|
|
Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)
| Mora | 2012. 02. 04. 22:27:42 | #18968 |
Karakter: Ewon Jung
Megjegyzés: (Raumnak)
Kimerülten dőlök a padra, fel se fogva, hogy miről magyaráz a tanár. Úgy érzem, át tudnék aludni egy hetet minimum.
Normális az, hogy egy korombeli így ki legyen purcanva? Naná, hogy nem! Kivéve persze, ha ez a bizonyos korombeli Mookyul Eun szeretője… Hát persze, mindennek az az állat az oka!
Tegnap is mondtam neki, hogy kíméljen, mert hulla fáradt vagyok, erre lenyomott három kört. Azt mondta, visszafogta magát. Hát persze…
Sóhajtva hunyom le a szemem, átpörgetve gondolatban az elmúlt hónapok eseményeit. Mennyi minden történt, és hogy megváltozott az egész életem… Egyszerűen hihetetlen.
De nem múlt el a szorongásom, ami a szökési kísérletemnél is megvolt. Még mindig félek a csalódástól, a mély kapcsolatoktól, és attól, hogy végleg feladjam önmagam, valaki más kedvéért.
Beszélnem kell ma vele, mert ez így nem mehet tovább, még akkor se, ha szeretem, mindennél jobban…
- Hé, Ewon… Ewon! – Felkapom a fejem, és kábán pillantok Dohoonra, aki valószínűleg egy ideje már szólongat. – Vége az órának. Elaludtál? – húzza fel barátom a szemöldökét rosszallóan, de mikor zavartan rávigyorgok, már tudja is a választ. El.
- Mit szólnál, h elmennénk inni valahová? – érdeklődök, mereven magam elé bámulva, miközben sétálunk kifelé az egyetemről.
- Hétköznap? Csak úgy? Semmi sietség és rohanás? – kérdez vissza gyanakvóan, én pedig megvonom a vállam, és vetek rá egy kérlelő pillantást.
- Kérlek! – fogom könyörgőre, kiskutyaszemeket meresztgetve. Sóhajtva biccent, mire a nyakába vetem magam. Ez az, gyűjthetek lelkierőt, és némi bátorságot az estéhez!
Már két órája az egyik bárban ücsörgünk Dohoonnal, és tényleg sikerül feloldódnom, hála a mobilom kikapcsolásának. Fogok ezért még kapni, hisz az irodába kellett volna mennem, de ha minden a terveim szerint halad, úgyse fog többet büntetgetni. Nem hát… el fog felejteni, ahogy én is megpróbálom majd őt, mielőtt túl késő…
- Ewon, elég lesz! – veszi ki a kezemből Dohoon a poharat, én pedig megadóan biccentek, kis híján le fordulva ezzel a székről. Nem is ittam valójában ilyen sokat, legalábbis azt hiszem.
- Hazamegyek! – jelentem ki eltökélten, ami persze hangosan eléggé indokolatlan, de kell, hogy meggyőzzem önmagam.
- Én meg elkísérlek – sóhajtja Dohoon. Utasítanám vissza, de mikor megpróbálok egyenes vonalban kisétálni az ajtón, eltalálom a félfát, úgyhogy inkább elfogadom a segítségét.
Elkísér egészen az ajtóig, és a hűvös levegő hatására, ki is józanodom nagyjából. Dohoon aggódva köszön el, én pedig nagy levegőt véve lépek be a lakásba.
Bent pedig maga az ördög fogad!
Villogó, számon kérő szemekkel, és felettébb szexis kinézettel, de áááh! Ewon, légy erős, nem hagyhatod, hogy elcsavarja a fejed!
- Róka Jung… tudod te hány óra? – kezdi mély, gatyaszaggató hangon, de rezignált nyugalommal, figyelmen kívül hagyom.
- Fél nyolc – felelem szenvtelenül, mire megrándul a szemöldöke.
- Telefon? – sziszegi, én pedig előhalászom a zsebemből, és felmutatom. – Miért nem vetted fel? Hol voltál, és kivel?
- Nem tartozom elszámolással! – csattanok fel. – Többé már nem… - a végére elhalkul a hangom, és kerülöm a tekintetét. Kényszerítenem kell magam, hogy folytassam, felidézve, miért döntöttem így. – Főnök, én… én szeretnék szakítani…
Nagy nehezen sikerül csak kipréselnem magamból, de mikor felpillantok rá, meg is bánom. Úgy tornyosul fölém közelebb lépve, mint hangya fölé a hegy.
- Nyugtass meg, hogy rosszul hallottam! – morogja, semmi jót se ígérve. Nyelek egyet, és megrázom a fejem, elrántva ezzel a követelőző csókja elől.
A szívem szakad meg, de nem lennék képes később elviselni, ha elhagyna. Még egyszer nem!
- Én… komolyan mondtam! – szólalok meg elfúló hangon. – És ez nem szökés, mert szóltam…
Mereven figyeli az arcomat, és el se tudom képzelni, mi játszódhat le a fejében, a mélysötét szemek mögött.
- Menj aludni! – utasít hirtelen, mire háborogva kapom fel a fejem.
- De főnök, én tényleg komolyan gondoltam!
- Én is. Menj aludni Róka, túl sokat ittál, nem tudod mit beszélsz!
- Tökéletesen magamnál vagyok! – makacsolom meg magam. Ha már belekezdtem, végig tudom csinálni!
- Nem vagy magadnál! – jelenti ki határozottan, egyre inkább felemelve a hangját. – Ha pedig mégis, akkor egyszerűen felejtsd el, még a gondolatát is!
- Sajnálom – felelem halkan. – Még ma összeszedem a cuccom, és eltűnök.
Már lépnék arrébb, mikor dühösen felmorran, és a csuklómat megragadva ránt vissza. A mellkasának csapódok, ő pedig megszorítva az államat, kényszerít, hogy a szemébe nézzek.
- Emlékszel mit mondtam? Hogy ha szökni próbálsz, lekötözlek, ketrecbe zárlak? – leheli az ajkaimra. Szinte elbódulok a közelségétől, de az enyhe fájdalom amit a szorítása okoz, észnél tart.
- Eressz el Főnök! – kapálózok, és igyekszem elrántani a fejem, mire felmordulva, hirtelen a vállára kap. – Héééé! Tegyél le! Hallod? Tegyél le!
- Add fel! – érkezik az ijesztően nyugodt felelet, de nem a szobába visz be, ahogy azt várnám, hanem kisétál az ajtón, egyenesen a lift felé. Nem látom ott mit nyom, el vagyok foglalva a kapálózással, és a háta püfölésével. Eredménytelenül…
Végül, a liftből kiszállva, egy folyosón kötünk ki. Az egyik ajtót kulccsal nyitja ki, majd becsörtetve velem, ledob egy ágyra. Felocsúdni sincs időm, bilincs kattan az egyik lábamon.
Elkerekedik a szemem, képtelen vagyok elhinni, de ahogy mocorgok, még lánc is csörren. Döbbenten pillantok körbe, és egy egész jól berendezett szobát pillantok meg.
- Mi a…? – hördülök fel. – Szedd ezt le, de rögtön! – rázom meg a lábam, de csak elégedetten szemlél az ágy végéből.
- Elhagyhatsz, ha tudsz! – szólal meg hűvös mosollyal. – Látod, Róka Jung, addig szökdöstél, míg ketrecben nem kötöttél ki! Áldd a szerencséd, hogy van itt neked minden. A láncoddal elérsz a Wc-ig, annál az ajtónál, és a mosdóig, és a szobát is felfedezheted.
Még mindig teljes sokkban, szájtátva ücsörgöm az ágyon, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy képes ezt tenni. Nem, ez még tőle is túlzás! Ugye?
Csak viccel… csak szórakozik…
Ez képtelenség!
|
| haaaani | 2011. 07. 11. 23:18:16 | #14998 |
 Karakter: Mookyul Eun
Megjegyzés: (Róka Jungnak)
Rámarkol farkamra, amire eléggé meglepődök. Még folytatást akar a ravaszka?
Ohhh.... én szívesen benne vagyok, vagy is kicsi seggében. Keze üteme gyorsítani kezd, egyre jobban élvezem...
mikor eltűnik érintése, és már csak nevetését hallom a szoba végéből.
Mi a francot csinál???????
Hallom a zár kattanását.
Ez most komolyan itt hagyott?
Egyedül?
Álló farokkal?
Tuti, hogy kinyírom, de előtte úgy megkúrom, hogy ülni nem fog tudni egy hétig.
Kiugrok az ágyból, és a vendégszoba felé veszem az irányt, szinte szétvág az ideg. Nagyon bátor lett ez a róka, de amit most fog tőlem kapni.... soha nem felejti el.
Elkezdem tépni, ütni az ajtót. Ez a kis fa darab engem nem tud visszatartani.
- Róka...! Nyiss ajtót...! - ujjammal végig simítok az ajtó anyagán, mintha ott lenne kicsi nyaka amit úgy megfogok neki szorítani, hogy a szemei fognak kiesni. Kis szaros, hogy feltud húzni.
- Nem nyitok, menj vissza szépen aludni! - hallom meg nyöszörgős hangját. Én biztosan, hogy nem alszok nélküle. Már nem is tudnék nélküle aludni. Egyszerűen nem menne.
Erősen baszok rá egyet az anyagra.
- Róka Jung… ne húzd ki a gyufát, nyiss szépen ajtót, különben rád töröm - hangon nem arról árulkodik, hogy viccelek, sőt. Megteszem. Ráadásul ezt ő is nagyon jól tudja. Tudja, hogy mikre vagyok képes, hogy elérjem céljaimat.
A kulcs fordul a zárban, kattanás, és nyitódik az a kibaszott ajtó. Végre. Támaszkodva vicsorgok rá, mint egy vad kiéhezett kutya.
- Szeretlek?? - pislog rám, mint egy kis ártatlan bárányka. Közelebb lépek hozzá, és ő lesüti szemeit, mintha a halált várna. Pedig soha nem nyírnám ki, ha meg is tennem abban a percben küldeném magamat is utána.
Magamhoz vonom. Mélyet szívok illatából, ami számomra a legfinomabb illat. Felkapom, és az ágyra teszem.
Mellkasára hajtom fejemet.
Hányszor mondta, hogy örült vagyok, és beteg. Mennyire igaza van. Örülten szeretem, és betegesen rajongok érte. Szinte már lélegezni se tudok nélküle. Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Már gyerekkoromkor tudtam, hogy szeretem, de messze kerültem tőle, túl messze. Soha nem fordulhat ez elő. Soha nem akarok tőle messze lenni. Túl sok mindent adtam fel érte. Igaz nem bánom, és ha visszaforgathatnám az időt szemrebbenés nélkül ezt tenném. Mert kell nekem.
- Ne csinálj ilyeneket rókám, különben elevenen téplek szét... - súgom neki, és orrommal cirógatni kezdem testén a kis pontokat. Fáradt vagyok. Lecsukom szemeimet, és egy nagy levegőt veszek. Egyszerűen kikészít.
Tenyeremet hátán pihentetem meg, és még közelebb húzom magamhoz. Beletúr hajamba, és simogatását érzem meg.
Rókám....
Reggel én korábban ébredek, mint általában ilyenkor szeretem figyelni békés arcát, és halk szuszogását. Olyan kis sexi dög, hogy a nap minden percén rátudnék mászni, és persze már most merevedésem van tőle. Nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne másszak rá, de inkább hagyom pihenni. Kimászok, és neki állok összeszedni magam.
Már csak az ingujjamat kell megigazítani mikor kómás fejjel belép. Jó nagy alvókája van.
- Még nem vagy készen? A munka nem vár meg ravaszdi - már mennék felé, hogy egy kis reggeli nasit kapjak testéből, de már menekül is. Mérgesen fújtatok egyet. Buta kölyök.
Percek telnek el mikor végre készen van, és óvatosan kibujtatja fejecskéjét. Hallom,hogy nevemet szólítja. Buta róka.
Mögötte termek, és erős kezeimet köré fonom, mintha félnék, hogy elmenne, de ez nem lehetséges hiszen a föld alól is visszahoznám. Tőlem nincs menekvés. - Kukucs... - súgom finom, kicsin fülébe, amit meg is kóstolok. Finom falat. Ágyékára suhan kezem, és hallom gyengéd ellenkezését. Mintha segíteni akarnak nekem óvatlanul félre hajtja fejét, ezzel segítve, hogy nyakán lévő bőrt is megkóstoljam. Kellemes illata betölti egész lényemet, és mintha levegő helyett az ő illatát lélegezném. Érzem, ha nem tartanám összeesne.
- Vár a munka - mosolyom széles arcomon, és könnyedén engedem el, még csoda, hogy nem a földet kezdte el puszilgatni.
Megvető pillantásokkal bombáz, de kevés, könnyedén leperegnek rólam. Imádom mikor ideges. De sajnos vége most a hülyeségnek, mennünk kell dolgozni. A kis sértődékenyem egész úton nem szól hozzám, pedig most nem is voltam vele egyáltalán gonosz.
Bent a melóhelyen meg Sangchult viszi magával. Utálom, ha ilyet csinál. Bárkire féltékeny tudnék lenni még a saját anyámra is.
- Munkaidőben pusmorgunk? - lépek mögéjük, mint egy ragadozó, hangom feszült. Látom, ahogy testük összerezzen, kis beszariak.
Valamit odamond annak a baromnak, és már le is tiplizik. Most nagyon nincs kedvem a kergetőzéshez. Kezd kávé hiányom lenni, remélem, hogy ravaszka épp azt csinálja, mert ha nem akkor bunda lesz belőle.
Székemen kényelmesen elhelyezkedek, mint egy kis király, és leplezetlenül figyelem Ewont, ahogy behozza a koffein adagomat. Itt az alkalom, hogy az ölembe rántsam, és kicsit elszórakozzak vele.
Francba, a kis szaros tudta, hogy mire készülök, és gyorsabb volt. Nem sikerült elkapnom. Ráadásul még vigyorog is, mint akit baszni visznek. Fogom is majd odavinni, ajánlom neki, hogy akkor is így vigyorogjon.
- Róka Jung - figyelmeztetem, hogy nagyon gyorsan hagyja ezt abba, mert a türelmem nagyon kezd elfogyni.
Valamit magyaráz, hogy konyhát takarít. Kis bundás dögöm tuti, hogy mindjárt kifogom nyírni, de előtte jól megkúrom.
Előtte termek, és ő már borul is hátra, mint egy nagy krumplis zsák, na már hátrál is előlem. Kúszik mászik, mint egy kis bogárka.
- Most más feladatot szánok neked - mondom neki titokzatosan, kis rezdülés megy végbe testén, amire megrándul farkam. Olyan kiszolgáltatott, egyszerűen imádom. - Mi a baj? - teszi fel ártatlanul kérdését. Csak annyi, hogy kezd kőkemény lenni a farkam, és nem tudlak seggbe rakni. Csupán ennyi kis gondom van.
Combomon simít végig a kis ravasz... tudja, hogy mivel tud levenni a lábamról, és az szende szűz kifejezés. Felfogom falni egyszer az biztos. Fölé magasodok, és minden menekülő utat elzárok, szemei elszántan csillognak. Harcol ellenem pedig mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ki jön ki győztesen. Ruhája alá csúsztatom kezemet....,,ez a selymes bőr tuti, hogy a halálom lesz.
- Ne bizalmaskodj a többiekkel, főleg ne ilyen szoros közelségben - belül marcang a féltékenység egyszerűen nem tudom azt elviselni, ha másokkal beszélget, a közelükbe kerül. Féltékeny vagyok.... betegesen.
De ez engem rohadtul nem érdekel. Csak is az enyém, és senki másé nem lehet.
- De veled ezt nem beszélhettem meg - most nem értem, hogy miről beszél. Velem mindent meg lehet beszélni.... bár, ha olyannal jönne, hogy az milyen jó pasi.....! A pasit kiherélném, Ewonból meg bunda lenne.
- Mit? - teszem fel kérdésemet.
- Eldöntöttem, mit szeretnék csinálni, mint szabadidős tevékenység, és ki akartam kérni a véleményét… hiszen ő olyan régóta ismer téged - most ez miről beszél???? Valami rémlik …. de akkor se értem.
- Mi közöm van nekem ehhez? - húzom fel egyik szemöldökömet. Most már nagyon kezd engem ez a dolog érdekelni.
- Pulóvert akarok kötni neked - válaszolja, és rögtön elfordítja pofiját. Megrökönyödve figyelem pirosodó arcát. Zavarban van. Kis aranyos. Álla alá nyúlva fordítom vissza paradicsom vörös arcát, és akaratosan csókolom meg. Ingemben kapaszkodik meg hirtelen jött vadságomtól, szinte azt se tudja miről van szó. Ajkába harapok, hogy kis nyelvével is eltudjak játszani. Éhesen falom, és nem érdekel, hogy ki vehet észre és ki nem. Igaz, csak egy ruha darabról van szó, de akkor is nekem csinálja. Sokat jelent nekem, el se tudja képzelni, hogy mennyit.
Mikor levegőhöz jut próbál lelökni magáról, de nem megy ez olyan könnyen neki, még jobban ránehezedek szemeimben kavarodik a vad szenvedély.
- Főnök még valaki meglát - szól rám akaratosan, és próbál egész testével felegyenesedni, talán sikerül így neki lelökni magáról. Élveteg mosollyal figyelem szenvedését. Unalmas lenne nélküle az egyszer biztos.
- Leszarom - morgom neki, és megszorítom mellbimbóját, amire felnyög édes hangján.
- Főnök..... nem kapod meg a pólót, ha nem szállsz le rólam azonnal! - szemei dühösen csillognak. Nincs póló. Róka Jungtól nincs póló. Neekem pedig kell. Jó, hogy farkam eléggé fájdalmasan lüktet odalent, de gyors mozdulattal lemászok róla. Kis dög. Prémet csinálok belőle.
- Tűnés! Hozzál nekem cigit - vágom oda kicsit idegesen. Sex hiányom van ….
Asztalomra téved szeme, ahol pihen pár doboz, értetlenül nézz rám.
- Kicsi rókám, ha nem akarod, hogy rád másszak hozzál cigit …. Most! - már rántanám is magamhoz, de gyorsan kapcsol, és már csak az ajtó becsapódását hallom. Sunyin elmosolyodok, miközben ágaskodó farkamra tekintek le.
- Megőrjítesz.
Telefonon beszéltem apámmal, egy új embert küld a céghez, aminek nem annyira örülök. Nem szeretem az idegeneket. Nem bízok bennük. Bár velem jobb, ha vigyáznék, még véletlenül farok nélkül úszkálnának a vízben. Ewon, is a papírokkal foglalkozik. Már egy jó ideje hagyom. Most tényleg munka van. Eléggé elvoltunk ebben az időben lustulva.
Már nem tudom, hogy hányadik kávémat iszom, és nézem a többieket, ahogy dolgoznak. Ewon, mosolyogva segít a többieknek, ha azoknak valami segítség kell. Imádják kis rókámat. Tudom jól, bár ezen nem is csodálkozok. Ha rég múltban valami történt Ewonnal mindig ott voltak vele. Ők Ewon nagy családja. Bár a féltékenység mardoss tudom jól, hogy nem úgy szeretik rókámat, ahogy én.
- Főnök, itt van az új srác -lép be, Hansoo.
Homlokomat megdörzsölve állok fel hogy üdvözöljem az új tagot. Nagyon nincs kedvem ehhez.
- Róka hozz még egy kávét - kiabálok oda neki, amire már megy is a konyhába. Hansoo, mögött lépdel be az új srác. Velem egy magas fiú lép be az irodámba, barna haja kócosan lóg bele szemébe. Arca kemény, szemei komolyan figyelnek. Öltönye ráfeszül testére. Normális megjelenés. Eddig plusz pont.
- Üdvözlöm Atsuja vagyok, köszönöm, hogy itt lehetek - japán név, de nem mondanám, hogy az. Biztosan valami félvér. Magabiztosan elé lépek, és kezemet nyújtom, amit elfogad. Komolyan végig mérem, és ő bátran viszonozza tekintetem. Hamarosan megtudod, hogy ki vagyok, és nem leszel ilyen bátor. Végre beér kis rókám is a kávéval, de mikor meglátja a vendéget, megrökönyödnek lábai, mintha szellemet látna. Atsuja, rókám felé tekint, és meglepettséget olvasok le szemeiről, de mintha észrevette volna, hogy figyelem, mert rögtön semlegesség jelenik meg szemeiben.
- Atsuja … - suttogja rókám. Meglepetten hallom meg a nevet, amit szerelmem ejtett ki. Ismeri.
- Ewon.... - szólal meg az új kölyök, és mintha szemeiben vágy kezdene el kavarogni amit biztosan rókám váltott ki belőle.
|
| haaaani | 2011. 01. 28. 13:00:37 | #10854 |
Karakter: Mookyul Eun
Megjegyzés: (Róka Jungnak)
Reggel én korábban kelek, édes kis rókám mellettem alszik. Olyan egyedül érzem magam....
…. felébresztem, és közben fel is falom. Persze kényeztetésemre fel ébred, és már menekül is előlem, utána kaptam volna, de olyan gyors a kis nyavalyás, mint a villám.
Egyedül vagyok...
Éhes vagyok....
egy sexi rókára, aki elmenekült.
Kegyetlen világot élünk.
Kapni fog tőlem egy pórázt, jó rövidet. Nem szeretem, hogy ilyen távol van tőlem. Most is körülbelül 20 méterre. Ez kiakaszt.
Épp a kocsiban ülünk, mikor meghallom hangját.
- Főnök - hangja halk, rátekintek, amire rögtön elfordul, és az ablakon kezd ki bámulni.
- Mondjad Róka Jung! - nyüstölöm meg egy kicsit komolyan. - Nah bökd csak ki - unszolom még egy kicsit.
- Tudod, azon gondolkoztam, hogy szeretnék valami hobbit... - rám tekint. Hobbi?
Mi a fenének neki hobbi. Velem van, ennyi nem elég neki? Mindennapi sex? Nem elég neki. Kis telhetetlen lett ez a kölyök.
- A szex velem nem elég hobbi? - kérdezem meg, és egy mosolyt küldök felé, amit egy megvető pillantással jutalmaz.
- Olyasvalamire gondoltam ami tőled független - ez a kölyök kezd egy kicsit idegesíteni, mintha távol akarna lenni tőlem, és menekülni akar.
- Talán távol akarsz lenni tőlem? - adok gondolataimnak hangot.
- Neem, dehogy ,csak szeretnék valamit, ami tőled független, egy kicsit... érted - valamit nagyon próbál kinyögni nekem, csak eléggé nehezére megy. Már csak az a gondolat, hogy a nap szinte minden percében nincs mellettem, és nem tudok hozzáérnim idegesít. Még hogy hobbi …
Nem fog tőlem menekülni.
- Ravasz vagy Róka Jung... de nem eléggé ahhoz, hogy engem elkerülj. Munkaidőben nincs lazsálás, munkán kívül pedig csak nekem szentelheted magad… nincs idő a hobbikra, sajnálom - adok nemleges választ kérésére. Leparkolunk, és irány az iroda.
- Főnök várj - szól utána, és gyors mozdulattal megfordulok... a falhoz nyomom nyikkanni sincs ideje.
- Fel foglak falni, ha ilyen csillogó szemekkel meredsz rám - súgom ajkaiba és az ő teste végig borzong. Kicsi Rókám egyszer tuti, hogy megeszem, megveszek érte. Már most merevedésem van, pedig semmit nem csináltunk. Kívánom, mint egy kiéhezett fene vad, aki napok óta nem ejtett el egy vadat sem.
Felhúzom pólóját, és hasfalára vándorolnak ujjaim.
- Ne, főnök! Kérlek, ne itt, és ne most, és hadd beszéljek má… - ellenkezését egy csókba fojtom. Ezzel, csak még jobban felhúz, pedig nem direkt csinálja, tudom hogy nem szereti szobán kívül csinálni. De én imádom mindenhol felfalni.
Nyöszörögve kérlel, hogy engedjem már végre, de ez csak olaj tűzre. Rókicám hangja...kikészít...
Jobban hozzá simulok, menekülési útvonalakat megsemmisítsem, lábát felhúzom, és ő már kapaszkodik is belém. - Nem tudok leállni Róka Jung. Készülj fel!
- Mire? - beleharapok nyakába, és ő felkiált édesen. Imádom megharapni. - Főnök! - kiabálja el magát, és már rohannak is a többiek, hogy megnézzék mi a baj.
Az irodába cipelem magunkat, és a kanapéra dobom. Ő persze vergődik, mint egy kis hal, aki víz hiányban szenved. Adok én neki mindjárt olyan vizet, hogy csak a csillagokat fogja látni.
- Szállj le rólam! Nem hallod? - morran rám, akár egy kétségbeesett rókica. Leszállni róla? Pont róla? Nem létezik az az Isten, hogy én azt megtegyem. A legjobb helyem, ha pont rajta vagyok, és testünk egybeolvad. Kívánom. Az ellenkezése meg még jobban felizgat. Nadrág szíjam csattan. Hasra vágom testét. Már nyüszítve menekül. - Könyörülj!
- Elevenen fallak fel Ewon... - suttogom fülébe … megnyalom fincsi fülecskéjét, és kínzó lassan haladok nyakára, nyál csikót hagyva. Finom bőre íze.
Könnyed mozdulatokkal válok meg ruháitól, és durván vágom be ujjamat forró testébe. Hmmm....még hogy nem akarja. A teste nagyon másról árulkodik.
- Milyen forró vagy, és nedves. Még hogy ne akarnád Ravasz Rókám...
- Neeee.... - kiabál fel édesen.
Most felfoglak falni.
---------------- ~ ~ ~ -------------- ~ ~ ~ ----------- ~ ~ ~ ---------------------
Kicsi rókám megint hozta formáját. Elégedetten ülök a székemben, mint egy jól lakott állat, épp ruháját aggasztja magára...., és megint ráakarok mozdulni. Az étvágyamat soha nem tudom csillapítani, ha ravaszkámról van szó. Szívok egyet cigimből... sex után jól esik a nikotin.
De hiányzik valami.... ja meg van....
- Hozz kávét! - nézek szerelmemre.
- Pedig szerettem volna veled beszélni, de hát már azt sem lehet… - még mindig itt tartunk.
- Ez itt munkahely, nem érünk rá ilyesmire, majd otthon - felelem, és egy hatalmas vigyor van képemre írva.
- Nah persze, bezzeg leteperni azt lehet - teszi csípőre kezeit. Szemei mérgesen méregetnek. Most komolyan ellenáll nekem? Ez most komoly??
Felfalom.
Kis agresszív róka.
Felizgatott.
Előre dőlök, és látom rajta, hogy kezd megijedni.
- Gyere csak ide!
- Hozom a kávét! - vágódik az ajtó, és már itt sincs. Ez gyors volt. Vigyorogva dőlök el a székemben.
Neveletlen kicsi Rókám.
Megörülök érte.
1 perc, 25 másodperc …
1 perc, 30 másodperc...
Hihetetlen, hogy eddig tart egy kávét megcsinálni.
Megörülök egyedül.
Miért nincs már itt.
2 perc, 20 másodperc...
Idegesen gyújtok rá.
Hol a fenébe van????
Ezért megbüntetem.
3 perc, 10 másodperc...
Ujjaimmal dobolok az asztalon.
Ilyen nem létezik.
Tuti, hogy büntet.
Felfogom falni egészében.
- Itt a kávé - lép be végre, és lazán elém teszi, már hátrálna is mikor meglátja szememben a vadságot.
- Mi a... - szólalna meg, de elkapom a kezét, és szinte átrántom az asztalon. Órámra nézek.
- 3 perc, 17 másodperc.... ugye ezt nem gondoltad komolyan? - teszem fel vigyorogva a kérdést... és látom, hogy kapcsol.
- Na, de Főnök, a kávét megkellet főznöm nem az én hibám - kezd el magyarázkodni, de már túl késő.
Megvagy.
Fájdalmasan kiabál, és próbál eltolni. Ismét megharaptam fülcimpáját, és érzem számban a sós vért. Kezei mellkasomat ütögeti, hogy elengedjem. Lenyalom róla a vért, megtisztogatom. Tudok én kedves is lenni. De ezt a büntetést megérdemelte. Kicsit lazítok a szorításos, és ideges arcával találom magam szembe.
- Elegem van …. - szólal meg, komolyan elakar magától tolni, de nem hagyom neki. - Mától külön alszunk ….
Külön?
Nincs az az Isten vagy Ördög, aki eltudná nálam ezt érni, hogy távol legyek tőle.
Vigyorogva nézek rá, de csak komoly nézést kapok vissza. Megrendíthetetlen.
- Komolyan mondom - tolja el kezeimet testéről, és kimászik ölemből. Sóvárogva nézek utána, és egy pillanatra ő is meginog, mikor szemembe néz.
- Megyek dolgozni, hiszen ez munkahely nem igaz? - ne bosszants róka, mert te fogod húzni a rövidebbet.
A vendég szobába telepszik le, és épp jön be szobánkba, hogy átvigye takaróját. Közel hajol az ágyhoz, hogy elvigye párnáját, és itt vét hibát. Nem annyira elővigyázatos.
Magam alá teperem, feje fölé szorítom kezeit.
- Nem alszok veled - nyögi ki nagy nehezen, és próbál lábaival lerúgni magáról. Ráülök csípőjére, ezzel megakadozva, hogy szétrúgjon. Lehajolok hozzá megnyalintva alsó ajkát. Gyengéden ízlelgetem puha, nedves husikat. Felnyög mikor megérzi merevedésemet, hasánál.
- Széttéplek, ha nem alszol velem - nyögöm száraz hangon szájába, és megszorítom kicsit csuklóját.
- Nehhh....fenyegess!
Szabad kezemmel pólója alá nyúlok, és megcsípem mellbimbóját, amire kéjesen felnyög. Egy kézzel is profin megszabadítom felsőjétől.
Ezt a testet soha nem lehet megunni. Morogva nyalok bele köldökébe, és őrjítő lassan köröket írok testére. Kemény mellbimbóját, számba véve kényeztetem, és néha erősen megszívom. Teste megfeszül, és kis nyögések víz hangzanak a szoba falairól. Ezzel is engem tüzelve. Csuklóján lazítom a szorítást.
Nyakát gyengéden megszívom, és a csúnya foltokat, amiket én okoztam gyengéden megnyalom, testén remegés megy végig. Halványan elmosolyodok. Felegyenesedek egy kicsit, hogy szemeibe tudjak nézni.
Kék írisze homályosan csillognak. Felnyúl értem, és lehúz, egy szenvedélyes csókért, amit örömmel viszonozók. Nyelvem marcangolja ő kis nyelvét, minden édes kis zugát többször és többször bejárok. Ostromoljuk egymást.
Lemászok róla, és magamra húzom... nagy nehezen megszabadítva alsójától. Arca pírban úszik, mint minden egyes szeretkezésünknél. Ujját végig húzza kidolgozott hasfalómon, ujjai nyoma után ég testem.
- Jobb, ha kielégítesz a mai akciód után - nézek rá mosolyogva, és teszi is dolgát, persze rák vörösen. Imádom.
Feltudnám falni a nap minden percében.
Kőkemény farkamat bejáratához teszi, és szép lassan magába fogad. Izmai erősen körül szorítják farkamat, ami már most a mennyekbe tudnának repíteni. Melegség, és szorítás. Hangosan felnyög, és kényelmesen megtámaszkodik. Lassú tempót kezd el, hogy szokjuk. Egyre gyorsabb és gyorsabb csípője forog, körözik farkamon, mint egy kis ribanc. Testünk egymáshoz csapódik néhol erősen. Merevedésére kulcsolódik kezem, és a bőrt elkezdem húzogatni, erősen és iszonyatosan lassan. Nyüszítve gyorsít a tempón, érzem, hogy nem bírja sokáig, de én sem. Csípőmet néhol megemelem, hogy még mélyebbre lökődjek benne. Mélyebbre, és mélyebbre. Kezem egyre gyorsabban mozog farkincáján, hangos nyögésével megérzem kezemen magja melegét. Teste összeszorul az orgazmus pillanatában, és összeszorítja farkamat. Kibaszott hangosan morgok fel, és belé élvezek. Lihegve fújtat, kicsusszanva belőlem testemre rogy. Szívünk, egy vonat gyorsaságával zakatol. Kezem hátára siklik, és cirógatni kezdem verejtékben úszó testét.
Néma másodperc, percek telnek el. Zihálásunk is csitulni kezd.
- Ewon - töröm meg a csendet. Mellkasomról rám pillant, fáradt álmos szemeivel. - Hmm?? - kezd el hümmögni.
- Nem szoktál ilyen aktív lenni, csak ha nagyon elakarsz érni valamit - nézek rá mindentudóan. Vörös pír úszik szép arcára. - Nem tudsz átvágni … halljam!
Megnyalja száraz ajkait, és látom nagyon próbálja magában megfogalmazni a mondanivalóját.
- Engedd, hogy kezdjek magammal valamit. Megörülök, és unatkozok … szeretnék csinálni valamit - nézz rám nagyon nagy boci szemekkel. Mellkasomat kezdi el cirógatni, és csípőjét, ágyékomnak dörgöli. Kis Ravasz dög tudja, hogy kell megpuhítani.
A francba mellette elgyengülök.
Bár nem teljesen.
- Rendben Róka - arcán boldog mosoly terül szét. - De, ha megengedem nagyon sokkal fogsz nekem tartozni …. - baljós mosoly terül szét arcomon, amire összerezzen. - Nagyon gondolt át, hogy biztosan akarod ezt a hobbi hülyeséget, és nagyon remélem, hogy más férfiak nem lesznek a közeledben - hangosan nyel egyet, és próbálna kicsit messzebbre kerülni tőlem. Bizony veszély van. Hiszen éhezek , megint. - Különben kinyírom őket, és téged felfallak - ördögi vigyor terül szét arcomon, és magamhoz ölelem, testét erős karjaim szorítják, akár egy erős lánc.
- Szeretlek Róka Jung - suttogom a szavakat, mint minden éjjel.
- Végem van … - suttogja, miközben egy nagyot nyel.
|
| haaaani | 2011. 01. 12. 02:14:31 | #10441 |
Karakter: Mookyul Eun
Megjegyzés: (Róka Jungnak)
Még csak egy hete volt a diploma osztója. Annyi mindenen mentünk keresztül, de megérte, mert most már teljesen enyém a kis Ravasz Róka Jung. Egészében feltudnám falni, de akkor nem kóstolhatnék bele többször. Kár. Mégis felakarom falni.
Hol a fenébe lehet? Már három perce elment. Nem igaz, hogy eddig tart neki egy doboz cigit hozni.
- Vissza is jöttem - lép be az irodába, és a többiek már boldogan mosolyognak rá. Mióta adtam én erre engedélyt? - Késtél!... - és ujjammal jelzem, hogy jöjjön ide hozzám. Idáig hallom, hogy nyel egy hatalmasat. Kis édes rókám. Megeszem. Ellenszegülve megrázza fejét. Fogytán a türelmem. - Most! ...-
szemem ridegen csillog, amire persze hátrálni kezd, és segélykérően néz a többiekre.
- Róka Jung, ha nem jössz ide, én megyek oda - fenyegetem meg, a hátrálása abbamarad, és kelletlenül lépkedni kezd felém. Tudom, hogy nem szereti, ha közönség előtt falom fel, de én imádom zavarba hozni édes pofiját. Minden mozdulatát figyelem, akár egy ragadozó, aki bármikor ugrásra kész. Megáll előttem, és kis pofija halvány pírban úszik. Ennyi elszakadt a cérna. Vadul megfogva csuklóját ölembe rántom, amire felkiált. Megharapom fülcimpáját. Mikor késett, mindig ez volt a büntetés. A megharapdált fülecske után jöhet a finom ajkak. Meglepődni sincs ideje, már nyelvemet átdugva minden ellenkezést megtörve keringőre hívom nyelvecskéjét. Minden kicsalt, halk nyögés növeli a bennem lévő tüzet.
Lihegve válok el tőle, nyálcsíkot húzva. Szemeimben leplezetlenül ég a vágy. Ő persze szégyenkezve, hajtja fejét mellkasomra. - Én kicsi szerel.... .
- Ki ne merd mondani, Főnök - vág közbe idegesen. Imádom idegesíteni, és még jobban zavarba hozni.
Hasa morogni kezd, amire persze pirulva fúrja arcocskáját ruhámba. Megint éhes vagyis inkább még mindig. Én kicsi rókám. Csípőjénél fogva emelem meg testét, hogy ideje leszállni rólam.
- Irány enni - kezét megfogva húzom magamhoz. Az egyik étterembe megyünk, és ő már az étlapról lerendeli az összes desszertet. Édes szájú. Mikor kihozzák már tömni is kezdi magában, én pedig a kávét iszogatom, és le se veszem róla a tekintetemet. A tejszínhab ott maradt szája sarkán. Vigyor csúszik arcomra.
- Róka Jung, akarok mondani valamit gyere közelebb - arcom semleges, és így nem is gondol semmi rosszra. Közelebb húzódik hozzám. Kíváncsi pofival néz rám, hogy mi lehet ilyen fontos, hogy evés közben zavarom meg. Közel hajolok hozzá, amire már távolodna is tőlem, de gyorsabb vagyok, lenyalintóm szája sarkából a habot, és meglepettségében még egy gyors csókot is tudok lopni tőle. Soha nem tudok betelni vele, és csak több és több kell belőle. Duzzogva visszafordul az eddigi műveletéhez, én pedig tovább figyelem.
Mikor végezz arcán az elégedettség. Kis zabagépem.
Hazafelé a kocsiban beszélgetünk. Valamit arról magyarázz, hogy nem tud magával mit kezdeni a diploma osztó óta, én meg arról, hogy mit akarok vele csinálni az ágyban. Kicsit külön témák.
Otthon persze már nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én szeretném. Egy közös fürdés lett volna az első, de sajnos gyors volt, és bevágta előttem az ajtót, és kulcsra zárta. Kis ravasz róka. Sebaj az együtt alvást nem tudja elkerülni bármennyire is szeretné. Menekülj csak, úgy sem tudsz sokáig.
Pizsamába öltözve jön ki, de utálom én azokat a ruhadarabokat. Miért nem tud meztelenül kijönni, és vággyal teli hangon azt mondani, hogy: akarlak főnök itt, és most! ???
Egyszer mindennek eljön az ideje, bár őt ismerve talán soha nem fog ez az álmom teljesülni.
Gyors fürdés nagyon gyors. Egy törölközött csavarók magamra, és kilépve hallom, hogy szobámból szól a téve. Remélem nem érdekes dolog megy benne, mert kifogom kapcsolni.
- De főnök ez érdekelt - rivall, rám amikor a képernyő sötétségbe burkolózik. Én érdekesebb vagyok bármi dolognál. A törölközött levéve magamról elhajítom, az ablakon beszűrődő fény miatt látja testemet, én pedig ismerve tudom jól, hogy elpirult.
Bemászok mellé. Mindig meztelenül alszok nem vagyok olyan ódivatú, mint róka. - Aludni fogunk, ne is próbálkozz semmivel - én próbálkozni akármivel? Nem szoktam, én cselekszek. Semmi próba.
Egy perc sem telik el, és fölé mászok. - De... - már kezdene el ellenkezni, de ráhajolok ajkaira, és türelmetlenül szájába dugom nyelvemet. Végre. Testemen a vágy cikázik végig, és farkamon ér végbe. Fájdalmasan mar belém a sóvárgás, a szex utáni vágy. Feje fölött megmarkolva a puha anyagot, nyomom mélyebbre nyelvemet szájában, és vadul keresgélve nyelvét, hogy kínozni tudjam. Elmélyíti a csókot, és teste ellazul, mikor hasfalára siklik kezem. Köldökénél körözve csalok ki mennyei nyögéseket, amire még jobban megfeszül farkam. Szinte szétdurranok, pedig csak megkóstoltam ajkait. Ez a rohadt, idegesítő ruha, egy anyagreccsenés kíséretében letépem róla azt a szart, és rózsaszín, kemény mellbimbóját számba veszem. Gyengéden megharapdálom, amire ismét nyögést csalok ki. Édes hangja megőrjít.
- Fel tudnálak falni - nyögöm rekedtes hangom, miközben leráncigálom róla az alsót is. Homályos szemeit rám emeli, látom nem csak én vagyok fából, rókám sem tétlenkedik ott lent.
Nem készítem fel előtte, nem vagyok képes tovább várni rá. Befészkelődök, és durván belé hatolok, az erős szorítás rögtön körbeöleli farkamat, amire majd eldurranok. Nem szabadna felsülnöm, hangos felsikoltására, egy csókkal mélyítem a fájdalmat, nem mozdulok. Próbálom összeszedni magam, azt lassú mozdulatokkal elkezdek benne mozogni. Szűk kis segge úgy szorítja farkamat, hogy szinte most eltudnék benne menni, de élvezni akarom sokáig. Teste vonaglik alattam, ezzel is csípőjét mozgatva, ami még jobban belé tudok hatolni. Szinte beszippantja farkamat, és egész teljét a meleg lyuka öleli körül.
Hangos morgás adok, ki és nyakára vetem ajkaimat, erősen belemélyesztem fogamat, és ott hagyom nyomomat rajta. Egyre gyorsabb tempót diktálok, és ő próbálja tartani velem. Érzem, hogy lassan közel vagyok a végéhez, ezért rá segítek kezemmel, hogy ő se maradjon kielégületlenül. Farkincáján a bőrt szép lassan kezdem el húzogatni, és egyre gyorsabban. Teste megfeszül, és kezemen megérzem spermáját, kis segge is még jobban összeszorítja, amire hatalmasat élvezek belé. Arca verejtékben úszik, én rólam is lecsöppen egy két izzadság csepp. Lihegünk mindketten. Szemeivel homályosan néz rám. Ujjaimról lenyalom édes nedvét, amire zavarba jön. Pedig finom íze van. Könnyedén kihúzódok belőle, és elégedettséggel tölt el, ahogy spermám végig folyik combján. Gyönyörű látvány. Soha nem leszek képes megunni őt. Mellé fekszek, és betakarom magunkat. Mellkasára teszem fejemet, hallom zakatoló szívét.
Mindig én volt a bújósabb, Megérzem meztelen hátamon, meleg kezét, ahogy óvatosan simogatni kezd, én meg egy hatalmas kandúr dorombolni kezd. Egy kielégült nagy kandúr.
- Szeretlek, Róka Jung - minden egyes éjjel elmondom neki, bár ő tőle nagyon ritkán hallom, de tudom, hogy ugyanígy érezz, mint én.
|
|
