fülemet megcsapja édes nyöszörgő hangja, benne a könyörgés első jeleivel. Csodálatos hang, rég hallottam ennél szebbet.
- Én… nem tudom... hogyan kell... Mit mondjak...? Hogyan mondjam...? – tétován rázza meg kis fejét, tincsei csak libbennek hirtelen mozdulata után, s olyan széles vigyorral meredek előre, mint még soha… Ez az…
Felegyenesedem az ágyon és magamhoz húzom törékeny testét. kis kezei ahogy farkamhoz érzek szinte fájón lüktetni kezd, de tartom magam. Ez már igazán csekélység, az utolsó pillanatokban. Puha feje vállamra esik, így láthatom az édesen kipirult arcot, a fénylő könnyeket, melyek a szemétől indulnak ki.
- Mondd utánam szépen: dugj meg. Könyörögj érte, és megkapod, kicsi Mica… - duruzsolom fülébe kissé rekedtesen már a kéjtől, teljesen beleremeg, ahogy leheletemmel cirógatom, minő gyönyör – Látom rajtad mennyire szenvedsz már… gyerünk, segíts magadon – fejezem be vigyorogva, ajkammal éppen hogy csak érintem nyakát.
- Képtelen vagyok rá... én... én... – tétovázik még ekkor is, s a lila köd már kezd engem is megőrjíteni.
- Gyerünk! – markolok rá kis merevedésére, ujjaimat tövénél megszorítva, hogy véletlenül se legyen túláradó élvezet a vége. Aki nem teljesíti a kérésem, annak semmi jó nem jár… semmi…
Szinte már úgy nyöszörög alattam akár egy pincsi, majd ahogy megakadályozom kitörését, felsikolt.
- Kérlek!
- Tovább! – mordulok rá.
- … du… dugj… meg… - lehunyom szemem mikor kiejti a szavakat, szinte hihetetlenül hangzik ez az ajkaiból, de végre megtört a jég. Bőszes elégedettséggel tölt el a jelenet, a hangja, s hogy reszketve könyörög azért, amire én is kínzóan vágyom már. Átölelem hasánál egyik karommal, a másikkal a derekát fogom, nyakába csókolok.
- Szíves örömest kicsikém – búgom a puha bőrbe, majd kényelmes gyorsasággal, szó szerint magamra húzom a kéjsóvár testet, a forró szorítástól fojtottan hördülök fel. Farkacskáját még mindig szorítom, hogy ne merjen előttem elélvezni, érzem rajta, nem sok kell ahhoz, hogy orgazmusa legyen, de nem hagyhatom, hogy megelőzzön… Semmiképp.
Teljesen addig húzom, míg tövig nem érek benne, majd megállok, és csak szorítom magamhoz. Végignyalom nyakának ívét, ahogy megfeszül rajtam, és még mindig vállamnak van támasztva feje.
- Ugye, hogy mennyivel jobb… ha azt teszed amit mondok? – kérdem akadozó lélegzettel, hisz már a kéj engem is magával ragadott.
- Ngh… - nyel egy nagyot, de nem mer válaszolni, inkább csak összeszorított szemecskékkel bólint egyet félénken, amit megmosolygok. Még most is ugyan olyan, mint amilyen, ezért tetszik annyira. Lassan elkezdem mozgatni magamon, miután kicsit lelohadt az ő vágya, mindkét kezemet derekára téve csúsztatom fel és le. Hátacskája mellkasom dörgöli, az érzéki érintésektől egyre csak bőszül fel vágyam, egyre gyorsabb tempót követelve, de szinte már önkínzást végzek ezzel. Még mindig annyira szűk, hogy majd megőrjít, kissé én is hátra vetem fejem felsóhajtva, majd vissza terelem rá tekintetem, minden egyes rezzenését, mozzanatát látni akarom. Nyöszörög, s ráharap ajkaira, hogy a felkívánkozó nyögéseket visszafojtsa, de látom az erőlködését. Biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne a kezecskéje megkötözve, akkor már rég rászorította volna, de azt sem hagynám neki.
- Ne fojtsd vissza… hallani akarom – nyalok fülkagylójába, miközben egyre gyorsabban mozgatom magamon, de nem tesz eleget parancsomnak, így egy erősebb rántással még mélyebbre hatolok benne, s végre hallhatom azt a vággyal és enyhe fájdalommal vegyített sikolyt, amire már oly’ áhítoztam. Mennyei…
De valami még hiányzik nekem, nagyon is… ahh…
Egyszerűen csak lecsúsztatom magamról, majd kioldom kezét, de csuklóját meg is ragadom, hogy felém forduljon. Pihegve térdel fel az ágyon, majd mikor velem szemben érkezik meg, elégedett mosollyal nézek le rá. Micsoda gyönyörű látvány, ha lehetne egy egész héten át itt tartanám, az ágyhoz kötözve, s akkor használnám, amikor csak kedvem tartja. Négykézláb támaszkodik meg az ágyon, ujjaimat álla alá csúsztatom, úgy kényszerítem, hogy a szemembe nézzen, s még én is megrezzenek attól, amit látok.
A szívem… hevesen ver. De nem csak az átéltektől… nem. Érzem, hogy más is társul mellé, egy olyan érzés, amit nem ismerek…
Bosszúsan felmordulva rántom fel magamhoz, csuklójánál fogva, majd lesimítom kezem ismét derekára, miután mindkét kezecskéjét a vállamra tettem, megmutatva nekik, hol is van a helyük. Újra magába fogad, már sokkal könnyebben mint az előbb, de most is ugyan olyan csodálatos, mint elsőre, s nem is tartom vissza hangom. Nem mozdul, s talán arra vár, hogy megint én irányítsam… de ez nem a kívánságműsor kedvesem.
- Gyerünk… mozogj te is egy kicsit, de csak én fáradjak – húzom gúnyos kis félmosolyra számat, s megvárom míg megszeppenten felcsúsztatja lábait elgondolkodva, hogy vajon mi is lenne a legjobb pozíció ebben a helyzetben, végül még mindig vállaimba kapaszkodva guggol fel, és rám emeli csillogó szemeit. Mosolyogva bólintok neki, hogy fojtassa, majd hamarosan bele is kezd. Ritmusérzéke tökéletesen megmutatkozik ebben is, hisz ha félénken is, de olyan érzékiséggel csinálja, amivel percek alatt a mennybe repíthetne. Rátapadok ajkaira, s ettől felbőszülve olyan hirtelen vált gyorsabb tempóra, hogy kapcsolni is alig tudok. Csípőjére teszem kezem, de még nem állítom meg.
- Ahh, Mica… – szakadok el ajkától, majd ujjaimmal leszorítva tartom meg, szinte kicsúszik kezemből olyan síkossá vált teste a verejtéktől, ahogy az enyém is – Nyugalom, nem sietünk sehova – vigyorodom el, ahogy pihegő arcát nézem, a pír azóta is teljesen szét van terülve rajta, de kifejezetten jól áll neki. Egyik kezem hátára csúsztatom, majd ledöntöm az ágyra, s szinte automatikusan kulcsolja lábait körém, amit megint megmosolygok.
Kínzom, tudom jól, hogy kínzom az újabb lassú tempóval, de pont… pontosan ez a célom, hogy könyörögni lássam, hogy lássam az érzelmeket az arcán, hogy halljam azt az édes hangot, ami után már szinte sóvárogva vágyom.
- Mondd csak, Mica – dörmögöm ajkaitól alig pár milliméterre, miközben lágy ringással merülök el benne újra és újra – mondd mit érzel – hallani akarom… azt akarom, hogy a falról zengjen vissza.
- Mit? – értetlenkedik édesen.
- Csak mondd, amit érzel… halljam… hadd halljam – a hangodat…
Remegnek ajkai, mimikája a hezitálástól torzul a vágy mellett, de egy idő után megelégelem a várakozást, s karmaimmal belemarok a vállába felmordulva, miközben mélyen merülök el benne.
- Fáj! – visítja hangosan, teljesen megfeszülve, s ettől ánusza is teljesen összeszűkül, ami engem is morgásra késztet.
- Ez az – duruzsolom elégedetten, abba nem hagyva a mozgást. Testem már kiéhezett vadként kezdi vágtába hajtani az aktust. Egyik kezem arcára simul.
- J…jóh – nyögi édesen, reszkető testtel, majd rámarkolok közöttünk pihenő kis farkára, egyre közelebb segítve a csúcshoz – Áhh.. jóóh – nyögi hangosabban, s elégedett mosollyal hajolok nyakára. Igen… Igen, már nem kell sok, s teljesen magaménak tudhatom… újra.
- Ez az… megy ez neked – susogom rekedten, mikor már én is közeledem a beteljesülés felé. Nyakát kezdem el nyalogatni, nyelvem alatt érzem a forrón lüktető verőeret, ahogy hevesen áramlik benne a vér. Igen… Igen… Ezért szeretem szex közben az áldozatok vérét szívni. Sokkal… sokkal többet tudok inni, mint bármikor máskor. A felhevült test, az izzó vágy, a mozgást kívánó aktus hatása… minden… minden vért igényel, s ekkor a legfinomabb is. Ha egyszer rászoksz, nem tudod megunni.
Mélyen hördülök fel, ahogy végigrobban testemen az orgazmus, majd ráharapok a puha nyakívre, miközben Mica éktelen sikolya tölti be a szobát. Vággyal, kéjjel, félelemmel, fájdalommal, s annál is több érzelemmel teli vére árad szét testemben, szinte visszhangzik bennem az ő orgazmusa is az enyémmel együtt, ami csak fokozza a testemben szétáradó gyönyört…
Vigyáznom kell, hogy ne igyak sokat belőle, pedig annyira finom, hogy ha lehetne utolsó cseppig kiinnám mind. Ujjaim az ő forró nedvétől ragacsosak, s ahogy tisztul fejem, észlelem remegését, lihegését. Kezem hanyagul törlöm meg az ágyneműben, nyakát egyszer még végignyalom a seb helyén, hogy begyógyuljon, majd úgy fekszem mellé, hogy köré fonhassam testemet, a menekülés utolsó reményét is kárhozatra ítélve.
Hosszú percekkel később még mindig csak remeg, pedig már karját is cirógatni próbáltam. Felé kerekedek a párnán, majd válla fölött nézek arcára, s csak ekkor tudatosul bennem, hogy a sírástól remeg.
Megtehetném, hogy ismét kitörlöm a memóriáját, de már veszélyes lenne. Annyiszor tettem az elmúlt időben, hogy most ki tudja milyen hatással lenne rá, így ezt a dolgot pihentetni kell egy jó ideig. Háttal van már nekem, s én is hátulról ölelem át. Hüvelykujjammal megtörlöm arcát, hogy a néma sós könnyek nagyját eltűntessem, de gőzöm nincs mit kéne ilyenkor tenni… Bár nem is kell. Miért törődnék vele?
- Jó éjt kicsi Micám – susogom fülébe, majd magunkra terítem a takarót.
- Még mindig nagyon ellenállsz… múltkor sokkal szenvedélyesebb voltál - hallom mély, duruzsoló hangját, amitől úgy érzem mintha finom ujjak cirógatnák végig a gerincemet föl meg le. Ujjai játszadoznak rajtam, kellemes simogatásokat és fájdalmat is kapok tőle.
- Hidd el kicsi Mica… neked is jobb lesz, ha te magad könyörögsz érte... - Merevedése a fenekemet nyomja, és érzem ahogy végigszántanak körmei a combomon. Fáj... ahh te jó ég... Sikoltva próbálok szabadulni, de annyira erős...
- Még mindig ellenállsz? - súgja a fülembe, meg is harapdálja finoman. Csak zihálni vagyok képes, egy szót sem tudok kinyögni... pláne amikor megnőtt körmével alig érezhetően lassan végigkarcolja merevedésemet a nadrágomon keresztül. Tágra nyílt szemekkel, nyöszörögve figyelem, de nem bánt, csak lassan rásimítja a tenyerét, és én teljesen elgyengülve hanyatlok hátra a széles mellkasára. Úgy szégyellem magam... soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így reagálok majd egy férfi érintéseire... pont én. Ajkamba harapva figyelem, ahogy éles karmával egyszerűen, lassan és végtelenül izgatóan szakítja le rólam a nadrágomat, és... nem teszek semmit hogy megakadályozzam. Elveszítem utolsó mentsváramat, a fehérneműmet is, majd végigsimítja testem, míg ujjai számhoz nem érnek.
- Nyisd ki a szád. - Tétován megrázom a fejem, és ő morogva szorítja meg péniszemet, amitől Egyszerűen bedugja ajkaim közé őket. - Nyald meg…
Szót fogadok, és újra és újra... mert amit velem tesz ezekkel az ujjakkal, az valami hihetetlen.
Elenged egy idő után, és meztelenre vetkőzik. Zavartan lesütött szempilláim alól figyelem, ahogy kibontakozik sápadt, izmos és tökéletes teste. Visszamászik mögém, és szorosan meztelen testéhez présel.
- Kérlek… kérlek engedj el… - nyögöm immár rémülten, mert tudom mi következik most. - Nem fogok senkinek semmit mondani…
- Nem… Még nem kaptam meg amit akartam - zárja le a témát, és a vállamat megkarcolja fogaival.
- És... mit? - dadogom.
- Téged… - súgja a fülembe olyan hangon, és olyan forrón, hogy teljesen elgyengülve simulok bele karjaiba. Ó édes jézusom... a fenekemhez ért!
- Mondd ki Mica… Mit szeretnél?
- Hazah… mennih…- zihálom, és ekkor fájdalom nyilall a popsimba, és felsikoltok de kéjes nyögésbe fullad a hangom. - Nee!
- Hogy mondod? - Szinte látom arcán azt a gonosz mosolyt, de nem foglalkozom vele, mert már képtelen vagyok bármi mással is törödni, csak az érintései, a vágytól lángoló bőröm számítanak. Derekamnál fogva könnyedén megtart, és végigsimítja magát velem ingerlően, kemény pénisza fenekemhez simul de nem tesz semmit csak ingerel ezzel, pedig... majd meg halok hogy végre magamban érezhessem és feloldódjon ez a hatalmas feszültség, ami bennem van.
- Mondd ki Mica... Mondd ki... - utasít mély hangján morogva, és már a bejáratomhoz feszül, de nem adja meg nekem amire vágyom, hiába nyögdécselek érte.
Hátrakötözött karjaimat képtelen vagyok kiszabadítani, csak tehetetlenül, kábán nyöszörgök. Megőrülök, ha ez így megy tovább... muszáj... muszáj, de fogalmam sincs hogyan tegyem, nem tudom mit vár tőlem... Könnyek gyűlnek a szemeimbe, és ahogy lehunyom pilláimat, ki is csordulnak.
- Én... nem tudom... hogyan kell... - szipogom a fejemet rázva. - Mit mondjak...? Hogyan mondjam...?
Hirtelen felül, és a hátamhoz simul, hátrafogott kezem hozzáér merevedéséhez. Felsóhajtva ejtem fejemet a vállára.
- Mond utánam szépen: dugj meg. Könyörögj érte, és megkapod, kicsi Mica... - súgja, hangja akár egy forró nyári fuvallat a fülemben. Pénisze már ott van, és csak egy szavamba kerül, hogy végre érezhessem, és elmúljon ez a kín... ez a sóvár vágy amit érzek. - Látom rajtad mennyire szenvedsz már... gyerünk, segíts magadon.
- Képtelen vagyok rá... én... én...
- Gyerünk! - megragadja péniszemet, és olyan gyönyörű kínnal szorítja meg, hogy elélveznék de megakadályozza azzal, hogy rámarkol a tövére. Csalódottan kiáltok fel, mert ez már elviselhetetlen.
Ahogy nyakát nyalogatom élvezettel, a lüktető ütőeréből érzem szívének heves dobogását.
Milyen izgatott lettél kicsikém… pedig még nem is csináltam semmit. Lehuppan erőtlenül a párnák közé, élveteg vigyorommal nézek rajta végig, kipirult arcán, szétterülő haján. Milyen jól is jönne megint az a szakadtnak tűnő ruha… Látja éhes tekintetem, s el is takarná előlem a látványt, ha hagynám. Kis kezecskéit feje mellé csapom a párnára.
- Én… én nem… fogok – ó azt csak hiszed szépségem. Ne hidd, hogy nem ismerem az emberi testet… és a vágy hatalmát. Felé hajolok, pontosan arca fölé.
- Nem sokáig bírod majd kicsikém. A tested elárul téged – duruzsolom duzzadt kis ajkaira élveteg vigyorral.
- Mi… miről beszélsz? – makogja édesen.
Nem válaszolok, csak felegyenesedem rajta, s vetkőzésem megkezdve kérem segítségét tekintetemmel. Kínzó lassúsággal nyúlok gombjaim felé, finom kicsúsztatgatva a kicsi lyukakból mindet, sorjában. Ahogy széttárul már kicsit is az ing, azonnal piros arccal. Pisszahunyorít, de amint megint megpillant visszazárja szemecskéit… Nevetnem kell, annyira zabálnivaló. Meg is zabálom… majd. Combjain ülök, hogy ne tudjon eliszkolni, de már így is jól látom vágyát… Élvezettel simítok végig karcsú testén, minden idomot ujjaim érintésével ajándékozva, végül leérek a cukin dudorodó ágyékára, magamban kuncogva. Én mondtam… a teste elárulja.
Perifériám segítségével látom csak, ahogy riadtan kapja fel fejét, mikor az alsónadrágon keresztül cirógatom farkincáját.
- Én… én nem… - azonnal tenyereibe temeti szép arcát.
- Nézz rám Mica – megint lassan lehajolok hozzá, és közelről nézem ahogy ujjacskáit széjjelebb húzza, hogy a rések közül nézhessen rám – Az első alkalomból mennyire emlékszel? – kérdezem kíváncsian.
- Nem sokra – felel egy kicsi hatásszünet után. Jól van…
- Hát ez nem túl hízelgő – mondom még mindig mosollyal ajkaimon. Finoman karcolom végig szép mellkasát, ahol nem rég még szebb, mélyebb csíkok voltak, és érzéki sóhajától felbőszültek tapadok ajkaira, hogy felfalhassam. Karcsú ujjacskái hajamba túrnak, fejbőröm bizsergeti érintése, s magamban morognom kell. Tudtán kívül is annyira érzéki. S ahogy sejtettem, kis kéjenc üzemmódba kapcsol minden porcikája, és amint már nem nehezedek lábaira máris tárja nekem őket szét, és kapva az alkalmon közéjük térdelek, kemény vágyam neki feszítem, azonnal fel is sikkant.
- Peter…
- Igen? – kérdem már nyakába lehelve a szavakat, fogaim előbuknak ajkaim közül, s hegyével cirógatva siklatom végig ajkaimat is az illatos, puha bőrfelületen. Annyira kívánom már…
Mit szeretnél? – kérdezek újra, hisz csak sűrű légvételeit hallgatom, de nem válaszol. Mennyire imádom ezt…
- Hagyd… hagyd abba… - sóhajtja kéjesen. Hát még mindig tiltakozol?
- Helytelen válasz – dörmögöm halkan fülébe, nyelvemmel karimáját végig nyalintva, és ahogy remegve, testembe kapaszkodva sikolt fel fojtottan, morogva harapok figyelmetlenül ajkába, s kissé felsértve a puha testrészt vére kibuggyan, azonnal letisztogatom nyelvemmel, s a seben végignyalva be is gyógyítom a heget.
Akkor játszunk… vajon meddig bírod kicsi Mica?
Újra felegyenesedem, megfordítva könnyű testét ültetem magamnak háttal az ölembe kényelmesen elhelyezkedve, csuklóit egy kézzel háta mögé szorítom.
- Úgy tűnik még nem tanultál semmit ebből. Nem baj, ráérünk… előttünk az egész éjszaka – súgom, vállára lehelve a szavakat, előre nyúlva szabad kezemmel simítom végig kívánatos kis testét, majd letérek a kis nadrágra is, de már alá csusszan kezem, hogy merev farkincáját kezem ügyébe vegyem.
- Peter… Peter…
- Ez már jobban tetszik – kuncogom halkan – És most… könyörögj szépen.
Hallom szapora légvételeit, de ahelyett hogy bármit is mondana, inkább megrázza fejét, ezzel kissé az én arcomba is csapva illatos haját.
- Ejnye Mica… - dörmögöm már rekedt hangon, közben végig vigyorogva figyelem minden egyes mozzanatát. Kiveszem egyelőre kezem bugyijából, felszakadó sóhaját hallva. Ne örülj ennyire…
A félretett, levetett nyakkendőmet fogom meg, és a háta mögé szorított csuklóit összekötözöm vele szorosan, így mindkét kezem szabad lesz… csodás.
Immáron két kézzel simulok előre finom testén, egyik lefelé, másik pedig felfelé kezd kalandozni.
- Még mindig nagyon ellenállsz… múltkor sokkal szenvedélyesebb voltál – vigyorgom vállába, majd egy kis kóstoló csókkal rá is cuppanok a fehér bőrre. Közben felfelé kalandozó ujjammal már a nyakához értem. Kissé felemeli állacskáját, hogy ne érjem el arcát, de ezzel a vállamra hajtja fejét óvatlanul is. Legszívesebben megint szét karmolnám testét mint legutóbb, de már unom, hogy folyton kitöröljem memóriáját, és azt tesztelgessem mire emlékszik.
Nem… inkább lassan, fokozatosan szoktatom énemhez, és visszafogom addig magam, amíg csak kell. Bikaerős önuralmam van, és ezt be is fogom bizonyítani. Nyakát cirógatom ujjaimmal, lefelé tévedő kezemmel most lábacskái közé férkőzök, ujjamat egyenesen billogomra vezetem. Örömmel érzem, hogy még tökéletesen a helyén van. Két ujjamat rá helyezve kezdem el dörzsölgetni.
Először megfeszül teste, majd felszisszen és összegörnyed így végre állát is közre tudom fogni ujjaimmal.
- Hidd el kicsi Mica… neked is jobb lesz, ha te magad könyörögsz érte – megmoccanok az ágyon, így fenekéhez dörgölöm kemény farkam, hogy érezze mi vár rá, bármilyen formában. Még ujjaim között is akadozva, de próbálja megrázni fejét. Másik combjának tiszta belső felére siklatom kezem, majd átalakuló karmaimmal lassan húzok végig vékony, vörös csíkokat a hibátlan bőrfelületre. Először hangosan sikolt fel, élvezettel tölt el szép hangja, de hamar visszafojtja, ajkait harapdálva. Még befejezem a szép mintát, és keresztbe is még egyszer jó lassan végighúzom karmaim, arca már az izzadtságtól fényes. Nem is voltam olyan durva, épp hogy csak megkarcoltam. Válla fölött, vigyorogva nézek le művemre. Mintha csak egy csini necc harisnya cafatka lenne rajta.
- Még mindig ellenállsz? – kérdem, bekapva fülcimpáját, nem válaszol csak vadul szuszog az átéltektől. A megfélemlítés nem jön be ha ilyen gyengén csinálom… akkor következzen a sóvárgás.
Mutató ujjamon továbbra is karommal, ágyéka pontos közepén húzom végig ujjam, rémülten néz le kincsére, ahogy érzékien karcolgatom.
Nyugalom… abban, nem fogok kárt tenni, túl finom falat, és túl nagy megrázkódtatás lenne. Nadrágon keresztül tenyerem simítom rá, és azonnal fel is sóhajt.
Milyen érzékeny…
Karmom a nadrág aljába akasztom, majd ismételten szép lassú mozdulattal kezdem el felfelé szakítani a vékony anyagot, az anyag lágy reccsenése zene füleimnek, érzékien tölti be a szoba csendjét egy ilyen sötét éjszakán.
Ez volt az utolsó ruhadarab rajta, de feleslegesnek találtam, így most azonnal le is vettem róla… Volt bugyi, nincs bugyi…
Végre szabaddá vált látványa is kicsiny merev vágyának, és szabadon is simíthatok rajta végig, teljes tenyérrel. Visszahúzom karmaim, innentől nem lesz szükség rájuk. Állát simogató ujjaimat feljebb csúsztatom, ajkait cirógatom vele.
- Nyisd ki a szád – suttogom, mér kéjes hangon fülébe, de csak tétova fejcsóválás a válasz. Felhördülve markolok rá erősebben péniszére, mire megrezzen, majd úgy tesz ahogy kértem… Én is így gondoltam. Ujjaimat lassan siklatom be érzéki ajkai közé, másik kezemmel addig kényeztetni kezdem, amire azonnal felsóhajt, gyengéden talán fogaival is érinti bőrömet.
- Nyald meg… - adom ki a következő parancsot, nem is kell sokat várnom, máris teszi a dolgát sóhajok közepette, hirtelen kiveszem ujjaim, majd kis rózsaszín mellbimbóját azonnal megtalálva, körkörös mozdulatokkal ingerlem még jobban egyiket, majd másikat is, kicsit meg is csippantom. Ahogy eltűnik a nedvesség visszacsúsztatom kezem szájához, kérnem sem kell máris nyitja ajkait és nyelvével játékosan polírozza ujjaim, csak halkan kuncogok. Mennyivel segítőkészebb ha élvezi ugye? Megint visszatérek mellkasának gyöngyeihez játszadozni, markomban már lüktető vágyát érzem, és ahogy teste megfeszül arról árulkodik, mindjárt elélvez… de ezt nem hagyhatom, kezem azonnal elszakítom róla, csalódott sóhaját hallom csak ez után, össze is görnyed kis teste. Kiteszem ölemből, és mögötte felállva az ágyról kicsatolom övem, és lecsúsztatom nadrágomat az alsónadrággal együtt. Pihend ki magad fél perc alatt kiscsillag, még nem végeztem veled. Visszaülök mögé, ismét ölembe veszem, de már érezheti, hogy rólam is eltűnt a ruha, még az ing is. Így sokkal szabadabban mozoghatok én is, kényelmesebben érzem magam.
Ahogy forró bőre hozzám simul… magamba kell fojtanom egy mélyről feltörő hörgést, de még így is egy halk sóhaj hagyja el torkomat. Átölelem kis testét, szinte magamba passzírozom.
- Kérlek… kérlek engedj el… Nem fogok senkinek semmit mondani… - kérlelő kis hangja csak megmosolyogtat. Sokkal jobban örülnék, ha másért könyörögne így, de már nem kell sok és azt is kicsikarom belőle.
- Nem… - felelem egyszerűen, mély hangomon halkan dörrenve rá – Még nem kaptam meg amit akartam – finoman vállába harapok, de csak rendes fogaimmal karcolom végig bőrét, majd nyakhajlatába csókolok, ajkaim alatt lüktet kívánatos ere, amibe már annyira, de annyira beleharapnék, de még nem vagyok abban a helyzetben. Így nem elég élvezetes.
- És… mit? – kérdi nagyot nyelve, mire csak megint elmosolyodom, lassan fordulna felém, hogy lássa arcom, de hatalmas mély levegőt vesz ahogy megint rá markolok vágyára, nekidől vállamnak, megtámaszkodva testemen, karjait veszegetni próbálja, de túl erősen kötöttem meg.
- Téged… - suttogom fülébe, a végét elnevetem, testét élvezettel cirógatom végig újra. testével együtt hangja is csodálatosan érzéki, mindene kis formás és harapni való, főleg ez a kis popó amivel épp rajtam csücsül. Felsiklatom kezem kényeztetése közben, ajkait simogatva parancsolom meg megint, hogy nyálazza be őket, és nagy nehezen sikerül is rávennem, de ezúttal… nem felsőtestén fogok eljátszadozni. Kicsit hátrébb dőlök, míg tudom magam hosszú ideig tartani, ezzel ő is dől velem együtt, teljesen lába közé, egyenesen fenekéhez csúszik kezem, érzem hogy megremeg teste. Bizony Mica, Peter bácsi most itt fog játszadozni.
- Mondd ki Mica… Mit szeretnél? - kérem parancsoló hangon, egy pici fejrázást kapok, sűrű lihegések közepette.
- Hazah… mennih… - még mindig? Pedig ennyire nem lehetek rossz, ha beszélni is nehezére esik. vajon miért tiltakozik ennyire? Hm… mindegy… Kár. Gyorsan haza szeretnél menni? Legyen… akkor én is gyors leszek. Mit nekem finomkodás? Két nedves ujjam azonnal belé vezetem egyszerre, újabb sikolyt zsebelhetek be, testének teljes megfeszülésével együtt, s meg sem állok azonnal mozgatni kezdem benne őket.
- Nee! – sikoltja tovább, de két fájdalmas sikolya után olyan vággyal teli hangon kezd el tiltakozni, mintha szavainak jelentésével ellentétben könyörögne a folytatásért, vagy azért, hogy ne hagyjam abba.
- Hogy mondod? – kérdem negédesen, arcomon hatalmas vigyor ékelődik, és kuncognom kell azon, hogy már megszólalni sem igazán képes. Milyen aranyos. Nyel egy nagyot, de még így sem meg a szóalkotás. Szemei ködösek ahogy hátra vetett fejét látom, ajkai résnyire nyitva tátongnak. A harapdálástól teljesen pirosak lettek, és duzzadtak, igazán csókolni valók.
Ahogy látom rajta, hogy már megint szörnyen élvezni abbahagyom így kérdezek rá újra. Nem válaszol csak csalódottan sóhajt egyet összeesetten ernyedve el ölemben.
Derekánál fogom meg testét, és visszaegyenesedem. Lábacskáit maga alá csúsztatja, hogy fel tudjon tápászkodni, de nem is tudja, ezzel mennyire megkönnyíti dolgomat. Óvatosan fel-le csúsztatgatom magamon testét, kőkemény farkamhoz dörgölve forró fenekét. Megremeg kezeim között, ahogy megérzi mihez is simul hozzá, s péniszem végéhez tatom bejáratát.
- Mondd ki Mica – parancsolok rá dörrenve, de nem válaszol. Megmoccanva alatta makkom végét becsúsztatom fenekének partjai közé, de erősen fékezem magam is, hogy ne azonnal merülhessek el benne… Kivárom… Kivárom míg maga könyörög érte, és érzem hogy nem kell sok a megtöréséhez. A sóvár vágy erősebb józan észnél – Mondd ki…
Édes érzés tölt el. Kellemes és bizsergető... Halvány kis mosollyal nyitom ki szemeimet, és abban a pillanatban felfogom, hogy fekszem, jól vagyok, és éppen lángol a testem egy idegen kéz cirógatásától.
Felsikkantva tornázom fel magam ülő helyzetbe, és hátrébb csusszanok. Ez Peter... de... ez a tény inkább nyugtalanító mint megnyugtató...és... hol is vagyok...?
- Hol vagyok? Ez nem a kórház - kérdezem, és remegve szorongatom a takarót, elrejtve előle a testem. Nem lenne szabad... a testemnek így reagálnia egy egyszerű érintésére és a közelségére. Nem lenne szabad... Mit művelt velem, amíg aludtam?!
- Persze, hogy nem… Azt hitted olyan jelzésekkel a testeden beviszlek egy közkórházba?
Felőle akár meg is halhatnék... habár sokkal jobban érzem magam. Már nem szédülök, sőt... igazán remekül érzem magam, és a testemen sincsenek már a sebek. Mi ez az egész? Hova tűntek? Lehet hogy megint csak álmodtam ezt az egészet?
- A sebeim…. - motyogom kissé bambán, aztán felfogom. Egy szál kis alsónadrágban vagyok! - Te… levetkőztettél!?
Széles vámpírmosolyt kapok, és már tudom hogy nem álom volt.
- Egy ágyba csak nem fekhetsz díszruhában… felesleges.
- De...de... azt mondtad felejtsük el... én nem... - dadogom, felgyorsuló légvételeimmel, szemeimet képtelen vagyok elfordítani a szájáról. Meg fog csó... fúj mi ez a rossz íz a számban? Bleee... Rá is kérdezek.
- Kaptál tőlem egy kis élénkítőt, hogy elmúljon a szédülésed... a gyengeséged... - mély hangja végigbizsergeti egész testem, mintha varázslat lenne, és ledermedten figyelem ahogy közelebb kúszik hozzám. Akár az áldozatára vadászó vadmacska... Szemei teljesen rabul ejtenek.
- ...a vérhiány - teszi hozzá halkan.
- Vérhiány? - pislogok értetlenül, és félénken húzom magamra a takarót. Félelmetesen vonzó így... és a testem reagál rá, pedig nem akarom... Jobb lenne ha némi távolság lenne köztünk. Mondjuk egy vastag fal. - Ne gyere közelebb! - sikkantom ijedten. - Nem akarom! Nem akarom megint!
- Nyugodj meg. - Hangja akár a nyáresti eső, lágy és nyugtató. Illata felerősödik, de nem látom összeszorított szemeim mögül hogy azért mert közelebb hajolt-e hozzám. Csak érintését érzem kezemen, ahogy finoman kibontja görcsös ujjaim közül a takarót.
- Nem fogok olyat tenni amit nem szeretnél...
- Tényleg? - kukkantok fel rá, és ő megnyerő mosollyal bólint. Oh... talán nem kéne túldramatizálnom a helyzetet, bármennyire is szokásom hevesen lereagálni a dolgokat. Hiszen végülis...
- Tényleg. Viszont el fogom érni, hogy magad könyörögj érte.
Arcán szétterülő gonosz mosolyától ledermedek, úgy figyelem nyakamra hajló fejét. Lehelete égeti és csiklandozza érzékeny bőrömet, ajkai pedig nedvesen simítanak végig rajtam. Szívem olyan hevesen dobog, hogy a levegővétel is nehezemre esik, próbálok karjaimra támaszkodva ülve maradni, de annyira remegnek... képtelen vagyok megtartani magam. Halk sikkantással nyekkenek a párnán, és az ő mosolygó arcát látva szégyenpír terül szét képemen, el is takarnám előle kezeimmel de lefogja őket a párnára. Hajam sötét felhőként terül szét alattam...
- Én... én nem... fogok - dadogom még vörösebben, kerülve végtelenül csábító tekintetét. Úgy érzem... nagy bajban vagyok. Fölém hajol, és közvetlen közelről mosolyog le rám.
- Nem sokáig bírod majd kicsikém - súgja. - A tested elárul téged.
- Mi...miről beszélsz?
Válasz nélkül hagy, és felemelkedik rólam. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy aztán ismét belém rekedjen a levegő. Ugyanis nem megy messzire, épp csak fölém térdel, a combjaimra nehezedik hogy ne tudjak meglépni. Kilazítja a nyakkendőjét és a végét felém nyújtja. Néma parancsának engedelmeskedve lassan húzni kezdem, a ruha halk susogása ahogy lecsusszan róla... beleborzongok, annyira érzéki.
Már nem mosolyog, tömény vággyal néz le rám, ujjai lassan gombolják ki ingének gombjait. Minden egyes mozdulata ígéret... amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Nagyot nyelve próbálom felidézni, mégis milyen lehetett vele az első alkalom, mert semmire sem emlékszem, pedig most hasznos lenne... tudni hogy mégis mi vár rám.
Felszabadul széles mellkasa és izmos hasfala. Ijedten kapom el róla a szemeimet, és sütöm le tekintetem. Borzasztóan kínos... főleg hogy mégis visszapillantok rá, kissé félve. Elkapja tekintetem és én riadtam szorítom össze szemeimet. Jaj nekem! Mély hangján felnevet, minden idegszálam beleborzong.
Megremegek, mint egy riadt kisállat, ahogy megérint, de mozdulatlanul hagyom hogy ujjai végigszántsanak mellkasomon és hasamon, majd kis alsómon keresztül a mereve... MI?!
Tágra nyílt szemekkel pillantok le dudorodó nadrágomra.
Jézusom...
Nyíljon meg alattam a föld és süllyedjek el, könyörgöm!
- Én... én nem... - nyöszörögöm szégyenkezve, kezeimet arcom elé rántva.
- Nézz rám, Mica. - Félénken kandikálok ki ujjaim közül, arca alig pár centire van tőlem. - Az első alkalomból mennyire emlékszel?
Próbálom erőltetni a fejemet, de csak foszlányok jutnak eszembe. Ahogy felettem mozog, a kéjes érzés... a forróság... és valami megmagyarázhatatlan érzés. Félelem?
- Nem sokra - suttogom. Elmosolyodik.
- Hát ez nem túl hízelgő.
Mélyen elvörösödök, ahogy eszembe jut mit is tettem vele. Gyakorlatilag... kikezdtem vele azt hiszem. A testőrömmel. Egy vámp... jaj nekem.
Körmeivel finoman végigkarmolja mellkasomat, és én felsóhajtok. Ebben a pillanatban tapasztja száját az enyémre, nyelve durván a számba tör, éhesen körözve, szenvedélyesen. Nyöszörögve markolok puha hajába... Ehhz... hihetetlen...
Mintha forró lángok nyaldosnának, olyan érzés. Lábaim önkéntelenül is szétnyílnak, és ő közéjük fészkelődve simul hozzám még szorosabban, ágyékát hozzám szorítva. Kemyénysége az enyémhez ér...
Eltépem tőle a számat, és felnyögve kapaszkodom vállaiba.
- Peter...
- Igen? - súgja a nyakamba, fogaival finoman megkarcolja érzékeny bőrömet, ami csodálatos... szinte elemészt az érzés. Önkéntelenül és félrehajtom fejemet, hogy jobban hozzám férjen, holott tudat alatt tudom, hogy nem kéne... főleg egy vámpírnak nem. Mégis sutba vágom minden elővigyázatosságomat, mert egyszerűen képtelenség nem alávetni magam ennek az érzéki szörnyetegnek. Tehet velem amit csak akar... hát nem borzasztó?
- Mit szeretnél? - morogja lágyan. Ajkamba harapva szorítom össze szemeimet, de ő nem hagyja annyiban. Finoman köröz egyet csípőjével, ezzel ágyékával masszírozza enyémet. Felnyögök...
- Helytelen válasz - súgja a fülembe, forró nyelvével körberajzolva azt. Vadul remegek bele az érzésbe, úgy érzem a gerincemen is végigfut és szétrobban ágyékomban.
- Ó! - kiáltok megfeszülve, körmeimmel végigszántva mellkasát. Annyira furcsa és csodálatos érzés... még soha nem tapasztaltam ilyet. Felmorranva harap az ajkamba, kiserkenő véremet lenyalintva rólam.
Ujjait oldalamon hozza végig, majd egy egyszerű, könnyed mozdulattal ragadja meg derekamat, és felemel. Előtte érkezem meg, gyakorlatilag az ölébe ültet, hátamhoz simul mellkasa, kapálózó kezeimet egyszerűen lefogva nyalja végig vállamat.
- Úgy tűnik még nem tanultál semmit ebből. Nem baj, ráérünk... előttünk az egész éjszaka - dörmögi, és szabad kezével mellbimbómat megcsippenti finoman. Tiltakozó nyöszörgésemet figyelmen kívül hagyva, végigsimít hasamon, és belenyúl a...
Bugyimba!
Felsikkantva rándulok össze amikor megragadja... a... és megszorítja finoman.
- Peter... Peter... - suttogom kábán, teljesen elernyedve bennem kavargó fura érzésektől. Mit művel velem?! Mit tesz, hogy ennyire a hatása alá kerültem?!
- Ez már jobban tetszik - kuncogja lágyan. Keze munkájának köszönhetően már úgy remegek, mint a karácsonyi zselé. - És most... könyörögj szépen.
