Karakter: Eny Revingotn
Megjegyzés: Shilla/Briannak (kezdés)
Hajnali 4-kor én már az istállóban vagyok Éjfél mellett, s őt csutakolom le. Mindig így és ilyen korán kezdem a napomat. Éjfél nagyon sokat jelent a számomra, és apámmal való megromlott viszonyom miatt is sokat vagyok itt a lovam mellett. Nem szeretek emberek közelébe lenni, és ezt mindenki tudja rólam itt a lovardában. Ritka az a pillanat mikor normálisan tudok válaszolni egy embernek. Mosolyogva, dúdolva tisztogatom szeretett lovamat. Mikor kész vagyok vele, megetetem és megitatom, de a munkámnak itt a lovardában nincs vége. A többi lovat is leápolom és eléjük rakom az ételt és vizet.
Olyan 10 körül járhat az idő, mikor szólnak nekem, hogy új ló érkezett a lovardába, egy lovas oktatóval együtt. Felvonva a szemöldököm fejezem be a munkát és megyek ki. A lovagló ruhám van rajtam és hajam is összefogtam, hogy ne zavarjon a munkában. Kilépve a lovarda elé látom a lovas utánfutót, majd a kocsiból kiszáll egy tőlem legalább 15cm-rel magasabb férfi (még így magas sarkúban is kb. annyival magasabb) barna hajjal, és mély gesztenye barna szemeivel egyenesen rám néz. Mint a lovarda igazgatójának lánya lépek oda és nézek egyenesen fel rá.
- Üdvözlöm a Lovardánkban. Eny Revingotn vagyok. Miben segíthetek? –kérdem tőlem szokatlan normál, de monoton hangsúllyal és a lovas szállítóra nézek.
- Jó napot! A nevem Brian Willow. Erik Revingotn itt van valahol? –Kérdi érdeklődve én pedig oldalra biccentem a fejem.
- Én a lánya vagyok, de az apám nincs most itt. A lovas klubban van értekezleten. Miben tudok segíteni, és mégis miért van itt? –Vonom kérdőre kicsit türelmetlenül és keresztbe fonom a karom a kézfogás után.
- Áhh értem! Az édesapja vett alkalmazásba, mint lovas oktató és a zsokéja edzőjének. Nem sok mindent árult el, csak azt, hogy ma jöjjek és persze a szerződést is aláírtuk már, de ugyebár az, hogy ki a lovarda zsokéja nem árulta el. A lovamat Luckyt is hoztam magammal az oktatáshoz. Esetleg van egy szabad bokszotok? –Mondja el nagy vonalakban a dolgot. Elégé tudatlan, de ez nem az ő hanem apám hibája. Már megint…
- Természetesen van szabad bokszunk, és egy 10 perc és előkészítjük. Addig, ha gondolja a futtatóba kivihetni Luckyt, hogy ne abba a fémdobozba legyen bezárva. A lovak nem szeretik az ilyes fajtaszállítást, de hát mit tehet az ember ezek mellett a hülye törvények mellett. –állapítom meg megvonva a vállam. –Szedjük ki onnan a lovát és elkísérem a kifutóba. –jegyzem meg neki és ellépve előle megyek egyenesen az utánfutó seggéhez, és már gyakorlottan bontom ki az utánfutó seggét.
- Köszönöm a felajánlást és élek vele. Elégé hosszú utunk volt Luckyval. –mondja rám mosolyogva, amire összehúzom a szemöldököm és csak a dolgommal foglalkozom. –És neked mi a feladatod itt a lovardába Eny? –Kérdi már letegezve és szúrósabban nézek rá, de nem kap észbe.
- Az én feladatom? Nos mint már tudja, én vagyok az igazgató lánya. Én gondozom, etetem az itt lévő lovak egy részét. Mind emellett a beérkező lovakat is én szállásolom el, és lovagló versenyekre járok. Igen én vagyok a zsoké a lovardában, de köszönöm én nekem nem kell az edző. –Jelentem ki és kiszabadítjuk Lukcyt akihez bemegy és kivezeti. Elindulok a futtató felé ami homokos, de mellette van egy füves része is.
- Elégé magabiztos vagy. –szólal meg, én pedig inkább nem mondok semmit. Odaérve nyitom ki a kerítés kapuját, ő pedig bevezeti és leveszi a kantárt lováról. –Szép helyen van e a lovarda.
- Ez a családi birtokunkhoz tartozik. Apám pénzes és befolyásos ember, mindamellett igen elfoglalt. Ezért általában az igazgató helyettes intézi a dolgokat. Nem, nem én vagyok az… - hosszan nézek fel a férfira és mély levegőt véve nézek az istálló felé. – Jack! –Kiáltok be és egy velem egy magas nyurga fiú rohan oda. –Készítsd elő Lucky számára a 8-as bokszot.
- Rendben Eny megyek, megcsinálom. –mondja és furcsállva néz rám, hogy milyen kedves vagyok most kivételesen. – Mi történt Eny, hogy ma ilyen kedves vagy. Jó volt az éjszakád? –kérdi kötekedőn szélesen elvigyorodva.
- Húzzál és csináld meg! Semmi közöd hozzá, hogy milyen éjjelem volt és hogy viselkedek! –Morranok rá mérgesen és keresztbe fonva a karomat nézek oldalra. Jack szerencsére elmegy továbbra is vigyorogva.
- Valami baj van Eny? –kérdi lágy hangon a hátam mögül a lovas oktató.
- Nem nincs baj… jöjjön, megmutatom a lovardát. –én továbbra is magázom, bár ő tegez és ez egy cseppet sem irritál.
- Megyek, ha nem fog tovább magázni. Nem vagyok sokkal idősebb tőled, úgy gondolom. –mosolyodik el kedvesen a én agyam pedig húzza ez az álszent mosoly, de nem szólok inkább.
- Nem hiszem, hogy sokkal idősebb lenne. Jól van, tegezlek. –adom be a derekam. –Gyere. –Mondom és el is indulok bemutatni neki a lovardát. A végén megyünk el Éjfél előtt, aki izgatottan ágaskodik fel magárra hívva a figyelmem.
- Szia lovacskám! –Köszönök neki őszinte mosollyal és ott hagyva Briant megyek oda hozzá. Az új lovas oktatóval eddig közömbös és egyhangúan beszéltem, most viszont Éjféllel kedvesen és vidáman. –Ő Éjfél az én lovam. –jegyzem meg Briannek miközben bemegyek hozzá és megsimogatom kedvesen lovamat. –Ő csak engem fogad el a hátán. Akár megismerte az illetőt akár nem, nem enged felülni a hátára mást csak engem. Kiscsikó kora óta ismerem és velem van. Mikor nagy lett betörhetetlennek mondták, de nekem sikerült betörnöm. –mondom el röviden a történetünket.
|
