Karakter: Risa Koizumi
Megjegyzés: (Otaninak ~ húgocskámnak)
Egy újabb unalmas és fájdalommal teli napa suliba. Nem értem Otani-t, olyan kedvesen viselkedett velem meg, ha mondott valamit mindig annyira jól esett, de mostanában mintha megint visszatértünk volna, csak jól megszokott defekt duónak. Nagyot sóhajtok. Nem szeretem, ha csak így néznek, ránk pedig mindenki tudja, hogy érzek Otani iránt és nem enged semmit. Még mindig ugyan olyan bunkó, mint eddig volt. Nem szeretem az ilyet.
Bemegyek a tanterembe, ahol már Otani a helyén van. Rám néz, mire én csak hülye pofát vágok.
- Most meg már megint mi bajod van? – hallom hangját.
- Semmi. – leülök a helyemre és inkább nem szólok hozzá. Elfordítom a fejemet és kifele bámulok az ablakon szomorú képet vágva. Megint közeledik a karácsony. Úgy hiszem, ezen a karácsonyon megint egyedül leszek, de most nem fogom Otanit meggátolni abban, hogy az exével legyen. Ha ő kell neki, akkor legyen, elfogadom a döntését.
~*~
Mikor vége a napnak Otaniéknak kosáredzésük van. Mindig el szoktam menni, de most nem tudnák ott állni és szurkolni neki, csak a szívem fájdulna meg még jobban.
Éppen a suliból sétálnék kifele, mikor egy hangot hallok meg a hátam mögül.
- Koizumi állj meg. – hátra nézek és csak Otanit látom, ahogy integet nekem és felém szalad. Meglepődök, hogy itt van, hiszen kosáredzésen kéne lennie.
- Hát te hogy hogy itt vagy? – kérdezem tőle.
- El maradt a kosáredzés és láttam, hogy mész haza fele. – mondja és a kezét a tarkójára teszi.
- Áhh értem. – mondom lemondóan és kifújom a levegőt.
- Neked meg mi bajod van? Egész nap meg se szólaltál csak vágtad a hülye fejeket. – kezd rá, mire felmegy bennem a pumpa.
- Mit érdekel az téged hülye törpe. – kiabálom.
- Ki a hülye törpe, de gnome. – kiáltja vissza, ami nagyon fáj.
- Menj a fenébe. – mondom, majd sírva elszaladok onnan.
- Koizumi! – hallom, ahogy utánam kiabál, de nem érdekel. Tudom, hogy egy ilyen hülye gnome-nak mint nekem soha nem lehet barátja és nem is lesz.
Ahogy haza fele futok, összetalálkozok Nobuékkal.
- Héé Risa mi a baj? – hallom meg Nobu aggódó hangját. megállok és csak sírok tovább. Képtelen vagyok abba hagyni.
- Az a hülye törpe. – mondom akadozva és sírva még mindig, miközben a könnyeimet törlöm.
- Gondolhattam volna. Mindig Otani áll minden háta mögött. – bosszankodik Nobu.
Próbálnak megvigasztalni, de most nem haladnak semmire. Nagyon fáj, hogy már lassan 3 éve szerelmes vagyok Otani-ba reménytelenül még észre sem vesz. Nem fogom így tovább bírni, ha ez lesz továbbra is.
~*~
Másnap reggel mikor bemegyek, a suliba elég hangos kiabálásra leszek figyelmes, és a hang tulajdonosa Nobu. Éppen Otani-t osztja le.
- Még is mit mondtál neki mitugrász. Bőgve szaladt haza. Ennyire nem lehetsz érzéketlen faragatlan tuskó. – osztja tovább, mire bemegyek.
- Jó reggelt mindenkinek. – köszönök mosolyogva, mire csak látom, érdeklődve néznek, rám mi lehet velem, de nem baj. Had higgyék azt, hogy jól vagyok, akkor hátha jobb lesz mindenkinek.
- Koizumi. – hallom Otani meglepődött hangját.
- Jaj törpe ne vágj már ilyen pofát. – mondom viccelődve, mire látom, hogy elég ideges lesz, de nem baj így legalább hozzám szól és tudunk beszélgetni, még ha az veszekedés is, de legalább társalgunk egymással és ez nekem mindennél többet jelent.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 01. 19. 10:09:54
|
